VÁRAI ÉS ERŐSSÉGEI:
VÁRAI ÉS ERŐSSÉGEI:
Bártfa, melyet Zsigmond kir. 1412-ben Bártfa városára bízott. Porta (civitatis sub castro nostro regali intra muros eiusdem civitatis exstructo) simul cum turri et toto castro super eandem constructis. (1412: Wagner. Dipl. Sáros. 102.)
Berzevicze. 1458-ban a rokon Berzevicziek, Pohárnok István, Detrikfiek, Schwarcz János és berzeviczi Lomniczkiak (szepesi ág) birtoka. – Castrum in Berzevicze. (1355: Wagner. Dipl. Sáros. 55., 1438: Eperjes város llt., 1447: Zsélyi llt.) Castrum Brzozowytza. (1448: Wagner. Dipl. Sáros. 110.) Castellum Berzevicze. (1458: Wagner. Anal. Scep. I. 143., Bonfini i. h. 526.) 1438-ban Eperjes város Erzsébet királyné számára foglalta el. E vár is volt a csehek kezén (pl. 1449-ben is) 1458-ig, a mikor a Mátyás király vezérei visszafoglalták. (V. ö. Századok. 1878. VIII. 110.)
Chmelov. L. Komlós vár a.
Kajáta. Castellanus de Kayata. (1477: Dl. 17948.) A Rozgonyiaké lehetett, a kik Kajáta vagy Kajota helységet bírták..
Kapi. A helységet, Maglócz vagy Baglócz nevű várhegygyel együtt 1347-ben adta I. Lajos király egykori nevelőjének, Poharos Péter abaujm. ispánnak; 1410-ben pedig a (szaplonczai) Poharos Ozsvát magvaszakadtával Zsigmond király, cserében némely pest-, heves- és nógrádmegyei helységekért (Kapronczai, majd Tétényi. majd) Kókai András deáknak. a kir. lucrum camerae ispánjának: Kapi vagy Maglócz vár néven. Kapi várossal és némely sáros-, abauj- és szepesmegyei falvakkal egyetemben. Ez az András (+ 1416.) alapította meg a Kapy-családot. Már 1410-ben engedélyt kapott a királytól a vár újjáépítésére. 1440-ben Ulászló király az András fiától Jánostól hűtlensége miatt elkobozván, a Rozgonyiaknak adta, a kik azonban nem jutottak be a vár valóságos birtokába. 1464-ben ugyanis megint egy Kapi János kezén találjuk azt. 1468-ban a király Szapolyai Imrét küldi ki az e várba befészkelődött lengyel rablók ellen. – Poss. Copy … cum loco castri Bogloch (majd:) Mogloch. (1347: Kapy cs. llt. K. fasc. II. n. 1. és 4.) – Castrum Capi alio nomine Magloch. (1410: U. o. K. fasc. II. n. 3. és 21.) Castrum seu fortalicium Kapy. (1410: Wagner. Dipl. Sáros. 59.) Castrum Kapi. Kapy. (1424: Magy. Tört. Tár. XII. 280., 1440: Dl. 13589; 1453: Dl. 14629; 1464: Kapy cs. llt. K. fasc. II, n. 45., 1468: Eperjes v. llt., Wagner. Dipl. Sáros. 72.) Sárosmegyei tartozékait 1410-ben következőleg sorolják föl: Kapi város, Fulyán, Láda, Kökény, Német-Láda (lakatlan), Mátyusvágása, Pálvágása, Gerlavágása, Malczo (Malczno) és Venécze. 1440-ben pedig (a midőn Német-Ládát már nem ismerik) ezenkívűl Kis- és Nagy-Tölgyszéket is hozzászámítják, melyeket a család külön, szintén 1410-ben kapott adományúl, pl. 1427-ben, 1463-ban és később is bírt. E két helységet 1439-ben Albert király. 1453-ban pedig V. László a Perényieknek adta, de mint látszik. szintén minden foganat nélkűl. (Idézve Tölgyszék a.)
Komlós, a csehek erőssége. Fortalicium Komlos noviter prope villam Johannis erectum. (1460: Wagner. Dipl. Sáros. 63., 66. – Kassa v. llt. 321.) Lerontását igérik a csehek. – Azonos az ez időtájt fölmerűlő «castrum Chmelow» erősséggel; mely szintén Komlósra mutat. Wagner szerint Keresztes-Komlós értendő.
Kőszeg, a Lapispataki, Zsegnyei, Kőszegi, Budaméri és Somosi osztályos családoké. Castrum Keszeg, Kewzegh. (1431: Dl. 12371; 1435: Dl. 12720; 1454: Dl. 14806; 1464: Dl. 15950.) Hozzátartoztak 1435-ben: Kőszeg, Somos, Zsidópatak (Magyarfalu), Lemes, Terebő, Lovagháza, Ábrány, Kis-Ábrány, Ujfalu, Mocsármál, Abos, Licsérd, Polyánka, Kis-Kassa, Pekelnik, Szuhadolina, Lubócz, Szent-Imre, Bajánó, Jesztreb helységek. Rozuha, Kerekrét és Igricze puszták. (L. Lapispatakiak a.)
Ladomér, az olnodi Czudaroké, majd ezeknek magvaszakadtával – 1470. – a Rozgonyiaké, kik pl. 1493-ban is bírják. Castellum Ladamer. (1458: Lelesz. 69. 15., 1493: Dl. 19986.) Ladomer. (1470. 1471: Lásd Makoviczánál.) Bizonyára a Makovicza tartozékai közt előfordúló Ladomérvágása faluban épűlt.
Lipolcz vagy Lipócz. A XIV. században a (baranyamegyei) Nekcseiek bírták, 1496-ban az ezekkel rokon lipóczi Keczerek. Közben azonban – úgy látszik részben, leányágon – mások is. Már 1406-ban a Dobiak és Vajdaiak kezén találjuk e vár két tartozékát: Modrafalvát és Felső-Lipóczot 1427-ben pedig ezeken kívül Tizsetét, Opinát és Bonyitát is. 1429-ben meg tanui vagyunk, a mint a Somosi- és Dobi-rokonság egyebek közt e várat is elörökíti a Rozgonyiaknak. – Castrum Lypowcb. (1362: Dl. 5140.) C. Lypouch. (1396: Dl. 8141.) Castrum Lypolch. (1402: Dl. 8714. 8715; 1406: Dl. 9251; 1429: Jászó. SS. fasc. 1. n. 11. Ez oklevelet csak elenchus után ismerem, az alábbi, 1496. évivel együtt. 1447: Zsélyi levéltár.) Castellanus castri Lypoucz. (1433: Lelesz. 12.) Castrum l.ypocz. (1496: Jászó. fasc. 23. n. 27.) A mai Keczer-Lipócz értendő, mely mellett. – a térképek szerint – ma is van várrom. 1406-ból csak Modrafalvát és Felső-Lipóczot ismerjük tartozékai közűl. 1496-ban hozzátartoznak: Veresvágás, Opina, Patacskő, Turina, Bonyita és Peklén helységek. (V. ö. 1427-hez: Dl. 32690.)
Makovicza, mely kir. adományban 1364 óta a Czudaroké, kiknek magvok-szakadtakor – 1470. – e vár is a Rozgonyiakra szállt. 1483-ban az utolsó Czudarnak, Jakabnak leányát: Csetneki Lászlónét igtatják – királyi utasítás révén – e vár és tart. birtokába. 1492-ben (s már előbb is) azonban a Rozgonyi-rokonságé és a királyé, a ki 1493-ban mint «castrum nostrum» adományozza Schellenbergnek. – Castrum Macauycha, Makauiche. (1364: Dl. 5343–4; 1367: Dl. 24482; 1414: Dl. 10187; 1415: Dl. 10333. és 10335; 1416: Dl. 10440; 1470: Dl. 16971: 1471: Dl. 17120; 1480: Dl. 17122; 1483: Jászó. Statut. C. fasc. 2. n. 46. Utóbbi – fontos – oklevelet csak elenchus után ismerem. 1492: Dl. 3022; 1423: Dl. 19974. – V. ö. Wenzel, Mezőgazd. tört. 258. l.) Tartozékait részben 1414-ben, teljesen pedig 1415-ben és 1416-ban sorolják fel, következőkép: Komaró, Ujfalu, Hosszumező, Sárpatak, Rikató, Tarnó, Ferzsó, Kúró, Gibolt, Pétervágása, Csetlevágása, a három Turóspataka, Aranyospataka, Uzbró, a két Szobapataka, Komlós, Szemelne, Miklósvágása, a két Feketepatak, Endrevágása, Belavezsa, Grabócz, Polyak, Dubinna, Sasanicza, Ortolt, Henszling, Hirinna, Róna, Molnárvágása, Benedekvágása, Újváros, Osztracsina, Vaiszló, Visk, Agyagos, Mérgesvágás, Oroszfalu, Csizeny (?), Baksa, Kenczölvágása, Fias, Szobos, Stuffurka, Kaproncza, Radoma, Kerekrét, Tapolyszeg, Kurima, Krucsán (? máskor: Chynthan), Sztaskvágása, Duplin, Bukócz, a két Szvidnik, Ladamérvágása, a két Orlich, Dubova, Szács (?) és Kőberher. – E tartozékok (öszszesen: 65 helység) közől 4 falut Bártfa város kapott (l. a birtokosok közt) Kapronczát, Luzsánt és Bujákot, mint hasonlókép Czudar-birtokokat pedig – a melyekbe 1471-ben a Rozgonyiakat szintén beiktatva látjuk – Zbugyai István 1472-ben. – Az 1427. évi adólajstrom a következő (kétségkívűl Makovicza várához számított) 49 helységet sorolja föl a Czudarok birtokában: Eszleng, Hosszumező, Szverzsó, Szobos, Turóspatak, Feketepatak, Kis-Feketepatak, Garabócz, Komaró, Stuffurka, Agyagasfalva, Bukolcz (?), Ujváros, Belovezsa, Dubinna, Oroszfalu, Vaiszló, Kerekrét, Tarnó, Viskvágása, Endrevágása, Róna, Sztaskvágása, Krucsó, Sárpatak, Kuró, Rikató, Kaproncza, Luzsán, Tapolyszeg, Fias, Ozboró, Kenczelvágása, Aranypatak, Benedekvágása, Radoma, Gibolt, Sztrucsina, Sassavicza, Molnárvágása, Mérgesvágása, Kurima, Czigla, Szemelne, Baksa, Ujfalu, Pétervágása, Miklósvágása és Szobapataka. (1427: Dl. 32690; 1472: Lelesz. elench. statut. és 1448. 1481: Muz. llt.)
Makovicza, másként Bodonvára, a Lapispataki, Kőszegi, Zsegnyei és Somosi osztályos családoké. – Castrum Makowycza al. nom. Bodonwara. (1435: Dl. 12720.) Tartozékai ez időben: Lapispatak, Bogdán, Zsegnye, Rozuha, Erdőcske, Rosztoka, Ujvágás, Várgony és Decske helységek, Forrókut puszta egészen és Márk helység fele (másik fele a mizslyei prépostságé volt). E tájon fekhetett a vár is. (V. ö. Lapispatakiak.)
Palocsa, melyet a XIII. sz. derekán, a Svábiak őse, Szepesi Detrik építtetett s 1294-ben III. András kir. magához váltott. 1323-ban I. Károly Drugeth Fülöp számára igtattatja. 1366-ban ismét a királyé. 1427-ben bizonyára Palocsa város földesuraié: a Bebekeké. 1433-tól 1460-ig a hussziták tartják elfoglalva, valamint 1474-ben is, midőn Komorovszki székel benne. 1490-ben a Korvin János birtokai közt sorolják föl. – Castrum Palocha. (1294: Szepesm. tört. Évk. III. 41. 47.) Castrum Palawcha. (1323: Wagner. Dipl. Sáros. 52.) Castellanus de Palocha. (1344: Anjouk. okmt. IV. 471.) Castrum Palocha. (1368: Suppl. anal. Scep. II. 130.) Castrum Plawcz. (1456: Wagner. Dipl. Sáros. 65.) Castellanus de Palocha. 1480: Dl. 18378.) Az 1427. évi adólajstrom: Urkuta, Bajorvágása, Györkvágása, Somos, Ujak, Plavnicza, Ajatvágása, Endrejoka és Orl – helységek földesurát a következő szavakkal jelzi: dominorum de Palocha. E helységek tehát a palocsai uradalmat alkották. Csupán Palocsánál teszi ki lajstromunk határozottan: dominorum Bubek. Végül Urkuta helységnél, miután egy ízben a szokásos: dominorum de Palocha kitételt használta, máskor az: Emerici de Vamus szavakkal él, jelezvén, hogy e helység részeit a Bebek családnak az az ága bírta, melyet a borsodmegyei Vámos várról Vámosinak is szoktak nevezni. (Dl. 32690.)
Sáros, királyi vár még 1436-ban is. Ebben, vagy a következő évben Zsigmond király a Perényieknek zálogosította el 1590 forintban, a sárosmegyei ispánsággal együtt. S bár 1438-ban a Perényieknek (és Tárczaiaknak) a zálogösszeget a sóvári Sósok mint a vár kapitányai kifizették, 1439-ben már örök adományúl nyerik e várat a Perényiek Albert királytól. Azonban Erzsébet királyné rendelete szerint a vár birtoka a váltságösszegben egyelőre a Sósokat illette. E közben foglalta el e várat is Giskra s bírta 1461-ig, a midőn a Mátyás király vezérei embereitől visszavették. Ettől fogva ismét a Perényiek kezén találjuk pl. 1474-ben, 1476-ban és 1483-ban is. Ekkor azonban a hűtlen Istvántól a király elfoglaltatta. 1490-ben a Korvin Jánosé. – Castrum Sarus. Saruswar. (1259: Wagner. Dipl. Sáros. 284., 1386: Dl. 7221; 1387: Dl. 7305; 1389: Dl. 7493; 1405: Dl. 9077; 1436. 1438. és 1439: Soós llt., Dl. 13410; 1438. 1455: Dl. 24541. és 14908., 1481: Bonfini i. h. 530., 1474: Eperjes város llt., 1476: Wagner. Dipl. Sáros. 391., 1483: U. o. 190., Magy. Tört. Tár. IX. 173.) Hatalmas vár lehetett. Romjai a mai Nagy-Sáros közelében ma is láthatók. Hozzátartoztak Sáros városon kívül 1427-ben és 1454–1455-ben: Kis-Sáros, Megyepataka, Rét, Zsetek és Haradisa helységek és az eperjesi vám. (Lásd a főispánok a. is. V. ö. 1427: Dl: 32690; 1490: Dl. 19657.)
Sebes vár. – Castrum Sebes. Sebeswar. Sebeswara. (1437: Soós cs. llt., 1491: Kassa v. titk. llt. Sebes 1.) 1437-ben a Sebesi (Sinkafi) családé; 1491-ben II. Ulászló király e várat (s átalában a Lapispataki Miklós minden birtokát) Kassa városának adja. Nagy-Sebesről már 1480-ból tudjuk. hogy a Lapispatakiaké, bár meglehet, hogy csak részben.
Somos várát 1368-ban, mint a Somosiak birtokát restaurálják. A XV. században nem fordúl elő. – Castrum Somus. (Dl. 5695.)
Sóvár a sóvári Sós családé, kik már 1288-ban, IV. Lászlótól kaptak engedélyt Sóváron leendő várépítésre. – Castrum Sowar. (1288: Wagner. Dipl. Sáros. 52., 1437., 1438. és 1474: Soós cs. llt., 1458: Dl. 15296) 1438-ban e várat igy írják le: «castrum lapideum cum turri pro maiori parte cum lignis praeparata». 1458-ban Mátyás kir. e vár részét Hanusfalva, Szent-László és Meggyes részeivel együtt (mint a hűtlen sóvári Sós János birtokát) olnodi Czudar Simonnak és Rozgonyi Ozsvátnak adta. De hogy utóbbiak bírták volna valaha, nincs semmi nyoma.
Szakalya, vagy Szokoly királyi vár, melyet 1387-ben – új adományként – Bebek Detrének adott Zsigmond király, de már 1405-ben ismét a magáénak mond. 1429-ben más (zemplénmegyei birtokokért visszakapja a Pálócziaktól (kiknek 1423-ban adta s kik tartozékait az 1427. évi adólajstrom szerint is bírják), s mint lerombolandó várat tartozékaival együtt a kassaiaknak adományozza. – Castrum Zakala. Zakalya. Zokolya. Zokol. (1330: Wagner. Anal. Scep. I. 127., 1386: Dl. 7221; 1387: Dl. 7267; 1405: Dl. 9077; 1423: Dl. 11422; 1429: Dl. 12092., Kassa v. titk. llt. Szakalya 1–2. és Kassa város llt. rendezetlen. 1491-hez.) A mai Szokoly falu őrzi nevét. 1423-ban Sárosból hozzátartoznak: Szakalya (l. ott is), Szent-István, Ujfalu, Berki, Bikszád, Ruszin, Felső-Ladna, Alsó-Ladna és Tapolcsány.
Szeben, a Rozgonyiaké. 1461-ben a Rozgonyiak megigérték a királynak, hogy városokban, Szebenben, a Sáros és Richnó várakban levő csehek elleni védelemre «castellum»-ot építenek. (Dl. 15564.)
Tarkő, a Tarkövi (Rikolfi), tarkövi Fogas és Tárczai családoké. – Castrum Tharkow. Tharkw. Tarkw. (1438. 1439: Eperjes v. llt., 1439: Dl. 13377; 1456:. Wagner. Dipl. Sáros. 65., 1467: Dl. 16539; 1471: Wagner. Dipl. Sáros. 483., Nagy Iván i. m. XI. 44.) 1438-ban Eperjes város Erzsébet királyné számára elfoglalta, de már 1439-ben benn ültek e várban a tarkövi Fogasok. (L. Tarköviek a, is.)
Ujvár, melyet Micz bán családja I. Károlytól még mint fa-várat kapott s 1342 óta királyi engedélylyel kőből újra épített. 1370-ben cserében az olnodi Czudarok birtokába jutott, kiket 1374-ben újra beigtatnak abba. 1404-ben Zsigmond kir. mint a Szentgyörgyi (máskor Ujvári cs.) magvaszakadása kávetkeztében rászállt birtokot zálogba adta Baliczky Procopiusnak, majd 1408–1410–11-ben a szepesmegpei Lublóvár helyett kir. adományul a Perényieknek. Ők bírják 1430-ban és 1454-ben is. Azonban e váruk is a csehek kezére kerűlt. 1448-ban Perényi János vissza akarja venni ezektől, de 1460-ban, midőn még mindig bizonyos Ratkovicz nevű cseh kezén volt, Mátyás király saját aláírásával szentesített levélben 3000 forintért Podmaniczky Lászlónak zálogosítá el. 1461-ben foglalta vissza a csehektől a király s úgy látszik, bizonyos összeg lefizetése után a Perényieknek adta vissza, kik azt 1483-ban is bírják. – Castrum Wywar. (1342: Anjouk. okmt. IV. 263., 1370: Dl. 33674; 1374: Dl. 6179; 1375: Dl. 5959; 1404: Dl. 8944; 1408: Dl. 9404. 9431; 1410: Wagner. Dipl. Sáros. 182., Dl. 9657. és 9670; 1411: Dl. 9774; 1454: Dl. 24541; 1460: Dl. 15496., 1461: Bonfini, i. h. 530., 1483: Wagner. Dipl. Sáros. 190.) Magas kőszirten, Tarkő szomszédságában épűlt. 1557-ben vetették szét puskaporral a német katonák. (Tud. Gyűjt. i. h.) Hozzátartoztak Ujfalu, Karakó, Letenye, a két Tárcza a XIV. században; ugyanezek (Karakón kívül) és Maklár a XV. század elején. A Perényiek úgy látszik más falvakat is csatoltak hozzá.
Zöldvár. Fortalicium Zeldwar. (1454: Dl. 14799.) Ugy látszik a Berzeviczieké volt és Sárosban (vagy Szepesben ?) feküdt.
Ősszesen: 20 vár.
