VÁRAI:
VÁRAI:
Desznye. 1387. óta a Losoncziak adományos birtoka. Castellanus noster – regis – de Deznye. (1318: Zichy okmt. II. 132.) Magisler Senye castellanus de Dezne. (1340: Tardy Sándor okl.) Castellanus de Dezne. (1475: Dl. 17660.) Castrum Deznye. (1478: Pesty-. Krvssóm: tört. III. 441.) Ma Dézna, Aradmegye ék, sarkában. (V. ö. Pesty. Szörénym. tört. I. 265.)
Egregy. E várat, birtokosának Egregyi Lászlónak magva szakadván, 1446-ban Zsigmond kir. Tétényi (Kapronczai) András mesternek, a «lucrum camerae» ispánjának adományozta, kit abba be is igtattak. 1409-ben azonban a király e várat némely- pest-, heves- és nógrádmegyei jószágukért visszacserélte. Ez idő óta nyoma vész. – Castrum Egregh. (1406–1409: Kapy cs. llt. E. fasc. 1. n. 1. és 2.) Hozzátartoztak. mint magyar falvak: Felső-Egregy és Csúcs. továbbá az elhagyott Kázmér és Csumótelke; oláh falvak (ville sclavonicales) Cserneczfalva, Nagy-Siklós, Közép-Siklós, Felső-Siklós, Fejéregyház, «Dombpapfalua, alia Dombpapfalua, Rathmnanfalua (az igtató-levél szerint Rathinwa), Doruzlofalua, Papfalua, Lalfalua et alie tres ville Balamerfalua» és (az adomány-levél szavai szerint:) más, a Siklós folyó mellett fekvő falvak. (A Fejéregyháza után következők előttem ismeretlenek.)
Gyula. L. Békésmegyében: Gyula vár és város a.
Meszt. A lendvai Bánfiaké. Castrum Mezth. (1477: Pesty. Krassóm. tört. III. 439.) Várnagya Solymos várnagyával együtt követ el hatalmaskodásokat s Meszt faluban, mint «de officiolatu suo» idézik meg. Tudjuk pedig, hogy ez időtájt Meszt (m.-város) is, Solymos (vár) is a lendvai Bánfiaké.
Pankota. A Losoncziaké, kik 1387-ben Zsigmond királytól kapták. Castellanus noster – regis – de Pankatha. (1318: Zichy okmt. II. 132., 1387: Pesty, Szörénym. tört. I. 265.) Később nincs nyoma.
Simánd. A Marótiaké. Castellum Symand. (1469: Dl. 16811.)
Varsány. L. Szokolyiak a.
Világosvár. 1326-ban tűnik föl. 1433-ban, 1436-bar, 1437–38-ban még királyi vár. 1439-ben Albert király Brankovics György rácz despotának adja. de a kitől már I. Ulászló elveszi (1441.) és Maróti Lászlónak adományozza. 1442-ben azonban az országgyűlés Erzsébet királynénak adja át; 1444-ben pedig már Brankovics és családja Hunyadi Jánosnak, kit 1445-ben abba be is igtatnak. S bár a Marótiak tiltakoznak, Hunpadi László és Mátyás 1456-ban horogszegi Szilágyi Mihálynak engedi oda, kinek halálakor 1461-ben özvegyének Bátori Margitnak zálogosítja el Mátyás király, 1464-ben pedig, mint aradmegyei helyet, a Bátoriaknak adományozza. Utóbbiak a Bátori Margit második férjének lendvai Bánfi Pálnak még váltságdíjat fizetnek ugyan érte, de aztán háborítatlanúl bírják folyvást, pl. 1490-ben is. – Castrum Wylaguswar. (1433: Dl. 24523: 1437–8: Arch. Közl. Xll. 113., 1444: Dl. 13785 1461: Forgách cs. llt., 1464: Dl. 24837. 24545. 15915; 1489: Dl. 19535 1490: Perényi cs. llt. – V. ö. Pesty. Helyn. I. 418. és 1525: Orsz. Llt. Urb et conscr. fasc. 61. n. 28. = Dl. 37000.) Tartozékait 1439-ben, 1441-ben (Pesty, Helyn. 421.) 1445-ben (Huny. kora. X. 159.) 1464-ben és 1525-ben különfélekép sorolják föl. Mi e helyt valamennyit nem ismételhetjük; alább a helységeknél úgy is mindenütt külön megjelöljük e vár tartozékait. A kérdéses oklevelek közűl egyébiránt csak az 1445. és 1525. évi eredeti, a többi csak másolat, többé-kevésbbé ferdített helynevekkel. Az 1525. évi oklevél a várnak részletes urbariuma, s a külünbüző időből fenmaradt eme helynevek útvesztőjében legbiztosabb kalauzunk. A benne clűfordúló helységek közűl azonban az időbeli jelentékeny különbség miatt – csak azokat vettem fel, a melyek a többi oklevelek valamelyikében szintén előfordúlnak. Végűl összefoglalásúl közlendőnek vélem, hogy 1444-ben: Siri, Galsa, Meszt, Keresbánya másként Czibebánya és Kis-Bánya másként Medvepataka városok, továbbá a kalodvai, aranyági, kápolnai, csúcsi, fejér-keresi, halmágyi és ribiczei kerűletek, valamint (1464-ben) az Aranyág, Kalodvapataka, Kápolna, Kis-Bánya és Keresbánya helységekben és m.-városokban művelt arany-, ezüst- és ón-bányák, s arany- és ezüst-mosó vizek és folyók (ezenkívül Bassarág aradmegyei helység) tartoztak e várhoz. Továbbá, hogy e kerűletekben felsorolt összes helységeket Zarándmegyébe vettem föl, bár – mint láttuk – magát a várat – tartozékai közűl pedig: az aranyági és kalodvai kerűleteket (1439-ben Zaránd-) 1445-ben Aradmegyéhez is számították. Azt hiszem, ez ingadozás mellett a két megye állandó határáúl a Marossal párhuzamosan vonúló hegység főgerincze vehető, melytől é. feküdt a világosi uradalom legtöbb faluja. (V. ö. Meszt vár és város a. is.)
Összesen: 7 vár.
