TORNAMEGYE.
TORNAMEGYE.
Hajdan nagyobbacska volt. mint századunkban, mert a mai Gömörmegyéből Hárskut, Dernő és Kovácsvágás helységeket, továbbá a mai Borsodmegyének Szalonnától és Rakaczától é. fekvő csücskét (utóbbit csak néha), a mai Szepesmegyéből pedig Stószt szintén hozzája számították. Végűl 1437-ben egy izben még Gölnicz kir. várat is. Adó alá eső házhelyet 1430 körűl 800-at, a XV. század végén pedig mintegy 1000–1100-at számítottak össze benne.* Bonfini és Ranzani vasérczekben gazdagnak mondják.
Az 1430. körűl szerkesztett s közepén immár elrongyollott adólajstrom az Orsz. Levéltárban Dl. 34008. szám alatt őriztetik. Évszámja nincs, de mind írásánál, mind a benne előfordúló személyeknél fogva az 1430. év kőrűli időre tehető. Lehet, hogy mint a Gömör, Abauj, Sáros és Ung megcei adólájstrmok, ez is épen 1427-ből való. – A többire nézve: Engel. i. h. 32. és 131.
E kis területnek majdnem fele része egy nemzetség birtoka volt a XV. század elejéig. Ebből eredtek a jolsvafői Tekesek, Széniek, Szalonnaiak és Tornaiak, kik a megye ék. vidékén Lucskától és Ajtól kiindulva (d.-dny. majd ény. irányban), ezenkívül: Barkó, Udvarnok, Torna és Ujfalu, odább: Rakó, Prekopa, Szén, Varbócz, Petri, Kápolna, Jolsvafő, Szilicze, Borzva, Ardó, Kisfalud, Feketefüz és némely más, azóta eltűnt helységek urai.
A Széniek, Szalonnaiak és jolsvafői Tekesek megtartják az egész századon át a megye dny. és ny. részében fekvő régi birtokaikat, csupán női ágon (és zálogban) juttatnak azokból némely más családoknak, mint a Csetnekieknek, Forgácsoknak, Derencsényieknek, Emseieknek stb.
A Tornai-ág azonban 1406-ban kihal. Helyét, ugyane néven, már a század első felében a nyitramegyei Berencsiek foglalják el kir. zálog, majd adomány útján. Az ő kezökre jut Torna vára, városa, kilencz tornamegyei falu e tájékon, s kettő (Rákó és Kápolna) odább délnyugaton. E második Tornai-család azonban csakhamar, már a harmadik generáczióban széthányja új fészkét. Birtokai 1476-ban örök vétel útján a Szapolyai-Bebek dinasztia birtokába kerűlnek, mely a hetvenes években együtt tartja kezén a szomszédos szárdvári uradalmat is.
A Szapolyaiak azonban csak beszármazott földesurak, minden valószínűség szerint a nagy-hatalmú Imre neje, Bebek Orsolya révén, kinek családja, gömörmegyei uradalmuk folytatása gyanánt már e század kezdetén csaknem mindazt bírja, a mi a Széni-Tekes-Tornai rokonság jószágain kívül e megyéből még megmaradt a Tornától délre eső Vendégin kezdve hatalmas ívben a Hidvég-Ardó, Szent-András, Kovácsi, Szegliget, Szilas, Derén, Szárdvár, Jabloncza, Körtvélyes, Almás, Hárskut, Dernő és Kovácsvágása helységek által jelölt terűletet, a megye kellő közepét s ezenkívűl legdélibb pontját, Szőllős-Ardót is.
Kívülök a kisebb nemességnek a Bódva mentén, az egyháziak közűl pedig a gombaszögi pálosoknak és a (szepesmegyei) menedékkövi karthausiaknak vannak itt-ott apróbb részeik.
){kind=link}