VÁRAI ÉS ERŐSSÉGEI:
VÁRAI ÉS ERŐSSÉGEI:
Al-Diód. Castrum Aldyod (1501: Dl. 37739. 37740., 1508: Dl. 30976.) A hasonlónevű város sorsában osztozott. (L. ott.)
Déva. Castrum Dewa. (1269: Dl. 683. és Fejér. XI. 462., 1273: Árpádk. új okmt. IV. 24. és IX. 13., 1341: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 513., 1359: Fejér. Cod. Dipl. IX. 3. 131.) Castrum Deua. (1324: Dl. 30613., 1329: Körmendi llt. Alm. III. Lad. 4. n. 66., 1387: Dl. 29442., 1393: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 60.) Nos Martinus comes Hunyadiensis et castellanus de Dewa. (1333: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. V. 81. l.) Castellanus de Deua. (1333: Dl. 30626., 1338: losonczi Bánffy cs. oklt., 1371: gr. Teleki cs. oklt. I. 168., 1384: Dl. 30731., 1384: Dl. 31731., 1387: Dl. 29435.) Castellanus de Deva. (1334: Károlyi oklt. I. 85.) Castrum nostrum (regis) Dewa. (1341: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 514.) Castellanus de Dewa. (1343–8: Anjouk. okmt. V. 182–3., 1364: gr. Teleki cs. oklt. I. 133., 1368: Dl. 27276., 1390: gr. Teleki cs. oklt. I. 223., 1446: Dl. 29482.) Universi kenezii et olachi de quatuor sedibus districtibus castri Deua. (1371: gr. Teleki cs. oklt. I. 168.) Castrum (regis) Deva. (1387: Magyar Tud. Akadémiai kézirattár.) Castrum nostrum (regis) Deua. (1394: Muz. llt.) Nos magister Ladislaus castellanus de Dewa et comes de Hwnyad. (1395: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. I. 77.) Castellanus de Dewa et comes de Hwnyad. (1397: galaczi Buda cs. letéte az Orsz. Levéltár erdélyi kir. táblai osztályában.) Castrum Dewa. (1405. gr. Teleki cs. oklt. I. 303., 1437: Dl. 13130., 1445: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lad. 65. fasc. 1. n. 7., 1447: Dl. 37606. 29789. Hunyadiak kora. X. 197–8., és Dl. 29789., 1453: Dl. 14604. 37617. 37619. 37622. 37623. és Hunyadiak kora. X. 398. Dl. 37629., 1463: Dl. 29517., 1474: Hunyadiak kora. XI. 512. 1491: Dl. 27556. 27557., 1494: Dl. 29878.) Castellani necnon vicecastellani castri Dewa. (1449: Dl. 30446.) Castellani nostri (gubernatoris) castri Dewa. (1458: Dl. 30446.) Krajnicus ac universi Kenezii et incole pertinentiarum castri Deua. (1481: Fejér. XI. 506.) Castellani nostri (comitis Stephani de Bathor Wayuode Transsilvani) castri Dewa. (1481: Hunyadiak kora. XII. 174.) Castrum nostrum (regis) Dewa in partibus Transsilvanis habitum. (1490: Dl. 19679.) Castellani castri Dewa. (1494: Dl. 30935.) Castellanus et prouisor curie de Dewa. (1496 körül: Dl. 29980.) Castellanus castri Dewa. (1500: Dl. 30949., 1506: Dl. 29601., 1507: Dl. 29924., 29925., 30973., 1509: Dl. 30339., 1519: Dl. 30446.) Castrum regie maiestatis Dewa. (1500 körül: Dl. 32547.,1505: Dl. 30508.) Terre regales ad castrum Dewa pertinentes. (1511: Dl. 29616.) Castrum nostrum (regis Johannis) Dewa. (1531: Kemény cs. llt.) A Maros partján Déva város fölött emelkedő hegyormon épült, s az egész völgyön uralkodván, Erdély ez egyik fő bejáratát őrizte. Már a XIII. században emlegetik. Minden valószínűség szerint kezdettől fogva királyi vár volt. A XIV. században már bizonyíthatólag királyi vár s nagyjából a későbbi középkorban is megőrizte ezt a jellegét. Mint egyes nyomok (melyek egy rendkívül becses 1437. évi oklevélhez vezetnek) mutatják, állandóan a mindenkori erdélyi vajda tisztsége alatt állott (sub honore voyvodatus existens – egy 1366. évi oklevél szerint: gr. Teleki cs. oklt. I. 148.) illetve jövedelmével együtt e vajdának volt kiutalva, aki saját embereivel rakta meg, s innen intézte vagy intéztette, olykor részben a haczaki, részben a hunyadvári várnagyokkal együtt a megye területének ügyeit is. (L. végül a Főispánoknál.) Közigazgatási, hadi és bírói teendőkkel járó magas főtisztsége költségeit, illetve saját vajdai ellátását, e vár és nagy terjedelmű uradalmának jövedelméből is fedezte. Az erdélyi vajdának e vár porkolábjaihoz vagyis várnagyaihoz való viszonyát illetve e várnagyok hatóságát több régi oklevél igazolja. Így pl. az itteni porkolábot 1366-ban mondja «castellanus noster»-nek Dénes, az akkori erdélyi vajda 1371-ben az itteni várnagy, tisztjeivel, s a megyei szolgabírákkal, és nemesekkel, a vár alatt elterülő Déva városában ül törvényszéket. Ugyanekkor e vár, 1387-ben pedig láthatólag az egész megye kenézei és oláhjai gyűlnek egybe a vár alatt fekvő városban, közügyek elintézésére, a várnagy vezetése alatt. De világosabban 1437-ben láthatjuk az erdélyi vajdáknak e várhoz, várnagyaihoz és a tartományában levő mindenféle magyar és oláh, szabad, félszabad és jobbágy népeihez való viszonyát. Ez évi deczember 6-án ugyanis Zsigmond király rendeletet intézett Znaim morva városból az e várhoz tartozó összes oláhsághoz, s más népségekhez és jobbágyokhoz. Eszerint az erdélyi részek vajdaságát, melyet eddig lévai Cseh Péter és Csáki László viseltek, valamint ezt a dévai királyi várat is nevezett Csáki Lászlótól, felében (quo ad partem suam) királyi szeretetének megtartása mellett elvevén, ezt a fele várrészt is Cseh Péternek adja tisztségül. (Pro honore duximus conferendum.) A rendelet a czímzetteknek összesen és egyenkint meghagyja, hogy ezután mint vajdájuknak, csupán Cseh Péternek s alvajdáinak és tisztjeinek engedelmeskedjenek, s az összes jövedelmeket, haszonvételeket sat. néki és embereinek szolgáltassák be. 1445-ben, midőn Czillei Frigyes és fia Ulrik Ujlaki Miklós erdélyi vajdával, mácsói bánnal és székely ispánnal testvéri és baráti szövetségre lépnek, s magtalan halál esetére egymást kölcsönösen örökösökké fogadják, – Déva várát (a tordavármegyei Görgény várával együtt) az Ujlaki Miklós birtokai közt találjuk felsorolva. Alig lehet azonban kétség, hogy Ujlaki e várat csupán mint erdélyi vajda és székely ispán, avagy legfeljebb, költségei fejében, ideiglenes jogon bírta. Annál is inkább, mert e várat, mint az Országnagyok 1447. április 2-án kelt okleveléből kitűnik – már az 1444-ben elhunyt I. Ulászló király adományozta. Hunyadi Jánosnak és utódainak, mely adományhoz ekkor, az időközben országkormányzóvá lett Hunyadinak az Országnagyok beleegyezésüket és jóváhagyásukat adták. 1449-ben csakugyan a kormányzó rendelkezik e vár és város ügyeiben, s engedi el a város lakóinak némely terheit. 1463. január 30-án V. László király ismét mint királyi várat (castrum nostrum) adományozza e várat Hunyadi Jánosnak, fiainak, örököseinek és utódainak, a szintén királyi Görgény várával együtt. Mátyás király idejéből nem sokat tudunk e várról. Úgy látszik azonban, ez időszakban is inkább a Zsigmond király 1437. évi levele értelmében vett vajdai vár volt ez, és nem a Hunyadi-örökösök családi birtoka. 1458-ban Szilágyi Mihály kormányzó mondja magáénak az itteni várnagyokat s Déva városát 1474-ben. Magyar Balázs erdélyi vajda rendelkezik az itteni várnagyokkal s szabja meg a vár tartozékaiban lakó némely kenézek jogait és tartozásait, s tesz ugyanitt adományt; 1481-ben pedig Bátori Istvánnak mint erdélyi vajdának itteni várnagyai szerepelnek. Az 1490. június 17-én kelt farkashidai egyezséglevél sem sorolja fel e várat és tartományát a Hunyadi-család illetve Korvin János örök birtokai között, s egyáltalán teljesen hallgat róla. Végül 1490. október 2-án II. Ulászló határozottan királyi vár-nak mondja Déva várát, s azokért a kitűnő szolgálatokért, melyeket Bátori István országbíró és erdélyi vajda az ő királlyá választása és különösen az erdélyi részekben levő váraknak s az egész Erdélynek az ő hűségében való megtartása körül teljesített, az illető hadcsapatok eltartásának költségeiről vele számadást tévén, e költségek fejében összesen 16.000 arany forintban e várat néki, édes testvérének Andrásnak, és ezen András fiának Györgynek elzálogosította. Ez elzálogosítás azonban nem tarthatott huzamosabb ideig. A század végén és a következő század elején a várnak ismét régi jellege lép előtérbe, a midőn az erdélyi vajda helyettesei, az alvajdák egyszersmind e vár porkolábjai (1500. körül. 1506., 1507., 1509., 1519. sat.), maga a vár pedig a királyé. Tartozékai közül eleinte csupán egyes helységek. merülnek fel, pl. 1387-ben Stroja, melyet a Szentimreieknek, – Alsó-Kalántelek, melyet a Vízközieknek, – és a három Denk, melyet 1405-ben Sztrig(y)i Péter erdélyi alvajdának adományozott Zsigmond király. 1392-ben: Szent-György, Patak, Gred és Kisfalu nevű helységeket írják a «dévai kerületben» levőknek. E birtokok azonban ekkor már a Szentgyörgyiek kezén voltak, s azért e vár tartozékainak nem mondhatók. 1371-ben az e várhoz tartozó négy szék vagyis kerület oláhjai szerepelnek. Később azonban hasonló széknek vagy kerületnek (kivéve a Jófő városi kerületet) nem találjuk nyomát az oklevelekben. A XV. század második felében két ízben (1453, 1491.) a vár összes tartozékait felsorolják. E felsorolások azonban nagy különbségeket mutatnak. Jelesül 1453-ban hozzátartoznak Déva város, Szent-András, Szántóhalom, Vámhely, Árki, Almás, Kersecz, Kozielye (Kozolya), Titös, Aranyas, Káva, Terzsek, Lesnik, Dombravicza, Derczesty, Boja; Jófő tartozékaival; Solymos, Berekszó, Nyavalyás, Burjánfalva, Boffal, Karácsonfalva, Kecskedág, Fizesd, Topolicza, Alsó-Kalántelke, Felső-Kalántelke, Tóti, Szecsel, Szent-György, Baczalár, Jópatak, Gonoszpatak, Berekt(y)e, Kóród, Oroszfalu, Sztrigyfalva, Alsó-Nádasd, Felső-Nádasd, Lenczina, Csonokos, Váralja, Csopol, Szent-Péter, Vád, Nalács, Reja, Bódogasszonyfalva, Karujus, Fejérvíz, Bajesd, Ohába, a két Livád, Ponor, Páros és Maczesd helységek; 1491-ben pedig Déva és Jófő városok; továbbá Pap-Almás, Asszú-Almás, Kersecz, Kozolya, Aranyas, Kávapatak, Lesnek, Merisor, Dombravicza, Bolya, Derczesd,. Ohába, Terzsekös, Alsófalu, Balsesd, Mihelyest, Roskán(y), Papesd, Piva, Sztregoványa, Bonyláza, Nagy-Moncsel, Sztancsesd, Plaj, Radulyesd, Facset, Facsa, Laposnak, Alsó-Laposnak, Felső-Breznek, Alsó-Breznek, Szakamás, Habucsa, Bukudel, T(y)el, Gerend, Polyen, Mohus, Tisza, Kis-Tisza, Alsó-Szagya, Felső-Szagya, Laszó, Bredet, Fintyág, Ohába, Gurbunyest, Határ, S(z)ézs, Lapug(y), Alsó-Lapug(y), Kordinest, Szelistye, Pánk és Ligesd. Ezek közül az Alsófalu-tól kezdve felsorolt helységek, kétségkívül Jófő város tartozékai, melyeket az 1453. évi igtatás alkalmával csak «és e város tartozéka» szavakkal jeleznek. (V. ö. külön Breznek helység a.) Ha az 1491. évi tartozékok közül e 42 helységet leszámítjuk, csupán 13 helység marad meg Déva környékén dél, d.-ny. és ny. felé Merisor és Dombravicza vidékéig; az 1453-ban felsorolt 54–56 helység nagy része, jelesül több Déva vidékén a Cserna mentén, továbbá a Sztrigy-folyó mentén részben a Hátszegen fekvő tartozékok, végül a Maros mentén fekvő Solymos és tőle északra elterülő tartozékai mind elmaradnak. Ezenkívül azonban 1491-ben Magyar-Veczel, Oláh-Veczel, Herpelye, Velcsez és Hidegfalu helységeket is Déva várához számítják, a mi ellen Korvin János herczeg a beigtatáskor is, és külön is tiltakozott, e helységeket (a kétségkívül aradvármegyei) Solymos vára tartozékainak állítván. E tartozékok bizonyára legnagyobb részben kenézségek voltak. 1371-ben az e várhoz tartozó összes kenézek és oláhok 4 székét vagyis kerületét említik. Egyes helységek kenézségéről azonban csak elvétve kapunk tudósítást az oklevelekből. (L. Solymos városnál is az 1453. évhez; Szent-András helységnél, illetve a Barcsai és a Kisbarcsai cs. alatt. V. ö. Magyarorsz. műemlékei. II. 396. l.)
Hacz(cz)ak. Hacz(cz)ák. Háczak. Hacz(cz)ag. Hacz(cz)ág. Hatczok. Hatczak. Hatczag. Hakag. Hakágy. Nos Petrus viceuoyuoda Transsiluanus et castellanus de Hattzak: Universitas keneziorum et alterius … status et conditionis homines de districtu Hatzak. (1360: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. I. 60–62.) Districtus de Hachzak. (1377: Dl. 29435.) Kenezius olachorum de districtu castri Hathzak. (1380: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. I. 63.) Castellanus de Hachak. (1390: gr. Teleki cs. oklt. I. 223.) Castellanus de Hachsak. Comitatus et districtus Hachsak. (1390: br. Révay cs. llt. Gyulay. V. 18.) Castellanus de Hathsak. Comitatus et districtus Hathsak. (1390: U. o. V. 17.) Castellanus (de Hathzak). (1396: Hunyadm. tört. és rég. társ Évk. II. 1884. 21. l.) Az erdélyi vajda rendelete: Universis et singulis nobilibus tam ungaris quam olachis, castellanis, vicecastellanis et presertim castellanis in Haczak et in Huniad constitutis. (1399: Fejér X. 2. 719. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 229.) Poss. Ponor … in pertinentiis castri nostri (regis) Hathzak. (1404: Hunyadm. tört, és rég. társ. Évk. II. 1884. 22. l.) Castellani nostri (wayde Transsilvani) in Hathzag in castro constituti … vicesque eorundem gerentes. Census seu collecta de keneziatu in poss. Malomuize ad castrum dictum provenire et administrare debens. (1406: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. II. 1884. 30. l.) Jurati ac vniuersi kenezii ceterique walahi de districtu castri Hachzak. (1411–1412. U. o. 24.) Districtus seu pertinentie Hatzak. (1412: br. Révay cs. llt. Kende I. 1.) Jurati kenezii de districtu castri Haachak. (1418: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. II. 1884. 32. l.) Alias castellanus noster (wayuode Transsilvani) de Hathchok. (1422: gr. Teleki cs. oklt. I. 459.) Castrum Haczag. (1435: Fejér. XI. 503.) Districtus de Haczag. (1462: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. IV. 92–94. és Dl. 29516., 1498: Dl. 37719.) Castrum Haczak. (1479: Dl. 32391.) Sedes iudiciaria universorum nobilium comitatus de Hwnyad et de Haczak. (1480: Dl. 29849.) Districtus Hakagh. (1482: Dl. 37652., 37653.) Castellum Haczag. (1504: Dl. 21331:, 1506: Dl. 37792., 37794., 37791., 37793., 37795., 37796., 37798., 1510: Dl. 37870., 37875.) Castellum Haczak. (1505: Dl. 21499., 1506: Dl. 37797.) Nobills districtus Haczak. Omnes operantes seu laborantes in territoriis nostris (nobilium districtus Haczak) aurum lauantium et aliis quibuscunque modis querentium. (1513: Dl. 37933.) Eleinte e vár is (a hasonló nevű várossal együtt) kétségkívül az erdélyi vajda, illetve az alvajda és az itteni várnagy (olykor utóbbi kettő egy személyben) hatósága alatt állt és szolgálatára volt rendelve (ép úgy, mint pl. Déva és Hunyad várak), a hasonló nevű várossal, illetve a hozzátartozó kerülettel (districtus, comitatus, pertinentie, mely kifejezések ugyanegyet jelentenek) együtt. E kerülethez a vár környékén és attól főleg déli irányban nagyszámú falu tartozott. A XV. század első felében e vár és város a Hunyadiak kezére került, királyi adományul és Hunyad vár sorsában osztozott. 1422-ben Csáki Miklós erdélyi vajda még itteni volt várnagyát említi; 1435-ben pedig Csáki László erdélyi vajda sorol fel bizonyos kenézeket, a kik néhai atyjának, szintén erdélyi vajdának, e várhoz szolgáltak. Mindazáltal nem lehet kételkednünk, hogy e vár és város is a Hunyadi Jánosé volt. Azonban az említett hacz(cz)aki kerület nélkül, a melynek falvai és lakói, részben mint kenézségek, részben mint több és több szabadságot élvező nemesek, külön kerületükben külön életet éltek a megyében, s lassanként Hunyadvár birtokosai, illetve a hunyadvári várnagy, mint egyszersmind Hunyadvármegye fő- és alispánjának hatósága alá kerültek. (V. ö. a hasonló nevű város, Déva és Hunyad vár a. e megye Bevezetésében és a Főispánoknál.)
Hunyad. (Hunyadvár.) Castellanus de Hunyad. (1364: gr. Teleki cs. oklt. I. 133.) Districtus de Hunyad. (1377: Dl. 29435., 1380: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. I. 63. l., 1386: Dl. 29439.) Az erdélyi vajda – universis et singulis nobilibus tam ungaris, quam olachis castellanis, vicecastellanis et presertim castellanis in Haczak et in Huniad constitutis. (1399: Fejér. X. 2. 719. és Zimmermann-Werner, Urkundenbuch. III. 229.) Poss. nostra regalis Hunyadvar, (Hwnyadvar) vocata in comitatu Albensi partium nostrarum Transsilvanarum. (1409: Dl. 9599., 1410: Dl. 37592.) Castrum Hwnyad. (1415: Dl. 29950., 1456: Dl. 29502., 1462: Dl. 29515., 1470: Dl. 29833., 1478: Dl. 29841., 1492: Dl. 30925., 1493: Dl. 37679., 1494., 1496., 1499., 1507., 1508: Dl. 30934., 1504: Dl. 213331., 37770., 37771., 21499., 1505, de inkább 1515: Dl. 27582., 1506: Dl. 37802., 1508: Dl. 30515., 1514: Dl. 27602., 1516: Dl. 37979., 29950.) Comitatus seu districtus de Hwnyad. (1444: Dl. 29478.) Castellanus de Hwnyad et comes de eadem. (1446: Dl. 29482.) Castrum Hunyad. (1486: Dl. 37635., 1494: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lad. 68. f. 1. n. 18. és 19.) Castrum nostrum (regis) Hunyad. (1458: Dl. 30455. és Hunyadiak kora X. 588. l., 1463: Dl. 29518.) Castrum (regis) Hwnyad. (1488: gr. Teleki cs. oklt. II. 69., 1462: galaczi Buda cs. letéte az Orsz. Levéltárban, 1483: Dl. 29538.) Vicecastellanus de Hwnyad. (1462: Dl. 29514.) Portarius castri Hwnyad in persona castellanorum de Hwnyad. (1462: Dl. 29515.) Castrum nostrum (regis) Hwniad. (1463: Dl. 29617.) Castellani in Hwnyad constituti. (1472: Dl. 29628.) Kenesii in pertinenciis castri Hwnyad. (1476: Dl. 17800.) Comites castri Hunyad. (1481: Fejér. XI. 506.) Castellani castri Hwnyad comitesque. (1481: br. Révay cs. llt. Kende I. 12.), 1483: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. V. 98.) Castrum nostrum (regis) paternum et hereditarium Hwnyad. (1482: Dl. 37652., 37653.) Universi kenezii nostri (regis Mathie) in pertinentiis castri nostri (regis) Hwnyad. (1482: Dl. 37678.) Castellanus castri Hwnyad, comesque. (1488: Dl. 26442. gr. Teleki cs. oklt. II. 68., 1494: gr. Teleki cs. oklt. II. 195.) Castellanus Hwnyadiensis comesque. (1489: br. Révay cs. llt. Kende I. 15.) Castrum Hwnyad in partibus Transsilvanis habitum, quod alioquin iure hereditario ad ducem (Johannem Corvinum) condescendit, eidem iure perpetuo remaneat. (Farkashidai egyezség. 1490: Dl. 19657.) Castellanus castri Hwnyad. (1492: Dl. 29868., 1499: Dl. 30493., 1506: Dl. 36523.) Universi kenezii in pertinentiis castri Hwnyad commorantes. (1493: Dl. 37678.) Vicecastellanus castri Hwnyad. (1493: Dl. 29875.) Castellanus castri Hunyad comesque eiusdem comitatus. (1494: br. Révay cs. llt. Kende. I. 17.) Comes Hwnyadiensis et castellanus castri eiusdem. Castrum Hwnyad in partibus regni Transsilvanie situm. (1498: Dl. 37718.) Castellanus castri Hwnyadiensis. (1500 körül: Dl. 32547.) Castellanus in castro Hwnyad. (1504: Dl. 37765., 37766.) Castrum Hwnyadiense. (1504: Dl. 37772.) Castrum Hwnyad unacum auricampsione. (1506: Dl. 37792., 37794., 37791., 37793., 37795., 37796., 37797., 37798., 1510: Dl. 37870., 37875.) Comes et castellanus de Hwnyad. (1506: Dl. 30970.) Locus Thwlya in pertinentiis castri nostri (marchionis) Hwnyad prope aquam Feyerwyz in poss. Byrtz. (1509: Dl. 24348., 23307.) Ferrifodine penes castrum Hwnyad. (1509: Dl. 26508., 26509.) Honor comitatus illius (Hunyadiensis) ad castrum Hwnyad hucusque semper tentus fuerit. (1512: Dl. 37894.) Antiqua et vetus consuetudo in auricambsione castri Hwnyad. (1513: Dl. 37933.) Locus Thwlya in pertinentiis castri Hwnyad in Byrcz. (1515: Dl. 29626.) Judices et iurati ac universi coloni et inhabitatores districtus, oppidi et castri nostri (regis) Hunyadensis. (1534: Fejér. XI. 507.) A XIV. században, mint Déva vára, Hunyad is királyi vár volt. Mint ilyet, 1409. okt. 18-án kapta Zsigmond királytól Vojk, a S(z)erbe (Sorbe) fia, királyi udvari katona, érdemeiért és hű szolgálataiért, s általa édes testvérei, Magas és Radul, továbbá unokatestvére vagy nagybátyja (frater patruelis): Radol; és végül fia János, a kiket ez (ekkor fejérvármegyei) vár és tartozékai birtokába még ez évben be is igtattak; úgy hogy a király a végleges adománylevelet 1410. febr. 10-én kiállíthatta. Vajk vitézt 1414-ben már «Hunyadi» néven nevezik. Fiaié, a két Jánosé e vár 1430-ban és 1437-ben, s a hírneves Jánosé pl. 1445-ben is. Ugyanő 1456. május 12-ikén új-adományul kapja e várat, várost és tartozékait, a temesvármegyei komjáti kerülettel, melyet még Zsigmond királytól kapott, és az ugyane vármegyei ikusi kerülettel együtt, melyet Albert királytól nyert adományba. Így szállott át e vár tulajdonjoga Mátyás királyra, a kinek birtokában több ízben (1458., 1463., 1470., 1476., 1478., 1452.) emlegetik. 1482. ápr. 8-án fiának, (Korvin) János liptói herczegnek és hunyadi ispánnak adományozta, (neje: Beatrix királyné beleegyezésével), «mint atyai és örök birtokát», a melynek tulajdonában boldog emlékezetű atyja János, és testvére László éltök végéig benne voltak, valamint ő is benne volt, Hunyad városával és más városokkal, birtokokkal, pusztákkal, vámokkal, só-, arany-, ezüst- és más fémbányákkal együtt. Az 1490. június 17-ikén kelt farkashidai egyezség e várat, mint a mely örökjogon száll Korvin Jánosra, örökre meghagyta az ő birtokában. Övé pl. 1492-ben is. A Mátyás király halálára következett zavaros időkben János herczeg zágrábvármegyei Medve és Rokolnok várait Derencsényi Imrének adta tisztségül, s mikor nem sokkal rá a király saját szolgálatára hívta el Derencsényit, e várak utóbbinak kezén maradtak; majd mikor Derencsényi a törökök elleni csatában elesett (1493.), özvegye e várakra vonatkozólag követelésekkel lépett fel. Ezek kielégítése és más ügyei elintézhetése végett, János herczeg Hunyad várát és tartozékait 1494. május 31-én Kinizsi Pál országbírónak és temesi ispánnak s feleségének:c Magyar Benigna asszonynak zálogosította el, azzal a kikötéssel, hogy ha a herczeg a visszaváltás előtt meghalna, e vár és tartozékai örökjogon a Kinizsi és neje kezén maradjanak; ha pedig utóbbiak halnának el a herczeg előtt, a vár és tartománya a 10,000 forintnyi zálogösszeggel együtt a herczegé maradjon; végül, ha Benigna asszony maradna életben, férje halála után, a herczeg neki tartozzék a 10,000 aranynyal. Kinizsi és neje azonban néhány hónappal utóbb ugyanez összegért Bakócz Tamás egri, és Ernuszt Zsigmond pécsi püspöknek adták, szintén zálogba, Hunyadvárát. 1496. febr. 13-án Benigna asszony, már mint a kamicsáczi Horvát Márk felesége, vele szemben, valamint az ő atyja Magyar Balázs, első férje Kinizsi Pál, s mostani férje iránt tanusított jóakarata és kedvezései fejében, mostani férje beleegyezésével, nevezett Bakócz Tamásra és unokaöcscseire ruházta át e várban és tartozékaiban bírt összes jogait. Bakócz azonban ily módon szerzett zálogjoga érvényesítésekor pörbe keveredett Korvin János herczeggel, mely pör aztán a herczeg özvegyére és leányára is átszállt. E pörben Szentgyörgyi Péter előbb mint erdélyi vajda (1499.) majd fellebbezés történvén, mint országbíró (1507. nov. 15.) hozott ítéletet, a Bakócz javára A király által 1507. decz. 12-ikén megerősített emez ítélet alapján Szentgyörgyi Péter vajda 1508. jan. 22-ikén adta ki a Bakócz (ekkor már esztergomi érsek) s unokaöcscsei, Erdődi Bálint, Péter, Pál és János részére szóló igtató-parancsot. Mikor azonban néhány nap mulva az erdélyi káptalan és az erdélyi vajda emberei Hunyad vára előtt a beiktatás végrehajtása végett megjelentek, al-pestesi Nagy György, a Korvin János herczeg özvegye és leánya nevében a városból nagyszámú lovassal eléjök futván, őket a vár és város határáról fegyverrel elkergette. Közben ugyanis Hunyad vára valósággal nem ment át a zálogbirtokosok kezére, hanem a Korvin János herczeg és családja kezén maradt, illetve tőle, szintén zálogban, mások kezére került. 1498. május 24-ikén t. i. a herczeg, «bizonyos észszerű okokból, s egyszersmind szükségtől kényszerítve» e várát, 1200 arany-forintban csébi Pogány Péter pozsonyi ispánnak és kir. kamarásnak, valamint bikali Bikli (Bykly) János hunyadi várnagyának és Hunyadmegye ispánjának vetette zálogba. Az új zálog-birtokosok (a kik közül azonban e minőségben később csupán Bikli János szerepel) igéretet tettek, hogy a herczeget e vár birtokában és kormányzásában, mint előbb, ezután is megtartják, azzal a feltétellel, hogy viszont a herczeg Bikli Jánost e vár tisztségéből ki ne zárhassa, míg nékik az említett zálogösszeget vissza nem fizeti. Bikli Jánost várnagyi illetve vármegyei ispáni minőségben csakugyan benne találjuk a várban pl. 1499-ben és 1504-ben is. Utóbbi évben azonban János herczeg mar a király előtt panaszkodik, hogy Bikli e várat ismételt kérésére sem akarja néki visszaadni. A király, július 27-ikén kelt rendeletében meghagyta Szentgyörgyi Péter erdélyi vajdának hogy Erdély jogban jártas nemeseiből alakítandó bizottság meghallgatásával döntsön ez ügyben, s esetleg kényszerítve Biklit a vár és a benne levő ingóságok visszaadására. János herczeg aug. 14-ikén, a maga részéről enyingi Török Imre és kisasszonfalvi Istvánfi István nemes cselédeit bízta meg érdekei védelmével. (Ugyane napról egy János herczegtől kiállított oklevél is maradt fenn, melylyel a herczeg Biklit Hunyad-vár, Haczag és temesvármegyei két kastély átadásáról nyugtatja.) A bizottság a vajda előtt Désen ez évi október 1-én és 2-ikán végzett ez ügygyel. János herczeg képviselői egyezségre léptek Biklivel; s utóbbi a várat, a haczaki kastélylyal, Morsina és Monostor temesvármegyei mezővárosokkal, s minden tartozékaival s pl. a Réted nevű havasokkal (alpibus) együtt, (a melyeket, egy fenmaradt fogalmazvány szerint, annak idején Bátori István erdélyi vajda idegenített el Hunyad várától, Bikli János pedig nagy munkával és költséggel ahoz ismét visszacsatolt) továbbá az arany-beváltóval, a vasbányákkal, a vármegye főispáni tisztségével, a Havaselve felé vezető utak állomásaival (viarum stationibus versus Transalpinam), valamint a várban levő hadi és élelmi-szerekkel együtt, okt. 22-ikén visszaadta a herczeg kiküldötteinek; miután ezek a 2000 forintnyi követelést két részletben lefizették. Ez összegből 800 forint kétségkívül a Bikli várnagysága idejében felgyűlt kiadásokra értendő. János herczeg azonban okt. 12-ikén váratlanul elhunyván, ez átadást már nem érhette meg. A várat és tartozékait fia: Kristóf örökölte. De ő is meghalt 1505. márcz. 17-ikén. A Hunyadi-családnak ekként fi-ágon magvaszakadván, II. Ulászló király 1506. deczember 8-ikán, egyebek közt e várat is, a hozzátartozó Haczag várossal és kastélyával (továbbá a temesvármegyei morsinai és vizesmonostori kastélylyal s az ezekhez tartozó, már említett városokkal és kerületekkel együtt), mint a melyek a koronára szállottak, valósággal azonban még mindig a János herczeg özvegye Beatrix és leánya: Erzsébet kezén voltak, tekintve az ő családjok méltóságát, s özvegyi és árva voltukat, valamint a János herczeg különféle nagy érdemeit, továbbra is kezükön hagyta, illetve nékik adományozta. Még ez év deczember 21-ikén a vármegyei főispánság birtokában is megerősíté a király az özvegyet és leányát. Mindezeket az özvegy 1509 elején már együtt birtokolja második férjével, György, brandenburgi őrgróffal. Beatrix ez év folyamán elhalván, II. Ulászló király 1510. márcz. 22-ikén, e várat, 1506-ban felsorolt tartozékaival együtt György őrgrófnak adományozta; majd 1512. febr. 25-én külön a vármegye főispáni tisztségét is, melyet, mint a király mondja, eddig is a várhoz bírtak annak előbbi birtokosai. 1515. deczember 11-én pedig híveinek meghallgatásával s különösen Zsigmond lengyel király könyörgéseire azt is megengedte a király az őrgrófnak, hogy e várat, tartozékaival együtt bármely magyarországi lakosnak elidegeníthesse. A Bakócz-féle per azonban ez alatt szakadatlanul folyt tovább, előbb János herczeg özvegyével, majd György őrgróffal is. 1515-ben az erdélyi vajda új ítéletben ismerte el Bakócz zálogjogát. De az ítélet végrehajtásának ez év vége felé a György őrgróf emberei a várban újra ellenszegültek. Ismét négy év telt el, a mikor az őrgróf ez erőszakoskodás miatt a hűtlenség büntetésével: birtokai elvesztésével sujtatott. Ez évi június 22-ikén rendelet ment a királyi curiából az erdélyi vajdához, hogy a várat, ha kell fegyverrel, ha kell ágyúkkal is vegye ki az őrgróf kezéből, és szolgáltassa át Bakócz érseknek. De e rendelet nem hajtatott végre: sem Bakócz, sem örökösei nem bírták e várat soha. 1534-ben a János királyé. – Möller István műépítésznek, e vár és szerkezete legalaposabb ismerőjének, 1911. okt. havában az Erdélyi Muz. Egyesület vándorgyűlésén, a helyszínén, a lovag-teremben tartott s beható ásatásokon és tanulmány okon alapuló előadása szerint e várat az Árpádok korában építették. Hunyadi János kétszer is átépítette (az ő alkotása pl. a hírneves lovag-terem is), özvegye Szilágyi Erzsébet és fia Mátyás király pedig új épületrészekkel és díszítésekkel gazdagították. (Az e várra vonatkozó gazdag könyvészetet Gerecze Péter állította össze. Magyarorsz. műemlékei II. 407–410. l. Értékes tájékoztató még: Dr. újtordai Kővári Ernő művecskéje: Vajdahunyad és környéke.) – Tartozékai közül eleinte csupán egyes helységek merülnek föl, melyeket Hunyadi János vagy Mátyás király a várhoz szerzett, annak tartományában eladományozott stb. Így 1458. szeptember 5-én Mátyás király Somkereki (Erdélyi) Istvántól és Miklóstól cserébe vette Nagy-Deng, Kis-Deng és Márton-Deng helységeket, a melyeket azonban pár év mulva (1460.) ismét a somkereki Erdélyiek kezén találunk. Ugyancsak 1458-ban nádasdi Ungur Jánosnak adja az eddig e várhoz tartozott Nádasd helység felét; továbbá 1462-ben Alsó-Farkadint és Kragulust az Alsófarkadiniaknak, a kik eddig e helységeket mint kenézek bírták Hunyadvárához, 1463-ban pedig Kurulyestet ugyane vár tartozékából a szálláspataki Erdélyieknek, illetvé Szálláspatakiaknak. Ugyanő 1470-ben Rus kenézségét, majd 1476-ban Cserbel kenézségét Monyarosdi Uprisnak (Obrisnak) adta, mint szintén e vár tartozékait. Utóbbi helységek azonban természetesen megmaradtak a vár kötelékében; a mint hogy azokat a tartozékok közt később is megemlítik. – 1482-ben, majd ismét 1506-ban és 1510-ben a vár összes tartozékait fölsorolják. Ezek 1482-ben Hunyad város, Tóti, Kalán, Szent-Király, Rus, Nádasd, Telek, Csarna, Luba, Toplika, Válya, Bélcz, Poloszka, Ruda, Pojanicza, Pesteseli, Monyarómező, Szohodol, Gosztaja, Nadabar, Runk, Cseresur, Gavasdivár, Cserbel, Szecset, Ojnász, Frazinat, Dobromer, Ferecz, Pojanicza, Aranyas a hakági kerületben; Hakág vámjával ugyanott; továbbá Váralja, Bajesd és Ponor; (Hukus vagy Ikus, Mansa, Vizes monostor, Suggya, Bozsor és Turd mezővárosok, kerületeikkel és vámjaikkal Temesvármegyében); végül Bojtor, Livád, Barbátvize, Poros és Maczesd (Hunyadvármegyében) részei, – só-, arany-, ezüst- és más fémbányákkal; 1506-ban és 1510-ben pedig Hunyad város, Monyarósd, Gobosdvár, Aranyas, Cserbel, Szocsat, Pojnicza, Ferecze, Zalasd máskép Dobramer, Ojnásza, Frazinet, Bratyásza, Rekecze, Runk (Ronk), Limpérd, Nadabor, Gosztia vagy Gosztaja, Szohodol, Monyarómező vagy Monyorómező, Pestessel, Gyurka-Pojnicza vagy Jurka-Pojnicza, Ruda, Bércz, Vajla vagy Vállya, Toplicza, Cserna, Poloszka, Juba, Telek, Nádasd, Rus, Tóti, Kalántelek és Szent-Király helységek; Bojtor részei; Váralja, Bódogfalva, Bajesd, Korilesd, Ohába és Ponor falvak; Maczesd, Kis-Ludia azaz Kis-Livádia, és Barbátvíz részei; továbbá Haczag kastély Haczag városával s ennek vámjával; (Temesvármegyéből Morzsina kastély és város vámjával; a terdi és ikus vidékei kerület, az azokban levő 16+35 faluval és 1–1 elpusztult faluval; Vizesmonostor kastély és város vámjával és a Suggya-vidékén fekvő 13+9 faluval; Bozsor-vidéke Bozsor városával és 24 faluval); végül szintén Hunyadvármegyéből Kaján (Kajon), Németi, Kajánvölgye, Kis-Kaján, Bezsánfalva, Furnádia, Hosszúliget, Valissora és Kőfalu helységek. V. ö. e tartozékok későbbi sorsára nézve a nádasdi Ungor, somkereki Erdélyi, Alsófarkadini, szálláspataki Erdélyi, Monyorósdi, Fejérvízi, bérczi Török és a Nadabori, továbbá némely más, ideiglenesen e várhoz csatolt tartozékokra nézve a Barcsai (1462. évhez), és a váras-keszi Lépes (az 1463. évhez) cs. a., továbbá 1414: Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. I. 76., 1430: Dl. 12231., 1437: Dl. 13088., 1445: Pesty Frigyes. Krassóm. tört. III. 389. l., 1499 körül: Dl. 37185., Századok 1888. évf. 104–108. l. és Dr. Schönherr Gyula, Korvin János élete. 303., 304., 309., 310. sat. l. – Mátyás király 1482. ápr. 12-én a «hunyadi kerületben» (in districtu de Hwnyad) levő taksa-, census- és adó-kirovókhoz és -beszedőkhöz intézett rendeletével, e vára összes kenézeinek panaszára, megparancsolta e kirovóknak és beszedőknek, hogy e kenézeket abban a szabadságukban, mely szerint ezek mindennemű taksa, census és adó (contributio) fizetése alól ki vannak véve, tartsák meg, s őket, régi szabadságuk szerint, csupán e várhoz való szolgálatra (servitium ad prefatum castrum nostrum) kötelezhessék. Mátyás király e kiváltságmegerősítő-levelét II. Ulászló király, ugyancsak e vár tartozékában levő összes kenézek kérésére, 1493. április 20-án szintén átírta és megerősítette.
Il(l)ye. Castellum Ilye. (1468: Dl. 27499., 27500.) Poss. Illye prope et penes castellum. (1493: Dl. 36398. pag. 155. n. 1.) E kastély a mai Marosillyén állt, Dévától nyugatra. – Az Illyei avagy, mint a XV. században nevezték, illyei Dienes(s)i családé volt. 1467-ben e család tagjai, János erdélyi al-vajda és András, az ekkor kitört erdélyi lázadás fejéhez, Szentgyörgyi János vajdához csatlakozván, e kastélyukat, tartozékaival és más hunyadvármegyei birtokaikkal együtt 1468. júl. 16-án dengelegi Pongrácz János erdélyi vajdának adományozta Mátyás király. Úgy látszik azonban, a kastély is, uradalma is a Dienes(s)iek kezén maradt. (L. az illyei Dienessi cs. alatt.)
Kolcz. (Kolczvár.) Turris supra poss. Malomwyz. (1493. táján és 1511: Dl. 27600.) Quidam fluvius … sub quadam turri Kolcz nuncupata intra metas possessionis Zyzen … decurrens. (1501: Dl. 30503.) Domus Ladislai Kendeffy in Malomwyz, deinde… domus Nicolai et Michaelis Kendeffy in Koch habita, curia scilicet nobilitaris – oklevél-fogalmazványban; alább ugyanez oklevél másik fogalmazványában: domus curiaque nobititaris Ladislai necnon Nicolai et Michaelis Kendeffy in (poss.) Malomwyz ac Kolch subtus castrum similiter Kolch … habita et adiacens. (1519: Dl. 30552. és 30553.) A malomvízi Kendefi és Kenderes vagy Kenderesi rokonságé volt, s Malomvíz fölött, Sziszeny helység határán belül (melyet, úgy látszik, 1519-ben e várról Kolcz-nak, s mint tudjuk Malomvíztoroknak is neveztek) feküdt. 1493-ban és 1501-ben még csak toronynak írják az oklevelek, 1519-ben azonban már várnak mondják. Ma is várnak mondható, melynek a víz fölött emelkedő meredek fal-ormán álló öreg tornyát falak, erődítmények (két szobával) fogják körül. (Hunyadm. tört. és rég. társ. Évk. VII. 74. Szinte Gábor czikke.) 1511-ben malomvízi Kendefi (néhai Mihály fiai) László és Miklós a miatt vádolták be az erdélyi vajda előtt Vancsoki Kendét, hogy ez ezelőtt vagy 18 évvel (tehát 1493. táján,) még atyjuk életében némely társaival titkon belopódzván e toronyba, onnan 3000 forint készpénzt, számos gyöngyös és ezüst holmit (400 forint értékben) elvitt; 1501-ben pedig malomvízi Kenderes Péter ugyanott azzal vádolta malomvizi Kendefi Mihályt, hogy utóbbi ezelőtt vagy 9 évvel (tehát 1492. táján) azon a helyen, a hová e torony alatt, Sziszeny helység határán belül, bizonyos folyóját halfogás czéljából együvé vezette, egy halastavat ásatott és készíttetett, s innen a folyót mindig egészen kihalásztatván, ezzel neki, a panaszosnak vagy 400 forint kárt okozott. (V. ö. Magyarorsz. műemlékei. II. 401. l.)
Váralja (torony). Poss. nostra (regis) Varalya neonon turris lapidea in territorio eiusdem possessionis Varalya appellate in districtu de Haczag. (1462: Dl. 29516.) Turris Michaelis Kendeffy. (1496–1499: Dl. 31157.) A malomvízi Kendefieké volt, s a Hátszeg melletti Váralja helység területén állt. – A XV. század kilenczvenes éveiben egy részről malomvizi Kendefi Mihály és rokonai, mint felperesek, más részről pedig vádi Kopasz Demeter és Vádi Dénes mint alperesek közt pör támadván a balameri erdők (silva Balamer) miatt, az 1496-ban ez ügyben megejtett tanúvallatás alkalmával kiderült, hogy a Balamer nevű erdők egész a nagy havasokra felterjedtek, s azoknak tulajdonjoga minden hasznaival, tartozékaival és jövedelmeivel együtt a Kendefi családé volt, melynek birtokában találjuk az e hegységben (a ma u. n. Kudzsiri havasokban) feküdt Fizegy és Feder helységeket, valamint az annak szélén fekvő Galacz és Ponor részeit is. Ez erdőségeket és havasokat azonban, ugyane tanuvallomások szerint a balameriak, mint az alperesek jobbágyai, valamint a havasok vidékén fekvő többi falvak lakói ingyen is használhatták, de csak egy napi járóföldnyi területen; olyformán, hogy mindazok a pásztorok, a kik reggel kecskéikkel, sertéseikkel, juhaikkal, más barmaikkal és szekereikkel az erdőkre kiindultak, s éjjelre aludni barmaikkal és megrakott szekereikkel falvaikba visszatértek, az erdőségeket minden fizetés nélkül, szabadon használhatták; azok azonban, a kik éjjelre nem bírtak barmaikkal és szekereikkel aludni hazatérni, hanem az éjet az erdőségben töltötték, valamint azok is, a kik az erdőségben és havasokon kalibát (thabernaculum wlgo Kalyba) építettek; a Kendefiek tornyába bizonyos bért tartoztak lefizetni. Hol feküdt e torony, – pontosan nem mondják meg; nyilvánvaló azonban, hogy ez a váraljai Kendefi-féle kőtorony értendő. Ez esetben ehhez tartozott az erdőség jövedelme is. (Az egyik tanu vallomása szerint «Balamer homines potuissent pervenire per unum diem videlicet iter unius diei cum capris, curribus et aliis pecoribus, ita quod sero in domum reverti poterunt ad dormiendum, fuerunt liberi de ipsa silva ipsius Balamer uti, sed non ultra; quia autem non potuisset reverti ad domum cum suis pecoribus et curribus sero ad dormiendum, et ibidem pernoctasset in dicta silva, extunc proventus ipsius silve debuit dare ad turrim Michaelis Kendeffy, et ulterius metas nesciret, ut haberet (!) ipsi homines Balamer, nisi quantum unius diei iter.» Az ítélet megokolása szerint pedig, kissé kétes latinsággal «prescriptam silvam Balamer vocatam ad dictam turrim Michaelis Kendeffy pertinuisse et semper proventus eiusdem silve ad eandem turrim ab antiquis exoluisse, homines vero et incole pretacta silva possessionum Balamer commorantes, non ultra nisi in tanta distantia eandem uti, in quanta videlicet iidem incole in dicta poss. Balamer commorantes mane cum capris ac curribus sive pecoribus eorum in eandem silvam intrare ac tandem oneratis curribus et pecoribus ad propria iterum ad sero reverti posse» sat.) Az egyik tanu úgy tudta, hogy az a szokás már 120 esztendő óta áll fenn; egy másik már több mint 50 éve élt e toronyban és szerinte ezóta a Kendefi-bért (proventus Kendeffy) mindig fizették a toronyba azok, a kik az éjt az erdőben töltötték. Végül egy tanu azt vallotta, hogy ő szedte mindig a nagy havason a Kendefi-bért az összes, bármely faluból jövő emberektől. (Semper per magnum Hawas exegit proventus Michaeli Kendeffy ab omnibus hominibus de quibuscumque villis venissent.)
