ELSŐ ALREND: Vágómadarak (Accipitres)
ELSŐ ALREND: Vágómadarak (Accipitres)
A vágómadarak (Accipitres) vagy nappali ragadozómadarak mintegy 350 fajt magában foglaló alrendjének elterjedése az egész rendével azonos.
Erőteljes testük többnyire zömök, csak kivételesen karcsú; a fej középnagyságú és a nyak rövid. A csőr hossza különböző és sokféleképpen hajlott; tövét mindig tisztán látható, tollaktól el nem takart viaszhártya borítja. Ebben van elhelyezve a két orrlyuk, amelyeket válaszfal különít el egymástól, tehát nem közlekednek egymással, mint az újvilági keselyűknél. A felső káva éles kampóval hajlik az alsó fölé. A kávaéleken nem ritkán, úgy alul mint fölül, egy-egy fog van. A vendégszárral ellátott fedőtollak kemények és a réti héják arcán gyér vagy kezdetleg fátyolt alkotnak. A lábak néha az ujjakig tollasok.
A vágómadarakat Gadow szerint négy családra osztjuk, úgymint a rárófélékre (Pandionidae), sólyomfélékre (Falconidae), lábas keselyűfélékre (Serpentariidae) és keselyű-félékre (Vulturidae).
1. család: Ráró-félék (Pandionidae)
2. család: Sólyom-félék (Falconidae)
4. család: Keselyű-félék (Vulturidae)
