VÁROSAI ÉS MEZŐVÁROSAI:
VÁROSAI ÉS MEZŐVÁROSAI:
Buda. E város keletkezésére a tatárjárás adott alkalmat, mely a síkon fekő helyek védtelenségét s a hegyen épűlt erősségek szükségét oly szomorú tapasztalatok árán bizonyítá be. Alapítását IV. Béla királynak köszönheti, a ki a tatárok elvonultakor a Pesttel szemközt elterűlő Varhegy benépesítéséhez azonnal hozzálátott. 1255-ben a vár (castrum) már áll, (azaz a hegyet körítő falak kiépítvék), lakosai megszaporodtak s templom építését tervezik.
E várhegy neve ez időben: «Mons novus Pestiensis», ellentétben a «mons Pestiensis» (mons Pest) hegygyel, mely alatt a mai Gellérthegyet értették.* A várhegyen épült város latin neve pedig: «castrum novi montis Pestiensis»* vagy köznyelven: Buda, Budavár, ritkábban Új-Buda. A németek Pest német nevét ruházzák rá s Ofen-nek mondják.*
Lásd Pest városnál.
Pl. «castrum novi montis Pestiensis seu civitas Budensis» – mondja I. Károly király 1324-ben. (Dl. 2223.)
Ugyanekkor Pestet Alt-Ofennek, Ó-Budát pedig Eczelburgnak. (Salamon. Budap. t. II. 64., 194., 211. sat.)
Hogy megalakúl, gyorsan emelkedik s hamar megelőzi idősebb testvéreit: Ó-Budát és Pestet. Már IV. Bélától kap némely privilegiumot; 1287-ben pedig IV. Lász1ó királytól engedélyt, országos vásár tartására.* Ez időben már királyi palotája is van, mely mellé a városban országnagyok házai, palotái sorakoznak. Erős voltát pedig az Árpádok kihaltakor támadt hosszas zavarok mutatják meg. I. Károly 1308-ban «civitas nostra principalis»-nak czímezi, székhelyét azonban nem itt tartja.
Salamon. Budap. t. II. 240., 256., 266.
Nagy Lajos király alatt rohamosabban emelkedik Buda város. A király 1346 óta gyakrabban tartózkodik benne, s 1347-ben az árú-megállítás jogát csatolja különben is megbővített privilegiumaihoz.* Ez óta ide futnak össze a külföldi kereskedés szálai, polgárai – Főleg kereskedők, bankárok – megvagyonosodnak, s a város külső képe – házai alkotása, árúbódéik – szintén jelzi polgárainak főfoglalatosságát.
Salamon. Budap.t. II. 390.
A város jellege azonban nem magyar. Főtemploma a németeké, hivatalos nyelve, törvénykönyve (szokások és szabályok gyűjteménye) német, bírájává csak német polgár választható. De azért a magyarság is folyvást izmosodik benne. Albert király alatt aztán – egy zendülés eredményeként – szokássá válik, hogy a város bírája felváltva német majd magyar legyen. s esküdtjei fele szintén magyar. És minél gyakoribb volt az udvar itt tartózkodása, s kényszerült főúr és főpap házat tartani Budán. annál inkább tünedezett a város polgárias és német jelleme. Főleg Mátyás király korában.*
Salamon. Budap.t. III. 216., 233., 346. sat.
Papját (a Boldogasszony-templom plébánusát) maga választja, tisztviselőit hasonlóképen; a bírákat és esküdteket azonban a király nevében a királyi vár várnagya erősíti meg. Nemes urak, kik a városba telepednek, részt tartoznak venni a közterhekben.
Felebbezési forum: a tárnokmester. A kincstárba a XV. század elején 4000 aranyat fizet évenkint, azonban együttesen Pest városával,* mely csak 1413 táján válik el Budától. 1494 előtt 2000 arany e város rendes adója.*
Utóbbi 1/3 részt.
Tört. Tár. 1880. 167.
A XV. században már mai értelemben vehető fejedelmi székhely.* A királyi paloták a várostól elkülönítve – a várhegy déli sarkát ékesítik. Magas kőfal övezi körűl ez épület-csoportot, melyből a kisebb-nagyobb kerek és szögletes tornyok, bástyák és házfödelek raja emelkedik. folyosók, erkélyek födött tornáczok, ajtók és ablakok tekintenek alá. E királyi lakot vár (castrum) nevezet alatt különböztetik meg a várostól (civitas). Alapját IV. Béla vetette meg. Nagy-Lajos király öcscse a délkeleti sarkon a róla nevezett magas István-tornyot rakatta.* első nagyobb, stílszerű, csúcsíves palotáját azonban csak Zsigmond királynak köszönheti. Ez épület – a fris palota a mai Szent-György tér délkeleti sarkát foglaló el. Előtte széles árok vonúlt kelet-nyugoti irányban, mely a királyi várlakot a várostól még jobban elválasztá. Ez árkon át híd vezetett a várnak külső s ebből belső udvarába.* Mátyás trónraléptekor már ez udvarokat minden felől épületek köríték s a király nem tehetett mást, mint a félbemaradt részeket befejezteté, a régieket új stílben átalakíttatá.
"… Quae est sedes et solium regiae dignitatis caputque regni nostri …" etc. írja a király Budáról 1469 után. (Kaprinay, i. m. I. 479.)
E mellett állt később a tárnoki ház, mely kincs- és levéltárúl szolgált, melyet azonban a városban levő tárnokmesteri háztól meg kell különböztetnünk. (Salamon Budap. t. II. 539., III. 286. V. ö. 1447: Dl. 14118.)
E két udvar választó pontján állt a Zsigmond király által megkezdett, de aztán félbeamaradt u. n. Csonkatorony. (Salamon. Budap. t. III. 280.)
Ezzel a várlak nagyjából* befejezést nyert, s bár különböző korszakok kisebb-nagyobb értékű alkotásait egyesíté, méltó keretéül szolgált a nagy fejedelem fényes udvarának. Függelékei – kertek, nyaralók – lenyúltak a hegy oldalán a mai Krisztina- és Rácz-város felé, keleten pedig – istállók – a Dunáig.*
Mert Mátyás után is maradtak részek – Bonfini szerint – befejezetlenűl.
V. ö. Salamon Budap. t. III. 264.
A fris palota északi ablakai már a város egyik terére: a Zsigmondtérre néztek alá, melyet ma Szt.-György-térnek ismerünk. E térnek északkeleti oldalán, a mai várszinház helyén állt a IV. Béla által ide telepített ferenczrendieknek Szent-János evangelistáról nevezett templomuk és kolostoruk; ezzel szemben pedig – körülbelül a mai honvédelmi min. palota helyén – a Zsigmond király által alapított prépostságé vagy káptalané, melyet védőszentjeiről a B.-Szűz új vagy kisebb, másként Szent-Zsigmond kápolnájának vagy templomának is szoktak nevezni.
E térről két utcza haladt északi irányban.* Ezek egyikében feküdt a Beginák kolostora, csaknem szemben – ény. – a Szent-János templomával.* Ez a két utcza a (régi) Szent-György-térre* vezetett, mely a mai Dísz-térnek felel meg,* s mint napjainkban, hajdan is legnagyobb piacza volt a városnak. Ezen állt – szabad helyen – a mai Dísz-tér és Úri-utcza sarkához közel a Szent-György vértanú temploma. E térről nyugot felől az Olasz- (ma Úri-), kelet felől a Mindszent- (ma Tárnok-) utcza húzódott párhuzamosan, dél-északi irányban. Előbbi a Mária-Magdolnáról nevezett (ma helyőrségi) magyar, utóbbi a Bold. Szűznek szentelt (ma Mátyás-templom) német plébániánál végződött. Utóbbi IV. Béla korában épűlt. Lajos és Zsigmond királyok alatt bővült s Mátyás király alatt – egy toronynak (1470.) hozzáépítésével mintegy befejezést nyert.* Közel e főtemplomhoz észak felé állt a domonkosoknak Szent-Miklósról nevezett templomuk és kolostoruk, melyben Mátyás király a rájok bízott várbeli egyetemet is (1478 táján) elhelyezte.* Az elemi iskola mellett ma is emelkedő torony még ez épűletek maradványa.
Ez utczákat Rupp szerint Szent- János-utczának (ma Színház-utcza) és Szent-Zsigmond-utczának (ma Szent-György-utcza) nevezték. (Rupp. Budap. 140., 142., kinek előadása különben e helyen is zavaros.)
Lásd pl. 1459-hez: Domine begine ex opposito claustri S. Johannis Ewangeliste in civitate Budensi. (Szentiványi család llt. Lit. F. fasc. 1. n. 6.)
Ezen fejezték le Hunyadi Lászlót.
Buda város topográfiájának főbb pontjait tisztán és szabatosan meghatározta Némethy Lajos. (Arch. Ért. 1885. 1., 65., 289.) Mi őt vesszük vezérünkűl, a fődolgokban. Azt, hogy Budavár topográfiáját e helyen eredeti források alapján megírjuk, – nem tarthattuk feladatunknak. Csak egy eddig ismeretlen adattal járulunk e topografikus kérdések megoldásához. 1504-ben ugyanis egy házról van szó: "in theatro S. Georgii prope portam S. Joannis, in vicinitate archiepiscopalis domus". A kérdéses házak ott fekhettek, a hol a mai Ferencz József-kapun a várba jőve, jobbra a mai Dísztérre befordulunk. Eszterg. prím. llt. sec. fasc. 3. Q. 62.)
Némethy. A Nagyboldogassznyról nevezett Budapest vári főtemplom. tört. 49. és 225. I. (II. kiadás)
Salamon Budap. t. III. 303–304.
Az előtte fekvő teret s az ebből kiágazó egyik (keleti) utczát aztán szintén Szent-Miklósról nevezték, a másikat pedig (ma Fortuna-utcza) Ötvösutczának. Végűl az ezzel nagyjából párhuzamos mai Országház-utczát Szent-Pál-utczának.* Terei közűl a mai Ferdinánd-kaszárnya előtt elterülő piaczot «Szombathely»-nek hívták, a rajta tartatni szokott szombati heti vásárokról.* Kapui szintén megfelelnek a maiaknak. A mai Ferencz-József vagyis vizivárosi kaput hajdan Szent-János-utczainak,* a mai fejérvárit Zsidó-utczainak. a mai bécsit Szombat-kapunak (a szombat-napi vásárról) nevezték.* Salamon. Budap. t. II. 411. A várpalotánál, a Vár- hegy déli sarkán levezető Ferdinánd-kapu alagútszerű lejáratát csak ujabban ásták. Azomban a palotából, annak dny. fordulójánál mégis nyílt egy kapu a Duna felé, melyet 1302-ben kelenföldi kapunak neveznek. (U. o. III. 286.) Zombathkapw. (1459: Acta post advocatos. Országos Levéltár. 82–30. l. alább is.)
Állítólag a benne feküdt hasonló nevű egyháztól. Ugyanez utczában állt a királyi pénzverőház is. (Rupp. Pest-Buda helyrajzi története 118., l53., 156. Salamon. Budap. t. II. 448., 536.)
In loco Sabbati. (1392: Zichy okmt. IV. 496.) In foro Sabbati. (1411: Perényi cs llt.) In area Zombathel, ex opposito eccle. Beate Marie Magdalene. (1488: U. o.)
Őrtoronynyal. (Salamon iBudap. t. III. 289.)
A várhegy kerített városához* csatlakoztak a külvárosok. Dél felől Kispest vagy Kelenföld (Kreenfeld, Kreynfeld névből), a mai Tabán vagy Ráczváros.* Benne találjuk (a XIV. sz. végén is) Szent-Gellért püspök templomát. – Kelet felől Szent-Péter külváros (a mai Viziváros) vonult a Duna partján, melynek főutczáját szintén e néven nevezték, az itt feküdt (magyar) Szent-Péter egyházról.* E városrész foglalta magában a karmelitáknak a Szent-Szűzről,* – valamint a pálosoknak Remete-Szent-Pálról nevezett zárdáját is.* Külön országos vásárját Mátyás királynak.köszönheti. Dunára néző részét, mely a városnak fő kikötőjéül szolgált, Taschenthal-nak nevezték németül.
Salamon i. m. III. 289. A mai várfalak nem felelnek meg a régieknek, melyek jóval beljebb vonultak, itt-ott a mai ház-sorok alatt.
Ecclesia Beati Gerardi m. de parvo Pest seu Creynfeld. (1236: Fejér. IV. 1. 61.) Villa nostra Kelenfeulde – írja 1380-ban Erzsébet királyné. (Dl. 6726.) Villa Kelenfewlde. (1424: Magy. Tört. Tár. XII. 284.) Kelenfewld. 1430: Dl. 12290.) V. ö. Arch. Ért. 1889. 205. l.
Rupp szerint a bécsi kapu aljában fekhetett. (Rupp. Budap. 172., 187.)
A mai kapucinus kolostor helyén. (Rupp. Budap. 171.) Utóbbiak még további nyomozásra szorulnak.
Rupp meghatározása szerint a Berger-féle gőzmalom helyén. (Rupp. Budap. 174. l. V. ö. 117., 188. l.)
Salamon Budap. t. II. 401., 571.
Logod fekvését határozottan még nem tisztázták. Rupp (195.) zavaros, Némethy (Arch. Ért. 1885. 4.) a várhegytől é. helyezi, Salamon (Budap. t. II. 571.) egyszerűen attól ny. fekőnek mondja. S ez tán a legvalószínűbb. Ez oldalon fut ma is északkeleti irányban a Logodi-utcza, mely elnevezés eredetét nem ismerem.
Szent-Péter és Tótfalu – a Várhegy ény. sarkától a mai Szent-János kórházon át a Dunáig szintén kőfallal volt kerítve, már Zsigmond korában.* A szombati kapu környékén egy csomóban laktak a zsidók.*
Salamon Budap. t. IlI. 294.
Egy 1440. élvi oklevél két házat említ: "in platea Judeorum Budensium versus portam zombathkapw … inter Johannem de Capi ab una ac Judeos Marton et Aron ac ilios Judeos Budenses in dictis duabus domibus commorantes." (Kapy cs. llt. K. III. 77.) Egy másik 1439. évi oklevél szerint ez a két ház: "in civitate Budensi in loco Sabbati" feküdt. (U. o. K. III. 76.) V. ö. Arch. Ért. 1885. 6. Salamon szerint (Budap. t. II. 401.) valószínű, hogy Szent-Péter és Tótfalu az alsó várfalakon belül esett. Az így alakuló egész város lakosainak száma állítólag 23,000-re becsülhető. (Tagányi Károly, Századok. 1887. 56.)
A város területéhez számíthatjuk a pálosoknak Szent-Lőrinczről nevezett kolostorát, mely a mai Jánoshegy keleti tövénél fekvő u. n. Szép-Juhászné vendéglő mellett feküdt, s Szent-István kápolnájában első Remete-Szent-Pál testét (vagy annak részeit) őrízé.* Egyéb kedvezményeken kivül pallos-jogot is nyert (1466.) Mátyás királytól.
Rupp. Budap. 198, 202.
Végül Buda városa mellé sorolhatjuk a tőle ék. elterülő Nyulak szigetét, melyet a benne levő kolostorról Boldogasszony vagy Szent-Mária szigetének, budai szigetnek (insula Budensis, és Turóczi szerint még Úrszigetnek) is neveztek.* Rajta állt már 1220-ban – s a XV. században is – a premontreieknek Szent-Mihály arkangyalról nevezett prépostsága,* továbbá a Szent-Domonkos-rendi apáczáknak a Boldogságos Szűzről czímzett kolostoruk, melyet IV. Béla alapított (1252.), a domonkos atyák felügyelete alatt, később (1458.) a nélkül,* végül a ferenczrendieknek (minoriták) Szent-Kláráról nevezett zárdájuk, melyet szintén 1V. Béla és fia István alapítottak 1270-ben.* – Ezenkivül a kolostorokhoz tartozó cselédség, szolgák, jobbágyok és kézművesek apró házai álltak a sziget különböző részein, melyeknek az apáczakolostorhoz tartozó csoportját «ez szigetbeli falu»-nak nevezi a Margit-legenda.*
Ma Margitsziget. V. ö. Arch. Közl. 1861. II.
Úgy látszik az apáczákétól észak felé.
A sziget keleti oldalának közepe táján.
Ennek épületéből ma is láthatók némi romok a főherczegi nyaraló mellett. (Arch. Ért. 1886. 166.)
Rupp. Budap. 58., Pesty. Helynevek. I. 190., 349.
Felhéviz, mely már a tatárjárás után külön helység, a Szent-János vitézek kolostora* és Szent-Háromságról nevezett temploma körül. A mai Császárfürdő vidékét s a mai Országút nagy részét foglalta el. Földesurai a Szent-János vitézek, kik piaczi vásárjogát, száraz vámját is bírták, s dunai révjoga fölött viszálykodtak a nyúlszigeti apáczákkal.* E városban – a mai Lukácsfürdő táján – állt a középkorban a Szent-Tamás vértanúról nevezett plébánia-templom, s hozzá tartozhatott az ágostonosoknak Szent-István első vértanúról nevezett templomuk és kolostoruk is.*
Már I. Károly idejében hiteles hely. Zsigmond király prépostsággá emelte, kanonokokkal. (Rupp. Budap. II. 53.)
Nagyobb városi privilegiumokat nem élvezett, de egyszerűen a falvak közé még sem sorolható. Oláh Miklós szerint: "Oppidum Sancte Trinitatis, hungarice Felhéviz." Rupp szerint külön tanácsa és birája volt.
1404. 1493: Rupp. Budap. 180. Ma ferenczrendieké (kapistrániak). Csak helyzeténél fogva számítjuk Felhévízhez, mert mint látszik, kivül állt a budai alsó falakon.
Ó-Buda. E város határa valószínűleg a kelták idejében is lakott hely volt.* A rómaiak Traján császár alatt 113–114 körül (K. u.) szállották meg. Erősített táborhelyet alkottak itt, melynek védelme alatt már 138-ban municipium, 200 körül pedig még magasabb rangú város: colonia áll fönn. Aquincum (col. Septimia) vagy köznyelven Acincum név alatt.* E város kitűnően készült utak csomópontján, kereskedelmi és főleg hadi tekintetben mind nagyobb fontosságra emelkedett s gyorsan fölvirágzott.
Salamon. Budap. t. I-II-III., Rupp, Budap.
Septimius Severusról. Aquiucum nevét Ptolemaeus (140–160) említi elöször A később közkeletű Sicambria nevet Kézai, Bonfini sat. fundálták ki, melytől aztán tudákos írók sokáig nem bírtak megválni. (Salamon Budap. t. I. 88., II. 52., 495., III. 263.)
Még Atilla halála után (458-ban) is Acincum a neve. Aztán eltűnik végkép. A birodalom kettészakadtával hadi jelentősége megdőlt, ereje elcsenevészett. Szláv népek lepték el vidékét, kipusztítván az előbbi civilizációt. Ők adják e helynek a Buda nevet, melyen kivül azonban német ajkon az Eczelburg (a régi Acincum ferdítése) elnevezés is használatos.*
Salamon. Budap. t. II. 61., 132.
A magyar uralom idején már a tatárjárás előtt kibontakozik a homályból. Egy királyi kastély* és egy (Szent-Péter apostolnak szentelt) prépostság – káptalan – köré csoportosul. A tatárjárás után – hogy a budai vár benépesül – lassankint az Ó-Buda nevezet ragad rá.* 1355-ben «civitas seu oppidum» a czíme. Ekkor szabadul föl a budai káptalan teljes földesurasága alól s válik nagyobb részében királyi várossá.*
IV. Béla itt szokta a nagyböjtöt tölteni.
A budai káptalan azonban ezután is csak «capitulum ecclesiae Budensis».
Salamon. Budap. t. II. 339–341. 481. l.
Oldalt tőle – valószínűleg a mai Királydombon – emelkedett a királyi vagyis inkább a királynéi vár, melyet Nagy-Lajos király özvegy édes anyja bírt és lakott sokáig, utána pedig menye, Erzsébet királyné örökölt. Később szintén királyné, Borbála tulajdonába ment át, ki 1425 táján megújíttatá épűleteit.* Majd Erzsébet királyné lett a földesura, a kormányzóság alatt pedig a kincstár szedé jövedelmeit. Hogy a Mátyás király első neje meghalt (1464.) anyjára, Szilágyi Erzsébetre szállt e vár birtoka. 1469-ben legalább már a magáénak nevezi s meg is tartá egész haláláig.* Utána Beatrix királyné kapta.
Egy 1425. évi levelében (Geschloss) Etzelburgnak nevezi. (U. o. II. 483.) 1424-bon egy ízben: «civitas Veteris Budensis cum castro suo.» (1424: Magyar Tört. Tár. XII. 284.)
Salamon szerint 1483-ban húnyt el. (Budap.t. II. 492.)
Kívülök azonban a (budai) káptalan is mindvégig földesura maradt a város kisebb részének, mely tehát tulajdonképen királynéi és káptalani Ó-Budára oszlott, külön biróval és tanácscsal.*
Pecsétjét lásd (a királynéi városnak) 1427-ből: Az Országos Levéltárban őrzött pecsétek mutatója XI. 48.
A vár 1477-ben egy kápolnát is foglalt magában, Szent-Erzsébet tiszteletére, magát a várost pedig két díszes templom és egy szép alkotású női kolostor ékesíté. A templomok egyikét Erzsébet királyné, I. Károly király özvegye építteté (a királynéi részben) az általa (1331. 1334.) alapított ferenczrendi klarissza-apáczák számára, a Boldogságos Szűz tiszteletére. A kik látták, Zsigmond király és Ranzani, bámulatos szép mű gyanánt magasztalják. A másik templomot, a káptalanét szintén ő újíttatá meg, – hasonlókép díszesen.*
Ez épűleteknek ma már helye sem igen határozható meg. A káptalani templom tán a mai Péter és Pál templom helyén állt. (Rupp. Budap. 16., 21., 43., Salamon Budap. t. II. 497., 500.)
Ezenkívül azonban más egyházi épűletek is emelkedtek e városban. Szent-Margit plébániáját és templomát már 1355-ben s később pl. 1451-ben is emlegetik, a ferenczrendi (minorita) kolostort pedig a XIV. sz. eleje óta s a XV. sz.-ban is gyakorta.*
E barátok látták el a klarisszák templomát. Kolostoruk kapuja "respicit versus Ecclesiam Albam B. M. V." (Rupp. Budap., Salamon Budap. t. nem említi e testűleteket.)
A város maga nagyon falusias tekintetet nyújtott, alacsony, átlag a mainál is csekélyebb magánépűleteivel. Vámját az itteni apáczák számára szedték.*
1465: Dl. 16247.
Tőle távolabb észak felé, a meleg forrás közelében állt a ródusi Szent-János lovagoknak a Szentlélekről nevezett kórházuk és templomuk.* E vidéken. (az ó-budai hegy aljában) feküdt a Boldogasszonyról nevezett fehéregyházi templom is,* Mátyás korában (1479.) már plébános nélküli egyszerű búcsújáró hely, melyet a király pápai engedélylyel a pálosok gondjaira bízott. (1484.)
1494-ben föltűnik: "rector hospitalis sancti spiritus de calidis aquis superioribus Budensibus". (Dl. 20213.)
1421-ben pl. "ante fores Albe Ecclesie in promontorio civitatis Budensis". (Dl. 11152.) Régebben falu is volt. (Salamon Budap. t. II. 535) 1511-ben: pálosok "in claustro apud Albam ecclesiam B. M. V. supra Budam Veterem". (Dl. 35864.)
Visegrád, melynek keletkezésére és fölvirágzására az I. Károly által a várhegy aljában épített királyi palota adott alkalmat. Ez idő óta e város vált királyi székhelylyé. S bár Nagy-Lajos Budára tette át lakását, a visegrádi palota nem vesztett régi fényéből s Mátyás király haláláig sok nevezetes történeti esemény és fényes látvány színhelyéűl szolgált. A királyok ünnepelni, üdülni, fogadni jártak csarnokaiba, kertjeibe, melyeket Mátyás király az új ízlés és saját tervei szerint új épűletekkel és kertekkel gazdagított, képszobrokkal, szökőkutakkal és más műtárgyakkal ékesített.
E földi paradicsomhoz – a mint 1483-ban egy olasz püspök nevezé – csatlakozott maga a város,* polgárok, egyházi testületek, főpapok és főurak házaival és palotáival. A XIV. században magyar és német városrészre oszlott, melyek közűl az utóbbi közvetetlen összeköttetésben állt a királyi palotával, s kőfallal és kapukkal volt ellátva,* a magyar városrész pedig mintegy külváros gyanánt a mai Lepencz-völgy felé terjeszkedett. Zsigmond korában hanyatlásnak indult,* s Mátyás király alatt is sokat szenvedett az 1470-es évek elején, úgyhogy a király mesterségesen kénytelen szaporítani a «bájos fekvésű hely» lakosságát, s 1474-ben 100 jobbágy-családot kedvezmények igéretével hiv e városba telepedésre.*
Civitas Wyssegradiensis. (1342: Századok. 1868. 403. sat., 1363: Dl. 5200., 5215; 1364: Dl. 5285; 1405: Dl. 9052; 1412: Dl. 10021., 9932; 1417: Dl. 10597; 1469: Dl. 16919.) Civitas Wyssegradiensis hungaricalis. (1343: Száz. 1868. 403., 1356: Victorin Visegrád hajdan és most. i. m. 23., 1358: Zichy okmt. III. 89., 1361: Dl. 5059.) Civitas teutonicalis Wissegrad. (1370: Victorin i. m. 24., 1378: di. 4128., 6523.) Opidum Wissegrad. (1452: Dl. 14540.) Civ. Wissegrad (1474: Száz. 1868. 406.) "Plindenburg ain Markt und Bergschloss". XV. sz. küzepén: Száz. 1868.)
Victorin, Visegrád i. m. 24. 1378-ban Erzsébet királyné adományoz egy házhelyet e városrészben "prope magnam portam, per quam pergitur in civitatem predictam, a parte Danubii … simulcum domo lapidea ac aliis edificiis …." sat. a lendvai Bánfiaknak.
"Conspectu ruina civitatis nostre Visegrad", mondja a király 1412-ben. (Victorin, Visegrád. i. m. 27.)
"Ut ille locus egregius, qui maiestati nostro gratissimum est … vigorem … suum pristinum … civium industria resumat". (Századok 1868. 406.)
Kiváltságai nem maradtak ránk. De azonosak lehettek az átellenes Nagy-Maroséival (szabad biró- és lelkészválasztás, önálló törvényhatóság, vámmentesség és más, helyi jogosítványok), mely szintén az I. Károly király idetelepedésének köszöné föllendűltét s mintegy Visegrád folytatásának, testvérének tekinthető. Visegrádot azonban jobban beragyogja a királyi udvar közeli fénye. 1381-ben a legkiválóbb városok közt foglal helyet s egyedűl él már 1378-ban a piros pecséttel, a középkori előkelőség e megkülönböztető szimbolumával.* Mátyás király ezenkívül más, rendkívüli kedvezményekkel is dédelgeté e várost, azonban mind hiába, mert annak az udvar és az azt kísérő főurak* ott tartózkodásán kívül semmi más természetes, állandó létalapja nem volt.
Századok 1868. 406., Dl. 4128. 1405-ben is. Pecsétje 1381-ben: a vár képe.
Így pl. az esztergomi érsek díszkertet is tartott e városban a XV. sz.-ban. (Századok 1870. 284.)
Közel a városhoz feküdt a benedekrendieknek IV. Béla által Szent-Endre tiszteletére ujon alapított kolostoruk.* valamint – a Kékös hegyen – a pálosoknak Szent-László királyról nevezett zárdájok.* Magában a városban szintén Szent-László király egyháza állt (1355.) s a magyar részben a ferenczrendieknek volt (1421.) Szent-Györgyről czímezett kolostoruk.*
Rupp, Magyarország helyrajzi története. I. 1. rész. 48. l., 1417: Dl. 10597., 1493: Bakocs-codex. 144. l.
Claustrum beati regis Ladislai supra civitatem Visegrad in monte Kekus. (1351: Anjouk. okmt. V. 527., 1412: Dl. 10021; 1458: Dl. 15203. – Rupp i. m. I. 1. 243.)
Victorin. Visegrád i. m. 24., Rupp i. m. I. 1. 50.
Zsámbok (Zsámbék). – Sambek. (1401: Dl. 8650.) Vílla Sambok prope Budam. (1445: Knauz. Orsz. tanács. 35.l.) Op. Sambok. (1467: Pozsonyi kápt. llt. Capsa Bud. 1. f. 4. No. 4.. 1490: Dl. 19681.. Rupp. i. m. I. 1. 245.) Villa Sambok. (1490: Dl. 19657; 1511: Magy. Tört. Tár. XII. 145.)1467-ben a Marótiaké, 1490-ben a Korvin Jánosé. A premontreieknek, később (1475 óta) a pálosoknak Ker. Szent Jánosról nevezett kolostorával. Ma Zsámbék, Budától ny.-é. Sorsát követték a szomszédos Tök és. Perbál helységek is. (L. Marótiak a.)
Összesen: 5 város.
