TEMESVÁRMEGYE.
TEMESVÁRMEGYE.
A legnagyobb kiterjedésű megyék egyike. Keleten az erdélyi havasok mentén Hunyad-, északon Arad- és Csanád-, nyugaton és délen Torontál-, Keve- és (részben) Krassómegyével határos. Keleten a havasok s délen részben a Duna elég élesen megvonják határát; másutt azonban e batárnak nincs természetes alapja s azért meglehetősen ingadozó.
Északon a Béga forrásvidékétől, azaz az erdélyi szélektől kezdve a mai krassó-szörénymegyei Marzsina, Jersznik (hajdan Jerczenik), Fadimak (helys. Fagymag), odább nyugaton a mai temesmegyei Hisziás (helys. Hosziág), Nádas, Bruckenau (helys. Piski), Orczifalva (helys. Kakat), Baraczháza, (Monostor, Kétfél) stb. helységek jelölik nagyjából egyes végső pontjait. Knéz (helys. Kenéz) néha Csanádmegyéhez tartozik; odább k. a mai torontálmegyei Billét (helys. Billyéd), Bogáros, ettől dny., a mai Zsombolya (h. Csomboly vagy Czombol), Kikinda (helys. Kökénd), Galád, Maszdorf és Heufeld (helys. Kis- és Nagy-Tószeg), odább dk. a Csenej melletti Hetény Torontálmegye felé. – Ugyanez irányban lvánda (Ivánd), innen délnek haladva Gyülvész, Maczedónia, Föveny, Rudna, Gaád, Csávos (helys. Csávás), Szárcsa, Tolvadia (helys. Tolvajd) és Kanak* Kevemegye felé legszélső helyei. E zugból ék. irányba kiindulva, Krassómegye felé a Berzava folyó mentén a mai Partos, Opaticza (helys. Apácza)Temes- vagy Krassómegyéhez, – Ráros, Bioszeg (helys. Bélszeg vagy Bélszék) és Detta (helys. Déd) Krassómegyéhez, – Szkulya (helys. Oszkola) ismét Temesmegyéhez, – Sósdia (a hajdani szintén ingadozó Sósd), Izgar,* Viszák, Dragomirest inkább Temeshez számíthatók. Innen dny. a szintén e két megye közt ingadozó Remete(-Poganest) s a már Krassóba sorozható Ezeres (helys. Egres), Czerova, továbbá Doman (Domány), Karassova (helys. Karassó), Illadia (helys. Illyéd) és Potok (helys. Patak) helységek mentén vonult e két megye határa a Duna felé, tán a mai Lyupkova vidékeig.
S tán Dobricza. (Lásd Dobravicza alatt Kevemegyében.)
A szomszéd Jerszeg (h. Egerszeg) már inkább krassómegyei helység volt.
E nagy területnek azonban inkább csak az a része élt rendes megyei szervezet alatt, mely belőle ma is Temesmegyéhez tartozik.
Mai krassó- de főleg szörénymegyei vidékén a középkorí magyar megyei élet képébe idegen eredetű vonások is vegyülnek. Mint Hunyad- és Krassómegye déli vidékeire, e tájakra is nagyobb tömegekben települt le az oláhság a királyi várak köré, eredeti szlávos kenéz-szervezetével. Hadi érdemeikért idővel tömegesen emelték a királyok nemesi rangra e kenézeket, de bizonyos hadi és adóbeli szolgálmányok meghagyásával,* rendszerint egy-egy királyi vár mint központ köré csoportosulva, falvaikkal együtt kerületeket alkotva. E «kerületek» közül első rangra a (karán-)sebesi emelkedett. Kívüle temesmegyei területen feküdt még a lugosi, miháldi, s úgy látszik a halmasi (almási) és komjáti is.*
Eleinte e kitételt is használják: kenezii nobiles. (1390: Pesty Szörénym. tört. III. 11., V. ö. 1439: U. o. 38., 1444: Pesty Szörénym. o. ker. 69. sat.) Analogiákat Hunyadmegyében tömegesen találunk. Kétes, vajjon e kenézből lett nemesek egyike-másika teher nélkül kapta volna nemességét ez időben. Az oklevelek hallgatása e részben nem lehet döntő.
A karánsebesire van példa bőven. A miháldira nézve is találunk útbaigazítást. (V. ö. Pesty. Szörénym. tört. III. 31. 37.) A halmasi (almási) kerületről alig van több egy nagyobb oklevelünknél. (1484: Pesty Szörénym. o. ker. 83.) Ebben az «in districtu de Halmas» kitételen kívül mást nem találunk. A komjáti kerület is inkább csak mint «districtus» szerepel. De ha a másik két nagy nemesi kerület falvait megyéhez számították, bizonyára ugyanazt tették a velök szoros kapcsolatban levő többivel is. A halmasi (almási) kerület a mai Mehádiától ny., a komjáti pedig Lugostól d. felé, Krassó és Temes határszélén terült el. Tehát mindenikhez számíthatók. Úgy látszik azonban, mégis inkább Temeshez. (A halmasinak vagy almásinak a szörényi bánnal való viszonyára nézve v. ö. még 1430: Pesty. Szörénym. tört. III. 24. A komjátira nézve lásd Mihelencz példáját, s v. ö. Pesty. Szörénym. tört. III. 75.) A többi oláh eredetű nemesi kerület: a borzafői, krassófői és illyédi (valamint a kövesdi és tán az egyetlen egyszer említett lipkói is) már inkább krassómegyei (nemesektől bírt) falvak közt terülvén el, közelebb estek a krassómegyei főispánokhoz s így inkább Krassómegyéhez voltak számíthatók. (Az illyédinek 1464- ben több faluját sorolják ide. Lásd a V(a)rányi cs. a. Krassómegyében, a borzafőire nézve pedig Borzafő várnál ugyanott.)
E nemesi kerületeknek* ily idegenszerű alapon való keletkezésök s a felsőbb hatóságokkal támadt kevésbbé szabatos viszonyuk, e terület topográfiájának is különös és szintén kevésbbé szabatos alakot adtak.
E kerülethez tartozó falvakat öszszeállította Pesty. (Szörénym. o. ker. 42.) E dolgozatát, s ezenkívül ugyancsak tőle: Krassómegye és Szörénymegye történetét, de első sorban az e művekben kiadott becses oklevélgyűjteményt használtuk e megye leírásánál.
A szörényi bánok, tulajdonkép (országnagyi méltósággal) magas rangú katonák, a határtól kisebb-nagyobb távolban emelkedő kir. várak kapitányai,* eleintén a király nevében urai e kenézeknek s kenézségeknek. Hogy aztán ezek beljebb illeszkednek a magyar nemesi társadalomba, mintegy kisiklanak* a szörényi bánok kezeiből, – valamely megyei (fő-)ispán (a temesi vagy krassói) hatósága alá. E fejlődésnek kedvez a veszedelmes szörényi báni széknek olykor hosszú évekig tartó megürülése.* A korszak vége felé azonban mindinkább átterjed a nemesi oláh kerületekre is a bánoknak és helyetteseiknek emez ispán-szerű hatósága, mely különben e nem tiszta eredetű s folyvást az oláhsápból* . táplálkozó nemesi districtus-ok természetének jobban meg is felelt. Határozott szabályról azonban szó sem lehet. Bíráskodott e kerületekben a temesi ispán is a század végeig, s ehhez képest számítják a falvakat a kerületeken kívül olykor (még a miháldinál is) határozottan Temesmegye területéhez. Csak II. Ulászló korában kezdenek a szörényi bánság (értsd: hivatal vagy méltóság) alá* tartozónak mondani némely olyan sebesi kerületbeli falvakat, melyeket azelőtt – Mátyás király idejében – határozottan Temesmegyéhez számítottak. Nem is szabad a szörényi bánság alatt valami szigorúan határolt területet értenünk, hanem egyszerűen állandó, bírói hatósággal összekötött katonai méltóságot,* melynek viselője egyszersmind parancsnoka stratégiai egységet alkotó több várnak, a melyekhez ismét – fentartásukra rendelt, bizonyos hadi központok szerint csoportosított, kenézi szervezetben élő oláh eredetű népségek tartoznak, s hadi tekintetben úgy látszik – legalább néha – ama nemesi kerületek is.*
Néha épen kapitány néven; külön fő- és al-várnagyokkal.
L. pl. 1430: Pesty. Szörénym. tört. III. 24.
Például. 1465–1467., 1464–1471., 1478.
Főleg szervezetet, institucziót s nem nyelvet értek, valamint értettek hajdan is
Sub banatu Zewriniensi. (1492: Pesty. Szörénym. tört. III. 108. 111.) Eddig ez az első eset e kitételre. «In banatu» – ezt sohasem mondották. Ellenben 1480-ból egy oklevél némely máskor a sebesi kerületbe sorozott falvakat «in districtu Zeureniensi» sorol föl, (Pesty. Szörénym. tört. III. 88.)
1489-ben egy ízben: Bano et vicebano castri(!) nostri Zereniensis – intézi rendeletét a király. (Pesty. Krassóm. tört. III. 466.)
E tárgyról többet is lehetne meg beszélni. E helyen azonban csupán a sajátságos topográfiai alakulás lényeges okait magyarázhattuk. A többire nézne lásd Pesty. Fr. id. műveinek kútfő-részét.
Másfelől kétségtelen, hogy a temesmegyei főispán is előkelőbb állást foglalt el a többi megyei főispánoknál, kivált Kinizsi Pál idejében, ki 1479 óta állandóan viselte e főtisztséget, ezenkívül Alsó-Magyarország főkapitánya is volt, s pl. 1486-ban az országnagyok egyike. S bizonyára az is megesett; hogy egy és más okból, főleg pedig nem lévén szörényi bán, olykor magok a rend szerint e bánság alá tartozó várak is a temesi (sőt a krassói és kevei) ispán hatósága alá kerültek,* azért – helyrajzilag – bátran fölvehetők a középkori Temesmegyébe is.*
V. ö. erre nézve pl. a Kállay cs. levéltárában levő egy 1424. évi, Szörényben kelt oklevelet, Temesmegye alispánjától.
Annál is inkább, mert a szörényi bánságról, mely Temesmegyével annyira összefolyt, hogy attól el sem választható, s mely ez időszakban már, mint említők, inkább katonai főtisztség s nem megszabott határok közt fekvő terület volt, – topográfiai szempontból úgy sincs több mondanivalónk. A kérdéses várak különben Sebes, Görény, Miháld, Orsova, Pécz (Pet), Szörény, Szincze, Sztanilovcz, Drankó, Librasd (és Pécz).
Ez állapot az itteni rendkívüli hadi viszonyokon alapult, s a török támadáshoz alkalmazkodott. Azok hosszabbíták meg életét a szörényi báni méltóságnak s gyarapíták meg a temesi ispán hatóságát s e (nemesi) megye területét is. Hasonlókép e viszonyok szüleményeül tekinthető több e vidéki megye* főispánságának egy személyben, olykor épen a szörényi bán (Tallóczi Frank, Hunyadi János) személyében történt egyesítése is, mely körülmény hol a temesi ispán, hol a szörényi bán hatósága kiterjedésének szolgált okául, előzményeül.
Pl. Temes, Krassó, Keve. E részben az adatok hézagosak. De a meglevőkből következtetni lehet a hiányzókra. Fődolog: az életet és nem a szavakat keresni az oklevelekben. (V. ö. erre nézve: 1386: Pesty. Krassóm. tört. III. 186., 1404: 246., 1405: 250., 1449: 265., 1418: 284., 1432: 343., 1433: 345., 1437: 363., L., Pesty. Szörénym. tört. I. 280. 281. l.,1439: Dl. 13376. Végűl e helyütt közlendőnek tartok egy nagyérdekű, eddig ismeretlen adatot, mely szerint 1445-ben Ujlaki Miklós, ez évben egyik szörényi bán, (ezenkívül erdélyi vajda és macsói bán) a szörényi al-bánságot, Görény, Orsova, Haram, Sebes és Kevi várakkal s Arad, Zaránd, Keve és Torontál megyékkel (! simulcum castris et comitatibus) debrentei Himfi Bázsinak és Szalánczi Jánosnak tisztségül adta s részükre 4000 frtot még deputált is. – Ime, lehet mondani, ekkor még krassó- és kevemegyei várak, sőt egész megyék (ispánságok) is tartoztak a szörényi bánsághoz. (Körmendi llt., Himfiana 464.)
Ama nemes oláh kerületeken kívül, mint Arad, Zaránd, Hunyad sat. megyék területén, Temesmegyében szintén találunk királyi vagy magán birtokban levő districtus-okat (pl. az ikusi, zsidóvári, béli, turdi, zsupáni, suggyai) is, hasonlókép oláh lakosokkal, kenézekkel, kik közül a zsidóváriak egy részét (hadi érdemekért) Hunyadi János (1444 körül) királyi jóváhagyással csoportosan megnemesíté.
*
E körülményekhez képest birtoklás tekintetében is a legnagyobb változatosságot találjuk ez óriási megye területén.
Legfőbb birtokos a király, helyesebben a korona, melynek birtoka azonban szakadatlanul kisebbedik, a mint az oláh eredetű kenézek mint nemes birtokosok kiválnak a várak «kerület»-einek kötelékéből.* s egyes uradalmak rendes királyi adományul főurak és nemesek kezére kerülnek. – A déli határszélen kezdve a Duna mentén: Orsova vár és város, Pécz (Pet), Szinicze, Sztanilovcz (és Szörény) várak, Drankó vár és város (mely utóbb szintén magánosok kezére került), Librasd (és a másik Pet) várak; föntebb a Béla és Cserna folyók mellékén: Görgény vár, Miháld vár és város; nyugot felé a Nera folyó felső völgyében a halmasi vagy almási vár és kerülete, még följebb a Temes folyó felső völgyében s mellékfolyója a Bisztra mentén Sebes vár és város, Karán (Kárán) város, oldalt Komjáti város, még odább északnak Zsidóvár vár és Zsidóváralja város, ettől ny.-é. Lugas vár és város, k.-ék. felé a Béga folyó mentén Monostor, Bozsar és Morzsina városok, (Zsupány), Suggya és Turd helységek, valamennyi a mai Krassó- Szörénymegye területén, időnként, tartozékaikkal vagy a nélkül, – a király birtokai.
E családok (az előkelőbbek, vagyonosabbak dőlt betűkkel) a következők, úgy mint: zorilenczi Alb, Alsógladnai, Alsókrivai, Alsómacskási, Balotai, bánkfalvi Bánk, szlatinai Barát, bartafalvi Barta, vorcsorovai Belos, kricsovai Belota, Berzovai, szabadfalvi Bésán, Besztriai, Bizerei, vladesti Bobul(-fi), Bogoltini, Bohovicsi, Bolvasticzai, kricsovai Budafi, Butfalvi, tisi Cserbicse, lőrincsei Cserbics, Csornai, krivinai Csulya (Gulya), Dagabrati, dobozi Dánfi, szabadfalvi Dara, temeshelyi Dési, domasnyai Desze, Dobraviczai, szépmezei Dobrota, zorilenczi Dogán, Domasnyai, Fejérvizi, örményesi Fiát, negotesti Floka, bizerei Floka, velcsestfalvi Fodor, bokosticzai Fora, lőrintei Forró, Fratesti, homorágyi Gála, bizerei Gámán, Gerlistyei, Gonczafalvi; Grubánfi, Gyepüi, zorilenczi Halgas, erményesi Herka, Hollódi, Horsai, Hosszúmezei, Janko, Katlabuka, Kónya, korneti Kornet, Krivinai, (gerlistyei) Kurjak, Ladó, bizerei Ladó(-fi), Lukaviczai, sipszói Lyubics, Macskási, Macsor(o)si; Macsvai, magosdí Mago, Magosdi, Magurai, Margai, Mehedikai, Miháldi, Mutnoki, Náczai (Noroczai), pestesi Nagy, sipszói Nagy, serkedi Nég, Negotesti, bélvidéki vagy szabadfalvi Nexafi, Nyakazó, sebesi Nyerő, Ollósági, Öthalmi, sztremturai Pap, Perlói, Plugoviczai, Projka, velcsestfali Rades, Radócz(?), Rakovácsai, Rékasi, boziási Sisman(-fi), serkedi Sugár(-fi), Szelistyei, fejérvizi Szentes(i), Szlatinai, váradiai Sztanissa, csornai Setojanfi, Szurdoki, macskási Tárnok, bizerei Tatár, gamzai Tihemer, Tiszoviczai, szépmezei Tompa, topsafalvi Topsa, pokolfalusi Tót, Törzsök, gamzai Turcsin, Ulpari, komjáti Vas(z)a, bizerei Vitéz, száldobágyi Vizes, Vlogesti, Vokméri és mutnoki Zajk családok.
Odább nyugot felé, a mai Temesmegye területén, Temesvár (vár és város) a királyi uradalmak központja, mely mellé keleten Borzlyuk és Cseri várak és városok, Sásvár város, délnyugoton pedig (a mai Torontálmegyében) Új-Bécs (ma Új-Pécs) város csatlakoznak.
A király után mindjárt a Hunyadiak következnek, jelesül János, ki e vidéken, melynek igazi védbástyája volt, hadi érdemeivel óriási birtokokat szerzett össze. Ezek elseje szintén Temesvár (vár és város); mely a Hunyadi halálával fiai: László majd Mátyás kezére ment át. Ehhez csatlakoztak kelet felől, mai temesmegyei földön Borzlyuk vár és város, mely azonban csak kevés ideig volt a Hunyadié, továbbá mintegy 7 falu Temesvártól ény. a mai Monostor Kétfél, Szent-András, s dny. Utvin, Parácz és Obád táján. – Távolabb ide, a mai Krassó-Szörénymegye földén terültek el.
Hunyadi első szerzeményei s igazi nagy-birtokai, főleg a Béga felső folyása mentén, jelesül Bozsar város, eleinte királyi birtok, majd zálogban a Garaiak, kir. adományul a Hunyadi, tőle a gúti Országhok és berekszói Hagymások, majd ismét a Hunyadi János, fiai és unokája: Korvin János birtoka; továbbá Monostor és Morzsina városok, mely utóbbit 1439-ben, mint az ikusi kerület tartozékát 13 faluval együtt kapta, s a melyek utána szintén Mátyás királyra és Korvin Jánosra szállottak; a mai Leukusest vidékén: a régi Suggya helység, melylyel 14 falu járt; valamint Zsupány, mely egy ideig szintén a gúti Országh-oké és berekszói Hagymásoké volt, 3 faluból álló tartozékával együtt; végül Turd, kissé délebbre, vagy 15 faluval és Szeged helység, ugyane tájon. – Még délebbre (Lugostól dk.) Zsidóvár (vár és város) volt a Hunyadié, de csak egyideig, mert tőle a szent-miklósi Pongrácz, aztán a dengelegi Pongrácz családok, végül a Korvin János birtokába jutott, mintegy 47 faluból álló uradalmával együtt, melynek határai délnyugotnak a mai Gavosdián és Ollóságon át egész Dragomirest tájáig, észak felé pedig a mai Harmadián és Hezeresen át egész Nevrincsáig sőt Balinezig értek. – Végül egy ideig (zálogban) Komjáti várost és kerületét találjuk a Hunyadi kezén; a ki tehát mindössze (bár nem egyszerre) 3 várat, vagy 8 várost és vagy 130 vagy még több falut bírt e megyében.
A királyon és a Hunyadiakon kívül azonban a nagybirtokosoknak egész hosszú sorozatát találjuk a régi Temesmegye hatalmas területén; még pedig a nyugoti vidéken inkább a magyar, a keleti nagyobb részben pedig inkább az oláh eredetű nemeseket.
Észak-nyugaton, a mai Torontálban a horogszegi Szilágyiak (és kereszturi Garázdák) birtokosok, mintegy 8–10 Horogszeg vidéki helységben, melyeket Szilágyi Mihály után a Rozgonyiak kaptak adományúl. Odább keletre, de még tulnyomólag torontáli területen: Jécsa és Kécsa, továbbá Zsombolya, Csatád és Szakálháza vidékén a Száti (utána a Dóczi és temeshelyi Dési) család vagy 9, a Rábéi (utána szintén a Dóczi) család pedig vagy 12 helységben részes.
Előkelőbbek a berekszói Hagymások, kik a Szentgiroltiakkal (Szentgrótiakkal) együtt a mai temesmegyei Szent-András és Berekszó, továbbá a mai torontálmegyei Billét, Kikinda (helys. Kökénd) és Galád vidékétől nyugatra Kissoda, délre Tolvadia tájáig, mintegy 32 faluban. – a Maczedóniaiak vagy maczedóniai Dancsok, kik a ma szintén Torontálban fekvő Maczedónia és nem messze innen a temesmegyei Szkulya (helys. Oszkola) vidékén mintegy 10 (hihetőleg azonban még több) helységben földesurak.
Vagyonosabbak a Dócziak, a Maczedónia közelében fekvő (mai) Dolacz vidékéről, kik a század vége felé itt és odább keletre a mai Temesmegyében Folya és Szkulya, még föntebb Iktár és Lukasovacz helységekben, Rékas és (a hajdani) Sásvár városokban s ezek vidékén, még nagyobb tömegben Temesvártól ény. és ny. felé: Szent-Andrásig, Csernegyházáig, Zsombolyáig, örökös vagy ideiglenes jogon mintegy 80 helységben szereztek részeket. Egy másik, már Biharmegyéből ismeretes család, a pelbárthidai vagy oszlári Majosok vagy Majosiak több felé szomszédosak a Dócziakkal, de leginkább a régi krassómegyei határon, a Berzava folyó mentén Sipet, Folya, Szkulya és Vojtek táján, mintegy 20–28 faluban.
Közben maradnak a mai is virágzó Csákiak, Csák vár és város (ma Csákovár) urai, kiknek ezenkívül a szomszédos Csöze (ma Csebza), Ohat (ma Obád) és Maráz (ma Parácz), föntebb pedig Temesvártól é.-ény. felé Csama és Szent-András vidékén mintegy 12 helységben vagy pusztán, örök jogon, – a század vége felé pedig a szomszédos Jobbágyi és Majos(i) családoktól Csák környékén d.-dny. és k.-dk. felé vagy 28 helységben és pusztán ideiglenes jogon – volt terjedelmes birtokuk. Szomszédságukban kelet felé a döbrentei (remetei) Himfieknek Sósd táján vagy 9 – a dobozi Dánfiaknak a mai Duboztól é. egész Hittyiásig, Kiszetóig, más felől Kepetig (Képed) és Izgarig, mintegy 44–67 faluból álló uradalmuk következik.
Innen nyugat felé a mai Berény helység és a Temes folyó északi oldalán fekvő Rékas és Bazos v idékén a cseri-berényi kettős uradalom terült el, a király és á Kanizsaiak, majd a Kórógyiak, nádasdi Ongorok és Szobiak birtoka, élén Cseri várával és városával s Berény várossal, melyhez 1459-ben mintegy 50, 1473-ban vagy 23, de bizonyára még több falu tartozott, mert 1408-ban magának Berénynek uradalmában 23 falut vagy pusztát sorolnak föl.
Kelet felé az ú. n. Bélvidéke feküdt, az osztályos Nexafiak, Bé(z)sánok és Hollódiak (ideiglenes jogon a szeri Pósafiak, temeshelyi Désiek és iktári Bethlenek) birtoka, a mai Ohába-Forgács, Belincz. Fikatar (helys. Fekete-ér) és Buziás (helys. Bozzás, Bozziás) vidékén 12 (a XIV. században jóval több) falu; szomszédságában pedig az iktári Bethlenek (és Neczpáliak) ősi birtoka: Iktár, vagy 8 faluval.
Innen kezdve ny.-ény. felé az aradmegyei határig, részben Aradmegyébe olvadva 4 nagyobb birtok-test következik, ú. m. a rékasi, borzlyuki, sásvári és sarádi. Ezek elsejének fekvését ma is mutatja Rékas, hajdan vár és város vagy 15–16 faluból álló uradalmával, a XV. század elején a Rékasi (és Csáki), majd a Csornai, Damsusi, Bizerei, dobozi Dánfi, leányágon a pitvarosi vagy rékasi Korlát és Serjéni cs., zálog vagy vétel jogán pedig a nagylaki Jaksics-ok, Dóczi-ak és főleg a Harasztiak birtoka. – Borzlyuk vár és város, a mai Sztancsova, Petrovoszelo és Hernyakova vidékén elterült 30–33 faluból álló uradalmával együtt eleinte királyi birtok volt, majd a Hunyadi Jánosé és Mátyás királyé lett, a ki Giskrának, ez pedig Pán Mátyásnak adta, a kitől végre az, alsó-lendvai Bánfiak kezére került. – Jóval kisebb volt a sásvári uradalom, a szent-miklósi Pongrácz János, majd a Mutnokiak, tőlök pedig a gúti Országh-ok és Dócziak birtoka, élén a mai Remete vidékén feküdt Sásvár városával; ismét nagyobb a Garai-Bánfi-féle sarádi, melynek tejét Sarád vár és város, testét pedig vagy 16 helység alkotta, a mai Bruckenau (helys. Piski), Nádas (és Hernyakova) vidékén.
Mai temesmegyei földön még egy nagyobb uradalom kezdődött s nyúlt át a mai Krassó-Szörénymegye területére, t. i. a czikó-vásárhelyi, élén Czikó-Vásárhely vagy Vásárhely városával, melyben a hasonló nevű vagy máskép ú. n. patkolczi várkastély állt. Nevét a pilismegyei pomázi Czikó családtól vevé, mely a század második felében: Czikó majd Bástai néven a pestmegyei eredetű Harasztiakkal együtt bírta. Mintegy 28 helység tartozott hozzá, a mai krassó-szörénymegyei Fadimak helységtől nyugoti irányban Kutina, Balincz, Bapsa és Hisziás helységeken át egész Janova és Hernyakova vidékeig. A Harasztiaknak különben valamivel délebbre, Lugos vidékén is volt vagy 7 falujok, sőt a XV. század végén Szél(h)án (ma Szilha) kastélyuk is.
Ezzel Lugos város vidékére értünk, a mely várávál együtt, mint láttuk, sokáig királyi birtok volt, majd a dengelegi Pongráczok és Korvin János birtokába került; mellette Hodos; erősség és város, 1471-ig a szeri Pósafi, majd a gúti Országh és nádasdi Ongor családok birtoka, mintegy 31 faluból álló uradalmával, mely a mai Hodos és Boldur tájától dny. úgy látszik egész Szákosig, ény. pedig Gruin (Gruon) vidékeig ért.
A lugosi és hodosi uradalom k.-dk. felé az egyik Hunyadi- birtokkal: a zsidóvárival folyt össze. Odább dél felé pedig Tinkovától kezdve a Temes, továbbá a Cserna, Bela és Nera völgyeiben a nagy oláh nemesi kerületek (karánsebesi, komjáti, miháldi, halmosi vagy almási) terültek el, melyek azonban, mint említők, lassanként csaknem teljesen felaprózódtak a leginkább oláh eredetű nemes urak között. Ezek legkiválóbbika: a Mutnokiak, a kik Nagy-Mutnok (Karán-Sebestől ény.), Macs(o)va és Tinkova (ugyanattól é.), Ollóság és Dragomirest (ény.), Almafa (Mörul, kel.) és Vercsorova (dk.) vidékén, örök jogon vagy zálogban mintegy 40, – a Macskásiak, a kik Zor(i)lencz (Karán-Sebestől ény.), Jász, Tinkova (é.) és Bolvasnicza (dk.) táján vagy 30, – a Bizereiek, a kik főleg Delinyest, Apadia és Vercsorova (Karán-Sebestől déli irányban), nemkülönben Rékas város és lent a Duna partján Drankó vár környékén is, összesen vagy 50, – az örményesi Fiáth-ok, kik Karán-Sebestől dél felé Armenis (helys. Örményes). Bukin, Petrosnicza és Bokosticza vidékén vagy 27, – a Rakoviczaiak, a kik szintén a karánsebesi kerületben vagy 15, – a zempléni eredetű Nagymihályiak (Priorfiak), kik ugyanitt (és zálogban a dobozi Dánfiak nagy uradalmában is) vagy 7 és még több, – a dobokamegyei birtokos temes(h)elyi Désiek, a kik szintén Vercsorova környékén (a Bizereiek birtokain) és Miháld táján (ezenkívül föntebb mint láttuk Turd, Zsupány, valamint Jécsa, Kécsa és Bél vidékén is) összesen vagy 83 helységben, – a Csornaiak, a kik szintén a miháldi kerületben (s egyszersmind Rékas, Kenéz-rekesze és Drankó vár környékén) vagy 30, – végül a Gerlistyeiek (a későbbi Gerlicziek), a kik Karán-Sebestől d. Valisora; még délebbre Mehedika s innen dny. felé a Nera folyó felső völgyében, az ú. n. halmosi vagy almási kerületben, összesen vagy 14 helységben földesurak.
A köznemesi családok közül főleg a megye ény. és ny. vidékén válnak ki némelyek jelentékenyebb birtokokkal, mint a Bakiak, Bagdiak, Csombolyiak, Páznádiak, peterdi vagy szedecsi Petők, csamai Ördögök, Partasiak; Rudaiak, Vátiak, Varányiak, végül Rékastól kelet felé a Rádiak.
Egyháziaknak aránylag kevés részük volt e megyében, hol, mint láttuk, leginkább a török elleni szakadatlan harczok közben és csak utóbb váltak ki az óriási királyi uradalmakból magok a kisebb-nagyobb nemesi birtokok is. Csupán a megye ény. zugában, a hajdani csanád-aradmegyei határszélen volt a csanádi káptalannak Zsadány és Szent-András vidékén vagy 5, – a csanádi püspökségnek ugyanott vagy 10 helységben nagyobb, és az aradi és budai káptalannak kisebb birtoka.
Más megyebeli főrangú vagy elökelőbb családok közül – a gerlai Abrahámfiakat, Marótiakat, Pek(e)rieket, rima-szécsi Szécsieket, Tallócziakat, Tariakat (Hevesmegyéból), Telegdieket és bajnai Bot(h)-okat találjuk idönkínt vagy csekélyebb részek birtokában.
){kind=link}