ELSŐ ALREND: Thoracica
ELSŐ ALREND: Thoracica
Az első alrend legnevezetesebb családja a kacsakagylók (Lepadidae) családja. A név első fele arra a régi tévhitre emlékeztet, hogy ebből az állatból fejlődik ki az örvöslúd, a másik pedig egyes kagylókhoz való hasonlatosságára utal. Az említett tévhitnek a gyökere egyik föltevés szerint a régi rómaiak idejéig nyúlik vissza, akik az örvöslúd költőhelyeit még nem ismerték, a másik szerint ellenben csak a XII. század végére, és eredete az akkori papok ama törekvésében keresendő, hogy ízletes böjti eledeleik számát tengeri állatokból tenyésztett lúdakkal szaporítsák. Ezek a barátok igazán merész kutatói voltak a származástannak! A kacsakagyló hajlékony, izmos nyélen ül, héja lapított, háromszögletű. Az ismert Lepadidáknak mintegy a fele mozgó tárgyakon, hajók oldalán s más efféléken, vagy tartózkodási helyüket gyakran változtató állatokon szokott megtelepedni. Legközönségesebb fajuk a messze elterjedt Lepas anatifera L. Kalábria partjain és a nápolyi öbölben gyakran lehet találni L. anatiferával egészen ellepett horzsaköveket, amelyeken az állatok, a szél által hajtva, messze utakat tettek meg, s ilyen úton nagyon távoli vidékekre is eljutnak, pl. az Északi-tengerbe is. A vékonybőrű Anelasma squalicola Lov. északi cápákon élősködik, azok bőrébe mélyesztve be nyelét. A mélytengerben is élnek jellemző fajok. A Pollicipedidák családjába tartozó Lithothyra Sow. sziklákba, kagylóhéjakba és korallokba ássa be magát.
A kacsakagyló (Lepas) lárvája.
Ezekkel a „nyeles” fajokkal szemben állnak a „fedősek”. A tengeri-makkok (Balanidae) idegen tárgyakon közvetlenül tapadnak meg hengeres vagy kúpalakú házuk alapjával. Házuk nyílása két pár lemezzel fedett fedőhártyával elzárható. Így például elzárja házát a parti zónában köveken, kagylóhéjakon, élő rákok héján, fadarabokon és mindenféle más tárgyakon megtelepedő, rendkívül közönséges Balanus balanoides L. is, mihelyt beáll az apály. Az tehát az állat védőszerve a beszáradás ellen. Vele egy tájékon, de valamivel nagyobb mélységben él a B. crenatus L.; ennek a háza valamivel laposabb, míg a B. balanoidesé magasabb kúpalakú és sugarasan bordázott. Egyes fajok félsós vizekben élnek, Darwin pedig a Falkland-szigeteken egy folyótorkolat szikláin olyan helyen talál egy fajt, ahol azt apály alkalmával édes-, dagály alkalmával pedig tengervíz mosta körül. Szívósságukat nagyon jellemző esetet beszél el Pfeffer, aki elmondja, hogy teljesen friss Balanusokat talált olyan kőtömbökön, melyeket az árapály színtájából már egy évnél régebben hordtak el olyan helyre, ahol víz egyáltalában nem érte őket. Egyik legközönségesebb, haloványpiros és sötét bíborvörös között változó és egyébként is szinte végtelenül változékony faj a B. tintinnabulum L. Tulajdonképpen hazája Madeirától a Fokföldig, Kaliforniától Peruig terjed. Gyakran igen nagy tömegekben lepi el a Nyugat-Afrikából, Nyugat- és Kelet-Indiából, valamint a Kínából Európába visszatérő hajókat. A Coronulidák családjába tartozó fajok különösen szeretnek megtelepedni egyes ceteken.
