A MŰ TÖRTÉNETE.

Teljes szövegű keresés

A MŰ TÖRTÉNETE.
A Magyar Tudományos Akadémia, rendes tagja Thaly Kálmán úr indítványára 1886-ban elhatározta, hogy gróf Teleki Józsefnek «Hunyadiak kora» czímű csonkán maradt nagy művét befejezteti.
A mű irodalmi kivitelét a Történelmi Bizottság vette kezébe, elhatározván, hogy a boldogult gróf kéziratai és a kiadott források nyomán mindenekelőtt a csonkán maradt földrajzi (VI.) kötet fejezendő be, aztán – önálló kutatások alapján – a művelődéstörténelmi rész írandó meg, s végül a meglevő három kötetnyi (X., XI., XII.) oklevéltárhoz a korszak fontosabb okleveleiből a körülményekhez képest még néhány kötet csatolandó.
Az egész munkálat szerkesztésével illetve megírásával, minden év végén teendő részletes jelentés kikötése mellett engem bízott meg.
A Teleki-féle kéziratokat a Történelmi Bizottság, kéziratgyűjteményéből 1887. február 9-én átvévén a munkálat megindúlt. Azonban csakhamar kiderűlt, hogy a csonkán maradt földrajzi részt az eredeti tervezet alapján befejezni teljesen meddő feladat lenne. Magok a Teleki-féle kéziratok a munka kereténél egyebet alig nyujtanak, a kiadott oklevelek pedig épen a Hunyadiak korára nézve oly csekély anyagot tartalmaznak, hogy azok alapján a XV. századi Magyarországnak s főleg Erdélynek és a Tiszamentének vázlatos képét sem remélhetők.
Bőséges levéltári anyagról kellett tehát gondoskodni a földrajzi rész számára is. Így fogtam aztán már 1887. április havában behatóbb kutatásokhoz a központban, aztán folytatólag a vidéken levő gazdagabb vagy hozzáférhetőbb levéltárakban, oklevél- és kéziratgyűjteményekben, melyeknek, mint e kötet kiadatlan kútfőinek jegyzékét (már csak az idézetek érthetőbbé tétele végett is) e helyütt közölni kívánom.
 
Acta post advocatos mortuos. Orsz. Levéltár.
Adólajstromok a XVI. századból. Ugyanott.
Akadémiai kézirattár. (Néhány oklevél.)
Batthyány herczegi és grófi levéltárak. Lásd: körmendi és lajtafalusi levéltárak alatt.
Békássy cs. levéltára. Magyar Nemzeti Muzeum.
Berényi gr. cs. levéltára. Ugyanott.
Bosnyák család iratainak elenchusa. A gr. Batthyány cs. lajtafalusi levéltárában. (Litt. fasc. num.)
Bükk család levéltára. Magy. Nemzeti Muzeum.
Cimeliotheca episcopatus Quinqueeccl. Magyar Nemzeti Muzeum. (2195. Quart. lat. I. II.)
Csáky gr. család levéltára Lőcsén. (A kassaiból csak a Lőcsén levő elenchus után.)
Csicsery család levéltára. Országos Levéltár.
Dancs (kövecsesi) család levéltára. Magy. Nemzeti Muzeum.
Diplomatikai része az Orsz. Levéltár-nak. (1526. évig. – Dl. alakban idézve. Leggazdagabb kútforrásunk.)
Ecclesiastica acta. Orsz. Levéltár. (Néhány oklevél.)
Egri káptalan (orsz.) levéltára. (Litt. és numerus, avagy elenchus szerint.) Egri káptalan (magán) levéltára. (Numerus, divisio, fasciculus, frustum.)
Eperjes város levéltára.
Esztergomi káptalan (magán) levéltára. (Lad., fasc., num.)
Esztergomi prímási levéltár. Ecclesiastica numerus szerint, és Secularia fasc., litt. és numerus szerint.)
Farkas család levéltára. (A Magy. Történelmi Társulat révén.)
Forgách cs. levéltára. Magy. Nemzeti Muzeum.
Görgey cs. levéltára. Ugyanott.
Gyulafehérvári protocollum, folio. Orsz. Levéltár.
Gyulay gr. cs. levéltára. Gróf Kuun Géza urnál Maros-Németiben.
Hanvay cs. levéltára. Magyar Nemzeti Muzeum.
Hevenessy-féle gyűjtemény. (A Teleki-féle kéziratokból.)
Hosszúmező város levéltára.
Huszt város levéltára.
Ibrányi család levéltára. Magyar Nemzeti Muzeum.
Jászói orsz. levéltár, a) Protocollum-ok, folio. b) Statutoria. Litt., fasc., num. c) Más-féle oklevelek: fasciculus és numerus, avagy: litt., fasc. és num., avagy: scrinia, litt., fasc. és num, szerint. – Elenchusok után.
Jekelfalussy cs. levéltára. Orsz. Levéltár.
Jeszenák cs. levéltára. Magyar Nemzeti Muzeum.
Justh cs. levéltára. Ugyanott.
Kállay cs. levéltára. Ugyanott.
Kapy cs. levéltára. (Újabban szintén a Magy. Nemz. Muzeumba került. Litt., fasc. num.)
Kassa városi levéltár: a) rendezett része, numerus szerint; b) rendezetlen része; c) titkos része, birtokok szerint, ezeken belül pedig folyószámokkal ellátva.
Kazinczy Gábor gyűjteménye a Magyar Tudományos Akadémia tört. bizottságának kézirattárában. (Tört. I.)
Keglevich család levéltára. Orsz. Levéltár.
Kende (kölcsei) család levéltára. Magyar Nemzeti Muzeum.
Kisfaludy család levéltára. Ugyanott.
Kollár-féle okl.-gyűjtemény. Ugyanott. (2297. fol. lat.)
Kolosmonostori konvent protocollumai. Orsz. Levéltár.
Kolosmonostori konvent, limbus. Ugyanott.
Koppy-féle okl.-gyűjtemény. Magyar Nemzeti Muzeum. (2299. fol. lat.)
Körmenden levő levéltára a herczeg Batthyány családnak. a) Acta antiqua: Almarium, ladula, numerus. b) Acta miscellanea, köztök a Himfy család iratai. c) Status antiquorum majoratuum. Lad. num.
Lajtafaluban elhelyezett levéltára a gr. Batthyány családnak. (Előbb Köpcsényben.) a) Dócziana. Capsa, fasc., numerus. b) Illésháziana. Ladula, fasc. num.
Leleszi orsz. levéltár: a) Metales. Megyéken belül folyószám szerint. b) Elenchus statutoriarum. A megfelelő oklevelek családok szerint betűrendben (ezen belül folyó-számmal) vannak elhelyezve. c) Acta Bercsényiana, fasc. num. d) Vegyes – leginkább hatalmaskodásokra vonatkozó – iratok. Ezek közűl ha két szám idéztetik: a fasciculus és numerus értendő; ha pedig csak egy: a numerus, mely esetben az oklevél az illető évszám segítségével található meg a fasciculusban.
Lőcse város levéltára. (Tárgyak – római számmal jelölve – s ezeken belül folyó-szám szerint.)
Máramarosszigeti lyceum gyűjteménye. (Szilágyi István úr gyűjteménye is beleértve.)
Máriássy család levéltára. Magyar Nemzeti Muzeum. (A Máriássy rész nélkül, mely az Orsz. Levéltár-ban az Acta post advocatos czímű gyűjteményben részben megtalálható.)
Melczer (kellemesi) család levéltára. (Néhány oklevél dr. Szendrei János közvetítésével.)
Meskó család levéltára. Magyar Nemzeti Muzeum.
Miskolcz város levéltára.
Mokcsay család levéltára. Orsz. Levéltár.
Muzeum – Magyar Nemzeti – saját levéltára. (Év-rendben.)
Müncheni állami levéltár. Ungarische Documente. Fasc., num. Dr. Fejérpataky László szívességéből, regeszták és oklevélmásolatok nyomán.)
Nadányi család levéltára Puszta-Kovácsiban, Biharmegyében, Nadányi Gyula úrnál.
Nagy Imre kuriai bíró úr akad. rendes tag oklevél-gyűjteménye Budapesten.
Nagymihályi család levéltára. (A gróf Sztáray-oklevéltár II-ik kötetének kéziratából, tasnádi Nagy Gyula szivességéből. Közben e kötet megjelent. Általam idézett oklevelei évszám szerint könnyen megtalálhatók.)
Neoregestrata Acta. Orsz. Levéltár. (Néhány oklevél.)
Perényi család levéltára Nagy-Szőllősön. Ugocsamegyében, báró Perényi Zsigmond úrnál.
Pogány (csebi) cs. levéltára. (Jelenleg Máramaros-Szigeten, a lyceumban.)
Pongrácz család levéltára. (Néhai Karagyena Mihály szívességéből.)
Pozsonyi káptalan levéltára. Capsa Budensis, fasciculus, numerus.
Processus Tabulares. Orsz. Levéltár.
Rédey gr. család levéltára. Magyar Nemzeti Muzeum.
Somossy család oklevelei. (Tasnádi Nagy Gyula szívességéből.)
Soós (sóvári) család levéltára. Magyar Nemzeti Muzeum.
Szendrey János dr. oklevélgyűjteménye Budapesten.
Szentiványi család levéltárából pár oklevél, Majláth Béla ur másolatai nyomán.
Szepesi káptalan levéltára. (Rendszerint: capsa, fasciculus, numerus. Elenchus után.)
Tardy Sándor úr oklevelei az Apagyi cs. levéltárából. Berettyó-Újfaluban, (Bihar megye. Legszívesebb köszönetem.)
Thegze Zsigmond úr oklevelei. (Dr. Komáromy András szivességéból.)
Theőke család levéltára. Orsz. Levéltár.
Tized-lajstromok. Ugyanott.
Ujhelyi család levéltára T.-Ujhelyen, Ugocsamegyében. (Dr. Komáromy András szivességéből.)
Urbaria et conscriptiones Orsz. Levéltár. (Néhány oklevél.)
Vécsey br. család levéltára Sárköz-Ujlakon, Szatmármegyében. (Dr. Fejérpataky László oklevélmásolatai nyomán.)
Zerdahelyi család levéltára. Letéve Nyitravármegye levéltárában. (Tagányi Károly oklevélkivonatai nyomán.)
Zsélyen levő levéltára a gr. Zichy családnak. (Alsó-szopori Nagy Imre úr szives engedélyével.)
 
Fő czélúl szolgált, minél több topographiai adat gyűjtése, lehetőleg a helynevek írásmódját is tartalmazó eredeti oklevelekből. Mert állandó értéket a szótárszerű, statisztikai természetű munkálatnak csakis az adatok lehető bősége nyujthatott. Magától értődik azonban, hogy ily adat-halmaznál első sorban az állandó természetű anyag jöhetett tekintetbe, minők a határjáró-, igtató-, adomány- és adásvételi oklevelek.
Két évi és kilencz havi szakadatlan munkálkodás után ily alapon jött létre és kerűlt az akadémiai bírálat után sajtó alá a «Hunyadiak kora» VI-ik kötete gyanánt a jelen dolgozat.
Előre látható volt azonban, hogy ilyen új adatokon épült munkálattal tartalmilag nem álland arányban a Teleki-Szabó Károly-féle dolgozatnak a Duna-menti vidéket tárgyaló csonkán maradt része, mely csaknem kizárólag Fejér Codex Diplomaticus-án alapúlt, a mint hogy a 60-as évek elejéig máson egyáltalában nem is alapúlhatott. Ez okból a Történelmi Bizottság időközben határozatkép kimondá, hogy ama Teleki-Szabó Károly-féle csonka kötet a főbb levéltárak megfelelő anyagának átbúvárlása után szintén újra dolgozandó.
Ekkép az egész földrajzi rész megnyeré végleges tervezetét s három, mintegy 50–50 ivnyi, – nagyobb részt petitből szedendő – kötetre bővült, melyeknek elseje a Tisza-menti, második a Dunavidéki megyéket, harmadik pedig főleg Erdélyt, Szlavóniát, Horvátországot s a mennyiben lehetséges, a kapcsolt részeket fogja tárgyalni. Végül e földrajzi rész IV. kötete gyanánt annak kimerítő tárgymutatója következik, mely a megyénként szétszórt anyagot egyesítendi s a mű összes adatainak megtalálását és kiaknázását lehetővé teszi. E kötethez fog csatlakozni a Hunyadiak korabeli Magyarország állapotát a jelen munkálat alapján a lehetőséghez képest feltüntető térkép is.
Dolgozatomban a boldogúlt gróf által megállapított s később Szabó Károly által is elfogadott formák megmaradtak. Ezeken belül azonban részletes, teljes kidolgozásra törekedtem. De folyvást szemem előtt lebegett a mi természete, mely a terjengésre csábító genealogiai fejtegetéseket tárgyánál, – az Árpád- és korai Anjoukori állapotok bővebb tárgyalását pedig a megszabott kornál fogva nem tűrheti. Mindkét irányban tehát csak a fölmerülő szükséghez képest, a lényegesebb és világosabb adatok értékesítése volt ajánlatos, pl. az Árpád-kori új okmánytárból s a pápai tizedlajstromból, és nem egyszersmind a helységek vagy családok legelső feltűnésének avagy eredetének kutatása. Ezenkívül, ahol válogatnom kellett, inkább az ismeretlen, eredeti okleveleknek pontosan megfigyelhető helyneveit értékesítém, mint a Codex Diplomaticusnak a Czinár indexe által is hozzáférhető s amúgy is eltorzított topographiai közleményeit.
Ez elveken alapúl a mű szerkezete, melynek vázát e helyütt röviden szintén elő kell terjesztenem.
 
I. Minden megyénél:
a) Bevezetésűl: az illető XV-ik századi megye határairól, esetleg nevéről és jobbágytelkei számáról; továbbá a nagy-, közép- és kis-, világi és egyházi birtokok eloszlásáról.
b) Várak, erősségek, kastélyok, melyek alatt a középkori oklevelekben vagy krónikákban emlegetett castra, fortalicia et castella értendők, azaz hegyen vagy síkon épült kő- vagy favárak, megerősített földesuri lakok és helységek s városokban emelkedő erősségek. Mindezekre nézve a középkori terminologia nem mindig biztos útmutató s azért egy czím alá voltak foglalandók. – Tárgyaltatik nevök régi irásmódja, legrövidebb történetük, lehetőleg visszanyúlva a XIV. századba s főleg Zsigmond király korába. Birtokosaik, tartozékaik. A teljesség kedvéért itt-ott felvéve azok is, melyekről csak a XIV. század második feléből maradt fönn emlékezet. – Fekvésükre nézve rendszerint a hasonló nevű helységnél vagy városnál található útbaigazítás.
c) Városok és mező-városok, azaz a XIV-XV. századi oklevelek civitas-ai és oppidum-ai, s az országos vásáros helyek. – Leiratik nevök régi irásmódja, rövid történetük, földesuraik (ha voltak), kiváltságaik, tartozékaik, egyházi épületeik és testületeik, a bennök székelő kir. hivatalok, esetleg a jobbágy-telkek száma sat. – Végül fekvésük meghatározása.
d) Helységek. Fő1eg a XIV-XV. századi oklevelekben szereplő possessiones et villae. (V. ö. Verbőczy, Tripart. part. I. tit. 24.) Tárgyaltatik nevök régi irásmódja és fekvésök lehető meghatározása, mindig valamely közeli jelentékenyebb, ismertebb ponttól számítva, világtájak szerint. A praediumok inkább csak akkor vétettek föl, ha valószínűnek látszott, hogy előbb vagy utóbb (lakott) helységek voltak, vagy a melyek ma helységek.
e) Főbb birtokosok. Családok, testületek, egyházi és világi méltóságok, városok. Inkább csak a XV. századból. fontosabb esetekben a XIV-ikbe is visszanyúlva. Birtokaik megszerzése vagy elidegenítése módjának és idejének lehető megjelölésével; ehhez képest útalásokkal, genealogiai részletezések nélkül. Minden külön nevű család külön fölvétetett, tekintet nélkül arra, hogy a kérdéses nevet esetleg csak egy személy viselte, mit csak genealogiai kutatások igazolhatnának. – Fő szempont a birtok, kisebb vagy ismeretlenebb nemesnél az előnév.
f) Főispánok. Csupán a Hunyadiak korából. (1437–1490.)
 
II. Általános megjegyzések
a) Kiadott kútfőknél az arab számok az illető könyv lapszámát, olykor a kérdéses oklevél kezdetének lapszámát jelölik.
b) Minden egyes vár, város, helység és birtokos tárgyalásánál a főfonal az időrend.
c) Mindeniknél a compact-ból szedett kezdő szavak az illető hely vagy birtokos középkori nevét, képzelhető régi kiejtés, de lehetőleg a mai helyesirás szerint adják, esetleg utánok zárjelben a változatok. Végül a helységeknél a megfelelő mai elnevezés. Közben mindenütt – a lehetőség szerint – a régi orthographia.
d) Várak, városok és helységek, ha különböző megyékben vagy különböző nevek alatt fordúlnak elő, egy megyében vagy egy név alatt dolgoztatnak ki, de útalással minden illető megyében vagy név alatt fölvétetnek.
e) Ez útalások, különféle elnevezések és más változatok mellőzésével készül végűl mindenütt az összegezés. Helységeknél azonban a Kis-, Nagy-, Alsó-, Felső-, Közép-, Egyházas- sat. összetételű helyek külön számítanak.
 
A feldolgozás módját illetőleg a lényeges adatoknak rövid de szabatos előterjesztése – volt a főszabály.
A legnagyobb nehézséget a helynevek topographiai megfejtése okozta, főleg a déli vidéken, hol évszázados viharok a középkori helységeknek egész csoportjait seperték el, a hol tehát a helynévtárakban, többé-kevésbbé tökéletes és alkalmas térképeken s összeírásokban való búvárkodás mellett inkább az óvatosság, mint a merész hozzávetés útján kellett haladnom. Járni csak most indúló középkori földrajzi és monographia-irodalmunk kalauzolására csak itt-ott számíthattam. És akkor is, mivel e monographiák a helynevek régi orthographiáját s a pontos idézeteket mellőzik, mindig az eredeti forrásokhoz kellett visszatérnem.
*
E helyütt még egy kedves kötelességet óhajtok betölteni. Hálás köszönetemet fejezem ki a Történelmi Bizottságnak úgy a megtisztelő megbízatásért, mint a buzdító bizalomért, melyre kezdettől fogva szakadatlanúl méltatott; s főleg a Bizottság nagyérdemű elnökének, Fraknói Vilmos püspök urnak s tagjainak: Thaly Kálmán, Szilágyi Sándor és dr. Pauler Gyula uraknak, kik jóindúlatukkai s tanácsaikkal nem szüntek meg támogatni; dr. Pauler Gyula urnak pedig úgy is mint az Országos Levéltár igazgatójának, ki egyedűl tette lehetővé, hogy ez intézet páratlan gazdag oklevélkincsét e kötethez aránylag rövid idő alatt átbuvárolhattam; alsó-szopori Nagy Imre úrnak, akadémiai bírálómnak, ki gazdag gyűjteményét is felajánlá használatomra, sőt a gróf Zichy-család levéltárának nála levő XV. századi részét is lekötelező szivességgel rendelkezésemre bocsátá. S kegyelettel áldozom másik bírálóm, Pesty Frigyes emlékének, ki mintegy atyai jóindúlattal mutatott dolgozatom hiányaira, de a ki legnagyobb sajnálatomra annak megjelenését már nem érhette meg.
Fogadják továbbá hálás köszönetemet Majláth Béla, Csontosi János, dr. Fejérpataky László és dr. Schönherr Gyula urak a Magy. Nemzeti Muzeum kézirat- és oklevéltárában tett kutatásaim alkalmával tapasztalt szives jóindúlatukért és fáradozásukért; tasnádi Nagy Gyula és Komáromy András tiszttársaim és barátaim, Zemplén, illetve Ugocsa és Bihar megyék topographiájához nyújtott becses felvilágosításukért s a Nagymihályi illetve Ujhelyi család levéltárából közölt nagyértékű oklevelekért, s végül Tagányi Károly barátom, ki szakszerű felvilágosításai és szakadatlan érdeklődése által folyvást segítségemre és buzdításomra volt járatlan útamon.
Budapest, 1890. április 21-én.
Dr. Csánki Dezső.
 
Magyarország a XV. században nagyobb földön terült el, mint ma. Közvetetlen testét* alkotá még a Dráva és Száva közének keleti fele: Szerém, Valkó, Verőcze és Pozsega megye is. Odább délnyugatra pedig: Körös, Varasd (Zagoria) és Zágráb megye, Szlavonia nevezettel, bánjuk alatt, főleg bíráskodás tekintetében különböznek az ország többi megyéitől, épugy mint pl. az erdélyi hét megye külön vajdájok alatt. A magyar állami és társadalmi szervezetet jellemző megyeiség itt is az uralkodó, sőt átterjed innen a Száva tulsó partján elterülő Bosznia némely északi tájaira is. (Pl. Orbászmegye.) Croatia a Kulpán túl, – szintén bánnal élén – zsupán-szervezetévél már idegenebb, de azért szorosan kapcsolódik az anyaországhoz s a magyar koronához, mely rá nézve is minden birtokjog forrása.
E bevezető sorokban csak általánosságban tárgyalhatjuk e kérdést. Az ország határai és a megyék száma fölött előre értekeznünk meddő feladat lenne; annak idején minden megye sat. határait igyekezni fogunk megállapítani. Más egyéb pedig nem tartozik ide.
Lazább a viszony az így alakult Magyarország déli és keleti határaihoz csatlakozó többi népségekkel és területekkel. A mai Szerbia északi vidékén elterült mácsói, s a vaskaputól k.-dk. eső szörényi bánság, a dalmát városok, Raguza, Bosznia, Ráczország, Havasalföld és Moldva, részben külön fejedelmek alatt, ellenségektől (Velencze s a török) szorongatva szakadatlanúl ingadoznak Magyarországhoz való viszonyukban s körvonalaik – főleg az Adriától Havasalföldig terjedő vonalon – homályba vesznek. melyből csak időnkint tűnik föl egy-egy biztosabb pont, erősség vagy város.*
E vidékek tehát – különben is elhanyagolva történetírásunk által, inkább csak általánosságban képezhetik kutatásunk tárgyát.
A kép tehát, melyet Magyarország e korszakbeli déli határairól nyerünk, részben hiányos és elmosódott. De megtelel az egykorú zavaros állapotoknak.
S magának az anyaországnak tagozódása sem oly egyöntetű elveken alapszik, mint napjainkban. Az ország közepén a jász és kún területek ékelődnek a megyék közé. Erdélyben a megyéket székely és szász székek szelik, határolják egymást; itt-ott némely megye is érezhetőleg külön részekre válik. Így Szepesmegye a (német. eredetű) városok, a bár egy főispán alá rendelt de külön kiváltságok által szétválasztott kis- és nagy-megye területére, Hunyad, Temes, Krassó sat. megyék külön nemesi oláh kerületekre és megyei területre oszlanak.
Ilykép az egész országnak s azon belül az anyaországnak politikai fölosztása az előbbi korszakok fejleményeinek eredménye, s hű képe az élő társadalomnak, mely különböző jogokkal különböző népelemekből alakult, s az egyenlőtlenség (kiváltságok) elvén alapszik.
Ez egyenlőtlenség, párosulva az ingatag közbiztossági állapotokkal – fegyverzé föl a nemes ember karját állandóan s szülte a várakat és erősségeket is, a főurak uradalmainak központjai és hatalmuk támasza gyanánt, életük és vagyonuk biztosítására a városok szabadalmait, bástyáit, kőfalait, a védtelen falvakat, a kis nemesek udvarházaival, a jobbágyok viskóival.
E várakat, városokat, falvakat és azok birtokosait soroljuk most föl az ország fővárosából: Budáról kiindulva a szomszédos megyék, székek és más területek szerint, a mint a régi emlékekben, főleg oklevelekben föltünedeznek.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages