ARADMEGYE.
ARADMEGYE.
Alakja egészen más volt hajdan, mint napjainkban. Hosszan nyúlt el a Maros két oldalán nyugotról keletnek, magában foglalván a mai Temes- és Krassó- (Szörény-) megye északi vidékét is. Ujabban azonban a hogy elnyelte Zarándmegyét, elvesztette Maroson túli déli felerészét.
Nyugat felé Csanádmegye határolta, mely hajdan még meszszebb nyúlt dél felé a Marostól a mai Torontálmegye testébe; észak felé a nagy terjedelmű Zarándmegye, keleten az erdélyi Hunyad-, délen pedig Temesmegye.*
Részletesebben e megyék határainak leírásánál.
Közép és kisebb nemesi jószágokat inkább csak délnyugoti vidékein találunk, többi része egy-egy vár vagy m.-város köré csoportosúló nagyobb uradalmakra oszlik föl.
Aradtól északnyugatra: a Szárazér-mellyékéről (Csanádm.) a harapkói Botos-ok illetve a Hunyadiak jószágai nyúlnak át Aradmegyébe.
Előbbiek e tájon vagy 9 falut (s a Marostól délre két helységet) bírnak; a Hunyadiak pedig ugyanitt valamint Papi város és Szécsény vidékén (a Marezaliaktól) s Vinga körűl (a kerekegyházi Laczkfiak után) mintegy 16 városnak, falunak és pusztának urai.
Keletnek Arad és vidéke az aradi (prépostságé és) káptalané, melynek nagyjából a Csálya-Soprony-Kovászi-Szombathely által jelölt négyszögben mintegy 25 városa, faluja vagy pusztája volt.
E terűlet azonban mégsem kizárólag az egyházi testületé. Terjedelmes jószágaik vannak itt a gúti Országh-oknak, Dócziaknak, illyei Dienessyeknek és szeri Pósafiaknak is.
A gúti Országh-ok birtokának Csálya várkastély és Kovászi mezőváros a központja, melyek körűl vagy 11 falu csoportosúl. E jószágok részei korszakunk végén a Harasztiak kezére kerűltek zálogban, viszont a gúti Országh-ok a szeri Pósafi-uradalom itteni részeit kapták meg. (1471.) A Dócziak Gyarak, Kő és Pél vidékén fészkelték be magukat a gúti Országh-ok, és Csályán a Csályaiak birtokrészeibe. Mintegy 10–15 falura vagy pusztára terjedő – részben zálogos – birtokuk központja azonban a Maros túlsó partján fekvő Zádorlak várkastély volt, melynek valamint Gyaraknak vidékén az erdélyi (Hunyadmegyei) eredetű Illyei és illyei Dienessy család után – mely hűtlenségbe esett – szereztek terjedelmesebb jószágokat.
A legösszefüggőbb nagybirtokokat azonban a szeri Pósafiak kezén találjuk a megyének nyugati felében. Északnyugatról délkeletnek a Maroson át haladva Szent-Pál, Bodorlaka, Ménes, odább Sződi, Zábrány és Macsalaka a fontosabb pontjai, melyeknek vidékén egy erősség (Sződi), három város (Szent-Pál, Sződi, Macsalaka) és vagy 33 helység uralja őket. 1471-ben e családnak magvaszakadván, királyi adomány révén felében a gúti Országh, felében a nádasdi Ongor családokra szálltak ez uradalmak, részeihez azonban a női ág révén a Maczedóniai, Geszti és gimesi Forgách családok tagjai is jogot formáltak.
E tájaktól kelet felé következik a megye legterjedelmesebb uradalma a solymosi, – egymásután a király, a gúti Országh-ok, berekszói Hagymás-ok, Hunyadi, Giskra és a lendvai Bánfiak birtokában. A hozzá tartozó 93 falu a Marostól északra Radna, Solymos és Odvas vidékén, délre pedig a mai Temes- és Krassómegye terűletén: főleg a mai Szisztarovecz, Kövesd, Kizdia, Bresztovácz, Székás (temesmegyei), Bara, Kutina, Lapusnik, Ohaba lunga, Bunya, Brusznik és Labasincz (krassómegyei) helységek által bezárt vidéken terűlt el. A század közepén és végén hozzátartozott Lippa vára és városa is, különben a király s zálogban a 70-es években a dengelegi Pongráczok birtoka.
Solymostól keletre, a Marostól észak felé egész a zarándi, dél felé pedig egész az erdélyi határig vonuló, apró völgyekben gazdag hegyvidéket két nagyobb uradalom tölti be: a kapronczai és a varadiai (tót-váradi). Amaz a gerlai Ábrahámfiaké, a mai Berzova, Monorostia, Kaprucza, Dumbrovicza és Gross vidékén mintegy 16–18 falu és puszta; emez pedig a Garaiak, majd 1479 óta szintén a lendvai Bánfiak birtokában a mai Tót-Várad és Soborsin környékén, valamint ezektől északra Szlatináig és keletre Szelstyéig (Váradia várán és városán kivűl) 45 helységre terjed.
Utóbbi hatalmas birtoktestnek a Marostól délre a szádi (vagy szádiai) és a Telegdi-féle kaprevár-pozsoga-szalcsvai uradalmak felelnek meg. Előbbi, mely a váradiainak sorsában is osztozott, Szád várán és városán kívül még 16 helységet foglalt magában; az utóbbi pedig a Telegdi családnak (illetve a Csanád-nemzetségnek) Arad, Szécsény és Fejéregyház vidékén elterűlt töbhi birtokaival együtt időnkint az ötvenet megközelíté. E helységeknek jókora része azonban a mai időszakunkban bizonyára eltűnt vagy másokkal összeolvadt, s inkább csak pusztának tekinthető.
A Marostól délre, a lippa-solymosi uradalomtól pedig keletre még egy kiválóbb uradalmat ismerünk: a Kesziekét, mely (a mai Temesmegye északi vidékén) Keszi (ma Keszincz), Nádas, Füzkút (ma Füskút), Udvari és Hodos táján terűlt el, s részben a Maros északi partján fekvő Szombathely (ma Szabadhely) tájára is átnyúlt és vagy 26 helységet foglalt magában. Ezeknek részei azonban egyházi testűletek, még pedig kisebb részben az aradi káptalan és csanádi püspök, nagyobb részben (22 falu) a csanádi káptalan birtokába jutottak ez időszakban, a Keszi Balázs adománya révén.
E nagyobb uradalmak közé ékelődnek a főrangú, közép- és kis-nemesek s egyháziak csekélyebb méretű birtokai.
A főrangúak közűl a Marótiaknak Pálülése vidékén időnkint vagy hét faluban vannak nagyobbacska részeik s Pálülésén (ma Paulis) bányájok is; a Rozgonyiak, Bátoriak, Szentgyörgyiek és horogszegi Szilágyiak azonban már csak ideiglenesen vagy csekélyebb részek urai.
A közép-nemesség sorából – inkább a megye nyugati felében, azaz a síkon válnak ki némely családok terjedelmesebb birtokokkal. A palotai Czibak-oknak Soprony vidékén 3, – a Besenyeieknek a Maros mentén, a csanádi határon 4, – a nagylaki Jaxicsoknak Fellak és Udvari táján 4, – a Kolozsváriaknak Csálya és Tófája vidékén 4, – az iregdi Patócsiaknak Szombathely és Lippa környékén 7, – a Fejéregyháziaknak Aradtól d.-dny. felé mintegy 12, s végűl a temesi határon a Bagdiaknak mintegy öt helységben vagy pusztán vannak kisebb-nagyobb részeik.
Az egyháziak küzül a vagyonosahb aradi és csanádi káptalanon kivűl (l. föntebb) a csanádi püspök a Maros mentén két helységben és három pusztán, – a bizerei henczések és kalodvai pálosok Bizere és Kalodva, illetve utóbbiak Martoni, Szombathely és Varjas helységekben, s végűl a bulcsi apát Bulcs vidékén vagy 7 faluban földesúr.
){kind=link}