VESZPRÉMVÁRMEGYE.
VESZPRÉMVÁRMEGYE.
Mai területén feküdt hajdan is. Apró eltérések leginkább a Balaton vidékén, a győr- és komáromvármegyei határ összeszögellésénél s a tolnavármegyei Simontornya táján mutatkoznak. Pl. a Nagy-Vázsony melletti (mai zalavármegyei) Pula, a Pannonhalmától dk. eső (mai győrvármegyei Táp-)Szent-Miklós, a komáromvármegyei Ászár, Kis- és Nagy-Bér, s a Simontornya szomszédságában elterülő mai tolnavármegyei Igar, Dád és Vám helységek (vagy puszták) hajdan szintén Veszprémvármegyéhez tartoztak.
Adó-lajstroma 1488-ból fenmaradván, járásainak beosztásáról, a helységek nagyságáról s a birtokok terjedelméről és egymáshoz való arányáról szabatosabb képet alkothatunk.*
Ez adó-lajstrom, itt-ott víztől megrongálva, különben eléggé ép és használható állapotban az Orsz. Levéltárban: Dl. 28340. sz. alatt őriztetik.
E lajstrom szerint a következő járásokra oszlott:
I. járás. A megye délkeleti vidéke a Balaton mentén, t. i. a Veszprémtől dny. Nagy-Vázsonyig, nyugotra Herendig, ény.-ra Hagymáskérig és Peremartonig terjedő vonaltól délkelet felé eső rész. Megfelel a mai veszprémi és enyingi járásnak, de Rátót és Vár-Palota vidéke nélkül.
II. járás. Nagyjából a mai zirczi járásnak felel meg, hozzá számítva Rátót és Vár-Palota vidékét s Komárommegyéből Kis- és Nagy-Bért is, de leszámítva Gyirót, Román és Peterd tájékát.
III. járás. Pápa vidéke s az e várostól ddny. és éék. eső mintegy félhold alakú széle a megyének, ék.-k. felé Peterd, Gyirót, Sz.-László, Fenyőfő és Koppány helységeket is ideszámítva.
IV. járás. A még fenmaradó rész, melynek végső pontjait nagyjából Vásárhely, és innen ény. felé Doba, Szőllős, Vecse, Nagy-Alásony, innen ék. irányban Nóráp, Hodoska, Sávoly, (Adász-)Tevel, Bödöge, s innen d.-dny. felé Döbrente, Polány, (Város- és Kis-)Lőd, Csékut, Padrag és Halimba képezik.
Eme négy járás következőkép adózott, ú. m.
I. járás.
Nemesi birtokok . . . 975 forint
Egy-telkes nemesek . . 63 (?)
Összesen . . 1038 forint.
II. járás.
Nemesi birtokok . . . 827 forint
Egy-telkes nemesek . . 20 1/2 forint
Összesen . . 847 1/2 forint.
III járás.
Nemesi birtokok . . . 1099 forint
Egy-telkes nemesek . 90 (?) forint
Összesen . . . 1189 forint
IV. járás.
Nemesi birtokok . . . 879 forint
Egy-telkes nemesek . . 33 1/2 forint
Összesen . . . 912 1/2 forint
Együtt I-IV. járás . . . . . . . . . . . . . . . 1038 forint
II. járás . . . . . . . . . . . . . . . .847 1/2 forint
III. járás . . . . .. . . . . . . . . ..1189 forint
IV. járás . . . . . . . . . . . . . . . 912 1/2 forint
Főösszeg . . . . . . 3987 forint.
E szerint az egész vármegye 1488-ban összesen mintegy 3987 forint adót fizetett.* holott néhány évvel később, II. Ulászló király korában, 1494-ben csak 3461 1/2 forintot, 1495-ben pedig 3500 forintot.*
Teljesen pontos összeállítás a lajstromot megrongált vízfoltok miatt nem lehetséges.
Engel, i. m. 26, és 132. l.
A járás-beosztásra nem tekintve, adójukról ítélve nagyobb terjedelmű (legálább 10 forintot fizető) helységek a következők, ú. m.:
Bársonyos, Felső-Kamond, Kinges, Nagy-Alásony, Nagy-Bér, Ős, Sz.-Iván, Tósok 10 forinttal;
Békás, Csatár (Sur m.), Csősz (Palota m.), Dobrés, Kis-Bér, Lázi, Rostás, Sz.-György 11 forinttal;
Borsos-Győr, Gecse, Kamond, Kovácsi (Berhida m.), Marczaltő, Nyék, Podár, Polyán, Répcze, Sándori, (Kis-)Szőllős, Teés, Verestó 12 forinttal;
Tittös-Iszkáz 12 1/2 forinttal ;
Csolta, Halimba, Padrag, Tema, Vinár 13 forinttal;
Bogdány, Csajág, Litér 14 forinttal;
Dálka, Igar (Nóráp m.), Kis-Jenő 15 forinttal;
Berénd, Dudar, Maros, Nagy-Dém, Namány, Rednek, Ság (L.-Patona m.) 16 forinttal;
Faisz 16 1/2 forinttal;
Gyirolt, Kádárta, Lovas, Sikátor, Sz.-László, Szűcs 19 forinttal;
Berzse, Enying, Gerencsér, Hanta, Koppány, (Kéttornyú-)Lak, Olaszfalu (Zircz m.), Torna, Tótfalu, Tót-Vá(z)sony, Vám, Vát, Zircz 18 forinttal;
Csolt, Herend, Mezőlak, (Nagy-)Tevel 19 forinttal;
Billege, Noszlop. Ság (Sikátor m.) 20 forinttal;
Kegyeri, (Kis-)Réde, Nána, Olaszfalu (Szűcs m.) 21 forinttal;
Devecser 21 1/2 forinttal;
Béb, Csősz (Iszkáz m.); Szombathely, Vámhely 22 forinttal;
Nagy-Borsos-Győr, Román, Tapolczafő, Vein 23 forinttal;
Nagy-Berzseny, Nóráp, Tamási 25 forinttal;
Csigle, Oszlop, Szent-király-szabadja, Zsemlén 26 forinttal;
Barnag, (Álcs-)Testér 27 forinttal;
Doba, Dobrony 28 forinttal ;
Ászár, Czinikás, Hagymás-Kér 29 forinttal;
Csepel 31 forinttal ;
Nagy-Jenő, Szár-Berény 33 forinttal;
Nagy-Gyimolt, Sz.-Tamásfalva 35 forinttal;
Vinyola 36 forinttal;
(Pápa-)Teszér, Vámos 37 forinttal;
Sz.-Miklós 38 forinttal;
Kerta, Kup 40 forinttal;
Berénhida, Varsány. Vepsény 44 forinttal;
Csetény, Perewzarton 45 forinttal;
Pap-Keszi 46 forinttal;
(Fok-)Szabadi. Vaszar 48 forinttal;
Kenese, Sz.-Gál, (Nagy-)Vá(z)sony 49 forinttal;
Ősi 50 forinttal;
Balatonfő-Kajár, Ordó(-Kis-)Leveld 53 forinttal;
(Nagy-)Réde 56 forinttal;
Leveld (Város-Lőd), Nyárág 63 forinttal;
(Lovász-)Patona 76 forinttal;
Nagy-Szőllős 77 forinttal;
Palota 92 forinttal;
Vásárhely 104, – és
Pápa 236 forinttal.
Veszprém városa nem fordul elő a lajstromban, csupán egyik külvárosa; Szent-Tamásfalva 35 forint évi adóval. Az alább városokul felsorolt többi helyek közül pedig Faisz csak 16 1/2, – Nagy-Jenő 33, – továbbá Peremarton 45, – Kis- vagy Ordó- Leveld. 53, – Nagy-Leveld 63, – L.-Patona 76, – Palota 92, – Vásárhely 104. – végül a legnagyobb, Pápa 236 forintot fizetett.
Nagy-uradalmak, aránylag kevés közép-, annál több kis- és főleg egyházi birtokosság, – ez a megye birtok-viszonyainak jellemző vonása.
A terjedelmesebb és kiválóbb, várakkal, erősségekkel és városokkal ékeskedő uradalmak öt csoportba oszthatók, s ezek közül ismét kettő tűnik ki.
1. Veszprémtől keletnek, a fejérvármegyei határ felé, a Bakonyban, a régi Kont-ok ivadékai, az Ujlakiak három várban Bátorkő, Eskő és Palota várában, az ezekhez tartozó Palota városában és mintegy 17 faluban uralkodnak. Palota városáról olykor a Palotai vagy palotai Bánfi nevet is viselik. Ezenkívül a század közepe táján a szintén bakonyi, de Veszprémtől nyugot felé eső Esegvár várának és uradalmának részeit is kezökre kerítették.
2. Még nagyobb birtokosok a Garaiak. Északra az Ujlakiak három várától Csesznek vára a központja egyik uradalmuknak, melyhez a XIV. század végén (1391.) 31 helység vagy puszta, 1478-ban pedig – a midőn ősi birtokaikból a Szécsieknek a leánynegyedet kihasították – 16 helység vagy puszta (ekkor három olyan is, melyeket 1391-ben nem említenek) tartozott.
Keletnek innen Ugod váruk állt, melynek tartományát nem ismerjük ugyan, valószínű azonban, hogy az a 6–8 helység, mely e tájon a Garaiak (később a Szapolyaiak) kezén egyszer-másszor fölmerül, e vár tartozéka volt. Még odább nyugotnak Pápa vára, a hasonló nevű várossal és négy faluval, ha tán nem is oly nagy terjedelmű, de bizonyára jóval értékesebb birtokuk, mert – miként láttuk – 1488-ban Pápa város egymaga 236 forintot adózott, s így messze kivált a 100 forint körül járó legközelebbi nagyobb város (Vásárhely) és még kisebb társai közül.
Innen délnek, Somlyó vára a somlyó-vásárhelyi vámmal és három helységgel, szintén őket uralta. E váruk uradalmának azonban ez csak kisebbik része volt, a nagyobbik odább nyugot felé, Vasvármegyében terült el.
Végül még: Lovász-Patona város, a megye dk. zugában (Szilas-Balhás táján) pedig tolnavármegyei Simontornya várukhoz még három falu volt azt övék, úgyhogy Csesznek vidékétől elkezdve Ugodon, innen északnak Lovász-Patonán, nyugotnak Pápán, s le délnek Somlyón át, mintegy félkörben, leginkább a Bakonyban, de azon kívül is négy vár, két város és időnként 33–45–50 falu uralta őket. 1450-ben, a mikor mén fennállt, övék volt a Bakony nagy részével együtt a bakonyi örökös erdőispánság is. *
Tota silva Bakonii, cuius perpetuum habemus comitatum. (Dl. 14424. V. ö. a bakonyi erdő-ispánságra nézve: 1269: Haz okmt. IV. 46.. 1270: U. o. III. 17.. 1278: Haz. oklt. 80., 1325: Körmendi llt. Himfyana, n. 32., 1347: Anjouk. okmt. V. 2., 1384: Pannonhalmi főapáts. házi llt. LI. T., 1401: Dl. 8655; 1414: Fejér. X. 5. 467., 1421: Dl. 11140; 1470: Körmendi llt. Himfyana, n. 539., továbbá: Századok. 1876. 296. l., Pesty. Eltünt régi vármegyék. I. 209. sat., végül Tagányi Károly, Erdészeti oklt. I. köt. Bevezetés és több oklevél kivonata.)
Ez uradalmaik egy része – Csesznek, Pápa és Ugod, – nemsokára a nádori ág kihalása után a hírneves Szapolyaiak kezére került; Somlyó vár egyideig a Kinizsi Pálé volt s aztán szintén a Szapolyaiaké lett; Lovász-Patona a némai Kolosoké, a simontornyai részek pedig a királynéé.
3. A megy e harmadik (világi) nagybirtokosai a Szalók nembeli debrentei Himfiek (Debrenteiek). Nagy Lajos király korában épített fészkük Debrente vár vidékén (Pápától dk.) és másfelé is, összesen vagy 20–25 helységben és ezenkívül olykor a velök vérrokon Hosszutótiak birtokaiban is.
4. Melléjök sorakoznak odább dk. felé, a Bakony ölében a Lőrinte-nemből eredő Esegváriak (Csékutiak), Esegvár várának (a XV. század folyamán már csak részben) urai, itten tájon s Vázsony vidékén vagy 8–11 faluban.
5. A Bakony szélén, Vázsonyban a külső-szolnokmegyei Vezsenyből eredő Vezsenyieket találjuk, a kik után (1472-ben) Kinizsi Pál kapta és bírta Vá(z)sonykő várát, a zalavármegyei határszélen fekvő 6–8 faluval.
Kisebb birtokosok már a rátolti Gyulafiak, vagy 4–5 helységben a Balaton mentén, a hová, föl egész a Veszprém vidéki Rátolt-ig, a szomszédos Zalavármegyéből nyultak át birtokaik; továbbá ugyanott a szintén Rátolt nembeli faiszi Ányos-ok, Faisz városában és 5–7 helységben.
Veszprémtől nyugot és dk. felé, Ajka és Enyi(n)g környékén a zalavármegyei Arácsiak hasonlókép 5–7 helységben szereztek részeket. Ugyane tájon, a zalavármegyei határ felé, s a Bakonyban Bánd környékén a Hosszutótiak ős-birtokosok, mintegy 9 faluban; odább észak-nyugotra Alásony és Lihért táján 7–8 helységben a Himháziak, együtt a rokon Lihérti család ivadékaival, a Dálkaiak, a rokon lihérti Zarkákkal, időnként vagy 6–13; a Hathalmiak, az osztályos (komáromvármegyei) Bábonai, Kovácsi és Akai családok ivadékaival, mintegy 5 helységben, utóbbiak leginkább Pápa vidékén s a megye északi határán.
Ugyanitt, Lovász-Patona városában, valamint a fejérvármegyei széleken is; összesen vagy 6 helységben, a szomszéd Komáromvármegyéből ide származott némai Kolos cs. a földesúr; végül a veszprémvármegyei eredetű Giczi-ek, időnként 8 vagy 4 faluban.
Kis-birtokos nemességet tömegesebben Szent-Király-szabadja, Vámos, Bedege, Pirit és Csögle helységekben találunk.
Az egyháziak közül első helyen a veszprémi püspökség és káptalan állanak. Birtokaik legnagyobb része Veszprém város körül és azon a földön terült el, mely innen kelet felé, egyfelől Hagymás-Kéren, másfelől pedig Pap-Keszin át a fejérvármegyei határon fekvő Ősi-ig vonul. A püspökség, mely a káptalannal együtt Veszprém várának és városának ura, ezenkívül még három városban (Faisz, Berénhida és Peremarton) és vagy 12 faluban földesúr. Birtokainak jövedelmét azonban 1488. táján, a fenmaradt adólajstrom idejében, mikor a püspöki szék üres volt, – a király szedette. A káptalan még vagyonosabb lehetett; mert Veszprém, Faisz és Peremarton városok részein kívül időnként, még pedig eleinte vagy 27, később mintegy 16–24 falunak földesuraként szerepel.
Szintén előkelő birtokos egyházi testület az ősrégi Veszprém völgyi apácza-kolostor, mindent összevéve vagy 16, – az 1488. évi adólajstrom szerint 9 helységben, Veszprém város és a Balaton mentén Lovastól félkörben Keneséig, s Veszprémtől nyugotra, Padrag táján.
A többi Veszprém városi kolostorok (ú. m. a domonkosok és domonkos-apáczák) s egyházak és ezek oltárai csak kisebb részekkel tűnnek föl olykor.
Az ősrégi benczés-apátságok között, kisebbek mellett már nagyobb birtokosokat is találunk. A zalavármegyei kapornaki és almádi apátság Veszprém és Vázsony táján, a szintén zalavármegyei csatári apátság Peremarton környékén; s a veszprémvármegyei jásti apátság a fejérvármegyei határszélen (Palotától é.) csak apró részek urai; közép-birtokos a tihanyi monostor, vagy 7 faluban avagy pusztán, Devecser vidékén; végül nagybirtokos számba mehet a pannonhalmi fő-monostor, időnként vagy 17 faluban, főleg a megye észak-keleti tájain s másfelé is, szerte a megyében; valamint a Bakony közepén álló bakony-béli, a XIII. század óta számítva, s mindent egybevéve vagy 22, az 1488. évi adó-lajstrom szerint azonban csupán 7 helységben, szintén a megye különböző részeiben, főképen azonban a Bakonyban.
A Bakonynak másik fő egyházi és rnüvelődési központja a zirczi cziszterczita apátság, mely hasonlókép a Bakony ölében s odább nyugot felé Adász- és Nagy-Tevel táján földesúr, összesen mintegy 10 faluban. A harmadik a XIV. század második felében Nagy-Lajostól alapított leveldi karthauzi monostor, Nagy- és Ordó-Leveld (ma Város-Lőd és Kis-Lőd) városok és ezek környékén még vagy 6 falu földesura.
Prépostságok (illetve társas káptalanok): a demesi, mely Nagy-Vázsony vidékén; az örsi (felső-örsi), Fajsz város és a Balaton táján; a budai (ó-budai) káptalan, ugyane vidéken; a rátoldi, mely Rátold (Rátót) környékén apró részek ura; továbbá a fejérvári káptalan, mely a megye ék. és dk. részében (Oszlop és Fok-Szabadi táján) összesen vagy 8 helységben, – végül a hantai prépostság, mely a megye ék. zugában, Kis-Bér (ma Komárommegyében) és Hanta körül s a Balaton parti Paloznakon vagy 4 helységben birtokos.
A szomszédos Győrvármegyéből átterjednek e megye földére a győri püspök egyházmegyéje és egyszersmind birtokai is. E birtokok: Nagy-Jenő (ma Tüskevár) városától kezdve, melynek szintén e püspök a földesura, é.-ék. irányban, Salamon és Tapolczafő felé egész a győri határszélen fekvő Román-ig, összesen mintegy 10 falu. A püspökség egyházi nemeseinek Tapolczafő helység a széke és központja.
Szomszédosak a püspökség eme birtokaival a megye dny. zugában a somlyó- vagy apácza-vásárhelyi apáczák jószágai Vásárhely városban, s ennek környéken időnként vagy 7 faluban.
Végül (a XIV. és XV. százádban) e megye területén is keletkezett néhány pálos-kolostor. melyek azonban, ú. m. a nagyjenői a mai Tüskevár körül, a vázsonyi Nagy-Vázsony vidékén, a porvai a Bakonyban, a csatkai a megye ék. sarkában, csak kisebb terjedelmű (2–3-4–5 helységben) részeket kaptak és szereztek.
Más megyebeli világi urak közül a tapsonyi Ant(h)imiak, Bakocs Tamás és az Erdődiek, az alsó-lendvai Bánfiak, a Battyániak, bajnai Bot(h)-ok, monoszlai Csuporok, szerdahelyi Derzsfiek, Dancsok és Imrefiek, berekszói Hagymások és Szentgiroltak, a kamicsáczi Horvátok, Kanizsaiak, Marczaliak, Rozgonyiak, Szécsényiek, Szécsiek, végül a Héderváriak (utóbbiak győrvármegyei Gönyő és tolnavármegyei Ozora várukhoz) kisebb részek vagy zálogos birtokok urai e megyében.
){kind=link}