HARMADIK ALREND: Gyökérfejű rákok (Rhizocephala)
HARMADIK ALREND: Gyökérfejű rákok (Rhizocephala)
A gyökérfejű rákok az élősködő életmód következtében egészen rendkívüli módon átalakultak. Táplálószerveiknek felnőtt korukban csak a nyoma van meg és a fiatal korában valódi ráknak bizonyuló állat, mire felnő, esetlen, zacskószerű alakot ölt, miután a gazdáján megtelepedett. Annyira átalakult, hogy nagyon sokáig valami szívóféregnek tartották.
Gyökérfejű rák (Sacculina carcini Thomps.).
Az átalakulás menetét, valamint annak egész természetét Delage Y. tanulmányozta és ismertette meg egyik legközönségesebb gyökérfejű rák, a Sacculina carcini Thomps. vizsgálata alapján. Ez az állat a tarisznyarák farkának a hasoldalán telepszik meg, azon a ponton, ahol az első és második gyűrű érintkezik egymással s olyan, mint valami zacskó. Gyakori a nagy tarisznyarákon (Carcinus maenas), de előfordul más, Portunus, Xantho, Galathea, Hyas és valószínűleg Platycarcinus-fajokon is. Az Északi-tenger partjain helyenként annyira közönséges, hogy a tarisznyarákok kétharmada, sőt négyötöde fertőzve lehet általa.
Fiatal lárvái, a nauptilusok, augusztusban jelennek meg, 4–5 nap leforgása alatt elérik a cypris-stádiumot s ekkor fiatal, 4–12 mm hosszú és 3–4 hónapos tarisznyarákokon telepszenek meg. Akkor ismét megváltoztatják az alakjukat, tojásdadok lesznek és a tarisznyarák belsejébe, a gyűrűk határán levő puha bőrön keresztül nyujtványt bocsátanak. Az elágazó, gyökér- vagy üres csőszerű nyujtvány, mint valami gombafonalból álló szövedék körülfonja a rák szerveit, kivéve – Jourdain szerint – a szívet, a kopoltyúkat és az idegrendszert, mint a gazda életbenmaradása szempontjából feltétlenül nélkülözhetetlen szerveket. Az élősködő fejlettségének ezt a stádiumát szeptemberben és októberben éri el. A második életév áprilisa és júliusa között, mikor tehát 20–22 hónapos, érnek meg az ivarszervek, akkor azután az állat testének nagyobb része ismét a gazda testének külsején helyezkedik el, de a tápláló, csőszerű gyökerek természetesen annak belsejében maradnak. Ez utóbbi akkor valamivel több három évesnél s mintegy 3–4.5 cm széles. A most már 2 éves élősködő megkezdi petéinek a vízbe való lerakását és ezt a munkát folytatja mindaddig, amíg 3 éves és 2–3 hónapos nem lesz, amikor a tél kezdetével végelgyengülésben elpusztul és a gazdaállatról lehull. Egy-egy tarisznyarákon rendesen csak egy Sacculina telepszik meg, de eléggé gyakran 2, ritkán 3 vagy 4. Ami mármost az élősdinek a gazdájára gyakorolt hatását illeti, régebben azt hitték, hogy annak táplálónedvei elszívásával fájdalmat okoz. Ez azonban – Delage szerint – nincsen így. Kezdetben egyáltalán nem izgatja azt, s befolyása csak akkor válik érezhetővé, amikor ismét a gazda külsejére került. Akkor a rák állandó táplálékhiányban szenved, nem növekszik tovább, nem vedlik és nem tud szaporodni. Tápnedveinek legnagyobb részét a parazita szívja el s ami megmarad, csak éppen arra elég, hogy el ne pusztuljon, arra már nem marad semmi sem, amiből újabb testrészeket tudna felépíteni, avagy a szaporodásra fordítani.
Egy másik, főképpen remeterákokon élősködő nemzetség a Peltogaster paguri Rathke; ez az állat megnyúlt zacskóalakú, gyökerei szivacsszerű, a gazda testébe benyúló és annak nedveit kiszívó szövedékké folynak össze.
Peltogaster, alatta a Parthenopea naupliusa.
