FŐBB BIRTOKOSAI:

Teljes szövegű keresés

FŐBB BIRTOKOSAI:
Ág (Ag, al-pestesi) cs. Ag. (1431: Dl. 30790., 1446: Dl. 29482., 1447: Dl. 29789., 1448: Dl. 29794., 1506: Dl. 29599., 1507: Dl. 29924., 30973., 1513: Dl. 30076.) Agh. (1496 körül: Dl. 29980.) A század első felében: Pál, Benedek és Balázs, 1448. óta állandóan János (valószínűleg nem egy) szerepel. 1446-ban nemes Lucza asszony, az Alpestesi László özvegye és Agata asszony al-pestesi Bodor Miklósné az erdélyi vajda előtt bepanaszolják Ág Balázst és édes testvéreit: Antalt és Jánost, hogy ezek a mult zavaros időkben kizárták őket jogos birtokukból: Écse helység részeiből. – L. a Rápolti cs. alatt.
Ág (Sztrigyi, szent-imrei) cs. Azaz: szent-imrei Sztrigyi. – L. e néven.
Állazó cs. Allazo. (1478: Jófő vagyis Dobra város levéltára.) Úgy látszik, nemes család volt. (V. ö. Jófő városnál.)
Almási cs. 1406-ban Alsóalmási Mik fiát Keresztyént (Kiristianus vagy Kristianus), továbbá a Maros (Marus) fiait: Jánost és Pétert, s a Koszta fiait, Gált és Bodiszlót, mint vérszerinti atyafiakat igtatják Alsó-Almás, s ezenkívül egyedül magát az említett Kristianust: Kerges helység birtokába, hű szolgálataikért, új-adományul Zsigmond királytól, tetszése tartamára. (Usque nostre voluntatis beneplacitum. Dl. 29455.) Utódaik az Almási nevet viselik. 1491-ben a magvaszakadt nemes Almási János, almási és kergesi részeit a Barcsaiaknak adományozta II. Ulászló király. 1520-ban a néhai Almási János leánya Margit, atyjának ugyane helységekben bírt jószágaiból követeli a leánynegyedet a csulai Móré és Váncsa család tagjaitól. (1472: Dl. 27512., 1475: Dl. 29532., 1480: Dl. 29849., 1486: Dl. 29540., 1487: Dl. 29542., 1491: Dl. 29867., 1494: Dl. 29878., 1496: Dl. 29568., 1508: Dl. 30338., 29928., 1520: Dl. 29982. Úgy látszik, az ez oklevelekben emlegetett oláh eredetű Almásiak alatt egy közös tő hajtásai értendők. – V. ö. Almás helység a.)
Alpestesi cs. Másként: Pestesi (de Pesthes); 1513-ban egy ízben: Pesthessy. – 1381-ben Dénes az István fia és Mihály a Balázs fia tűnik elénk. 1421 óta: Kelemen szerepel (a Dénes fia), s 1447-ben kívüle: László a Lőrincz fia is. 1481-ben és 1483-ban Máté a megye egyik szolgabírája. 1492-ben: Simon és Demeter, később, 1494 óta, s a XVI. század elején: Ferencz és fia György (György deák), majd Kelemen, Bálint, Lőrincz, Fábián, Lukács, különösen pedig Benedek fordul elő az oklevelekben, hol: Pestesi, hol meg: Alpestesi néven. (1381: Dl. 29436., 1421: gr. Teleki cs. oklt. I. 449., 1427: U. o. 502., 1446: Dl. 29482., 1447: Dl. 29789., 1481: br. Révay cs. llt. Kende I. 12., 1483: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. V. 98., 1492: Dl. 30926., 1501: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. IV. 86–88., 1494: Dl. 29565., 1504: Dl. 29592., 1506: Dl. 29599., 29914., 1508: Dl. 30515., 30516., 1509: Dl. 27592., 1511: Dl. 29939., 1513: Dl. 30264., 31000., 30076., 1515: Dl. 29949.) L. az al-pestesi Ág és Nagy cs. alatt is.
Alsóalmási cs. Azaz: Almási. – L. e néven.
Alsóbácsi cs. Másként: alsó-bácsi Balazse(-fi). – L. e néven.
Alsófarkadini cs. L. A Farkadini cs. alatt.
Alsó (pestyéni) cs. Also. (1519: Dl. 29969.) Kétségkívül a Pestyéni család egyik ága. (L. ott.)
Alsószilvási cs. Másként: Szilvási. – L. e néven.
Andrási (kevendi) cs. Aranyos-széki székely cs. – L. a Báncza (szentgyörgyi) cs. a.
Antalfi (hosdádi) cs. Anthalphy. (1511: Dl. 27597.) Más néven: Hosdáti.
Aran(y)i cs. A XIV. század második felében e család egyik ága: Malacz (Malach) nevet viselt. Ekkor Tamáspataka helységet találjuk birtokában. – 1439-ben Albert király, a szent-lászlói Erdélyi Márk kir. udvari katona kérésére, apósának: arani Porkoláb (István fiának) Miklósnak adományozta, különösen a törökök elleni harczokban teljesített hű szolgálataiért: Aran, Aklos (a mai Kisoklos lehet), a két Keted és Piskencz helységeket, új-adományul. 1443-ban az ép említett Miklóssal kétségtelenül azonos Arani Miklós birtoka a két Keted és Aklos helység. 1523-ban néhai Aran(y)i István: Aran(y), Gyertyános, Felső-Keted, Alsó-Keted, Oklos és Piskencz helységekben hagyott hátra részeket. (1333: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. V. 81., 82., 1357: Dl. 29430., 30626., 1360: Dl. 30672., 1361: Dl. 29692., 1363: Dl. 30681., 1366: Dl. 30688., 1380: Dl. 26567., 1391: Dl. 29444., 1429: Dl. 29772., 1438: Dl. 29465. Dl. 37087. pag. 9., 1443: gr. Gyulay cs. llt. az Erd. Muzeumban, 1455: Dl. 36407. pag. 70. n. 1., 1523: Dl. 30560.) L. a Rápolti cs. alatt és Hunyad városnál.
Árka (Arka, Árki, Árkia, oszkolai, majd: dampsosi, domsosi, szentgyörgyi, nádasdi sat.) cs. Rendszerint: Ajka alakban írják az oklevelek, de olykor pl. 1480-ban, 1481-ben, 1489-ben, 1494-ben, 1498-ban, 1511-ben: «Archa», – 1493-ban és 1499-ben: «Arkha», – szintén 1493-ban és 1506-ban: «Arky», – 1505-ben pedig egy ízben: «Arklya» alakban fordul elő. – Oszkola a mai Szkulya, Temesvármegyében. (V. ö. e műben. II. 54. l.) L. Solymos városnál s a Morsina, Livádi, Farkadini, Szacsali és Szentgyörgyi cs. alatt. (V. ö. 1512: Dl. 30075.)
Bácsi cs. olykor: «Bachy» alakban. (1501: Dl. 30245., 1508: Dl. 30338., 1509: Dl. 32570.) 1462-ben Bélavári János (?) hunyadi várnagyot igtatják, vétel czímén, Bácsi (István fiának Miklósnak fiától) Jánostól, Bácsi helység részeibe, 1508-ban pedig Bácsi Andrást, Pétert és ennek Lőrincz, Ozsvát, Imre, Balázs, György, Benedek, Bálint, Balázs, Mihály, Zsigmond és László nevű fiait, továbbá bácsi Beke Benedeket és tompai Blaskó Balázst, hű szolgálataikért, kir. új-adomány czímén, a már őseik által is bírt Bácsi és Tompa helységek birtokába. (1302: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. I. 64–67., 1357: Dl. 29430. és Anjouk okmt. VI. 575., 1366: Dl. 30688., 1404: Dl. 29453., 1429: Dl. 29462., 1441: Dl. 29473., 1462: Dl. 29514., 1467: Dl. 36393. pag. 30. n. 3., 1496: Dl. 29568., 1498: Dl. 28881., 1499: Dl. 29575., 1501: Dl. 30245., 1505: Dl. 29911., 29594.; 1506: Dl. 29600., 30069., 30970., 1507: Dl. 29606., 1508: Dl. 30515., 29928., 30977., 1509: Dl. 29611., 29613., 29930., 1510: Dl. 29615., 1511: Dl. 29619., 29942., 1513: Dl. 29622., 1515: Dl. 30076., 1516: Dl. 29628.) L. a batizfalvi Batiz, hosdáti Kis és az alsó-bácsi vagy tompai Bala(z)se-fi cs. alatt.
Bacska (kis-barcsai) cs. Bachka. (1510: Dl. 29615.) L. a Kisbarcsai cs. alatt.
Bagateni cs. Azaz: Vádi. – L. e néven.
Bajaza (bajesdi) cs. Bayaza. (1500: Dl. 30496.) A Bajesdi vagy Bojesdi család egyik ága. (L. ott.)
Bajesdi (Bojesdi, Bojesti, Boesdi) cs. Egy ízben 1500-ban Boesdy néven. – Haczaki kerületbeli oláh eredetű (eleinte kenéz) magyar nemes család volt. – 1447. máj. 18-án Hunyadi János kormányzó adományozza Balikának, Bajnak, Nandrának (Mandrának) és Volzánnak vagy Vlazánnak «és összes testvéreiknek»: Fejérvíz és Bajesd kenézségének felét és Ohába kenézségének harmadát, a haczaki kerületben, a Fejérvíz folyó illető részeivel együtt, a szent-koronának és néki teljesített hű szolgálataikért, örök-adományul. 1494–1496 táján: János, Demeter, István, továbbá Vladul, Péter, Volk, Jován, János, Fülöp, László (és Laczkó) szerepelnek mint valló tanuk vagy szomszédosok; 1500-ban Boesdi Laczkó, Nandra és Bajaza Péter a saját és testvérök: néhai Boesdi Ita boesdi és ohábai részbirtokait ki akarják váltani Boesdi Dikultól és Jovántól, a néhai Vladul fiaitól, továbbá Jánostól, Istvántól és Mihálytól, a néhai Péter fiaitól. 1506-ban kapják II. Ulászló királytól, hű szolgálataikért: Bajesti János és György, továbbá Borcsa és Farkas István, valamint Volkfi Demeter osztályos atyafiak, Bajest és Ohába részeit, új-adományul, «amennyiben e részek valamely királyi vagy királynői várhoz nem tartoznak». A beigtatás alkalmával azonban Fejérvizi István, továbbá Bajesdi László és János, valamint szintén az István fiai: László és Péter ellentmondással éltek. Az 1508. évi farkadini tanuvallatás alkalmával: Vlád, János, Demeter, Iván és Duma, s ugyanez évben más alkalommal László és Lupsa is szerepelnek. 1517-ben nemes Valkó és Balcza, a saját, valamint nemes Nandra, Vlada, Mikle (a Fülöp fiai), Laczkó, Péter, Nikola; János, Lupsa, Miklós (a néhai Borcsa fiai). Lupsa (a néhai Demeter fial. s a másik Lupsa (a néhai Dávid fia) nevében tilalmazza a királyt Bajesd és Vajda-Ohába helységek eladományozásától. 1519-ben Vlád, Borcse, Lupsa Halmágy, Török János, Szabó (Zabod László, Szerb, Lupsa és Demeter fia István, itteni nemesek tanuskodnak. 1523-ban pedig nemes Velcsa, a néhai Muntyán István fia, Török (Thwrk) János a néhai Velk fia, és Dobrej a néhai Fülöp fia kapják hű szolgálataikért a királytól Bajesd és Vajdejej haczaki kerületbeli helységek részeit, a melyekre vonatkozó irataik a törökök beütése alkalmával elvesztek. (Ugyanekkor Bojesdi Lupsa és Valcsul az ő szomszédosaik.) Az utóbb említett Vajdejej másik birtokukkal: a mai Kőalja-Ohábával látszik azonosnak, a melyet 1517-ben Vajda-Ohába néven említenek. (1447: Dl. 29790. és Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 8. num. 1033., 1494: Dl. 29882., 1496: Dl. 27567., 29568., 31157., 1500: Dl. 30496., 1501: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. IV. 86–88., Dl. 30499., 30504., 1506: Dl. 30966., 1507: Dl. 29603., 29921., 1508: Dl. 30514., 29607., 29928., 1517: Dl. 29632., 1518: Dl. 29964., 1519: Dl. 30551., 1523: Dl. 31041.) L. a Fejérvizi cs. alatt.
Baka(j)i cs. 1278-ban Ivánka és fia Leusták a Hunyadiaknak adták el a Maros mindkét partján elterülő Bakaj földjük felét. Egy évszázad mulva: az 1380-as években hallunk ismét ily nevű családról. A keresztnevekből ítélve e család magyar. 1450-ben János bakaji részeit Rápolti Mátyásnak és nejének Katalinnak zálogosította el. Olykor a vele kétségkívül rokon bakaji vagy gyalmári Gyalmári család (l. ott) is viselte e nevet. E tőből ered az 1525-ben szereplő bakaji Ferencz család is. (1278: Dl. 29420., 1382: Dl. 29437., 1384: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 1. num. 207., 1386: Dl. 29440., 1387: Magy. Tud. Akadémia kézirattára, 1429: Dl. 29772., 30432., 1450: Dl. 30448., 1456: Dl. 30454., 1508: Dl. 29609., 30976., 1509: Dl. 28677., 1510: Dl. 29614., 1516: Dl. 31011., 1518: Dl. 29636. – V. ö. 1525: Dl. 29653.)
Bakócz (Bakóczi, Bakócz-fi, töreki, töröki) cs. Más néven: Töreki, Töröki sat. – L. e család alatt. – V. ö. főleg Al-Diód városnál.
Bakócz Tamás. L. Hunyad várnál, az 1494. évtől kezdve.
Bakó(-fi, hosdáti) cs. Filius Bakou. (1366: Dl. 30626.) Filius Bakow. (1408: Dl. 30626.) Bako. (1431: Dl. 30790., 1511: Dl. 29941.) A Hosdáti család egyik ága.
Bakolcz, (Bakócz, Bakácz, Bakóczi, Bakócz-fi, klopotivai) cs. A Klopotivai család (l. ott) egyik ága. – Eleinte e családból való nemes (vagy nemesek) keresztneve: Bakoholch (1440.), Bakowcz (1453.), Bakoch (1453. 1457. 1464.), Bokoch (1456.), Bakacz (1464.). Később a leszármazó család vezetékneve: Bakoch (1475. 1519.), Bakolch, Bakach (1504.) és Bakochy. (1505.)
Bala(c)zin(-fi, fejérvizi) cs. Fil. Balaczin. (1488: Dl. 26442.) Balazyn. (1498: Dl. 29572.) A Fejérvizi család egyik ága.
Bala(z)se(-fi, Blaskó, Balázsi, Balassa, alsó-bácsi, tompai) cs. Más néven: Tompai. – Nicolaus filius Balase de inferiori Baach. (1421: gr. Teleki cs. oklt. I. 449.) Nicolaus filius Balaze de Thompa. (1430: Dl. 28812.) Nicolaus filius Balase de Tompa. (1443: Dl. 29475.) Nicolaus filius Blassii de Thompafalva. (1449: Dl. 36391. pag. 92. n. 1.) Albertus filius Nicolai de Thompa. (1462: Dl. 29514.) Albertus Balase de Thompa. (1475: Dl. 29532.) Albertus de Thompa. (1475: Dl. 29531., 1480: Dl. 29536., 1482: Dl. 30904.) Albertus Balase de Also Bachy. (1480: Dl. 29849.) Albertus Balasy de Thompa. (1480: Dl. 36395. pag. 25. n. 3.) Albertus de Alsobach. (1482: Dl. 37653.) Albertus de Balassa. (! 1483: Dl. 29538.) Blasius Blasko dictus de Thompa. (1508: Dl. 30977.) Osztályos a Bácsi családdal. (L. ott és v. ö. a Tompai vagy Tompafalvi cs. alatt.)
Balog (al-pestesi) cs. Balogh. (1443: Dl. 29475., 1447: Dl. 37606. és Hunyadiak kora. X. 197–198., 1449: Dl. 36391. pag. 92. n. 1., 1496 körül: Dl. 29980.) Balog. (1447: Dl. 29789., 1487: Dl. 29543., 1508: Dl. 30976., 1513: Dl. 30076.) A XV. század közepe felé: Márton, vége felé István, a XVI. század elején pedig Pál az István fia, továbbá Péter, Balázs és Mihály szerepelnek. (L. a Rápolti cs. alatt.) Azonosnak látszik a szentgyörgyi Balog családdal. (L. ott.)
Balog (szent-györgyi) cs. Balogh. Balog. (1492: Dl. 30929.) 1495: Dl. 30936., 1498: Dl. 29889., 28881., 1499: Dl. 30238.) Úgy látszik a Dédács-vidéki Szent-György értendő.
Báncza (szent-györgyi) cs. Bancza. (1508: Dl. 30258.) Bancha. (1517: Dl. 30545.) Másként, úgy látszik: Szentgyörgyi. – Bizonyára a Maros mentén feküdt Szent-György értendő. – 1508-ban Zsófia asszony, kevendi Andrási Andrásné, a néhai szent-györgyi Báncza Simon és Lucza asszony leánya, szülőinek birtokaiból részt illetve leány-negyedet követel. E birtokok Hunyadvármegyéből: Igecsfalva, Szent-György és Har. Úgy látszik azonban, utóbbi alatt a fejérvármegyei Hari értendő, a mai Alsó-Fehérmegye é.-k. zugában, a szomszédos Istvánháza és Ozd közelében, melyek szintén a Báncza család birtokai.
Ban(y)ilai cs. Azaz: valószínűleg: Bun(y)ilai. – L. Bun(y)ila helység alatt és a Szilvási családnál az 1494. évhez. (V. ö. a Bolinai cs. a. is.)
B(a)rancskai (Barincskai, Brancsikai, Branicskai) cs. 1503-ban: Baranchkay, 1521-ben: Branchykay. – 1429-ben a Barincskai György gyermekei Balázs és Márta, az András gyermekei: László, Miklós, János és Anna, továbbá a Halmágyi Moga felesége: Ilona és a hunyadi Vajk (Wayk dictus) László özvegye: Ankó tartanak jogot Váralja (az igtatásnál: Várhely), Bradicz (?) és Ohabicza helységekhez, a Klopativaiak és Dampsusi Musina ellentmondásával. 1434-ben Barancskai László és rokonai Fenes és Bezsen helységekben birtokosok. 1453-ban (a Dávid fiának Gellértnek fiát) Antalt és (az András fiát) Lászlót igtatják az V. László király új-adománya alapján (a Barancskai Miklós ellentmondásával): Barincska, Magyar-Bóz, Berektye, Drágosfalva, Berz(s)enyal és Fenes helységek birtokába; 1482-ben pedig nemes szőllősi Lóz Demetert: Berektye, Magyar-Bóz és Vajnákfalva, továbbá Brancska, Szenalja, Barest, Domus és Berzenalja részeibe, mint a Brancskai Péter birtokaiba, zálog czímen; majd 1488-ban ugyanőt, nejét Krisztinát és leányát: Druzsiánát, a nevezett (László fia) Péter részeibe: Magyar-Bóz és Berektye helységekbe, örökös vétel czímén, a brancskai Köke (Miklós fia) István beleegyezésével. 1484-ben (III. 22.) Brancskai (Miklós fia) István zálogosította el: Felső-Tarnócza, Alsó-Tarnócza, Kabafalva, G(y)elakuta, Bóz, Bökő és Szegfalva felét, Brancska, Bor(r)est, Dalumár és Rébas részeit vejének: Verbőczi Jánosnak, a kit aztán, feleségével, Luczával együtt, a következő 1485. év elején igtattak be e czímen az ép fölsorolt helységek, valamint Fenes felébe, illetve Várhely részeibe. 1492-ben már az említett Péter akarja elzálogosítani Verbőczi Jánosnak: Barancska, Kis-Tarnócza, Bökő és Fenes részeit, a mi ellen a vingárti kastély várnagyának a szintén emlegetett Lóznak neje, Krisztina asszony sietett tiltakozni. 1494-ben (I. 26.) azonban már a király jóváhagyásával örökre eladja Péter Verbőczinek, nejének és leányának, Katalinnak: Barancska felét, nemesi udvarházzal, továbbá Kis-Tarnócza, Tót-Bóz, Kabiest, Gyulakuta, Tótfalu vagy Tótfalva, Fenestorok és Fenes felét, Berzenalja, Dalumár és Barjest részeit. 1503- ban e (néhai) Péter özvegye: Fruzsina, másként Fodor asszony (ekkor a muronyi Vér András felesége), s előbbi férjétől való gyermekei: László, János és Anna, állanak szemközt Verbőczi Jánossal, e kiskorú gyermekek nevelése és eltartása dolgában. Fruzsina asszony ekkor Brancskán lakik. 1516-ban e Péter-fi Lászlónak és Jánosnak adja II. Lajos király új-adományul: Románfalva, Susvárfalva (értsd: Fursóvára vagy Fursora), Kis-Bózfalva, Pakurafalva helységeket, Borestfalva, Répásfalva, Gyulakutafalva, Kabestfalva, Szerbfalva, Fenestorokfalva, Vladestfalva, Tót-Bózfalva, Tarnóczafalva vagy Tarnóczfalva, Longsárfalva, Bezsánfalva, Barancska, Dalmárfalva, Magyar-Bózfalva, Brettye, Kis-Plopfalva és Várhelyfalva részeit, a melyeket már elődeik is bírtak és ők is bírnak, de a melyekre vonatkozó okirataik a törököknek a mult években e részekbe történt beütése alkalmával elégtek vagy elvesztek. A beigtatáskor azonban az adományosok a négy utolsó birtok beigtatásától elállottak. De már 1518-ban (XII. 17.) e Lászlónak, mint magtalanul elhalt nemesnek birtokait adja II. Lajos király udvarmesterének: Korlátkői Péternek, s illyei Dienessi Jánosnak és Tamásnak: Barancska, Répás, Bikó, Tarnava, Tarnavicza, Pakura, Oláh-Bóz, Pap-Bóz, Rabest, Gyulakuta, Dalomár, Fursora, Barest, Szerb, Magyar-Bóz, Berektye, Fenestorok, Felső-Fenes és Alsó-Fenes helységekben. Ugyane László birtokaihoz a következő 1519. elején (V. 8.) Verbőczi István mester tart jogot. E birtokok azonban nem teljesen azonosak az 1518-ban fölsoroltakkal, hanem a következők: Brancska másként Barincska, Fursóvára, Répás, Kis-Bezsán, Fenestorok, Vladesd, Szerbfalva, Tót-Bóz, Baresd, Lungsora, Dalmár, Kabesd, Gyulakuta és Alsó-Tarnócza. 1520-ban a család egyik főbirtokát: Berektyét vagy Brettyét a Bojtori Miklós felesége Dorottya és a sálfalvai Sálfi Simon özvegye: Druzsiána kezén találjuk. Végül 1521. elején Horvát Bertalant, Szörény vár al-bánját igtatják zálog czímen szintén a néhai Brancsikai László birtokaiba Brancsika (nemesi udvarházzal), Fusvára, Milest, Kis-Bóz, Répás és Pakura helységekben, zálog czímen. Ez a Horvát Bertalan azonban már 1516-ban mint barancskai birtokos szerepel, s 1523-ban is branicskai előnevet visel. (1329: Erdélyi Múz. llt., 1363: Dl. 30681., 1429: Dl. 29462., 1434: br. Révay cs. llt. Kende I. 4., 1441: Dl. 29474., 1453: Dl. 29496., 1468: Dl. 27499., 1482: Dl. 29855., 1484: Dl. 36395. pag. 94. n. 2., 1485: Dl. 27548., 36396. pag. 9. n. 2., 1488: Dl. 29544., 1492: Dl. 36398. pag. 74. n. 2., 1494: Dl. 27563., 28657., 1503: Dl. 30962., 1516: Dl. 31010., 1518: Dl. 29636., 1519: Dl. 29974., 1520: Dl. 29981. és 31031., 1521: Dl. 29645., 29984.) L. a Rákosdi cs. alatt.
Barbátviz(e)i, (Barbádvizei, Barbádvizi, Borbádvizei, Borbándvizei, Borbátvizi sat.) cs. 1462-ben és 1494-ben: «Barbadwyzy», 1479-ben, 1487-ben és 1523-ban: «Barbathwyzy», szintén 1523-ban: «Barbathwyzi», 1478-ban: barbádvizei Oláh (Olah) néven. – 1446-ban János, 1462-ben és 1464-ben Dancsul, 1479-ben László, Bálint és Jakab, 1480-ban, 1493-ban és 1494-ben Péter, 1482-ben és 1487-ben László, 1492–1516-ban Jakab, 1494-ben Dancsó Jakab, 1493-ban Mihály, Radul és Itul, 1493–1500-ban Bálint, 1496-ban András, 1501-ben és 1505-ben Mihály, 1508-ban Jakab, Fülöp, Szemen, Radul, Dancsul, Demeter, György, János, Péter és László, 1518-ban Radul és Barbul, 1523-ban Jankó szerepel, mint szomszédos vagy királyi ember sat. – 1391-ben Lél a Gyurk fia, továbbá Barbul, Demeter, Dancsul és Gyurkó, valamint Néga (?) és Gyurke «a nevezett Gyurkó fiai» tartanak jogot az igazságos czímen kezükön levő (haczaki kerületbeli) Havaspatak és Zöldpatak birtokához. 1404-ben Barbátvizi (!) Barbul a Lél fia, mint haczoki kenéz, és általa mostoha testvérei (!), Demeter, István, Dancs és Gyurke kapják Zsigmond királytól a haczaki királyi vár tartozékában levő Ponor felét, valamint a Ponor, Sztrigy és Levád helységekben levő kenézségek harmadát. 1408-ban Ponori (!) Lél fia István s édes testvérei (!) Barb, Demeter, Dancs és Gyurkás mint «haczaki oláhok» tartanak jogot Ponor birtok kenézségének részeihez; 1426-ban pedig ugyancsak a néhai Ponori Lél fiai, István és Barb, Dobraviczapataka birtokához. 1411. február havában Dabrota oláh pap főesperes, a borbádvizi Szent-Miklós egyház örökös plébánosa, továbbá Vladul, Jariszló, Koszta, Gavirel és ennek fia Lázár, valamint Nég és Jariszló a Jariszló fiai (a ki a nevezett Dobrota anyai nagybátyja volt), Péter, Váncsa és Demeter a nevezett Dobrota nővére fiának, Szernek (vagy Szerinek) fiai, Litul és Iván a Nég fiai, Miklós, Litul és Iván a Bál fiai, Baluzin, Dénes, Dadul, Mihály a Lidomer fiai, Bubur és Nég a Matul fiai, Barbul és Sztancsul a Péter fiai, Valkul a Gyurkás fia, Péter és Sztancsul a Fülöp fiai, Tivadar a Bukor fia, Dragudan, Litol és Ballan a Dabcsia fiai, s Nán a Demeter fia egyfelől, Barb, István, Demeter, Dancs és Gyurka a Lél fiai másfelől, mint barbádvizi kenézek, a «haczaki vár kerületében levő (12) esküdt és összes kenézek s a többi oláhok közönsége (communitas)» azaz a haczaki kerület kenézi ítélő-széke előtt, ennek, illetve Zsigmond királynak jóváhagyásával és megerősítésével egyezkednek és osztozkodnak a Barbádvize és Vízköz szabad falvakban levő kenézségek birtokán; 1418-ban pedig, ugyancsak a Haczak vár kerületéhez tartozó 12 esküdt kenéz előtt (Csáki László erdélyi vajdának 1424-ben kelt megerősítésével) László (a Barb fia), Sztojka (a Radul fia) és e Sztojka fia Barb, Gergely (a Sztancsul fia), Komán vagy Csomán, Batul, Péter és Dénes (a Máne fiai), Vána, Miroszló és Keresztély (a Máne fiai), fstván (a Zlova fia), Keresztély (a Musa tia), Negomán, Dragmér és Barbul (a Lihul fiai), a saját és testvéreik nevében (meg nem nevezett) kenézségük felét Barbnak és Istvánnak (a Lél fiainak) és Sztancsulnak (e Barb fiának), engedik át. 1457-ben kir. új-adomán czímén igtatják a Lél fiának Barbnak fiát Demetert a haczagi kerületben fekvő Vízköz és Feder helységeknek, Ponor felének, Barbátvize negyedének és Bár részeinek birtokába, «azon feltételek, szolgáltatások és szokások kikötésével, a melyekkel az előbbi királyok ez országrészben birtokokat adományozni szoktak». De már a következő 1458. évben (VI. 8.) úgy látszik, ugyane Demeternek mint «magvaszakadt nemesnek» ponori részeit, hü szolgálataiért, Ponori (Sztancsul fiának) Lászlónak adta Mátyás király. 1462. szeptember 30-án pedig László (a néhai Koszta fia), királyi udvarnok, a Hunyadi János beszterczei örökös grófnak és Magyarország volt kormányzójának és azután Mátyás királynak és a szent koronának tett hű szolgálataiért, és általa édes testvérei: Dobrota, Szemen és Járó kapják ugyancsak Mátyás királytól Barbátvize és Livág(y) haczaki kerületbeli birtokok 1/4 részét, a melyeket eddig nevezettek mint kenézek (more keneziatus), a király hunyadi várához bírtak. A beigtatás még ez év folyamán megtörtént ugyan, de a Barhátvizi (Majul fia) István s mostoha-testvérei: Miklós és János, továbbá a Barbátvizi (Buna Péter fiának) Dancsul ellentmondásával. 1473. június 14-én Borbándvizei (!) Demeter, Bálint, István, Móré és Mihály, továbbá Sztancsul, Erdélyi (Erdeli) István, Oláh László, Borbándvizei Imre, Miklós, Sztancsul és Jarul tilalmazzák Mátyás királyt a nevezett Borbándvize továbbá Ohabicza, Urik és Fider helységek, valamint Bár és Ponor részeinek (a haczaki kerületben) eladományozásától, malomvizi Kendefi Lászlót, fiait Miklóst és Mihályt, továbbá Malomvizi Kenderest pedig ugyane birtokok és birtok-részek felkérésétől és elfoglalásától. Az 1476. év folyamán azonban «nemes Barbádvizei László, István, Demeter és Bálint» már pörben állanak malomvizi Kendefi Lászlóval, az utóbbiak által az előbbiek birtokaiban történt «jogtalan foglalások» miatt. E pörben a döntést ez év márczius 31-én Mátyás király az erdélyi vajdánál megsürgetvén, a vajda csakugyan meghozta ítéletét, még pedig Barbátvizei Dancsul (a néhai Itul fia), másik Dancsul (a néhai Péter fia), István «a nevezett Dancsul fia», Demeter (a Koszta fia), Bálint (a néhai Bárd fia), István (a néhai Nág fia), s Fülöp, Sztancsul és Mihály (a néhai János fiai) javára, malomvizi Kenderes János ellenében. Mint ez alkalommal megtudjuk, tulajdonképen a Barbátvizi néhai Demeter a Barbo fia, barbátvizi, ponori, bári, uriki, ohabiczai és «ferderi» birtokairól volt szó, a melyek ekkor az ép nevezett Kenderes János kezén voltak «elfoglalva». Minthogy azonban az utóbbi János jobbágyai (t. i. e birtokokba leendő beigtatás esetére) a felsorolt Barbátviziek «halálára összeesküdtek», a vajda és az erdélyi káptalan kiküldötte e Jánosnak: Fizeg, Galacz, Bódogasszonyfalva és Váralja nevű birtokaiból elégítette ki a Barbátvizieket és bírságképen az erdélyi vajdát is. 1478-ban nemes barbádvizei Oláh László és Demeter s édes testvéreik: Barbádvizei István és Bálint kapják Mátyás királytól, hű szolgálataikért, új-adományként: Ohubicza, Feder, Plajsor más néven Erök helységeket, továbbá Barbádvize, Ponor és Bár részeit, «a mennyiben e birtokok a hunyadi királyi várhoz nem tartoznak»; 1493-ban pedig, ugyanily czímen, II. Ulászló királytól: Barbátvizei Dancsul, Bálint, Péter, Miklós, Sztancsul és László: Barbátvize és Mező-Levácz részeit. A beigtatásnak azonban 1479-ben a malomvizi Kendefiek és Kenderesek, valamint Bári Sztán és Dán (a kik a bári részeket különben mindjárt el is foglaltatták); 1493-ban pedig egyebek közt Barbátvizei Fülöp és Ivános, továbbá e Fülöp édes testvére: Péter, és az Ivános édes testvére: Susmán ellentmondtak. Néhány hónappal később (1439. okt. 1.) utóbbiak ez ellentmondásukat visszavonván, ez alkalommal nemes Barbátvizei Dancsul és fiai- Péter, Sandrin, Demeter, Laczkó és Dancsul; Bálint, Miklós, Sztancsul és László; továbbá e Bálint fiai: Mihály és Laczkó; e Miklós fia István, és e Sztancsul fiai Péter és Gyurkó állanak velük szemben. 1494-ben nemes Barbátvizi Péter és István tesznek panaszt az erdélyi vajda előtt, hogy ámbár Barbátvize, Örökfalva, Hobicza és Mező-Liváza haczáki kerületbeli helységeket Barbátvizi Koszta fiaival: Lászlóval, Szemennel és Dobrotával (a kik oláh papok: presbiteri wolachi) együtt idegen kézből közös költségen szerezték vissza és eddig közösen is bírták, utóbbiak e birtokok részeit a panaszosoktól, ezelőtt 8 évvel hatalmasul elfoglalták. 1498-ban az ép említett Péternek, mint «hűtlenségbe esett nemesnek» Barbátvize, Ohabicza, Urik és Livácze helységekben bírt jószágait vingárti Geréb László erdélyi püspöknek adományozta II. Ulászló király, minthogy szomszédosi minőségben ez a Péter is részt vett vérrokonának Szecseli Dánnak: Szent-György, Puj és Farkaspataka helységek birtokába csalárdul történt heigtatásában. Úgy látszik azonban, az erdélyi püspök sohasem jutott be sem e helységek, sem pedig az ez alkalommal szintén hűtlenségbe esett többi nemesek jószágainak valóságos birtokába. (V. ö. a Szecseli családnál, ez évhez.) 1501-ben Barbátvizei Nágót és Barbut (a néhai Petrácskó fiait): Barbátvíz és Ohabicza részeibe igtatták, s ez alkalommal: Jakab, Mihály, Fülöp, Gyurkó és Szemen is megjelentek e családból. 1502-ben, úgy látszik, ugyanez a Nágo mint: Nyág áll pörben Barbátvizei (néhai László fiával) Jánossal Livádza és Ohabicza részei miatt; 1503-ban pedig Barbátvizei János a néhai Petrácskó (Petrachko) fia Németi Zakariással, mint a nevezett Barbátvizei (néhai László fiának) Jánosnak gyámjával, «bizonyos részek és más ügyek miatt». 1507-ben (VI. 6.) Barbátvizei Petráskó s fiai: János, István, László és Demeter kapják II. Ulászló királytól, különböző helyen és időben teljesített hü szolgálataikért: Barbátvize, Livácze másnéven Mező-Livácze és Hobicza haczaki kerületbeli helységeknek már őseik által is bírt részeit. A szomszédosok közt az ugyane családból való Jakab, Mihály, János, Miklós, László, Susmán, Péter, másik Péter, Mihály és László is megjelennek. Ugyanez évben a Barbátvizei Barbul leánya Klára és ennek leánya Katalin, továbbá ugyanezen Barbul leányági ivadékai: Sztrigyfalvai Zeik és Pestyéni Klára panaszkodnak, hogy a malomvizi Kendefiek (a Mihály fiai: László, Miklós, János és Mihály) és Kenderes(i)ek (a Péter fiai: János, László és András) az ő Féder, Ponar és Bár helységekben levő birtokaikat hatalmasul elfoglalták. 1514-ben pedig ugyane Kendefi- és Kenderes(i) ivadékok ellen tesznek panaszt az erdélyi vajda előtt, ugyane helységekben levő birtokrészek bitorlása miatt, a Barbátvizei Lél fia Barb leányainak: Bunaj, Berzána és Kendada asszonyoknak ivadékai: u. m. a fel-pestesi Bási György felesége Katalin (Zalasdi-ivadék), továbbá a Margai Lukács felesége Klára; végül a néhai nemes Zeik fia András. (A nevezett három asszonynak édes testvére volt hajdan Barbátvizei Demeter is.) E pörösködés még 1519-ben is foly. Ugyanez időtájt (1518–1519.) Barbátvizei Radul (a néhai János fia) és János (a Mihály fia, a ki «ugyane» János fia) és Jakab említik, hogy Barbátvize, Ohabicza és Örik vagy Urik nevű haczaki kerületbeli birtokaikat a malomvizi Kendefiektől és Kenderesiektől annakidején visszaszerezték. (1391: Dl. 29737., 1404: Dl. 29452. és Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. II. 1884. 22., 1418–1424: U. o. 31., 32. l. 1430: gr. Teleki cs. oklt. I. 530., 1439: br. Révay cs. llt. Kende I. 3., 1446: Dl. 29483., 1457: Dl. 29503., 1458: Dl. 29818., 1462: Dl. 29515., 1464: Dl. 28276., 29824., 1478: Dl. 29841., 1479: Dl. 29844., 30221., 32391., 1480: Dl. 29849., 1482: Dl. 29955., 1487: Dl. 29862., 1492: Dl. 29551., 1493: Dl. 29555., 31156., br. Révay cs. llt. Kende I. 16., Dl. 29559., 29560., 1494: Dl. 29882., 29562., 29564., 29884., 1495: Dl. 29885., 29567., 1496: Dl. 30939., 1497: Dl. 29570., 1498: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. num. 762., 1500: Dl. 30949., 1501: Dl. 30954., 30505., 29586., 1502: Dl. 29902., 1503: Dl. 30247., 30067., 1505: Dl. 31162., 1507: Dl. 29921., 29605., 1508: Dl. 29928., 1514: Dl. 29946., 1515: Dl. 28687., 1516: Dl. 29951., 1518: Dl. 29964., 29966., 1519: Dl. 29975., 30551., 1523: Dl. 31041. – A többire nézve lásd a galaczi Buda cs. letéte az Orsz. Levéltárban.) V. ö. a Ponori cs. alatt.
Barcsai cs. 1483-ban egy ízben: Barchay; 1491-ben (ekkor: Barczay is), 1494-ben, 1502-ben, 1508-ban, 1511-ben, 1515-ben sat. szintén. – 1446-ban Tamás Barcsa és Sálfalva részeit kívánja idegen kézből visszaszerezni, mint a néhai Istvánnal reászállott birtokait. (A Sztrigyiek és Rápoltiak ellentmondanak.) 1454-ben (IX. 18.) ugyanez a Tamás és általa édes testvérei: János, Bertalan és Péter kapják új-adományul, V. László királytól (a Hunyadi János kir. főkapitány kérésére) Barcsa és Petlény (Petrény) helységekben bírt ősi jószágaikat. 1462. deczember 8-án szintén János és Tamás kapják Mátyás királytól, már atyjának, fivérének: Lászlónak, azután pedig néki teljesített hű szolgálataik jutalmául az atyja: Hunyadi János által váras-keszi Lépes Andrástól vásárolt és Hunyad várához csatolt, de most ettől elszakított Várasvize, Bucson, Gosztos (máskor: Kostesd sat.) és Putinel birtokok 1/3 részét, a melyeknek birtokába az adományosokat a következő év nyarán csakugyan be is igtatták. 1463-ban (IV. 24.) a törökök és más ellenségek ellen Hunyadi János által viselt hadjáratokban szerzett érdemeikért ugyanők kapják, szintén Mátyás királytól, ugyancsak a magvaszakadt váras-keszi Lépes András birtokrészeit Ludest és Városivár helységekben, a melyeket Hunyadi János szintén Hunyad várához tartott elfoglalva; továbbá Szent-András részeit, mint a magvaszakadt szent-andrási Csőkesz (Benedek fia) János birtokait, melyeket annak idején Hunyadi János Déva várához foglalt volt el. A beigtatás 1463. nyarán, e birtokokba is szabályszerűen megtörtént. 1475-ben ugyanez a János és Tamás: Keresztyén-Almás, Fel-Pestes és Középtelek részeihez tartott jogot örökös-vétel czímén, Novaji (Mihály deák fiától) Mártontól. (A beigtatásnak azonban többen ellenmondtak.) 1483-ban (V. 2.) János és Ákos kir. kamarások kapják Mátyás királytól adományul: Al-Pestes, Écsi és Batizfalva részeit, mint a magvaszakadt nemes Batizfalvi Péter birtokait, «a mennyiben ezek az új-adományosokat valami jogon megilletik.» De a beigtatásnak sokan ellenmondtak; egyebek közt a különben ismeretlen Szentmiklósi Balázs és János s szent-miklósi Erdélyi Mihály is. Batizfalva részeiben azonban a Barcsaiakat pl. 1495-ben és 1506-ban is benne találjuk. 1491-ben (I. 26.) Gáspár és általa «testvérei»: Ákos (Akus), András, Lénárd és János kapják II. Ulászló királytól a magvaszakadt Almási János almási és kergesi részeit. De ekkor is sok ellenmondó akadt, pl. nemes Ha(t)czaki (de Hathzak) János és Iván, továbbá nemes Ha(t)czaki (Hathzaky) Borcsa, Dancsul és Buda, a János fiai sat. Ugyanez évben (1491. VIII. 25.): Ákos (a néhai Tamás fia), továbbá: Gáspár, András, Lénárt és János (a néhai János fiai) tiltakoztak, hogy II. Ulászló király az egész Almást, s Kergyes és Szent-András felét Bátori István erd. vajdának eladományozza. Ugyanez időtájt: János, Déva várnak a Bátoriak részére történt beigtatásakor: bódogasszonfalvai (bizonyára Kőboldogfalva értendő) előnevet visel. Szintén ekkor tájban, a Mátyás király halála után, ugyanők a már kezükön levő Alsó-Várasvize, Felső-Várasvize, Bucsin, Ludasd, Kostesd és Putinil részei miatt éveken át pörben álltak váras-keszi Lépes Bernáttal, aki azonban az e helységekben (Bucsint nem említik) levő peres részeket 1514. január 27-én nékik (Ákosnak a Tamás fiának, Lénártnak, Gáspárnak, Andrásnak és Jánosnak a János fiainak) ajándékozta. 1515-ben ugyane birtokoknak (ekkor Bucsint is említik) a váras-keszi Lépes Bernát és Tamás közt egyrészről, és Bucsán(y)i Péter közt másrészről kötött kölcsönös örökösödési szerződés értelmében Bucsán(y)i Péter részére leendő beigtatását is megakadályozták. – 1494. táján a Szentkirályiaktól zálogban bírtak bizonyos részeket. 1495-ben (IV. 25.) a néhai János leánya: Ilona aszszony, a berettyei Pogány Péter gyalui várnagy felesége, s gyermekei: István és Zsófia tartanak jogot örökös vétel és zálog czímén, Barcsai Gáspár, András, Lénárt és János ellenében: Nagy-Denk, Kis-Denk, Márton-Denk, Batizfalva, Petrehen (Petrény, Petrehény), Szent-Emre, Kövesfalu, Fel-Pestes, Németi, Barcsa és Sálfalva részeihez. 1501-ben (I. 29.) viszont Kolonity(i) Miklós kir. lovászmesterrel együtt Barcsai Ákos formál jogigényt a néhai szent-imrei Sztrigyi (Mihály fia) Móricz részeihez: Szent-Imre, Petrény, Lonka, továbbá Nagy-Deng, Kis-Deng és Márton-Deng helységekben, kir. adomány czímén, mely, mint más oklevelekből tudjuk, a nevezett Kolonity(i) Miklós, fia Ferencz, testvére Péter, valamint Barcsai Ákos s fiai György és Albert részére, 1500. julius 17-én kelt. A beigtatásnak azonban Sztrigyi Dénes, továbbá illyei Dienesi Miklósné: Orsolya asszony s ennek testvére Zsófia ellenmondottak. E birtokoknak Kolonity Miklóst illető része nem sokkal ezután (1503.) a temesvármegyei Márgaiak kezére került, a kiktől azonban 1506. végén, rövid pör után létrejött egyezség útján, 250 forintért Barcsai Ákos vásárolta meg, a ki különben már 1505. elején (II. 5.) jogot formált a néhai Kolonity (vagy kolonityi Horvát) Miklós e birtokrészeihez. 1507. végén a néhai Barcsai Tamás leánya, Borbála asszony, a néhai szent-imrei Sztrigyi Mihály özvegye panaszkodik testvére Tamás ellen, hogy a néhai atyjok: Nagy-Denk, Kis-Denk, Márton-Denk, Petrény, Németi és Városvize helységekben hátramaradt birtokából neki járó részeket magának foglalta el, s ugyanekkor követeli nevezett testvérétől, az atyja: Barcsa, Szent-András és Sálfalva helységekbeli birtokaiból részére járó leány-negyedet. 1507-ben (illetve 1508-ban) ugyanez az Ákos ujra igtattatja magát a néhai szent-imrei Sztrigyi (Mihály fia) Móricz szent-imrei, petlényi és lonkai részeibe, kir. adomány czímén (bár most is az ép említett Borbála asszony, szent-imrei Sztrigyi Mihály özvegye, fia Dániel, leányai: Zsófia Décsei Bálintné s Orsolya «Illyei» András deákné ellenmondásával); 1508-ban pedig: Barcsai (György fial András) a Barcsai (néhai János fia) Lénárd birtokaiba: Barcsa, Szent-Andarás, Sálfalva, Alsó-Várasvize, Felső-Várasvize, Bucson, Ludasd, Kosztest, Petinye, Nagy-Deng, Kis-Deng, Márton-Deng, Petrény, Batizfalva, Szent-Imre, Lonka és Fel-Pestes helységekben örökös vétel czímén. Ez alkalommal tehát a család kezén levő összes birtokokat megismerhetjük. A következő 1509. évben (VI. 17.): Ákos, fiai György és András, a másik András, Lénárd és János, továbbá Miklós (az utóbb említett András fia) tartanak jogot a Kis-Bánya város közelében fekvő Kövesfalu feléhez, szolnok-szent-györgyi Makrai (néhai Miklós fiai) Dénes (pap), Albert és György, továbbá a néhai Gergely fiai: László és Pál, valamint a néhai Tamás fiai: Bertalan és Sebestyén nevű nemesektől, örökös vétel czímén. A beigtatásnak azonban sok ellenmondója volt. 1511-ben Barcsai Ákos a miatt panaszkodott, hogy bár ő a néhai Sztrigyi Móricz szent-imrei házát és nemesi curiáját, melyek őt királyi adomány czímén illetik, e Móricz anyjának: Borbálának (a néhai Mihály özvegyének) adta élete tartamára, mégis ezelőtt vagy három évvel Orsolya asszony, az illyei Dienes(s)i Miklós özvegye, a nevezett Borbála asszony leánya (aki előbbi férjével, majd mostani férjével Illyei András deákkal és az Orsolya asszony másik leányával, Zsófiával: a Décsei Bálint feleségével, együtt már 1501-ben és 1507-ben tiltakozott a Barcsaiak itteni birtoklása ellen) szintén belé telepedett e nemesi udvarházba, valamint Szent-Imre, Petrény és Lonka helységekben levő egész birtokába. 1520-ban nemes «Elene Jora» asszony a néhai Barcsai János leánya, a néhai brettyei Pogány Péter özvegye, az almafái Mutnoki Péter felesége, követelt kielégítést az atyja jószágaiból: Barcsa, Sálfalva, Szent-András, Batizfalva, Petrény, Fel-Pestes, Kövesfalva, a három Denk, Alsó-Várasvize, Felső-Várasvize, Ludest, Kosztesd és Putinel helységekben. (1377: br. Révay cs llt. Div. fam. I. 14., 1446: Dl. 32304., 1447: Dl. 37606. és Hunyadiak kora. X. 197–8., 1452: Dl. 28612., 1454: Dl. 30194., 1457: Dl. 29503., 1463: Dl. 29517., 1465: Dl. 29521., 1472: Dl. 27512., 1473: Dl. 36393. pag. 122. n. 1., 1475: Dl. 29531., 29532., 1482: Dl. 29854., 1483: Dl. 29538., 1487: galaczi Buda cs. letéte az Orsz. Levéltár erdélyi kir. táblai osztályban, 1491: Dl. 29867., 27556., 27557., 36398. pag. 38. n. 1., 1492: Dl. 301928., 1492–1506: Dl. 26492., 1494: Dl. 29875. és gr. Teleki cs. oklt. II. 195., 1494–1500: Dl. 30232., 1495: Dl. 36328., 1496: Dl. 29568., 1501: Dl. 30245., 1501–1502: Dl. 29587., 1503: Dl. 30247., 1505: Dl. 29911., 29596., 1506: Dl. 29601., 26491., 26492., 1507: Dl. 30255., 29604., 29606., 36573., 1508: Dl. 30516., 30976., 30515., 30338., 1509: Dl. 29611., 30521., 27590., 28677., 27592., 27593., 29613., 1510: Dl. 29614., 29932., 1511: Dl. 29619., 29942., 1514–15: Dl. 30270., 1515: Dl. 29949., 1516: Dl. 31011., 1517: Dl. 30545., 1520: Dl. 30347., 1524: Dl. 27619., 1525: Dl. 29653. A többire nézve l. a Barcsay-féle iratokat Alsó-Fehérvármegye levéltárában és Barabás Samu regesztáit Tört. Tár. 1907. 109. és köv. l. – V. ö. Várhely helység a.) L. a váras-keszi Lépes, berektyei Pogány, Kisbarcsai, somkereki Erdélyi, szent-imrei Sztrigyi, Szentgyörgyi azaz Szolnokszentgyörgyi és a Felpestesi cs. alatt.
Bár (lapogyi, lapugyi) cs. Bar. (1506: Dl. 29599.) Bhar. (1526: Dl. 30291.) György 1506-han mint Jófővidéki szomszédos szerepel. 1526-ban a néhai János leányának a néhai (nemes) Annának: Alsó- és Felső-Lapug, Határ, Ohába, Avas, Tyej és Fintóág nevű helységekben levő részbirtokait szent-tamási Szalánczi Jánosnak, Radul havasalföldi vajda titkárának adományozta II. Lajos király.
Bári cs. 1493-ban Bary. Másként (1501. 1508.): Nagybári. – Haczaki kerületbeli oláh eredetű (eleinte kenéz) magyar nemes család volt. – 1457-ben V. László király új-adománya alapján igtatják: Sztánt és Dánt, a Dragomér fiait, és Nyágot a vajda fiát: Bár harmadának birtokába. 1464-ben: Dán a Barb fia (az oklevél szerint: Dan filius Barbfy) jelenik meg, úgy látszik, mint ellenmondó, Levád igtatásánál. 1492-ben nemes Bári Nagován panaszkodik nemes Dán és fiai: Laczkó, Nág (Nagh), Leho, Hajmágy és Dejkul ellen, hogy ezek az ő bári részeit hatalmasul elfoglalták. A következő években különösen Dán, 1496-ban pedig kívüle Dragumér és Nág szerepelnek időnként. 1501-ben és 1508-ban a malomvizi Kendefiekkel és Kenderesiekkel együtt Nagybári Nagován vagy Negován és Laczkó kérik, az őket minden czímen megillető Nagy-Bár helység határjárását, a mi bizonyos ellenmondásokkal meg is történt. Utóbbi évben: Bári Nyág, Litul, Dénes és Dragumér tesznek egyéb, e kerületbeli nemesekkel együtt tanuvallomást. (1457: Dl. 29505., 1464: Dl. 28276., 1492: Dl. 29551., 1493: Dl. 29555., 31156., 1496: Dl. 30939., 30490., 1501: Dl. 30954. 1508: Dl. 29928., 30514.) L. a Borbátviz(e)i (az 1479. évhez) cs. alatt.
Barla (rákosdi) cs. Barla. (1496: Dl. 29568., 1511: Dl. 29935.)
Bási (Bás, pestesi, fel-pestesi, jófői) cs. Basy. (1506: Dl. 29914., 1507: Dl. 30255., 29604., 29924., 1511: Dl. 29939., 1518–1519: Dl. 29667., 1523: Dl. 31039., 1525: Dl. 29652.) Georgius de Baas. (1506: Dl. 29599.) Baasy. (1514: Dl. 29946., 1515: Jófó vagyis előbb Dobra város llt., 1519: Dl. 29975., 1525: Dl. 29990.) Baas. (1518: Dl. 27606.) Bassy. (1518: Dl. 29636.) Valószínűleg szintén a Hermán-nemzetségből. – Ez oklevelekben, egy vagy más előnévvel, leginkább György szerepel; ezenkívül 1518-ban: Simon is. – 1506-ban kapja II. Ulászló királytól, hű szolgálataiért György és általa édes testvérei: Ambrus és Simon a jófői kerületben fekvő Ligöst helységet, egy Jófő városában levő nemesi curiával együtt, melyeknek birtokában már őseik is benne voltak, új-adományul. 1507-ben ugyanezt a Györgyöt a fel-pestesi Czenturi László 11 helységben levő részbirtokaiba igtatták, vétel czímén. (L. e családnál. V. ö. a Livádi cs. és Dombravicza helység a.)
Batiz (Batizi, Batizfalvi, batizfalvi) cs. Bathyz. (1446: Dl. 32304., 1463: Dl. 29517., 1486: Dl. 29541., 1493: Dl. 30933., 1496: Dl. 29568., 1499: Dl. 29573., 1508: Dl. 30516., 30977., 1509: Dl. 32570., 29930., 1510: Dl. 29615., 1511: Dl. 29619., 1513: Dl. 31000., 29622., 1515: Dl. 29950.) Batiz. (1483: Dl. 29538.) Bathyzy. (1493: Dl. 30933.) Az e családra vonatkozó többi források: 1387: Dl. 29442., 29441., 1397: galaczi Buda cs. letéte az Orsz. Levéltár erdélyi kir. táblai osztályában, 1404: Dl. 29453., és Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. II. 1884. 23. l., 1406: Dl. 30410., 1409: Dl. 37591., 1444: Dl. 29476., 29477., 1448: Dl. 29794., 1453: Dl. 14604., 30190., 37623., 1457: Dl. 29506. és Hunyadiak kora. X. 543., 1492: Dl. 36516., 1495: Dl. 29886., 1496: Dl. 29568., 1500: Dl. 29579., 1501: Dl. 29587., 1506: Dl. 30970., 1508: Dl. 30515., 30977., 1509: Dl. 32570., 1513: Dl. 31000., 29622. – 1483-ban a magvaszakadt Batizfalvi Péter birtokait: Al-Pestes, Écsi és Batizfalva helységekben, érdemeikért, udvari kamarásainak: Barcsai Jánosnak és Ákosnak adományozta Mátyás király, «a mennyiben e birtokok utóbbiakat valami jogon illetik és Hunyad várához nem tartoznak». A beigtatásnak azonban többen ellenmondtak, jelesül Bódogasszonfalvi András, Batiz Péter és testvérei: Imre és Jakab, s fia Mihály, al-pestesi Bodor Tamás, Szentmiklósi Balázs és János, szent-miklósi Erdélyi Mihály s a Barcsai János felesége: Borbála asszony. 1493-ban Herczeg István, Anna pestesi Nagy Györgyné, Borbála lozsádi Farkas Fábiánné, minta néhai büszteri Herczeg András és Batiz Margit asszony gyermekei panaszkodnak az erd. vajda előtt, hogy ámbár néhai Batiz Péter, az ő édesanyjuk fivére őket Batizfalva, Pestes és Écse helységekben levő részeibe bebocsátotta, s ők e részeket használták is, hogy nevezett nagybátyjok: Péter meghalt, e részeket tőlök Batizi (vagy Batiz) Jakab, Mihály (ennek testvérei, Ferencz és György) s Imre elfoglalták. 1508-ban és 1509-ben a néhai batizfalvi Batiz Imre és György batizfalvi, al-pestesi és écsei birtokaiból az Imre özvegyét Erzsébet asszonyt, hajadon leányát Borbálát, továbbá leánynegyed czímén Dorottya asszonyt, lesneki Dobra Jánosnét, Dorottyát, a harói Csuka Gál özvegyét, Bácsi Györgyöt, valamint batizfalvi Batiz Jakabot és Györgyöt elégítették ki.
Bátori cs. 1490-ben István országbíró és erdélyi vajda, édes testvére András és ennek fia György Déva várát és uradalmát kapta zálogba a királytól. (L. ott. – V. ö. Hunyad várnál az 1504. évhez.) L. a váras-keszi Lépes cs. alatt.
Beke (bácsi) cs. Beke. (1508: Dl. 30977.) L. a Bácsi cs. alatt.
Bélai cs. Házasság útján a Rápolti- majd macskási Tárnok-féle birtokokban részesedett. – L. főleg a Rápolti, továbbá a somkereki Erdélyi, dampsosi Morsina, váras-keszi Lépes és Szentgyörgyi cs., valamint Hunyad város a.
Bélavári János. L. a Bácsi cs. alatt.
Belmosavity cs. L. a Szentgyörgyi (az 1504. évhez) és a dampsosi Morsina cs. alatt.
Bencze (Beneze-fi, pestesi, al-pestesi) cs. Filius Benche. (1395: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. I. 77.) Bencze. (1496 körül: Dl. 29980., 1506: Dl. 29914., 1507: Dl. 29924., 1513: Dl. 30076.) Ambrus, Ferencz, Benedek, György, Fülöp és Mihály szerepelnek ez oklevelekben. (L. a Rápolti cs. alatt.)
Bencze(-fi, rákosdi) cs. Benche filius Nicolai de Rakustd. (1358: Dl. 30388.) Benche dictus. (1429: Dl. 29462.) Filius Benche. (1431: Dl. 30790., 1443: Dl. 29475.)
Benczenczi cs. 1391-ben Jánost és Istvánt a Miklós fiait a két Keted és Aklos helységek birtokába igtatják, kir. új-adomány czímén. 1395-ben Zsigmond király nevezett János mesternek, a Miklós fiának, a kit az erdélyrészi országgyűlésen elítéltek, megkegyelmezett. (Dl. 29444., 29745. – V. ö. Benczencz helység a.)
Bereczk (Berecz, Bereczki, Bereczk-fi, lozsádi) cs. Benedictus Briccy de Losaad. (1475: Dl. 29531.) Bereczky. (1505: Dl. 28888.) Berecz. (1508: Dl. 29928.) Bereczk. (1508: Dl. 29928., 30977., 1509: Dl. 27593., 1515: Dl. 30076., 1517: Dl. 31013.)
Berektyei (Berettyei, Brettyei) cs. 1458-ban (III. 10.) igtatják Brettyei Gerkét, a ki Hunyadi János kormányzót és fiát Lászlót gyermekkorától fogva hűségesen szolgálta, és általa édes testvéreit, Istvánt, Jánost és Sittyént (Syththyen), királyi új-adományul Brettye, Kovráty, Jópatak, Gonoszpatak és Baczalár haczaki kerületbeli birtokaikba. Az előttem ismeretes adatokból valószínűnek látszik, hogy az ez alkalommal említett Brettyei János azonos az 1462-ben szereplő Berettyei Jánossal, illetve az 1475-ben föltűnő berettyei (Pogány?) Jánossal; István pedig az 1472-ben említett berektyei Pogány Istvánnal. Ennélfogva ez az 1458. évi Brettyei család ugyanegy a nem sokkal később fölmerülő berektyei Pogány családdal. Ezt bizonyítják a két elnevezés alatt ismeretes család teljesen azonos birtokai is. (1458: Dl. 29817., 1462: Dl. 29516.)
Beret(y)eli (törzseki, törzsekesi) cs. Azaz: Bretyelin sat. (törzseki, törzsekesi) cs. – L. e néven.
Betleni cs. 1503-ban Bethleny. – 1446-ban (III. 7.) kapja a Gergely fia János kir. udvari apród Berektyét (a későbbi Magyar-Berektyét) vámjával együtt, Zsigmond királytól, új-adományul. 1468-ban (VIII. 4.) Margit és Antal testvérek (előbbinek fiai, Bernát, Miklós és Leusták, utóbbié Gergely) tiltakoznak, hogy a király az ő Berektye, Macsó (Mácsó) és Plop helységekben levő birtokaikat, Szer(e)dahelyi Mihálynak, továbbá Pogány Györgynek és testvérének Istvánnak eladományozza. 1483-ban (V. 28.) magok a Betleniek (Gergely és fiai, Balázs és Elek) zálogosítják el Magyar-Berektye, Mácsó és Plop helységekben bírt részeiket oláh-berektyei Pogány Péternek. E birtokokat azonban Betleni Gergely már az 1485. évben (X. 3.) visszaváltotta. 1491-ben (VII. 19.) Betleni Bernát adta el ugyancsak Berektye, Mácsó és Plop helységekbeli részeit Betleni Miklósnak és leányának Katalinnak. Ez a Miklós pedig 1496-ban (XII. 22.) Magyar-Beretke, Mácsó és Plop helységekbeli részeit macskási Tárnok Péter szörényi bánnak adta cserébe, bizonyos doboka- és belsőszolnokvármegyei birtokokért és 200 forintért; majd 1503-ban (IV. 4.), Magyarországba óhajtván utazni, Bolyai Gáspártól 300 forintot vett fel kölcsön, oly feltétellel, hogy ha Erdélybe leendő visszatérése után két hónap alatt ez összeget vissza nem fizetné, Bolyainak joga legyen az ő Berektye, Mácsó és Plop helységekben levő birtokrészeit ez összeg fejében zálogul elfoglalni. Ugyanő 1506-ban (VI. 12.) e három helységben bírt ama részeit, a melyek ekkor Ilona asszonynál, a macskási Tárnok Péter özvegyénél, (a ki ekkor a Bélai Barnabás szörényi bán felesége volt) és fiánál, Tárnok Jánosnál zálogban voltak, majd 1509-ben (X. 25.) ugyane három helységbeli, malomvizi Kendefi Lászlónál zálogban levő birtokait – kívánja visszaváltani. 1524-ben (III. 16.) Betleni (néhai Gergely fiai) János és Elek, valamint Betleni Balázs tilalmazzák a néhai Betleni Miklós gyermekeit, Erzsébetet és Farkast s kecskeméti Patócsi Miklóst, bizonyos, ugyane három helységbeli birtokok elfoglalásától. (1406: Dl. 30410., 1468: Dl. 36393. pag. 50. n. 2., 1483: Dl. 36395. pag. 71. n. 1., 1485: Dl. 36397. pag. 14. n. 1., 1501: Dl. 27776., 1503: Dl. 30066., 1506: Dl. 36524., 1509: Dl. 29612., 1524: Dl. 36400. pag. 293. n. 1.) L. a berektyei Pogány és a Rápolti cs. alatt.
Biborcz (fejérvizi) cs. Byborcz. (1496: Dl. 29569.) Osztályos a Fejérviziekkel. (L. ott.)
Bikli (Bikali) János. L. Hunyad várnál az 1498–1504. évekhez.
Biró (al-pestesi, pestesi) cs. Byro. (1489: br. Révay cs. llt. Kende. I. 15., 1493: Dl. 29557., 1496: Dl. 29568., 1513: Dl. 30076.) A XV. század vége felé Máté szerepel, a ki 1489-ben a megye egyik szolgabírája, 1513-ban pedig Mihály.
Biró (hosdáti) cs. Byro. (1496: Dl. 31157., 29568., 1515: Dl. 28687.)
Bizerői (Bizerei) cs. Temesvármegyéből. – L. a Rákosdi cs. alatt.
Blaskó (tompai) cs. Azaz Bala(z)se (-fi, alsó-bácsi, tompai). – L. e néven.
Bódi (rákosdi) cs. Body. (1511: Dl. 29941.)
Bódog(asszon)falvi cs. II. Ulászló király 1500-ban jóváhagyását adta ahoz az intézkedéshez, melyet Geréb László erdélyi püspök egyfelől, Bódogasszonfalvi (Bolej fia) Miklós másfelől Grid-re nézve tettek, továbbá, hogy utóbbi Miklós e helységben levő birtokát testvéreire, Dávidra és Andrásra, a néhai Kenderes fiaira, Jánosra, Miklósra, Mihályra, Laczkra és Márkra a néhai Dán fiaira átruházta. (1363: Dl. 30681., 1484: Dl. 29538., 1495: Dl. 29886., 1499: Dl. 29573., 1500: Dl. 29579., 1501–1502: Dl. 29587., 1506: Dl. 30970., 1507: gr. Teleki cs. oklt. II. 292., 1508: Dl. 30516., 30977., 1509: Dl. 32570., 29930., 1513: Dl. 31000. 29622.) L. a batizfalvi Batiz cs. alatt.
Bodor (pestesi, al-pestesi) cs. Bodor. (1448: Dl. 29482., 1447: Dl. 29789., 37606. és Hunyadiak kora. X. 197–198., 1453: Dl. 14714., 1480: Dl. 29536., 1483: Dl. 29538., 1496: Dl. 29568.) 1446-ban Miklós, 1447-ben Balázs szerepel. 1453-ban szintén Miklós, fiai Balázs és János, továbbá testvére Balázs és ennek fia Tamás bojtori részüket Hunyadi János beszterczei örökös grófnak, a király magyarországi főkapitányának és fiainak örökre eladták. Később, a század vége felé Mártont, Tamást, Benedeket és Barnabást emlegetik az oklevelek. 1483-ban midőn a Barcsaiakat Al-Pestes, Écsi és Batizfalva részeibe, mint a néhai Batizfalvi Péter birtokaiba igtatták, Bodor Tamás is ellentmondással élt. – L. az al-pestesi Ág és a batizfalvi Batiz cs. alatt.
Bojtori (Bohtori, Bohturi, Buhturi) cs. 1513-ban, 1515-ben, 1517-ben, 1520-ban és 1521-ben: Boythory. (A névváltozatokat lásd Bojtor helység a.) 1392-ben András (a Balázs fia) óhajtja visszaszerezni idegen kézen levő bohtori birtokait. Ugyanekkor a királyi emberek között bohtori Forgács (Forgach) Lászlót is felsorolják, s a beigtatásnak Bohtori Bereczk (a Máté fia) és Imre (a Jakab fia) ellentmondanak. 1395-ben (a kiadók helytelenül teszik 1295-re), Imre (a Jakab fia), Bereczk (a Máté fia), András (a Balázs fia), Demeter (a Mihály fia), Lőrincz (a Bartalus fia) és Péter (a Forgács László fia) osztályos atyafiak. 1429-ben Lőrincz, 1447-ben Benedek szerepel mint királyi ember. 1434-ben valószínűleg ennek a Benedeknek (a Péter fiának) vetette zálogba bojtori részeit, 150 forintért bohtori Csendor György. 1453-ban úgy látszik, szintén ennek a Benedeknek érdemeiért és szolgálataiért, feleségét Ilona asszonyt, a néhai Bojtori Lőrincz leányát, V. László király, atyja birtokaiban fiúsította. Ugyanez év közepe táján Bojtori István Hunyadi János beszterczei örökös grófnak és fiainak, Lászlónak és Mátyásnak adta bojtori birtokrészeit, 230 forintért és egy hunyadvárosi szabad udvarért, valamint Tóti helység kenézségért. 1482-ben és 1496-ban György szerepel, utóbbi évben mint Hunyadmegye alispánja. Ezt a Györgyöt (és Bálintot is) igtatják 1499. közepe táján Vecze(l) és a néhai Gyalmári Imre (gyalmári) részeinek birtokába, örök jogon, utóbbira nézve a Dédácsi Péter s testvérei Benedek és László ellentmondásával. A XV. század utolsó és a XVI. első két évtizedében Antal, Bálint, Benedek, majd Miklós (a Bálint fia) tűnik elénk az oklevelekben. 1517-ben Benedek – al-pestesi előnevet visel. (1366: Dl. 30688., 1392: Dl. 29447., 1395: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. I. 77., helytelenül 1295-re téve. 1429: Dl. 29462., 1447: Dl. 29789., 37606. és Hunyadiak kora. X. 197–8., 1453: Dl. 30190., 37625. és Hunyadiak kora. X. 393., 402., 1482: Dl. 29855., 1496: Dl. 29568., 1496 körül: Dl. 29980., 1499: Dl. 29575., 1513: Dl. 30076., 1515: Dl. 29949., 29626., 1517: Dl. 31013., 1520: Dl. 29981., 29642., 31031.) L. a Barancskai (az 1520. évhez) és a Rápolti cs. alatt.
Bolicza (? naczesdi vagy maczesdi) cs. Bolyca. (? 1492: Dl. 29868.) A Maczesdi család egyik ága. (L. ott.)
Bolinai cs. Azaz valószínűleg Bun(y)ilai. – L. Bun(y)ila helység a. és a Szilvási családnál az 1504. évhez. (V. ö. a Banyilai cs. alatt.)
Bolyai cs. Az erdélyrészi Fejérvármegyéből. – L. a Betleni cs. alatt.
Borbátei (fejérvizi) cs. Borbathey. (1496: Dl. 31157.) Kétségkívül a Fejérvizi család egyik ága.
Bósari cs. 1446: Dl. 29483. (V. ö. Bósár helység a.)
Bozoráb havasalföldi vajda. (Al-Diód városát (l. ott) birta egy ideig, fiával, Teodosiussal együtt 1517. óta.
Bradács (lodomérczi) cs. L. a Szentgyörgyi (az 1504. évhez) és a dampsosi Morsina cs. alatt.
Brancskai (Brancsikai, Branicskai) cs. L. B(a)rancskai néven.
Brandenburgi György őrgróf. Hunyad várát bírta tartozékaival együtt, főleg 1510. óta. (L. ott.)
Brettyei cs. L. Berektyei néven. V. ö. a berektyei Pogány cs. alatt.
Bretrelin (Bretelimi, Bereteli vagy Beretyeli, törzseki, törzsekesi) cs. Egy, Fejér Codex Diplomaticusában megjelent, s az erdélyi káptalan 1578. évi átíró-levelében foglalt oklevél szerint, 1481. febr. 13-án Hunyadvármegye, jelesül a két hunyadvári ispán és a két szolgabíró előtt megjelentek a Déva vár tartozékához tartozó összes(!) kenézek és lakosok, valamint Szabó György krajnik vagy karajnok, (kétségkívül ugyane vár tartományából), s előadták, hogy annak idején (Hunyadi) Vajda János Magyarország kormányzója nemes Teodor kenéznek adományozta a Déva vár tartozékában fekvő Törz(s)ök birtokot, Kalmárfölde nevű földrésszel (particula) együtt, különösen a rigómezei csatában szerzett érdemeiért. Midőn t. i. az ütközet végén Hunyadi János leesett lováról, a nevezett Teodor saját lovát adta át neki, miáltal Hunyadi a harcztérről szerencsésen elmenekülhetett. A Teodor halálával a kérdéses birtok Beretlini(!?) Mihályra s ennek testvéreire szállott, a kik annak most is birtokában vannak, s a kiknek aztán csakugyan ki is adta a megye (1481.) a Hunyadi János említett adományáról szóló oklevelet. Utóbbiról 1883-ban dr. Sólyom-Fekete Ferencz is megemlékezik. Szerinte 1712-ben Ankos György mint a «Törzsök» család ivadéka hivatkozott erre a «gyulafehérvári káptalannál letett» adomány-levélre, mely Törzsök Ferencz (!?) részére szólt volna, s melyet Mátyás király is megerősített. Az illető 1712. évi oklevél a kérdéses birtokot már «Törzsök alias Brettyelin» néven említi. A gróf Teleki József művéhez csatolt Oklevéltár két oklevelet közöl a «hunyadmegyei Onkos család nemesedési pöréből». Ezek egyike szerint 1474. aug. 30-án Magyar Balázs erdélyi vajda előtt, Déva városában nemes Törzseki (de Theorsek) Tivadar Mihály egy dengelegi Pongrácz János volt erdélyi vajdától kiadott oklevelet mutatott föl Beretelén birtok (poss. Berethelen) adományáról, esedezvén, hogy őt e birtokban testvéreivel együtt tartsa meg. Magyar Balázs vajda a Déva vári várnagyhoz intézett rendeletében nevezett Mihályt és testvéreit régi szabadságaikban megerősíté, s – amenynyiben a csonka oklevélből kiérthető – Déva várához évenkint Szent-György napján két juh beszolgáltatására és 32 dénár befizetésére kötelezte őket. A másik oklevél szerint 1484. deczember 26-án ugyanez a nemes törzseki (de Theorsek) Tivadar Mihály a saját és összes testvérei nevében, dengelegi Pongrácz János és Magyar Balázs volt erdélyi vajdák említett leveleit mutatta föl Déván Bátori István erdélyi vajda előtt, szintén Beretelén (poss. Berethelen) hunyadvármegyei, haczáki kerületbeli(!) birtok adományozásáról, megerősítés, illetőleg e birtokban leendő megtartás végett. Bátori István vajda ez okleveleket csakugyan minden pontjában megerősíté, s a Déva vári várnagyokhoz s ezek tisztjeihez és helyetteseihez intézett rendeleteiben nevezetteket e birtokban illetőleg régi szabadságaikban megtartani igérte és parancsolta. 1494. tavaszán egy eredeti oklevél tanusága szerint nemes Bereteli vagy Beretyeli (de Berethel) Mihályt, Losonczi László és bélteki Drágfi Bertalan erdélyi vajdáknak Al-Diód városában kelt rendelétére, a Déva várához tartozó Árki helység kenézsége felének birtokába iktatták, örök-jogon, törvényes kir. adomány alapján. Egy ugyanez évi hiányos de eredeti oklevélben Bretelimi (de Brethelym) Mihály, egy Jófő város kerületéhez tartozó birtokügyben, mint a dévai várnagyok embere szerepel. 1506. decz. 13-án kétségkívül ugyanennek a Mihálynak, névszerint ekkor mint törzsekesi Bret(y)elin Mihály (Michael Brethelyn de Thewrsekes) magtalanul elhalt nemesnek Árki helységben levő részeit, melyek ekkor bizonyos nemeseknek, mint a királyi jog eltitkolóinak kezén voltak, hű szolgálataiért Dévai Péter kir. kuriai jegyzőnek s általa vérrokonainak (fratres patrueles), Mártonnak és Györgynek, adományozta II. Ulászló király. – Ez adatok szerint ez oláh eredetű nemes családnak a dévai királyi várhoz tartozó eme, Déva mellett nyugatra fekvő névadó birtoka a XV. század közepe táján Törzsök, 1474-ben és 1484-ben ugyancsak Törzsek vagy Beretelén, 1481-ben Beretlin(!?), 1494-ben Beretyel majd Bretelim, 1506-ben pedig Törzsekes nevet viselt volna. Déva vár tartozékai közt e helységet csakugyan felsorolják, még pedig 1453-ban «poss. Thersek», 1491-ben pedig «poss. Thersekws» és «poss. Thersekes» alakban. Újabban, jelesül mint láttuk, 1712-ben Törzsök másként Brettyelin, majd a legújabb helynév-rendezésig Brettyelin nevet viselt, s legújabban régi Törzsökös nevét kapta vissza. (Hunyadi János kora: Fejér XI. 506., v. ö. Hunyadmegyei tört. és rég. társulat Évkönyve. II. Arad. 1884. 67., 68. l., 1474: Hunyadiak kora. XI. 512., 1484: U. o. XII. 273., 1494: Dl. 29878., 30935., 1506: Dl. 29914.) V. ö. a Déva vár tartozékai között fölsorolt Terzsek (1453.) vagyis Terzsekös, Terzsekes (1491.) helységre nézve. Dl. 14604., 37622., 27556., 27557. sz. alatti oklevél.
Brezovai (Brazovai) cs. 1509-ben egy ízben Brezoway. – Haczaki kerületbeli oláh eredetű (eleinte kenéz) magyar nemes család volt. – A Kernyesdi vagy Kernyesti családdal együtt földesurak Kernyesd, Poklisa, Fizegy, Galacz és Pojen helységekben. (L. e családnál az 1464., 1509. és 1514. évekhez.) Ezenkívül (1475.) Bertónia vagy Britónia helységekben is vannak részeik. (L. a Rákosdi cs. alatt.) (146: Dl. 29520., 1475: Dl. 29530., 1504: Dl. 29591., 1506: Dl. 30966., 1508: Dl. 29928., 1509: Dl. 27590., 30523., 29929., 1510 körül: Dl. 36324., 1514: Dl. 29624.) L. a Kernyesdi cs. és Brazova helység a.
Bucsán(y)i (korlátkői) Péter. L. Korlátkői néven.
Bucs (lozsádi) cs. Bwch. (1508: Dl. 28889.)
Buda (-fi, galaczi) cs. Bwda. (1494: Dl. 29882., 1499: Dl. 30494., 1506: Dl. 30966., 1507: Dl. 29603., 1523: Dl. 31041.) Filius Buda. (1499: Dl. 29574.) Máskor egyszerűen Galaczi. (L. e családnál.) A Buda név, mint keresztnév, több ízben előfordul e családban (Pl. 1479., 1492., 1496., 1523. sat.) A fent idézett oklevelekben leginkább Miklós szerepel, 1523-ban galaczi «Bwda Myklos» magyaros formában.
Bulcsi apátság. Aradvármegyéből. – 1367-ben igtatják Bábolna, Apáti másként Oroszfalu és Apáti helységek birtokába. Bábolnát ekkor Fejérvármegyéhez számítják. 1390-ben ugyane helységet és Oroszfalut 200 forintért, 14 évre Rápolti Mátyásnak és Miklósnak zálogosította el. 1408-ban Bábolna ismét ez apátságé, valamint 1441-ben is, a mikor László apát itteni birtokát 150 arany-forintért Vizaknai Miklós erdélyi alvajdának zálogosítván el, ez elzálogosítás ellen Fotosi (Fotesi) Fábián fia, Székely Bálint és társai (Székely Imre, Máté, Gál, János, Tamás karakói plébános és János gyulafejérvári őrkanonok) tiltakoztak. Ezt a fotesi (fotosi) Székely Bálintot az előbbi év végén (1440.) igtatták be zálog czímen Bábolna birtokába, valószínűleg (mert megmondva nincs) szintén a bulcsi apátságtól. – Az apátságnak azonban ezenkívül Bábolnától d.-ny. felé, a Maros másik oldalán, a Sztrigy folyó mentén, Lozsád, Piski és Tóti szomszédságában is volt birtoka, pl. 1430-ban, 1498-ban, 1505-ben és 1508-ban. 1498-ban «terra Monostelky(?) abbatialis» néven említik ezt a birtokot. (1257: Dl. 28074., 1364: Dl. 29698., 1367: Dl. 26375., 1390: Dl. 29735., 1408: gr. Teleki cs. oklt. 1. 331., 1430: Dl. 28812., 1441: Dl. 36390. pag. 64. n. 1., 1498: Dl. 28881., 1505: Dl. 28888., 1508: Dl. 28889.)
Csanád (Csanád-fi, Csanádi, pestesi, al-pestesi) cs. Chanad nobilis de Pestus. (1302: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. I. 64–67.) Filius Canad. (1389: Dl. 29732.) Filius Chanad. (1395: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. I. 77.) Filius Chariad. (1391: galaczi Buda cs. letéte az Orsz. Levéltárban.) Filius Chand, Chanad. (1407: Dl. 29749.) Chanad. (1447: Dl. 29789., 37606. és Hunyadiak kora. X. 197–198., 1475: Dl. 29530., 1487: Dl. 29543. és galaczi Buda cs. letéte az Orsz. Levéltárban., 1488: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. I. 68., 1496 körül: Dl. 29980., 1507: Dl. 29605., 29925., 1508: Dl. 30516., 30977., 1513: Dl. 31000., 30076., 1515: Dl. 28687., 1517: Dl. 31013.) Chaanad. (1448: Dl. 29794.) Chanady. (1496: Dl. 29568.) Channad. (1507: Dl. 29924.) A XIV. század végén István, 1407-ben az ő fia, Mihály, 1447–1448. táján Bertalan, 1475. óta Pál szerepel. Utóbbi (unokatestvérével Benedekkel egyetértve) 1488-ban, al-pestesi Zerri Antalnak, a ki egyik szemét elvesztett «és ezért férjhez nem ment» nővérét, Katalint mégis feleségül vette, Al-Pestes helységben egy nemesi udvarhelyet kerttel, aszalóval és szántóföldekkel sat. adott örökre. – A XV. század végén illetve a XVI. elején Mihály, György, János és különösen Benedek, végül Gergely szerepel az oklevelekben. (L. a Rápolti cs. alatt.)
Csarnai cs. 14446: Dl. 29481. (V. ö. Cserna helység a.)
Csarnai (rékasi, illyei) cs. 1491-ben Charnay. (Dl. 27556. és 27557.) Temesvármegyéből. – L. az illyei Dienes(s)i cs. alatt.
Császár (szent-györgyi) cs. Chazar. (1489: br. Révay cs. llt. Kende I. 15., 1490: Dl. 29546., 1494: gr. Teleki cs. oklt. II. 195., 1498: Dl. 29889., 28881., 1501: Dl. 28887., 1506: Dl. 36523., 29914., 1507: Dl. 30255., 29925., 1508: Dl. 29359., 1516: Dl. 29628.) Úgy látszik, a Dédács-vidéki Szent-György értendő.
Cseh János. L. a Nadabori cs. alatt.
Csemege (karói) cs. Chemege. (1492: Dl. 30929.)
Csempeli cs. L. Csempel helység a.
Csender (bojtori, hohtori) cs. Chendor. (1434: Dl. 29463.) – L. a Bojtori cs. alatt, ez évhez.
Csíkos (harai) cs. Chykos. (1458: Dl. 29509., 1492: Dl. 30929., 1500: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. V. 99.) L. a harai Csuka cs. alatt.
Csob (galaczi) cs. Cheb. (1492: Dl. 31162.) Chob. (1499: Dl. 29574. és 30494., 1508: Dl. 29928., 1519: Dl. 30551.) A Galaczi család egyik ága. (L. ott.)
Csók (pestyéni) cs. Chok. (1508: Dl. 29928., 1516: Dl. 29956., 1519: Dl. 29969.) A Pestyéni család egyik ága. (L. ott.)
Csolnokosi (Csolnakosi, Csónokosi, Csónoki, sat.) cs. 1511-ben «Chyolnakossy de Chgolnakos». – Haczaki kerületbeli oláh eredetű (eleinte kenéz) magyar nemes család volt. – 1446-ban (V. 26.) kapják a kormányzótól, a király és a kormányzó hadseregében, a törökök és az ország más ellenségei ellen vívott harczokban szerzett érdemeikért, nemes Csanokosi Dán (a néhai Jaroszláv fia) és édes testvére János, valamint a Sorbe fiai, Vajk és Péter a haczaki kerületben levő Csanokos vagy Csonokos helységet, melyet eddig kenézi jogon bírtak, kir. új-adományul. Ugyancsak Hunyadi János (évszám nincs közölve) Vajkot s fiait Lászlót és Sandrint mindennemű adóktól mentesítette; Mátyás király pedig 1464-ben, ugyancsak Lászlónak és Sandrinnak új-adományul adta Csolnokost, Ohábát és Dobokát. Hol feküdt ez az Ohába, nem tudom; de úgy látszik a Cserna vagyis Egregy felső völgyében keresendő. – Később János (1465., 1475., 1515.), Dán (1465., 1515.), László (1480.), Péter (1494., 1513.), Miklós (1494., 1498., 1506.), Mihály (1506., 1511.) és András (1515.) szerepelnek e családból. (1360: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. I. 60–62., 1446: Dl. 29481., 1465: Dl. 29521., 1475: Dl. 29533., 1480: Dl. 29536., 1482: Dl. 30904., 1494: Dl. 29562., 29563., 29564., 1498: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 2. num. 366–369., 1506: Dl. 30069., 30511., 1511: Dl. 27597., 1513: Dl. 37933., 1515: Dl. 29626. – A többire nézve v. ö. Századok 1887. kirándulás Pótfüzet. 41. l.)
Csombó (al-pestesi) cs. Chombo. (1496 körül: Dl.29980.) L. a Rápolti cs. alatt.
Csombolyi cs. L. a Pestyéni cs. alatt, az 1505. évhez.
Csorba (alsó-borsai) cs. L. Morsina (dampsosi) cs. alatt.
Csőkesz (szent-andrási) cs. Chenkes. (1391: Dl. 3074.) Chewkez. (1441: Dl. 29474., 1463: Dl. 29517.) Másként Szentandreási, Szentanderiási, Szentandrási. – 1391-ben szent-andrási Csőkesz Jakab, 1417-ben pedig Szentandarási Benedek a Jakab fia szerepel, mint vajdai illetve királyi ember. 1441-ben (lI. 28.), kétségkívül ennek a Benedek fiának Jánosnak, mint magvaszakadt nemesnek szent-anderiási részeit adományozza I. Ulászló király Szentgyörgyi Andrásnak és fiainak, Albertnek, Demeternek, Benedeknek és Lászlónak. Egy nappal később (III. 1.) ugyanezeket a részeket Tordasi Domonkosnak, kis-illédi Tót Andrásnak és Gyógi Istvánnak adományozta ugyancsak I. Ulászló király, mint a néhai szent-andrási Csőkesz János birtokait. A beigtatásnak előbb Illyei János, most pedig szent-györgyi Szennyes András mondott ellen. Úgy látszik azonban, ez adományosok közül egyik sem jutott be e helység valóságos birtokába. Viszont ez adatokból következtethető, hogy egyfelől a Szentandrási és szent-andrási Csőkesz, másfelől a Szentgyörgyi és szent-györgyi Szennyes család ugyanegy. 1463-ban kétségkívül ugyanennek a szent-andrási Csőkesz Benedek fiának Jánosnak mint magvaszakadt nemesnek szent-andrási birtokait (a melyeket Hunyadi János Déva várához foglalt el) adományozta Mátyás király Barcsai Jánosnak és Tamásnak, a kiket aztán, utódaikkal együtt csakugyan benne találunk e helység részeinek birtokában. – L. a Barcsai cs. alatt. (V. ö. a szent-györgyi Szennyes cs. alatt, és 1380: Dl. 29721., 1417: Dl. 29459.)
Csuka (harai) cs. Chuka. (1389: Dl. 29732., 1447: Dl. 29789., 1453: Dl. 29496.) Chwka. (1447: Dl. 37606., 1458: Dl. 29509., 1459: Dl. 29511., 1483: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. V. 98., 1491: Dl. 27556., 27557., 1492: Dl. 30929., 1500: Dl. 30232., 1508: Dl. 29914., 1509: Dl. 32570.,. 1513: Dl. 31000., 1516: Dl. 30076., 1518: Dl. 27606., 29967.) Churka. (! 1467: Dl. 30208.) 1458-ban Csuka Péternek, édes testvérének, a másik Péternek s osztályos atyjok fiainak, harai Nagy Benedeknek, Csíkos Jánosnak, Harai Istvánnak a Balázs fiának és Benedeknek a Bereczk fiának adja Mátyás király új-adományul Hara helységet, s az ennek határán belül fekvő Nyerke, Salamonréte, Bokorága és Harai-láz nevű erdőrészeket. – L. a batizfalvi Batiz cs. alatt.
Csulai cs. 1447-ben (VIII. 30.) Hunyadi János kormányzó Csulai Jánosnak, továbbá Dempsesi Miklósnak és Dénesnek, a szent koronának és neki, a törökök és az ország más ellenségei ellen viselt háborúiban teljesített hű szolgálataikért adományozza Dempses és Haczácsel (az oklevélben, kétségkívül tévesen Haczácsek áll) felét, valamint Tőkefalva, Kis-Csula, Válya és Feketehegy helységeket a haczaki kerületben, a melyeket nevezett Miklós és Dénes eddig kenézi jogon (more kenesiatus) bírtak. 1453-ban (XI. 15.) V. László királytól kapják újra, felerészben Domsosi Dusa a Miklós fia és Csulai János a néhai Mihály fia, másik felerészben pedig Domsosi András fia Dénes, az általuk más országos nemesek módjára bírt Feketehegy, Válya, Kis-Csula és Gros helységeket, valamint Haczágyel és Domsos helységek felét (a haczaki kerületben), az Alsó-Magyarországot háborgató és pusztító törökök elleni harczokban több ízben testvéreikkel és rokonaikkal sat. együtt teljesített hű szolgálataikért, kir. örök adományul, «azokkal a feltételekkel, szolgáltatásokkal és szokásokkal, a melyekkel az előbbi magyar királyok az oláh kerületekben birtokokat és falvakat adományozni szoktak». Az ugyanekkor kelt igtató-parancsban kijelölt kir. emberek között a Csulai Dénes fiát, Ladát is felsorolják, a ki ez időtájt, pl. 1457-ben Vlada néven, bizonyos Csulai Vladóval együtt gyakran szerepel. – 1458-ban (VII. 11.) Csulai János egyrészről, Domsosi Miklós és Dénes másrészről, az elsőnek ellentmondása következtében támadt pörösködés végén egyezkednek az emlegetett Domsos, Haczácsel, Tekefalva, Kis-Csula, Válya és Feketehegy, haczaki kerületi helységeken. Az ez adományokra, igtatásokra és egyezségre vonatkozó okleveleket 1480-ban Mátyás király nemes Csulai (Mihály fia János fia) István és Demsesi (András fia Dénes fia) Miklós részére írta át és erősítette meg. – 1475-ben (X. 14.) nemes csulai Ficsor (Fychor) Lászlónak adományozza Mátyás király a haczaki kerületben fekvő Patak-Farkadin és Felső-Farkadin helységeknek «bizonyos nemesek» magvaszakadása következtében a koronára szállott részeit. A beigtatásnak azonban nemes Farkadini Miklós a saját és testvére nevében, továbbá Brana asszony a néhai Farkadini János özvegye és fia László, végül Gronza asszony a Farkadini Dénes özvegye ellentmondottak. 1479-ben e miatt pörben találjuk az új-adományost (a ki ekkor hol egyszerűen Csulai László, hol pedig Ficsor László néven, mint kir. lovászmester szerepel) az említett asszonyokkal és a Brana asszony fiával, Lászlóval. A pör, melyben Ficsor Lászlót «testvére» Váncsa (Wancha) János képviseli, a Farkadiniak által I. Ulászló és Mátyás királyoktól bemutatott adomány- illetve igtató-levelek alapján egyezséggel végződött, a melyben Ficsor László elismervén, hogy a Farkadiniak jogosan bírják a pörös birtokokat, s azokhoz a királynak semmi joga nincsen, e birtokokról utóbbiak javára lemondottak. Pár hónappal utóbb azonban csulai Ficsor László édes testvérei, János, György, Miklós és Mátyás s atyjok Ulászló (Vladislaus) pörujítást eszközöltek ki Mátyás királytól özvegy Farkadini Jánosné és fia László ellenében Felső-Farkadin és Patak-Farkadin illető részeire nézve. E pör folyamát nem ismerjük; 1482. nyarán azonban a Farkadiniak a miatt idéztetik perbe csulai Váncsa Jánost, Ficsor Lászlót és Csulai (kétségkívül: Móré) Györgyöt, a néhai Csulai Vlád fiait, hogy ezek azokat a felső-farkadini és ohábai birtokrészeket, a melyeket tőlök a Farkadiniak ítéletileg megkaptak, hatalmasul ismét elfoglalták. Mikor 1504. aug. 5-én csulai Móré György nándorfejérvári bán, neje Katalin, a néhai Dóczi Péter leánya, s gyermekeik, László, György és Erzsébet egyfelől, csulai Móré Fülöp bácsi nagyprépost, a király titkára, továbbá csulai Móré(!) János, a néhai Csulai Vladul fiai(!) másrészről, bizonyos viszálykodások után kiegyeznek azokra az ingókra és ingatlanokra nézve, a melyeket az említett Móré György és elhunyt édes testvérök, csulai Ficsor László volt jajczai bán szereztek, e birtokok (Bala-Szent-Miklós és Szent-Tamás részben Heves- részben pedig Külső-Szolnokmegyében, Nagy-Pó, Kis-Pó és Tenyő Külső-Szolnokmegyében, Álcs, Szent-Iván, Szászberek, Fokoró, Szeg és Bala Hevesmegyében) között. Csula és Tusna ősi, s a haczaki kerületben fekvő Felső-Farkadin és Alsó-Farkadin, továbbá (a Déva vidékén fekvő) Keresztyén-Almás és Kerges nevű szerzett birtokaikon is osztozkodnak. 1508. nyarán azonban még mindig viszálykodnak a felperes csulai Móré (néhai György fia) László (a kire atyja halálával e pör szállt) és csulai Kende Miklós, az alperes Felsőfarkadini (Dénes fiával) Istvánnal: Felső-Farkadin és Alsó-Farkadin miatt, a melyeknek részeit a nevezett alperesek állítólag hatalmasul tartják elfoglalva. A tanuvallatás alkalmával azonban, melynél a haczáki kerület oláh nemeseinek egész raja jelent meg, az derült ki, hogy a Felsőfarkadiniak csupán azokat a felső-farkadini részeket tartják kezükön, a melyeket a vajda nékik megítélt. – 1519-ben csulai Váncsa Péter Keresztyén-Almás és Kerges helységekben birtokos; 1520. végén pedig az Almási János leánya, Margit, ugyane helységekből (ekkor Almás és Kerges) mint néhai atyja birtokaiból követeli a leánynegyedet csulai Móré Fülöp egri préposttól, továbbá Imrétől a néhai Kende bán fiától, valamint csulai Váncsa Pétertől és Györgytől, a kik e birtokokat ekkor kezükön tartották. (1404: Dl. 29452., 1426: Dl. 29461., 1430: gr. Teleki csa. oklt. I. 530., 1438: U. o. II. 1. és br. Révay cs. llt. Kende I. 6., 1439: Dl. 30800., 29467. és gr. Teleki cs. oklt. II. 4–6., 1444: Dl. 29476., 29477., 1447: Dl. 30443., 1447–1480: Dl. 30814., 1451: Dl. 29491., 1453: Dl. 29808., 29498., 29495., 29497., 29499., 29500., 30814., 1456: gr. Teleki cs. oklt. II. 58., 1457: Dl. 29503., 29815., 29504., 29505., 36510., 1462: Dl. 29516., 1473: Dl. 29837., 1475: Dl. 29533., 1479: Dl. 29844., 30048., 1480: Dl. 29536., 1482: Dl. 37653., 29854., 1489: Dl. 27553.,. 27554., 29545., 1493: Dl. 29873., 1497: Dl. 29570., 1500: br. Révay cs. llt. Kende I. 21. és Dl. 32534., 1504: Dl. 21324., 1508: Dl. 29928., 1518: gr. Teleki cs. oklt. II. 373., 1519: Dl. 29971., 1520., 1521: Dl. 29982.) L. a Farkadini cs. alatt.
Czeczei (? Czéczei?, Csécsei?, kéméndi) cs. Chechey. (1456: Dl. 29502.)
Czenter (Csenter?) cs. Chenther. (1475: Dl. 29530.) Kelemen szerepel ez oklevélben. Úgy látszik – al-pestesi.
Czenturi (Czenturio, fel-pestesi) cs. Chenthwry. (1507: Dl. 29924.) Centurio. (1509: Dl. 29611.) Kétségkívül a Hermán-nemzetségből. 1507-ben a László birtokrészeibe Fel-Pestes, Tamástelke, Elveság, Nándor, Odvas, Fazecsel, Kökény, Ulm, Németi, Kis-Kaján és Furnedia helységekben, az ő felvallása alapján, az úgy látszik, ugyane nemzetségből eredő jófői Bási Györgyöt igtatták.
Czobor (czobor-szent-mihályi) cs. Bodrogvármegyéből. – L. a Szentgyörgyi (az 1504. évhez) és a Morsina (az 1511. évhez) cs. alatt.
Damakosi (kereszturi) cs. Másként: Kereszturi. – L. e néven (az 1486. évhez).
Dam(p)susi (Dampsosi, Damsosi sat.) cs. L. a Mo(r)sina (Morsinai, dampsosi, reketyei), és a Csulai cs. alatt.
Dancsó (barbátvizei) cs. Dancho. (1494: Dl. 29882.) A Barbátviz(e)i család egyik ága.
Dániel (Daniel, kajáni) cs. Daniel. (1517–1518: Dl. 27606., 27607.) 1517-ben kapja II. Lajos királytól berekszói Hagymás Miklós erdélyi alvajda, Forgács (Forgach) Ferenczczel együtt, hű szolgálataikért, a magvaszakadt, kajáni Dániel (vagy Daniel) László összes magyarországi és erdélyrészi birtokait. E birtokokat a beigtatás alkalmával, 1518-ban következőleg sorolják fel: Kaján, Németi, Kis-Kaján, Mezed, Pusztafalu, Kőfalu, Hosszúliget s Bésán vagy Besán, mely felsorolásból valószínűséggel lehet következtetni, hogy nevezett László is a Hermán nemzetségből eredt.
Dán (szocseli, szacsali) cs. Daan. (1494: Dl. 29564.) Azaz: Dán-fi. – A Szacsali (Szecseli, Szocseli sat.) család egyik ága. (L. ott, az 1494. évhez.)
Dávid (rákosdi) cs. Dauid. (1496: Dl. 29568., 1506: Dl. 37797., 1510: Dl. 29935., 1511: Dl. 29941.)
Décsei cs. Tordavármegyéből. – L. a Barcsai és a szent-imrei Sztrigyi cs. alatt. (V. ö. 1505: Dl. 28888.)
Dédácsi (Dédácsfalvi, szent-györgyi) cs. 1494-ben «Dedachy». (gr. Bethlen cs. llt.) – 1490. elején II. Ulászló király Soklyósi (Soklyosy) Péter görgényi várnagynak és Rohodi Jánosnak adományozta Dédács, Bakaj, Gyalmár, Benczencz és Szent-György helységek részeit, mint a Dédácsi Benedek birtokait, a ki egy kir. jobbágyot és tulajdon feleségét megölvén, hűtlenségbe esett. A beigtatásnak azonban Dédácsi Péter és Benedek, továbbá (nemes) Péter deák és Zajos vagy Szajos (Zayos) Bertalan ellentmondtak. 1498. tavaszán aztán utóbbiak Etei Péter deák és sági Zajos Bertalan néven kapják, hű szolgálataikért, II. Ulászló királytól Dédács helységet és minden más birtokait Dédácsi Benedeknek, a ki feleségét, Orsolya asszonyt (a Macskási Mihály leányát) megölte. (Egy 1494. évi oklevél szerint ekkor Orsolya asszony, a Folti Bálint özvegye volt az emlegetett. Dédácsi Benedek felesége.) A szabályszerűen megtartott beigtatás ezúttal is Dédács, Szent-György, Gyalmár, Benczencz és Bakaj helységek részeibe történt. 1511-ben Dédácsi Mihály és testvérbátyja Benedek az ép említett Mihály cselédjének: (agilis) szent-györgyi Huszár (Hwzar) Istvánnak, hű szolgálataiért és 120 forintért egy nemesi telket adott Szent-György helységben, a nemes szent-györgyi Iklódi (Iklody) Bertalan háza mellett, továbbá földet, egy, a Hegyes nevű földön levő Láz nevezetű kaszálót, a nemes hari Erdélyi (Erdely) Péter kaszálója mellett, a dévai kir. várhoz tartozó földek szomszédságában. 1516-ban a Dédácsi Benedek özvegyének gyalmári jobbágyai, 1517-ben bakaji Dédácsi (Dedachy) Benedek, egy évvel előbb (1516.) pedig szent-györgyi Dédácsi (Dedachy) Albert, mint kir. illetve vajdai emberek szerepelnek. (1377: Dl. 29434., 1417: Dl. 29459., 1441: Dl. 29473., 1450: Dl. 29802., 1453: Dl. 37623. és Hunyadiak kora. X. 398., 1461: Tört. Tár. 1907., 113. l., 1463: Dl. 29517., 1482: Dl. 28325., 1490: Dl. 29546., 1491: Dl. 29867., 1492: Dl. 30929., 1493: Dl. 29875., 1494: Tört. Tár. 1890., 128. l., 1496: Dl. 29568., 1498: Dl. 29889., 28881., 1499: Dl. 29575., 1500: Dl. 30950., 1505: Dl. 28888., 1507: Dl. 30255., 1508: Dl. 30516., 1511: Dl. 29616., 29937., 1515: Dl. 30270., 1516: Dl. 29628., 31011.) L. a Bojtori cs. alatt.
Dem(p)sesi (Demsösi) cs. L. a Mo(r)sina (Morsinai, dampsosi, reketyei) és a Csulai cs. alatt.
Derczesti (Derczesdi) cs. L. Derczesd helység a.
Dévai (barcsai, kis-barcsai) cs. Deway. – Azaz Kisbarcsai. – L. e néven.
Dienes(s)i (Dénes-fi, illyei) cs. Az Ákos-nemből. – Eleinte Elyai, Ellyei (pl. 1473-ban is), Ilyai, Illyei. Később, a XV. században (valószínűleg a pl. 1395-ben említett Dénes mesterről, a Sándor fiáról) Dénes-fi («filius Dionisii», vagy csak, mint pl. 1467-ben «Dyonisii», 1506-ban «Dyonisy»); 1493-ban, 1499-ben, 1507-ben, 1508-ban, 1518-ban, 1520-ban sat. «Dyenesy, Dyenessy», 1503-ban «Dyenyessy». (1292: Szádeczky Lajos czikke. Századok. 1908., 581. l., 1350: gr. Bethlen cs. llt., 1363: Dl. 30681., 1395: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. I. 77., 1417: Dl. 29459., 1443: gr. Bethlen cs. llt., 1444 körül Tört. Tár. 1907., 112. l., 1452: Dl. 28612., 1462: Dl. 29525. és Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. I. 74–76. l., 1467: Dl. 27181., 1468: Dl. 36393. pag. 68. n. 1., 1493: Dl. 36398. pag. 153. n. 1. és pag. 155. n. 1., 1499: Dl. 30238., 1501: Dl. 30245., 1503: Dl. 21220., 1506: Dl. 29599.,1507: Dl. 30972., 21790., 1508: Dl. 30976., 1518: Dl. 29967., 1520: Dl. 29981. és 38066., 1521: Dl. 31034. – A többire nézve lásd gr. Bethlen Bálint llt., mely újabban a Magy. Nemzeti Múzeum könyvtárának tulajdonába ment át.) Al-Diód várost (l. ott) és tartozékait bírta (részben vagy egészen) a XV. század eleje óta. 1444 körül a néhai Töröki Bakócz-fia Egyed fiának Györgynek e városban (Alsó-Diód vagy Al-Diód másként Alsófalu) s Homoród és Cséb helységekben bírt részeit is Illyei Dénes-fia János fiainak Jánosnak és Andrásnak ítélték oda az erdélyi al-vajdák. – Az 1467. évi erdélyi lázadás alkalmával János és András a mozgalom fejéhez, Bazini és Szentgyörgyi János gróf erdélyi vajdához csatlakozván, birtokaikat Mátyás király elkobozta, s 1468. júl. 16-án unokatestvérének, dengelegi Pongrácz János erdélyi vajdának adományozta. E birtokokat az adományozó illetve igtatólevélben következőkép sorolják föl: az illyei kastély, továbbá Illye, Al-Diód, Homurád, Plop, Orbest, Fenes, Vajlalonga, Homoród, Varcza (Vorcza), Viszka, Marisfalva, Obursia, Felső-Obursia, Csertézs, Meszesdragomérfalva (Mező-Dragomérfalva), Kamarzenest, Danilafalva, Bratutest, Szád, Lazura, Kut(h)átya, Elves, Kuneste (Kunestő), Bácsafalva, Ko(z)sa, Bacsisora, Tatárfalva, Bo(z)slik, Glod, Zám, Bokorfalva, Ketrefalva, Perrest, Tamásfalva, Dragobratest, Szelestye, Mikafalva, Poganest, Cserbinye, Almás, Balta, Kőfalu, Tősfalu, Papfalva, Dragomérfalva, Barbfalva, Molnosfalva, Szénásfalu, Burgesfalu, Juga-Péterfalva (Juga-Péterfalu), Mogabelán birtokok; Bradicsel (Bradiczel), Petrest és Gadonest fele, mint a nevezett János és András birtokai; azután (a következő birtokokat csupán az igtató-levél sorolja föl): Mezed, Kaján, Boson, Hosszúliget, Kőfalu birtokok, valamint Németi, Folt, Terek (Törek), Papfalva, Pusztatelek, Szalcsva, Filepkő, Szlatina, Pozsega (Pozsaga), Hidegfalu helységek részei, végül Gyoszán és Hasznosfalva puszták, mint a nevezett Dienes(s)i János birtokai. (Utóbbi, tulajdonkép Aradvármegyéhez tartozó helységeket – Szalcsvától Hasznosfalváig – a Dienessiek vétel útján bírták a Csanád-nembeli Telegdiektől, a kik azokat 1455-ben illyei Dienessi Jánosnak a János fiának, s fiainak Bertalannak, Andrásnak, Györgynek és Jánosnak, más egyéb, e vidéki aradvármegyei helységekkel együtt, 250 forintért adták el.) A beigtatás még ez évben megtörtént, kivéve Magyar-Illye, Lazura, Szádia és Kamarzanest felét, továbbá a Folti László házát és atyai curiáját Illyében, a Bacsa nevű halastó felét, bizonyos arany- és ezüstbányákat Illye tartozékában, a melyekben Folti László örökjogot követelt magának; továbbá Terek helység egyharmadát, a melyhez váras-keszi Lépes (János fia) Tamás, és Németi részeit, a melyekhez Pestesi Péter és János, Fejér Péter, Németi András és Miklós s Makrai György és Tamás tartottak jogot. Úgy látszik azonban az új-adományos, Pongrácz János vajda nem lépett be valósággal e javak birtokába. Legalább nincs okleveles nyoma itteni birtoklásának. Viszont a Dienes(s)ieket később is benne találjuk e birtokok egyik-másikában. Ennek magyarázata az, hogy 1473. nyarán megkegyelmezett nékik Mátyás király. 1493-ban (X. 8.) Dienes(s)i András fia Dénes, Horvát Iván (dictus) Jánosért is szavatolván, Kuthátya és Ölves helységeket (az aradvármegyei Szelistye és Mikanest helységekkel együtt), rékasi Csarnai Mihálynak vetette zálogba; egy hónap mulva pedig (XI. 11.) ugyanő és nevezett társa, ugyancsak Csarnainak, nejének, Katalinnak és leányuknak, Sárának, az illyei kastély mellett levő udvarházukat adták el, 100 arany-forintért. 1496-ban váncsodi Horvát Iván és fia Mihály, Dienes(s)i András fiának Lászlónak 100 forintért visszaadták Illye részeit (s az aradvármegyei Almás és Borzlik helységeket), a melyeket, mint a nevezett László édes testvérének, az elhalt Dénesnek birtokait, utóbbinak «bűnei miatt» a királytól felkértek. De a Csarnaiak, úgy látszik, már előbb szereztek részeket Illyén, mert a nevezett Mihály egy alkalommal, már 1491-ben az «illyei» előnevet viseli. 1499-ben még mindig a Dienes(s)i Miklósé Plop helység, melyről ekkor tudjuk meg, hogy Fenessel együtt a mai Marosillye és Marosbrettye közti vidéken feküdt. 1518-ban a László fiai, András és Péter bácsfalvi és fujesdi örökbirtokukat akarták kiváltani nemes bácsafalvi Pap Mátétól és Pétertől. – L. Al-Diód város, a Folti, Barancskai (az 1518. évhez), Barcsai és a szentandrási Csőkesz cs. alatt. (V. ö. 1455. évhez Pesty Frigyes. Krassóm. tört. III. 401., 1491. évhez: Dl. 27556. és 27557.)
Dienesi (rákosdi) cs. Dyenesy (1515: Dl. 29950.) Másként Rákos(di). V. ö. 1443: Dl. 29475., 1457: Dl. 29506.)
Dobra (lesneki, lesniki) cs. Dobra. (1485: Dl. 27548., 36396. pag. 9. n. 2., 1494: Dl. 27563., 28657., 1509: Dl. 32570.) Dobre. (1506: Dl. 29599.) L. a batizfalvi Batiz cs. alatt. – V. ö. Lesnek helység a.
Dóczi cs. Temesvármegyéből. – L. a Szentgyörgyi és a Csulai (az 1504. évhez.) cs. alatt.
Dombraviczai (Dombroviczai) cs. 1505: Dl. 30508., 1525: Dl. 29652. L. Dombravicza helység és a Zejkfalvi cs. alatt.
Dom(p)cosi cs. L. a Morsina (Morsinai, dampsosi, reketyei) és a Csulai cs. alatt.
Drágfi (bélteki) cs. L. a malomvizi Kendefi (az 1496. évhez) cs. alatt.
Écsei (Écsii, Elcsei) cs. (1392: Dl. 29447., 1475: Dl. 29530., 1508: Dl. 30338., 1511: Dl. 29942.) Azonosnak látszik az 1492-ben föltűnő écsei vagy hécsei Zala családdal. (L. ott.)
Egyed (harai) cs. Eged. (1492: Dl. 30929.)
Elekes (harai) cs. Elekes. (1503: 30962., 1511: Dl. 29941.)
Ellyei (Elyai) cs. L. illyei Dienes(s)i néven.
Erdélyi cs. L. a Barbátviz(e)i (az 1473. évhez) cs. alatt.
Erdélyi (ellyőfalvi?) cs. L. a berektyei Pogány (az 1505. évhez) cs. a.
Erdélyi (hari, szent-györgyi) cs. Fejérvármegyéből. – 1511-ben a Maros-menti Szent-Györgyön birtokos. (L. a Dédácsi cs. a. – V. ö. 1500: Dl. 30950., 1503: Dl. 29904., 1508: Dl. 29359., 1511: Dl. 29616., 29937.)
Erdélyi káptalan. Másként Fejérvári káptalan. – Piski (1276–1508.), Pod és Répás (1430., 1482.) helységekben földesúr, azon a vidéken, a hol a Sztrigy a Marosba torkollik. (Lásd e helységek idézeteit. V. ö. a Szentgyörgyi és a dampsosi Morsina cs. alatt.)
Erdélyi (somkereki) cs. A betleni Bethlen (Betleni) és Apafi (Apaffy sat. családokkal együtt a Becse-Gergely nemzetségből származott, s fiú-ágon a XVII. század első felében halt ki. (V. ö. Turul X. 105–112. lapokon a dr. Schönherr Gyula czikkét; Barabás Samu, Teleki család oklevéltára I. kötet. III. IV. l.; dr. Karácsonyi János, Magyar nemzetségek I. 214. és köv. l.) Eleinte Somkereki nevet viselt. Antal kezdi felváltva használni a család eddigi nevével az Erdélyi nevet. Pl. Erdeli (1425., 1460., 1470., 1475.), Erdely. (1441. sat.) 1421-ben a három Denk részeit szerezték meg a szent-imrei Sztrigyiektől. 1441-ben (VIII. 18.) a néhai Antal fiai, Miklós és István Nagy-Deng részeit, cselédjöknek, a Lozsádról való Kónya Márknak adták, hű szolgálatai jutalmául. 1458-ban (IX. 5.) Mátyás király a nevezett Istvántól és Miklóstól mind a három Denget cserébe vette (két tordavármegyei faluért), s közeli hunyadi várához csatolta. Úgy látszik azonban e csere valósággal nem jött létre; mert 1460-ban (VII. 3.) az említett somkereki Erdélyi István e három Denket és Benczenczet Barcsai Jánosnak és testvérének vetette zálogba. 1470-ben (I. 8.) Miklós és fiai László és István Benczencz részeit vingárti Geréb Jánosnak és fiainak Péternek, Mátyásnak és Lászlónak 450 forintért eladták; mihez képest Barcsai Tamás és János, a nálok Erdélyi Istvántól 50 forintban zálogban levő benczenczi részeket, a Gerébeknek, mint a kiket e részek «ratione condivisionalitatis» megilletnek, átadták. 1475-ben azonban (II. 20.) ugyane Tamás és János Márton-Denk, Kis-Denk és Nagy-Denk részeibe s Erdélyi Istvántól örökös vétel czímén igtattatják magukat. Két évvel később (1477. május 2.) pedig Rápolti György tart jogot e három helység részeihez, az írás hallgat róla, hogy: kitől, szintén vétel s egyszersmind csere czímén, 1509. deczember hóban somkereki Erdélyi Márton újra jogot tart mind a három Deng helységhez. A beigtatásnak azonban Barcsai Ákos és Gáspár, Bélai Barnabás szörényi bán és Macskási Gáspár ellentmondtak. (1421: gr. Teleki cs. oklt. I. 447–449., 1425: U. o. 475., 1441: Dl. 36390. pag. 78. n. 3., 1458: Dl. 30200. és gr. Teleki cs. oklt. II. 69., 1460: Dl. 36392. pag. 91. n. 5., 1470: Dl. 26416. és 17012., 1475: Dl. 29531., 1477: Dl. 29534., 1509: Dl. 29613.) L. a szent-imrei Sztrigyi és a vingárti Geréb cs. alatt. (V. ö. Barcsai cs. alatt.)
Erdélyi (szálláspataki) cs. Másként Szálláspataki. – L. e néven, az 1463. évhez.
Erdélyi (szent-miklósi) cs. L. a Barcsai (az 1483. évhez) cs. alatt.
Erdélyi vajdák. Déva, Hunyad, Haczak (Haczag) várakat, egy ideig Solymos várost, s 1508–9. táján Al-Diód városát mint királyi birtokokat bírták időnként, tartozékaikkal együtt. (L. ott.) V. ö. a Barbátviz(e)i (az 1476. évhez) cs. alatt.
Erdő (bácsi) cs. Erdew. (1462: Dl. 29514.)
Erdődi cs. L. Hunyad várnál, főleg az 1508. évnél.
Etei cs. L. a Dédácsi cs. alatt.
Fábián (kereszturi) cs. Fabyan. (1482: Dl. 30904.) A két Bós helységben is birtokos. (L. a Kereszturi cs. alatt.)
Fahidi cs. Fejérvármegyéből. – 1510-ben a néhai Jánosnak Rákosdon bírt részeit említik. (Dl. 29935.)
Farkadi(ni) cs. Haczaki kerületbeli oláh eredetű (eleinte kenéz) magyar nemes család volt. – Mikor e család feltűnik, sőt később is több ízben, még a XVI. század elején is, e nevet viseli. (1475-ben egy ízben «Farkadyny».) De már 1462 táján Alsófarkadini és Felsőfarkadini nevek alatt is kezd szerepelni, melyekhez ugyanekkor a felső-farkadini Porkoláb, majd később, a XVI. század elején a farkadini vagy felső-farkadini Móré és felső-farkadini Sánta nevek illetve családok járulnak. Hihetőleg egy törzs hajtásai mind, de mivel az előttem levő genealogiai adatok szerint nem mindig lehet őket szabatosan különválasztani, vagy összekötni, a három elsőt (Farkadini, Alsófarkadini, Felsőfarkadini) itt együtt tárgyalom. (L. a másik három alatt, külön.) – 1411-ben és 1418-ban Farkadini vagy Farkadi Váncsa fia Szklavoj vagy Zlaus, mint a haczaki vár kerületének egyik esküdt kenéze szerepel. 1448-ban a Hunyadi János kormányzó új-adománya alapján igtatják Farkadini Istvánt és fiait Dénest, Sztancsult, Itovajt, Miklóst és Jánost a haczaki kerületben fekvő Farkadin és Ohába helységek birtokába. 1462-ben Mátyás király nemes Alsófarkadini Dénesnek (a néhai Vladó fiának) és édes testvérének Andrásnak s osztályos testvérének Péternek adományozza Alsó- Farkadin és Kragulus helységeket, a melyeket a Dénes ősei eddig a hunyadi királyi várhoz kenézi jogon bírtak, teljesen elválasztván azokat ez adományozás által e vártól. A beigtatáskor felső-farkadini Porkoláb István (a kit az igtató parancs Felsőfarkadini Istvánnak nevez) volt a királyi ember, a szomszédosok közt Farkadini (Váncsa fia) János, az ellentmondók közt pedig (a Szilvásiakon kívül) Farkadini (P… fia) Sztancsul is szerepel. Az így támadt pörben a felsorolt Alsófarkadiniak lévén nyertesek, 1464-ben (V. 22.) új-adományul kapták Mátyás királytól a haczaki kerületben fekvő említett két helységet. De a beigtatáskor újra ellentmondott (a Szilvásiakon kívül). Alsófarkadini (Plej fia) Sztancsul; a szomszédosok között pedig (Felsőfarkadini) István és Dénes is megjelentek. 1473-ban az említett Szilvásiak «Felsőszilvási» néven és Alsófarkadini Sztancsul tartanak jogot e két haczaki kerületben levő helység birtokához. – A csulai Ficsor Lászlóval az 1470-es és 1480-as években Patak-Farkadin és Felső-Farkadin haczaki kerületbeli falvak miatt folyt pörben a Csulai családnál (l. ott) felsoroltakon kívül, mint Farkadiniak (1479-ben) a László (a néhai János fia) édes testvérei: Demeter és György, továbbá Kis (Kys) László a Tódor fia, mint a nevezett László (fratruelis) testvére, továbbá István a Dénes fia, mint szintén a nevezett László (patruelis) testvérei is szerepelnek, a pör tárgyát képező két helység valóságos birtokosaiként. (Ugyanekkor Alsófarkadini István is kijelölt vajdai ember.) 1482-ben már csak Farkadini János fiai Tovader és János, György e Tovader fia és István (a Dénes fia) állanak szemközt a Csulaiakkal. Ugyanekkor Felsőfarkadini Miklós, Imre, Ferencz és András kijelölt vajdai emberek, a kiket különben: «Farkadini» néven már 1480-ból ismerünk, a mikor is mint Felső-Farkadin és Patak-Farkadin részeinek urai panaszkodnak a vajda előtt, hogy a törökök e napokban minden vagyonukat elrabolván, udvarházukat és ebben levő irataikat is elpusztították. Farkadini Imre 1482-ben (VI. 24.) Ohába részeihez is jogot tartott. 1482. óta újra az Alsófarkadiniak kezdenek szerepelni. Ekkor t. i. Bátori István országbíró Alsófarkadini Andrásnak Felsőszilvási Tivadar és Alsófarkadini Sztancsul ellen bizonyos alsó-farkadini és kragulusi részjószágokért folytatott perében ítéletet hozván, meghagyja a gyulafejérvári káptalannak, hogy a helyszinen vizsgálatot tartson, s a feleket a maguk részjószágaiba azon a jogon, a mellyel őket illeti, kenézség vagy örök adományjogán, igtassa be. 1505-ben pedig ugyanez az Alsófarkadini Sztancsul (a Vádiakkal és Felsőszilvásiakkal együtt) bizonyos Farkadinra és Kragulisra vonatkozó okiratokat követelt az ép említett Farkadini (azaz Alsófarkadini) Andráson. 1487-ben Alsófarkadini Mihály és István (Péter fiai) tiltakoznak, hogy Alsófarkadini András (a néhai Vladul fia) ugyancsak Alsó-Farkadin és Kragulus részeit malomvizi Kendefi Mihálynak elzálogosítsa. Ugyanez a Mihály és István 1493-ban (VIII. 22.) domsosi Árki Lászlónak és gyermekeinek (János, Klára, Veronika) veti zálogba néhai testvérük, András alsó-farkadini és kragolyusi részeit. A következő (1494.) évben azonban már e birtokok visszaváltását tervezi Farkadini Mihály. 1508-ban nemes Alsófarkadini István, Balota és Tivadar tanuskodnak a Felsőfarkadini István és a csulai Mórék ügyében. 1516-ban ez az István (a néhai Dénes fia) kapja új-adományul a királytól Felső-Farkadint, miután e birtokára vonatkozó okiratai a törökök becsapásakor elvesztek. (1411–1412: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. II. 1884., 24. l., 1418–1424: U. o. 32. l., 1466: Dl. 29481., 1447: Dl. 29484., 1448: Dl. 29486., 1462: Dl. 29515., 1464: Dl. 30853., 29824., 29520., 1472: Dl. 27512., 1473: Dl. 29837., 1475: Dl. 29533., 1479: Dl. 29844., 30048., 30221., 1480: Dl. 29849., 1482: Dl. 28344., 29853., 29854. és Tört. Tár: 1890. I. 123. l., 1485: Dl. 29860., 1487: Dl. 29862., 1493: Dl. 36398. pag. 145. n. 1., 1494: br. Révay cs. llt. Kende I. 17., 1503: Dl. 30067., 1504: Dl. 29591., 1504: Dl. 29594., 1508: Dl. 29928., 1511: Dl. 30532., 1515: Dl. 29948., 1516: Dl. 29956., 29951.)
Farkas (bajesdi) cs. Farkas. (1506: Dl. 30966.) A Bojesdi vagy Bajesdi család egyik ága. (L. ott.)
Farkas (losádi) cs. Farkas. (1493: Dl. 30933., 1505: Dl. 29911., 29594., 1507: Dl. 29606., 1509: Dl. 29611., 1511: Dl. 29942., 1517: Dl. 31013.) L. a batizfalvi Batiz cs. alatt.
Farkas (nádasdi) cs. Farkas. (1480: Dl. 29536.)
Farkas (rákosdi) cs. Farkas. (1482: Dl. 30904., 1496: Dl. 29568., 1510: Dl. 29935.)
Fejér (németi) cs. Feyer. Feyr. (1468: Dl. 27499.) Feyer. (1485: Dl. 27548., 1504: Dl. 29353.) Ez oklevelekben Péter, majd (1504.) György szerepel. Valószínűleg a Németi család egyik ága, s így szintén a Hermán nemzetség ivadéka.
Fejér Péter. L. az illyei Dienes(s)i cs. alatt.
Fejér (rákosdi) cs. Feyer. (1358: Dl. 30388.) Feyr. (1392: Dl. 29447.)
Fejérvári káptalan. L. Erdélyi káptalan.
Fejérvizi cs. Haczaki kerületbeli oláh eredetű (eleinte kenéz) magyar nemes család volt. 1411-ben: Fejérvizi Dragota a Baluzin fia, mint a haczaki vár kerületének egyik esküdt kenéze szerepel. – 1445. jul. 20-án Hunyadi János erdélyi vajda, székely és temesi ispán, Magyarország főhelynöke (vicarius) és kapitánya, Hunyadon jártában, királyi hatalmánál fogva, tetszése tartamára, Balota-fia Péter, Vlád-fia Bálint és Tatul-fia Bálint fejérvizi kenézeknek, a szent koronának és néki teljesített hű szolgálataikért a haczaki kerületbeli Fejérvíz és Ohába helységeket adományozta. (Bizonyára ezek részeit. A Hátszegtől d.-k. fekvő mai Kőaljaohába értendő.) 1447-ben, mikor a Bojesdi (Bajesdi) család tagjait Fejérvíz, Bajesd és Ohába részeibe beigtatják, nemes Fejérvizi Bálint, Bagya, Péter, János, Balazin és Bolye az új-adományosoknak szintén «testvérei.» 1453-ban utóbbiakat, jelesül Fejérvizi Jánost, Bálintot, Balazint, Bagyát és Pétert igtatják, V. László király adománya alapján Fejérvíz és Ohába részeibe, amelyeknek birtokában «más nemesek módjára» most is benne vannak, «amennyiben e birtokok valamely kiralyi várhoz vagy erdélyrészi tisztséghez nem tartoznak, azokkal a feltételekkel, szolgálmányokkal és szokásokkal, a melyekkel az előbbi magyar királyok az oláh kerületekben birtokokat és helységeket adományozni szoktak». 1488-ban nemes Fejérvizi János és István, a néhai Balaczin (Balaczyn) fiai, édes testvérüket (generosam et nobilem dominam): Négát, «a szent anyaegyház szokása szerint» István bojesdi királyi jobbágynak (honestus ac providus) feleségül adván, őket és utódaikat Fejérvíz helységben levő atyai birtokaikban részeltették. 1492-ben Fejérvizi Mihály, Radul, István, Iván, Péter, Rade(?), János «és a többi fejérvizi nemesek» az erdélyi alvajda előtt bepanaszolták Kis Tamás hunyadvári várnagyot, hogy tőlük Ohába részeit hatalmasul elfoglalván, Hunyad várához csatolta, ahova utódai is elfoglalva tartják. 1494-ben István, Mihály, Radul, Dávid, Nán, Laczkó és Sztojka, majd Jován és Sztancsul szerepelnek, mint szomszédos nemesek; 1496-ban pedig: Iván, Nán, Jován és Zavid panaszkodnak az erdélyi alvajda előtt, hogy a néhai osztályos atyjokfia, fejérvizi Biborcz (Byborcz) Juon birtokait néhai Hungor (azaz Magyar) Juon még életében elfoglalta, az ő halála után pedig nemes Fejérvizi Péter, Bogya, Sztojka, János és Sztancsul foglalták el ugyane birtokrészeket. A balaméri havasokra vonatkozólag ugyanez évben megejtett tanuvallatás alkalmával Koszte, Lupsa, János (Janus), Iván, Miklós, Borcsa, a másik János, Kenderes, Bune, Vlada, Demeter, a 4 István, Zavid, Borbátej (Borbathey), Vlád, továbbá Mihály, Radul, Nán, Mihle (Mychle), Báde(?), Péter, Dán, Sztojka és Sztancsul, 1508-ban Farkadin ügyében: Mihály, Nán, Sztancsul, Sztojka, Dénes, Juon, Dán, Dikul, Báde, László, Miklós, János, Lupsa, István, Balazin (Balazin István?) jelentek meg. 1498-ban fejérvizi Balazin István és Nagy (Magnus) István, Fejérvizi Radullal és Mihállyal Fejérvíz és Ohába részei felett egyezkedtek. (1411–1412: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. II. 1884. 24. l., 1445: Dl. 29480., 1447: Dl. 29790., 1453: Dl. 29494., 1457: Dl. 29815., 29504., 36510., 1464: Dl. 29519., 1480: Dl. 29849., 1482: Dl. 29853., 1488: Dl. 26442., 1492: Dl. 29868., 1494: Dl. 29882., 29563., 1496: Dl. 29569., 31157., 1498: Dl. 29572., 1500: Dl. 30949., 29581., 1505: Dl. 30510., 1506: Dl. 30966., 36524., 1508: Dl. 30514., 29928., 1510: Dl. 30526., 30527., 1511: Dl. 29618., 1518: Dl. 29964., 1519: Dl. 30551.) V. ö. a Bajesdi, és a fejérvizi Magyar cs. alatt.
Fekécs (várhelyi) cs. Fekech. (1464: Dl. 29520.)
Fekete (gyalmári) cs. Fekethe. (1525: Dl. 29653.)
Fekete (losádi, lozsádi) cs. Fekethe. (1475: Dl. 29531., 1491: Dl. 27556., 27557., 1492: Dl. 36516., 30929., 1493: Dl. 30933., 1495: Dl. 29886., 1500: Dl. 29579., 1501: Dl. 28887., 1504: Dl. 29589., 29907., 1505: Dl. 29910., 1508: Dl. 28889., 1509: Dl. 32570., 29613., 1511: Dl. 27597., 1513: Dl. 31000., 1515: Dl. 28687., 1516: Dl. 29956., 1517: Dl. 31013.)
Fekete (pestesi) cs. Fekethe. (1496: Dl. 29568. és Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. I. 72.) Fábián és Ferencz szerepelnek e néven, minden valószínűség szerint – al-pestesiek.
Felpestesi (Felpestösi, németi) cs. 1485-ben egy ízben «Felpesthewsy de Németj». – Másként, gyakran Pestesi (de Pesthes); 1504-ben egy ízben «Pesthesy», 1515-ben «Pesthessy», 1515-ben, 1517-ben, 1521-ben sat. «Pesthessy de Nemethy» névalakban. – A Hermán-nemzetségből. Olykor a XV. század első felében, az ugyane nemzetségből származó Szentgyörgyiekkel (azaz Szolnokszentgyörgyiekkel) visel egy nevet. (L. a kerekegyházi Laczkfi cs. alatt.) 1427-ben Felpestesi Egyed fia Péter s fiai: Fábián, György, Albert és Tamás tiltakoznak az erdélyi káptalan előtt a máskor szintén «Felpestesi» nevet viselő Szentgyörgyi Balázs és Mihály (a Dénes fiai) s Miklós a László fia, bizonyos birtok-elidegenítése ellen. 1429-ben Anna asszony, a Felpestesi Mihály deák felesége, a Felpestesi András fiának, Egyednek leánya tart jogot Fel-Pestes, Középtelek és Alsó-Almás részeihez, csere czímén. 1437. ápril. 23-án Szentgyörgyi Balázs (a Dénes fia), a ki, mint a Laczkfiaknál láthatjuk, máskor «Felpestesi» nevet visel, fiával Alberttel együtt, a saját és édes testvére, a magtalanul elhalt Mihály birtokait Fel-Pestes, Középtelek, Nempti, Hosszúliget, Kövesd és Kis-Kaján helységekben, zálogba adta az ép említett Felpestesi Anna asszonynak, a Felpestesi Mihály deák feleségének, 20 évre, oly feltétellel, hogy a zálogba-adók e birtokaikat, ez időn felül ki ne válthassák, 20 év elteltével azonban csupán ez összegért, minden becsű kizárásával, válthassák ki. 1446-ban, 1447-ben és 1454-ben két Péter is szerepel «Pestesi» néven; egy Péter ezenkívül, ugyane néven 1465-ben és 1468-ban is, s ugyanez időtájt (1454., 1463., 1468., 1480., 1482.) János is szintén «Pestesi», 1480-ban pedig «Felpestesi» néven. – 1448. elején Felpestesi László és Péter, a Miklós fiai, továbbá Péter és János az Imre(?) fiai (kétségkívül az ép említettek), megvásárlásra vagy zálogba vételre követelik Mártontól, a néhai Mihály deák fiától, az erdélyi résnek prothonotariusától, a Szentgyörgyi Dénes fiainak, Balázsnak és Mihálynak (a kik máskor szintén «Felpestesi» nevet viselnek) Pestes, Középtelek és Nemti helységekben bírt részeit, minthogy e részek örökjogon inkább őket illetik. 1475. első felében, mikor a Barcsaiakat Keresztyén-Almás, Fel-Pestes és Középtelek részeibe, mint a Novaji (máskor Fejérvári) Mihály deák fia Márton birtokába igtatták, egyebek közt Makrai Tamás, Szentgyörgyi Gergely és Felpestesi István, a néhai László fia, továbbá László és Leusták is ellentmondottak. – 1480. óta mintegy 1507-ig Zakariást emlegetik az oklevelek «Pestesi», olykor «Felpestesi» néven, «németi» előnévvel is. Ez a Zakariás 1496-ban a megye egyik alispánja. Ugyanez időtájt szerepelnek: Mátyás (1492–1505. «Pestesi» majd «Felpestesi» néven), László (1496–1506.), Péter (1496.) és özvegye (1504.), Leusták (1496–1504.); azután András (1506–1518.). Gergely (1509., 1515., 1516., 1521., «németi Pestesi» néven), majd ismét Péter (1509–1521. hasonló néven), végül németi Pestesi György és Ferencz 1515-ben, Felpestesi Lajos 1518-ban sat. Ebből a családból való lehetett az a Pestesi János is, akit 1491. julius 9-én (fiaival Péterrel és Mátyással együtt), Temesvári Vincze hunyadi várnagy eltiltott e Pestesiek bizonyos, meg nem nevezett, II. Ulászló király által néki adományozott hunyadvármegyei részbirtokoknak a Barcsaiak részére leendő elidegenítésétől. 1499. május 31-én II. Ulászló király Soklyósi (Soklyossy) Péter görgényi várnagyának adományozta a Pestesi (bizonyára a föntebbi) Mátyás részeit: Al-Pestes, Fel-Pestes, Kökény, Kökénytelek, Nemti és Nyáhágó helységekben, mivel nevezett Mátyás, szent-egyedi Széköly Lőrinczczel (l. Dobokavármegyében) együtt a mult napokban előre tervezett rossz szándékkal Marocsai Ferencz mester erdélyrészi prothonotarius elé hurczolt egy kolozsvári asszonyt, a ki a nevezett Pestesi Mátyás felesége (más okiratok szerint Szentgyörgyi, azaz Sztrigyszentgyörgyi Kenderes leánya, Jutka) nevében ügyvédeket akart vallani. A beigtatáskor, melynek többen ellentmondtak, következőkép sorolják fel a Pestesi Mátyás birtokait: Fel-Pestes, AI-Pestes, Kökéntelke, Nemti, Nyahágó, Nándor, Öl(y)veság, Odvas, Simaság, Ronk, Kökény, Ólyom, Kajántő, Kis-Kaján, Mezéd, Furnádia és Szelestya. (A következő oklevelekben e család «Szentgyörgyi» majd «Felpestes» nevet visel, u. m. 1427: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. X. 168., 1429: Dl. 30432., 30788., 1437: Dl. 27470., 1446: Dl. 29482., 1448: Dl. 29794., 1449: Dl. 36391. pag. 92. n. 1., 1475: Dl. 29532., 1486: Dl. 27548., 36396. pag. 9. n. 2., 1487: Dl. 29862., 1490 körül: Dl. 32418., 1496: Dl. 29568:, 1499: Dl. 29575., 1504: Dl. 29592., 1505: Dl. 29910., 1506: Dl. 29599., 1507: Dl. 29604., 1511: Dl. 27599., 1514: Dl. 29946., 1516: Dl. 31010., 1518: Dl. 29965. Az alábbi oklevelekben «Pestesi» néven nevezik, u. m. 1429: Dl. 29772. és 30432., 1447: Dl. 29789., 37606. és Hunyadiak kora X. 197–198., 1454: Dl. 30194., 1463: Dl. 29517., 1465: Dl. 16167., 1468: Dl. 36393. pag. 68. num. 1. Dl. 27499., 1480: Dl. 29849., 36395. pag. 25. n. 3., 1482: Dl. 30904., 1492: Dl. 30928., 1498: br. Révay cs. llt. Kende I. 16. és Dl. 29876., 1496: Dl. 29568., 1499: Dl. 30303., 29574., 1504: Dl. 29589., 29907., 1507: Dl. 30972., 1509: Dl. 29612., 1515: Dl. 29950., 1516: Dl. 31010., 1517: Dl. 30545., 1518: Dl. 27606., 1521: Dl. 29645. V. ö. 1387: Dl. 29442., 1391: Dl. 30744., 1404: Dl. 29453., 29454. és 1504: Dl. 29353., ahol szintén Pestesiek szerepelnek, de nem tudom, Alpestesiek vagy Felpestesiek értendők-e.) L. a Szentgyörgyi azaz Szolnokszentgyörgyi, a Szentgyörgyi azaz Sztrigyszentgyörgyi, berektyei Pogány, és a Németi cs. alatt.
Felsőfarkadini cs. L. a Farkadini cs. a. (V. ö. a felső-farkadini Sánta cs. alatt.)
Felsőnádasdi cs. Azaz Ungor (Ungor-fi sat.) – L. e néven.
Felsőszálláspataki cs. L. a Szálláspataki cs. alatt.
Felsőszilvási cs. Másként Szilvási. – L. e néven. (V. ö. a Farkadini cs. alatt.)
Ferencz (bakaji) cs. L. a Baka(j)i cs. alatt.
Fiát (erményesi) László. L. Al-Diód városnál, az 1506. évhez.
Ficsor (csulai) cs. A Csulai család egy ága. – L. ott. (V. ö. a Farkadini cs. alatt.)
Filep (pestyéni) cs. Fylep. (1508: Dl. 29928.) Philep. (1509: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 8. num. 1082.) Phylep. (1511: Dl. 29618.) Kétségkívül a Pestyéni család egyik ága. (L. ott.)
Fodor (harói) cs. Fodor. (1417: Dl. 29459.)
Fodor cs. Úgy látszik: várhelyi. L. a Rákosdi cs. alatt.
Folti cs. 1494-ben és a XVI. század elején Folthy. – Az Ákos nemből. Osztályos az El(l)yai, vagyis Ellyei, Illyai, Illyei, (később) illyei Dienes(s)i családdal. Úgy látszik, közös ősük volt az a Györk (Gurk) fia Sándor, a kinek, különösen az Albert osztrák herczeg ellen folytatott hadjáratokban tett hű szolgálataiért, III. András király 1292-ben megengedte, hogy Elye, Szád és Fenes nevű örök-birtokaira oláhokat gyűjthessen és telepíthessen s az ezektől járó adót és tartozandóságokat magának megtarthassa. 1321-ben kapja I. Károly királytól (az Ákos nembeli) Györk (Geurk) fia András Folt és Nádasd (Algyógytól é. felé) helységeket. 1350-ben Ellyai (azaz Illyei) András mester fia Sándor mester és Erne mester (ugyanezen András mester fia) hosszabb pörösködés után kiegyezkedvén, megállapítják az ő Ellya nevű birtokukhoz (Maros-Illye értendő) tartozó oláh falvak (poss. olacales) felének határát, oly formán, hogy e határt a Nagyszád (Nogzad) nevű folyó képezi, attól a ponttól kezdve, a hol ez (Szád azaz az újabbkori Guraszáda vidékén) a Marosba ömlik, egész a Keres határáig (usque metas Keres); azaz kétségkívül a Maros-Illpétől nem messze nyugatra, észak felől a Marosba ömlő folyó (ma Domsiora) vidékétől föl a vízválasztót képező Erdélyi Érczhegységig, melyen túl már a Kőrös folyamvidéke kezdődik. Az e folyótól keletre eső rész ez egyezség alkalmával Sándor mesternek, az illyei Dienes(s)iek, – a nyugatra eső rész pedig Erne mesternek, a Foltiak ősének jutott, azzal a kikötéssel, hogy a szántóföldeket csupán az illető rész, az erdőket és legelőket azonban közösen mind a két rész használhassa. A magyar Ellya birtokot, melyben mind a két fél laka állt, ugyanekkor szintén felosztották. Ez osztályhoz a nevezett András mester fiai, Gyurk és Mihály mesterek beleegyezésöket adták. 1353-ban az említett néhai Illyei András ispán fiai, Sándor és Máté(!) osztozkodnak Gyirk (Gyrk), Erne és Mihály nevű testvéreikkel. 1367-ben a Folti András fia Gyirke (Gyrke) mester mint királyi ember, – 1363-ban pedig mint pörös felek, Illyai András fia Elek, testvére, Erne és szintén testvére, Folti Gyurk mester szerepelnek. 1377-ben Ellyei Erne fia János akarja zálogba adni folti örökbirtokát Ellyei Sándor fiának Dénesnek. 1407-ben Illyei (Dénes fia) János áll perben Folti (Erne fia) László fiával Kelemennel és Zádorlakai Máté fiával Péterrel (Aradvármegyéből), az őket közösen illető Nádasd és tartozékai miatt, a melyekből a nevezett János utóbbiakat kirekesztette. Ugyanekkor Zán és Hu(z)sna nevű közös birtokaikat is említik. (Ugyanez évben kapja az említett Dénes fia János, királyi adományul Al-Diógy részeit.) 1408-ban Folti László fia Kelemen Illyei Sándor fiát Dénest tiltja el az ő illyei részeinek használatától. 1417-ben Folti Erne fiának Lászlónak fia Kelemen Illyei Dénes-fi Jánostól bírói úton osztályt követelt a Folthoz tartozó Nádasdból és az ehhez tartozó oláh falvakból, a melyeket régebben Folti László és Zádorlakai Máté fia Péter (mint osztályos atyafiak) zálogosítottak el az említett Illyei János atyjának Dénesnek, a Sándor fiának, s a melyeknek egyharmad része a nevezett Illyei János örökbirtoka volt. 1418-ban azonban már kiegyezik említett Illyei János Folti Kelemennel, oly formán, hogy Illye és a hozzá tartozó oláh falvak fele egyiknek, fele pedig másiknak jusson, az őseik, Sándor és Erne közt (1350-ben) létrejött osztály szerint; Folt helység (az itt levő curiával, kő- és fa-épületekkel) fele, továbbá Boán, Nagy-Almás, Veres-Nég(y)falva, Kis Almás és Glod nevű oláh falvak fele Folti Kelemené, másik fele valamint Alsó- és Felső-Nádasd pedig az Illyei Jánosé legyen. 1485-ben Folti (néhai László fia) László királyi apród kapja hű szolgálataiért Mátyás királytól, édes testvéreivel, Bálinttal és Lászlóval együtt: Illye, Lazura, Mihálymező, Szurdok, Kampur, Bradiczel, Petresd, Godenest, Felső-Buán, Alsó-Buán, Vika, Komorzanest, Szagya, Sztrekle, Szeleste, Folt, Buán, Glod, Almás, Rusán és Rejtek-Almás helységeket. 1508-ban Dienes(s)i Tamás váradi kanonok (az Illyei néhai János fia, a ki az idősb János fia, a ki Dénes fia, a ki Sándor fia, a ki András fia), Dienes(s)i László (a Tamás fráter patruelis-a), Dienes(s)i János és Tamás (a néhai Miklós fia, a ki édes testvére volt Tamás kanonoknak), Péter és András, Dorottya és Anna az említett László gyermekei egyfelől, Folti László (a néhai László fia, a ki Kelemen fia, a ki a másik László fia, a ki Irineus fia, a ki a fent nevezett András fia) s fiai Ferencz és János másfelől, mint egy őstől eredő osztályos atyafiak, hosszabb viszálykodás után Illye és Folt helységek és ezek tartozékai tárgyában oly formán egyeztek ki, hogy Illye ezután teljesen a Dienes(s)ieké, Folt és Buán pedig a Foltiaké legyen. (1292: Szádeczky Lajos czikke. Századok 1908., 581. l., 1357: Dl. 29430. és Anjouk. okmt. VI. 575., 1363: Dl. 30681., 1407: Dl. 29749., 1417: Dl. 29459., 1441: Dl. 29474., 1462: Dl. 29525., 29516., 1467: Dl. 30208., 1468: Dl. 27501., 1477: Dl. 29534., 1493: Dl. 29875., 1494: Tört. Tár. 1890., 128. l., 1495: Dl. 30936., 1501: Dl. 29587., 1506: Dl. 36523., 29600., 1507: Dl. 30972., 1508: Dl. 30976., 1509: Dl. 28677., 27593., 1510: Dl. 29614., 1511 Dl. 27599., 1513: Dl. 30264., 1515: Dl. 30270., 1517: Dl. 30545., 1523: Dl. 31039., 1526: Dl. 36401. pag. 99. n. 1. – A többire nézve l. gr. Bethlen Bálint llt., mely újabban a Magy. Nemzeti Múzeum könyvtárának tulajdonába ment át. V. ö. Gadonest (Gedenfalva), Boán vagy Boámfalva és Fenyőfalva helys., és l. az illyei Dienes(s)i, Szentgyörgyi, dampsosi Morsina és a Dédácsi cs. a.
Forgács (bojtori, bohtori) cs. Forgach. (1392., 1395.) A Bojtori család egyik ága. (L. ott ez évekhez.)
Forgács cs. Valószínűleg gimesi. – L. a kajáni Dániel cs. alatt.
Fotosi (Fotesi) cs. Kétségkívül a háromszéki sepsi (székely) székből. – L. a Bulcsi apátság a.
Furka (Furkó, keresztúri) cs. Másként: Kereszturi. (L. e néven is.) Fwrko. (1449: Dl. 36391. pag. 92. n. 1., 1518: Dl. 30545.) Fwrka. (1480: Dl. 29849., 1482: Dl. 30904., 1496: Dl. 29568., 1506: Dl. 29914., 1507: Dl. 30255.) Furka. (1480: Dl. 29536., 1494: gr. Teleki cs. oklt. II. 195. és br. Révay cs. llt. Kende. I. 17., 1507: Dl. 29604.) A mai Csernakeresztúr vagy Egregykeresztúr értendő. – A két Bós helységben is földesúr.
Galaczi cs. 1493-ban egy ízben «Galaczy». – Haczaki kerületbeli oláh eredetű (eleinte kenéz) magyar nemes család volt. – Eleinte (1458., 1478.): Susmán, majd (1479.) Buda, továbbá Dénes, Tatul, Miklós (1492., 1493.) sat. szerepelnek. 1492-ben Vitéz János, Buda, Csob (vagy Cseb) Mihály és Volk Miklós Galacz és Fizecs határa miatt pörbe keveredtek a malomvizi Kendefi és Kenderes családdal. E pörben 1499-ben galaczi Vitéz János, Buda-fia Miklós, Csob Mihály és Volk Miklós egyességet kötöttek ugyan nevezett ellenfeleikkel, de még ugyanez évben ellentmondással éltek (t. i. a három első) a m. Kendefi és Kenderes(i) cs. galaczi és fizecsi birtokainak beigtatása alkalmával. Utóbbi birtokokra nézve különben már 1496-ban az ellentmondók közt találjuk: galaczi Vitéz Jánost és édes testvéreit, Dénest, Jakabot és Bálintot, továbbá Budát és fiát Miklóst is. A balaméri havasi erdőségekre vonatkozó, 1496. évi tanuvallatás alkalmával Galaczi Mihály, Tatul, Iván, Buda, Pál, Jakab és Vitéz János tanuskodnak a rokonságból, 1508-ban pedig Farkadinra nézve Miklós, István, Jakab, Dénes, Bálint és Csob Mihály; végül 1519-ben Csob Jankul, István (Isthwan), Mihály, Mihul (Myhal, Myhwl), a két László (Lazlo), András (András) és Ivános. (1458: Dl. 29508., 29818., 1478: Dl. 29841. és 29842., 1479: Dl. 30048., 1492: Dl. 29551., 29868., 31162., 1493: Dl. 29555., 1496: Dl. 31157., 30490., 1499: Dl. 29574., 1500: Dl. 30949., 29895., 1503: Dl. 30247., 1505: Dl. 29893., 31162., 1506: Dl. 30966., 1508: Dl. 29928., 1510: Dl. 29614., 1511: Dl. 27599., 1518: Dl. 29964., 1519: Dl. 30551., 1523: Dl. 31041.)
Gál-fi (hosdáti) cs. Filius Galli. (1446: Dl. 29481., 1453: Dl. 30190.) Galfy. (1499: Dl. 29575.) A Hosdáti család egyik ága.
Gál-fi (Gál, pesteli, al-pestesi) cs. Galfy. (1494: Dl. 29565.) Gaal. (1496 körül: Dl. 29980.) Gal. (1513: Dl. 30076.) Péter, István és János ismeretesek ezidőben ebből a családból. – L. a Rápolti cs. alatt.
Ganczágai cs. 1426: Dl. 29461. – Juga kir. ember szerepel ez alkalommal.
Garai cs. L. a kerekegyházi Laczkfi cs. alatt.
Gáti cs. L. a vingárti Geréb cs. alatt.
Géberjén (Gábor-fi, harai) cs. Másként Harói vagy Harai. – Michael filius Gabrielis de Haro. (1447: Dl. 37606.) Valentinus Geberyen de Haro. (1492: Dl. 30929.) Valentinus de Haro filius condam Michaelis Geberyen. (1503: Dl. 29904.) L. a Szunyogszegi cs. alatt.
G(e)réb (vingárti) cs. Fejérvármegyéből. A Kacsics-nemből. – 1427-ben Gáti (néhai András fia) Demeter, valamint osztályos testvére, «vengárti» Geréb János előadják, hogy Somkereki (Erdélyi) Antal, Suki (Zsuki) János és Sombori (Zsombori) János, néhány erdélyrészi, köztök a rendszerint Hunyadvármegyéhez számított Hajtótelek (Hahtótelek) más néven Benczencz miatt pört indítottak, s végleges ítéletet is hozattak ellenök, sőt magukat e birtokokba be is igtattatták, csupán azért, mert nevezett alperesek, véletlenül elvesztett írásaikat nem tudták fölmutatni. Most azonban ezeket az iratokat megtalálván, Zsigmond királytól pörujításra kaptak engedélyt, melynek alapján utóbb nevezetteket pörbe is idézték. 1438-ban (V. 3.) vingárti Gréb Miklós a saját valamint testvérei, András és János, s fiai, László, János és Miklós nevében tiltakozott, hogy Suki Benedek az ő részbirtokaikat kilencz fejér- és Benczencz hunyadvármegyei helységben a királytól felkérhesse. 1470-ben vingárti Geréb János s fiai, Péter, Mátyás és László, a somkereki Erdélyiektől és Barcsaiaktól ugyancsak Benczenczen vásároltak részeket. – 1498. febr. 3-án Geréb László erdélyi püspök és (mint később kitűnik) testvére Péter országbíró is kapta II. Ulászló királytól a néhai Szentgyörgyi Dénesnek, mint magvaszakadt nemesnek a szent koronára szállott összes birtokait. E birtokok Szent-György és Alsó-Szálláspataka részei, továbbá a Szent-Györgyhöz tartozó Szacsal, Válya, Grid és Ohába helységek mint egész-birtokok, végül Felső-Szálláspataka s az ehez tartozó másik Ohába, Merisor, Krivádia és Malojesd. A beigtatásnak azonban egyebek közt a szálláspatakai Szerecsen és Szálláspatakai (azaz Felső-szálláspatakai) családok tagjai ellentmondtak, a kikkel aztán 1499-ben a püspök úgy egyezett ki, hogy nékik a néhai Szentgyörgyi Dénes fölsorolt birtokaiból Alsó-Szálláspataka, Felső-Szálláspataka, Ohába, Merisor, Krivádia és Malojesd összes illető részeit átengedte, viszont utóbbiak: Szent-György, Szacsal, Vállya, Grid és másik Ohába helységekre nézve tett ellentmondásukat visszavonták. Közben a püspök és testvére az országbíró már 1498. tavaszán (IV. 4.) cselédjöknek és udvarnokuknak, a néhai Szentgyörgyi Dénes sógorának, domsosi Árka Jánosnak és általa atyjának Lászlónak adták e birtokok közül Szent-György, Vállya, Szacsel, Ohába, továbbá «Felső-Szállás, Alsó-Szállás», Ohábad(!), Malajest, Krivádia és Merisor részeit, jutalmul azokért a szolgálatokért, melyeket nékik nevezett Árka János, kicsiny kora óta, számos reá bízott ügyben és dologban híven és buzgón teljesített; de azzal a feltétellel, hogyha utóbbiak magtalanul halnának el, e birtokok az erdélyi káptalanra szálljanak. Ez adományt, ugyane helységekre nézve, 1500. május havában II. Ulászló király is megerősítette, sőt ugyanezekbe a beigtatás még ez év folyamán végbe is ment. – Ugyancsak 1498-ban (VII. 2.) szintén Geréb László erdélyi püspök kapta II. Ulászló királytól «hű szolgálataiért»: Szecsel, Csepe, Rea; továbbá Szilvás; valamint Barbátvize, Ohabicza, Urik és Livácze; végül Maczesd részeit, mint a hűtlenségbe esett következő nemesek ú. m. Szecseli Dán és «testvérei», Szilvási Kende, Simon és János, Barbátvizi Jakab és Maczesdi Sztancsul birtokait. Szecseli Dán ugyanis a néhai nemes … Demeter és László (az oklevél itt hiányos) Szent-György, Puj és Farkaspataka helységekben levő részeit felkérvén a királytól, a beigtatás alkalmával (a vele vérrokon Szilvási, Barbátvizei és Maczesdi családok nevezett tagjaival, mint királyi emberrel illetőleg szomszédosokkal együtt), a káptalani embert nem az ép megnevezett birtokokhoz vezette, hanem csalárdul a saját csepeji telkéhez és Ohába nevű birtokhoz. Úgy látszik azonban, László püspök sohasem jutott be e helységek, sem pedig az említett királyi ember illetőleg szomszédosok jószágainak valóságos birtokába. (1427: Dl. 11908., 1438: Dl. 13187., 1470: Dl. 26416. és 17012., 1498: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. num. 762. lad. 2. num. 371. num. 417. num. 366–369., 1499: U. o. lad. 5. num. 768., 1500: Dl. 29579., 1500–1501: Dl. 30497., 29896., 29897. – V. ö. 1508: Dl. 37839., 1509: Dl. 26508., 26509., 1510: Dl. 37872., 1515: Dl. 30270.) L. a somkereki Erdélyi, Szentgyörgyi, Bódogasszonfalvi és Maczesdi cs. alatt.
Geredi cs. L. Gredi alakban.
Gergely(-fi, rákosdi) cs. Gergelffy. (1506: Dl. 37797.) Gergel. (1511: Dl. 29941.)
Gerlistyei cs. Temesvármegyéből. – L. a Rápolti cs. alatt, az 1526. évhez.
Gó(z)se (Gőzsa, lozsádi, büszteri vagy büsztari) cs. Gewze. (1492: Dl. 36516.) Gewsa. Gewse. (1500: Dl. 29579.) Gewse. (1501: Dl. 30499. Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. IV. 86–88., 1507: gr. Teleki cs. oklt. II. 292.) Gewsee. (1504: Dl. 29592.) Ez oklevelekben mindig Bálint szerepel.
Gredi (Geredi, Giridi, Gridi) cs. L. a Szentgyörgyi cs. a. az 1492. évhez. (V. ö. 1507: gr. Teleki cs. oklt. II. 292.)
Gysimári (bakaji) cs. Galmary, Gyalmari, Gyalmary. – Másként, pl. 1508-ban Bakaji. (1494: Dl. 30232., 1506: Dl. 36523., 1508: Dl. 29609., 1509: Dl. 26508., 26509. – V. ö. 1417: Dl. 29459., 1462: Dl. 29525., 1468: Dl. 29526., 1506: Dl. 36523., 1509: Dl. 28677., 1510: Dl. 29614., 1511: Dl. 27599., 1525: Dl. 29653.) L. a Bojtori és a Baka(j)i cs. alatt.
G(y)erő-fi (Gyerő, inaktelkei vagy vásárhelyi azaz gyerő-vásárhelyi) cs. Kolozsvármegyéből. – L. az Olcsárdi cs. alatt.
Gyógi cs. L. a szent-andrási Csőkesz cs. alatt.
György brandenburgi őrgróf. Hunyad várát bírta tartozékaival együtt főleg 1510. óta. (L. ott.)
Haczaki kerületi nemesek összesége. L. Malomviz(e) helység a.
Hatczaki (vádi) cs. Hathzaky, Haczaky. (1494: Dl. 36517., 1508: Dl. 29927., 29610., 1524: Dl. 36402. pag. 252. n. 1.) A Vádi család egyik ága. (L. ott. V. ö. a Barcsai cs. alatt, az 1491. évhez.)
Hagymás (beregszói) cs. L. a kajáni Dániel és kerekegyházi Laczkfi cs. alatt.
Halmágyi cs. L. a Barancskai cs. alatt.
Har(r)ói (Harrai, Harai) cs. 1499-ben (Bálint) «Harray de Harro». (Dl. 30238.) Nemzetsége különösen 1360-ban és 1437-ben bontakozik ki előttünk. Utóbbi évben Csuda birtokot (kétségkívül Haró helység határában) Harói András fia János, Tamás fia János, Mihály fia Ágoston, Miklós fia Gergely, Lőrincz fia Simon, János fia Fülöp, János fia Lukács, harói Nemze Bertalan leánya Ilona (t. i. a Mihály nemzetségéből); továbbá Dénes fia Bereczk, Tamás fia János, másik Tamás fia Benedek (t. i. a Beke nemzetségéből); Lőrincz fia Bereczk, Mátyás fiai János és Miklós, Bertalan fia Mihály, Petenye fia Benedek, László fia Egyed, a Kéméndi Bereczk nővére Ilona (t. i. a Petenye nemzetségéből) közt fölosztották. (1360: Dl. 30675., 1362: Dl. 30680., 1363: Dl. 30681., 1397: galaczi Buda cs. letéte az Orsz. Levéltárban, 1417: Dl. 29459., 1437: Dl. 29464., 1447: Dl. 37606. és Hunyadiak kora. X. 197–8., 1456: Dl. 29502., 1457: Dl. 28618., 1459: Dl. 29511., 1462: Dl. 29525., 1467: Dl. 30208., 1468: Dl. 29526., 1477: Dl. 29534., 1481: br. Révay cs. llt. Kende I. 12., 1485: Dl. 27548., 1488: Hunyadm. tört. és rég társ. Évk. I. 68., 1491: Dl. 27556., 27557., 1492: Dl. 29554., 1494: Dl. 27563., 28657., 1503: Dl. 29904., 1505: 30965., 29596., 1506: Dl. 29600.) Több szolgabírája volt ebben az időszakban e családból a megyének. (L. a harai Csuka, Géberjén cs., Haró és Csuda vagy Csudateleke helység a.)
Hasdáti (Hasdádi) cs. L. Hosdáti néven.
Ha(t)czaki (Haczczaki, Haczoki, osztorói, sárdi) cs. L. Oszt(o)ró helység alatt, és v. ö. e családnál Kolozsvármegyében.
Havasalföldi bojárok. L. Al-Diód városnál, az 1523–25. évekhez.
Havasalföldi vajdák. Radul, Vlád és Bozoráb bírták egy ideig Al-Diód városát (l. ott) a XVI. század elején.
Héderfá(ja)i cs. Küküllővármegyéből. – L. Solymos városnál.
Herczeg, (Herczek, lozsádi, büszteri vagy büsztari) cs. Herczeg. (1475: Dl. 29531., 1500: Dl. 29579.) Herczek. (1477: Dl. 29534.) Herczegh. Herczegy. (1493: Dl. 30933.) L. a batizfalvi Batiz cs. alatt.
Himfi (remetei, debrentei) cs. L. a Szentgyörgyi cs. alatt.
Hisztrigyi (szent-imrei) cs. L. Sztrigyi (szent-imrei) néven.
Hodos (harói) cs. Hodos. (1468: Dl. 27501.)
Horvát (barancskai) Bertalan. Horwath. (1516: Dl. 31010., 1521: Dl. 29645., 1523: Dl. 31039.) L. a Barancskai cs. alatt.
Horvát (harói) cs. Horwath. (1517: Dl. 30545., 1521: Dl. 29645.)
Horvát Iván János. Horwath Iwan dictus. Másként váncsodi Horvát Iván. – L. az illgei Dienes(s)i cs. alatt.
Horvát (kamicsáczi) Márk. L. Hunyadvárnál, az 1496. évhez.
Horvát (kereszturi) cs. Horwath. (1494: Dl. 29878., 1521: Dl. 29648.) A két Bós helységben is birtokos.
Horvát (kolonityi) Márk. Más néven Kolonity vagy Kolonityi. – L. ezen a néven.
Horvát Logoffet (Logoffot) havasalföldi bojár és fia Sándor. L. Al-Diód városnál, az 1523–25. évekhez.
Horvát (razvajai) cs. L. Hunyad városnál.
Hosdáti (Hosdádi, Hozsdáti) cs. 1479-ben «Hozdathy», 1500-ban «Hosdadi» alakban. (1333: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. V., 81., 82. és Dl. 30626., 1333., 1366., 1403: Dl. 30626., 1367: Dl. 29700., 30626., 1377: Dl. 29434. és br. Révay cs. llt. Div. fam. I. 14., 1408: Dl. 30626., 1419: Dl. 30776., 1429: Dl. 30788., 143S: gr. Teleki cs. oklt. II. 1., 1444: Dl. 29476., 29477., 1446: Dl. 29481., 1447: Dl. 37606. Hunyadiak kora. X. 197–8. és Dl. 29789., 1453: Dl. 30190., 1457: Dl. 29506. és Hunyadiak kora. X. 543., 1458: Dl. 30455. Hunyadiak kora. X. 588. l., 1462: Dl. 29514., 29516., 1468: Dl. 29526., 1475: Dl. 29530., 1479: Dl. 30221., 1483: Hunyadm. tört, és rég. társ. Évk. V. 98., 1493: Dl. 29557., 29875., 29876., 1494: Dl. 29565., 1495: Dl. 30936., 1500: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. V. 99. és Dl. 30497., 1505: Dl. 30508., 29910., 30965., 1506: Dl. 37797., 30970., 1507: Dl. 29918., 30972., 1508: Dl. 29928., 1509: Dl. 27590., 1510: Dl. 29615., 1511: Dl. 27597., 29935., 1515: Dl. 29950., 1521: Dl. 29648.) L. a hosdádi Jánosi, Antalfi és Bakó vagy Bakófi cs. a. (V. ö. Hosdát helység a.)
Huncsoki cs. Azaz: Oncsokfalvi. – L. e néven.
Hungor (fejérvizi) cs. L. Magyar néven.
Hungor(-fi, nádasdi) cs. L. Ungor néven.
Hunyadi cs. Bírta főleg Déva, Hunyad és Haczak (Haczag) várát, tartozékaikkal, különösen Déva, Jófő, Hunyad és Haczak (Haczag) városokkal együtt; továbbá Solymos v árost tartozékaival. – L. e várak, városok sat. és a váras-keszi Lépes, Bojtori, pestesi vagy al-pestesi Bodor és a kerekegyházi Laczkfi cs. alatt.
Hunyad (zejkányi) cs. Kétségkívül haczaki kerületbeli oláh eredetű (eleinte kenéz) magyar nemes család volt. – Hwnyad. (1510: Dl. 30526., 30527.) Mindkét oklevélben Péter szerepel mint királyi ember.
Huszár (szent-györgyi) cs. L. a Dédácsi cs. alatt.
Iklódi (szent-györgyi) cs. 1511-ben: Iklody. (Dl. 29616. – V. ö. 1377: Dl. 29434., 1379: Tört. Tár. 1892. 639. l., 1501: Dl. 30499. Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. IV. 86–88. és lásd a Dédácsi cs. és Iklód helység a.)
Illyei (Illyai) cs. L. Dienes(s)i (illyei) néven. – V. ö. a Bárcsai cs. alatt, az 1501., 1507., 1511. évekhez.
Illyés (pestyéni) cs. Illyes. – A Pestyéni család egyik ága. (L. ott, az 1516. évhez.)
Illyés (zajkányi, zejkányi) cs. L. a Zajkányi cs. alatt, az 1516. évhez.
István-fi (pestesi) cs. Isthwanfy. (1493: Dl. 30933.) Ferencz szerepel ez alkalommal. Úgy látszik, al-pestesi.
Isztrigyi (szent-imrei) cs. L. Sztrigyi (szent-imrei) néven.
Iván (Horvát) János. Horwath Iwan dictus. – L. az illyei Dienes(s)i cs. alatt.
Jakab (rákosdi) cs. Jakab. (1511: Dl. 29935., 29941.)
Jakcs (Jakcsi, kusalyi) cs. L. a kerekegyházi Laczkfi cs. alatt.
Jánosi (hosdádi) cs. Janussy. (1483: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. V. 98.) Más néven Hosdáti. – 1483-ban Mihály, a Gólyaharasztja hegyen levő szőllejét Hosdádi (Máté fiának) Balázsnak zálogosította el.
Jár (Jara?, pestyéni) cs. A Pestyéni család egyik ága. – L. ott, az 1508. és 1516. évhez.
Jófűi (Jóföi) cs. (1475: Jófő vagyis Dobra város levéltára.) Úgy látszik, nemes család volt. (V. ö. Jófő városnál.)
Kaba (jófői) cs. Kaba. (1475., 1478: Jófő vagyis Dobra város levéltára., 1506: Dl. 29599.)
Kajtár (dédácsi) cs. Kaythar. (1457: Dl. 28618.)
Kalmár (maczesdi) cs. Kalmar. (1508: Dl. 29928., 1511: Dl. 29618.) A Maczesdi család egyik ága. (L. ott.)
Kamarás (pestyéni) cs. Camararius. (1487: Dl. 29542.) A Pestyéni család egyik ága. (L. ott.)
Károly (pestyéni) cs. Karol. (1496: Dl 29568.) A Pestyéni család egyik ága. (L. ott.)
Karulyos(d)i (Károlfalusi, Karulosi, Karulyusi, Karulyi, Koriosdi sat.) cs. Haczaki kerületbeli oláh eredetű (eleinte kenéz) magyar nemes család volt. – Sztroja (1447.), János (1464.), Miklós (1464., 1500., 1508.), Péter (1496., 1508.), Vána (1501., 1505., 1508.), Mihály (1508.), Ferencz a György fia (1508.), Tamás (1508., 1519.) és István (Isthwan 1519.) szerepelnek e családból időnkint. – 1500-ban nemes Károlfalusi Péter, Ona, Sorbán, Bujna, Kendere, Jakab és másik Péter azt panaszolták fel a király előtt, hogy szálláspataki Szerecsen János az ő károlfalusi részeiket (kivéve három nemesi udvarházukat, a melyekben most Péter, Kendere és Ona laknak) elfoglalta, s fiai János és Fat most is elfoglalva tartják. (1447: Dl. 29790., 1484: Dl. 29519., 1496: Dl. 29569., 1500: Dl. 29582., 29895., 1501: Dl. 29585., 1505: Dl. 29893., 1508: Dl. 29928., 1519: Dl. 30551.)
Kecseti cs. Dobokavármegyéből. – L. a Rápolti cs. a., az 1461. évhez.
Kéméndi cs. 1479-ben és 1501-ben «Kemendy» alakban. (Dl. 30221., 30245.) 1468-ban a hűtlenségbe esett néhai Kéméndi Gergely kéméndi és bánpatakai részeit teremi Sikesd Miklósnak és Benedeknek adta Mátyás király. A beigtatás szabályszerűen még ez évben meg is történt. 1492-ben azonban a II. Ulászló király jóváhagyó-leveléből megtudjuk, hogy az ekkor már elhunyt Sikesd Miklós és Benedek e birtokokról (ekkor Kéménd, Bánpataka és Veremága helységeket említik) részint 58 forintért, részint pedig a néhai Kéméndi György szolgálataiért, e György javára lemondtak, s e lemondáshoz a király nevezett György fiai, István és Balázs részére, érdemeikért, beleegyezését adta. Az erre következett beigtatásnak azonban 1493-ban Kéméndi Gergely, István és Kelemen ellentmondtak. Az így támadt per még 1496-ban is folyt. 1505-ben Kéméndi Kelemen, fiai: Gáspár és Balázs, s a néhai István fiai, László és Miklós egyezkednek a néhai Kéméndi Gergely és kéméndi Pap György (az előbbnevezett Kelemen édes testvérei): Kéménd, Bánpataka és Veremága helységekben levő részei fölött, melyek a nevezett Balázs és István kezén voltak zálogban, de Kelement és Gáspárt is örökjogon illetik. (1357: Dl. 29430. és Anjouk. okmt. VI. 575., 1360: Dl. 30675., 1362: Dl. 30680., 1377: Dl. 29434., 1447: Dl. 29749., 1417: Dl. 29459., 1437: Dl. 29464., 1457: Dl. 28618., 1458: Dl. 29509., 1459: Dl. 29511., 1462: Dl. 29514., 29525., 1468: Dl. 27499., 29526., 1477: Dl. 29534., 1482: Dl. 30904., 28325., 29855., 1483: Dl. 29538., 1485: Dl. 27548., 1490: Dl. 29546., 1491: Dl. 29867., 27556., 27557., 1492: Dl. 30929., 30928., 29554., 1493: Dl. 29875., 1494: Dl. 27563., 28657., 1495: Dl. 30936., 1496: Dl. 29887., 1499: Dl. 29575., 30303., 1500: Dl. 30232. és br. Révay cs. llt. Kende I. 21. 1501: Dl. 30245., 1504: Dl. 29907., 29353., 1505: Dl. 36521., 29596., 1506: Dl. 29914.; 29600., 1508: Dl. 30516., 1509: Dl. 29612., 29613., 1510: Dl. 29614., 1513: Dl. 30264., 29622., 1515: Dl. 30076., 1516: Dl. 29628., 1517: Dl. 30545., 1518: Dl. 29967.) L. a Har(r)ói, kéméndi Nagy és Pap cs. alatt.
Kende(-fi, csulai) cs. A Csulai család egy ága. – L. ott.
Kende(-fi, malomvizi) cs. Más néven, az első időkben Malomvizi. – A XV. század második felében, mint alább látjuk, az eddig malomvizi Kendefi nevet viselt család két ágra szakadt. Az egyiknek neve az okiratokban az előbbi közös nevet tartja meg: Kende dictus. (1359., 1394., 1439., 1440., 1447., 1459., 1508., 1515.), Filius Kende (1404., 1411., 1412., 1416., 1424., 1430., 1438., 1439., 1440., 1447., 1453., 1459., 1462.), Kendefy, Kendeffy (1472., 1479.; 1482., 1487., 1492., 1493. és később); a másiknak neve következő alakokban szerepel: Kenderesy, Kenderessy (1493., 1499., 1501., 1505., 1510., 1516.), Kenderes (1495., 1496., 1497., 1499., 1501., 1505., 1506., 1508., 1514., 1519.), Kenderesfy. (1499.) Haczaki kerületbeli oláh eredetű magyar nemes, kezdetben, s még a XV. század elején is kenéz család volt. – 1359-ben I. Lajos király elrendelte, hogy a haczaki kerületben fekvő Malomvíz, Nuksora és Kis-Sebes helységek malomvizi Kende Mihály (a Miklós fia) özvegyének adassanak vissza. 1394-ben Frank erdélyi vajda a Mihály fia kende fiainak Jánosnak és Kendének, Noksora szabad falu örökös birtokjogát illetőleg, melyet a nevezettek elődei László és Böbek Imre volt erdélyi vajdáktól kaptak, a maga részéről megerősítést adott, de azon feltétellel, hogy a nevezett Kende-fi János és Kende évenkint Szent-György napján egy ökröt tartozzanak adni a haczaki várnagynak. 1404-ben utóbbi helységet Zsigmond királytól is új-adományul kapták a haczaki kerületbeli Malomvizi Kende fiai János és Kende; 1416-ban pedig ugyane királytól ugyanők a haczaki kerületben fekvő Patak helységre kaptak új-adományt. 1406-ban Szántai Laczk(-fi) Jakab erdélyi vajda az ugyane János és Kende malomvizi kenézségétől a haczaki várhoz fizetni szokott adót (census seu collecta) «tetszése tartamára» elengedte és ily értelmű rendeletet intézett e vár várnagyaihoz és alvárnagyaihoz. E kiváltságukat 1412-ben Stibor, 1415-ben pedig Csáki László erdélyi vajda is megerősítette. 1411-ben és 1418-ban ugyancsak Kende fia János mint a haczaki vár kerületének egyik esküdt kenéze szerepel. 1424-ben ugyanő zálogba veszi a szintén haczaki kerületbeli Pala helységet temesvári Posztós Benedektől, az 1390-ben temesvári bíró Posztós Mihály fiától; 1430-ban pedig ugyanő, fiai, Mihály, László, Kendres és Miklós, továbbá «testvére» Kende e helységet Alsó-Pala és Felső-Pala néven örökös vétel czímén veszik birtokba, 1000 aranyforintért, az említett temesvári Posztós Benedektől. 1438-ban ugyane két helységbe ismét igtatják őket, jelesül Malomvizi Kende fia (János fiát) Lászlót, atyját Jánost, édes testvéreit, Mihályt, Kendrest és Miklóst és nagybátyját, Kendét szintén a Kende fiát. Még Zsigmond királytól kapták, úgy látszik, ugyanők a vaskapui útban (Hátszegtől d.-ny., Zajkány és Bukova helységek között) fekvő hidat, melyen a királyi sószállítók az erdélyi sót Karán-Sebes felé kiszállítani szokták, a fentartás és javítás kötelezettségével együtt, olyformán, hogy e czélra a vizaknai királyi fő-sókamarából évenkint 5000 kősó járjon ki nékik. E kiváltságot 1439-ben (IX. 9.) Albert király Malomvizi Kende fia (János fiának) Lászlónak, atyjának Jánosnak, testvéreinek, Kenderesnek és Miklósnak s örököseiknek, mivel erre vonatkozó adománylevelük a törökök mult évi erdélyi berohanása alkalmával elveszett, újra megerősítette. Ugyanez év február havában Albert király Malomvíz, Malomvíztorok, Sebestorok, Osztrogyal és Szabadfalu helységeket, mint eddigi birtokaikat, felében malomvizi Kende Jánosnak s fiainak, Lászlónak, Kendrisnek és Miklósnak, másik felében pedig Kende fiának Kendének, mint haczaki kerületbeli oláh eredetű nemeseknek, már Zsigmond királynak és néki, az ország számos ügyeiben és hadjárataiban teljesített szolgálataikért újra adományozta; mivel a törökök becsapása alkalmával e birtokra vonatkozó okirataik is elvesztek. Ugyanekkor az elől említett malomvizi Kende János és fiai a szintén haczaki kerületbeli Oncsokfalvát, mint vásárolt birtokukat kapták. E helységnek azonban csupán felébe igtatták be őket, mivel a másik felére nézve az Oncsokfalviak ellentmondással éltek. Ez adománylevélbe a két Pala, Nuksora és Patak nevei talán azért nincsenek befoglalva, mivel e birtokra vonatkozó okleveleik, ma is meglévén, a törökök említett becsapásakor nem vesztek el. – 1440-ben I. Ulászló király Patak és Sebesel helységekre adott ugyancsak nékik (t. i. malomvizi Kende Jánosnak s fiainak, Lászlónak, Kendrisnek és Miklósnak, továbbá Kende fiának Kendének) új-adományt; 1443-ban (IV. 16.) pedig, azokért a hű szolgálatokért, melyeket a Hunyadi János kíséretében, a törökök elleni hadjáratban teljesítettek, Szent-Péter és Reja (Reje) királyi oláh birtokokat adományozta nékik; Szent-Pétert azonban csupán részben, mert többi részeit Demeter a Hitemre fia kapta, – mindnyájan «azokkal a feltételekkel és kötelezettségekkel, a melyekkel ez országrészekben királyi adományok tétetni szoktak». Ugyancsak a törökök elleni harczokban, a Hunyadi János kormányzó oldalán, több helyen vívott ütközetekben szerzett érdemeikért kapták a kormányzótól 1447-ben (IV. 15. és VIII. 5.) az elősorolt malomvizi Kendék vagy Kendefiek (a VIII. 5. kelt adománylevélben azonban a Kende fia Kende nem említtetik) a haczaki kerületben fekvő, s a szent koronára szállott Bódogasszonfalva királyi mezővárost, országos vásárjával és vámjával együtt, továbbá Titösfalvát, Kernyes és Poklise felét, Fizecs és Galacz (Gelacz) 1/4 részét és Pogyen részeit, a melyek előbb a Kernyesdi Dragoszláv és Vak Radul birtokai voltak. 1453-ban (XI. 22.), majd 1456-ban (XII. 13.) újra az eddigi öt illetve négy Kende-fi helyett már csak kettő, Kendris és testvére László nyerik V. László királytól új-adományul, különösen a törökök és az ország más ellenségei ellen viselt hadjáratokban szerzett érdemeikért, «ősi» birtokaikat: Malomviz, Malomvíztorok, Sebestorok, Osztrovil, Ohába, Patak és Sibissel helységeket, továbbá Oncsokfalva, Reja, Poklisa és Kernyesd helységek felét, ezenkívül Pojen, Galacz és Fizecs helységek 1/4 részét, nemkülönben néhai Hitemre kenéz szent-péterfalvi jószágrészét. Ugyane napon ugyanők «a már Zsigmond király s azután Hunyadi János főkapitány, majd országkormányzó adományából (auctoritate gubernationis) bírt» vaskapui hidat (pontem in loco Waskapw appellato, in comitatu de Hwnyad et metis seu confiniis partium nostrarum Transsilvanarum existentem) kapják új-adományul, szintén V. László királytól. A másik három Kendefi közül Kende (1449-ben) a csehek ellen, Miklós pedig (ismeretlen időben) a Hunyadvármegye déli határán fekvő Volkán havasok között a törökök ellen vívott csatában esett el. – 1459-ben az eddigi malomvizi Kende-fi János fia Kenderes, Kenderes János néven kezd szerepelni, s kapja testvérével Lászlóval együtt Mátyás királytól a birtokaikon lakó népek és jobbágyok által a királyi kincstárba fizetendő ötvened terhe alól való mentességet, melyet ugyanők s néhai atyjok már Hunyadi János kormányzótól (1451-ben, ekkor Malomvíz, Vancsokfalva, Szent-Péterfalva, Galacz és Rej helységekre és Malomvíz tartozékaira nézve) elnyertek. 1462-ben pünkösd ünnepén ugyanők, Magyarországon és Erdélyben levő birtokaikra nézve a pallosjogot kapják e királytól; majd még ez év végén (XII. 18.) egy nagyérdekű és szép oklevélben elősorolván Mátyás király az ő, elhunyt nagybátyjok és testvérök hadi érdemeit, nékik a haczági kerületben levő Váralja királyi birtokot, az ennek területén fekvő kőtornyot, valamint a Haczág királyi mezővárosban szedetni szokott vámot adományozta. 1472-ben még «nemes Kendefy és testvére Kenderes» szerepelnek mellékesen egy oklevélben; 1479-ben, 1482-ben, 1487-ben, 1492-ben pedig már Kendefi Mihály. (Kétségkívül a László fia.) Utóbbi évben (III. 26.) ez a Mihály és unokatestvére (? «frater suus patruelis») Péter, t. i. a Kenderes János fia és örököseik kapják II. Ulászló királytól, hűségükért és szolgálatukért Bodogasszonfalva helységet, a Hunyadi János kormányzó és V. László király adományaik alapján. 1492-ben ez a Mihály és fia László, Kende-fi, Péter pedig Kenderes néven folytat pört Galacz és Fizecs határai miatt a galaczi nemesekkel. 1493-ban és később ugyanez a Mihály és utódai szintén «Kende-fi» 1508-ban egy ízben a Mihály fia: László «Kende» néven szerepelnek; Péter és utódai pedig 1499-ben, 1501-ben, 1505-ben, 1510-ben és 1516-ban is «Kenderesi», 1495-ben, 1496-ban, 1501-ben, 1505-ben,1506-ban, 1508-ban, 1514-ben és 1519-ben «Kenderes», 1499-ben «Kenderesfi», majd «Kenderes» vezetéknéven. – 1493-ban egyedül Kendefi Mihály kapja II. Ulászló királytól új-adományul a Malomvízhez tartozó haczaki kerületbeli Pterela, Malé, Rátond, Murisóvár és Nyakmező (Pterela, Malee, Rathond, Mwrysowar, Nyakmezew) nevű szántóföldeket, réteket és kaszálókat, melyeket a két Zsil (Syl) folyó folyt körül s a melyeknek birtokában az új-adományos Mihály és ősei eddig is benne voltak. 1501-ben szintén csupán Kendefi Mihályt igtatták e szántóföldek, rétek és kaszálók birtokába, királyi újadomány czímén, a mikor is a szomszédosokkal a határt Havas-Alföld felé is megállapították. Ugyancsak 1493-ban nevezett Kendefi Mihály, krassófői Vakacsin Pétert és Györgyöt, a néhai anyjok, malomvizi Kendefi János leánya Csarna asszony után Malomvíz és tartozékaiból járó leány-negyed tekintetében kielégítette. Ez alkalommal, mint határhelyet, a Vaskaput (Waskapw) is említik. 1495-ben pedig nemes Visa asszony, a Szancsali Dán felesége, a néhai Szentgyörgyi Demeter (máskor György) és néhai malomvizi Kendefi János leányának Annának leánya tart jogot Oncsafalva, Pala, Bukova és Pucsisd helységek, mint zálogos illetve vásárolt, tehát a női ágat is illető birtokok részeihez; Malomvíz, Szözen(y), Gören(y) vagy Gureny, Osztrovil, Noksora, Ohába, Sibisel, Válya, Szent-Péterfalva, Rea, Poklisa, Kernesd, Pojen, Galacz, Fizegy Ponor, Feder és Bár helységekből pedig leány-negyedet követel. A következő 1496. évben két ízben is felsorolják az immár kétfelé váló család összes birtokait. Február 2-án ugyanis malomvizi Kendefi Mihály s fiai, László, Miklós és János tiltakoznak, hogy malomvizi Kenderes Péter Malomvíz, Szöszen(y), Alsó-Göreny, Osztrovel, Uncsuk, Kernyesd, Szent-Péterfalva, Bódogasszonfalva, Váralja, Galacz, Pojen, Fizecs, Ponar, Bár, Vállya, Ohába és Sibissel (hunyadvármegyei s Varsány és tartozékai szabolcsvármegyei) helységek részeit bélteki Drágfi Bertalan erdélyi vajdának elidegeníthesse; július elsején pedig nevezett Kendefi Mihály és Kenderesi Péter együtt eszközölnek ki új adománylevelet Malomvíz, Malomvíztorok, Sebestorok, Osztrovjel, Noksora, Ohába, Sebisel, Válya és Feder helységekre, Ponor, Bár, Kernesd, Poklisa, Voncsukfalva, Szent-Péterfalva és Reja helységek felére, végül Pojen, Galacz és Fizecs (valamennyi a haczaki kerületben) helységek részeire nézve. A beigtatáskor azonban a szomszédos birtokos nemesek közül többen ellentmondtak. Ugyanez időtájt (1492., 1497. s később is pl. 1505-ben) ezt az új-adományos Mihályt és Pétert egymásközt, majd (1499.) ugyanőket a galaczi nemesekkel találjuk (Galacz és Fizety határa miatt) pörösködésben. 1499. közepén (VI. 8.) újra igtattatja magát a két rokon, Mihály és Péter Malomvíz, Malomvíztorok, Sebestorok, Osztrovjel, Noksora, Ohába, Sebisel, Vállya és Feder helységek, továbbá Ponor, Kernesd, Poklisa, Voncsukfalva, Szent-Péterfalva és Reja helységek fele, végül Pojen, Galacz és Fizety helységek részeinek birtokába, azonban ezuttal is számos szomszédos nemes ellentmondásával. 1501-ben ugyane két rokon és a Nagybáriak (Nagován és Laczkó) részére járják meg Nagy-Bár helység határait. 1508-ban, mikor ugyane családok részére ugyane helység határait megjárják, már a néhai Kendefi Mihály fia László és a néhai Kenderes Péter fia János szerepelnek. 1504. végén azonban még ez a Kendefi Mihály kap hű szolgálataiért II. Ulászló királytól engedélyt, hogy a havasalföldi részekből 12 sátoralja czigányt (pharaones sive cinganos cum 12 tentoriis seu solitis eorum habitationibus) az erdélyi részekben levő birtokaira behozhasson, s azokat e birtokain más jobbágyaihoz hasonlóan tarthassa és a tőlük járó jövedelmeket szedhesse. 1506-ban pedig (Vl. 18.) még az emlegetett Kenderes Péter neje Juliánna s gyermekeik, János, András és László adományozzák poklissai Móré Jánosnak (agilis), gyermekkora óta, már a Péter néhai atyjának Kenderes Jánosnak és néki állandóan teljesített érdemes szolgálataiért egy Poklissa helységbeli jobbágytelküket, a melyben akkor Sztancsul-fia János lakott, s egy malomhelyet ugyanott, örök jogon, de azzal a feltétellel, hogy az adományos és utódai az adományozókat és utódaikat mindig híven szolgálni tartoznak. (Fogalmazvány, kétségkívül az erdélyi káptalantól.) 1510-ben ugyanez a poklissai Zejkányi Móré János tart jogot (a haczaki kerületben fekvő) Poklissa helységbeli hat jobbágytelek birtokához, a néhai malomvízi Kenderesi Péter és fiai, János, András és László adományából. Az 1511. elején megtartott beigtatás alkalmával azonban malomvizi Kendefi néhai László fiai, László, János, Miklós és Mihátly ellentmondással éltek. 1511-ben (XI. 5.) malomvizi Kendefi (néhai) Mihály fiai, László és Miklós, idéztetik pörbe Vancsoki Kendét, hizonyos, a Malomvíz helység felett emelkedő tornyukban, még atyjuk életében, 18 évvel előbb (tehát 1498-ban) elkövetett rablása miatt. (L. Kolcz várarát.) Egy hónappal később ez a Kendefi Mihály elhalálozván, fiai, László, Miklós és János javára reketyei Monsina András és Ferencz visszavonják azt az ellentmondásukat, a melylyel Bár és Petrócz helységek határjárása alkalmával, nevezett Mihály ellenében éltek volt. 1516-ban (I. 17.) m, Kenderes(s)i (néhai Péter fia) János és malomvizi Kendefi (néhai Mihály fia) László pörösködnek Malomvíz részei felett. 1519-ben végül következőleg sosolják fel a család birtokait, u. m. Malomvíz, Sziszeny (vagy Sziszény), Gyureny, Osztrovel, Válya, Sibisel, Ohába, Neksora, Galacz, Ponor, Bár, Feder, Füzecs, Bódogfalva, Váralja, Reja, Szent Péterfalva, Oncsok, Poklissa, Kernesd, Pojen, Pal(l)a, Bukova, Barbátvize, Urik, Ohabicza, Dombreviczepataka, Farkaspataka és Pacsesd; – végül Kolcz helység, a hasonló nevű vár aljában, a melyekre vonatkozó s eddig, mint idősebbnél Kende-fi (László fia) Mihálynál levő iratokat, e Mihály halálával, fiain, Lászlón, Miklóson, és Mihályon keresik ekkor a néhai Kenderes Pétes fiai, János, András és László, (1390: br. Révay cs. llt. Gyulay. V. 17., 18., 1394: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. Il. 1884. 21. l., 1404: br. Révay cs. llt. Gyulay I. 7. és Dl. 29452., 1406–1415: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. II. 1884. 30. l., 1411–12: U. o. 24. l., 1418–1424: U. o. 32. l., 1424: br. Révay cs. llt. Kende I. 2., 1430: gr. Teleki cs. oklt. I. 530. és br. Révay cs. llt. Gyulay. VII. 31., 1438: gr. Teleki cs. oklt. II. 1., 1439: br. Révay cs. llt. Kende I. 3., Dl. 29467., 30800. és gr. Teleki cs. oklt. II. 4–6., 1443: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. II. 1884. 33. l., 1447: U. o. IV. 90–91. l. és Dl. 30443., 1451: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. II. 1884. 35, l., 1453: Dl. 29498., 29499., 29500., 1456: gr. Teleki cs. oklt. II. 58. és br. Révay cs. llt. Kende, I. 7., 1457: Dl. 29504., 1459: Dl. 29510., 1462: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. IV., 92–94. és Dl. 29516., 1472: Dl. 29528., 1479: Dl. 32391., 1482: Dl. 37652., 37653., 1487: Dl. 29862., 1490: Dl. 32418., 1492: Dl. 29550., 31162., 1493: Dl. 30482., Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. IV. 82. 83., Dl. 36398. pag. 146. n. 1., Dl. 27600., 29560., 1495: Dl. 30489. és 29567., 1496: Dl. 30939. és 27567., 30490., 1496–1499: Dl. 31157., 1499: Dl. 30493., 29574., 27575., 30494., 1500: br. Révay cs. llt. Kende. I. 21., 1501: Dl. 30954., Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. IV. 86–88., Dl. 30499., 30603., 30504., 1504: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. IV. 89., 1505: Dl. 30509., 30510., 1506: Dl. 29597., 1508: Dl. 29928., 30514., 1509: Dl. 29613., 1510: Dl. 30526., 1511: Dl. 30531. és 30532., 30990., 1513: Dl. 37933., 1514: Dl. 29946., 1515: Dl. 28687., 29948., 30270., 1516: Dl. 29627., 1518: Dl. 29966., 1519: Dl. 29975., 30552., 30553. – A többire nézve l. Szabó Károly czikkét «A Kendefiek a XIV. és XV. században.» Századok. 1868. 22.-43. l.) L. a Betleni, Farkadini, Kernpesdi, Pestyéni, Barbátvizi, poklisai Móré és Vádi cs. a. (V. ö. főleg Malomvize és Vízköz helység, Kolcz és Váralja erősségek s Bódogasszonfalva m.-város a.)
Kenderes (Kenderesi, Kenderes-fi, malomvizi) cs. A XV. század második fele óta a Malomvizi vagy malomvizi Kende-fi család egy ága. – L. utóbbi néven.
Kenderes (szent-györgyi) cs. Másként Szentgyörgyi. – L. e néven.
Kerek (écsei) cs. Kerek. (1520: Dl. 29642., 29981.)
Kerekegyházi cs. L. Laczkfi (kerekegyházi) néven.
Kerek (pestesi, al-pestesi) cs. Kerek. (1448: Dl. 29794., 1492: Dl. 30926., 29554., 1494: Dl. 29565., 1496: Dl. 29568.) 1448-ban Miklós és fia László, később állandóan Ferencz szerepel.
Kereszturi cs. 1482-ben (illetve 1479-ben) Kereszturi György és fiai, Demeter, Lőrincz, Mihály és Lukács, kereszturi Furka Balázs, Lőrincz, Mihály és Gáspár, Veres László és Tamás, Lestáh vagy Leusták Albert, Fábián Mihály s Kereszturi Benedek, István és Tamás Bós helységben is birtokosok. 1486-ban Kereszturi Kelemen, László, Demeter és Albert Keresztur és Bós helységekbe kívánja magát igtattatni. A beigtatáskor azonban Kereszturi Balázs, Gáspár, Mihály és Lőrincz, a néhai Damakosi (Damakosy) Márton ivadékai (kétségkívül a föntebbi Furka-k) ellentmondással éltek. Az 1487-ben megismételt beigtatáskor Demeter helyett Benedeket említik; az ellentmondók közül pedig Balázs, Lőrincz és Mihály mint a Miklós fiai szerepelnek. Végül 1493-ban Kereszturi Benedek, Kelemen, László, Albert és Demeter kérik a beigtatást e két helységre nézve az erdélyi vajdától, s Kereszturi Balázs, édes testvére Lőrincz, Kereszturi Gáspár, a Kereszturi Mihály özvegye, Katalin asszony és fia Imre mondanak ellen. 1496-ban kereszturi Furka (néh. Márton fia) Gáspár, s a néhai Miklós fiai: Balázs és Lőrincz javára ejtenek meg az erdélyi vajda rendeletére egy nagy terjedelmű beigazoló tanuvallatást, annak bizonyítására, hogy nevezettek Keresztur és a két Bós helységben, melyekre vonatkozó irataik különösen a törökök beütése alkalmával elvesztek, birtokosok. (1333: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. V. 81., 82.; 1367: Dl. 29700., 1421: gr. Teleki cs. oklt. I. 449., 1431: Dl. 30790., 1480: Dl. 29536., 1482: Dl. 30904., 1486: Dl. 29540., 1487: Dl. 29542., 29543., 1492: Dl. 30928., 1493: Dl. 29557., 1494: Dl. 27563., 29878., 1500: br. Révay cs. llt. Kende I. 21., 1501–1502: Dl. 29587., 1503: Dl. 30962., 1506: Dl. 29599., 37797., 1507: Dl. 29605., 1508: Dl. 29609., 1509: Dl. 32570., 27592., 29930., 1511: Dl. 29939., 29941., 30076., 1520: Dl. 30347., 29642., 1521: Dl. 29980.) V. ö. Keresztur helység és a kereszturi Furka cs. alatt.
Kern(y)esdi (Kernyesti) cs. 1500-ban egy ízben «Kernesdy», 1509-ben és 1514-ben «Kernyesdy», 1510-ben «Kernezdy» néven fordul elő. – Haczaki kerületbeli oláh eredetű (eleinte kenéz) magyar nemes család volt. – 1439-ben a Dampsosiakat, valamint Kernesti Balotát a Vlád fiát, és Dragoszlót a Dragoszló fiát igtatják (a Totesdiek ellentmondásával): Polin, azaz Pojen és Totesd vagy Totesdfalva, haczaki kerületbeli helységek birtokába. 1447-ben azonban a Kernyesti Dragoszláv és Vak Radul birtokait Titőfalva, Kernyes, Poklise, Fizety, Galacz és Pogyen azaz Pojen helységekben a malomvizi Kendefi rokonság kapta. 1464-ben viszont, Mátyás király rendeletére, királyi új-adomány czímén igtatják, felében Kernyesdi Pétert, másik felében pedig Brezovai Jánost, a temesvári királyi vár várnagyát és édes testvérét Pétert (a Mihály fiait) a haczági kerületbeli Kernyesd és Paklisa felébe s Fizegy, Galacz és Polen negyedrészébe. 1489-ben a Kernesdi (néhai) Péter fiai, Demeter és Miklós s édes testvéreik, Anna (Pestyéni Jánosné) és Zsófia, – Katalin nevű nővérüket a római szent egyház szokása szerint zajkányi Móré Jánossal eljegyezvén, Poklisa helységben egy nemesi udvarnak alkalmas helyet és két jobbágytelket s Várhely helységben is egy jobbágytelket adnak nékik. Az említett Kernesdi Miklós és Demeter 1496-ban, a malomvizi Kendefiek és Kenderesiek birtokainak igtatásánál Kernesd, Poklissa, Galacz, Fizecs és Pojen helységeknél ellentmondással éltek; 1505-ben pedig új-adományul kapták II. Ulászló királytól: Kernesd és Paklissa felét, Pogyen, Fizety és Galacz részeit, a mennyiben mindezek valamely királyi vagy királynői birtokhoz nem tartoznak. A beigtatásnak azonban Katalin asszony a poklissai (zejkányi) Móré János felesége (a néhai Kernesdi Péter leánya) ellentmondott, 1508-ban, az alsó-farkadini tanuvallatásnál e családból csupán Kernesdi Miklós jelent meg. 1509-ben még mindig ő ellene panaszkodnak a néhai Brezovai Péter fiai, Mihály, László és György, hogy mikor még atyjuk kis gyermek volt, s azután mikor urai különféle szolgálatában volt elfoglalva, és a többi Brezovaiak (Mihály és Miklós) is elhaltak, Kernyesd, Poklisa, Fizegy, Galacz és Polen helységekben utódlás és örök jogon rájuk szállt birtokaikat néhai Kernyesdi Péter elfoglalta, a míg élt kezén tartotta, halála óta pedig fia, a nevezett Miklós bitorolja. Ugyanez a Miklós, többek társaságában 1511. végén még Felső-Farkadinban hatalmaskodik és rabol; 1516-ban pedig mint szomszédos nemes szerepel. 1514. elején azonban már fia László panaszkodik és tiltakozik, hogy midőn atyja Kolozsvárott az erdélyi vajda által az említett Brezovaiak javára hozott ítéletet a királyi kuriára megfellebbezni akarta, a vajda elfogatta őt, és mindaddig börtönben tartotta, a míg Kernyesd, Poklisa, Fizegy, Galacz és Polen részeit, a melyeknek állítólag nevezett atyjára kellett volna szállaniok, a Brezovaiaknak fel nem vallotta. 1510-ben e Miklós és a néhai Demeter várhelyi, poklisai és brazovai birtokrészeibe (Poklisán nemesi udvarházzal), törvényes felvallás alapján igtatják poklisai Móré Zejkányi Jánost és feleségét Katalin aszszonyt, a néhai Kernesdi Péter leányát. (1439: Dl. 29467., 1447: Dl. 30443., 1464: Dl. 29520:, 1489: Dl. 29865., 1496: Dl. 30490., 1500: Dl. 29582., 1505: Dl. 29913., 1508: Dl. 29928., 1509: Dl. 29929., 30523., 1510: Dl. 30527., 1451. körül: Dl. 36324., 1511: Dl. 30532., 1514: Dl. 29624., 1516: Dl. 29627.), L. a malomvizi Kendefi és a dampsosi Morsina cs. alatt.
Keszi cs. L. a Páznádi cs. alatt.
Kinizsi Pál és neje, Magyar Benigna. L. Hunyad várnál az 1494–1496. évhez.
Király. Déva, Hunyad és Haczak várakat bírta időnként tartozékaikkal. (L. ott.)
Kisbarcsai cs. Másként (1509.) Barcsai, vagy barcsai (kisbarcsai) Dévai. (Deway.) 1506-ban Dévai Péter kir. kuriai jegyző, különböző helyen és időben teljesített hű szolgálataiért kapja rokonaival (fratres patrueles) Mártonnal és Györggyel együtt II. Ulászló királytól Árki részeit, mint a néhai törzsekesi Bretyelin Mihály magvaszakadt nemes birtokait, melyek ekkor bizonyos nemesek, mint a királyi jog eltitkolóinak kezén voltak. A beigtatás Felső-Árki birtokába még ez évben megtörtént ugyan, de bizonyos Cseztinger (Chezthynger) László porkoláb (castellanus), kétségkívül a Déva vári uradalom nevében, ellene mondott annak. 1509. évi október havában már barcsai Dévai Pál mestert, az erdélyi vajda kanczelláriájának titkárát, előbb országbírói jegyzőt igtatják az egész Árki birtokába, királyi adomány czímén. 1509-ben (okt. 9.) ugyanez a Kisbarcsai Pál mester, más néven barcsai Dévai Pál, vagy Barcsai Pál, cserébe veszi Kisbarcsai Tamástól és Andrástól, kis-barcsai Pozsgai Gergelytől Kis-Barcsa helységet, nemesi udvarházzal. A még e hónapban megejtett beigtatás alkalmával, mint szomszédosok Kisbarcsai Máté, Mihály, Bálint, Mátyás és Márton is megjelentek. A következő 1510. évben ez a Pál mester országbírói és vajdai titkár (ekkor mint Kisbarcsai) és osztályos atyjafiai, Kisbarcsai Máté, Bálint, Mátyás, Mihály, Tamás, András és Márton kapják II. Ulászló királytól hű szolgálataikért az őseik által is bírt Kis-Barcsa más néven Apród-Pálfalva helységet, a melyet már 1367-ben említenek Apród-Pátfalva, másként Felső-Barcsa néven, az Apródpálfalvi családdal együtt. A beigtatásnak azonban Barcsai Lénárt és édes testvérei, Gáspár, András és János, nagybátyjok, Barcsai Ákos, továbbá kis-barcsai Bacska (néhai Gergely fiai) Lénárt és Benedek ellentmondtak. (1475: Dl. 29530., 1493: Dl. 30933., 1496: Dl. 29568., 1506: Dl. 29914., 1508: Dl. 30338., 1509: Dl. 27590., 27591., 27592., 27593., 27594., 29613., 1510: Dl. 29615, 1515: Dl. 28687., 1520: Dl. 30347., 1521: Dl. 29980., 29982., 1522: Dl. 29648.) L. a Barcsai cs. alatt.
Kis (farkadini) cs. Kys. – L. a Farkadini cs. alatt.
Kis (hosdáti) cs. Parvus. (1513: Dl. 29622) Más néven Hosdáti. – Máté, 1513-ban szörényi al-bán, a Bácsi Ozsvát bácsi részeihez tartott jogot, zálog czímen.
Kis (maczesdi) cs. Másként MaczesDl. L. e néven, az 1497. évhez.
Kis (oncsokfalvi, oncsoki) cs. Az Oncsokfalvi család egyik ága. (L. ott.)
Kis (pestesi, al-pestesi) cs. Parvus. (1453: Dl. 30190., 1475: Dl. 29531. és 29532.) Kys. (1492: Dl. 30926., 1496 körül: Dl. 29980., 1511: Dl. 29619.) Pál, majd (1475. 1492.) Bálint és Lukács (1496.) szerepel ez időben. Úgy látszik az 1511-ben pestesi előnévvel feltünő Benedek is e családhoz tartozik. – L. a Rápolti cs. alatt.
Kis (rákosdi) cs. Kys. (1493: Dl. 30933., 1510: Dl. 29935.)
Kitidi (maczesdi) cs. Kythydy. (1511: Dl. 29618.) A Maczesdi család egyik ága. (L. ott.)
Klopoti(v)ai (sat.) cs. 1492-ben egy ízben Klopothoway, Clopothoway. (A családra is vonatkozó, meglehetős tarka névváltozatokat különben l. Klopotiva helység a.) Haczaki kerületbeli oláh eredetű (eleinte kenéz) magyar nemes család volt. – 1411-ben és 1418-ban Klopotivai Bogdán a Litinoja fia, a haczaki vár kerületének egyik esküdt kenéze. 1440-ben a Bogdán fiai, Mihály, László, Bakoholcz és Berivoj, továbbá Román és Vlád szerepelnek (l. a Pestyéni cs. alatt); 1453–1464 közt pedig különösen Bakócz, a ki valószínűleg azonos az 1440. évi Bakoholczczal. 1475-ben már kalapotvai Bakócz János és Bakócz Péter tűnnek föl, mint szomszédosok. 1504-ben Bakolcz János, atyja Péter s testvérei, László és István hatalmaskodnak Dompsos helységben. 1519-ben a Bakóczokon kívül a Pogán család tagjai tanúskodnak e nemzetségből. (1411–1412: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. II. 1884. 24. l., 1418–1424: U. o. 32. l., 1440: Dl. 36390. pag. 55. num. 2., 1453: Dl. 30814., 29808., 29499., 1456: gr. Teleki cs. oklt. II. 58., 1457: Dl. 29503., 1459: Dl. 29510., 1464: Dl. 29520., 1475: Dl. 29530., 1492: Dl. 29550., 1493: Dl. 29873., 30482. és Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. IV. 83. l., 1496: Dl. 30490., 1499: Dl. 30493., 30494., 1504: Dl. 29591., 29593., 1505: Dl. 29913., 30510., 1506: Dl. 30966., 1509: Dl. 29929., 1510: Dl. 30526., 30527., 1516: Dl. 29627., 1518: Dl. 29964., 29966., 1519: Dl. 30551.) L. a Barancskai cs. alatt.
Kolonity (Kolunity, Kolonityi) Miklós. 1501-ben Miklós «de Kolonyth», majd «Kolwnych dictus,» 1503-ban (mint néhai) «Horwath de Kolonith», 1505-ben «Horwath de Kolowyth», 1506-ban «Horwath de Colonyth» néven fordul elő. (1501: Dl. 30245., 1501–1502: Dl. 29587., 1503: Dl. 30247., 1506: Dl. 29911., 1506: Dl. 29601.) L. a berektyei Pogány, szent-imrei Sztrigyi és a Barcsai cs. alatt.
Kónya (al-pestesi) cs. Konya. (1487: Dl. 29543., 1493: Dl. 27078., 1513: Dl. 30076.) Gergelyt, a Gergely fiát Dénest, majd Andrást említik az oklevelek. (L. a Rápolti cs. alatt.)
Kónya Márk. (Lozsádról.) L. a somkereki Erdélyi cs. a., az 1441. évhez.
Kopasz (szilvási) cs. Kopaz. (1509: Dl. 27590.) L. a Szilvási cs. alatt, ez évhez.
Kopasz (vádi) cs. Eleinte egyik «Vádi» a Kopaz, Kopoz, Kopas, Kopach, Capoz, Capos sat. keresztnevet viseli (1444., 1446., 1447., 1451., 1453., 1457., 1462., 1464.; 1475.; 1479., 1480. sat.); később, különösen 1478. óta Mihály, 1492. óta pedig Demeter (1498., 1499., 1501., 1503., 1519. sat.) vezetéknévül viseli a Kopasz (Kopaz) nevet. (Idézetek a Vádi cs. a. – L. ott.)
Koppányi G. L. a Rápolti cs. alatt, az 1526. évhez.
Korlátkői (Korlátkövi) cs. Nyitravármegyéből.- Másként korlárkői vagy korlátkövi Bőcsán(y)i. Pl. 1515-ben (Péter) «Bwchany de Kotlatkew» néven fordul elő. (Dl. 30270.) L. a Barancskai, váraskeszi Lépes és a Barcsai cs. alatt.
Korvin János és családja. Bírta 1482 óta Hunyad várát tartozékaival, főleg Hunyad és Haczak (Haczag) városokkal és a haczaki kastélylyal együtt; 1501. óta pedig a magvaszakadt dengelegi Pongráczok birtokát Al-Diód várát és városát, tartozékaikkal, végül (1506.) a fejérvármegyei Vingárd (Vingárt) kastélyhoz tartozó Benczenczet is, melyet Korvin János özvegye 1508-ban razvajai Horvát Jánosnak és fiának, Gáspárnak adott el, a kiket 1509-ben e birtokba be is igtattak. E helységet 1510-ben (III. 22.) Brandenburgi György kapta (a vingárti kastélylyal együtt) II. Ulászló királytól; 1515-ben azonban az ép említett «vingárti» Horvát Jánost találjuk annak birtokában. – L. főleg Hunyad várnál és Al-Diód városnál, továbbá a váras-keszi Lépes cs. alatt. (V. ö. Déva vár a. és 1506: Dl. 37792., 1508: Dl. 37839., 1509: Dl. 26508., 26509., 1510: Dl. 37872., 1515: Dl. 30270.)
Kovács (szálláspataki) cs. Kowach. (1496: Dl. 31157.) Faber. (1508: Dl. 29928.)
Köke (brancsikai) cs. Kewke. (1482.) Kwke. (1488.) Vérrokon és osztályos a Barancskaiakkal. – L. e cs. alatt. (V. ö. 1482: Dl. 29855., 1488: Dl. 29544.)
Krista (livádi) cs. Krystha. – Más néven Livádi, Levádi sat. – L. e családnál, az 1508. évhez.
Laczkfi (kerekegyházi) cs. Más néven Kerekegyházi. – A Hermán-nemzetségből. – 1330-ban, I. Károly királynak 1329-ben kelt rendeletére László mester a Dénes fia, János ispán a Gecse (Geche) fia és Barnabás a Gergely fia következőkép osztoztak meg Hunyadmegyei birtokaikon: János ispánnak jutottak Nempti földjének és helységnek, továbbá Hosszúliget, Kajánfő és Felső-Pestes helységeknek részei, s Középtelek helység; László mesternek Nempti, Kajántő, (Bezseny vagy) Be(z)sény és Felső-Pestes részei s Nándor; Barabásnak Nempti, Kis-Kaján, Tatemérháza és Felső-Pestes részei, továbbá Ölyveság helység, Nempti, Hosszúliget, Kajánfő, Be(z)sény, Kajántő, Kis-Kaján és «Tatamir» helységek többi része ugyanekkor a Mátyás-fia Lászlóé és Péter-fia Andrásé. László mestertől a Hermán-nemzetségbeli kerekegyházi Laczkfiak vagyis Kerekegyháziak, János ispántól pedig a Szentgyörgyiek (a belsőszolnokvármegyei Vízszentgyörgy vagyis Szolnokszentgyörgy értendő) és szent-györgyi Makrai-ak származnak le. (V. ö. dr. Amlacher Aladár és dr. Wertner Mór értekezését Hunyadm. tört. és rég. társ Évk. XI. és XII. évf.) 1426-ban Asszonfalvi Osl-fi Ferencz fia László és beregszói Hagymás László tilalmazzák Zsigmond királyt, hogy a magvaszakadt Kerekegyházi Mihály (a Pál fia) és László (a Miklós fia) birtokait, a melyek közül némely vásárolt és zálogos részek anyai jogon őket illetik, Garai Jánosnak és Miklósnak eladományozhassa; 1427-ben pedig Felpestesi Péter (az Egyed fia) s fiai, Fábián, György, Albert és Tamás, továbbá rokonaik, Felpestesi Balázs, János és László (a kik különben máskor Szentgyörgyi nevet is viselnek) tiltakoznak, hogy Zsigmond király a néhai kerekegyházi Laczkfiak fel-pestesi és németi birtokrészeit ugyane taraiaknak eladományozza. 1429-ben aztán Zsigmond király néhai Kerekegyházi (Laczk fiának, Miklósnak fia) László és (a nevezett Laczk fiának, Pálnak fia) Mihály birtokait Németi, Pestes és Tanyásteleke helységekben, tartozékaikkal együtt kusalyi Jakcs János székely ispánnak és utódainak adta zálogba. A beigtatásnak fel-pestesi Makrai Péter, továbbá Felpestesi Balázs és Mihály (a Dénes fiai), Miklós (a László fia), János és Péter (a Miklós fiai), s Pál, Péter és János (az Imre fiai) ellentmondtak. Ezek az ellentmondók iratták át 1430. május 6-án a kolozsmonostori konventben I. Károly királynak 1329. évi, és az erdélyi káptalannak 1330. évi osztály-rendelő illetve osztály-levelét, az ezekben említett birtokokhoz, kétségkívül a közös eredet czímén, jogot tartván. Ugyanez évi április havában a két Hunyadi János (a Vajk fiai) állanak pörben az említett Makrai Péterrel, továbbá Szentgyörgyi(!) azaz Szolnokszentgyörgyi Jánossal és Péterrel (a Miklós fiaival), Balázszsal és Mihálylyal (a «Dyamfy» fiaival), a kiket ép az előbbi 1429. évi oklevél «Felpestesi» néven nevezett, az említett Kerekegyháziak Fel-Pestes, Nemti és Veczel helységekben bírt jószágai matt, a melyekbe a nevezett Hunyadiak lettek volna beigtatandók, de a mely beigtatásnak Makrai és társai ellentmondtak. 1438-ban utóbbiak, jelesül Makrai Péter, Felpestesi(!) Péter és a többi Felpestesiek, osztályos atyjokfiai: a nevezett Kerekegyháziak vagyis kerekegyházi Laczkfiak fel-pestesi, németi és tamástelki részbirtokai miatt – Garai Miklós nádor özvegye, Anna, illetőleg fia, Garai László macsói bán, és testvére, Borbála (Kórógyi Jánosné) ellen ismét felújítják a legmagasabb bíróság által beszüntetett pört, melynek végén, 1439. január 21.-én Vizaknai Miklós erdélyi al-vajda ítéletet hozván, Makrainak és a Felpestesieknek e birtokokba való beigtatását rendelte el. (1329: Tört. Tár. 1889. 530. l. 29. sz., 1330: U. o. 531. l. 36. sz. és Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. X. 161., 171., 173., XII. 37., 40., 1426: Zalai oklt. II. 454., 1427: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. XI. 168., 169., 1429: Dl. 30432., 29772., 1430: Dl. 12231., 1438: Tört. Tár. 1889. 749. l. 270. sz., 1439: U. o. 750. l. 173. sz. – V. ö. Karácsonyi János. Magyar nemzetségek. II. 180. l.) L. a Szentgyörgyi azaz Szolnokszentgyörgyi, szentgyörgyi Makrai, Felpestesi és a Németi cs. alatt is.
Lapagyi cs. 1439: Jófő vagyis Dobra város levéltára.
Léh (Léhi, nagy-pestyéni, pestyéni) cs. Leh. (1492: Dl. 32512.) De Leh. (1508: Dl. 29927.) A Nagy-pestyéni vagy Pestyéni család egyik ága. (L. ott.)
Lencsenei (Lencsenai, Lensenei, Lengyenai sat.) cs. Azaz Lindzsinai vagy Lincsinai. – L. e néven.
Lépes (váras-keszi) cs. Zarándvármegyéből. – 1443-ban a (töröki) Bakócz György halálával az Illyei Dénes-fiakkal szemben váras-keszi Lépes Loránt a maga s fiai nevében, valamint Lépes (néhai János fia) András tartott jogot e György birtokaihoz, Al-Diód és tartozékai részeihez. Nem sokkal ezután (1444 körül) az erdélyi al-vajdák ugyane Bakócz Györgynek Alsó-Diód (Al-Diód) másként Alsófalu s Homoród és Cséb helységekben bírt részeit mégis Illyei Dénes-fia Jánosnak és Andrásnak ítélték oda; váras-keszi Lépes Lorántnak s a Lépes János fiainak, Miklós dobokai föesperesnek és Andrásnak pedig ugyane György Török, Csokmó, Várasvize, Alsó-Várasvize, Bucsin, Lutest, Kosztesd és Putinik helységekben bírt jószágainak 2/3-ad részét. 1455-ben András, a biharvármegyei Léta (vámmal) és Kakat helységek s tartozékaik feléért és 200 arany-forintért cserébe adta Hunyadi Jánosnak és két fiának több fejér- és küküllővármegyei birtokokon kívül az ép felsorolt hunyadvármegyei Törek, Csokmó, Alsó-Várasvize, Felső-Várasvize, Bucsin, Ludast, Kosztesd és Putinil helységek részeit, (kétségkívül 1/3-át). 1462-ben, illetőleg 1463-ban, a nevezett András mint magtalanul elhalt nemes birtokait, Ludest és Várasivár vagyis Városvize, Bucson, Gosztos és Patinel helységek részeit, a melyeket Hunyadi János Hunyadvárhoz csatolt, Barcsai Jánosnak és Tamásnak adta Mátyás király. Ugyanő 1467. márczius 1-én a néhai váras-keszi Lépes János fiának, Tamásnak és a néhai András fiának Bernátnak különösen néhai atyjok érdemeinek elismeréseül új adományul adta: Törek, Csokmó, Városvize, Alsó-Várasvize, Bucsin, Ludest, Kotes(z)tes, Putnil és Alsófalu helységek egyharmadát s Bucsencz (azaz Benczencz) helység részeit, mint a melyeknek ekkor is birtokában voltak. – Mátyás király halálával Bátori István országbiró, erdélyi vajda és Bátori András szatmármegyei ispán Lépes Bernátot, az András fiát, az 1455-ben említett biharvármegyei birtokok miatt perbe fogta. Mátyás király, mint Hunyadi, törvényes örökösök nélkül halván el, az annak idején e birtokokra nézve elvállalt szavatolást nem volt, a ki teljesítse. A pörben fölmutatott iratokból pedig az derült ki, hogy az említett biharmegyei birtokok a csere idejében (1455.) nem voltak Hunyadi János birtokai, hanem csupán élete tartamára lehettek az ő kezén, halálával pedig, minden fizetés nélkül, másokra kellett szállaniok. Ennek következtébén a királyi személyes jelenlét (1506.) a Bátoriaknak ítélte oda azokat, jogot adván alperes Lépes Bernátnak, hogy viszont az atyja által annak idején a Hunyadiaknak adott hunyad-, fejér- és küküllővármegyei birtokokat per útján kereshesse. E birtokok közül ez időtájt a hunyadvármegyei Törek és Csokmó részei a dengelegi Pongrácz Mátyás majd a Korvin János herczeg özvegye és leánya, s aztán (1515.) a Szobi Mihály, mint Al-Diód város urai, – Alsó-Várasvize, Felső-Várasvize, Bucsin, Ludast, Kos(z)tesd és Putinil pedig (valószinüleg az 1462. 1463. évi adomány-levél alapján) a Barcsai Ákos, Gáspár, András, Lénárd és János kezén voltak, a kik ellen Lépes Bernát, keresetét (az illető birtokok visszaválthatása ügyében) mát az 1490-es években megindította. – Töreket és Csokmót azonban később is az al-diódi uradalomban, a többi perelt birtokokat pedig, mint említém, a Barcsaiak kezén találjuk. Jelesül 1508-ban Barcsai Andrást a Barcsai János fia Lénárd birtokaiba, egyebek közt Alsó-Várasvize, Felső-Várasvize, Bucson, Ludasd, Kos(z)test és Petin(y)e helységek részeibe, örökös vétel útján, ellentmondás nélkül beigtatták; 1520-ban pedig a néhai Barcsai János leánya, Eleonora (Elene Iora), a néhai brettyei Pogán(y) Péter özvegye, az almafai Mutnoki Péter felesége, atyja birtokaiból kielégítést követelvén, e birtokok között a két Várasvize, Ludest, Kosztesd és Putinel helységeket is felsorolja. Közben: 1514. jan. 27-én váraskeszi Lépes Bernát a pörös Alsó-Városvize, Felső-Városvize, Ludest, Kosztesd és Putnik helységekbeli részeit, minden jogokkal Barcsai Tamás fiának Ákosnak, továbbá a János fiainak Lénárdnak, Gáspárnak, Andrásnak és Jánosnak ajándékozta. De ugyanő, s osztályos testvére Tamás ugyane birtokok más részeit később is kezükön tartották. Jelesül 1514 táján Lépes Bernát, korlátkői Bucsán(y)i Péter komáromvármegyei ispánt, tatai és komáromi várnagyot, kir. tárnokot és kamarást (a Lépes Loránt leánya, Potencziána leányának Erzsébet asszonynak fiát) II. Ulászló király jóváhagyásával fiává, fogadván, nehogy az ez alkalommal kötött kölcsönös örökösödési szerződés, beigtatás nélkül érvénytelenné váljék, Bucsányi Péter az említett Lépes Bernát és ennek osztályos testvére Tamás birtokrészeibe Terek, Csokmó, a két Várasvize, Bucsin, Ludesd, Kosztest más néven Keresztes, Putinil, Alsó-Diód másként Alsófalu (l. föntebb az 1467. évnél), Homoród, Cseb, Alsó-Ketid, Felső-Ketid és Aklus helységekben és az ekkor Fejérvármegyéhez számított Benczencz helységben az 1515. év elején beigtattatta magát. A beigtatásnak azonban többen ellentmondtak, köztük Barcsai Lénárd, András és György; Bélai Barnabás szörényi bán, fehesége és leányai, a macskási Tárnok János és Szobi Mihály sat. Végül 1515. végén ugyancsak a Barcsaiaktól sálfalvi Sálfi Simon követeli a néhai váras-keszi Lépes András emlegetett birtokait, kiváltás végett, szomszédság és rokonság czímén. Ez alkalommal Barcsai András és Lénárd, az Ákos gyermekei: György, Márk, András, Tamás, Klára, Anna, Zsófia, és a néhai Gáspár fiai: Boldizsár, Menyhért és Gáspár neveit sorolják föl. (1443: gr. Bethlen cs. llt. 1414 körül. 1462., 1463., 1514: Tört. Tár. 1907. 112–117. l., 1455., 1492., 1506: Dl. 26491. és 26492., 1463: Dl. 29517., 1467: Dl. 30208., 1494: Dl. 30485., 1494–1500: Dl. 30232., 1508: Dl. 30338., 1514–1515: Dl. 30270., 1515: Dl. 22733.) L. az illyei Dienessi, Barcsai és a macskási Tárnok cs. alatt is. – V. ö. 1520: Dl. 30347.
Le(u)sták (Lestáh, Leusták-fi, keresztúri) cs. Lewstasy. (1475: Dl. 29532., 29531.) Lewstacy. (1475: Dl. 29531.) Lesthah. (1482: Dl. 30904.) Lewsthak. (1521: Dl. 29648.) A két Bós helységben is birtokos. (L. a Kereszturi cs. alatt.)
Lindizinai (Lincsinai, Lencsinai sat.) cs. Haczaki kerületbeli oláh eredetű (eleinte kenéz) magyar nemes család volt. – 1492-ben Benedeket Rákos helységben idézik meg. (Dl. 30926.) Az 1508. évi farkadini tanuvallatás alkalmával Lincsinai Benedek, István, János, Balázs, László, Miklós, a másik János és Sztancsul, továbbá lincsinai Supa Mihály tanuskodnak. 1509-ben lincsinai Oláh (Wolah) Miklós szomszédos nemes szerepel. (1446: Dl. 29481., 1487: Dl. 29862., 1492: Dl. 30926., 1494: Dl. 29562., 29564., 1497: Dl. 29570., 1500: Dl. 29895., 1508: Dl. 29928., 1509: Dl. 26508., 1515: Dl. 29626.) L. külön a lincsinai Supa cs. a. is.
Livádi (Levádi) cs. 1493-ban egy ízben «Lywady». – Haczaki kerületbeli oláh eredetű (eleinte kenéz) magyar nemes család volt. – 1446-ban kapják, egy hiányos oklevél szerint, adományul Hunyadi János kormányzótól Levádi Teodor (Oprian?) a Koszta fia, … a néhai Sztroja fia, Vlád a Duska fia, Sztán a néhai Sorp (Sorph) fia, a szent koronának és a kormányzónak tett hű szolgálataikért, a haczaki kerületbeli Levád helység részeit, melyeket eddig kenézi jogon (more keneziatus) tartottak kezükön. 1464-ben a Mátyás király rendeletére igtatják, úgy látszik ugyanezt a rokonságot, jelesül Sztánt, Jánost(?), … Márkot és Lászlót (a Márk fiait), Vládot (a Dusa fiát), Sorbot (a Radul fiát), Vladolt, Jerult, … Ladmért(?), mint osztályos testvéreket, Levád helység birtokába. (Ez az oklevél is csonka.) 1468-ban Levádi Sztán (a Serb fia), Koszta (a Vladul fia), Krisztel (a Péter fia), Itul (a Vladul fia) és Barbók (a Dusa fia) nádasdi Ungor Jánosnak adja Levád helység részeit, a királyi udvarban és másutt, szükségükben és ügyeikben irántuk tanusított jóakaró támogatásáért. 1493-ban dompsosi Árka László s Levádi Sztán, Koszta, Péter, Bozoráb, Dancsul, László és másik Bozoráb, továbbá Lupsa és Márk részére járják meg, bizonyos ellentmondásokkal, Levád helység határát, Farkaspataka felől; majd ugyanez év végén s 1495-ben és 1496-ban ujra, szintén a nevezett Árka Lászlót, valamint nemes Livádi Pétert, Sztánt és Jánost igtatják a Livád és Farkaspataka közt elterülő szántóföldek, rétek és mezők, valamint a Ribul és Rabul folyók közt elterülő szántóföldek birtokába. 1495-ben nemes Livádi Bozoráb (a néhai Barbul és a néhai Dusa özvegyének fia), továbbá Livádi Dancsul (a néhai Jubán és felesége, Nenne fia) az ő livágyi birtokrészeikre vonatkozó iratokat követelik Livádi Lupsától, Lászlótól és Delsétől, a néhai Sztroja fiaitól. A kérdéses birtokrészeket (nemes) Koszta az általa megölt (nemes) Sánta (Santha) Vladul (a ki a követelőknek testvére volt) homagiuma fejében adta a követelők nagyanyjának, a kiről e birtokrészeknek rájuk kellett szállaniok. A következő 1496. évben (I. 30.) Levádi Fraczila fiai, László és Dusa, e László fia Itul, valamint a néhai Levádi László fiai, Lupsa és János átengednek bizonyos levádi részeket Levádi Jánosnak és Lászlónak, a néhai Barbul fiainak, Ivánnak és Barának, e Barbul édes testvéreinek, Levádi Dancsulnak és Lupsának, a néhai Jubán fiainak, valamint Ivánnak és Muntyénak, e Jubán édes testvéreinek. Mikor 1498-ban II. Ulászló király Hunyadvármegye és a haczagi kerület összes nemeseihez és birtokosaihoz rendeletet intézett a különféle gonosztevőknek a megye területén, a megye ispánja által leendő üldöztetése tárgyában, e rendeletnek különösen a levágyai nemesek szegültek ellene. 1507-ben (XII. 28.) az akkori al-vajda és dévai várnagy, Schertinger László a Livádi Lupsa testvérének Ulászlónak, a kit bizonyos tolvajlások miatt a vármegye nemeseinek összesége nyilvánosan elitélt, összes birtokait, mint a melyek ennek következtében az al-vajdára szálltak (ad nos, consequenterque nostram collationem … rite et legittime devoluta esse perhabentur), adományozta el nemes cselédjének, jófői Bási (Basy) Györgynek, hű és állhatatos szolgálataiért. A beigtatás alkalmával a Livádi Lupsa, testvére László, továbbá Barbur, Dancsul és Sztessal, tolvajlásban elmarasztalt nemesek birtokairól van szó; s a beigtatásnak Livádi Dancsul, Sztanka (Zthancha) asszony, a Livádi Lupsa felesége, s ennek gyermekei, László, Anka, Katalin, Margit, Ilona és Anna, az említett Lupsa nővérei, Maczuska (ha jól olvasom) és Sztanka, továbbá a Livádi Sztencsal felesége, Dobra asszony és fiok László, Livádi Szemen(?) és a Livádi Barbul felesége, Dolka asszony mondtak ellen. Az 1498. évi királyi rendelet külön kiemeli a livádi nemesek ellenszegülését. Csakugyan számszerint is sokan lehettek, mert 1508-ban, a farkadini tanuvallatás alkalmával nem kevesebb, mint 25 Livádi jelent meg, u. m. a három János, Itul, a két Koszte, a két László, Báz(i)a, (Bazya, máskor: Baaza), Toder, a három Dancsul, Lupsa, a két Laczkó, a három Miklós, Sztancsul, Vlád, Radul, Balul, Bara és Tatumér. Egy ugyanez év elején történt határjárás alkalmával, Nagy-Báron, Magyar János és Krista (Krystha) László livádi nemesek is szerepelnek az ellentmondók között. Valószínű, hogy e nevek alatt a föntebbi Livádiak egyike-másika értendő. Végül 1519-ben, egy haczaki tanuvallatáskor nem kevesebb, mint 37 nemes jelent meg Livádról, u. m. László, Susmán, Sztancsul János, Petrul Lupsa, Lupsa Péter, Vadiszla Jarul, Koszta Mihály, «Iwanffy» Dán, Lupsa Vlád, Nán Tóder, «Zthanffya» Lupsa, «Bayaffya» Lupsa, Iván Filep, «Petherffya» Janul, «Munthewffya» János, «Jugaffya» János (Janus), «Sthanchulffya» János, Steful Miklós, Radván Demeter, Sztoján János, «Iwanfya» Muntye, Török Jakab, Baraffya István, «Iwanfya» Péter, «Seregh» Sztancsul, «Iwanfya» Dancsul, «Mayczffya» János, «Isthwanfya Myklos», «Jugafya» Lupa, «Bazefya» Peterman, «Bazyafya» Vlzan, «Jugafya» Stefan, Hola Juon, «Danfya» Lupsa, «Wladfya» Sztojka, «Wladufya Isthwan», «Iwonfya» János; mely nevek legtöbbször magyarosan, s elől a vezetéknévvel iratnak. (1446: Dl. 29483., 1464: Dl. 28276., 1468: br. Révay cs. llt. Kende I. 8., 1493: Dl. 29555., 31156., 29560., 1495: Dl. 30489., 29885., 1496: Dl. 30939., 36398. pag. 252. n. 1., 1498: Dl. 37719., 1499: Dl. 29574., 1500: Dl. 30496., 1501: Dl. 30954., 30505., 1502: Dl. 29902., 1505: Dl. 31162., 1507: Dl. 29925., 30973., 1508: Dl. 30514., 29607., 29928., 1519: Dl. 30551.)
Lizgyani cs. Azaz: Lindzsinai, Lincsinai. – L. e néven, s v.ö. Lizgyan(i) helység a.
Lógó (al-pestesi) cs. Logo. (1496 körül: Dl. 29980., 1499: Dl. 29574.) Mihály, majd Mátyás szerepel ez oklevelekben. – L. a Rápolti cs. alatt.
Lóz (Lósz, szőllősi) cs. Loz. (1482. 1488.) Looz. (1492.) L. a Barancskai cs. alatt.
Lo(z)sádi (Lozsáldi, Lozsági) cs. 1467-ben «Lesodj», 1496-ban «Losady» alakban. Utóbbi évben István «szászvárosi» előnévvel. 1506-ban úgy látszik ennek az Istvánnak voltak részei Magura helységben. (1358: Dl. 30388., 1366: Dl. 30688., 1367: Dl. 29700., 1373: Dl. 29434., 1381: Dl. 29436., 1391: Dl. 30744., 1397: galaczi Buda cs. letéte az Orsz. Levéltárban. 1421: gr. Teleki cs. oklt. I. 449., 1431: Dl. 30790., 1450–51: Dl. 29802., 1453: Dl. 14604., 1456: Dl. 29502., 1467: Dl. 30208., 1468: Dl. 29526., 1482: Dl. 29855., 1491: Dl. 27556., 1492: Dl. 29554., 1493: Dl. 29875., 1495: Dl. 30936., 1496: Dl. 29568., 1501: Dl. 30499., Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. IV. 86–88., 1505: Dl. 29910., 29911., 28888., 1506: Dl. 36523., 29600., 30069., 1608: Dl. 28889., 30338., 29928., 1509: Dl. 32570., 1510: Dl. 30984., 1518: Dl. 29636.)
Lőkes (Lőkös, al-pestesi) cs. Lewkes. (1448: Dl. 29794.) Jakab szerepel ez oklevélben.
Lőrinczi (Lőrincze, Lőrincz, pestesi, al-pestesi) cs. Lewrynczy. (1496: Dl. 29568.) Lewrynczy, Lewryncz. (1496 körül: Dl. 29980.) Lewryncze. (1508: Dl. 30516.) Lewrynchy. (1513: Dl. 30076.) Rendszerint Benedek, 1508-ban pedig Péter szerepel e családból. – L. a Rápolti cs. alatt.
Lukácsi (losádi) cs. Lwkachy. (1492: Dl. 29554.)
Lulai (bolyai) János. Az erdélyrészi fejérvármegyei Bolya (ma Nagyküküllőmegyében) értendő. – L. Al-Diód városnál, az 1517. évhez.
Lupsa (livádi) cs. L. a Livádi cs. alatt.
Lupsa (szacsali) cs. Lwpsa. (1507: Dl. 37797.) A Szacsali vagy Szecseli család egyik ága. (L. ott.)
Macskási cs. 1523-ban (Gáspár–Machkassy) bakaji előnévvel. (Dl. 31039.) A temesvármegyei Macskási cs. értendő. – A Rápolti-féle birtokokban voltak részei. (Ezért l. főleg a Rápolti, továbbá a macskási Tárnok, somkereki Erdélyi és a Dédácsi cs. alatt.)
Maczesdi (Moczesdi, Muczesdi, Meczesdi, Miczesdi sat.) cs. 1496-ban egy ízben «Mycesdy»; 1499-ben «Myczesdy». (A névváltozatokat különben l. Maczesd helység a.) Haczaki kerületbeli oláh eredetű (eleinte kenéz} magyar nemes család volt. – 1446-ban Sztojka, 1447-ben pedig Bunya szerepel a haczaki kerületbeli többi szomszédos nemesek között; 1464-ben nemes Párosdi Vladul, a Serbul fia és általa testvérei, Jetul, Mihul, Dán, Tóder és Laczkó, továbbá Muczesdi Vlajkul és általa testvérei, Dancsul, Román és Volkul kapják Mátyás királytól érdemeikért, új-adományul Párosd, Muczesd és Muncsal helységeket (a haczaki kerületben), amennyiben azok valamely királyi várhoz nem tartoznak. A szabályszerű beigtatás alkalmával Maczesdi Sztojka is megjelent a szomszédosok között. – 1492-ben egy naczesdi Bolicza (? Bolyca?) Miklós nevű nemes is előfordul a kijelölt királyi emberek között. A következő években (1493., 1496., 1499., 1501., 1505.) úgy látszik ugyanőt nevezik Maczesdi vagy Miczesdi sat. Miklósnak. 1494-ben vingárti Geréb László erdélyi püspök és édes testvére, Péter kir. udvarmester kérésére, az ő fogarasi váruk várnagyának, nemes Meczesdi Péternek és osztályos testvéreinek, Meczesdi Jarulnak, Miholnak és Vládnak, különböző alkalommal vérük hullásával szerzett érdemeikért új-adományul adja II. Ulászló király ősi birtokaikat, Meczesd azaz Maczesd és Muncsel helységek felerészét, a haczaki kerületben. 1497. január 4-én ugyancsak a II. Ulászló király nevezett Geréb László erdélyi püspököt és testvérét Péter országbírót igtattatja, királyi adománya alapján az említett Meczesdi vagyis az illető oklevél szerint meczesdi Kis (Parvus) Péter fogarasi várnagynak, ekkor már mint elhunytnak, meczesdi valamint bárhol másutt található összes, örökös és zálogos jószágaiba, különösen pedig azokba is, melyek előbb «a néhai nemes István» birtokai voltak, de a melyeket – ez az István mint hitehagyott Törökországba szökvén – hűtlenség czímén előbb a nevezett vingárti Gerébek nyertek királyi adományul, majd ezektől az említett meczesdi Kis Péter kapott. A hunyadvármegyei birtokok beigtatásának Bujna, János, Mihály, Jarul és Ladul, testvéreik nevében is, ellentmondottak. A kérdéses István birtokai azonban, úgy látszik, nem Hunyad-, hanem Fejérvármegyében feküdtek. – Ugyanez időtájt Maczesdi Bunye (1498.), Vladul (1500.), Dán és Mihály (1501.), Jarul (1505.), különösen pedig Sztancsul (1496–1518.) szerepelnek e családból. 1498-ban ennek a Sztancsulnak, mint «hűtlenségbe esett nemesnek» maczesdi birtokait is vingárti Geréb László erdélyi püspöknek adományozta II. Ulászló király, minthogy szomszédosi minőségben ez a Sztancsul is résztvett vérrokonának, Szecseli Dánnak Szent-György, Puj és Farkaspataka helységek birtokába csalárdul történt beigtatásában. Úgy látszik azonban, az erdélyi püspök sohasem jutott be sem e helységek, sem pedig az ez alkalommal szintén hűtlenségbe esett többi nemesek jósxágainak valóságos birtokába. (V. ö. a Szecseli esaládnál ez évhez.) 1500-ban, úgy látszik ugyanez a Sztancsul, valamint Bálint, János és Miklós (az oklevél hiányos) kapják II. Ulászló királytól a Párusiakal vagy Párosiakkal (l. e családnál) együtt Maczasd felét, Párus vagy Páros (Paros) részeit és Muncsel puszta részeit, mint ősi birtokaikat, hű szolgálataikért, új-adományul. 1507. elején Maczesdi Mihály, továbbá Kenderes (a László fia) panaszolták be az erdélyi vajda előtt nemes Maczesdi Jarult, Pétert és a másik Jarult, hogy utóbbiak ezelőtt vagy 15 évvel a panaszosok osztályos atyafia, néhai nemes Maczesdi Mihajla maczesdi és muncsali részeit hatalmasul elfoglalták, valamint nemes Barcsát, Jánost, Valkót, Sitét (a nevezett Jarul fiait), végül Jánost is (a nevezett Péter fiát), hogy e birtokokat atyjokkal együtt, még most is élik és bitorolják. 1508. elején pedig nemes Sztanka asszony, a Maczesdi Iván felesége és nemes Pejka asszony, a Maczesdi László felesége, mint a néhai Maczesdi Nén (Neen) leányai állanak osztálypörben Maczesdi Bune és János, továbbá Mihul és Opra nemesekkel, az említett Mihul leányával, Annával (Párosi Susmánnéval), végül nemes (Ohábai Nisztorral, a néhai Nén muncsali részei és a Maczesd vizén (Maczesdwyze) épült maczesdi malma miatt. Ez alkalommal a kijelölt királyi emberek közt Maczesdi Nikora, a tanuk között pedig Maczesdi Mihály és Jarul is szerepelnek. Ugyanezidőtájt a farkadini tanuvallatás alkalmával Maczesdi Sztancsul, Bálint, Jarul, Kalmár Mihály, Péter, Vlajkul, Janul, Nikota, Éliás, István, Lupa, János, Iván, Mihul, Bujna és Ulászló vagy Vladiszláv tanuskodnak e rokonságból. 1511-ben Párosi István, Nisztor, Mihály és János emelnek vádat az erdélyi vajda előtt, hogy a néhai Párosi Sarbul és (nagyatyjok), Sztán, Frázen másként Andoja nevű földjét Páros helység határában (Karajest felé) néhai Maczesdi Bune ezelőtt vagy 28 évvel (tehát 1483. táján) hatalmasul elfoglalta, amíg élt bitorolta, mikar pedig meghalt, e föld vagy birtok nemes Kalmár Mihály és fia Jakab, Borcza a Kenderes János fia(?), Mikora, Éliás és István (a néhai Koszta fiai), Lupe és Opra, (a néhai Vladul fiai), Sztojka és Bankó (a néhai Duma fiai), Kitidi (Kythydy) István, Janul, János és másik János (a néhai Serbul fia) és Bune (a Miklós fia), mindnyájan, nemes Maczesdiek, továbbá a néhai Maczesdi Nén leányai, Sztanka az Iván, – és Prejszka (Preyska) a László felesége; továbbá Párosi István, Laczkó, Ladul, Susmán, Tivadar és Sztojka, az épp nevezett Susmán felesége, Anna asszony (a néhai maczesdi Kitidi Mihály leánya) mint a nevezett néhai Maczesdi Bune utódai kezére jutott, a kik még 1511-ben is elfoglalva tartották. 1519-ben a két Opra, Sztojka, Demeter, Janul, a két János (Janus), Bune (Bwyne), Jakab, István, Valkul, László (Lazlo), Bankul, Vlád, Ivános és Opre nevű nemesek tanuskodnak Maczesd helységből. (1446: Dl. 29481., 1447: Dl. 29790., 1464: Dl. 29519., 1492: Dl. 29868., 1493: Dl. 30482., Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. IV. 83., 1494: Dl. 29563., 1496: Dl. 30490., 29568., 31157., 1497: Tört. Tár. 1893., 98. l. és Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. num. 754., 1498: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. num. 762. és Dl. 29572:, 1499: Dl. 31157., 30493., 29574., 30494., 1500: Dl. 30496., 29581., 1501: Dl. 30495., 29585., Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. IV. 86–88. és Dl. 29586., 1505: Dl. 29893., 30510., 1506: Dl. 36524., 1507: Dl. 29602., 29603., 1508: Dl. 29607., 29608., 29928., 1509: Dl. 29929., 1511: Dl. 29618., 1513: Dl. 37933., 1515: Dl. 29948., 1516: Dl. 29951., 1518: Dl. 29964., 1519: Dl. 30551.) L. a Párosi családnál és Malomviz(e) helység a.
Magyar Benigna, Kinizsi Pálné, majd Horvát Márkné. L. Hunyad várnál, az 1494–96. évhez.
Magyar (fejérvízi) cs. Magyar. (1464: Dl. 28276., 1507: Dl. 29603., 29921., 1508: Dl. 29607.) Hungor. (1496: Dl. 29569.) 1464-ben János, később István szerepel, kétségkívül a Fejérvízi család ivadékai.
Magyar (livádi) cs. Magyar. – Más néven Livádi, Levádi sat. – L. e családnál, az 1508. évhez.
Makrai (pestesi azaz fel-pestesi, szent-györgyi azaz szolnok-szent-györgyi, németi) cs. A Hermán-nemzetségből. (V. ö. Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. X. 161., 171., 173., XII. 37., 40. sat. 1. és l. a kerekegyházi Laczkfiak a.) 1425. óta rendszerint Makray néven fordul elő; ezenkívül 1440-ben és 1491-ben «Macray», 1507-ben pedig «de Makra» név-alakban. (Szent-György vagyis Szolnok-Szent-György alatt, a mai Szolnok-Dobokavármegye területén, a régi Belső-Szolnokmegyében, a középkorban Víz-Szamos név alatt ismert, a Kis-Szamos mentén feküdt helység értendő.) 1425-ben a néhai Sztrigyi Svarcz János volt erdélyi vajda fiai, Mihály és Silur …(?) szent-györgyi Makrai Pétert és a többi nemes Szentgyörgyieket egyebek közt Pestes és Németi elfoglalásától és használásától eltiltották. 1429-ben és 1430-ban még mindig Péter, 1440-ben Fábián, 1455-ben a Péter fia Tamás, 1468-ban és 1475-ben Tamás és György, 1491-ben még mindig Tamás, 1505-ben Bertalan a Tamás fia, és Sebestyén, 1507-ben Gergely, 1518-ban ismét Bertalan szerepel. 1509-ben Dénes (pap), Albert és György, a néhai Miklós fiai, a kik máskor egyszerűen: «Szentgyörgyi» néven fordulnak elő, szintén «Makrai» nevet viselnek. Ugyanekkor szentgyörgyi Makrai László és Pál, a néhai Gergely fiai, továbbá Bertalan és Sebestyén, a néhai Tamás fiai adják el a Barcsaiaknak Kövesfalu felét. – Különben a család már 1330-ban birtokos egyfelől Fel-Pestesen és vidékén, Középteleken, másfelől Németiben és vidékén, Hosszúligeten és Kajánfőn; s ugyane helységekben pl. 1505-ben is. (1425: Dl. 27856., 1429: Dl. 30432., 1430: Dl. 12231. és Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. XI. 171–173., 1440: Dl. 27874., 1449: Dl. 36391. pag. 92. num. 1., 1465: Dl. 36407. pag. 59. n. 1., 1468: Dl. 36393. pag. 68. n. 1. és Dl. 27499., 1476: Dl. 29532., 1491: Dl. 27556., 27557., 1505: Dl. 36399., pag. 143. n. 1. és Dl. 29596., 1507: gr. Teleki cs. oklt. II. 292., 1509: Dl. 29611., 1518: Dl. 27606.) L. a Felpestesi, Szentgyörgyi azaz Szolnokszentgyörgyi, az illyei Dienes(s)i s a Barcsai (az 1509. évhez.) cs. alatt.
Malomvizi cs. Azaz malomvizi Kendefi. – L. e néven.
Máramarosi Gurzó. Diód (Al-Diód) városát (l. ott.) bírta egy ideig, a Zsigmond király uralkodása elején.
Márgai (pestyéni, berettyei) cs. Margay. (1505: Dl. 36399. pag. 63. n. 1. és 29595., 1507: Dl. 29924., 1508: Dl. 29927., 29928., 1519: Dl. 29969.) Temesvármegyéből. – A Pestyéniekkel és berektyei Pogányokkal osztályos. (l. e családoknál. V. ö. 1517: Dl. 30545.)
Marzsonai cs. Azaz: Mo(r)sina vagy Morsinai sat. – L. e néven.
Mata (pestesi) cs. Matha. (1606: Dl. 30069.) János szerepel ez alkalommal. – Valószínűleg al-pestesi.
Máté(-fi, rákosdi) cs. Mathefy. (1496: Dl. 29568.) Mathey, Mathee. (1515: Dl. 29626.) Mathe. (1515: Dl. 29950.) Mathew. (1521: Dl. 29648.) Másként RákosDl. (V. ö. 1475: Dl. 29530.)
Mátyás király. L. a Hunyadi cs. alatt.
Mihályfalvi cs. 1439: Jófő vagyis Dobra város levéltára. (V. ö. Mihelist helység alatt, és Jófő városnál.)
Miklósi (Mikossi, gyalmári) cs. Mykossy. Myklossy. (1516: Dl. 29628. – V. ö. 1417: Dl. 29459., 1506: Dl. 36523.)
Monyarósdi (Monyorósdi) cs. 1470: Dl. 29833., 1476: Dl. 17800. – Ez oklevelek szerint kenéz család. (V. ö. Cserbél és Oroszfalu helység a.)
Móré (barbátvizei, borbátvizei sat.) cs. More. (1488: Dl. 26810.) Kétségkívül a Barbátvizi család egyik ága.
Móré (csulai) cs. A Csulai család egyik ága. (L. ott.)
Móré (farkadini, felső-farkadini) cs. More. – Más néven Farkadini vagy Felsőfarkadini. (L. a Farkadini cs. alatt.) 1503-ban igtatják Istvánt, hű szolgálataiért nyert királyi adomány czímén a haczaki kerületben levő Obába helység birtokába. Ez időtől fogva gyakorta emlegetik az oklevelek, úgy látszik azonban, Farkadini, Felsőfarkadini néven is, olykor farkadini, 1509-ben és 1516-ban pedig felső-farkadini előnévvel. (1503: Dl. 30067., 1506: Dl. 36524., 1507: Dl. 30972., 30973., 29924., 1509: Dl. 27590., 29929., 29930., 1511: Dl, 29939., 30532., 27600., 1513: Dl. 37933., 1515: Dl. 29626., 29948., 1517: Dl. 30545.)
Móré (jófői) cs. More. (1507: Dl. 36399. pag. 210. num. 1.) Úgy látszik, nemes család volt. (V. ö. Jófő városnál.)
Móré (poklissai, zejkányi vagy zajkányi) cs. More. – Haczaki kerületbeli oláh eredetű (eleinte kenéz) magyar nemes család volt. – 1510-ben más néven Zejkányi (Zeykany). Zajkányi (Zaykany) is. – 1489-ben kapta János, jegyesével Kernesdi Katalinnal, az utóbbinak testvéreitől Poklisa és Várhely némely kisebb részeit, ahol, valamint Brazova helységben, ugyane czímen, 1510-ben is birtokos. (L. a Kernyesdi cs. alatt.) 1506-ban a malomvizi Kenderesektől kapott, ugyancsak Poklisán némely birtokrészeket. (L. a malomvizi Kendefi cs. alatt, ez évekhez. – 1489: Dl. 29865., 1499: Dl. 30493., 1505: Dl. 29913., 1506: Dl. 29597., 1508: Dl. 29605., 29928., 1510: Dl. 30526., 1510 körül: Dl. 36324., 1511: Dl. 27597., 1515: Dl. 28687. – V. ö. a Zajkányi cs. alatt.)
Móré (szacsali, szecseli, berettyei) cs. Másként Szacsali vagy Szecseli. – L. e néven s a bereklyei Pogány cs. alatt. (V. ö. 1514: Dl. 29946.)
Mo(r)sina (Morsinai, Morsonai, Morsena, Mosona, Mursina, Musina, Mursinai, Musinai, dampsosi, később reketyei) cs. – Eleinte Nyéresi azaz Nyiresi, Dam(p)susi vagy Dom(p)sosi (olykor még a XVI. század elején is) sat. néven fordul elő. Lassanként az alapítónak következő keresztnevéből alakul ki a családneve Musana (keresztnév, 1360.), Mosyna (keresztnév, 1380., 1426.), Mwsyna (kn. 1404.), Mursyna (kn. 1404.), Musina (kn. 1412.), Mwsyna (keresztnév, és ugyanekkor): Mwsina (vezetéknév 1416.), Mursina (keresztnév 1438.), Moysona (kn. 1438.), Mwrsyna (kn. 1439.), Mwsina (kn. 1439.), Mosona, (vezetéknév 1453., 1475.), Musyna (vn. 1456.), Morsina (vn. 1456.), Musina (vn. 1459.), Mwrsina (vn. 1467.), de Musyna (vn. 1475.), de Mosyna (vn. 1480.), de Musina (vn. 1481., 1482.), de Dompsos, de Dampsos (1493., 1505., 1507., 1516.), Mwsyna (vn. 1500.), Morsena (vn. 1500 körül), Mwrsyna (vn. 1501., 1504., 1518.), Morsonay (vn. 1504., 1505.), Morsyna (vn. 1508., 1511., 1513., 1515.), Marzonay (1515.), Mursyna (vn. 1516.). 1360-ban Péter erdélyi al-vajda és haczaki várnagy ítélete szerint (a Hátszegtől nyugatra eső) Reketyét, melyet a vallomások szerint az oláh Koszta, az 1360-ban élt Balata, Baj, Surs és Nán nagyapja, bizonyos Musana segítségével telepített meg, – 1/3 részben az ép említett Koszta-unokák, 2/3 részben Musana fiai, Sztoján és Bolyen kapták; a Reketyétől odább nyugat felé, a Cserna felső völgyében fekvő Nyírest pedig, melyet nevezett Musana és testvérei alapítottak és telepítettek be, egyedül az ő fiai: Sztoján és Bolyen kapták, kenézi jogon. Ez oláh kenézek lehettek a későbbi Morsina(i) vagy Mursina(i) sat. család alapítói. 1380-ban az említett Nyíresi Sztoján, a Mosina fia, oláh kenéz kapja Nagy Lajos királytól hűségéért és szolgálataiért a hunyadi kerületben a Csernismára patak mellett fekvő Poloniczát, és a haczaki kerületben a «Csarnavizi» folyó mellett fekvő Bobócsmezőt, mint elhagyott és lakatlan területeket, melyeket László erdélyi vajda már úgyis néki adományozott, – azzal a kikötéssel, hogy Sztoján kenéz be fogja azokat népesíteni. 1404-ben igtatják e Sztoján fiait, Nyéresi (Nyiresi) Musinát és Jánost Reketye helységnek és Domsos helység részeinek birtokába. 1411-ben «Dampsusi» Sztoján fia János mint a haczaki vár kerületének egyik esküdt kenéze szerepel. 1412-ben az al-vajdájával, nemesekkel, kenézekkel, ülnökökkel és esküdtekkel – a király meghagyásából – birói székében ülő Stibor erdélyi vajda előtt Haczak városában megjelent és Musina kenéz a saját, valamint édes testvérei, János és Pogán (a Domsusi Sztoján fiai) nevében megerősítteté a vajdával Szántai Laczk Jakab és Tamási Henrik-fi János volt erdélyi vajdák levelét, a melylyel ezek az említett kérelmezőknek, a Zsigmond királynak és a királynőnek, különösen a zavaros időkben, azután pedig a bosnyákok ellen viselt hadjáratban tett hű szolgálataikért, 1407-ben új-adományként Pitrusz (később Petrusz, Petrosz sat.) birtokot adták. 1416-ban nemes Damsusi Musina el akarván zálogosítani Pogyenicza (a Csarnaság folyó mellett), Damsos, Reketye, Nyires, Tótfalu, S(z)ilotena, Oklos, Ablő és Buny(i)lla részeit, ez elzálogosításba édes testvére, Musina (dictus) János, többi osztályos testvéreivel együtt belenyugodott. 1438-ban (III. 2.) Domsasi (Damsosi) János fiát, Istvánt másként Mursinát és testvérét, Sandrint igtatják Albert király rendeletére Reketye, Nyires, Hasdo, Csernyesára, Bunyila, Ablyó, Csarna, Sztej, Kriva és Petrusz helységek, valamint Domsos, Polin vagy Polyán és Totest részeinek birtokába (utóbbi kettőre nézve, úgy látszik, ellentmondásokkal), a haczáki kerületben, ősi, igazi nemesi jogon; 1439-ben pedig (febr.) ugyanőket, valamint Kernesti Balotát a Vlád fiát és Dragoszlót a Dragoszló fiát, újra az utóbb említett Polin és Totesd vagy Totesdfalva birtokába, de a Totesdiek ellentmondásával. Ezt a Sandrint kezdik 1453. óta Mosona, Musina, Morsina és Mursina vezetéknéven (domsosi, dampsosi sat. előnévvel) nevezni. 1475-ben azonban ugyanő már Musinai (de Musyna), 1480-ban Mosinai (de Mosyna) nevet visel. 1467-ben (VII. 21.) ő és fiai, György, András, István és János tiltakoznak, hogy oszkolai Árka László az ő domsosi, hasdói és bunyilai birtokaikat felkérhesse. Viszont 1475-ben nádasdi Ungor János és dampsosi Árka László tesznek óvást Musinai Sandrin ellen, az ő ugyane helységekben és Ohába helységben (valamennyi a haczaki kerületben) levő birtokrészeik felkérése miatt. 1480-ban Árka László már Reketye, Nyires, Csernyesvára, Csarna, Eble (előbb Ablyó), Lakulya, Szkej, Kriva, Polpon, Pocsimosd, Haczágyel és Totesd, szintén a haczáki kerületben fekvő, 1481-ben pedig Hasdófalva, Bunyilafalva, Ohába, Pestesel és Dampsos helységekbeli birtokainak elfoglalásától tiltja el Musinai Sandrint s fiait, Györgyöt, Istvánt és Andrást. Ugyanez évben ugyanez a László Várhely helységben birtokos; a következő 1482. évben pedig ugyanő és fiai, János és Árka még mindig Musinai Sandrin és fiai ellen panaszkodnak, hogy ezek az ő Reketye, Nyires, Csernesvára, Eblő, Lakure, Szkej, Gria azaz Kriva, Pojn azaz Pojen, Pocsinest, Urhely azaz Várhely, Petrosz és Haczázsal helységekben levő részeiket hatalmasul elfoglalva tartja. 1493-ban ismerjük meg a dampsosi Árka családnak a Dam(p)sosi (Musinai vagy Musina sat.) családhoz való rokoni viszonyát. Ekkor ugyanis nemes Árka László, mint aki a néhai nemes Neksa (Nexa) asszonynak, a Dompsosi (Sztoján fia) János leányának fia, akinek atyja bizonyos Árka nevű birtoktalan paraszt oláh jövevény (homo scilicet advena et inpossessionatus) volt, követeli az erdélyi vajdák előtt Sandrintól az említett Sztoján-fia János fiától s fiaitól, Györgytől és Andrástól a Reketye, Nyires, Eblő, Csarna, Csarnavára, Szkej, Lakulya, Kriva, Polcsinost és Petrosz helységekben, továbbá Pujen, Totes és Hadácsal felében és Váter azaz helyesebben Várhely részeiben részére anyja után járó ősi birtokokat. 1499-ben ugyanez az Árka László Bajasd (Bajesd), Hasdó, Nádasd és Oklos helységekben is birtokos. 1500-ban ugyanő, reketyei Musina Györgygyel és Andrással bizonyos, a haczaki kerületben levő várhelyi részbirtokok és a Cserna vize mellett (penes fluvium Chernawyze) fekvő makkos erdő fölött egyezkednek. Utóbbiaknak 1501-ben Petrovcz (Petrócz) helységben levő kenézeit említik, a kik a szomszédos Nagy-Bár határjárása alkalmával mint szomszédosok, uraik nevében megjelentek. Ebből nyilvánvaló, hogy e helység alatt az ugyane család és az Árka cs. birtokában emlegetett, Nagy-Bárral szemközt de e családok birtokaitól már távolabb fekvő Petrosz értendő. 1504-ben domsosi Árka János két tolvaj oláh czigány szemeit kitolatván, birtokait a király hűtlenség czímén elvette tőle s Bélai Barnabás szörényi bánnak, testvérének Jánosnak és Folti Lászlónak adományozta. A beigtatáskor csupán Domsos, Hasdó, Bonyila, Ohába és Muronfalva haczaki kerületi birtokokat sorolják föl, de megjegyzik, hogy ezenkívül az igtatás még más birtokokra is értendő. Ez eljárásnak azonban Árka Jánoson kívül nővérei, Veronika és Ankó(!), továbbá nádasdi Ongor János és Miklós, s reketyei Mursina András és György is ellentmondtak. Néhány nap mulva pedig (VIII. 22.) ez adományozás ellen külön is írásba foglaltatta tiltakozását Árka János és egész rokonsága, a mint ezt a Szentgyörgyi családnál, az Árka János Szentgyörgyi-féle birtokainak tárgyalása alkalmával előadom. (L. ott.) E birtokokon kívül ez alkalommal még Hasdó, Ohába, Bunyila, Domsos, Várhely és a harmadik Ohába helységeket sorolják föl. Árka János évekig élt még ezután, s mikor 1511. elején meghalt, az erdélyi káptalan egy oklevélfogalmazványban «amicus noster charissimus»-nak mondja; s birtokait az ő életében az új-adományos Bélaiak és Foltiak, úgy látszik, csakugyan nem is vették birtokba. 1507. tavaszán az erdélyi vajda utóbbiaknak e jószágokba újra leendő beigtatásukat rendelte el, dampsosi Árka János, nővérei, Veronka és Ankó(!) asszonyok s dampsosi Morsina András és György, mint alperesek ellenében, királyi adomány czímén; utóbbiak ellentmondása semmisnek tekintetvén. De a beigtatásnak Iván a dompsosi kenéz, urai nevében kivont karddal ellentmondott. Az Árka János halála után azonban nővére, Veronka asszony a lodomérczi Bradács István felesége, a saját és rokonai nevében már az ellen tiltakozik, hogy Bélai Barnabás és társai a néhai atyjok után vájok néző hasdói, bunyilai, ohábai és molnári részeket, melyek a női és fiágat egyformán illetik; hatalmasul elfoglalták. (Fogalmazvány-töredék.) Ugyanez időtájt (1511. tavaszán) II. Ulászló király a «magtalanul elhalt» szent-györgyi Árka János (meg nem nevezett) részbirtokait czobor-szent-mihályi Czobor Imrének és Mártonnak, lodomérczi Bradács Lőrincznek (kir. kamarásoknak), Istvánnak, Imrének és Györgynek adományozta. A beigtatáskor Nádast (azaz Nádasdot) és tartozékait említik, a melyekre nézve Bélai Barnabás, neje Ilona és Rápolti János ellentmondottak; továbbá Szacsal, Ohába, Szent-György és Válya más néven Székespatak helységeket, a melyeknél úgy látszik, a fejérvári káptalan élt ellentmondással. Nevezett Veronka asszony lodomérczi Bradács Istvánné, továbbá Katalin asszony a Pásztai Domonkos özvegye, mint a dampsosi Árka László leányai, s Ankó asszony a szálláspataki Szerecsen Mihály özvegye, a nevezett Árka László elhalt leányának, Klára asszonynak leánya, úgy látszik 1521-ben egyeztek ki Bélai Barnabás szörényi bánnal, a néhai Árka László után örökjogon rájuk maradt birtokokra nézve; a mikor is őket ez egyezség alapján Dompsos, Bunyila, Hásdó, Ohába, Újfalu (csak ez alkalommal fordul elő), Muraj, továbbá Várhely és a másik Ohába részeibe be is igtatták. Ugyanez időtájt, 1516-ban, még a II. Ulászló király adománylevele (III. 8.) alapján igtatták a reketyei Mursina család tagjait, Andrást s fiait Gáspárt, Mátyást és Istvánt, továbbá a néhai Györgynek, az András testvérének fiait, Ferenczet, Gergelyt, Istvánt és Lászlót Reketye, Petrosz, Pocsonfalva, Eszkej, Kriva, Szulicza, Lakura, Zocs vagy Szocs, Csarna, Merje, Csarnivára és Nyíres helységekbe, továbbá Dampsos, Haczázsal, Totes, Varzel azaz Várhely, Ohába és Pojen részeibe, a haczaki kerületben. Két évvel később, 1518. deczember hóban alsó-borsai Csorba (Chorba) András fia Ferencz követelt részt az ép elősorolt Mursináktól, néhai édesanyja, reketyei Mursina (Sandrin leánya) Anna asszony után Reketye, továbbá Totesd, Polyen, Haczácsel, Dompsos, valamint Petrócz, Pocsonfalva, Prehodista, Lakura, Zocs vagy Szocs, Eblyő, Csarna, Nirea, Csernisora és Nyíres helységekból, szintén a haczaki kerületben. (1360: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. I. 60–62., 1380: U. o. 63., 1404: U. o. II. 23. l. és Dl. 29453., 29454., 1411–1412: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. II. 24. l., 1412: br. Révay cs. llt. Kende I. 1., 1416: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. IV. 81., 1426: gr. Teleki cs. oklt. I. 485., 1438: Dl. 29465., 37087., pag. 9. gr. Teleki cs. oklt. II. 1., br. Révay cs. llt. Kende. I. 6., 1439: U. o. I. 3., Dl. 30800., gr. Teleki cs. oklt. II. 4–6., Dl. 29467. 1453: Dl. 29499., 1456: gr. Teleki cs. oklt. II. 58., 1459: Dl. 29510., 1467: Dl. 36393. pag. 30. n. 3., 1475: br. Révay cs. llt. Kende I. 9., Dl. 29530., 1480: Dl. 29849., és br. Révay cs. llt. Kende I. 10., 1481: U. o. I. 11., 12., 13., 1482: U. o. I. 14., 1483: Dl. 29538., 1489: br. Révay cs. llt. Kende I. 15., 1490: Dl. 29866., 1493: Dl. 30482., 29872., 31156., 36398. pag. 145. n. 1., br. Révay cs. llt. Kende I. 16., Dl. 29876., 29560., 1494: br. Révay cs. llt. Kende I. 17., 1495: Dl. 30489., 1496: Dl. 30939., 1497: Dl. 30504., 1498: Dl. 29570., 1499: Dl. 29573., 29576., 1500: Dl. 29896., 29897., 30497., br. Révay cs. llt. Kende I.: 21., Dl. 32534., 1501: Dl. 30954., 1502: br. Révay cs. llt. Kende I. 22., 1504: Dl. 29589., 29907., 29590., 29591., 1505: Dl. 30508., 29910., 30965., 29595., br. Révay cs. llt. Kende I. 25., 1506: Dl. 18257., 1507: Dl. 29918., 30972., 1507. 1508: Dl. 29917., 1508: Dl. 29928., 1510: Dl. 29614., 1511: Dl. 29617., 27597., 30990., 1511 táján: Dl. 32417., 1512: Dl. 30075., 1513: Dl. 37933., 1515: Dl. 29948., 29626., 1516: Dl. 29951., 29956., 1518: Dl. 29965., 1521: Dl. 29984., 29646.) L. a Szentgyörgyi, (az 1504. évhez); malomvizi Kendefi, (az 1511. évhez), Rákosdi (az 1475. évhez) és a Barancskai (az 1429. évhez) cs. alatt.
Morvai (Morvaországi, de Morauia) András. Másként Szentimrei. – L. e néven.
Mu(r)sina (Mursinai, Musinai, dampsosi, később reketyei) cs. L. Mo(r)sina néven.
Mutnoki cs. Avagy Motnoki; olykor almafai előnévvel. – Temesvármegyéből. – 1472-ben nemes Jakab kir. udvarnok, a király szolgálata közben megölt bizerei Tatár János fia, különösen némely követségi kiküldetésben és hadi vállalatban tett szolgálataiért kapta, fiaival, Lászlóval, Péterrel, Mihálylyal és Jánossal együtt, Mátyás királytól, új-adományul Almás és Kozolya helységeket, melyeket ők és őseik már eddig is bírtak. (Dl. 27512.) L. a váras-keszi Lépes és berektyei Pogány cs. alatt.
Nadabori (Nadabari, Nadobai) cs. 1458-ban «Nadobai» Miklós mint királyi ember szerepel (egy Hunyad várához tartozó birtok ügyében); 1506-ban pedig László nadabori kenéz. 1515. nyarán Nadabori János Hunyad vári al-várnagy és Nadabori László mint szomszédosok jelennek meg egy szintén Hunyod várához tartozó helység igtatása alkalmával. Kétségkívül ugyanez a «nemes» László (Nadabori) s édes nővérei, nemes Anna asszony a nemes Cseh János felesége (Hunyad városi lakosok) és Margit tartanak jogot 1515. október havában a Hunyad várhoz tartozó Pestesel és Szohodol helységekhez, «melyeknek birtokában már elődeik is benne voltak, s György brandenburgi őrgróf (Hunyad vár ekkori ura) új-adománya alapján ők is benne vannak». A II. Ulászló király által elrendelt beigtatásnak azonban többen ellentmondtak, egyebek közt Nadabori Miklós, a Pap Lukács (sacerdos wolachus) fia, a saját és anyja nevében, Pesteseli Tamás és László sat. – Ez adatokból világosan kiolvasható, hogy ez a család, bár kétségtelen nemes, a XVI. század elején is Hunyad várához tartozván, még mindig függő, azaz kenézi helyzetben van. (Hunyadiak kora X. 588. és 1458: Dl. 30455., 1506: Dl. 30970., 1515: Dl. 29626., 29950.)
Nádasdi cs. l. Solymos városnál, az 1505. évhez. (V. ö. a nádasdi Ungor cs. alatt.)
Nagoe Viszter havas-alföldi bojár. L. Al-Diód városnál, az 1526. évhez.
Nagy (al-pestesi, pestesi) cs. Magnus. (1448: Dl. 29794., 1475: Dl. 29531., 1492: Dl. 30926., 1496: Dl. 29568., 1501: Dl. 30245., 1508: Dl. 30515.) Nagh. (1491: Dl. 27556., 27557., 1496 körül: Dl. 29980., 1505: Dl. 29596., 1506: Dl. 29914., 30069., 30970., 1507: Dl. 30255., 29604., 1509: Dl. 29613., 29611., 27590., 1511: Dl. 29935., 29939., 1513: Dl. 30264., 30076., 1520: Dl. 29642.) Magnus. Nagh. (1493: Dl. 30933.) Úgy látszik, ez oklevelekben állandóan al-pestesi (és nem felpestesi) Nagy-ok szerepelnek, jelesül 1448-ban: Mátyás, később, 1475-től fogva állandóan, még 1513-ban is György; ezenkívül 1492-ben János, Simon és Demeter (utóbbiak Alpestesi néven is), mint testvérek, Imre a György fia és András a János fia; a XVI. század elején Móricz és György (pestesi előnévvel); 1513-ban György, Márton és András, 1520-ban pedig Imre. – L. a Rápolti és a batizfalvi Batiz cs. alatt.
Nagy (barancskai) cs. Nagh. (1503: Dl. 30962.) Kétségkívül a Barancskai cs. egyik ága.
Nagybári cs. Másként: Bári. – L. e néven. V. ö. a m. Kendefi (az 1501. és 1508. évhez) cs. alatt.
Nagy (fejérvizi) cs. Magnus. (1498: Dl. 29572.) Kétségkívül a Fejérvizi család egyik ága.
Nagy (fel-pestesi) cs. Magnus, Nagh. (1492: Dl. 30926.) Nagh. (1507: Dl. 36399. pag. 166. n. 1., 1509: Dl. 29611.) Pál szerepel ez időben. Úgy látszik, szintén a Hermán-nemzetségből való. L. a Szentgyörgyi cs. alatt.
Nagy (harai) cs. Magnus. (1453: Dl. 29496., 1458: Dl. 29509.) L. a harai Csuka cs. alatt.
Nagy (hasdádi) cs. Magnus. (1496: Dl. 29568. – V. ö. 1387: Dl. 29441.) Más néven Hosdáti.
Nagy (kéméndi) cs. Magnus. (1456: Dl. 29502. – V. ö. 1457: Dl. 28618.) Máskor Kéméndi.
Nagy (kereszturi) cs. – Másként Kereszturi. Magnus. (1468: Dl. 27501., 1475: Dl. 29532., 29531.) Kétségkívül a két Bós helységben is birtokos. (V. ö. Keresztur helység a.)
Nagy (lozsádi) cs. Magnus. (1498: Dl. 28881., 1606: Dl. 28888.)
Nagy (pestyéni) cs. Magnus. – A Pestyéni család egyik ága. (L. ott, az 1505. és 1508. évhez.)
Nagypestyéni cs. Másként Pestyéni. – L. e néven, főleg az 1492–1496. évhez.
Nagy (szent-györgyi) cs. Azaz szolnok-szent-györgyi. – A Hermán-nemzetségből. – L. a Szentgyörgyi (az 1515. évhez) cs. alatt.
Naláczi cs. (1504: Dl. 29593., 1506: Dl. 30966., 1518: Dl. 29964., 1521: Dl. 29646.) Ez oklevelekben Miklós (1504., 1506.) és István (1518., 1521.) szerepelnek. (A Vádi család egyik ága?)
Nemes (németi, németfalvi) cs. Nemes. (1505: Dl. 29596., 1506: Dl. 29599., 1509: Dl. 29611., 29612., 1515: Dl. 29949., 1518: Dl. 27606., 29967., 1519: Dl. 29971., 1521: Dl. 29645., 1525: Dl. 29653.) Ez oklevelekben állandóan János és Elek (1509.) szerepelnek. Előbbi máskor, pl. 1509-ben, egyszerűen csak Németi néven fordul elő. Valószinűleg szintén a Hermán-nemzetség tagjai.
Németi (Németi-i, Nempti-i, Nimiti-i, Németfalvi) cs. Bizonyára szintén a Hermán-nemzetségből. (V. ö. a kerekegyházi Laczkfi cs. alatt.) 1389-ben János és Jakab az István fiai, Nimiti azaz Németi helység negyedrészéhez és az ehhez tartozó Kis-Kaján, Mezed és Alpháza nevű oláh falvak részeihez tartanak jogot. 1407-ben az említett Nemptii Jakab a miatt panaszkodik az erdélyi vajda előtt, hogy az al-vajdák az ő nemptii és mezédi birtokrészeibe, leánynegyed és nászhozomány czímén a Peterdieket, a kiket ő már készpénzben kielégített, jogtalanul beigtattatták. – 1468-ban András és Miklós jelennek meg, mint az illyei uradalom szomszédosai. Később, 1491-ben szintén Miklós szerepel; 1499., 1506. közt pedig Zakariás. 1509-ben ennek a Zakariásnak fiai, Gergely és Péter, a kik ekkor Pestesi nevet viselnek. Ugyanez a Péter és Gergely 1515-ben már «Zaheryes», 1518-ban és 1520-ban «Zeheryes» vezetéknéven; «németi» előnévvel, 1521-ben pedig «Pesthessy» vezetéknéven, szintén «németi» előnévvel merülnek fel. (1389: Dl. 29732., 1407: gr. Teleki cs. oklt. I. 319., 1468: Dl. 27499., 27501., 36393. pag. 68. n. 1., 1491: Dl. 29556., 29557., 1499: Dl. 29575., 1506: Dl. 29599, 29600., 1509: Dl. 29611., 29612., 1515: Dl. 29626., 29949., 1518: Dl. 29967., 1520: Dl. 29981., 1521: Dl. 29645.) L. a németi Nemes, Fejér, kajáni Dániel, Szentgyörgyi azaz Szolnokszentgyörgyi és az illei Dienes(s)i cs., valamint Németi helység alatt is.
Nemze (harai) cs. Nemze. (1437: Dl. 29464.) L. a Har(r)ói cs. alatt.
Nevaji cs. Más néven: Fejérvári. – L. a Barcsai és v. ö. a Felpestesi és a Szentgyörgyi azaz Szolnokszentgyörgyi cs. alatt.
Nyíresi (Nyéresi) cs. L. Mo(r)sina (dampsosi) néven.
Nyujtó (fel-pestesi) cs. Nwytho. (1449: Dl. 36391. pag. 92. n. 1.) Bizonyára a Hermán-nemzetségből.
Ohábai cs. L. a Maczesdi cs. alatt. – Melyik Ohába értendő, pontosan nem tudom; de kétségtelenül valamelyik haczaki kerületbeli ily nevű helység.
Oláh (barbátvizi) cs. Olah. – A Barbátviz(e)i cs. egyik ága. (L. ott.)
Oláh (lincsinai) cs. L. a Lindzsinai cs. alatt.
Oláh (szent-györgyi) cs. Olah. (1493: Dl. 29872.) A Szentgyörgyi (Sztrigy-Szent-György értendő) család egyik ága. – L. ott ez évhez.
Olasz (vajankereszti) cs. L. Vaj(o)nkereszt helység a.
Olcsárdi cs. 1506-ban Olcsárdi János, inaktelk(e)i G(y)erőfi András, veresmartoni Szél János és vásárhelyi (gyerő-vásárhelyi) G(y)erő Ferencz tartottak jogot Balbuk és Bakaj részeihez. (Dl. 29600.)
Oncsokfalvi (Oncsoki, Oncsok, Oncsik, szent-péterfalvi, gridi, oncsoki) cs. 1490-ben és 1514-ben «Wonchoky», 1492-ben «Vnchwky», 1506-ban «Wanchaky de Wanchak», 1514-ben «Onchoky» magyaros alakban emlegetik. (L. a névváltozatokat Oncsokfalva helység a.) Haczaki kerületbeli oláh eredetű (eleinte kenéz) magyar nemes család volt. – 1418-ban Vanchoki László, mint a haczaki vár kerületének egyik esküdt kenéze szerepel. 1439-ben, midőn a malomvizi Kendefieket Oncsokfalva birtokába kir. adományul be akarták igtatni, a beigtatásnak e helység felére nézve Oncsokfalvi Dénes (a Buda fia) és fiai, János, Dénes és István, s ugyane helység más részeire nézve Pánt (Paanth), ugyane családból, ellentmondtak. Budát (1451-ben Buda Parvus néven), Dénest a század közepe táján, Kendét a század vége óta s a XVI. század elején (1508-ban egy ízben «Wancza Kende» néven) is, s Demetert gyakorta emlegetik. 1464-ben Szentpéteri Oncsik (Onchyk) ugyane családból való lehet, 1514-ben pedig gridi Oncsoki László; valamint az a szent-péterfalvi Oncsok(i) vagy Uncsok János is, a kit 1500-ban és 1507-ben «de Onchok de Zenthpetherfalva», 1507-ben pedig: «Wnchok de Zenthpetherfalwa» néven említenek. E család tagjai ugyanis Szentpéterfalva részeihez szintén jogot tartottak, pl. 1453-ban, a mikor e helység birtokába a Szacsaliakat igtatták. 1447-ben Vancsokfalvi (Vancsnkfalvi) Dénes, Buda, Vancsok és István kapták hű szolgálataikért Hunyadi János kormányzótól Vancsokfaiva felét, Szent-Péter egy-harmadát és Rév (azaz Rea) egy-negyedét, a haczaki kerületben, melyeket eddig kenéz módra bírtak (quas hucusque more keneziatus possedissent), örökadományul. Az ellentmondás nélkül megtörtént igtatás alkalmával az adományosok Szentpéterfalvi Farkast a Sztancsul fiát és Dénest a Szerecsen fiát, mint osztályos atyjokfiait, bár az igtató-levélbe nem voltak fölvéve, Szent-Péter egy-harmadrészének egy-harmadrészébe, mint osztályosokat testvéri szeretetből, maguk mellé vették. (Penes sese recepissent.) 1457-ben Vancsuki Dénes, Demeter és Váncsa (a Buda fiai) Vancsuk azaz Oncsok vagy Oncsokfalva felét, Szent-Péterfalva harmadát és Reja negyedét, «mint a melyeket már őseik is bírtak», új-adományul kapták V. László királytól, «a mennyiben t. i. e birtokrészek valamely királyi várhoz vagy országos tisztséghez nem tartoznak». 1500-ban II. Ulászló király adta új-adományul Uncsoki Kendének, Lászlónak, Jánosnak és Demeternek, továbbá Szentpéterfalvi Jánosnak és Fiátnak Uncsokfalva felét és Reja részeit. Ugyane családhoz vagy rokonsághoz tartoznak a Szentpéteriek vagy Szentpéterfalviak, Péterfalviak, szentpéterfalvi Törlis-ek is. (L. külön a Szentpéterfalvi cs. alatt. – 1418–1424: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. II. 1884. 32. l., 1439: Dl. 30800. és gr. Teleki cs. oklt. II. 4–6., 1444: Dl. 29478., 1447: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 8. num. 1033., 1451: Dl. 29491., 1453: Dl. 29498., 1457: Dl. 36510., 1462: Dl. 29516., 1464: Dl. 29520., 1490: Dl. 32418., 1492: Dl. 29550., 1500: Dl. 29582., 30496., 1501: Dl. 30954. Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. IV. 86–88., 1503: Dl. 30067., 1505: Dl. 29913., 1507: Dl. 37797., 29605., 29921., 1508: Dl. 30514., 29928., 29610., 1510: Dl. 30526., 30527., 1510 körül: Dl. 36324., 1511: Dl. 30532., 1514: Dl. 29946., 1516: Dl. 29627., 1519: Dl. 30551., 1520: Dl. 29978., 1523: Dl. 31041.) L. a malomvízi Kendefi (az 1511. évhez) család és Malomvize) helység a. is.
Ongor (nádasdi, nádasi) cs. L. Ungor néven.
Orros (szent-emrei) cs. L. a szent-imrei Sztrigyi (az 1380. évhez) cs. alatt.
Osdádi cs. Azaz: Hosdáti vagy Hosdádi. – L. e néven.
Osl-fi (Ost-fi, asszonyfalvi) cs. L. a kerekegyházi Laczkfi cs. alatt.
Oszt(o)rói cs. Haczaki kerületbeli oláh eredetű (eleinte kenéz) magyar nemes család volt. – 1418-ban Osztrói Bervoj, mint a haczaki vár kerületének egyik esküdt kenéze szerepel. – A XV. század közepe táján: Domonkos a néhai Dénes fia, és István a néhai László fia: Felső-Osztró, Alsó-Osztró és Ohabicza helységekben birtokos. Az e családra vonatkozó számos oklevélben 1446–1482. közt, István, 1457-ben Dénes, később, 1496–1519. közt különösen Dénes és Opris, olykor-olykor Domonkos és Péter szerepel. (1418–1424: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. II. 1884. 32. l., 1446: Dl. 29483., 1447: Dl. 30443., 1450: Dl. 30450., 1453: Dl. 29498., 29808., 29497., 1457: Dl. 29503., 29815., 1459: Dl. 29510.; 1479: Dl. 30048., 1482: Dl. 37653., 1496: Dl. 30490., 1499: Dl. 30494., 1501: Dl. 30504., 1505: Dl. 29913., 1508: Dl. 29928., 1509: Dl. 29929., 1510: Dl. 30527., 1510., 1511: Dl. 30526., 1516: Dl. 29627., 1518: Dl. 29964., 1519: Dl. 29975.)
Ötvös (felső-szilvási) cs. L. a Szilvási (az 1497. évhez) cs. alatt.
Palásti (mező-keszi) cs. Hontvármegyéből. – L. a Szentimrei cs. alatt.
Palaticz(a) vagy Palaticzi László. L. Al-Diód városnál, az 1508. és következő évekhez.
Pap (bácsfalvi) cs. Pap. (1505: Dl. 36399. pag. 143. n. 1., 1509: Dl. 27590., 1518: Dl. 29967.) L. az illyei Dienes(s)i és a Szentgyörgyi cs. alatt.
Pap (dalsánpataki) cs. L. Dalsánpatak helység a.
Pap (kéméndi) cs. Pap. (1505: Dl. 36521.) Másként: Kéméndi. – L. e családnál, az 1505. évhez.
Pap Lukács. Családi nevén: Nadabori. – L. e néven.
Pap (pestyéni) cs. Pap. (1479: Dl. 30048., 1486: Dl. 29540., 1492: Dl. 32512., 1493: Dl. 29557., 1503: Dl. 30067., 1504: Dl. 29591., 1505: Dl. 36399. pag. 63. n. 1., 1508: Dl. 29928., 29610., 1519: Dl. 29969.) A Pestyéni család egyik ága. (L. ott.)
Páros(d)i (Parosi, Parosdi) cs. Haczaki kerületbeli oláh eredetű (eleinte kenéz) magyar nemes család volt. – A Maczesdi rokonsággal együtt (l. főleg a Maczesdi cs. alatt.) bírta Páros(d) vagy Paros(d), Maczesd (Muczesd sat.) és Muncsal vagy Muncsel helységet illetve pusztát. Az 1496. évi balaméri tanuvallatásnál: Mihály Kenderes, a két Nán, Sztoján, Dira, Miklós, Sztonpan, a két Péter, Lupsa, István, Dragolya, a három János, Dénes, Vlajkul, a két András, Sztán, Iván, Vlad, Báde, Krisztián, Laczkó, Jon, Réte és Ivanis, – az 1508. évi farkadini tanuvallatáskor pedig: Miklós, a két Mihály, Nisztor, Kenderes, Negován, a két Dán, a két Dénes, Sztán (az oklevél hiányos), Vána, Aldomér, a két János, a két István, a két Demeter, a két László, Dikul, a két Lupsa, Ivácskó, Stefán, Péter és Kresztye tanuskodnak e családból. 1500-ban Parusi Itul-fia (Ithwlfya) Mihály, Serbul-fia (Serbwlfya) Dénes és János, Dragul-fia (Dragwlfya) Mihály és Vlajkol-fia (úgy látszik így olvasandó, a különben hiányos oklevélben: «Walkolfya») János kapják II. Ulászló királytól, a Maczesdiekkel együtt, Maczesd felét, Párus vagy Páros (Paros) részeit és Muncsel puszta részeit, mint ősi birtokaikat, hű szolgálataikért, új-adományul. (1464: Dl. 29519., 1479: Dl. 29844., 1480: Dl. 29849., 1482: Dl. 29854., 1494: 29563.; 1496: Dl. 29569., 31157., 1499: Dl. 30495., 1500: Dl. 29581., 1501: Dl. 29585., 30504., 29586., 1504: Dl. 30964., 1505: Dl. 29893., 30510., 1506: Dl. 36524., 1507: Dl. 29603., 1508: Dl. 29607., 29928., 1510: Dl. 30527., 1511: Dl. 30526., 29618., 1515: Dl. 29948., 28687., 1518: Dl. 29966., 1519: Dl. 30551., 1523: Dl. 31041.) L. a felső-farkadini Sánta és a Maczesdi cs. alatt.
Pásztai cs. L. a Szentgyörgyi cs. a. az 1504. évhez. (V. ö. a dampsosi Morsina cs. alatt.)
Patócsi (kecskeméti) Miklós. L. a Betleni cs. alatt.
Páznádi cs. 1443-ban Ferencz deákot és nejét Anka asszonyt, továbbá édes testvéreit: Jánost és Györgyöt, valamint fogadott testvérét, Keszi Balázs deákot igtatják «minden czímen» Bábolna (részeinek) birtokába. (Dl. 29475.)
Peru(o)l bán (?) havasalföldi bojár. L. Al-Diód városnál, az 1523–1525. évekhez.
Pesteseli cs. L. a Nadabori cs. alatt.
Pestesi cs. Olykor az Alpestesi, még gyakrabban a Hermán-nemzetségből eredő Felpestesi vagy Felpestösi, olykor a Németi családot emlegetik e néven. (L. ott s az illyei Dienessi és Szentgyörgyi cs. alatt.)
Pestyéni (Pestyenei, Pestyenyei) cs. 1499-ben, 1500-ban, 1509-ben és 1519-ben «Pesthyeny» néven. – Haczaki kerületbeli oláh eredetű (eleinte kenéz) magyar nemes család volt. – 1411-ben Pestyenei Tatul a Balk fia, 1418-ban pedig Pestyéni Mihály, mint a haczaki vár kerületének esküdt kenézei szerepelnek. 1430–1448. közt András tűnik föl. 1436-ban Zsigmond király a néhai Mihály fiának Andrásnak adja új-adományul Pestyenye, Rekicze, Dumbrevicze, Brazova, Bredet, Várhely, Osztró és Pojen haczaki kerületbeli helységek részeit, s felhívja az erdélyrészi vajdát, hogy Hunyadvármegye és az erdélyi káptalan közbenjöttével tudja meg, vajjon igazi nemesi jogon (sub vero nobilitatis titulo) vannak-e az új-adományos kezén e birtokrészek. 1440-ben ugyanez az András, a maga és fia Miklós nevében tiltakozik, hogy a Klopotivaiak bizonyos klopati (és ohabiczai) birtokrészeket elfoglaljanak. 1444. elején (I. 13.) ugyancsak Pestyéni András, a Hunyadi János erdélyi vajda nemes cselédje (familiaris) kapja I. Ulászló királytól Bódogasszonfalva (ma Kőboldogfalva) királyi (oláh) birtokot és a két Kalánteleke pusztát, «azokkal a szolgálmányokkal és feltételekkel, a melyekkel az előbbi magyar királyok oláh birtokokat adományozni szoktak». Az új-adományost e birtokokba csakugyan be is igtatták; valamint Szent-Király birtokába is, a melyre nézve az igtatást I. Ulászló király, Nándor-Fejérvárott ugyanez évi január 26-án rendelte el. 1447-ben nemes Pestyenyei Mihály, a kormányzó udvarnoka, és általa édes testvérei, András, Dénes és László, további unokatestvérük, Pestyenyei Tamás kapják a kormányzótól Pestyenye és Rekeczehelységek részeit, a szent-koronának és a kormányzónak tett hü szolgálatokért. A beigtatáskor Pestyenyei Román és András is királyi emberek, Pestyenyei Péter, Dénes és Miklós pedig szomszédosok. 1459-ben Pestyéni Mihály (a néhai László fia) s általa édes testvére: Dénes és unokatestvére, Tamás (a néhai Dénes fia) kapják Mátyás királytól hű szolgálataikért Pestyén, Pestyenicza, Dombrovicza, Rekecze és Ohába haczaki kerületbeli helységeket. A beigtatáskor most is Pestyéni Román és András a királyi emberek. 1464-ben ugyanily minőségben Dobrej szerepel, a kire 1492-ben is ráakadunk; 1479-ben és 1486-ban Pap Mihály; 1482-ben pedig: Vlajkó. 1487-ben (VI. 1.) említik, hogy az Idomér fiának, a néhai Dénesnek fia: András, továbbá Dénes, a ki a néhai Pomán fia, bizonyos apróbb részekre nézve néhai Pestyéni Kamarás (Camararius) Mihálylyal egyezségre léptek. 1492–1499. táján Nagypestyéni Péter, a néhai Mihály fia (a kire ez az ügy atyjáról szállt), valamint Illés (Elya) és Belkő (Belkew) követelik maguknak az erdélyi vajda előtt a Nagypestyéni Miklós és Gergely (a néhai Mihály fiai) nagy-pestyéni, kis-pestyéni, ohábai, rekeczei és dombraviczi birtokrészeit, a melyeket néhai nemes Nagypestyéni András (a Dobre fia) vásárolt, a míg élt bírt, utána pedig Nagypestyéni Dobre, Demeter a néhai Tódor pap vagy Pap Tódor (az oklevél szerint «Thodorpap») fia és Márk, a néhai nagy-pestyéni Léh (Leh) János fia tartanak kezükön, de a mely birtokok megvételéhez rokonság czímén az említett felpereseknek van erősebb joguk. Ez a Nagypestyéni család kétségkívül ugyanegy a több okiratokban emlegetett Pestyéni családdal. 1496-ban Pestyéni János (a kit ez időtájt sűrűbben emlegetnek) és pestyéni Károly (Karol) János jelennek meg a szomszédos nemesek között. 1499-ben Pestyéni Demeter Rekecze részeit, mint a Pestyéni Dénes birtokát 32 arany-forintért malomvizi Kendefi Mihálynak vetette zálogba. 1505-ben (I. 27.) Csombolyi (Chomboly) Jánosné Pestyéni Katalin, az atyja, néhai Pestyéni András pestyéni, pestyeniczai, rekeczei, dombraviczai, ohábai, brazovai, várhelyi és pojeni birtokrészeibe per-egyezség szerint meghagyta Márgai Dénest, Tamást, Románt és Lukácsot, az utóbbinak nejét, Pestyéni Klárát (a néhai Demeter leányát), Pap Miklóst, Mózest, Jánost és Pétert (a néhai Teodor fiait), Pestyéni Gergelyt és nejét: Katalin asszonyt, a néhai Pestyéni Sorba leányát. 1508-ban ez a Katalin asszony, ez okirat szerint a Nagy (Magnus) Gergely felesége, a néhai Pestyéni Sorbánnak, a néhai Léhi (de Leh) János fiának leánya veszi fel a leány-negyedet atyja birtokaiból Pestyén, Pestyenicze, Rekecze és Dobravicza helységekből, Pestyéni Pétertől és Demetertől, utóbbiak sürgetésére, fentartván a többi, vásárolt birtokokra vonatkozó tulajdonjogát. Ugyanez évben, a farkadini tanuvallatás alkalmával Márgai Lukács, továbbá Pestyéni Dénes, Román, (Roman Dénes?), Jára Mihály (?), Tamás, Pap Péter, Tamás, Dénes, Vlalkul, András, Éliás vagyis Illés, másik András, István, Csók László és Dénes s Pestyéni Demeter tanuskodik e rokonságból. Ugyanez időtájt pestyéni Filep (Fylep, Phylep), Péter (1508., 1511.), Pestyéni Jár (Jaar), majd pestyéni Jár (Jaar) Mihály (1516.), pestyéni Csók László (1516., 1519.), pestyéni Illyés István (1516.) és pestyéni Alsó Dénes sat szerepelnek a különböző okiratokban. (1404: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. II. 23. I., 1411–12: U. o. 24., 1418–1424: U. o. 32. 1., 1430: gr. Teleki cs. oklt. I. 530., 1436: Dl. 29782., 1438: br. Révay cs. llt. Kendefi I. 6., 1440: Dl. 36390. pag. 55. n. 2. és 6., 1444: Dl. 29476., 29477., 1447: Dl. 29484, 1459: Dl. 29820. és 29510., 1464: Dl. 29520., 1479: Dl. 30048., 1482: Dl. 29854., 1487: Dl. 29542., 1489: Dl. 29865., 1492–1499: Dl. 32612., 29552., 1496: Dl. 30490., 1499: Dl. 30494., 27575., Dl. 36403. pag. 197. n. 2., 1501: Dl. 30495., 29585., 1505: Dl. 29893., 36399. pag. 63. n. 1. Dl., 29913., 1506: Dl. 36524., 1508: Dl. 29927., 29928., 29610., 1509: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 8. num.082., 1516: Dl. 29627., 1519: Dl. 29969.) L. a Szálláspataki, Barbátvizei s a Kernyesdi családok és Malomvize) helység a.
Peten(y)e (-fi, harói) cs. Petenye. (Keresztnév. 1360: Dl. 30675.) Benedictus filius Pethene. (1437: Dl. 29464.) Pethenye dictus. (1468: Dl. 27501., 1492: Dl. 30929.) L. a Har(r)ói cs. alatt.
Peterdi cs. L. a Németi cs. alatt.
Péter (écsei) cs. Pether. (1520: Dl. 29642.)
Péterfalvi cs. Azaz: Szentpéterfalv(a)i vagy Szentpéteri. – L. e családnál és a szent-péterfalvi Törlis cs. alatt.
Pető (hosdáti) cs. Pethew. (1493: Dl. 29557., 1496: Dl. 29568.) Más néven Hosdáti.
Pető (rákosdi) cs. Pethew. (1496: Dl. 29568., 1511: Dl. 27597., 29941., 1515: Dl. 29950.)
Plaj cs. Play. (1478: Jófő vagyis Dobra város levéltára.) Jófő-vidéki, úgy látszik nemes család volt. (V. ö. Jófő városnál.)
Podmaniczki János. L. Al-Diód városnál, az 1510–11. évekhez.
Pogány (berektyei, oláh-berektyei) cs. Pogan. (1472: Dl. 27512., 1475: Dl. 29531., 1482: Dl. 37663. és 29854., 1483: Dl. 36395. pag. 71. n. 1. és Dl. 36397. pag. 14. n. 1., 1495: Dl. 29886. és 36328., 1501: Dl. 30245., 1501–1502: Dl. 29587., 1504: Dl. 29592., 1505: Dl. 29594. és 29595., 1506: Dl. 29601., 1511: Dl. 29939., 1520: Dl. 30347., 1521: Dl. 29980. – V. ö. 1501–1502: Dl. 29687., 1503: Dl. 30247., 1505: Dl. 29911., 1524: Dl. 27619.) Más néven: Berektyei vagy Brettyei sat. (L. e családnál) – 1495-ben Péter, az erdélyi püspök kolozsvármegyei gyalui várának várnagya. (L. főleg a Betleni cs. alatt.) 1501-ben Kolonity (Kolonityi) Miklós kir. udvarnok és lovászmester, Barcsai Ákossal együtt kapja a magtalanul elhalt Pogány (István fia) Gáspár, összes (de ezúttal elő nem sorolt) birtokait, II. Ulászló királytól, kir. adományul. A beigtatáskor csupán Brettye helységet jegyzik fel; de a néhai Pogány István özvegyét: Márta asszonyt és leányát Katalint is fölemlítik. 1503. elején ismerjük meg pontosabban a Pogány-féle birtokokat. Ekkor ugyanis az említett Kolonity (most kolonityi Horvát) Miklós özvegye: Orsolya asszony, II. Ulászló király jóváhagyásával, a karán-sebesi kerületben feküdt Kopács, Szlatna (Zlatna), Szlobpataka (?) és Valisora helységek részeiért, a temesvármegyei nemes Márgai Györgynek adta cserébe (három fejérmegyei birtokon kívül) Sztrigy, Márton-Denk, Nagy-Denk, Kis-Denk, Lonka, Szent-Imre és Petrény, továbbá Oláh-Berettye, Ganczága, Kórógy, Jó-Valcsal, Pokol Valcsal és Baczalár részeit. E birtokok közül azonban a hunyadvármegyei első csoport (Sztrigy, a három Denk sat.) nem berektyei Pogány-birtokok, hanem a néhai szent-imrei Sztrigyi Móricz volt birtokai, a melyeket néhai Kolonity Miklós és Barcsai Ákos a Pogány-féle birtokokkal egyidejűleg kaptak II. Ulászló királytól. A beigtatásnak Barcsai Ákos és fia, az említett k. Horvát Miklós testvére, Péter és a néhai szentimrei Sztrigyi Mihály özvegye és leányai (Orsolya és Zsófia) ellentmondtak. A következő 1504. év végén Felpestesi Leustákné, Dorottya és Felpestesi Péter özvegye, Veronka asszony követelik hitbér és leánynegyed czímén, a néhai atyjok, oláh-berettyei Pogány György birtokaiból Oláh-Berettye, Baczalár, Pokol-Valcsar, Jó-Valcsar és Kavráty helységekből számukra járó részeket a következő nemes asszonyoktól és férfiaktól, ú. m. az oláh-berettyei Pogány István özvegyétől, Mártától és leányától Katalintól, a Szacsali István feleségétől; Márgai Györgytől és feleségétől Ankótól; a néhai Oláh-berettyei Pogány Péter özvegyétlől: Jóra (azaz Eleonora) asszonytól (a ki most a Mutnoki Péter felesége); végül az ép említett Pogány Péter fiától, Istvántól, a kiknek kezén vannak ekkor a nevezett Pogáriy György birtokai. Az 1505. év végén igtatják kir. új-adomány czímén, Márgai Györgyöt és Szecseli (másként Szacsali avagy szacsali Móré) Istvánt: Oláh-Brettpe, Baczalar, Pokol-Valcsa, Jó-Valcsa és Kovárty(!) helységek részeibe, a melyeknek birtokában e nevezett új-adományosok, valamint a Márgai György felesége, Anna asszony és a Szecseli István felesége, Katalin asszony (mindketten a Pogány István leányai) már előbb benne voltak. – Közben, az 1505. év elején (III. 7.) II. Ulászló király az 1501-ben említett, magtalanul elhalt Pogány (István fia) Gáspár (ekkor egyszerűen Berektyei Gáspár néven említve) birtokait, ú. m. Oláh-Berektye, Ganczága, Baczalár, Pokol-Valcsa,, Kovrács és Jó-Valcsa felét ellyőfalvi Erdélyi (Erdely de Elwyffalwa) dánosnak és fiainak, Ferencznek és Péternek adományozta. A beigtatásnak azonban a nevezett Gáspár édes anyja, Márta asszony és leányai, Márgainé és sz. Móré Istvánné ellentmondtak. – Ugyanez időtájt pör támadt az erdélyi vajda előtt Márgai György és Barcsai Ákos közt, azok miatt a Pogány-féle és Sztrigyi-féle birtokok miatt, a melyeket, mint láttuk, annak idején együttesen kaptak kir. adományul Barcsai Ákos és néhai Kolonity Miklós. A pör 1506. végén egyezséggel végződött. E szerint Márgai a Sztrigyi-féle birtokokat (a három Denk, Petrény, Szent-Imre és Lonka helységekben), melyeket annak idején Kolonity Miklós özvegyétől, Orsolya asszonytól cserében és pénzért vásárolt, Barcsai Ákosnak 250 forintért eladta; viszont utóbbi megigérte, hogy Berettye, Baczalár, Pokol-Valcsan, Jó-Valcsan, Kovrágy és Kenczága (Konczága) részei miatt sem ő, sem pedig a néhai Pogány Péter gyermekei, István és Zsófia nem indítanak pert soha, hanem e birtokok tulajdonában Márgait örökre békésen meghagyják. 1511. végén berettyei Pogány (Péter fia) István, Márgai Györgyné, Anna asszonynak és berettye (!) Móré Istvánné Katalin asszonynak, mint a néhai berettyei Pogány István leányainak kínálja föl a néhai Pogány Gáspár Berettye, Jó-Valcsar, Pokol-Valcsar, Kovráty, Baczalár és Ganczága helységekbeli birtokaiból járó leánynegyedet. 1520-ban viszont nemes «Elene Jora» asszony, a néhai Barcsai dános leánya, a néhai berettyei Pogány Péter özvegye, az almafai Mutnoki Péter felesége követel kielégítést az atyja után részére járó (tehát Barcsai-féle) birtokokból. (L. a Barcsai cs. alatt.) 1524-ben Barcsai Pál még mindig birtokos az eredetileg Pogány-féle birtokokban Oláh-Brettye, Baczalár, Jó-Valcsa és Pokol-Valcsa helységekben. (L. a Betleni és a váras-keszi Lépes cs. alatt.)
Pogány (csébi) Péter. L. Hunyad várnál, az 1498. évhez.
Pogány (klopotivai) cs. Pogan. (1518: Dl. 29964., 1519: Dl. 30551.) A Klopotivai család egyik ága. (L. ott.)
Pogyi (Pugyi) cs. Azaz: Pulyi vagy Puji. – L. e néven.
Pohárnok Csura, a néhai Pozob Demeter fia. L. Al-Diód városnál, az 1523–25. évekhez.
Pongrácz (dengelegi) cs. Birta Al-Diód várost és várat (1468. óta), tartozékaival. Ugyancsak 1468-ban kapta János erdélyli vajda kir. adományul a hűtlenségbe esett illyei Dienes(s)iek illyei kastélyát és uradalmát s más birtokrészeit is. Úgy látszik azonban, ezt az uradalmat nem bírta valósággal. – L. Al-Diód város és vár s az illyei Dienes(s)i és a váras-keszi Lépes cs. alatt. (V. ö. Németi helység a.)
Ponori cs. Eleinte azonos a Barbátviz(e)i családdal. – 1493-ban: «Ponory» alakban fordul elő. – Haczaki kerületbeli oláh eredetű magyar nemes (eleinte kenéz) család volt. 1447-ben (XII. 4.) Hunyadi János kormányzó és havaselvei vajda, Ponori Sztroja fiának Péternek, érdemeiért és hű szolgálataiért s általa édes testvéreinek: Sorbánnak és Halmádnak, továbbá Sztrojának a Miklós fiának és Istvánnak a Sztancsul fiának adományozza a haczaki kerületbeli Ponor helység harmadát, a melyet eddig Péter kenézi jogon bírt, és Ohába harmadát, – országos nemesi joggal; 1458-ban pedig (VI. 8.) Mátyás király, Ponori Lászlónak (a néhai Sztancsul fiának), szintén hű szolgálataiért, és általa Péternek és Halmándnak (patrueles), valamint Jánosnak a Sorbán fiának és Román Miklósnak, mint osztályos testvéreinek, ugyane két helység birtok-részeit, új-adományul. Ugyane napon, ugyanez a László, a magvaszakadt Barbátvízi Demeter ponori részeit is kapta a királytól. 1493-ban Ponori Péter, János és Sztroje vagy Sztroja (olykor Ztrowe) kapják II. Ulászló királytól, szintén új-adományul Ohábát és Ponor felét. Ugyanez évben, Livád helységgel kapcsolatban, mint ellentmondók, János, Péter és testvéreik, János, Vána (Wana), Valkul és Román, 1495-ben Sztroja, Péter, János, Vána, Volkul, Janul és Román, 1496-ban Sztroja, Péter, Vadna, Román, János, Vlkol, Sztancsul és Janu, s még ugyanez évben, mint a malomvizi Kendefi birtokok szomszédai, szintén Sztroja, Péter, János, Vána, Volkul, Janul és Román szerepelnek. 1499-ben Sztroja és Valkul, ugyane birtokokkal szemben jelennek meg, mint ellentmondók, de már ekkor ponori Török Péterrel együtt, a ki valószínűleg a fentebb emlegetett Ponori Péterrel azonos. A következő (1500.) évben János, Péter és Sztroja részére járják meg Ponor és Ohába határát. 1501-ben a néhai Halmágy (Halmágh) fia Péter ellen emel panaszt Párosi Miklós, hogy ez a Péter a tőle zálogban bírt ponori és ohábai részeket hatalmasul elfoglalta. 1508-ban a farkadini tanuvallatás alkalmával, ponori Török Péteren kívül Ponori Sztroja, Janul, Vozlán (Wozlan), Vána, Román és Sztancsul is megjelennek. Végül 1519-ben, egy Haczak városban tartott tanuvallatás alkalmával mint ponori nemesek, Janul, Ivános, János, Pétrul, Sztancsul és Valkzán, tesznek vallomást. (1408: br. Révay cs. llt. Div. fam. II. 3., 1426: Dl. 29461., 1446: Dl. 29483., 1447: Dl. 29793., 1458: Dl. 29508., 29818., 1493: Dl. 29873., 29555., 31156., 29560., 1495: Dl. 30489., 1496: Dl. 30939., 30490., 1499: Dl. 29574., 30494., 1500: Dl. 30949., 1501: Dl. 30954., 29586.,1505: Dl. 31162., 1507: Dl. 29921., 1508: Dl. 89928., 1519: Dl. 30551., 1520: Dl. 29878.) L. a Barbátviz(e)i cs. alatt.
Pop (rakoviczai) cs. Pop. (1439: Jófő vagyis Dobra város levéltára.) V. ö. Rakovicza helység a.
Porkoláb (arani) cs. Másként Arani. – L. e néven.
Porkoláb (felső-farkadini) cs. Porkolab. (1462: Dl. 29515., 1464: Dl. 29824.) – Más néven Farkadini vagy Felsőfarkadini. (L. a Farkadini cs. alatt.)
Posztós (temesvári) cs. Poztos. (1390., 1424.) Pozthoz. (1430.) L. a malomvizi Kendefi cs. alatt.
Pozsgai (kis-barcsai) cs. Posgay. (1509: Dl 27593.) – L. a Kisbarcsai cs. alatt.
Pulyi (Puji) cs. 1493-ban egy ízben «Pwzy» név-alakban fordul elő. Haczaki kerületbeli oláh eredetű (eleinte kenéz) magyar nemes család volt. – Eleinte Barbol (1426.), István a Demeter fia (1426.), Radul (1445–1447.), Bokor (1447.), Demeter a Dénes fia (1453.), András (1458., 1492–1516.), Alibas vagy Halibas (1478., 1493.), majd Sztancsul (1494.), Nandra (1484., 1501.), András (Pulynandraji! 1501.), Mihály (1505.), János, László, Ferencz (1508.) sat. szerepelnek. – 1493-ban, Levád határjárásakor Nandra, Halibas, Dancsul, Mihály, László, másik Mihály, István, Simon, Ladó és András mondanak ellen. (1426: Dl. 29461., 1445: Dl. 29480., 1446: Dl. 29483:, 1447: Dl. 29790., 29793., 1453: Dl. 29808., 29500.; 1458: Dl. 29508., 29818., 1478: Dl. 29841., 1492: Dl. 29550., 1493: Dl. 29555., 31156., 1494: Dl. 29882., 29884., 1496: Dl. 29568., 30490., 1497: Dl. 30504., 1499: Dl. 31157., 30494.; 1501: Dl. 30503., 30954. és Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. IV. 86–88., 1505: Dl. 31162., 1507: Dl. 29921., 1508: Dl. 30514., 29928., 1516: Dl. 29951., 1519: Dl. 30551.) L. Malomviz(e) helység a.
Radul havasalföldi vajda. Leányával Ankával s édes testvérével Vláddal (szintén vajdával) együtt Al-Diód városát és tartozékait bírta egy ideig, 1508. eleje óta. {L. e városnál.)
Rákosdi cs. 1475-ben Rákosdi Miklós, továbbá (úgy látszik várhelyi) Szabó (Zabó) András és Jakab, Fodor Gergely (a Márton fia), Dénes (a János fia), Várhelyi Gergely és János (a Lőrincz fiai), Brazovai Péter és Vári Benedek özvegye Bertonia helységben levő részeiket visszakövetelik domsosi Mosona Sandrintól, Bizerői Miklóstól és Barancskai Miklóstól, a kik e részeket elfoglalva tartják. (1381: Dl. 29436., 1387: Dl. 29441., 1391: Dl. 29444., 30744., 1400: Dl. 29451., 1429: Dl. 29462., 1443: Dl. 29475., 1447: Dl. 29484., 1453: Dl. 14604., 37623., 1457: Dl. 29506. és Hunyadiak kora. X. 543., 1458: Dl. 30455. és Hunyadiak kora. X. 588. l., 1462: Dl. 29514., 1475: Dl. 29530., 29533., 1503: Dl. 29904., 1504: Dl. 29353., 1506: Dl. 37797., 1509: Dl. 27553., 1515: Dl. 29950., 1516: Dl. 29628.) L. a Szunyogszegi, rákosdi Dienesi, és a Mátéfi cs. alatt.
Rapolti cs. 1357-ben Jakab mester (a Tamás fia) zálog czímen igtattatja magát arani Malacz Miklós mester és testvére Gergely tamáspatakai birtokába, melyet 1360-ban is a Rápolti család tagjainak kezén találunk. – 1446-ban Mátyás dévai várnagy és hunyadmegyei alispán. 1451-ben, 1456-ban, 1457-ben Gothárd vagy Kocsárd, a Péter fia (a ki a Mátyás fia) – kolosmonostori apát, illetve ez apátság kormányzója. 1457-ben ez a Gothárd és édes testvére György, Bakaj és Balbuk részeiben birtokosok. 1461-ben ugyanez a Gothárd rápolti részeit Kecseti Péternek adta cserébe, bizonyos dobokavármegyei kecseti részekért. 1478-ban a magvaszakadt néhai György rápolti, oláh-rápolti, bakaji és balbuki részeit macskási Tárnok Péter királyi tárnoknak adta Mátyás király. 1495-ben (III. 15.) II. Ulászló király e néhai György leányát Ilonát, a macskási Tárnok Péter szörényi bán feleségét, és leányát Katalint, a nevezett Tárnok Péternek már Mátyás király idejében is teljesített hű szolgálatéiért, «hogy az utóbbinak halála esetére idegen hajlékok alatt ne legyenek kénytelenek bolyongani» Rápolt, Tótfalu, Balbuk, Bakaj és Szorogszó Hunyadvármegyei helységekben (in iuribus utputa ipsius Petri Tharnok) fiúsította. 1505-ben már Bélai Barnabás szörényi bán, felesége Ilona asszony (a néhai macskási Tárnok Péter volt szörényi bán özvegye, a néhai Rápolti György leánya) és Macskási János (az említett Tárnok Péter fia) egyrészről, másrészről pedig Macskási Gáspár a (Tárnok Péter édes testvérének néhai Macskási Jánosnak fia) egyezkedtek az utóbb említett Macskási János birtokain: Rápolt, Balbuk, Bakaj, Tótfalu és Városvize helységeken. Bélai Barnabás és neje ekkor Macskási Gáspárt fiukká fogadván, gyermek-leányukat, Annát a római egyház szabályai szerint nejéül eljegyezték, s Bélai Barnabásné asszony és fia János az ép felsorolt birtokokat, valamint Alsó-Keted, Felső-Keted, Aklos, Piskencz, Gyortyános és Aran helységekben (ezek tudvalevőleg Aranyi-féle birtokok) levő birtokaikat a nevezett Macskási Gáspárral megosztották. Viszont utóbbi ugyane helységekben (a melyek azelőtt a néhai Rápolti György leánya, a Ráskai Mihály felesége, Margit asszony birtokai voltak, de a melyeket tőle Tárnok Péter, az őt és édes testvérét Macskási Jánost közösen megilletett biharvármegyei Madarász helységért cserébe vett), valamint a karán-sebesi kerületben fekvő Macskás és az aradvármegyei Balta helységekben levő birtokaiban Bélait, nejét és fiát részeltette; azzal a kikötéssel, hogy e birtokokat mindig közösen fogják használni, Macskási Gáspár Bélai Barnabást mint idősebbet tisztelni fogja, az említett birtokokba utóbbinak testvérét, Jánost, közös társnak bebocsájtja; végül, hogy a magtalanul elhalónak birtokát a túlélő örökölje. (Az oklevél alján hiányos, s azért nem tudhatni, eredeti-e vagy nem.) Mikor 1508-ban egy fejérvármegyei birtokokra vonatkozó pörben a föntemlített néhai Rápolti György utódait és örököseit szavatolásra hívták fel, ez utódok (Macskási Gáspáron kívül) macskási Tárnok János, a néhai Péter fia; az (1500-ban még élt) özvegy Rápolti Györgyné Borbála asszonynak Rápolti Györgytől született leányai, ú. m. Ilona, az ép említett macskási Tárnok Péter özvegye, ekkor a Bélai Barnabás szörényi bán felesége; Katalin, albesi Zólyomi Dávidné; Margit, madarászi Ráskai Mihályné és Márta, asszonylakai Rava(s)zdi Péterné; a kik közül Macskási Gáspárt és Tárnok Jánost Bakaj helységben, a felsorolt úrnőket pedig Gyertyános helységben, mint birtokaikban idézték meg. – 1511-ben az 1505-ben kiegyezett Macskási Gáspár (a néhai János fia), másfelől pedig Bélai Barnabás szörényi bán és neje Rápolti Ilona pörösködnek a hunyadvármegyei Rápolt és Bakaj, és az ekkor (valamint másszor is rendszerint) fejérvármegyei Szorogszó részei miatt. 1513-ban (II. 2.) már Bélai Barnabás, a szörényi királyi vár bánja, a szent koronának és a királynak teljesített hű szolgálataiért kapja II. Ulászló királytól azokat a birtokokat, a melyekben 1495-ben, mint láttuk, Rápolti Ilonát, a macskási Tárnok Péter feleségét és leányát Katalint, a Tárnok Péter érdemeiért, ugyane király fiúsította jelesül: Rápolt, Oláh-Rápolt más néven Tótfalu és Balbuk helységeket, valamint Bakaj (és az ekkor ismét Fejérvármegyéhez számított Szorogszó) részeit, s általában a magvaszakadt néhai Rápolti Györgynek úgy Magyarországon mint az erdélyi részekben levő birtokait. A Bélai adományostársai ezúttal felesége: az emlegetett Rápolti (György leánya) Ilona asszony, továbbá macskási Tárnok János a néhai Péter fia s ugyane Péternek az ép említett Ilona asszonytól született leányai, Katalin és Eufrozina, valamint a nevezett Bélai Barnabás és neje, Rápolti Ilona asszony leánya, Anna; végül pedig a néhai Bélai János fiai, Bálint és Ferencz. A beigtatás alkalmával Macskási Gáspár (a János fia) és az ép felsoroltak részéről ellentmondások történtek. Néhány nappal ez adományozás után (II. 9.) II. Ulászló király már kamarásának, Betleni Balázsnak adta, hű szolgálataiért ugyane birtokokban rejlő királyi jogát. A beigtatásnak ezúttal Bélai Barnabás bán, felesége, Ilona asszony és Tárnok János mondtak ellen, s ez év végén (1513. nov. 22.) külön al-vajdai parancsra volt szükség, hogy az ugyane birtokokra vonatkozó igtató-levelet az erdélyi káptalan, utóbbiaknak, kiszolgáltassa. – Ugyanez időtájt Tárnok (Péter fia) János, a ki ekkor rápolti előnevet visel, az al-vajda által meginttette Nagy György és fia Imre, Lőrinczi Benedek, Bencze, Benedek Ambrus, Fülöp és Mihály, Csanád Benedek, Gergely és Mihály, Bojtori Benedek és Bálint, Gál János és István, Balog Péter, Balázs és Mihály, Bíró Mihály, Ág János, Nagy Márton és András, Török János, Bencze György, Pestesi Lukács, Kónya Dénes, Mihály, László és András al-pestesi nemeseket, hogy azt az összeget, a melyért boldogult atyja a Kis-Barcsa helység szomszédságában fekvő Orosz nevű birtokát nékik zálogba adta, vegyék fel, s e birtokról mondjanak le, – az al-vajda elé tévén egy zacskóban a kérdéses zálog-összeget. Ez ügy még 1515 végén is fenforog a vajda előtt, sőt 1521-ben sincs elintézve. Ekkor ugyanis Macskási Gáspár (a néhai János fia) panaszkodik, hogy annak az Orosz vagy más néven Rusz pusztának vagyis birtoknak felerészét, a mely őt és atyjának Jánosnak édes testvérét, néhai Tárnok Pétert egyenlően illette, utóbbi, atyja tudta nélkül, mikor a panaszos még kis gyermek volt, az al-pestesi nemeseknek eladta. A dolog úgy látszik, 1496 táján (t. i. «ezelőtt vagy 25 évvel») történt, a mikor is, a panaszos állítása szerint Benedek dévai várnagy és udvarbiró, Fábián szörényi al-bán, Lőrinczi (Lőrinci) Benedek, Székely Imre, Ag (vagy Ág) János, Bojtori Benedek és Antal, Kis Lukács, Csanád Mihály, György, János, Benedek, néhai Nagy György, Zeri Kelemen, Nagy János, Török András, Lógó Mihály, Gál István, Bencze Ambrus, Csombó Gergely és Balog István al-pestesi nemesek lettek volna a vásárlók, a kik illetve utódaik bitorolták a panaszost megillető felerészt 1521-ben is. – 1520-ban ugyanez a Macskási Gáspár ismét Bélai Barnabás bán ellen panaszkodik, hogy mikor e bán ezelőtt vagy 18 évvel (tehát 1502-ben) a m. Tárnok Péter özvegyét: Rápolti Ilona asszonyt nőül vette, nejével együtt azt a 22,000 aranyforintot is kezéhez vette, a melyet a panaszos atyja János (a Tárnok Péter édes testvére) végrendeletében hátrahagyott, e végrendelettel együtt. Bélai Barnabás bán ekkor (1521.) Kalánteleke, Ilona asszony pedig Piskencz helységben földesúr. Előbbi helység azonos lehet azzal a Kalán helységgel, a melyet 1523-ban rápolti Tárnok János birtokában találunk. – Macskási Gáspár 1523-ban: «bakaji» előnevet visel, de már 1526-ban nem él, s csupán János, György, Bernát és Katalin nevű gyermekei tiltakoznak (Koppáni Gergely erdélyi kanonokkal együtt) Rápolt városnak Gerlistyei Miklós és társai részére leendő eladományozása ellen. (1357: Dl. 29430. és Anjouk. okmt. VI. 575., 1360: Dl. 30672., 1362: Dl. 30680., 1363: Dl. 30681., 1364: Dl. 29698., 1384: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 1. num. 207., 1387: Dl. 29441., 29442., 1390: Dl. 29735., 29736., 1394: Dl. 30778., 1444: Dl. 29747., 1405: gr. Teleki cs. oklt. I. 303., 1407: Dl. 29749. 1409: Dl. 37591., 1429: Dl. 29772., 30432., 1438: Dl. 29465., 37087. pag. 9. 1441: Dl. 29474., 1448: Dl. 32304., 29482., 1450: Dl. 30448., 1451: Dl. 27308., 1452: Dl. 28612., 1456: Dl. 29502., 30360., 1457: Dl. 27315., 28618., 1459: Dl. 29511., 1461: Dl. 36392. pag. 102 h. n. 2., 1477: Dl. 29534., 1478: Dl. oklevél, ekkor Rosenthal müncheni antiquarius tulajdonában., 1493: Dl. 29875., 1495: Dl. 30936., 1500: Dl. 30950., 1505: Dl. 32560. 1508: Dl. 30516., 29359., 1511: Dl. 30989., 1513: Dl. 31000., 31002., 30264., 1515: Dl. 30370., 1520 körül: Dl. 29643., 1520–21: Dl. 29979., 1526: Dl. 36401. pag. 99. n. 1.) L. a Baka(j)i, somkereki Erdélyi, Barcsai, macskási vagy rápolti Tárnok, váras-keszi Lépes, dampsosi Morsina és Suki cs. s Hunyad városa.
Ráskai (madarászi) cs. L, a Rápolti (az 1508. évhez) cs. alatt.
Rava(s)zdi (asszonylakai) cs. L. a Rápolti (az 1508. évhez) cs. alatt.
R(i)usori (Reusori, Reusari, Revesori, Rasori, Risari sat.) cs. 1447-ben. Rewsori, 1462-ben Rywsori, 1473-ban Rewsary, 1519-ben Rywsory névalakban fordul elő. – Haczaki kerületbeli oláh eredetű (eleinte kenéz) magyar nemes család volt. – 1411-ben Risari János a Bazarád fia és László a Buda fia, mint a haczaki vár kerületének esküdt kenézei szerepelnek. 1446–1473. között János, Mihály és Bazaráb tünnek föl. 1453-ban ugyanők kapják V. László királytól, a koronának és néki teljesített hű szolgálataikért Riusor és Sierél haczagi kerületbeli helységeket, a melyeknek birtokában más, igazi nemesek módjára benne vannak, «azon feltételek, szolgáltatások és szokások szerint, a melyekkel az előbbi királyok az oláhok kerületeiben (in districtibus volahorum) birtokokat adományozni szoktak, a mennyiben t. i. e birtokok valamely királyi várhoz, vagy erdélyrészi országos tisztséghez nem tartoznak». 1472-ben úgy látszik ugyanez a Bazaráb és János szerepelnek, mint királyi emberek «Seréli» néven, s talán az 1478–1499. közt emlegetett Seréli János is tulajdonkép Riusori-ivadék. 1493-ban az ép említett Mihály «riusori Serél vagy (Sörél Sewrel)» nevet visel. Egy Revesori Bazarád nevű nemes 1482-ben jelenik meg a kerületbeli nemesek között. 1494-ben Riusori István, édes testvérei János és László s unokatestvéreik: Mihály és László kapják II. Ulászló királytól, hű szolgálataikért, új-adományul, Riusor és Sirél helységeket. 1518-ban Riusori Lászlónak és fiának Jánosnak adja ugyane két helységet II. Lajos király. Ez a két Riusori pereskedik aztán a következő évben a Seréliekkel Riusor és Serél részei miatt. (1411–1412: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. II. 1884. 24. l., 1446: Dl. 29483., 1447: Dl. 30443., 29790., 29793., 1453: Dl. 29497., 29499., 29808., 1456: gr. Teleki cs. oklt. II. 58., 1462: Dl. 29516., 1464: Dl. 29519., 1473: Dl. 29837., 1479: Dl. 30048., 1482: Dl. 37653., 1493: Dl. 30482., 1494: Dl. 29882., 29884., 1496: Dl. 29568., 1518: Dl. 29964., 1519: Dl. 29973., 30551.) V. ö. a Sieréli cs. alatt.
Rohodi cs. L. a Dédácsi cs. alatt.
Román (Román-fi, pestenyey, pestyéni) cs. Eleinte a Román név mint keresztnév fordul elő; 1500. óta pedig mint vezetéknév: Roman, (1447: Dl. 29484., 1448: Dl. 29486., 1453: Dl. 29494., 1487: Dl. 29542., 1500: br. Révay cs. llt. Kende I. 21., 1501: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. IV. 86–88., 1503: Dl. 30067., 1509: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 8. num. 1082., 1511: Dl. 27600., 30532., 1514: Dl. 29946., 1515: Dl. 29948., 1516: Dl. 29956., 29951., 1519: Dl. 29969. és 29975., 1521: Dl. 29984.) Dénes, Mihály és Tamás szerepelnek e néven 1487–1521. között. – A Pestyéni család (l. ott) egyik ága.
Román (ponori) cs. Roman. – Miklós 1458-ban a Ponori család egyik tagja. (L. ott.)
Sálfi (Sáli, Sál, sálfalvi, sálfai, sauli) cs. Másként: Sauli, sauli vagy sálfalvi Saul, Sálfalvi, Sálfai. – Az oklevelek hol latinosan de Sauli (1377.), filius Sal de Salfalua (1387.), filius Sawl de Sawly (1406., 1429.), filius Sauli de Salfalwa (1429., 1437.), filius Saal de Salfalwa (1430.), filius Sal de Salfalwa (1439., 1444 körül, 1446.), De Salfalwa (1468., 1494., 1507., 1508.), de Salfa (1468.) írják. (1365: Dl. 28074., 1377: br. Révay cs. llt. Div. fam. I. 14., 1387: Dl. 29442., 1406: Dl. 30410., 1429: Dl. 29772., 30432., 29462., 1430: Dl. 28812., 1437: Dl. 29464., 1439–1444: Tört. Tár. 1907. 111., 112. l., 1446: Dl. 32304., 1468: Dl. 27501., 27499., 1494: Dl. 30485., 1507: gr. Teleki cs. oklt. II. 292., 1508: Dl. 30976.); hol pedig (rendszerint: «de Salfalwa» előnévvel) magyarosan: Sal (1443: gr. Bethlen cs. llt., 1480: Dl. 29849.), Saly (1446: Dl. 32304.), Salphy (1459: Dl. 29511.), Salfy (1462: Dl. 29525.; 1467: Dl. 30208., 1472: Dl. 27512., 1478: Dl. 27708., 1493: Dl. 29874., 1495: Dl. 29886., 1497: Dl. 30236., 20603., 1500: Dl. 30950., 1506: Dl. 29600., 30069., 1507: Dl. 30972., 1510: Dl. 29614., 29932., 30984., 1514: Dl. 26491.), Salffy (1463: Dl. 29517., 1501: Dl. 30245., 1501–1502: Dl. 29587., 1502: Dl. 29900., 1509: Dl. 27593., 1512: Dl. 30075., 1515: Dl. 30270., 1520: Dl. 29981.) alakban. 1439-ben, mikor Sálfalvi István fiai: Sál, János és Gergely töröki Bakócz (Bogácz) Egyed fiával Györgygyel kölcsönös örökösödési szerződésre léptek, előbbiek Sálfalva és Barcsa helységekben levő birtokaikat sorolták föl. 1444. körül azonban ugyanennek az ekkor már néhai Töröki Bakócz-fia Egyed fiának Györgynek: Török, Csokmó, Várasvize, Alsó-Várasvize, Bucsin, Lutest, Kosztesd és Putinik helységekben bírt jószágait egyharmad részben ugyanezeknek a Sálfiaknak ítélték oda az erdélyi al-vajdák. Egy 1494. évi, csupán kivonatos másolatban fenmaradt oklevél szerint Sálfalvi Simon: Sálfalva és Barcsa helységek fele, továbbá Terek, Csokmó, Alsó-Várasvize, Felső-Várasvize, Bucsom, Putinel és Rosztesd részei fölött rendelkezett. 1510-ben ugyanő Csokmó helységben is birtokos volt. (L. Barcsai, váraskeszi Lépes, s a Barancskai cs. a., utóbbinál az 1520, évhez és Al-Diód városnál az 1443. évhez.)
Sándorházi cs. L. a Suki cs. alatt.
Sánta (felső-farkadini) cs. Santha. – Kétségkívül más néven: Farkadini vagy Felső-farkadini. (L. a Farkadini cs. alatt.) 1509-ben a farkadini Sánta János leánya, Sztanka asszony követeli a néhai atyja, ohábai másként alsófarkadini és felső-farkadini birtokaiból részére járó leánynegyedet, farkadini Móré Istvántól, mint a kinek kezén ez időtájt e birtokok vannak. 1515-ben ugyane két helységben levő birtokokon egyezkednek a nevezett Sztanka asszony (a néhai Párosi Miklós özvegye), fiai János, Lada, Laczkó és Demeter, továbbá a Párosi János leánya Sztanka (a kinek az említett farkandini Sánta János leánya: Bunaja volt az anyja) s édes testvérei: Mihály és Borcsa (1509: Dl. 29930., 1515: Dl. 29948.)
Sánta (livádi) cs. Santha. – A Livádi cs. egyik ága. (L. ott az 1495. évhez.)
Sánta (szent-emrei, alsó-szent-emrei) cs. Másként Szentimrei, Szentemrei, avagy szent-imrei Sztrigyi. – Lásd ez utóbbi néven az 1380. 1382. évhez.
S(i)eréli (Siréli, Serelyei sat.) cs. Haczaki kerületbeli oláh eredetű (eleinte kenéz) magyar nemes család volt. – Eleinte azonosnak látszik a R(i)usori családdal, mely Sierél vagy Serél helységben is birtokos s időnkint a «Serél» vagy «Seréli» nevet is viseli. (L. ott.) Később, a XVI. század elején valósággal külön válik e két család. Ez időtájt a Seréliek közül különösen Kende és Jakab szerepelnek. 1518-ban kívülök Kenderes, László (pap) és Dancsul jelennek meg, mint a Riusoriak szomszédosai, Riusor és Serél helységek igtatásakor; 1519-ben pedig Seréli Kende, Kenderes és Jakab pereskednek a Riusoriakkal Serél és Riusor részei miatt. (1472: Dl. 29842., 1478: Dl. 29841., 1479: Dl. 30048., 1499: Dl. 29574., 1508: Dl. 29928., 1509: Dl. 27590., 1518: DL 29964., 29966., 1519: Dl. 29973., 1523: Dl. 31041.)
Sikesd (teremi) cs. Küküllővármegyéből. – L, a Kéméndi cs. alatt.
Soklya (brancskai) cs. Soklya. (1520: Dl. 31031.) Balázs (nemes) – Berektye szomszédosaként szerepel ekkor.
Soklyósi cs. L. a Dédácsi és a Felpestesi (az 1499. évhez) cs. alatt.
Solymosi cs. László 1495-ben hunyadvármegyei kir. ember. (Dl. 30936.) Nem tudom, melyik Solymos értendő.
Sombori cs. Más néven Zsombori. – Dobokavármegyéből. – L. a vingárti Geréb cs. alatt.
Somkereki cs. Másként Somkereki Erdélyi. – L. e néven.
Suki cs. Más néven Zsuki. L. a vingárti Geréb cs. alatt is. – Kolozsvár megyéből. – 1470-ben Rápolti György Benczencz részeit, a melyeket még néhai Suki Mihálytól 32 forintban vett zálogba, a Mihály fiának Jánosnak bizonyos pénzösszegért és el nem mondott tekintetekből visszabocsátotta. 1477. decz. 19-én ugyane néhai Mihály fia János nyolcz fejérvármegyei és Benczencz hunyadvármegyei helységben bírt részeit Sándorházi Ambrus gyaloi (gyalui) várnagynak vetette zálogba. (Zsuki cs. llt. A. 21., Dl. 36403. pag. 149. n. 2.)
Supa (lensösi azaz lincsinai) cs. Swpa. (1475: Dl. 29530., 1487: Dl. 29862., 1494: Dl. 29562., 29564., 1497: Dl. 29570., 1498: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 2. num. 366–369., 1508: Dl. 29928.) 1446-ban Lensenei Supa és Balázs szerepel. 1475-ben és 1487-ben a «Supa» név már vezetéknév. (V. ö. a Lindzsinai vagy Lincsinai, Lensenei sat. cs. alatt.)
Svarcz (sztrigyi) cs. L. a szent-györgyi Makrai cs. alatt.
Szabó cs. Úgy látszik «várhelyi». – L. a Rákosdi cs. alatt.
Szabó (bajesdi) cs. Zabo. (1505: Dl. 29893., 1519: Dl. 30551.) A Bajesdi vagy Bojesdi cs. egyik ága. (L. ott.)
Szabó (szent-györgyi) cs. Zabo. (1498: Dl. 29889.) Talán a Marosmenti Szent-György helységből.
Szacsali (Szecseli, Szencseli sat.) cs. 1493-ban és 1494-ben «Zachely» névalakban fordul elő. – Haczaki kerületbeli oláh eredetű (eleinte kenéz) magyar nemes család volt. – 1444-ben Dán szerepel mint szomszédos nemes. 1453. végén (a vezetéknév kitétele nélkül) István, Simon és általok Vlajkol, továbbá Sztancsul (a Valkol fia) és Mihály (a Sztojka fia) kapják V. László királytól, mint az ő «hűséges oláhjai» (fideles nostri volahi), a haczaki kerületben fekvő Szacsal helységet és Szent-Péter helység részeit, a melyeket eddig ők és őseik is, a többi igazi nemesek módjára bírtak, – új-adományul, «a mennyiben e birtokok valamely királyi várhoz vagy erdélyrészi országos tisztséghez nem tartoznak». A beigtatásnak egyebek közt Szacsali Dancsul is ellentmondott. Ettőlfogva István évtizedekig állandóan szerepel; Dán pedig a nyolczvanas évek óta, a XVI. század első évtizedeiben is. Ez a Dán 1489-ben a néhai nádasdi Ongor János és Miklós némely javaiból (Szent-György sat.) járó nászhozomány miatt pörösködik domsosi Árka Lászlóval. (L. ugyane Dánra nézve a malomvizi Kendefi cs. az 1495. évhez.) 1494-ben (IX. 3.) nemes szocseli Dán Miklós és édes testvére, Simon és Kenóe kapják II. Ulászló királytól Szocsel (azaz Szacsal), Csapolya, Szentpéterfalva és Rea haczaki kerületbeli helységek részeit, új-adományul; majd ugyane napon egy másik oklevélben ugyane helységek más részeit Szocseli Mihály és Lupsa s általok unokatestvéreik Mihály és János (az István fiai), valamint István a Lupsa fia. 1496-ban, különösen a balaméri havasokra vonatkozó tanúvallatásnál Dán, Mihály, Lupsa, Kende és Simon tanuskodnak, a kik különben a következő két évtizedben is több ízben előkerülnek az oklevelekben. 1498-ban a hűtlenségbe esett Dán szecseli, csepe(j)i és reai birtokrészeit vingárti Geréb Lászlónak adományozta II. Ulászló király. Ekkor ugyanis a nevezett Dán a néhai nemes … Demeter és László (az oklevél itt hiányos) Szent-György, Puj és Farkaspataka helységekben levő részeit felkérvén a királytól, a beigtatás alkalmával (a vele vérrokon Szilvási, Barbátvizei és Maczesdi családok tagjaival, mint királyi emberrel, illetőleg szomszédosokkal együtt) a káptalani embert nem az ép nevezett birtokokhoz vezette, hanem csalárdul a saját csepeji telkéhez és Ohába nevű birtokhoz. Úgy latszik azonban, az erdélyi püspök sohasem jutott be e helységek, sem pedig az említett királyi ember illetőleg szomszédosok jószágainak valóságos birtokába, a melyeket ugyanekkor, hűtlenség czímén, szintén néki adományozott a király. 1507-ben László és Simon «szacsali Lupsa» nevet viselnek. 1511-ben Szacseli László és Demeter, a néhai Dán fiai követnek el hatalmaskodásokat. Ugyane családból való lehet az a Szacsali (Szecseli) vagy szacsali (szecseli, berettyei vagy berektyei) Móré István is, a ki a XVI. század eleje óta, felesége után, az oláh-berettyei Pogány család birtokaiban lett részes. (L. ott. 1444: Dl. 29478., 1453: Dl. 29497., 29498., 1462: Dl. 29516., 1475: Dl. 29533., 1482: Dl. 37653., 1487: Dl. 29862., 1489: br. Révay cs. llt. Kende I. 15., 1492: Dl. 29550., 1493: 29873., 1494: Dl. 29882., 29562., 29564., 1495: Dl. 29567., 1496: Dl. 29568., 31157., 30490., 1498: Gyulafeh. káp. házi llt. lad. 5. num. 762., 1499: Dl. 31157., 30493., 1500: Dl. 29581., 29582., 1503: Dl. 30067., 1505: Dl. 29595., 1507: Dl. 37797., 29918., 1508: Dl. 29927., 29928., 29610., 1511: Dl. 30532., 1513: Dl. 29944., 1518: Dl. 29964., 1521: Dl. 29646.). L. a Szentgyörgyi és a Vádi cs. alatt.
Szajos (sági) cs. L. a Dédácsi cs. alatt.
Szakamási cs. Zakamasy. (1478: Jófő vagyis Dobra város levéltára.) Úgy látszik nemes kenéz család volt. (V. ö. Jófő városnál és l. 1494: Dl. 30935. sz. alatt is.)
Szálláspatak(a)i (Szállási) cs. Haczaki kerületbeli oláh eredetű (eleinte kenéz) magyar nemes család volt. – 1411-ben Szálláspataki Jariszló fia Koszta, 1418-ban Szállási Koszta, mint a haczaki vár kerületének egyik esküdt kenéze szerepel. 1444-ben (VII. 6.) Zajk István s fiai, Miklós és Péter tilalmazzák Szálláspataki Dénest és Pestgéni Andrást: Szent-György, Szacsal és Szabadfalva helységek elfoglalásától. (V. ö. 1444-hez a Szentgyörgyi cs, a.) 1445-ben Szálláspataki Szaraczen (Sarachen), 1447-ben pedig Szálláspataki Borcs vagy Borcsa mint királyi emberek szerepelnek. 1453-ban (XI. 13.) kapják hű szolgálataikért V. László királytól a következő «oláhok» ú. m. Szálláspataki Szerecsen (Zerechen) fia, János; Kendris fia István; Balos fiai: Gergely, Balol és György; Jarol fiai, Miklós, Dancsul, Péter és Dénes; a Kozta (Costa) fia, Dancsul s a Dénes fia Kendris, a haczagi kerületben fekvő Felső-Szálláspatak 1/4 részét, a mely Sztroja (Stroya) nevű ősök után maradt rájok örökjogon s a melynek birtokában a többi igazi nemesek módjára (ad instar ceterorum verorum nobilium) eddig is benne voltak, – «a mennyiben t. i. e negyedrész valamely kir. várhoz vagy az erdélyi részek valamely tisztségéhez nem tartozik, azokkal a feltételekkel, szolgálmányokkal és szokásokkal, a melyekkel az előbbi magyar királyok az oláh kerületekben birtokokat és falvakat adományozni szoktak. («Sub eisdem conditionibus, servitutibus et consvetudinibus, quibus per predecessores nostros reges Hungarie in districtibus wolahorum possessiones et ville donari consveverunt.») Ugyanez időtájban (1453. nov. 15.) ugyanily feltételek mellett és megjegyzésekkel egy másik kir. adományt is nyernek e család tagjai, a kik azonban ekkor nem teljesen azonosak az ép felsoroltakkal. Ekkor kapják ugyanis Dénes, Szerecsen; István az ifjabb Kendris fia; Sorbul a Jarul fia; Kendris a nevezett Dénes fia; Gergely; Dancsul (Danchywl) a Kozta (Koztha) fia; Péter, Dancsul és Dénes a Jarul fiai – Merisor, Kirvádia és Malaesd helységeket (vagy ezeknek csupán részeit) és Bár helység egyharmadát, a haczági kerületben. 1457-ben (I. 12) a Jarul fiai, ezúttal Orbán, Dénes, Péter és Dancsul, kapják újra, hű szolgálataikért, szintén kir. adományul Felső-Szállás (azaz: Felső-Szálláspatak) részeit, a már említett megjegyzésekkel; s még ugyanez nap újra Szálláspataki Jarul fiai, Dénes, Orbán, Péter és Dancsul; Szentgyörgyi Kenderes fia Dénes; valamint Szálláspataki Szerecsen fia Szerecsen, Kozta (Kwztha) fia Dancsul s egy másik Kenderes fia István Alsó-Szállás, Ohába, Malajest, Krivágyie és Merisor helységeket, Felső-Szállás felét és Bár harmadát, szintén az ismeretes megjegyzésekkel. A beigtatás úgy 1453-ban, mint 1457-ben mindig szabályszerűen megtörtént. 1463-ban (XII. 24.) kapja Mátyás királytól nemes szálláspataki Erdélyi (Erdely) Péter és testvérei, (Szálláspataki) László és Szerecsen, az eddig Hunyadvárához tartozott Kurulyest királyi birtokot, 1501-ben Szálláspataki Kenderes Kis-Bár helységben birtokos. Ugyanő, mint kis-barissói (azaz kis-bári birtokos, 1508-ban «Felsőszálláspatak(a)i» nevet visel. Ugyane nevet viseli pl. László is, mint királyi ember, 1507-ben. (1360: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. 1. 61., 1411–1412: U. o. II. 24., 1418–1424: U. o. 32., 1426: Dl. 29461., 1438: br. Révay cs. llt. Kende. I. 6., 1440: Dl. 36390. pag. 55. n. 6., 1444: Dl. 29478., 1445: Dl. 29480., 1447: Dl. 29790, 1453: Dl. 29494., 29495., 1457: Dl. 29504., 29815. és Erd. tábla llt. Acta vetustiora 1754–68., 1458: Dl. 29818., 1463: Dl. 29518., 1464: Dl. 28276., 1480: Dl. 29849., 1481: br. Révay cs. llt. Kende I. 13., 1482: Dl. 37653. 28344., 14.94: Dl. 29563., 1496: Dl. 31157., 30480., 1499: Dl. 30494., 1500: Dl. 29581., 1501: Dl. 30954., 1505: Dl. 30510., 1507: Dl. 29603., 1508: Dl. 30514., 1521: Dl. 29646.) L. a Szentgyörgyi és a Karulyosdi vagy Károlfalusi cs. alatt.
Székely (al-pestesi) cs. Zekel. (1491: Dl. 29867., 1496 körül: Dl. 29980.) Imrét említi ez az oklevél (L. a Rápolti cs. alatt.)
Székely (fotosi vagy fotesi) cs. Kétségkívül a háromszéki sepsi (székely) székből. – L. a Bulcsi apátság alatt.
Székely (szent-iváni) Mihály. L. Solymos városnál.
Szennyes (szent-györgyi) cs. Zennyes. (1441: Dl. 29474.) Valószínűleg Szolnok-Szent-György értendő; mihez képest e család a Hermán-nemzetségből eredne. Maga az ez alkalommal szereplő Szennyes András ugyanegy lehet az ugyanez időtájt feltünő Szentgyörgyi Andrással. (1443: Dl. 29475. V. ö. a szent-andrási Csőkesz cs. alatt.)
Szentandrási (Szentanderiási) cs. Másként szent-andrási Csőkesz. – L. e néven.
Szentgyörgyi cs. 1500-ban Miklós mint szomszédos «gridi Zenthghewrgy» nevet viselt. (Tört. Tár. 1907. 116. l.) – 1392-ben (VII. 13.) Szentgyörgyi (Gergely fia) Kendres és Szentgyörgyi (Miklós fia) Laczk, a király jóváhagyásával birtokokat cserélvén, előbbinek Szentgyörgy, Patak, Gred és Kisfalu részei (a dévai kerületben), utóbbinak pedig Szálláspataka és Fenyalatt (a haczáki kerületben) jutottak, azzal a feltétellel, hogy magszakadás esetére e birtokokat kölcsönösen örökölhessék. Ez a «Kenderes» mint királyi ember 1404-ben és 1406-ban újra szerepel, s még az 1404. évben (VIII. 25.) kapja Zsigmond királytól, testvérével, Barbbal, továbbá a Jaroszló fiával, Kosztával, valamint ugyanezen Kenderes fiának, Miklósnak fiával, Laczkkal együtt (valamennyi mint «haczaki» kenéz) Szálláspataka kenézségét, a melynek birtokába az új-adományosokat az erdélyi káptalan, kir. ember jelenlétében, annak rendje szerint be is igtatta. E csere illetve adománylevél alapján idő folytán a Szentgyörgyi és Szálláspataki (szálláspataki Szerecsen sat.) családok keletkeztek illetve különödtek el. Az előttem fekvő töredékes adatok nyomán nehéz lenne e családok kialakulását genealogiai alapon szabatosan kifejteni; annál is inkább, mert egyes tagok, úgy látszik, fölváltva viselik időnként a Szálláspataki és Szentgyörgyi nevet, s vannak olyan Szentgyörgyiek és «szent-györgyi» előnevet viselő oly más köznemesek is, a kiknek a Szentgyörgyi (Sztrigy-Szentgyörgyi) családhoz való tartozását nehéz vagy épen lehetetlen eldönteni. – 1444-ben Dénes egy ízben mint szent-györgyi Kenderes Dénes, majd mint: Szentgyörgyi Kenderes szerepel, Szálláspatakai Kendressel együtt. 1451-ben a Szentgyörgyi Dénes fiait, Demetert és Lászlót, továbbá Radiszlót a Sztancsul fiát s Vádi Dán, Kopasz és András nevű nemeseket igtatják Hunyadi János kormányzó rendeletére Vád, Nalácz, Barest és Balamér helységek felébe, Szentgyörgyi Dénes kir. ember jelenlétében; 1457-ben pedig a Kenderes fiát, Dénest a Szálláspatakiakkal (l. ott) együtt Alsó-Szállás, Ohába, Malajest, Krivágyie, Merisor helységeknek, Felső-Szállás felének és Bár harmadának birtokába. Ugyanekkor Szentgyörgyi Demeter nevű kir. ember is szerepel. 1471-ben (III. 4.) László és édes testvére Demeter, valamint osztályos atyjokfia Dénes kapják Mátyás királytól Szent-György, Ohába, Szacsel, Székespataka és Grid helységeket, a melyekre vonatkozó irataikat mostanában a törökök elrabolták tőlük. 1472-ben Szentgyörgyi Ládo vagy Lado (Laado, Lado) elbeszéli, hogy midőn az alsómagyarországi végvárakat őrizte, édes testvérét Demetert és unokatestvérét a törökök fogságából kiváltotta, e czélra és más szükségei miatt 1600 arany-forintot vett fel kölcsön remetei Himfi Imre leányától: Margit asszonytól, előbb a néhai Dóczi Mihály özvegyétől, akkor pedig saját feleségétől, mely összeget Margit asszony előbbi férjétől örökölte. Nem bírván ez összeget pontos időben visszafizetni, 1000 forintért Szent-György, Székespatak, Szancsal, Ohába, Gred, Pul, Farkaspataka, Vád, Bares(z)t, Nalácz és Balamér helységekben levő részeit; – 600 forintért pedig a temesvármegyei Sárvár felét, mint örökbirtokait kötötte le feleségének és általa leányaiknak, Orsolyának és Annának. Néhány év mulva, a Ládó halála után, e kölcsön illetve a Margit asszony jegyajándéka miatt pör támadt s az ennek végén (1479. I. 26.) létrejött egyezség alkalmával Margit asszony kielégítettnek nyilváníttatván, az említett birtokok felét Szentgyörgyi (Dénes fia) Demeter fiának, Jánosnak, másik felét pedig az említett Dóczi Mihály és Margit asszony fiának: Gergelynek ítélte oda az erdélyi al-vajda. (Az ez alkalommal föltünő kir. emberek között Szentgyörgyi Kenderes is szerepel.) Dóczi Gergely csakugyan belépett a felsorolt jószágok némelyikének birtokába. 1482-ben (III. 4.), mivel állandóan a király szolgálatában, a török elleni harczokban foglalatoskodott, s ezért élete bizonytalan volt, nehogy közben birtokai idegen kézre kerüljenek, magtalan halála esetére egyebek közt e megyei Szent-György, Szancsal és Válya helységekben levő részeit is Dóczi Imrének adta, «a ki szükségében sokszor testvéri jóindulattal megsegíté». 1493-ban (VIlI. 27.) pedig ugyanez a Gergely, Szentgyörgyi Dénesnek (a néhai Kenderes fiának) és Miklósnak, a Dénes mostoha apjának visszabocsátotta Szent-György, Szacsal és Székespatak részeit, 500 forintért, mely összeg fejében nevezett Gergely e részeket annak idején néhai Szentgyörgyi Ladótól (a Dénes osztályos testvérétől) zálog czímen megszerezte. A nevezett Szentgyörgyi Miklóst és Dénest azonban már 1486-ban beigtatták, zálog czímen Szent-György, Szacsel és Válya részeibe, mint a néhai Ladó birtokaiba. Időközben, a Szentgyörgyi Demeter (György?) halála után (az 1480-as években?), a nádasdi Ungorok kérték fel a királytól e Demeter birtokait: Gered, Ohába, Szent-György, Szacsal és Vállya helységekben, a melyeknek egyes részeihez, úgy látszik nejök révén (1489., 1490.), Szacsali Dán és domsosi Árka László is jogot tartottak. 1493-ban (V. 15.) «Hungor» János szent-györgyi Oláh Miklóstól követeli e helységekben levő, jogtalanul elfoglalt részeit; de már ugyanez év végén (XII. 20.) ez a Miklós (ekkor Szentgyörgyi) kap a föntebb említett Szentgyörgyi Kenderes fiától Dénestől, mint mostoha fiától bizonyos belsőségeket és földet Szent-György helységben, kapja továbbá e Szent-György, Szacsal, Székespatak, Grid és Ohába ama részeinek felét is, a melyek egykor a Dénessel osztályos Szentgyörgyi Ladó birtokai voltak s a Miklós pénzén váltattak vissza; továbbá azoknak a szintén Miklós által visszaváltott itteni részeknek felét is, a melyek előbb a Szentgyörgyi Demeteréi voltak, aztán a nádasdi «Ongor» János és Miklós, valamint a domsosi Árka László kezére kerültek, s a melyeknek jog szerint szintén a Miklós mostoha fiára, az említett Szentgyörgyi Dénesre kellett szállaniok. – Közben, 1492-ben (III. I8.) úgy látszik ugyanez a (Szentgyörgyi) Miklós, Gredi Dán fiaival: Jánossal, Miklóssal, Mihálylyal, Lászlóval és Márkkal, valamint a Kenderes fiaival: Dáviddal és Lászlóval együtt zálog czímen Burjánfalva helység birtokába léptek be. – 1498. febr. 3-án a néhai nemes Szentgyörgyi Dénesnek, mint magvaszakadt nemesnek a szent koronára szállott összes birtokait Geréb László erdélyi püspöknek adta II. Ulászló király. A még ez évben megtörtént beigtatáskor Szent-György és Alsó-Szálláspataka részeit, továbbá a Szent-Györgyhöz tartozó Szacsal, Válya, Grid és Ohába helységeket mint egész birtokokat; végül Felső-Szálláspataka helységet s az ehez tartozó másik Ohába, Merisor, Krivádia és Malojesd helységeket sorolják fel e Dénes hátrahagyott birtokaiul. A beigtatásnak azonban többen ellen mondtak; jelesül Szentgyörgyi Miklós, továbbá a Szentgyörgyi Demeter leányai, Ilona asszony Szilvási Istvánné és Vissa asszony Szacsali Dánné; azután nemes szálláspatakai (azaz: felső-szálláspatakai) Szerecsen János, a saját s fiai, Szerecsen, Kenderes, Mihály és Miklós, valamint Szálláspatakai (azaz: Felsőszálláspatakai) Kenderes a Dancsul fia, a saját s atyja és édes testvérei, Laczkó, Jakab és Koszta nevében, a kiket aztán a nevezett püspök ellen pörbe is idéztek. A Szerecsenek és Szálláspatakiak vagyis Felsőszálláspatakiak azonban már a következő 1499. évi május közepén kiegyeztek Geréb László erdélyi püspökkel; olyformán, hogy utóbbi a néhai Szentgyörgyi Dénes fölsorolt birtokaiból Alsó-Szálláspataka, Felső-Szálláspataka, Ohába, Merisor, Krivádia és Malojesd összes illető részeit átengedte felső-szálláspatakai Szerecsen Jánosnak, fiainak, Szerecsennek, Kenderesnek, Mihálynak és Miklósnak, valamint Felsőszálláspatakai Dancsulnak s fiainak Kenderesnek, Jakabnak, Lászlónak és Kosztának; viszont utóbbiak: Szent-György, Szacsal, Vállya, Grid és másik Ohába helységekre nézve tett ellentmondásukat visszavonták, s a püspököt meghagyták e helységek békés birtokában. Közben, Geréb László erdélyi püspök és testvére Péter országbíró már 1498. tavaszán (IV. 4.) cselédjöknek és udvarnokuknak, domsosi Árka Jánosnak (a ki, mint látni fogjuk, az elhunyt Szentgyörgyi Dénes feleségének, Klára asszonynak fivére, tehát e Dénesnek sógora volt) és általa atyjának Lászlónak adományozták e birtokok közül Szent-György, Vállya, Szacsel, Ohába, továbbá «Felső-Szállás, Alsó-Szállás», Ohábad (!), Malajest, Krivádia és Merisor részeit, jutalmul azokért a szolgálatokért, melyeket nékik nevezett Árka János, kicsiny kora óta, számos reá bízott ügyben és dologban híven és buzgón teljesített; de azzal a feltétellel, hogy ha utóbbiak magtalanul halnának el, e birtokok az erdélyi káptalanra szálljanak. Ez adományt 1500-ban (máj.) II. Ulászló király is megerősítette: Szent-György, Szacsal, Válya, Ohába, továbbá Felső-Szálláspataka, Alsó-Szálláspataka, másik Ohába, Krivádia, Malojesd és Merisor helységekre vonatkozólag; mihez képest a beigtatás (az 1501. jan. 7. kelt levél szerint) szabályszerűen meg is történt. 1499. elején azonban a Szentgyörgyi Kendris özvegye, Dorottya asszony (ekkor a Szentgyörgyi Miklós felesége) és leánya, Judka (egy másik, ez évi oklevél szerint utóbbi a Pestesi vagyis Felpestesi Mátyás felesége s a Szentgyörgyi Deméter és neje Dorottya asszony leánya) pörbe fogták domsosi Árka Lászlót és Jánost, hogy ezek az ő, Szent:György, Szacsal, Válya, más néven Székespatak, Gréd és Ohába helységekbeli részeiket is hatalmasul elfoglalták. 1504-ben domsosi Árka János két czigány megvakítása miatt hűtlenségbe esvén, birtokait Bélai Barnabás szörényi bánnak s általa édes testvérének, Jánosnak és Folti Lászlónak adományozta II. Ulászló király. (VII. 1.) A beigtatáskor, majd kevéssel utóbb (VIII. 22.) külön is tiltakozik ez adományozás ellen domsosi Árka János és egész rokonsága, nádasdi Ongor János és Miklós; Anasztázia Pásztai Domokosné, az Árka János anyai nagynénje; Veronika ugyanezen János nővére, a lodomérczi Bradács István felesége; rekettyei Morsonai András és György; a néhai domsosi Árka László leányának, Ilonának fia, Dancsul; Ankó asszony, a ki a néhai Belmosavity Milos özvegyének, t. i. a domsosi Árka László leányának: Klára asszonynak leánya; és Zsófia asszony, az említett Bradács István és Veronka asszony leánya. (Az ép említett Ankó asszony 1512-ben a szálláspataki Szerecsen Mihály felesége, s ugyanez oklevél szerint a néhai Ssentgyörgyi Dénes és néhai domsosi Árka Klára asszony leánya. Kétségkívül ez a leszármazás helyes; Belmosevity Milos a damsosi Árka László leányának Klára asszonynak első férje lehetett.) Ez alkalommal Szent-György, Szacsel, Válya, a másik Ohába és Szálláspatak helységek tekintendők, a felsorolt birtokok között, Szentgyörgyi eredetűeknek. (V. ö. a dampsosi Morsina cs. alatt.) Ugyanekkor Árka János az erdélyi káptalan nevében külön is tilalmazza a királyt a négy első birtok eladományozásától. Úgy látszik azonban, Árka János továbbra is benne maradt e birtokok tulajdonában. Mert 1505. elején (I. 21.) fölkínálja Judka asszonynak, a néhai Szentgyörgyi Kendris leányának, a Felpestesi Mátyás feleségének Szent-György sat. (az oklevél itt hiányos) birtokból a leányági részt illetve leánynegyedet. Ugyanez évben később is benne találjuk őt e birtokokban, pl. (VII. 1.) Ohába, Girid és Szent-György helységekben. 1511. ápr. 16-ikán (egy fogalmazványszerű okiratban) elbeszéli az erdélyi káptalan, hogy néhai Geréb László erdélyi püspök annak idején «bizonyos feltételek mellett» adta Szent-György, Szacsal, Válya és Ohába helységeket a nem rég, maradékok hátrahagyása nélkül elhunyt domsosi Árka Jánosnak s most e feltételek szerint e birtokok a káptalanra, illetve a fejérvári egyházra szállottak. A káptalan meg akarván jutalmazni Vádi Miklósnak (a ki pl. 1505-ben Árka János szentgyörgyi udvarbírája) a néhai Árka János és a káptalan szolgálatában szerzett érdemeit, azon a négy jobbágytelken kívül, a melyet néki még boldogult Árka János, a káptalan írásbeli engedelmével hű szolgálataiért adományozott, még másik három jobbágytelket adott ugyanott, összesen 200 forint értékben. Három nappal később (1511. IV. 19.) azonban II. Ulászló király czobor-szent-mihályi Czobor Imre és Márton s Bradács Lőrincz kamarásainak, továbbá lodomérczi Bradács Istvánnak, Imrének és Györgynek adta, hű szolgálataikért, szent-györgyi (!) Árka János összes erdélyrészi birtokait. A beigtatás alkalmával az igtatást végző kolozsmonostori konvent Nádas és tartozékai, továbbá Szacsal, Ohába, Szent-György és Válya más néven Székespatak birtokokat nevezi meg. Utóbbi birtokcsoportra nézve, úgy látszik (mert az oklevél igen elmosódott) a fejérvári (erdélyi) káptalan is ellentmondott. 1514-ben (V. 5.) nemes Szálláspataki Kenderes s fiai János és István, a Jakab fiai, György, Dancsul és Nandra, továbbá a László fia Mihály, a nevezett Kenderes unokaöcscsei azt állították, hogy a föntebb emlegetett, még a XV. század kilenczvenes éveiben maradékok hátrahagyása nélkül elhunyt Szentgyörgyi Dénes alsószálláspatakai, felsőszálláspatakai és malojesdi birtokainak az ép említett Kenderes, Jakab és László testvérekre, részben pedig szálláspatakai Szerecsen Jánosra és Mihályra, mint a Szentgyörgyi Dénes osztályos testvéreire kellett volna azállaniok; s mégis e Dénes leánya Ankó asszony, e Szerecsen Mihály felesége, maga foglalta el magának ez összes birtokokat. A mi ellen aztán a Szálláspatakiak egyértelműleg tiltakoztak. (Egy 1521. évi oklevél szerint a leszármazás következő lett volna a Szálláspataki Kenderes apja volt Dancsul, ennek apja Koszta, ennek apja Jarul; a Szentgyörgyi Dénes apja pedig Kenderes, ennek apja Dia, s ennek apja az említett Jarul. – 1392: Dl. 29446., 1404: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. II. 1884. 23. l. és Dl. 29452., 29453., 29454.,1406: Dl. 29455., 1490: gr. Teleki cs. oklt. I. 530., 1438: U. o. II. 1., 1439: Dl. 30800. és gr. Teleki cs. oklt. II. 4–6., 1440: Dl. 36390. pag. 55. n. 6., 1441: Dl. 29473., 1443: Dl. 29475., 1444: Dl. 29478., 1451: Dl. 29491., 1452: Dl. 28612:, 1453: Dl. 29500., 29496., 29497., 1456: gr. Teleki cs. oklt. Il. 58., 1457: Dl. 29503., 29815., 29504., 1458: Dl. 29817., 29509., 1462: Dl. 29516., 1464: Dl. 28276., 1465: Dl. 29521., 1471: gróf Bethlen cs. llt, 1472., 1478., 1479: Dl. 29842., 1482: Dl. 18627., 1486: Dl. 29541., 1489: br. Révay cs. llt. Kende I. 15., 1490: Dl. 29866., 1492: Dl. 36516., 1493: Dl. 29872., 29558., 29877., 1496: Dl. 29568., 29554., 1498: Dl. 29571. és Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 2. num. 366–369., 371., 417., 1499: Dl. 29573., 29574., 29576. és Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. num. 768., 1500–1501: Dl. 30497., 29896., 29897., 1501–1502: Dl. 30504., 1504: Dl. 29589., 29590., 29907., 1505: Dl. 29910., 30965., 29595. 1508: Dl. 30515., 1511: Dl. 29617., 27597., 1512: Dl. 30075., 1514: Dl. 29947., 1521: Dl. 29646., 29984.) V. ö. a Szálláspataki, malomvizi Kendefi, Felpestesi és a Vádi cs. alatt. – Valószinűleg ugyane családhoz tartozik az a Szentgyörgyi László fia Miklós is, «a Sztrigy folyó kerületéből», a ki 1377-ben az erdélyi vajdától, I. Lajos király jóváhagyásával (a Sztrigy-Szentgyörgy közelében fekvő) Fel-Kitid, Al-Kitid és Aklos helységek kenézségét kapta. (Dl. 30716.)
Szentgyörgyi cs. Azaz Szolnokszentgyörgyi Belsőszolnokvármegyéből. Másként, a XV. század elején Felpestesi. (L. a kerekegyházi Laczkfi cs. alatt.) – A Hermán-nemzetségből. – 1455-ben (I. 2.) Szentgyörgyi Miklós (a László fia) s fiai Gergely, György, Albert és Dénes tilalmazzák felpestesi Makrai Tamást (a Péter fiát), bizonyos fel-pestest és németű részek bitorlásától. 1475–1508. közt csupán egyes nemesek (Gergely, János, Simon, Demeter és Balázs) fordulnak elő e néven, a kik talán e (vagy a Dédács-vidéki Szent-Györgyről nevezett, nem e nemzetségből való) családhoz tartoznak. 1505-ben Szentgyörgyi György, Albert, Dénes (pap), továbbá László és Pál (a Gergely fiai), mint «testvérek», szent-györgyi Makrai Bertalan és Sebestyén «testvérekkel» együtt, hogy kevesdfalvi részüket idegen kézből kiválthassák, hosszúligeti és kevesdfalvi más jószágukat nemes bácsfalvai Pap Máténak s gyermekeinek, Jánosnak és Magdolnának vetették zálogba. De még ugyanez évben nemes Szentgyörgyi Dénes (pap), György és Albert a néhai Miklós fiai, továbbá szentgyörgyi Makrai Bertalan (a néhai Tamás fia) mint legközelebbi rokonok zálogba akarják venni a néhai Fejérvári (de Alba regale, máskor: Novaji) Márton (a ki a néhai Mihály deáknak és Szentgyörgyi Egyed leányának, a néhai Annának fia) birtokrészeit, jelesül nemesi udvarházát és három jobbágytelkét Fel-Pestesen, három jobbágytelkét és a Petespataka mellett levő malmát Középteleken, valamint Németi és Kövesfalu helységekben levő részjószágait, a melyek ekkor a Barcsai Ákos, Gáspár, Lénárt, András és János, továbbá a néhai Barcsai János özvegye, Borbála asszony kezén voltak zálogban. Úgy látszik, az ép emlegetett Szentgyörgyi Albert viseli 1515-ben a szentgyörgyi Nagy (Nagh) nevet. – 1507-ben Szentgyörgyi György Mocsal, Fel-Pestes, Tamástelke és Középtelek helységekben bírt részeit fel-pestesi Nagy Pálnak zálogosította el. (1455: Dl. 36407. pag. 59. n. 1., 1456: gr. Teleki cs. oklt. II. 58:, 1475: Dl. 29532., 1496: Dl. 29554., 1500: Dl. 30950., 1503: Dl. 29904., 1505: Dl. 36399. pag. 143. n. 1., Dl. 29596., 1507: Dl. 36399. pag. 166. n. 1., 1508: Dl. 30515., 1515: Dl. 30270.) V. ö. 1387: Dl. 29441., 29442. és dr. Amlacher Albert és dr. Wertner Mór értekezését Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. XI., XII. évf. – L. a. szentgyörgyi Szennyes, Felpestesi, Németi, szent-györgyi Makrai, szent-andrási Csőkesz cs. és Németi helység a.
Szentgyörgyi cs. Ily nevű család több is volt e megyében, s néha igen nehéz, sőt lehetetlen meghatározni: melyik Szent-György értendő. De kétségkívül volt ilynevű család a Maros mentén (Dédács vidékén?) feküdt Szent-György helységből is. Olykor az idevaló többi családokat (l. e helységnél) szintén nevezhették Szentgyörgyieknek. (V. ö. 1500: Dl. 30950., 1503: Dl. 29904.)
Szentgyörgyi Péter erdélyi vajda. L. Al-Diód városnál, az 1508–9. évhez.
Szentimrei cs. Úgy látszik, nem azonos a szent-imrei Sztrigyi vagyis másként Szentimrei családdal. – 1509-ben (szept. 4.) Szentimrei (másként Morvaországi vagy Morvai, latinul: de Morauia) András deák dévai várnagy, a következő hónapban az erdélyi vajda dévai és al-diódi jövedelmeinek kezelője (administrator proventuum nostrorum scilicet Wayuode Transsilvaniensis etc.) cserébe veszi a haczáki kerületben levő Középső-Szilvás helység és Alsó-Szilvás puszta részeit mező-keszi Palásti Péter és édes testvérei, Balázs és Gergely hontmegyei nemesektől, a mosonyvármegyei Lövöld (értsd: Level vagy Levél) részeiért. Az ez évi október hó folyamán megejtett igtatás alkalmával a cserélő Palásti Péterrel együtt, mint társát, szilvási Szilva Boldizsárt is fölemlítik. (1509: Dl. 27590., 27588., 27589., 30339., 28677.)
Szentimrei (Szentemrei) cs. Másként: szent-imrei Sztrigyi. – L. e néven.
Szentiváni (Székely) Mihály. L. Solymos városnál.
Szentkirályi cs. L. a Barcsai és szent-imrei Sztriggyi cs. alatt. V. ö. 1358: Dl. 30388., 1366: Dl. 30688., 1382: Dl. 29438., 1386: Dl. 29440.
Szentmáriai cs. L. Szent-Mária helység a.
Szentmiklósi cs. L. a Barcsai (az 1483. évhez) cs. alatt.
Szentpéterfalv(a)i (Szentpéteri) cs. Más néven: Péterfalvi is. – Haczaki kerületbeli oláh eredetű (eleinte kenéz) magyar nemes család volt és rokon az Oncsokfalvi (Oncsoki, Oncsok sat.) családdal. (L. ott.) – Szent- Péterfalva (Szent-Péter, Péterfalva), Oncsokfalva (Uncsukfalva sat.) és Re(j)a helységek részeit bírta. Belőle ágazott ki a szent-péterfalvi Törlis (Turlis?) család. (L. ezt külön is.) 1411-ben és 1418-ban Szentpéterfalvi István a Dán fia, mint a haczaki vár kerületének egyik esküdt kenéze szerepel. 1493-ban Szentpéteri Dán, Bár és Demeter mint királyi emberek, 1496-ban Szentpéterfalv(a)i Péter és János, az 1508. évi farkadini tanuvallatás alkalmával pedig Szentpéterfalv(a)i László, Jován és Demeter mint szomszédos nemesek tanuskodnak. (1411–1412: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. II. 1884. 24. l., 1418–1424: U. o. 32. 1., 1447: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 8. num. 1033., 1493: Dl. 29560., 1495. Dl. 29885., 29567., 1496: Dl. 30939., 29568., 1505: Dl. 29893., 1506: Dl. 36524., 1508: Dl. 29928.)
Szerecsen (szálláspataki, szálláspatakai, felső-szálláspatakai) cs. A Szálláspataki vagy Szálláspatakai család egyik ága. (L. ott.) Eleinte Szálláspataki Szaraczén (pl. 1445.), azután Szálláspataki Szerecsen (pl. 1453. 1463.) néven szerepel. Később a «Szerecsen» név család-, illetve vezetéknévvé válik, következő alakokban: Zerechen. (1494: Dl. 29563., 29564.. 1499: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5 num. 768., 1500: Dl. 29895., 29581., 1501: Dl. 30954., 1505: Dl. 29893., 1508: Dl. 30514., 1509: Dl. 27590., 1511: Dl. 27597., 1512: Dl. 30075., 1513: Dl. 37933., 1514: Dl. 29947., 1515: Dl. 29948., 28687., 1517: Dl. 29632., 1521: Dl. 29984., 29646.) Zerechyn. (1496: Dl. 31157.) L. a dampsosi Morsina és a Karulyosdi vagy Károlyfalvi cs. alatt.
Szer(e)dahelyi Miklós. L. a Betleni cs. alatt.
Szilágyi Mihály (horogszegi). 1458-ban mint kormányzó Déva várát és városát mondja magáénak. (L. ott.)
Szilvási cs. 1494-ben «Zylwasy». – Haczaki kerületbeli oláh eredetű (eleinte kenéz) magyar nemes család volt. – Nagyjából, 1360–1460. közt állandóan e nevet használják a család különböző tagjai, jelesül 1360-ban Dragumir, 1430-ban és 1438-ban István, 1444-ben és 1446-ban Bokor, 1448-ban és 1453-han Demeter, 1457-ben Dragot (1473-ban Dragota), 1462-ben és 1464-ben Tivadar a Bokor fia, 1473-ban László. De már ugyanez évben az ép nevezett Tivadar – Felsőszilvási nevet is visel. Ez időtől fogva leginkább a Felsőszilvásiak kezdenek szerepelni, de ezenkívül a Szilvásiak is, a kik legtöbbször szintén a «Felsőszilvási» család tagjai. Elvétve azonban az Alsószilvásiak is feltűnnek (pl. 1497-ben Kende, 1508-ban Duma), olykor (pl. 1505-ben) szintén egyszerűen csak «Szilvási» néven. – 1479-ben Szilvási László, Demeter, Kende és Dien, 1480-ban Felsőszilvási Plén (Pleen) és Koszta, 1481-ben Felsőszilvási Nán (a Dragota fia) kerülnek elénk az oklevelekben. 1482-ben Felsőszilvási Opris (a néhai Nupcsa fia) tart jogot a néhai Felsőszilvási Petromán felső-szilvás részeihez; 1485-ben pedig Felsőszilvási Tivadar keres bizonyos iratokat más, e kerületbeli nemesekkel együtt, bizonyos, Farkadin és Kragulis helységekben levő birtokrészekre vonatkozólag. 1494-ben Ban(y)ilai Dán kívánja magát igtattatni néhai nagyanyja, Felsőszilvási Nyága (a néhai Juga leánya) felső-szilvása részeibe. A beigtatásnak azonban Felsőszilvási István, Plej, Susmán, Dán, Koszti, Éliás vagyis Illés és András ellenmondtak. 1497-ben (egy hiányos oklevél szerint) Felsőszilvási István, Koszta, Illés, Bukor és Daniló (a néhai Buniló fiai), Sztán (a néhai Mihály fia), Pelej vagy Peleus, Péter, László és András kapják II. Ulászló királytól Felső-Szilvás részeit. A beigtatásnak azonban nemes Felsőszilvási János, Nán és Barb (a Dragota fiai), Miklós … Bogdán … (az Opris fiai), Lázár … (a Mihályla fia), Szlavol és Miklós, továbbá Jován (a Szlavol fia), azután Nisztor …. Barb és Dán, azután István (a Dikol fia), Sztancsul (a Barbul fia), Péter és István (a Banyó fiai), Ötvös (Aurifaber) Koszta, Dán, János (a másik Dikol fia) ellentmondtak. 1503-ban egy ízben Szilvási azaz Felsőszilvási (Pap fia) István szerepel a szomszédosok között. 1504-ben nemes Bolinai Demeter (a néhai Dán fia) tart jogot őse, Naszta asszony szilvási (értsd: felső-szilvási) birtokához, melyet Szilvási (azaz Felsőszilvási) Sztán, Danilla, Éliás és Bokor, továbbá Koszta és István, a néhai Péter (?) fia, elfoglalva tartanak. Az 1508, évi farkadini tanuvallatás alkalmával (Alsószilvási Dumán kívül) a Felsőszilvásiak közül Éliás, a két Demeter, a két Barb, Ladis; Danila, a két István, Lázár, a két Péter, a két Miklós, a két Hanus, a két Jován, Sztancsul, a két Sztán, a két János, Dán, a két László, Susmán, Bogdán és András tanuskodnak. A következő 1509. évben, midőn Szentimrei András deákot Közép-Szilvás helység és Alsószilvás puszta birtokába beigtatják (l. a Szentimrei cs. alatt.), a szomszédosok között szilvási Kopasz (Kopaz) Gál, Szilvási Miklós és Demeter és Szilvási Török (Thewrek) Dénes is megjelennek. – Idáig tehát, csekély kivétellel, leginkább a Felsőszilvási család tagjai szerepelnek. 1498-ban a «Szilvási» Kende, Simon és János «hűtlenségbe esett nemesek» szilvása birtokait vingárti Geréb László erdélyi püspöknek adományozta II. Ulászló király, minthogy szomszédosi minőségben ők is részt vettek vérrokonuknak, Szecseli Dánnak Szent-György, Puj és Farkaspataka helységek birtokába csalárdul történt beigtatásában. Ezek a «Szilvásiak» inkább az «Alsószilvási» családhoz tartoztak. Úgy látszik azonban, az erdélyi püspök sohasem jutott be sem e helységek, sem pedig az ez alkalommal szintén hűtlenségbe esett többi nemesek jószágainak valóságos birtokába. (V. ö. Szecseli cs. alatt, ez évhez.) (1360: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. I. 61., 1430: gr. Teleki cs. oklt. I. 530., 1438: br. Révay cs. llt. Kende I. 6. és gr. Teleki cs. oklt. II. 1., 1444: Dl. 29476., 1446: Dl. 29481., 1448: Dl. 29486., 1453: Dl. 29494., 1457: Dl. 29505., 36510,, 1462: Dl. 29515., 1464: Dl. 30853.; 29824., 1473: Dl. 29837., 1479: Dl. 29844., 30221., 32391., 1480: Dl. 29849., 1481: br. Révay cs. llt. Kende I. 12., 1482: Dl. 28344., 1485: Dl. 29860., 1487: Dl. 29862., 1490: Dl. 29866., 1494: Dl. 29562., 29564., 29565., 1495: Dl. 29567., 1497: Dl. 29570., 1498: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. num. 762., 1500: Dl. 30497., 1503: Dl 30067., 1504: Dl. 29593„ 1507: Dl. 37797., 29918., 1508: Dl. 29928., 1509: Dl. 27590., 1516: Dl. 29956., 1519: Dl. 30551,) V. ö. Szilvás helység a., és l. a Farkadini cs. alatt.
Szilva (szilvási) Boldizsár. L. a Szentimrei cs. alatt.
Szobi Mihály. L. Al-Diód városnál (az 1510. évtől fogva), továbbá a váras-keszi Lépes cs. és Solymos város a.
Sztrelrei Cs. L. Sztrelye helység a.
Sztrigyfalvi (Sztrigyi) cs. L. a Zejkfalvi cs. alatt.
Sztrigyi (Svarcz) cs. L. a szent-györgyi Makrai cs. alatt.
Sztrigyi (szent-imrei, szent-emrei) cs. Másként (1387. 1495. 1496. 1499. 1509. 1513. 1515.) Szentimrei, Szenlemrei, Sztrigyszentemrichi azaz Sztrigyszentimrei. – 1431-ben, 1476-ban és 1497-ben «Sztrigy», 1477-ben «Strygy», 1498-ban, 1507-ben, 1509-ben és 1519-ben «Zthrygy», 1501-ben: «Strigi, Ztrygy, Zthrygy», 1503-ban «Zthryghy», 1508-ban: «Zthryghy» alakban fordul elő. 1515-ben ezenkívül a család egyik tagja az Ág-Sztrigyi nevet is viseli. – Úgy látszik, e család egyik őse az az 1380-ban (szentemrei Orros vagy Orrus Benedekkel együtt) fölmerülő Sánta (Santha) László, a ki 1382-ben alsó-szent-emrei Sánta (Santa) László néven szerepel. 1387-ben úgy látszik e Lászlónak fia, Szentemrei Péter és Dénes fia Dénes kapják Zsigmond királytól Sztroja helységet, mely eddig a dévai királyi várhoz tartozott, s a melynek birtokába az új-adományosokat szabáIyszerűen be is igtatták. 1391-ben bizonyára ez a Péter és Dénes a László fiai, (ekkor már: «de Sryg», sőt «de Izstrig dicti de Sancto Emerico») foglaltak el állítólag bizonyos lozsádi földterületet Sztrojafalva nevű birtokukhoz. 1445-ben (VII. 28.) kapja kétségkívül ugyanez a Péter, már mint erdélyi al-vajda, Zsigmond királytól a három Denk helységet, melyek eddig a dévai királyi várhoz tartoztak. 1421-ben (lI. 8.) e már régebben elhunyt Péter «mester» gyermekei: László fejérvári főesperes és Imre, azokért a szivességekért, a melyeket nékik, mikor atyjok halála után mint kiskorúak hátramaradtak, anyai nagybátyjuk (avunculus) Somkereki (Miklós fia) Antal, birtókaik igazgatásában és megvédelmezésében tett, három Denk nevű birtokaik kétharmad részét e nagybátyjoknak, Antalnak és kiskorú fiának, Gelét-nek adták, sőt magtalan haláluk esetére a többi egyharmad részt is nékik igérték; azzal a feltétellel, hogy ha a nevezett Somkerekiek magtalanul halnának el, e birtokok a Sztrigyiekre vagy utódaikra vissza szálljanak. 1425-ben nyugtatja a két Sztrigyi és nővérök, Ilona, Somkereki Erdélyi Antalt, hogy utóbbi az atyjok halála után kezére került Szent-Emre, a három Denk és Petany helységek részeit nékik (II. 10.) visszaadta. 1463-ban a Mihály alsó-denki és márton-denki kenézei szerepelnek. 1494 táján a Szentkirályiaktól bírtak zálogban bizonyos részeket. 1501-ben az elhunyt Sztrigyi (néhai Mihály fia) Móricz birtokait ú. m. Szent-Imre, Petrény és Lonka felét, Nagy-Deng, Kis-Deng és Márton-Deng részeit Kolonity(i) Miklós kir. lovászmester és Barcsai Ákos kapták kir. adományul; a beigtatásnak azonban az első három birtokra nézve Sztrigyi Dénes és a néhai Mihály özvegye, Borbála asszony (az új adományos, Barcsai Ákos nővére), továbbá ugyane néhai Mihály leányai: Zsófia (Décsei Bálintné) és Orsolya (illyei Dienesi Miklósné) ellentmondtak. 1515-ben a Szentimrei (Dénes fiának, Dánielnek fia) György azt a zálogösszeget akarta megfizetni, a melyért néhai szent-imrei Ág-Sztrigpi (Agh Ztbrygy) Dénes, a néhai Sztrigyi Miklós édes testvére, a nevezett Dániel nagyatyja Szent-Imre, Petrény és Lonka részeit néhai Barcsai Jánosnak és Tamásnak elzálogosította s ilykép ki akarta váltani e birtokokat a mostani zálogbirtokosoktól, Barcsai (néhai János fiától) Andrástól; a fönt említett Barcsai János fiának, Gáspárnak fiaitól Boldizsártól, Menyhérttől és Gáspártól; a szintén említett Barcsai Tamás fiának, Ákosnak fiaitól Györgytől, Mártontól, Andrástól és Tamástól, s a nevezett Ákos özvegyétől, Katalin asszonytól. (1377: Dl. 29434., 1380: Dl. 29721., 1382: Dl. 29438., 1387: Akadémiai kézirattár., 1390: gr. Teleki cs. oklt. I. 223., 1391: Dl. 30744., 1405: gr. Teleki cs. oklt. I. 303., 1406: Dl. 30410., 1409: Dl. 37591., 1421: gr. Teleki cs. oklt. I. 447–454., 1425: U. o. 475., 1431: Dl. 30311., 1438: Dl. 29465., Dl. 37087. pag 9. 1446: Dl. 32304., 29482., 1455: Dl. 36407. pag. 70. n. 1., 1463: Dl. 29517., 1475: Dl. 29532., 1476: Dl. 27705., 1477: Dl. 27704., 1483: Dl. 29538., 1494: gr. Teleki cs. oklt. II. 195., 1495: Dl. 30936., 29886., 1496: Dl. 29568., 1498: Dl. 29889., 28881., 1499: Dl. 29574., 1499: Dl. 30238., 1500: br. Révay cs. llt. Kende I. 21.., 1501: Dl. 30245., 1501–1502: Dl. 39587. és 30504., 1503: Dl. 30247., 1504: Dl. 29589., 29907., 1505: Dl. 28888., 1506: Dl. 29601., 1507: Dl. 30255., 29604., 1508: Dl. 28889., 1509: Dl. 27596., 1511: Dl. 29942., 1513: Dl. 29622., 1515: Dl. 29949., 29950., 1519: Dl. 29971.) L. a berektyei Pogány, Barcsai, somkereki Erdélyi és a Barbátviz(e)i cs. alatt.
Sztrigyszentemrichi (Sztrigyszentimrei) cs. L. Sztrigyi (szent-imrei) néven.
Sztrojai cs. L. Sztrelye helység a.
Szunyog (harai) cs. Zwnyog. (1503: Dl. 30962.)
Szunyogszegi cs. 1503-ban a néhai Szunyogszegi Vincze leányának a néhai Erzsébetnek a már szintén elhunyt (harai) Géberjén Mihálytól született fia Harai (Géberjén) Bálint, s az említett Vincze másik leányának a néhai Margitnak Rákosdi Keresztélytől született leánya Margit egyezkednek Szunyogszeg részei fölött a néhai szunyogszegi Tar (Thar) István fiaival, Balázszsal és Jánossal. (Dl. 29904.)
Tarczal (tót-selymesi) János. Al-Diód városát (l. ott) bírta egy ideig a XVI. század elején.
Tárnok (Tárnak, macskási, rápolti, bakai vagyis bakaji) cs. Másként Macskási. (L. e néven külön is.) Temesvármegyéből. – 1492-ben Péter, felesége Ilona és fia János «bizonyos czímen» Tóti helység birtokához tartottak jogot. 1496-ban (az illető oklevél csonka) bizonyára ugyane Pétert, feleségét … gyermekeit, Jánost és Sárát, Macskásit … Alsó-Várasvize, Felső-Várasvize, Bucsú, Ludasd, Putine, Kos(z)test, Csokmó és Törek helységek birtokába igtatták. – Ugyanez idő tájt házasság útján a Rápoltiak birtokaiban szereztek vagy kaptak részeket; ezért e megyei birtokaik további történetét ennél a családnál állítottam össze. (L. ott. V. ö. a Betleni és a váras-keszi Lépes cs. alatt. – 1492: Dl. 30928., 1495: Dl. 30936., 1496: Dl. 29887., 1496 körül-1521: Dl. 29980., 1498: Dl. 29889., 1500: Dl. 30950., 1505: Dl. 29353., 32560., 1508: Dl. 30976., 29359., 30516., 1509: Dl. 30980., 28677., 1510: Dl. 29614., 1511: Dl. 30989., 1513: Dl. 30264., 31002., 31000., 1513–1515: Dl. 30076., 1515: Dl. 30270., 1516: Dl. 31010., 31011., 1520 körül: Dl. 29643., 1520–21: Dl. 29979., 29980., 1523: Dl. 31039., 30558., 1526: Dl. 36401. pag. 99. n. 1.)
Tar (szunyogszegi) cs. L. a Szunyogszegi cs. alatt.
Tatár (bizerei) cs. Temesvármegyéből. – L. a Mutnoki cs. alatt.
Temesvári Vincze hunyadi várnagy. L. a Felpestesi (az 1491. évhez) cs. alatt.
Tereki cs. L. Töreki néven.
Tivadar (törzseki) cs. Másként Bretyelin sat. (törzseki, törzsekesi) cs. – L. e néven.
Tompai (Tompa, Tompafalvi) cs. 1404-ben (Dl. 29454.) Tompafalvi (Pető fia) Balázs szerepel, a ki, úgy látszik, a Tompai család egyik tagja. Talán az a Balázs értendő, a kitől a tompai Balazse-fi vagy Blaskó család ered. (L. ott.) 1508-ban: Balázs «Thompa de eadem Thompa» alakban szintén előfordul. (Dl. 28889. – V. ö. 1430: Dl. 28812., 1443: Dl. 29475., 1449: Dl: 36391., pag. 92. n. 1., 1462: Dl. 29514., 1475: Dl. 29531., 1480: Dl. 29536., 1482: Dl. 30904., 28325., 1495: Dl. 29886., 1498: Dl. 28881., 1501: Dl. 28887., 1505: Dl. 28888., 1508: Dl. 28889.)
Tordasi cs. L. a szent-andrási Csőkesz cs. alatt.
Tormás (hosdáti) cs. Thormas. (1496: Dl. 29568.)
Tormás (kereszturi) cs. Thormas. (1521: Dl. 29648.) A két Bó(z)s helységben is birtokos.
Totesdi cs. 1500-ban egy ízben «Thothesdy». – Haczaki kerületbeli oláh eredetű (eleinte kenéz) magyar nemes család volt. – 1464–1503. közt Miklós, 1487-ben János, később, 1508-ban Sztroja, 1510–1520. közt István és László vagy Lada szerepel. (1464: Dl. 29520., 1487: Dl. 29542., 1493: Dl. 29876., 1495: Dl. 29567., 1500: Dl. 29582., 1503: Dl. 30067., 1508: Dl. 29928., 1510: Dl. 30527., 1510–1511: Dl. 30526., 1516: Dl. 29951., 1519: Dl. 30551.) V. ö. Tótfalu vagy Totesd helység és a Mo(r)sina (dampsosi) cs. alatt.
Tót (kis-illédi) cs. L. a szent-andrási Csőkesz cs. alatt.
Tót (tót-kalánteleki) cs. L. Kalántel(e)ke helység a.
Töreki (Töröki, Tereki) cs. 1362-ben Töreki Bakócz (Bakoch) mester és János (a Tamás fiai): Kövespatak és Bábolna helységekben, – 1364-ben ugyanezek a Törekiek (ekkor «Bachoch») Bábolna vidékén birtokosok. 1390. óta a «Bakoch» fia és unokaöcscse áll pörben a Rápoltiakkal, szintén Bábolna és vidéke tulajdonjoga miatt. 1404-ben ez a család kapja (Töreki néven) Gyód (azaz: Al-Diód) királyi birtokot. (L. ott a városok között.) 1405-ben e családból való Miklós, a «Bakouch» fia, a kit 1409-ben már töreki «Bakoch dictus» Miklós néven sorolnak fel. 1429-ben: töreki «Bakochy» György, 1443-ban töreki «Bakocz» György szerepel. 1439-ben töröki vagy tereki «Bokoch» (vagy «Bogacz») Egyed fia György Sálfalv(a)i István fiaival Sállal, Jánossal és Gergellyel «a vérrokonság szeretetétől indíttatva» kölcsönös örökösödési szerződésre lépvén, a maga részéről némely fejér- és küküllővármegyei birtokain kívül Török, Csokmó, Al-Diód s a hozzátartozó Homoróg és Cseb, továbbá Alsó-Városvize, Bucsin, Lutest, Putnik (azaz Putinil), Kosztesd, Alsó-Keted, Felső-Keted és Aklos hunyadvármegyei helységekben levő birtokait sorolja föl. E szerződést 1439. június 8-án Albert király is jóváhagyta. 1444. körül azonban ennek az ekkor már elhunyt «Töröki Bakócz fia Egyed fiának Györgynek» Alsó-Diód vagy Al-Diód más néven Alsófalu s Homoród és Cseb nevű birtokait Illyei Dienes-fi János fiainak Jánosnak és Andrásnak, Török, Csokmó, Várasvize, Alsó-Várasvize, Bucsin, Lutest, Kosztesd és Putnik helységek kétharmad részét váras-keszi Lépes Lorántnak s Lépes János fiainak Miklós dobokai főesperesnek és Andrásnak, egyharmad részét pedig (Sálfalvai) Sál-fi István fiainak Sálnak, Jánosnak és Gergelynek ítélték oda az erdélyi al-vajdák. (1362: Dl. 30680., 1364: Dl. 29698., 1390: Dl. 29736., 1394: Dl. 30778., 1404: Dl. 29747., 1405: gr. Teleki cs. oklt. I. 303., 1407: Dl. 29749., 1409: Dl. 37591., 1429: Dl. 29772., 30432., 1439: br. Jósika cs. llt. f. XXXIX. n. 1., 1439–1444 körül: Tört. Tár. 1907. 111., 112. 1., 1443: gróf Gyulay cs. llt. az Erd. Múzeumban.)
Törlis (Turlis? szent-péterfalvi) cs. Thwrl… (1505: Dl. 29595.) Thewrlys (? 1505: Dl. 30510.) Thwrlis (1506: Dl. 29601.) Thwrlyis. (1508: Dl. 29605.) Ez oklevelekben állandóan Demeter szerepel, a kit más alkalommal Szentpéterfalvi, Szentpéteri, sőt Péterfalvi néven is neveznek. – L. a Szentpéterfalvai és Oncsokfalvi cs. alatt is.
Török (bajesdi, nagy-bajesdi) cs. Thewrek. (1501: Dl. 30954., 1505: Dl. 31162., 1508: Dl. 30514., 1519: Dl. 30551.) Thwrk. (1523: Dl. 31041.) A Bajesdi vagy Bojesdi család egyik ága. (L. ott.) Ez oklevelekben állandóan csupán János szerepel.
Török (Terek, bérczi) cs. Therek. (1509–1515: Dl. 24348., 1515: Dl. 29950.) Thewrek. (1515: Dl. 29626., 1520: Dl. 23307., 1526: Dl. 29655.) L. Bércz helység a.
Török (pestesi, al-pestesi) cs. Thwrewk. (1453: Dl. 30190.) Therewk. (1496: Dl. 29568.) Thewrewk. (1496 körül: Dl. 29980., 1513: Dl. 30076.) 1453-ban János, később Péter, András és János szerepelnek e családból. Úgy látszik e családhoz tartoznak 1453-ban Albert és László is, a Miklós fiai. (L. a Rápolti cs. alatt.)
Török (ponori) cs. Therewk. (1499: Dl. 30494., 1507: Dl. 29921., 1508: Dl. 29928.) Thewrek. (1501: Dl. 30954.) Haczaki kerületbeli oláh eredetű (eleinte kenéz) magyar nemes család volt. A Ponori család (l. ott) egyik ága. Ez időszakból csupán Péter ismeretes előttem.
Török (szilvási) cs. Thewrek. (1509: Dl. 27590.) L. a Szilvási cs. alatt, ez évhez.
Török (vádi) cs. Thewrek. (1499–1501: Dl. 30495., 29585., 1505: Dl. 29893., 1514: Dl. 29625.) A Vádi család egyik ága. (L. ott.)
Törzsök (Törzseki, Törzsekesi) cs. Másként Bretyelin sat. (törzseki, törzsekesi) cs. – L. e néven.
Tust(y)ai (Tustyei) cs. Haczaki kerületbeli oláh eredetű (eleinte kenéz) magyar nemes család volt. – 1462-ben Vlada, később a XV. század végén és a XVI. század elején Péter, majd László és István szerepelnek e családból. (1462: Dl. 29515., 1498: Gyulafeh. kápt. házi llt, lad. 2. num. 366–369., 1500: Dl. 32534., 1505: Dl. 30509., 1507: Dl. 29921., 1508: Dl. 29928.)
Ujlaki Lőrincz herczegné. L. Al-Diód városnál az 1507–8. évhez.
Uncsokfalvi (Uncsukfalvi, Uncsuki, Uncsaki, Uncsoki, Uncsok, sat. szentpéterfalvi) cs. Azaz: Oncsokfalvi – L. e. néven.
Ungor (Ungur, Ungor-fi, Ungur-fi, nádasdi, felső-nádasdi, nádasi) cs. Ungwr (1447.), Filius Hwngor (1467.), Vngur dictus (1458.), Wngor (1465. 1473. 1479. 1502. 1507.), Vngor (1465. 1475. 1487. 1502.), Hungor (1489.), Hongon (1490.), Hwngor, Ongor. (1493.), Ongor. (1493. 1504. 1506.) – Eleinte Felsőnádasdi (1447.), később olykor Nádasdi néven fordul elő. – 1447-ben (V. 18.) kapta nemes Felsőnádasdi Ungur, Hunyadi János kormányzótól, a király nevében, nékik tett hű szolgálataiért, Felső-Nádasd részeit, a melyeket eddig is bírt, kir. új-adományul. 1457-ben Felsőnádasdi Hungor fiát Péten szintén kir. új-adományul igtatják Felső-Nádasd részeibe, «azokkal a feltételekkel, szolgáltatásokkal és terhekkel, a melyekkel ez országrészben a birtokok az előbbi királyok által adományoztatni szoktak.» 1458-ban (VI. 7.) nádasdi Ungur Péter fia János és általa atyja a nevezett Péter és édes testvére Sandrin, Nádasd helységnek azt a felét nyerte kir. adományul, mely eddig Hunyad várához tartozott. 1465-ben ugyanez a János Solpmos városát (l. ott.) kapta tartozékaival együtt, a melyek aztán családjáról örökösödési szerződés útján a Szobiakra szállottak. (1447: Hunyadiak kora X. 196., 1457: Dl. 29506. és Hunyadiak kora X. 543., 1458: Dl. 30455., 1475: br. Révay cs. llt. Kende I. 9., 1487: Dl. 27952., 1489: br. Révay cs. llt. Kende., 1490: Dl. 29866., 1493: Dl. 29872., 29877., 1502: br. Révay cs. llt. Kende 1. 22., 1504: Dl. 29590.) V. ö. 1487: Dl. 27963. – L. a Szentgyörgyi, Szacsali, Dampsosi Morsina és Livádi cs. alatt.
Vádi (Vági, Vágyi) cs. 1479-ben «Vadi», majd «Vadj», 1492-ben, 1494-ben és 1500-ban «Wady», 1498-ban «Wadi», 1506-ban «Vadi» névalakban fordul elő az oklevelekben. – Haczaki kerületbeli oláh eredetű (eleinte kenéz) magyar nemes család volt. – 1418-ban Vádi Buda, mint a haczaki vár kerületének egyik esküdt kenéze szerepel. 1444-ben (IV. 14.) kapják I. Ulászló királytól Vádi Fülöp és édes testvérei, Balul, Tamás plebános, Mihály, Balota, Demeter és Vlajk, Vád és Barest részeit, új-adományul. A beigtatáskor a szomszédosok közt Vádi Dánt is felsorolják. Ugyanez időtájt kezd szerepelni nemes Vádi Kopasz is, a kit ezután majdnem négy évtizeden át meglehetős sűrűn emlegetnek a különféle oklevelek. Leszármazói a Kopasz nevet vezetéknévül vették fel. (L. külön e cs. alatt.) Ugyanezt a Kopaszt 1446-ban és 1447-ben «Bagateni» néven említi két oklevél, mely helynév alatt kétségkívül szintén Vád értendő. 1451-ben az ép emlegetett nemes Vádi Dánt és Kopaszt, valamint Andrást, továbbá Szentgyörgyi (Sztrigyszentgyörgyi) Demetert és Lászlót (a Dénes fiait) s Radiszlót (a Sztancsul fiát) igtatják a kormányzó rendeletére Vád, Nalácz, Barest és Balamér helységek felébe; 1453-ban pedig Vádi Benedeket (a Péter fiát), Demetert (a «Kerezthel» azaz Keresztély fiát), Jánost (a Benedek fiát), Tamást (a Buda fiát) és Bálintot (a Péter fiát) az általok «más igazi nemesek módjára» bírt Vád, Nalácz és Borest felébe (a haczaki kerületben), V. László király új-adománya alapján, «azokkal a feltételekkel, szolgáltatásokkal és szokásokkal, a melyekkel az előbbi királyok az oláhok kerületeiben birtokokat adományozni szoktak, a mennyiben t. i. e birtokok valamely királyi várhoz, avagy erdélyrészi országos tisztséghez nem tartoznak». A XV. század 90-es éveiben egyrészről m. Kendefi Mihály és rokonai mint felperesek, más részről pedig vádi Kopasz Demeter és Vádi Dénes mint alperesek közt pör támadván a batameri erdők (silva Balamer) miatt, az erdélyi vajda ítélete szerint alperesek jobbágyai más haczaki kerületbeli nemesek jobbágyaival együtt e havasi erdőségeket, mint a Kendefi-nemzetség birtokát, csupán használhatták, bizonyos feltételek mellett. (V. ö. Váralja erősség a.) Balamer helység azonban ez alkalommal is az alpereseké. 1499-ben Vádi János (a néhai Flóra fia Sztancsul fiának a néhai Radoszlávnak fia) Vád, Nyalácz, Baresd és Balamer helységekből osztályt követelt nemes Demetertől a néhai Kopasz László fiától, és Dénestől a néhai vádi Török Mihály fiától, néhai szépapjuk az említett Flóra birtokaiból. Ez osztály-per 1514-ben egyességgel végződött, a mikor is egyfelől a föntemlített Jánosnak, mint néhainak fia Mihály, másfelől Dénes szerepel (a kinek atyja az említett Török Mihály, ennek atyja pedig Dán a nevezett Flóra fia volt); továbbá Pál (a ki a szintén fentemlített Demeternek fia, a ki viszont Kopasznak a nevezett néhai Dán fiának fia); végül pedig az ép emlegetett Török Dénes édes testvérei: Pál, János és Demeter s fia Mihály. – Az 1508. évi farkadini tanuvallatás alkalmával János, Jakab, Dénes, Pál, István, Kojka. Mikle és Radul tanuskodnak a Vádi családból. Ugyanez évben Miklós majd János Haczaki (Hathzaky, Haczaky) néven szerepelnek. 1513-ban Vádi László Vád, Nalácz és Baresd részeit 40 arany-forintért Szacseli Lupsának vetette zálogba. (1418–1424: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. II. 1884. 32. l., 1444: Dl. 29476., 29477. és 29478., 1446: Dl. 29483., 1447: Dl. 30443., 1451: Dl. 29491., 1453: Dl. 29498., 29497., 29500., 1457: Dl. 29503., 29505., 36510., 1462: Dl. 29515., 29516., 1464: Dl. 29824., 1475: Dl. 29533.; 1478: Dl. 29841., 1479: Dl. 30048., 30221., 1480: Dl. 29849., 1485: Dl. 29860., 1487: Dl. 29862., 1492: Dl. 29550., 1493: Dl. 30482.,1494: Dl. 29882., 29563., 1495: Dl. 29567., 1496: Dl. 29568., 1496–1499: Dl. 31157., 1498: Dl. 36403. pag. 209. n. 2., 1499: Dl. 30495., 29574., 29576., 1500: Dl. 29582., 30497., 1501: Dl. 30495., 29585. Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. IV. 86–88. Dl. 30504., 1503: Dl. 30247., 1505: Dl. 29893., 29910., 31162., 29595., 1506: Dl. 29601., 1507: Dl. 37797., 29918., 29921., 1508: Dl. 30514., 29927., 29928., 29610., 1510 körül: Dl. 36324., 1511: Dl. 29618., 29942., 1513: Dl. 29944., 1614: Dl. 29625., 1519: Dl. 29975. L. a Farkadini, Szentgyörgyi és a Naláczi családok, s Malomviz(e) helység a.)
Vajk (Hunyadi) cs. Vayk dictus. – L. a Barancskai cs. alatt.
Vaj(o)nkereszti cs. 1417–1509. közt emlegetik az oklevelek. – L. Vaj(o)nkereszt helység a.
Vakacsin (krassófői) cs. L. a m. Kendefi (az 1493. évhez) cs. alatt.
Vak (kernyesti) Radul. Más néven Kernyesti vagy KernyesDl. – L. a malomvizi Kendefi (az 1447. évhez) cs. alatt.
Váncsa (csulai) cs. A Csulai család egy ága. – L. ott.
Váncsa Viszter havasalföldi bojár. L. Al-Diód városnál az 1523–26. évekhez.
Váraljai cs. Kétségkívül oláh kenéz cs. (L. Váralja helység a.)
Vári cs. L. a Rákosdi cs. alatt.
Várhelyi cs. Haczaki kerületbeli oláh eredetű (eleinte kenéz) magyar nemes család volt. – Várhelyen kívül (1476.) Bertonia vagy Brit(t)onia helységben is voltak részei. (L. a Rákosdi cs. alatt.) 1493. 1508. közt különösen Márton, 1508-ban ezenkívül Borcsa és István, 1516-ban László, 1520-ban Mihály, 1521-ben pedig Iusta (Iwstha) szerepel. (1404: Dl. 29452:, 1475: Dl. 29530., 1493: Dl. 30482., Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. IY. 83., 1496: Dl. 30490., 1499: Dl. 30494., 1504: Dl. 29591., 1508: Dl. 29928., 1516: Dl. 29951., 1520: Dl. 31031., 1521: Dl. 29646.)
Verbőczi cs. L. a Barancskai cs. alatt.
Veres (dédácsi) cs. Weres. (1475: Dl. 29532.)
Veres (keresztúri) cs. Weres. (1482: Dl. 30904., 1506: Dl. 29914., 1508: Dl. 30338., 1518: Dl. 30545., 1520: Dl. 30347., 1521: Dl. 29648.) Veres. (1500: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. V. 99., 1511: Dl. 29942.) A két Bó(z)s helységben is birtokos. (L. a Kereszturi cs. alatt.)
Viszter Váncsa és Nagoe havasalföldi bojárok. L. Al-Diód városnál, az 1523–1526. évekhez.
Vitéz (galaczi) cs. Withez. (1492: Dl. 29551.) Wythez. (1492: Dl. 31162, 1493: Dl. 31156., 1496: Dl. 31157., 1499: Dl. 29574. és 30494., 1500: Dl. 30949., 1503: Dl. 30247.) Wythes. (1496: Dl. 30490.) A Galaczi család egyik ága. (L. ott.)
Vizaknai cs. L. a Bulcsi apátság a.
Vlád havasalföldi vajda L. Radul havasalföldi vajdánál.
Volkfi (bajesdi) cs. Wolkffy. (1506: Dl. 30966.) A Bajesdi vagy Bojesdi család egyik ága. (L. ott.)
Volti (galaczi) cs. Wolk, (1492: Dl. 81162., 1499: D.1. 29574.) A Galaczi család egyik ága. (L. ott.)
Voncsokfalvi (Vancsokfalvi, Vancsokfalvi, Vancsoki, Voncsoki, Vancsaki sat., szent-péterfalvi) cs. Azaz Oncsokfalvi. – L. e néven. (V. ö. a malomvizi Kendefi cs. alatt, az 1511. évhez.)
Zádorlakai cs. Aradvármegyéből. – L. a Folti cs. alatt.
Zaherjes (Zeherjes, németi) cs. Azaz: Zakariás, Zakariás-fi. Bizonyára a Hermán-nemzetségből. – L. a Németi és v. ö. a pestesi Zakariás cs. alatt.
Zajkányi (Zejkányi) cs. Haczaki kerületbeli oláh eredetű (eleinte kenéz) magyar nemes család volt. – 1475-ben István, László és Halmács vagy Halmágy (Halmaach) tanúskodnak mint szomszédosok; később pedig: Zeuk (Zök ?), Miklós, János (1500.), László (1501.), Halmágy (Halmagh 1503.), Ábrahám, János, Márton (1508.), István, Mihály (1516.), Ábrahám, Kormán, Péter, a két László (Lazlo), János, Mihály (Myhal), Szék, Román, Márton és Illyés Péter. (1475: Dl. 29530., 1500: Dl. 30496., 29895., 29582., 1501: Dl. 29586., 1503: Dl. 30247., 1508: Dl. 29928., 1510 körül: Dl. 36324., 1516: Dl. 29627., 29951., 1519: Dl. 30551., 1520: Dl. 29978. – V. ö. a poklis(s)ai vagy zajkányi Móré és a zejkányi Hunyad cs. alatt.)
Zajkányi (Zejkányi, poklissai) cs. Zeykany. Zaykany. – Másként: Móré. (L. e néven.)
Zajos (sági) cs. L. a Dédácsi cs. alatt.
Zakariás (Zakariás-fi, pestesi) cs. Zakarias, Zacharias. (1504: Dl. 29589., 29907.) György szerepel ez oklevelekben. Bizonyára «fel-pestesi». Kétségkívül a Hermán-nemzetségből. (V. ö. a Felpestesi cs. alatt.) Azonos lehet a németi Zaherjes-ekkel (L. a Németi cs. alatt.)
Zala (hécsei vagy écsei) cs. Zala. (1492: Dl. 30926., 1493: Dl. 30933., 1499: Dl. 30303., 1520: Dl. 29642., 29981.) Mánként Écsei. (L. e néven. V. ö. Dl. 29980.)
Zalasdi (Zalosdi) cs. 1480-ban Miklós (a csulai Ficsor László királyi udvarnok nemes cselédje) kapja, ura közbenjárására, Mátyás királytól, érdemeiért Zalosd és Titös helységeket. A beigtatáskor azonban bizonyos Zei pespataka nevű földterületre nézve Kereszturi György, kereszturi Furka Balázs és más nemesak ellentmondottak. (1414: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. I. 76., 1480: Dl. 29536., 1482: Dl. 30904., 1496: Dl. 29568., 1515: Dl. 29626., 29950.)
Zámbó (harai) cs. Zambo. (1456: Dl. 29502., 1457: Dl. 28618., 1459: Dl. 29511.)
Zejkfalvi (Zejki, Zajkfalvi) cs. Másként: zejkfalvi Zejk. (1472., 1508.), zajkfalvi Zajk. (1440., 1505., 1508.) – 1505-ben zajkfalvi Zajk (néh. Péter fiát) Zajkot s (Miklós fiait) Jánost és Mihályt, valamint Dombraviczai Mihályt (a néhai Péter fiát) igtatják a dévai királyi várhoz tartozó Dombravicza nevű hely, föld (vagy birtok), továbbá az ugyane vár tartozékában levő másik hely (a melyben a néhai Ladomér fiai laktak) kenézségének birtokába. Azonos lehet ez a család az 1478-ban említett sztrigyi vagy zejkfalvi Zejk (Zeyk), illetve az 1500. körül említett sztrigyi Zejkfalvi vagy Sztrigyi és az 1507-ben emlegetett Sztrigyfalvi családdal, melynek 1478-ban egy Miklós, illetve 1507-ben egy Zejk nevű tagja szerepel. (1440: Dl. 36390. pag. 55. n. 6., 1458: Dl. 29817., 1472: Dl. 29842., 1475: Dl. 29533., 1478: Dl. 29842., 1480: Dl. 29849., 1492: Dl. 36516., 1500 körül: Dl. 32534., 1505: Dl. 30508., 29595., 1506: Dl. 29601., 1507: Dl. 29918., 29605., 29924., 29925., 30973., 1508: Dl. 30516., 29928., 1518: Dl. 29965.) L. Zejkfalva helység és a Szálláspataki cs. alatt.
Zeledinczi cs. L. Zeledincz helység a.
Zer(r)i (Zerje, Zere, Zeher, pestesi, al-pestesi) cs. Zerry. (1488: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. I. 68.) Zerye. (1496: Dl. 29568.) Zery. (1496 körül: Dl. 29980.) Zere. (1507: Dl. 29605., 29925.) Zeher. (1507: Dl. 29924., 30973.) Antal, Bereczk, Ambrus, Ferencz és különösen Kelemen szerepelnek ez oklevelekben. (L. az al-pestesi Csanád és a Rápolti cs. alatt.)
Zólyomi (albesi, albisi) cs. Biharvármegyéből. – L. a Rápolti (az 1508. évhez) cs. alatt.
Zudar (losádi) cs. Zwdar. (1475: Dl. 29531.)
Zsoldos (gyalmári) cs. Soldos. (1609: Dl. 26508., 1510: Dl. 29614., 1511: Dl. 27599., 1515: Dl. 30270., 1520: Dl. 29979.) Zoldos. (1516: Dl. 29628., 1518: Dl. 30545., 1526: Dl. 29653.)
Zsoldos (losádi) cs. Soldus. (1440: Dl. 29471., 1461: Tört. Tár. 1907. 113. l., 1508: Dl. 303338., 1509: Dl. 29611.) Soldos. (1461: Tört. Tár. 1907. 114. l., 1463: Dl. 29517., 1498: Dl. 28881., 1505: Dl. 29911., 28888., 29594.) Zoldos. (1507: Dl. 29606.) Az ez oklevelekben 1507-ben és 1509-ben előforduló Imre azonos lehet az 1515-ben piski előnéven szereplő Zsoldos (Zoldos) Imrével. (Dl. 30270.)
Zsombori cs. Másként: Sombori. – L. e. néven.
Zsuki cs. Másként: Suki. – L. e néven.
Összesen: 409 birtokos.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages