KOMÁROMVÁRMEGYE.

Teljes szövegű keresés

KOMÁROMVÁRMEGYE.
Nagyjából hajdan is arra a vidékre terjedt ki, a melyen ma elterül.* Csupán határain találunk itt-ott kisebb-nagyobb eltéréseket. Délkeleti zugában Gerencsér (ma Komáromvármegyében) hajdan inkább Fejérvármegyéhez tartozott; viszont a mai fejérvármegyei Ondód (hajdan Váma) Komáronvármegyéhez. A veszprémvármegyei határ-szélen a mai komáromvármegyei Kis- és Nagy-Bér (utóbbi ma puszta) s Ászár helységeket a XV. században Veszprémvármegyéhez számították; odább észak felé, a Duna északi oldalán, Érsek-Ujvár vidékén pedig Szimő (hajdan Szemő vagy Szemej) helységet inkább Nyitravármegyéhez. Az északkeleti és keleti határszélen a barsvármegyei Lót és Cseke, valamint lentebb az esztergomvármegyei Bátor-Keszi és Mocs a XV. században Komáronvármegyéhez is számíthatók; viszont a mai Komáromvármegyei Tardos, Tolna, Héreg és Tarján vidéke Esztergomvármegyéhez is.
Nevének változataira nézve l. Komáron varnál, városnál és Révkomáron helységnél. A megye megnevezésénél az oklevelek ez időszakban rendszerint e kitételt használják: «in comitatu Komaroniensi».
A II. Ulászló korabeli adólajstromok szerint 1494-ben 2195, 1495-ben pedig 2161 forintnyi segélyt vetettek ki területére.* Világi és egyházi nagy-uradalmak, közép, kis- és egyházi nemesi birtokok s apró egyházi és főúri részjószágok váltakoznak területén.
Engel, i. h. 22. és 130. l.
A világi nagy-uradalmak közül a komároni a legelső, élén Komáron várával és városával, a melyekhez ezenkívül a XIII. század közepétől a XV. század végeig a Duna mindkét oldalán elterülő mintegy 22–23 helységet (részben vagy egészen) s más jelentékeny haszonvételeket számítottak. E helységek közül négy (Megyer, Neszmély, Szőny és Tany) a XV. században mező-városi kiváltságokat élvezett s így az uradalom földesurának még több hasznot (főleg piaczvám) hajtott.
E földesurak rendszerint magok a királyok, a kik eme jelentékeny Duna-menti várnak és városnak birtokát ez időszakban a magok számára állandóan megtartották s csupán zálogképen adták ki olykor kezökből.
A második királyi uradalom a tatai, mely Zsigmond és Mátyás király idejében sokáig nem csupán birtoka, hanem egyik székhelye is volt uralkodóinknak. Közben azonban huzamosan bírták a Rozgonyiak is. Tata várán s a két Tata városán kívül a huszas években mintegy kilencz, később a negyvenes években már csak négy komáronvármegyei falut vagy pusztát találunk hozzácsatolva.
A Rozgonyiak Tatán kívül a Komáronvármegyéhez számítható Gesztes várának s ehhez a megye dk. sarkában mintegy 7–10 falunak vagy pusztának, továbbá ugyane tájon, fejérvármegyei Gerencsér és Vitány várukhoz még vagy 3–4 helységnek is urai e megyében.
Kívülök még csupán a Héderváriak tekinthetők nagybirtokosoknak, szintén a Dunán túli részben, még pedig ennek is inkább a nyugoti felében Kocs, Vigmán (ma Igmánd), Császár, Kethely sat. vidékén, összesen vagy 5–6 helységben és (1500 táján) még vagy 20 pusztán.
A köznemesség sorából néhány régi, a Kuppán (Katpán) és Szemere nemzetségéből származott család válik ki terjedelmesebb birtokokkal.
A Koppán-nemzetség, az é.-ék. vidékeket kivéve, mindenfelé elágazott e megyében. Ebből valók a Bábonyaiak, akik ez időszakban a velök rokon Kovácsi, Hathalmi és Akai családokkal (utóbbi kettő Veszprémvármegyéből) együtt, a Dunától délre egy felől a győr-veszprémvármegyei határon Bábon(y)a (ma Bábolna), Tárkány és Battyán vidékén, másfelől az esztergomvármegyei határszélen Abostyán (ma Agostyán) táján, mintegy hét helységben birtokosok.
Kisebb birtokú család e nemzetségből ugyane tájon a Bánai, Bábon(y)a szomszédságában, jóval nagyobb a Pósár, mely a XV. században már, mint látszik, két ágra szakadt. Egyik a kávai Pósár-ok, a kávai (bálvány-szakállasi, véki) Harcsákkal és a véki Keszegekkel együtt vagy 4–5 faluban birtokosok, a Komáromtól nem messze észak felé elterült Vék, Keszegfalva, Vizvár, Káva sat. táján, a másik a marczelházi Pósár-ok pedig ugyanott, valamint Komáromtól keletre, az esztergommegyei határ felé eső Marczelháza, Madar, Pat sat. vidékén mintegy 8–9 helységben. A Pósár család eme két ága a kegyura ez időszakban a nemzetség régi, Komárommal majdnem szemben állott, koppán-monostori benczés monostorának is.
Sok régi Koppán nemzetségi birtokuk volt a szántai vagy némai Kolos-oknak is, főleg az ugyane nemből eredt vasi Zsidó(-fi) László után, a ki 1372-ben rokonát, szántai Kolos(-fi) Jakabot testvérévé fogadta, – más, egyéb eredetű jószágokkal együtt összesen vagy 18 helységben, Komáromtól nyugot felé, a Dunának mindkét oldalán.
A Szemere nemzetségéből á Csuziak és Szemereiek kiválóbb birtokosok, a megye é.-ék.-vidékén, Csuz, Szemere, Kamocsa sat. táján, a hol a Csuziaknak időnként összesen vagy 20, a Szemereieknek pedig vagy négy helységben avagy pusztán elterült jószágaikat ismerjük.
A harmadik, Sárt(i)ván-vecse néven ismeretes régi nemzetségből a poroszlai Hanczkófi (vagy Poroszlai) család ered, a mely, bár úgy látszik foganat nélkül, ez időszak legelején (1420 körül) még mindig jogot formált a komároni várhoz csatolt Neszmély város birtokához.
Az egyháziak közül az esztergomi érsekség a legterjedelmesebb birtokok ura e megyében, mindent összevéve vagy 36–38, a XV. században azonban már csak vagy 20–22 helység (egészen vagy részben) földesura, még pedig a megyének a Dunától északra elterülő felében: a) az esztergomi határ felé a Duna mentén Hetény és Mocs, – b) Komárom város környékén Nándor (ma Lándor) Gadócz és Örs, – c) odább északra Udvard, Perbete, Martos, Imely, Naszvad, Anyala (má puszta), Gug (ma puszta), Szimő és Gutta, – d) ismét odább délre Komáromtól nyugot felé Tany (város) és Érsek-Lél helységekben és ezek környékén. Egyhází nemeseinek e megyei széke az utól említett Érsek-Lél helység volt.
A másik fő egyházi birtokos a pannonhalmi benczés apátság, összesen vagy 15 faluban, a megyének Dunán inneni és túli részében, jelesül a Dunán túl főleg Almás, Füzegtő (ma Füzitő), Tömörd és Dinnye, – a Dunán innen pedig különösen Füs(s), Csicsó és Ásván(y)tő helységekben. Egyházi nemeseinek széke, úgy látszik, Füs(s) helység volt.
Az egyházi méltóságok és testületek közül a többiek már sokkal csekélyebb birtokok urai e megyében. Jelesül a nyitrai püspök vagy három faluban, különösen a Duna menti Zsitvatőn; a nyitrai káptalan, két faluban; a győri püspök és káptalana, tudtunkra csak egy-egy faluban; az esztergomi székes-káptalan, az esztergomi Sz.-Tamás prépostság, utóbbi Izsa faluban, Komáromtól keletre; a fejérvári nagy-prépostság (meglehet csak a XIII. században) s a fejérvári keresztes lovagok hasonlókép; aztán a benczés apátságok közül az e megyei tatai Tata város környékén, a vértes-kereszturi (vértes-szent-kereszti) a megye dk. zugában, a koppán-monostori a Duna mentén; más megyékből a garam-szentbenedeki, a megye északi felében fekvő három faluban I. Géza király ideje óta; a bakony-béli, – mely Komáron város piacz-vámjának nagy részét bírta; a praemontrei prépostságok közül az e megyei majki, két faluban (a XIII., XIV. században); s a szomszédos (veszprémvármegyei) hantai, Kis-Bér vidékén, hasonlókép két helységben. Végül a nyulak-szigeti apáczáknak, a csatkai (Veszprémvármegye) pálosoknak s két budavári (a Nagy-Boldogasszony- és Szent-György-) egyháznak voltak még itt-ott megemlíthető részei vagy birtokai.
Más megyékből való, főuri avagy előkelőbb köznemesi családok és urak közül rövidebb ideig, ideiglenes jogon, e korszak végén, vagy csupán csekélyebb részek birtokosai e megyében; a Losonczi Bánfi (Losonczi), Bátori, gúti Országh, Bucsányi vagy Korlátkői, lévai Cseh, olnodi Czudar, gordovai Fancs(i), Szécsényi, fraknói Gróf (Nagymartoni), Kanizsai, Nagylucsei, Szécsi családok és Korvin János.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages