TOLNAVÁRMEGYE.

Teljes szövegű keresés

TOLNAVÁRMEGYE.
Alakja s ennélfogva terjedelme is elütött a maitól. Északon és keleten nagyjából hajdan a ma ismeretes határokig terjedt; dél és nyugot, azaz Baranya és Somogy megyék felé azonban jóval terjedelmesebb volt, mint napjainkban.
Báttaszéktől nyugotra Ófalu (ma baranyamegyei) helység táján kezdett eltérni a határ, mert e falut hajdan már Tolnavármegyéhez számították. Ugyane megyéhez – mintegy végső pontokul Baranyavármegye felé – számíthatók odább nyugoton Nádasd (talán), Szent-László, Battyán, Jánosi, Liget, Varga, Sásd, Vázsnok, Mezéd, Bakolcza stb.; * valamint föntebb a ma szintén baranyai Vaszar, Tékes (helys. Telkes), Gerényes, Mágocs, Kozár. Hagymás sat. helységek is, úgy hogy a mai Baranyamegyének nagyjából Ófalutól Bakóczáig terjedő északnyugoti sarka Tolnavármegyéhez tartozott. A nyugoti oldalon pedig Kercseliget vidékétől föl Koppányig, a mai somogymegyei Fonó, Zimán(y), Gyalán, Szill, Derecske, Koppány stb. helységek vidéke növelé Tolnavármegye területét*
Pölöske, Godissa, Gyümölcsény, Mindszent stb. ez időszakból előttem ismeretlenek, de a XVI. század közepe táján (1542.) Tolnavármegyében feküsznek.
E megyei beosztásnak alapja e tájon az eredeti egyházi területi felosztás volt. (V. ö. Ortvay Magyarorsz. egyh. földl. I. k. a pécsi püspökségnél.)
1494-ben 9924 1/2, 1495-ben pedig 10,031 1/2 forintnyi adót vetettek ki hatalmas területére, mely ekként megközelíté az óriási Somogy vármegyéét.*
Engel, i. m. I. 29. és 133 l.
Egyházi és világi nagy-uradalmak, közép- és kisebb birtokok változatos csoportban találhatók rajta.*
Számos besenyő telep is volt e megyében. (1235: Fejér. III. 2. 421., 1344: Zichy okmt. II. 114., 1399: Körmendi llt. Acta memorabilia, n. 7.) Utóbbi oklevél Tökös-szeg, Végfalu, Középfalu, Belcs, Kaptáros, Kajdacs és Partas-Dorog helységeket nevezi meg, mint a melyekben nemes besenyők laknak. (V. ö. Nádasd városnál.)
Legnagyobb birtokosok a hírneves Héderváriak, a XV. század közepe tája óta három nagy uradalom urai vagy társbirtokosai. Ezek elseje, a megye északkeleti határ-vidékén az ozorai, melyhez a híres Ozorai Pipo halála után jutottak, várral (Ozorán), két várossal (Ozora és Dalmad) és vagy 6–13 faluval, részben Ozora, ettől nyugotra: Szokoly, délre Majsa, még délebbre Kurd és Dalmad vidékén. A második; az ozorainak délnyugat felé mintegy folytatása; a tamási uradalom, élén Tamási várával és városával, melyekhez 1441-ben 11 tolna- és 2 somogyvármegyei falu tartozott, Tamási vidékén egész Iregig; 1443-ban pedig már mintegy 21–25 tolna- és egy veszprémvármegyei falu ugyane tájon, köztük Régön (ma Negöly) is, 1500-ban pedig még odább délre a máskor Ozorához számított Dalmad (ekkor város, ma puszta) és vagy 24 helység avagy puszta, előbb, a XV. század közepéig, a velők egy tőből (a Héder nemzetségéből) származott Tamásiak birtokai. A harmadik uradalom a debregeczi, szintén a Tamásiak után jutott birtokukba, de csupán felerészben, mert a másik fele a Rozgonyiak kezén maradt, később pedig a mesztegnyei Szerecsenyekhez került. 1441-ben Debregecz vár és város és vagy 8–9 helység avagy puszta tartozott hozzá, Debregecz (a mai Döbrököz) vidékén, Tamásitól dél felé. Ekként a Héderváriak a veszprém-fejérvármegyei határtól, Ozorától kezdve le délnek Szokoly, Ireg, Tamási, Régön (Regöly), Dalmad helységeken stb. át Döbröközig, ha megszakításokkal is, óriási földterületnek váltak uraivá.
Az imént velök egyszerre említett két másik család közül a Rozgonyiak Debregeczen kívül még a tamási uradalomtól nyugotra, ma Somogyvármegye területén fekvő Szil(l) városban és ennek vidékén vagy hat faluban voltak birtokosok; a Somogyvármegyéből való mesztegnyei Szerecsenyek pedig, a tamási uradalomtól kelet felé, a megye közepe táján Kölesd, s lentebb (délnyugotra) Tevel, Závod, Apar stb. vidékén, a baranyamegyei határszélen, mintegy 20 helységben. A Szerecsenyek birtokainak egy része (19 helységben) azonban a XV. század elején, hűtlenség czímén, Ozorai Pipó, az ő halála után pedig (1427-ben, de ekkor már csak 8 faluban) a Száván túlról való Blagajiak kezébe ment át.
A Héderváriaknak a megye nyugoti felén végig vonuló hármas uradalmával párhuzamosan (nyugot felé) vonultak végig a megye testén a Dombaiaknak hasonló fekvésű, bár kisebb birtokaik, a megye északnyugoti sarkában fekvő Nyéktől, a hol erősségük is volt, le délnek Szakcs mezővárosán át Dombó váráig, a falvaknak kétségkívül megfelelő, bár oklevelek hiányában előttünk ismeretlen számával.
E jószágoknál egységesebbnek látszik a simontornyai, az ozorainak szomszédságában, kelet felé, előbb szintén az Ozorai Pipóé, aztán állandóan a hírneves Garaik birtoka, élén a hasonló nevű várral, melyhez 1424 táján két város (Simontornya és Börd), s ennek vidékén, valamint odább délre Pinczehely, Miszla, Székely, Dorog, sőt Hőgyész helységig vagy 16 tolna-, 5 veszprém- és 1 fejérvármegyei falu tartozott. Idő folytán ehhez a Garaiak is szereztek még e megye területén vagy öt faluban kisebb részeket.
Ismét kevésbbé egységesek az e megyéből fölemelkedett györgyi Bodók birtokai, különösen minthogy idők folytán a megye különböző vidékén szerzett kisebb-nagyobb jószágrészekből alakultak. Egyik központjuk Anyavára vagy Sártornya, a Sárvíz mocsaraiban, Szegszárdtól nem messze északnyugot felé, a hol, valamint a megye közepén s a másik központ, az ősi Györgyi (ma puszta) táján, már mai baranyai területen Dombovár, Döbrököz, Mágocs, (Rácz-)Kozár, Vaszar stb. vidékén 1510-ben 44, s ezenkívül, szintén Anyavárhoz, a szomszédos somogyvármegyei földön 9 faluban birtokosok. Olykor a mai somogymegyei területen, Szil(l) városban is volt részök.
A mai somogy-tolna-baranyai határon, Dombovártól nyugot felé, ekkor még tolnavármegyei területen állt hajdan Dáró vára, mintegy 13 tolna- és (föntebb Nágocsnál) 3 somogyvármegyei helységgel, mint tartozékokkal együtt, a XIII. század második felében sokat emlegetett Mojs utódai, a dárói Majos-ok birtokában; az ellenkező oldalon, a mai baranyamegyei Jánosi, Battyán, Magyar-Egregy stb. vidékén pedig Máré vára, időnként mintegy 6–13 faluból vagy pusztából álló tartományával együtt a Gunyafi-ak és bátmonostori Töttös-ök (utóbbiak után pedig a kisvárdai Várdaiak) birtoka. A Töttösöknek különben ugyanitt még több (vagy 14) faluban is volt részök, bár bebizonyíthatólag inkább csak a XIV. században s a XV. század elején.
Végül még két jelentékeny családnak volt eme, manapság Baranyához tartozó földön nagyobb uradalma, ú. m. a lévai Cseheknek (Barsvármegyéből) Szalatna (ma Szalatnok), Kozár, Bikal stb. vidékén, a pozsega- és valkóvármegyei nevnai Treutel-ek után (de gyakran másokkal megosztva) mintegy 16, s a szintén valkóvármegyei Kórógyiaknak Nádasd városban és környékén, a mai tolna-baranyai határszélen vagy 23, ma már legnagyobbrészt ismeretlen fekvésű helységben.
Világi nagyuradalmat többet nem igen találunk a megye területén. Mert a Rátold-nembeli Pak(o)si és pak(o)si Szemere családnak a Duna mentén: Pak(o)s városban és vidékén (tudtommal vagy három, meglehet azonban jóval több faluban) elterült jószáguk már csak a közép-birtokok közé sorozhatók.
Ugyanilyen a györkönyi is, Paks mellett nyugot felé, vagy hét faluval avagy falu-részszel, e tájon, be egész Gyárakig, – részben a Györkönyi (Györkömi), a györkönyi Piber stb. köznemes családok, részben (1429., 1465.) a hírneves Marótiak birtokában; továbbá a Szakadátiaké, hasonlókép Gyönk vidékén (a hol Szakadát ma is megvan), a XIV. század legelején (1305.) 12, később, a XV. században pedig 7 helységben vagy pusztán. Szintén középbirtokosok ugyancsak Gyönk közelében, azaz a megye középső tájain, Régön (Regöly) vidékén a Henyeiek vagy henyei Tiburcz-ok (Tiburczfiak) vagy 9, a (Baranyavármegyéból való) Mekcsei vagy mekcsei Baranyai-ak vagy 8, továbbá Hőgyész környékén a Sólyagi-ak a XV. század közepén vagy 8, régebben, jelesül a század elején pedig még több, – odább délre Morga (ma Murga) és lent, Bohnyán (ma Bonyhád) táján a Morgaiak, az iváni monostor patronusai, mintegy 7, – az Ábeliek, a mai Baranyavármegye észak-nyugoti és Tolnavármegye délkeleti határvidékén vagy 10, a (temesvármegyei) Maczedóniaiak és maczedóniai Dancsok ugyane tájon vagy 6–7 faluban avagy pusztán; végül a (győrvármegyei) Pokiak, a 70-es évek óta a mai baranyavármegyei Mágocs vidékén Trenka Jánossal együtt hat helységben. Utóbbi birtokok azonban 1490-ben az enyingi Törökök kezére kerültek, a kik ezenkívül másfelé is szereztek kisebb részeket (2–3 helységben), 1480-ban pedig a Bakiak után Szántó vidékén hat falut kaptak királyi adományban.
A többi világi birtokosság vagy még csekélyebb birtokú közép- és kisnemesség, vagy pedig más megyebeli olyan előkelő család és nemes-úr, a kinek e megyében csupán ideiglen, rövid ideig, vagy csupán kisebb jószága volt. Ilyenek a Battyániak és fajszi Ányosok, tolnai Bornemisza János, a keresztúri Bocskaiak
(Somogyvármegyéből, e megyével szomszédos földön), a gergelylaki Bu(c)zlaiak (hasonlókép, Szill városban), monoszlai Csupor Miklós (a Kórógyiak után, rövid ideig), a debrentei Himfiek és Hosszutótiak, a horogszegi, laki, kereszturi Garázdák, a Győrnembeli (baranyavármegyei) Gyulaiak, a szekcsői Herczegek, Szerdahelyiek (sz. Imrefiek), kusalyi Jakcsok, Kanizsaiak, Kállaiak, Parlagiak, a király és királyné, a némai Kolos-ok és bősi Ördögök, a serkei Lorántfiak, Marczaliak, a Marótiak (a nádasdi és györkönyi uradalmakban), a Niczkiek, gúti Országh Mihály, a Pernesziek (Somogyból), a gersei Petők, Ráskai Balázs, az Ujlakiak (Debregecz (és Tamási várában), a Zicsiek (Zichyek) és földvári Zubor-ok.
Nagyterjedelmű jószágokat találunk úgy az ezen, mint a szomszédos megyékben székelő egyházi méltóságok és testületek birtokában. E jószágok Duna-Földvártól a Duna mentén le délnek Bát(t)áig, innen nyugotnak fordulva a somogyi határig, innen ismét ugyane határ mentén egyenesen fel északnak, – mintegy ív alakban – körítették, szelték a világiak e megyei birtokait.
Ez ívnek legészakkeletibb pontján a földvári vagy dunaföldvári benczés apátság, Földvár város egyik földesura az első, a délfelé szomszédos és Madocsán birtokos madocsai benczés apátsággal együtt, a melyeknek ezenkívül kissé bentebb: Kölesd vidékén s (a földvárinak) a Duna menti Fadd táján is voltak némi birtokaik.
Szintén e keleti tájakon, főleg a Duna és a Sárvíz mentén a tihanyi apátságnak is lehettek apróbb részei, bár – úgy látszik – inkább csak a XIV. században.
Jelentékenyebb birtokos két Fejérvár városi egyházi testület, jelesül az itteni nagy-prépostság (társas káptalan, illetve a Bold. Szűzről nevezett nagy-templom), a Duna mentén fekvő szomszédos hét városban, Faddon és Tolnavárott, s mintegy 12 helységben avagy pusztán ugyane tájon és másfelé is a megyében; továbbá a Sz.-János-lovagok (keresztes-vitézek), szintén Fadd, s ezenkívül még Gyánt (Simontornya vidékén) és Varasd (lentebb, Szekszárdtól nyugatra) városokban s ezek környékén időnként vagy 3–6 helységben és pusztán. Fadd városban ezenkívül a veszprémi székes káptalannak is voltak némi részei.
Délre a fadd-tolnavári Duna-vidéktől négy egyházi testület birtokai terültek el, a baranyai határszélig. Ezek közül első a szekszárdi benczés apátság, Szekszárd vár és város, s az ismeretes okleveles nyomok szerint még 3 vagy 4 (voltaképen azonban kétségkívül még több) helység, – odább a széki vagy czikadori cziszterczita apátság, Szék (ma Bátta-Szék) város és erősség s vagy 9 helység, – aztán a bát(t)ai benczés apátság Bát(t)a város és vagy két helység, – végül a titeli prépostság (társas káptalan), a XV. század végén ugyancsak e vidéken (Alsó-Nána és Pilis táján), továbbá lentebb Mányok, Lengyel (Szekszárdtól ny.-d. és ny.) és Csibrád (Döbrököztől é-ny.) táján, három uradalom földesura.
Szomszédos vele a Buda melletti felhévizi prépostság, Széplak (ma puszta Czikó m.) mezővárosban; továbbá a pécsi püspökség, az 1542. évi adólajstrom szerint e vidék legnagyobb egyházi birtokosa. Jószágai ekkor vagy 19 faluban, a (mai) baranya-tolnai kettős s a somogy-tolna-baranyai hármas határon terültek el; a XV. századból azonban – sajnos – az adatok fogyatékossága miatt csak néhány, mintegy 7–10 faluját tudjuk megnevezni. Központja e birtokoknak Szász vára, a Völgységen.
A pécsi káptalannak már csak vagy három faluban voltak részei, leginkább Jánosi táján, a mely mellett vonult a középkorban a tolna-baranyai megye-határ.
Innen északra a mágocsi benczés apátság Mágocson (a mai Baranyamegye é.-nyugoti zugában) csak kis-birtokos; az ábr(ah)ámi cziszterczita apátság, odább ny.-ény. felé, bár alapítójától, Mojs. királynői tárnokmestertől a XIII. század második felében 13 falut kapott, később jóval kevesebb, csupán 3–4 faluban volt földesúr: Dombovár táján, a hol az azóta elpusztult Ábr(ah)ám is állt.
A szomszédságban (észak felé) a dömösi prépostság hatalmas uradalma terült el, Dombovártól föl Tengöldig, a XII, század közepén (1138) több mint 30 falu, melyeknek közel felét a fölbukkanó apró adatok nyomán a XV. századból is elő tudjuk sorolni.
Ugyane tájon a (somogyvármegyei) somogyvári benczés apátságnak s a szerdahelyi pálosoknak is voltak némi részeik, valamint a nyulszigeti apáczáknak is (tulajdonkép somogyvármegyei szomszédos birtokaik folytatásaként), legalább a XIII-XIV. században. Utóbbiak azonban a XV. században a megye közepe táján is szereztek részeket 4 faluban.
Végül a veszprémi püspökség nagyobb birtokos, a somogy-tolnai határszélen Bedeg, Szántó stb. vidékén, időnként vagy 7 helységben.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages