KOMÁROMVÁRMEGYE.
KOMÁROMVÁRMEGYE.
Nagyjából hajdan is arra a vidékre terjedt ki, a melyen ma elterül.* Csupán határain találunk itt-ott kisebb-nagyobb eltéréseket. Délkeleti zugában Gerencsér (ma Komáromvármegyében) hajdan inkább Fejérvármegyéhez tartozott; viszont a mai fejérvármegyei Ondód (hajdan Váma) Komáronvármegyéhez. A veszprémvármegyei határ-szélen a mai komáromvármegyei Kis- és Nagy-Bér (utóbbi ma puszta) s Ászár helységeket a XV. században Veszprémvármegyéhez számították; odább észak felé, a Duna északi oldalán, Érsek-Ujvár vidékén pedig Szimő (hajdan Szemő vagy Szemej) helységet inkább Nyitravármegyéhez. Az északkeleti és keleti határszélen a barsvármegyei Lót és Cseke, valamint lentebb az esztergomvármegyei Bátor-Keszi és Mocs a XV. században Komáronvármegyéhez is számíthatók; viszont a mai Komáromvármegyei Tardos, Tolna, Héreg és Tarján vidéke Esztergomvármegyéhez is.
Nevének változataira nézve l. Komáron varnál, városnál és Révkomáron helységnél. A megye megnevezésénél az oklevelek ez időszakban rendszerint e kitételt használják: «in comitatu Komaroniensi».
A II. Ulászló korabeli adólajstromok szerint 1494-ben 2195, 1495-ben pedig 2161 forintnyi segélyt vetettek ki területére.* Világi és egyházi nagy-uradalmak, közép, kis- és egyházi nemesi birtokok s apró egyházi és főúri részjószágok váltakoznak területén.
Engel, i. h. 22. és 130. l.
A világi nagy-uradalmak közül a komároni a legelső, élén Komáron várával és városával, a melyekhez ezenkívül a XIII. század közepétől a XV. század végeig a Duna mindkét oldalán elterülő mintegy 22–23 helységet (részben vagy egészen) s más jelentékeny haszonvételeket számítottak. E helységek közül négy (Megyer, Neszmély, Szőny és Tany) a XV. században mező-városi kiváltságokat élvezett s így az uradalom földesurának még több hasznot (főleg piaczvám) hajtott.
E földesurak rendszerint magok a királyok, a kik eme jelentékeny Duna-menti várnak és városnak birtokát ez időszakban a magok számára állandóan megtartották s csupán zálogképen adták ki olykor kezökből.
A második királyi uradalom a tatai, mely Zsigmond és Mátyás király idejében sokáig nem csupán birtoka, hanem egyik székhelye is volt uralkodóinknak. Közben azonban huzamosan bírták a Rozgonyiak is. Tata várán s a két Tata városán kívül a huszas években mintegy kilencz, később a negyvenes években már csak négy komáronvármegyei falut vagy pusztát találunk hozzácsatolva.
A Rozgonyiak Tatán kívül a Komáronvármegyéhez számítható Gesztes várának s ehhez a megye dk. sarkában mintegy 7–10 falunak vagy pusztának, továbbá ugyane tájon, fejérvármegyei Gerencsér és Vitány várukhoz még vagy 3–4 helységnek is urai e megyében.
Kívülök még csupán a Héderváriak tekinthetők nagybirtokosoknak, szintén a Dunán túli részben, még pedig ennek is inkább a nyugoti felében Kocs, Vigmán (ma Igmánd), Császár, Kethely sat. vidékén, összesen vagy 5–6 helységben és (1500 táján) még vagy 20 pusztán.
A köznemesség sorából néhány régi, a Kuppán (Katpán) és Szemere nemzetségéből származott család válik ki terjedelmesebb birtokokkal.
A Koppán-nemzetség, az é.-ék. vidékeket kivéve, mindenfelé elágazott e megyében. Ebből valók a Bábonyaiak, akik ez időszakban a velök rokon Kovácsi, Hathalmi és Akai családokkal (utóbbi kettő Veszprémvármegyéből) együtt, a Dunától délre egy felől a győr-veszprémvármegyei határon Bábon(y)a (ma Bábolna), Tárkány és Battyán vidékén, másfelől az esztergomvármegyei határszélen Abostyán (ma Agostyán) táján, mintegy hét helységben birtokosok.
Kisebb birtokú család e nemzetségből ugyane tájon a Bánai, Bábon(y)a szomszédságában, jóval nagyobb a Pósár, mely a XV. században már, mint látszik, két ágra szakadt. Egyik a kávai Pósár-ok, a kávai (bálvány-szakállasi, véki) Harcsákkal és a véki Keszegekkel együtt vagy 4–5 faluban birtokosok, a Komáromtól nem messze észak felé elterült Vék, Keszegfalva, Vizvár, Káva sat. táján, a másik a marczelházi Pósár-ok pedig ugyanott, valamint Komáromtól keletre, az esztergommegyei határ felé eső Marczelháza, Madar, Pat sat. vidékén mintegy 8–9 helységben. A Pósár család eme két ága a kegyura ez időszakban a nemzetség régi, Komárommal majdnem szemben állott, koppán-monostori benczés monostorának is.
Sok régi Koppán nemzetségi birtokuk volt a szántai vagy némai Kolos-oknak is, főleg az ugyane nemből eredt vasi Zsidó(-fi) László után, a ki 1372-ben rokonát, szántai Kolos(-fi) Jakabot testvérévé fogadta, – más, egyéb eredetű jószágokkal együtt összesen vagy 18 helységben, Komáromtól nyugot felé, a Dunának mindkét oldalán.
A Szemere nemzetségéből á Csuziak és Szemereiek kiválóbb birtokosok, a megye é.-ék.-vidékén, Csuz, Szemere, Kamocsa sat. táján, a hol a Csuziaknak időnként összesen vagy 20, a Szemereieknek pedig vagy négy helységben avagy pusztán elterült jószágaikat ismerjük.
A harmadik, Sárt(i)ván-vecse néven ismeretes régi nemzetségből a poroszlai Hanczkófi (vagy Poroszlai) család ered, a mely, bár úgy látszik foganat nélkül, ez időszak legelején (1420 körül) még mindig jogot formált a komároni várhoz csatolt Neszmély város birtokához.
Az egyháziak közül az esztergomi érsekség a legterjedelmesebb birtokok ura e megyében, mindent összevéve vagy 36–38, a XV. században azonban már csak vagy 20–22 helység (egészen vagy részben) földesura, még pedig a megyének a Dunától északra elterülő felében: a) az esztergomi határ felé a Duna mentén Hetény és Mocs, – b) Komárom város környékén Nándor (ma Lándor) Gadócz és Örs, – c) odább északra Udvard, Perbete, Martos, Imely, Naszvad, Anyala (má puszta), Gug (ma puszta), Szimő és Gutta, – d) ismét odább délre Komáromtól nyugot felé Tany (város) és Érsek-Lél helységekben és ezek környékén. Egyhází nemeseinek e megyei széke az utól említett Érsek-Lél helység volt.
A másik fő egyházi birtokos a pannonhalmi benczés apátság, összesen vagy 15 faluban, a megyének Dunán inneni és túli részében, jelesül a Dunán túl főleg Almás, Füzegtő (ma Füzitő), Tömörd és Dinnye, – a Dunán innen pedig különösen Füs(s), Csicsó és Ásván(y)tő helységekben. Egyházi nemeseinek széke, úgy látszik, Füs(s) helység volt.
Az egyházi méltóságok és testületek közül a többiek már sokkal csekélyebb birtokok urai e megyében. Jelesül a nyitrai püspök vagy három faluban, különösen a Duna menti Zsitvatőn; a nyitrai káptalan, két faluban; a győri püspök és káptalana, tudtunkra csak egy-egy faluban; az esztergomi székes-káptalan, az esztergomi Sz.-Tamás prépostság, utóbbi Izsa faluban, Komáromtól keletre; a fejérvári nagy-prépostság (meglehet csak a XIII. században) s a fejérvári keresztes lovagok hasonlókép; aztán a benczés apátságok közül az e megyei tatai Tata város környékén, a vértes-kereszturi (vértes-szent-kereszti) a megye dk. zugában, a koppán-monostori a Duna mentén; más megyékből a garam-szentbenedeki, a megye északi felében fekvő három faluban I. Géza király ideje óta; a bakony-béli, – mely Komáron város piacz-vámjának nagy részét bírta; a praemontrei prépostságok közül az e megyei majki, két faluban (a XIII., XIV. században); s a szomszédos (veszprémvármegyei) hantai, Kis-Bér vidékén, hasonlókép két helységben. Végül a nyulak-szigeti apáczáknak, a csatkai (Veszprémvármegye) pálosoknak s két budavári (a Nagy-Boldogasszony- és Szent-György-) egyháznak voltak még itt-ott megemlíthető részei vagy birtokai.
Más megyékből való, főuri avagy előkelőbb köznemesi családok és urak közül rövidebb ideig, ideiglenes jogon, e korszak végén, vagy csupán csekélyebb részek birtokosai e megyében; a Losonczi Bánfi (Losonczi), Bátori, gúti Országh, Bucsányi vagy Korlátkői, lévai Cseh, olnodi Czudar, gordovai Fancs(i), Szécsényi, fraknói Gróf (Nagymartoni), Kanizsai, Nagylucsei, Szécsi családok és Korvin János.
){kind=link}