FEJÉRVÁRMEGYE.
FEJÉRVÁRMEGYE.
Hajdan jóval nagyobb volt, mint manapság; főleg mivel a Duna-Tisza-közre is átterjedt.
Nyugot-észak-nyugoti oldalán nagyjából ma is a régi határokat mutatja. Legfeljebb Egres a középkorban inkább Tolnavármegyéhez, s viszont Szent-György (ma Mező-Szent-György, Veszprémvármegyében) olykor Fejérvármegyéhez is számítható.
Északi határán már jelentékeny eltéréseket találunk. Sárkány (ma Fejérvármegyében) hajdan Veszprémvármegyéhez tartozott; viszont Gerencsér (puszta) Fejérvármegyéhez. Odább kelet felé, a Fel-Csut vonalától (kelet-nyugoti vonal értendő) északra terjedő egész vidék részint Esztergom-, részint Pestmegyéhez; odább dk. felé a mai Fejérvármegye ék. sarka pedig, jelesül a Diósd, Berki, Sóskut, Zámor, Kuldó, Tordas és Tárnok helységek területe, sőt olykor Kajászó-Szent-Péter, Szent-László és Szent-Miklós (ma RáczSzent-Miklós, Martonvásártól dk.), Érd és Százhalom (Batta m.) is Pestmegyéhez.
A Csepel sziget legnagyobb része már ismét Fejérvármegyéhez számítható, (legfeljebb északi vidékén tartozhattak olykor egyes részek Pestmegyéhez); hasonlókép jókora területek a Duna-Tiszaközből, a mai Pest-Pilis-Solt-Kiskunmegyéből. E tájékon azonban, észak-déli irányban a határ meglehetősen kanyargós és ingadozó. Jelesül Pesttől dél felé Varsány, Ordasháza, Majosháza, Délegyháza, Bud (Bugyi), Bánkháza, Szunyog, Ilbő vagy Ülbő (ma Ürbő), sőt olykor a Dunához jóval közelebb eső Halásztelek helység is hol Pest-, hol Fejérvármegyében találhatók; ellenben Taksony, Vány, Ráda és Peszér már Pest-, Bábony pedig (Kun-Szent-Miklóstól k.-é.) és Tas Fejérvármegyében. Innen dél felé, a mai Kun-Szent-Miklós (hajdan Tatárszállás?) vidéke fejérvármegyei (vagy kun), Szabadszállás (hajdan Szombat-szállása) és Buzgán-szállása (ma Fülöpszállás) kun, ezektől keletnek Izsák fejérvármegyei, Ágasegyháza és Jakab-szállása hol fejérvármegyei hol kun, Csengeld (ma Csengőd), Páh, Tabd, Czebe, Kőrös (ma Kis-Kőrös), Vadkert, Hajós, Nádudvar és hajsz (utóbbiak már Bodrogvármegye, felé) határozottan fejérvármegyei helyek. *
Egy 1349. évi oklevél szerint ez időben Pétörmonostora és Pálmonostora helységek (melyeknek a Félegyházától ny.-nyd. és d. elterülő mai Monostor és Péteri puszták felelnek meg) szintén Fejérvármegyéhez tartoztak. (Zichy okmt. II. 359.) E helységeket azonban már előbb, 1347-ben, és később: a XV. században is Csongrádvármegyéhez (l. ott) számítják.
Eme jókora fejérvármegyei területből, jelesül ennek mai fejérvármegyei részéből azonban ki kell vennünk az ú. n. Hontos kun széket, mely Sz.-Fejérvártól dk. felé, nagyjából a mai Kajtor pusztától (Seregélyes mellett, hajdan Kajtor-szállása) Sárosdon és Hontoson (ma Nagy-, Közép- és Kis-Hantos) át, Karácson-szállása felé, a mai tolnavármegyei határig terjedt.*
Lásd a kun területnél.
S az ekként fenmaradó nagy terület sem tekinthető összetartozó, egységes egésznek, mert hatósági és bíráskodási tekintetben több darabra hullott, ú. m.:
a) Csepel-szigete (másként Nagy-sziget, Becse-szigete), a mely, mint legnagyobb részt királyi avagy királynéi birtok (koronauradalom), rendes külön ispán, alispán sat, alatt állott;*
E szigetről jónak láttam ehelyütt a következő, legfontosabb adatokat és kutforrásokat összeállítani és közölni. Előfordul következőképen: Magna insula. (1258: Haz. okmt. II. 7., 1264: Knauz. Mon. Strig. I. 510. 511., 1281: Fejér. V. 3. 97., 1283: Haz. okmt. VI. 296., 1290: U. o. 352., 1295: Knauz, i. m. II. 369., III. Endre kora: Árpádk. új okmt. X. 440., 1302: Anjoukori okmt. I. 42., 1303: Kismart. llt. 47. E. 1., 1317: Anjouk. okmt. 423., 1342: Fejér. VIII. 4. 557.) Magna insula regie maiestatis. (1275: Árpádk. új okmt. XII. 141.) Comes de magna insula. (1281: Fejér. V. 3. 97.) Comes de insula maiori. (1342: Fejér. VIII. 4. 557.) Magna insula nostra (regis) Budensis. (1347: Kismart. llt. 32. G. 498.) Hospes noster (regis) de Chepel videlicet de magna insula. (1347: Haz. okmt. II. 131.) Comes uduarnicorum regalium et de insula magna. (1355: Dl. 33604.) Comes magne insule. (1389: Eszterg. kápt. házi llt. lad. 47. f. 1. n. 17.) Insula Chepel. (1391: Zalai. oklt. II. 254., 1453: Dl. 14776; 1461: Hunyadiak kora. XI. CCCXVIII. sz. ok1., 1489: U. o. DCCXCII. sz., 1514. évi 3. t. cz.) Comes vel vicecomes insule nostre (regis) Chepel. (1411: Kismart. llt. 47. K. 14.) Datum in insula nostra (id est: regis) Chepel. (1424: Dl. 11974.) Insula magna Chepel iuxta Budam sita. (1424: Magy. Tört. Tár. XII. 284.) Comes magne insule de Chepel. (1430: Dl. 12181., 1438: Dl. 13171.) Comes de Chepel. (1438: Dl. 13155.) Comites insule (regis) Chepel. (1440: Magdics. Dipl. Ráczkeveiense. 23. l.) Officialis de insula Chepel. (1454(?): Dl. 14906.) Ladislao de Gara regni … Hungarie palatino ac comiti insule nostre Chepel vel vicecomiti eiusdem insule. (Kir. rendeletben. 1455: Magdics, i. m. 32.) Comes insule nostre Chepel. (1456–7: Dl. 15043.) Insula regis (nostra) Chepel. (1457: Szombathelyi kápt. házi llt. Episc. Veszpr. f. C. n. 13., Dl. 15043.) Chepelzygeth. (1458: Kismart. llt. 44. H. 65.) Comites et vicecomites (regis) de insula Chepel. (U. o.) Insula (regis) Cephel, Chepel. (1461: Dl. 15586; 1467: Pozsonyi kápt. házi llt. Capsa Buden. 2. f. 1. n. 7., 1464: Magdics, i. m. 44. 42., 1465: U. o. 43.) Insula (regine) Chepel. Comes et vicecomes dicte insule. (1481: U. o. 50.) Comes insule Chepel. (1482: Dl. 18560.) Officialis (regine) in insula Chepel. (1485: Haz. okmt. V. 365., 1497: Pozsonyi kápt. orsz. llt. 26. A. 1. 31.) Insula (regine) Chepel. (1489: Huny. kora. XII. 461, és Magdics, i. m. 51. és 53. 1., 1490: U. o. 55. l.) Magna insula Czepeliensis. (1497: Dl. 20628.) Curia seu domus nostra (Anne regine) in Czepel. (1503: Rácz-Keve város llt. és Magdics, i. m. 63. l.)
E sziget legnagyobb része a királyok avagy a királynék birtoka volt, a XIII., XIV. és XV. században. Eme, rendes királyi ispán, alispán és tisztek hatósága alatt állott királyi vagy királynéi uradalomhoz azonban más, nem e szigeten fekvő birtokok vagy helységek is tartoztak, mint pl. 1275-ben Ilbő vagy Ülbő szigete, később pedig, a XV. században Demsed (Dömsöd) helység a solti székben, a hozzája számított Keresztur, Agyagas, Perestelek és Acsádegyháza pusztákkal, továbbá a fejérvármegyei Gárdony helység; például 1424-ben Demsed, Gubacs, Sz.-Lőrincz, Haraszt és Sz.-Dienes pest-megyei falvak; továbbá ugy látszik, szintén ez idő óta Adony és Martonvására (városok) is; sőt még 1780-ban is, midőn ez uradalomba Mária Krisztina főherczegnőt beigtatták, több pestmegyei helységet (Szunyog, Adács, Pöszér) neveznek meg abban. (Magdics, i. m. 197. l.) Viszont az idők folyamán ez uradalomnak ugy a szigeten magán, mint azon kívül fekvő részeiből mind többet-többet adományoztak vagy idegenítettek el és szereztek vissza a királyok. (Lásd péld. a Rozgonyiak, továbbá Gárdony és Becse helységek, Adony és Martonvására városok a.) Lakosai, V. Lászlónak egy 1457. évi kiváltságlevele szerint mindenféle adózás, ú. m. kamaranyereség, királyi harminczad és vámfizetés alól fel voltak mentve; még pedig az uradalomnak a szigeten kívül fekvő helységekben (pl. Gárdony) lakó jobbágyai is. 1467-ben Gárdonyt e kiváltsággal együtt adományozza el V. László király egy Hölczler Konrád nevű németnek.
Területén felmerülnek időnként Ábrámberke másként Cseketelke (1303.), Becse (1342. 1347. 1497.), Bogomérfölde, Bagamértelke (1283. 1290. 1453.), Cséptelek (1283. 1290. 1453.), Fedémes (Fedémös, 1264, 1295. 1518.), Gubacs (1430.), Gyála (1461.), Haros (1264. 1295.), Hugye (1461.), Lak (130.), Szent-Márton (IV. László kora, 1303. 1461.), Szent-Miklós (III. Endre kora, 1342. 1430. 1461.), Szőllős (1264. 1430.), Tamási (1281.), Tököl (1270 körül, 1317. 1430. 1453. 1479.) és Ujfalu (1303.) helységek vagy puszták és Kevi m.-város. (L. ez alatt külön is és v. ö. az egész szigetre nézve: Pesty. Eltünt régi vármegyék. I. 75. l.)
b) a megye solti széke vagy járása, mely ez időszakban, bár Fejérvármegyéhez számíttatott, külön ispánok és szolgabirák alatt állott.* – E széket 1494–95-ben Fejérvármegyétől elkülönítve adóztatták meg, az 1505-iki országgyűlésen külön követ által képviseltették; végül Verbőczy is mint külön vármegyét sorolja föl.*
Nos Martinus vieecomes Albensis … Gregorius de Vadas et etc. iudices nobilium eiusdem comitatus in Solth iudicantes. (1348: Zichy okmt. II. 291.) Comitibus vel vicecomitibus comitatus Albensis et sedis de Solth. (1421: Zichy okmt. VIII. 29.) Comiti vel vicecomiti et iudicibus nobilium comitatus Albensis sedis Solth. (1431: Fejérvári keresztesek konv. házi levéltára, lad. 2. fasc. 11. num. 118., 1435: U. o. lad. 3. fasc. 5. num. 75., 1445: Zsélyi llt., 1449: Dl. 14251; 1476: Kovachich. Form. sol. 174. l.) Universitas nobilium ad sedem Solth pertinentes. Oklevél, datum in Solt. (1431: Zichy okmt. VIII. 446.) Paulus de Solth vicecomes et Emericus de Chorna iudex nobilium comitatus Albensis sedis Solth. (1431: Fejér. X. 7. 352.) Nos … vicecomes ac duo iudices nobilium comitatus Albensis sedis de Solth. Datum in Solt. (135: Zichy okmt. VIII. 553.) Nobilibus viris Ladislao de Thethelen et Gaspar de Bors ac iudicibus nobilium comitatus Albensis sedis Solth. (A kormányzó rendelete. 1446: Dl. 13915.) Nos universitas nobilium comitatus Albensis sedis Solth. Sedes nostra iudiciaria. Egregius Petrus Erdeg castellanus castri Colocensis viceque comes comitatus Albensis sedis dicte de Solth. (1470–80 körül: Dl. 24982. Nagyon elrongyolt oklevél.) Juratus comitatus Albensis sedis Solth. (1487: Dl. 19252.) Notarius sedis Solth. (U. o.) Egregiis et nobilibus viris comiti vel vicecomiti et iudlium comitatus Albensis sedis Solth. (1498: Acta post advoc. 35–41. A nádor rendelete.) Nos Albertus et Johannes de Pakos comites et Matheus Nagh de Murch iudicialium comitatus Albensis sedis Solth. (1500: U. o.) V. ö. még az 1424. évhez: Zichy okmt. VIII. 147. 148. 1., 1429-hez: U. o. 383. l., 1434-hez: U. o. 533. l.
Engel, i. h. 25. és 136. l., Tud. Tár. Uj folyam. VI. 63. és Verbőczy Tripartitum.
c) a kalocsai érsekség nemes jobbágyainak ú. n. hontokai * illetve sárközi széke * Kalocsa vidékén, hol az érsek a főispáni tisztet vagy méltóságot is viselte.*
Castellani castri Colocensis comitesque comitatus sedis Honthoka et duo iudicialium de eadem. Datum in Honthoka. (1483: Dl. 18909; 1498: Dl. 20732.) Comes comitatus Albensis sedis de Honthoka et (duo) iudices nobilium ibidem. Datum in Honthoka. (1487: Dl. 19333.)
Jobagiones (universi) exercituantes ecclesie Colocensis … de Sarkewz. (1401;: Dl. 9257. Possessio Sarmegh in districtu nostro (archiepiscopi Colocensis) Sarkez in comitatu Albensi. (1444: Haz. oklt. 408.) A hontokai és sárközi elnevezések. előbbi a XV. század végéről, utóbbi pedig annak elejéről és közepéről ugy látszik, ugyanazt a területet jelölték. A szekszárdi apátság alább említett fajszi széke szintén a Sárközben feküdt.
Erre vonatkozik bizonyára a czímében többször előforduló kitétel: «locique eiusdem Colocensis comes perpetuus». (1444: Hazai oklt. 408. l., 1477–1478: Varga, Szeged története. 257. 258. l.) Castellanis nostris Colocensibus ac comitibibus sedis Solth. (István kalocsai érsek rendelete. 1470: Acta post advoc. 35–41.) Egyébiránt abból a körülményből. hogy 1470–80 körül a kalocsai várnagy egyszersmind Fejérvármegye solti székének alispánja volt, következtethetjük, hogy a kalocsai érsek, ha tán nem is állandóan, a solti járásnak is főispánja volt. E járás székhelye Solt helység, legalább a század vége felé szintén az érsekség birtoka (Dl. 21982. 19499.)
d) a szekszárdi apátság nemes jobbágyainak ú. n. fajszi széke Kalocsa vidékétől dél felé, le Fajszig, Nádudvarig.*
L. bővebben a birtokosok közt, a szekszárdi benczés apátság a. – V. ö. a következő forrásokat: Jobagiones exercituantes ecclesie Sexardiensis … de Bathya, de Varaht, de Fayz de Halascy … (1369–1370: Dl. 5797.) Jacobus Ermen dictus comes necnon Johannes de Bathya et Nicolaus de Beek iudices nobilium ad sedem iudiciariam Fayz pertinentium. (1414: Dl. 10248; 1416: Dl. 10497.) Marcus de Feldwar comes de Fayz. Jobagiones prediales domini abbatis et conventus ecclesie Saxardiensis. (1429: Fejérvári keresztesek konv. házi levéltára. lad. 3. fasc. 4. num. 40.) Matheus Jo dictus de Fayz nobilis predialis monasterii Saxardiensis. (1431: U. o. lad. 2. fasc. 11. num. 118.) Comes de Fayz. (1433: U. o. lad. 3. fasc. 5. num. 43.) Nos Johannes de Bascha. Antonius Magnus et Michael Fodor comites comitatus Albensis sedis de Ffayz, ac Benedictus, filius Andree de Warayth et Benedictus de Beek iudices nobilium de ea dem. Alább, a szekszárdi apát rendelete szól comitibus et iudicibus nobilium sedis nostre iudiciarie Ffays in Sarkus. (1444: Muzeumi levéltár.) Prediales ecclesie Sexardiensis in comitatu Albensi sedis de Fayz. (1476: Dl. 5797.) Nobiles prediales ecclesie Saxardiensis (in Bathya. in Nadwdwar, in Palfewlde possessionibus) in Sede Fayz (1519: Dl. 5797.)
Végül a XIV. században még a besenyők is külön ispán alatt* éltek a megye dunántúli részének (mai Fejérvármegye) legdélibb részében, a helységek egész sorában, a Káloz melletti Sz.-Ágotától és Tebercsektől (ma Töbörzsök puszta) délnek, le egész Czeczéig, Hardig.*
1349-ben Zsadányi Gergely «comes Bissenorum». (Kismart. llt. 47. S. 9.)
E helységek: Sz.-Ágota, Tebercsek, Gerény, Szeret, Örs, Bocs-(Bacs), Fancs, Igar, Sz.-Miklós, Alap, Czecze, Hard, (Hörcsök és Hatvan is?), továbbá Rekesztő, Ság, Zed(elreg és And(?). (L. e helységek a. és v. ö. 1221: Árpádk. új okmt. I. 174.. 1342: Zichy okmt. II. 53., 1343: U. o. 70., 1344: U. o. 103., 1349: U. o. 353., 1350: U. o. 419., 1352: U. o. 483., 1352: Körmendi levéltár Acta memorabilia. n. 1., 1389: Eszterg. kápt. házi llt. lad 47. fasc. 1. num. 17.)
A XV. században azonban e különállás már nem volt meg; a besenyő lakosság a nemességbe vagy jobbágyságba még a XIV. században beolvadván,* a megye kötelékébe lépett.
1352-ben Alapi (vagy Olopi) Tombó fia Tamás és rekesztői Kancz János fejérvármegyei besenyők, a saját, és minden többi e megyei nemes besenyő (nobiles bisseni) nevében azért esedezett I. Lajos királyhoz, hogy őket az igazi országos nemesek sorába (in cetum, numerum et catervam verorum nobilium regni) vegye föl. A király kérésöknek engedve, beigtatja őket az országos nemesek közé, s elrendeli. hogy ezután, más e megyei köznemesek módjára, ők is Fejérvármegye ispánjának biráskodása alá tartozzanak. (Judicio et iudicatu comitis Albensis debeant subiacere.)
Az 1494–5. évi adólajstromok, mint említők, külön sorolják föl a tulajdonképeni Fejérvármegyét és külön a solti széket. Előbbiben 1494-ben 3090, 1495-ben 3068, – utóbbiban pedig 1494-ben 2739, 1495-ben 2755 adó alá eső házhelyet számítottak össze.* Mindkét területbe azonban a kunokat is belefoglalták, s így tulajdonképen olyan vidékeket is, a melyekkel mi alább, Fejérvármegyében nem foglalkozunk.
Engel. i. m. 24–25. 136. l.
A birtokok megoszlását tekintve Fejérvármegye leginkább a közép- és kisnemességé s a papságé volt. Ide számíthatók az e megye területén nagyobb tömegekben élt egyházi nemesek is.
Nagyobb, világi uradalmakat inkább csak a tulajdonképi Fejérvármegye é.-ény. részében találunk, a Vértes-hegység déli lejtőin, a hol, Fejér- vagy Komáromvármegye területén e hegységben feküdt várakhoz, a fejérvármegyei faluk egész sora tartozott. E várak: Csókakő, Gesztes, Vitány és Gerencsér; az első és utolsó Fejér-, a közbülső kettő pedig inkább Komáromvármegyében. Csókakővár, Moór és Bodajk vidékén állt, s hozzá, Zsigmond király uralkodásának végétől (1430.) kezdve, időnkint 13–21–24 fejér- és 3–4 szomszédos veszprémvármegyei helység vagy puszta tartozott, a veszprémvármegyei határon fekvő Velegtől és Timártól (ma puszta) kezdve keletnek, Moóron, Kápolnán és Csák-Berényen át Szent-Tamás pusztáig, s lentebb, egy alsóbb vonalban Isztimértől Igaron és Zámoron át Pátkáig s a Fejérvár melletti Csala-ig.
E meglehetős széles, bár itt-ott idegen jószágoktól szaggatott hatalmas birtoktest a hírneves Rozgonyiakat uralta, a kiké volt ez időszakban az említett többi három vár is.
Geszteshez a mai Fejérvármegye észak-nyugati zugában Dobostól (ma puszta) keletnek Csákvárig, a csókakői uradalom testének északi folytatásaként, tartozott három, – Vitányhoz odább keletnek Bicske és Szaár vidékén időnkint mintegy 2–3-7, – Gerencsérhez pedig két fejérvármegyei falu.* Csakhogy e négy vár, főleg Gerencsér vagy tartozékai olykor, különösen e korszak vége felé, ideiglenes vagy örök jogon, a hírneves Ujlakiak kezén tűnik föl. Viszont a Rozgonyiaknak az említett várakon kívül a csepeli uradalomból is jutottak részek néhány faluban vagy pusztán, Gárdony vidékén (a velenczei tó mentén) s a solti székben a Pestmegyével határos részeken, Dömsöd táján. Birtokaikhoz csupán a király vagy királyné kezén levő Csepelszigeti korona-uradalom mérhető, melyhez, mint föntebb láttuk, főként e szigeten, de azon kívül a Duna mindkét partján is, időnként változó számú kisebb-nagyobb helység avagy puszta tartozott.
V. ö. Komáromvármegyében.
Kisebb birtokosok a szentgyörgyi Vinczék, a kik (és velök együtt a Somi, Vas és Marczaltői családok) Fejérvártól nyugotra a veszprémi határon vagy hét faluban, – a Somogyvármegyéből eredő endrédi Somogyiak, a kik ugyanitt s ezenkívül Vaál, Veréb és Velencze (város) táján is, mintegy 6–8 helységben földesurak.
Ugyancsak a Veszprémvármegyével határos részeken, a tulajdonképi Fejérvármegye észak-nyugoti vidékén a fajszi Ányosoknak volt a XV. század végén vagy hat faluban birtokuk; valamivel bentebb: Moha (Fejérvártól é.-ny.), Battyán, Seregélyes és Polgár(di) táján (Fejérvártól déli irányban) pedig a folyvást emelkedő Battyániaknak, kik e névadó birtokukat a XIV. század végén kapták, – mintegy hét helységben. A hírneves hős, Kinizsi Pál, a Duna menti Adony város és mindössze két falura vagy pusztára terjedő tartozékainak ura volt.
E csekélyebb, de, mint látszik, becses jószág előbb szintén a Csepel szigeti korona-uradalomhoz tartozott, majd a Szakolyi Péteré és Magyar Balázsé volt, Kinizsi után pedig, neje révén, a kamicsáczi Horvátok kezére került. Szintén a Csepel szigeti uradalomból szakadt ki a közeli Martonvásár városa is, melyet ez időtájt állandóbban a gersei Petők kezén találunk.
A Duna-Tisza-közben, a solti székben elterült nagyobb világi birtokok közül a Pereg és Laczháza vidékén mintegy hét helységből alakult szántai Laczkfi-féle birtok Mátyás király korában teljesen a Laczkfiakkal egy eredetű némai Kolos-okra (Komáromvármegyéből) szállt. Ugyane tájon a Szentiván(y)iak, a rokon Kápolnaiakkal együtt, Szent-Iván és Kápolna helységeken kívül, az ezek környékén elterülő puszták (10–13) egész sorát bírták; odább délre, leginkább Szalk-Szent-Márton környékén vagy 5–10 helységben avagy pusztán a (bodrogvármegyei) bát-monostori Töttösök, utánok pedig a (szabolcsvármegyei) kis-várdai Várdaiak vertek gyökeret; még délebbre, Solt és Izsák vidékén vagy 8–9 faluban a Tetétleniek; Kalocsa és Polgárdi táján szintén vagy 7–9 helységben a Mikolaiak; ugyanitt s a Bodrogvármegyével és a Kunsággal határos legdélibb részeken pedig szintén 7–8 faluban a Hartaiak kezén voltak nagyobbacska birtokok.
Az egyháziak közül a Boldogságos Szűzről nevezett fejérvári prépostság (nagyobb káptalan), eme kiváltságos, nagy tekintélyű középkori egyházi testület, melynek különösen Somogyvármegyében voltak óriási birtokai, Fejérben is szintén gazdag ingatlanokban, jelesül Fejérvár városban és vidékén, sőt másfelé is (a tulajdonképi Fejérvármegyében) mintegy 33–35 helységben.
Utána következnek a Somogyvármegyében hasonlókép nagybirtokos fejérvári keresztes-lovagok (Sz.-János-vitézek, ispotályosok), a kik, főleg a Veszprémvármegyével határos széleken: Bodajk táján, továbbá Fejérvár város és Battyán helység, a velenczei tó és Csut környékén, végül a solti székben Kalocsa körül (a hol egyházi nemeseik voltak) – időnként vagy 21 helységben avagy pusztán birtokosok.
A Fejérvár városban fennállott többi egyházi testületnek, jelesül a Szent-Miklósról és Szent-Péterről czímzett (kisebb) prépostság(ok)nak, már kisebb terjedelmű (avagy ma ismeretlen fekvésű) birtokaik voltak.
A szomszéd megyékben székelő egyházi méltóságok vagy testületek közül a veszprémi püspök a veszprém-tolna-fejérvármegyei határon vagy 7, – a veszprémi káptalan Káloz vidékén 2, – a veszprémvölgyi apácza-kolostor a Duna mentén (a mai Rácz-) Almás táján s lentebb a tolnavármegyei határ felé vagy 6, 7, – a csatkai pálos-kolostor Seregélyes és Bodajk vidékén két helységben birtokos. Ezenkívül a tihanyi benczés apátságnak (Zalavármegyéből), legalább a XIV. században, Csór környékén és a Keve-aszó völgyben – a vértes-keresztúri benezés apátságnak (Komáromvármegyéből) a komáromi határ mentén, – a győri püspökségnek a Duna mentén (Rácz-)Almás táján, – a budai (ó-budai) prépostnak és káptalannak Adony és (Duna-)Pentele közt s a Duna-Tiszaközben Dömsöd környékén, – a nyulak-szigeti apáczáknak főként a Csepel-sziget mentén és szintén a Keve-alsó völgyben. – a budavári begináknak a Csepel-szigeten s a Duna egy szomszédos másik, kisebb szigetén, – a váczi püspökségnek, legalább a XIV. században, Laczháza kórnyékén, – végül a (megyebeli) ercsi cziszterczita apátságnak Ercsiben voltak kisebb jószágaik.
A Duna-Tisza-közön, a solti székben ismét tekintélyesebb egyházi birtokosokat találunk. Ezek elseje a kalocsai érsek, Kalocsa vár és város nagy részének földesura, akinek ezenkívül, a mennyire az elmosódott nyomokból kiolvasható, ugyane tájon még vagy öt (valósággal azonban bizonyára jóval több) helységben voltak jobbágyai, s mintegy 7–10 helységben egyházi nemesei. (Hontokai, sárközi szék.) Melléje sorakozik a kalocsai káptalan (a melynek birtok-viszonyairól szintén keveset tudhatunk), Kalocsa városban és vidékén 4–5 (hihetőleg azonban szintén több) helység birtokosa; továbbá a szekszárdi benczés apátság (az átellenben fekvő Tolnavármegyéből), melynek vagy 10–11 faluban voltak itten tájon (Fajsz és Kalocsa környékén) birtokai s ezek nagy részében egyházi nemesei. (Fajszi szék.)
A más megyékből való, előkelő vagy főúri családok és urak közül rövidebb ideig, ideiglenes jogon, e korszak végén vagy csupán csekélyebb részek birtokosai e megyében a várkonyi Amade, alsólendvai Bánfi, Berzeviczi, gergellaki Buzlai, lévai Cseh, Czillei, Czobor, Egervári, Ernuszt, Varai, Haraszti, Hédervári, gerebeni Hermanfi, Kanizsai, ruszkai (étyi) Kornis, Maróti, gúti Ország, Ostfi, Pakosi, Parlagi, Szapolyai családok, Bakocs Tamás és Korvin János.
){kind=link}