VALKÓVÁRMEGYE.
VALKÓVÁRMEGYE.
Ma már nincs meg; holott hajdan egyike volt a nagyobb terjedelmű megyéknek. Napjainkban Szerém-, Verőcze- és Pozsegamegyék részeit találjuk helyén.
Északon Eszéktől kelet felé, a Dráva-Duna-vonalon, a mai Ilok (hajdan: Újlak), Nesztin (helys. Neszt) és Szuszek (helys. Szilszeg) vidékeig terjedt. Utóbbitól egyenesen dél felé a Fruska-Gorán át a Száváig, nagyjából a mai Lagyarak és Martinczi (hajdan Szent-Márton) helységekhez húzott egyenes vonal képezte keleti határát, (mely különben a pécsi püspökség és kalocsai érsekség dioecesisének határaival is összeesett); innen nyugat felé, a mai pozsegamegyei Bebrináig (Bródhoz közel dk.) pedig a Száva folyó a délit. Innen észak-északkeletnek, a mai Ruscsicza (hajdan Hruscsicza), Vrba (helys. Verbafalva), Jezsevik (helys. Jalsavik); föntebb pedig Paka, Czenkovo (helys. Czenko), Milinczi (helys. Hmelincz) és Granicza, már pozsegamegyei helységek a középkorban. Az ezeket összekötő vonal tehát nagyjából a hajdani Valkómegye nyugoti határa, melynek odább északkelet felé a Graniczától Osztrosinczi (helys. Osztrosincz), Pucsje (helys. Pucsa), Punitovczi (helys. hihetőleg Panit) és Csepin (helys. Csapa) régi valkómegyei helységeken át (a hol baranya- hol valkómegyei) Eszékig húzott harántvonal a folytatása.*
E határoknak nem mindenütt felelnek meg Pesty Frigyes Valkómegyéjének (Eltűnt r. vm. I. 263–362. l.) határai. E dolgozat azonban gyakran téved. Szükségesnek találtam ez alkalommal e tévedésekre a legrövidebben figyelmeztetni, elősorolván ama helyeket, a melyeknek megfejtése vagy kidolgozása hibás vagy zavaros, egyáltalán megbízhatatlan. E helyek a következők: Abradfalva, Andrásfalva, Apáti, Árpa, Bagsincz, Bakócz, Balinócz, Bathócz, Baxafalva, Belosevcze, Beskócz, Boldogasszonyfalva, Bozzyás, Bród, Budincz, Csabalaka, Csalajafalva, Csapa, Csepin, Cseria, Cserics, Czerna, Damsincz, Darócz, Domitrovcz, Diós, Dobincz, Dobonyafalva, Dobrogostye, Dragowcz, Dumbro, Erdőd, Emrehovacz, Eszék, Farkasfalva, Gathalfalva, Gálosfalva, Gátfalu, Gergerfalva, Glisza, Grabócz, Gurkum, Halábfalva, Halmos, Halisza, Hedrel, Hlapovcz, Horváti, Hothisincz, Ják, Jakupovecz, Ilk, Ilyefő, Ivánka-Sz.-György, Ivanfalva, Kardos, Kechene, Kikarch, Királyszállása, Kisfalud, Kondorfalva, Koos, Kosárfalva, Kozma-Damján, Kűszegh, Kraczcza, Kukanch, Leszkócz, Leveles, Lipócz, Lipócz, Lydve, Lovász, Luko, Felső-Mag, Manyard, Máriafalva, Matkócz, Szél-Meskó, Mihály, Milinfalva, Miskoncz, Morincz, Morján, Nagyfalu, Németi, Pagrach, Paka, Kis-Paka, Pálfalva, Palina, Pazakovcz, Peczkotfalva, Pervoyafalva, Petri, Petrócz, Prethoka, Podgay, Porochinfalva, Racsa, Radafalva, Radonovcz, Retkovcz, Révfalu, Révfalu, Rilivovcz, Rorsynch, Ruch, Rusincz, Saczafalva, Saly, Somoghka, Stitar, Szabadság, Szablathya, Ruch-Szent-András, Szent- György, Komari-Sz.-György, Komori- Sz.-György, Szent-Mihály, Szentlélek, Szecse, Szelicze, Szépfalva, Szlavkócz, Szombathely, Szőllős, Szradincz, Tamásfalva, Thizen, Tomicza, Udvard, Ujfalu, Ujlak, Valkóvár (t. i. az 1410. évi Valkóvár alatt nem a valkó, hanem a krasznamegyei Valkó vára értendő), Velixefalva, Verhice, Verőfény, Vérvár, Vidosevcz, Vidhor, Viskolcz, Vorafalva, Zambok, Zatmicha és Zelna. (E helyek közé természetesen az egyszerűen megfejthetetlenek nincsenek fölvéve.) Írt még e megyéről Botka Tivadar is a Századok 1868. évi folyamában. (453. 1.) V. ö. végül «Körösmegye a XV. században» czímű értekezésem illető helyein.
Ez a ma már három darabra szakasztott jókora terület, bár legnagyobb részében a síkon terült el, mégis főleg nagyuradalmak hazája volt, s inkább csak észak-nyugoti kisebb része oszlott meg itt-ott a középnemesség birtokában S még eme nagy-uradalmak is egyes leghatalmasabb urak s családok kezén halmozódtak össze időnkint.
Ezek legelőkelőbbike a Garai család két ága, a nádori, mely 1481-ben Jóbban kihalt, s a Bánfi-ág, mely túlélte a Mátyás századát. Ősi fészkük Gara vár és város, ma Gorján, már a XII1. század második felében törzsük, a Dorozsma-nemzetség birtoka. E pontról lassankint egész országrészt szereztek össze úgy itt Valkó- mint a szomszédos Baranya-, Körös- és Pozsegamegyében. Gara szomszédságában nyugot felé a mai Pucsje és Osztrosinczi vidékén érintkezett valkómegyei birtokuk hajdani baranyamegyei uradalmaikkal; Podgorácscsal és Nekcsével (ma Nasicze); k.-dk. felé pedig a mai Koritna (helys. Karatna), Kesinczi (helys. Kese), Forkusevczi (helys. Farkasfalva), Vrbicza (helys. Verhicze), Mikanovczi (helys. úgy látszik Horváti) és Vogyinczi (helys. Vogyinez) az azóta eltűnt falvak (előbb leginkább Horváti-féle birtokok) egész sokaságán keresztül – jelzik nagyjából uradalmukat, melynek fiatára különben hihetőleg a Diakóvártól kelet felé elfolyó Josava (helys. Ilseve vagy Ilsava) mentén haladt, déli irányban legalább is a Bity folyóig
De még itt sem végződött. Odább délkelet felé a Bity és Boszut összefolyásánál Czerna vagy Czeverna vár és helység, mintegy 10 faluval együtt szintén az övék volt úgy a XV. században mint azután; ettől dél és délnyugot felé pedig a mai Stitar-tól (helys. Csitár), Babina-gredán (helys. Baba-gerenda) egész Jaruge-ig (helys. Árki) a Száva egész melléke, mintegy 13 falu. Ugyhogy hajdan a baranyamegyei Nekcsétől kelet-délkelet-dél-délnyugot felé a Száva-menti Jaruge-ig hosszú ívben csekély megszakításokkal az egész síkság őket uralta:
S ez óriási birtok-csoport még mindig csak egyik része e megyei birtokaiknak. Keletre innen, a Boszut mentén még két nagyobb jószáguk volt. Ezek egyike a szent-lőrinczi, élén Szent-Lőrincz várával és városával, hajdan szintén a lázadó Horvátiak birtoka, a Garai Jób halála után pedig a Ráskai Balázsé s tőle (1491.) a vingárti Gerébeké; – másik, odább keletre – a mai Szlakovczi falu táján Szlakovcz kastély, 1506-ban 32 helységgel, a XVI. század elején is a garai Bánfiak birtok. E vidéken, már közelebb a Szávához állt Barka vára (ma Brcska), 1428-ban hasonlókép a Garaiaké. Ez azonban már túl a Száván, alig számítható Valkómegyéhez.
Többi uradalmaik a Duna vonalán terültek el, főleg a mai Borovo táján, a hol Boró vár és város, Mikola kastély és város, előbb a Mikolai és Iregi családok birtoka. – 1427 óta volt az övék, nem kevesebb mint vagy 60 faluval együtt. A Garai Jób halála után ez uradalmukat az alsó-lendvai Bánfiaknak adta Mátyás király.
Borovo közelében a mai Nustar, hajdan Berzéte-monostora vagy Monostor, kastély és város, a század elején mintegy 20–21 faluval vagy pusztával együtt szintén az ő birtokukba került a monostori Berzét(h)e családtól. De e jószágukat már a Jób életében (1474.) a dabasi Istiek, majd a 80-as években a király kézén találjuk.
Odább keletre a Duna partján, a mai Vukovár (helys. Valkóvár) és Szotin (helys. Szata) között Vicsadal nevű váruk és városuk állt (1408. 1478.), sőt e mellett jobbról és balról maga Szata kastély és város (1416. 1461.), és Valkóvár város (1462. óta) időnkint szintén őket (előbbi a Bánfi-, utóbbi a nádori ágat) uralta. Még tovább kelet felé pedig a Duna-mentén Apáti (ma Opatovacz) és Iloktól dél felé Szat (ma Szot), régente mindkettő város, állandó birtokuk volt, már a Horváti-féle lázadás ideje óta.
Úgyhogy a XV. század folyamán s a XVI. elején időnként vagy 10 erősség (Gara, Sz.-Lőrincz, Szla(v)kovcz, Kosztormán- Szent-Dénes, Czerna, Boró, Mikola, Vicsadal, Szata és Berzéte- Monostora), és vagy 11 város (Gara, Újlak, Sz.-Lőrincz, Apáti, Szat, Boró, Mikola, Vicsadal, Valkóvár, Szata és Berzéte-monostora), a falvaknak megfelelő, ma már nehezen számbavehető sokaságával – volt e megyében e hatalmas család birtoka, dúsgazdag forrása erejöknek, befolyásuknak, hatalmuknak.
A másik – hogy úgy mondjam – benszülött főúri család a Kórógyiak, Eszék vidékén ős-birtokosok. E város és vára már a XIV. században az övék; a XV. század második felében történt kihalásuk után azonban a Rozgonyi, monoszlai Csupor, nádasdi Ungor (s végül a budavári prépostság és a vingarti Geréb) családok kezére szállt át.
Odább délre, a mai Kologyvár pusztán állt hajdan Kórógy vára, ugyane család fészke s már a XIII. század folyamán is birtoka, melylyel Csapa városán (ma Csepin helység) kívül időnként mintegy 21–29 helység járt együtt, a mai Szerém és Verőcze megyék északi határvidékén. Sorsuk azonos Eszékével.
Nem messze innen Hagymás és Dráva-szád városok (a Dráva-Duna-menti Almás és vidéke) a XV. század közepe táján szintén a Kórógyiaké; előbb pedig a Tallóczi, később a monoszlai Csupor, (vingárti Geréb) cs. (és a budavári prépostság) birtoka.
Odább délre a hajdani Ivánka-Szent-György részeit (ma Ivankovo) egy időben hasonlókép a Kórógyiak kezén találjuk. E vár és város különben, mintegy 7 faluból álló tartozékával együtt a harapkói Bot(h)os-oké is volt (az itten-tájon feküdt Harapkóval együtt), majd a század második felében a monoszlai Csupor, Rozgonyi, dabasi Isti és vingárti Geréb családoké, sőt végül a Korvin Jánosé is.
Részük volt, bár csak zálogban, az odább ék. felé feküdt Szent-Szalvátor városban s az ehhez tartozott 9 faluban és pusztán (valamint a Dráva-menti Németi-ben) is, melyeket előbb, a XIV. században a Szent-szalvátori s a XV-ik elején a szántói (németi) Laczkfi, később örökös vagy ideiglenes jogon, részben vagy egészen a szekcsői Herczeg, Rozgonyi, monoszlai Csupor, Matucsinai és grabarjai Beriszló családok birtokában találunk.
Végül kissé távolabb Kórógy várától egy másik óriási uradalmat szereztek meg, habár szintén csak egy időre, zálog majd örökös vétel útján. Ez Ne(v)na vára és városa (a mai verőczemegyei «Levanszka Varos»), mely 1422-ben öt kerületben 71, 1428-ban már 93, 1474-ben pedig 112 faluból álló hatalmas testével, Gara várostól dny. és dél felé e város és a pozsegamegyei határ közé ékelődött be. A század elején a nevnai Treuteleké; majd az ő magvok-szakadtánál (a 20-as évek óta) a lévai Cseh, tőlök a Kórógyi, majd gyorsan egymásután a szekcsői Herczeg, Rozgonyi, monoszlai Csupor, nádasdi Ungor és végre a Matucsinai családok kezére került.
A harmadik benszülött nagybirtokos család, az Alsániak ép a Hunyadi-korszak hajnalán halnak ki. Birtokaik leginkább a hírneves Tallócziakra szállottak, kik ez által a legelső birtokosok sorába léptek e megyében. Alsán (vára) maga valahol a Száva mentén, a mai Szerémmegyében feküdt, Morovitytól dny. felé. Észak felé innen állt Vérvára és Atak városa, ugyancsak az Alsániak birtokai, melyekhez – a mai szerémmegyei Otok, Komletinczi és Bosnyaki vidékén – 1437-ben 38, 1476-ban pedig már 76 falu tartozott.
Végül, távolabb e vidéktől, a mai Szerém és Verőcze megyék határán terült el hermanvári uradalmuk, melyhez (Eszéktől d.-dk. felé) a Szőcs városi és tán a mai szerémmegyei Erdevik táján feküdt erdőszádi mellék-uradalommal együtt mintegy 61 falu tartozott. Meglehet, övék volt e tájon Valkóvár város is, melyet (1438?, 1439?) a Tallócziak kaptak Albert királytól.
A negyedik valkómegyei család, a hírneves Marótiak fészke Marót, a mai Morovity Szerémmegyében, nem messze a Szávától. Már a XIV. század közepe táján (1364.) a birtokok egész csoportján osztozkodtak e tájon, s a XV-ik század elején sokat megkaptak az Ajnárd-ivadékok birtokaiból. Ugyhogy midőn (1476-ban) kihaltak, Marót várán és városán kívül 78 falut hagytak birtok-utódjokra, Korv in Jánosra. Pedig ezenkívül a közeli, száva-parti Racsa vár és város is az övék volt, 1445-ben 7, 1477-ben pedig már vagy 20 helységgel vagy pusztával a Száva mindkét oldalán. E jószágukat azonban kihalásuk után nem Korvin János, hanem a Bátoriak kapták kir. adományul, a kik aztán állandóan meg is tartották.
Volt a Marótiaknak némi részük az alsáni uradalomban is, de ezenkívül egy másik tekintélyes birtokuk terült el a Duna partján, a mai Sarengrad táján Atya vára és városa, melyhez 1481- ben, midőn a vingárti Gerébek megkapták – 24 falu is tartozott. E vidék egykor, a Zsigmond király uralkodása elejéig, a franczia eredetű Ajnárdfiaké volt, kik innen kezdve némi megszakításokkal egész a Száva-menti Racsáig uralkodtak.
Az utolsó valkómegyei dinasztia, az Ujlaki család. Fészke a mai Ilok, hajdan Ujlak, vár és város a Duna partján; birtokai Poltos, Neszt és Szilszeg kastélyok, utóbbiak sorjában Ujlak mellett a Duna partján; továbbá Beletincz kastély az ú. n. Vizközben, a Baza (Boszut) felsőbb folyása mentén. Utóbbi a XV. század első felében a Tamási, majd a Hédervári, 1465-ben azonban már az Ujlaki családé, a hozzátartozó mintegy 30 faluval egyetemben.
Nem messze Iloktól dny. felé, a Fruska-Gora nyugoti lejtőjén (Brkaszovo táján) állt Berekszó vára, ez idő tájt, a XV. század 80-as éveiben az országtalan rácz despoták birtoka. A szomszédban a mai Tovarnik és Nemczi (hajdan Tárnok és Németi) táján pedig a serkei Lorántfiak és Tamásiak vagy Vajdafiak (kik után egy ideig a Héderváriak és Szapolyaiak következtek) a földesurak. Németiben, mely város volt, váruk is állt a Hunyadiak korában.
Végül a mai Szerém és Verőcze megyék határán Tard vidékén a vas- és sopronmegyei asszonyfalvi Osl-fiak vagy Ostfiak 3–4, a bodrogmegyei Aranyaniak vagy aranyani Józsák Leve város és kastély táján mintegy 6–12 faluban földesurak.
Hozzájok, mint kisebb birtokosokhoz sorolhatók: a szántai Morhátiak Baranya- és Bodrog-, a lekcsei Sulyok-ok szintén Bodrog- s a Nagypóiak Külső-Szolnokmegyéből; továbbá a valkómegyei előkelőbb köznemesek közül az Alifántiak és Vizköziek 3–4, a sz.-lászlói Boricsok és Törökök vagy 8, a Marótiakkal egy vér Bujákiak vagy 5, a Hosszúbácsiak 5–7, az Ajnárd nembeli gazdag Zsámbékiak (s utánok a lekcsei Sulyok-ok) vagy 31, a Liszkóiak 4, s végül a Szentpéteriek, a megyének tán legvagyonosabb köznemesei, kik délkeleten és északnyugaton mintegy 19 faluban voltak földesurak.
Az egyháziak közül első helyen áll a boszniai püspökség (és káptalan), melynek birtoka, bár kivéve minden megyei hatóság alól; ha valahová, csupán Valkómegyéhez számítható. Délen a Száva kelet és észak felöl a Garaiak óriási uradalmai, nyugoton pedig a nevnai kerületek hatalmas teste és részben Pozsegamegye között mintegy külön testet alkotott, úgy világi mint egyházi tekintetben. Nagyobb birtokos a kalocsai érsekség is, Szata vár és város s Szivicza kastély vidékén; a titeli prépostság Erdőd városon és kastélyon kívül még mintegy 12–13 faluban vagy pusztán a Duna-Dráva-szögben, s a budavári Sz.-Szűz prépostság Eszék, Hagymás és Drá(va)szád városokban. Kívülök a berzétemonostori és czikádori apátság s a nyulak-szigeti apácza-kolostor tűnik föl olykor apróbb jószágokkal.
){kind=link}