PESTMEGYE.
PESTMEGYE.
Alatta nagyjából a mai Pest-Pilis-Solt-Kiskunmegyének Dunán inneni északi felét kell értenünk, tehát a mainál több mint felényivel kisebb területet. Észak felé Vácz városa és környéke ez időszakban Nógrádmegyét nagyobbítá, odább dk. felé Nagy-Kátáig azonban Hevesmegyével és a Jászsággal a mai határ állt fönn hajdan is. Farnos és Szele olykor Külső-Szolnok-, Jánoshida pedig néha Pest-, máskor Külső-Szolnok-, majd Hevesmegyének képezi részét. Uj-Szász jász terület, Abony, Nyárasapát, Tetétlen, Jenő, Kécske, Szent-Király, Alpár inkább Külső-Szolnokmegyéhez, Szent-Lőrincz és Alsó-Alpár pedig inkább Csongrádmegyéhez számítható. E tájon, azaz dél felé Félegyház város jelöli a megye szélső határát. Közbe itt-ott kún területek ékelődnek beléje. Dél és dny. felé Fejérmegye solti járásával szomszédos.)* Pesten alul átlépi a Dunát, s a Csepel-sziget északi része és a mai Fejérmegyéből: Diós, Érd, Tordas, Kuldó, Tárnok, Sóskut, Zámor és Berki is hozzátartoznak.
L. ott. Itt csak azt jegyezzük meg, hogy Ágasegyháza (ma puszta Kecskeméttől dny.) fejérmegyei vagy kún. – Adács, Peszér. Eső, Dabas, Ürbő. Szunyog, Varsány pedig már inkább pestmegyei helyek. Az Ordasházától (ma puszta Majosháza m. é.) Halásztelekig (Kún-Szent-Miklóstól ny.) a Duna mentén húzódó falvakat hol Pest- hol Fejérmegyéhez (solti járás) számítják. Sőt magát Varsányt is (az említett Ordasházától é.) szemünk előtt helyezik át Fejérmegyéből Pestmegyébe.
A század végén mintegy 4500 adó alá eső telket számítottak össze területén.*
Engel, i. m. 30. 142.
E megye első sorban a kisnemességé, melynek tekintélyes csoportjából csupán a Péczeliek válnak ki. Péczel, Vecsés, Besnyő, Ráda, Tarcsa, Kerepes, Gomba, Maglód stb. helységekből álló birtokukat azonban különféle réven szerezték ők is.
Az előkelőbb családok szintén különböző úton csak apróbb részek földesurai, mint a Bátoriak, lévai Csehek, olnodi Czudarok, Garaiak, György rácz despota, Héderváriak, nánai Kompoltiak, szántai Laczkok, serkei Lorántfiak, Losoncziak. Marótiak, guti Országhok, Perényiek, Szécsényiek, Szécsiek stb.
Nagyobb uradalmat csupán a Rozgonyiak szereztek, jórészt királyi adomány, megelőzőleg azonban csak zálog útján. (E birtokok nagy részét csereképen szedte össze a király, előkelőbb családoktól: a Zsidaiaktól vagyis Csákiaktól, a szántai Laczkoktól és prodavizi Ördögöktől.) A hol a vidék síkról dombosra változik, kezdődik az ő uradalmutk. Végpontjait délkeleten Gomba és Gyömrő jelölik. Odább északon pedig: Irsvaszeg, Szent-László, Tura, Héviz, Bag, lklad, Mácsa, Zsidó, Veresegyház, Szada és Gödöllő még nagyobb területet ölelnek át.
A Rozgonyiakon kívül még a királynék terjedelmesebb birtok urai időnkint Zsámbok, Sári és Kecskemét vidékén. Állandóbb, összefüggőbb birtoktest azonban az ő jószágaikból nem alakúlt.
Az egyháziak közül a nyúlszigeti apáczáknak a főváros környékén, s főleg attól délre a Duna mentén, és kisebb részben a mai fejérmegyei területen, – a váczi püspöknek és káptalannak Vácz környékén, végül a nyúlszigeti apáczáknak Czegléden és vidékén elterülő birtokaik ékelődnek nagyobb tömegben a világiak jószágai közé.
){kind=link}