ELŐSZÓ AZ ÖTÖDIK KÖTETHEZ
ELŐSZÓ AZ ÖTÖDIK KÖTETHEZ
Hosszabb idő után, olykor kételkedve, hogy fogom-e még folytathatni művemet, bocsátom közre annak következő kötetét.
Tulajdonképen azaz sorrend szerint, az ugynevezett Dunáninneni vidék, az ország nyugot-északi megyéinek tárgyalása következett volna, a melyekből pl. Pozsony-, Zólyom- és Barsmegye nagyjából készen is van. Az e területre vonatkozó forrásanyag egy része azonban még hiányozván, az erdélyrészi kerület kidolgozásához fogtam, a melyre vonatkozólag a levéltári anyag inkább kéznél volt.
De ugyancsak e levéltári anyagnak, főleg pedig a kolozsmonostori konvent és gyulafehérvári káptalan levéltári anyagának (az Országos Levéltárban) nagy terjedelme az ezen erdélyi megyékre vonatkozó dolgozatomat annyira megduzzasztotta, hogy jelen kötet csupán négy vármegyének (Hunyad, Kolozs, Torda és Küküllő) történelmi földrajzát nyujthatja. El kellett döntenem, hogy közlöm-e pl. a kolozsmonostori konvent jegyzőkönyveiben foglalt ideiglenes és végleges felvallásokat tartalmazó sok ezer oklevél adatait, a melyek egyforma természetüknél fogva a válogatást nem igen engedik meg. Végül arra határoztam el magamat, hogy az összes adatokat feldolgozom, mert ez által tárgyalásom megbízhatóbb, más szóval tudományosabb lesz, s fogalmat fog adni különösen arról a gazdaságtörténeti tekintetben szinte csodálatos birtokhullámzásról, mely a középkori nemesi társadalom és állam legfőbb alapja s legjellemzőbb vonása volt. Ez a bővebb tárgyalás egyszersmind megvilágítja azt a jelen korban annyira égetően fontos és életbevágó kérdést is: hogyan történhetett és ment végbe a Magyarországból Erdélybe települő, de ezt csak részben benépesíteni képes magyarságnak, főleg pedig a birtokos magyarságnak az ide beengedett idegen, különösen oláh-eredetű, de megfelelő helyes intézmények és bölcs politika által szereplő és birtokos részében magyarrá, sőt a magyar nemzeti eszme megtestesülésévé vált idegen elemekkel való pótlása.
Az ekként a birtokosoknál feldolgozott kutfő-anyag adatait, nem csekély fáradsággal a helységeknél is igyekeztem, megfelelő rövidséggel, felhasználni; úgy hogy az olvasó a helységeknél is együtt találja az abban birtokos családokat vagy testületeket, birtoklási csoportok szerint, az ideiglenes jogon birtoklók neveit zárjelbe foglalva. Ezenkívül ugyanott, az oklevelekben szétszórtan található nép- és földrajzi s gazdaságtörténelmi adatok javát is értékesíteni igyekeztem.
E bővebb tárgyalás azonban ismét változtatott az egész mű terjedelmén, külső beosztásán, és kötet-számozásán is. Jelesül az általam írt történelmi földrajzi mű e kötetének az V-ik kötetszámot adtam, gondolva, hogy a Dunán inneni Felvidéket tárgyalandó rész annak idején a IV., esetleg, ha nagyon terjedelmes lesz, a IV. a. és b. kötetszámot fogja viselni. S ennek megfelelőleg e kötet a gr. Teleki József «Hunyadiak kora» czímű műbe – miután a X–XII. kötetjelzés ugyane műben a megjelent oklevéltári kötetek által már le van foglalva – mint IX. c. jelzetű kötet illeszkedik be; a IX. a. és b. kötetszámok az említett IV. a. és b. kötetek megfelelő számainak tartatván fenn.
A III. kötet megjelenése óta a levéltári kutfő-anyag gyüjtését a Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottságának jóindulatu anyagi támogatásával tovább folytattam, s e közben az előbbi kötetekben már felsorolt levéltárakon és gyüjteményeken kívül a következőkben is buvárkodtam:
Alsó-Fehérvármegye levéltára.
Gr. Bethlen Bálint levéltára. (Azóta a Magyar Nemzeti Muzeum tulajdonába ment át.)
Gr. Bethlen család levéltára. (M. Nemz. Muzeum.)
Galaczi Buda család letéte az Országos Levéltár erdélyi táblai osztályában.
Erdélyi muzeum levéltára Kolozsvárt.
Gyulafehérvári káptalan házi levéltára.
Jófő vagyis Dobra város levéltára.
Br. Jósika család levéltára. (Kolozsvár.)
Br. Kemény család levéltára Kolozsvárott. (Erdélyi Muzeum.)
Kolozsmonostori apátság levéltára Kolozsvárott.
Br. Radák család levéltára. (Magyar Nemzeti Muzeum.)
Sombori család levéltára. (Magyar Nemzeti Muzeum.)
Szeben város és a szász nemzet levéltára Nagy-Szebenben.
Zsuki család levéltára. (Erdélyi Muzeum Kolozsvár.)
*
Végül hálás köszönetemet fejezem ki a Magyar Tudományos Akadémiának s Történelmi Bizottságának, megtisztelő bizalmukért, s mindazoknak, a kik munkálkodásomban tanácsaikkal és utbaigazításaikkal támogatni szívesek voltak. Különösen ki kell emelnem Fejérpataky László barátomat, a ki, egyéb szíves támogatásán kívül, mint a Történelmi Bizottság előadója, e kötet tetemes költségeiről nagy szeretettel és előrelátással gondoskodni igyekezett.
Budapest, 1913. január 12.
Dr. Csánki Dezső.
