VÁRAI:
VÁRAI:
Dunajecz, melynek 1451-ben kapitánya 1462-ben pedig örököse (heres) gyanánt iratja magát Berzeviczi János. Ezzel azonos az a berzeviczi Schwarz János, kit (mint néhait) 1463. nov. 1-én rokonuknak (frater) neveznek a serkei Lorántfiak, a kiktől, mint jogos birtokosoktól a Szapolyaiak Dunajecz várát elfoglalták. – Novum castrum de Dunajecz. (1330: Wagner. Anal. I. 127.) Castrum Danavich. (1344: Anjouk. okmt. IV. 471.) – Castrum Donowecz. (1451: Magy. Tört. Tár. II. 208.) Dunawicz. (1460: Dl. 25988; 1463: Dl. 15758., 15889. V. ö. Szepesm. tört. társ. évk. IV. 20.) 1463-ban a tartozékok közt: «oppida, ville, possessiones» említtetnek. – Nedecz m. é., a Dunajecz partján állt.
Gölnicz, melyet 1437-ben a király, 1447-ben és 1460-ban a csehek kezén találunk. Castellanus regie maiestatis in castro Gylnich. (1437: Máriássy llt.) – Castrum Gelnycz. (1437: Dl. 13077; 1447. Zsélyi llt.) Castrum Gelnytz in comitatu de Torna. (1437: Wenzel. Bány. 82.) Capitaneus in Gilnicza. (1460: Wagner. Dipl. Sáros. 66.) Castrum Gelnecz. (1468: Dl. 16777. 16779; 1476: Dl. 17843.)
Kézsmárk, 1447-ben a Giskra, 1498-ban a Szapolyaiak birtokában. – Castrum Kesmark 1447-ben és 1498-ban. (Zsélyi llt.. Acta p. Adv. 104–77.)
Lőcse. L. a város a.
Lubló, melyet I. Károly 1323-ban (Drugeth) Fülöpnek ad s Willermes 1330-ban testvérére hagy. 1408-ban Zsigmond király mint királyi várat adja Perényi Imrének, de már 1411-ben Ujvárért. (Sárosm.) visszacseréli s 1412-ben a lengyel királynak tartozékaival együtt elzálogosítja. – Castrum Liblou. Liblo. (1311: Fejér. IX. 427., 1323: Wagner. Dipl. Sáros. 52.) Castrum Lublou. (1330: Wagner. Anal. Scep. I. 127.) Castrum Lyblyo. (1408: Dl. 9431. 9432. 9434.) Castrum Lyblo. (1411: Dl. 9774.) Castrum Lwblo alias Lwblaw. (1412: Dl. 9984; 1445: Wagner. Anal. I. 384.) 1408-ban hozzátartoznak Ó-Lubló és Podolin városok. Uj-Lubló, Gnézda, Hopfengart, Jakabvágása, Forbasz, Ó- és Uj-Rauschenbach, Laczenhau, Stein (Kemenik), Petersdorf, Girem (Szombach ?) Deutschenhau a (egy másik okl. szerint) a sárosmegyei Kenéz és Mátévágása (Matiszova) szintén. (Lásd a Bevezetésben is.)
Podolin. Lásd Podolin város a.
Richnó. A Perényieké volt, mikor Giskra elfoglalta. 1448-ban, 1449-ben és 1454-ben Tatafuz I. a kapitánya. 1460-ban (nov. 27.) Szapolyai Imrének és Rozgonyi Sebestyénnek adja a király 12,000 forintban. De csak 1462-ban veszik vissza a csehektől. 1478-ban Szapolyai Imre mondja a magáénak. – Castrum Richnawa. (Év nélk. Wagner. Anal. Scep. II. 100.) C. Richno. (1448: Muz. llt., 1454: Soós cs. llt., 1460: Dl. 15524; 1461: Wagner. Dipl. Sáros. 70., 1438. 1478: Soós cs. llt.) 1460-ban csak azt mondja a király, hogy az adományosok körűlvették és hosszabb időn át vívták e várat 1461-ben már «ad occupandas bastas et fortalicia sub et contra castro Richno» kell a segítség Bártfától. 1460-ban hozzátartoznak Szepesből Richnó, Olcznó, Kalyó, Risócz, Folkmár, Krompach, Kluknó, Székelyfalva. a két Szlovinka és Margitfalva része, Sárosból Szedlicze, Miklósvágása és Jakabfalva. – Ez uradalmat (a vár nélkűl) már 1391-ben és 1408-ban is a Perényiek kezén találjuk. 1454-ben is, a mikor a tarkövi Tárczaiak: Krompach, Kályó, Podprocs, Ludvig, Richnó, Kluknó, Piknó, Ujvágás és Jakabfalva részeit «iure femineo» a magokénak mondják. (Szepesi kápt. c. Alba. f. 2. No. 14. és Muz. llt. – V. ö. Kapy cs. llt. K. fasc. III, n. 78. és 1449-hez: Századok. 1878. VIII. 110.)
Szepesvára, melyet 1249 óta folyvást emlegetnek. 1434 ben királyi vár, melyet ez idő tájban (?) Zsigmond kir. Berzeviczi Péternek zálogosított el, a kitől Perényi János 12,000 forinton kiváltotta. 1437-ben Rozgonyi Istvánnak és Györgynek adja a király (durante beneplacito) a szepesi ispáni tiszttel együtt s 1439-ben Istvánnak, élete tartamára, Albert király is. Majd (1443.) a csehek kezére kerűlt. 1452-ben a cseh dobrai Bertsal Miklós betlenfalvi Thurzó Györgynek zálogosította el, a ki 1454-ben is bírta, 1455 óta pedig már mint királyi várat, V. Lászlótól zálogban. 1459-ben Rozgonyi Sebestyén tart hozzá jogot. – 1462-ben foglalják vissza a csehektől. Azonban már 1460-ban Szapolyai Imre és testvérei kapják a királytól zálogúl ama 4200 forintért, melylyel e várat a betlenfalvi Thurzóktól kiváltották. Később (1462?) aztán a megye főispánságával együtt örök adományúl nyerik a királytól. – Castrum Scepus. (Wagner. Anal. 1. 34. és köv., U. o. 147. 384., 1434: U. o. 1. 276. és Perényi llt., 1437: Dl. 13005; 1489: Dl. 13420:, 1452: Dl. 14576; 1454: Dl. 14799; 1455: Dl. 14921., 1459: Dl. 15856 1491: Wagner. Anal. I. 74.) Castrum Kirchperg. (1445: Görgey cs. llt.) Castrum Scepeswara. (1465: Dl. 16195.) 1452-ben Petendorf, Beherócz és Hotkócz, a váraljai két vám, Kolinócz, a kézsmárki és lublói 30-ad fele és más haszonvételek járnak a várral. 1460-ban pedig Mindszent, Hotkócz, Beherócz, Zsegra, Dubra, Ulsafka, Szék, Vojkfalva, Harakócz, Szent-Margita és Olsavicza helységekkel együtt jut a Szapolyaiak kezére. (Az 1460. éví oklevél – Muz. llt. – XVII. századi másolat, de teljes hitelű s szerencsének mondhatjuk, hogy így is fönnmaradt.)
Zöldvár. L. Sárosban.
Összesen: 8 vár.
