Hantmadár (Saxicola Bechst.)
Hantmadár (Saxicola Bechst.)
Hantmadár (Saxicola oenanthe L.). - Rozsdástorkú csaláncsuk (Pratincola rubetra L.). - Cigánycsaláncsuk (Pratincola rubicola L.).
A nemzetség számos fajra oszlik. Kisebb termetű, meglehetős karcsú madarak, áralakú, az orrlyukak előtt elkeskenyedő csőrrel. Lábuk magas és vékonycsűdű, középhosszú ujjakkal; hosszú és kissé tompa szárnyukban a 3-ik és 4-ik evező a leghosszabb; farkuk rövid, meglehetős széles és csapott végű. Az ide tartozó fajok Európa és Afrika köves és erdőt nélkülöző területeit lakják, úgyszintén Közép-Ázsia nyugati felét egész Észak-Kínáig és Elő-Indiát, de kelet felől Kanadába és Grönlandba is benyomultak. Fö tartózkodási helyük azonban az egész Kelet-Afrika.
A kormos hantmadár (Saxicola leucura Gm.)
A hét európai faj között a kormos hantmadarat illeti meg az első hely. A nemzetség egyik legnagyobb alakja. Tollazata a végszegélyéig vakító fehér fark, valamint a felső és alsó farkfedők kivételével egyenletesen koromfekete, némi fénnyel. Szeme sötétbarna, csőre ęs lába fekete.
A kormos hantmadár félénk, de vidám madár, mely még a legkietlenebb és legkomorabb hegyeket is megélénkíti. A hím magatartása egyenesen gyönyörködtető. Valósággal ide-oda táncol valami kőlapon és tánclépésekben tipeg fel a sziklafalon a magasba, szárnyát és farkát kiterjeszti, énekelve a magasba röppen és végül szép lassan a mélybe ereszkedjk
König Algírban az északafrikai Saxicola leucura syenitica Hgl. nevű alfajnál megfigyelte, hogy az fészkét a kígyók és húsevő gyíkok ellen védősánccal zárja el.
A hantmadár (Saxicola oenanthe L.)
A mi hazai hantmadarunk felül világos hamuszürke; farcsíkja és alsó részei rozsdasárgás mellének kivételével fehérek; homloka és innen kiinduló szemsávja fehér; kantárja, szárnya és két középső farktolla fekete, míg a többi kormánytoll tőfele fehér és csak a vége fekete. Szeme barna, csőre és lába fekete. Az őszi vedlés után tollazata felül rozsdaszínbe, alul rozsdasárgásba hajlik. A tojó főszíne vörhenyes hamuszürke; homloka és szemsávja szennyesfehér; kantárja fénytelen fekete, alsó részei világosbarnás rozsdaszínűek; füstfekete szárnytollai agyagsárgával szegettek.
Talán könnyebb volna elmondani, hogy mely országokban nem fordul előő a hantmadár, mint felsorolni elterjedése köreit. Mint fészkelő madár a Pyreneusoktól és a Parnasszustól a Farői- és Lofóti-szigetekig és fölfelé Lapplandig, valamint Izlandon fordul elő, úgyszintén Ázsia valamennyi hasonló szélességi foka alatt fekvő országában; ezzel szemben az Újvilágban úgy látszik, hogy csak Alaszka északi részére szorítkozik. Téli utazása alkalmával Afrikának több mint felét bevándorolja. Ugyanez áll Ázsiára is. Észak-Amerikában a mi hantmadarunkat a hozzá igen hasonló, de nagyobb termetű alfaj: a Saxicola oenanthe leucorhoa G m. képviseli, mely vonulása közben szórványosan már Németországba is eljutott és Grönlandban rendes fészkelő madár.
A hantmadár – földi szarka, findzsa, marti kövike, földi pacsirta, földi csuk, földi kalapács – Magyarországon elég gyakori és nagy kiterjedéssel bíró madár. Előfordul úgy az Alföldön, mint a magasabb hegyvidéken, ahol felhatol egészen a havasi legelőkig. Az alföldi pusztákon és például a Hortobágyon Ürbő-pusztán szintén megtelepszik, ha száraz árokpartot vagy a turjányokból kiálló szigeteket talál. Különösen szeret az új országútak kövezésére szolgáló kőrakásokba települni s azokban sokszor nagy számban található, holott korábban színét se lehetett látni. Április első hetétől kezdve érkezik, májusban fészkel s szeptember folyamán távozik, de októberben még szintén akad néha. Vonulásáról nagyon érdekes gyűrűzési adatunk van. Warga K. Budapesten jelölt hantmadara Pantelleria szigetén került kézre Szicília és Tunisz között.
Kizárólagosan rovarpusztító, hasznos, védett madár, amelynek azonban az a szerencsétlensége, hogy fa- és kőrakásokba fészkel, melyeket igen gyakran éppen a fészkelési ideje alatt szoktak elbontani, így sok költése megsemmisül.
A nyugati középtengeri hantmadár (Saxicola hispanica L.)
Ezt a kétféle színváltozatban fellépő madarat azelőtt ruházata szerint két külön fajnak tartották és nevezték, és pedig a „feketefülű” alakot Saxicola aurita Temm., a „feketetorkú” alakot Saxicola stapazina L. névvel jelölve.
Poszáták. 1. Bujkáló poszáta. 2., 3. Feketetorkú poszáta. 4. Szardiniai poszáta. 5. Törpe poszáta. 6. Kucsmás poszáta. 7. Bajszos poszáta.
Hartert vizsgálatai azután e két alaknak egy fajban való összevonását eredményezték.
Valamivel kisebb, mint a hantmadár. Fölül világos okkerszínű; alul szürkésvörhenyes fehér; a torka vagy ugyanilyen színű, vagy fekete, mely utóbbi esetben a torok és begy között még egy fehéres folt is látszik; a csőrtől a szemig haladó sáv és egy hosszúkás arcfolt, mely előbbit részben körülfogja, továbbá szárnya és két középső farktolla, valamint a többi máskülönben fehér farktoll hegye azonban fekete. Dél-Franciaország, Itália, Portugália, Spanyolország, Isztria és Dél-Tirolban, továbbá Északnyugat-Afrikában Marokkótól Tripoliszig mint fészkelő madár fordul elő mely a telet Nyugat-Afrikában tölti.
Magyarországon, Dalmáciában és a Balkánon a keleti középtengeri hantmadár (Saxicola hispanica xanthomelaena Hempr. et Ehrenbg.) nevű alfaj helyettesíti.
*
A keleti középtengeri hantmadár régebben mint S. stapazina, S. melanoleuca és S. aurita szerepelt a magyar madártani irodalomban. Régebben csak a Magyar-Horvát Tengerparton fordult elő. A szorosan vett Magyarország területén Újhelyi József fedezte fel 1909 július elején Báziás mellett. Ugyanezen a területen Lintia Dénes is megtalálta 1909 július 11-én. 1912-ben Lintia és Weigold az Aldunánál újból megtalálták és pedig tekintélyes számban. A Kazán-szorosban május 7-én 2 drb, 8. és 9-én egy-egy pár ugyanott. Lintia Kornini mellett 3 példányt talált s Báziás és Divics között kb. 3–4 párt. Ezekkel az Alduna mellett 1912-ben kb. 7–8 fészkelő pár lett megállapítva. Hogy vajjon ez csak alkalmi előtörés volt a Balkán felől, vagy pedig állandóan ott van-e ez az érdekes déli vendég, arról hiányzanak az adatok.
A pusztai hantmadár (Saxicola isabellina crtzschm.)
Ez a mi hantmadarunkhoz közelálló fáj valamivel nagyobb amannál. Színezete fölül fakó homokbarna, mely szín a farcsíkján élénkebb; alul fakó izabellsárga, vagyis rozsdás homoksárga. Dél-Oroszországban, továbbá Kis-Ázsia, Palesztina, Egyiptom és Abesszíniában fészkel.
Az apáca hantmadár (Saxicola pleschanka Lepech.)
Színezete a fekete fej, torok és nyak, valamint felső részei és kęt középső farktolla kivételével: fehér. Ez az Ázsiából származó szép fekete-fehér madár néha-néha Kelet-Európát is felkeresi.
