MOSONYVÁRMEGYE.
MOSONYVÁRMEGYE.
Hajdan nagyobb volt mint manapság; mert nyugot felől egészen a Sár vagyis Lajta folyóig terjedt, s a ma Alsó-Ausztriában fekvő Au* és Hof helységek, Mannersdorf (hajdan inkább Mannesdorf) és Sommerein (hajdan Samarja, Sandmerein) városok is hozzátartoztak. Mannesdorf határában, tehát szintén mai osztrák területen feküdt a régi Scharfeneck (Sárfenék vagy Élesszeg) vár, az említett két városból és helységből álló uradalom feje is.*
E helységet inkább Sopronvármegyéhez számították a középkorban, sőt olykor Hof(f)ot is.
V. ö. Nagy Imre: A Lajta mint, határfolyam cz. értekezését a Századok 1871. évfolyamában 369. és köv. l., a Sár vagy Lajta folyóra nézve pedig 1208: Árpádk. új okmtár. VI. 324., 1263: Hazai okmt. VII. 134., 1279: Árpádk. új okmt. IX. 251.; 1399: Muz. llt., 1405: Tört. Társ. Letét. (L. Sopronvármegyében is.)
1495-ben 923 forintnyi adót vetettek ki területére.* Területe nagybirtokosság és kisnemesség közt oszlott meg; közép-birtokot aránylag keveset találunk rajta.
Engel, i. h. 144. l.
Legnagyobb birtokosai a hirneves bazini és szent-györgyi Grófok, a kik a század közepe táján Óvár várában vetették meg lábukat. E vár uradalmához Óvár, Mosony, továbbá Rajka, Fertőfő-Szombathely (vagy Neusiedel, a mai Fertő parti Nezsider) és Zarány (vagy Zaránd) m.-városokon kívül, a megye dny. zugában fekvő Lébénytől é.-ény. felé Kemnye, Halászi, Fekete-erdő, Levél, Bezenye, Jarendorf, Csuny (Sundorf), innen (Zarány és Fertőfő-Szombathely irányában) délnyugatnak a Fertőig, majd délkeletnek Féltorony, Szántó (ma Tarcsa) és Sz.-János helységeken át, mintegy 20 falu óriási területe tartozott.
Ugyanez időtájt Scharfeneck várát is megszerezték, föntebb leírt, ma Ausztriában fekvő értékes uradalmával, majd a köpcseit is, a hasonló nevű várral és várossal s két falu részeivel együtt.
E három első rangú jószág, a Fertőtől észak felé, egy kisebb, de szintén becses birtoktestet ölelt körül, mely Pocz-Neusiedel (ma Lajtafalu), Ujfalu és Par(e)ndorf helységekből állt, s a pozsonyvármegyei Dévény várához tartozott. A szent-györgyi Grófok, a Mátyás király trónraléptét megelőzött zavaros években ezt is kezökre tudták keríteni hatalmas birtokosaiktól: a Garaiaktól. Úgyhogy Lébénytől ény. felé Samarjáig és Au-ig, viszont Köpcsétől délre Sz.-Jánosig három vár (Óvár, Köpcse és Scharfeneck), nyolcz város (Óvár, Mosony, Rajka, Fertőfő-Szombathely, Zarány, Köpcse, Mannesdorf és Samarja) és mintegy 28 helység, a megye területének legbecsesebb és legnagyobb része, mondhatni, minden valamire való uradalma ő rájok nézett.
Egyetlen kivétel csupán az oroszvári, mert ez Oroszvár vár és város. 2–3 helységgel a Fertő tó (Gálos) és Óvár vidékén, meglehetős állandóan a Tompek (Tanpek) családé volt.
A többi nagybirtokosok nem egyebek, mint a szent-györgyi Grófok elődei, az ő különféle uradalmaikban. Ilyenek a vereskői Wolfart-ok Óvár várában; a Kapler-ek Köpcsében; s a Kápolnai-ak vagy Kappelni-ek, Scharfenecki-ek a scharfenecki uradalomban.
Kívülök a fraknói (nagy-martoni) Grófok, a monyorókereki Elderbach-ok, Héderváriak, Kanizsaiak, Nagylucseiek, Rozgonyiak, rima-szécsi Szécsiek, továbbá a szomszédos német vidékről: Albert osztrák herczeg, a Groffnecker-ek, Encze(r)sdorfer-ek, a trautmannsdorfi Riedenmacher-ek, ebenfurti Spitzer-ek, Trautmannsdorfer-ek, végül a mondforti grófok, részint a sz.-györgyi Grófok uradalmaiban, részint másutt, szerte a megyében, csak rövid ideig vagy kisebb részek birtokosai.
A köznemesség aránylag csekély birtokú, de azért elég számos, s jórészt német eredetű. Ilyenek az araki Baidensdorf, pacz-neusiedeli De(e)r és Farenprett, a samarjai Faselein, pomágyi Federl, mannestorfi Fogt, czurendorfi Freisinger, hoffi Giles(?), köpcsei Grisser, zarányi Gutar, jarendorfi Harscher, Hoffi, mosonyi Hoffnar, pámai Kerelburger, rajkai Kneperger, Mannesdorfi, jarendorfi Meer vagy Merern, sz.-györgyi Mittendorfer, neusiedeli Moil, Münichhofi, pocz-neusiedeli Nagler, köpcsei Neulicher, pocz-neusiedeli Pergmaister, mittendorfi vagy pruki Poeckel, czurendorfi Pra(i)tendorfer, jarendorfi Pra(i)tnecker, levéli Rauscher, monohudvari Scheffel, gátai Schellendorfer, rajkai Schenk, zarányi Scherenprunner, samarjai Schnebek, belső-kemnyei Seide(g)k, rajkai Slezák vagy Slezier, pacz-neusiedeli Stainer, zarándi Stelczer, nyulasi Stumpfel, samarjai Sleinicz, gátai Sotler, pocz-neusiedeli Stomer és Wallecker, neusiedeli Walperger, pocz-neusiedeli Winterperger, továbbá a Gonl, Klausner, Kropach, Span és Weisz családok; úgyhogy a megyebeli birtokos nemességnek bizonyára fele, a mely állandóan e megyében lakott, – német eredetűnek mondható.
Az egyháziak hasonlókép kisebb birtokuak, de a legtehetősebb közöttük szintén osztrák. Ez a heiligenkreuzi cziszterczita apátság, mely a magyar királyok nagylelkűségének mintegy 5–10 falut vagy pusztát köszönhetett, főleg a Sár folyó mellékén s a Fertő tó keleti partja mentén.
Az átellenes sarokban, Libény vagy Lébény környékén az itteni benczés apátság mintegy 5–6 helységben s a Hanság-on volt birtokos; az Óvár városi vámon pedig a pilisi cziszterczita apátság és a fejérvári nagy-prépostság (utóbbi, legalább az Árpádkorban, a Mosony városin is) osztozott az óvári uradalom birtokosaival.
Ezenkívül még csak a győri székes-káptalannak és a pannonhalmi benczés apátságnak volt egy-egy faluja vagy falurésze, – a Fertő északi part-vidékén.
){kind=link}