BÁCSVÁRMEGYE.

Teljes szövegű keresés

BÁCSVÁRMEGYE.
A Duna-Tiszahözön, körülbelül a mai Ferencz-csatornától d. feküdt.* Nyugoton és délen tehát a Duna, keleten pedig a Tisza állandó határt vetettek köréje. Annál mozgékonyabb, változóbb azonban észak felé. A mai Apatintól k.-é. felé (a mai) Sziváczig gyöngébb a hullámzás, innen kezdve azonban a Tiszáig Csongrádmegye rovására szokatlanul nagy. Így 1468-ban (a mai) Györgyént és tartozékait – Bajmokot, Pacsért, Napfényt és Csantavért, 1447-ben Veresegyházát (l. ott) – is Bácsmegyéhez számítják, melyekkel pedig 1462-ben (és 1520-ban) mint csongrádmegyei helységekkel találkozunk. A délebbre eső Bajcs (ma Bajsa) szintén hol bács-, hol csongrádmegyei falu. Innen dk. felé Hegyes és Szeghegy, Feketehegy, Soprony (Szovrony) inkább Csongrád-, Devecser pedig inkább Bácsmegyéhez látszik tartozni. E ponttól kezdve egyszerre ismét é.-ék. felé szökken a határ. A mai Kutas puszta 1520-ban még mint csongrádmegyei hely tűnik föl az ék.-re fekvő Bánfalvával (ma Banovce?) együtt; ellenben a mai «Kétvillo» (helys. Kétfülű) Vizes (Turol?), továbbá a Tisza partján a mai Perlek puszta, Petrovoszelo falu és Peszér puszta 1441 táján Bácsmegyében feküsznek.
E vármegye, valamint a szomszédos Bodrogmegye helyrajzának megalkotása fölöttébb nehéz munka. Kétségkírül megkönyítik ezt a mai Bács- Bodrogmegce szorgalmas tudós monográfusai, mint: Iványi, Dudás és Steltzer, de kivihetővé mindyájunk számára csupán az 1520–22. tájáról eredetiben fenmaradt tized-lajstromok és más gazdasági összeirások teszik. (Az Orsz. Levéltárban.) Részemről egyetlen megyére sem voltam kénytelen aránylag annyi időt és fáradságot fordítani, mint Bács- és Bodrogmegyére, s még mindig mennyi eldöntetlen kérdés maradt! Ezért s hogy állításaimat és hozzávetéseimet még jobban igazoljam, mellőzhetetlennek tartom, hogy e helyütt a kérdéses, rendkívüli helyrajzi becsű lajstromoknak legjellemzőbb adatait, jelesül a helyneveket, az ott található csoportok szerint ne közöljem. Kiadták ugyan e helyneveket másutt is, pl. Bácsbodrogm. tört. társ. évk. III. 145. 1., de úgy látszik másolat után, nem az eredeti írásmód szerint, s így hasznavehetetlenül.
I. Irewgh. Kerthweles. Cheb. Kerwzthwr. Thythews. (A Dunánál, Cséb és Palánka táján.)
II. Hernyek. Bewky. Kysharsan, Kozmaffalwa. Janosfalwa. Mende. Nag Erws. Kys Erws. Tharyan. Wayntha. Zelind. (Odább ny.-ény. felé, Bukinnak haladva.)
III. Wayzka. Palona, Nemethy. Naggerech. Hwlathak. Pechel. Zenthlwrynch. Gymelchen. Lwgas. (Odább ny.-ény., főleg Vajszka felé.)
IV. Fono. Dorozlothothfalw. Bathathotfalw. Rypak. Thatarrew. (Észak felé Szontának, Doroszlónak.)
V. Kyzond. Thothchyrwgh. Kerezthwr. Berchegh. Falkomar. Baykod. Chazlo. (Szonta és Keresztur vidékén.)
VI. Bancha. Mynthzenth. Gwze. Kapuch. Horwathy. Macchal. Gare. Tholmach. Dal. Chyka. Maccha. (Bács vidékén, é.-k., d.-k.)
VII. Kechmen, Jozan, Drag, Zolgad, Kysbach, Chyregh, Boron, Zenth Andras. (Petrovácz és Glozsan vidékén.)
Ezek a fő források. Kívülök azonban nagyértékűek a következő (Bevétel czímnél) csoportosítások is, ú. m.:
VIII. Cher, Jacabfalwa, Alatk, Fono, Iwankafalwa, Thotfalw, Dorozlo, Thewl, Bathathotfalw, Chomafalwa, Ewk, Petrwcz, Thareza, Rypak, Thatarrew, Banrad. (A h. Bácsmegye ény. vidékén.)
IX. Monostorzeg, Khizond, Zeplak, Herne, Thoth Chereg, Herdemegh, Khemend, Dersfalwa, Fabyanfalwa, Kerezthwr, Bercher Hercher(!), Falkhomar, Baykod, Fyzegh, Cherefalwa, Zond, Chazlo, s ezután más írással, más természetű följegyzések közt: Kyzond, Toth Chyregh, Kerezthwr. (Ugyane tájon.)
X. Banchya, Nyndzenth(!), Zenthlelk, Geeze, Waryad, Kapwch, Elwes, Horwathy, Kereked, Nachal, Gare, Isak, Kereked, Thyl, Tholmach, Dal, Czyka, Maccha. (Bács vidékén.)
XI. Kechmen, Jozan, Drag, Vasarus Varad, Zapol, Kysbach, Morthalyos, Themeri, Bodogazonfalwa, Chyregh, Boron, Fedwar, Zenthandras. (Petrovácz, Temerin, Ujvidék és Palánka vidékén.)
Végül használhatók a következő csoportok is:
XII. Bozyas, Kerees, Tothfalw, Morganth, Morycka, Kysfalud, Alsopalona, Felsepalona, Nemethy, Kysgerech, Naghgerech, Kwegethew, Warzegh, Hwlathag, Nagwegh, Zenthmarthon, Feleghaz, Fyrfalwa, Wereffyen, Peczel, Nyekh, Fedwar, Monosfalu, Lengel, Wyfalw, Zenthlerynch, Egyedfalwa, Zwrdok, Gemelezen, Zandorfalwa, Lwgas. (A megye dny. zugában.)
XIII. Restans-ok: Rypak, Dorozlothotfalw, Fono, Grech, Gewze, Chyka, Zylynd, Kysharssan, Mende, Pesth, Zolgad, Kerezthwr, Thythews, Kyzond, Cherefelwa, Falkomar. (Meglehetős kúszált rendben.)
XIV. Restans-ok: Chpka, Maccha, Kysharsan, Kozmatffalwa, Zelynd, Morhandewres, Eghazasewres, Tharyan, Waskapw, Kechmen. (Hasonlókép, bár e helységek legtöbbje inkább a megye dny. vidékén kereshető.)
Kétségtelen, hogy a határ Bajsától Peszér pusztáig nagyjából ezt a görbe irányt követte; a XVI. század elején azonban Tavankuton, Bajmokon, Pacséron és társain s Bajcson kívül még Hegyes, Szegegyház, Feketeegyház, Soprony, Devecser, Perlek, Péterréve, Turol, Mohol és Peszér ma is föllelhető (valamint Asszonyfalva, Báka, Beter, Csicsanicza, Csikod, Kevi, Kőkút, Füles, Himesegyház és Szent-Miklós eltűnt, de e vidéken feküdt) helyeket is Csongrádmegyébex számították,* a mikor tehát már nagyjából mai Apatintól Ó-Becséig húzott egyenes vonal jelöli Bácsmegye határát.
E helységeket – utalással mindkét megyében fölsoroljuk, hogy a tájékozódást megkönnyítsük. Az e tájon fekvő – körülbelül 1460-bólismeretes – Maróti-féle uradalmat azonban egyöntetűség kedvéért Csongrádmegykben beszéljük meg. (L. ott.)
Mint Bodrogmegyéhen, itt is nagy számú magyar köznemességet találunk, szerte a megye területén. E köznemességből nyugotról keletnek haladva, Doroszló táján, a rokon Doroszlaiak és doroszlói Kis-ek válnak ki, összesen 10–12, a Ripakiak és ripaki Oláh-ok valamivel bentebb vagy 8–9, a délnyugati zugban az Ajnárdok véréből eredt Zsámbokiak, főleg a mai Bukin vidékén, egy kastély és vagy 30 falu és puszta, a vaj(o)nczai Patolcsiak, ugyanitt Plávna és Vajszka vidékén vagy 5, később vagy 10, – odább keletre, a mai Keresztúr de egyszersmind lentebb Bács város, sőt Palánka felé is a Keresztúriak és velök rokon horogszegi Szilágyiak szintén mintegy 9–10 helységben levő terjedelmesebb jószágaikkal; továbbá a szántai Morhátiak, egyszersmind baranya- és bodrogmegyei birtokosok, kik (majd utánok a pozsonymegyei Nagylucseiek) a mai Verbász táján feküdt Paraszti városban s Palánka vidékén is vagy 8 helységben birtokosok; a lekcsei Sulyok-ok, szintén Bodrogmegyéből, kiknek birtokuk, főleg a Dunamenti Cséb vidékén mintegy 10 falura terjedt s a kik ezenkívül 1469-ben a Zsámbokiak említett duna-zugi uradalmát is megkapták; végül é. és ék. felé a rokon Alpáriak és Bodonyiak, a mai Alpár, Kér és Petrovácz vidékén s egyszersmind a megye dny. zugában is, összesen mintegy 8–10 falura terjedő birtokukkal.
A főrangú, nem megyebeli nagy birtokosok közül a Tallócziak vagy tallóczi Bánfiak a Dráva-torkolat táján Váralja kastély s ugyanitt és odább keletre még legalább hat falu földesurai. Melléjök sorakoznak. de már Szontától dél felé, a pelsőczi Bebekek (előbb a prodaviczi Ördögök, mindkét család az Ákos nemzetségéből), az eltűnt Fonó városban és vagy három faluban; távolabb keletnek a mai Palánka, Glozsán és Kulpin vidékén pedig az Ujlakiak, a valkómegyei Ujlakkal szemközt feküdt Pest város urai, kiknek azonban tudtommal csupán vagy négy falujok volt még ezenkívül. Jóval nagyobb birtokosok a hirneves Marótiak. Birtokaik, mintegy 16 falu, szétszórtan feküdtek a megye egész területén s csak Kisdi-vásár körül volt összefüggő, e városból és hét faluból álló uradalmuk, melyet utánok a Bátoriak kaptak adományban.
Föntebb, a Tisza mentén, a mai Csurog tájától Petrovoszelo-ig a rácz despota (Brankovics György) hét faluja terült el; e vonaltól k. és ék. felé pedig a Hunyadi-rokonság, főleg Szilágyi Erzsébet és Korvin János nagyterjedelmű jószágai kezdődtek és fonódtak össze csongrád- és bodrogmegyei jószágaikkal.*
L. Bodrogmegyében.
Korvin János sokat kapott odább délen a Garaiak nádori ága után is, kik kétségkívül leggazdagabb birtokosai voltak e korszakban Bácsvármegyének. Fő fészkeik a Duna mentén álltak, melynek tulsó oldalán Szerém- és főleg Valkómegyében uradaldalmaik végire-mehetetlen sora következett. A bácsmegyei part kiválóbb pontjai u. m. Földvár (a mai Palánka helyén), Futak és Gyála városok, (sőt egy ideig, bár nyilván csak zálogban, az odább dk. feküdt Kisdi-vásár város és uradalma szintén) már a század legelején az ő kezükön voltak.
A Duna eme vonalától s egyszersmind Bács város szomszédságából terjeszkedtek aztán odább é.-ék., a mai Kiszács, Petrovácz, Szilbás és Temerin felé, sőt még fölebb a Tiszához; úgyhogy főleg a Futaktól északra a mai Temerin melletti Szireg pusztáig, innen nyugatra Bács városáig, innen le délnek Palánkáig, s aztán csaknem végig a Duna partján ismét Futakig (sőt Kisdi-vásárig) terjedő hatalmas négyszögben három városuk és vagy 45 falujok volt.
S ez még csak a nádori ág birtoka, mert az ifjabb vagyis báni ágnak (s általa a Kishorvátiaknak) még szintén volt egy városa (Vaskapu) és legalább két faluja.
A többi előkelő vagy főrangú családok közül tolnai Bornemisza Jánost, a harapkói Botos-okat, a bajnai Bot(h)-okat, a kis-várdai Várdaiakat, a Maczedóniaiakat (Dancsfiakat és Péterfieket), Dócziakat, gimesi Forgács-okat, vingárti Geréb-eket, a szt.-györgyi és bazini Gróf-okat, Kórógyiakat, Pek(e)rieket, Perényieket, Rozgonyiakat és a rima-szécsi Szécsieket találjuk, időnkint avagy csekélyebb részek birtokában.
Az egyházi méltóságok és testületek közül nyugoton az ó-budai apáczák tűnnek ki gazdag birtokokkal. Még I. Lajos királytól (1382.) kapták Szond várost (ma Szonta), e tájék legelőkelőbb pontját; melyhez a XV. században 15 helységük vagy pusztájok tartozott. Ugyane tájon, már a bodrogmegyei határ felé Arnat város, odább keletre Bács város (részben) és vár s környékén (valamint délre a mai Bukin és Vajszka vidékén) mintegy 13 falu (olykor Vaskapu város is) a kalocsai érsekségé, s ugyancsak Bács város némely része és még legalább vagy öt szomszédos helység a bácsi káptalané volt.
Melléjök sorakozik a derzsi prépostság, mint a Bács város határában állt Derzs város és (tudtommal) még egy falu, – lentebb pedig a Duna mentén a (szerémmegyei) dombói apátság, Kő-Szent-Márton város, – a péter-váradi apátság mint Vásáros-Várad város és ennek vidékén (IV Béla ideje óta) több helység, – a titeli prepostság mint Titel város és bizonyára több duna-tiszazugi nyomaveszett helység földesura; végül a szerémi püspökség, melynek a mai Bukin táján volt (legalább a XIII. században) kisebb terjedelmű jószága.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages