2. alcsalád: Tüdőtlen szalamandra-formák (Plethodontinae)
2. alcsalád: Tüdőtlen szalamandra-formák (Plethodontinae)
A tüdőtlen szalamandrák majdnem kivétel nélkül az újvilág állatai, csak egyetlen fajuk él Olaszországban. Az alcsaládot mintegy 9 (Cope szerint azonban 15) nemzetség alkotja 60-nál több fajjal. Hazájuk főképpen Észak-Amerika, míg dél felé számuk egyre csekélyebb lesz; az egyenlítőt csak kevés faj lépi át, legdélebbre a Rio de la Platából ismert Plethodon platensis hatol le, más, a Spelerpes-nembe tartozó fajok hazája Ecuádor és Kolumbia, egy pedig Haitiból ismeretes. Valamennyi faj inyfogai harántsorokban helyezkednek el az ekecsont hátulsó részén, az ékcsonton (parasphenoid) szintén vannak fogakat viselő lemezek, csigolyáik bikonkávok (elül és hátul egyaránt bemélyedtek), avagy opisthocölök (hátul kivájtak). Legnagyobb részük szárazföldi állat, tüdeje egynek sincs; farkuk hengeres vagy oldalról lapított, több fajé bepödörhető és alkalmas más tárgyak átfogására. Reves fatörzsek vagy kövek alatt élnek, sok messze a víztől. Több északamerikai fajról tudjuk, hogy petéit nem a vízbe rakja el, hanem rejtekhelyén csomókban helyezi el és kikelésükig gondozza, sőt védi őket.
A legtöbb faj életmódjáról pár évtizeddel ezelőtt még nagyon keveset vagy semmit sem tudtunk. Ma különösen az északamerikai búvárok munkálkodása következtében e tekintetben eléggé bő ismeretekkel rendelkezünk. Több szívós terráriumállatnak bizonyult.
1. Alligátor-szalamandrák (Autodax Cope)
2. Aprófogú szalamandrák (Plethodon Tsch.)
3. Siklószalamandrák (Batrachoseps Bp.)
4. Barlangi szalamandrák (Spelerpes Raf.)
5. Pataki szalamandrák (Desmognathus Baird)
