VÁROSAI ÉS MEZŐVÁROSAI:

Teljes szövegű keresés

VÁROSAI ÉS MEZŐVÁROSAI:
Györgye. Poss. Gywrge in comitatu Csongrad. (1462: Dl. 15701.) Op. Gewrgye in comitatu. Bacs. (1468: Dl. 16727.) 1462-ben a király tartozékaival együtt anyjának adta, udvartartására; de aztán elvévén tőle, Székely János vránai perjelnek (élete tartamára), majd ennek halála etán (1468.) felét ismét anyjának adományozta. A Bajorok m. kel. eső mai Györgyén p. értendő. (1462-ben a mai Bajorok. Pacsin Nagyfény és Csantavér helységekkel együtt Csongrádmegyéhez számítják.)
Kanizsa. (Rév-Kanizsa.) Lásd: Csanádmegyében.
Szeged. Nevét a Tisza és Maros összefolyása küvetkeztében támadt szeg. szög-ből nyeré.* Régi város. Már II. Endrétől, majd – mint látszik a tatárjárás után megerősítésképen – IV. Bélától nyerte Fejérvár és Bnda városok kiváltságait, melyeket Mátyás király is megerősített 1464-ben.
Zeged. Civitas Zegediensis. Zegedinum – Varga Ferencz. Szeged város tört. 10. l. Főleg e munka oklevéltárának adatait használjuk föl jelen leírásunkban. Különösen a 18–60. sz okl. V. ö. Dl. 12244.
Ezenkívül azonban más kedvezményeket is nyert a királyoktól. IV. Béla 1347-ben Tápé helységgel ajándékozta meg. Zsigmond király 1408-ban borkereskedését szabályozza; 1409-ben a vám-fizetés alól menti föl. 1430-ban pedig a harminczad alól is. Végűl 1431-ben a Felső-Sziget nevű városrésznek* heti vásár-jogot ad s már előbb némely belső ügyeikben is kedvezőleg intézkedik.
Ezenkívül 1422-ből Al-Szegednek emlékét örökíté meg maga e városrész, egy missilis levelében, mely alá e szavakat írták: «Iudex et iurati cives ac universi hospites de Alzegedino.» (Zsélyi llt.)
Ez időben Borbála királyné tulajdona is volt, a ki után 1439-ben, Erzsébet királyné nyerte férjétől adomtínyúl. Albert király halálával azonban bizonyára visszakerűlt a korona birtokába. 1456-ban Hunyadi Jánostól nyer, mint «civitas regalis» jogot heti vásár tartására.*
Ezt Mátyás kir. is megerősíti 1483-ban.
Mátyás király mindjárt uralkodása első évében megerősíté a város patronusi jogát a Sz.-Demeterről. Sz.-Györgyről, Vasas-Sz.-Péterről (nevezett kórházi) és Sz.-Erzsébetről nevezett egyházak* fölött; megvédelmezé vásári vámmentességét az 1475-ik évben a budai káptalannal szemben. 1459-ben ismét heti vásár-napot engedély ez számára; 1462-ben pedig az Asszonyszállása nevű kún pusztát s általában a Duna-Tisza-köz pusztáit szabad legeltetésre a kúnokkal együtt e városnak is átengedé.
Szent-Demeter egyházát 16,000 forintra becsűlt, gyöngyökkel és drágakövekkel rakott királyi palástjával is megajándékozá.
Ily kedvezmények alapján mint népes, vagyonos és előkelő város lép elénk Szeged a XV. században. Már a tatárjárás előtt fő-sóraktára az országnak s a XV. században is sokat emlegetik királyi sókamaráját.* Négy plébániája tanúságot tesz terjedelméről. Pedig még a ferencz-rendieknek, karmelitáknak s talán a domonkosoknak is volt itt kolostoruk s templomuk.
Kir. só-vám-hivatalát pl. 1429-ben említik. (Dl. 15951. 15970; 1429: Zsélyi llt. – V. ö. Wenzel, Bányászat t. 438. l.)
A Tisza és Maros mentén ezrekre ment a halászatból élők száma,* s a mértföldekre terjedő szabad legelőkön s különben is terjedelmes birtokaikon ezreit tenyésztették a lovaknak, juhoknak s könnyen láthatták el magukat élelemmel.
Ha nem is 50,000-re, mint némelyek (Nagy Lajos koráról) mesélik. De Oláh Miklós, lstvánffyy és mások beszédéből kitűnik, hogy ez iddben 3–4000 ember élt itt pusztán halászatból. Lásd kivált Bertrandon de la Brocquiere úti leírását az alábbiakra nézve is.
De ezenkívül ipart és kereskedést is űztek. Sok szőlejök volt és sok bort összevásároltak a kamenicz-péterváradi szőlőhegyeken s az ország legédesebb, legtüzesebb borát: a szerémit. Főleg ők szállították – a budai kereskedőkkel együtt mintegy monopoliumban – szerte az országban s azon kívül.
Előkelő állásukat piros pecsétjök jelzi,* vagyonosságukat pedig 2000 forintnyi kir. adójok, a mennyit kívülük csak Buda és Pest város fizetett a XV. sz. végén.*
1474-ből: Dl. 17556.
Tört. tár. 1880. 167.
1485-ben itt tartotta gyűlését Csongrádmegye.*
Dl. 19044.
Szer. Zeer. Zer. (1423: Dl. 11330; 1467: Lelesz. met. Csongrád. A. 1471 kürűl: Dl. 25236.) Opp. Zeer. (1471: Pesty, Krassóm. tört. III. 428.) Vámszedő hely volt. 1471-ig a szeri Pósafiak bírták; ekkor e családnak magva szakadván, gúti Ország Mihály és nádasdi Ongor János nyerték kir. adományúl. Ma Alsó- és Felső-Puszta-Szer nevű pusztákat ismerünk, Szegedtől ény. (V. ö. Rupp, I. 2. r. 731.)
Továnkut. Lásd: Bodrogmegyében a m.-városuk közt.
Zenta. Zyntharew. (1247: Arpádk. uj okmt. VII. 245.) Poss. Zynta. (1323: Dl. 322., 1367: Dl. 5539.) Op. Zynta. (1475: Varga, Szeged tört. 225. – V. ö. 1506-ból: Magy. Tört. Tár. XII. 137.) Az a Zentarév, melyet 1247-ben és 1323-ban a Telegdiek birtoka gyanánt említenek, a Tisza keleti partján terűlt el, később tán a szomszédos Temerkénybe olvadt s inkább Csanádmegyéhez számítható. (Analogiák: Pest város Pest- és Bácsmegyében is, Kanizsa város Csongrádban, Megyer Pest- és Pilismegyében, Cserög Bács- és Valkómegyében.) A Tisza ny. partján elterűlő Zenta, révjével együtt a budai káptalané volt.
Összesen: 4 város.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages