VÁROSAI ÉS MEZŐVÁROSAI:
VÁROSAI ÉS MEZŐVÁROSAI:
Almaszeg. Almazeg poss. (1458: Dl. 31149.) Oppidum Almazegh. (1470(?) körűl: Dl. 30909.) Sólyomkő várához tartozott. Mező-Telegdtől ék. találjuk.
Belényes. Belenus. Belynes. (Bunyitay, i. m. III. 348., Századok. 1879. 613., 1520: Dl. 23348.) A váradi püspökség régi birtoka. A XIII sz. végén tűnik föl s a XIV. sz. elején már két lelkésze van. Arany-, ezüst-, ólom- és vasbányáit már a XIV. sz.-ban művelték. Vitéz János püspök 1451-ben mint oppidum-ot – kivévén a belényesi püspöki várnagyok hatósága alól – városi szabadalmakkal ajándékozta meg. Vámszedő hely is volt. – A megye dk. vidékén találjuk.
Beszermény. L. Szabolcsmegyében, és Biharmegyében is: Nagy-Beszermény a.
Bihar. Byhor. (1349: Anjouk. okmt. V. 289.) Villa Byhor. (1393: Dl. 26572.) Opidum Byhar. (1470: Dl. 30469.) Lakói iparral és kereskedéssel is foglalkoztak. A váradi püspöké volt. 1520-ban a vámhelyek közt sorolják föl. (Opp. Byhar. Dl. 23348.) – Nagy-Váradtól é. esik.
Bolcs vagy Bolcshida. Villa Bolch. (1338: Zichy okmt. I. 531.) Poss. Dersbulchya és Bulchyda – két külön helység. (1349: Muz. llt.) Dersbulchya. (1360: Nadányi cs.llt. rendezetl.) Bolchyda. (1414. 1446: Ujhelyi cs. llt.) Poss. Bulch. (1438: Nadányi cs. llt. rendezetl.) Bulch. Bolch. (1437. 1447: U. o.) Bolch alio nomine Dersbolcha sive Bolchyda. (1447: U. o.) Bulchhyda (1435: Ujhelyi cs. llt.) Dersbolcha penes fluv. Berekyo. (1435: Ujhelyi cs. llt.) Bwlch. (1442. 1452: Ujhelyi cs. llt.) Bolch al. nom. Bolchyda. (1461: Dl. 26611; 1470: Dl. 30469.) Bolch. (1452: Dl. 26613; 1481: Dl. 30475.) Bolcz. (1455: Ujhelyi cs. llt.) Bolchyda et pred. Sarusbolch. (1455: Ujhelyi cs. llt.) A XIV. század elején idegen eredetű lakosok népesítik. Ugyanekkor két birtokosáról Apa- és Ders-Bolcsnak nevezik illető részeit. Utóbbi elnevezés a XV. században is tartotta magát. Vámja és révje (a Berettyón) is volt. 1481-ben Mátyás királytól heti és orsz. vásár tartásra nyert jogot. Földesurai: 1349-ben és 1360-ban a Nadányiakkal egy törzsből eredő Bolcsiak, a XV. században pedig: a Tordaiak, Védiek, Ujhelyiek, endrédi Zoárdfiak, Jankafiak (Majosfiak), Nadányiak (pl. 1360–1447.) és Váncsodiak. (1447.) – Berettyó-Szentmártontól dny., a mai Bocs puszta őrzi emlékét.
Cséfa. Chefa poss. (1396: Csáky cs. llt. f. 10. n. 20.) Oppidum Chefa. (1421: U. o. f. 118. n. 86.) Chepha poss. (1463: Dl. 29293; 1520: Dl. 23348.) Chefa poss. (1489: Lelesz. 31.) Vámszedő hely volt s Keresszeg várához tartozott. – Nagy-Szalontától é. esik.
Debreczen. Debruchun. (Bunyitay, i. m. III. 215.) De Brecen. (Páp. tiz.-l. 66.) Debrecench poss. (1347: Anjouk. okmt. V. 46.) Debrechen. Debreczen. (1389: Zichy okmt. IV. 387., 1405: Dl. 9017; 1410: Fejér. X. 5. 79. és 113., 1420: Lelesz. 80., 1433. Fejér. X. 7. 481., 1440: Dl. 13563.) Civitas Debrechen. (1360: Szűcs. Debr. tört. 56., 1411: Zsélyi levéltár. 1415: Károlyi oklt. II. 21., 1484: Dl. 19003.) Opidum D. (1460: Lelesz. 72. 46., 1461. 1462: Kassa város titk. llt. telon. 63., 1466: Kállay cs. llt., 1477: Dl. 18004.) A XIII. sz. kezdetén merűl föl, mint már népes helység, előkelő lakosokkal. A XV. sz. kezdetéig a debreczeni Dózsa (Dózsafi) család a földesura, ennek kihaltával pedig a királyra szállt. (1405-ben – márcz. 8-án – és 1406-ban már a király kezén találjuk.) 1410-ben Zsigmond király Baliczki Andrásnak adja zálogba. 1411-ben pedig a rácz despotának örökre. 1429-ben Brankovics György rácz despota mint földesúr erősíti meg e városnak – egyebek közt István despotától nyert – szabadalmait. Brankovicstól 1450-ben Hunyadi János foglalja el, (ki azonban egyik tartozékát, Beszerményt már 1446-ban bírja), kiről fiára, Mátyásra (1460-ban: «oppidum nostrum»), majd özvegyére, Szilágyi Erzsébetre (1461-ben és 1462-ben már bírja). majd Korvin Jánosra szállt. – Privilégiumát főleg Nagy Lajos és Zsigmond királyoknak köszönheti. Előbbitől 1360-ban kapta a szabad bíráskodás jogát, utóbbitól 1405-beu Buda város szabadságait (köztök a kőfal-építés jogát, melylyel azonban nem élt), s az orsz. vásár jogot (1424-ben is); 1411-ben pedig kereskedői számára a vámmentességet. Mátyás király 1458-ban a «lucrum camerae» alól menté föl. Vámszedő és kir. sókamara-hivatali hely is volt. A ferenczrendieknek a XIV. sz. elején alapított kolostoruk a XV. sz.-ban is fönnállt e városban. – 1411-ben hozzátartoztak Beszermény, Derecske, Hegyes, Szoboszló, Csalános, Téglás (vámjakkal), Tetétlen, Haláp, Dada, Szent-Péter-szege, Keresztur, Hosszú-Mocs, Poroszló, Szent-Demeter, Sterka(?), Suma, Hatház, Sámson (része), Czégény, Szucsa, Fegyvernek, Máta, Aszalas, Apa, Elep(?), Balmaz, Nánás, Bagata, Süldő, Szent-János, Féregyház, Hetven(?), Simonegyháza, Tusnak és Vidmonostora bihar- és szabolcsmegyei helységek. (A dőlt betűkkel szedett helységek inkább Szabolcsban.) Később, mikor ez uradalom egyes részeit időnkint felsorolják, más «birtokokkal» is találkoznak. (L. Hunyadiak és a rácz despoták a. – V. ö. 1414. és 1416: Kapy cs. llt. K. fasc. III. n. 21. és 28., 1460: Dl. 15312; 1487: Dl. 19234; Bunyitay, i. m. II. 444., III. 215., Szűcs, Debreczen tört. 56–87., Pesty. Brankovics birt. 13. 16. 35., l. a Rozgonyiak és Várad város a.)
Keresszeg. Oppidum Keresszegh. (L. a hasonló nevű vár a. – V. ö. 1441: Kállay cs. llt., 1475: Dl. 17728. és 19423.) Cives de Keresszegh. (1443: Dl. 13749.) A domonkosoknak kolostoruk volt benne. (Bunyitay, i. m. II. 434.) Keresszeg vár sorsában osztozott. Nagy-Váradtól nyd. esik. (L. Szent-Katalina-asszonyfalva helys. a. is)
Kölesér. Villa Kuleseer. (1355: Dl. 26561.) Keleseer. (1412: Dl. 9880.) Opidum Kelesser. (1481: Dl. 18502. V. ö. Bunyitai, i. m. III. 466.) 1273-ban már a váradi püspök birtoka. Vámhely is volt. (1525: Dl. 23848.) Ma puszta, Nagy-Szalonta m. ény.
Micske. (Mikcse. Miske.) Michke. (1451: Lelesz. 5.) Op. Miske. (1452: Dl. 26612.) Op. Mykche. (1466: Dl. 26622.) Sólyomkő várához tartozott. – Margitától dk. fekszik.
Nagy-Beszermény. 1396-ban Keresszeg várához tartoznak: poss. Berekbezermen és Naghbezermen. 1421-ben: opidum Nag-Bezermen és: possessio Berekbezermen. 1489-ben, pedig: poss. Berekbezermen et alia poss. Bezermen. (Csáky cs. llt. fasc. 10. n. 20., U. o. fasc. 118. n. 86. és Lelesz. 31. sz. az 1489. évhez.) Ma Bereg-Böszörmény, Nagy-Váradtól ny. (Az 1554. évi adólajstrom még: Nagy-Beszermény és Bereg helységeket ismer.) Az 1520. évi vámösszeiráskor «Bezermen» (Csáky-birtok) is a vámhelyek közt szerepel. (Dl. 23348.)
Nagy-Mihályfalva. (Nagy-Mihály.) Nagmyhal. (1329–58: Dl. 2532.) Nagmihal. (1338: Károlyi oklt., I. 130.) Nagh Myhalfalwa. (1434: Lelesz. 33., 1466: Dl. 16378; 1482: Dl. 10008. 29011.) Nagmichal. (1439: Dl. 29469; 1459: Lelesz. 70.) Vámszedő és vásáros hely volt. (1459-ben a «libertas fori» tekintetében is intézkednek.) Földesurai voltak: a Kisvárdaiak, Madarásziak, Macskásiak, Sztáriak, Uporiak, álmosdi Csirék, a szentjogi konvent, sőt mint látszik – a Boziásiak (1. ott és Rátoniak a.) is. – Má Ér-Mihályfalva, Debreczentől k. (V. ö. Bunyitay, i. m. III. 270.)
Örvénd. (Ervénd.) Erwend. (1409: Dl. 9578; 1468: Dl. 29297; 1475: Lelesz. prot. parv.) Ewrwend. (1478: Dl. 322.) 1360-ban «Wruenyes»-t, «Ewruenes»-t emlegetik (Dl. 322.) mint szintén Telegdi-birtokot. Örvénd orsz. vásáros hely is volt, már 1475-ben.
Püspöki. Opidum Pyspeky. (1402: Tört. Tár. 1889. 736. l. 1467: Dl. 16571. – V. ö. Bunyitay, i. m. III. 289.) Eleinte (1374-ben is) a váradi püspök a székes káptalannal közösen bírta, később (1467.) már csak egyedűl. – Másik ily nevű falu is létezett a megyében, melyet megkülönböztetésül «Barat Pyspeki»-nek neveztek. (1416: Lelesz. met. Bihar. 8.) Ennek meg az erdélyi püspök volt a földesura. Ma puszta Bagamér m. (L. Piski a. is.)
Szalacs. Salach. Zalach. (Bunyitay, i. m. III. 300.) Német eredetű lakosok telepítik meg, kik már 1236 előtt kiváltságokkal élnek. Zsigmond kir. 1407-ben a váradi egyháznak illetőleg székes káptalanának adta (részei ekkor Szolnok- azaz Kozép-Szolnokmegyéhez tartoztak), mely az egész századon át (1557-ig) bírta. 1397-ben a kir. sókamara-, 1520-ban a vámhelyek közt sorolják föl. (Wenzel. Bány. tört. 438. és Dl. 23348.) Székelyhidtól ék. esik.
Szalárd. Civitas Zalardiensis. (1387: Dl. 7283.) Oppidum – regale – Zalard. Zolard. (1395: Csáky cs. llt. fasc. 10. n. 11., 1421: U. o. fasc. 118. n. 86., 1459: Lelesz. 70. 33., 1489: Lelesz. 31.) Salard, Zalard. (Bunyitay, i. m. II. 450., III. 307., 1475: Dl. 17638.) Zalaard. (1433: Fejér. X. 7. 481) 1395-ben kerűlt kir. adományként a Csákiak kezére, kik az egész században – Adorján várához – bírták. Ez idő tájt tűnik föl (1421-ben is) a B. Szűz Tiszteletére szentelt ferenczrendi kolostora is, mely szinte tulélte e századot. – Vámhely és kir. sókamara-hivatali hely volt. – Váradtól é. találjuk.
Székelyhid. Zekulhyd. (1325: Anjouk. okmt. II. 216.) Scekelhyd cum tributo. (1338: Zichy okmt. I. 532.) Zekelhyda poss. (1441–2: Nagy Imre gyűjt., 1417: Haz. oklt. 368.) Zekelhyd op: (1459: Lelesz. 70. 33., 1469: Lelesz. 18., 1481: Dl. 18502.) Első ismert lakói székelyek. (1217.) 1441-ben igéretkép. 1442-ben (a Székelyhidiak kihaltával) pedig kir. adományúl az Albisiek (Zólyorniak) kapták, kik vámjához – mely már a XIV. században megvolt – országos (1417.) és heti (1418.) vásárt is eszközöltek ki számára a királytól, 1460-ban pedig engedélyt, hogy e városukban várat (castellum seu fortalicium ligneum aut lapideum cum propugnaculis, menibus, fossatis et aliis necessariis edificiis) építhessenek. (Nagy Imre gyűjt. és Bunyitay, i m. III. 314. 316.)
Széplak. Zeplak. (Bunyitay, i. m. II. 282., III. 358. 391., 1495: Lelesz. 16.) Vásáros, városi kiváltságokkal biró és vámhely volt, a váradi püspökök és káptalan birtokában. – Belényestől ny. é. esik.
Várad. Waradinum. (1352: Károlyi okmt. I. 207., 1433: Fejér. X. 7. 481., 1440: Dl. 13563.) Civitas Waradiensis. (1449: Dl. 22491; 1455: Dl. 14961.) Index, iurati et cives de vico Wadkerth civitatis Waradiensis. (1455: Dl. 14965; 1486: Kassa v. llt. 597.) Olazy civitatis Waradiensis. (1475: Dl. 17638.) Vicus Pentekhel in civitate Varadiensi. (1489: Dl. 19501., 19502.) Szent-László király által alapított püspökséggel és székes-káptalannal, mely hiteles hely is volt. Ezenkívül Csanád váradi prépost a XIV. sz. elején egy másik – társas – káptalant alapított itt, melyet Szűz-Mária kisebb egyházának káptalana vagy kis káptalan néven neveztek. Egy másik társas-káptalan. Keresztelő-Szent-Jánosról nevezve, 1472-ben tűnik föl. Szerzetes rendek csoportosúltak a várban székelő e magas papi testűletek köré. Ezek közűl a II. István király által Szent-István első vértanú tiszteletére alapított premontrei kolostor hiteles hely is volt. s várad-előhegyi prépostság néven ismeretes. – 1339-ben (Olasziban) az ágostonosoknak Szent-Miklós tiszteletére szentelt zárdájok tűnik föl. (ennek azonban később nyoma vész), s ugyanez évben a ferenczrendieké, mely tulélte a XV. századot is. A klarissza-apáczák kolostora (Szent-Anna tiszteletére) 1340 óta szintén állt az egész XV. században. Hasonlókép a pálosoké, a B. Szűz tiszteletére már 1321-ben, a várostól nem messze, egy kápolna mellett, melyről e pálosok nevöket is (kápolnai pálosok) vették. – A város régi székesegyháza Szűz-Mária tiszteletére a vár közepén épült, s mintegy 52 oltárt számlált. Ezenkívül több más templom is ékesíté a várost, kiválóan egyházi jelleget adván annak.* Magvát maga a vár képezé. Ebből indultak ki a többi városrészek, melyek közűl Olaszi, Vadkert és Velencze – a püspök birtokai – 1474-ben a török beütés után vám- és harminczad-mentességet nyertek a királytól. Hétközhely, Szent-Péter és Uj-Pécs vagy Uj-Bécs a székes-káptalané; Szombathely a XIV. sz.-ban a püspöké. 1492-ben – valószinűleg a kis-káptalané.* E város-részek tetemes ipari és kereskedelmi élet színhelyei, czéhekkel, heti és távolabbi vidékről is látogatott, országos vásárokkal.* 1477-ben azonban a király, a káptalan túlságos vámigényei miatt a váradi vásárt e városból Debreczenbe tette át, s csakis a káptalan abbeli igéretére helyezte vissza 1478-ban, hogy a kidolgozandó vámszabályokhoz alkalmazkodnak.* Kir. sókamarahivatal is állt (1433. 1440.) e városban.
A várban: Szűz-Mária kisebb egyháza (XV. sz. is), Keresztelő-Szent-János egyháza (1172.), Szent-László kir. kápolnája (1500. is). A Körös bal partján: Szent-Lélek egyháza (a ferencrendieké), Szent-Kereszt egyháza (plebánia, 1461-ben is), Szent-Lélek egyháza (plehánia, 1489-ben is), Szent-Jakab egyháza valószinűleg a Padua városrészben, (pleb. 1332–1566.) Szent-Márton egyháza (pleb. 1489. is), Szent-Mihály egyháza (pleb. 1489. is), Mindszent egyháza a Vadkert nevű városrészben (pleb. 1496.), Szent Anna egyháza Velencze városrészben (1333–1410). A Körös jobb partján: Az Olasziban levő egyház (csak a XIV. sz.-ban), Szent-Egyed egyháza (pleb. 1422.), Szent-Péter egyháza (1332-XVI. sz.) Szent-Miklós egyháza (az ágostonosoké volt.) A városon kívül: Szent-István e. v. egyháza (a premontreieké, XVI. sz. is), Szűz-Mária kápolnai egyháza (a pálosoké), Szent Jeromos egyháza (Fudi-Vásárhely határán 1435.)
A Padua, Bolonya stb. városrészek – melyek a város lakóinak eredetéről is tanuskodnak – a XIV. sz óta eltűnnek. (Bunyitay, i. m. III. 137.)
1320-ban vámok: in fine vici Swposwca, és: in fine vici Weneche. (1433: Fejér. X. 7. 481., 1440: Dl 13563; 1469: Dl: 27920; 1476: Dl. 273., 1478: Kassa város titk. llt. telon. 78., 1488: Kassa város llt. 597. Utóbbi Vadkert kiadványa, pecséttel. 1520: DL 23348., Bunyitay, i m. II. és III. több helyen.
Huny. kora XII. 15. 26. 53. 59. 115.
Összesen: 18 város.
