MEZŐVÁROSAI:
MEZŐVÁROSAI:
Bereg. A XIV. sz. elején már önálló egyház, melynek határában Erzsébet királyné 1329-ben a B. Szűzről nevezett (kis-beregi) pálos zárdát alapította. 1393-ban Mária királynőtől mint királynői birtokot a Nagymihályiak kapják. De csak rövid ideig bírhatták. 1397-ben, 1463-ban és 1484-ben: oppidum, 1433-ban pedig: «civitas». (Idézve Beregszásznál) Munkács sorsában osztozott. – Ma Nagy-Bereg, Beregszász közelében ék. (Lásd: 1393-hoz: Dl. 7858. és 1404: Vécsey cs. llt, fasc. 2. n. 192.)
Beregszász. Luprechtszasza (-Zaza). Lamprechtszasza, Szász (Zaz), Lompertháza stb. néven fordúl elő e korszakban. Azonban már Beregszásznak (Beregzaz) is nevezik, pl. 1477-ben. – (V. ö. Zsélyi levéltár, 1463: Dl. 15795. és 1484: Dl. 19003; 1477: Kállay llt.) Első telepítvényesei szászok voltak. Főkiváltságait már IV. Bélától nyerte 1247-ben. Nagy Lajos király 1342-ben királyi városnak (civitas nostra) nevezi. Ez időben érte el virágzásának legmagasb fokát. Vámszedő hely is volt. A XV. században (1422-ben, 1463-ban és 1484-ben mint «oppidum».) Munkácshoz tartozott, s annak sorsát osztotta. Domonkos-rendi szerzetesek és dömés-rendi apáczák (sőt régebben: templomos-) és Szent-János-vitézek és ferencz-rendiek is székeltek itt. (Rupp. II. 370. – V. ö. 1452: Lelesz. elench. statut. hol: «domus hospitalis in opp. Zaz fundata» merűl föl.)
Kászony. Eme, Beregszásztól ny. é. eső hely a XIV. sz. közepén már városias szervezettel (hospesek, biró és esküdtek) merűl föl. 1391-ben Zsigmond kir. ruszkai Dobó Domonkosnak adja, de már 1398-ban a Debrőiektől veszi el, cserében más birtokokért. 1436-ban a kusalyi Jakcsok (György) birtokában találjuk, a kiktől zálogban és női ágon a Bátoriak (1451.), Kállaiak, Drágfiak (1449. 1460. 1466.), Matucsinaiak (1478.), zálogban (1461-ben) Szilágyi Erzsébet, majd a Kesziek és Matucsinaiak bírnak részeket. 1482-ben nevezik határozottan «oppidum»-nak. (Dl. 18734.)
Munkács. A várral együtt állt már az Árpádok korában is. Vásárjait 1348-ban említik s később 1427-ben is. Bár a várhoz tartozott, saját hatósága, lelkésze és bírái voltak. 1446-ban és 1484-ben «oppidum»-nak czímezik. (L. Munkács várnál.) Közelében feküdt s fekszik ma is (észak felé) a Vazul-rendű szerzeteseknek állítólag Koriatovics Tódor herczeg által 1360-ban alapított kolostoruk.
Muzsaj. (Nagy-Muzsaj.) Nagymuzsaly. Kismuzsaly. (1280. 1488.) Ma Muzsaly, Beregszász m. dk. – Nagy-Muzsaj úgy látszik városi szabadalmakat is élvezett, mert 1448-ban az itteni: «iudices, cives et hospites» említtetnek. (Károlyi oklt. I. 544.) A kusalyi Jakcsok s tőlük nagyjából ugyanazok bírták, a kik Kászonyt.
Namény. Nomen. Nomyn. (1333. 1483.) Birtokosai a Lónyaiak 1418-ban Zsigmond királytól engedélyt kaptak országos és heti vásárok tartására. Révje is volt a Tiszán, valamint száraz vámja is, hasonlókép a Lónyaiak birtokában. 1494-ben mint «oppidum» merűl föl, de bizonyára ennek tartották, mióta vásárjait megkapta. Részeket a Naményiek (s zálogban a malomvizi Kenderes és omári Csolnok cs.) is bírtak itt. Régebben Szatmármegyéhez számították. – Ma Vásáros-Namény a Tisza m. (V. ö. szabolcsmegyei Kerél h. a.)
Szent-Miklós. (Szolyva-Szent-Miklós.) Zolywazenthmyklos. (1387: Dl. 7268.) Zolwazenthmyclos. (1430: Perényi cs. llt.) Opp. Zenthmiklos. (1454: Dl. 24541.) Már 1214-ből ismerjük, 1387 óta a Perényiek bírták kir. adomány alapján. 1464-ben hozzátartoztak Szolyva, Kölcsén, Polhorén, Ökörmező, Duszona és a két Vereczke. – Munkács és Szolyva közt találjuk. (L. Vide helység a. is.)
Vári. Wary. (1241. 1498.) Beregszásztól dk. a Tisza m. fekszik. – A XIII. sz.-ban itt állott Borsova vára. A XIV. században városi szabadalmakat nyert. 1390-ben a Nagymihályiak kapták Mária királynőtől, de a XV. sz.-ban – mint oppidum – Munkácshoz tartozott. (V. ö. 1390: Dl. 7599; 1397: Lelesz. elench. statut. , 1463: Dl. 15795; 1475: Muz. llt. és 1484: Dl. 19003.)
Összesen: 8 mezőváros.
