30. család: Szürkebegy-félék (Prunellidae)
30. család: Szürkebegy-félék (Prunellidae)
Ezt a kis, 19 fajból és alfajból álló, Európára és a mérsékelt Ázsiára terjedő csoportot, melyet azelőtt a rigók rokonságába soroltak, Hatert joggal és méltán minősíti külön családnak. A csőr kemény, töve meglehetős széles; orma kissé gömbölyödő, az orrlyukak előtt némileg bekeskenyedő. A láb középnagy; a csűd rövid, elől határozottan pikkelyezett, habár az egyes pikkelyek kissé egymásba nőttek is. A szárny közepes hosszú; a 3-ik evező a leghosszabb. A fark meglehetős rövid, egyenes, vagy könnyedén kiöblösödő. A tollazat sűrű és erős. Megjelenésükben, viselkedésükben a szürkebegyfélék egyáltalában nem emlékeztetnek a rigókra, hanem sokkal inkább a pintyekre, melyekhez nemcsak külsőben, rajzolatban, hanem még az izmos gyomor alkotásában is hasonlítanak. A család ismertető jegyei egyben jellemzik az egyetlen nemzetséget is, melynek neve Prunella Vieill, régibb neve Accentor. Európában csak 2 faj fordul elő.
Az erdei szürkebegy (Prunella modularis L.)
Alakja karcsú. Csőre gyenge. Szárnya mérsékelten, farka meglehetősen hosszú. Feje, nyaka, torka és begye hamuszürke, álla szürkésfehér. Fejetetején a tollak szárán elmosódott barna csíkok. A fültáj barnás, világosabban csíkozott. Melle és hasa fehéres; oldala barnás, sötétebb szárcsíkokkal. Alsó szárnyfedői barnák, valamennyi toll fehér szegéllyel. Evező- és kormánytollai barnásfehérek, utóbbiak valamivel fakóbbak, fénytelenebbek, mint előbbiek, kívül rozsdabarna szegéllyel. Szeme világosbarna, csőre feketésbarna, lába vöröses.
A szürkebegy egész megjelenése Brehm atyja szerint annyira jellemző, hogy ismerője a többi madárfajtól már távolról is meg tudja különböztetni. Nemcsak a legsűrűbb bozótban, hanem a földön is a legnagyobb ügyességgel ugrándozik. Bekukkan minden rejtekhelybe, megvizsgál minden zegzugot, keresztülfurakodik mindenen.
A szürkebegyek hamarosan megszokják a fogságot és gyorsan szelídülnek. Bizalmasságuk jelentéktelen énekük dacára is igen kedveltté és értékessé teszi őket a madárkedvelők előtt.
Az erdei szürkebegy hazánkban gyakori, rendes fészkelő madár, de csak egyes vidékeken. Az Alföldön hiába keressük fészkelés idején, de annál könnyebben találunk rá a Kárpátok vonulatában Pozsonytól Orsováig. Tavasszal elég korán érkezik, ősszel jó sokáig itt marad, sőt télen át is elég gyakran található. Így például már Ungvárott is elég gyakran telelnek a Kárpátokból leszoruló egyedek. Budapesten is, találtam már áttelelő szürkebegyet és elég sokszor telel az Alföldön is. Itt azonban erdők és egyéb neki megfelelő búvóhelyek hiányában a nádasok, vagy a náderdőt szegő füzes bokrokban talál menedéket és táplálékot. Fészkelés céljából a hegyes, erdős vidéken szokott letelepedni és pedig egészen a havasok határáig a törpefenyő birodalmában is. Edzett, kevés igényű madár, amely a rovarok mellett dudvamagvakat is fogyaszt, így mindenképpen hasznos madár. A magyar madárvédelmi törvény éppen ezért védelem alá helyezi: lövése, tojásának, fiókáinak szedése tilos.
A havasi szürkebegy (Prunella collaris Scop.)
A havasi szürkebegy a pacsirtára emlékeztet. Csőre aránylag erős, felülről és alulról is kissé hajlott, hegyesedő, oldalain erősen behúzva, elől keskeny, tövén inkább széles, mint magas. Lába vaskos, a vastag ujjak erősen hajlott, de tompa karmokkal vannak fegyverezve. Hosszú szárnyában a 3-ik evező a leghosszabb. Farka rövid, középen észrevehetően kimetszett. Tollazata dús. Háti oldala szürkésbarna. Nyaktöve és nyakoldala határozottabb, kimondottabb szürke. Dolmánya és válla tollain széles sötétbarna szárfoltok. Áll- és toroktollai fehérek, fekete szegélyekkel. Hasi oldala többi része barnásszürke, az oldalak felé rozsdavörös, az egyes tollak elmosódott fehéres oldalszegélyekkel díszítve. Alsó farkfedői barnásfeketék, széles fehér végsávval. Az evezők s azok fedőtollai szintén barnásfeketék, a külső zászlón rozsdavörös és hegyükön fehér szegéllyel. A legnagyobb felső farkfedők végsávja szintén fehér. A farktollak feketésbarnák, a külső zászlón fakóbarnával, a belső zászló végén fehéres rozsdavörössel szegve. Szeme barna, csőre szarufekete, az alsókáva szarusárga, lába sárgásbarna.
A fogságot a havasi szürkebegyek könnyen megszokják, rendkívül megszelídülnek és kalitkában megfelelő ápolás mellett néhány évig eltarthatók, kellemes, szelíd énekükkel és ennek fáradhatlan előadásával örvendeztetik meg a madárkedvelőt.
A havasi szürkebegy, mint neve is mutatja, legmagasabb sziklás hegyvidékeink lakója. Leggyakoribb a Tátrában, az erdélyi havasokban s a Retyezáton. Az első hazai példányok 1837-ben lövettek a gömörmegyei Vernáron és Felkán, a Magas-Tátra aljában. Rendes fészkelő azonban az alacsonyabb hegyvidékeken is, különösen ott, ahol sziklák vannak. Egyik legalacsonyabb fészkelőhelye Torockó mellett az 1300 méter magas Székelykő. Még ennél is sokkal alacsonyabb a 440 méter magas Badacsony, ahol Chernel István látott 1917 október 19-től 24-ig hat tagból álló családot, amelyre nézve azonban nem tudta biztosan megállapítani, hogy ott költöttek-e, vagy pedig északról, magasabb hegyvidékről való átvonulók voltak-e? Részemről az átvonulást nem tartom valószínűnek, mert a havasi szürkebegy csak nagy havazások és hideg idején hagyja el nyári tartózkodási helyét. Október hónapja pedig még nem ez az időszak. Így biztosra veszem, hogy Chernel a Badacsonyon fészkelő párt és annak ivadékait látta. Minthogy Csonka-Magyarország egyéb pontjairól nem ismeretes, ezért a Badacsony volna a havasi szürkebegy egyetlen csonka-magyarországi fészkelőhelye. Biztosra vehető azonban, hogy a Mátrában s egyéb magasabb sziklás hegyeinkben is előfordul, – csak legyen, aki fölismerje és hírt adjon róla.
Miként más magas hegyvidéki madarak, úgy télen át a havasi szürkebegy is alkalomadtán előfordul a hegyvidék és síkság határán. 1844 január 30-án Budapesten lőtték le a Gellérthegyen,1856-ban Nyitrán látták, Herman Ottó szerint minden évben megjelenik a Szinva völgyében Miskolc mellett, sőt egy ízben a Magyar-Horvát Tengerparton Zengg-ben is látták.
Jámbor, hasznos madár, de madárvédelmi törvényünk elfelejtett gondoskodni róla. Különben oly ritkán kerül szem elé, hogy komolyan nem kell félteni egyelőre.
