FŐISPÁNJAI:

Teljes szövegű keresés

FŐISPÁNJAI:
E vármegyében, területének szakadozott volta és különböző irányú fejlődése miatt egészen más, hogy úgy mondjam különleges állapotokat találunk, mint másutt a magyarországi vármegyékben. Ezért nem térhetünk ki e kérdés behatóbb tárgyalása elől, hogy végül a következményeket levonhassuk s az e vármegye Bevezetésében elmondottakkal összhangzásba hozhassuk.
1333-ban Márton dévai várnagy a hunyadi ispán (comes Hunyadiensis), a ki két magyar szolgabíróval kiadott oklevele szerint magyar ügyekben ítélkezik. 1371-ben a hunyadvármegyei szolgabíráknak Déván kelt oklevele szerint (Nos judices nobilium etc.), midőn bizonyos megyebeli magyarok az István mester dévai várnagy tisztjeinek törvényszékén (sedes judiciaria officialium magistri Stephani, castellani de Deua) akartak, bizonyos tolvaj ellen ítéletet hozatni, a Déva vár négy székéhez (vagyis) kerületéhez tartozó összes kenézek és oláhok (universi kenezii et olachi de quatuor sedibus districtibus castri Deua) megakadályozták, hogy a nevezett István mester tisztjei ez ügyben az ország törvényei szerint végső ítéletet hozzanak, azt állítván, hogy a tisztek csupán az oláhok törvényei és nem az ország más jogai szerint (iuxta legem olachorum … sed non cum aliis iuribus regni) mondhatnak ítéletet. 1390-ben bizonyos István, továbbá János a Miklós fia dévai és haczaki várnagy, valamint két megnevezett szolgabíró és ezek vámszedője (tributarius) előtt Barcsa helységben vall ügyvédet «Sztrigy fia Péter». E zavaros, megyei kiadványnak látszó oklevél nem mondja meg, ki a megye ispánja. 1395-ben László mester a Miklós fia dévai várnagy és hunyadi ispán (comes de Hwnyad) s két megnevezett e megyei magyar szolgabíró, Barcsa helységben kelt oklevelük szerint a bojtori (bohturi) nemesek kérésére, bizonyos megnevezett magyar nemesekkel együtt, birtokosztályt tesznek Bohtur helységben. 1397-ben János mester dévai várnagy és hunyadi ispán, s két e megyei megnevezett szolgabíró, ugyancsak Barcsa helységben kelt oklevelük szerint e megyei egyezkedő magyar nemesek ügyében állítanak ki oklevelet. 1446-ban Hunyadi János kormányzó és erdélyi vajda, Rápolti Mátyás dévai várnagyhoz, Ferencz deák hunyadi várnagyhoz, mint hunyadi ispánokhoz (comites de eadem Hwnyad) és a szolgabírákhoz intéz rendeletet, bizonyos, e megyei magyar nemesek birtokpöre ügyében. 1478-ban Rédei János erdélyi alvajda és Kérei (Kérői?) Kristóf, Hunyadvármegye ispánjai (comites comitatus Hwnyadiensis) és két megnevezett magyar szolgabíró adnak ki Barcsa helységben előttem ismeretlen tartalmú oklevelet. 1479. tavaszán Vajkai (?) András és Temesvári Vincze Hunyadvár várnagyai, Hunyadmegye alispánjai (castellani castri Hwnyad, vicecomites comitatus Hwnyadiensis) s két megnevezett magyar szolgabíró adnak ki Barcsa helységben, előttem szintén ismeretlen tartalmú oklevelet. Ugyanez év október havában Korvin János, – a ki különben Hunyadvárát csak 1482-ben kapta atyjától adományul – írja magát hunyadmegyei ispánnak (comes de Hwnyad). 1481-ben Temesvári Vincze és Nagy (Magnus) PáI, mint Hunyadvár várnagyai és ispánjai (castellani castri Hwnpad comitesque, egy másik oklevél szerint pedig: «comites castri Hunyad») és két magyar szolgabíró adnak ki okleveleket Barcsa helységben, részint oláh eredetű (haczoki kerületbelieknek ismert) magyar nemesek hatalmaskodási pörében, részint pedig «a Déva vár tartozékai összes kenézeinek és lakosainak jelenlétében» e várhoz tartozó földterületnek régebben Hunyadi János által bizonyos oláh eredetű nemes kenéznek történt eladományoztatása, illetőleg az erre vonatkozó irat kiadása ügyében. 1482. április havában Mátyás király fiát, János liptói herczeget nevezi hunyadi ispánnak (comes de Hwnyad), mikor Hunyadvárát és tartozékait néki adományozza. 1483-ban újra Temesvári Vincze és Nagy (Magnus) Pál Hunyadvár várnagyai és ispánjai (castellani castri Hwnyad comitesque) adnak ki Barcsa helységben oklevelet, két magyar szolgabíróval együtt, magyar nemesek birtokügyében. 1488-ban Vízközi András ugyanily czímzéssel (castellanus castri Hwnyad comesque) állít ki Barcsa helységben, két megnevezett magyar szolgabíró társával együtt, okleveleket, részint magyar, részint oláh eredetű (Fejérviziek) magyar nemesek családi és birtok-ügyében. 1493. június 15-én II. Ulászló király rendeletet intéz Hunyadmegye nemeseihez és mindenféle állású birtokos embereihez, melyben elmondja, hogy értesülése szerint e vármegye ispáni tisztje (honor comitatus) más időkben is Hunyadvárához tartozott, s megparancsolja, hogy Korvin János oppaui, liptói és tótországi herczeget (mint Hunyadvár urát) tekintsék ispánjoknak, neki, embereinek és hunyadvári várnagyainak minden szokott és megengedett dolgokban engedelmeskedjenek, az ő bírói hatóságát fogadják el, s a mit emberei az ő, t. i. a király nevében parancsolnak, tegyék meg. 1494-ben Bikli (Bykly) János ugyancsak mint «castellanus castri Hwnyad comesque» ad ki Barcsa helységben okleveleket, két magyar szolgabíró társával együtt, részint magyar, részint oláh eredetű (Farkadiniak, Árka László) magyar nemesek birtok-ügyeiben. Ugyanekkor két dévai várnagy bizonyos, jófői kerületi kenézség határait járatja meg, tehát már tisztán csak Déva vár egyik tartozékának belső ügyében intézkedik. 1496-ban Rohodi János hunyadi ispán (comes Hwnyadiensis) és két magyar szolgabíró állít ki oklevelet Barcsa helységben. 1498-ban (V. 24.) ismét Bikli János a hunyadi ispán, egyszersmind Hunyadvár várnagya (comes Hwnyadiensis et castellanus castri eiusdem), a ki csebi Pogány Péter pozsonyi ispánnal és királyi kamarással együtt 1200 arany-forintért zálogba veszi Hunyad várát Korvin János herczegtől, egyebek közt azzal a feltétellel, hogy a herczeg Biklit a zálogösszeg visszafizetésének idejéig e vár tisztségéből ki ne zárhassa. Ugyanekkor (VII. 20.) II. Ulászló király rendeletet intéz Hunyadvármegye és a haczagi kerület nemeseihez és birtokosaihoz, melyben elmondja, hogy ispánjuknak (comes vester) Bikli Jánosnak megparancsolta a megyebeli gonosztevők üldözését, s midőn e rendeletét az ispán végre akarta hajtani, alispánja ellen a megyei nemesek közül többen felkeltek, különösen pedig a Levágyaiak. Most tehát elrendeli, hogy Bikli Jánost ispánjuknak tiszteljék, bíróságát ismerjék el, bírói-széki üléseire járjanak el, s megengedte az ispánnak és alispánjainak, hogy az engedetleneket méltó büntetéssel sujthassák. Bikli János a hunyadmegyei vagy hunyadi ispán (comes comitatus de Hwnyad, comes Hwnyadiensis) a következő években is, mint egyszersmind Hunyadvár várnagya, (castellanus castri Hwnyadiensis) egész 1504. nyaráig, a mikor e várat Korvin Jánosnak visszaadta. Ugyanő 1500. november 3-án két megnevezett magyar szolgabíróval Barcsa helységben oklevelet ad ki a magyar eredetű Ho(z)sdádiak ügyében. 1505. július havában már Török (Terek) András és Gáldi László a hunyadmegyei «ispánok» (comites comitatus Hunyadiensis), a kik két megnevezett magyar szolgabíróval együtt Barcsa helységben, mint a megyei törvénytevő gyűlések székhelyén (sedes nostra) adnak ki oklevelet, bizonyos magyar és oláh eredetű nemesek (Bélai Barnabásné és Árka János) hatalmaskodási pörében. 1506. decz. 21-én II. Ulászló király, Hunyadvármegye minden nemeseihez és más állású birtokos embereihez intézett rendelete szerint Hunyad várát, a Korvin János fiának, Kristóf herczegnek halálával és magvaszakadtával az ő anyjának Beatrixnak és nővérének Erzsébetnek adományozván, utóbbiakat az ezen várhoz eddig köztudomás szerint hozzátartozott ispáni tiszt (honor illius comitatus) birtokában és hasznaiban meghagyta, s intette a czímzetteket, hogy a nevezett nők embereinek engedelmeskedjenek. 1506. deczember 24-én plávnai Benkovics (Benkowich) Miklós a hunyadi «ispán» és várnagy (comes et castellanus de Hwnyad), a ki néhány megnevezett hunyadvármegyei nemes, ugyane megyei kenézek és Hunyad városi polgárok társaságában bírói székében (sedes nostra iudiciaria) ülvén, bizonyos temesvármegyei kenézség ügyében mond ítéletet. Végül 1512. febr. 25-én a György brandenburgi őrgróf részére bocsát ki II. Ulászló király Hunyadmegye összes nemeseihez és birtokosaihoz intézett rendeletet, melyben megismétli, hogy e megye ispáni tiszte eddig köztudomás szerint mindig Hunyadvárához tartozott (honor comitatus illius Hunyadiensis, ut scitis ad castrum Hwnyad hucusque semper tentus fuerit), s mivel e várat nevezett őrgrófnak adományozta, a megye tisztségét is meghagyta nála, (a ki különben ezt már néhai neje: Beatrix életében is bírta) illetőleg neki adományozta, minden hatóságával és jövedelmeivel együtt, meghagyván a czímzetteknek, hogy az őrgrófot tekintsék ispánjukul, s annak a kit alispánjának (vicecomes) nevez, engedelmeskedjenek.
Mindezekből meglehető világosan megállapítható, hogy a XIV. század folyamán az erdélyi vajda hatósága alatt álló dévai várnagyok tekintendők e megye (valószínűleg al-) ispánjainak; hatóságuk azonban ily minőségükben inkább csak a megye magyar eredetű nemes birtokosságára terjed ki. A XV. század közepe felé (1446-ban) a dévai várnagy és a hunyadi várnagy e megye ispánjai; de bizonyára csak alispánjai, mert – a későbbi adatokból ítélve – ez időtájt már a hunyadi vár birtokosa tekintendő a megye főispánjának, a ki, ekkor: Hunyadi János, Déva várának is ura lévén, rendelhette ki e két várának várnagyát a megye alispánjaiul. Az erre következő időszakban, jelesül a Mátyás király uralkodásától kezdve, a dévai vár ismét erdélyi vajdai várrá lesz, de a megye főispánságát elveszti, mert ez egészen és állandóan a Hunyadi család magánbirtokában maradt Hunyadvárához kapcsolódik. Ezért mintegy 1479-ig maga Mátyás király tekintendő a megye főispánjának, ez idő óta pedig fia Korvin János; 1498–1504. közt Bikli János, és 1498-ban, úgy látszik, csebi Pogány Péter is, a kik e várat Korvin Jánostól, az ispáni azaz főispáni tiszttel együtt zálogba vették és bírták; majd Korvin Jánosnak 1504. október havában bekövetkezett halála után fia Kristóf; ennek halála után (1505.) anyja Beatrix illetve nővére Erzsébet; még a Beatrix életében és megbízásából aztán az ő halála után is: második férje György brandenburgi őrgróf. És ez idő alatt, úgy látszik már Hunyadi János majd Mátyás király és fokozatosan Korvin János korától fogva, az e megyei fő- és alispánok hatósága a megye oláh eredetű azaz haczaki kerületbeli birtokosságára is átterjed, a mint ez – főleg a Hunyadi János által nagy erővel megindított török hadjáratok időszaka óta – oláhos kenéz-szervezetéből többé-kevésbbé kivetkőzve, a magyar országos nemesi társadalomba belép. (1333: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. V. 81., 82., 1334: Károlyi oklt. I. 85., 1371: gr. Teleki cs. oklt. I. 168., 1390: U. o. 223., 1395: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. I. 77., 1397: galaczi Buda cs. letéte az Orsz. Levéltár erdélyi kir. táblai osztályában, 1446: Dl. 29482., 1478: Századok, 1887. kiránd. Pótfüzet. 37. l., 1479: U. o. 37. és 38. l. és Dl. 27714., 1481: br. Révay cs. llt., Kende I. 12. és Fejér. XI. 506., 1482: Dl. 37652., 37653., 1483: Hunyadm. tört, és rég. társ. Évk. V. 98. és Századok, 1887. kiránd. Pótfüzet. 38. l., 1488: Dl. 2644. és Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. I. 68., 1493: Dl. 37679., 1494: gr. Teleki cs. oklt. II. 195., br. Révay cs. llt. Kende I. 17. és Dl. 30935., 1496: gr. Bethlen cs. llt., 1498: Dl. 37718., 37719., 1499 körül: Dl. 37185., 1500: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. V. 99. és Századok, 1887. kiránd. Pótfüzet. 38. l., 1500 körül: Dl. 32547., 1504: Dl. 37765., 21331., 1505: Dl. 30965., 37802., 1506: Dl. 37802., 30970., 1512: Dl. 3789., 1514–1531: Századok, 1887. kiránd. Pótfüzet. 38. l.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages