VÁRAI ÉS KASTÉLYAI:
VÁRAI ÉS KASTÉLYAI:
Abara. az Uporiaké, 1471-ben az országgyűlés rendelte el lerombolását. – Castrum Abara. (1470: Lelesz. 25.) Castellum Abara. (1471. 29. t.-cz.)
Barkó, mely már a XIV. sz. elején a homonnai Drugeth (Homonnai) családé. 1486-ban mint e család birtokát veszik kezökbe a Szapolyaiak, s bírják 1488-ban is. – Castrum Barkou. (1330: Wagner. Anal. Scep. I. 127.) Castrum Barko. (1451–86: Lelesz. 63. 16., Dl. 18253., 18934. és 19201.) Castellanus castri Barko Magnifici Stephani de Zapolya. (1488: Lelesz. 2. V. ö. 1495: Lelesz. 2.) L. Barkó helységnél és homonnai Drugethek a. is.
Borostyán, mely 1355-ben mint a Szécsi nemzetség birtoka merűl föl Szécs vidékén. – Castrum Porustyan. (Zichy okmt. II. 617. és 643.)
Butka. 1489-ben a Butkaiak engedélyt kaptak a királytól, hogy Butkán elpusztult váruk helyett új várat építhessenek. (Nagy Iván, i. m. II. 273.)
Csicsva. A Rozgonyiaké. – Castrum Chychwa. (1350: Fejér. IX. 1. 769., 1363: Dl. 5191.) Castrum lapideum Chichwa. (1414: Dl. 9380., V. ö. 1468: Dl. 16777; 1493: Dl. 19963.) Lásd: Csicsva helység és Rozgonyiak a. is.
Czéke. A sóvári Sós, Kelecsényi, Pazdicsi, Czékei, Farkas, Imregi és pazdicsi Fogas, – zálogban pedig (úgy látszik) a Pálóczi és Dobi családoké is. – Castrum Ceke. Czeke. (1407: Jászó. prot. B. fol. 133., 1418: Dl. 10694; 1423: Dl. 11442; 1437., 1438., 1447. és 1478: Soós llt., 1444: Lelesz. 57. 1., 1456: Lelesz. 67. 23., 1458: Lelesz. el. statut. , 1459: Lelesz. 70. 44., 1460: Károlyi oklt. II. 328., 1462: Dl. 15697., 1471: Muz. llt.) Zsigmond kir. 1407-ben megengedi, hogy sóvári Soós Péter és Kelecsényi Mátyás az általa részükre adományozott Czéke várát újra fölépíthessék. 1418-ban a Padácsiak a Sósokkal együtt, mint társ-földesurak merűlnek föl. 1423-ban és 1437-ben pedig velök együtt a Czékeiek és az utóbbiakkal tán rokon Farkasok és Imregiek is. 1444-ben (a Farkasokon kívűl) az említett négy család s 1447-ben a pazdicsi Fogasok. Az 50-es években végűl az idegen Pálócziak, kik itt 1466-ban a Dobiaknak részeket zálogosítanak el, de 1458-ban ismét birtokosok. A Pazdicsiak 1462-ben, a Czékeiek 1471-ben ismét föltűnnek e vár birtokosai gyanánt, a sóvári Sósok pedig 1478-ban is. Az 1471. évi országgyűlésen e vár lerombolását rendelték el. Mikor 1438-ban a sóvári Sósok uradalmait leírják, e várról azt jegyzik föl, hogy: «Castrum desertum commune, aedificiis carens.» Hozzátartoztak: Czéke, Bükkös, Kiszte, Jesztreb, Szürnyeg, Mészpest, Imreg, Kisfalud, Bénye, Keresztur, Egres, Rád, Szinyér, Körtvélyes és Nagy-Géres (1423-ban és 1437-ben Kis-Ujlak is) helységek. (Lásd a hasonló nevű helység és az Imregiek a. is. – V. ö. 1448: Sztáray oklt. II. 410.)
Fel-Cseb. Fortalicium in modum castelli, quod pro … defensione contra Bohemos vel alios predones …. absque annuencia maiestatis nostre in poss. Felcheb edificassent – t. i. a Felcsebiek és abarai Baksák. (1457: Lelesz. 68. 6.)
Homonna. A homonnai Drugetheké. – Castrum Homonna. (Szirmay. Zemplén 356.) 1449-ben a husziták foglalták el. – Castellum Homonna. (U. o.)
Jeszenö. A homonnai Drugetheké mára XIV. sz. elején. Castellanus de Jezenev. (1328: Kassa város titk. llt. Jeszene. 29.) – Castrum Jezenev. (1330: Wagner. Anal. Scep. I. 127., 1451: Lelesz. 63. 16.) Castrum Jesenv. (1442: Kállay llt.) L. a helység és a homonnai Drugeth csal. a. is.
Kékmező. A Perényieké. Poss. Kekmezew, cum fortalicio. (1408: Dl. 9404.) 1411-ben Zsigmond k. Perényi Imrének megengedi, hogy «Kekmezew» terűletén várat (castrum) építtethessen s azt tetszése szerint nevezhesse. (Dl. 9741.) Különben Sztropkó várához tartozott. (L. a helységnél.)
Kövesd vagy Nagy-Kövesd. 1438-ban romladozó állapotban a sóvári Sós és Szerdahelyi cs. közös birtoka (kik már 1323-ban is bírják); 1444–7-ben a Pálócziak tartják elfoglalva, hihetőleg valami követelés fejéhen. 1450-ben (s bizonyára később is) újra a sóvári Sósok és Szerdahelyiek (pl. 1469-ben és 1479-ben) az urai. 1451-ben a csehek elfoglalták; Mátyás kir. 1459-ben fegyverrel vette vissza. – Castrum Kuwesd. (1323: Zichy okmt. I. 225.) Castrum desertum cum turri lapidea Kewesd. (1438: Soós llt., Castrum Kwesd. Kewesd. (1444: Lelesz. 57. 2., 1447: Lelesz. 59. 21., 1450: Soós llt., 1460: Lelesz. 71. 11., 1469: Lelesz. 52., 1479: Lelesz. el. statut. ) Castrum Nagy-Kewesd. (1479: Dl. 24727.) Később (1461. 1474.) csak a (Kis- és Nagy-Kövesd) helységeket emlegetik közös birtokokúl. (Soós cs. llt.) Romjait ma is láthatjuk Nagy-Kövesd m. – (V. ö. Szirmay, Zemplén. 292.)
Monyorós. A Rozgonyiaké. Fortalicium Monyoros. (1463: Kapy cs. llt. H. f. 14. n. 5.) Castellum Monyoros. (1473: Dl. 17417.) Castrum Monyaros. (1485: Dl. 19043.) Castrum Monioros. (1491: Kapy cs. llt. K. III. n. 97.) Rendszerint a megye kitétele nélkűl fordúl elő, de kétségkívül a mai zemplénmegyei Mogyoróskán állt.
Nagy-Mihály. Lásd: Ungmegyében.
Parics. L. Terebes vár a.
Patak. (Nagy-Patak.) Ez időszakban a Pálócziaké. Castrum Potok. (1262: Katona. Hist. Crit. VI. 354., 1282: Sztáray oklt. I. 28., 1342. 1344: Zichy okmt. II. 4. és 118.) Castellanus de Patak. (1376: Zichy okmt. III. 650., 1483: Lelesz. 10.) Castrum regale Patak., Nogpatak. (1386: Dl. 7190. és 24690., 1392: Dl. 7812.) 1390-ben Patak várossal (l. ott) együtt e várat is a Perényieknek adja a király, de a Pálócziak birtokában csak 1445-ben említik, mint erősséget. (Fortalicium.) Azonban már 1444-ben fennállt, mert ekkor foglalták el a cseh husziták, kiket 1459-ben a Mátyás vezérei szorítottak ki belőle. 1465-ben különös kegye jeléül engedi meg Mátyás király Pálóczi László országbírónak, hogy Patak városában levő curiaját (ad modum castri) kőfalakkal, tornyokkal és árkokkal megerősíthesse. (1445: Dl. 13846: 1465: Dl. 16155; Rupp. II. 810.)
Pazdics, melyet mint a magvaszakadt Ujváriak birtokát a Csebiek (Veres Miklós) és Kelecsényiek s általok a Liszkaiak és Németfalusiak kapnak a királytól 1403-ban. Később nem emlegetik. – Fortalicium Pazdycz. (Dl. 8873.) Hozzátartoztak: Pazdics, Ujfalu, Szalók, Sámogy, Kraszna, Mocsár és Szuha helységek. A beigtatásnál egy ízben a Kelecsényiek helyett a Németfalusiak, – a Csebiek helyett pedig a Liszkaiak szerepelnek. (1403: Lelesz. el. statut. , Fejér. X. 4. 220.) 1421-ben csebi Vörös Miklóst már Pazdicsinak is nevezik. Leánya révén unokái a Semseiek kapják az előszámlált tartozékok részeit 1421-ben. 1428-ban az Ujváriak tiltakoznak, hogy a királytól ama tartozékokat a Csebiek, Kelecsényiek, Németfalusiak és Liszkaiak felkérhessék. (Dl. 11028.) Azonban e családok időnkint mégis mint e birtokok urai merűlnek föl. (1403: Lelesz. elench. statut. , Fejér X. 4. 220., 1421: Lelesz. elench. statut. , Fejér. X. 6. 368. 971. – L. a Semseiek a. is.)
Ráska. A Ráskaiaké. Castellanus egregii Blasii de Raska. Alább: castellum de Raska. (1485 körűl: Lelesz. prot. parv.)
Solymos. Castrum Solmus. (1398: Dl. 8837. és Lelesz. elench. statut. ) Castrum desolatum Solmus. (1404: Perényi cs. llt.) Komlóstelek (ma Komlóska) falu e vár alatt feküdt, mely azonban már a XV. sz. elején elpusztult. Ekkor a Debrői és Toronyai családok bírták.
Szécs. Fortalicium Zeech. (1447: Zsélyi llt.) «Plures Bohemi in fortalicis Zech protunc (1454.) situati.» (1457: Lelesz. 68. 3.) «Post recessum Bohemorum (mikor ?) de fortalicio Zech.» (1458: Lelesz. 69. 23.) Castellanus de Zech. (1460: Lelesz. 71. 10.) Azoké volt, a kik Gál-Szécs várost bírták. (L. ott.) A csehek 1439-ben foglalták el a várost s 1451-ben majd 1459-ben hagyták oda. (Szirmay. Zemplén. 274.)
Sztropkó. A Perényieké. Oppidum Ztropko et castellum Toporo. (1408: Dl. 9432.) Kétségtelenűl Sztropkót kell értenünk ez elferdített név alatt is. Sztropkó várossal együtt kapják a Perényiek 1408-ban. 1483-ban a király foglalja el és tartja kezén, mint a hűtlen Perényi István birtokát. 1490-ben a Korvin Jánosé. (Jun.) 1492-ben szintén «idegen kézen» ugyan, de a Perényiek tulajdona gyanánt merűl föl ismét. (Castellum seu fortalicium Ztropko. Dl. 19811. 19869; Magy. Tört. Tár. IX. 173., Wagner. Dipl. Sáros. 190., Dl. 19667. – V. ö. 1473: Tört. Tár. 1890. 119.)
Tálya. A század első éveiben a Debrőieké, aztán 1413-ban (zálogúl a királytól) a Kapiaké; később (kir. adományként) Brankovics György rácz despotáé (1433. 1452. 1454.), 1459 óta (talán) a királyé; 1464-ben (úgy látszik csak zálogban) a Szapolyaiaké, kik (pl. 1467-ben. 1498-ban és) később is bírják. 1471-ben azonban még a király mondja magáénak. – Castrum Talya. Thalya. (1405: Perényi llt., 1413: Wagner. Dipl. Sáros. 369., 1483: Pesty. Brankovics birt. 21. 46., 1436: Soós llt., 1448., 1452.. 1454., 1456: Lelesz. 60. 26., 63. 8., 65. 16., 67. 9. és 10., 1464: Kállay llt., 1467: Wenzel. Bányászat tört. 88. l., 1470: Dl. 17019., 1471: Dl. 17175; 1498: Acta post Adv. 104–77. – Lásd Tokaj vár a. is.)
Terebes. Zsigmond kir. adományából 1387 óta a Perényieké. – Castrum Terebes. (1430: Perényi llt., 1454: Dl. 24541.; 1463: Lelesz. 74. 1., 1478: Dl. 18033., 1483: Magy. Tört. Tár. IX. 173.) Hozzá tartoztak Terebes városon kívül Vécse, Ruszka (1468-ban határozottan: Nagy-Ruszka), Vallyon, Hradisa, Parics és Velejte helységek. (1430. 1454. – V. ö. Dl. 16777.) 1483-ban a hűtlen Perényi Istvántól ostrommal vétette el a király. Fia Imre azonban később visszanyerte. – Terebesnek mai Parics nevű részében állt, mely hajdan külön falut képezett. 1330-ban még a várat magát is «castrum Parys»-nak nevezik. (Wagner. Anal. Scep. I. 127.) Ekkor még a homonnai Drugetheké.
Tokaj. Előbb (a hűtlen Debrőiek birtokából) a királyé, aztán talán Lazarevics István, majd Brankovics György szerb despotáé (már 1433-ban), a ki 1451-ben 10,000 forintban Hunyadi Jánosnak engedte át. Utóbbí a csehektől (kik 1440-ben foglalták el) 12000 forinton vette vissza és aztán «a mig élt, bírta». 1459-ben a király 12.000 forintban Szapolyai Imrének zálogosítja el, (ki később is bírja), megfosztván attól Brankovics Istvánt. 1471-ben még a király mondja magáénak. – Castrum Thokay. (1412. 1433: Pesty. Brankovics., 1436: Soós llt., 1452: Kállay llt., 1459: Dl. 15374; 1464: Kállay llt., 1471: Dl. 17175; 1483: Dl. 31981.) Castellum Thokay. (1456: Lelesz. 67. 9. és 10.) Fortalicium Thokay. (1456: Dl. 15063.) 1459-ben hozzátartoznak Tokaj vámjával és tiszai révjével, Tarczal, Rátka (vámja felével), Koldó, Tálya, Keresztur, Kisfalud, Szegi, Vámos-Ujfalu (vámja felével), Ladány, Mád, Öszöd, Csergő, Karacsa, Páczin, Fejő és Böd fele (a másik fele úgy látszik Tálya várához, a mit az is bizonyít, hogy 1452–54-ben, mikor Tokajon nem földesur, Mádon és Kereszturon mégis bírt a rácz despota) és Zombor részei. (V. ö. Tokaj város.)
Ujhely. A Pálócziaké. Castrum reg. Wyheluara. (1390: Dl. 7648.) Castrum nostrum Wyhel – írja Zsigmond kir. 1429-ben, midőn a Pálócziaknak adja, szintén mint a magbanszakadt Perényi Miklós után maradt birtokot. A Pálócziak kezén találjuk 1449-ben is. (1429: Dl. 12092; 1449: Lelesz. 61. 54. és Dl. 31592.)
Varannó. A Rozgonyiaké. 1472-ben Mátyás kir. a Rozgonyi Rajnáld kérésére megengedi, hogy «novam domum suam in Varano constructam et municione vallatam…. instar aliorum fortaliciorum suorum» bírhassa. – Ugyanez évben csakugyan említik is az itteni «castellum»-ot. (Dl. 17305. és 17326.)
Ősszesen: 23 vár.
