SZATMÁRMEGYE.
SZATMÁRMEGYE.
Keleti részében gazdag arany- és ezüstbányákat míveltek. Egyes részeit: a Nyírt vagy Nyírséget, a Szamosközét, s az ecsedi lápot régi írók: Anonymus, Turóczi, s XIV. sz. elejéről való oklevelek is emlegetik.*
Tudományár. IX. 153. V. ö. 1454-ből Lelesz. 65. 63., hol «districtus Nyr» fordúl elő.
Adó alá eső házhelye mintegy 6000 volt a század végén.* Hajdan kisebb területen feküdt mint manapság. Csekélyebb ingadozásokat Varsány, Szamosszeg. Bátor, Béltek és Encsencs vidékén észlelünk Szabolcs-, Ér-Mihályfalvánál Bihar-, s Esztró és Király-Darócznál Közép-Szolnok felé. Nagyobb eltérés mutatkozik azonban délkeleten, hol a mai Szilágymegye ék. sarkában (hajdan Közép-Szolnokmegye) Somfalu, Bikácza, Várcza, Kecskésfalva, Vadafalva, (Szivágy), Berekszó és Gardánfalva vidékét 1470-ben Szatmármegyéhez, – a mai Szatmármegyének Nagybányától, délre bemélyedő sarkát pedig állandóan Közép-Szolnokhoz számították.*
Engel, i. m. 36. 145.
L. Közép-Szolnokban részletesebben. 1470-hez: Lelesz. D. 196.
Keleti hegyesebb részét városok és nagyobb uradalmak, – a nyugati síknak déli felét szintén nagyobb jószágtestek, – északi és Szamosmenti vidékét pedig inkább kisebb nemesi birtokok foglalják el.
Keleten Nagy- és Felső-Bánya a hozzájok tartozó 9 faluval és 1 pusztával a rácz despotákat, majd Hunyadit s aztán a királyt uralta ez időben. Ugyanily sors érte Szatmár és Németi városokat s a hozzájok tartozó két falut és két pusztát is, azzal a különbséggel. hogy a Mátyás király uralkodása alatt a Szapolyaiak kezére kerűltek.
Nagybánya tőszomszédságában mérföldekre terjedő két hatalmas uradalom kezdődik. Az egyik a Meggyesaljai vagy meggyesaljai Morócz családé. Ennek határa Feketefalutól és Borpataktól Misztótfalun és Monostoron át a Szamos mentét követi (a Szatmár melletti) Udvariig és Batizig. Innen ék. Sárközig haladva; keletre az egész Avasságot magába zárja, összesen egy várat (Szinyér) egy várost és kastélyt (Meggyes) s mintegy 46 falut. – A másik nagy uradalom a Bélteki és bélteki Drágfi rokon családoké. Határa Hidegkútnál (Nagybányától dk.) kezdődik s a Szamos déli oldalán: Balotafalun át Remetemezőig halad: innen Hirip felé egyenes irányban nyugatnak vág, e ponttól kezdve pedig Erdődön és Bélteken át le (Rákos-)Terebesig, majd keletre be a mai Szilágymegyébe Várczáig vonúl, a hol aztán Nagybánya vidékéig a falvak hosszú során keresztűl csatlakozik ugyane családnak közép-szolnoki birodalmához: a kővárihoz. De ezenkívül másutt is, Majtény környékén és főleg a Szamos mentén, Udvaritól kezdve Batiz, Lázári, Darócz, Pete, Óvári, Csegöld, Tiszta- Berek és Száraz-Berek helységekben és vidékén szintén terjedelmesebb részeknek, összesen mintegy 50–80–100 helységnek és részeinek ura állandóan vagy időnként e hatalmas család.
Nyugat felé ismét két nagyobb birtoktest csatlakozik az erdőd-bélteki uradalomhoz. Egyik a Bátoriaké. Ennek határa a Szatmár melletti mai Pettyén, Ombod, Amacz és Zsadány helységektől, Dobon, Terebesen, Gilvácson át Majténynak és SzentMiklósnak tart, innen pedig – Szaniszlót egyedűl oldalt hagyva – északra Kálmánd, innen nyugatra Vállaj, Terem, Encsencs, é.-ék. felé Vasvári, Fábiánháza, Ecsed felé vonúl s dk. Börvely vidékén át ismét Dobhoz ér vissza. Ezenkívül azonban e család is szerzett részeket a Szamos mentén és a Szamos-Tisza közön. E jószáguk Kocsord, Géberjén, Ököritó, Gyügye és Porcsalma helységeknél csatlakozik az ecsedihez s (Fehér-)Gyarmaton át föl Kis- és Nagy-Arig (a Tisza-parton), innen pedig lefelé vonúlva Menyige, Oroszi, Csaholcz és (Kis-)Namény helységeket foglalja magában. Összesen egy vár (Ecsed) három m.-város (Majtény, Gyarmat sőt részben Meggyes is) és vagy 46 falu tartozik e két nagy birtok-csoporthoz.
A Bátoriak Majtény-vidéki és ecsedi uradalmai a Károlyi, Vetési, Bagosi és Csomaközi nemzetség birtokát ölelik körűl, melynek központját Károly város, testét pedig vagy 15 falu alkotja: Kaplonytól d. Mező-Teremen át Vezendig, innen nyd. Körtvélyes vidékeig, é.-északkeletre Ömbölyig (hajdan inkább: Embely), Vadáig, Csanálosig. E birtok-testhez ék. felé a Szamos mentén Bagos és Vetés csatlakozik. Ezenkívül azonban a Károlyiaknak és Vetésieknek főleg a Szamos mentén vagy 10–10 faluban volt még kisebb-nagyobb részök.
A Bátoriak ecsedi és Szamos menti birtokai közé a Csaholyiaknak egy városból (Csenger) vagy 82 faluból és 14 pusztából álló terjedelmes jószága ékelődik. A Szalka-vidéki nagyobb résznek végső pontjait a Szamostól kezdve Győrtelek, Csaholy, Gebe, Derzs, Meggyes, Jármi, Parasznya s innen dk. felé Tunyog képezik. A Csenger-vidéki kisebb pedig Sályitól, Jánosin, Csengeren és Komlódon át Óváriig vonúl. Végűl egy harmadik uradalmuk a paládi: a három Palád, Sonkád és Magosliget részeit foglalja magában.
A többi birtoktestek a Szamos mentén és a Szamos-Tisza-közön már kisebb méretűek.
Dobos vidékén a Perényieknek vannak szerényebb, de ősrégi jászágaik a Szamos mentén főleg Szamosszeg körűl pedig a Kállaiaknak vagy kilencz helységben részeik. Ugyane tájon kisebb földesurak a Várdaiak; továbbá az olnodi Czudarok s az utóbbiak révén a Rozgonyiak is.
A Tisza és részben a Szamos mentén vonúl végig a Kölcsei-nemzetségnek mintegy 12–17 helységből és vagy 10–11 pusztából álló terjedelmesebb birtoka. A Gyarmat melletti Kemerőtől Istvándi és Kölcse, innen é. felé a Tisza mentén: Milota Csécse, Kóród és Cseke a főbb pontjai; a Szamos mentén pedig Ököritó, Tyukod, Czégény és Szekeres.
A Gacsályiak Gacsály, a Csarnavodaiak (és általok a Szepesiek) Gécz, Darócz és Lázári vidékén vagy 8, illetve 12 falu részeit bírják. Ugyane tájon a kusalyi Jakcsok vagy 6, – a szántai Bekcsek (Peleske, Zajta, Garbócz, Komlód, Tisza-Bekcs stb.) mintegy 10, – a rozsályi Kunok pedig: a Csenger melletti Urától, Ujfalun, Atyán, Zajtán, Rozsályon át nyugatra Matolcsig, északra Uszkáig szintén vagy 14 falu s ezenkívül szerzemény gyanánt még számos más helység részeinek urai.
Még a Csákiaknak vannak e tájon Peleske, Pete, Gacsály, Csegöld, Jánk, Szamos-Becs stb., továbbá a Szamos felső folyása mentén Krassó, Lippó, Borhida és Veresmart helységekben részeik, délebbre pedig Király-Darócz körűl néhány (összesen mintegy 14–18) falujok; valamint a Dománhidiaknak Dománhida s nagyobb részben Porcsalma, Ököritó és Penyige vidékén vagy kilencz faluban jelentékenyebb birtokuk.
Egyháziak elenyésző csekély részét bírták e megyének. Csupán a váradi püspöknek és káptalannak voltak négy helységben nagyobbacska, s a tiszta-bereki pálosoknak Kis-Hodoson némi részeik.
){kind=link}