CSANÁDMEGYE.
CSANÁDMEGYE.
Mai terűlete a réginek csak összezsugorodott maradványa. Rosszabbúl járt mint Arad, mely szintén elveszté ugyan Maroson túli tagjait, de megnyerte é. felé az egész nagy Zarándmegyét. Csanádmegye északi határain is csak vesztett.
A XV. században szélesen és hosszan terűlt el a Maros mindkét oldalán. Legdélibb pontjáúl a mai Torontálmegye területén a Tisza mentén fekvő (mai) Akácz puszta vehető, Török-Becsétől nem messze é. felé. Innen kezdve a szintén csanádmegyei Bocsár, Hegyes, Szaján, a mai Nákófalva (hajdan Szőllős), Komlós, Gottlob (hajdan Kis-Ősz lehetett) jelölik a megye határát Torontál- és Temesmegye felé. Odább k. (a mai Temesmegye területén) Kenéz (ma Knéz) már hol temes- hol csanádmegyei. – Szécsány (h. Szécsény) pedig hol csanád-, hol aradmegyei helység. Utóbbi már inkább enclave-nak vehető, mert az igazi határt a csanádmegyei Varjas, Nagyfalu (inkább a tőle k. eső mai Kis-telep) és az aradmegyei Fönlak (hajdan Fellak) jelölik.* A Marostól é. a mai Pécska mutatja a határt, melynek táján hajdan Latorján és Serjén csanád-, Marján már aradmegyei helységek. Innen kezdve ék. a határ kissé ingadozik Aradmegye felé. Mert Varjas, Szionda (ma puszták), Tornya (h. Szente-Tornya), Batonya és Dombegyháza Aradba és Csanádba is sorozhatók. Vizes (ma p.) már aradmegyei hely. E tájon szögellik össze a csanád-, arad- és zarándmegyei határ. Kupa, Kunágota és Bodzás már inkább Zarándhoz számítandók. E vidéken ismét másik hármas határ következik: a zaránd-, csanád- és békésmegyei. Apácza és Földvár ingadozik a két utóbbi megye közt, Orosházán már Békésmegyében vagyunk. Odább k. é. ismét hármas határ előtt állunk, melyet még négyesnek is mondhatunk, mert a kiszögellő régi Donát-tornya várost (ma Donát p.) Csanád-, Békés- sőt Aradmegyéhez* is számítják, az Orosházától ny. é. eső Mágocsot (ma puszta) pedig már Csongrádmegyéhez. Derékegyháza (ma puszta) még hol Csongrádhoz, hol Csanádhoz hajlik, Hódmező-Vásárhely és környéke azonban már Csanádmegyéé, mely tehát e vidéktől kezdve d. felé Csongrádot csaknem teljesen* átszorítja a Tiszán. – A Marostól d. (Akáczig) a Tisza alkotja természetes határát.
Fönlaktól ny. feküdt Kerekegyház, Arad- vagy Csanádmegyében. Munár már csanádmegyei hely.
A Hunyadi-féle uradalmak változásaihoz alkalmazkodik.
L. Tépe, illetve Szeged alatt Csongrádmegyében.
A megye északi felében már a XIII. sz.-ban s később is* emlegetik a Szárazér nevű folyómedret (és mellékét), mely Makótól ny. é. irányban hosszas ívben haladt Sámson, (Tót-) Komlós, Batonya és Tornya felé, s a Maros vidékén Aradmegyébe is át-ért.
A Csanád nemzetség osztályleveleiben s a szekcsői Herczeg-féle hamis oklevélben is.
A leirt határok közt megállapodott jókora megyét közepe táján a Maros szelte ketté, mely – mint látszik – egész magyarországi futásában s e megye területén is meg-megváltoztatta néha medrét.
Ettől délre, Valkány, Mokrin és Komlós vidékén néhány faluból álló kún telep állt és küzködött a szomszédos nemesi birtokosok földesúri hatalma ellen. (Szentelt-szék).
Két terjedelmes, összefüggő uradalom, előkelő, hírneves családok birtokában, szolgáltatja az egész megye birtok-alakúlásának és (nemesi) társadalmának képéhez a legfőbb vonásokat. – Délen a Telegdi család uralkodik, az ősrégi Csanád nemzetségből, s e nemzetség hatalmas fájának más kisebb ágazatai. Attól a vidéktől kezdve, a hol a Harangod (ma Aranka) a Tiszába torkollik, nagyjából Pádé környékéről föl Makó, sót azon túl is a Száraz-Ér tájáig, a falvak szélesen terjeszkedő során keresztül, mintegy 50–55 falu vagy puszta jelzi uralmukat. E nagy birtoktesthez csatlakozik a rokon makófalvi Makó családé, délen Csóka és északon, Makó vidékén mintegy nyolcz falu részei.
A Marostól északra az az új család fészkelte be magát e század harmadik évtizedében, melyről az egész századot nevezni szoktuk: a Hunyadiak. Adomány és szerzés révén mintegy 45–50 mezőváros, falu és puszta kerűlt lassanként birtokukba, még a törzs-szerző, János életében. E nagy értékű uradalom központja a ma már Csongrádmegyét gyarapító Hódmező-Vásárhely, hajdan Hód és Vásárhely, továbbá Donát-tornya, Komlós, Perek és Torony, melyekhez a Maros mentén Kerekegyház és Batonya vidékén a kerekegyházi Laczfiaktól szerzett mintegy 9 falu részei, a Marostól délre eső vidéken Nagylak és Nagyfalu környékén pedig a tapsoni Anthimiaktól szerzett 5 falu s Hollós (a mai Vizesdia) táján még kisebb birtokok csatlakoznak.
A Makó, Laczkfi és Anthimi (Anthimus-fiak) család eme jószágaihoz hasonló közép-nemesi birtokok egész sora alakúlt a leirt két főuradalomnak főleg keleti oldalán
A Marostól délre eső tájakon 1479-ben a szajáni Posztós családnak Szaján és Knéz vidékén mintegy 13 falura terjedő birtokait abban a pillanatban ismerjük meg, a midőn annak részei a budai káptalanra átszállanak, mely e tájon még a Telegdiektől is kapott, egy falut. (Temerkényt.)
Közelebb a Maroshoz: Szárafalva és Perjémes vidékén (részben zálog gyanánt) a Dócziakat, – ugyane tájon (Nagylak) s odább Szécsény és Mező-Hegyes táján a nagylaki Jaxics és nagylaki Jánkfi családokat mintegy 9–10 falu (részei) birtokában találjuk. Szárafalva és Perjémes vidékén ezenkívül a Maczedóniai és maczedóniai Dancs (rokon) családoknak is vannak részeik 5–6 faluban.
A Marostól délre is északra is birtokos: a berekszói Hagymás és Besenyei család, amaz mintegy hat faluban, emez Kovácsháza m.-városon kívül még vagy 8–9 helységben is. Végűl Varjas és főleg Hódmező-Vásárhely vidékén a Varjas vagy Varjasi családnak vannak terjedelmesebb részeik mintegy 3 faluban és 12 pusztán.
A főrangúak közül a lendvai Bánfiakat, Bátoriakat, Csákiakat, Garaiakat, Marczaliakat, Pósafiakat (s utánok a gúti Országhokat és nádasdi Ongor-okat), továbbá a Kállaiakat és gerlai Ábrahámfiakat s végül Kinizsi Pált találjuk ideiglen vagy csekélyebb részek birtokában.
Az egyháziak közűl a budai káptalanon kívül a Csanádi püspökség bírt vagy kapott terjedelmesebb jószágokat Csanád városban, valamint Szent-Miklós és Latorján vidékén öt faluban, kisebbeket pedig az aradi és a csanádi társas káptalan.
){kind=link}