II.
II.
Az itt ép fölsorolt oláh eredetű magyar nemes vagy nemes kenéz családok eredetileg mind oláh kenéz családok voltak, és a XV. században kevés, lényegtelen kivétellel a haczaki oláh kerülethez tartoztak.
A XIV. században még az egész megye más képet nyujtott. A Maros s az Egred vagy Egregy (ma Cserna) és Sztrigy mentén élt ősibb magyar lakosság illetve birtokosság által elfoglalt területen kívül, a megye egész területe királyi birtok volt, s a dévai, hunyadi és haczaki királyi várhoz tartozott.* A XV. század eleje óta azonban, a mikor a hunyadi vár és uradalma a Hunyadiak őseinek birtokába jutott, s királyi adomány czímén a terület mind nagyobb és nagyobb része magánosok kezére került, a helyzet lassanként megváltozott. A dévai vár kerülete a jófői mellékkerülettel együtt (mert a XIV. században említett dévai négy oláh kerületnek vagy széknek ekkor már nyoma vész), az eladományozott hunyadi vár kerületének s a többi, e vármegyei nemesi birtokoknak hasonlóságára, egyszerűen egy nagy királyi uradalommá válik, melyhez (ép mint a hunyadi vár kerületéhez) a felső Sztrigy mentén elterülő azaz haczaki kerületbeli falvakból is számítanak egyes részeket, s a melyhez tartozó falvakban vagyis kenézségekben a kenézek természetszerűen inkább haladnak a jobbágyi állapot és a falusi jobbágybirói, mint a szabad, bár csak feltételesen, szolgálmányokkal és adózással terhelt szabad azaz nemesi állapot felé.
1387-ben kétségkívül az e három vár uradalmainak területén élő, bizonyos önkormányzattal bíró oláh lakosság ad ki Déván egy oklevelet, a Sztrigy folyón levő bizonyos kalántelöki malomhelynek egy idevaló kenéz és testvére által egy nemesnek történt elzálogosítása ügyében, következő kezdettel: «Nos iudices, iurati et universi hospites, keneziis necnon Kalaynuk de districtu Hachzak, de fluvio Strig, de Hunyad, de varmegy et de Iwfiw». (Dl. 29435. A kalajnokra vagyis karajnokra vonatkozólag lásd Jófő városnál.) A Sztrigy vagy Sztirik folyó kerületéről már 1377- ben történik említés. (Districtus fluvii Stirih. Dl. 30716.)
Más életviszonyok és intézmények alakultak ki a Sztrigy és Egred vagy Egregy (Cserna) felső folyása mentén fekvő s már Nagy Lajos király korában, 1360 táján is «haczaki kerület»-nek nevezett fensíkon és hegyvidéken.
E tájakra csupa oláh népségek telepedtek le, magukkal hozott szlávos kenéz szervezetükkel. E vidéken azonban egy-egy ilyen oláh kenéz gyakran egynél több, néha jóval több ily kenézséget vagyis helységet telepített, és valamennyi telepítvényének s azon letelepedett oláh lakosságnak olyforma birtokosa és ura lett, mint a magyar nemes, azzal a megszorítással, hogy az illető földterület fő ura mindig maga a király maradt, annak nevében itt is az erdélyi vajda illetve ennek embere: a haczaki várnagy gyakorolta a hatóság jogait; továbbá, hogy bár az ily módon alakult kenézi birtok mindig szabadnak (libera) tekintetett, attól kenézei a haczaki királyi várhoz katonai szolgálatot s természetiekben és pénzben adózást teljesítettek. A királlyal szemben ily módon létrejött viszonynak egyik kifejezéséül tekinthetők azok az engedélyek majd kiváltságok és adományok is, melyeket a királyok ily kenézeknek lakatlan területek benépesítésére, kenézségek alapítására illetve ily kenézi telepítések megerősítésére, majd meglevő kenézségekre osztogattak. Az engedélyt, megerősítést, sőt a valóságos adományt azonban a király nevében eleinte rendszerint, s olykor később is az erdélyi vajdák adták, s ők írták át és erősítették meg gyakran a kenézek kérésére az előbbi erdélyi vajdák hasonló adomány-leveleit és adományait is.
A «haczaki kerület»-ben (districtus) vagy a mint pl. 1390-ben, s néha később is, felváltva írják «ispánságban vagy megyében» (comitatus) kialakult eme kenézségek, a király képében az erdélyi vajda által kinevezett, olykor erdélyi alvajdai tisztet is viselő haczaki várnagyok vezetése vagy hatósága alatt bizonyos önkormányzatban éltek, melyet főleg Nagy Lajos és Zsigmond királyok korában (pl. 1360. 1380. 1390. 1394. 1399. 1404. 1406. 1411. 1412. 1415. 1418. 1424. 1435. években) tanulmányozhatunk részletesebben.*
1360: Hunyadm. Évk. I. 1882. 60–62., 1380: U. o. 63., 1390: Br. Révay cs. llt. Gyulay V. 17., 1394: Hunyadm. Évk. II. 1884. 21. l., 1399: Fejér. X. 2. 279. és Urkunddenbuch. III. 229., 1404. Hunyadm. Évk. II. 1884. 22. l., 1406: U. o. 29. l., 1411: U. o. 24. l., 1412: U. o. 28–31. l., 1415–1424: U. o. 31. l., 1435: Fejér. XI. 503. V. ö. különben erre vonatkozólag a kiváló tudós dr. Sólyom-Fekete Ferencznek: Az oláh kenézi intézményről írt értékes Vázlatát Hunyadm. Évk. II. 14. és köv. ll. és több más, az illető családoknál idézett okl. (Pl. 1392: Dl. 29446., 1404: Dl. 29453. 29454., 1408: Br. Révay cs. llt. Div. fam. II. 3., 1412: Révay cs. llt. Kende, I. 1., 1416: Hunyadm. Évk. IV. 81.)
Így pl. 1360-ban Péter erdélyi alvajda és haczaki várnagy a királynak – urához: az erdélyi vajdához intézett meghagyásából, tehát az utóbbinak nevében, «a haczaki kerület összes kenézeinek és minden más állású embereinek jelenlétében», jogaik visszaállítására (pro ipsorum iuribus restaurandis) Haczak helységben közgyűlést (congregatio generalis) tartott, a melyen az ezen kerületbeli oláhok közönségéből (communitas) 24 alkalmas és megbízható férfiút küldetett ki, t. i. 12 kenézt, hat papot és hat köz-oláht (sex ex olahis populanis), a kikkel, mint esküdt ülnökökkel (iurati assessores) együtt ítélkezett e kerületi bírói székében.* Ez alkalommal a 24 esküdt ülnököt névszerint megnevezik, e kerülethez tartozó bizonyos kenézek vitás birtokai ügyében ítélkeznek; miközben a tanuk «Istennek tartozó hitükre és a szent korona iránt megtartandó hűségükre» esküsznek meg.*
Pro tribunali sedentibus causalesque processus quoslibet litigantium recto tramite iuris dimetientibus… (Hunyadm. Évk. I. 1882. 60. l.)
Ad eorum fidem deo debitam fidelitatemque sacre chorone regie conservandam, pro dicenda veritate et iusticia obseruandam, tacto vivifice crucis ligno prestitam… (U. o. 61. és 62. l.)
A XV. század első két évtizedében már maga a 12 esküdt kenéz ül bírói székében* a Haczak városban levő királyi házban,* és ítélkezik vagy ad ki oklevelet «a Haczak vár kerületéhez tartozó összes kenézek és többi oláhok» nevében, az e kerülethez tartozó kenézek birtok-ügyeiben. Ez esküdt kenézek okleveleit maga Zsigmond király (1412.) vagy az erdélyi vajda (1424.) írja át, illetve erősíti meg. Olykor maga az erdélyi vajda (pl. 1412-ben Stibor) ül bírói széket a király meghagyásából Haczak városában, alvajdáival, nemesekkel és esküdt kenézekkel együtt, és intézkedik hasonló ügyekben vagy ír át elődei által kiadott okleveleket. Ugyancsak a Haczak városban épült királyi várba az itteni várnagynak szolgáltatják be a kenézek, a birtokaiktól, helyesebben kenézségüktől járó adózásokat is. (Pl. 1406-ban).
In sede nostra iudiciaria consedentibus, causalesque processus quorumlibet causidicorum examine iusto iudicii discutientibus pro tribunali consedissemus… (U. o. II. 1884. 25. l.)
Quod cum die constituto in domo regia, in eadem Haachak habita et constructa, causas coram nobis causantium, iudicialiter consedissemus… (U. o. 32. l.)
Ugyanez időtájt látjuk legvilágosabban, hogy az e kerülethez tartozó kenézek, eltekintve már említett kötelezettségeiktől, olyféle szabad módon bírják kenézségüket, mint a megyei nemes urak az ő nemesi birtokaikat; egyezkednek, osztozkodnak azokon, pereskednek azok miatt, elzálogosítanak ily birtokokat (pl. 1416.), örökösödési szerződéseket kötnek (pl. 1392.), «Cum nos» királyi parancscsal, káptalani és kenézi állapotban levő királyi emberek hivatalos közbenjöttével igtattatják magukat birtokaikba, a király által erősíttetik meg ez igtató- és osztály-leveleiket, hiteles hely előtt tiltakozásokat vallanak fel (pl. 1408-ban) sat. Sőt hűtlenségi esetek szintén fordulván elő köztök, ily esetekben a király, illetve az erdélyi vajda a hűtelen kenézeket szabad kenézi birtokuktól megfosztja, és más, a haczaki királyi várhoz a harczmezőn hűségesen szolgált kenézeknek adományozza azokat. (Pl. 1435-ben.)
A haczaki kerületi szláv-oláh eredetű kenéz-birtokosság és birtoklás intézménye tehát már a fejlődés eme fokán is erős magyar hatásokat mutat. Még beljebb hozták ezt a birtokosságot a magyar nemesi társadalom kötelékébe sőt testébe a XV. század harmadik évtizedében mind nagyobb erővel megújuló török hadjáratok, melyeknek folyamán főleg az erdélyi vajdai tisztet is viselő, s ép e vidékről való, ősei vagy rokonsága szerint hasonló eredetű Hunyadi János használja fel nagyobb mértékben, az ép e vidéken dúló harczok miatt egészen természetszerűen, a többi hunyadvármegyei hasonló kenéz birtokosságon és magyar nemességen kívül, a haczaki kerületnek – mint láttuk – már szintén nemesi jogot is élvező kenézi birtokosságát, a köteles hadi szolgálatra. S viszont e fokozottabb háborús szolgálatnak megfelelőleg, a XV. század 30-as évei óta mind sűrűbben lépnek be a magyar nemesi társadalom kötelékébe e vidékről való oláh kenéz birtokosok, a Zsigmond majd Albert király, főleg pedig a Hunyadi János mint országos főkapitány, erdélyi vajda majd kormányzó, azután ugyancsak az ő ajánlatára és előterjesztésére az I. Ulászló és V. László király, s a Hunyadi János halála után is, de már sokkal gyérebben: a Mátyás király adományozása alapján, a mint azt föntebb, az egyes családoknál már előadtam.
Ez adományozások azonban olykor kifejezetten, továbbra is fentartják az e kerületbeli ily új-adományos magyar nemesi birtokok előbbi feltételes azaz kenézi jellegét. Erre nézve különösen az V. László király oklevelei mutatnak, az előbbi kenézi birtoklást is jellemző példákat. Mert ez oklevelek elismerik ugyan, hogy az adományosok (és elődeik) a kérdéses birtokokat «más nemesek módjára» birták és birják,* mégis csak azzal a megjegyzéssel adományozzák azt a nevezetteknek s minden örököseiknek és utódaiknak, «a mennyiben e birtokok az erdélyi részekben levő valamely királyi várhoz vagy tisztséghez vagy oláh kerülethez nem tartoznak, s azon feltételek és szolgáltatások kikötésével és szokások mellett, a melyekkel az előbbi magyar királyok által az oláh kerületekben birtokok és falvak adományoztatni szoktak.»*
«…ad instar ceterorum nobilium…» vagy: «…ad instar ceterorum verorum nobilium…»
«Sub illis modis, servitiis et conditionibus, quibus alie possessiones wolachicales tenentur… per aliosque reges Hungarie predecessores scilicet nostre(!) conferre solite fuere.» (1444: Dl. 29476.) «…Premissis sic stantibus et dummodo prefate possessiones … ad aliquod castrum nostrum regale vel ad aliquem officiolatum prescriptarum partium Transsilvanarum non pertineant, sub eisdem conditionibus, servitutibus ac consvetudinibus, quibus per predecessores nostros reges Hungarie in districtibus volahorum possessiones et ville donari consveverunt.» (1453: Dl. 29494. V. ö. 1453: Dl. 29495. 29808. 29497. 29498. 29500. 30814., 1454: Dl. 30194., 1457: Dl. 29815. 29504. 29505. 29503.)
Az országos nemesi rendbe való beolvadás minden fokozatát nem is állapíthatjuk meg pontosan e kenéz eredetű nemes családoknál a fenmaradt oklevelekből. Talán még legegyenletesebb példát mutatnak e tekintetben a malomvizi Kendefiek. E családnak ősi kenéz birtokától: Malomvizétől (középkori szokás szerint bizonyára a hozzá tartozó helységek is értendők) a haczaki várhoz fizetni szokott adót (census seu collecta) szántai Laczk Jakab erdélyi vajda 1406-ban «tetszése tartamára» (a miből aztán rendszerint állandó kiváltság szokott lenni), – Hunyadi János kormányzó pedig a Malomviz és tartozékai, továbbá Voncsokfalva, Szent-Péterfalva, Galacz és Rej vagy Rea nevű birtokaiktól a királynak, az erdélyi vajdának és az esztergomi érseknek járó ötvenedet 1451-ben örökre elengedte.* Mely kiváltságok által ez az eredetileg kenéz család nemcsak hogy teljesen szabad, azaz országos magyar nemes családdá lett, hanem ezután az oláh falvaktól az erdélyi részekben szedetni szokott ötvenedet, saját birtokain lakó népeitől, már mint közönséges oláh jobbágyoktól, magának szedethette.
Hunyadm. Évk. II. 1884. 35. l.
1494-ben II. Ulászló király «a haczaki kerület összes nemeseinek és oláhjainak»* elengedte annak a 200 juhnak ötvened czímén leendő beszolgáltatását, melyeket kiváltságaik és okleveleik szerint a királyoknak fizetni tartoztak, s e czímen csupán az eddig a királyi kincstárba fizetni szokott 600 ezüst márka további fizetésére kötelezte őket. Ez az elengedés – mint látjuk – úgy a nemes, mint a jobbágyi állapotban levő kerületbeli oláhságnak szólt, s előbbieket még közelebb hozta az országos nemesekhez, a kiknek erdélyrészi oláh jobbágyai különben más megyékben is mindenütt fizették úgy természetben, mint pénzben a királynak járó ötvenedet.*
Universis nobilibus et walachis districtus Haczak. (Hunyadm. Évk. II. 1884. 36. l.)
Ezt bizonyítja pl. egy 1461-ből fenmaradt ötvened-lajstrom. (Dl. 25989.) Ebben az évben az erdélyrészi ötvenedet Hunyadvármegyén kívül az összes megyékben, Mátyás király adománylevele alapján, Rozgonyi János és Sebestyén szedették maguknak.
Mindez állapotnak és fejlődésnek megfelel az a körülmény, hogy míg 1435-ben még a haczaki kerület nemeseinek és kenézeinek esküdtjeivel és összeségével, illetőleg ezek beleegyezésével* tesz, bizonyos kenéz hűtlensége következtében, kenézi adományt az erdélyi vajda: a század vége felé már a haczaki kerületnek csupán nemeseihez és birtokosaihoz intézi rendeletét II. Ulászló király, mikor (1498-ban) Bikli Jánost főispánjokul kirendeli,* s az itteni nemesség összességének a két Sil vagy Zsil folyó mentén levő réteket, legelőket és aranymosó-helyeket újra adományozza.* S «a haczaki kerület nemessége»* nevében állítanak ki hét piros pecséttel megerősített oklevelet 1513-ban Hunyad városában reketyei Morsina András, malomvizi Kendefi László, szálláspatakai Szerecsen János, reketyei Morsina Ferencz, farkadini Móré István, Maczesdi Sztancsul és Csolnokosi Péter a hunyadvári aranybeváltást valamint az említett aranymosást szabályozó oklevelet, oly időben, mikor a piros pecsét használata még királyi kiváltságon alapult nevezetes jog volt.
Unacum iuratis et universitate nobilium ac keneziorum districtus Haczak. (Fejér. XI. 503.)
Dl. 37719.
Fideles nostri universitas nobilium districtus Haczagh. (Dl. 32534.)
Nobiles districtus Haczagh. (Dl. 37933.)
Ugyancsak e fejlődéssel egybevágólag, a XV. század közepe tája óta – mint alább, a megye főispánjainál kifejtem – fokozatosan e kerület oláh eredetű magyar nemessége is e főispánok és alispánjaik (országos nemesi) megyei hatósága alá kerül.
