1. család: Pingvin-félék (Spheniscidae)
1. család: Pingvin-félék (Spheniscidae)
Valamennyien repülni nem tudó, a tengerhez kötött, vakonszületett fészeklakók, a déli féltekén, különösen az antarktikus sarkvidéken élő madarak; a Spheniscus-nemzetség tagjai, szerint, a hideg áramlatokkal Afrika nyugati partjáig, egészen a Bálna-öbölig, Amerika nyugati partjain pedig a Galapagosz-szigetcsoportokig kalandoznak.
Testalakjuk zsákszerű, elől és hátul lapított, nyakuk meglehetősen hosszú, fejük viszonylag kicsiny, csőrük többnyire egyenes, oldalt lapított. Szárnyuk rövid, úszószerű, apró pikkelyszerű tollak fedik sok sorban; csontjaik feltűnően laposak. Csűdjük nagyon alacsony és széles, három csontelemük, a lábközépcsontok sohasem forrnak össze, mint az összes többi madárnál, hanem két hosszanti rés marad köztük. Négy ujjuk közepesen hosszú, alul lapos; teljes úszóhártyával vannak összekötve. A csűdhöz meglehetősen magasan izesülő negyedik ujj is előre irányul. Farkuk vagy rövid és kerek (mint a Spheniscus-nemzetségnél), vagy hosszabb, lépcsőzetes és ilyenkor 12–14 keskeny, sörteszerű tollból van összetéve. Valamennyi csontjuk – eltérően a többi madárétól – nagyon kemény, tömör és nehéz, pneumatikus nyílásuk nincs és még a csövescsontok is olajos velőt tartalmaznak. A légcsövet a legtöbb fajnál hosszanti válaszfal jobb- és baloldali félre tagolja. szerint ez a válaszfal a Catarrhactes chrysolophuson egyénenként változó: egyeseken teljesen hiányzik, másoknál 5, ismét másoknál 40–50 mm magas.
Délsarki pingvin (Pygoscelis Wagl.)
Pápaszemes pingvin (Spheniscus Briss.)
Búbos pingvin (Catarrhactes Briss.)
Óriáspingvin (Aptenodytes Forst.)
