HATODIK ALREND: Tollnyelvűek (Ptenoglossa)
HATODIK ALREND: Tollnyelvűek (Ptenoglossa)
Tollnyelvűek néven néhány olyan családot foglalunk össze, amelyek megegyeznek radulájuk szerkezete tekintetében (ezt már megismertettük), de ami azért nem jelenti azt, hogy az ekképpen egyesített családok valóban közelebbi rokonai is egymásnak.
A Solarium Lam. háza alacsony kúpalakú, erős héjú, sok kanyarulattal, amelyek a nagyon tág köldök körül csigalépcsőhöz hasonlatosan kanyarognak a csúcs felé. Ennek a nemzetségnek alig van közelebbi kapcsolata a Scala Brug. nemzetséggel, amely név tulajdonképpen szintén csigalépcsőt jelent; mert ezeknek az alakjuk is egészen más, a Scala-fajok u. i. meglehetősen magas, tornyos vagy majdnem tűalakú házzal bíró, többnyire kicsiny, fehérszínű csigák. A nemzetség nevét egyik legnagyobb termetű, a trópusok alatt élő fajától kapta, melyre jellemző, hogy a kanyarulatai nem érintik egymást; egyike a legdiszesebb csigáknak, és azért annak idején igen tekintélyes összegeket is fizettek egy-egy példányáért, erre vonatkozik neve is: Scala pretiosa Lam.
E két fenéklakó nemzetséggel szemben a tutajos vagy kék csigák (Janthina Lam.) a lapátlábú csigákhoz hasonlatosan a nyilttengeri életmódhoz alkalmazkodott szervezetek, csakhogy alkalmazkodásuk lényegesen más természetű, mint azoké, mert nem a maguk erejéből úsznak tovább, hanem vitetik magukat, hozzáerősítve egy önmaguk által alkotott sajátságos tutajhoz. A meleg tengerek lakói ugyan, azonban rajaikat az áramlások néha elhajtják egészen Irország partjaiig. Fajaik a trópusi tengerekben nagyon elterjedtek, de nagyon nehéz megkülönböztetni őket egymástól. Mi különbözteti meg őket egymástól? Házuk általában véve olyan alakú, mint a közönséges elülkopoltyús csigáké, gömbded vagy kúpos a szokásos átlagméretekkel, olyanforma, mint pl. a mi fialló csigánké, csakhogy vékonyabb héjú, amint azt, úszó csigáról lévén szó, természetesnek is kell találnunk. A rendes csigáktól csak annyiban térnek el, hogy az állat fordított helyzetben lebeg a vízben egy nyálkás készülékhez kapcsolva, amelybe levegőbuborékok rakódnak le s ezek teszik tulajdonképpen alkalmassá, hogy állandó lebegtetőkészülékként szerepeljen. Már a Rissoák ismertetése során megemlítettük, hogy azok lábuk elülső részének a segítségével levegőt tudnak megragadni és azt be tudják fonni nyálkába. Ez a sajátosság a Janthina esetében szabállyá lesz, amihez járul még, hogy a nyálkája jobban megkeményedik. Az így kialakult úszószerven, amelyről ábránk
Fekete olivacsiga, Oliva maura Lam.
Pelikánláb, Aporrhais pes-pelecani L.
Tutajoscsiga, Janthina fragilis Lam. tutajával fölfelé, a hátoldalon úszva; t = ormány, p = a láb elülső része, c = ház, b = légbuborék, l = tutaj
Kupos csiga, Conus textilis L.
minden leírásával világosabb képet ad, az állat teljesen akarat nélkül hányódik az óceán hullámaiban. Valamennyien mohó ragadozó állatok, azonban mégis meg kell várniok, míg a jótékony habok valami zsákmányt terelnek a közelükbe, s azért fel is falnak mindent, amit a véletlen útjukba vet, legyen az saját fajtársuk vagy valami úszó medúza.
