TIZENEGYEDIK REND: Hojszaszerű madarak (Procellariiformes)
TIZENEGYEDIK REND: Hojszaszerű madarak (Procellariiformes)
A hojszaszerű madarak (Procellariiformes vagy Tubinares) rendje 120 fajból áll; csőrük többé-kevésbbé hosszú, egyenes, oldalt kissé lapított, mélyen barázdált, hegye kampós. Főjellemvonásuk, amiben minden madártól eltérnek, hogy orrnyílásuk előtt a felső csőrkáva élén, ritkán oldalán egyenes, csőalakú, szarunemű nyúlványt viselnek. Úszóhártyákkal összekötött három elülső ujjuk körül a külső ugyanolyan hosszú, mint a belső; hátsó ujjuk, ha nem hiányzik, gyengén fejlett.
„Hazájuk – írja Reichenow – a világtenger. Az óceánt lakják, minden szélességi öv alatt, a sarki tájakig, noha forró öv alatt és a déli féltekén, mivel azon több a vízfelület, gyakoribbak, mint az északin. A szárazföldre: magános szigetekre, szirtekre csak azért lépnek, hogy üregeikben vagy magukásta barlangjaikban költsenek. Ilyenkor dögre vadásznak; máskülönben a nyilt tengeren halakból és egyéb tengeri állatokból élnek, amelyeket röptükben vagy úszva kapnak el a víz tükréről. Rendszerint csak egy, aránylag nagy, hófehér, feltűnően pézsmaszagú tojást tojnak; a viharfecskék tojása tompa végén piros pettykoszorúval, az albatroszoké nagyobb foltokkal ékes. A levegő királyán, a fregattmadáron kívül egyedül a hojszák látogatják meg és kísérik a nyilt tengeren tovasiető hajókat, hogy a kidobott hulladékot fölszedjék; szalonnsá csalijú horogra ilyenkor könnyen lépremennek. Fogságban való tartásra nem alkalmasak, mivel – nem hasznáhatván szárnyukat – hamar elpusztulnak.”
Valamennyi idetartozó faj egyetlen családba tartozik.
