Tengeri lúd (Branta Scop.)
Tengeri lúd (Branta Scop.)
Aránylag kistermetűek, zömök alakúak, de azért kecses formájúak. Törzsük erőteljes, nyakuk rövid, fejük meglehetős nagy. Csőrük gyenge, kicsiny és rövid, a tövén erős, magas és széles, a hegye felé nyúlánk, fogazása gyenge. Csűdjük erőteljes ugyan, de meglehetős alacsony. Hosszú szárnyuk a rövid és könnyedén lekerekített fark végét eléri. Sűrű tollazatuk a nyakon könnyedén recézett. Főszínezetük sötét hamuszürke, melytől a járulékos mélyfekete, fahéjvörös és fehér színek élénken elütnek. Németországban 3 fajuk fordul elő.
Az örvös lúd (Branta bernicla L.)
[Régi neve: Anser torquatus.]
Feje eleje, nyaka, evező- és kormánytollai feketék; hátának, mellének és hasa felső részének világosabban szegett tollai sötétszürkék; hasi oldala, farkaalja meg felső farkfedőtollai fehérek. Nyaka mindkét oldalán egy-egy félholdalakú, fehér folt van s a tollak itt kissé fodrosak. A fiatalok sötétebbek és a félholdalakú nyakfoltjuk hiányzik. Szeme sötétbarna, csőre vörhenyes, lába koromfekete. Hossza 62, szárnya 36, a kettő kiterjesztve 124, farka 11 cm.
Az örvös lúd Magyarország legritkább átvonulói és téli vendégei közé tartozik, amely októbertől márciusig szokott nálunk mutatkozni. Legtöbbet eddig a Fertőn észlelték és pedig 1857, 1879 nov. havában, 1886 dec. 4-én, 1887 március havában 21 darabból álló csapatot és 1888-ban; azóta innen újabb előfordulást nem jeleztek. 1883 márc. 18-án 2 drb lövetett Szentágota mellett, 1887 márc. 14-én Érsekújvár közelében fordult elő s 1897 március 25-én a pozsonymegyei Malackán. Erdélyből szintén ismeretes egy példány, mely 1906 dec. 7-én Fogaras mellett került kézre. Nyíregyházán 1912 március 30-án, Tiszaeszláron 1920 okt. elején észlelték s a Hortobágyon szintén több ízben figyelték meg; legutoljára dr. Nagy J. szerint 1927 március havában 3 darabot lőttek.
Az apácalúd (Branta leucopsis Bechst.)
Valamivel nagyobb, mint az örvös lúd. Hossza 70, szárnya 43, a kettő kiterjesztve 140, farka 14 cm. Homloka és feje oldalai, a felső farkfedők, melle, hasa és farkaalja fehérek; lágyékán gyenge, sötét keresztsávozás van. Feje hátsó része, nyaka, a szemig húzódó keskeny kantárcsík, nyaktöve, háta felső és középső része fénylő mélyfekete; a hát felső részének tollai szürkén szegettek, a dolmánytollak szegője hamuszürke, legszélről fehér. Feketebarna evezőtollainak külső széle majdnem a végéig kékesszürke; a másod- és harmadrendű evezők fedőtollai meg a válltollak sötét hamuszürkék, végük felé feketebarnák, hegyük keskenyen fehér; farktollai feketék. Szeme sötétbarna, csőre és lába fekete.
Az apácalúd Magyarországon szintén a legritkább téli vendégek közé tartozik s eddigelé csak a következő példányok simeretesek. Az első lövetett 1896 szept. havában a szatmármegyei Tománya mellett; 1902. okt. 6-án állítólag Budapesten lövetett; 1910 okt. elején a Hortobágyon kerlt kézre egy darab; 1922 dec. 16-án lövetett Nagybajcs mellett. Ez a példány a Madártani Intézetbe került. 1924 nov. 20-án Tatán lövetett az apácalúd és vetési lúd egy érdekes korcsa. 1928 október havában Szentendre mellett lövetett egy példány, amely szintén a Madártani Intézetbe került. 1929 október havában kis csapatot láttak a Velencei-tavon, melyből egy példány lövetett. 1929 december havában újból lövetett egy példány a biharmegyei Zsáka mellett, amely a Madártani Intézet gyüjteményébe került. Ez a régebben annyira ritka madárfaj az újabb időben föltűnő nagy számban mutatkozik nálunk. Lehetőleg minden kézrekerülő példányt ajánlatos bejelenteni valamelyik tudományos intézetnek.
A vörösnyakú lúd (Branta ruficollis Pall.)
Mindkét előbbi fajnál összehasonlíthatatlanul sokkal szebb. Hossza 55, szárnya 37, a kettő kiterjesztve 120–125, farka 11 cm. Feje, nyaka hátsó része, háta, dolmánya, szárnya, – a fehéren szegett felső fedőtollak kivételével – valamint farka, melle és oldala fekete. Egy hosszúkás kantársávja s a füle mögött kezdődő, onnan ívalakban a nyak oldalára lefutó sáv fehér; ez a sáv a nyakon egy másik fehér csíkkal egyesül, amelyik az előbbiből a szem mögött elágazva a fej oldalán merőlegesen fut lefelé, majd tompa szögben elkanyarodva, szintén a nyak közepe felé megy. Ugyancsak fehér egy teljes nyaktő-, ill. mellsávja, valamint melle közepe, hasa, farkaalja is, azonkívül úgy alsó, mint felső farkfedői. Lágyéktollainak végén széles fekete szegély van. A fehér csíkok között lévő fülfoltja, torka, nyaka eleje és begye élénk fahéjvörös. Szeme sötétbarna, csőre kékes-, lába mélyfekete.
A vörösnyakú lúd Magyarország madárvilágának új jövevénye, amelyet elsőízben 1916-ban észleltek és lőttek; azóta szinte évről-évre, ha nem is kifejezetten folyton nagyobb és nagyobb számban, de rendszeresebben jelenik meg. Az 1916. évi megjelenése után 3 évig tartott, míg másodszor észlelték 1919-ben, ettől kezdve azonban 1929-ig csak 1920-ban, 1923-ban és 1926-ban nem kaptunk hírt róla. Dr. Vasvári Miklós összefoglaló ismertetése alapján eddig a következő előfordulások ismeretesek: Az első példányt lőtte Dolnik J. 1916 március 11-én a Hortobágyon s ugyanabban az esztendőben április 3-án is látott még 6–7 darabot. A második hazai példányt 30-as csapatból lőtték 1919 márc. 14-én a Hortobágyon. Ugyanitt 1921 márc. 4–6-án Szomjas L. látott 8–10-es csapatot, melyből egyet lelőtt s a Madártani Intézetnek adományozott. Márc. 11-én ismét észlelt 6 példányt, ezek közül lelőtt egyet s azt a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Ugyanakkor több kisebb csapatot is észleltek, amelyekből nemeskéri Kiss Géza 2 darabot ejtett el. Márc. 12-én Tarján T. is hallotta a hangjukat a Hortobágy déli részén. 1921. nov. 30-án lőtte gróf Czirkáky L. Lovasberényben az első dunántúli példányt, melyet 1922 február elején követett a másik. Ezt Unger J. jelentette Szabadbattyánról. A példány a Madártani Intézetbe került. 1922 márc. 21-én lövetett a Hortobágyon; ugyanott 1922 nov. 16-án és 18-án Szomjas László észlelte 1924 nov. 15-én szintén. 1925 jan. 24-én a Fertőn is megkerült az első példány, 1925 februárban Tata mellett lőtték, 1927-ben pedig Békás mellett Veszprém megyében, tehát mindig többször és többször jelenik meg a Dunántúlon. 1928 január 12-én ismét a Hortobágyon került elő, 1928 nov. havában a Hortobágyon, Kiskőrösön, Nyíregyházán, Nemeskéren (Sopron m.) és a Fertőn, sőt Erdélyben Nagyszeben környékén is. 1929 jan. 13-án Bajcs mellett lőtték.
Másfél évtized alatt tehát számos esetben látogatta hazánkat ez a korábban itt egyáltalában elő nem forduló madárfaj. Legnagyobb számban mindig a Hortobágyon fordul elő, de onnan már néhány év óta átrajzott a Dunántúlra is. Ez a mozgalom tán párhuzamos a nagy lilikével, amely általános nézet szerint régebben ritka volt a Dunántúlon s csak a legutóbbi évtizedek alatt kezd ott nagyobb számban mutatkozni. A madártani kutatás számára mindenesetre szerfölött érdekes problémát szolgáltat a vörösnyakú lúd hirtelen magyarországi megjelenése és éppen ezért nagyon fontos minden egyes példány előfordulási idejének és helyének a bejelentése.
