MÁRAMAROSMEGYE.
MÁRAMAROSMEGYE.
Szabatos, erős keret közé maga a természet szorította. Beregmegyével szomszédos ény. vidékét kivéve, a hol néha ingadozik határa, hajdan is azon a terűleten feküdt, mint napjainkban.
Gazdag sóbányáit Szlatinán, Sugatagon, Rónán és másutt, már a tatárjárás előtt is mívelték.
Adó alá eső házhelye 1700-nál több volt a XV. sz. végén.* Lakóit és művelődésének föltételeit, biztosítékait: a kiváltságokat nyugat felől kapta. Ez úton vonúlt be fő-völgyébe: a Tisza vidékére a magyar és szász lakosság is, s alapította ott az öt u. n. korona-várost: Husztot, Visket, Técsőt, Hosszúmezőt és Szigetet, melyek már I. Károly király idejében virágzásnak indúltak s a XV. század közepén már az «öt magyar város» czímével ékeskednek.*
Engel i. m. 138. l. V. ö. Wenzel, Bányászat t. 429–431. l.
Quinque opida nostra hungaricalia. – 1489-ben, a Mátyás király levelében. (Hosszumező v. llt.)
Birtokossága legnagyobb részben oláh eredetű, de már Zsigmond király uralkodása végén mint magyar nemesség, a magyar szent korona szerves tagja csoportosúl előttünk a megye keretében.*
Bővebben lásd Századok. 1889. 8. füzet. – V. ö. Wenzel: Kritikai fejtegetések Máramarosmegye történelméhez. Akadémiai Értesítő. 1857. évfolyam.
Közülök való az a néhány család is, mely a mi időszakunkban birtokra nézve a középnemesség sorából kiemelkedik. Ilyenek a nyugati tájakon a Bilkeiek és Ilosvaiak, kiknek a Nagyág hosszú völgyében hét faluban; – továbbá a velök rokon Urmezeiek, kiknek ugyane vidéken s ezenkívül kisebb részben a Talabor és Taracz, és ismét nagyobb csoportban a Mára és Iza völgyén mintegy 27 faluban, – s végűl az ezekkel szintén egy törzsből eredő Dolhaiak, kiknek a megye legnyugatibb völgyében: a Borsova mentén hat, délkeleten, az Iza és Visó völgyében pedig mintegy 12 faluban vannak birtokaik.*
A Borsova völgye egyedűl a Dolhaiaké.
Legtömegesebben és legtipikusabban jelentkezik e nemesség Sziget vidékén s főleg az e várostól dk. nyúló Mára-völgyében, hol a Fejérfalviak és Jódiak. továbbá a Gyulafalviak, a gyulafalvi Ficzék és Sugatagiak válnak ki jelentékenyebb birtokrészekkel.
Főnemesi rangra azonban csupán egy család emelkedett közűlök, a Drágfiak, kiknek elei már Nagy Lajos korában magasabb hivatást végeznek, megyei főtisztségeket viselnek s nagy terjedelmű birtokokat szereznek össze. Ez időtől kezdve a XV. sz. végéig: a Talabor völgyén mintegy hat, – a Taracz és Tisza mentén ugyanannyi, – a Mára völgyén 13, – az Iza völgyén mintegy 8, – a Visó völgyén pedig vagy 5, – tehát az ugocsa- beregmegyei határtól az erdélyi havasokig terjedő fővonalon mintegy 44 helység részben vagy egészen őket vallja földesuráúl.
){kind=link}