SOMOGYVÁRMEGYE.
SOMOGYVÁRMEGYE.
){kind=link}
Nagyjából a XV. században is azt a területet foglalta el, a melyet manapság. Keleti határán azonban Sziget várát és városát olykor Baranyamegyéhez is számították; odább északra pedig a Kapos mentén a Berki és Baté vidékétől északra Török-Koppányig terjedő hosszas kúp alakú területet Tolnamegyéhez. Viszont délnyugaton a Murán túli Légrád, még előbb, főleg az Árpádok korában pedig a Dráván túli mai Körös és Belovár megyéből egész vidékek Somogymegyéhez tartoztak.
1494-ben 11012, 1495-ben pedig 11085 forint adót vetettek ki óriási területére.*
Engel, i. m. 28. és 143. l.
Nagyobb uradalmak, közép és kisebb birtoktestekkel, világi birtokok egyháziakkal, változatos csoportban helyezkedtek el rajta. E tekintetben az egész megyének mintegy gerinczét képezik a Marczaliak nagyterjedelmű jószágai, melyek a megye északkeleti zugától le a Dráváig olykor nem kevesebb mint 4 várra vagy kastélyra, 11 városra és vagy 40–47–54 helységre terjeszkedtek ki. Ez óriási birtokok főbb pontjai északról délnek haladva: Köröshegy város és Fejérkő vár, Marczali, Somogyvár, Segösd, a két Zákány, Lábad, Babolcsa, Valkó, Kálmán-Csehi és Pata városok, Zákányban, Babolesán és Patán erősségekkel. E birtokok a XV. század második felében (végkép a 90-es években) legnagyobb részt a Bátoriak kezére kerültek.
Az uradalmak ily összehalmozódása egyátalában ritka eset; Somogymegye területén sem ismétlődik. A többi nagybirtokosok aránylag mind kisebb jószágok vagy kevésbbé jelentékeny pontok urai.
Baranyamegye felől útnak indulva, a megye dk. zugában a Bakonyaiak szomszédosak a Marczaliakkal. Fő-fészkük e tájon Barcs; birtokuk vagy 14–16 falu, melyek azonban a Mátyás király uralkodása végén a Nagylucsei és Váradi családok kezébe mentek át. Odább keletre a Dombaiak következnek, az itteni Dombó helységből, a Szigetvártól é. (Hárságy m.) elterülő mai diósi pusztától délnek le egész a Drávafokig, időnként mintegy 37 faluban. Őket azonban e helyütt is meg kell különböztetnünk a tolnamegyei Dombóvárról eredő Dombaiaktól, kiknek ép ellenkező irányban, a veszprémmegyei határszélen, Vásáros-Hidvég táján voltak birtokaik.
A következő jelentékeny pont Sziget vár és város; urai ez időszakban a tapsonyi Anthimiak, kis ideig a Garaiak, majd a Mátyás uralkodásának második felében végleg az enyingi Törökök, kik ezenkívül odább dny., a Dráva mentén Gerecz kastélyban és Valkó városban s fönt a megye ék. csücskében Kőröshegy város vidékén mintegy 14 helységben szereztek jószágokat. A tapsonyi Anthimiaknak viszont Szigetvártól távolabb nyugat-észak felé, közel Segesdhez is volt terjedelmesebb birtokuk, u. m. Tapsony helység s Szenyér vár és város környékén, tehát mindössze, örökös vagy zálog jogon valami 50 faluban. Magához Szigetvárhoz 1473-ban 13 baranya- és 19 somogymegyei helység vagy puszta, Szenyér várához és városához pedig 1482-ben 10 helység tartozott.
Szigetvártól észak felé a Győr-nemből való Szerdahelyi rokonság, a Derzsfiek, Dancsok és Imrefiek birtok-csoportjai következnek, mintegy 67 helységben, a (Kaposvártól délre és délkeletre elterülő) Zseliczségen, s odább ény. felé, Csoknya és Sárd táján. A Zseliczségen, Báton kastélyuk is volt. A Derzsfiek ezenkívül Kapos-Ujvár és tartozékai (mintegy 27 falu) felét is állandóan bírták, sőt olykor a zákányi uradalom részeit is.
Kapos-Ujvár (vagy régebben Rupol-Ujvár) többi része e század eleje óta a Tamásiaké volt, Hederhely várossal s a megye különböző pontjain időnként még vagy 8–12–15 helységgel egyetemben. Utánok Kapos-Ujvár a hírneves Ujlakiakra szállt, kiknek itt-ott szintén voltak apróbb részjószágaik e megyében.
Odább nyugot felé Korpádon és vidékén, valamint innen északnak Mesztegnyőn és a Balaton délkeleti partja mentén – a gordovai Fancsok összesen vagy 30 helységben birtokosok. Szomszédjaik 1464-ben vagy 19 faluban – az Alapiak, kiknek délebbre, a Battyániak uradalmaiban, tán még terjedelmesebb részük volt. A Battyáni család (miként az Alapiak, szintén Fejérmegyéből) még a XIV. században gyökeret vert a Balaton ék. partvidékén, a hol, valamint délen, Nagy-Atád város uradalmában időnként vagy 30 helységben szerzett vagy kapott részeket a XV. század folyamán.
Atádtól nem messze, nyugot-délnyugot felé a berzenczei és szent-erzsébeti kastélyban és uradalmukban a Berzenezeiek vagy berzenczei Lorántfiak, a század második felében pedig utánok Forster György és tolnai Bornemisza János mintegy 35 vagy több helységben birtokosok. Bornemisza ezenkívül a Mátyás uralkodása végén a Balaton mentén is szerzett valami 13 falut vagy pusztát.
Berzenczével nyugot felé – a világiak közűl – a Kanizsaiak szomszédosak, mintegy kanizsai uradalmuk folytatásaként Szent- Pál város és Iharos-Berény környékén vagy 17 faluban; odább északnak pedig a páti vagy bakonyai Törökök vagy 11 helységben.
Innen a megye közepére térhetünk át, a hol a Bő-nemből eredő kölkedi Messer, laki Thuz, Létai vagy Szöcsényi (Szecsényi), Kürtösi vagy kürtösi Izsip családok mintegy 24 helységben birtokosok, Öreg-Lak, Kürtös, Sörnye (és Marczali) táján. A laki Thuzok ezenkívül egyidőre Szenyér várába is befészkelték magukat.
Végül a nagybirtokosok közül a Rozgonyiakat említhetjük, mint a kiknek a megye ék. sarkában olykor mintegy 10–23 helységben vagy pusztán voltak terjedelmesebb jószágaik.
Melléjök azonban díszes csoportja sorakozik a legnagyobb részt somogymegyei eredetű, jelentékeny köznemesi birtokos családoknak.
A baranyai határ felől útnak indulva: a viszlai Áron család vagy 5, – a geresgáli Battyániak főkép ugyane tájon vagy 12, – a Haholtiak a Dráva folyó és Babolcsa város vidékén mintegy 7, 13, – a Pernesziek, szintén a Dráva, de ezenkívül a Kapos folyó mentén és Pernesz helység környékén is időnként vagy 9, 22, – a Szobiak Szob és egyszersmind Marczali vidékén vagy 7, – a zákányi Bodiszlók a század első felében Zákányban és környékén, – a Hetesiek Korpád körül vagy 5, – az Ipoltfalviak Kaposvártól dny. vagy 14, – a Méreiek a Kapos mentén vagy 9, – a Korotnaiak a a megye közepe táján vagy 9, – a Kériek Gálos-Kér és Magyar- Atád környékén vagy 5, – a Kovásznaiak leginkább a tolna
megyei határszélen vagy 4. – a kereszturi Bocskaiak ugyanitt és a megye közepén vagy 5, – odább északra pedig a Zicsiek mintegy 6, – az endrédi Somogyi, torvei Ugron és Gáni cs. 4–9-3 helységben (vagy pusztán) birtokosok.
A kis nemesség nagyobb tömegben Szakácsi városban és Vid helységben, a királyi szakácsok eme két telepén él, továbbá (Nemes-) Kisfalud, (Nemes-) Déd helységekben és Tur m.-városban is.
Eme nagy-, közép- és kisbirtokok közé sűrűn ékelődnek az egyházi méltóságoknak és testületeknek szintén hol igen terjedelmes, hol csak közép- vagy kisbirtokaik.
Legsűrűbb az egyházi birtokosság a megye ék. harmadában. E tájon a fejérvári káptalannak 1229-ben nem kevesebb mint 72 faluját sorolják föl, Kilititöl, mely még a veszprémi határon fekszik, le egész Mernyéig és Osztopánig. Később azonban, különböző alkalmakkor csupán vagy 16 helységben találjuk birtokosnak a káptalant, még pedig főleg a Dráva mentén, Bélavár város környékén, a hol 1229-ben még semmijök sem volt.
Részben ugyanazokban a helységekben, de átalában a megye ék. csücskében birtokos a veszprémi káptalan is, melynek állítólag Sz.-László király idejéből itten tájon 20 faluját említik; későbbi adatok szerint azonban szintén kevesebb, jelesül csak vagy 12 faluban volt földesúr.
E két káptalan mellé sorakoznak a fejérvári Sz.-János-lovagok. 1193-ban III. Béla király 19 helység birtokában erösíté meg őket, a megyének ék. zugában, közepén, de főleg dny. határán, Csurgó környékén. Később csupán a megye ék. sarkában feküdt 14 helységbeli birtokukat emlegetik; Csurgó vár, város és vidéke vagy 20–23 faluval együtt az auránai perjelség külön tulajdonába ment át.
Visszatérve az északkeleti tájakra, a következő előkelő pont Karád, a melynek környékén 15 helységben a veszprémmegyei leveldi (lövöldi) karthauziak kaptak birtokot, még a XIV. század végén. Odább délre, egyfelől Balaton-Kereszturnál, másfelől pedig a megye közepén s a tolnamegyei határ mentén – a veszprémi püspök vagy 8 (az 1536. évi adólajstrom szerint jóval több) helységben, – ugyancsak Igal vidékén, jelesül e városban és mintegy 15 faluban pedig hasonlókép régi idő, a XIII. század óta a nyulak-szigeti apáczák birtokosok.
Még délebbre, a baranyai határon a pécsi püspökségnek és káptalannak volt némi része, s a pannonhalmi apátságnak, egyszersmind a megye közepe táján is, időnként vagy 24 faluban (pusztán) nagyobb birtoka. Legterjedelmesebbek azonban a baranyai határ felé a zselicz-szent-jakabi benczések birtokai, ú. m. a Zseliczségen {főleg Kaposvártól k.-dk.) és az Ormánságon (a megye dk. zugában), hol 1376-ban mindössze 53 falut sorolnak föl birtokukban. – A Zseliczségen ezenkívül a szerdahelyi pálosoknak is volt vagy 4–8 faluban némi jószáguk.
Több helyütt birtokos a megyében (tudtommal mintegy 7–19 helységben vagy pusztán) a somogyvári és tihanyi apátság is. A vetahidai pálosok (Somogyvár vidékén) már jóval szegényebbek, valamint a toldi pálosok is, a kik azonban a XV. század második felében Pata város és Told táján vagy 7–9 helységben örököltek a Marczaliak után.
Odább délnyugatra a szakácsi, a megye dny. zugában a szentpéteri pálosoknak voltak vagy 7–7 helységben kisebb-nagyobb részeik, s ugyancsak Szakácsi (helyesebben: Böhönye) vidékén a zágrábi püspökségnek, a zalai határon a mura-keresztúri apátságnak s főleg a budai káptalannak. A budai káptalan birtokai e tájon Komár város körül csoportosulnak, melyet a XVI-ik században (s hihetőleg a XV-ikben is) Somogymegyéhez számítottak. Odább északra a Balaton déli csúcsánál a türjei (jürlei) prépostságnak, – a megye közepe táján a bői prépostságnak, a titeli káptalannak és az ó-budai apáczáknak, – a Tolnamegyével határos részeken a rátoldi prépostságnak, a dömösi prépostságnak, – a megye ék. csücskében pedig még az esztergomi káptalannak, az esztergomi keresztes- vitézeknek, az esztergom-szigeti apáczáknak, a fejérvári Sz.-László- oltárnak és a veszprémvölgyi apáczáknak,- – végül szerte a megyében a vértes-kereszturi apátságnak, a felhévizi prépostságnak és némely e megyei plébániának voltak említésre méltó, bár már inkább csak apróbb részeik.)*
Az 1536. évi adólajstromból még a következő egyházi birtokosok olvashatók ki, ú. m. a babócsai apát: Izsófalva (3. l.), a szent-benedeki prépost Pát (19. l.), a szentmiklósi pálosok: Köröshegy (18. l.), a szentlászlói prépostság: Lullya, Gyönköd és Szőllős (30. 32. l.), és a rajkai prépost: Ujfalu (Vörs mellett, 42. l.) helységekben. (Orsz. Llt. Conscr. dical.)
Az előkelőbb családok közül kisebb jószágokat avagy csupán ideiglenes jogon a Héderváriak, az alsó-lendvai Bánfiak, Hunyadi János, Korvin János, a meggyesaljai Moróczok és fraknói Grófok bírtak e megyében.
