VÁRAI ÉS ERŐSSÉGEI:
VÁRAI ÉS ERŐSSÉGEI:
Adorján, mely már 1284-ben föltűnik. 1395-ben Zsigmond király, cserében (Csák temes- és Kövesd krassóm. várakért) a Csákiaknak adományozza, Szalárd vátrossal együtt. E család bírta aztán az egész századon keresztűl. – Castrum regale Adrian. (1395: Csáky cs, llt. fasc. 10. n. 11.) Castrum Adrian. (1401. 1405: Fejér. X. 4. 65. és 415.) Castrum Adoryan penes fluvium Berekyo. (1421: Csáky cs. llt. fasc. 118. n. 86., 1462: Lelesz. 57., 1489: Lelesz. 31. – V. ö. Bunyitay, i. m. III. 182.) Mikor 1421-ben megosztoznak rajta a Csákiak, hozzátartoznak Szalárd város; továbbá Ujfalu és Félegyház (a Berettyó melletti) részei; továbbá Adorján, Fegyvernek, Nadántelek; valamint Kecskehát, Borzlik, Kővág, Kozmafalva, Doborka es Tót-Almás oláh, – Sejter és Mezőfalva magyar falvak s Kügy fele. (Ezenkívül Közép-Szolnokmegyéből: Darócz, Ákos és Szántó városok, Géres, Szilvás, Kis-Szántó máskép Hidvég, – Szatmármegyéből pedig Gyöngy helység.)
Bályok a Bályokiaké. Szilveszter (úgy látszik a maga részét) 1465-ben tartozékaival együtt 4400 forintért dengelegi Pongrácz Jánosnak zálogosítá el. 1484-ben a váradi püspök itteni várnagyáról emlékeznek. Poss. Balyok simulcum castello. (1465: Kolosmon. prot.) Castellanus castelli … Balyok. (1484: Lelesz. 1.)
Belényes, melynek várnagyait – a váradi püspök szolgálatában – 1451-ben említik. (Bunyitay, i. m. III. 355.)
Debreczen. Civitas Debreczen cum curia et castello ibidem. (1481: Dl. 19003.) Castellanus de Debreczen. (1486: Kállay cs. llt.) Ez időtájt megy át a Szilágyi Erzsébet asszony birtokából a Korvin Jánoséba.
Keresszeg. Már a XIV. század elejénél ismerjük. Zsigmond király 1396-ban a Zsidaiaknak vagyis Csákiaknak adományozta a hasonló nevű várossal és tartozékaival együtt. Ez idő óta az egész XV. századon át e családot uralta. – Castellanus de Kerusszeg. (1323: Békésm. oklt. 1. l.) Castrum nostrum (regis) Kereszeg. (1341: Anjouk. okmt. IV. 91.) Castrum regale Kereszeeg. Keresszeg. (1396: Csáky cs. llt. fasc. 10. n. 20., Fejér. X. 2. 349. 351., 1401. 1405: Fejér. X. 4. 65. 415., 1489: Lelesz. 31.) Castrum Kereszeg penes fluv. Sebeskeres constructum. (1421: Csáky cs. llt. fasc. 118. n. 86.) 1396-ban Keresszeg városon kívül hozzátartoznak Cséfa, Pankota, Tamási, Vásári, Besenyő, Berek-Beszermény, Nagy-Beszermény, Tölgykereke, Darvas, Károly, Szent-Katalina-asszonyfalva, Ivánd és a keresztesi vám. 1421-ben pedig ezenkívűl Uj- és Ó-Tóti, Komádi, Ó-Esz, Uj-Esz, Kenéz, Kermesd, Félegyház, Méhész (Méhes?), Szent-Iván, Apáti, Orosztelek, Vásárhely, Tobol, Homrok és Bélsok helységek (s Cséfa város).
Pocsaj. L. az álmosdi Csirék a.
Sólyomkő vára, melyet a XIV. század végén a Kaplaiak, a XV. sz. elején a szántai Laczkfiak, közepén a kusalyi Jakcsok, losonczi Bánfiak és bélteki Drágfiak kezén találunk. – Castrum Solumkew. (1325: Anjouk. okmt. II. 216.) Castrum Solyomkev. (1391: Fejér. X. 3. 122.) Castrum Solumpkw. (1394: Dl. 7961; 1397: Dl. 825.) Castrum regale Solyomkew. (1407.) Castrum Solyumkw. Solpomkw. (1407: Dl. 30309; 1419: Ujhelyi cs. llt., 1424: Dl. 11517; 1452: Dl. 26612; 1458: Dl. 31149; 1459: Dl. 15407; 1461: Dl. 26618; 1466: Dl. 26622; 1484: Kolosmon. prot., 1485 körűl: Dl. 30909.) Bunyitay szerint hajdan két ily nevű vár állt e megyében. Egyik a mai Belényes-Sólyom (Belényestől ny.) határában (II. 280.); a másik Élesdtől észak felé. (III. 182. 264. 424.) Csak az utóbbit ismerjük ez időből. 1391-ben a Kaplaiak számára járják meg határát. Ugyanők s a rokon kaplai Dezsőfi és serkei Lorántfi nemzedék osztozik és pöröl rajta néhány év mulva is. (1394. 1397. – Tévedés, hogy a Kaplaiak és losonczi Bánfiak rokonok lennének. (Bunyitay, i. m. II. 264.) Azt állítják a Kaplaiak, hogy pénzen vették Zsigmond királytól. Kétségkívül zálogban bírták. Erre mutat az is, hogy Zsigmond király 1403-ban mint sajátjával bánik vele s 1407-ben is mint saját várát adja – cserében a baranyamegyei Nekcse várért – szántai Laczkfi Jakabnak és Dávidnak, a kik 1419-ben és 1424-ben is bírják. De még mielőtt e családnak (1456.) magva szakadt volna, némely tartozékait már 1434-ben és 1451-ben. magát határozottan a várat pedig 1452-ben a losonczi Bánfiak és kusalyi Jakcsok birtokában találjuk. Bizonyára a szántai Laczkoktól is visszacserélte a király, mert 1458-ban losonczi Bánfi István bevallja. hogy 6000 forinton vette e vár és tartozékai felét Zsigmond királytól. (Valószínűleg szintén zálogban, a másik felét pedig a kusalyi Jakcsok s aztán kezükön maradt.) Ez alkalommal nejének: (volt nánai Kompolti Jánosnénak) Margit asszonynak írja be e fele várat 10,000 forintban. 1459-ben a Bátoriak tiltakoznak, hogy a gúti Országh-ok a kusalyi Jakcsok várát (bizonyára részét) fölkérhessék, mert ők tartanak hozzá jogot. 1461-ben a losonczi Bánfiak még birtokosai de 1466-ban a bélteki Drágfiak panaszolják, hogy bár e várat tartozékaival együtt visszaszerezték (iure perpetuo reoptinuerint) a losonczi Bánfiaktól, mégis ezek a vár némely tartozékait élik. 1484-ben csakugyan a kusalyi Jakcsoké és bélteki Drágfiaké e vár. – 1458-ban következőleg sorolják föl tartozékait: Sólyomkő, Micske, Tóti, Szánczi, Szent-Lázár, Poklostelke (utóbbit a király 1403-ban elvévén a vártól, az albisi Zólyomiaknak adta, de később mint látszik ismét visszakerült ez uradalomhoz), Almaszeg, Magyar-Lugas, Élesd, Rév, Bánlaka «és az oláh falvak», Micske és Almaszeg máskor – oppidumok. 1465-ban Tinoldot, Legságot, Közepest és Terjét is ide számítják a Drágfiak. – E helységeken kívül a losonczi Bánfiak és kusalyi Jakcsok 1451-ben Széltarlón is földesurak. (L. szántai Laczkfiak a. is.)
Székelyhid. L. a város a.
Szent-Jog. L. a helység a.
Sztár, 1453-ban: Castellum. (Lajtafal. llt. Bosnyák cs. iratai. Elench. A. fasc. 2. n. 3.) A Sztári János özvegye a Bajoniaknak átengedi – úgy látszik csak részeit. 1456-ban (ugyanott n. 7.) már nem említik többé.
Várad, a püspöké, ki itt székelt. – Castrum Waradiense. (1400: Dl. 8669; 1454: Dl. 31147; 1458: Muz. llt., 1474: Dl. 17578. – V. ö. Századok. 1872. 641. l.)
Összesen: 11 vár.
