HELYSÉGEI:

Teljes szövegű keresés

HELYSÉGEI:
Ábeltel(e)ke. (Áboltelke. Abiltelke.) – Más néven: Oláh-Suk vagy Oláh- Zsuk. – L. Suk helység a.
Ajton. (Ahton. Ahtonteleke.) Villa Ohthunth. Villa Ohtunteleke. (1320: Dl. 1991.) Poss. Ahthun. (1345: Dl. 28577.) Via qua vadit versus villam Ohtun. (1366: Dl. 30691.) Poss. Ohtun. (1366: Dl. 28742., 1377: Dl. 28753.) Poss. Hohthon. (1398: Múz. llt.) Poss. Ohthon. (1411: Dl. 28777.) Poss. Ahthon. (1428: Dl. 26880.) Ohton. (1429: Dl. 28198.) Poss. Aython. (1456: Dl. 36407. pag. 82. num. 1., 1469: Dl. 36394. pag. 21. num. 4., 1473: Dl. 36393. pag. 119. num. 3., gr. Teleki cs. oklt. II. 117., Dl. 27517., 1474: Dl. 27054., 1475: Dl. 36403. pag. 112. num. 1., 1477: Dl. 36403. pag. 143. num. 1., 1478: Dl. 27205. és gr. Bethlen cs. llt., 1494: Dl. 28449., Dl. 36398. pag. 204. num. 1., pag. 205. num. 1., 1499: Dl. 36403. pag. 261. num. 1., 1505: Dl. 28805., 1508: Dl. 36399. pag. 263. num. 1., 1526: Dl. 36405. pag. 388. num. 1.) Poss. Oython. (1470: Dl. 36393. pag. 71. num. 2.) Poss. Aytón. (1479: Dl. 27536.) Poss. Apthon simul cum domo et curia nobilitari. (1494: gr. Teleki cs. oklt. II. 198.) A XV. században a Sombori vagy Zsombori, (szent-mihálytelki Tompa, Pozsegai, Sándorházi vagy sándorházai Porkoláb), Komjáti, Etelei, teremi Sikesd, patai vagy mérai Dezső-fi családoké, s (a Somboriak után zálogban egyideig) Domonkosé, a székes-fejérvári Szent-Miklós egyház prépostjáé is volt. – 1494-ben Bazaráb Antal itteni lakos szerepel. – Ma Ajton, Kolozsvártól d.-k.
Akna. (Aknaj. Akana. Akanaj.) Poss. Aknay. (1322: Dl. 30294., 1388: U. o.) Sacerdos de Akna. (1332–1337: Páp. tiz-l. Mon. Vatic. I/1. 93., 105., 122., 130., 138. l.) Villa Akanay. (1339: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. num. 634.) Poss. nostra (regis) Akna. (1404: Múz. llt.) Poss. Akma. (1439: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lad. 98. fasc. 25. num. 2.) Poss. Akna. (1443: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lad. 98. fasc. 8. num. 4. és losonczi Bánffy cs. oklt. I. 647., Dl. 30437., 13718., 1453: Dl. 30826., 1455: Dl. 27312., 1457: Dl. 30836., 1464: Dl. 27040., 1468: gr. Erdődy cs. galgóczi llt., 1485: Dl. 36397. pag. 11. num. 1., 1489: Dl. 27379., 1494: Dl. 28655., 27749., 1495: Dl. 36398. pag. 221. num. 1., 1502: Dl. 36405. pag. 222. num. 1., 36406. pag. 139. num. 1., 1506: Dl. 26824., 26959.) Poss. Akna, Akana. (1464: Dl. 27177.) Akna. (1508: Dl. 27111.) 1453-ban egy ízben Dobokavármegyéhez számították. – A Kökényes-Renold-nembeli Renold ispáné, ennek magvaszakadtával (1322.) a Kacsics-nembeli palásti vagy kentelekei Radó-fi és Libercsei, majd ezektől egyezségileg (1388. óta) a szintén Kacsics-nembeli Szécsényi, szécsényi Salgai, továbbá (a kusali Jakcs), losonczi Bánfi, Losonczi, Hunyadi, Vár(a)dai és Toldalagi (valószínűleg inkább csak névleg), horogszegi Szilágyi, szent-iváni Székely, Héderfá(ja)i, a szintén Kacsics-nembeli harinnai Farkas, továbbá az Aknai, (a Ráskai), végül (1404-ben) a Padán(y)i vagy padán(y)i Lengyel családoké s (a szent- iváni vagy vajda-szent-iváni Székelyek után a monoszlai Csupor Miklósé is) volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. – 1506-ban Demeter, a harinnai Farkas János itteni gerébje szerepel. – Ma Szászakna, Teke mellett kissé d.-ny., a megye keleti sarkában.
Almás. L. Dezsőfalva néven. V. ö. Almás város és vár a.
Alsó-Czég. L. Czég helység a.
Alsó-Füld. (Alsó-Fild.) L. Füld helység a.
Alsó-Geledén. L. Geledén helység a.
Alsó-Pata L. Pata helység a.
Alsó-Sajó. L. Sajó helység a.
Alsó-Suk. L. Suk helység a.
Andrásháza. (Andreásháza. Andriásháza. Andurjásháza. Andorjásháza.) Andreashaza. (1348: gr. Teleki cs. oklt. I. 89., 1359: U. o. 111., 1362: U. o. 122., 1370: Dl. 26982., 1438: Dl. 27160., 1444: Dl. 26783.) Poss. Anduriashaza. (1360: gr: Teleki cs. oklt. I. 115.) Anduriashaza. (1372: Dl. 26983., 1378: gr. Teleki cs. oklt. I. 182., 1379: gr. Rhédey cs. llt.) Andrashaza. (1398: Dl. 26873.) Andreashasa. (1400: gr. Teleki cs. oklt. I. 273.) Andoryashaza. (1414 körül: Dl. 27000., 1438: Dl. 28602.) Poss. Andriashaza olim alio nomine Nadas vocata. (1423: Dl. 28182.) Poss. Andreashaza. (1444: Dl. 36406. pag. 25. n. 1., 1458: Dl. 36392. pag. 25. n. 1.) Poss. Andrashaza. (1449: Dl. 36391. pag. 50. n. 4., pag. 77. n. 2., 1482: Dl. 27215.) Poss. Andoryashaza. (1460: Dl. 36392. pag. 79. n. 3.) Zenthandrashaza. (? 1464: Dl. 27040., 27177.) Andoryashaza. (1467: Dl. 27044.) Poss. Adoryashaza. (1479: Dl. 27212.) Másként, régebben, Nádas nevet is viselt. Tehát Nádas szomszédságában keresendő. Ma Andrásháza néven Méra helységhez tartozó puszta, Magyarnádas közelében. (V. ö. Nádas helység a.) Az Andrásházi (másként Szentandrásházi) vagyis Andreásházi, Andorjásházi, andrásházai Cheh, Cseki vagy Csiki, Darabos, Nagy, Róka, a Mérai, Dombrai, (gyerő-monostori Kemény), Hadrévi, gyulai Porkoláb, (szent-mihálytelki Tompa) és a szent-királyi vagy topa-szent-királyi Gesztrágyi vagy Gesztrádi családoké volt.
Apáthavasa. L. Leske alakban.
Apáthida. (Apahida.) Poss. Apathida. Apathyda. (1263. 1296: Dl. 37213., 1580. évi hiteles másolat.) Poss. Apathyda. (1326: Dl. 28721., 1360: Dl. 28738., 1363: Dl. 28739., 1364: Dl. 28740., 1369: Dl. 26866., 1410: Dl. 28776., 28141., 1427: Dl. 28800., 1433: Dl. 28818., 1467: Dl. 28408., 1468: gr. Teleki cs. oklt. II. 92.) Poss. Apathhpda a parte ville Scenthmiclous. (1364: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. num. 722.) Datum in Apathhyda. (1398: Dl. 28767.) Plebanus de Apathyda. (1415: Magy. Tud. Akad. kézirattára, 1444: Dl. 36406. pag. 33–38., 1453: Dl. 36403. pag. 90. n. 5.) Apathhida. (1423: Dl. 26770.) Apathyda. (1426: Dl. 28191., 1429: Dl. 28198., 1441: Dl. 26781., 1446: gr. Teleki cs. oklt. II. 24., 1458: U. o. 68., 1468: Dl. 36393. pag. 54. num. 2.) Poss. Apathhyda. (1433: DL 28817.) Plebanus de Apathhyda. (1450: Dl. 36391. pag. 108. num. 2.) Sedes iudiciaria comitatus de Clus in possessione Apathyda celebrari consveta. (1451: Dl. 28839.) Poss. Apahyda. (1469: Dl. 36393. pag. 142. n. 2., 1496: Dl. 36403. pag. 170. num. 1., 1497: Dl. 27087.) Apahyda. (1493: Dl. 32413., 1497: Magy. Tud. Akad. kézirattára.) Mint látszik, a XV. század második felében kezdi viselni a ma is használatos Apahida nevet; addig inkább: Apáthida alakban fordul elő. – A kolozsmonostori benczés apátságé volt, vámjával együtt, melyet IV. Béla királytól kapott. A XIV. század második és a XV. század első felében azonban egyes részeit a szomszédos nemesek bitorolták. – Határát 1326-ban járják meg Suk azaz Zsuk felől, mely alkalommal a Vidafája, Hegyeshalm, Hatyáspataka, Apátlába, Ököritó, Apátharasztja és Kiserdőd nevű határhelyeket (azaz hegyeket, halmot, patakot, tavat és erdőket) említik, s 1427-ben és 1433-ban (ekkor Szent-Miklós azaz Pusztaszentmiklós felé) a mikor is a Kövesorr nevű helyet, és az e helységbe, valamint a Klu(z)s-Akna azaz Kolozs-Akna felé vezető utat vagyis nagyutat, illetve a Királykutabércze és Bodosbércze nevű hegyeket, a Likashalom nevű dombot, a Vajdauta nevű utat s a Dárius ároka nevű árkot sorolják föl. – 1469-ben egy itteni szamosi malmot 100 arany-forintban kötött le az apátság Fejér Miklós kolozsvári polgárnak. 1496-ban a Hatyás nevű halastavat, a Zsoldoscseréje nevű erdőt és a Holtvízszege nevű rétet adományozza (részben újra) a kolozsmonostori apát a Zsoldos vagy Soldos (Soldos, Soldus) nevű itteni jobbágycsaládnak, melynek egyes tagjai már 1439-ben és 1468-bán is szerepelnek. – A XIV. század vége óta gyakran (pl. 1381., 1389., 1397., 1408., 1426., 1429., 1446., 1450., 1458., 1493., 1497.), sőt egy 1451. évi oklevél szerint állandóan itt tartotta a megye törvénytevő üléseit. – Egyházas hely volt. Plébánosai pl. 1415-ben, 1444-ben, 1450-ben és 1453-ban szerepelnek. – Ma Apahida, Kolozsvártól k. é., a Szamos mellett.
Arankút. Poss. Arankuth. (1346: losonczi Bánffy cs. llt., 1360: Zsuki cs. llt. N. 4., 1392 vagy 1393: Dl. 28769., 1427: Zsuki cs. llt. P. 3., 1439: Dl. 27653.) Poss. Aranchwth, Arankw. (1445: Dl. 30313.) Arankwth. (1461: Dl. 25989. 3. a. és 3. b.) Poss. Arankwth. (1469: Dl. 36393. pag. 133. num. 1., 1481: Dl. 36395. pag. 38. num. 1., 1482: Dl. 26921., 1495: Dl. 36398. pag. 240. num. 1., 1496: Dl. 26944.) Kénez de Arankwth. (1470: Dl. 26901., 26902.) Arankwth. (1510: Dl. 32572.) Az erdő-szent-györgyi Erdő, széplaki Borda, nyéni Tél, a szent-annai Gyulakutai és Polyák, az arankúti másként szent-mihálytelki Tompa, a Mocsi, a Bogáti, (Sólyomkői vagy sólyomkői Menhár, Menyhárt-fi, Rételi, Csáni), a Györgyfalvi vagy györgyfalvi Henke, septéri Bár, a dengelegi Pongrácz, csesztvei Barlabási, a Suki, a Szentkirályi, szent-mártoni Jánosi, szent-királyi Csáni, az arankúti Méhi családoké, a (Györgyfalviak után cserében) Szentgyörgyi és Bazini (Gróf) Péter országbíróé s erdélyi vajdáé s (a Bogátiak után zálogban egy ideig) a Ferdős Miklós kolozsvári lakosé s fiáé Andrásé is volt. – Kenézét 1470-ben említik. 1461-ben a Suki Péter, a «kormányzó», és a Bogáti László itteni oláh jobbágyaitól szedtek ötvenedet. 1510-ben Szabó György a csesztvei Barlabási János, és Arankuti János, a Mocsi György itteni jobbágyai szerepelnek. – Ma Aranykút, Kolozstól keletre.
Ardán. L. Dobokavármegyében.
Argyas. Poss. Argyas. (1470: Dl. 17035.) Almás várához tartozott. (L. ott.) Bánffy-Hunyadtól é.-k. találjuk.
Árokalja. L. Dobokavármegyében.
Asszonfalva. Poss. Azzonfalwa. (1467: Dl. 28408., 1468: Dl. 36393. pag. 54. num. 2., gr. Teleki cs. oklt. II. 89., 1474: Dl. 36403. pag. 100. num. 1., 1483: gr. Teleki cs. oklt. II. 159., 1488: br. Kemény cs. llt. és Tört. Tár. 1907. 101. l., Dl. 28338., 1491: gr. Teleki cs. oklt. II. 183., 36398. pag. 40. num. 1., 1495: gr. Teleki cs. oklt. II. 206., 36398. pag. 235. num. 1., 1496: gr. Teleki cs. oklt. II. 214., 215., Dl. 36398. pag. 256. num. 1., pag. 257. num. 1., 26942., 1497: gr. Teleki cs. oklt. II. 219., Dl. 26942., 1502: gr. Teleki cs. oklt. II. 252., 1505: Dl. 26957., 1514: gr. Teleki cs. oklt. II. 321., 1515: U. o. 335., 343., 344., 345., 347., 1516: U. o. 351.) Poss. Azonfalwa. (1468: Dl. 27046., 1491: gr. Teleki cs. oklt. II. 173., 1496: u. o. 200., 201., 1496: Dl. 26940, gr. Teleki cs. oklt. II. 210., 1503: gr. Teleki cs. oklt. II. 258.) Poss. Azzonfalva. (1479: Dl. 36395. pag. 9. num. 1.) Poss. Azzonfalua. (1496: gr. Teleki cs. oklt. II. 207.) A Suki, zsolnai vagy szent-miklósi Pongrácz, somkereki Erdélyi, Geszti, Sándorházi vagy sándorházi Porkoláb, Ombozi vagy ombozi Kisfaludi (és Haranglábi) családoké, s (a Sukiak után még) a monoszlai Csupor Miklósé is volt. – Sármás, Báré sat. helységekkel együtt emlegetik.
Bábocz. (Bábuocz, puszta.) Predium Baboch. (1441: Dl. 36390. pag. 65. n. 3.) Bedecs és Inaktelke helységekkel együtt említik. – A Szamosfalvi másként szamosfalvi G(y)erő-fi vagy G(y)erő, a G(y)erőmonostori másként g(y)erőmonostori Kabos vagy Kabos-fi, Radó vagy Radó-fi és Kemén(y) vagy Kemén(y)-fi s a G(y)erővásárhelyi másként g(y)erő-vásárhelyi vagy vásárhelyi G(y)erő-fi vagy G(y)erő családoké volt.
Bábon(y). Babun. (A XIII. század végén: Bunyitay. A váradi püspökség története. III. 441. l.) Poss. Babon. (1434: Dl. 27015., 27294., 1461: Dl. 30458., 27037., 1478: Dl. 27210., 27211., 1480: Dl. 36395. pag. 22. num. 2., 1482: Dl. 27068., 1486: Dl. 26809., 36397. pag. 25. num. 1., num. 2., pag. 35. num. 1., 1489: Dl. 27064., 1498: Dl. 36403. pag. 196. num. 1., 1500: Dl. 36405. pag. 29. num. 1. és pag. 30. num. 1., 1501: Dl. 36405. pag. 91. num. 1. és Múz. llt., 1502: Dl. 36405. pag. 212. num. 1., 1506: Dl. 27108., 1507: Dl. 36399. pag. 198. num. 1., 1508: Dl. 36399. pag. 213. num. 1., pag. 216. num. 1., 36405. pag. 274. num. 1., 1510: Dl. 36405. pag. 309. num. 1., pag. 306. num. 1., 1519: Dl. 36402. pag. 139. num. 1., 1524: Dl. 36400. pag. 213. num. 1.) Poss. Babony. (1471: Dl. 36393. pag. 101. num. 1.) A Középlaki másként középlaki Kémeri, zutori vagy középlaki Zutori, kémeri vagy zutori Tamási, középlaki vagy kémeri Erdélyi vagy zutori Dávid, a sólyomkői Ördög, (gyulai Porkoláb), Sombori vagy Zsombori, Szilvási vagy szilvási Angyalló, zutori Siroki, Géresi, (gyerő-monostori Kabos, szent-mihálytelki Tompa) és a szent-királyi vagy topa-szent-királyi Gesztrágyi vagy Gesztrádi családoké volt. – Már a XIII. század végén (róm. kath.) egyház állt e helységben. – 1501-ben Pogán János a Gesztrágyi János, és Damokos András a Siroki Mátyás itteni jobbágyai szerepelnek. – Ma Bábony, Bánffy-Hunyadtól észak felé.
Bács. Poss. Baach. (1263. 1296: Dl. 27213. 1580. évi hiteles másolat, 1297: Dl. 28708., 1336: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. num. 628., 1343: Dl. 28726., 1369: Dl. 26866., 1430: Dl. 28811., 1431: Dl. 28816., 1433: Dl. 28974., 1433–1449: Dl. 28975., 1439: Dl. 28830., 1445: Dl. 26784., 1447: Dl. 28833., 28834., 1461: Dl. 36392. pag. 102. e. num. 5., 1463 körül: Dl. 27324., 1485: Dl. 36397. pag. 4. num. 1., XV. század: Dl. 36403. pag. 24. V. ö. Tört. Tár. 1896. és 1897. évf. több oklevél az 1394–1447. évekhez.) Tributarii de Baach. (1371: Jakab Elek. Kolozsvár tört. Oklt. I. 70.) Tributarii in villa Bach. (1374: U. o. 73. l.) Plebanus de Baach. Plebania possessionis Baach appelIate, in qua ecclesia lapidea ad honorem beate Agnetis virginis et martiris esset fundata. (1417: Dl. 28151.) Plebanus de Baach. (1419: Dl. 28365.) Poss. Baach, Baacz. (1420 körül: Dl. 28795.) Poss. Baacz. (1430 körül: Dl. 28813., 1433: Dl. 28973.) Plebanus de Baacz. (1444: Dl. 36406. pag. 33–38.) Plebanus de Bach. (1450: Dl. 36391. pag. 108. num. 2., 1501: Dl. 36405. pag. 167. num. 1.) Iudex et iurati ac ceteri populi et incole possessionis Baach. (1497: Dl. 28880.) A kolozsmonostori apátságé volt; vámját azonban 1371-ben és 1374-ben a Böbek vagy Bebek György kir. tárnokmester, az 1390-es években pedig e György fiai, Imre országbíró és Detre szlavon-dalmát-horvát bán kezén találjuk, I. Lajos király adományából. Plébánosait a XV. század eleje óta gyakran emlegetik; káplánja: Albert, 1485-ben szerepel. Kőegyháza (1413., 1417.) Szent-Ágnes tiszteletére volt szentelve. A XV. század második felében és a XVI. század elején a Koda, Veres, Dékán, Szász, Barla, Szabó, Csiher (Chyher), Orros, Gacsó, Szucsák, Jancsó, Biró, Nagy, Galiczi (Galyhy) és Telki nevű itteni jobbágycsaládokat említik. – A XV. században Nádas vagy Nádastelek és Szent-Iván puszták tartoztak hozzá. Ez időtájt, a szomszédságban elterült e két tartozékával egybefoglalva, gyakran megjárták határát, különösen mivel a XIV. század vége óta s a XV. század első felében a szomszéd nemesek bitorolták egyes részeit. E határjárások alkalmával különösen Orad vagy Orat földet (a Nádas folyó mentén), Saság birtokot, a Sápahegyet, az Ingóberekbérczet és ennek «orrát», alattuk forrással, a Kőmálhegyet, az Orathalma nevű kerek hegyet, a Sándorkő más néven Oroszlánkő nevű «nagy követ», a papfalvi patakot és a Határpatakot, a Nádaspatakot, a Bóczpatakot és Bóczbérczet, végül az innen Kolozsvár felé vezető utat emlegetik. 1460. táján szőlőket is műveltek határában. – Kolozsvártól ny.-é. találjuk.
Badajt. L. Budak néven.
Bala. L. Tordavármegyében.
Báld. Sacerdos de Bald. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 122., 127. l.) Poss. Bald. (1384: Dl. 36410., 1410: gr. Teleki cs. oklt. I. 367., 1430: Dl. 27012., 1460: Dl. 36392. pag. 94. num. 3., pag. 94. num. 1., 1467: Dl. 27045., 1492: Dl. 36398. pag. 76. num. 1., 1496: Dl. 36398. pag. 254. num. 1., 1498: Dl. 27573. és Magy. Tud. Akad. kézirattára.) Poss. Bard. (? 1414: Dl. 30176.) Poss. Baald, Bald. (1430: Dl. 27013.) Poss. Balad. (! 1461: Dl. 36392. pag. 116. num. 2.) Poss. Baald. (1472: Dl. 36393. pag. 105. num. 1.) Poss. Baalth. (1473: Dl. 27050.) 1498-ban Tordavármegyéhez számították. – A rődi Cseh, Szomordoki, Szentkirályi, Batizházai, Forrói vagy Forrai, Mocsi, mocsi Miske-fi, szamosfalvi Gyerő-fi, Szentmiklósi, Némai vagy némai Kakas, Palásti, csesztvei vagy héderfá(ja)i Barlabási, a Silei vagy Sülei, (Novaji), a tuzsoni Bolgár másként Maróczházi, a Mán(y)iki, (és ősi Janka-fi) családoké volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. – Mocstól d.-k. fekszik. (Kolozsvártól kissé távolabb k.-d.)
Balog-Jánostelke. (Balog-Jánostelki puszta.) Poss. Balugianusteleke, Bolugianusteleke, Blugianusteleke. (1353: Anjouk. okmt. VI. 38.) Poss. Balog Janustelki. (1407: br. Jósika cs. llt. Kolozsvárott, F. XXIII. n. 54.) Particula terre Balyogianusthelleke seu Balyogianusthelke vocate inter possessiones utrasque Buda sita. (1424: Dl. 27007.) Terra Balogyanustelke, ad possessionem Obwda. (1450: Dl. 36407. pag. 102. num. 1.) Vallis Balog Janusthelke. (1450: Dl. 36407. pag. 118. num. 1.) Pred. Bolog Janustelke. (1450: Dl. 36407. pag. 83. num. 1., num. 2. és pag. 94. num. 2.) Pred. Balog Janosthelke. (1455: Dl. 36407. pag. 72. num. 4.) Poss. Balog Janosthelke. (1495: Dl. 36398. pag. 222. num. 1.) A XV. században a Budai másként Óbudai, Ujbudai, Nagybudai, Kisbudai, budai, nagy-budai, ó-budai, uj-budai Nagy, budai, uj-budai, ó-budai, kis-budai Kis, uj-budai Hamar, szucsáki Nagy (és ezenkívül, meglehet a Buda helységnél fölsorolt többi földesúri) családoké volt. – Kolozsvártól é.-ny., Bodonkut, Szent-Mihálytelke, Berend és Diós vidékén, egy 1424. évi oklevél szerint a két, azaz Ó- és Uj-Buda közt terült el. (L. Buda helység a. is.)
Báni. (Bani.) Villa Bany. (1315: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. num. 621., 1339: U. o. lad. 5. num. 634.) Poss. Bani. (1322: Dl. 30294., 1388: U. o., 1410: gr. Teleki cs. oklt. I. 366., 1411: Dl. 26876.) Bany. (1464: Dl. 27040., 1506: Dl. 26959.) Bani. (1464: Dl. 27177., 1506: Dl. 26824.) Poss. Bany. (1493: Dl. 36398. pag. 118. num. 1., 1498: Dl. 38815., 1502: Dl. 36405. pag. 222. num. 1.) 1411-ben mint a szészármai Farkas Tamás birtokát Tordavármegyéhez számították. A Kökényes-Renold-nembeli Renold ispáné, ennek magvaszakadtával (1322.) a Kacsics-nembeli palásti vagy kentelekei Radó-fi és Libercsei, majd ezektől egyezségileg (1388. óta) a szintén Kacsics-nembeli Szécsényi, harinnai Farkas, továbbá a kozmatelk(e)i Fóris családoké volt. – 1506-ban Keresztély (Kerestel), a harinnai Farkas János itteni gerébje szerepel. 1498-ban az itteni «Sypolkas» nevű völgyben lévő Gerébfüve (Gerebfywe) nevű kaszálót, a Potrapál és Szászvölgye nevű völgyekben levő földeket s az Északerdő (Ewzakerdew) nevű erdőt említik határában. – Ma Szász-Banyicza, Szászrégentől é.-ny.
Bánid. (Bánik.) L. Pán(y)ik helység a.
Bán(y)abik(i). (Bányabike.) Poss. Banabyk. (1297: Dl. 28708.) Sacerdos de Banabyky. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 103., 114. l.) Villa seu poss. Banabiky. (1339: Dl. 3214.) Villa Banabiky, Banyabiky. (1350 körül: Dl. 28906.) Poss. Banabyky. (1358: Dl. 28578., 1362: Dl. 28913., 1377: Dl. 28584., 1391: Dl. 30100., 1495: Dl. 28877.) Poss. Banabiky. (1382–1407: Dl. 30151.) Poss. utraque Banabyky. (1414 körül: Dl. 28362.) Banabyky. (1415: Dl. 28784.) Poss. Magiar Banabyke, Olah Banabyke. (1416: Dl. 10444.) Poss. Banabyke. (1428: Dl. 26880.) Poss. Magyarbanabiki et Volachbanabiki. (1432: Dl. 28373.) Poss. utraque Banabiky. (1439: Dl. 27653., 1445: Dl. 36391. pag. 1. n. 2.) Poss. Banabiky. Iudex in Banibyk. (1441: Dl. 28384.) Poss. utraque Banabyki hungaricalis videlicet et walachalis. (1415: Dl. 36391. pag. 3. n. 1.) Poss. Magyarbanabyky. (1446: Dl. 36508.) Poss. utraque Banabyky. (1453: Dl. 28617.) Banabiky. (1461: Dl. 25989. 1. b.) Plebanus de Banyabyky. (1465: Dl. 30855.) Poss. Magyarbanabyky et Olahbanabyky. (1500: gr. Teleki cs. oklt. II. 238.) Poss. Banyabyky. (1503: Dl. 36399. pag. 7. num. 1., 1509: Dl. 28678.) Poss. Magyar et Olan Banabyki. (1504: Dl. 28471.) Poss. Banyabyky. Olah Banyabyky. (1521: Dl. 36533.) Poss. Magyarbanyab, Olahbanyabyky. (1523: Dl. 28701.) Olykor Tordavármegyéhez számítják. – Mindkét Bányabiki a Gerendi, Barancskai, Tótprónai, Bogáti, (Berzeviczei és kis-kendi Baládfi) családoké volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. Plébánosát 1465-ben is említik. – A XIV. század közepén az innen Kolozsvárra vezető nagy-utat említik, 1500-ban pedig a Gerendieknek Magyar-Bányabikiben levő nemesi udvarházát és halastavát. 1441-ben az idevaló (bizonyára magyar-bányabiki) bíró, 1503-ban Macskási Albert és fia Miklós itteni lakosok szerepelnek. 1461-ben ötvenedet fizető oláh jobbágyai voltak. – Ma Bányabükk, Tordától é.-ny., Torda-Aranyosvármegyében.
Barbátfalva. Kenezius de Borbatfalva. (1450 körül: Dl. 36407. pag. 96. num. 3.) Poss. Barbatfalwa, Barbathfalwa. (1456: Dl. 26891.) Poss. Barbathfalwa. (1500: Dl. 28663.) A hol Torda- hol Kolozsvármegyéhez számított Léta várához (l. ott, Tordamegyében) tartozott. Úgy látszik már inkább (1500-ban határozottan) Kolozsvármegyében, de a mai Torda-Aranyosvármegye területén, Tordától kissé távolabb ny.-é., Szentlászló, Léta sat. vidékén feküdt. – Kenéze 1450. táján szerepel.
Báré. Poss. Bare. (1279: Sombory cs. llt., 1339: Dl. 3214., 29127., 1382–1407: Dl. 30151., 1391: Dl. 30741., 1441: Dl. 36406. pag. 5. num. 2., 1465: Dl. 28528. és gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lad. 98. fasc. 8. num. 8., Dl. 32363., 1470: Dl. 36393. pag. 71. num. 3., 1473: Dl. 26801., 1474: Dl. 36403. pag. 100. num. 1., 1478: Dl. 28338., 1479: br. Kemény cs. llt. és Tört. Tár. 1907. 98. l., Dl. 27066., 27537., 36395. pag. 9. num. 2., 1480: Dl. 28658., 1481: Dl. 26915., 36395. pag. 34. num. 1. és gr. Teleki cs. oklt. II. 142., 1454: Dl. 36395. pag. 90. num. 2., 1486: Dl. 36397. pag. 60. num. 2., 1494: Dl. 27224., 1495: Dl. 36328., 1501: Dl. 36405. pag. 156. num. 1., 1509: Dl. 27403., 27112., 1526: Dl. 36401. pag. 109. num. 1.) Villa Baree. (1326: Zsuki cs. llt. F. 1.) Terra Baree. (1329: Anjouk. okmt. II. 400.) Sacerdos da Bark, Bare, Rare. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 113., 120., 123., 139. l.) Poss. Bare habitatoribus destituta. (1411: Dl. 26996.) Bare nobilium. (1461: Dl. 25989. 3. b.) Poss. Olah Bare. (1467: Dl. 28408., 1468: gr. Teleki cs. oklt. II. 90., Dl. 36393. pag. 54. num. 2., Dl. 27046.) Poss. Olah Baree. (1468: Dl. 36393. pag. 54. num. 2.) Bare. (1473: Dl. 27050.) Poss. Baree. (1479: Muzeumi llt.) Poss. Bathe, majd Bare. (1509: Dl. 27112.) Olykor (pl. 1501-ben) Tordavármegyéhez (!), 1509-ben pedig Dobokavármegyéhez számították. – A fejérvármegyei Diód várához tartozott, illetve a (csehi Almási), dengelegi Pongrácz, a meggyesfalvi Alárd-fi, (csávási Erdő, szent-mihályfalvi Székely), kendi Balád-fi, (Nagylaki és talán a Cseh), a Szentiváni vagy Vajdaszentiváni, Járai vagy járai Abafá(ja)i és a Járai vagy Felsőjárai, a Butkai, Kerel(l)ői, (Hosszuaszói), Kecseti (Piski, Földvári és földvári Kóka), a tetrehi Urkund vagy Urkund-fi, Gerendi, Figödi, a (dobokavármegyei) Keresztúri, a Suki, suki Lepséni, zsolnai vagy szent-miklósi Pongrácz, somkereki Erdélyi, Geszti, Sándorház(a)i vagy sándorház(a)i Porkoláb, Ombozi vagy ombozi Kisfaludi, (Haranglábi, csesztvei vagy héderfájai Barrabási vagy Barlabási), a szent-iváni vagy vajda-szent-iváni Székely, a Bikali másként Tamásfalvi avagy bikali vagy tamásfalvi Vitéz, csehi Pánczél, a kis-kapusi, g(y)erő-vásárhelyi G(y)erő-fi vagy G(y)erő és Drági családoké s (a Sukiak és a szent-iváni vagy vajda-szent-iváni Székelyek után) a monoszlai Csupor Miklós és (szintén a Sukiak után) a Szentgyörgyi Péter erdélyi vajdáké is volt. – Már az 1330-as években is egyházas hely. 1461-ben ötvenedet fizető oláh jobbágyokkal. 1473-ban Vitéz János és Forró István idevaló jobbágyokat névszerint megemlítik. – Kolozstól é.-ék. találjuk.
Bartáleus-Ujfalva. (Bartályos-Ujfalva.) Azaz: a mai Oláhujfalu. – L. Ujfalu helység a.
Batháza. L. Botháza néven.
Bedecs. Poss. Bedech. (1345: Múz. llt., 1376: Dl. 26985., 1441: Dl. 36390. pag. 71. num. 1., 1444: Dl. 28980., 1460: Dl. 36392. pag. 74. num. 2., 1470: Dl. 36393. pag. 74. num. 1., 1478: Dl. 36406. pag. 70. num. 1., 1483: Dl. 36395. pag. 76. num. 1., 1486: Dl. 36397. pag. 26. num. 1., pag. 64. num. 1., 1494: Dl. 27079.) Bedech in comitatu Bihorienai. (1356: Anjouk. okmt. VI. 503.) Poss. Bedecz. (1456: Dl. 36403. pag. 29. num. 2.) Bedecz. (1461: Dl. 25989. 1. b.) Poss. Olah Bedech. (1487: br. Kemény cs. llt. Kolozsvárott, 1505: U. o.) A Gyerővásárhelyi másként vásárhelyi vagy gyerő-vásárhelyi G(y)erő-fi vagy G(y)erő, (Lónai, Szentpáli), szent-királyi vagy topa-szent-királyi Gesztrágyi, (Budai), czegei Vas, veresmarti Czikó, (Dobokai), a Szamosfalvi másként szamosfalvi G(y)erő-fi vagy G(y)erő, a G(y)erőmonostori másként g(y)erő-monostori Kabos vagy Kabos-fi, Radó vagy Radó-fi és Kemén(y) vagy Kemén(y)-fi, a krasznai Kis vagy Porkoláb és a Dobszai családoké, s (a Gesztrágyiak után zálogban egy ideig) Tamasniczai Bertalan dobokai főesperes, erdélyi kanonoké is volt. – 1356-ban, a mikor még, úgy látszik, az egész sebesvári uradalom és Kalotaszeg Biharvármegyéhez tartozott, ezt a helységet is e megyéhez számították. 1461-ben ötvenedet fizető oláh jobbágyokkal. – 1505-ben a gyerő-monostori Kemények e helységben új malmot építettek. – Bánffy-Hunyadtól d.-k. találjuk.
Beledén. (Beladén.) L. Geledén néven.
Bénye. (Bény.) L. Bőnye alakban.
Berend. Poss. Berend. (1423: Dl. 26878., 1441: Dl. 36390. pag. 79. num. 1., 1466: Dl. 27041., 1467: Dl. 36393. pag. 32. num. 1., 1478: Dl. 36406. pag. 70. num. 1., 1486: Dl. 36397. pag. 26. num. 1., 1492: Dl. 36398. pag. 87. num. 1., 1500: Dl. 36405. pag. 84. num. 1., 1501: Dl. 27102.) Poss. Beereend. (1450?: Dl. 36407. pag. 118. num. 1.) Berend filiorum Kabos. (1461: Dl. 25989. 1. b.) Poss. Olah Berend. (1487: br. Kemény cs. llt. Kolozsvárott.) A dezméri vagy szamosfalvi Mikola-fi vagy Mikola, a Szamosfalvi másként szamosfalvi G(y)erő-fi vagy G(y)erő, a G(y)erő-monostori másként g(y)erő-monostori Kabos vagy Kabos-fi, Radó vagy Radó-fi és Kemén(y) vagy Kemén(y)-fi, a krasznai Kis vagy Porkoláb, (gyulai Porkoláb, sólyomkői Siroki), Zutori s a G(y)erővásárhelyi másként g(y)erő-vásárhelyi vagy vásárhelyi G(y)erő-fi vagy G(y)erő családoké volt. – 1492-ben az itteni halastavat említik. 1461-ben ötvenedet fizető oláh jobbágyokkal. – Kolozsvártól kissé távolabb é.-ny. találjuk.
Ber(e)kenyes. Sacerdos de Berenknes, Bereknes. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 95., 103., 119., 138. l.) Poss. Berekenes. (1348: Dl. 28729.) Nobilis de Berekenes. (1350: 1. Bánffy cs. oklt. I. 174.) Poss. Berkenes. (1459: Dl. 36392. pag. 64. num. 1.) Berkenyes. (1465: Dl. 27179.) Berkenez. Berkenyes. (1470: Dl. 26901., 26902.) Poss. Berkenyes. (1471: Dl. 36393. pag. 80. num. 2. és Dl. 26903., 1473: Dl. 36393. pag. 128. num. 2., pag. 129. num. 1., 1509: Dl. 27248., 27247.) Poss. Berkenyez. (1473: Dl. 26906.) A Mátéi, a Hadrévi, a berkenyesi Faragó, a Komlódi vagy Komlósi, az Iklódi, a Szilvási (Mezőszilvási), a Dombai, a Járai, az Aknai s a Bárdi Szegő családoké volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. – 1465-ben Fodor László a berkenyesi Faragó Tamás itteni jobbágya és bírája, 1493-ban Dávid Péter a Járai Balázs, és Laki Demeter a Szilvási Ambrus, 1509-ben Bejtes vagy Böjtes (Beythes, Bewythews, Bewthes) Bálint a Sárdi Szegő Ferencz, és Laki Balázs az Aknai Jóga itteni jobbágyai. – Mocstól d. találjuk, a megye keleti felében.
Bermen (puszta). Pred. Nagbermen. Kysbermen. (1460: pag. 102. d. n. 1. n. 2., losonczi Bánffy cs. llt.) Pred. Naghbermen, Kysbermen. (1496: Dl. 27084.) 1460-ban a losonczi Bánfi család birtokába ment át e két puszta, a csicsei Vajda, (Nemes, Igyártó) és Csicsei családok birtokából. – Kétségkívül Csicse (ma Csucsa) vidékén terültek el, a Sebes-Körös mentén, a megye legnyugotibb zugában.
Bikal. (Bikalja.) Terra Bekaly. (1249: Árp. VII. 284. l.) Villa Bykal. (1393: Dl. 30145.) Poss. Mykal. (! 1397: Dl. 27146.) Poss. nostra (regis) Bykal. (1397: Magy. Tud. Akadémia kézirattára és Múz. llt.) Poss. Bykal. (1398: Dl. 28946., 1435: Múz. llt., 1444: Dl. 36406. pag. 23. num. 2., 1451: Erd. Múz. llt., 1456: Dl. 36407. pag. 80. num. 3., 1479: Dl. 36395. pag. 5. num. 1., 1493: Dl. 28649., 1497: Dl. 20564., 27226., 1498: Dl. 36937., 1499: Múz. llt.) Bykal. (1399: Magy. Tud. Akadémia kézirattára.) Bykalya. (1451: Dl. 36403. pag. 65. num. 2.) Magyarbykal. (1481: Dl. 36395. pag. 35. num. 1.) 1249-ben még Biharvármegyéhez tartozott. – 1399-ben végbement határjárása alkalmával, a mikor is teljesen új határjeleket állítottak fel, az Egresfeje, az Oláhvölgykuta (Olahweulghkutha) s a Szilkút (Zylkuth) nevű forrásokat, a Kőhegy, Farkasvára, a Vogassasféli (Wogasaasfely), Hosszúhegy, Hosszúhegybércze és Káloshavasa nevű hegyeket, a Farkaspataka nevű patakot, a Korbátirtványát (Korbatyrthwanya), a Péter-fia László és a Fodor János irtványát, a Kovács Balázs szőlejét, a Rakattya, Bikkfarka, Cser és Berk nevű cserjéseket vagy berkeket s a Bor Miklós és Bogor János földét sorolják föl határában. 1498-ban újra az itteni szőlőket, a Középmező és Előmező nevű réteket említik; ugyanekkor Jó Péter, Gilyén Máté, Lénárt György, Nagy Fábián és néhai Jakab Pál idevaló jobbágyokról van szó. Bikal vagy Magyar-Bikal eleinte (pl. 1393.) Sebesvár királyi várhoz tartozott; 1397-ben a Tamásfalviaknak adományozta Zsigmond király. Később is a Tamásfalvi másként Bikali avagy bikali vagy tamásfalvi Vitéz ismét másként tamásfalvi Erdélyi vagy középlaki Bikali, (tőlük vagy utánok az Ujbudai, losonczi Bánfi) családoké s (szintén a Tamásfalviak után zálogban egy ideig) Marton György Hunyad (Bánffy-Hunyad) városi lakosé és Almási János sebesvári várnagyé is volt. – 1475-ben Bakos Antal itteni jobbágy szerepel. – Ma Magyar-Bikal, Bánffy-Hunyad szomszédságában é.-k.
Bikal. (Bikol.) Poss. Bykol. (1359: Dl. 26862., 1376: Dl. 26985.) Poss. Bykal. (1490: Dl. 27074.) Bykal. (1461: Dl. 25989. 1. b.) Poss. Olah Bykal. (1478: Dl. 36406. pag. 70. num. 1., 1486: Dl. 36397. pag. 26. num. 1., 1494: Dl. 27079.) Bikal vagy Oláh-Bikal a G(y)erőmonostori másként g(y)erőmonostori Kabos vagy Kabos-fi, Radó vagy Radó-fi és Kemén(y) vagy Kemén(y)-fi, a krasznai Kis vagy Porkoláb s a Dobszai családoké volt. – 1494-ben Dienes Mihály itteni jobbágy szerepel. 1461-ben ötvenedet fizető oláh jobbágyokkal. – Ma is Oláhbikal, Bánffy-Hunyadtól délkeletre.
Bócs. Poss. Boch. (1408: Dl. 28773., 1439: Dl. 28831., 1519: Dl. 36402. pag. 124. num. 1., pag. 151. num. 1.) Sebesvár várához tartozott. – Bánffy-Hunyadtól d.-d.-ny. fekszik.
Bócz. Poss. seu villa Buch. (1341: Dl. 30640.) Poss. Boch. (1343: Dl. 28726., 1433: Dl. 28972., 1454: Dl. 36407. pag. 56. num. 3.) Nobiles de Buch. (1348: gr. Teleki cs. oklt. I. 87., 1362: U. o. 122.) Poss. Buch. (1348: U. o. 88., 1368: Dl. 26864., 1370: Dl. 36506.) Boch. (1366: Dl. 29164., 1450: Dl. 36407. pag. 101. num. 4.) Terra Boch. Poss. Boch. (1420 körül: Dl. 28795.) Terra Booch, Boch. (1447: Dl. 28833.) Bocz. (1449: Dl. 36391. pag. 95. num. 1.) Boz. (1450: Dl. 36407. pag. 93. num. 3.) Poss. Bocz. (1453: Dl. 29277., 1467: Dl. 27061., 1468: Dl. 27186., 1469: Dl. 27187., 27188., 1472: Dl. 27928., 1492: Dl. 36398. pag. 95. num. 1., 1493: Dl. 27076., 27220., 28649., 1498: Dl. 36937., 1505: Dl. 27238., 1508: Dl. 36399. pag. 227. num. 1., 1518: Dl. 36402. pag. 55. num. 1.) Poss. Becz. (! 1483: Dl. 36395. pag. 87. num. 1.) Poss. Boocz. (1494: Dl. 30307.) Részben a Bóczi, a Tamásfalvi másként Bikali avagy bikali vagy tamásfalvi Vitéz, Turi, losonczi Bánfi, a Farnasi vagy farnasi Veres, Valkai vagy Valkói (Zutori), nagylaki Jaksics, dengelegi Pongrácz, nagyfalusi Marton, a Mérai, (gyerő-monostori Kemény), gyulai Porkoláb s az Illyefalvi családoké volt. – 1460 táján Bacsó (Bacho) Benedek idevaló lakos szerepel. – Kolozsvártól é.-ny. feküdt, Magyarnádas szomszédságában, Szucsák felé.
Bócztelöke. (Boczteleki, puszta.) Terra Bochteluke, Bochteleky. (1326: Jakab Elek. Kolozsvár tört. Oklt. I. 40. l.) Magnum fossatum Bochteleke pataka vocatum. (1377: U. o. 89. l.) Kolozsvár városé volt. 1326-ban már a város «vendégeinek» épületei állottak rajta. Kolozsvár környékén, Szamosfalva felé feküdt, a Szamos mentén.
Bodajt. (Bodagd.) L. Budak néven.
Bodróvölgytelöke. Poss. Bodrouueulgteluke. (1332: Zsuki cs. llt. D. 2.) A Sukiaké volt. – Suk, Kőtelen, Visa sat. vidékén feküdt, Kolozsvártól északkeletre.
Bogács. L. Dobokavármegyében.
Bogártel(e)ke. (Bogártelöke. Bogártelki. Bogártelök.) Villa Bugarteluke. (1299: Dl. 29104.) Poss. Bogarthelke. (1299: Dl. 36403. pag. 4. num. 4., 1460: Dl. 36403. pag. 48. num. 1., 1451: Dl. 36403. pag. 48. num. 3., 1509: Dl. 32573., 36399. pag. 312. num. 1.) Poss. Bogartelke, Bagartelk. Via magna euns de poss. Bogartelke ad poss. Tyre. Poss. Bogartelk. (1299: Dl. 28713.) Poss. Bogarteluk. (1339: Dl. 26859., 1363: Dl. 28914., 1369: Dl. 26866.) Poss. Bogarteluke. (1355: Dl. 28733. és Anjouk. okmt. VI. 321.) Poss. Bogartelke. (1360: Dl. 28738., 1418: Dl. 28166., 1437: Dl. 28824., 28827., 28828., 28829.) Poss. Baartelek, Boartelek, Bagartelke. (1397: Dl. 28764.) Poss. Bogartheleke. (1415: Dl. 36895.) Poss. Bogartheke. (! 1418: a kolozsmonostori apátság levéltára Kolozsvárott.) Plebanus de Bogarthelky. (1450: Dl. 36391. pag. 108. num. 2.) Plebanus de Bogartelke. (1451: Dl. 36403. pag. 48. num. 2.) Plebanus de Bogarthelke. (1456: Dl. 26891.) 1299. óta, cserében az erdélyi püspöktől (Szent-György birtok és Leske más néven Apáthavasa nevű föld, erdő vagy havas fejében) a kolozsmonostori apátságé volt. Határát már 1299-ben megjárják, a mikor is a Kapus nevű bérczet, a Mikóbik(k)epatakát más néven Daróczpatakát, Inaktelkepatakát és Nádaspatakát, továbbá a Türébe vezető nagy-utat sorolják fel. Szent-László tiszteletére szentelt egyháza volt. (1509.) Plébánosai több ízben szerepelnek, pl. 1450-ben, 1451-ben és 1456-ban. Az idevaló jobbágyok közül 1418-ban Molnos Tamás tűnik föl, fiaival együtt, a kiknek ekkor Henrik kolozsmonostori apát megengedte, hogy e helységben vizi malmokat építhessenek s azokat bírhassák és el is adhassák; 1451-ben pedig Mónos János. Malmait a XV. század folyamán csakugyan több ízben, szőtlejét 1451-ben említik. (V. ö. 1437., 1447: Tört. Tár. 1897. 349., 354. l.) – Ma Bogártelke, Kolozsvártól ny.-é.
Bőnye. (Bénye. Bény.) Poss. duo Bewnye. (1263. 1296: Dl. 27213. 1580. évi hiteles másolat.) Poss. Bevnye. (1304: Dl. 28714.) Poss. Beunye. (1356: Dl. 29149. és Anjouk. okmt. VI. 532., 1370: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. n. 673., 675.) Poss. Bennye et Tyburch. (1357: Dl. 28735.) Poss. Benye, (1370: Dl. 26757., 1392: Dl. 26762., 1393: Dl. 28109.) Poss. Bennye. (1375: Dl. 26758.) Poss. Been al. nom. Tyburchteleke. Alább: Poss. Benye al. nom. Tyburchteleke. (1380–1383: Dl. 28757.) Poss. Bewnye. (1393: Dl. 36403. pag. 2. n. 4.) Predium seu terra Benye. (1418: Dl. 28792.) Pred. Benye. (1418: Dl. 36896.) Terra Bewnye. (1435: Dl. 28822.) Predia duo Bewnye. (XV. század: Dl. 36403. pag. 24.) Olykor Tiburcz vagy Tiburcztelke néven nevezték. (L. e néven külön is.) A XV. században már puszta. A kolozsmonostori apátságé volt; egy 1370. évi oklevél szerint I. Károly király adományából. Azonban már a IV. Béla király új-adomány-levelében is benne találjuk, és 1296-ban is fölsorolják a monostor visszaszerzendő birtokai között. A XIV. század második felében szomszédos nemesek tartották elfoglalva. – Ma Kajántó határának része, Diós felé. (V. ö. 1356., 1357., 1358., 1385., 1392: Tört. Tár. 1896. 504., 718., 727., 728. l.
Boroszlótelke. (Boroszló.) Poss. Borozlothelke. (1439: Dl. 36390. pag. 15. num. 1., pag. 17. num. 1., 1460: Dl. 36392. pag. 87. num. 3.) Poss. Borozlotelke. (1450?: Dl. 36407. pag. 118. n. 1., pag. 92: num. 1., Dl. 36406. pag. 46. num. 4., 1465: Dl. 28995.) Poss. Borozlo. (1482: Dl. 26923., 26924.) A szent-királyi vagy topa-szent-királyi Gesztrágyi családé, s ettől zálogban a Zalaház(a)i másként zalaház(a)i Zalaiaké volt. – Berend, Szent-Mihálytelke és Ó-Buda szomszédságában feküdt, Kolozsvártól é.-ny.
Bós. (Bóz.) Poss. Bos. (1377: Dl. 28753., 1418: Dl. 27004., 1439: Dl. 27021., 1471: Dl. 36393. pag. 97. n. 1., 1473: Dl. 36393. pag. 159. num. 1., 1500: Dl. 36405. pag. 33. num. 1., 1501: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. num. 777., 780.) Poss. Bos nobilium de Reud. (1392 vagy 1393: Dl. 28769.) Poss. Boos. (1411: Dl. 28777., 1473: Dl. 26905., 1484: Dl. 36395. pag. 105. num. 1., 1493: Dl. 36398. pag. 112. num. 1., 1494: Dl. 36398. pag. 204. num. 1.) Poss. Boz. (1440: Dl. 36390. pag. 46. num. 4.) Plebanus de Boos. (1449: Dl. 36391. pag. 107. num. 1.) Bos. (1461: Dl. 25989. 1. b.) Poss. Magyarbos, Walabos. (1499: Dl. 36403. pag. 270. num. 1.) Poss. Olah Bos. (1510: Dl. 36399. pag. 335. num. 1.) A Rődi, rődi Cseh, (gyulai Nagy, györgyfalvi Henke, teremi Sikesd, szamosfalvi Gyerő-fi, Mocsi), rődi Kályán vagy Kályáni, patai Dezső-fi, a györgyfalvi Bósi családoké, s (a rődi Csehek után zálogban egyideig) Domokos kolozsi plébánosé és Markos János Kolozsvár városi bíróé. 1461-ben, kétségkívül Oláh-Bóson, ötvenedet fizető oláh jobbágyok voltak. – Ma Bós, Kolozsvártól k.-d., a megye határszélén.
Botháza. (Batháza.) Bathhaza. (1414: gr. Teleki cs. oklt. I. 397.) Poss. Bothaza. (1415: Dl. 26768., 1440: Dl. 36390. pag. 42. num. 1., Dl. 30312. és losonczi Bánffy cs. oklt. I. 635., 1441: Dl. 30804., 30806., 1442: Dl. 36390. pay;. 119. num. 3., pag. 113. num. 2., 1450: Dl. 36403. pag. 36. num. 1., 1453: Dl. 28398., 1456: Dl. 27482., 1458: Dl. 36403. pag. 34. num. 2., Dl. 30840., 1459: Dl. 30318., 1463: Dl. 30461., 1464: Dl. 30462., 1466: Dl. 27179., 1473: Dl. 26906.) Bothaza. (1423: Dl. 28182., 1447: Dl. 26886., 1450: Dl. 30820., 1479: Dl. 26806.) Poss. Bothhaza. (1457: Dl. 36509., 27032., 1469: Dl. 36394. pag. 9. num. 2.) Poss. Bathhaza. (1458: Dl. 27484.) Bothhaza. (1496: Dl. 32572. 1505: Dl. 26958.) A Frátai vagy Magyarfrátai másként Márkházai vagy frátai Gál-fi, losonczi Dezsőfi, farnasi Veres, Vásárhelyi, (Téti, Kisanarcsi), Pakosi, (Szilkereki); frátai Örkei; Botházai, frátai vagy botházai Kakas, papfalvi Csorong vagy Csoronk, botházai Nagy, Guti, Mocsi, mocsi Miske-fi vagy Miskei, szent-mihálytelki Tompa; frátai nagy botházai Szentes, frátai Porkoláb, Székely és Boncza, a botházai Hosszuteleki, frátai Ho(z)sdáti vagy Ho(z)adádi s a Dombai családoké volt. – Ma Botháza, Kolozsvártól kissé távolabb, keletre.
Botos-Macskása. Más néven Szent-Márton-Macskása. – L. Macskás helység a.
Bozkut. (Bazkut. Büzkut.) Terra vacua et habitatoribus destituta Bozkuuth. (1377: Dl. 26987.) Pred. Bozkwth inter possessiones Moch, Legen Palathka et Kezew. (1430., 1440?: Dl. 36407. pag. 114. n. 3.) Poss. Bozkwth. (1468: Dl. 36393. pag. 53. n. 1.) Poss. Bwzkwth. (1493: Dl. 36398. pag. 113. num. 1., 1494: Dl. 36398. pag. 183. num. 1.) Pred. Bazkwth. (1504: Dl. 30507.) A Mocsi, mocsi Miske vagy Miske-fi, csehi Cseh, csesztvei vagy héderfájai Barlabási és Betleni családoké, s Bátor Illés és fia Bertalan szász-zsombori lakosoké is volt. – Kolozsvártól kelet felé, Mocs, Kesző, Palatka és Légen helység szomszédságában feküdt.
Bozolnok. (Bozolnoklelke. Bozolnokteteke, puszta.) Pred. Bozolnok. (1434: Dl. 27015., 27294., 1506: Dl. 27108.) Poss. Bozolnok. (1436: Dl. 27158.) Pred. Bozolnoktheleke. (1460: Dl. 30458.) Pred. Bozolnokteleke. (1461: Dl. 27037.) A Középlaki másként középlaki Kémeri, zutori vagy középlaki Zutori, kémeri vagy zutori Tamási, középlaki vagy kémeri Erdélyi avagy zutori Dávid, a sólyomkői Ördög és Géresi családoké volt. – Ma is puszta, Bozolnok néven, Tamásfalva és Zutor helységek között, az Almás vize mentén, Bánffy-Hunyadtól kissé távolabb é.-k.
Bökény. (Bekény. Bököny.) Buken. (A XIII. század végén: Bunyitay. A váradi püspökség története. III. 404. l.) Poss. Beken. (1439: Dl. 28831., 1519: Dl. 36402. pag. 151, num. 1.) Poss. Bewken. (1493: Magy. Tud. Akad. kézirattára) Poss. Bekewn. (1519: Dl. 36402. pag. 124. num. 1.) A losonczi Bánfiaké volt. – Már a XIII. század végén (római katholikus) egyház állt e helységben. – 1493-ban István, Durmul és Jankó itteni jobbágyok szerepelnek. – Ma Bökény, Bánffy-Hunyadtól dél felé.
Bucz, L. Bócz néven.
Buda. (Budatelke.) Nobiles de poss. Budatelke. (1283–1414: Dl. 37227. 1580. évi hiteles más., 1367: gr. Teleki cs. oklt. I. 156., Dl. 28919.) Nobiles de Buda. (1315: gr. Teleki cs. oklt. I. 35.) Poss. Buda. Ecclesia parochialis in Buda. (1367: Dl. 26755.) Buda. (1367: Dl. 30693., 1407: br. Jósika cs. llt. Kolozsvárott, f. XXIII. n. 54., 1453: Dl. 26786., 1461: Dl. 36392. pag. 102. l. num. 1.) Part. terre Balyogianusthelleke vocate inter poss. utrasque Buda sita. Poss. Obuda, Vybuda. (1424: Dl. 27007.) Wybuda. (1427: Dl. 28801., 1469: Dl. 26796.) Poss. Buda. (1427: Dl. 28967., gr. Teleki cs. oklt. I. 498., 1455: Dl. 36407. pag. 72. num. 4., 1461: Dl. 36392. pag. 103. num. 3., 1475: Dl. 36406. pag. 60. num. 1.) Poss. Buda nobilium de eisdem. (1435: Dl. 28822.) Poss. Wybuda. (1441: Dl. 36406. pag. 3. num. 1., 1487: Dl. 28337., 1501: Dl. 36405. pag. 161. num. 1., 1505: Dl. 36399. pag. 106. num. 1., 1507: Dl. 36399. pag. 168. num. 1.) Kysbuda. (1441: Dl. 30806.) Plebanus de Bwda. (1449: Dl. 36391. pag. 107. num. 1.) Terra Balogyanusteike ad possessionem Obwda. (1450: Dl. 36407. pag. 102. num. 1.) Obuda. (1450: Dl. 36407. pag. 83. num. 1. és pag. 94. num. 2.) Poss. Obuda. (1450 körül: Dl. 36403. pag. 35. num. 1., 1461: Dl. 36392. pag. 122. num. 5., 1495: Dl. 26938., 28656., 26937., 1509: Dl. 36399. pag. 324. num. 1.) Poss. Nagbuda et poss. Obuda. (1452: Dl. 36403. pag. 81. num. 3.) Bwryanus Buda. (1457: Dl. 30836.) Obwda, Wybwda. (1460: Dl. 36392. pag. 86. num. 1.) Poss. Obwda. (1461: Dl. 36392. pag. 102. n. num. 3., 1483: Dl. 36395. pag. 73. num. 2.) Nobiles de Bwda. (1461: Dl. 25989. 2. b.) Nagbuda. (1464: Dl. 26791.) Bwryanosbuda. Poss. Bwryanosbwda. (1469: Dl. 26796.) Bwryanosbuda. (1489: Dl. 27073.) Poss. Buda, Wybuda. (1495: Dl. 36398. pag. 222. num. 1.) Bwryanos Bwda. (1506: Dl. 27108.) Poss. O Buda. (1518: Dl. 36405. pag. 344. num. 1.) Poss. Buryanos Buda. (1521: Dl. 36400. pag. 6. num. 1.) Mint a felsorolt adatokból látható, nagyjából 1424-ig csupán Buda (vagy 1283-ban és 1367-ben: Budatelke) nevű helységről tudnak az oklevelek; ez idő tájt egyszerre Ó-Buda és Uj-Buda, majd a XV-ik század közepe felé ezenkívül: Nagy-Buda, Kis-Buda majd Burjános-Buda helységeket is emlegetik. Kérdés azonban, hogy ez alatt az öt név alatt tulajdonkép hány helység értendő? Úgy látszik Ó-Buda és Uj-Buda, Nagy-Buda és Kis-Buda sőt Nagy-Buda és Ó-Buda is megkülönböztetendők egymástól. Ehez képest egyfelől Ó-Buda és Kis-Buda, (olykor Buda), másfelől pedig Nagy-Buda és Uj-Buda, (olykor szintén Buda) nevek ugyanazt a helységet jelölik. De hogy Burjános-Buda szintén külön helység-e, vagy pedig azonos az ép említett helységek valamelyikével, pontosan meghatározni nem tudom. Ma csak egy helység áll ezen a vidéken, Kolozsvártól észak-nyugatra, Burjános-Ó-Buda vagy Burjányos-Oláh-Buda avagy legujabban Bodonkút néven. Földesurai az azonos vagy vérrokon Budai másként: Budatelk(e)i vagy Óbudai, vagy Ujbudai vagy Nagybudai, vagy Kisbudai, a sárdi Budai másként Budai vagy Ujbudai, (a sárdi Hatczaki), az esztyéni Budai, a Burjánosbudai, a budai, nagy-budai, ó-budai vagy uj-budai Nagy, budai, uj-budai, ó-budai vagy kis-budai Kis, valamint az uj-budai Bíró, Bot, Cséb (?), az uj-budai vagy budai Darabos, uj-budai Ekelei, budai vagy uj-budai Esztyéni, uj-budai Fekete, a budai vagy uj-budai Hamar, és Hencz, az uj-budai Horvát és Magyari, a Marai, a budai vagy uj-budai Pelbárt vagy Pelbárd, uj-budai vagy ó-budai Porkoláb, az uj-budai Róka és Szabó, az ó-budai Székely, az uj-budai Szilágyi és Szőke, az uj-budai vagy budai Török, az uj-budai Varju és Vas, továbbá a szent-királyi vagy topa-szent-királyi Gesztrágyi, a szucsáki Illési, Nagy vagy Vas, Nemes és Dombi, továbbá az Esztyéni, esztyéni Nemes, a petlendi Kis, (Somai, a kis-kapusi Gyerő-fi vagy Gyerő), a Kereszturi (a dobokavármegyei Réczekeresztur helység értendő), a szentgothárdi vagy szent-egyedi avagy czegei Vas (és Zalaházai vagy zalaházai Zalai) családok. – «Budán» már 1367-ben parochialis egyház állt. 1449-ben az itteni plébános szerepel. A Balog-Jánostelke nevű föld, melyet mint pusztát külön is felsorolunk, e helység határában, Uj-Buda felé terült el (1424.), de tulajdonkép Ó-Buda helységhez tartozott. (1450.) Úgy látszik, szintén ide számítható az 1450. táján emlegetett Elő-erdő (Elew erdew) nevű erdő is. 1407-ben e helység határában, Balog-Jánostelki felé a Bányászut (Banyazwt) nevű utat, a Fáshalombérczet és az Istenkeletű nevű lakatlan földet (terra non populosa Istenkelethew) sorolják föl. 1452-ben pedig Nagy-Buda és Ó-Buda határában, Szomordok felé, a Darvastó (Darwastho) nevű tavat és a Bideskut nevű rétet (pratum Bydeskwth), 1460-ban az; úgy látszik, szintén Ó-Buda vidékén elterült, Csigásdombréte nevű rétet (pratum Chygasdombrethe), 1461-ben a Fáshalomoldala (Fashalywmoldala) nevű szántó-földet és a Sztrang (Ztrang), Erdőcsere (Erdewchere) és Csókás (Chokas) nevű erdőket; továbbá Uj-Budán pl. 1498-ban és 1503-ban a Hamarrész (Hamarrez) nevű határ-részt (kétségkívül az uj-budai Hamar családról), 1503-ban a Kerekdombon (Kerek Domb) túl levő földeket; Ó-Budán 1509-ben a Királykuta (Kyralkwtha) nevű kaszálót említik. Ezenkívül ugyancsak Ó-Budán 1498-ban egy 200 arany-forint értékű halas-tó, 1509-ben egy már elhagyott nemesi telek, kerttel és gyümölcsössel, máskor ismét részint Ó-Budán, részint Uj-Budán más nemesi, olykor elég drága telkek és udvarházak fordulnak elő. Talán Buda helység határához tartozott az 1455-ben a Budaiak birtokában előforduló Fáshalomverőfele (terra Fashalomwerewfele) nevű föld is. 1469-ben «Dezmus», Gál, Tar, Seres és Pap vezeték-nevű burjános-budai, 1475-ben pedig: Csere Albert, Seres János, Bakó Antal és Tatár Bertalan nevű budai lakosok szerepelnek.
Budak. (Budag. Budajt. Budakt. Bodajt. Bodagd. Badajt.) Caput (fluminis) Bodagd. (1228: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 6.) Poss. Budag. (1440: Dl. 27301., 27302.) Poss. Olahbudak. (1443: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lat. 98. fasc. 8. num. 4. és losonczi Bánffy cs. oklt. I. 647.) Poss. Walahbudak. (1443: Dl. 30437., 13718.) Poss. Walahbwdag. (1453: Dl. 30826.) Poss. Bwdak, Budak. (1455: Dl. 27312.) Poss. Olahbudak. (1464: Dl. 27490., 27492.) Poss. Bwdak. (1489: Dl. 27379.) Poss. Olah Budak. (1502: U. o, és Dl. 36404. pag. 174. num. 1.) Azon a területen, a hol ezek a Budak (Budag) nevű helységek előfordulnak, a mai Besztercze-Naszódmegye d.-k. zugában, ma három Budak nevű helységet ismerünk. Ezek: a) Román- vagy Oláh-Budak, Besztercze várostól kissé távolabb k.-d., továbbá b) Kis-Budak és c) Szász-Budak, a Budak patak két oldalán, egymással szemben, Besztercze városhoz közelebb dél felé. E három helység közül a) az első vagyis Román- vagy Oláh-Budak, annak a középkori (1440., 1443., 1453., 1455., 1464., 1489. és 1502. években említett), inkább Dobokavármegyéhez tartozott Budak (Budag) vagy Oláh-Budak (vagy Oláh-Budag) nevű helységnek felel meg, mely ez időben egyszerre vagy egymás után a Szécsényi, szécsényi Salgai, Kecseti vagy Agmándi (valószínűleg inkább csak névleg), losonczi Bánfi, Losonczi, Hunyadi, majd a horogszegi Szilágyi, Szobi, Ráskai és kusali Jakcs családoké volt és a melyet olykor (pl. 1443-ban és 1453-ban) az illető oklevelek Kolozsvármegyéhez is számítanak. – b) Mikor 1467. végén vagy 1468. elején az erdélyi lázadás miatt hűtlenségbe esett Toroszkai Elyős birtokait Mátyás király nádasdi Ungor Jánosnak adományozta, elóbbinek együttesen «Torda- és Kolozsvármegyébe» számított birtokai sorában, Tuzson és Tomb közt egy «possessio Budak» nevű helységet is fölsorolnak. (Dl. 32385.) E helységgel a nádasdi Ungorok birtokai között 1473-ban újra találkozunk (ugyanúgy felsorolva, de már oly formán, hogy e helység Dobokavármegyébe is számítható), mikor ezek a Szobiakkal kölcsönös örökösödési szerződésre lépnek. (Poss. Bwdak, Bwdag. Dl. 16167.) 1502-ben, ugyancsak a nádasdi Ungorok birtokai között, hasonlóképen fölsorolva, de már Tordavármegyéhez (!) számítva, két Budak (utraque Bwdak) nevű helységet találunk. (Dl. 16167.) Mikor azonban 1507-ben a Szobiakat az ép említett szerződés értelmében a nádasdi Ungorok birtokaiba beigtatták, Budak helység már nem fordul elő többé. De más helységek is elmaradnak, pl. az említett Tomb. Ellenben a Mátyás király halála után a farnasi Veresek által indított visszakövetelő pörben előmutatott lajstromban (Dl. 30307.) a nádasdi Ongor János kezén lévő «Kolozs-, Torda- és Dobokavármegyéhez» számított Toroszkai-féle birtokok közt Budakot (villa Bwdak) legelől, külön sorolják föl. A mennyire a kéznél levő adatokból eldönthetem, úgy látszik, ez alatt a Budak vagyis helyesebben két Budak helység alatt nem a fentebb már, hogy úgy mondjam, lefoglalt mai Román- vagyis Oláh-Budak helység értendő, hanem az elől már szintén említett mai besztercze-naszódmegyei Kis-Budak, mely pl. 1482-ben «Budak» néven mint a nemes Budaki László, a nádasdi Ongor János, Parlagi György, Kendi Antal és Besenyői vagy Besenyei László birtoka s a dobokavármegyei Simontelke szomszédja fordul elő és bizonyára szintén «Dobokavármegyében» értendő. (Dl. 27541.) Ugyanez a helység 1494-ben ugyanily alkalommal és körülmények között «Kysbwdak» alakban tűnik elénk, mint a nemes Bár (Baar) Péter, továbbá harinnai Farkas Tamás és János, háportoni Forró Ozsvát, rődi Cseh Péter és nádasdi Ongor János birtoka (Dl. 27561.); 1503-ban pedig, a mikor is (X. 18.) nádasdi Ongor János és Miklós itteni részeiket Rakonczai Istvánnak adták, «Kysbudak» alakban, kifejezetten Dobokavármegyében. (Dl. 36399. pag. 8. num. 1.) A rődi Csehek itteni birtoklásáról más oklevelek is emlékeznek; jelesül 1472-ben és 1485-ben, a mikor is e helységet «poss. Bwdak» alakban határozottan Dobokavármegyébe sorozzák (Dl. 36393. pag. 109. num. 1. és Dl. 36395. pag. 114. num. 2.), valamint a Budaki család itteni birtoklásáról is, pl. 1439-ben és 1510-ben. («Poss. Budak» illetve «poss. Kysbwdok»; szintén Dobokavármegyéhez számítva. Dl. 29468., 36399. pag. 341. num. 1. A Budaki családra nézve még v. ö. 1442: Dl. 36390. pag. 120. num. 2., 1509: Dl. 28561.) Kétségtelen tehát, hogy ugyanez a (Kis-Budak) helység értendő az alatt a Budajt (poss. Budahth) alatt is, melyet 1416-ban (a megye kitétele nélkül) Budahth-i Péter fiai Mihály és Jakab akarnak, mint általok már előbb losonczi Dezsőfi Miklós fiának János mesternek elzálogosított birtokot, bizonyos feltételek mellett, a főleg Tuzson és Tomb helységben birtokos tuzsoni Bolgár Miklós mesternek átengedni. (Dl. 10488.) 1429-ben kétségkívül ugyanezt az ekkor már Tordavarmegyéhez számított helységet akarja Oroszfá(ja)i Miklós «poss. Bodahth» néven a kolozsvármegyei Oroszfája és Felső-Nyulas valamint a tordavármegyei Póka helységekkel együtt, mint a rődi Cseh Imre és László-fia László birtokát, a maga számára igtattatni, a mi ellen a tuzsoni Bolgár (néhai) Miklós leányai és fia László tiltakoznak. (Dl. 27011.) Utóbbi helység értendő az alatt a nem sokkal ezután, 1430. tavaszán említett kolozsvármegyei «poss. Bodayth» helység alatt is, a melyet ekkor a (tuzsoni vagy szent királyi) Tót Miklós, Bolgár László és Tuzsoni (Tamás-fi) András állítása szerint, a szintén kolozsvármegyei Oroszfája és Nyulas valamint a tordavármegyei Póka helységekkel együtt jogtalanul bitoroltak a néhai tuzsoni Bolgár Miklós férjes leányai. (gr. Teleki cs. oklt. I. 626. l.) Ugyanez év nyarán ugyanezt a helységet, szintén e rokonság birtokában, a megye kitétele nélkül «poss. Badahth» alakban sorolják föl, Oroszfája, Nyulas és Póka helységek társaságában. (U. o. I. 529. l.) 1445. júl. havában újra ennek a rokonságnak birtokában említik, de a megye kitétele nélkül «poss. Bwdakht» részeit, mint a melyek, a szintén a megye kitétele nélkül felsorolt Póka, Oroszfája és Nyulas helységek részeivel együtt, részben előbb az említett néhai tuzsoni Bolgár Miklós néhai első feleségének (de a kit csak Margit néven ismerünk) birtokai voltak, részben nép. Bolgár Miklós által vásároltattak. (U. o. II. 19. 1.) A következő 1446. január havában ugyanezt a helységet, de ekkor már «poss. Bwdak» néven, még pedig mint Dobokavármegyéhez tartozót, sorolják fel, szintén a néhai tuzsoni Bolgár Miklós leányai és fia László: tordavármegyei Póka és kolozsvármegyei Oroszfája és Nagy-Nyulas peres birtokainak társaságában. (U. o. II. 21.) Ez a nyom tehát ismét az előbb említett mai besztercze-naszódmegyei Kisbudak helységhez vezet vissza. – c) Végül szintén kétségtelen, hogy a Besztercze közelében fekvő mai Szászbudak annak a Dobokavármegyéhez számított Budak (poss. Bwdak) helységnek felel meg, melyet 1453-ban a beszterczei uradalomban sorolnak föl, mikor ebbe Hunyadi Jánost V. László király adománya alapján, mint ép kinevezett beszterczei grófot beigtatják. (Dl. 14605. és Hunyadiak kora. X. 401. l.) Ugyane helységet 1482-ben és 1494-ben, mint Simontelke dobokavármegyei helység egyik szomszédját és királyi birtokot: Nagy-Budak néven (poss. regalis Naghbudak), említik. (Dl. 27541., 27561.) De úgy ez a Nagy-Budak, mint az előbb tárgyalt Kis-Budak is szász helység volt, a miről különösen a bennök szereplő és állandóan emlegetett gerébek tanuskodnak. (V. ö. különben e helység a. Dobokavármegyében is.)
Budatel(e)ke. – a) Terra Budateleke. (1329: Anjouk. okmt. II. 398.) Poss. Budatelke. (1366: Dl. 29164.) Poss. Budathelke. (1455: Dl. 14978., 1498: Dl. 26950.) Poss. Bwdathelk, Bwdathelke. (1455: Dl. 14983., 27313.) Poss. Bwdathelke. (1494: Dl. 36398. pag. 186. num. 1.) Úgy látszik, állandóan, 1453-ban azonban kétségtelenül a dobokavármegyei Buza városhoz (1494-ben mint szintén dobokavármegyei helységet) számították. Ehhez képest ezeket a részeket 1470-ig a Pelsőczi vagy Vámosi avagy pelsőczi Bebekek, (felében tőlök zálogban egy ideig a Hunyadiak), azután a dengelegi Pongráczok, majd utánok bizonyára Korvin János és családja, azután pedig gergelylaki Buzlai Mózes tartották birtokukban. 1507–1510. táján az Ujlaki Lőrincz herczeg felesége Katalin asszony, mint dengelegi Pongrácz-leány tartott jogot Buza várossal együtt kétségkívül e heslyég részeihez is. 1494-ben és 1498-ban zálogban a dengelegi Pongráczoktól a harinnai Farkas Jánosé volt. Egy ízben, 1498-ban Dobokavármegyéhez számítják. Ugyanekkor kenézét is említik. A megye keleti részében, Tekétől nyugat felé találjuk. – b) L. Buda helység a.
Burjános-Buda L. Buda helység a.
Bűzkút. L. Bozküt néven.
Cse(h)telke. (Csehteleke. Csehtelöke. Csehtelek.) Villa Chehteleke. (1340. körül: gr. Teleki cs. oklt. I. 66.) Poss. Chehteluke. (1348: Dl. 28729.) Poss. Chehteleke. (1414: Dl. 30176.) Poss. Chehthelek. (1430: Dl. 27012., 36407. pag. 113, n. 1., 1472: Dl. 36393. pag. 105, num. 1.) Poss. Chehthelke. (1460: Dl. 36392. pag. 94. n. 3., pag 94. n. 1., 1473: Dl. 27050., 1492: Dl. 36398. pag. 76. num. 1., 1496: Dl. 36398. pag. 254. num. 1., 1498: Dl. 27570., 27573.) Poss. Chethelke. (1461: Dl. 36392. pag. 116. n. 2.) Poss. Chehtelke. (1467: Dl. 27045.) Poss. Chehthelke. (1498: Magy. Tud. Akad. kézirattára.) 1498-ban Tordavármegyéhez számították. – A rődi Cseh, Szomordoki, a Szentkirályi, Batizházai, Forrói vagy Forrai, Mocsi, mocsi Miske-fi, szamosfalvi Gyerő-fi, Szentmiklósi, Palásti, Némai vagy némai Kakas, csesztvei vagy héderfájai Barlabási, a Mán(y)iki (és ősi Jankafi) családoké volt. – Ma Csehtelke, Mocstól d.-k. (Kolozsvártól kissé távolabb, keletre.)
Csepegő-Macskása. (Csepegő-Macskás. Csepegős-Macskás. Csepege-Macskás.) L. Macskás helység a.
Csicse. Mete nobilium de Chiche. (1451: Erd. Muz. llt.) Poss. Chyche. (1460: Dl. 36392. pag. 102. d. num. 1., num. 2, és losonczi Bánffy cs. llt., 1496: Dl. 27084., 1519: Dl. 36402. pag. 124. num. 1.) 1460-ban a losonczi Bánfi család birtokába ment át a csicsei Vajda, Nemes, Igyártó és Csicsei családok birtokából. – Ma Csucsa, a Sebes-Körös mentén; Kolozsvármegye legnyugotibb helye.
Csinkó. (Czinkó.) Terra Cynko. (1276: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 1. num. 8.) Poss. Chynko. (1471: Dl. 36393. pag. 87, num. 2., 1493: Dl. 36398. pag. 151. num. 2.) A losonczi Bánfi, g(y)erőmonostrai Radó (és Dobszai) csaleídoké volt. – A XV. századi adatok szerint Kalota-Szent-Király vidékén kereshetjük. 1276-ban azonban Körösfővel mondják határosnak; 1391-ben és 1455-ben pedig ugyancsak Körösfő határában említik a Czinkó-réte (pratum Chinkorethe, Chynkorethe) nevű rétet és a «Cynkopathaka, Chinkopataka, Chongopathak, Chongopathaka» nevű patakot. E tájon feküdt tehát, úgy látszik Nyárszó és Derejte vagy Derite felé.
Czég. (Czege.) Poss. Cheeg. (1327: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 60.) Terra Ceeg. Minor Ceeg. Maior Ceeg. (1329: Anjouk. okmt. II. 398.) Poss. Cheegh. (1349: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 163., 1359: U. o. 226.) Poss. Chegh. (1356: Ü. o. 210.) Poss. Cheg. (1356: U. o. 211., 1357: U. o. 216.) Poss. Nogcegh. (1359: U. o. 224.) Poss. seu villa Olahceeg. (1402: gr. Teleki cs. oklt. I. 386.) Homo de Ceeg. (1446: U. o. II. 23.) Poss. Kyszeg. (1467 körül: Dl. 32385.; 1473: Dl. 16167.) Poss. Kysczeg. (1487: Dl. 27219., 1512: gr. Teleki cs. oklt. II. 314., 1623: Dl. 36400. pag. 144. num. 1.) Poss. Ceek. (1493–1494. körül: Dl. 30307.) Poss. Kyschczegh. (1496: hg. Eszterházy cs, kismartoni llt. 45. M. 285.) Poss. Kysczeeg. (1502: Dl. 16167., 1522: Dl. 23607.) Poss. Naghchergh. (! 1505: Dl. 24346.) Poss. Alsoczeeg. (1506: Dl. 27106., 27107.) Poss. Kysczeg. Kysczeeg. (1507: Dl. 28555., 28557.) Poss. Kysczege. (! 1510: Dl. 36405. pag. 296. num. 1.) Poss. Czeeg. (1b19: Dl. 36402. pag. 151. num. 1.) Poss. Naghczeeg. (1522: Dl. 36400. pag. 43. num. 1.) Poss. Naghczeg. (1523: Dl. 36400. pag. 170. num. 1.) Kis-Czéget olykor (pl. 1502-ben) Tordavármegyéhez számítják. E helység a somkereki Erdélyi, (farnasi Veres kendi Balád-fi, Betleni, Kendi, patai Dezső), a Toroszkai, nádasdi Ungor, dam(y)sosi Árka, Szobi, a losonczi Bánfi, csesztvei vagy héderfá(ja)i Barrabás vagy Barlabási, a Parlagi, Pak(o)si, enyingi, laki vagy szigeti Török, – Nagy-Czég pedig a Losonczi, losonczi Bánfi, majd ezektől a Makrai; továbbá a Kendi; az enyingi, laki vagy szigeti Török, razvai Horvát s a bongárti Porkoláb családoké volt. – 1506-ban Alsó-Czégen a Kendi Antal kenéze (Pulpa János) szerepel. – A középkorban Kis- és Nagy-Czég, olykor (pl. 1402.) Oláh-Czég, majd (pl. 1506.) Alsó-Czég nevű helységeket említenek. Ma Kisczég és Nagyczég, a megye kel. felében, Tekétől ny.-d. Úgy látszik, a középkori Alsó-Czég, és valószínűleg Oláh-Czég is a mai Nagyczég helységnek felel meg.
Czigánfalva. Poss. Czyganfalwa. (1507: Dl. 36399. pag. 157. num. 1., 1519: Dl. 36402. pag. 124. n. 1., pag. 151. n. 1:) Részben a nagy-mereg-jói Vajda és Ficz (1507.), részben pedig a losonczi Bánfi (1519.) családé volt. 1507-ben a Székely-jó folyón lévő itteni malmot említik. Tehát Bánffy-Hunyadtól d.-ny., Székely-Jó helységtől pedig délre, az itt elterülő völgy felső részén fekhetett.
Dámos. (Dámas. Damos. Damas.) Villa Damus. (1408: Dl. 30757). Poss. Damos. (1481: Dl. 26785., 1483: Dl. 36395. pag. 80. num. 1., 1493: Magy. Tud. Akadémia kézirattára, 1497: Dl. 36419., 1519: Dl. 36402. pag. 124. num. 1.) Poss. Damas. (1473: Dl. 36393. pag. 121. num. 2.) Poss. Damus. (1513: br. Kemény cs. llt. Kolozsvárott.) 1493-ban a Batiz és Joanta vezeték-nevű itteni jobbágy-családok szerepelnek. – Sebesvárához tartozott, s mint ilyen, eleinte királyi birtok, később a losonczi Bánfi s ettől zálogban a Haranglábi családé volt. – Ma Damos, Bánffy-Hunyad közelében d.
Dank. Dank. (1466: Múz. llt., 1470: Dl. 17035., 1475: Dl. 2702., 28632., 36406. pag. 54. num. 1., 1479: Dl. 36395. pag. 1. num. 1., 1481: Dl. 36395. pag. 1. num. 1., 1499: Magy. Tud. Akadémia kézirattára.) A danki vajdáké volt, a kik aztán mint nemes danki Vajdák is szerepelnek. – Bánffy-Hunyadtól k.-é. fekszik.
Darócz. Poss. Daroch. (1427: Dl. 28966., 1437: Dl. 28824., 28829., 28978.) Poss, episcopalis Darocz. (1509: Dl. 32573.) Az erdélyi püspöké volt, a kinek 1437-ben Zsoldos (Soldus) János és Antal, Fekete Tamás és Albert, Szabó András, Bodor Benedek, Farnasi Balázs, Kerekes János, Ábrán Pál és Berecz vagy Bereczk Mátyás nevű itteni jobbágyai szerepelnek. 1509-ben említik, hogy Ábrán Benedeknek a szomszédos Bogártelke helység határában, a Nádas patakán fél malma volt. – Kolozsvártól ny.-é. fekszik, a Nádas mentén.
Dedrád. (Dedrág.) Poss. Dedraad. (1319: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lad. 98. fasc. 7. num. 1. és losonczi Bánffy cs. oklt. I. 48.) Plebanus de Dedrad. (1325: U. o. 50.) Sacerdos de Drad, Dydrad, de Drag, Dedrog, Dydrag. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 93., 99., 104., 109., 120., 130., 138. l.) Poss. Dedragh. (1393: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 452. l., Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 63. és Dl. 7898., 1486. 1469: losonczi Bánffy cs. llt.) Poss. Dedradh. (1474: Dl. 27199.) Poss. Dedrah. (1474: losonczi Bánffy cs. llt. A. 14.) Poss. Dedrag. (1483: Dl. 36395. pag. 67. n. 2.) Poss. Dedrad. (1493: losonczi Bánffy cs. llt., 1501: Dl. 26953., 36405. pag. 125. num. 1., 1502: Dl. 36405. pag. 222. num. 1., 1503: Dl. 27234., 1504. körül: Dl. 27243., 1519: Dl. 36402. pag. 161. num. 1.) 1456-ban Tordavármegyéhez számítják. – A Losonczi, losonczi Bánfi, (a Rédei, Demjéndi, Dési, zalaházai Zalai, lónai Tőki, sólyomkői Ördög, a harinnai Farkas és bikoli Bikli) családoké volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. – Ma Dedrád, a megye keleti határán.
Derite. (Derejte. Deréte. Deretej.) Dereete. (A XIII. század végén: Bunyitai. A váradi püspökség története. III. 405.) Poss. Derehth[e?] (1376: Dl. 26985.) Poss. Derythe. (1442: Dl. 36390. pag. 113. num. 3., 1469: Dl. 36393. pag. 134, num. 3., 1486: Dl.. 36397. pag. 26. num. 1., 1494: Dl. 27079.) Derethey. (1446: Dl. 36391. pag. 5. num. 1.) Derehthe. (1455: Dl. 31148.) Poss. Derethe. (1467: Dl. 36393. pag. 34. num. 1., 1478: Dl. 36406. pag. 70. num. 1., 1490: Dl. 27074., 1491: br. Kemény cs. llt. Kolozsvárott.) Dereythe. (1493: Dl. 28649., 1495: Dl. 27082.) A G(y)erőmonostori másként g(y)erő-monostori Kabos vagy Kabos-fi, Radó vagy Radó-fi és Kemén(y) vagy Kemény-fi, a krasznai Kis vagy Porkoláb és nagyfalusi Marton családoké volt. – Már a XIII. század végén (római katholikus) egyház állt e helységben. – A g(y)erő-monostori Kabos család egyik ágának, mely innen is nevezte magát, a XV. század második felében nemesi udvarháza volt itt, kerttel és gyümölcsössel. 1455-ben Szabó, Halász és Balog, 1491-ben Szováti, Partos, Székely, Arács, Gergel(y), Koncz és Kovács nevű, idevaló jobbágy-családok tagjai szerepelnek. – Ma Derite, Bánffy-Hunyadtól d.-k.
Desztrág(y). Azaz helyesebben: Gesztrágy. – L. e néven.
Dezmér. (Dezmir.) Desmer. (1315: gr. Teleki cs. oklt. I. 34.) Sacerdos de Dezmer, Dozmer, de Ezmer. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 103., 114., 121. l.) Poss. Dezmer. Nobiles de Dezmer. (1366: Dl. 30691.) Dezmer. (1378–1386: Dl. 36407. pag. 120. num. 2., 1392: Dl. 26762., 1467: Dl. 36393. pag. 13. num. 2.) Nobiles de Dezmer. (1414. körül: Dl. 27000.) Dezmyr. (1424: Dl. 28796.) Poss. Vladesmir. (1446: Dl. 36391. pag. 6. n. 3., pag. 6. n. 4.) Poss. Dezmir, Volah Desmir. (1450: Dl. 36391. pag. 103. n. 7.) Poss. Magyardezmer, Wolahdezmer. (1451: Dl. 36403. pag. 54. n. 4.) Poss. Dezmer. (1484: Dl. 36407. pag. 49. n. 3., 1467: Dl. 36393. pag. 21. num. 2.) Poss. Olah Dezmer. (1457: Dl. 36405. pag. 4. n. 1.) Olahdezmer. (1461: Dl. 25989. 1. b.) Plebanus de Dezmer. (1469: Dl. 36394. pag. 20. n. 2.) Poss. Magyardezmer. Olahdezmer. (1469: Dl. 36393. pag. 136. n. 2., gr. Teleki cs. oklt. II. 102., 1511: Dl. 27254.) Poss. utraque Desmer. (1469: gr. Teleki cs. oklt. II. 96.) Poss. Magyardesmer, Olahdesmer. (1470: gr. Teleki cs. oklt. II. 110.) Poss. Dezmer. Olachdezmer. (1477: Dl. 26909., 27060.) Poss. Maghpardezmer, (1522: Dl. 36400. pag. 57. num. 1.) A szamosfalvi vagy dezméri Mikola-fi vagy Mikola, (Iklódi, a szamosfalvi Gyerő-fi vagy Gyerő), a G(y)erőmonostori másként g(y)erő-monostori Kabos vagy Kabos-fi, Radó vagy Radó-fi és Kemén(y) vagy Kemén(y)-fi, a G(y)erővásárhelyi másként g(y)erő-vásárhelyi vagy vásárhelyi G(y)erő-fi, vagy G(y)erő családoké, s (a szamosfalvi Mikoláktól) a Karai Istváné is volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. Az idevaló (dezméri; nyilván a magyar-dezméri) plébános pl. 1469-ben is szerepel. Idevaló lakosok: Szabó György 1454-ben, Székely János és Horvát Péter 1467-ben. – Ma Dezmér, Kolozsvár közelében, kelet felé.
Dezsőfalva. Poss. Desewfalwa. (1434: Dl. 26883., 29246., 1461: Dl. 27037., 30458., 1467: Dl. 36393. pag. I7. num. 4., 1478: Dl. 27210., 27211., 1480: Dl. 36395. pag. 22. num. 2., 1486: Dl. 26809., 36397. pag. 25 num. 2., 1489: Dl. 27064., 1498: Dl. 36403. pag. 196. num. 1., 1502: Dl. 36405. pag. 216. num. 1., 1506: Dl. 27108., 1507: Dl. 36399. pag. 198. num. 1., 1508: Dl. 36399. pag. 216. num. l., Dl. 36405. pag. 274. num. 1., 1510: Dl. 36405. pag. 309. num. 1., pag. 306. num. 1., 1524: Dl. 36400. pag. 213. num. 1.) Poss. Desewfalwa alio nomine Almas. (1434: Dl. 27015., 27294., 1436: Dl. 27158.) Poss. Mezewfalwa. (!1500: Dl. 36405. pag. 29. num. 1. és pag. 30. num. 1.) Poss. Deesewfalwa. (1508: Dl. 36399. pag. 213. num. 1.) A Középlaki másként: középlaki Kémeri, zutori vagy középlaki Zutori, kémeri vagy zutori Tamási, középlaki vagy kémeri Erdélyi avagy zutori Dávid, a sólyomkői Ördög, (gyulai Porkoláb), Sombori vagy Zsombori, Szilvási vagy szilvási Angyalló, zutori Siroki, szamosfalvi Mikola, (adámosi Horvát), Géresi, (gyerő-monostori Kabos) s a Szilvási azaz Kecsetszilvási családoké volt. Középlak, Bábon(y), N(y)ercze sat. helységekkel együtt emlegetik. Dezsőfalva néven ma nincs meg. Olykor, pl. 1434-ben és 1436-ban Almás nevet is viselt; tehát kétségkívül a mai Nagyalmás része vagy határrésze értendő (Bánffy-Hunyadtól é-k.), a melyben ma a Dezsővára nevet is viselő almási vár romjai porladoznak. (V. ö. különben Almás váránál és városánál.)
Diós. Poss. Gyos. (1283–1414: Dl. 37227. 1580. évi hiteles másolat, 1304: Dl. 28714.) Nobiles de Gyos. (1315: gr. Teleki cs. oklt. I. 35.) Poss. Dyos. (1353: Anjouk. okmt. VI. 39., 1355: U. o. 396., 1446: Dl. 36391. pag. 7. num. 2., 1450 körül: Dl. 36403. pag. 35. num. 1., 1455: Dl. 36407. pag. 72. num. 4., 1461: Dl. 36392. pag. 102. n. num. 3., pag. 103. num. 3., 1469: Dl. 26796., 176: Dl. 36403. pag. 115. num. 1., 1493: Dl. 36398. pag. 137. num. 2., 1495: Dl. 36398. pag. 222. num. 1., Dl. 26938., 28656., 26937., 1518: Dl. 36405. pag. 344. num. 1.; Dl. 36402. pag. 87, num. 1., 1520: Dl. 36402. pag. 171. num. 1., 1521: Dl. 36400. pag. 6. num. 1., 1522: Dl. 36400. pag. 73. num. 1.) Dyoz. (1367: Dl. 26755.) Via Wagaaswth nuncupata de Gyos ad poss. Machkas ducens. Poss. Gyos. (1435: Dl. 28822.) A XV. században a Budai (másként Óbudai, Ujbudai, Nagybudai, Kisbudai, budai, nagy-budai, ó-budai, uj-budai Nagy, budai, uj-budai, ó-budai, kis-budai Kis), a szent-királyi vagy topa-szent-királyi Gesztrágyi vagy Gesztrádi, a Kereszturi (a dobokavármegyei Récze-Keresztur helység értendő), szentgothárdi vagy szent-egyedi avagy czegei Vas, (Zalaházai vagy zalaházai Zalai) és ezenkívül, meglehet, a Buda helységnél fölsorolt többi földesúri családoké is volt. – Ma Diós, Kolozsvártól é.-ny. 1435-ben az innen Macskás felé vezető «Vágásut» nevű utat, és ugyane tájon a Zebede nevű hegyet említik. 1469-ben a Nagy (Magnus), Fodor, Kis (Parvus), Jász, Pásztor, Szász, Hatvani, Gerkes, Marton, Ördög, Cseh, Tomaji, Szentkirályi, Kontra és Monostori, 1505-ben pedig újra a Fodor nevű idevaló jobbágy-családok tagjai szerepelnek.
Diós-Macskás. Másként: Gyós-Macskás. – L. Macskás helység a.
Domb. (Dombó.) Azaz: Tomb. – L. e néven.
Ecsetelke. (Ecsetelek, puszta.) Terra Echetelke. (1374: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 325.) Terra Echetelek. (1375: U. o. 327.) Mint a Faragóiak birtoka Faragó helységgel együtt jár ez időben.
Egerbegy. Egerbegh. (1448: Dl. 36391. pag. 39. num. 1.) Az erdélyi püspökségé volt, mgelynek ekkor itteni jobbágyai: Demeter István volt kenéz, Dobra Péter, Dáta (Datha) Péter és Tokos (? Thokos, Chokws) János. – Kolozsvártól (illetve Gyalutól is) nyugatra találjuk.
Egyház(as)pata. Bizonyára Magyar- vagy Felső-Pata értendő. – L. Pata helység a.
El(y)ves. L. Öl(y)ves néven.
Encsel. L. Incsel néven.
Eperjes. Poss. Eperyes. (1263., 1296: Dl. 37213. 1580. évi hiteles másolat, XV. század közepén: Dl. 36403. pag. 24.) A kolozsmonostori apátság birtokai között 1263-ban, mikor t. i. IV. Béla király a tatárjárás után az apátságot összes birtokaiban megerősítette, Sólyomtelke és Jegenye helységek között sorolják fel. A XV. században már puszta.
Ercse. L. Tordavármegyében.
Érd. Másként: Szilvástelek. L. e néven.
Erdőfalva. Poss. Erdeufolua. (1376: Dl. 26985.) Poss. Erdewfalwa. (1467: Dl. 36393. pag. 34. n. 1., 1478: Dl. 36406. pag. 70. num. 1., 1486: Dl. 36397. pag. 26. num. 1., 1490: Dl. 27074., 1491: br. Kemény cs. llt. Kolozsvárott.) A G(y)erőmonostori másként g(y)erő-monostori Kabos vagy Kabos-fi, Radó vagy Radó-fi és Kemén(y) vagy Kemén(y)-fi, s a krasznai Kis vagy Porkoláb családoké volt. – 1491-ben Bartos, Mikó, Gergely és Mátyás nevű itteni jobbágyok szerepelnek. – Bánffy-Hunyadtól d.-k. találjuk.
Erked. (Erköd. Erkegy.) Terra Erkud. (1297: Dl. 30361.) Poss. Herked. (1322: Dl. 30294, 1388: U. o.) Sacerdos de Ercuntino, Erkundino, Erkud. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 92., 105., 109. l.) Poss. Ewrked. (1403: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lad. 98. fasc. 8. num. 4. és losonczi Bánffy cs. oklt. I. 647.) Poss. Erked. (1443: Dl. 30437., 13718., 1453: Dl. 30826., 1455: Dl. 27312., 1457: Dl. 30836., 1464: Dl. 27490., 1469: Dl. 36394. pag. 14. num. 1., 1473: Dl. 16167., 1489: Dl. 27379., 1502: Dl. 16167., 36404. pag. 174. n. 1., 1503: Dl. 27104., 1514–1515: Dl. 28489.) Judices de Erkeud. (1404: gr. Teleki cs. oklt. II. 13.) Erchede. (? 1464: Dl. 27040.) Iobagiones in Erked. (1486: Hunyadiak kora XII. 337. l.) Erked. (1495: Dl. 27749.) Erkegyegh. Erkegh. (1500: Dl. 27101., 27100.) Olykor (pl. 1453-ban, 1455-ben, 1457-ben) Dobokavármegyéhez is számítják, de inkább Kolozsvármegyéhez tartozott. – A Kökényes-Renold-nembeli Renold ispáné, ennek magvaszakadtával (1322.) a Kacsics-nembeli palásti vagy kentelekei Radó-fi és Libercsei, majd ezektől egyezségileg (1388. óta) a szintén Kacsics-nembeli Szécsényi és szécsényi Salgai, továbbá a kusali Jakcs, losonczi Bánfi, Losonczi, Hunyadi, Vár(a)dai és Toldalagi (valószinűleg inkább csak névleg), horogszegi Szilágyi, Szobi s a Ráskai családoké volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. – 1444-ben az itteni bírók (iudices) szerepelnek. 1464-ben a király itteni gerébjét, 1495-ben Balog Antalt, 1500-ban pedig Szekeres Andrást és Gáspár Kelement, a Szobi Mihály itteni jobbágyait említik. 1492. aug. 24-én Szobi Mihály e helységben a beszterczei domonkosoknak bizonyos halastavakat ajándékozott, a melyeknek birtokába őket még ez évi szeptember havában be is igtatták. – Ma Szászerked, Teke mellett d.-ny., a megye keleti sarkában.
Eskelő. Másként: Öskelő, Öskölő. – L. Eskelő néven Dobokavármegyében.
Esztána. Terra Zthana. (1288: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 1. n. 23.) Poss. Eztana. (1391: Dl. 26872.) Poss. Ezthan. (1441: Dl. 36390. pag. 71. n. 1.) Stana. (1444: Dl. 36406. pag. 39–42.) Poss. Ezthana. (1469: Dl. 36393. pag. 147. n. 2., n. 3., 1483: Dl. 36395. pag. 76. num. 1., 1486: Dl. 36397. pag. 64. num. 1., 1500: Dl. 36405. pag. 52. num. 1., 1523: Dl. 36400. pag. 105. num. 1.) Poss. Zthana. (1473: Dl. 36393. pag. 122, num. 1.) A G(y)erővásárhelyi másként vásárhelyi vagy g(y)erő-vásárhelyi G(y)erő-fi vagy G(y)erő, (Lónai, Szentpáli), czegei Vas, a szent-királyi vagy topa- szent-királyi Gesztrágyi s a Szamosfalvi másként szamosfalvi G(y)erő-fi vagy G(y)erő családoké volt. – 1444-ben az idevaló Pete (Pethe) László, 1457-ben pedig a szintén itt lakó Nemes Pál (a Máté fia), mint a patai Székely László mostoha fia, szerepel. – Ma inkább Sztána, Bánffy-Hunyad közelében k.-é. De a magyarság a környéken ma is használja az Esztána nevet.
Faragó. Poss. Farago. (1357: gr. Teleki cs. oklt. I. 106., 1374: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 325., 1420 körül: Dl. 31127., 1442: Dl. 36406. pag. 8. num. 1., 1458: Dl. 36405. pag. 6. num. 2., 1467 körül: Dl. 32385., 1468: Dl. 30884., gr. Teleki cs. oklt. II. 93., 1471: Székely oklt. III. 93., 1473: Dl. 16167., 1478: Dl. 28338., Tört. Tár. 1888. 94. 1., 1481: gr. Teleki cs. oklt. II. 144., 1487: Dl. 27219., 1491: gr. Teleki cs. oklt. II. 175., 416., 417., 1492: Dl. 36398. pag. 72. num. 1., 1493–1494 körül: Dl. 30307., 1496: Dl. 26942., gr. Teleki cs. oklt. II. 215., 1502: Dl. 36405. pag. 192. num: 1. és gr. Teleki cs. oklt. II. 249., 1505: gr. Teleki cs. oklt. II. 428., 1505–1506: Dl. 26958., 1507: Dl. 28555., 28657., 1510: Dl. 36405. pag. 296. num. 1., 1519: Dl. 27415.) Faragou. (1369: Dl. 26865., 1391: Dl. 29203.) Poss. Faragow. (1375: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 327.) Faragow. (1439: Dl. 26779.) Poss. nunc habitatoribus destituta Farago. (1451: Dl. 29274.) Poss. Pharago. (1456: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 690.) Poss. … arago. (1458: Dl. 28403.) Farago Andree Tholdalagj. Farago nobilium Erdeli et Nicolai de Vyzakna. (1461: Dl. 25989. 6. b.) Farago (1482: Dl. 26918. és losonczi Bánffy cs. llt.) Poss. Farragho. (1495: hg. Eszterházy cs. kismartoni llt. 45. M. 285.) Poss. Farrago. (1505: Dl. 24346.) Hol Torda-, hol Kolozsvármegyéhez, 1478-ban pedig egy ízben Dobokavármegyéhez számítják. A tordavármegyei gernyeszegi erősséghez vagy várhoz (l. ott) tartozott, illetve a somkereki Erdélyi, Vizaknai, szentiváni Székely, (a kendi Balát-fi, Betleni, Kendi, patai Dezső), a Toroszkai, nádasdi Ungor, dam(y)sosi Árka, Szobi, a Kecseti, a Toldalagi, toldalagi Gáltői, várczai vagy kalotaszegi Vajda, a Zalaház(a)i vagy zalaházai Zalai, a Seprődi másként Faragói, a Faragói, a Sárdi, Septéri, Farnasi vagy farnasi Veres, a Parlagi, Pak(o)si, enyingi, laki vagy szigeti Török, razvai Horvát, a szent-györgyi vagy erdő-szent-györgyi Meggyes, a losonczi Bánfi családoké s (a farnasi Veresek után még) a monoszlai Csupor Miklósé is volt. 1451-ben magyar kápolna állt e helységben. – 1461-ben a Toldalagi András, a (somkereki) Erdélyiek és a Vizaknai Miklós itteni oláh jobbágyaitól szedtek ötvenedet. 1482-ben Báré Péter a Parlagi György, Szombat István a zalaház(a)i Zalai László és Porcza (Porcha) László a szent-györgyi vagy erdő-szent-györgyi Meggyes Balázs itteni jobbágyai, 1506-ban Mészáros Mihály a somkereki Erdélyi János, Balaszin János a vajda-szent-iváni Galaczi György, Bár Péter a laki Török Imre, és Ilyés Péter a nádasdi Ongor János itteni kenézei szerepelnek. – Szászrégentől nyugatra találjuk, a maros-tordavármegyei határszélen.
Farkad. L. Zarkad helység a.
Farnas. (Farnos. Fornas. Fornos.) Farnos. (A XIII. század végén: Bunyitay. A váradi püspökség története. III. 406. l.) Poss. Fornas. (1341: Dl. 30640., 1433: Múz. llt., 1469: Dl. 27188.) Fornus. (1358: Dl. 29431.) Fornas. (1359: Dl. 26862., 1440: Dl. 30312.) Poss. Fornus. (1393: Dl. 30145.) Villa Farnas. (1399: Magy. Tud. Akadémia kézirattára.) Poss. Farnas. (1441: Dl. 30802., 1450: Dl. 29270., 1452: Dl. 28611., 1455: Dl. 36407. pag. 79. num. 1., 1458: Dl. 36392. pag. 25. num. 1., 1467: Dl. 26897., 26898., 26899., 1468: Dl. 27186., 1469: Dl. 27187., 1472: Dl. 27193., 27928., 1473: Dl. 36395. pag. 87. num. 2., pag. 128. num. 1., 1475: Dl. 36405. pag. 13. num. 1., 1483: Dl. 36395. pag. 87. num. 1., 1484: Dl. 36395. pag. 108. num. 1., 1498: Dl. 36937., 1504: Dl. 36399. pag. 42. num. 1. és num. 2., 1505: Dl. 27238., 1508: Dl. 36399. pag. 227. num. 1., 1513: Dl. 36526., 1518: Dl. 36402. pag. 55. num. 1.) Farnosch. (1490: Dl. 30920.) A Farnasi vagy farnasi Veres, Nagyvölgyi, Valkai, danki Vajda(-fi), nagylaki Jaksics, a Bóczi, a Mérai, (gyerő-monostori Kemény, szent-mihálytelki Tompa), kis-kapusi Gyerő-fi, gyulai Porkoláb, a Tamásfalvi másként Bikali avagy bikali vagy tamásfalvi Vitéz vagy tamásfalvi Erdélyi, a Turi és losonczi Bánfi családoké, s (a Valkaiak után zálogban) Etele Tamás almási várnagyé és Jakab István nagy-szent-mihályi lakosé is volt. – Már a XIII. század végén egyházas hely. A középkorból fenmaradt mai (református) temploma csúcsíves alkotású. (Magyarország műemlékei. II. 427. l.) 1513-ban Sárdi György itteni jobbágy szerepel. – Ma Farnas, Bánffy-Hunyad közelében é.-k.
Fejérd. Villa Feyerd. (1314: Dl. 28715.) Poss. Feird. (1326: Jakab Elek Kolozsvár tört. Oklt. I. 40. l.) Terra Feyrd. (1326: Zsuki cs. llt. F. 1.) Sacerdos de Fyerd, Veyerd, Feyerd, Pheyerd. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 103., 113., 127., 139. l.) Poss. Johannis filii quondam Simonis bani Feyrd vocata. (1377: Jakab Elek. Kolozsvár tört. Oklt. I. 90. l.) Poss. Feyerd. (1409: Dl. 26765., 1454: Dl. 36407. pag. 46. num. 3., pag. 47. num. 1., 1460: Dl. 36392. pag. 89. num. 3., 1467: Dl. 36393. pag. 21. num. 2., 1468: Dl. 26794., 1469: Dl. 36394. pag. 12. num. 3., 1470: Jakab E. i. m. I. 234. 1., 1470 körül: Dl. 26797., 1473: Dl. 36393. pag. 168. num. 2. és Sombory cs. llt., 1487: Jakab E. i. m. I. 261. l., 1492: Dl. 36398. pag. 103. num. 1. és Jakab Elek i. m. I. 302. l, 1493: U. o. 303. l., 1505: Dl. 26956.) Poss. Feyrd. (1450: Dl. 36407. pag. 98. num. 4. v. ö. pag. 89. n. 3.) Feyrd. (1450: Dl. 36391. pag. 103. num. 5.) Officialis de Feyerd. (1462: Dl. 26403.) Civea de Feyerd. Iudex de Feyerd. (1491–92: Jakab Elek i. m. I. 291–300. l.) 1492-ben egy ízben Dobokavármegyéhez számítják. – A XV. században a Bátori, (Sombori, patai Dezző, eskelői Ördög), Forgoláni vagy Forgolán másként Fejérdi és zeléndi Buda családoké, s (a Bátoriak után zálogban) a kolozsmonostori apátságé is volt. Ezenkívül 1470. óta egyideig, a néhai Fejérdi István részeit, Mátyás király adományából, Kolozsvár város bírta. Ez idő alatt e részek, szintén a Mátyás király kiváltsága alapján, Kolozsvár város határába voltak bekebelezve, és e város kiváltságait élvezték. – Már az 1330-as években egyházas hely. Idevaló lakosok 1467-ben: Bereczk Miklós és Sebestyén, s Szerémi (Zeremy), 1490 táján pedig: Vincze Benedek, Nagy Gergely, Nagy János és Szerémi (Seremj) Tamás. – Kolozsvártól északra találjuk.
Feketetelök. (Feketőtelök, puszta.) Pred. Feketutelek, Feketeteluk. (1348: Dl. 28729.) A Frátaiaké volt; Fráta határában feküdt.
Felek. Mons Felek Berch. (1366: Jakab Elek. Kolozsvár tört. Oklt. I. 56. l.) Silua Felek. (1367: U. o. 58. l.) Villa olachorum Felek in silva civitatis (regis) Coluswar sita. (1377: U. o. 94. l.) Mons Flekhegy. (1377: U. o. 87. 88. l.) Fideles nostri (regis) universi olahi in poss. Felek ad ciuitatem nostram Coluswar applicata in silua eiusdem pro custodia vie deputati commorantes. (1415: U. o. 151. l.) Felek civitatis Colwswar. (1461: Dl. 25989. 3. b.) Villa Felek in silva civitatis nostre (regis) Colosvar existens. Universi volachi in eadem commorantes. (1468: Jakab Elek. Kolozsvár tört. Oklt. I. 229. l.) Poss. Felek. Jobagiones in eadem commorantes. (1478: U. o. 261. l.) Kenes de Felleck. (1491–92: U. o. 297. l.) Poss. Felek. (1493: Dl. 27077.) Kétségkívül az ú. n. Fekete Erdőben feküdt, melynek használatát 1331-ben I. Károly király Kolozsvár «vendégeinek» megengedte. 1367. óta, I. Lajos király adományából, mint már keletkező helység, Kolozsvár városáé volt. (L. e városnál, a birtokosok közt.) Kenézét 1491–1492-ben említik. – Kolozsvár közelében délre fekszik, az e városból Torda felé vezető nagy országútban, a melynek őrzésére alapította e helységet 1367. táján Kolozsvár város.
Felekfark. L. Györ(gy)falva néven.
Felső-Füld. (Felső-Fild.) L. Füld helység a.
Felső-Geledén. (Felső-Geledön.) L. Geledén helység a.
Felső-Macskás. L. Macskás helys. a.
Felső-Nádas. (Fel-Nádas.) L. Nádas helység a.
Felső-Nyulas. L. Nyulas helység a.
Felső-Pata. Másként: Magyar-Pata vagy Egyház(as)-Pata. – L. Pata helység alatt.
Felső-Sajó. L. Sajó helység a.
Felső-Suk. L. Suk helység a.
Fenes. Poss. episcopalis Zaazfenes. (1297: Dl. 28708.) Fenes. (1298: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 1. num. 41.) Populi episcopatus nostri (episcopi Transsilvanensis) de Fenes. (1299: Dl. 29104.) Castellanus de Fenes. (1312: Dl. 30598.) Sacerdos de Olafanes, Olaufernes, Olahfenes, Olafenes. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 95., 103., 119., 139. l.) Plebanus de Fenes. (U. o. 119. l.) Poss. episcopalis ecclesie Transsilvane Zazfenes vocata. (1336: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. num. 628.) Castellanus episcopi de Fenes. (1357: Anjouk. okmt. VI. 634. l.) Poss. Fenes. (1378: Dl. 28755., 1391: Dl. 31113., 1470: Dl. 36393. pag. 66. n. 2., pag. 67. num. 1., 1500: Dl. 28663.) Zaasfenes. (1397: Dl. 28764) Parochialis ecclesia Omnium Sanctorum de Fenes saxonicali. (1400: Mon. Vatic. Ser. I/4. 205.) Poss. Olahfenes. (1449: Dl. 28774.) Zazfenes. (1426: Dl. 28191.) Plebanus de Fenes. (1433: 28973., 1496: Dl. 26941.) Poss. Zaazfenes. (1437: Dl. 28824., 28827., 28828.) Plebanus de Volahfenes. (1442: Dl. 36390. pag. 120. num. 1.) Poss. Zazfenes. (1446: Dl. 36391. pag. 14. num. 1., 1466: Dl. 29082., 1492: Dl. 36398. pag. 47. num. 1.) Plebanus de Zazfenes, plebanus de Olahfenes. (1446: Dl. 36391. pag. 24. b. num. 1.) Pleb. de Zazfenes, plebanus de Volahfenes. (1449: Dl. 36391. pag. 107, num. 1.) Capellanus de Fenes. (1455: Dl. 36407. pag. 66. n. 1.) Poss. Kysfenes. (1456: Dl. 26891.) Plebanus de Zazfenes. (1460: Dl. 36392. pag. 101. num. 4.) Plebanus de Olahfenes. (1503: Dl. 36405. pag. 236. num. 1., 1505: Dl. 36399. pag. 45. num. 2.) Ez oklevelekben három, egymástól nem messze eső, különböző elő-nevű Fenes helység szerepel, u. m. a ma Kolozsvármegyében fekvő Szász-Fenes és Oláh-Fenes másként Magyar-Fenes, és a Torda-Aranyosvármegyéhez tartozó Kis-Fenes. Mindhárom Kolozsvártól ny. illetve d.-ny. felé Fekszik. Szász-Fenes és Oláh-Fenes az erdélyi püspöké volt; Kis-Fenes pedig, mely a középkorban, úgy látszik, szintén (1500-ban határozottan) Kolozsvármegyében feküdt, a hol Torda- hol Kolozsvármegyéhez számított Léta várához (l. ott, Tordamegyében) tartozott. A föntebb egyszerűen «Fenes» néven fölsorolt helységek alatt rendszerint mindig a mai Szászfenes olykor talán Oláh-Fenes is értendő, kivéve az 1500-ban előforduló Fenes-t (Dl. 28663.), mely kétségtelenül Léta vár tartozéka lévén, Kis-Fenes helységnek felel meg. – Szász-Fenes és Oláh- vagy Magyar-Fenes már a XIV. század elején (katholikus) egyházas hely; plébánosaik a XV. században is szerepelnek. Utóbbinak mai templomán kerek azaz román ablakok vannak. (Magyarorsz. műemlékei. lI. 438. l.) – Szász-Fenesen 1312-ben és 1357-ben erősség vagy vár is állt, mert ekkor az itteni várnagy, 1357-ben kifejezetten az erdélyi püspök itteni várnagya fordul elő. Oláh-Fenes lakói közül 1443-ban Forgács (Forgach) Balázst és Horvát (Horwath) Mátyást, Szász-Fenes lakói közül pedig 1492-ben Modor János özvegyét Anna asszonyt, leányát Ágnest s ennek férjét, Fodor Jánost ismerjük.
F(e)ris. L. Dobokavármegyében.
Fild. L. Füld alakban.
Filpes. (Filpös.) L. Tordavármegyében.
Fizkút. L. Füzkút alakban.
Fodorháza. L. Dobokavármegyében.
Forgácskút. Almás várához tartozott. (L. ott.) Csak 1523-ban fordul elő: «poss. Forgachkwth» alakban. (Dl. 36402. pag. 310. n. 1.) – Bánffy-Hunyadtól k.-é. találjuk.
Fornas. (Fornos.) L. Farnas néven.
Fráta. Poss. Frata. (1331: Dl. 2675. és Anjouk. okmt. II. 546.) Poss. Fratha. (1348: Dl. 28729., 1415: Dl. 26768., 1442: Dl. 36390. pag. 119. n. 3., 1509: Dl. 27248., 27247.) Fratha. (1366: Dl. 29164:) Poss. Fratha hungaricalis. (1410: gr. Teleki cs. oklt. I. 360.) Poss. Wolahfratha. (1413: gr. Teleki cs. oklt. I. 393., 1415: Dl. 27151.) Poss. Olahfratha. (1415: Dl. 27288., 1456: Dl. 27169., 1479: Dl. 26806.) Poss. Magyarfrata. (1426: gr. Teleki cs. oklt. I. 485.) Poss. utraque Fratha. (1440: Dl. 36390. pag. 42, n. 1., 1442: Dl. 36390. pag. 113. n. 2.) Poss. Magyarfratha, Olahfratha. (1440: Dl. 30312., 1441: Dl. 30804., 1456: Dl. 27482., 1457: Dl. 27032., 1458: Dl. 36403. pag. 34. n. 2., Dl. 30840., 1459: Dl. 30318., 1460: Dl. 36392. pag. 97. n. 1., 1464: Dl. 30462., 1465: Dl. 27179., 1492: Dl. 26935., 26933., 1493: Dl. 36398. pag. 111. n. 2., 1509: Dl. 36399. pag. 304. n. 1.) Poss. Magyarfratha, Volahfratha. (1441: Dl. 30806.) Ffratha. (1442: Dl. 36390. pag. 113. n. 2.) Poss. Olahfrata, Magyarfrata. (1453: Dl. 28398., 1458: Dl. 27484.) Olahfratha nobilium. (1461: Dl. 25989. 7. a.) Poss. Olahfrata, Magyarfratha. (1463: Dl. 30461.) Poss. Magyarfrath (!), Olahfratha. (1469: Dl. 27048.) Poss. Magarfratha, Olahfratha. (1473: Dl. 26906.) Poss. Maghyarfratha, Olahfratha. (1522: Dl. 36400. pag. 52. n. 1.) A Frátai vagy Magyarfrátai másként: Markházai vagy Frátai Gál-fi, a losonczi Dezsőfi, farnasi Veres, Vásárhelyi, (Téti és Kisanarcsi), Pak(o)si, (Szilkereki); a frátai Örkei, (somkereki Erdélyi); a (Botházai), (Andrásházai vagyis andrásházai Darabos); a frátai vagy botházai Kakas, papfalvai Csorong vagy Csoronk, botházai Nagy, Guti, Mocsi, mocsi Miske-fi vagy Miskei, szent-mihálytelki Tompa; a frátai vagy botházai Szenten, frátai Porkoláb, Székely, Boncza, Bodoni, Vas, (ródi Cseh, Putnoki, Giróti vagy Girolti), a botházai Hosszútel(e)ki, frátai Ho(z)sdáti vagy Hozsdádi; a Dombai, a Patai, Keresztúri s a Nova(j)i családoké volt. – 1413-ban és 1415-ben Oláh-Fráta helység határában a Figőerdő és Mátyuserdő nevű erdőket és a Büdöstó nevű halastavat, 1426-ban Magyar-Fráta és Méhes között a Mátyuserdő nevű erdőt, 1469-ben pedig a Mácsaerdeje (Maachaerdeje) (!) nevű erdőt említik. – Ma Magyarfráta helység és Kis-Fráta puszta, Kolozsvártól kiesé távolabb, k.-d.
Füld. (Fild.) Terra Fyld. (1249: Árpádk. új okmt. VII. 284. l.) Villa Fyld. (1393: Dl. 30145.) Poss. Fyld cum aliis terris sive possessionibus similiter Fyld appellatis ad eandem spectantibus, alias ad castrum (regis) Sebeswar spectantibus. (1412: Dl. 26997.) Tres poss. volahales Harumfyld. Poss. volahales Felsewfyld, Kezepfyld, Alsowfyld. (1415: Dl. 29227.) Poss. utraque Fyld. (1453: Dl. 28213.) Poss. Harumfyld. Poss. Alsofyld. Poss. Kezepfyld. Poss. seu pred. Felsefyld. (1433: Múz. llt.) Tres poss. Fyld. (1433–1438: Magy. Tud. Akadémia kézirattára, 1435: Múz. llt., 1440: Dl. 36390. pag. 32. n. 1., 1446: Dl. 29255:, 1458: Dl. 28403.) Poss. Alsowfyld, Kezepsewfyld, Felsewfyld. (1435: Dl. 27018.) Poss. Haromfyld. Poss. Fyld superior. (1437: Dl. 28823.) Poss. Fyld. (1438: Dl. 28602.) Poss. Haromfyw. (1441: Dl. 30802.) Poss. tres Vild. (1446: Dl. 36391. pag. 22. n. 1.) Poss Haromfyld. (1451: Dl. 26888., 1452: Dl. 27166., 1463: Erd. Múz. llt.) Poss. Haromfyld, Haromfyld. (1452: Dl. 27167.) Tres Fyld. (1452: Dl. 29276.) Poss. tres Fywld. (1458: Dl. 36405. pag. 6. n. 2.) Tres fild. (1461: Dl. 25989. 2. a.) Poss. Felsewfywld. (1465: Dl. 27178.) Poss. Harumfyld. (1466: Dl. 36393. pag. 5. n. 4.) Poss. Felsewfyld, Kezepsewfyld. (1487: Dl. 26897., 26898., 26899.) Poss. Alsofyld. (1467: Dl. 27061., 1506: Dl. 27241:, 1513: Dl. 26526.) Poss. Kezepsewfyld, Felsewfyld. (1472: Dl. 27193.) Poss. Felsewfywld, Kezebsewfywld, Alsofywld. (1472: Dl. 27928., 1493: Dl. 28649.) Poss. Alsofyld. Kezepfyld. Felsewfyld. (1475: Dl. 36406. pag. 54. n. 1., 1479: Dl. 36395. pag. 1. num. 1., 1499: Magy. Tud. Akadémia kézirattára, 1501: Dl. 36405. pag. 93. n. 1., Dl. 27233.) Poss. Alsofwld, Kezebsefwld, Felsefwld. (1475: Dl. 28362.) Poas. Alsofywl, Kezepsefywl, Felsewfywl. (1476: Dl. 27068.) Poss. Alsofyld, Kewzepsewfyld, Felsewfyld. (1498: Dl. 36937.) Poss. Kezepfyld, Felsewfyld. (1501: Dl. 36405. pag. 91. n. 1.) Poss. Alsoffyld, Kezepffyld. (1504: Dl. 36399. pag. 87. n. 1.) Poss. Ffwld. (1519: Dl. 36402. pag. 151. n. l.) Poss. Alsofewld, Kewzepfewld. (1526: Dl. 36401. pag. 105. n. 1.) «Fild» 1249-ben még Biharvármegyében feküdt. Később mind a három Fild oláh falu volt, s 1412-ig Sebesvár királyi várhoz tartozott. Ez évben Keresi Sándornak és Andrásnak (a Miklós fiainak) adományozta Zsigmond király, 1435-ben pedig e Sándor vagy Sandrin halálával és magvaszakadtával, mint «jogtalanul» a Tamásfalviak kezén levő birtokokat, Sebesvár akkori birtokosainak, a losonczi Bánfiaknak. Később inkább a Tamásfalvi másként Bikali avagy bikali vagy tamásfalvi Vitéz, bikali Kis és középlaki Bikali, a Turi, danki Vajda-fi, losonczi Bánfi, Farnasi vagy farnasi Veres, Nagyvölgyi, nagylaki Jaksics, dengelegi Pongrácz, (zálogban Alsó- és Középső-Fild a balázsfalvi Cserényi), a nagyfalusi Marton (Alsó-Fild) családoké, és (Alsó-Fild) Korvin Jánosé is volt. – Ma Alsó-, Közép- és Felső-Füld, Bánffy-Hunyadtól é. felé. 1437-ben, mikor határát megjárják, egyebek közt a Bodabércz, Farszegevárhel …, Ravaszlik[bércz] hegyeket, a Fildpataka, Keme János-vésze-pataka, Kuonrádpataka,Farkaspatáka nevű patakokat, a Dragnapataka hidát s a Czigánykuta nevű forrást említik; 1451-iki határjárásakor pedig a szomszédos helységeken kívül az Egreskut, Büdöskut más néven Czigánykut, Hidegkut és Nyárlókut nevű forrásokat, a Farkaspataka, Ketesdpataka, Dragnapatak, Fildpataka, Pesterpataka, és Almáspataka nevű patakokat, a Dancsvölgye és Sósvölgye nevű völgyeket, a Farszegőbércze (Sebesvár tartozékában), Farszegevárhelye (a legmagasabb), Orrhegytúr, a Gereben vagy Gerebenbérczi, a Vánaserihegye, a Vajhova és Vajhovabércze nevű hegyeket vagy bérczeket, a Dragnahida nevű hidat, a Veres-Estvánkereszte-helye, a Keme-János-vésze-feje és a Somos nevű helyeket, a Florintnyárlója mezőt, a Bánuta nevű utat és a Bagó-szája-feje-árka nevű árkot sorolják föl. – 1513-ban Alsó-Filden: Laczkos Illés és Fodor Mihály jobbágyok szerepelnek. 1461-ben mind a három Filden voltak ötvenedet fizető oláh jobbágyok.
Füzkut. (Fizkut.) Terra Fyzkut. (1329: Anjouk okmt. II. 400.) Fizkuth. (1358: Dl. 29154.) Fyzkuth. (1381: Dl. 26871.) Poss. Fiskuth. (1408: Dl. 26764.) Poss. Fyzkuth. (1413: Dl. 30765., 1467. körül: Dl 32385.) Poss. Fyzkwth. (1445: gr. Teleki cs. oklt. II. 19., 1487: Dl. 27219., 1495: hg. Eszterházy cs. kismartoni llt. 45. M. 285., 1501: Dl. 36405. pag. 123. n. 1., 1502: Dl. 16167., 1505: Dl. 36399. pag. 49. n. 1., 1507: Dl. 28555., 28667., 1510: Dl. 36405. pag. 296. n. 1., 1522: Dl. 23607.) Poss. Fewzkuth. (1462: Dl. 28992.) Pons. Fywzkwth. (1473: Dl. 16167., 1512: gr. Teleki cs. oklt. II. 314.) Villa Fywzkwth. (1494: Dl. 30307.) Olykor (pl. 1502-ben) Tordavármegyéhez számítják. A Füzkuti, Oroszfái, a kozmatelkei vagy füzkuti Székely avagy Kozmatelki, a somkereki Erdélyi, farnasi Veres, kendi Balád-fi, Betleni, Kendi, patai Dezső, a Toroszkai, nádasdi Ungor, dam(y)sosi Árka, Szobi, a Bogáti, a Galaczi, tuzsoni Bolgár, a losonczi Bánfi, a csesztvei vagy héderfá(ja)i Barrabási vagy Barlabási, a Parlagi, Pak(o)si, enyingi, laki vagy szigeti Török, razvai Horvát, az oroszfá(ja)i vagy dobokai Besenyei, losonczi Bánfi, bongárti Porkoláb és a hasdáti Apród családoké volt. – 1501-ben Geréb Kilián (vagy Kilián geréb) és Varga Kelemen mint a nádasdi Ungor János, s Geréb Jakab minta Török Imre, 1507-ben Szép János mint az apa-nagyfalusi Apafi Ferencz, Sándor Ozsvát mint a Kendi Antal, és Geréb Mihály mint a Galaczi György itteni jobbágyai szerepelnek. – Ma Kolozsvármegye keleti felében, Tekétől ny. találjuk.
Galacz. (Galasz.) L. Dobokavármegyében.
Gasztrág(y). Azaz: Gesztrágy. – L. e néven.
Geledén. (Geleden. Geledön. Gelede. Gedelén.) Poss. Geledun. (1319: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lad. 98. fasc. 7. n. 1. és losonczi Bánffy cs. oklt. I. 48. l.) Sacerdos de Kledyn, Oledyno, Gleamo, Gledyno, Gladino, Cladino. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 93., 105., 111., 120., 122., 130., 138. l.) Plebanus de Eledyno. (U. o. 104. l.) Poss. Geleden. (1381: Dl. 28357. és losnczi Bánffy cs. oklt. I. 362., 1473: Dl. 36393. pag. 129. n. 1., pag. 130. n. 1., 1475: Dl. 36406. pag. 59. n. 2., 1495: Dl. 27982., 1502: Dl. 16167., 1507: Dl. 28554., 1509: Dl. 36399. pag. 308. n. 1.) Poss. Geledon superior cum villa Holtmarus ac una villa rutinorum superiori. (1393: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 451., Dl. 7898. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 63.) Poss. Gedelen. (1461: Dl. 36392. pag. 111. n. 1.) Poss. Beladen. (1 1467. körül: Dl. 32385.) Poss. Beleden. (1 1473: Dl. 16167.) Poss. Gelede. (1492: Dl. 26812.) Poss. Alsogeleden. (1502: Dl. 27777., 1508: Dl. 28561.) Poss. Gleden. (1519: Dl. 36402. pag. 151. n. 2.) Olykor (1502.) Tordavármegyéhez számítják. A Losonczi, losonczi Bánfi, losonczi Dezsőfi, (Pásztói), nádasdi Ungor, (damsusi Árka), Bátori, Betleni, Szobi (utóbbi kettőé Alsó-Geledén) családoké volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. – 1381-ben a Régeniek vagyis Losoncziak itteni nemesi curiáját említik. Ma Gledény, Besztercze-Naszádmegyében, Beszterczétől d.-k.
Gene-Macskása. (Genye-Macskása.) L. Macskás helység a.
Gereben(y)es. (Gerebenös.) L. Tordavármegyében.
Gesztrágy. (Gesztrág. Gesztrád. Geszterág.) Geztrag. (1359: Dl. 26862., 1450: Dl. 36406. pag. 45. n. 1., pag: 46. n. 4., 1466: Dl. 28995.) Gaztrag. (1368: Dl. 30699., 1370: Dl. 36506.) Goztragh. (1372: Dl. 26983.) Gostrag. (1392: Dl. 26991.) Keztreg. (1397: Dl. 28767.) Gezterag. (1398: gr. Teleki cs. oklt. I. 263.) Geztrad. (1411: Dl. 26766., 1414: gr. Rhédey cs. llt., 1444: Dl. 28980., 1475: Dl. 36403. pag. 110. n. 2.) Gestrad. (1439: Dl. 36390. pag. 15. n. 1.) Gestrag. (1440: Dl. 36390. pag. 55. n. 1.) Deztragh. (1441: Dl. 36390. pag. 86. n. 2.) Gestragh. (1441: Dl. 36390. pag. 71. n. 1.) Gezthrygh. (1444: Dl. 26783.) Geztragh. (1450: Dl. 36407. pag. 117. n. 2., pag. 118. n. 2., 1479: Dl. 27212., 1498: Dl. 36403. pag. 220. n. 1., 1498–1499: Dl. 27089., 1499: Dl. 36403. pag. 244. n. 1., 1504: Dl. 36399. pag. 39. n. 1., pag. 40. n. 1., 1509: Dl. 27595., 1514: Dl. 36402. pag. 34. n. 1.) Gezthrag. (1452: Dl. 27166., 1460: Dl. 36392. pag. 79. n. 3., n. 4., pag. 86. n. 2., 1461: Dl. 36392. pag. 113. n. 2., 1465: Dl. 26787., 1466: Dl. 36393. pag. 5. n. 3., 1471: Dl. 36393. pag. 80. n. 1., 1487: Dl. 36397. pag. 71. n. 2.) Gezthragh. (1460: Dl. 36392. pag. 88. n. 1., 1482: Dl. 26924., 1483: Dl. 36395. pag. 94. n. 1., 1492: Dl. 36398. pag. 82, n. 1., 1493: Dl. 36398. pag. 137. n. 2., 1494: Dl. 28653., 1495: Dl. 36393. pag. 222. n. 1.) Geztherag. (1492: Dl. 26812.) Gezthrad. (1496: Dl. 27086.) Gezthragh, Gyeztragh. (1496: Dl. 28879.) Poss. Gestragh. (1500: Dl. 36405. pag. 51. n. 1.) Geztheragh. (1504: Dl. 27105.) Tehát, mint látjuk, olykor «Gasztrág(y), Gosztrág(y), Kesztreg, Desztrág(y)» alakban is előfordul. A szent-királyi vagyis topa-szent-királyi, mérai és gesztrágyi Gesztrágyi vagy Gesztrádi (Gasztrágyi, Gosztrágyi, Kesztrágyi, Desztrágyi) családé s ettől zálogban (1501. óta) a Tamasniczai Bertalan dobokai főesperesé és erdélyi kanonoké is volt. – Ma Gesztrágy, Kolozsvártól kissé távolabb, nyugatra.
Gorbó. Poss. Gorbo. (1437: Dl. 28829., 28978.) Plebanus de Gorbo. (1446: Dl. 36391. pag. 24. b. n. 1., 1449: Dl. 36391. pag. 107. n. 1., 1496: Dl. 26941.) Gorbo. (1470: Dl. 36394. pag. 32. n. 1.) Az erdélyi püspöké volt, a kinek 1437-ben: Gorbai János, Albert az András fia, Beke Ferencz és Tamás, Szőke László, Zsidó (Sydo) Antal, Nemes Demeter és Vida, Hári (Hary) János, Veres (Rufus) István, Hári Péter, Porczos (Porchos, Porczos) Lőrincz, Nagy (Magnus) Balázs és Antal, Tót (Thoth, Toth, Tot) Péter, Tamás és Albert, Szép (Zeeph, Zeep) István, Gyéres Antal és Magyari György nevű itteni jobbágyai szerepelnek. Az 1470-es években a sárdi vagy gorbói Uj (Wy) másként Gorbói, kétségkívül szintén idevaló avagy itt birtokos család is föltűnik. – 1446-ban, 1449-ben és 1496-ban az itteni plébánosok szerepelnek. – Ma Magyargorbó, Kolozsvártól ny.-é., a Nádas mentén.
Gorbó. (Gorbóvölgy.) Másként: Oláh-Gorbó. – Fluvius Gorbopathaka. (1297: Dl. 28708., 1415: Dl. 28783., 28784.) Rivulus Gorbopathaka. (1336: Gyulafeh, kápt. házi llt. lad. 5. n. 628.) Olachi domini episcopi Transsilvanensis in Gorbowolg existentes. Terra Gorbowelge. Rivulus Gorbopathaka vocatus. (1344: Dl. 28727.) Poss. Gorbow. Rivulus Gorbopathaka. (1409: Dl. 28774.) Fluvius Gorbopataka. (1437: Dl. 28824., 28827., 28828.) Wayuoda in Gorbo walahali episcopatus ecclesie Transsilvanensis. Kenesii in eadam Gorbo. (1448: Dl. 36391. pag. 39. n. 1.) Nicolaus Wayuoda wolahalis de Gorbo. (1468: Dl. 26900.) Részben a kolozsmonostori apátságé (1344.), részben és főleg az erdélyi püspöké volt, s több határjáró-levélből következtetve Kolozsvártól d.-d.-ny. feküdt, a hol, Szászfenes, Tótfalu, Felek és Kolozsvár között, a Szamos egyik mellékvölgye ma is őrzi a Gorbó nevet. – Eleinte (1297., 1336.), mint látjuk, csupán az e völgyben folyó Gorbópatakát emlegetik az oklevelek, majd 1344-ben az e völgyben élő oláhokat, 1448-ban pedig, az itt már 1409-ben fönnálló Gorbó vagyis Oláh-Gorbó helység vajdáját Miklóst, kenézeit Balázst és Jánost, s a püspökségnek más három itteni jobbágyát, u. m. Kristyen (Krystyen) Pétert, Aranyos Lászlót és Lőkes (Lewkes) Miklóst is. 1498-ban már mint nemes királyi emberek és szomszédosok szerepelnek e helységből oláh-gorbói Vajda János és Sandrin (nobiles Johannes Wayuoda, Sandrinus similiter Wayuoda de Olah Gorbo) és Péterfi (Petherfy) Miklós. (V. ö. a kolozs-monostori apátság itteni birtokaira nézve: Szent-Benedek helység vagy puszta a.)
Gorbófő. Poss. Gorboffew. (1437: Dl. 28829.) Poss. Gorbofew. (1437: Dl. 28978.) Az erdélyi püspöké volt. – 1437-ben, mikor a kolozsmonostori apátság birtokának, Bogártelkének határát megjárták, az erdélyi püspöknek e helységgel szomszédos Türe, Gorbó, Gorbófő, Mákó és Darócz helységekben levő jobbágyai szegültek hatalmasul ellene a határjárásnak. Gorbófő helység tehát szintén ezen a vidéken feküdt s úgy Gorbótól azaz Magyargorbótól, mint a sokkal távolabb, Kolozsvártól d. feküdt Gorbótól azaz Oláhgorbótól is megkülönböztetendő. Gorbófőnek ekkor szereplő (bizonyára magyar) lakosai, János a bíró (villicus), Kovács (Faber) Péter, Czéda (Cheda) Lőrincz, Kovács (Faber) Márk, Argyag (Argyagh) Balázs és György. (Gorbó azaz Oláh-Gorbó helységnek egy évtized mulva, 1448-ban, oláh vajdája és kenézei szerepelnek.)
Gosztrág(y). Azaz: Gesztrágy. – L. e néven.
Gyeke. (Gyöke. Gyeka. Gyekekuta.) Villa Simonis bani nomine Gyeka. (1228: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 6.) Poss. Gyeke. (1329: Dl. 28723., 1449: Dl. 36391. pag. 89. n. 2., 1459: Dl. 36392. pag. 69. n. 1., 1461: Dl. 36392. pag. 115. n. 1., pag. 119. n. 1., 1468: Dl. 28412., br. Kemény cs. llt. és Tört. Tár. 1907. 96. l., 1496: Dl. 28878., 28879., 1504: Dl. 36399. pag. 40. n. 1., 1505: Dl. 27399., 1506: Dl. 27106., 27107.) Poss. Gekekuta. Terra Geke, Geka. (1329: Anjouk. okmt. II. 394., 399.) Sacerdos de Geke. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 99. l.) Poss. Geke. (1335: Dl. 29119., 1468: Dl. 36393. pag. 42. n. 3., 1370: Dl. 36394. pag. 29. n. 1., 1503: Dl. 36405. pag. 259. n. 1.) Gyeke. (1430: Dl. 36407. pag. 121. n. 3., 1503: Dl. 36405. pag. 259. n. 1.) Poss. Jeke. (1449: Dl. 36391. pag. 76. n. 1.) Poss. Gywke. (1455: Dl. 14978.) Poss. Gyewke. (1455: Dl. 14983., 27313.) Geke. (1470: Dl. 36394. pag. 33. n. 1.) Poss. Geeke. (1477: Dl. 26427.) Poss. Ghyeke. (1521: Dl. 36400. pag. 4. n. 1.) Olykor (pl. 1329-ben, 1505-ben) Dobokavármegyéhez számították. – A Kacsics-nembelieké (XIII. század), majd a Tomaj-nembeli losonczi Bánfi, Losonczi (XIII, XIV. század), továbbá a szent-királyi vagy topa-szent-királyi Gesztrágyi vagy Gesztrádi, ősi Janka-fi vagy Ivánka-fi, a szent-gothárdi, szent-egyedi vagy czegei Vas, szent-egyedi Székely, a gyekei Kályán, a gyekei vagy heteni Fejes, továbbá még a novaji vagy gyekei Sztrigyi, Mátéi, Szentmihályfalvi, Tamásfalvi, az adámosi Horvát családoké, a Gesztrágyiaktól zálogban egy ideig Tamasniczai Bertalan dobokai fő-esperesé és erdélyi kanonoké s a szent-gothárdi Vas családtól zálogban egy ideig a Sándorházi Ambrus gyalui várnagyé is volt. Ezenkívül részeit, úgy látszik, már a XIV. század óta állandóan, 1453-ban azonban kétségtelenül, a dobokavármegyei Buza városhoz számították. Ehez képest ezeket a részeket 1470-ig a Pelsőcziek vagy Vámosiak avagy pelsőczi Bebekek, (felében ezektől zálogban egy ideig a Hunyadiak), azután nyilván a dengelegi Pongráczok, majd Korvin János és családja, azután pedig gergelylaki Buzlai Mózes tartották birtokukban. 1507–1510. táján az Ujlaki Lőrincz herczeg felesége Katalin asszony, mint dengelegi Pongrácz-leány tartott jogot Buza várossal együtt kétségkívül e helység részeihez is. – Már az 1330-as években egyházas hely. 1335-ben kápolna áll benne, Mindszentek tiszteletére. – 1503-ban a Korvin János, az adámosi Horvát Gáspár s a Gesztrágyi László és János itteni jobbágyait említik; 1506-ban Fodor Péter az adámosi Horvát Gáspár, és László Ferencz a Buzlai Mózes idevaló jobbágyai szerepelnek. – Ma Gyeke, Kolozsvártól kissé távolabb k.-é., a megye határszélén.
Gyerecse (föld). Terra Gyereche. (1304: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. n. 617.) Vista szomszédságában feküdt.
G(y)éres. (Gyérös. Gyirös. Gérös. Girös.) Poss. Gerus. (1377: Dl. 26870.) Poss. Geres. (1414: Dl. 30176., 1430: Dl. 27012., 36407. pag. 113. n. 1., 27013., 1460: Dl. 36392. pag. 94. n. 3., pag. 94. n. 1., 1467: Dl. 27045., 1492: Dl. 36398. pag. 76. n. 1., 1496: Dl. 36398. pag. 254. n. 1.) Geres nobilium. (1461: Dl. 25989. 3. b.) Poss. Gyrews. (1470: Dl. 36394. pag. 34. n. 1.) Poss. Geerews. (1473: Dl. 27050.) A rődi Cseh, Szomordoki, a Szentkirályi, Batizházai, Forrói vagy Forrai, Mocsi, mocsi Miske-fi, szamosfalvi Gyerő-fi, Palásti, Némai vagy némai Kakas és csesztvei vagy héderfájai Barlabási családoké volt. – 1461-ben ötvenedet fizető oláh jobbágyokkal. – Ma Oláhgyéres, Kolozsvártól k.-é., Mocs szomszédságában.
G(y)erő-Monost(o)ra. (Gyerő-Monostor. Gerő-Monostor. Gerő-Monastra Gerger-Monostora. Győr-Monostra.) Sacerdos de villa Monostur. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 49. l.) Monustur. (1356: Anjouk. okmt. VI. 503.) Poss. Monustur. (1370: Dl. 26756.) Poss. Monustur, Monustur olachalis. (1376: Dl. 26985.) Nobilis de Monostor. (1405: Dl. 36507.) Gyerewmonostora. (1423: Dl. 26878.) Gerewmonostor. (1424: Dl. 28796., 1439: Dl. 36390. pag. 14. n. 1.) Poss. Monostor. (1426: Dl. 28191.) Monostor. (1438: Dl. 28602., 1441: Dl. 30806., 1448: Dl. 29485.) Poss. Gerewmonostor. (1442: Dl. 36390. pag. 113. n. 3.) Gerewmonastra. (1444: Dl. 28980.) Gywrmonostra. (1446: Dl. 36391. pag. 5. n. 1.) Gyerewmonostra. (1446: Dl. 27026.) Poss. Gerewmonostra. (1450: Dl. 36406. pag. 46. n. 3.) Gerewmonostora cum villis Bedecz et Bykal. (1461: Dl. 25989. 1. b.) Poss. Gyerewmonostra. (1478: Dl. 36406. pag. 70. n. 1., 1485: Dl. 36397. pag. 5. n. 1., 1491: br. Kemény cs. llt. Kolozsvárott, 1493: Dl. 36398. pag. 139. n. 1., 1494: Dl. 36398. pag. 195. n. 1.) Poss. Gyerewmonostra, Olahmonostor. (1486: Dl. 36397. pag. 26. n. 1.) Poss. Gerewmonostra, Olahmonosthor. (1490: Dl. 27074.) Gyerewmonostra. Poss. Monosthor. (1494: Dl. 27079.) Gerger Monosthora. (1496: Dl. 27085.) Terra seu sessio predialis Galosdombya in poss. Gyerwmonostra existens. (1499: br. Kemény cs. llt. Kolozsvárott.) Úgy G(y)erő-Monost(o)ra, mint Oláh-Monostor a G(y)erőmonostori másként g(y)erő-monostori Kabos vagy Kabos-fi, Radó vagy Radó-fi és Kemén(y) vagy Kemén(y)-fi, a krasznai Kis vagy Porkoláb, Dobszai, a dezméri vagy szamosfalvi Mikola-fi vagy Mikola s a szamosfalvi G(y)erő-fi vagy G(y)ere családoké volt, G(y)erő-Monostorán vámszedő hellyel és nemesi udvarházakkal. Ugyanitt a XV. század előtti időkben (valószínűleg benczés) apátság vagyis monostor állt. Lelkészét a pápai tized-lajstrom is említi. Bizonyára e korbeli egyházának felel meg az e helységben ma is meglevő, XIII. századi, kései románstílű templom. Egy 1448. évi oklevél szerint ez év tavaszán gyerő-monostori Kabos Tamás egyházat építtetett. «Parochiális egyházát» 1494-ben említik. Ugyanekkor határában a havasokból lefolyó vizekben a földesuraknak arany-mosó helyeik is voltak. 1485-ben ugyane helységben a Rakató és Lespataka, 1499-ben pedig a Gálosdombja nevű szántóföldek terültek el. 1491-ben Csere Gergely, Bolgár Péter, Kovács Antal, Bíró Kelemen, Rajk Máté, Ferencz Balázs, Emreh Bálint, Török Ferencz, Marinna Albert, Tánczos Lukács és Szántó Gergely, 1493-ban Egyed Péter, 1494-ben pedig Barra Máté, Bencze Domonkos és András nevű gyerő-monostori lakosok szerepelnek. – Ma Magyargyerőmonostor és Oláhgyerőmonostor, Bánffy-Hunyadtól d.-k. (V. ö. Bunyitay Vincze. A váradi püspökség története. II. 353. l.)
G(y)erő-Vásárhely. Terra Vasarhel. (1288: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 1. n. 23.) Tributum quod in villa Vasarhel vocata (a Johanne filio Mykola de Kalatha) ab antiquo exigi consvevit. (1296: Dl. 27005.) Nobiles de WasarheL (1299: Dl. 28713.) Sacerdos de Vasarlhel. (1332–1337: Páp. tíz.-l. Mon. Vatic. I/1. 103. 1.) Tributum in Wasarhel. (1363: Dl. 26863.) Wasarhel. (1376: Dl. 26985., 1399: Dl. 26763., 1404: Dl. 28589., 1414. körül: Dl. 27000., 1419: Dl. 28793., 1437: Dl. 28824., 1439: Dl. 36390. pag. 13. n. 1., pag. 21. n. 2.) Poss. Vasarhel. (1391: Dl. 26872., 1444: Dl. 28980., 1483: Dl. 36395. pag. 76. n. 1.) Gyerewasarhel. Tributum in Gyerewasarhel. (1423: Dl. 26878.) Mons cum silvis et terris Vasarhelhagoya vocatus. (1428: Dl. 28803.) Gyerewasarhel. (1430: Dl. 27012.) Gerewwasarhel. (1434: Dl. 27157.) Gerewasarhel. (1437: Dl. 28825., 28827., 1439: Dl. 28978., 1441: Dl. 26781., 1450: Dl. 36406. pag. 45. n. 2., 1507: Dl. 26961.) Vasarhel. (1440: Dl. 28233.) Poss. Gerewasarhel. (1441: Dl. 36390. pag. 71. n. 1., 1466: Dl. 36393. pag. 9. n. 4.) Poss. Wasarhel. (1441: Dl. 26781., 1469: Dl. 36393. pag. 147. n. 2. és n. 3., 1482: Dl. 36395. pag. 41. n. 1., 1486: Dl. 36397. pag. 64. n. 1., 1490: Dl. 26928., 1494: Dl. 27079.) Gerewasarhel cum pertinentiis. (1461: Dl. 25989. 1. b.) Poss. Gyerewasarhel. (1478: Dl. 26911.) Poss. Gyerew Wazarhel. (1500: Dl. 36405. pag. 52. n. 1. és pag. 53. n. 1.) Gerewasarhel. (1508: Dl. 26962.) Ghyerewassarhel. (1524: Dl. 36400. pag. 272. n. 1., pag. 273. n. 1.) A XIII-ik és XIV-ik században, úgy látszik, egyszerűen csak Vásárhely nevet viselt, mely néven különben, mint látjuk, később is gyakran emlegetik. – A G(y)erővásárhelyi másként g(y)erővásárhelyi vagy vásárhelyi G(y)erő-fi vagy G(y)erő, (Lónai, Szentpáli), czegei Vas, a Szamosfalvi másként szamosfalvi G(y)erő-fi vagy G(y)erő, a dezméri vagy szamosfalvi Mikola-fi vagy Mikola, a G(y)erőmonostori másként g(y)erő-monostori Kabos vagy Kabos-fi, Radó vagy Radó-fi és Kemény vagy Kemény-fi, a Dobszai és a szent-királyi vagy topa-szent-királyi Gesztrágyi vagy Gesztrádi családok birtoka. – Jóval 1296. előtt vámszedő hely s később is az egész középkoron át, a mi, valamint neve is azt mutatja, hogy a mellette, az 1428-ban említett «Vásárhely hágója» nevű hegyen elvonuló nagy országut mentén, ősrégi, jövedelmező vásáros-hely volt. Már az 1330-as években egyház állt benne. – 1434-ben a Szőke és Garda nevű itteni jobbágycsaládok tagjai szerepelnek. 1461-ben ötvenedet fizető oláh jobbágyok is laktak itt. – 1444-ben a szomszédos Jegenye felől járják meg határát, mely alkalommal az e helység felé elterülő völgy kerek hegyén levő vásárhelyi szőllőket (vinee possessionis Wasarhel in quodam monte rotundo), odább pedig a Szőllőhegypatakát (Zewlewheghpathaka) is említik. – Ma Gyerővásárhely, Bánffy-Hunyadtól k.-d.
Gyós. L. Diós néven.
Gyós-Macskás. Másként: Diós-Macskás. – L. Macskás helység a.
Györ(gy)falva. (Gyerfalva.) Sacerdos de villa Georgii. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 114., 127. l.) Poss. Felekfark. (1344: br. Kemény cs. llt. és Tört. Tár. 1907. 86. l.) Gyurfolua. (1348: Dl. 28729.) Gyurfalua. Gyurgfalua. (1350: Dl. 27140. és Anjouk. okmt. V. 403.) Gerfolua. (1355: gr. Teleki cs. oklt. I. 99.) Poss. nobilium de Gurfolua. Via qua venit de civitate Cluswar et vadit in villam Gurfolua. Poss. Gurfolua. (1366: Dl. 30691.) Poss. Felekfark nunc vero Gyurgfolua nuncupata. (1371: gr. Teleki cs. oklt. I. 169.) Hospes de Gyurfolua. (1378–1386: Dl. 36407. pag. 120. n. 4.) Poss. Gyurgfolua. (1380: Dl. 26760.) Gyrgfolua. (1381: Dl. 30721.) Villa Georgii. (1389: gr. Teleki cs. oklt. I. 222., 1390: U. o. 223.) Gyvrgfalua. (1418: Dl. 27004.) Georgfalua. (1392: Dl. 31114.) Poss. Georgfalua. (1394: Dl. 3641.) Poss. Gyurghfalua. (1404: Dl. 28589.) Nobiles de Gewrgfalua. (1414. körül: Dl. 27000.) Gewrgfalwa. Magna via, qua itur de silvis possessionis Gewrgfalwa ad poss. Zamusfalwa. (1419: Dl. 28793.) Poss. Gerghfalwa. Gywrfalwa. (1426: Dl. 26771.) Poss. Felekfark alio nomine Gewrgfalwa. (1427: gr. Teleki cs. oklt. I. 506.) Poss. G(ewrgfalwa). (1430: Dl. 36407. pag. 110. n. 7.) Poss. Gewrgfalwa. (1430: Dl. 36407. pag. 111. n. 6., 1431: Dl. 26881., 1453: Dl. 26980.) Gyergfalwa. (1435: Dl. 26776.) Poss. Gergfalwa. (1457: Dl. 36403. pag. 32. n. 2.) Poss. Gerfalwa. (1464: Dl. 26791.) Poss. Gywrgfalwa. (1465: Dl. 26787.) Poss. Gyerghfalwa. (1493: Dl. 36398. pag. 115. n. 3.) Plebanus de Gewghfalwa. (1496: Dl. 26941.) Gyerghfalwa. (1497: Dl. 26946.) Poss. Gyewrgfalwa. (1499: Dl. 36403. pag. 230. n. 1.) A XIV. században s a XV. elején (úgy látszik, a Felek helység felé fekvő része) Felekfark nevet is viselt. Az e vidékről Kolozsvár felé vezető nagy országutat már a XIV. század közepén említik. – Már az 1330-as években egyházas hely. – Mai római katholikus temploma eredetileg csúcsíves építmény volt. (Magyarorsz. műemlékei II. 428. l.) Plébánosa pl. 1496-ban is szerepel. – A Suki, suki Darabos (Felekfark, inkább csak a XIV. században), a Györgyfalvi vagy györgyfalvi Henke, györgyfalvi Bósi és Butó, Szilkereki, Somogyoni, Kendi, Bádoki, báldoni vagy györgyfalvi Nagy, Récsei, (veresmarti Czikó, dengelegi Pongrácz, szent-miklósi Nagy), szent-annai Gyulakut(a)i, Nagymihályi vagy nagymihályi Nagy másként györgyfalvi, szent-annai vagy nagymihályi Polyák, szamosfalvi Gyerő-fi, a rődi Cseh s a patai vagy elekesi Bakó vagy Bakó-fi családoké. 1488-ban a Péterkerte (Petherkerthe) nevű erdőt, 1481-ben a Külsőfű (Kewslsewfyw) nevű kaszálót, 1493-ban a Medveszeg (Medwezeg) más néven Kosáruta nevű erdőt, a Köves és a Kosáruta nevű helyet vagy szántóföldet, 1499-ben az Oláhut (Olahwth) nevű erdőt említik határában. 1468-ban Farkas Albert és Nagy Zsigmond, 1481-ben Gyerkó, Faragó Demeter, Ambrus és Mező Simon nevű itteni jobbágyok szerepelnek. – Ma Györgyfalva, Kolozsvár közelében d.-k.
Gyula. L. Dobokavármegyében.
Harasztos. Poss. Haraztus. (1319: Anjouk. okmt. I. 516. és Dl. 1964., 1319., 1323: Dl. 1973.) Sacerdos de Harastus. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 102. l.) Poss. Harazthus. (1426: br. Jósika cs. llt., 1463: losonczi Bánffy cs. llt.) Poss. Haraztos. (1443: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lad. 98. fasc. 8. n.7., Dl. 30437., 13718. és losonczi Bánffy cs. oklt. I. 647., 1502: Dl. 36406. pag. 139. n. 1.) Poss. Harozthos. (1455: Dl. 27312.) Poss. Harazthws. (1462: Dl. 27175.) Poss. Harazthus. (1463: 1. Bánffy cs. llt.) Poss. Harazthos. (1468: gr. Erdődy cs. galgóczi llt., 1485: Dl. 36397. pag. 11. n. 1., 1494: Dl. 28655., 27749., 1495: Dl. 36398. pag. 221. n. 1., 1498: Dl. 38815., 1502: Dl. 36405. pag. 222. n. 1., 1505: Dl. 36399. pag. 129. n. 1.) A Kacsics-nembeli Szécsényi, továbbá a losonczi Bánfi, Losonczi, Hunyadi, horogszegi Szilágyi, szent-iváni Székely, Héderfá(ja)i s a szintén Kacsics-nembeli harinnai Farkas családoké s (a szent-iváni vagy vajda-szent-iváni Székelyek után) monoszlai Csupor Miklósé is volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. – 1426-ban a Körtvélyespatak nevű patakot és a Rétszeg nevű rétet említik határában; ugyanekkor a Szécsényiek itteni kenéze szerepel. – Tekétől d.-k. találjuk, a megye d.-k. zugában.
Három-Füld. (Három-Fild.) L. Füld helység a.
Hercse. L. Ercse néven, Tordavármegyében.
Herked. L. Erked néven.
Hév-Szamos. Hewzamus. (1448: Dl. 36391. pag. 39. n. 1.) Az erdélyi püspökségé volt, melynek ekkor itteni kenéze: István, s jobbágyai: Vörös (Rufus) János, Keresztyén (Kerestyen) István és Tatul (Thathwl) Péter. – Ujabban Melegszamos, Kolozsvártól, illetve Gyalutól ny.-d.
Hideg-Szamos. Hydegzamus. (1448: Dl. 36391. pag. 39. n. 1.) Az erdélyi püspökségé volt, melynek ekkor itteni kenéze: Miklós, és jobbágya: Krisi (Krysy) Mihály. – Gyalu közelében d.-ny. találjuk. (Kolozsvártól ny.-d.)
Himtelke. (Hintelke. Himtelek.) Poss. Hyntelke. (1440: Dl. 26780.) Poss. Hymthelke. (1444: Dl. 36390. pag. 61. n. 1., 1467: Dl. 27042., 1495: Dl. 27082., 1507: Dl. 32567.) Poss. Hymthelke in comitatu (!) de Kalathazeg. (1443: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 648.) Poss. Hynthelke. (1474: Dl. 36403. pag. 96. n. 1., 1475: Dl. 36405. pag. 16. n. 1., 1477: Dl. 36403. pag. 146. n. 1., 1487: Dl. 36397. pag. 74. n. 2.) Poss. Hymthelek. (1475: Dl. 27056.) Pred. Hymthelke. (1491: Dl. 26811.) A Szentkirályi, szent-királyi Csenkes(z), gyerő-monostori vagy szent-királyi Radó, a Madarászi, madarászi Móré, (Ugrai, losonczi Bánfi, Tótőri, Középlaki másként szent-királyi vagy középlaki Ispán, Turi, Keméndi, gyerő-monostori Dobszai, krasznai Porkoláb másként Kis vagy Vajda, Várczai másként várczai Vajda, mereg-jói, szent-királyi vagy belényesi Vajda másként Botos), az álmosdi Csire vagy Csire-fi, gyerőmonostori Kabos, (Bogáti, Rátoni, Farnasi vagy farnasi Veres) családoké volt. – 1491-ben már puszta. A «Kalotaszeg»-en: Kalota-Szent-Király, Monyorókereke és Székely-Jó helységekkel együtt emlegetik. Nyilván ezek vidékén keresendő (Bánffy-Hunyadtól d.-ny.). Zentelkétől azonban, mely Kalota-Szent-Királynak tőszomszédja, pontosan meg lehet különböztetni.
Hodos. Poss. Hodos. (1519: Dl. 36402. pag. 151. n. 1.) A losonczi Bánfiak birtokai közt csupán ez egyszer említik, s Nagy-Sebes és Füld helységek közt sorolják fel. Ott találjuk ma Hodosfalu helységet, Bánffy-Hunyadtól ny.-é.
Hohton. Azaz: Ohton, Ojton, Ahton, Ajton. – L. utóbbi néven.
Homrok-Szent-Mihályteleke. Poss. Humrukzenthmyhalteleke. (1343: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. n. 637., 652.) Mint János mester fejérvári főesperes által az erdélyi (gyula-fejérvári) Szent-Mihály egyháznak és általa az erdélyi püspököknek hagyományozott kolozsvármegyei birtok (csupán ez egyszer) merül föl; de hogy hol feküdt, eshetőleg melyik mai kolozsvármegyei Szentmihálytelke értendő, – nem tudom. Úgy látszik azonban, a megye keleti felében fekvő Mezőszentmihálytelkét ki kell zárnunk; inkább a Kolozsvártól é.-ny. fekvő Szentmihálytelkére gondolhatunk, mely az erdélyi püspökség birtokai közelében feküdt.
Hontelke. L. Ontelke alakban.
Horoszfája. Azaz helyesen: Oroszfája. – L. e néven.
Hortlaka. Azaz másként: Jákótel(e)ke. – L. e néven.
Hosdát. Poss. Hosdath. (1456: Dl. 26891., 1500: Dl. 28663.) A hol Torda- hol Kolozsvármegyéhez számított Léta várához (l. ott, Tordamegyénél) tartozott. Úgy látszik, már inkább (1500-ban határozottan) Kolozsvármegyében feküdt. Ma Hesdát, Tordától kissé távolabb ny.-é., Torda-Aranyosvármegyében.
Ida. Poss. Ida. (1322: Dl. 30294., 1388: U. o., 1411: Dl. 26876., 1485: Dl. 36397. pag. 11, n. 1., 1492: Dl. 36398. pag. 80. n. 1., 1502: Dl. 36405. pag. 222. n. 1.) Sacerdos de Ida. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 105., 108., 122., 138. l.) A Kökényes-Renold-nembeli Renold ispáné, ennek magvaszakadtával (1322.) a Kacsics-nembeli palásti vagy kentelekei Radó-fi és Libercsei, majd ezektől egyezségileg (1388. óta) a szintén Kacsics- nembeli Szécsényi s ezenkívül a harinnai Farkas családé volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. – 1492. aug. 24-én a beszterczei domonkosok harinnai Farkas Tamástól és Miklóstól két halastavat kaptak e helységben, annyi földdel, a mennyi e halastavak őrzésére szolgáló két ház építésére szükséges. – Ma Nagyida, Tekétől é.-ny., a megye keleti sarkában.
Inaktelke. (Inaktelöke.) Poss. Inaktelke. (1299: Dl. 28713., 1450: Dl. 36406. pag. 45. n. 2.) Poss. Inakteluce, Inakteluke. (1339: Dl. 26859.) Poss. Inhacteleke, Inhotteleke. (1345: Múz. llt.) Villa Inaktetele. (! 1357: Anjouk. okmt. VI. 634.) Poss. Inaktelke nobilium de Vasarhel. (1437: Dl. 28824., 28827., 28828.) Inakthelke. (1439: Dl. 36390. pag. 12. n. 3.) Poss. Inakthelke. (1441: Dl. 36390. pag. 65. n. 3., pag. 71. n. 1., 1444: Dl. 28980., 1452: Dl. 26889., 1460: Dl. 36392. pag. 74. n. 2., 1469: Dl. 36393. pag. 147. n. 2., n. 3., 1470: Dl. 36393. pag. 74. n. 1., 1475: Dl. 36403. pag. 110. n. 2., 1483: Dl. 36395. pag. 76. n. 1., 1486: Dl. 36397. pag. 28. n. 1., pag. 64. n. 1., 1500: Dl. 36405. pag. 52. n. 1., 1507: Dl. 26961.) Poss. Inaktheleke. (1441: Dl. 26781.) Poss. Ynakthelke. (1452: Dl. 36403. pag. 80. n. 1.) A G(y)erővásárhelyi másként: vásárhelyi vagy g(y)erő-vásárhelyi, kis-kapusi, magyar-kis-kapusi és inaktelki G(y)erő-fi vagy G(y)erő, (Lónai, Szentpáli), a szent-királyi vagy topa-szent-királyi Gesztrágyi vagy Gesztrádi, (Budai), czegei Vas, veresmarti Czikó, (veresmarti Porkoláb, Dobokai); a Szamosfalvi másként szamosfalvi G(y)erő-fi vagy G(y)erő, a G(y)erőmonostori másként g(y)erő-monostori Kabos vagy Kabos-fi, Radó vagy Radó-fi, és Kemén(y) vagy Kemén(y)-fi családoké volt. – 1452-ben a Hasznos-patakát említik határában. – Ma Inaktelke, Bánffy-Hunyadtól kelet felé.
Incsel. (Incsil.) Poss. lnchel. (1408: Dl. 28773., 1523: Dl. 36400. pag. 153. n. 1.) Poss. Inchel. Due vie publice sub poss. Inchel. (1439: Dl. 28831.) Poss. Enchel. (1468: Dl. 36393. pag. 47. n. 3., 1469: Dl. 36393. pag. 143. n. 2.) Inchyl. (1449: Dl. 30818.) Enchel Elye waywode. (1461: Dl. 25989. 2. a.) Poss. Inchyl. (1487: Dl. 27218.) Inchel. (1493: Dl. 26814.) Az Incseli másként Várczai vagy várczai, kalotai vagy kalatai, kalotaszegi, mereg-jói vagy nagy-mereg jói Vajda, ismét máskép Kalotai vagy Kalatai, (gyerőmonostori Radó és Kabos, Sárdi és venteri Vajda) családoké volt. – Ma Incsel, Bánffy-Hunyadtól dél felé. – Mikor 1439. nyarán e helységnek és a vele szomszédos, de ma már nem létező Várcza vagy Vársza határát megjárják, a Kalatapataka mellett fekvő Megyesmál (Medyesmal, Megyesmal), továbbá a Csicsere (Chychere) és Lázbik nevű hegyeket, a Körhegy (Kwrhegh) nevű kis-hegyet, a Kalatapataka, az ebbe folyó Berhespataka, a Nedeviczapataka s az ebbe folyó Hercsepataka nevű patakokat, a Köveskut nevű forrást, a Kom-mező (?) nevű mezőt, a Doroszló-ösvénye (Dorozloesuenye) nevű gyalogutat, az Incsel helység alatt elvonuló (ma is meglevő) két országutat, végül a szomszédos Valkó, Mirigyó (azaz Mereg-Jó vagy Meregyó), Bocs és Bekén(y) helységeket, s a Fornasi Dénes malmát említik. 1481-ben Elyas vagy Illyés vajda itteni oláh jobbágyaitól szednek ötvenedet.
Ivántelke. Azaz helyesen: Jákótelke. – L. e néven.
Jákótel(e)ke. (Jákótelki.) Poss. regalis Jakoteleke al. nom. Horthlaka. (1393: Dl. 29208.) Poss. Jakotheleke. (1445: Dl. 36507.) Poss. Jakotelke. (1408: Dl. 30757.) Poss. Jakothelke al. nom. Horthlaka. (1430: Dl. 29242., 1447: Dl. 36391. pag. 30. n. 1.) Poss. Jakothelke. (1433: Dl. 29244., 1434: Dl. 31133., 1446: Dl. 29257., 1458: Dl. 36405. pag. 6. n. 2., 28403., 1472: Dl. 27193., 27928., 1493: Dl. 27220., 1501: Dl. 27102., 36405. pag. 84. n. 1., 1505: Dl. 27238., 1518: Dl. 36402. pag. 55. n. 1.) Poss. Jacoteleke. (1434: Dl. 29245.) Poss. Jakotelke. (1441: Dl. 30802., 1448: Dl. 29485.) Poss. Jakotelke al. nom. Horthlaka. (1446: Dl. 36391. pag. 19. n. 1., 1447: Dl. 36391. pag. 31. n. 4.) Poss. Jakotelky. (1448: Dl. 30444., 1449: Dl. 26887.) Poss. Jacotelke. (1513: br. Kemény cs. llt. Kolozsvárott.) 1393-ig Sebesvárához tartozott; ettől fogva a zomlini Rama(s)z vagy Rama(s)z-fi, (gyerő-monostori Kabos, Valkai, valkai Kis), Farnasi vagy farnasi Veres, gyerő-monostori Kemény, Nagyvölgyi és nagylaki Jaksics családoké volt. – 1467-ben, mikor a hűtlen farnasi Veres Benedek birtokából királyi adományul a nagylaki Jaksicsok kezére megy át, Ivántelke (poss. Iwanthelke, Iwantelke) néven fordul elő. (Dl. 26897., 26898., 26899.) – Ma Jákótelke, Bánffy-Hunyad közelében d.-k.
Jegenye. Poss. Jegenye. (1263., 1296: Dl. 37213. 1580. évi hiteles másolat, 1363: Dl. 28914., 1369: Dl. 26866., 1418: Dl. 28166. és a kolozsmonostori apátság levéltára Kolozsvárott, 1441: Dl. 26781., 1444: Dl. 28980., Tört. Tár. 1890. 102. l., 1451: Dl. 36403. pag. 59. n. 5., 1461: Dl. 36392. pag. 144. n. 2., 1481: Dl. 36403. pag. 163. n. 1. és n. 2., XV. század: a kolozsmonostori apátság levéltára Kolozsvárott.) Poss. Jegene. (1360: Dl. 36403. pag. 6. n. 1.) Jobagiones monasterii in Jegenye commorantes. Ecclesia parochialis ad honorem S. Michaelis archangeli in possessione Jegenye constructa. (1431: Dl. 28206.) Plebanus de Jegenye. (1450: Dl. 36391. pag. 108. n. 2., 1492: Dl. 36398. pag. 101. n. 1.) Poss. Jeghenye. (XV. század: Dl. 36403. pag. 24.) A kolozsmonostori apátságé volt. Egyes részeit azonban a XIV. század közepe óta (1343., 1372.) s a XV. században is (1444.) a szomszédos (Gyerő-) Vásárhely és Inaktelke földesurai, a Gyerő-fiek bitorolták. E miatt többször megjárták határát, főleg a XV. század közepén (pl. 1444-ben), a mikor is Vásárhely felé a Jegenyebércz nevű hegyet említik, a melyen át egy ösvény vezet Bedecs felől, azután a tetőn az Ispánlese nevű helyet, a Jegenye és Vásárhely közt elterülő nagy völgyben emelkedő kerek hegyen levő vásárhelyi szőllőket; ugyane tájon a Szőllőhegypatakát (Zewlewheghpathaka) és odább a Jegenyepatakát, melyen át rév (vadum) is vezet, nem messze a Jegenyéről Egeresre vezető uttól, melyből az Inaktelkére menő ut is kiágazik, s a melyek mentén a jegenyeieknek különböző (vizi) malmaik (diversa molendina possessionis Jeghenye) vannak. Egy másik, ugyanez időből való határjárás szerint Jegenyével az azóta eltűnt Bábucz (Bábocz) helység (szintén a Gyerő-fiek birtoka) is határos volt. Ez a leírás a Bikk-szakadát nevű határ-helyet is említi. 1418-ban Henrik apát az idevaló Botos Lászlónak, továbbá bizonyos Ferencznek, Albertnek és Kovács Mihálynak, mint jobbágyainak, bizonyos feltételek mellett megengedte, hogy a helység határában vizi-malmokat építhessenek és bírhassanak, ezeket utódaikra is hagyhassák, sőt el is adhassák, és egyszersmind elrendelte, hogy az e malmoktól járó bér (census) részeit évenkint a helységben levő Szent-Mihály fő-angyal tiszteletére szentelt parochialis egyháznak fizessék. 1431-ben szintén a Botos és ezenkívül a Káloz és Hajtsa nevű itteni jobbágy-családok tagjai szerepelnek, s a helység lakóinak rendkívüli szűkölködése és szegénysége miatt panaszkodnak; a melynek következtében az itteni, a szomszéd Egeresénél «előbbvaló és régibb (prior et antiquior)» parochialis egyházat egy ideig az egeresi plébános látta el. 1461. óta azonban, valamint 1481-ben is, ujra önálló plébánosa volt. – Kolozsvártól ny.-é. fekszik. (V. ö. 1343., 1372: Tört. Tár. 1896. 501., 724. 1., 1444: U. o. 1890. 102. l.)
Jeke. Azaz: Gyeke. – L. e néven.
József-Macskás(a). L. Macskás helység a.
Kajántó. Poss. Kayanthow. (1263., 1296: Dl. 37213. 1580. évi hiteles másolat, 1283: Dl. 37227., 1580. évi hiteles másolat., 1304: Dl. 28714.) Poss. Kayantho. (1301: Dl. 36403. pag. 2. n. 2., 1339: Dl. 28725., 1415: Dl. 28780., 28781., 28782., 1430: Dl. 28811., 1431: Dl. 28816., 1435: Dl. 28822.; 1377: Dl. 28751., 28752., 1460: Dl. 28844., 28847., 1465: Dl. 28856., 1469: Dl. 26796.) Poss. Kapantou. (1314: Dl. 28715., 1368: Dl. 28747., 1369: Dl. 26866.) Pratum seu fenilis Kayonthopada. (1339: Dl. 28725.) Part. terre Tyburchtelke intra metas possessionis Kapantho. (1347: Dl. 26753.) Universitas populorum ville Kayanthow. (1360: gr. Teleki cs. oklt. I. 116.) Hospites de Kayantou. (1363: U. o. 127.) Poss. Kayantow. (1370: Dl. 26982.) Poss. Kayanthou. (1375: Dl. 26758.) Poss. Kayanthopada. (1417: Dl. 28787.) Plebanus ecclesie de Kayantho. (1420: Dl. 28367.) Plebanus de Kayantho. (1427: gr. Teleki cs. oklt. I. 497., Dl. 28967., 1444: Dl. 36406. pag. 33–38., 1450: Dl. 36391. pag. 108, n. 2., 1499: Dl. 27574., 1507: Dl. 36399. pag. 192. n. 1., 27109.) A kolozsmonostori apátságé volt. 1283-ban járják meg határát a szomszédos Máriatelké-ével együtt, mely alkalommal a Máriatelökfő és Királykutafő nevű helyeket, a Szent-Mihálytelke felé vezető utat, a «Királyutja» nevű nagy-utat, a Dorvastó nevű mocsaras helyet és a Zebedej nevű hosszú hegyet említik. 1339-ben a Kajántópada nevű kaszáló jut a Macskási családtól az apátság birtokába. E miatt azonban e két fél még a XV. század elején (1417., 1418.) is pörben áll. 1340-ben a Bedehalma nevű helyet, 1415-ben és később pedig a Tölgyespatak nevű patakot vagy árkot sorolják fel határában. A XIV. század közepén (1340.) bizonyos részeit szomszédos nemesek tartották erőszakosan elfoglalva. (Tört. Tár. 1896. 499. l.) A XV. század eleje óta (1415.) Kolozsvár várossal állt az apátság e birtokok miatt meg-megujuló határpörben. (Pl. 1429., 1430., 1460. és 1465. években is.) – Egyházas hely volt; plébánosai pl. 1420-ban, 1427-ben, 1444-ben, 1450-ben, 1499-ben és 1507-ben szerepelnek. 1363-ban több idevaló, magyar nevű jobbágyot sorolnak föl. – Kolozsvártól é.-ny. találjuk. (V. ö. 1396., 1398: Tört. Tár. 1896. 729. l.)
Kál(l)yán. Villa Kalyan. (1326: Zsuki cs. llt. F. 1.) Kalyan. (1357: Dl. 29149. és Anjouk. okmt. VI. 532., 1358: gr. Teleki cs. oklt. I. 110., 1438: Dl. 27019.) Via tendens versus Kalyan. (1360: Dl. 28738.) Poss. Kalyan. (1392 vagy 1393: Dl. 28769., 1412: Dl. 26998., 1418: Zsuki cs. llt. R. S. 4., 1423: gr. Teleki cs. oklt. I. 465., 1468: Dl. 27046., 1498: U. o. II. 224., 1501: Gyulafeh. kápt. h. llt. lad. 5. n. 777., 780.) Kalian. (1397: Dl. 28767.) Poss. utraque Kalyan. (1457: Dl. 36405. pag. 1. n. 2., 1467: Dl. 28408., 1477: Zsuki cs. llt. B. 16., 1481: gr. Teleki cs. oklt. II. 143., 144., 1483: U. o. 159., 1496: Dl. 26940., gr. Teleki cs. oklt. II. 210., 215., Dl. 26942., gr. Teleki cs. oklt. II. 219.) Kalyan Michaelis de Swk. (1461: Dl. 25989. 6. b.) Poss. Magyarkalyan. Olahkalyan. (1468: Dl. 36393. pag. 54. n. 2., gr. Teleki cs. oklt. II. 89., 1479: Dl. 36395. pag. 9. n. 2., 1488: br. Kemény cs. llt. és Tört. Tár. 1907. 101. l., 1502: gr. Teleki cs. oklt. II. 251., 1503: U. o. 259., 1504: Dl. 36399. pag. 15. n. 1.) Kenezius in Kalyan. (1472: Dl. 26799.) Poss. Magyarkaulyan, Olahkaulyan. (1474: Dl. 36403. pag. 100. n. 1.) Poss. Kallyan. (1477: Dl. 27062., 1502: gr. Teleki cs. oklt. II. 251.) Poss. utraque Kallyan. (1478: Dl. 28338., 1496: gr. Teleki cs. oklt. II. 214., Dl. 36398. pag. 256. n. 1., pag. 257. n. 1., 1515: gr. Teleki cs. oklt. II. 343., 344., 345. 347.) Poss. Magyarkallyan. Olahkallyan. (1483: Dl. 36868., 1491: gr. Teleki cs. oklt. II. 183., Dl. 36398. pag. 40, n. 1., 150b: Dl. 26957., 1516: gr. Teleki cs. oklt. II. 351.) A ródi Kályán(i), a kályáni Nagy, a Suki, zsolnai vagy szent-miklósi Pongrácz, somkereki Erdélyi, Geszti, Sándorházi vagy sándorházi Porkoláb, Ombozi vagy ombozi Kisfaludi, (Haranglábi), a rődi Cseh családoké, s (a Sukiak után még) a monoszlai Csupor Miklósé is volt. – Kenézét 1472-ben említik, de bizonyára Oláh-Kál(l)yán kenéze értendő. – A középkorban ugyanis Magyar-Kályán és Oláh-Kályán helységek fordulnak elő, ma azonban csak Magyarkályán helység áll, Kolozsvártól keletre, mellette Kiskályán nevű pusztával, mely a középkori Oláh-Kályán helységnek felel meg.
Kalota. (Kalata.) Poss. Kalatha. (1439: Dl. 28831., 1493: Magy. Tud. Akadémia kézirattára.) Poss. Kyskalatha. (1441: Dl. 30802.) Poss. Kyskalotha. (1461: Dl. 25989. 2. a.) Kalotha. (1461: Dl. 36392. pag. 120. n. 1.) Poss. Kalatha. Elyas Wayda de Kalatha: (1467: Dl. 27061.) Elyas de Kalatha wayuda wolahalis. (1468: Dl. 36393. pag. 47. n. 3.) Michael filius Elie de Kalatha wayuda wolahalis … (1469: Dl. 36393. pag. 143. n. 2., V. ö. 1474: Dl. 36393. pag. 173. n. 1.) Michael wayuoda wolahalis de Kalotha. (1474: Dl. 36393. pag. 173, n. 3.) Michael wayoda wolahalis de Kalathazegh. (! 1474: Dl. 36403. pag. 97. n. 1.) Michael wayda de Kalathazegh. (! 1474: Dl. 28420.) Poss. Kalotha. (1519: Dl. 36402. pag. 124. n. 1., pag. 151. n. 1.) Kalota az oláh eredetű várczai (várszai), kalotai, kalatai, kalotaszegi, mereg-jói azaz nagy-mereg-jói Vajda más néven Várczai vagy Várszai, Incseli vagy Encseli, Kalotai vagy Kalatai családé volt, (legalább e család nevéből következtetve, mert e helység, mint e család birtoka, sohasem említtetik); továbbá a losonczi Bánfiaké (Sebesvár várához, pl. 1493-ban és 1519-ben); Kalota azaz Kis-Kalota vagy Kis-Kalata pedig a farnasi Vereseké, a Nagyvölgyieké és a Valkaiaké. – Kalota helységben 1493-ban a losonczi Bánfiak: Gavirla, Gavirla György, Pap János, Krajnik János, Székely Dán, Bot Tivadar, Czupoa és Flóra nevű jobbágyai szerepelnek. 1461-ben a Valkai János és farnasi Veres Benedek kis-kalatai oláh jobbágyaitól szedtek ötvenedet. – Ma csak Nagykalota helységet ismerünk, Bánffy-Hunyadtól délre.
Kalota-Szent-Király. L. Szent-Király helység a.
Kamarás. (Kamorás.) L. Puszta-Kamarás és Vajda-Kamarás néven.
Kapus. Villa Kopus. (1282: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 1. n. 12. Nagy-Kapus értendő.) Sacerdos de Kapus, Kapous. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 103., 113., 138., 139. l.) Poss. episcopi Kapus vocata. (1357: Anjouk. okmt VI. 633. l.) Poss. Kapus. Poss. Magiarkapus, Olahkapus. (1391: Dl. 26872.) Poss. Kyskapus. (1439: Dl. 36390. pag. 13. n. 1., 1441 Dl. 36390. pag. 71, n. 1.) Kapws. (1461: Dl. 25989. 1. b.) Poss. Kapus. Olahkapus. (1469: Dl. 36393. pag. 147. n. 2., n. 3.) Kapus. (1471: Dl. 36393. pag. 80. n. 1.) Poss. Kapws. (1482: Dl. 36395. pag. 41. n. 1.) Poss. Magyarkyskapus. (1483: Dl. 36395. pag. 59. n: 1.) Poss. Magyar Kyskapws, Olah Kyskapws. (1483: Dl. 36395. pag. 76. n. 1.) Poss. Magyarkyskapws. (1485: Dl. 36397. pag. 15. n. 2., 1493: Dl. 36398. pag. 126. n. 1.) Poss. Kyskapws, Olahkapws. (1486: Dl. 36397. pag. 64. n. 1.) Poss. utraque Kapws. (1489: Dl. 28874., 29015.) Poss. Kyskapws. (1500: Dl. 36405. pag. 32. n. 1.) Poss. Naghkapws. (1501: Dl. 29346.) Ez adatok szerint a középkorban Kapus, Magyar-Kapus, Nagy-Kapus, továbbá: Oláh-Kapus, Kis-Kapus, Magyar-Kis-Kapus és Oláh-Kis-Kapus nevű helységet említenek az oklevelek. Úgy látszik azonban, mint ma, valójában hajdan is csak két Kapus helység állt e tájon, Kolozsvártól nyugat felé, ú. m. Kapus, Nagy-Kapus, mai Nagy-Kapus a kolozsvári nagy-országut két oldalán, s Kis-Kapus vagy Oláh-Kapus, mely hajdan magyar és oláh lakóiról hol Magyar-Kis-Kapus, hol pedig Oláh-Kis-Kapus nevet viselt, a mai Kis-Kapus helységnek felel meg, s Nagy-Kapus közelében, már bentebb egy nagyobb völgy-katlanban fekszik. – 1357-ben Kapus azaz a későbbi Nagy-Kapus határát járják meg, mely alkalommal a Sátorhegyet, az azóta eltünt Szamártelek helységet, a Kapus-patakát s a Nádekő és Páznánbiki nevű határhelyeket sorolják föl. 1501-ben a Nagy-Kapusról Gyalo azaz Gyalu város felé vezető nagy országutat (publica et magna via) említi egy oklevél. Ez a nagy országut a Körösfő helységnél említett, Bánffy-Hunyadról Kolozsvár felé vivő nagy-útnak része. – Kis-Kapus vagy Oláh-Kapus, másként Magyar-Kis-Kapus és Oláh-Kis-Kapus a G(y)erővásárhelyi másként g(y)erővásárhelyi vagy vásárhelyi G(y)erő-fi vagy G(y)erő, (Lónai, Szentpáli), czegei Vas, a Szamosfalvi másként szamosfalvi G(y)erő-fi vagy G(y)erő és a szentkirályi vagy topa-szent-királyi Gesztrágyi családoké; Nagy-Kapus azonban egy 1501. évi oklevél szerint az erdélyi püspöké (a kié pl., Kapus néven, 1282-ben és 1357-ben is) volt. – «Kapus» már az 1330-as években egyházas hely. A kiskapusi mai ev. református templom csúcsíves alkotású. (Magyarorsz. műemlékei. II. 428. l.) – 1439-ben Keresztyén és fiai Miklós, János és Péter kis-kapusi, 1483-ban: Éles György és Kis (Parvus) Demeter magyar- kis-kapusi, 1485-ben Kis Simon, Székely Lukács, Török Fábián és Bíró György szintén magyar-kis-kapusi, 1500-ban Vincze László és Bán Bálint kis-kapusi, 1501-ben pedig Járai Pál nagy-kapusi lakosok szerepelnek.
Kara. Poss. Karad (! 1423: Dl. 26879.) Poss. Kara nobilium. (1427: Dl. 28800.) Poss. Magyarkara. (1433: Dl. 28817.) Poss. Kara. (1450: Dl. 36391. pag. 106. n. 4., 1463: Dl. 28994., 1474: Dl. 28864., 1476: Dl. 36403. pag. 120. n. 1., 1500: Dl. 26817., 1514: Dl. 28487.) Poss. Olah Kara. (1459: Dl. 36392. pag. 62. d. n. 2.) A Györgyfalvi vagy györgyfalvi Henke, (szent-miklósi Nagy), a Décsei, (Betleni, Kocsárdi, kocsárdi Szemes), a szucsáki Szomordoki, szucsáki Tatár (és Nádasdi) családoké volt. – 1476-ban Sárkán István és Fábián nevű karai jobbágyok szerepelnek. – Ma Kara, Kolozsvártól nem messze, keletre.
Katona. (Katolna. Katana.) Poss. Kathana. (1327: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 60.) Terra Kathana. (1329: Anjouk. okmt. II. 399.) Sacerdos de Chachana, Kachana, Kathana. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 104., 109., 131. l.) Poss. Katana. (1358: 1. Bánffy cs. oklt. I. 226., 1390: U. o. 427.) Poss. Kachana. (1390. gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lad. 98, fasc. 19. n. 7.) Iudex in Kathana. (1461: Dl. 27486.) Poss. Cathona. (1468: losonczi Bánffy cs. llt., 1503: Dl. 36405. pag. 259, n. 1.) Poss. Kathona. (1469: losonczi Bánffy cs. llt., 1474: U. o., 1478: Dl. 27209., 1493: losonczi Bánffy cs. llt., 1502: Dl. 36405. pag. 222. n. 1., 1503: Dl. 27234., 1504. körül: Dl. 27243., 1506: Dl. 27107., 27106.) Poss. Katholna. (1502: Dl. 36406. pag. 139. n. 1.) A losonczi Bánfi (XIV. század), Losonczi, (Zalaházai vagy zalaházai Zalai, Demjéndi, Rédei, Dési), a harinnai Farkas és katonai Porkoláb családoké volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. Parochiális egyháza pl. 1506-ban is állt. Ugyanez évben a harinnai Farkasok itteni nemesi udvarháza a katonai Porkoláb András birtokába ment át. Előbbiek egyik jobbágya ekkor Brusz (Brws) Bálint nevet visel. 1461-ben a Losoncziak itteni bírája szerepel. – Ma Katona, Kolozsvártól kissé távolabb, k.-é., a megye határszélén.
Kecset. (Köcset. Kicsid.) Terra Kychyd. (1329: Anjouk. okmt. II. 399.) Kucheth. (1360. körül: Dl. 31128.) Plebanus de Keczeth. (1465: Dl. 30855.) Az erdélyi káptalané volt. – Plébánosát 1465-ben említik. – Ma Mezőkecsed, a megye keleti részében, Szászrégentől ny.-é.
Ked(e)len. (Ketelen. Ketelend. Ketelent.) L. Kötelen(d) néven.
Keleczel. (Keleczén. Kelecze.) Poss. Kelechech. (! 1448: Dl. 30759.) Poss. Kelechel. (1446: Dl. 36391. pag. 7. n. 4., 1467: Dl. 28897., 26898., 26899., 1493: Dl. 28649.) Poss. Kelethech. (! 1452: Dl. 28611.) Poss. Keleczel. (1459: Dl. 36392. pag. 55. ,n. 2., 1472: Dl. 27193., 27928., 1473: Dl. 36393. pag. 128. n. 1., 1477: Dl. 36406. pag. 63. n. 1., 1479: Dl. 27212., 1483: Dl. 36395. pag. 87, n. 1., 1484: Dl. 36395. pag. 109. n. 2., 1491: Dl. 36398. pag. 39. n. 2., 1493: Dl. 27220., 1494: Dl. 30307., 28653., 1495: Dl. 36398. pag. 231. n. 1., 1501: Dl. 27102., 36405. pag. 84, n. 1., 1505: Dl. 27238., 1518: Dl. 36402. pag. 55. n. 1., pag. 126. n. 1.) Poss. Kelecze. (1461: Dl. 36392. pag. 104. n. 1. és br. Kemény cs. llt. Kolozsvárott.) Poss. Keleczen in districtu de Kolothazeg. (1468: Dl. 27186.) Poss. Keleczen. (1469: Dl. 27188.) A Kalotaszegen feküdt. A Tamásfalvi másként Bikali avagy bikali vagy tamásfalvi Vitéz, Turi, losonczi Bánfi, a Farnasi vagy farnasi Veres, nagylaki Jaksics, a Valkai, (a gyulai Valkai cs. is értendő), a gyerőmonostori Kemény, (belényesi Vajda), a szent-mihálytelki Tompa, (Baracsi), a Mérai (és a gyerő-monostori Kemény) családoké volt. – Ma Keleczel, Bánffy-Hunyadtól d., a Kalota folyó mentén.
Kentel(e)ke. (Kendtelke.) L. Dobokavármegyében.
Keresfő. L. Körösfő néven.
Keresztur. A mai kolozsvármegyei Ördögkeresztur helység értendő, Kolozsvártól é.-ny. felé. E helység a középkorban Dobokavármegyéhez (l. ott) tartozott, de olykor, pl. 1479-ben, Kolozsvármegyéhez is számították.
Kesző. (Keszi.) Via a Polotka tendit versus silvam Kezw. (1312: Dl. 30598.) Sacerdos de Kezev, Kezy, Gezev, Kezu. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 95., 113., 122., 123., 139. l.) Poss. Kezu. (1362: Dl. 27429.) Poss. Kezy. (1413: Dl. 27284., 1454: Dl. 36407. pag. 47. n. 2., 1468: Dl. 36393. pag. 38. n. 1., 1474: Dl. 36403. pag. 99. n. 1.) Pred. Bozkwtb inter possessiones Moch, Legen, Palathka et Kezew. (1430., 1440: Dl. 36407. pag. 114. n. 3.) Poss. Kezew. (1435: Dl. 27017., 28219., 1447: Dl. 26886., 1475: Dl. 36404. pag. 125. n. 4., 1478: Dl. 36403. pag. 137. n. 1., 1483: Dl. 36395. pag. 64. n. 1., pag. 65. n. 1. és losonczi Bánffy cs. llt., 1495: Dl. 27081., 1496: Dl. 36393. pag. 262. n. 1., 1499: Dl. 27574.) 1495-ben, 1496-ban és 1499-ben, bizonyára tévesen, Dobokavármegyéhez számítják. – Az Ikiódi, iklódi Beke-fi, iklódi, temeseli vagy temeshelyi Dézsi, a Györgyfalvi vagy györgyfalvi Henke, Kendi, Bádoki, báldoni vagy györgyfalvi Nagy, Récsei, szent-egyedi Székely, szent-annai Gyulakutai, Nagymihályi vagy nagy-mihályi Nagy másként györgyfalvi, szent-annai vagy nagymihályi Polyák, a szent-gothárdi, szent-egyedi vagy czegei Vas (1362.), a szent-egyedi Székely, Képíró, a Keszi és a gőczi Porkoláb családoké, s (a Györgyfalviaktól cserében) Randa Benedek és Csákán László Torda városi polgároké illetve utóbbinak nejéé is volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. – 1447-ben Székely Benedek, Bonczhidi Kelemen, Vajda István, Máramarosi András, Ádám Lőrincz és Kályáni Mátyás itteni jobbágyok szerepelnek. – Ma Keszü, Mocs szomszédságában, Kolozsvártól kissé távolabb, k.-é.
Kasztreg. Azaz helyesebben: Gesztrágy. – L. e néven.
Ketesd. (Kelest.) Ketesd. (1399: Magy. Tud. Akadémia kézirattára.) Via de Kethesd ad Alsofyld. (1437: Dl. 28823.) Kethesd. (1439: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 625.) Poss. Kelhesd. (1454: U. o. 681., 1497: Dl. 36419.) Poss. Kethesth. (1519: Dl. 36402. pag. 124. n. 1.) Bizonyára Sebesvárával járt, s ez időszakban, legalább 1435. óta, a losonczi Bánfiaké s tőlök zálogban a gyerő-monostrai Keményeké (1454.) is volt. – 1439-ben Erő Balázs itteni jobbágy szerepel. – Ma Ketesd, Bánffy-Hunyadtól nem messze, észak felé.
Kicsid. L. Kecset néven.
Kis-Akasztó. (puszta). Szilvás helység határában feküdt. (L. ott.)
Kis-Bermen. (puszta). L. Bermen alatt.
Kis-Buda. Másként Buda vagy Ó-Buda. – L. Buda néven.
Kis-Budak. L. Budak helység a.
Kis-Czég. L. Czég helység a.
Kis-Eskelö. (Kis-Öskelő. Kis-Öskölő.) L. Eskelő helység alatt, Dobokavármegyében.
Kis-Fenes. L. Fenes helység a.
Kisebb-Fipös. (Kisebb-Filpes.) Azaz: Szász-Filpös vagy Szász-Filpes. – L. Tordavármegyében, Filpes helység a.
Kiserdötelök. Poss. Kyserdeuteluk. (1332: Zsuki cs, llt. D. 2.) A Suki családé volt. – Suk, Kőtelend sat. vidékén feküdt, Kolozsvártól é.-k.
Kis-Kalota. (Kis-Kalata.) L. Kalota helység a.
Kis-Kapus. Azaz: Oláh-Kapus, olykor másként: Magyar-Kis-Kapus és Oláh-Kis-Kapus. – L. Kapus helység a.
Kis-Mereg-jó. (Kis-Mereg-Gyó. Kis-Mereg-jó. Kis-Mereg-gyó.) L. Mereg-Jó helység a.
Kis-Nyulas. L. Nyulas helység a.
Kis-Petri. L. Petri helység a.
Kis-Sajó. L. Sajó helység a.
Kis-Sebes. L. Sebes helység a.
Komlód. (Komolód. Komlós.) Poss. Comlos, Comlod. (1322–1428: Dl. 30294. Úgy látszik a «Comlos» alakot csak tévedésből írta az irnok.) Poss. Comolod. (1335: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 1. n. 98.) Villa Komlod. (1339: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. n. 634.) Poss. Komloud. (1369: Kállay cs. llt.) Poss. Komlod. (1419: Dl. 26867., 1451: Dl. 36403. pag. 46. n. 2., 1504: Dl. 21366.) Komlod. (1429: Dl. 27011., 28809., 1506: Dl. 26824., 26959.) Poss. Komlodh. (1504: Dl. 36399. pag. 85. n. 1.) A Kökényes-Renold-nembeli Renold ispáné, ennek magvaszakadtával (1322.) a Kacsics-nembeli palásti vagy kentelekei Radó-fi, a Zalaház(a)i vagy zalaházai Zalai, apa-nagyfalusi Apafi, az Ősi másként ősi Janka-fi, (Oroszfájai), a Komlódi és a Galaczi családoké volt. – 1506-ban Modra Pál a Komlódi György, s Ferencz Tamás a Galaczi Gergely és Antal itteni jobbágyai szerepelnek. – Ma Komlód, Tekétől d.-ny., a megye keleti részében.
Komlós (puszta). Terra Komlos. (1305: Dl. 30591.) Terra Komlous. (1305: Anjouk. okmt. I. 96.) Az Agmánd- vagy Ogmánd-nemzetségé volt, s Uzdiszentpéter és Mezőrücs vidékén feküdt, a mai Kolozs, Torda-Aranyos és Maros-Torda megyék összeszögellésénél.
Kórógy. Poss. Koroug. Nobilis de Koroug. (1334: gr. Teleki cs. oklt. I. 48.) Poss. Koroug. (1334: Dl. 30368., 1334: gr. Teleki cs. oklt. I. 48.) Nobilis de Kouroug. (1351: U. o. 94.) Villa Korogh. (1366: Dl. 26754.) Poss. Korog. (1397: Dl. 28767., 1499: Dl. 36392. pag. 33. n. 1., 1460: Dl. 36392. pag. 79. n. 3., 1474: Dl. 36393. pag. 171, n. 1.) Poss. Corogt. (1410: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 2. n. 42. és 43.) Poss. Korogh. (1411: Dl. 26766., 1428: Dl. 26772., 1433: Dl. 28973., 1448: Dl. 36391. pag. 246. n. 3. és pag. 25. n. 3., 1451: Dl. 36403. pag. 39. n. 2:, n. 3., 1479: Dl. 27212.) Populi seu villani de Chorogh. Poss. Korogh. (1434: Dl. 28975.) Poss. Koroch. (1448: Dl. 36391. pag. 24. a. n. 1.) Korogh. (1486: Dl. 36397. pag. 30. n. 1.) Poss. Gorogh, Korogh. (1486: Dl. 36397. pag. 29, n. 1.) A rődi Cseh, (Sombori), patai Dezső-fi, (Baracsi), a Szomordoki, a Szentpáli másként szent-páli Fogas, (ó-budai Porkoláb), a Csombordi (XIV. század), a Mérai, gesztrágyi Tatár, szent-királyi vagy topa-szent-királyi Gesztrágyi, a Csomafá(ja)i vagy csomafá(ja)i Tót, Hadrévi, a papfalvi Csoronk vagy Csorong, a Kórógyi, a kórógyi Horvát és Fodor s a Valkai családoké, végül (a patai Dezső-fiek után még) Lukács kolozsmonostori apáté, (a Méraiaktól pedig zálogban egy ideig) István erdélyi püspöké is volt. – 1474-ben és 1486-ban Székely és Ősz, 1486-ban László (Demeter) nevű itteni jobbágyok szerepelnek. – Ma Kóród, Kolozsvártól é.-ny.
Korpád. Terra Korpad. (1326: Dl. 28719.) Terra Kurpad. (1326: Zsuki cs. llt. F. 1.) Corpad. (1356: Anjouk. okmt. VI. 492.) Poss. nobilium Korpad vocata. (1360: Dl. 28738.) Poss. Korpad nobilium de eadem. (1392 vagy 1393: Dl. 28769.) Korpad. (1364: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. n. 722., 1467: Dl. 36393. pag. 17. n. 1.) Poss. Korpad. (1395: Dl. 26992., 1451: Dl 36406. pag. 48. n. 4., 1452: Dl. 36403. pag. 75. n. 2., Dl. 27027., 1486: Dl. 36397. pag. 59. n. 1., 1491: Dl. 26931., 1499: Dl. 36403. pag. 251. n. 1., 1501: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. n. 777., 780., 1515: gr. Teleki cs. oklt. II. 345.) Scolasticus in Korpad. (1460: Dl. 36392. pag. 91. n. 3.) Corpad. (1461: Dl. 26989. 3. b.) A Patai (XIV. század), a korpádi Bogár (XIV. század), Fodorházi másként fodorházi Korpádi, a szamosfalvi Gyerő-fi, (Losonczi), mániki Gáltövi vagy Gáltői, Ladussai másként ladussai Nagy, a kusalyi Jaksa, (somkereki Erdélyi, szamosfalvi Mikola,) és dobokai Lőkös családoké, Markos Pál zilahi lakos özvegyéé s (a kusalyi Jakcsoktól) Pál mester kolozsmonostori konventi jegyzőé is volt. – 1452-ben Sós, Megyesalji (Megyesaly), Oláh (Volah), Alb, Pap (Paph) és Karai (Karay) nevű idevaló jobbágyok telkeit, továbbá az itteni szőllőket és halas-tavat említik, mely utóbbiban «többféle halnemek vannak».1460-ban az idevaló tanító; 1486-ban Csarna László, 1515-ben pedig Göre János itteni jobbágyok szerepelnek. 1461-ben ötvenedet fizető oláh jobbágyok is voltak itt. – Kolozs szomszédságában é. találjuk.
Korpafölde (puszta). 1482-ben Pata helység határában említik. Ekkor megy át, zálogban a Fodorháziaktól, a Györgyfalvi vagy györgyfalvi Henke Bálint birtokába. (L. Pata helység a.)
Korustelöke. (Korostelöke.) Poss. Korusteluke. (1332: Zsuki cs. llt. D. 2.) A Suki családé volt. – Suk, Visa, Kötélen sat. vidékén feküdt, Kolozsvártól é.-k.
Kozmatel(e)ke. (Kozmatelöke. Kozmatelki.) Villa Kozmateluke. (1315: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. num. 621.) Poss. Kozmateleke. (1322: Dl. 30608.) Poss. Cozmatelke. (1322: Dl. 30294., 1377: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 337.) Poss. Kozmatelke. (1370: Dl. 30704., 1415: Dl. 26769., 14.51: Dl. 36403. pag. 40. n. 1.) Cozmatelky. (1396: Dl. 27442.) Cosmatelky. (1407: gr. Teleki cs. oklt. I. 321.) Cosmatelke. (1411: Dl. 26876.) Cozmathelky. (1448: U. o. II. 29.) Kozmatelke. (1458: Dl. 28519.) Poss. Kozmathelke. (1472: Dl. 27928., 1482: Dl. 26918. és losonczi Bánffy cs. llt., 1487: Dl. 36397. pag. 116. n. 1. és n. 2., 1488: Dl. 28440., 1490: Dl. 26929., 1498: Dl. 38815., 1500: Dl. 27395., Dl. 36405. pag. 61. n. 1., 1504: Dl. 21366.) Poss. Cozmathelke. (1493: Dl. 36398. pag. 118. n. 1.) Poss. Cozmatelke. (1504: Dl. 36399. pag. 85. n. 1.) A Kökényes-Renold-nembeli Renold ispáné, ennek magvaszakadtával (1322.) a Kacsics-nembeli palásti vagy kentelekei Radó-fi, a harinnai Farkas, (Szészármani, Bádoki, Kereszturi), kozmatelk(e)i Fóris; az apa-nagyfalusi Apafi, Zalaház(a)i vagy zalaház(a)i Zalai; a frátai vagy kozmatelkei (máskor fizkuti és fel- vagy kis-devecseri) Székely avagy Kozmatelki, a Balai, az ősi Janka-fi, a Farnasi vagy farnasi Veres, nagylaki Jaksics, a Komlódi, (Huczói), a Galaczi vagy galaczi Erdélyi, a Járai vagy Felsőjárai s a macskási Almádi családoké volt. – 1482-ben Beke Balázs a harinnai Farkas Miklós itteni jobbágya, 1500-ban Deák János és Barla nevű itteni pásztor szerepel. 1377-ben a helység mellett emelkedő Őrhegy (Eurhyg) nevű hegyet, 1490-ben az itteni halas-tavat, 1498-ban és 1500-ban pedig az itteni parochiális egyházat említik. – Tekétől d.-k. találjuk, a megye d.-k. sarkában.
Köblös. Nobiles de poss. Cublus. (1355. körül: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 1, n. 138.) Poss. Kewbles episcopalis. (1429: Dl. 28805.) A XIV. század közepe óta (a köblösi nemesektől) az erdélyi püspöké volt. – Ma Oláhköblös, Kolozsvártól kissé távolabb é.-ny.
Köbölkut. Villa Kubulkuth. (1297: Dl. 30361.) Sacerdos de Kubulcuch. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 93. l.) Kubulkuth. (1360. körül: Dl. 31128.) Poss. Kwbewlkwth, Kebelkwth. (1455: Dl. 27312., 1510: Dl. 32572.) Plebanus de Kebelkwth. Ecclesia parochialis in poss. Kwbelkwth. (1465: Dl. 30855.) Poss. Cwbelkwth. (1470. körül: Dl. 36312.) 1455-ben Szász (Zaaz) György idevaló bíró (iudex), 1510-ben Bíró Demeter és Geréb Imre itteni tiszt (officialis) illetve lakos e helység földesurának, az erdélyi káptalannak emberei. – Már az 1330-as években egyházas hely. Parochiális egyházát s plébánosát 1465-ben is említik. – A megye keleti részében, Szászrégentől ny.-é. találjuk.
Köcset. L. Kecset néven.
Kökén(y)pataka. (Kökénpatak.) Poss. Kewkenpathak. (1453: Dl. 36407. pag. 43. n. 4., 1498: Dl. 36403. pag. 196. n. 1., 1508: Dl. 36399. pag. 213. n. 1., pag. 216. n. 1., 1510: Dl. 36405. pag 309. n. 1., pag. 306. n. 1.) Poss. Kekenpathaka. (1461: Dl. 30458., 1486: Dl. 36397. pag. 25. n. 1. és n. 2.) Kekenyathaka. (1461: Dl. 25989. 2. a.) Poss. Kewkenpataka. (1461: Dl. 27037.) Poss. Kewkenpathaka. (1478: Dl. 27210., 27211., 1486: Dl. 26809., 1502: Dl. 36405. pag. 216. n. 1., 1508: Dl. 36405. pag. 274. n. 1.) Poss. Kekynpathak. (1482: Dl. 27068.) Poss. Kekepataka, Kekenpathaka. (1489: Dl. 27064.) Poss. Kwkenpathak. (1500: Dl. 36405. pag. 29. n. 1. és pag. 30. n. 1.) Poss. Kekenpathak. (1507: Dl. 36399. pag. 198. n. 1.) A Középlaki másként: középlaki Kémeri, zutori vagy középlaki Zutori, kémeri vagy zutori Tamási, középlaki vagy kémeri Erdélyi avagy zutori Dávid; a sólyomkői Ördög, (gyulai Porkoláb), Sombori vagy Zsombori, Szilvási vagy szilvási Angyalló, zutori Siroki, szamosfalvi Mikola, (adámosi Horvát), Géresi, (Farnasi vagy farnasi Veres, gyerő-monostori Kabos) s a Szilvási azaz Kecsetszilvási családoké volt. – 1461-ben ötvenedet fizető oláh jobbágyokkal. – Bábonynyal együtt emlegetik, mely mellett ma Kökényes helységet találjuk. (Bánffy-Hunyadtól é.) Kétségkívül ez értendő.
Kölesmező. Poss. Kulezmeze. (1367: Dl. 26755.) Poss. Keresmesew. (1446: Dl. 36391. pag. 7. n. 2.) Poss. Kewlesmezew. (1450. körül: Dl. 36403. pag. 35. n. 1., 1495: Dl. 26938., 28656., 36398. pag. 222. n. 1., 26937., 1518: Dl. 36405. pag. 344. n. 1., 1521: Dl. 36400. pag. 6. n. 1.) Poss. Kelesmezew. (1455: Dl. 36407. pag. 72. n. 4., 1460: Dl. 36392. pag. 102. n. num. 3., 1461: Dl. 36392. pag. 103. n. 3., 1469: Dl. 26796., 1470: Dl. 36393. pag. 73. n. 4.) Poss. valachalis Kelesmezew. (1461: Dl. 36392. pag. 102. i. n. 4.) Kelesmezew nobilium de Bwda. (1461: Dl. 25989. 2. b.) Poss. Kwlesmezew. (1502: Dl. 36405. pag. 181. n. 1.) Poss. Kewles Mezew. (1518: Dl. 36402. pag. 87. n. 1.) A Budai (másként: Óbudai, Ujbudai, Nagybudai, Kisbudai, budai, nagy-budai, ó-budai, uj-budai Nagy, budai, uj-budai, ó-budai, kis-budai Kis), a szent-királyi vagy topa-szent-királyi Gesztrágyi, (lónai Tőki), a Kereszturi. (a dobokavármegyei Réczekeresztur helység értendő), szent-gothárdi vagy szent-egyedi avagy czegei Vas és (Zalaházai vagy zalaházai Zalai), s ezenkívül, meglehet, a Buda helységnél fölsorolt többi földesuri családoké is volt. – 1367-ben a (talán a mai Sólyomkő helységnek megfelelő) Solymoskő (Zholmuskyu) nevű határhely, 1461-ben a Csókásalja és Remetetorok (prata Chokasalya et Remethethorok) nevű rétek, 1495-ben a Nagyerdő (Nagh Erdew) és Harasztos (Harazthos) nevű erdők fordulnak elő határában. 1469-ben a Szabó, Kis (Parvus), Ficsor (Fychor), Tót, Dán, Lupsa, Marus és Sipos (Sypws) nevű idevaló családok tagjai szerepelnek. 1461-ben Oláh-Kölesmező helységet említik; az ép fölsorolt nevekről ítélve azonban Magyar-Kölesmező nevű helység is lehetett. Az ugyanez évből fenmaradt lajstrom szerint a Budai nemeseknek kölesmezői oláh jobbágyaitól szedtek ötvenedet. – A mai Burjányos-Oláh-Buda vagy Bodonkut vidékén feküdt, Kolozsvártól északnyugat felé.
Körösfő. (Keresfő.) Terra Crysfew. (1276: Gyulafeh. kápt. házi llt, lad. 1. n. 8.) Villa Keresfev. (1282: u. o. lad. 1. n. 12.) Tributarii de Keresfew. (1371: Jakab Elek. Kolozsvár tört. Oklt. I. 70. l.) Poss. Cresfew, Keresfew episcopalis. (1391: Dl. 28758.) Poss. Keresfew. (1391: Dl. 30740., 1455: Dl. 31148., 1471: Dl. 36393. pag. 87. n. 2., 1493: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. n. 742., 743., Dl. 32413.) Poss. episcopalis Keresfew. (1391: Dl. 30724.) Poss. Keresffiw. (1504: br. Kemény cs. llt. Kolozsvárott.) 1276-ig az erdélyi káptalané volt, ettől fogva (cserében a hunyadvármegyei Püspöki azaz Piski és a fejérvármegyei Maros-menti Otmár földekért) az erdélyi püspöké. – Határát 1391-ben és 1455-ben járják meg, mely alkalommal a Csinkópataka vagy Csongópataka, Keresfőpataka, Farkaspataka és Derejtepataka nevű patakokat, a Földvár és Keresfőhegye nevű hegyeket, a Szederjesvölgyet, a Hunyadról (azaz Bánffy-Hunyadról) Kolozsvárra vezető nagy országutat és Ordomános birtokot vagyis helységet említik határában. Vámja 1371-ben a Bebek vagy Böbek György kir. tárnokmesteré s pl. 1471-ben a losonczi Bánfiaké volt. – 1493-ban az erdélyi püspöknek egy idevaló Magyar Antal nevű jobbágya, 1504-ben pedig egy Gyalai János nevű itteni jobbágy szerepel. – Ma Kőrösfő, Bánffy-Hunyad közelében k.-d., a Körös azaz Sebes-Körös forrásvidékén.
Kötelen(d). (Kötelent.) Határjáráskor: Silva Kedlen. (1326: Zsuki cs. llt. T. 1.) Villa Keduelen. (1329: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. n. 626.) Határjáráskor: Kedelentou, Kedelenpatak, Nogkedelenberch, poss. Kedelenteluk. (1338: Zsuki cs. llt. D. 2.) Poss. Kethelend. (1391: gr. Teleki cs. oklt. I. 229.) Poss. Kethelen. (1438: Dl. 27019., 1467: Dl. 28408., 1468: gr. Teleki cs. oklt. II. 90., Dl. 27046., 36393. pag. 54. n. 2., 1474: Dl. 36403. pag. 107. n. 3., 1475: Dl. 27057., 1491: gr. Teleki cs, oklt. II. 173., 1495: U. o. 201., 202., 1502: U. o. 252.) Kethelen. (1461: Dl. 25989. 3. b.) Poss. Kethelenth. (1474: Dl. 36403. pag. 100. n. 1.) Poss. Kewthelen. (1478: Dl. 28338., 1479: Dl. 36395. pag. 9. n. 1., 1483: gr. Teleki cs. oklt. II. 159., 160., 1491: Dl. 36398. pag. 44. n. 1., gr. Teleki cs. oklt. II. 183., 1495: Dl. 36398. pag. 235. n. 1., gr. Teleki cs. oklt. II. 206., 207., 1496: Dl 36398. pag. 256. n. 1., 26940., gr. Teleki cs. oklt. II. 210., Dl. 36398. pag. 257, n. 1., pag. 261. n. 1., gr. Teleki cs. oklt. II. 214., 1497: U. o. 217., 1499: u. o. 236., 1501: Dl. 21020., 1505: Dl. 26957., 1509: gr. Teleki cs. oklt. II. 311., 1516: U. o. 351.) Poss. Kevthelen. (1503: gr. Teleki cs. oklt. lI. 258.) Terra Keothely. (! 1509: U. o. 310.) A Suki, suki Darabas és Lepséni, (szamosfalvi Mikola, Mocsi), zsolnai vagy szent-miklósi Pongrácz, somkereki Erdélyi, Geszti, Sándorházi vagy sándorházi Porkoláb, Ombozi vagy ombozi Kisfaludi és Haranglábi családoké s (a Sukiak után még) a monoszlai Csupor Miklós és Szentgyörgyi Péter erdélyi vajdáké is volt. – 1461-ben ötvenedet fizető oláh jobbágyokkal. – Ma Kőtelend, Kolozsvártól é.-k. (V. ö. Suk helység a.)
Középlak. Villa Kuzeplak. (1341: Dl. 30640.) Kuzeplak. (1358: Dl. 29481.) Kezeplak. (1399: Dl. 26763.) Kwzeplak. (1426: Dl. 27008.) Poss. Kezeplak. (1436: Dl. 27158., 1461: Dl. 36392. pag. 102. r. n. 3., Dl. 27037., 30458., 1467: Dl. 36393. pag. 16. n. 1., pag. 25. n. 2., 1468: Dl. 36393. pag. 44. n. 1., 1478: Dl. 27210., 1480: Dl. 36395. pag. 22. n. 2., 1482: Dl. 27068., 1486: Dl. 36397. pag. 25. n. 1., n. 2., pag. 35. n. 1., 1489: Dl. 27064., 1495: Dl. 27083., 1507: Dl. 36399. pag. 198. n. 1.) Poss. Kewzeplak. (1471: Dl. 36393. pag. 92. n. 1., 1486: Dl. 26809., 1498: Dl. 36403. pag. 196. n. 1., 1500: Dl. 36405. pag. 29. n. 1. és pag. 30. n. 1., 1502: Dl. 36405. pag. 216. n. 1., 1506: Dl. 27108., 1508: Dl. 36399. pag. 213. n. 1., pag. 216. n. 1., 1510: Dl. 36405. pag. 309. n. 1., pag. 306. n. 1., 1519: Dl. 36402. pag. 139. n. 1., 1524: Dl. 36400. pag. 213. n. 1., pag. 230. n. 1., 1525: Dl. 36401. pag. 33. n. 1., pag. 48. n. 1., Dl. 36405. pag. 357. n. 2.) Poss. Kezeplaak. (1478: Dl. 27211.) A Középlaki másként: középlaki Kémeri, zutori vagy középlaki Zutori, kémeri vagy zutori Tamási, középlaki vagy kémeri Erdélyi avagy zutori Dávid; a sólyomkői Ördög, (gyulai Porkoláb), Sombori vagy Zsombori, Szilvási vagy szilvási Angyalló, zutori Siroki, szamosfalvi Mikola, (adámosi Horvát), Géresi, (gyerő-monostori Kabos, Szentpáli), a középlaki vagy szent-királyi Ispán vagy Espán, a középlaki Bikali s a Szilvási azaz Kecsetszilvási családoké volt. – 1471-ben a Bálnok nevű rétet említik határában. – Bánffy-Hunyadtól é.-k. fekszik, az Almás vize mentén.
Közép(ső)-Füld. (Közép-Fild. Középső-Fild.) L. Füld helység a.
Kresfő. (Krisfő.) L. Körösfő néven.
Lapupatak. Almás várához tartozott. (L. ott.) Csak 1521-ben és 1523-ban fordul elő; 1523-ban «poss. Lapwpathak» alakban. (Dl. 36402. pag. 310. n. 1.) – Ma Lapupatak, Nagyalmástól keletre, a megye é.-ny. részében.
Légen. (Légyen. Légyön. Légem.) Poss. Legen. (1296: Magy. Tud. Akadémia kézirattára, 1334: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 463., 1359: Dl. 26861. és br. Kemény cs. levéltára Kolozsvárott, 1377: Dl. 26869., 1380: Dl. 26861., 1417: Dl. 10548., 10543., 10544., 1419: Dl. 26861., 26867., 1430: Dl. 36407. pag. 113. n. 2., pag. 114. n. 3., br. Kemény cs. llt. és Tört. Tár. 1907. 92. l., 1480: Dl. 36395. pag. 14. n. 1., pag. 16. n. 2., 1499: Dl. 27392., 1508: Magy. Tud. Akadémia kézirattára.) Legenfark. (1329: Anjouk. okmt. II. 399.) Poss. Legyun. (1332: Anjouk. okmt. II. 617., 1344: U. o. IV. 419.) Sacerdos de Legen, Legun. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 95., 113., 127, l.) Poss. Legem. (1492: Magy. Tud. Akadémia kézirattára.) Poss. Legyen. (1496: Dl. 28878:, 28879.) Poss. Leegen. (1497: Magy. Tud. Akadémia kézirattára.) Poss. Legein. (1509: Dl. 27404.) Poss. Leghyen. (1523: Dl. 36400. pag. 113. n. 1.) A Palatkai vagy Ősi másként ősi Janka-fi, (Váradjai és Toroszkai) családoké volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. – 1329-ben határának része: Légenfark nevet visel. – Ma Magyarlégen, Kolozsvártól kissé távolabb, k.-é.
Leske (föld, erdő vagy havas). Silva Leske et Alpes eiusdem alio nomine Apathaasa (Apathoasa) vocata cum tenutis, supra villam Gyalo existentes. (1263., 1296: Dl. 37213. 1580. évi hiteles másolat.) Silva seu terra Leske. (1299: Dl. 29104.) Silua Leske. (1299: Dl. 28713.) Terra seu silva Leske seu Alpes et tenuta eiusdem. (1299: Dl. 36403. pag. 4. n. 5.) Terra Leske. (1299: Dl. 36403. pag. 5. n. 1.) Alpes Apathhauasa. (XV. századi följegyzésben: Dl. 36403. pag. 24.) 1299-ig a kolozsmonostori apátságé volt. Ez évben az erdélyi püspök (püspökség) birtokába ment át, cserében Nádasd és Bogártel(ö)ke birtokokért, melyek «az apátság többi birtokainak közelében» feküdtek, míg Leske «a püspökség birtokai között (inter possessiones)» feküdt. Leske, mint a fölsorolt adatokból kiolvasható, föld, erdő, vagy inkább havasi erdő volt, másként «Apáthavasa» nevet is viselt, és Gyalo azaz Gyalu «felett» terült el, «tartozékaival» együtt. Tehát a Gyalu fölött, a két Szamos felső folyása mentén emelkedő havasok értendők alatta, melyek aljában a középkor későbbi részében, mint a püspökség birtokai: Hév-Szamos (ma Melegszamos), Hideg-Szamos és Sztolna helységek tűnnek föl. Az 1299. évi csere-oklevél szerint különben a cserélő két fél megállapodott, hogy ez erdőkben vagy havasokban az apátság e csere után is szabadon vágathasson fát a kolostorban levő épületek építéséhez vagy javításához.
Léta. (Létaalja.) Ecclesia S. Crucis de Letha. (1450: Dl. 28986.) Poss. Letha. (1456: Dl. 26891.) Lethallya cum suis pertinentiis. (1461: Dl. 25989. 1. b.) Poss. Leta. (1500: Dl. 28663.) Léta várához (l. ott, Tordamegyénél) tartozott, mellyel együtt, Torda és Kolozs vármegyék határszélén, hol egyik, hol másik megyéhez (pl. 1500-ban a várat Torda-, a helységet Kolozsvármegyéhez) számították. – 1450-ben Szent-Kereszt tiszteletére épült egyháza volt. – Ma Magyarléta és Oláhléta helységeket ismerünk, Tordától kissé távolabb ny.-é. (Torda-Aranyosvármegyében.)
Lomb (föld). Terra Lomb. (1291: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. n. 611.) Az erdélyi püspök 1291-ben Miklós kolozsi várjobbágytól és fiától Jánostól vásárolta meg. Később e néven nem fordul elő a püspökség birtokában. Találunk azonban egy ily nevű szőllőhegyet 1485-ben Kolozsvár város határában, világiak birtokában. (Vinee ad quatuor iugera terrarum arabilium se extendentes in monte Lomb existentes. Dl. 36397. pag. 13. n. 1.) Ez ma is megvan Kolozsvár közelében é. felé, túl a Szamoson és Nádason. (V. ö. a Galaczi cs. alatt.)
Lompért. Lomperth, Lompert. (1429: Dl. 28809.) Lomperth nobilium de Galacz. (1461: Dl. 25989. 6. b.) Poss. Lomperth. (1474: Dl. 36406. pag. 136. n. 6., 1475: Dl. 36404. pag. 125. n. 1., 1485: Dl. 36397. pag. 13. n. 1., 1491: Dl. 36398. pag. 28. n. 1., 1496: Dl. 27389., 1499: Dl. 36331., 1510: Dl. 36399. pag. 339. n. 1., 1523: Dl. 36400. pag. 93. n. 1.) Pred. Lomperth. (1485: Dl. 36397. pag. 2. n. 1.) 1491-ben és 1496-ban egy-egy oklevél Dobokavármegyéhez számítja. – A Galaczi és Lompérti más néven galaczi Lompért családoké volt. – 1485-ben a Lompárti Mózes itteni pusztáján egy oláh jobbágy e Mózes itteni atyai házában, 1510-ben pedig Galaczi Miklósnak egy itteni népes jobbágytelkén egy Baltazár János nevű oláh jobbágy, egy elhagyott telkén pedig két oláh jobbágyasszony lakott. – Ma Lompérd, a megye határszélén, Kolozsvártól illetőleg Mocstól is távolabb, k.-é.
Lóna. Terra et villa Louna. (1298: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 1. n. 41.) Sacerdos de Lona. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 103., 113. l.) Poss. Lona. (1391: Dl. 31113.) Poss. episcopalis Lona. (1519: Dl. 36402. pag. 132. n. 1.) Az erdélyi püspöké volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. – Ma Szászlóna, Kolozsvártól nyugat felé.
Ludvég. (Ludvégfalva.) Poss. Luduegfalua. (1322: Dl. 30294.) Sacerdos de villa Ludvici, Luduici, Luduig. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 93., 105., 108., 130., 138. l.) Poas. Lwdwegh. (1388: U. o., 1489: Dl. 27379., 1494: Dl. 27749.) Poss. Lwdweg. (1439: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lad. 98. fasc. 25. n. 2., 1443: Dl. 30437., 13718., 1453: Dl. 30826., 1455: Dl. 27312., 1462: Dl. 27175., 1463: 1. Bánffy cs. llt., 1468: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lad. 98. fasc. 8. n. 7. és lad. 98. fasc. 8. n. 8., 1485: Dl. 36397. pag. 11, n. 1., 1494: Dl. 28655., 1503: Dl. 27104., 1504: Dl. 36399. pag. 88. n. 1., 1508: Dl. 27111.) Poss. Ludweg. (1443: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lad. 98. fasc. 8. n. 4. és losonczi Bánffy cs. oklt. I. 647., 1457: Dl. 30836.) Poss. Ludwegh. (1502: Dl. 36406. pag. 139. n. 1.) Olykor (pl. 1443-ban és 1453-ban) Dobokavármegyéhez is számították; de inkább Kolozsvármegyéhez tartozott. – A Kökényes-Renold-nembeli Renold ispáné, ennek magvaszakadtával (1322.) a Kacsics-nembeli palásti vagy kentelekei Radó-fi és Libercsei, majd ezektől egyezségileg (1388. óta) a szintén Kacsics-nembeli Szécsényi, továbbá a szécsényi Salgai, (kusali Jakcs), losonczi Bánfi, Losonczi, Hunyadi, a Vár(a)dai és Toldalagi (valószínűleg inkább csak névleg), horogszegi Szilágyi, szent-iváni Székely, Héderfa(ja)i, a szintén Kacsics-nembeli harinnai Farkas, (a Ráskai, kusali Jakcs) családoké s (a szent-iváni vagy vajda-szent-iváni Székelyek után) a monoszlai Csupor Miklósé is volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. – 1508-ban Geréb Fábián és Nadasar Bálint a harinnai Farkas János itteni jobbágyai szerepelnek. – Ma Szászludvég, Teke mellett d.-k., a megye keleti sarkában.
Macs. L. Mocs néven.
Macskás. Nobiles de poss. Machkas. (1283–1414: Dl. 37227. 1568. évi hiteles másolat.) Mochkas. (1307: Dl. 36610.) Terra, alább: poss. Machkas. (1310: Dl. 26752.) Poss. Machkas superior. (1313: Dl. 26752.) Poss. Josephmachkasa. Poss. Genyemachkasa. Poss. Genemachkasa. (1314: Dl. 28715.) Sacerdos de Mockas, Mochkas. (1332–1337: Páp, tiz.-lajstrom. Mon. Vatic. I/1. 100., 113., 128. l.) Machkas. (1339: Dl. 28725., 1367: Dl. 28919., 1435: Dl. 2297., 1461: Dl. 36392. pag. 104. n. 3.) Gyosmachkas a parte possessionis Machkas Joseph (!) usque viam euntem ad Cluswar. (1343: Dl. 27272.) Giosmachkas. Poss. Gyosmachkas. (1357: Dl. 26860. és Anjouk. okmt. VI. 605.) Poss. Machkas. Poss. Josephmachkasa. (1368: Dl. 27142.) Poss. Machkas. (1379: gr. Rhédey cs. llt., 1417: Dl. 36403. pag. 4. n. 3., 1418: Dl. 28791., 36403. pag. 3. n. 7., 1434: Dl. 27296., 1510: Dl. 27251.) Bothos Machkas. (1398; Dl. 27443.) Maczkas. (1415: Dl. 28781.) Via Vasarosuth (alább: via Vasarosuth al. nom. Beerchuth) appellata supra villam Machkas existens. (1418: Dl. 28792.) Poss. Diasmaczkas, Josephmaczkass. (1423: Dl. 27289.) Via Wagaaswth nuncupata de Gyos ad poss. Machkas ducens. (1435: Dl. 28822.) Chepegesmachkasa. Poss. Chepegemachkasa. (1439: Dl. 36390. pag. 51. n. 1. és n. 2.) Poss. Machkas, Chepegemachkas. (1440: Dl. 36390. pag. 51. n. 4.) Poss. Zenthmartonmachkasa. (1444: Dl. 36390. pag. 29. n. 3., 1451: Dl. 36403. pag. 54. n. 3., 1463: Dl. 27039., 1468: Dl. 36393. pag. 51. n. 2. és n. 3., 1469: Dl. 36394. pag. 22. n. 1., 1489: Dl. 27073., 1498: Dl. 36403. pag. 221. n. 2., 1507: Dl. 36399. pag. 192. n. 1.) Poss. Zenthkerezthmachkasa. (1444: Dl. 36406. pag. 28. n. 1., 1507: Dl. 36399. pag. 192. n. 1.) Poss. Zentkerezmachkasa. (144: Dl. 36406. pag. 27. n. 1.) Poss. Zenthkeresthmachkasa. (1445: Dl. 27306.) Chepegewmachkas. (146: Dl. 36508.) Poss. Zenthmarthon Machkasa alio nomine Bothos Machkasa. (1450: Dl. 36407. pag. 103. n. l.) Nobiles de Joseph Machkasa. Poss. Gengemachkasa. (!) (1450. körül: Dl. 28837.) Poss. Josef Machkasa. (1450. körül: Dl. 36403. pag. 35. n. 4.) Poss. Zenthmiklosmachkasa. (1451: Dl. 36403. pag. 5. n. 2.) Poss. Zenthmyklosmachkasa. Jozephmachkasa. (1451: Dl. 36403. pag. 41. n. 3. és pag. 42. n. 3.) Poss. Zenthmarthon Machkasa. (1458: Dl. 36403. pag. 34. n. 1., 1461: Dl. 36392. pag. 118. n. 1.) Poss. Zenth Myklos Machkasa. (1458: Dl. 36392. pag. 25. n. 1., 1505: Dl. 27580.) Zenthmarthonmachkasa, Chepegewmachkasa. (1460: Dl. 27034.) Machkas, Chepegewmachkas. (1461: Dl. 36392. pag. 125. n. 5.) Cepege Machkas. (1461: Dl. 25989. 3. a.) Chepegemachczkas, Machczkas. (1482: Dl. 27049.) Poss. Zenthmyklosmachkasa. Poss. Zentkerezthmachkasa. (1464: Dl. 27325.) Zenthkerezth Machkasa. Zenthmarthon Machkasa. (1468: Dl. 27185., 27502.) Poss. Zenthmarthon Machkas, Machkas. (1468: Dl. 36393. pag. 46. n. 4.) Chepegemaskas. (1469: Dl. 26796.) Poss. Josephmachkasa. (1472: Dl. 36393. pag. 110. n. 1.) Poss. Chepegew Machkas. (1473: Dl. 36393. pag. 167. n. 3., pag. 118. n. 2., 1474: Dl. 36403. pag. 97. n. 3., pag. 98. n. 1., 1487: Dl. 36397. pag. 77. n. 1., 1491: Dl. 36398. pag. 36. n. 1., 1504: Dl. 36399. pag. 86. n. 1., 1525: Dl. 36401. pag. 32. n. 1.) Poss. Zenthkerezthmachkas. (1474: Dl. 36403. pag. 95. n. 2.) Poss. Zentkerezth Machkassa. (1477: Dl. 36403. pag. 135. n. 1.) Plebanus de Zenthmarthon Machkassa. (1476: Dl. 27059.) Poss. Josephmachkasa, Chepegew Machkasa. (1478: Dl. 36403. pag. 150. n. 1.) Chepegewsmachkasa. (1479: Dl. 27065.) Poss. Zenthmarthonmachkassa. (1486: Dl. 36397. pag. 66. n. 3., 1507: Dl. 27109., 1509: Dl. 36399. pag. 277. n. 1., 1525: Dl. 36406. pag. 141. n. 2.) Poss. Chepegeomachkas. (1491: Dl. 36406. pag. 137. n. 2., 1525: Dl. 36406. pag. 141. n. 2. Újabbkori másolatok.) Felsew Machkas. (1493: Dl. 27078., 1509: Dl. 27595.) Zenthmarthonmachkassa. (1498: Dl. 36403. pag. 196. n. 1.) Poss. Zenth Marthon Machkasa. (1500: Dl. 36405. pag. 225. n. 1., 1518: Dl. 36402. pag. 76. n. 1., 1525: Dl. 36401. pag. 32. n. 1.) Poss. Zenth Marthon Machkas. (1502: Dl. 36405. pag. 225. n. 1.) Poss. Zenthmyklosmachkassa. (1503: Dl. 36399. pag. 6. n. 1., 1504: Dl. 36399. pag. 90. n. 1., 1505: DL 36399. pag. 68. n. 2., pag. 96. n. 1., Dl. 27581., 1518: Dl. 36402. pag. 126. n. 1.) Poss. Dyosmachkas. (1507: Dl. 28672.) Poss. Zenthkeresthmachkassa. (1507: Dl. 27109.) Poss. Zenth Myklosmachkassa, Felsewmachkas, Zenthkerek (machka)sa. (! 1509: Dl. 27595.) Mint ez adatokból megállapítható, Kolozsvártól észak felé, azon a vidéken, a hol ma három különböző előnevű Macskás helység fekszik, a XIV. század elejétől a XVI. század elejéig terjedő két évszázad alatt a következő nevű helységek fordulnak elő, ú. m. 1) Macskás, Szent-Márton tiszteletére épült egyházzal 1310-ben, egyszerűen mint föld (terra), Dobokavármegyében; majd alább, ugyanez alkalommal, Macskás «birtok» vagyis helység Kolozsvármegyében. Ugyanez mint helység 1440. óta Szent-Márton-Macskása nevet visel, s 1440-ben, 1458-ban, 1468-ban, 1486-ban, 1498–1518. közt több ízben Dobokavármegyében, 1461-ben, 1469-ben, 1476-ban és 1525-ben Kolozsvármegyében, 1461-ben, 1468-ban és 1607-ben pedig Doboka- és Kolozsvár megyében (!) fekszik. Egy 1450. évi oklevél szerint Szent-Márton-Macskása más néven: 2) Botos-Macskása nevet visel s Dobokavármegyében fekszik. Botos-Macskás azonban, e néven, már 1398-ban és 1447-ben is fölmerül, szintén mint dobokavármegyei helység. 3) Felső-Macskás 1313-ban, 1493-ban és 1509-ben, utóbbi években a máskor valószínűleg Szentmártonmacskási vagy Józsefmacskási Márton és Bálint vezeték-nevében. 4) József-Macskása vagy József-Macskás, (1343. körül: Macskás-József (!), mely már 1314-ben fölmerül s 1368-ban Doboka- és Kolozs-, 14ó0. körül, 1472. táján és 1478-ban pedig Kolozsvármegyéhez tartozik s bizonyára a XIV. század elején élt Macskási Józsefről (Joseph) vette nevét. 5) Gene-Macskása vagy Genye-Macskáea, mely e néven szintén 1314-ben fordul elő először, s később csak a XV. század közepe táján merül föl szintén: Genye-Macskása alakban. Kétségkívül az 1357-ben említett s a XIV. század elején élt «Gyune»ről (avagy Genéről vagy Genyéről) vette nevét. 6) Gyóa-Macskcás vagy Diós-Macskás, mely a XIV. század közepe táján fordul elő s úgy ekkor, mint később is pl. 1423-ban és 1507-ben Dobokavármegyében fekszik. 7) Csepegő-Macskása vagy Csepegő-Macskás avagy pl. 1439-ben és 1479-ben Csepegős-Macskása, mely utóbbi néven 1439-ben merül föl. 1491-et kivéve, a mikor Kolozsvármegyéhez tartozik, állandóan, 1525-ben is dobokavármegyei helység. 8) Szent-Kereszt-Macskása vagy Szent-Kereszt-Macskás 1445–1507. közt, és végül 9) Szent-Miklós-Macskása 1451–1518. közt; mindkettő állandóan dobokavármegyei helység. Kétségtelen, hogy e kilencz név alatt nem kilencz, egymástól különböző helységet kell érte»ilnk; a minthogy, miként látjuk, pl. a Szent-Márton-Macskás és Botos-Macskás nevek ugyanegy helységet jelölnek. De csak az bizonyos, hogy Szent-Márton-Macskása, Szent-Kereszt-Macskása és Szent-Miklós-Macskása egymástól különböző helységek. Hogy azonban ezenkívül a fölsorolt nevek közül melyek vehetők esetleg azonosoknak, az előttem levő adatokból biztosan megállapítani nem sikerült. Csupán több-kevesebb valószínűséggel állíthatom, hogy pl. József-Macskása nem lehet azonos sem Gen(y)e-Macskással, sem Diós-Macskással, sem pedig Csepegő-Macskással; Gyós- vagy Diós-Macskás szintén más mint Felső-Macskás. Hasonlókép valószínűnek látszik, hogy Diós-Macskás Szent-Miklós-Macskással azonos; József-Macskása pedig talán Botos-Macskásával, Felső-Macskással és Szent-Márton-Macskásával, illetőleg ezek részeivel. Csepegő-Macskás talán Szent-Kereszt-Macskás lehet. – Ma Magyarmacskás, Szentmártonmacskás és Hosszúmacskás nevű helységeket és (nem messze ezektől dél felé) egy Csepegő nevű pusztát találunk, Kolozsvártól északi irányban. E szerint a középkori kilenez Macskás nevű helységből ma tulajdonkép csak egyetlen egy van meg régi nevén, úgymint Szentmártonmacskás, mely úgy látszik, magának az ősi, eredeti Macskás-nak felel meg. Csepegő(s)-Macskásból Csepegő puszta lett. Hogy a mai Magyar- és Hosszú-Macskás helységeknek melyik felel meg a középkori Macskások közül, nem lehetett megállapítani. Elsősorban az látszik valószínűnek, hogy Szent-Kereszt- és Szent-Miklós-Macskás rejtőzködik bennök. – József-Macskás a szent-márton-macskási Macskási másként Józsefmacskási vagy Szentmártonmacskási avagy Felsőmacskási; a macskási vagy csepegő-macskási, szent-kereszt-macskási, mérai sat. Almádi másként Csepegőmacskási vagy Macskási; a szucsáki Bese, (Zalaházai vagy zalaházai Zalai); a szucsáki Nagy vagy Vas, Somai, (dezméri? Horvát), – Szent-Márton-Macskása más néven Botos-Macskása a szent-márton-macskási Macskási, másként Józsefmacskási vagy Szentmártonmacskási avagy Felsőmacskási; a macskási vagy csepegő-macskási, szent-kereszt-macskási, mérai sat. Almádi másként Csepegőmacskási vagy Macskási; a macskási vagy botos-macskási Veres; a szent-márton-macskási Kidei és Dózsa; a Bádoki, váraljai Zöld, losonczi Bánfi, sólyomkői Men(y)hár, bádoki Vámos, balázsfalvi Cserén(y)i, girolti Galaczi; a Zalaházai vagy zalaházai Zalai; a Kecseti, (gyulai Porkoláb); a szucsáki Nagy vagy Vas, szucsáki Orros, uj-budai Hamar és Hencz; a Somai, – Szent-Miklós-Macskása a szent-márton-macskási Macskási másként József-macskási vagy Szentmártonmacskási avagy Felsőmacskási; a gyulai Porkoláb, szent-egyedi, galaczi és gyulai Valkói vagy Valkai, (kis-kapusi Gyerő-fi, szent-egyedi Vas, Szentpáli, Tamásfalvi, olnoki Herczeg); az Indali, Ludasi, Gyulai másként macskási vagy gyulai Loránt-fi, gyulai Erdélyi; a Zalaházai vagy zalaházai Zalai; a Mérai, (gyerő-monostori Kemény), szent-királyi vagy topa-szent-királyi Gesztrágyi, – Szent-Kereszt-Macskása a szent-kereszt-macskási, macskási vagy csepegő-macskási, mérai sat. Almádi, másként Macskási vagy Csepegőmacskási; a szent-márton-macskási Macskási másként Józsefmacskási vagy Szentmártonmacskási avagy Felsőmacskási; az Indali, gyulai Porkoláb, gyulai Erdélyi, Mérai; a Szilvási, gyulai Valkai, Nyíresi, – Diós-Macskási a gyulai Porkoláb, gyulai Valkai, Gyulai másként gyulai Gyula-fi vagy gyulai vagy macskási Loránt-fi; a macskási vagy gyós-macskási Darabos, a Macskási, Indali; a szent-királyi vagy topa-szent-királyi Gesztrágyi, – Csepegő-Macskás a csepegő-macskási vagy macskási, szent-kereszt-macskási, mérai sat. Almádi másként Csepegőmacskási vagy Macskási; a Szucsáki vagyis szucsáki Macskási másként Csepegő(s)macskási; a szucsáki Nagy vagy Vas; a szucsáki Dózsa; a Mérai; az Indali; a mikói Bakó, (gyulai Porkoláb, valkói Kis); a Girolti; a csepegő-macskási Deák; a Szilvási; a lónai Tőki, (Szancsali, Fekécs), – végül «Macskás» a macskása Ficsor, Szabó és Székely; a Szomordoki; a Kilédi; a szucsáki Negyedes vagy Nagy, Szilkereki, Szucsáki és Indali családoké, s ezenkívül Szent-Márton-Macskása (a macskási Almádi Ágnes adományából) a kajántói plébánosé; (a Bádokiaktól) Vas Tamás ó-budai kanonoké; (a Kecsetiek és macskási vagy botos-macskási Veresek után) a kolozsmonostori apátságé; (a macskási vagy botos-macskási Veresektől) Káplán András és (a Kideiektől) Porkoláb Simon Kolozsvár városi polgároké is volt. – 1343-ban a Gyós-Macskás és József-Macskás felől Kolozsvár felé vivő utat, 1418-ban pedig a «Macskás felett» vezető «Vásáros-utat» említik, mely, mivel bérczen visz át, másként «Bérczut» nevet is visel, szintén Kolozsvár felé vezet, s így az előbbivel azonosnak látszik. 1435-ben a szomszédos Diós helységbe vezető «Vágásut-ut» nevű utról emlékezik egy oklevél. Szent-Márton-Macskás helység határában 1463-ban a Szentelt-kut (Zenthelthkwth) nevű forrást ismerik, melyet a következő évtizedben, 1478-ban, már József-Macskása helység határában említenek. Ezek az adatok arról is tanuskodnak, hogy Szent-Márton-Macskása és József-Macskása alatt tulajdonkép ugyanegy helység vagy legalább ugyanegy helység részei értendők. 1468-ban ugyancsak Szent-Márton-Macskása helységben Szentmártonmacskási (néhai László fiainak) Bálintnak és Gergelynek itteni «atyai» házát kétfelé osztják. Ugyanekkor a ház mellett halastó (piscina cum canali seu clausura) és gyümölcsös kert is áll. 1504-ben a csepegő-macskási Almádi Máté Csepegő-Macskáson levő nemesi telkéhez egyebek közt szőllők is tartoznak. – Macskáson már 1310-ben egyház állt, Szent-Márton tiszteletére. Az 1332–1337. évi pápai tized-lajstrom két különböző nevű lelkészt említ, ugyancsak Macskáson. A XV. század közepe óta az ősinek látszó Macskás azaz Szent-Márton-Macskás mellett, mint említők, Szent-Kereszt-Macskási és Szent-Miklós-Macskása nevű helységek állanak, kétségkívül a névadó szent nevéről nevezett egyházzal. 1476-ban a szent-márton-macskása plébános szerepel. 1461-ben Csepegő-Macskáson a Porkoláb István és Mérai Péter oláh jobbágyaitól szedtek ötvenedet. 1504-ben Szent-Miklós-Macskása helységben gyulai Porkoláb Istvánnak: Fudy (Fwdy) János, Berendi Mihály, Nagy (Nagh) Benedek és Kis (Kys) Illés nevű jobbágyait említik.
Magyar-Bán(y)abiki. (Magyar-Bányabike.) L. Bán(y)abiki helység a.
Magyar-Bikal. L. Bikal helység a.
Magyar-Bós. L. Bós helység a.
Magyar-Dezmér. (Magyar-Dezmir.) L. Dezmér helység a.
Magyar-Filpes. (Magyar-Filpös.) Azaz: Nagy-Filpes vagy Nagy-Filpös. – L. Tordavármegyében, Filpes helység a.
Magyar-Fráta. L. Fráta helység a.
Magyar-Kál(l)yán. L. Kál(l)yán helység a.
Magyar-Kapus. Azaz: Kapus vagy Nagy-Kapus. L. Kapus helység a.
Magyar-Kara. L. Kara helység a.
Magyar-Kis-Kapus. L. Kapus helység a.
Magyar-Méhes. L. Méhes helység a.
Magyar-Nádas. L. Nádas helység a.
Magyar-Palatka. (Magyar-Palotka.) L. Palatka helység a.
Magyar-Pata. Másként: Felső-Pata vagy Egyház(as)-Pata.- L. Pata helység a
Magyar-Régen. L. Tordavármegyében, Régen városnál.
Magyar-Rőd. L. Rőd helység a.
Magyar-Sármás. L. Sármás helység a.
Magyar-Suk. (Magyar-Zsuk.) L. Suk helység a.
Mákó. Poss. Mako episcopalis. (1299:. Dl. 28713., 1437: Dl. 28824., 28827., 28828.) Poss. Mako. (1397: Dl. 28764., 1437: Dl. 28829., 1439: Dl. 28978.) Poss. Maako. (1427: Dl. 28966.) Plebanus de Mako. (1446: Dl. 36391. pag. 24. b. n. 1., 1449: Dl. 36391. pag. 107. n. 1., 1453: Dl. 36403. pag. 90, n. 5.) Mako. (1500: Dl. 36405. pag. 59. n. 1.) Az erdélyi püspöké volt, a kinek 1437-ben: Kósa György, Fábián fia Péter, Gál fia Máté, Mihály fia Péter, Gál fia dános, Albert fia Péter, Járai Ábrahám, Máté fia Péter, Nagy (Magnus) Mihály, Lukács fia György, Járai Ferencz, János fia Benedek, Cserez vagy Csörcz (Chercz, Chewrcz) Miklós, Albert fia Tamás, Pénzes Bereczk, Verpeczes (Verpeczes, Werpeches) Kelemen, Szentkirályi Antal, Sipos (Sipus) Péter, Péter fia László, Fekete Domonkos, Feke Domonkos (!), Fazokas Gergely, Szépnejő (Zepeneyw, Zeepneyw) Benedek, 1500-ban pedig Lukács Lőrincz, Tót Mihály és Kap(z)si (Kapsy) László nevű itteni jobbágyai szerepelnek. – 1446-ban, 1449-ben és 1453-ban Péter az idevaló plébános. 1437-ben az itt épült kőegyházat, s ugyanekkor a helység határában azt a nagy völgyet is említik, melyben a Mákóbikepataka más néven Daróczpatak folyik, valamint a Mákótő (Makothew) nevű határhelyet is. Utóbbiakat különben egy 1299. évi határjáró-levél szintén fölsorolja. – Kolozsvártól ny.-é. fekszik, a Kapus és Nádas patak közti vidéken.
Malomszeg. Poss. Malomzeg. (1519: Dl. 36402. pag. 124. n. 1., pag. 151. n. i.) A losonczi Bánfiak birtokai között csupán ez évben találjuk fölsorolva. – Bánffy-Hunyad közelében nyugatra fekszik.
Minik. L. Dobokavármegyében.
Máriatel(e)ke. (Máriatelöke. Máriatelök.) Poss. Mariatelwke. (1263., 1296: Dl. 37213. 1580. évi hiteles másolat.) Poss. Mariateluk, Mariatelke. (1283: Dl. 37227.) Poss. Mariateleke. (1358: gr. Teleki cs. oklt. I 108–109.) Terra seu poss. Mariatelke. (1367: Dl. 28919., gr. Teleki cs. oklt. I. 154.) Terra seu poss. Mariathelke. (1427: Dl. 28967.) Pred. Maryatelke. (1469: Dl. 26796.) Pred. Mariatelke. (A XV. század közepe: Dl. 36403. pag. 24.) A kolozsmonostori apátságé, de inkább csak puszta volt. – Kajántó, Szomordok, Budatelke azaz Buda (a mai Bodonkut) és Gyós azaz Diós helységekkel volt határos. (Kolozsvártól é.-ny.) V. ö. Kajántó helység a. is.
Márkháza-előfölde. L. Mikótelke néven.
Maróczháza. (Marócz. Morucz. Moruczháza. Morócz. Moróczháza.) Poss. Moruchhaza. (1325: gr. Teleki cs. oklt. I. 40.) Poss. Moruch. (1395: U. o. 249.) Nicolaus de Rzarochhazy. (Tuzsoni Bolgár Miklós értendő. 1410: U. o. I. 367.) A Maróczházi vagy tuzsoni Bolgár, Tuzsoni vagy tuzsoni Tamási, Szentkirályi, szent-királyi vagy szent-annai, tuzsoni sat. Tót családoké volt. – Meződomb, Tuzson, Mezőszilvás sat. vidékén fekhetett.
Marótka. L. Martonlaka helység a.
Martonlaka. (Marótlaka.) Poss. Marthonlaka. (1519: Dl. 36402. pag. 124. n. 1.) A losonczi Bánfiak birtokai között csupán ez egyszer, Malomszeg és (Sebes-)Váralja közt találjuk fölsorolva. Ép e két helység közt fekszik ma Marótlaka, mely néven, kétségkívül ugyanez a helység, ugyanez évben szintén előfordul. (Marothlaka: Dl. 36402. pag. 151. n. 1.) 1493-ban azonban, mint a losonczi Bánfi Ferencz (nyilvan nemes) cselédje: marotkai (de Marothka) Vajda Miklós (Wayda) is szerepel; s bizonyára az ő nevében előforduló Marótka helység alatt is ez a Marótlaka értendő. (Gyulafeh. kápt, házi llt. lad. 5. n. 742., 743., Dl. 36347. és Magy. Tud. Akadémia kézirattára.)
Méhes. (Méhös.) Poss. Myhhes. Poss. Mehhes, Mehes. (1348: Dl. 28729.) Mehes. (1367: Dl. 30126., 1416: gr. Teleki cs. oklt. I. 424.) Poss. Mehes. (1408: gr. Teleki cs. oklt. I. 335., 1414: gr. Teleki cs. oklt. I. 399., 1424: gr. Teleki cs, oklt. I. 468., 1431: Dl. 27156., 1447: Dl. 36391. pag. 32. n. 1., 1459: Dl. 36392. pag. 42. n. 1., 1465: Dl. 27179., 1468: Dl. 30210., 26413., 1478: Dl. 28338., 1481: gr. Teleki cs. oklt. II. 142., 144., Dl. 36595. pag. 34. n. 1., 26915., 1481: Dl. 28427., 1483: Dl. 36395. pag. 47. n. 2., 1491: gr. Teleki cs. oklt. II. 416., 417., 1493: Dl. 30932., 30483., 36398. pag. 111. n. 2., 1495: Dl. 36398. pag. 240. n. 1., 1496: Dl. 26942., 26944., 1498: gr. Teleki cs, oklt. II. 224., 1501: Dl. 36405. pag. 108. n. 1., 1502: Dl. 36405. pag. 192. n. 1, és gr. Teleki cs. oklt, II. 249., 1503–1504: Dl. 27781., 28803., 1506: Dl. 36811., 1509: Dl. 27112., 1511: Dl. 30340.) Poss. Mehes. Poss. Mehes hungaricalis et poss. Mehes volahalis. (1426., 1427: Dl. 27009.) Poss. Mehes. Judices in poss. Mehes. (1493: Dl. 27221.) Poss. Mehevs. (1497: Dl. 36403. pag. 188. n. 1.) Leginkább Kolozs, olykor (pl. 1424., 1468., 1478.) Tordavármegyéhez számítják. A tordavármegyei Gernyeszeg várához (l. ott) tartozott, illetve a meggyesfalvi Alárd-fi, (csávási Erdő, szent-mihályfalvi Székely, kendi Balád-fi, Nagylaki, Kerelei és talán a Cseh, a Forrói vagy Forrai, péterfalvi Porkoláb, Toroszkai, Somogyoni), Madarasi, györgyfalv(a)i Henke, szent-györgyi vagy erdő-szent-györgyi Erdő-fi vagy Erdősi, Darlaszi, (Szengyeli), az erdő-szent-györgyi Meggyes, Bátori, futagi vagy futaki Nagy, Barcsai, a Betleni, a szent-annai Gyulakutai és Polyák, a Farnasi vagy farnasi Veres, a Kecseti, Rápolti, Szilvási, a Sztrigyi, Méhesi vagy méhesi Gyerő-fi, a méhesi Zsidó, a Drági, a Szarkadi, szent-benedeki Erdő, harinnai Farkas, a ho(z)sdáti Porkoláb, a szopori vagy méhesi Tót, a szent-benedeki vagy vajai Marton, (czegei Vas), a Nova(j)i, a Tuzsoni vagy tuzsoni, méhesi sat. Tamási vagy Tamás-fi, Szentkirályi, szent-mártoni Jánosi, a szent-királyi Csáni, az ákosfalvi Székely családoké, s (a farnasi Veresek és somkereki Erdélyiek után még) a monoszlai Csupor Miklósé, és (a szent-benedeki Marton család után) a vingárti Geréb László erdélyi püspöké is volt. – 1416-ban e helység határában a Falutava nevű halastó fordul elő, mely a Sauli (Sályi helység értendő) nevű halastó alatt fekszik. 1427-ben az itteni egyházat említik. Ugyanekkor (Oláh-Méhesen) Csonka Bálint mint a Kecseti Istvánné jobbágya szerepel. Később; jelesül 1447-ben, ugyancsak «Méhes»-en, a Szentkirályi rokonság jobbágyai Tancsol, István, Nagy (Magnus) Demeter és Magyar (Hungarus) Barla; 1459-ben a Madarasi rokonság jobbágya, Balog Sebestyén; 1465-ben a somkereki Erdélyi István erdélyi alvajda jobbágya: Szász Antal, a náznánfalvi Alárd László bírója Szabó Péter; 1493-ban a Kerel(l)ői Pál jobbágya, Szentes Gergely; 1506-ban a náznánfalvi Tamási Bernát, illetve a Betleni Miklós, az ákosfalvi Székely János, a Gyulakuti Mihály és hosdáti Porkoláb Balázs jobbágyai illetve birói: Ágoston Gergely, Székely György, Tamási Bálint, Zompol László és Fábián János. – Ma Mezőméhes, Tordától k.-é., Torda-Aranyosvármegyében.
Ménes. (Minöstelöke.) Terra Menes. (1326: Zsuki cs. llt. F. 1.) Poss. Mynusteluke. (1332: U. o. D. 2.) A Sukiaké volt. – Suk, Kötelen, Visa sat. vidékén feküdt, Kolozsvártól é.-k.
Méra. Mera. (1299: Dl. 28713., 1310: gr. Teleki cs. oklt. I. 29., 1479: Dl. 27212.) Villa Mera. (1334: Dl. 30368.) Sacerdos de Mera. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 95., 102., 113., 139. l.) Poss. Mera. (1358: Dl. 29431., 1398: Dl. 26873., 1410: Gyulafeh. kápt házi llt. lad. 2. n. 42. és n. 43., Dl. 26875., 1411: Dl. 26766., 1427: Dl. 28802., 1439: Dl. 27020., 26885., 1444: Dl. 26783., 1448: Dl. 36391. pag. 24. b. n. 3. és pag. 25. n. 3., pag. 24. a. n. 1., 1449: Dl. 36391. pag. 69. n. 2., pag. 77. n. 2., pag. 78. n. 2., 1458: Dl. 36392. pag. 22. n. 1., pag. 25. n. 1., 1460: Dl. 36392. pag. 79. n. 3., pag. 86. n. 3., 1479: Dl. 27212., 1482: Dl. 27215., 1501: Dl. 36405. pag. 119. n. 1., 1505: Dl. 36399. pag. 118. n. 1., 1525: Dl. 36400. pag. 316. n. 1.) Nobiles de Mera. (1430. körül: Dl. 28813.) Plebanus de Mera. (1449: Dl. 36391. pag. 107. n. 1.) A rődi Cseh, (Bóczi, Dédácsfalvi), Csomafá(ja)i vagy csomafá(ja)i Tót, Szomordoki, mérai vagy patai Dezső-fi, gyulai Porkoláb, Patai vagy patai Székely, a Mérai, Dombrai, suki Darabas, (Andrásházai vagy Andorjásházai), a gesztrágyi Tatár, szent-királyi vagy topa-szent-királyi Gesztrágyi, (gyerő-monostori Kemény, szent-mihálytelki Tompa), a Hadrévi, Szentpáli, a macskási vagy csepegő(s)-macskási, szent-kereszt-macskási, mérai sat. Almádi, másként Csepegő(s)macskási vagy Macskási és a kidei Frank családoké, s (a Méraiak után zálogban egy ideig) István erdélyi püspöké is volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. Parochiális egyházát 1448-ban és 1460-ban említik; plébánosát pedig pl. 1449-ben. 1448-ban Bacsó Benedek, 1458-ban Szekeres Mihály és Fekete Lőrincz, 1505-ben Kozma Bálint, Kovács Ambrus és Varga Márton itt lakó illetve itt lakott jobbágyok szerepelnek. – Kolozsvártól ny.-é találjuk.
Mereg-Jó. (Merek-Jó. Meregy-Jó. Mereg-jó. Merek-jó. Mereg-Gyó. Mereg-gyó. Meregyó. Meregyő. Merge. Miriggyó.) Poss. Mereghyo. (1448: Dl. 28773.) Merge. (1412: Dl. 26997.) Myrygya. (1438: Dl. 28602.) Poss. Myrygyo. (1439: Dl. 28831.) Meregio. (1449: Dl. 26887., 30818.) Poss. Kysmeregyo. (1460: losonczi Bánffy cs. llt.) Meregyo Johannis Bothws. (1461: Dl. 25989. 2. a.) Dan wayuda de Meregyew. (1468: Dl. 36393. pag. 47. n. 3.) Poss. Meregyo. (1470: Dl. 36393. pag, 75. n. 4.) Merekyo, Myrekyo. (1472: Dl. 36393. pag. 113. n. 1.) Wayuoda de Meregio. (1475: Dl. 27202.) Mereg Jo. (1486: Dl. 36397. pag. 48. n. 1.) Meregjo. (1487: Dl. 36397. pag. 74. n. 2.) Poss. Mereg Jo. (1491: Dl. 36398. pag. 39. n. 1., n. 3.) Poss. Meregjo. (1492: Dl. 36398. pag. 74. n. 1.) Poss. Nagh Mereg Jo. (1493: Dl. 26814.) Mereg Jo. (1493: Dl. 27078., 1495: Dl. 27082.) Poss. Kysmereg Jo, Nagh Mereg Jo, Kys Mereg Jo. (1496: Dl. 27084.) Poss. Naghmeregyo. Kysmeregyo. (1496: Dl. 29335., 27085.) Poss. Naghmeregyo, Kysmeregyo. (1499: Dl. 36403. pag. 181. n. 1.) Poss. Naghmeregyo. (1500: Dl. 36405. pag. 70. n. 1., 1511: Dl. 27255.) Poss. Naghmereghyo. (1501: Dl. 36405. pag. 90. n. 1.) Poss. Mereggyo, Mereggio. (1502: Dl. 36405. pag. 181. n. 1.) Poss. Naghmereggyo. (1505: Dl. 36399. pag. 123. n. 1.) Poss. Mereggio. (1507: Dl. 36399. pag. 157. n. 1.) Poss. Naghmyryggyo. (1520: Dl. 36402. pag. 178. n. 1.) A mereg-jói vagy nagy-mereg-jói Botos másként Bernaji vagy Birneji vagy Mergei avagy Meregjói, ismét másként: mereg-jói, nagy-mereg-jói, szent-királyi azaz kalota-szent-királyi, belényesi vagy bölényesi Vajda, Vajda Botos vagy Botos Vajda; a mereg-jói vagy nagy-mereg-jói Vajda vagy Bád; az Óbudai, (Szentpáli, béli Vajda, telegdi Székely); a losonczi Bánfi; a Csicsei vagy csicsei Vajda, csicsei Nemes, Igyártó; a kis- és nagy-mereg-jói Ficz, a várczai vagy várszai Vajda s a csulai Móré családoké volt. – Ma Meregyó, Bánffy-Hunyadtól dél felé. – Határát 1408. tavaszán járják meg, mely alkalommal a Tölgyes-szeg (Theelgeszegh) nevű nagy hegyet, a Kőorr (Kywor) nevű nagy sziklát, a Csicsi-ere (Chychyere, 1439-ben: Csicsere, az oklevél írásmódja szerint: Chychere), Gonoszhegy, Feketehavas, a Péterhavasa és a Marsán (Marssan) nevű hegyeket említik, utóbbinál a Béles folyó fejét vagy forrását is, továbbá a Kalatavize, a Szamos, a Béles (Belees), a Fejés-vize, a Székely-Jó és a Mereg-Jó folyókat, a Szamos, a Béles s a Fejér-vize (Fejér-vize-feje nevű) forrásával vagyis fejével együtt, az Agasztóvize (Agaztouize) és Tölgyespatak nevű patakokat, a Köveskut és Ponor nevű forrásokat, a Monyorósberek és Lázbiki nevű erdőket (utóbbi 1439-ben, Incsel határában, Láz-bikk néven hegy), a Nyíres nevű berket, a Hőmező (Hwmezee) és Esztevér (Eztheuer) nevű szántóföldeket, utóbbiban forrással, a Doroszló felé vezető gyalogutat (semita versus Dorozlo, mely megfelel az 1439-ben Incsel határában említett Doroszlóösvényének: semita Dorozloesuenye), a Gurgulyátához vezető ösvényt (semita ad Gwrgwlyatha), végül a határos Bocs és Incsel helységeket, a Valkai István birtokának határait, s a szintén szomszédos királyi népeket (populi regales), a kik alatt az ekkor még a király kezén levő Sebesvár e vidéki tartozékainak lakói értendők. 1486-ban a határában elfolyó Székely-Jó, 1499-ben pedig a Nagy-Mereg-jó-pataka és Kis-Mereg jó-pataka nevű patakokról emlékeznek. Ugyanekkor Sztojka, Mene Simon, Kerleg János, Gergel János, Vasas János és Korcsai Mihály, 1501-ben Bosjok János, 1505-ben pedig Mandra Sorbán nevű itteni jobbágyok szerepelnek. 1461-ben a Botos János mereg-jói oláh jobbágyaitól szednek ötvenedet.
Mezőfalva. Azaz helyesen: Dezsőfalva. – L. e néven.
Mező-Szilvás(a). L. Szilvás helység a.
Mező-Szombattelke. L. Szombattel(e)ke helység a.
Mikótel(e)ke. (Mikótelöke. Mikatelöke. Mikóteleki.) Poss. Mykateluke. (1296: Magy. Tud. Akadémia kézirattára.) Terra Mykoteleke. (1312: Dl. 30698.) Poss. Mikateluke. (1344: Anjouk. okmt. IV. 419.) Poss. seu terra Mykotelke. (1348: Múz. llt.) Terra litigiosa Mykoteleky alio nomine Markhazaeleufelde. (1352: Anjouk. okmt. V. 561. és Dl. 28730.) A XIV. század közepén, bár állítólag tévesen, Márkháza-előföldének is nevezték; a miből következik, hogy Márkháza (a középkorban már inkább Dobokavármegyében; ma Marokháza, Kolozsvármegyében) határával volt szomszédos, kétségkívül kelet felől. (Kolozsvártól kissé távolabb, k.-é.) Földesura a Palatkai vagy Ősi másként ősi Janka-fi vagy Ivánka-fi család.
Mines. L. Szent-Márton helység alatt, az 1394. évhez.
Mirigya. (Mirigyó.) L. Mereg-Jó néven.
Misketelöke. Terra Mysketeluke. (1326: Zsuki cs. llt. F. 1.) Suk, Apáthida, Fejérd, Kőtelen sat. vidékén feküdt, Kolozsvártól k.-é. felé.
Mocs. (Mócs. Macs. Moacs.) Terra Mooch. (1329: Dl. 28723. és Anjouk. okmt. II. 399.) Sacerdos de Mooch, Moch. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 95., 103., 114., 120., 127., 139. l.) Machy. (1384: Dl. 36410., 1419: gr. Teleki cs. oklt. I. 437.) Poss. Mooch. (1414: Dl. 30176.) Poss. Moch. (1430: Dl. 27012., 36407. pag. 113. n. 1., 1456: Dl. 27170., 1460: Dl. 36392. pag. 94. n. 1., 1461: Dl. 36392. pag. 116. n. 2., 1494: Dl. 36398. pag. 193. n. 1., 1498:.Dl. 27573. és Magy. Tud. Akadémia kézirattára.) Poss. Mocz. (1430: Dl. 36407. pag. 112. n. 4., pag. 121. n. 5.) Moacz. (1438: Múz. llt.) Moch. (1457: Dl. 27032.) Mach. (1467: Dl. 27045.) A Szentkirályi, Batizházai, Forrói vagy Forrai, Mocsi, mocsi Miske-fi, farnasi Veres, Nagyvölgyi, szamosfalvi Gyerő-fi, Szentmiklósi, Némai vagy némai Kakas, Palásti, csesztvei vagy héderfá(ja)i Barlabási, a Mán(y)iki, (ősi Janka-fi), a rődi Cseh és a Szomordoki családoké volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. – 1456-ban a Királyerdeje nevű erdőt említik határában. – Ma Mocs, Kolozsvártól keletre.
Monor. (Monar.) Poss. Monor. (1319: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lad. 98, fasc. 7. n. 1. és losonczi Bánffy cs. oklt. I. 48., 1519: Dl. 36402. pag. 151. n. 1.) Sacerdos de villa Moneri, Moueni, Monerii, Moneti, Monery. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 93., 105., 107., 111., 119., 130., 138. l.) Poss. Monar. (1509: 36399. pag. 308. n. 1.) A Losonczi (XIV. század) és losonczi Bánfi családoké volt. 1509-ben határozottan Kolozsvármegyéhez számítják. – Már az 1330-as években egyházas hely. – Ma Monor, Besztercze-Naszódvármegyében, Beszterczétől d.-k.
Monostor. Azaz: G(y)erő-monost(o)ra vagy G(y)erő-Monostor, és Oláh- Monostor azaz Oláh-G(y)erő-Monostor. – L. G(y)erő-Monostora helység a.
Monostoros-Almás. L. Almás városnál.
Monyaró(s)al. (Monyoróalja.) Másként: Szomordok. – L. e néven.
Monyorókerék. (Monyorókereke. Monyarokerék. Monyarókereke. Mogyorókereke. Monyorótelke.) Poss. Monyorokerek. (1437., 1440: Dl. 36390. pag. 45. n. 1., 1466: Dl. 36393. pag. 9. n. 4., 1467: Dl. 2702., 1471: Dl. 36392. pag. 86. n. 2., 1474: Dl. 36403. pag. 96. n. 1., 1475: Dl. 27056., 1477: Dl. 36403. pag. 146. n. 1., 1478: Dl. 26804., 26805., 1487: Dl. 36397. pag. 74. n. 2., pag. 85. n. 2., 1493: Magy. Tud. Akadémia kézirattára, 1495: Dl. 27082., 1507: Dl. 32567.) Poss. Monyorokereke. (1440: Dl. 36390. pag. 61. n. 1., 1486: Dl. 36397. pag. 64. n. 8., 1491: Dl. 26811.) Poss. Monyorothelke. (! 1440: Dl. 26780.) Poss. Monyarokerek. (1469: Dl. 36393. pag. 141. n. 3., 1488: Dl. 89011.) Monyarokereke, Monyarokerek. (1498: Dl. 27089.) Poss. Mogyorokereke. (1523: Dl. 36400. pag. 89. n. 1.) A «Kalotaszegen» feküdt s a Szentkirályi, szent-királyi Csenkes(z), gyerő-monostori vagy szent-királyi Radó, a Madarászi, madarászi Móré, (Ugrai), losonczi Bánfi, Tótőri, Középlaki másként szentkirályi vagy középlaki Ispán, Turi, Keméndi, Domoniki, gyerő-monostori Dobszai, krasznai Porkoláb másként Kis vagy Vajda, Várczai másként várczai Vajda, mereg-jói, szent-királyi vagy belényesi Vajda másként Botos, az álmosdi Csire vagy Csire-fi, gyerő-monostori Kabos (Bogéti, Rátoni, Farnasi vagy farnasi Veres), a Macskási vagy macskási Tárnok s a Szarvadi családoké volt. – Ma Magyarókereke, Bánffy-Hunyadtól d.-ny.
Móricz. L. Dobokavármegyében.
Moróczháza. (Morócz. Moruczháza. Morucz.) L. Maróczháza néven.
Nádas. Másként: Andrásháza. – L. e néven. (Magyar-Nádas értendő.)
Nádas. (Nádasd. Nádastelek. Nádastelke.)a) Poss. Nadas. (1314: gr. Teleki cs. oklt. I. 32., 1343: Dl. 28726., 1371: gr. Rédey cs. Ilt., 1430. körül: Dl. 28814., 1435: Dl. 27017., 28219., 1442: Dl. 36390. pag. 120. n. 3., 1454: Dl. 36407. pag. 56. n. 1., 1482: Dl. 27069., 1494: Dl. 36398. pag. 185. n. 1., 1499: Dl. 36405. pag. 41. n. l., 1499: Dl. 36403. pag. 262. n. 1., pag. 81. n. 1., 1502: Dl. 27103., 1504: Dl. 26955., 1510: Dl. 36405. pag. 301. n. 1.) Nobiles de Nadasd. Poss. Nadasd. (1338: Dl. 31085. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 494.) Nadas superior. (1343: Dl. 28726.) Nadasd. (1358: Dl. 29431., 1360: Dl. 28738., 1368: Dl. 26864.) Felnadas. (1378: gr. Teleki cs. oklt. I. 178., 1388: U. o. 215.) Poss. Nadasd. (1435: Dl. 26777., 1447: Dl. 28981., 1467: Dl. 27061.) Plebanus de Nadas. (1449: Dl. 36391. pag. 107. n. 1.) Nadas. (1450: Dl. 36407. pag. 93. n. 3.) Poss. Magyar Nadasd. (1486: Dl. 36335.) Poss. Magyarnadas. (1517: Dl. 36402. pag. 40., n. 1. és pag. 41. n. 1., pag, 65. n. 1.) A Nádasi vagy Nádasdi, (Felsőnádasi, Felnádasi), nádasi Nagy, Lőrinczi, Cseh, Dorgó, továbbá a Szomordoki, Fejérdi, (Csáni, Farnasi vagy faryasi Veres), nagyfalusi Marton, horváti Peres, Sárdi, a Györgyfalvi vagy györgyfalvi Henke, patai Boka, szent-miklósi Nagy, a Gesztrágyi, a Budai, a tordai (Torda városi) Randa családoké, s (a Györgyfalviak után) Bodó János itteni lakosé is volt. – 1449-ben az idevaló plébános, 1454-ben a Bodó, 1469-ben a Szász és Gerolti idevaló jobbágy-családok tagjai szerepelnek. 1510-ben az itteni nemesi udvarházat és halastavat említik. – Mint látjuk, a középkorban egy részét Felső-Nádas-nak vagy Fel-Nádas-nak nevezték. A Magyar-Nádas név csak a XVI. század elején merül föl. Ma utóbbi néven ismeretes. Kolozsvártól nyugat felé fekszik. (V. ö. Andrásháza helység a.) Némely része 1299. óta, cserében az erdélyi püspöktől, Szent-György birtokért és Leske vagyis Apáthavasa földért, erdőért vagy havasért, «Nádas, Nádasd, Nádastelke» néven részben a kolozsmonostori apátságé volt. Az erre vonatkozó adatok és idézetek a következők: Villa Nadasd. (1299: Dl. 29104.) Poss. Nadas. (1299: Dl. 36403. pag. 4, n. 4.) Predium Nadas. Predium seu poss. Nadas(d). (1420. körül: Dl. 28795., 1433: Dl. 28972., XV. század: Dl. 36403. pag. 24.) Poss. Nadasthelke alias Nadas. (1425: a kolozsmonostori apátság levéltára Kolozsvárott.) Predium Nadastelke. (1445: Dl. 26784., 1447: Dl. 28838., 28834.) E birtok vagy puszta a XV. század közepe táján az apátság birtokainak egy összeírásában mint Bácshoz tartozó puszta van fölsorolva. – (L. e határ-leírásra nézve e helységnél és v. ö. Dl. 28832., 28814. sz. okleveleket a XV. század első feléből.) Ugyanezt Nádastelke másként Nádas néven, az apátság más birtokaival, pl. Bácscsal együtt, 1425-ben az erdélyi püspök tartotta elfoglalva. – b) Ezenkívül azonban a kolozsmonostori apátság birtokai között már IV. Béla király 1263. évi, az apátság összes idegen kézen levő birtokait is fölsoroló megerősítő-levele szintén említ egy Nádasd nevű helységet, még pedig közvetetlenül Jegenye után. E helység vagy birtok nem lehet más, mint a Jegenyével szomszédos, Bánffy-Hunyadtól kel. fekvő Oláh-Nádas (legujabban Kalotanádas), mely azonban bizonyára már IV. Béla levelének keltekor sem volt valósággal az apátság birtokában. Egy 1410. évi oklevél szerint a Pelsőczi vagy Bebek család, Almás vár ura, már Nagy-Lajos királytól felkérte és meg is kapta. Ettől fogva az egész középkoron át Almás vár uraié volt, de az apátság állandó tiltakozásával. (L. e várnál.) Az e helységre vonatkozó névalakok és jelzetek a következők: Poss. Nadasd. (1263., 1296: Dl. 37213. 1580. évi hiteles másolat, 1439: Kolosmon. apáts. llt. Kolozsvárott, 1447: Dl. 28981.) Poss. Nadazthelek. (1410: Dl. 26995.) Pastores ovium de Volahnadasd. Volahales de Volahnadas. (1431: Dl. 28207. V. ö. 1528: Kolosmon. apáts. llt. Kolozsvárott.)
Nagy-Akasztó. (Nagy-Akasztótelöki, puszta.) Szilvás helység határában feküdt. (L. ott.)
Nagybércz. A Farnasi vagy farnasi Veres, a Tamásfalvi másként Bikali avagy bikali vagy tamásfalvi Vitéz és a Valkai családé volt. (L. Valkó helység a.)
Nagy-Bermen (puszta). L. Bermen a.
Nagy-Buda. Másként: Buda vagy Uj-Buda. – L. Buda néven.
Nagy-Budak. L. Budak helység a.
Nagy-Czég. L. Czég helység a.
Nagy-Eskelő. (Nagy-Öskelő. Nagy-Öskölő.) L. Eskelő helység a., Dobokavármegyében.
Nagy-Filpes. (Nagy-Filpös.) Azaz: Magyar-Filpes vagy Magyar-Filpös. – L. Filpes helység alatt, Tordavármegyében.
Nagy-Kapus. Azaz: Kapus vagy Magyar-Kapus. – L. Kapus helység a.
Nagy-Mereg-Jó. (Nagy-Mereg-Gyó. Nagy-Mereg-jó. Nagy-Mereg-gyó.) L. Mereg-Jó helység a.
Nagy-Nyulas. L. Nyulas helység a.
Nagy-Petri. L. Petri helység a.
Nagy-Sajó. L. Sajó helység a.
Nagy-Sebes. L. Sebes helység a.
Nagy-Szilvás. L. Szilvás helység a.
Néma. L. Tordavármegyében.
Novaj. (Nova. Noé.) Villa Noee. (1320: Dl. 1991.) Nouay. (1331: Dl. 2675. és Anjouk, okmt. II. 546., 1426: Dl. 27639., 1429: Dl. 28809., 1433: Múz. llt., 1434: Dl. 29246., 1435: Dl. 30795., 27297., 1439: Dl. 27870.) Sacerdos de Noe. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 95. l.) Noua. (1384: Dl. 36410.) Noway. (1426: Dl. 28595., 1429: Dl. 27011., 1432: Dl. 30168., 1435: Dl. 27016., 1439: Dl. 28978., 1441: Dl. 26781., 1446: gr. Teleki cs. oklt. II. 23., 1450. körül: Dl. 32416., 1464: Dl. 30462., 1470. körül: Dl. 36315.) Noe. (1438: Dl. 27019.) Nowa. (1439: Dl. 26779., 1444: Dl. 27025., 1450. körül: Dl. 36403. pag. 36. n. 1., 1467: Dl. 27045.) Nowa, Nay. (! 1458: Dl. 30840.) Poss. Noway. (1461: Dl. 36392. pag. 138. n. 3., pag. 139. n. 1., 1496: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 2. n. 352., 353., 1496: Dl. 32524., 1500: Dl. 36403. pag. 275. n. 1.) Poss. Nouay. (1512: Dl. 30263.) A XV. században a Novaji, Mocsi, Szentkirályi, Silei vagy Sülei, novaji Szengyeli, Szilágyi és a novaji vagy gyekei Sztrigyi családoké s (a Szengyeliektől) az erdélyi káptalané is volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. Az erdélyi alvajdák, pl. váras-keszi Lépes Loránt (1432–35.), Vizaknai Miklós (1439.), több ízben itt keltezték okleveleiket. – Ma Novaj, Kolozsvártól keletre.
Nyárló (puszta). Pred. Nyarlo. (1474: losonczi Bánffy cs. llt.) A Losonczi, s ettől zálogban a Dési családé volt. – Valahol Katona és Mező-Szent-Mihálytelke vidékén fekhetett, a megye keleti részében.
Nyárszó. Poss. regalis Nyarzo. (1391: Dl. 28758.) Poss. Nyarzo. (1451: Dl. 26785., 1455: Dl. 31148., 1473: Dl. 36393. pag. 121. n. 2., 1493: Magy. Tud. Akadémia kézirattára.) Nyarzo. (1493: Gyulafeh. kápt. házi llt, lad. 5. n. 742., 743.) Poss. Nyarzzo. (1519: Dl. 36402. pag. 124. n. 1., pag. 151. n. 1.) Kétségkívül Sebesvár (másként Hunyad) várához tartozott, s mint ilyen, eleinte királyi birtok, később a losonczi Bánfiaké volt. 1493-ban a Nagy, Kerekes, Szőke, Pelbárt, Kis, Kócs, Denk és Filep vezetéknevű itteni jobbágycsaládok tagjai szerepelnek. – Bánffy-Hunyad közelében, k.-d. találjuk.
N(y)ércze. (Nyercze. Nercze.) Poss. Nercze. (1434: Dl. 27015., 27294., 1436: Dl. 27158., 1461: Dl. 30458., 27037., 1467: Dl. 36393. pag. 16. n. 1., pag. 17. n. 4., pag. 25. n. 2., 1478: Dl. 27210., 27211., 1480: Dl. 36395. pag. 22. n. 1., 1486: Dl. 26809., 36397. pag. 25. n. 1. és n. 2., pag. 35. n. 1., 1487: Dl. 36397. pag. 74. n. 1., 1498: Dl. 36403. pag. 196. n. 1., 1506: Dl. 27108., 1507: Dl. 36399. pag. 198. n. i., 1510: Dl. 36405. pag. 309. n. 1., pag. 306. n. 1., 1519: Dl. 36402. pag. 139. n. 1., 1524: Dl. 36400. pag. 213. n. 1., 1525: Dl. 36405. pag. 357. n. 2.) Nercze. (1461: Dl. 25989. 2. a.) Poss. Nyercze. (1482: Dl. 27068.) Poss. Nerche. (1500: Dl. 36405. pag. 29. n. 1. és pag. 30. n. 1.) Poss. Neercze. (1508: Dl. 36399. pag. 213. n. 1., pag. 216. n. 1.) Poss. Olahnercze. (1525: Dl. 36401. pag. 48. n. 1.) A Középlaki másként középlaki Kémeri, zutori vagy középlaki Zutori, kémeri vagy zutori Tamási, középlaki vagy kémeri Erdélyi avagy zutori Dávid; a sólyomkői Ördög, (gyulai Porkoláb), Sombori vagy Zsombori, Szilvási vagy szilvási Angyalló, zutori Siroki, Géresi (és gyerő-monostori Kabos) családoké volt. – 1461-ben ötvenedet fizető oláh jobbágyokkal. – Ma Nyercze, Bánffy-Hunyadtól kissé távolabb, é.-k.
Nyires. Vayuode (valahales) de Nyres. (1431: Dl. 28207.) Almás várához tartozott. – Nagyalmástól nyugatra találjuk, a megye é.-ny. határszélén.
Nyirszeg. A Farnasi vagy farnasi Veres, a Tamásfalvi másként Bikali avagy bikali vagy tamásfalvi Vitéz és a Valkai családé volt. (L. Valkó helység a.)
Nyulas. Poss. Nywlas. (1322: Dl. 30294., 1394: Dl. 27145., 1430: gr. Teleki cs. oklt. I. 529., 1442: Dl. 36406. pag. 8. n. 1., 1445: gr. Teleki cs. oklt. II. 19., 1447: Dl. 36391. pag. 32. n. 1., 1511: Dl. 30340.) Poss. Nulos. (1335: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 1. n. 98.) Poss. Nyulas. (1369: Kállay cs. llt., 1408: gr. Teleki cs. oklt. I: 335., 1471: Székely oklt. III. 93.) Poss. Kysnywlas. (1426., 1427: Dl. 27009., 1481: Dl. 18529., 1493: Dl. 30932., 30483., 1505: gr. Teleki cs. oklt. II. 428.) Poss. Nywlas et Kysnywlas. (1429: Dl. 28809.) Poss. Felsewnywlas. (1429: Dl. 27011.) Poss. Nwlas. (1430: gr. Teleki cs. oklt. I. 528.) Poss. Nagnywlas. (1446: gr. Teleki cs. oklt. II. 21., 1502: Dl. 16167.) Kysnywlas nobilium et AlarDl. Nywlas nobilium etc., Erdelj ac Nicolai de Vyzakna. (1461: Dl. 25989. 6. b.) Poss. Nagh(nywl)as. (1467. körül: Dl. 32385.) Poss. Naghnywlas. (1473: Dl. 16167., 1504: Dl. 36399. pag. 85. n. 1., Dl. 21366., 1507: Dl. 28555., 28557., 1512: gr. Teleki cs. oklt. II. 314.) Poss. Kysnyulas. (1481: Dl. 28427.) Poss. Kysnyulas et Naghnywlas. (1482: Dl. 26921., 1496: Dl. 26944.) Poss. Kys Nywlas. (1483: Dl. 36395. pag. 47. n. 2., 1493: Dl. 27221., 1495: Dl. 36398. pag. 240. n. 1., 1497: gr. Teleki cs. oklt. II. 221.) Poss. Nyulas et Naghnywlas. (1487: Dl. 27219.) Poss. Nywlas. (1493–1494. körül: Dl. 30307., 1506: Dl. 26824., 26959.) Kenezius in Nwlas. (1449: Zsuki cs. llt. V. X.) Poss. Nagh Nywlas et Kysnywlas. (1510: Dl. 36405. pag. 296. n. 1.) Poss. Nag Nywlas. (1519: Dl. 27415.) Olykor (pl. 1442-ben, 1481-ben, 1502-ben, Nyulast, Kis-Nyulast, Nagy-Nyulast) Tordavármegyéhez számítják. Felső-Nyulas alatt (pl. 1429.) Nagy-Nyulas értendő. – Mindkét Nyulas a Kökényes-Renold-nembeli Renold ispáné, ennek magvaszakadtával (1322.) a Kacsics- nembeli palásti vagy kentelekei Radó-fi; továbbá a meggyesfalvi Alárd-fi, (Forrói vagy Forrai, péterfalvi Porkoláb, Kerelei, Somogyoni); a somkereki Erdélyi, (farnasi Veres, kendi Balád-fi, Betleni, Kendi, patai Dezső); a szentannai Gyulakutai és Polyák; a losonczi Bánfi, (csesztvei vagy héderfájai Barrabási vagy Barlabási), – Nagy- vagy Felső-Nyulas a Toroszkai, nádasdi Ungor, (damsusi Árka), Szobi; a Zalaház(a)i vagy zalaházai Zalai, apanagyfalusi Apafi; a Tuzsoni vagy tuzsoni, méhesi sat. Tamási vagy Tamás-fi, tuzsoni Bolgár és Tót, hoszszuaszói Francziás, széplaki Bordi, Bogáti; a csesztvei vagy héderfá(ja)i Barrabási vagy Barlabási; a Parlagi, Pak(o)si, enyingi, laki vagy szigeti Török, razvai Horvát, – Kis-Nyulas az erdő-szent-györgyi Meggyes és Bátori, futaki Nagy, Barcsai; az eszényi Csapi; a Kecseti vagy Kecsedi, Szilvási; a Szentkirályi, szent-mártoni Jánosi, Csáni, harinnai Farkas, – végül «Nyulas» a Toldalagi; a Sztrigyi; a Méhesi vagy méhesi Gyerő-fi; (a rődi Cseh), Oroszfá(ja)i, az oroszfá(jai) vagy dobokai Besenyei, bongárti Porkoláb és a Vizaknai családoké, s (a Toldalagiak után «Nyulas») a toldalagi parochiális egyházé is volt. – 1461-ben Kis-Nyulason az «itteni nemesek» és az Alárdfiak, «Nyulas»-on pedig szintén «az itteni nemesek», továbbá a (somkereki) Erdélyi család és a Vizaknai Miklós oláh jobbágyaitól szedtek ötvenedet. 1449-ben az Oroszfá(ja)i Miklós, 1506-ban a nádasdi Ungor János, szigeti Török Imre és bongárti Porkoláb Dömötör itteni (nyulasi) kenézei szerepelnek. – Ma Kisnyulas, Maros-Tordavármegyében, Nagynyulas (ettől é.) pedig Kolozsvármegyében fekszik, Szászrégentől kelet felé.
Ó-Bánik (puszta). L. Pán(y)ik helység a.
Ó-Buda. Másként: Buda vagy Kis-Buda. – L. Buda néven.
Ojton. (Ohton. Ohtonteleke.) L. Ajton néven.
Oláh-Bán(y)abiki. (Oláh-Bányabike.) L. Bán(y)abiki helység a.
Oláh-Báré. L. Báré helység a.
Oláh-Bedecs. L. Bedecs helység a.
Oláh-Berend. L. Berend helység a.
Oláh-Bikal. L. Bikal helység a.
Oláh-Bós. L. Bós helység a.
Oláh-Budak. L. Budak helység a.
Oláh-Czég. L. Czég helység a.
Oláh-Dezmér. (Oláh-Dezmir.) L. Dezmér helység a.
Oláh-Fenes. L. Fenes helység a.
Oláh-Fráta. L. Fráta helység a.
Oláh-Gorbó. L. Gorbó helység a.
Oláh-Kál(l)yán. L. Kál(l)yán helység a.
Oláh-Kapus. Azaz: Kis-Kapus vagy máskor: Oláh-Kis-Kapus. – L. Kapus helység a.
Oláh-Kara. L. Kara helység a.
Oláh-Kölesmező. L. Kölesmező helység a.
Oláh-Méhes. L. Méhes helység a.
Oláh-Monostor. Azaz Oláh-G(y)erő-Monost(o)ra vagy Oláh-G(y)erő-Monostor. – L. G(y)erő-Monost(o)ra helység a.
Oláh-Nádas(d). L. Nádas – b) helység a.
Oláh-N(y)ércze. (Oláh-Nyercze. Oláh-Nercze.) L. N(y)ércze helység a.
Oláh-Palatka. (Oláh-Palotka.) L. Palatka helység a.
Oláh-Pete. L. Pete helység a.
Oláh-Rőd. L. Rőd helység a.
Oláh-Sármás. L. Sármás helység a.
Oláh-Solymos. L. Solymos helység a.
Oláh-Suk. (Oláh-Zsuk.) L. Suk helység a.
Oláh-Szent-György. L. Szent-György helység a.
Oláh-Szilvás. L. Szilvás helység a.
Olmos. L. Dobokavármegyében.
Ondótelek(e). Terra Vndoteleke. (1326: Zsuki cs. llt. F. 1.) Poss. Vndoteleke al. nom. Tarchahaza. (1352: Jakab Elek. Kolozsvár tört. Oklt. I. 49. l.) Poss. Vndotelek. (1353: U. o.) Terra civitatis Cluswara Tarchahaza alio nomine Ondoteleke vocata. (1377: U. o. 89., 90. l.) Terra civium de Clusuar Wondotelek vocata. (1380: Dl. 28756.) Szent-Miklós vidékén feküdt, Kolozsvártól k.-é. felé. 1352–53-ban Kolozsvár város szerezte meg, előbb zálogban, majd örök áron a Kályániaktól. 1380-ban is «a kolozsvári polgároké».
Ontelke. Poss. Ontelke. (1263., 1296: Dl. 37213. 1580. évi hiteles másolat, 1437: Dl. 28824., 28827., 28828., 28825.) Poss. Hontelke. (1397: Dl. 28764.) Poss. Onthelke. (1427: Dl. 28966.) Pred. Ontelke. (XV. század közepén Dl. 36403. pag. 24.) A kolozsmonostori apátságé volt s Egeres és Bogártelke vidékén feküdt. Mint látszik, a XV. század közepe táján már puszta volt.
Orad. (Orat. Orátfölde. Orát. Orágy, puszta.) Poss. Orad (1343: Dl. 28726.) Particula terre Orath. Oraath. (1358: Dl. 29431. és gr. Teleki cs. oklt. I. 107.) Terra Oragh, Orath. (1378: U. o. I. 183.) Particula terre Orathfelde. (1415: Dl. 29228.) Terra Orad. Monticulum rotundum Orathhalma. Oradhalma. (1420. körül: DL 28795., 1433: Dl. 28972., 1447: Dl. 28833.) A Nádas folyó mentén, Nádas (azaz Magyar-Nádas), Andrásháza sat. vidékén feküdt. E vidéken birtokos nemeseké volt.
Ordomános. Via que ducit de Saluasara in Ordomanus. (1391: Dl. 28758.) Poss. Ordomanus. (1391: Dl. 30724.) Via que ducit de poss. Salwasara ad poss. Ordomanus. (1455: Dl. 31148.) – Körösfő és Sálvására (ma Sárvásár) szomszédságában feküdt, Bántfy-Hunyadtól k.-d. felé.
Oroszfája. (Oroszfa. Oroszi.) Oruzfaya. (1297: Dl. 30361., 1391: Dl. 29203., 1393: Múz. llt.) Nobilis de Wruzfaya. (1335: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. l. n. 98.) Nobilis de Wruzfa. (1349: gr. Teleki cs. oklt. I. 90.) Wruzfa. (1369: Kállay cs. llt.) Wruzfaya- (1381: Dl. 26871.) Orozphaya. (1397: gr. Teleki cs. oklt. I. 257.) Horozfaya. (1404: U. o. 298.) Orozfaya. (1426: Dl. 27008., 1464: Dl. 27177.) Orozfaya. Poss. Orozy predicta. (! 1429: Dl. 28809.) Poss. Orozfaya. (1429: Dl. 27011., 1430: gr. Teleki cs. oklt. I. 526., 529., 1445: gr. Teleki cs. oklt. II. 19., 1487: Dl. 27219., 1493–1494. körül: Dl. 30307., 1495: hg. Eszterházy cs. kismartoni llt. 45. M. 285., 1500: Dl. 27101., 27100., 1502: Dl. 16167., 1507: Dl. 28555.) Poss. Orazfaya. (1446: gr. Teleki cs. oklt. II. 21.) Orozfaya nobilium etc., Erdelj ac Nicolai de Vyzakna. (1461: Dl. 25989. 6. b.) Poss. Orozffaya. (1504: Dl. 21366., 1510: Dl. 36405. pag. 296. n. 1.) Olykor (pl. 1502-ben) Tordavármegyéhez számítják. Az Oroszfá(ja)i, rődi Cseh, a Galaczi, a somkereki Erdélyi, (farnasi Veres, kendi Balád-fi, Betleni, Kendi, patai Dezső), a Vizaknai, a Toroszkai, nádasdi Ungor, dam(y)sosi Árka, Szobi, a Zalaházai vagy zalaházai Zalai, apa-nagyfalusi Apafi, a Tuzsoni vagy tuzsoni, méhesi sat. Tamási vagy Tamás-fi, tuzsoni Bolgár, hosszúaszói Francziás, Bogáti, széplaki Bordi, a Parlagi, Pak(o)si, enyingi, laki vagy szigeti Török, razvai Horvát, az oroszfá(ja)i vagy dobokai Besenyei, Betleni és losonczi Bánfi családoké volt. – 1461-ben ötvenedet fizető oláh jobbágyok is laktak itt. 1426-ban Sós Mátyás, 1464-ben Czigán Pál és Barta István, 1500-ban Egyed Mihály, Péter Gáspár, Vég (Wegh) Ferencz és Kása László nevű idevaló jobbágyok szerepelnek. – Kolozsvármegye keleti felében, Tekétől d.-ny. találjuk.
Ó-Sármás. L. Sármás helység a.
Ozd(i)-Szent-Péter. L. Szentpéter helység a.
Öl(y)ves. Poss. Wlues, Wleues. (1321: Dl. 2049.) Poss. Wlues. (1338: Dl. 29126.) Poss. Ewlwes. (1440: Dl. 28233., 27023., 30174., 1441: Dl. 30802., 1442: gr. Teleki. cs. oklt. II. 9., 1453: Dl. 27168., 1458: Dl. 36392. pag. 27. n. 1., 1460: Dl. 36392. pag. 102. c. n. 1., 1468: Dl. 30884. és gr. Erdődi cs. galgóczi llt., 1479: Dl. 36395. pag. 12. n. 1., 26912., 1480: Dl. 26913., 26914., 1508; Dl. 26828.) Poss. Elwes. (1440: Dl. 30178., 1441: Dl. 30179., 1442: Dl. 30180., 36390. pag. 94. n. 2.; n. 3., 1447: Dl. 26397., 1468: Dl. 36393. pag. 46. n. 3., 1475: Dl. 26907.) Kenezius in Vlues. (1446: gr. Teleki cs. oklt. II. 23.) Ewlwes. (1449: Dl. 36391. pag. 95. n. 1.) Poss. Elywes. (1468: Dl. 26413.) Olykor (pl. 1442-ben és 1460-ban) Tordavármegyéhez számítják, de, úgy látszik, inkább Kolozsvármegyében feküdt. – A Diódi vagy Gyógi másként Feldiódi, Feldiógi, Felgyógi sat., Farnasi vagy farnasi Veres, Nagyvölgyi, Kecseti, Rápolti, a Hunyadi, Gyulakutai, a harinnai Farkas családoké, Agmándi vagy Kecseti Péter váczi püspöké, (a farnasi Veresek után még a) monoszlai Csupor Miklós erdélyi vajdáé s tőle az Alföldieké vagy alföldi Nagy-oké is volt. – Kenézét 1446-ban említik. – Ma Nagyölyves, Szászrégentől ny.-d., Maros-Tordavármegyében. (V. ö. Magyarorsz. műemlékei. II. 490. l.)
Őr. Villa Eur. (1320: Dl. 1991.) Poss. Eur filiorum Beke de Ikloud. (1392 vagy 1393: Dl. 28769.) Kenezius in Ewr commorans. (1448: Dl. 36391. pag. 29. n. 1.) Poss. Ewr. (1455: Dl. 36407. pag. 72. n. 3, 1458: Dl. 36392. pag. 12. n. 1., 1460: losonczi Bánffy cs. llt., 1466: Dl. 26792., 1467: Dl. 27330., 29051., 1469: Dl. 36393. pag. 135. n. 4., pag. 141. n. 2., 1470: Dl. 26901., 26902., 1471: Dl. 36393. pag. 104. n. 2., 1476: Dl. 36406. pag. 66. n. 1., Dl. 36403. pag. 166. n. 2., 1478: Dl. 26910., 1482: Dl. 27370., 26925., 26926., 1483: Dl. 36395. pag. 65, n. 1. és losonczi Bánffy cs. llt., 1492: Dl. 36398. pag. 90. n. 1., 1493: Dl. 36398. pag. 142. n. 1., 1501: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. n. 777., 780., 1510: Dl. 36399. pag. 131. n. 1., 1514: Tört. Tár. 1904. 229. l. és Dl. 27408., 28022., 1519: Dl. 36402. pag. 148. n. 1.) Az Iklódi, iklódi Beke-fi, iklódi, temeseli vagy temeshelyi Dézsi, szopari, méhesi sat. Tót, szopori Szentgyörgyi, Valkai, Tamásfalvi és Kémeri családoké, s (az Iklódiak után) Kovács István királyi sókamaraispáné, (az Iklódiak és az iklódi Beke-fiek után) a Raguzai Olasz Franké és fiáé Jeromosé, és (szintén az Iklódiaktól és az iklódi Bekefiektől zálogban, bírságképen) az erdélyi vajdáé is volt. – Kenézét 1448-ban említik. – Ma Mezőőr, Kolozsvártól kissé távolabb k.-d., a megye határszélén.
Örked. L. Erked néven.
Örményes. (Örményös. Örvényes.) Poss. Ermenus. (1321: Dl. 30606., 1377: Dl. 26986.) Poss. Hermeneus. (1329: Dl. 28723.) Poss. Ewrmenus. (1329: Anjouk. okmt. II. 394., 1336: Dl. 30295.) Sacerdos de Hermenus, Ermenus, Ormenus. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 93., 104., 109.. 120., 131., 138. l.) Poss. Eurmenes. (1369: Dl. 26865., 1373: Dl. 26984.) Kenezius et volahi de poss. Evrmenes. (1415: gr. Teleki cs. oklt. I. 413.) Poss. Ewmenes. (1455: Dl. 14978.) Poss. Ewrmenes. (1455: Dl. 14983., 27313., 1494: Dl. 29561.) Kenez de Ewrmenes. (1480: Dl. 26914.) A XV. században, úgy látszik, állandóan, 1453-ban azonban kétségtelenül a dobokavármegyei Buza városhoz számították. Ehhez képest 1470-ig a Pelsőcziek vagy Vámosiak avagy pelsőczi Bebekek, (felében tőlük zálogban egy ideig a Hunyadiak), azután a dengelegi Pongráczok, majd utánok bizonyára Korvin János és családja, azután pedig gergelylaki Buzlai Mózes tartották birtokukban. 1507–1510. táján az Ujlaki Lőrincz herczeg felesége Katalin asszony, mint dengelegi Pongrácz-leány tartott jogot Buza várossal együtt kétségkívül e helységhez is. – Már az 1330-as években egyházas hely. – 1480-ban a dengelegi Pongrácz Mátyás itteni kenéze (Juga) szerepel. – Ma Mezőörményes, a megye keleti részében, a torda-aranyosmegyei határon.
Öskelő. (Öskölő.) Másként Eskelő. – L. e néven, Dobokavármegyében.
Palatka. (Palatk. Palatkó. Palotka.) Poss. Palathka. (1296: Magy. Tud. Akadémia kézirattára, 1348: Múz. llt., 1358: U. e., 1419: Dl. 26861., 26867., 1421: Dl. 30429., 1430: Dl. 36407. pag. 113, n. 2. pag. 114. n. 3., 1444: Dl. 27025.; 1478: Dl. 27208.) Terra Palatka. (1312: Dl. 30598.) Poss. Palathko. (1344: Anjouk. okmt. IV. 419.) Palathka. (1352: Dl. 28730., 1480: Dl. 36365. pag. 16. n. 2.) Poss. Palachk. (1357: Anjouk. okmt. VI. 531.) Palothka (filiorum Janka). (1461: Dl. 25989. 3. a.) Poss. Magyarpalothka, Olahpalothka. (1499: Dl. 27392.) Poss. Olahpalathka. (1501: Dl. 36405. pag. 97, n. 1.) Poss. Palothka. (1501: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. n. 777., 780.) Poss. Palathka. Olahpalathka. (1508: Magy. Tud. Akadémia kézirattára, 1599: Dl. 27404.) A Palatkai vagy Ősi másként ősi Janka-fi vagy Ivánka-fi (és a szegei Vas, zálogban, Oláh-Palatka) családé volt. 1480-ban Bíró Bertalan itteni, s Balassa Mihály volt itteni lakos szerepel. 1461-ben ötvenedet fizető oláh jobbágyok is laktak itt. – Ma csak Magyarpalatka helységet ismerünk, Kolozsvártól kissé távolabb, k.-é.
Pán(y)ik. (Pánit. Pányit.) Poss. Panyk. (1391: Dl. 26872., 1483: Dl. 36395. pag. 76. n. 1., 1486: Dl. 36397. pag. 64. n. 1., 1500: Dl. 36405. pag. 52. n. 1.. 1523: Dl. 36400. pag. 105. n. 1.) Poss. Panik. (1441: Dl. 36390. pag. 71. n. 1.) Pred. Obanyk. (1456: Dl. 36403. pag. 29. n. 2.) Panik. (1461: Dl. 25989. 1. b.) Poss. Panyth. (1469: Dl. 36393. pag. 147. n. 2., n. 3., 1525: Dl. 36405. pag. 377. n. 1.) A G(y)erővásárhelyi másként g(y)erő-vásárhelyi vagy vásárhelyi G(y)erő-fi vagy G(y)erő, a szent-királyi vagy topa-szent-királyi Gesztrágyi, (Lónai, Szentpáli), czegei Vas s a Szamosfalvi másként szamosfalvi G(y)erő-fi vagy G(y)erő családoké volt. – 1461-ben ötvenedet fizető oláh jobbágyokkal. – Ujabban Pányik, Bánffy-Hunyadtól k.-d. Bizonyára ez a helység értendő az alatt a «poss. Banid» alatt is, melyet 1345-ben Bedecstől elkülönítettek. (Múz. llt.)
Papfalva. Sacerdos de Popfalua. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 103., 113., 122., 123. l.) Poss. Popfolua. (1357: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 216., 1362: U. o. 240., 241.) Poss. Papfalua. (1399: Dl. 26763.) Poss. Papfalwa. (1430: Dl. 36407. pag. 107. n. 1., 1433: Dl. 28973., 1447: Erd. Múz. llt., 1492: Dl. 36398. pag. 101. n. 1., 1493: Dl. 36405. pag. 26. n. 1., 1498: Dl. 36403. pag. 209. n. 2., 1508: Dl. 36399. pag. 224. n. 1.) Plebanus de Papfalwa. (1449: Dl. 36391. pag. 107. n. 1., 1468: Dl. 36394. pag. 19. n. 2.) Papfalwa. (1467: Dl. 36393. pag. 16. n. 2.) Scolasticus de Papfalwa. (1471: Dl. 36393. pag. 96. n. 1.) A Papfalvi, szamosfalvi Gyerő-fi, (sólyomkői Menhár), a papfalvi Csorong vagy Csoronk, a papfalvi Szász családoké s Papfalvi Lászlótól, végrendeleti hagyományként, 1492. óta az itteni parochiális egyházé és a kolozsvári domonkosoké, a papfalvi Csoronk családtól pedig zálog, majd örökös vétel czímén a kolozsmonostori apátságé is volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. Az idevaló plébánosokat 1449-ben, 1468-ban, 1492-ben, az idevaló tanítót 1471-ben említik. Ugyancsak 1492-ben: Máté János itteni bírót, Fodor Pál itteni templom-atyát, továbbá Máté Mihály, Bakos Balázs, Tót István, Veres Vincze, Tót János, Oszvald János, Nagy (Magnus) Balázs és Horvát Máté itteni lakosokat is megnevezik. Ugyanekkor a Szent-Andrásról nevezett itteni parochiális egyházat, e helység határában a Szent-János (talán inkább a: Szent-Iván) egyházát, továbbá az országot mellett Ördöggát (Ewrdeggat) nevű helyet, a Henke-uta nevű utat, a Kőkut-Feljáró (Kekwth Felyaro) nevű határ-helyet is megemlítik, a helység közelében levő szőllőkkel együtt. – Kolozsvár mellett é.-ny. találjuk.
Paszmos. (Pasznos. Paszpos.) Poss. Pozpus. (1319: Anjouk. okmt. I. 516. és Dl. 1964., 1319. 1323: Dl. 1973.) Sacerdos de Pazpus, Piczpus, Posmus. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 93., 111., 122. l.) Poss. Pazmos. (1443: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lad. 98. fasc. 8. n. 4. és losonczi Bánff, cs. oklt. I. 647., Dl. 30437., 13718., 1453: Dl. 30826., 1457: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 700., Dl. 30196., 1464: Dl. 27490., 27492., 1502: Dl. 16167., 36404. pag. 174. n. 1.) Plebanus de Paazmos. (1465: Dl. 30855.) Poss. Wazmus. (1473: Dl. 16167.) Poss. Paznos. (1503: Dl. 27104.) A Szécsényi, szécsényi Salgai, (kusali Jakcs), losonczi Dezsőfi, losonczi Bánfi, Losonczi, Hunyadi, horogszegi Szilágyi, Szobi (és a Ráskai) családoké volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. Plébánosát 1465-ben is említik. – Hol Kolozs- hol (többször) Dobokavármegyéhez, egy ízben, 1457-ben, Tordavármegyéhez számítják. Ma Kolozsvármegyében fekszik, Tekétől é.-k., a régi Kolozs, Doboka és Torda vármegyék összeszögellésénél.
Pata. Patha. (1348: Dl. 28729., 1380: Dl. 26760., 1461: Dl. 25989. 1. b., 1473: Dl. 36393. pag. 164. n. 1., 1482: Dl. 36395. pag. 42. n. 2.) Via qua vadit versus villam Patha. (1366: Dl. 30691.) Poss. Patha. (1398: Múz. llt., 1404: Dl. 28589., 1410: Dl. 26994., 1426: Dl. 26771., 1430: Dl. 36407. pag. 111, n. 6., 1439: Dl. 27020., 27021., 1440: Dl. 36390. pag. 46. n. 4., 1442: Dl. 27163., 26782., 1450: Dl. 36391. pag. 111. n. 3., 1451: Dl. 36406. pag. 48. n. 4., 1453: Dl. 26890., 1457: Dl. 36403. pag. 32. n. 2., 36405. pag. 2. n. 2., 1458: Dl. 36392. pag. 17. n. 1., 1464: Dl. 26791., 1465: Dl. 26787., 1484: Dl. 36395. pag. 105. n. 1., 1491: Dl. 26931., 1497: Dl. 26946., 36403. pag. 168. n. 1., 1499: Dl. 36403. pag. 252. n. 1., 1501: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. n. 777., 778., 1517: Dl. 36402. pag. 79. n. 1., 1518: Dl. 36402. pag. 88. n. 1., pag. 104. n. 1.) Poss. Eghazaspatha. (1429: Dl. 27010.) Poss. Eghazpatha. (1430: Dl. 27014.) Poss. Alsopatha. (1473: Dl. 26905:) Predium Korpafewlde intra metas poss. Patha. (1482: Dl. 26920.) Poss. Felsew Patha. (1516: Dl. 36402. pag. 1. n. 1.) Poss. Maghyarpatha alio nomine Fewesewpatha. (1525: Dl. 36401. pag: 51. n. 1.) Ez adatok szerint, ez időben két ilynevű helység állt egymás mellett, úgy mint Alsó-Pata, melyben valószínűleg oláhok, laktak, és Felső-Pata másként Egyházas vagy Magyar-Pata. 1450-ben a Sóskut nevű forrást és a Bakótava (Bakothawo) nevű völgyet, 1482-ben a Korpafölde nevű pusztát (l. ennél külön is), 1484-ben a Háshegyalja (Hasheghallya) nevű rétet, 1517-ben pedig a Lovakfüve (Lowakfewwe) nevű rétet és az Aknamegycserje (Aknamegycherye) nevű berket említik határában. 1398-ban Fodor János, 1450-ben Bőtes (Bevthes) Dénes, 1473-ban Zöld László, 1482-ben Székely György, 1484-ben Csincs (Czincz) János, 1497-ben pedig Dank Pál, Kovács Máté és Nagy Balázs itteni jobbágyok szerepelnek. – A patai vagy mérai Dezső-fi, Patai vagy patai Székely, gyulai Porkoláb, patai Salom-fi vagy Salamon-fi, szentiváni Tatár, az esztánai Nemes; a patai vagy elekesi Bakó vagy Bakó-fi, a patai Barta, Magyari és Vagyos, a patai Boka, (uj-budai Hencz), Szomordoki; a Rődi vagy rődi Cseh, ródi Kályán vagy Kályáni; a Györgyfalvi, györgyfalvi Henke, györgyfalvi Butó, Szilkereki, Somogyoni, Kendi, Bádoki, báldoni vagy györgyfalvi Nagy, Récsei, (veresmarti Czikó, dengelegi Pongrácz), szent-annai Gyulakutai, Nagymihályi vagy nagymihályi Nagy másként györgyfalvi, szent-annai vagy nagymihályi Polyák, szamosfalvi Gyerő-fi; a Fodorházi, másként fodorházi Korpádi, mániki Góltövi vagy Gáltői, a kusalyi Jakcs vagy Jakab-fi családoké s (a ródi Csehek után zálogban egy ideig) Markos János Kolozsvár városi bíróé is volt. – Ma Pata, Kolozsvártól nem messze, k.-d.
Péntek. (Péntök. Pintek. Pénteki.) Poss. Penthwk. (1822: Dl. 30294., 1388: U. o.) Sacerdcs de Pintuch, Pintuk. Pentyk, Poutok. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 93., 107., 130., 138. l.) Pess. Pyntek. (1439: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lad. 98, fasc. 25. n. 2.) Poss. Pentek. (1443: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lad. 98. fasc. 8. n. 4. és losonczi Bánffy cs. oklt. I. 647., Dl. 30437., 13718., 1453: Dl. 30826.) Poss. Penthek. (1455: Dl. 27312., 1457: Dl. 30386., 1458: Dl. 36392. pag. 12. n. 1., 1473: Dl. 16167., 1489: Dl. 27379., 1503: Dl. 27104.) Poss. Pinthek. (1457: Dl. 30196., losonczi Bánffy cs. oklt. I. 700., 1462: Dl. 27175., 1502: Dl. 16167., 36404. pag. 174. n. 1.) Villa Penthek. (1464: Dl. 27490.) Poss. Pentheky. (1464: Dl. 27492.) Plebanus de Penthek. (1465: Dl. 30855.) Iobagiones in Penthek. (1486: Hunyadiak kora. XII. 337.) Olykor (pl. 1453-ban) Dobokavármegyéhez számítják, de inkább Kolozsvármegyéhez tartozott. – A Kökényes-Renold-nembeli Renold ispáné, ennek magvaszakadtával (1322.) a Kacsics-nembeli palásti vagy kentelekei Radó-fi és Libercsei, majd ezektől egyezségileg (1388. óta) a szintén Kacsics-nembeli Szécsényi, szécsényi Salgai, továbbá (a kusali Jakcs), losonczi Dezső-fi, losonczi Bánfi, Losonczi, Hunyadi, a Váy(a)dai és Toldalagi (valószínűleg inkább csak névleg), horogszegi Szilágyi, Szobi (s a Ráskai) családoké volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. – Plébánosát 1465-ben is említik. 1462-ben itteni német nevű jobbágyok szerepelnek. – Ma Szászpéntek, a megye k.-é. sarkában.
Pete. (Petelaka. Petetelke. Petetelöke. Pétörtelöke.) Poss. Pethurteluke. (1296: Magy. Tud. Akad. kézirattára.) Villa Pethelaka. (1334: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 463.) Poss. Peteteluke. (1344: Anjouk. okmt. IY. 419.) Terra Petetelke. (1375: Dl. 26867.) Poss. Petelaka. (1377: Dl. 26869., 1419: Dl. 26861., 26867.) Poss. Pethelaka. (1417: Dl. 10548., 10543., 10544.) Poss. Pethe. (1430: br. Kemény cs. llt. és Tört. Tár. 1907. 92. L. 1501: Magy. Tud. Akadémia kézirattára, Dl. 36405. pag. 104. n. 1., pag. 135, n. 1., 1508: Magy. Tud. Akadémia kézirattára, 1509: Dl. 27404.) Poss. Pethee. (1444: Dl. 27025.) Pethe (filiorum Janka). (1461: Dl. 25989. 3. a.) Poss. Olahpethe. (1499: Dl. 27392.) A Palatkai vagy Ősi másként ősi Janka-fi vagy Ivánka-fi, (Váradjai és Toroszkai) családoké volt. – 1461-ben Pete helységben ötvenedet fizető oláh jobbágyok is laktak. Csakugyan 1499-ben Oláh-Pete helység is fölmerül. Ma e tájon csupán Magyarpete nevű helységet ismerünk, Kolozsvártól kissé távolabb, é.-k., a megye határszélén.
Pétörteleke. (Péterteleke. Pétertelke.) Másként Szomordok. – L. e néven.
Petri. Poss. ambe Petri. (1370: Dl. 29174.) Nagyetry. (1428: Dl. 26772.) Poss. Kyspetrj, Naghpetri. (1484: Dl. 36396., a borítékon.) Poss. Kyspetri. (1503: Dl. 28668.) Poss. Kyspethry, Naghpethry. (1523: Dl. 36402. pag. 310. n. 1.) Kyspethry. (1524: Dl. 36400. pag. 290. n. 2., V. ö. u. o. pag. 291.) Mikor I. Lajos király 1370-ben Almás várát a pelsőczi Bebekeknek adományozta, a két Petrit kivette az adományozásból s magának tartotta fenn. Később azonban e- két helység, úgy látszik, mégis állandóan Almás várához (l. ott) tartozott. Korvin János, mint Almás vár ura, 1503-ban Kis-Petrit kifejezetten, és bizonyára Nagy-Petrit is bírta; 1523-ban pedig Somi Gáspár, szintén Almás vár ura, kétségtelenül mindakettőt. – 1486-ban a Mindenszentek tiszteletére Kis-Petriben épült egyházat említik, a mellette fekvő temetővel. Ugyanekkor Demeter pap itteni plébános, Sebestyén clericus volt idevaló tanító, a kis-petri és nagy-petri bírák s Pál, Czigán (Czygan), Nagy (Magnus), Máté, Barta, Szántó kis-petri, Arács (Arach) és Nagy (Magnus) nagy-petri jobbágy-családok tagjai szerepelnek. De már előbbi időből (1428-ból) ismerjük Bartályos (Barthalyws) nagy-petri lakost, a ki a nemes Mérai családba házasodott. Később pedig, 1521–24, közt újra a kis-petri Pál család egyik tagja, Benedek merül föl, a ki a nemes várczai Sándor családból nősült. – Ma Kispetri és Nagypetri, Bánffy-Hunyadtól é.-k.
Pinár. L. Tordavármegyében.
Pon(g)vatelök (puszta). Terra Ponuateluk. (1331: Dl. 2675. és Anjouk. okmt. II. 546.) Pred. Pungwateluk. (1348: Dl. 28729.) A Frátaiaké és Nova(j)iaké volt ekkor s Fráta határában feküdt.
Poszpus. Azaz Paszmos. – L. e néven.
Pulyon. L. Dobokavármegyében.
Puszta-Kamarás. Poss. populi ville Camaras. (1335: gr. Teleki cs. oklt. I. 52.) Poss. Kamaras. (1325: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 50., 1349: U. o. 161., 1461: Dl. 27036., 1463: Dl. 26893.) Villa Kamaros. (1329: Anjouk. okmt. II. 398.) Poss. Puztakamaras. (1421: Dl. 27006., 1456: Dl. 27898. és losonczi Bánffy cs. oklt. I. 698.) Foss. Puzthacamaras. (1428: Dl. 30294.) Poss. Kamoras. (1458: Dl. 27317.) Foss. Puzthakamaros. (1462: Dl. 27907.) Poss. Camaras. (1463: Dl. 27908., 1473: Dl. 16167.) Poss. Pwzthakamaras. (1467: Dl.27197., 1506: Dl. 36811.) Poss. Pwznakamaras. (! 1495: Dl. 27982.) Olykor, de úgy látszik, tévesen, Dobokavármegyéhez számítják. A XV. században és később a belsőszolnokvármegyei Bálványos várához tartozott. Eredetileg a Kökényes- Renold-nemzetség, és ennek kihalása után (1322.) a palásti vagy kentelekei Radó-fi, (közben a Szécsényi), majd annak kihalása után (1421., 1424.) a Szántai más néven Laczkházi vagy Nempti (ismét másként szántai Laczk vagy Laczk-fi) és ennek kihalása után (1456.) a losonczi Dezsőfi, Vár(a)dai, (vingárti Geréb, Szentiváni), nádasdi Ungor (és domsusi Árka) családoké, s a váradi püspökségé volt. – 1506-ban a váradi püspök itteni jobbágyai: IzsóIsó) László és János s Ozvald (Oswald) Tamás. – Ma Pusztakamarás, Kolozsvártól keletre.
Puszta-Szilvás. L. Szilvás helység a.
Rádla. L. Dobokavármegyében.
Rákos. Poss. Rakos. (1456: Dl. 26891., 1500: Dl. 28663.) A hol Torda-, hol Kolozsvármegyéhez számított Léta várához (l. ott, Tordamegyénél) tartozott. Úgy látszik, már inkább (1500-ban határozottan) Kolozsvármegyében feküdt. Ma Oláhrákos, Tordától kissé távolabb ny.-é., Torda-Aranyosvármegyében.
Remete. Remethe. (1439: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 625., 1451: Erd. Muz. llt., 1519: Dl. 36402. pag. 151. n. 1.) Poss. Remethe. (1473: Dl. 36393. pag. 121. n. 2., 1519: Dl. 36402. pag. 124. n. 1.) Sebesvár várához tartozott, s ez időben a losonczi Bánfiaké volt. – Ma Hodosfalva helységhez tartozó puszta, Bánffy-Hunyadtól ny.-é., a Sebes-Körös mentén.
Répafalva. (Répa.) Poss. Repafalwa. (1381: Dl. 28357. és losonczi Bánffy cs. oklt. I. 361., 1467. körül: Dl. 32385., 1473: Dl. 16167., 1507: Dl. 28554., 1509: Dl. 28561.) Poss. Repafalua. (1390: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lad. 98. fasc. 19. n. 7.) Poss. Repa. (1495: Dl. 27982.) A Losonczi, losonczi Bánfi, losonczi Dezsőfi, nádasdi Ungor, domsusi Árka és Szobi családoké volt. – Rendszerint Kolozsvármegyéhez számítják. Meglehet azonban, olykor Tordavármegyéhez is tartozott. – Ma Alsórépa és Felsőrépa, Maros-Tordavármegyében, Szászrégentől északra.
Rosk. Poss. Roosk. (1319: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 48.) Poss. Roskh. (1509: Dl. 36399. pag. 308, n. 1., 1519: Dl. 36402. pag. 151. n. 1.) A Losonczi (XIV. század) és losonczi Bánfi családé volt. 1519-ben Tordavármegyéhez számították. – Azon a vidéken feküdt, a hol a mai Besztercze-Naszódmegye, Maros-Tordamegye és Kolozsmegye összeér, a besztercze-naszódmegyei Monor, Gledény sat. táján.
Rőd. Nobilis de Revd. (1292: Dl. 30101.) Reud. (1324: Dl. 2256. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 388.; 1367; Dl. 30693.) Poss. Rewd. (1377: Dl. 28754., 1418: Dl. 27003., 1428: gr. Teleki cs. oklt. I. 610., 1430: Dl. 36407. pag. 121. n. 7., 1440: Dl. 36390. pag. 46. n. 4., 1442: Dl. 36390. pag. 94 n. 1., 1476: Dl. 36403. pag. 119. n. 1., 1493: Dl. 36398. pag. 112. n. 1., 1498: Dl. 36403. pag. 218. n. 1., gr. Teleki cs. oklt. II. 230., 1499: Dl. 36403. pag. 254. n. 1., 1501: Dl. 36405. pag. 120. n. 1., Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. n. 777., 780., 1503: Dl. 36399. pag. 7. n. 1.) Poss. Reud. (1398: Múz. llt., 1418: Dl. 27004.) Rewd. (1426: Dl. 26771., 1460: Dl. 36392. pag. 102. c. n. 4., 1461: Dl. 36392. pag. 141. n. 5., Dl. 25989. 1. b., 1468: Dl. 36393. pag. 46. n. 1., 1482: Dl. 36395. pag. 42. n. 2.) Rewgd, Reed: (1441: Dl. 28384.) Rewth. (1463: Dl. 28994.) Rewdh. (1499: Dl. 36403. pag. 270. n. 1.) Plehanus de Rewd. (1499: Dl. 36403. pag. 254, n. i.) Poss. Magyar Rewd. Olah Rewd. (1500. körül: Dl. 36334., 1503: Dl. 36405. pag. 236. n. 1.) Poss. Olah Rewd, Maghyar Rewd. (1521.: Dl. 36400. pag. 8. n. 1.1 A Rődi vagy rődi Cseh, (somkereki Erdélyi, turcsányi Nagy), rődi Kályán vagy Kályáni, Macskása (paraszt), patai Dezső-fi családoké s (a rődi Csehek után egy ideig zálogban) Szabó Máté Torda városi polgáré és Péter oláh-fenesi plébánosé is volt. – 1428-ban a rődi Kályáni (Kályán) család itteni, már 1418-ból ismert ősi házát és curiáját említik, melyet ekkor Mihály a patai Dezső-fieknek és Cseheknek engedett át; továbbá a. Nagyerdőt, a Vaspéterpatakát (Ajton helység felé), a Vadverempataka nevű erdőt (Györgyfalva helység felé), a Bidespataka nevű folyócskát a mellette elterülő erdővel, végül a Királymezőfejő (Kyralmezewfeyw) nevű erdőt és más erdőket; 1476-ban a Középerdő (Kezep Erdew) és Harmaderdő (Harmad Erdew), 1501-ben a Csonka (Chonka) és Gyar nevű erdőket (Csány helység felé), 1503-ban pedig az Erdőfő (Erdewfew) nevű rétet. – «Rőd» egyházas hely volt. Plébánosa 1499-ben az itteni földesurnak kölcsönt adott. De már 1398-ban oláh kápolna is állt e helységben, kétségkívül Oláh-Rődön. «Rőd»-ön 1460-ban Székely Jakab, Varga Bertalan, Peterdi János és Patantyús (Pathanthyws) György; 1461-ben Bene-fi Antal, Kardos Mihály, Jakab deák (1468-ban is) és Székely György; 1476-ban Sebestyén (Sebestyen) János, Deák Mátyás, Kis Péter (oláh), Erdőháti István és János (oláh); 1482-ben Peterdi János, Czakó Gellért, Péter és Mihály; 1500. körül Magyar-Rődön Nagy, Darvas és Szász, Oláh-Rődön pedig Seres nevű lakosok szerepelnek. 1461-ben ötvenedet fizető oláh jobbágyok is laktak itt. – Ma Rőd, Kolozsvártól d.-k., a megye határszélén.
Rücs. (Rics.) L. Tordavármegyében.
Sajó. Caput (fluminis) Soyou. (1228: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 6.) Poss. Sayo. (1319: U. o. 48. és gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lad. 98. fasc. 7. n. 1., 1435: losonczi Bánffy cs, oklt. I. 605., 1439: U. o. 626., Dl. 27161., 1446: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 653., 1463: Dl. 30826., 1455: Dl. 27312., 1457: Dl. 30196. és losonczi Bánffy cs. oklt. I. 700., 1458: Dl. 30339., 1461: Dl. 36392. pag. 111. n. 1., 1464: Dl. 27490., 27492., 1467. körül: Dl. 32385., 1473: Dl. 36393. pag. 130, n. 1., 16167., 1483: Dl. 36395. pag. 84. n. 1., 1489: Dl. 27379., 1502: Dl. 27777., 27778., 36405. pag. 222. n. 1., 36406. pag. 139. n. 1., 1503: Dl. 27104., 1515: Dl. 28489.) Poss. seu villa Nogsoyou. (1319: Dl. 1964. és Anjouk. okmt. I. 516, és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 339.) Poss. Nogsayou. (1319., 1323: Dl. 1973, és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 340.) Sacerdos de Bojano superiori, Bayano superiori. (1332–1337: Páp. tiz. 1. Mon. Vatic: I/1. 91., 93. l.) Sacerdos de Soyo. (U. o. 100., 109., 138. l.) Plebanus de Soyo. (U. o. 104. l.) Sacerdos de Sorano Superiou, Sonyano Maiori. (U. o. 130. 1.) Poss. Sayou. (1381: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 362.) Poss. Nagsayo. (1439: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lad. 98. fasc. 25. n. 2., 1443: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 647. és gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lad. 98. fasc. 8. n. 4.) Poss. Nagysao. (1443: Dl. 30437., 13718.) Poss. Zayo. (1446: Dl. 36391. pag. 11. n. 1.) Poss. Sayo, Alsosayo. (1453: Dl. 30826.) Poss. Kys Sayo. (1474: gr. Erd(ídy cs. galgóczi llt, lad. 98. fasc. 8. n. 11., Dl. 27199., 1483: Dl. 36395. pag. 67. n. 2., 1507: Dl. 27110.) Poss. Felsewsayo. (1492: Dl. 26812., 1508: Dl. 27111., 28561.) Poss. Felsew Sayo. (1495: Dl. 27982., 1507: Dl. 28554., 1508: Dl. 26827.) Also Sayo. (1502: Dl. 16167., 36404., 1504: gr. Teleki cs. oklt. II. 267.) Három vármegye határvidékén feküdt. Leginkább Kolozs-, gyakran Doboka-, s néha (1457.) Tordavármegyéhez számítják. Kolozsvármegyéhez, úgy látszik, inkább Kis- vagy Felső-Sajó tartozott; Nagy- vagy Alsó-Sajó pedig Dobokavármegyéhez. Ma Kissajó és Nagysajó, Beszterczétől d.-k., Besztercze-Naszódmegyében. – Nagy- vagy Alsó-Sajó eredetileg (1319. sat.) a Kacsics-nembelieké, Kis- vagy Felső-Sajó pedig (XIII., XIV. század) a Tomaj-nembelieké volt. Később, a XV. század harmadik évtizedétől kezdve, több-kevesebb időre Nagy- vagy Alsó-Sajó részei is a Tomaj-nembeliek (majd utánok mások) kezére mentek át. Ehhez képest a XV-ik században az itteni birtokállapot legrövidebben a következő: Nagy- vagy Alsó-Sajó a Szécsényi, szécsényi Salgai, s ezektől a (kusali Jakcs), Losonczi, losonczi Bánfi s a Hunyadi majd a horogszegi Szilágyi s később a Szobi, (a Ráskai) – ugyanennek és Kis- vagy F első-Sajó helységnek némely része ugyancsak a Losonczi és a Hunyadi, Kis- vagy Felső-Sajó zálogban a Losoncziaktól a Rédei, Demjéndi, Dési, Zalaházai vagy zalaházai Zalai, lónai Tőki és sólyomkői Ördög, ezenkívül ugyanez a helység a losonczi Dezsőfi, (Pásztói), majd a Dezsőfiek után a nádasdi Ungor, (domsusi Árka), Bátori, Betleni, Szobi, (Nádasdi), végül valamelyik Sajó a harinnai Farkas családé volt. – Már az 1330-as években egyházas hely (Nagy- és Felső-Sajó). – 1381-ben a Régönieknek vagy Losoncziaknak «Sajón» három (vagy három kerekű) malmuk állt.
Sálvására. Poss. regalis Saluasara. Via que ducit de Saluasara in Ordomanus. (1391: Dl. 28758.) Poss. Salwasara. (1399: Dl. 28768., 1451: Dl. 26785., 1455: Dl. 31148., 1473: Dl. 36393. pag. 121. n. 2., 1498: Magy. Tud. Akadémia kézirattára, 1498: Dl. 36397., 1500: Dl. 27393., 1519: Dl. 36402. pag. 151. n. 1.) Salwasara. (1493: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. n. 742., 743., Dl. 36347.) Poss. Salwassara. (1519: Dl. 36402. pag. 124. n. 1.) Kétségkívül Sebesvár (másként Hunyad) várához tartozott; s mint ilyen eleinte királyi birtok, később a losonczi Bánfiaké (s tőlök zálogban a Szarvadi családé is) volt. – A középkorból fenmaradt mai toronytalan (református) temploma csúcsíves alkotású. (Bunyitay. A váradi püspökség története. III. 425. l.) 1493-ban a Székely, Kis, Farkas, Albert és Bíró vezetéknevű itteni jobbágycsaládok tagjai szerepelnek. Vámját 1500-ban említik. – Ma Sárvásár, Bánffy-Hunyad közelében k.-d.
Sárd. Plebanus de Sard. (1332–1337: Páp. tiz. 1. Mon. Vatic. I/1. 115. l.) Nobilis de Sard. (1333: gr. Teleki cs. oklt. I. 96.) Poss. Sardu. (1358: U. o. 97.) Sard. (1368: Dl. 28747.) Poss. Sard. (1372: Dl. 26983., 1391: Dl. 26989., 1467: Dl.27043., 1481. körül: Dl. 36403. pag. 164. n. 1., 1486: Dl. 36397. pag. 62. n. 2., Dl. 36335., 1488: Dl. 36397. pag. 110. n. 2., 1500: Dl. 27099.) Saard. (1428: Dl. 26772.) Plebanus de Saard. (1449: Dl. 36391. pag. 107. n. 1.) Poss. Saard. (1450. körül: Dl. 36403. pag. 162. n. 1., 1467: Dl. 27182., 1498: Dl. 27090.) Ecclesia parochialis in poss. Saard. Domus seu curia principalis ibidem. (1453: Dl. 36407. pag. 41. n. 1. és pag. 64. n. 2.) A Sárdi, sárdi Budai másként Budai vagy Ujbudai, a Szomordoki, Földvári, Szancsali, Deáki, (szent-királyi vagy topa-szent-királyi Gesztrágyi), a gorbói vagy sárdi Uj, gyerő-monostori Kabos vagy Kabos-fi, (kis-kapusi Gyerő-fi), a sárdi Ha(t)czaki, (adámosi Horvát), az uj-budai Darabos, budai vagy uj-budai Hencz, a lónai Tőki, Szilkereki, sárdi Esztyéni, sárdi Kis és Szegő családoké volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. Plébánosa pl. 1449-ben szerepel; parochiális egyházát 1453-ban és 1488-ban is említik. Ma egy toronytalan, pálczaműves ablakú, csúcsíves templom-romot találunk e helységben. (Magyarorsz. műemlékei II. 438. l.) 1453-ban és 1488-ban Fekete Miklós, 1466-ban Vég (Weg) Péter, 1467-ben Veres László, Pap Pál, Kis (Parvus) Mihály, Veres Benedek, Török György, Vincze Mátyás, Magyar István, majd Kató Mussa (Katho Mwssa) és Benczer, 1471-ben Pál András, 1500-ban Daróczi Márton ide való vagy itt élt jobbágyokat említik. – A Sárdi család nemesi udvar-házaival. 1453-ban e helység végén halas-tó állott, melyet a Sárdiak közös költségen akartak helyreállítani és gátakkal ellátni. 1499-bea a sárdi Budaiak az e helység határában levő «fogott föld» nevű rét és «fogott-erdő vagy bárd-alja» nevű erdő (pratum fogothfewld, silva fogotherdew vel bardalya) fölött egyezkednek. – Ma Magyarsárd, Kolozsvártól kissé távolabb, ny.-é.
Sármás. (Saramás.) Villa Saramas. (1329: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. n. 626.) Terra nobilium de Suuk Sarmas vocata. (1329: Anjouk. okmt. II. 398.) Poss. Sarmas. Ecclesia parochialis in Sarmas. (1348: Zsuki cs. llt. P. 1.) Poss. Sarmas. (1335: gr. Teleki cs. oklt. I. 52., 1507: gr. Teleki cs. oklt. II. 299., 1515: gr. Teleki cs. oklt. II. 338., 341., 343., 344., 345., 347., 349.) Poss. Osarmas. (1402: Zsuki cs. llt. R. S. 2.) Poss. Sarmas hungaricalis, Sarmas walahalis. (1438: Dl. 27019.) Sarmas Michaelis de Swk. (1460: Dl. 25989. 6. b.) Poss. Magyar Sarmas, Olah Sarmas. (1467: Dl. 28408., 1468: Dl. 36393. pag.54. n. 2., gr. Teleki cs. oklt. II. 90., 1474: Dl. 36403. pag. 100. n. 1., 1479: Dl. 36395. pag. 9. n. 1., 1483: Dl. 36868:, 1488: br. Kemény cs. llt. és Tört. Tár. 1907. 101. l., 1491: Dl. 36398. pag. 40. n. 1., gr. Teleki cs. oklt. II. 183., 1496: Dl. 36398. pag. 40. n. 1., gr. Teleki cs. oklt. II. 214., Dl. 26940., gr. Teleki cs. oklt. II. 210., Dl. 36398. pag. 257. n. 1., 1502: gr. Teleki cs. oklt. II. 252., 1505: Dl. 26957., 1516: gr. Teleki cs. oklt. II. 351.) Poss. Zarmas. (1468: Dl. 27046.) Poss. utraque Sarmas. (1483: gr. Teleki cs. oklt. II. 159., 1484: gr. Teleki cs. oklt. II. 162.) Poss. Saarmas. (1477: Dl. 27062.) Magyar Sarmas. (1496: Dl. 36398. pag. 261. n. 1.) Olah Sarmas. (1496: Dl. 26942., gr. Teleki cs. oklt. Il. 215.) Poss. Saarmaas. (1514: gr. Teleki cs. oklt. II. 320., 321.) Két ily nevű helység volt, t, i. Magyar-Sármás és Oláh-Sármás. Kétségkívül előbbinek felel meg az 1402-ben említett Ó-Sármás helység. Ebben állhatott az 1348-ban egyszerűen «Sármás»-on fölsorolt parochiális egyház, melyet a Sukiak ekkor megejtett osztálya alkalmával közösnek hagytak. Ugyanekkor a Ludas felé (versus Ludas) vezető határrészt, a Petrösvölgye nevű völgyet, a Hegyes (Hygis) nevű hegyet, továbbá a Remetevölgye, Monyorós, Vágotterdő, Avas, Gyortyános, Kerekerdő és Vesszőserdő (Remetheweulge, Munoros, Wagutherdew, Auas, Gyurthyanus, Kerekerdew, Wezzeuserdew) nevű erdőket említik határában. A (Farnasi vagy farnasi Veres), Piski, a Suki, suki Darabos, zsolnai vagy szent-miklósi Pongrácz, somkereki Erdélyi, Geszti, Sándorházi vagy sándorházi Porkoláb, Ombozi vagy ombozi Kisfaludi, Haranglábi családoké s (a farnasi Veresek és a Sukiak után még) a monoszlai Csupor Miklósé is volt. – Ma Nagy- és Kissármás, Kolozstól keletre.
Saság. Poss. Saasadg, Saasag. (1263., 1296: Dl. 37213. 1580. évi hiteles másolat.) Terra Sassag. (1295: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 1. n. 35.) Terra Saasadg. (1297: Dl. 28708.) Poss. Sasagh. (1343: Dl. 28726., 1425: Kolozsmon. apáts. llt. Kolozsvárott, 1433: Dl. 28972.) Terra Zaasak. (! 1397: Dl. 28764.) Poss. Saasagh. (1415: Dl. 28784., 1430. körül: Dl. 28814.) Terra Saasag. (1437: Dl. 28824., 28827., 28828.) Terra Saasagh. Saasag. (1437: Dl. 28825., 28827.) Poss. Saasag. (147: Dl. 28833.) Mint a kolozsmonostori apátság birtoka, Bács és Nádas (Magyar-Nádas) helységekkel volt határos.
Sebes.a) Poss. Nagh Sebes. (1493: Magy. Tud. Akadémia kézirattára.) Poss. Naghsebes, Kyssebes. (1500: Dl. 27393., 1519: Dl. 36402. pag. 124. n. 1., pag. 151. n. 1.) A losonczi Bánfiaké, s tőlök zálogban (Nagy- és Kis-Sebes) a Szarvadi családé is volt. 1493-ban Sós Miklós és György, Kende és Mánus nagy-sebesi jobbágyok szerepelnek. – Bánffy-Hunyadtól nyugat felé Kissebes és Nagysebes néven ma is megtaláljuk. – b) L. Dobokavármegyében.
Sejter. (Sehter.) Poss. Nobilium de Reud Sehter vocata. (1366: Dl. 28742.) Berch montis Sehter vocati in commetaneitate possessionum Eur filiorum Beke de Ikloud et Bos vocatarum nobilium de Reud incipiendo. – Alább: Sehter Berch. (1392. vagy 1393: Dl. 28769.) Terra Sehter. Poss. Sehter vocata noviter per nobiles de Reud congregata. (1411: Dl. 28777.) 1366-ban a Rődieké. A XIV. század végén csak mint hegyet említik. 1411-ben egyrészről Torda város, másrészről pedig a rődi Cseh és rődi Kályán(i) családok tagjai osztozkodnak rajta. Utóbbiak «már előbb» lakosokat telepítettek e földre. – Bós és Ajtony szomszédságában feküdt, Kolozsvártól d.-k.
Septér. (Septir.) Poss. Septer. (1321: Dl. 30606., 1329: Dl. 28723., 1336: Dl. 30295., 1369: Dl. 26865., 1373: Dl. 26984., 1377: Dl. 26986., 1380: Dl. 29190., 1384: Dl. 26988., 1413: Dl. 10090.) Poss. Septeer. (1329: Anjouk. okmt. II. 394., 1493–1494. körül: Dl. 30307.) Villa Septer. (1340–1379: Dl. 27138.) Poss. Septer nuncupata in comitatu (!) de Ozd existens. (1360. körül: Dl. 31128.) Septher. Poss. Septher. (1380: Dl. 29189.) Villa Septeer. (1412: gr. Teleki cs. oklt. I. 388.) Poss. Septheer. (1426: Dl. 27008., 1509: Dl. 32572., 1519: Dl. 27415.) Septer nobilium. (1461: Dl. 25989. 6. b.) Poss. Sept(her). (1467. körül: Dl. 32385.) Poss. Septher. (1473: Dl. 16167., 1487: Dl. 27219., 1494: Dl. 29561., 1605: gr. Teleki cs. oklt. II. 428., 1507: Dl. 28555., 28557.) Poss. Septher a parte possessionis Wylak a plaga orientali, a quodcm lapide magno metali usque ecclesiam lapideam hungaricalem. (1495: Dl. 36398. pag. 219. n. 1.) Poss. Septhyr. (1502. Dl. 16167.) Septher. (1510: Dl. 32572.) A XIV. század közepe táján «Ozd megyéhez» számítja egy hiányos oklevél. Ozd alatt az ozdi főesperességnek is nevet adó hely értendő, melynek emlékét a Septértől nem messze d.-ny. fekvő mai Uzdiszentpéter tartotta fönn. Septért olykor (pl. 1502-ben és 1519-ben) Tordavármegyéhez számították. – 1495-ben az itteni magyar kőegyházat említik. – A septéri Porkoláb, Septéri, kis-budaki vagy septéri Bár és Gyula, a Silei vagy Sülei, (mereg-jói) Botos, a Györgyfalvi vagy györgyfalvi Henke, a Kályáni, a somkereki Erdélyi, (Farnasi vagy farnasi Veres, Betleni, Kendi, kendi Balád-fi, patai vagy mérai Dezső-fi), a Toroszkai, nádasdi Ungor, Szobi, a tuzsoni Bolgár, a Parlagi, Pak(o)si, enyingi, laki vagy szigeti Török, razvai Horvát, a losonczi Bánfi családok, az erdélyi káptalan, végül a Györgyfalviaktól cserében a Szentgyörgyi és Bazini (Gróf) Péter országbíró, erdélyi vajda birtoka. – 1461-ben ötvenedet fizető oláh jobbágyok is voltak itt. 1510-ben János az erdélyi káptalan itteni kenéze; Drakus János az özv. Betleni Bernátné, Makra Mihály a Szobi Mihály, és Sorbán Dénes a Kendi Antal itteni jobbágyai. – A megye keleti felében, Tekétől d.-ny. fekszik.
Serling. (Serleng.) L. Dobokavármegyében.
Simontel(e)ke. L. Dobokavármegyében.
Sobok. L. Zsobok alakban.
Sófalva. (Sófalu.) L. Dobokavármegyében.
Solymos. Terra Solumus. (1318: Dl. 1942. és Anjouk. okmt. I. 482.) Olahi de Solmus. (1397: gr. Teleki cs. oklt. I. 257.) Volachi de Solmus. (1398: U. o. 263.) Poss. Solmos. (1443: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lad. 98. fasc. 8. n. 4. és losonczi Bánffy cs. oklt. I. 647., 1453: Dl. 36826., 1464: Dl. 27492., 1489: Dl. 27379., 1503: Dl. 27104.) Poss. Solymos. (1443: Dl. 30437., 13718., 1455: Dl. 27312., 1473: Dl. 16167., 1502: Dl. 16167., 36404. pag. 174. n. 1.) Poss. Solmos volahicalis. (1457: Dl. 30836.) Poss. Olahsolmos. (1464: Dl. 27490.) Olykor (pl. 1453-ban és 1464-ben) Dobokavármegyéhez számítják; de inkább Kolozsvármegyéhéz tartozott. – Oláh helység s a Szécsényi, szécsényi Salgai, (kusali Jakcs), losonczi Bánfi, Losonczi, Hunyadi, a Vár(a)dai és Toldalagi (valószínűleg inkább csak névleg), horogszegi Szilágyi, Szobi, (Ráskai és kusali Jakcs) családoké volt. – Ma Oláhsolymos, Tekétől ny.-d., a megye keleti részében. (V. ö. Dobokavármegyében, Olmos helység a.)
Sólyomkő. L. Dobokavármegyében.
Sólyomtelke. (Sólyumtelke.) Poss. Solyumtelke. (1263., 1296: Dl. 37213. 1580. évi hiteles másolat.) Poss. Soliumthelke, Solyumthelke. (1425: Kolozsmon. apáts. llt. Kolozsvárott.) Poss. Solyumthelke. (XV. századi följegyzés, u. o.) A kolozsmonostori apátságé volt. – Kolozsvártól ny.-é. fekszik.
Soma. (Suma.) Soma. (1428: Dl. 28803., 1430: Dl. 27014., 1452: Dl. 27166.) Swma. (1449: Dl. 36391. pag. 66. n. 1.) Poss. Zwma. (! 1454: Dl. 28841.) Poss. Soma. (1470: Dl. 36394. pag. 36. n. 2. és pag. 37. n. 1., 14744: Dl. 27198., 36403. pag. 106. n. 1., 1492: Dl. 36398. pag. 60. n. 2., pag. 63. n. 1., 1500: Dl. 27230., 1523: Dl. 36400. pag. 103. n. 1., 1525: Dl. 36401. pag. 37. n. 1.) A Somai, somai Darabos, Nagy, Tót és Vas, (talán a Nyiresi, Némai, suki Lepséni) családoké s (a Somaiaktól) a Partos Lászlónéé is volt. – A Somaiak itteni udvarházát 1492-ben említik. Ugyane család tagjai 1474. nyarán e helység határa fölött egyezkedvén, a Kisrétfél (Kysrethfel), Havas-mellett-való erdő (Hawasmelletthwalo Erdew), Harapfiles (Harapfyles) és Ördöglik nevű erdeiket nevezik meg. Utóbbi a «Fenes-ut» nevű nagy-ut mellett feküdt. (Silva Ewrdoglyk penes magnam viam wlgo Feneswth.) – A Szucsák és Szászfenés közti vidéken fekhetett, Kolozsvártól nyugat felé.
Somatelök. Poss. seu terra Sumateluk. (1332: Zsuki cs. llt. D. 2.) Suk, Kötelen sat. vidékén feküdt, Kolozsvártól é.-k.
Sóspatakteleki. Villa Sospotokteleky. (1320: Dl. 1991.) Mint kolozsvármegyei falut Ohton azaz Ajton helységgel együtt sorolják fel.
Suk. (Zsuk.) Suuk. (1320: Dl. 1991., 1324: br. Kemény cs. llt. és Tört. Tár. 1907. 84. l., 1329: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. n. 626.) Poss. Abelteleky inter Suk et Valazut existens. (Az Ábel testvérének Andrásnak birtoka. 1325: Zsuki cs. llt. A. 7.) Poss. Suuk. (1326: Dl. 28719:, 1438: Dl. 27019, 1467: Dl. 28408., 1468: Dl. 36393. pag. 54. n. 2:) Terra Abelteluke. Terra seu villa Suk. (1326: Zsuki cs. llt. F. 1.) Terra nobilium de Suuk. (1329: Anjouk. okmt. II. 398.) Sacerdos de Sunk. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 103., 113., 127., 139. l.) Poss. Zuk. (1332: Zsuki cs. llt. D. 2.) Nobiles de Zuk (1344: Tört. Tár. 1907. 86. l.) Poss. Suk et Abyltelke. (1370: Zsuki cs. llt. F. 4.) Suk. (1394: Dl. 36411., 1478: Dl. 28338.) Swk. (1398: Dl. 26873., 1411: Dl. 26996., 1470: Dl. 27507.) Poss. Swk. (1435: Dl. 27016., 1468: Dl. 27046., 1474; Dl. 36403. pag. 100. n 1., 1476: Dl. 36403. pag. 125. n. l., 1481: gr. Teleki cs. oklt. II. 143., 144., 1488: br. Kemény cs. llt. és Tört. Tár. 1907. 101. l., Dl. 28338., 1491: Dl. 30478., 30479., Dl. 36398. pag. 40. n. 1., 1492: Dl. 27075., 1496: gr. Teleki cs. oklt. IL 209., 214., Dl. 26942., 36398. pag. 256. n. 1., 26940., gr. Teleki cs. oklt. II. 210., Dl. 36398. pag. 257. n. 1., 1505: Dl. 26957., 1515: gr. Teleki cs. oklt. II. 345.) Ecclesia parochialis seu matrix de Swk. (1450: Zsuki cs. llt. A. 14.) Olahswk. (1461: Dl. 25989. 3. b.) Plebanus de Swk. (1465: Dl. 30855.) Felseswk. Poss. Swk. Olahswk. (1467: Zsuki cs. llt. A. 23.) Poss. Swk. Oláh, Swk. (1474: Dl. 36403. pag. 107. n. 3., 1495: Dl. 36398. pag. 235. n. 1., 1501: Dl. 21020.) Poss. Swk, Magyarswk, Olahswk. (1475: Dl. 27057.) Poss. Magyar Swk, Olah Swk. (1482: gr. Teleki cs. oklt. II. 149.) Poss. Abolthelke al. nom. Olahswk. (1483: Dl. 36868.) Piscina Egheltho in territorio possessionis Swk habita. (1491: Dl. 30478.) Piscina Hegeththo vocata in territorio possessionis Swk habita. (1494: gr. Teleki cs. oklt. lI. 17.) Poss. Magyarzwk, Olahzwk. (1503: U. o. 258.) Poss. Alsoswk, Olahswk. (1515: U. o. 338.) 1501-ben az egyik Sukot (Magyar-Suk) Dobokavármegyéhez számítja egy oklevél. – A Suki másként Felsősuki, zsolnai vagy szent-miklósi Pongrácz, somkereki Erdélyi, (Haranglábi), suki Lepséni, (szamosfalvi Mikola, Mocsi), suki Sánta, Sándorházi vagy sándorházi Porkoláb, Ombozi vagy ombozi Kisfaludi családoké s (a Sukiaktól) a kolozsvári és beszterczei domonkosoké (az itteni, olykor Kötelen határához számított «Eghelto» vagy «Hegeththo» nevű halastó 1491. óta), a monoszlai Csupor Miklós és Szentgyörgyi Péter erdélyi vajdáké és (zálogban az itteni malom jövedelmének egy negyede) Szabó Máté Torda városi polgáré is volt. – Ma Nemeszsuk, Felsőzsuk és Alsózsuk nevű helységek állanak a Szamos két oldalán, Kolozsvártól é.-k. Úgy látszik, a középkorban is három Suk vagy Zsuk nevű helység volt e helyen. 1475-ben legalább egy Suk, egy Magyar-Suk és egy Oláh-Suk nevű helységet említenek a Sukiak birtokában. Ez esetben Suknak a mai Nemes-Zsuk, Magyar-Suknak a mai Alsózsuk, Oláh-Suknak pedig, melyet a XIV. és XV. században olykor Ábeltel(e)ke (Aboltelke, Abiltelke) néven is neveznek, a középkori s a mai Felső-Suk vagy Zsuk felelhetne meg. – «Suk» XIV. század első felében megejtett határjárása (1326.) illetve felosztása (1332.) alkalmával e helység nagyterjedelmű határával ismerkedhetünk meg, melybe ekkor több, később e család birtokában önálló helység gyanánt föltűnő szomszédos birtokot is beleszámítottak. (L. ez évekhez a Suki cs. alatt.) Ugyanez időben (1326.) e határon belül a Csipkés (1370-ben: Csipkésbércz), Élösbércz, Méneserdeibércz, Vidafája, Hegyeshalom és Puddrájabércz vagy Poddrájabércz (1370-ben Podorájahércz) nevű hegyeket, a Buziáserdei, Körösér, Visaerdei, Kedlen és Apátharasztja nevű erdőket, a Ki(ö)serdőd nevű erdőt vagy berket, a Borjádpataka, Kályányataka és Hatyáspataka nevű patakokat, a Szamos folyót s az Apátlába és Hukuritó vagyis Ököritó nevű tavakat (v. ö. Apáthida helység a.), – 1332-ben pedig még a Pudurvölgy és Kisvölgy nevű völgyeket, a Köveslőtő (Kuesleuhteu) nevű hegyet, a Gerfabércz, Cseresnyésbércze és Nagykedelenbércz nevű bérczeket, a Sóshíd (Soushyd), Cseresnyéspatak, Redelenyatak és Szárazpatak nevű patakokat, a Kedelentó nevű halastavat és a Köröserdő nevű erdőt sorolják föl. Ugyanekkor a Molnárok-utját (via molendinatorum, 1326.), továbbá (1332.) az e helységben a Szent-Lénárt tiszteletére szentelt egyházat, a tanító házát (domus scolaris) is említik, végül az e helység határában levő szőllőket és különféle halas-tavakat is. Mikor 1370-ben a dobokavármegyei Bonczhida határát e helység felé megjárják, a Bidössár nevű vizes helyet is megnevezik. (Locus aquosus Bydussar wlgo uocatus. – Zsuki cs. llt. F. 4.) «Suk» különben már a XIV. század első felében kelt pápai tizedlajstrom szerint is egyházas hely volt. Parochiális vagyis anya-egyházát; melyhez a vis(s)ai leány-egyház is tartozott, később 1450-ben, plébánosát 1465-ben említik. 1488-ban Suk helység alján négykerekű malom állt a Kis-Szamos folyón. 1482-ben Magyar-Sukoa: Székely, Tót, Kis, Magyar, Papfalvi, Hunyadi, Tar, Fistes, Nagy, Monyó, Molnár, Kántor, Damján, Somogyi, Kutos, Varga, Boza, Bonyó, Rubondi, Szántó, Szép, Szováti, Visai, Jánosi, Széki, Szász és Hunyadi, Oláh-Sukon pedig Keres(z)tyén, Nagy, Rumon, Fejér, Gólya, Háva, Patai, Medves, Tót, Feleki, Fodor, Kenéz, Sánta, Fekete, Répás és Mele vezetéknevű jobbágy-családok voltak.
Szakál. L. Tordavármegyében.
Szakol(y). (Szakolya.) L. Szokol néven.
Szala. (Szalaháza.) Azaz: Zalaháza (Zala). – L. a Zalaház(a)i (Zalai) cs. alatt.
Szamártelek. (Szamártelke.) Villa Zamartelek. (1357: Anjouk. okmt. VI. 634. l.) Poss. Zamarthelek. (141: Dl. 36390. pag. 71. n. 1.) Szamártelek 1441-ben a Gyerővásárhelyi másként vásárhelyi vagy gyerő-vásárhelyi G(y)erő-fi vagy G(y)erő, (Lónai, Szentpáli és Gesztrágyi) családoké volt. Azonosnak látszik az 1288-ban a Mikola fiai, Kemén és János birtokában Vásárhely és Sztána helységgel együtt fölsorolt, a rövidítés miatt nehezen olvasható Za…teluke nevű földdel. (Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 1. n. 23.) – Bánffy-Hunyadtól k.-d., Gyerő-Vásárhely, Kis-Kapus, Nagy-Kapus sat. vidékén feküdt. (V. ö. Kapus helység a.)
Szamosfalva. Sacerdos de Zomus. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 95., 103., 114., 122., 127., 139. l.) Poss. Samusfalua. (1348: Múz. llt.) Nobiles de Zamusfolua. (1363: Dl. 28739.) Nobilis de Zomusfolwa. (1364: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5, n. 722.) Zomusfolua. Nobiles de Zomusfolua. (1366: Dl. 30691.) Zamusfalua. Poss. Zamusfalua. (1391: Dl. 26872.) Nobiles de Zamosfalua. (1414. körül: Dl. 27000.) Magna. via, qua itur de silvis possessionis Gewrgfalva ad poss. Zamusfalwa. (1419: Dl. 28793.) Poss. Zamosfalwa. (1423: Dl. 26878., 1441: Dl. 36390. pag. 71, n. 1., 1461: Dl. 36392. pag. 102. n. 2., 1469: gr. Teleki cs. oklt. II. 102., 1475: Dl. 36403. pag. 114. n. 2., 1477: Dl. 26909., 27060., 1486: Dl. 36397. pag. 28. n. 1., pag. 64. n. 1., 1501: Dl. 26954., 1507: Dl. 26961., 1511: Dl. 27254.) Poss. Zamusfalwa. (1444: Dl. 36406. pag. 26. n. 3., 1450: Dl. 36391. pag. 103. n. 7., 1451: Dl. 36403. pag. 54, n. 4., pag. 48. n. 3., 1472: Dl. 36393. pag. 106. n. 2.) Poss. Samusfalwa. (1446: Dl. 36391. pag. 6. n.3., pag. 6. n. 4.) Plebanus de Zamosfalwa. Scolasticus de eadem. (1455: Dl. 36407. pag. 64. n. 1., 1466: Jakab Elek. Kolozsvár tört. Oklt. I. 218. 1.) Scolasticus in Zamosfalwa. (1460: Dl. 36392. pag. 91. n. 3.) Zamosfalwa. (1460: Dl. 36392. pag. 91. n. 4., 1465: Dl. 26985., 1504: Dl. 26955.) Zamusfalwa. (1467: Dl. 36393. pag. 17. n. 1.) Plebanus de Zamosfalwa. (1481: Dl. 26917., 26916., 1496: Dl. 26941.) Nobiles de Zamosfalwa. (1488: Dl. 26441.) A szamosfalvi vagy dezméri Mikola-fi vagy Mikola, (szamosfalvi Kis, lklódi), a Szamosfalvi másként szamosfalvi G(y)erő-fi vagy G(y)erő, a G(y)erőmonostori másként g(y)erő-monostori Kabos vagy Kabos-fi, Radó vagy Radó-fi és Kemén(y) vagy Kemén(y)-fi, a G(y)erővásárhelyi másként g(y)erővásárhelyi vagy vásárhelyi G(y)erő-fi vagy G(y)erő, (Lónai, Szentpáli), a szent-királyi vagy topa-szent-királyi Gesztrágyi, czegei Vas, veresmarti Czikó, (veresmarti Porkoláb), a Györgyfalvi vagy györgyfalvi Henke családoké, (a dezméri vagy szamosfalvi Mikoláktól zálogban) a monoszlai Csupor Miklósé, s egy ideig a Bertalan István, Szász György és Prokóp kolozsvári lakosoké is volt. – Plébánosát 1455-ben, 1466-ban, 1481-ben és 1496-ban, az idevaló tanítót 1455-ben, 1460-ban és 1466-ban említik. A helység lakosai közül: 1439-ben Vas Pál, 1444-ben és 1450-ben Nagy (Magnus) Benedek, 1444-ben Réti Kelemen és Sárdi Balázs, 1461-ben Kis (Parvus) Kelemen, Éles István Balog Domokos és Magyari Jakab, 1466-ban Szőke András, Fekete Kelemen és Vas Pál, 1472-ben Rődi Mihály és Kozma Gál, 1415-ben Réti Pál, 1504-ben Pénzes Albert, 1511-ben pedig Bargyas Benedek szerepel. – Már az 1330-as években egyházas hely; 1486-ban Szent-Erzsébet tiszteletére szentelt kőegyház állt benne. Mai római katholikus temploma csúcsíves alkotású, román ízlésű keresztelő-kuttal. (Magyarorsz. műemlékei. II. 440. l.) Határában 1501-ben a Puczadombja (Pwczadombya) nevű hegy, az alatta, a Szamos mellett fekvő halastóval, fordul elő. – Kolozsvár tő-szomszédja kelet felé, a Kis-Szamos mellett.
Szarvasmező. Poss. Zarvasmezeu. (1381: Dl. 28357., losonczi Bánffy cs. oklt. I. 361.) Poss. Zaruasmezew. (1390: gr. Erdődy cs. galgóczi llt.) Pred. Zarwasmezew. (1507: Dl. 28554., 1508: Dl. 28561.) A Losonczi, losonczi Dezsőfi, nádasdi Ungor és Szobi családoké volt. – A megye keleti határszélén, Vajola, Monor sat. vidékén fekhetett.
Szász-Disznojó. (Szász-Góyisznojó. Szász-Disznajó.) L. Disznojó helység alatt, Tordavármegyében.
Szász-Fenes. L. Fenes helység a.
Szász-Filpes. (Szász-Filpös.) L. Tordavármegyében, Filpes helység a.
Száva L. Dobokavármegyében.
Székel(y)-jó. (Székely-Jó. Széköly-Jó.) Poss. Zekelyo. (1461: Dl. 36392. pag. 137. n. 3., 1467: Dl. 27042., 1474: Dl. 36403. pag. 96. n. 1., 1486: Dl. 36397. pag. 64. n. 2.) Poss. Zekewlyo. (1475: Dl. 27056.) Poss. Zekeljo. (1475: Dl. 36405. pag. 16. n. 1.) Poss. Zekel Jo. (1477: Dl. 36403. pag. 146. n. 1., 1487: Dl. 36397. pag. 74. n. 2., 1495: Dl. 27082.) A Kalataszegen vagy Kalotaszegen (pl. 1475-ben in pertinentiis Kalathazeg) feküdt. A Szentkirályi, szent-királyi Csenkes(z), gyerő-monostori vagy szent-királyi Radó, a Madarászi, madarászi Móré, (Ugrai, losonczi Bánfi, Tótőri, Középlaki másként szent-királyi vagy középlaki Ispán, Turi, Keméndi, gyerő-monostori Dobszai, karasznai vagy krasznai Porkoláb másként Kis vagy Vajda, mereg-jói, szent-királyi vagy belényesi Vajda másként Botos), az álmosdi Csire vagy Csire-fi, gyerő-monostori Kabos, (Bogáti és Farnasi vagy farnasi Veres) családoké volt. – Ma Székelyó, Bánffy-Hunyadtól ny-d.
Szent-András. (Szent-Andreás. Szent-Andorjás. Szent-Andriás.) Poss. Zenthandryas. (1358: l. Bánffy cs. oklt. I. 216.) Poss. Zenth Andreas. (1362: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 241., 1430: Dl. 36407. pag. 107. n. 1., 1444: Dl. 36406. pag. 32. n. 3., pag. 32. n. 4.) Poss. Zenthandurias. (1379: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 343.) Poss. Zenth Andras. (1441: Dl. 27024., 1475: Dl. 26907., 1485: Dl. 36397. palt. 11. n. 1., 1502: Dl. 36405. pag. 222. n. 1.) Poss. Zenthandreas. (1450: Dl. 30820.) Poss. Zenthandoryas. (1458: Dl. 36405. pag. 6. n. 2.) Poss. Zenthandras. (1467. körül: Dl. 32385., 1468: Dl. 30884., 1473: Dl. 26908., 1473., 1502: Dl. 28629., 16167., 1505: Dl. 26821., 1508: Dl. 26829.) Poss. Zentandras. (1502: Dl. 36406. pag. 139. n. 1.) Olykor, pl. 1502-ben, Tordavármegyéhez számítják. – A losonczi Bánfi, a Toroszkai, nádasdi Ungor, dam(y)sosi Árka, Szobi, a Betleni, bikoli Bikli, a Farnasi vagy farnasi Veres, Kecseti, harinnai Farkas, a Papfalvi családoké s (a farnasi Veresek után még) a monoszlai Csupor Miklósé is volt. – A megye d.-k. sarkában fekszik, Szászrégentől ny.-é.
Szent-Andrásháza. Azaz helyesebben: Andrásháza. – L. e néven.
Szent-Benedek. (Szent-Benedök.) Poss. Szent Benedewk. (1263., 1296: Dl. 37213. 1580. évi hiteles másolat.) Zenthbeneduk. (1297: Dl. 28708.) Capella Zenthbenedek. (1367: Dl. 28744.) Ecclesia nomine et ordine olim Sancti Benedicti. (1397: Dl. 28764., 28765.) Terra Zenthbenedek. (1409: Dl. 28774.) Zenthbenedek. (1415: Dl. 28784.) Zenthbeneduk. (1415: Dl. 28783.) Pred. Zenth Benedek. (1435: Dl. 28821.) Pred. Zenthbenedek. (1437: Dl. 28824., 28827., 28828.) A kolozsmonostori apátságé volt s a régi Kolozs és Torda vármegyék határvidékén, a mai torda-aranyosmegyei Szelicse (Kolozsvártól d.-dny.) szomszédságában feküdt. 1367-ben kápolna állt e helyen. 1397-ben az akkori kolozsmonostori apát a miatt emelt panaszt, hogy az erdélyi püspök az itteni Szent-Benedek tiszteletére emelt egyházat erőszakosan lerombolta: Ez az egyház kétségkívül azon a területen épült, a melyet 1344-ben, mint szintén az apátság birtokában levő erdőséget, még «Gorbóvölgye föld»-nek neveznek. (L. ezt külön Gorbó vagy Gorbóvölgye a.)
Szent-György. Poss. Zent Georg. (1263., 1296: Dl. 37213. 1580. évi hiteles másolat.) Terra Zenthgergh. (1299: Dl. 36403. pag. 4. n. 5., pag. 5. n. 1.) Poss. Sendgyurgh. (1299: Dl. 28713.) Terra Scentgyurg. (1299: Dl. 29104.) 1299-ig a kolozsmonostori apátságé volt. Ez évben az erdélyi püspök (püspökség) birtokába ment át, cserében Nádas(d) és Bogártel(ö)ke nevű birtokokért, melyek az apátság többi birtokainak közelében feküdtek, míg Szent-György «a püspökség birtokai között (inter possessiones)» terült el. Közelebbi fekvését pontosan meghatározni nem tudom. Úgy látszik azonban, hogy a Kolozsvár melletti mai Szentgyörgy szőllőhegy értendő. 1299-ben t. i., a mikor ez a «föld» vagy «birtok» a püspökség birtokába került, Kolozsvár is a püspökségé volt, és így jogosan mondhatták, hogy ez a föld vagy birtok is a püspökség birtokainak közelében fekszik.
Szent-György. (Szent-Györgytelke.) Terra Zengurgy. (1329: Anjouk. okmt. II. 397.) Sacerdos de Sancto Georgio. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 101. 1.) Terra seu villa Scenthgurg. (1334: br. Kemény cs. llt. Kolozsvárott.) Poss. Zenthgurgthelke. (1344: U. o.) Zenthgeurgh. (1419: Dl. 30157.) Poss. Olah Zenthgyerg. (1466: Dl. 36403. pag. 117. n. 2.) Poss. Zenthgergh. (1468: Dl. 28412., 1493: Dl. 30932., 30483.) Poss. Zenth Gyergh. (1481: Dl. 28427.) Poss. Zenthgyergh. (1483: Dl. 36395. pag. 47. n. 2.) Poss. Zenthgyerg. (1493: Dl. 27744.) Poss. Olahzenthgyergh. (1498: gr. Teleki cs. oklt. II. 224.) Poss. Zenth Gewrg. (1499: Dl. 27093.) Poss. Zenthgewrgy. (1503–1504: Dl. 27781., 28803.) Poss. Zenth Gyewrgh. (1511: Dl. 30340.) A Szentmártoni másként Majosi és a Szentpéteri (1334., 1344.), továbbá a meggyesfalvi Alárd-fi, (csávási Erdő, szent-mihályfalvi Székely, kendi Balád-fi, Nagylaki, Kerelei és talán a Cseh, továbbá a Forrói vagy Forrai, péterfalvi Porkoláb, Toroszkai, Somogyoni), az erdő-szent-györgyi Meggyes, Bátori, futaki Nagy, Barcsai, a Betleni, a Györgyfalvi vagy györgyfalvi Henke, gyekei Kemecz vagy Kömecz, a Nagymihályi vagy nagy-mihályi Nagy másként györgyfalvi, szent-annai vagy nagy-mihályi Polyák, a Bongárti (és dengelegi Pongrácz) családoké, s Tamás Torda városi lakosé volt. Már az 1330-as években egyházas hely. – Ma Mezőszentgyörgy, Tekétől d.
Szent-Iván. Poss. Szent Iwan. (1263., 1296: Dl. 37213. 1580. évi hiteles másolat.) Pred. hywan. (1420. körül: Dl. 28795., 1430. körül: Dl. 28813., 1433: Dl. 28972., 28973., 28974., 1433–1449: Dl. 28975., 1439: Dl. 27022.; XV. század közepe: Dl. 36403. pag. 24.) A kolozsmonostori apátságé, de, úgy látszik, az egész középkoron át csak puszta volt. – Bács helység határában feküdt, Kolozsvár közelében, ny.-é.
Szent-Ivántelke. L. Szent-Mihálytel(e)ke helység a.
Szent-Jakab. L. Tordavármegyében.
Szent-Kereszt-Macskás(a). L. Macskás helység a.
Szent-Király.a) Sacerdos de villa Senkral. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 89. l.) Poss. Zenthkyral. (1437., 1444: Dl. 36390. pag. 45. n: 1., 1444: Dl. 26780., 36390. pag. 61. n. 1., 1449: Dl. 36391. pag. 95. n. 3., 1461: Dl. 36392. pag. 137. n. 3., 1467: Dl. 27042., 1475: Dl. 27056., 36405. pag. 16, n. 1., 1477: Dl. 36403. pag. 146. n. 1., 1478: Dl. 26804., 26805., 1482: Dl. 29011.; 1486: Dl. 36397. pag. 64. n. 2., 1487: Dl. 36397. mag. 74. n. 2., pag. 85: n. 2., 1488: Dl. 29323., 1491: Dl. 26811., 1493: Dl. 36398. pag. 151. n. 2., 1498: Dl. 27089.) Zenkyral. (1451: Dl. 26785.) Poss. Senthkyral. (1474: Dl. 36403. pag. 96, n. 1.) Zenthkyral. (1495: Dl. 27082.) Poss. Kalotha Zenthkyral. (1523: Dl. 36400. pag. 89. n. 1.) A Kalataszegen vagy Kalotaszegen (pl. 1475-ben: in pertinentiis Kalathazeg) feküdt. A Szentkirályi, szent-királyi Csenkes(z), Béli, g(y)erő-monostori vagy szent-királyi Radó, a szent-királyi Szarvadi, a Madarászi, (Ugrai, losonczi Bánfi, Tótőri, Középlaki másként szent-királyi vagy középlaki Ispán, Turi, Keméndi, Domoniki, g(y)erő-monostori Dobszai, krasznai Porkoláb másként Kis vagy Vajda, Várczai másként várczai Vajda, mereg-jói, szentkirályi vagy belényesi Vajda másként Botos), az álmosdi Csire vagy Csire-fi, gyerő-monostori Kabos, (Bogáti, Rátoni, Farnasi vagy farnasi Veres) s a Macskási vagy macskási Tárnok családoké volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. A középkorból fenmaradt mai (református) temploma csúcsíves alkotású. (V. ö. Bunyitay, i. m. III. 426. l.) 1482-ben Bak Tamás és Balog János itteni jobbágyok szerepelnek. 1461-ben és 1498-ban a Málvabércz helyesebben Málvabércz nevű erdőt s a Kalotavize nevű folyót említik határában. – Ma Kalotaszentkirály, Bánffy-Hunyadtól nem messze dél felé, a Kalota folyócska mellett. – b) Poss. Senkyral. (1346: Múz. llt.) Poss. Zenthkyral. (1429: Dl. 28804., 28805., gr. Teleki cs. oklt. I. 518., 1440: Dl. 36390. pag. 55. n. 1., 1441: Dl. 36406. pag. 5. n. 4., pag. 85. n. 2., 1446: Dl. 36391. pag. 6. n. 3., n. 4., 1450: Dl. 36391. pag. 103. n. 7., 1451: Dl. 36403. pag. 54. n. 4., 1455: Dl. 36407. pag. 68. n. 4., 1456: Dl. 36407. pag. 78. n. 4., 1482: Dl. 26919., 1487: Dl. 36397. pag. 73. n. 1., 1522: Dl. 36400. pag. 35, n. 1.) Poss. Zentkyral. (1441: Dl. 36390. pag. 71. n. 1.) Plebanus de Zenthkyral. (1449: Dl. 36391. pag. 107. n. 1.) Zenthkyral. (1461: Dl. 25989. 1. b.) Poss. Thopazenthkyral. (1471: Dl. 36393. pag. 102. n. 1.) Poss. Zenthkyraly. (1477; Dl. 26909., 27060.) Poss. Zenthkyral et ecclesia parochialis ibidem. (1497: Dl. 27087.) Poss. Thopa Zenkyral. (1500: Dl. 36405. pag. 51. n. 1.) A G(y)erővásárhelyi másként g(y)erő-vásárhelyi vagy vásárhelyi G(y)erő-fi vagy G(y)erő, (a Lónai), czegei Vas, a Szentpáli, (uj-budai Cséb?, szent-mihálytelki Tompa), a szent-királyi vagy topa-szent-királyi Gesztrágyi, a dezméri vagy szamosfalvi Mikola-fi vagy Mikola, (szamosfalvi Gyerő-fi vagy Gyerő), a G(y)erőmonostori másként g(y)erőmonostori Kabos vagy Kabos-fi, Radó vagy Radó-fi és Kemény vagy Kemény-fi családoké, s (a Gesztrágyiak után zálogban egy ideig) Tamasniczai Bertalan dobokai fő-esperesé és erdélyi kanonoké is volt. Parochiális egyházát 1497-ben, plébánosát már 1449-ben említik. 1461-ben ötvenedet fizető oláh jobbágyok is laktak itt. – Ma Topaszentkirály, Kolozsvártól kissé távolabb, é-ny.
Szent-László. Sacerdos de Sancto Ladislao. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 95., 103., 139. l.) Poss. Zenthlazlo regalis. (Azaz Léta királyi vár tartozéka. 1409: Dl. 28774., XV. század: Kolozsmonostori apátság llt, Kolozsvárott.) Plebanus de Zenthlaslo. (1450: Dl. 36391. pag. 105. n. 1.) Plebanus de Zenthlazlo, Ecclesia parochialis B. regis Ladislai in Zenthlazlo. Capella B. regis Ladislai a parte castri Letha. (1450: Dl. 28986.) Zentlazlo. (1450: Dl. 28394.) Poss. Zenthlazlow, Zenthlaslo. (1456: Dl. 26891.) Zenthlaslo. (1459: Dl. 36392. pag. 62. n. 1., pag. 63. n. 1.) Zenthlaslo. (1461: Dl. 36392. pag. 142. n. 2.) A hol Torda- hol Kolozsvármegyéhez számított Léta várához (l. ott, Tordamegyénél) tartozott. Úgy látszik, már inkább (1500-ban határozottan) Kolozsvármegyében feküdt. – Már az 1330-as években egyházas hely. – 1450-ben Herepei Márk erdélyi alvajda, Léta vár ekkori ura, az e helység határában levő kis halas-tavat és szőllőhegyet, melyeket saját pénzén vásárolt, végrendeletében a Szent-László király tiszteletére e helységben épült parochiális egyháznak, illetve az egyház plébánosának hagyományozta. Ugyanekkor a Léta vár felől levő hegyen általa. ugyancsak Szent-László király tiszteletére épített kápolnát is említik. – Tordától kissé távolabb ny.-é. találjuk, Torda-Aranyosvármegyében, Kolozsvármegye határszélén.
Szent-Márton. Terra Zenmartom. (1329: Anjouk, okmt. II. 398.) Poss. Zenmartun. (1357: U. o. Vl. 530.) Poss. Mynes in poss. Zenthmarton. (1394: Dl. 27145.) Poss. Zenthmarthon. (1408: gr. Teleki cs. oklt. I. 335., 1413: Dl. 26999., 1447: Dl. 36391. pag. 32. n. 1., 143: Dl. 36407. pag. 41. n. 2., 1468: Dl. 26413., 1482: Dl. 26921., 1483: Dl. 36395. pag. 47. n. 2., 1486: Dl. 28439., 1487: Dl. 27219., 1493: Dl. 36398. pag. 113. n. 1., 1495: Dl. 36398. pag. 240. n. l., pag. 241. n.1., pag. 243. n. 1., 1496: Dl. 28455., 26944., 1502: Dl. 36405. pag. 192. n. 1. és gr. Teleki cs. oklt. II. 249., 1505: U. o. 428., 1510: Dl. 36405. pag. 296. n. 1., 1512: gr. Teleki cs. oklt. II. 314.) Poss. Zenthmarton. (1427: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 584., 1481: Dl. 28427., 1493: Dl. 27221., 30932., 30483., 1503–1504: Dl. 27781., 28803., 1511: Dl. 30340.) Zenthmarthon nobilium Erdeli et Bethlen. (1461: Dl. 25989. 6. b.) Plebanus de Zenthmarthon. Decanatus sedis Zenthmarthon. (1465: Dl. 30855.) Olykor (pl. 1468-ban és 1495-ben) Tordavármegyéhez számítják. Az e megyei gernyeszegi várhoz tartozott, illetve a Majosi vagyis előbb Szentmártoni (pl. 1357.), továbbá a meggyesfalvi Alárd-fi, (Forrói vagy Forrai, péterfalvi Porkoláb, Toroszkai, Kerelei, Somogyoni); az erdő-szent-györgyi Meggyes, Bátori, futaki Nagy, Barcsai; a somkereki Erdélyi, (Farnasi vagy farnasi Veres, kendi Balád-fi, Kendi, patai Dezső); a Betleni, a pókai Detrehi; a Kecseti vagy Kecsedi, Rápolti; a szent-annai Gyulakutai és Polyák; a Szilvási, Szentkirályi, (harinnai) Farkas, szent-mártoni Jánosi, (szent-királyi) Csáni; a Kereszturi; a Vajai, (Sámsoni vagy Sámsondi, sámsoni vagy sámsondi Nemes); a Galaczi; az ernyei vagy nagy-ernyei Székely, (Kiléni, Szentiváni vagy Vajdaszentiváni, Szentpáli); a Szentgyörgyi, bodogi Czerjék, szent-annai Tót; a Sztrigyi, Tuzsoni, Méhesi vagy méhesi Gyerő-fi; a csesztvei vagy héderfá(ja)i Barrabási vagy Barlabási s a losonczi Bánfi családoké volt. – 1461-ben a (somkereki) Erdélyi és a Betleni család itteni oláh jobbágyaitól szedtek ötvenedet. 1447-ben a Szentkirályi rokonság következő jobbágyai szerepelnek, ú. m. Sorbán, Vlád, János, Magas (oláh), Nincsol, Nán, Dragimir, Gál, Péter, Mihály, Illyés, Dez, Tamás és Barsla kenéz; 1493-ban pedig a «Blaskó» özvegyének (valószinűleg néhai Gyulakuti Balázs értendő) Pap Mihály, a Bátoriaknak János, a farnasi Veres Benedek özvegyének Dán, és Szentgyörgyi Györgynek István nevű kenézei. Ugyancsak 1447-ben a helység határában elvonuló nagy országutról is beszélnek, mely ma is megvan s Kolozsvár felől Marosvásárhelyre vezet. – Plébánosát 1465-ben említik. Ugyanekkor dékánsági székhely is. – Ma Mezőszentmárton, Maros-Tordavármegyében, Szászrégentől d.-ny.
Szent-Márton-Macskása. Más néven Botos-Macskása. – L. Macskás helység a.
Szent-Mihálytel(e)ke. (Szent-Mihálytelöke.) Villa Scenmihalteluke. (1319: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 48.) Terra Zentmihalteleke. (1329: Anjouk. okmt. II. 400.) Poss. Zenthmyhalteluke. (1349: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 163., 1360: Dl. 26981.) Poss. Zenmihaltelku. (1357: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 216.) Poss. Zenth-Myhaltheluke. (1360: U. o. I. 232.) Poss. Zenthmihaltelke. (1374: U. o. 325., 1375: U. o. 327.) Poss. Zenthmyhaltelke. (1381: Dl. 28357., losonczi Bánffy cs.. oklt. I. 361.) Zenthmyhaltelke. (1455: Dl. 27312.) Poss. Zenthmichalthelke. (1469: losonczi Bánffy cs. llt.) Poss. Zenthmyhaltheleke. (1474: U. o.) Poss. Zenth Myhalthelke. (1493: losonczi Bánffy cs. llt., 1503: Dl. 27234.) Poss. Zenth Mihalthelke. (1501: Dl. 36405. pag. 123. n. 1.) A losonczi Bánfi (XIV. század), Losonczi, (ettől a XIV. században a Makrai, a XV.-ben pedig, zálogban, a Rédei, Demjéndi, Zalaházai vagy zalaházai Zalai, Dési) továbbá a harinnai Farkas és bongárti Porkoláb családoké, s ezenkívül a Tótőrieké (a kiknek, névszerint Pálnak, idevaló kenéze, ura nevében, 1455-ben szerepel), és a Besztercze városi apáczáké is volt. – 1381-ben és 1485-ben az itteni halastavat említik. – Ma Mezőszentmihálytelke, a megye keleti részében, Tekétől nyugatra. Az 1359-ben a Régeni Dénes fia Tamás (a Losonczi és losonczi Bánfi családok közös őse) birtokában előforduló «poss. Zenthywantelku» alatt, úgy látszik, szintén ez a helység értendő (losonczi Bánffy cs. oklt. I. 224.); valamint az alatt a «Szent-Mihály telke» alatt is, melyet 1374-ben és 1375-ben, mint «földet», a Faragóiak birtokában említenek.
Szent-Mihálytel(e)ke. (Szent-Mihálytelöke. Szent-Mihálytelek.) Zenthmyheltek. (! 1299: Dl. 28713.) Villa Zenmihalteluke. (1341: Dl. 30640.) Scenmihaltelekw. (1358: Dl. 29431.) Viceofficialis de Zenthmyhaltelke. (1365: Dl. 27275.) Scentmyhalteluky. (1366: gr. Teleki cs. oklt. I. 140.) Via qua venit de Zenthmihaltelke. (1367: Dl. 28919.) Poss. Zenthmihaltelke. (1368: Dl. 30699., 1427: gr. Teleki cs. oklt. I. 497., 1445: Dl. 36391. pag. 2. n. 2.) Zenthmyhaltelke. (1372: Dl. 26377., 1397: Dl. 26993.) Poss. Zenthmyhalteleke. (1401: Dl. 30754.) Poss. Zenthmyhaltelke. (1408: Dl. 30759., 1441: Dl. 30802., 1451: Dl. 36403. pag. 65. n. 2.) Zenthmihaltelek. (1426: Dl. 26771.) Poss. Zenthmihalthelke. (1427: Dl. 28967., 1467: Dl. 27061.) Poss. Zenthmihaltheke. (1439: Dl. 86390. pag. 17. n. 1.) Zemthmihaltelke. (1449: Dl. 36391. pag. 95. n. 1.) Zenthmyhalthelke. (1450: Dl. 36407. pag. 118. n. 1., pag. 93. n. 3.) Poss. Zenthmyhaltheleke. (1451: Dl. 29492., 1521: Dl. 36400. pag. 6. n. 1.) Poss. Zenthmyhalthelke. (1452: Dl. 28611., 1459: Dl. 30318., 1469: Dl. 36394. pag. 8. n. 2., 1472: Dl. 27928., 1479: Dl. 36395. pag. 11. n. 2., 1483: Dl. 36395. pag. 87. n. 1., 1493: Dl. 27220., 1494: Dl. 30307., 1498: Dl. 36937., 1505: Dl. 27238., 1507: Dl. 36399. pag. 168. n. 1., 1518: Dl. 36402. pag. 55. n. 1.) Poss. Sent Myhaltelke. (1493: Dl. 28649.) Részben (1365.), úgy látszik, Almás várához tartozott, részben pedig a Tamásfalvi másként Bikali avagy bikali vagy tamásfalvi Vitéz, Turi, losonczi Bánfi, a Farnasi vagy farnasi Veres, Nagyvölgyi, a dengelegi Pongráci, nagylaki Jaksics; a Valkai, a Bóczi, nagyfalusi Marton, a szent-királyi vagy topa-szent-királyi Gesztrágyi és a szent-mihálytelki Tompa családoké, s (a Gesztrágyiaktól zálogban egy ideig) Tamasniczai Bertalan dobokai főesperesé és erdélyi kanonoké is volt. – 1367-ben a határában elvonuló, ma is meglevő (Kolozsvár és Magyarnagyzsombor közt elvonuló) utat említik; 1450-ben a Ketöskepataka nevű patakot, 1511-ben pedig «Budai-tó (Budaytho)» nevű halas tavat. – 1450-ben Zengő, 1511-ben pedig Balog, Kovács és Deák vezetéknevű itteni jobbágyok szerepelnek. – Ma Szentmihálytelke, Kolozsvártól é.-ny. (V. ö. Homrok-Szent-Mihályteleke helység a.)
Szent-Miklós. Villa Zenthmiklos. (1363: Dl. 28739.) Poss. Apathhyda a parte ville Scenthmiclous. (1364: Gyulafeh. kápt házi llt. lad. 5. n. 722.) Poss. Zenthmyklos. (1371: Dl. 29175., 1424: Dl. 28796., 1433: Dl. 28818., 1456: Dl. 36407. pag. 78. n. 4., 1469: Dl. 36393. pag. 136. n. 2., 36394. pag. 24. n. 3., gr. Teleki cs. oklt. II. 96., 1477: Dl. 26909., 27060., 1490: Dl. 27074., 1491: Dl. 36398. pag. 43. n. 2., 1494: Dl. 36398. pag. 185. n. 1., 1498: Dl. 36403. pag. 199. n. 1., 1507: Dl. 36399. pag. 170, n. 1.) Poss. Zenthmiklos. (1380: Dl. 28756., 1405: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 360., Jakab Elek. Kolozsvár tört. Oklt. I.129. l., 1423: Dl. 26878., 1446: Dl. 36391. pag. 6. n. 3., pag. 6. n. 4.) Hospites de Sancto Nicolao. (1389: Zsuki cs. llt. N. 5.) Poss. Zenthmiklos. (1405: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 361., 364.) Poss. Zentmyklos. (1423: Dl. 26770., 1451: Dl. 36403. pag. 54. n. 4.) Poss. Zenthmiklos nobilium de eadem. (1427: Dl. 28800.) Poss. Zenthmiclos. (1450: Dl. 36391. pag. 103. n. 7.) Zenthmiklos. (1467: Dl. 36393. pag. 13. n. 2.) Poss. Zenth Myklos. (1478: Dl. 36403. pag. 137. n. 1., 1501: Dl. 26954.) Ecclesia parochialis in poss. Zenthmyklos. (1498: Dl. 36403. pag. 222. n. 1.) A szamosfalvi vagy dezméri Mikola-fi vagy Mikola, (szamosfalvi Kis, Iklódi), a Szamosfalvi másként szamosfalvi G(y)erő-fi vagy G(y)erő, a G(y)erőmonostori másként g(y)erő-monostori Kabos vagy Kabos-fi, Radó vagy Radó-fi és Kemén(y) vagy Kemén(y)-fi, a G(y)erővásárhelyi másként g(y)erő-vásárhelyi vagy vásárhelyi G(y)erő-fi vagy G(y)erő, a Györgyfalvi vagy györgyfalvi Henke, Kendi, Bádoki, báldoni vagy györgyfalvi Nagy, Récsei, szent-miklósi Nagy, (Suki, Hosszuaszói, Szomordoki), szent-annai Gyulakut(a)i, Nagymihályi vagy nagy-mihályi Nagy másként györgyfalvi, szentannai vagy nagymihályi Polyák családoké, (a szamosfalvi Mikoláktól zálogban egy ideig) Mihály diódi várnagyé, Bertalan István és Szász György kolozsvári lakosoké s (a szent-miklósi Nagy cs. után) Ombozi Mihály szent-miklósi lakosé is volt. – 1405-ben Zsigmond király az itt eddig a tordavármegyei Léta várához szedetni szokott vámot kereskedelmi okokból eltörölte. 1424-ben a Likashatár (Lykashathar) nevű határhelyét, 1501-ben a Bozos nevű itteni halas-tavát említik, parochiális egyházát pedig, mely kétségkívül Szent-Miklós tiszteletére volt szentelve, 1498-ban. – Ma Puszta-szentmiklós, Kolozsvár közelében kel. felé, a Kis-Szamos mentén.
Szent-Miklós-Macskása. L. Macskás helység a.
Szent-Pál. Villa Zenpal. (1341: Dl. 30640.) Poss. Zenthpal. (1358: gr. Teleki cs. oklt. I. 109., 1427: Dl. 28801., 1447: Dl. 36391. pag. 25. n. 2., 1450: Dl. 36391. pag. 102. n. 1., 1456: Dl. 36403. pag. 30. n. 2.; 1458: Dl. 36392. pag. 19. n. 1., 1488: Dl. 28644., 1494: Dl. 28876., 1501: Dl. 36405. pag. 170. n. 1.) Zenthpal. (1439: Dl. 26885., 1499: Dl. 36403. pag, 263. n. 1.) Plebanus de Zenthpal. (1449: Dl. 36391. pag. 107. n. 1.) A Szentpáli, szent-páli Fogas és Gyulafi, (sálfalvai Sál-fi), kórógyi Horvát, Papfalvi, Szentmihályfalvi másként szent-mihályfalvi Dienesi vagy szent-mihály-falvi Székely, szent-mihályfalvi Csege és Cse(h) családoké volt. – Plébánosát 1449-ben említik. 1450-ben Magyar István és Harangozó Antal, 1501-ben pedig Magyari Kelemen, Ősz János, Keresztély Ágoston és Tapasztó János itteni jobbágyok szerepelnek. – Ma Magyarszentpál, Kolozsvártól é.-ny.
Szent-Pelbárt (puszta). Pred. Zenthpelharth. (1468: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lad. 98. fasc. 8. n. 8., Dl. 32363.) Mint a szent-iváni Székely Mihály, majd utána a monoszlai Csupor Miklós erdélyi vajda birtokát, Báré helységgel együtt sorolják föl.
Szent-Péter. Terra Ozd Scentpeter. (1305: Dl. 30591.) Terra Ozdscenpetur. (1329: Anjouk. okmt. II. 397.) Archidiaconus, Sacerdotes de Archidyaconatu de Ozd, de Oza. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 92., 105., 111., 130., 135., 138. l.) Poss. Ozdizentpeter. (1348: Dl. 37078.) … Septer … in comitatu de Ozd existens. (1360. körül: Dl. 31128.) Zenpether. Poss. Zenpether. (1414: gr. Teleki cs. oklt. I. 402.) Poss. Zenpetyr. (1422: U. o. I. 457.) Judex de Zenthpeter. (1434: U. o. I. 534.) Poss. Zenthpether. (1468: Dl. 28412., 1481: Dl. 18529., 28427., 1483: Dl. 36395. pag. 47. n. 2., 1493: Dl. 30483., 1499: Dl. 27093., 1503–1504: Dl. 27781., 28003., 1509: Dl. 27112.) Poss. Zenthpeter. (1493: Dl. 30932.) Plebanus de Zenthpether. (1496: Dl. 26941.) Bizonyára ez a helység felel meg a XIV. századi pápai tized-lajstromban «Ozd» néven említett egyházas-helynek, melyről az innen k.-é.-k, felé elterülő főesperesség is nevét vette. A XIV. század közepe táján az erdélyi káptalan birtokairól szólva, egy csonka oklevél ugyane tájon az ozdi ispánságot (comitatus) említi, melyben Septér helység is fekszik. A Szentpéteri, szent-péteri Székely, a meggyesfalvi Alárd-fi, (csávási Erdő, szent-mihályfalvi Székely, kendi Balád-fi, Nagylaki és talán a Cseh, Forrói vagy Forrai, péterfalvi Porkoláb, Toroszkai, Somogyoni), erdő-szent-györgyi Meggyes, Bátori, futaki Nagy, Barcsai, a Betleni, a Frátai vagy Magyarfrátai, a Györgyfalvi vagy györgyfalvi Henke, szent-miklósi Nagy, (Szomordoki, Nagymihályi vagy nagy-mihályi Nagy másként györgyfalvi, Szent-annai vagy nagy-mihályi Polyák, a Kerel(l)ői vagy Kerelei családoké, s Tamás Torda városi lakosé volt. – Ma Uzdiszentpéter, Tekétől d.-ny. – Nyilván ez a helység értendő az alatt a tordavármaegyei Szent-Péter alatt is, melyet 1468-ban györgyfalvi Henke László gyekei Kemecz Benedeknek a szintén tordavármegyei Szent-György részeivel együtt elzálogosított. A mai Uzdiszentpéter ugyanis tőszomszédja a ma szintén kolozsvármegyei Mezőszentgyörgynek, s mindkettő a mai Torda-Aranyosmegye határszélén fekszik. Ugyancsak Tordavármegyébez számítja, mint a Betleniek birtokát, egy1503–1504. évi oklevél is. (L. föntebb.)
Szentösháza. Poss. Zentushaza. (1319: Anjouk. okmt. I. 516 és Dl. 1964.) Poss. Scentushaza. (1319., 1323: Dl. 1973.) Mint a Kacsics-nembeliek, főleg a Szécsényiek birtokát, Fülpös és Harasztos közt sorolják föl. Tehát a megye k.-d. zugában, Tekétől d.-k. fekhetett.
Széplak. (Széplaka) Poss. nomine Sceplok ultra Siluas. (1228: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 4.) Poss. Sceplak. (1319: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lad. 98. fasc. 7. n. 1. és losonczi Bánffy cs. oklt. I. 48., 1393: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 63. és Dl. 7898.) Sacerdos de Sceplak. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 111. l.) Poss. Seplak. (1470: Dl. 27690.) Poss. Zeplak. (1474: Dl. 27199., 1483: Dl. 36395. pag. 67. n. 2., 1497: Dl. 36403. pag. 185. n. 1., 26949., 1501: Dl. 36405. pag. 125. n. 1., 1508: Dl. 36405. pag. 273. n. 1.) Zeplak. (1500: Dl. 27101.) Zeplak, Zeplaka. (1501: Dl. 26953.) Eredetileg a Kacsics-nemzetségbelieké (XIII. század), majd a Tomaj-nemzetségből való losonczi Bánfi, Losonczi, (zálogban a Rédei, Demjéndi, Dési, Zalaházai vagy zalaházai Zalai, lónai Tőki, sólyomkői Ördög), továbbá a Galaczi, széplaki vagy mániki Erdős és széplaki vagy devecseri Kajtor, széplaki vagy uj-budai Szabó, széplaki Nagy és Kis, (buzai Bartos) s a Széplaki családé volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. 1470. febr. 10-én Hedvig asszony a Losonczi Albert özvegye s fiai László és István Kopa Tamás e helységben lakó jobbágyuknak egy malomhelyet adtak az e helység mellett elfolyó (Lucz) folyócskán, úgy, hogy e helyen malmot építsen, s e malom jövedelmének felét évenkint a Szűz-Mária tiszteletére szentelt itteni egyháznak, illetve ez egyház törvényes plébánosának adja; ha pedig nevezett Tamás meghalna, az egész malom erre az egyházra szálljon. Széplak ekkor a Losoncziak tordavármegyei régeni tiszttartóságához tartozott. 1501-ben Mocsi (Mochy) Barnabás itteni jobbágy szerepel. – Ma Dedrádszéplak, a megye keleti határszélén.
Szeret. L. Dobokavármegyében.
Szilvás. Poss. Saluas. (1321: Dl. 30606.) Poss. Zyluas cum terra Nagyakaztho. (1329: Dl. 28723.) Poss. Zylwas cum terra Nogakazto. Terra Nogakozto et Kysakazto. (1329: Anjouk. okmt. II. 394., 397.) Sacerdos de Ziluas. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 92., 104., 120., 131., 138. l.) Poss. Zylwas. (1336: Dl. 30295., 1426: Dl. 27008., 1458: Dl. 36405. pag. 6. n. 2., Dl. 28403., 1478: Dl. 28338., 1481: gr. Teleki cs. oklt. II. 144., 1491: U. o. II. 416., 417., 1494: U. o. II. 193., Dl. 28463., 28347., 36398. pag. 170. n. 1., pag. 173. n. 1.) Poss. Zyluas. (1369: Dl. 26865., 1373: Dl. 26984., 1377: Dl. 26986.) Nogziluas. (1372: gr. Teleki cs. oklt. I. 174.) Poss. Mesezylwas. (1447: Dl. 36391. pag. 31. n. 3.) Poss. Puzthazylwas al. nom. Waydazylwasa. (1448: Dl. 30816.) Poss. seu pred. Mezwzylwas al. nom. Waydazy lovasa nunc habitatoribus destituta. (1448: Dl. 29264.) Poss Waydazylwaza alio nomine Mezewzylwaza. (1448: gr. Teleki cs. oklt. II. 32.) Poss. Mezwsilwas. (1448: Dl. 28249.) Poss. Waydazylwasa al. nom. Mezewzylwasa. (1448: Dl. 36391. pag. 41. n. 1.) Poss. Mezewsiluas. (1450: Dl. 36391. pag. 109. n. 1.) Zylwas cum pertinentiis. (1461: Dl. 25989. 1. b.) Mezew Zylwas. (1461: U. o. 6. b.) Poss. Pwzthasilwas. (1468: Dl. 30884.) Poss. Olahzylwas. (1473: Dl. 27194., 1474: Dl. 27197.) Poss. Mezewzylwas. (1496: Dl. 26942., 1498: Dl. 36405. pag. 128. n. 1.) Poss. Waydazylwas alio nomine Mezewzylwas. (1501: Dl. 36406. pag. 137. n. 1., pag. 145. n. 1., 1504: Dl. 28469., 1506: Dl. 36811., 26960.) Mint látszik, Nagy-Szilvás, Puszta-Szilvás, Vajda-Szilvás(a), Oláh-Szilvás és Mező-Szilvás alatt ugyanegy helység értendő. Részben a tordavármegyei gernyeszegi várhoz tartozott, részben a farnasi Veres, Kecseti, somkereki Erdélyi, Szilvási (Mezőszilvási), szilvási Csezeliczki, (Zalaházai), a zsolnai vagy szent-miklósi Pongrácz, tuzsoni Bolgár, Tuzsoni vagy tuzsoni, méhesi sat. Tamási vagy Tamás-fi, Szentkirályi, tuzsoni, szent-királyi vagy szent-annai Tót családoké, s (a farnasi Veresek után még) a monoszlai Csupor Miklósé is volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. – 1329-ben az e helységhez tartozó Nagy-Akasztó és Kis-Akasztó nevű földet vagy pusztát említik. Előbbi már 1325-ben «poss. Nagakaztoteluki» alakban tűnik föl. (gr. Teleki cs. oklt. I. 40.) 1461-ben ötvenedet fizető oláh jobbágyokkal. 1426-ban Fodor Mátyás itteni jobbágy szerepel. – Ma Mezőszilvás, a megye keleti részében, Tekétől d.-ny.
Szilvástelek. (Szilvástelke.) Poss. Eerd alio nomine Sziluastelke (Sziluastelwke.) (1263., 1296: Dl. 37213. 1580. évi hiteles másolat.) Poss. seu terra Zylwastelek, Zyluastelek. (1314: Dl. 28715.) Poss. seu terra Sylwastelek al. nom. Erd. (1448: Dl. 28983.) Poss. seu terra Zylwasthelek. (1450. körül: Dl. 28837.) Mint föld vagy puszta a kolozsmonostori apátságé volt. Határát 1314-ben járják meg, mely alkalommal a Várhegy (Warhegh) nevű hegyet, a Szakadut (Zakaduth) nevű kis-utat említik. 1339-ben ugyanott a Szilvástelkeberke (Zyluastelkeberke) nevű berek vagy erdő fordul elő, melyet a Macskási József fiai Józsefberkének (Josephberke) akarnak nevezni. – Kajántóhoz tartozott; e helységgel, továbbá Fejérd és Macskás (József-Macskása és Genye-Macskása) helységekkel volt határos.
Szokol. (Szakol. Szakoly. Szakolya.) Nobiles de Zakol. Poss. Zakol. (1322: Dl. 30608:) Nobiles de Zokol. (1340. körül: gr. Teleki cs. oklt. I. 67.) Poss. Zakol. (1430: Dl. 36407. pag. 108. n. 5., 1439: Dl. 26779., 1453: Dl. 26786., 1455: Dl. 36407. pag. 74. n. 5.) Poss. Zakolgh, Zakol. (1459: Dl. 27033.) Poss. Zakolya. (1459: Dl. 36392. pag. 43. n. 2.) Poss. Zakolg, Zakolgh. (1459: Dl. 36392. pag. 44. n. 1.) Zakol nobilium. (1461: Dl. 25989. 6. h.) Poss. Zokol. (1481: Dl. 28427., 1483: Dl. 36395. pag. 47. n. 2., 1486: Dl. 36397. pag. 49. n. 1., 1493: Dl. 30932., 30483., 1508: Dl. 26830.) 1483-ban Szolnok-(azaz Belső-Szolnok-)vármegyéhez (!) számítják. – A meggyesfalvi Alázd-fi, Nádasdi, Budai, Oroszfá(ja)i; Andorjásfal(va)i vagyis andorjásfal(va)i Balázsi, Galaczi, Héderfá(ja)i, (Forrói vagy Forrai, péterfalvi Porkoláb, Toroszkai, Kerelei, Somogyoni), a szent-györgyi vagy erdő-szent-györgyi Meg(g)yes, Bátori, futaki vagy futagi Nagy, Barcsai és a Betleni családoké volt. – 1453-ban az Alárd-fi Jakab itteni jobbágya, Kenéz András szerepel. 1461-ben ötvenedet fizető oláh jobbágyokkal. – Ma Szokol, a megye keleti részében, Tekétől d.
Szombattel(e)ke. (Szombattelek.) Terra Zombathelek. (1329: Dl. 28723.) Terra Zumbatteleke. (1329: Anjouk. okmt. II. 399.) Poss. Zombathteluke. (1349: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 161.) Poss. Zombaththeleke, Zombatheleke. (1421: Dl. 27006.) Poss. Zombathtele[ke]. (1428: Dl. 30294.) Poss. Zombatheleke. (1456: Dl. 27898, és losonczi Bánffy cs. oklt. I. 698.) Poss. Zombathelke. (1462: Dl. 28907., 1494: Dl. 27224., 1506: Dl. 27106., 27107.) Poss. Zombaththelke. (1467: Dl. 27044., 1484: Dl. 36395. pag. 90, n. 2., 1486: Dl. 36397. pag. 60. n. 2.) Poss. Mezewzombatelke. (1463: Dl. 26893.) Poas. Mezewzombaththelke. (1463: Dl. 27908., 1467: Dl. 27917.) Olykor, de, úgy látszik, tévesen, Dobokavármegyéhez számítják. A XV. században és később a belső-szolnokvármegyei Bálványos várához tartozott. – A Kökényes-Renold nemzetség, és ennek kihalása után (1322.) a palásti vagy kentelekei Radó-fi, (közben a Szécsényi), majd annak kihalása után (1421., 1424.) a Szántai más néven Laczkházai vagy Nempti (ismét másként szántai Laczk vagy Laczk-fi) és ennek kihalása után (1456.) a losonczi Dezsőfi, Vár(a)dai, s a losonczi Dezsőfiektől a Szentiváni vagy Vajdaszentiváni s ezek után a Kecseti, Piski, Földvári és földvári Kóka családoké, s a váradi püspökségé volt. – 1506-ban Haczak Tamás mint a szent-iváni Kóka Sebestyén itteni jobbágya szerepel; ugyanekkor a váradi püspök itteni kenézét, Paskát említik. – Ma Mezőszombattelke, Kolozsvártól kissé távolabb, keletre. (V. ö. a Szentiváni cs. alatt.)
Szomordok. (Szomordog. Szomorduk. Szomurduk. Szumurduk. Szomurdug.) Nobiles de poss. Zomordok. (1283–1414: Dl. 37227. 1580. évi hiteles másolat.) Poss. Zomordok. (1315: gr. Teleki cs. oklt. I. 34. és Dl. 28717., 1409: Dl. 27148., 1427: Dl. 28967., gr. Teleki cs. oklt. I. 496., 1430: Dl. 36407. pag. 112. n. 2., 1452: Dl. 36403. pag. 83. n. 2., 1461: Dl. 36392. pag. 128. n. 1., 1479: Dl. 27065., 1486: Dl. 36335.; 1499: Dl. 36403. pag. 263. n. 1., pag. 262. n. 1. és pag. 281. n. 1., 1509: Dl. 36399. pag. 318. n. 1.) Zumurduk. (1389: Dl. 26859., 1357: Dl. 29149.) Poss. Petruteleke inter possessiones Mera et Zomurdug. Poss. Peturteleke. (1358: gr. Teleki cs. oklt. I. 108., 109.) Zomorduk. (1358: Dl. 29431., 1360: Dl. 28738.) Zwmurduk. (1360: gr. Teleki cs. oklt. I. 116.) Peterteleke. Poss. Peterteleke. Villa Zumurduk. (1366: Dl. 26754.) Poss. Zomorduk. (1367: Dl. 28919.) Zomurduk. (1372: Dl. 26983.) Poss. olim Petherthelke nunc vero Zomordok vocata. (1427: Dl. 28802.) Zomordok. (1450: Dl. 36407. pag. 93. n. 3.) Zomordogh. (1489: Dl. 27073.) Poss. Petherthelke vel Monyaroallya. (1499: Dl. 36405. pag. 41. n. 1.) Poss. Pethewrthelke vel Monyoroallya sive Zomordok. Másik oklevélben: Poss. Petherthelke vel Manyarosalya aut Zomordok. (1499: Dl. 36403. pag. 262. n. 1., pag. 281. n. 1.) Poss. Monyoroalya. (1504: Dl. 26955.) Poss. Zomordok al. nom. Monyarollya. (1506: Dl. 36399. pag. 153. n. 1.) Poss. Pether Thelke vel Monyoroallya sive Zomordok. (1508: Dl. 26962.) Mint ez adatokból látható, a XIV. század közepe táján felmerülő s Szomordok és Méra közt elterült Pétertel(ö)ke, mely különben ezt a nevet valamint a Monyoróalja vagy Monyorósalja nevet ettől fogva felváltva, még a XVI. század elején is viseli, már a középkorban Szomordok helység határához számítható. 1427-ben azt írja róla egy oklevél, hogy a hajdani Pétertelkét «most» Szomordoknak nevezik. 1366-ban a később ennek a szomordoki határba olvadt Pétertelke helységnek határjárása alkalmával a Középbércz (Kezepberch) és Öl(y)vespatakabércz (Wluespathakaberch) nevű határhelyeket, a Szénígetőpataka (Zenigetepataka) nevű völgyet, a szent-páli és a Bozos (Bwzus) nevű erdőt (Szent-Pál felé), továbbá a Száldobos (Zaldabus) nevű erdőt, s a Büdöskut (Buduskuth) nevű kutat sorolják föl. 1427-ben pedig, mikor «Szomordok» helység határát járják meg, a Száldobosbércze vagy Száldobosbércz és a Becsnyét (Bechnyeth) nevű határ-helyet, Gönczpatakát és a Szomordokpatakát említik. Ugy anekkor egy már teljesen romba dőlt halastónak csak az árka volt látható. 1430-ban a Sebe-kuta, Genczpataka, Beteneges és Varjó nevű határhelyeket, 1461-ben a Daruastó-alja neuű rétet, a Parlag nevű mezőt és az Ó-Buda felé vezető ország-utat 1499-ben és 1500-ban a Királykuta (Kyralkuhia) nevű határ-helyet, a Vaskutpatakát (Szent-Pál felé): végül 1501-ben a Királykutaerdejét (silva Kyralkuthaerdewye) emlegetik. – A (szucsáki) Szomordoki avagy előbb Pétertelki más néven Szomordoki vagy pétertelki Beden-fi vagy Beden, olykor Szucsáki, továbbá a szilkereki Gebárt, szent-királyi vagy topa-szent-királyi Gesztrágyi: a Fejérdi, (Csáni), kórógyi Horvát, (uj-budai Hencz), Sárdi, a szucsáki Kerekes, Porkoláb és Nagy; a csepegős-macskási Almádi, a Józsefmacskási másként szent-márton-macskási Macskási avagy Szentmártonmacskási vagyis Felsőmacskási, Budai másként Ujbudai és Esztyéni családoké s (a Szomordokiaktól zálogban egy ideig a XIV. század elején) Tolna Mátyás Kolozsvár városi polgáré is volt. – A Szomordoki rokonság szomordoki (pétertelki vagy monyoróaljai) nemesi uduarházai több ízben előfordulnak. 1499-ben Tót Antal, Péter János, Budai Balázs, Kis (Parvus) Tamás, Petri Simon és Bende György itteni jobbágyokról emlékeznek. – Ujabban Szumurduk nevet viselt, legujabban régi Szomordok nevét kapta vissza. Kolozsvártól ny.-é. találjuk.
Szopor. Villa Zupur. (1320: Dl. 1991.) Sacerdos de Supur, Zupur. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 103., 119., 127., 139. l.) Poss. Zupur. (1348: Dl. 28729.) Poss. Zopor. (1450. körül: Dl. 36403. pag. 35. n. 2.. 1454: Dl. 36741. pag. 41. n. 2., 1455: Dl. 36407. pag. 72. n. 3., 1458: Dl. 36392. pag. 12. n. 1.. 1466: Dl. 26792., 1467: Dl. 27330., 29051., 1469: Dl. 36393. pag. 135. n. 4., pag. 141. n. 2., 1410: Dl. 26901., 26902.; 1471: Dl. 36393. pag. 104. n. 2., 1472: Dl. 21341., 1416: Dl. 36406. pag. 66. n. 1., Dl. 36403. pag. 166. n. 2., 1482: Dl. 27370., 26925., 1483: Dl. 36395. pag. 65. n. 1. és losonczi Bánffy cs. llt., 1492: Dl. 36398. pag. 142. n. 1., 1510: Dl. 36399. pag. 331. n. 1.) Poss. Zoopor. (1478: Dl. 26910. Ez oklevél írója a magánhangzókat szereti megkettőztetni. Pl. Booncz, Bootbaza sat.) Zopor. (1482: DL 26921., 1492: Dl. 26935.; 26933., 1509–1510: Dl. 32572.) Az Iklódi, iklódi Beke-fi, iklódi, temeseli vagy temeshelyi Dézsi, szopori, méhesi sat. Tót, szopori Szentgyörgyi, Valkai vagy Valkói, Tamásfalvi; Kémeri. a szopori Tótőri; a Rákosi családoké, s (az Iklódiak után) Kovács István királyi sókamara-ispáné, (az Iklódiak és az iklódi Bekefiek után) a Raguzai (Drobroniki) Olasz Franké s fiáé Jeromosé, és (szintén az Iklódiaktól és iklódi Beke-fiektől zálogban, birságképen) az erdélyi vajdáé is volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. – 1465-ben Varga Antal, 1472-ben Mátyus Kelemen, 1510-ben Bíró János és Balázs s Retkes Mihály itteni lakosok szerepelnek. – Kolozsvártól kissé távolabb, k.-d, találjuk, a megye határszélén.
Sztána. L. Esztána néven.
Sztolna. Sztholna. (1448: Dl. 36391. pag. 39. n. 1.) Az erdélyi püspökségé volt, melynek ekkor: Nagy (\fagnus) büklós és testvére Bálint nevű itteni jobbágyai szerepelnek. – Kolozsvártól ny.-d. találjuk.
Szucsák. (Szucság. Szulcsák.) Zuchak. (1297: Dl. 28710., 1367: Dl. 28919., 1409: Dl. 28774., 1410: Dl. 28141.) Terra Zuchak. (1343: Dl. 28726.) Nobiles de Zuchak. (1348: gr. Teleki cs. oklt. I. 87.) Scuchak. (1358: Dl. 26752.) Poss. Zuchak. (1368: Dl. 26864., 1370: losonczi Bánffy cs. llt., 1392: Dl. 26990., 26991.) Zuchaak. (1370: Dl. 36506., 1384: Dl. 29197.) Zuchaak. (1384: Dl. 29197.) Poss. Zuchak. Strata publica de Gyalow in Zuchak. (1391: Dl. 31113.) Zuchyak. (1397: Dl. 26993., 1415: Dl. 29228.) Nobiles viri de villa Czusak. (! 1397: Dl. 28764.) Zuchack. (1410: Dl. 28776.) Suchak. (1418: Dl. 27004., 1434: Dl. 27295., 1465: Dl. 27180., 1470: Dl. 30321.). Zwchak. (1420. körül: Dl. 28795., 1429: Dl. 27010., 14–37: Dl. 28824., 28825., 28827., 28829., 1442: Dl. 27163., 1444: Dl. 26783., 1456: Dl. 26891., 1460: Dl. 27034., 1461: Dl. 36392. pag. 125. n. 5., 1469: Dl. 27187.) Poss. Zwchak. (1430: Dl. 36407. pag. 111. n. 2. és n. 3., 1439: Dl. 36393. pag. 12. n. 5., 1449: Dl. 36391. pag. 50. n. 3., Dl. 27164., 36391. pag. 89. n. 2., 1453: Dl. 36403. pag. 87. n. 2., 1454: Dl. 36407. pag. 49. n. 2., 1459: Dl. 36392. pag. 87. n. 1., pag. 62. a, n. 4., Dl. 26892., 1460: Dl. 26788., 1461: Dl. 27172., 1480: Dl. 36395. pag. 17. n. 1., 1493: Dl. 36398. pag. 156. n. 1., 1499: Dl. 36403. pag. 245. n. 1., 1500: Dl. 36405. pag. 47. n. 1., 1501: Dl. 36405. pag. 161. n. 1., 1504: Dl. 27235., 1507: Dl. 36525.) Zwchaak. (1439: Dl. 28978.) Plebanus de Zwchak. (1444: Dl. 36406. pag. 33–38., 1449: Dl. 36391. pag. 107. n. 1.) Poss. Czwchak. (1446: Dl. 36391. pag. 14. n. 1.) Swchak. (1447: Dl. 28833., 1456: Dl. 27170., 1457: Dl. 27032.) Swchaak. (1450: Dl. 28394.) Zwczak. (1452: Dl. 28611.) Poss. Swchak. (1458: Dl. 36392. pag. 35. n. 1.) Zwczagh. (1464: Dl. 27177.) Swchac. (1464: Dl. 26791.) Zwlchak. (Köznemes nevében. 1472: Dl. 27928.) Zuschak. (1493: Dl. 28649.) Poss. Zwchaak. (1498: Dl. 36403. pag. 220. n. 1., 1503: Dl. 28668.) A Szucsáki másként szucsáki Péterház(a)i vagy péterház(a)i Szucsáki; a Szucsáki másként szucsáki Macskási avagy Csepegő(s)macskási; továbbá a szent-márton-macskási Macskási másként Józsefmacskási vagy Szentmártonmacskási avagy Felsőmacskási; a szucsáki Antal-fi, Balog, Bátor vagy Bátori, Bese, Bíró, Dombi, Dó(z)sa, Gereblyés vagy Gereblyési, Gyalai vagy Gyaloi, Illési; Jánosi vagy János-fi, Kerekes, Kis, Kotos vagy Kotus, Mike, Nagy vagy Vas avagy Negyedes, Orros, Pilisi, Pogány, Porkoláb, Ravasz, Sándor vagy Sándor-fi, Siked, Tatár és Vas (melyek közül több bizonyíthatólag szintén viselte a «Szucsáki» nevet); a Somai, Drági, (a dezméri vagy szamosfalvi Mikola vagy Mikola-fi, a szent-királyi vagy topa-szent-királyi Gesztrágyi), a Györgyfalvi vagy györgyfalvi Henke, Kályáni, a Szomordoki, a Budai (vagy Ujbudai, Óbudai avagy uj-budai Nagy), budai vagy uj-budai Hencz, uj-budai Darabos, a papfalvi Csoronk vagy Csorong, a Bályoki, (a borbátvizei Móré, Pestesi, Nagylaki, kis-kendi Balád-fi, Mészkői), a Tamásfalvi, Szentmihályfalvi másként szent-mihályfalvi Dienesi, (és Szentpáli) családoké s (a szucsáki Ravasz család után zálogban egy ideig) a gyaloi Dézmás Balázsé is volt. 1391-ben, midőn az erdélyi püspök Vista, Gyalo, Lóna és Fenes nevű birtokainak határát Szucsák felé megjárják, a Nádas folyót, a Hordókut (Hordowkwth) nevű forrást, a Gyalóból Szucsákba vezető országutat, a Nagyberekpataka nevű «árkot vagyis kanálist», a Nagyhegy (Nogheg) nevű magas hegyet s ennek Nagyhegyfark Noghegfark) nevű végződését vagyis farkát; később pedig ugyane helység határában, még pedig 1446-ban és 1480-ban, a Pogánkut nevű földet, a Vágottberek (Wagothberek) nevű cserjét s a Kiscsere nevű, Szász-Fenes felé elterülő erdőt; 1453-ban az itteni szőllőket; 1454-ben a Szilvás nevű rétet; 1480-ban a Medvésberek nevű erdőt; 1493-ban a Csergőföld (Chergewfeld) nevű szántóföldet, a Csergőberek (Chergewberek) nevű berket s a Csergőföld némely részén ujabban ültetett szőllőket; 1499-ben a Nyulas (Nywlas) nevű erdőt; 1501-ben az Orros Mátyás-gyepűje (Orros Mathyasgyepwye) nevű berket, a Bátorhavasán (Bathorhawasa) levő földeket, a Közmező (Kewzmezew) nevű határrészt, a nádasi erdő (Nadasy erdew) és a Zulcseréje vagy tán Szölcseréje nevű, szintén a szucsáki határban fekvő szántóföldeket; 1504-ben a Medvéspataka (Medwespataka) nevű patakot, továbbá azt a régi utat, mely e helységből a Pogánykuthoz (Pogankwth) vezet, az e helységgel határos, de ma már meg nem levő Soma helységet, a Vágottberek nevű berket, a Musdal (Mwsdal) nevű erdőt, végül a Tóhely (Thohel) és Szászokfölde (Zazokfewlde) nevű határhelyeket említik; magában a helységben pedig olykor az itt lakó nemes családok udvarházait. 1444-ben és 1449-ben az idevaló plébános, 1450-ben pedig az idevaló «presbiter» szerepel. 1493-ban Szent-Margit tiszteletére szentelt egyház állt benne. 1474-ben Salamon Bereczk itteni lakos tűnik föl. – Ma Szucsák, Kolozsvártól nyugatra.
Szutor. L. Zutor alakban.
Tamásfalva. Poss. Tamasfolwa. (1341: Dl. 30640.) Thamasfolwa. (1358: Dl. 29154.) Thomasfolua. (1381: Múz. llt.) Thamasfalwa. (1415: Dl. 29227., 1434: Dl. 26775.) Thamasfalua. Poss. Thamasfalua. (1435: Dl. 12698.) Poss. Thamasfalwa. (1439: Dl. 28978., 1441: Dl. 30802., 1445: Dl. 36391. pag. 2. n. 2., 1452: Dl. 28611., 1459: Dl. 30318., 1467: Dl. 27061., 1497: Dl. 20564., 27226., 1498: Dl. 36937., 1499: Múz. llt., 1506: Dl. 36399. pag. 151. n. 1., n. 2., 1509: Dl. 36399. pag. 295. n. 1., pag. 297. n. 1., 1518: Dl. 36402. pag. 55. n. 1., 1526: Dl. 36401. pag. 105. n. 1.) Thamasffalwa. (1452: Dl. 27166.) Poss. Thomasfolwa. (1493: Dl. 28649.) Poss. Thamasffalwa. (1508: Dl. 36399. pag. 240. n. 1.) A Tamásfalvi másként Bikali avagy bikali vagy tamásfalvi Vitéz vagy középlaki Bikali, a losonczí Bánfi, a Farnasi vagy farnasi Veres, Nagyvölgyi, szent-mihálytelk(e)i Tompa, a nagyfalusi Marton; a Valkai vagy Valkói s a Bóczi családoké volt. – 1498-banVeres Máté itteni jobbágy szerepel.-Bánffy-Hunyadtól é.-k.találjuk.
Tancs. Poss. Tanch. (1446: Dl. 29256.) Poss. Thanch. (1454: Dl. 36407. pag. 44. n. 1., 1455: Dl. 36407. pag. 74. n. 5., pag. 79. n. 1., 1458: Dl. 36405. pag. 6. n. 2., 28403., 1468: gr. Erdődy cs. galgóczi llt., Dl. 30884., 1471: Székely oklt. III. 93., 1475: Dl. 26907., 1485: Dl. 36397. pag. 11. n. 1., 1488: Dl. 28440., 1490: Dl. 26929., 1602: Dl. 36405. pag. 222. n. 1., 1505: Dl. 36399. pag. 129. n. 1., 1508: Dl. 26829:) Thank. (1458: Dl. 28519.) Poss. Thancz. (1475: Dl. 27201., 1505: Dl. 26821.) 1468-ban Tordavármegyéhez számítják. – A Farnasi vagy farnasi Veres, Kecseti, harinnai Farkas, bikoli Bikli, a Toldalagi, a Tamásfalvi másként Bikali, avagy bikali vagy tamásfalvi Vitéz vagy tamásfalvi Erdélyi, a Betleni családoké, s (a farnasi Veresek után még) a monoszlai Csupor Miklósé is volt. – A megye d.-k. sarkában találjuk.
Tarcsaháza. L. Undótelek(e) helység a.
Tehenöstelök(e). (Tehenöstelke.) Poss. Thehuenustelke. (1296: Magy. Tud. Akadémia kézirattára.) Poss. Tehenusteluk. (1344: Anjouk. okmt. IV. 419.) A Palatkai vagy Ősi másként ősi Janka-fi vagy Ivánka-fi családé volt. Kétségkívül Palatka, Légen és Pete vidékén feküdt, Kolozsvártól kissé távolabb, k.-é.
Tiburcz(-telke. Tiburczteleke. Tiburcztelek. Tiborcz. Tiborcztelke.) Particula terre Tyburchtelke intra metas possessionis Kayantho. (1347: Dl. 26753.) Nobilis de Tyborchteleke. (1355: Anjouk. okmt. VI. 395.) Poss. Bennye et Tyburch. (1357: Dl. 28735.) Nobilis de Tyburchtelku. (1360: gr. Teleki cs. oklt. I. 116.) Nobiles de Tyburch. (1363: U. o. 127.) Tyburchtelke. (1363: U. o. 129.) Tiburch. (1365: Dl. 27275.) Poss. Tyburchtelke. (1370: Dl. 26757., Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. n. 673., 675., 1392: Dl. 26762.) Poss. Tyburchtelek. (1370: Dl. 26982.) Poss. Tyhurchteleke. (1376: Dl. 26982., 1393: Dl. 28109.) Tyburch. (1378: gr. Teleki cs. oklt. I. 181.) Poss. Been al. nom. Tyburchteleke. Alább: Poss. Benye al. nom. Tyburchteleke. (1380–1383: Dl. 28757.) Poss. Thyburchthelke. (1393: Dl. 36403. pag. 2. n. 4.) Poss. Thybwrch. (1435: Dl. 28822.) Poss. Thyburcz. (1452: Dl. 36403. pag. 81. n. 3.) Poss. Thyborcz. (1467: Dl. 27183.) Plebanus possessionis Thyborch. (1499: gr. Teleki cs. oklt. II. 234.) Poss. Tybwrch. (XV. század: Dl. 36403. pag. 24.) A kolozsmonostori apátságé volt. – Olykor Bénye néven is nevezték, s eredetileg Kajántó része volt. A XIV. század második felében idevaló szomszédos nemesek elfoglalva tartották. Egy 1370. évi oklevél szerint I. Károly királytól kapta a monostor. Valószínű azonban, hogy már a IV. Béla király 1263. évi oklevelébe beleértették, ekkor mint Kájántó helység részeit. (V. ü. Bénye helységnél.) 1467-ben Mátyás király Tőkei Bálintnak és Lászlónak, a néhai György fiainak (bizonyára a dobokavármegyei lónai Tőki vagy Tőke család értendő) adományozta, mint olyan birtokot, melyet e nemesek ősei állítólag már előbb is békésen bírtak. Az adományozás ellen azonban a monostor apátja tiltakozott. – Plébánosa 1499-ben szerepel. (V. ö. 1341., 1347., 1378: Tört. Tár. 1896., 500., 501. és 726. l., 1467: U. o. 1897. 499. l.)
Tire. L. Türe néven.
Tomb. (Tumb.) Poss. Tumb. (1325: gr. Teleki cs. oklt. I. 40.) Villa Tumb. (1329: Anjouk. okmt. II. 397.) Poss. Twmb. (1395: gr. Teleki cs. oklt. I. 249.) Kenezius in Tomby. (1414: U. o. 402.) Volahi de Tomb. Kenezius de Thomb. (1434: U. o. 534., 1474: Dl. 26802.) Poss. Thomb. (1436: gr. Teleki cs. oklt. I. 543., 1449: Dl. 36391. pag. 52. n. 1., 1462: Dl, 28524., 1466: Dl. 30320., 1468. körül: Dl. 32385., 1468: Dl. 36393. pag. 46. n. 3., 1477: Dl. 27062., 86403. pag. 144. n. 1., 18002., 1478: Dl. 28338., 1480: Dl. 26913., 1481: gr. Teleki cs. oklt. II. 144., 1487: Dl. 27219., 1491: gr. Teleki cs. oklt. II. 416., 417., 1493–1494. körül: Dl. 30307., 1494: Dl. 28463., gr. Teleki cs. oklt. II. 193., Dl. 28437., 36398. pag. 173. n. 1., 1518: Dl. 36402. pag. 55. n. 1., pag. 57. n. 1., 28191.) Tomb. (1450: Dl. 36391. pag. 109. n. 1.) Domb. (1450: Dl. 36407. pag. 88. n. 2.) Thomh nobilium Erdeli et Nicolai (de) Vizakna. (1461: Dl. 25989. 6. b.) Poss. Thomos. (1473., 1502: Dl. 16167.) Thomb. (1474: Dl. 27053.) Poss. Tomb. (1496: Dl. 27752.) Poss. Dombh. (1510: Dl. 36405. pag. 296. n. 1.) Poss. Dombo. (1519: Dl. 27415.) Rendszerint. Kolozs-, olykor (pl. 1477., 1502., 1510., 1518., 1519. sat.) Tordavármegyéhez számítják. – A tordavármegyei gernyeszegi erősséghez vagy várhoz tartozott, illetve a zsolnai vagy szentmiklósi Pongrácz, kendi Balád-fi, Betleni, Kendi, patai Dezső, a Vizaknai, a Bogáti, (Madarasi, Koppáni), a Toroszkai, nádasdi Ungor, dam(y)sosi Árka, Szobi, a Farnasi vagy farnasi Veres, Kecseti; tuzsoni Bolgár, Szentkirályi, szent-annai vagy tuzsoni Tót, Tuzsoni vagy tuzsoni, méhesi sat. Tamási vagy Tamás-fi, a losonczi Bánfi családoké s (a farnasi Veresek után még) a monoszlai Csupor Miklósé is volt. 1414-ben Miklós, 1434-ben András a tuzsoni Bolgár Miklós illetőleg tuzsoni Tót Miklós itteni kenézei, 1474-ben a nádasdi Ongor János itteni embere; Orros Kelemen, valamint a Bogáti László illetőleg a somkereki Erdélyi Miklós itteni kenézei, János és Miklós, 1480-ban a Kendi Antal itteni kenéze, szerepelnek. 1461-ben a (somkereki) Erdélyi család és a Vizaknai Miklós itteni oláh jobbágyaitól szedtek ötvenedet. – Ma Meződomb, a megye kel. részében, Tekétől d.-ny.
Tomos. Azaz helyesen Tomb. – L. e néven.
Topa. Poss. Tupa. (1341: Dl. 30640.) Poss. Thopa. (1408: Dl. 30759., 1429: Dl. 28804., gr. Teleki cs. oklt. I. 518., 1445: Dl. 36391. pag. 2. n. 2., 1452: Dl. 28611., 1467: Dl. 27061., 1469: Dl. 36394. pag. 8. n. 2., 1472: Dl. 27928., 1479: Dl. 36395. pag. 11. n. 2., 1483: Dl. 36393. pag. 87. n. 1., 1493: Dl. 28649., 1495: Dl. 36398. pag. 231. n. 1., 1505: Dl. 27238., 1506: Dl. 27241., Dl. 36399. pag. 145. n. 1., pag. 151. n. 1. és n. 2., 1509: Dl. 36399. pag. 295. n. 1., pag. 297. n. 1., 1518: Dl. 36402. pag. 55, n. 1., 1526: Dl. 36401. pag, 105. n. 1.) Poss. Thopa. Via que ducit de poss. Thopa ad Sombor. (1429: Dl. 28805.) Poss. Topa. (1441: Dl. 30802.) Poss. Thompa. (! 1459: Dl. 30318.) Topa. (1461: Dl. 25989. 2. a.) Poss. Chopa. (1494: Dl. 30307.) A Tamásfalvi másként Bikali avagy bikali vagy tamásfalvi Vitéz, Turi, losonczi Bánfi; Farnasi vagy farnasi Veres, szent-mihálytelk(e)i Tompa, Nagyvölgyi, nagylaki Jaksics, dengelegi Pongrácz, nagyfalusi Marton; a Valkai vagy Valkói, a Bóczi családé, s Korvin Jánosé volt. – 1461-ben a Tompa Mihály és Veres Benedek itteni oláh jobbágyaitól szedtek ötvenedet. 1429-ben az innen Somborba (Magyarnagyzsombor) vezető országutat említik. – Ma Pusztatopa, Kolozsvártol é.-ny.
Topa-Szent-Király. L. Szent-Király néven.
Torczaltelke. (Tarczaltelke.) Poss. Torzaltelku. (1359: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 224.) A Losonczi, losonczi Bánfi, s tőlük a Makrai (XIV. század) családoké volt. – Nagyczég és Mezőszentmihálytelke vidékén fekhetett, a megye keleti részében.
Tótfalu. Thotfalw. (1448: Dl. 36391. pag. 39. n. 1.) Az erdélyi püspökségé volt, melynek ekkor itteni kenéze, Budai (Bwday) István szerepel. – Kolozsvártól d.-ny. találjuk.
Tótháza. Tothaza. (1378: gr. Teleki cs. oklt. I. 179, és Dl. 28755., 1381: gr.-Teleki cs. oklt. I. 201.) Poss. Thothaza. (1441: Dl. 36406. pag. 7. n. 1., 1450. körül: Dl. 36403. pag. 36, n. 1., 1473: Dl. 26906., 1503: Dl. 36399. pag. 1. n. i.) A XIV. század második felében a Tótház(a)i, később a Hosszuaszói, Szarkadi és Dombai családoké volt. – Kolozsvártól illetve Kolozstól keletre találjuk.
Tóttelek(e). Poss. Thoth Theleke. (1523: Dl. 36400. pag. 193. n. 1.) Poss. Toththelek. (1523: Dl. 36402. pag. 310. n. 1.) Ekkor a Somi Gáspáré volt, bizonyára Almás várához. (L. ott.) – Ma Tóttelke, Bánffy-Hunyadtól k.-é.
Tu(z)son. (Tuzsom. Tuzsond.) Poss: Tusun. (1325: gr. Teleki cs. oklt., I. 40., 1395: U. o. 249.) Sacerdos do Tusun. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 92., 104., 138. l.) Nobiles de Thusun. (1348: Múz. llt.) Tusund. (1366: gr. Teleki cs. oklt. I. 146.) Thwsson. (1422: U. o. 457.) Tusum. (1424: U. o. I. 471.) Thusum. (1436: u. o. 543.) Thwsum, Thusum. (1436: U. o. 543.) Poss. Thwson. (1449: Dl. 36391. pag. 98. n. 2., 1462: Dl. 28524., 1466: Dl. 30320., 1468: Dl. 36393. pag. 46. n. 3., 1478: Dl. 28338., 1481: gr. Teleki cs. oklt. II. 416., 417., 1493: Dl. 30932., 30483., 1493–1494. körül: Dl. 30307., 1494: gr. Teleki cs. oklt. II. 193., Dl. 28463., 28347., 36398. pag. 170. n. 1., 1485: Dl. 27752., 1496: Dl. 26942., 26944., 1498: gr. Teleki cs, oklt. II. 224., 1502: Dl. 36405. pag. 192. n. 1. és gr. Teleki cs. oklt. II. 249., 1505: U. o. 428., 1507: Dl. 28555., 28557., 1509: Dl. 27112., 1510: Dl. 36405. pag. 296. n. 1., 1511: Dl. 30340.) Twzon. (1451: Dl. 30189) Poss. Thwsan. (1467, körül: Dl. 32385., 1473: Dl. 16167.) Pred. Thwson. (1482: Dl. 26921.) Poss. Thwson, Thwson. (1493: Dl. 27221.) Poss. Thuson. (1494: DL 36398. pag. 173. n. 1.) Poss. Thwsson. (1502: Dl. 16167.} 1482-ben puszta. – 1481-ben és 1502-ben Tordavármegyéhez számítják. Az e megyei gernyeszegi ertisséghez vagy várhoz tartozott; illetve a zsolnai vagy szent-miklósi Pongrácz, kendi Balád-fi, Betleni, Kendi, patai Dezső, továbbá az erdő-szent-györgyi Meggyes, Bátori, futaki vagy futagi Nagy; Barcsai, a meggyesfalvi Alárd-fi, (csávási Erdő, szent-mihályfalvi Székely; Nagylaki, Kerelei és talán a Cseh), a szent-annai Gyulakutai és Polyák, a Farnasi vagy farnasi Veres, Kecseti, Szilvási, a Toroszkai, nádasdi Ungor, (domsusi Árka), Szobj, a Tuzsoni vagy tuzsoni, méhesi sat. Tamási vagy Tamás-fi, tuzsoni Bolgár, Szentkirályi, tuzsoni, szent-királyi vagy szent-annai Tót, (Toldalagi), a losonczi Bánfi családoké s (a farnasi Veresek után még) a monoszlai Csupor Miklósé is volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. – A megye keleti részében fekszik, Tekétől d.-ny., a torda-aranyosvármegyei határszélen.
Türe. (Tire.) Poss. Tyre episcopalis. Via magna euns de poss. Bogartelke ad poss. Tyre. (1299: Dl. 28713.) Sacerdos de Tyukre, Thure, Cyre. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 95., 103., 113., 127. l.) Poss. Tyre. (1338: Dl. 31085. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 494.) Rector ecclesie de Tyre. (1384: Dl. 29197.) Poss. Tire. (1397: Dl. 28764.) Poss. Thyre. (1427: Dl. 28966., 1437: Dl. 28829., 1462: Dl. 27028., 1459: Dl. 36892. pag. 53. n. 1., 1460: Dl. 36392. pag. 100. n, 1.) Poss. Thyre episcopalis. (1437: Dl. 28824., 28827., 28828.) Plebanus de Thire. (1446: Dl. 36391. pag. 24. b, n. 1.) Plebanus de Thywre. (1449: Dl. 36391. pag. 107. n. 1.) Az erdélyi püspöké volt, a kinek 1437-ben Egredi vagy Egregyi (Egregy, Egredy) Imre, János a Bertalan fia, Nagy (Magnus) János, Finta (Fyntha, Finta) Péter, Sombori (Sombory) János, Remetei (Remethey, Remethei) Albert, Pocsai (Pochay, Pochai) Pál, Székely (Zekel) Domonkos, Meszes (Mezes) Jakab, János a Gál fia, László a Gál fia, Kis (Parvus) Barta, Császári (Cbazary) Balázs, Gergely fia Albert, Gál fia Simon, Bíró (Byro) András, Veres (Rufus) Antal, Mihály a Balázs fia, Tar János, Mikai (Mykay) Péter, Molnár Benedek, Trencsel (Trenchel, Trenczel) Domonkos, Nagy (Magnus) Jakab, Szász (Zaaz) Máté, Kis (Parvus) János, Simon a János fia, Magyari (Magyary, Magyari) Pál, Kovács (Faber) Demeter, Bene Bereczk, Egredi vagy Egregyi János, Antal a Simon fia, Szász (Zaaz) Fábián, Balog (Balog, Balogh) János, Péntek Albert, Békes Imre, Császári (Chazary) Albert, Kósa János, Varga Mihály, László deák, Domonkos az Imre fia, Márkus (Marcus, Markus) János, Futó (Ffuto, Fwtho) János, Benedek a Gergely fia, János a Fábián fia, Békes Antal, Kósa Tamás, Gorbai (Gorbay) Jakab, Antal a László fia, Szörnyő (Szernew, Szewrnyew) János, Finta (Ffinta, Fyntha) Benedek, Demeter a Miklós fia, Mikai (Mikay) Demeter, Benedek a János fia, Egregyi vagy Egredi Damján, Mihály a László fia és Bóczi (Boczy, Bochy) Kelemen nevű itteni jobbágyai szerepelnek. Tehát legalább is 56 felnőtt jobbágy élt itt ekkor, a miből következtetve e helység a nagyobbak közé tartozott. 1452. és 1459. táján zálogban Máté erdélyi püspöktől 500 arany-forintban a Gyerőmonostori Kemén vagy Kemén-István kezén volt. – 1299-ben és 1437-ben az innen Bogártelkére vezető nagy utat említik. – Már az 1330-as években egyházas hely. – Plébánosai pl. 1384-ben. 1446-ban és 1449-ben szerepelnek. – Ma Türe, Kolozsvártól kissé távolabb ny.-é.
Uj-Buda. Másként Buda vagy Nagy-Buda. – L. Buda néven.
Ujfalu. (Ujfalva.) Poss. Wyfalw. (1459: Dl. 36392. pag. 55. n. 2., 1461: Dl. 36392. pag. 104. n. 1. és br. Kemény cs. llt. Kolozsvárott, 1467: Dl. 26897., 26898., 26899., 1469: Dl. 27188., 1472: Dl. 27193., 27928., 1484: Dl. 36395. pag. 109. n. 2., 1492: Dl. 36398. pag. 95. n. 1., 1493: Dl. 28649., 1494: Dl. 28653., 1518: Dl. 36402. pag. 55. n. 1.) Poss. Wyfalw in districtu de Kolothazeg. (1468: Dl. 27186.) Poss. Wyfalwa. (1493: Magy. Tud. Akad. kézirattára.) A «Kalotaszegen» feküdt. E helységét 1493-ban a losonczi Bánfiak birtokai közt sorolják föl. Ugyanekkor a családnak Hodos, Gavirla, Elyás, László és András nevű itteni jobbágyai szerepelnek. Ezenkívül a Tamásfalvi másként Bikali avagy bikali vagy tamásfalvi Vitéz, Turri, a Farnasi vagy farnasi Veres, nagylaki Jaksics, a Valkai, szent-mihálytelki Tompa, (Baracsi), a Mérai (és gyerő-monostori Kemény) családoké volt. – Ma Kalotaujfalu, Bánffy-Hunyadtól dél felé.
Ujfalu. – a) Poss. Bartaleusvyfolua. (1319: Anjouk. okmt. I. 516. és Dl. 1964.) Poss. Barthaleuswyfolua. (1319., 1323: Dl. 1973.) Sacerdos de Vyfalu. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 138. 1.) Poss. Wyfalw. (1443: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lad. 98. fasc. 8. n. 4. és losonczi Bánffy cs. oklt. I. 647., Dl. 30437., 13718., 1455: Dl. 27312., 1462: Dl. 27175., 1463: losonczi Bánffy cs. llt., 1468: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lad. 98. fasc. 8. n. 8., 1485: Dl. 36397. pag. 11. n. 1., 1494: Dl. 28655., 27749., 1495: Dl. 36398. pag. 221. n. 1., 1502: Dl. 36405. pag. 222. n. 1., 1505: Dl. 26822., 26823., 36399. pag. 129. n. 1.) Poss. Wyffalw. (1502: Dl. 36406. pag. 139. n. 1.) A Kacsics-nembeli Szécsényi, továbbá a losonczi Bánfi, Losonczi, Hunyadi, horogszegi Szilágyi, szent-iváni Székely, Héderfá(ja)i, a szintéri Kacsics-nembeli harinnai Farkas, továbbá a bikoli Bikli családoké s (a szent-iváni vagy vajda-szent-iváni Székelyek után) a monoszlai Csupor Miklósé is volt. Már az 1330-as években egyházas hely. 1505-ben harinnai Farkas János úgy egyezett meg nővérével Margit asszonynyal, bikoli Bikli Jánosnéval, hogy ha utóbbi e helység határán belül halastavat akarna ásatni, azt egészen az előbbinek Harasztos nevű birtokáig ásathassa Ma Oláhujfalu, Tekétől d.-k., a megye d.-k. zugában. – b) A mai kolozsvármegyei Magyarujfalu (Kolozsvártól é.-ny. felé) a középkorban Dobokavármegyéhez (lásd ott) tartozott, de olykor, pl. 1479-ben, Kolozsvármegyében is fölmerül.
Ujlak. Terra Wylak. (1329: Anjouk. okmt. II. 398.) Sacerdos de Wylok, Wylak, Vylok, Vylak. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 92., 104., 109., 131., 138. l.) Wylok. (1360. körül: Dl. 31128.) Poss. Wylak, Iwlac. (11470. körül: Dl. 36312.) Plebanus de Wylak. (1465: Dl. 30855,) Poss. Septher a parte possessionis Wylak a plaga orientali a quodam lapide magno metali usque ecclesiam lapideam hungaricalem. (1496: Dl. 36398. pag. 219. n. 1.) Poss. Wylak. (1506: Dl. 36811., 1510: Dl. 27113., 32572., 1515: gr. Teleki cs. oklt. II. 346.) Az erdélyi káptalané volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. Plébánosát 1465-ben is említik. – 1506-ban Miklósi Miklós bíró, 1510-ben Szabó Demeter bíró, Dócze Péter és Tancsi Imre, 1515-ben pedig Fodor János, valamennyien mint e káptalan itteni jobbágyai szerepelnek. Ma Mezőujlak, a megye keleti részében, Szászrégentől ny.-é.
Undótelek(e). L. Ondótelek(e) néven.
Unoka. (Unkatelöke.) L. Tordavármegyében.
Vajda-Kamarás. Terra Kamaras. (1812: Dl. 30598.) Poss: Waydakamaras. (1467: Dl. 27916., 1495: Dl. 27982., 1514: Dl. 28489., 1515: gr. Teleki cs. oklt. II. 345., 349.) 1467-ben, bizonyára tévesen, Dobokavármegyéhez számítják. A XV. században a belsőszolnokvármegyei Csicsó várához tartozott és a losonczi Dezsőfi, Szerdahelyi vagy szerdahelyi Imre-fi avagy szerdahelyi Kis családoké, s István és Bogdán moldvai vajdáké is volt. – Ma Vajdakamarás, Kolozsvártól k.-é.
Vajda-Szilvás(a). L. Szilvás helység a.
Vajol(l)a. (Vajala. Vajla.) Poss. Vella. (1319: gr. Erdődy cs, galgóczi llt. lad. 98. fasc. 7. n. 1. és losonczi Bánffy cs. oklt. I. 48.) Sacerdos de Veyla. (1332–1337: Páp, tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 93., 109., 119., 130., 138. l.) Poss. Wayola. (1455: Dl. 27312., 1473: Dl. 36393. pag. 129. n.3., pag. 130. n. 1., 1507: Dl. 28554., 27110., 1508: Dl. 27111., 2.6827.) Poss. Waolla. (1461: Dl. 36392. pag. 111, n. 1.) Poss. Wayla. (1467. körül: Dl. 32386.) Poss. Wayala. (1473: Dl. 16167.) Poas. Wayolla. (1475: Dl. 36406. pag. 59. n. 2., 1483: Dl. 36395. pag. 84. n. 2., 1492: Dl. 26812., 1495: Dl. 27982.) Poss. Vayolla. (1508: Dl. 28661.) A losonczi Dezsőfi, (Pásztói), nádasdi Ungor, (damsusi Árka), Bátori, Betleni, Szobi (és Nádasdi) családoké volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. – 1455-ben az itteni gerébet említik. – Ma Vajola, a megye keleti határszélén.
Valkó. Walkou. (1297: Dl. 28708.) Walko. (1297: Dl. 28710.) Sacerdos de villa Valta. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I/1. 89. l.) Villa Wolko. (1341: Dl. 30640.) Nobiles de Wolkow. (1358: gr. Teleki cs. oklt. I. 107,) Wolko. (1372: Dl. 26377.) Poss. Walko. (1448: Dl. 30759., 1426–1427: Dl. 28797., 28798., 1441: Dl. 30802., 1450: Dl. 29270., 1452: Dl. 28611., 1461: Dl. 36392. pag. 104. n. 1. és br. Kemény cs. llt. Kolozsvárott, 1467: Dl. 26897., 26898., 26899., 1469: Dl. 27188., 27187., 1472: Dl. 27193., 27928., 1479: Dl. 27212., 1493: Dl. 28649., 1494: Dl. 28653., 1501: Dl. 27102., 36405. pag. 84. n. 1., 1504: br. Kemény cs. llt. Kolozsvárott, 1508: Dl. 27246., 1518: Dl. 36402. pag. 55. n. 1., Dl. 36408. pag. 126. n. 1.) Poss. Nirzeg alio nomine Naghbercz intra metas possessionis Walko vocata de novo locata. (1449: Dl. 30818.) Villicus de Walko. (1467: Dl. 26898., 26899.) Poss. Walko in districtu de Kolothazeg. (1468: Dl. 27186.) Plebanus de Walko. (1487: Dl. 36397. pag. 58. n. 1.) A Kalotaszegen feküdt; a Tamásfalvi másként Bikali avagy bikali vagy tamásfalvi Vitéz, Turi, losonczi Bánfi; a Farnasi vagy farnasi Veres, Nagyvölgyi, nagylaki Jaksics; a Valkai vagy Valkói (a gyulai Valkai cs. is értendő); a Bóczi, a Mérai, (gyerő-monostori Kemény, szent-mihálytelki Tompa) és kis-kapusi Gyerő-fi családoké volt. – E helységnek 1427-ben Gyerő-Monostor felől történt határjárása alkalmával a Déde nevű földet, a Bikkfő nevű helylyel, s a Kapus nevű patakot említik. Már az 1330-as években egyházas hely. 1487-ben Valkai János a Rafael fia, egyszersmind fejérvári kanonok volt itt plébános, a ki e kanonokságát cserébe adta Mihály hunyadi (bánffy-hunyadi) plébánosnak, az e városban Szent-Erzsébet tiszteletére épült parochiális egyház egyik, Mihály plébános által alapított oltárigazgatóságáért. Ma is meglevő (református) egyháza román-kori és csúcsíves részleteket mutat. (V. ö. Bunyitay. A váradi püspökség története. III. 440. l.) – 1504-ben Szakács Dénes, Veres István és Dénes, Tolvaj (Tholway) Péter, Bolt Antal, Jegenye Bálint és Cziczér (Czyczeer) Bálint nevű itteni jobbágyok szerepelnek. – Ma Magyarvalkó, Bánffy-Hunyadtól d.
Váralja. Poss. Warallya. (1519: Dl. 36402. pag. 124. n. 1.) A losonczi Bánfiaké volt. – Ma Sebesvár, Bánffy-Hunyadtól nyugatra, a Sebes folyó völgyében.
Várcza. (Vársza.) Wayda de Warsca. (1435: Dl. 27018. és losonczi Bánffy cs. oklt. I. 609.) Poss. Warza. (1439: Dl. 28831.) Warcza. (1470: Dl. 36393. pag. 75. n. 4., 1471: Dl. 36393. pag. 85. n. 2., 1475: Dl. 27202., 1487: Dl. 36397. pag. 85. n. 2., 1493: Gyulafeh. kápt. házi llt, lad. 5. n. 742., 743., Dl. 36347. és Magy. Tud. Akadémia kézirattára.) Poss. Warcza, Warcha. (1487: Dl. 27218.) Warza, Warcza. (1493: Dl. 28649.) Poss. Warcza. (1507: Dl. 36405. pag. 268. n. 1.) A Várczai (másként várczai avagy kalotai vagy kalatai, kalataszegi, mereg-jói vagy nagy-mereg-jói Vajda, ismét másként Incseli, Kalotai vagy Kalatai), a gyerő-monostori Radó és Kabos s a várczai Olcsárdi családoké volt. – Incsel szomszédságában feküdt. (Bánffy-Hunyadtól dél felé.) V. ö. Incsel és Mereg-Jó helység a.
Varjadtelöke. Poss. Variadteluke. (1332: Zsuki cs. llt. D. 2.) A Sukiaké volt. – Suk, Visa, Kötelen sat. vidékén feküdt, Kolozsvártól é.-k.
Várhely. L. Dobokavármegyében.
Vásárhely. Azaz G(y)erő-Vásárhely. – L. e néven.
Vásártelek. Almás várához tartozott. (L. ott.) Csak 1521-ben és 1523-ban fordul elő; 1523-ban «poss. Wassarthelek» alakban. (Dl. 36402. pag. 310. n. 1.) – Ma Vásártelke, Nagyalmástól keletre, a megye é.-ny, részében.
Vaszmos. Azaz Paszmos. – L. e néven.
Vataháza. Pred. Vatahaza. (1341: Dl. 30640.) Poss. Wathahaza. (1427: Dl. 28801., 28802., 1451: Dl. 36403. pag. 62. n. 1., 1454: Dl. 36407. pag. 56. n. 3., pag. 57. n. 3., 1483: Dl. 36395. pag. 87. n. 1., 1492: Dl. 36398. pag. 94. n. 1., 1494: Dl. 30307., 1498: Dl. 36403. pag. 211. n. 1., 1505: Dl. 27238.) Poss. [Watha]haza. (1451: Dl. 29274.) Territorium Watahaza. (1502: Dl. 27103.) Pred. Wathahaza. (1522: Dl. 36400. pag. 85. n. 1.) A Tamásfalvi másként Bikali avagy bikali vagy tamásfalvi Vitéz, a Turi, a Farnasi vagy farnasi Veres, Valkai, horváti Peres, a Bóczi és (1522-ben) a szent-királyi vagy topa-szent-királyi Gesztrágyi, a Seprődi, a Szomordoki és Fejérdi családoké volt. – A XIV. század első felében, valamint a XVI. század elején is, pusztának mondják. – Kolozsvártól é.-ny., Nádas, Szent- Pál és Sárd szomszédságában feküdt, a hol ma egy Vád nevű pusztát találunk.
Vejla. L. Vajol(l)a néven.
Velkér. Poss. Velker. (1394: Dl. 27145., 1429: gr. Teleki cs. oklt. 514., 1447: Dl. 36391. pag. 32. n. 1., 1493: Dl. 27221., 1495: Dl. 36398. pag. 244. n. 1.) Poss. Welkeer. (1448: gr. Teleki cs. oklt. I. 335., 1509: Dl. 27112.) Poss. valahalis Velker. (1424: gr. Teleki cs. oklt. I. 468.) Poss. Velkeer. (1426, 1427: Dl. 27009.) Poss. Welker. (1431: Dl. 27156., 1468: gr. Teleki cs. oklt. II. 93., Dl. 26413., 1478: Dl. 28338., 1481: gr. Teleki cs. okit. II. 142., 144., Dl. 36395. pag. 34. n. 1., 26915., 1481: Dl. 28427., 1482: Dl. 26921., 1483: Dl. 36395. pag. 47. n. 2., 1491: gr. Teleki cs. oklt. II. 416., 417., 1493: Dl. 30932., 30483., 1496: Dl. 26942., 1497: gr. Teleki cs. oklt. II. 224., 1511: Dl. 30340.) Velker Alardi et Stephani Erdely. (1461: Dl. 25989. 7. a.) Poss. Welkheer. (1502: Dl. 36405. pag. 192. n. 1. és gr. Teleki cs. oklt. II. 249.) Rendszerint Kolozs-, néha, pl. 1468-ban, Tordavármegyéhez számítják. Az e megyei gernyeszegi várhoz tartozott; illetve a zsolnai vagy szent-miklósi Pongrácz, a meggyesfalvi Alárd-fi, (csávási Erdő, szent-mihályfalvi Székely, kendi Balád-fi, Nagylaki, Kerelei és talán a Cseh, a Forrói vagy Forrai, péterfalvi Porkoláb, Toroszkai, Somogyoni), a Szarkadi, az erdő-szent-györgyi Meggyes, Bátori, futaki Nagy, Barcsai, (Betleni), a Kecseti vagy Kecsedi, Rápolti, Szilvási, a Sztrigyi, Méhesi vagy méhesi Gyerő-fi, a frátai vagy magyar-frátai Boncza és Vas, (Giróti vagy Girolti), a Tuzsoni vagy tuzsoni, méhesi sat. Tamási vagy Tamás-fi, Szentkirályi, szent-mártoni Jánosi, (harinnai) Farkas s a szent-királyi Csáni családoké volt. – 1447-ben a Szentkirályi rokonság, Mag(y)eri Péter, János, Tamás, továbbá Barla, Abres, Dán, János, Draguta, Ha(t)czaki Péter, Sorbán és Gorzó nevű idevaló jobbágyai szerepelnek. 1461-ben az Alárd-fiak és (somkereki) Erdélyi István itteni oláh jobbágyaitól szedtek ötvenedet. – Ma Torda-Aranyosvármegyében találjuk, Tordától kissé távolabb k.-é., a megye határszélén.
Veresszék. (Veresszeg.) L. Tordavármegyében.
Veszalya. L. Viszolya néven.
Vild. Azaz Fild vagy Füld – L. utóbbi néven.
Vis(s)a. (Visatelöke.) Határjáráskor: Silva Visaerdei. (1326: Zsuki cs. llt. F. 1.) Poss. Vizateluke. (1332: U. o. D. 2:) Poss. Wisa. (1368: U. o. C. 4.) Ecclesia filialis possessionis Wysa. (1450: U. o. A. 14.) Poss. Wyssa. (1468: Dl. 36393. pag. 54. n. 2., gr. Teleki cs. oklt. II. 90., 91., 92., 1488: br. Kemény cs. llt. és Tört. Tár. 1907. 101. 1., 1491: gr. Teleki cs. oklt. II. 183., 1502: U. o. 252., 1505: Dl. 26957., 1507: Dl. 86399. pag. 169. n. 1., gr. Teleki cs. oklt. II. 293., 1515: U. o. 343., 344., 347., 349., 1516: U. o. 351.) Wysa. (1474: Dl. 36403. pag. 100. n. 1., 1478: Dl. 28338., 1479: Dl. 36395. pag. 9. n. 2., 1483: Dl. 36868., 1496: gr. Teleki cs. oklt. II. 214.) Vyssa. (1481: gr. Teleki cs. oklt. II. 143:, 144., 1483: U. o. 159., 160., 1504: Dl. 36399. pag. 15. n. 1., 1515: gr. Teleki cs, oklt. II. 345.) A Suki, zsolnai vagy szent-miklósi Pongrácz, somkereki Erdélyi, Geszti, Sándorházi vagy sándorházi Porkoláb, Ombozi vagy ombozi Kisfaludi, (Haranglábi) és a rődi Cseh családoké, s (a Sukiak után még) a monoszlai Csupor Miklós erdélyi vajdáé is volt. – Leány-egyházát, mely a suki anya-egyházhoz tartozott, 1450-ben említik. – Ma Visa, Kolozsvártól é.-k.
Vista. Terra Vysta. (1304: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. n. 617.) Sacerdos de Diusta, Vieta, Vysta. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vatic. I. sor. I. 103., 113., 127. l.) Poss. Wysta. (1338: Dl. 31085. és Zimmermann- Werner. Urkundenbuch. I. 484.) Poss. Vysta. (1391: Dl. 31113.) Poss. Wystha. (1437: Dl. 28829., 28978.) Plebanus de Vystha. (1444: Dl. 36406. pag. 33–38.) Plebanus de Wystha. (1449: Dl. 36391. pag. 92. n. 3.) Wystha. (1450: Dl. 36407. pag. 93. n. 3.) Az erdélyi püspöké volt, a kinek 1437-ben Aszalós (Azalos) fia Mihály, László fia. Márton, Szomordoki (Zomordoky) András, Bese Péter, Sólyom András, Nyilas (Nylas) Jakab, Fodor Péter, Nagy (Magnus) Tamás és Drági (Dragy) Albert nevű itteni jobbágyai szerepelnek. Idevaló lakos 1450-ben Balázs a Barnabás fia is. – Már az 1330-as években egyházas hely. Plébánosát pl. 1444-ben és 1449-ben említik. – Kolozsvártól nyugatra fekszik.
Viszerván (puszta): Pred. Vyzerwan. (1511: Dl. 27257.) A mereg jói vagy nagy-mereg-jói Botos, (béli Vajda és telegdi Székely) családoké volt. – Bánffy-Hunyadtól d.-dny., Székelyó és Meregyó helységek határának vidékén fekhetett.
Viszolya. (Viszulya Viszulyatelke.) Terra Wyzulya, Wyzuliateleke. (1329: Anjouk. okmt. II. 398.) Wyzula. (1360. körül: Dl. 31128.) Plebanus de Wezalya. (1465: Dl. 30855.) Poss. Wyzzelya, Vyzula. (1470. körül: Dl. 36312.) Poss. Wyzewlya. (1506: Dl. 36811.) Poss. Wyzolya. (1515: gr. Teleki cs. oklt. II. 343., 345.) Az erdélyi káptalané volt. – 1506-ban Jankó Gál bíró, ugyanez évben és 1515-ben Széki Mihály, mint e káptalan itteni jobbágyai szerepelnek. – Plébánosát 1465-ben említik. – Ma Viszolya, a megye keleti részében, Szászrégentől ny.-d.
Vondótelek. L. Ondótelek(e) néven.
Zalaháza. (Zala.) L. a Zalaház(a)i (Zalai) cs. alatt.
Zamártelek. (Zamártelke.) L. Szamártelek alakban.
Zentel(e)ke. Zenteleke. (A XII. század végén: Bunyitay. A váradi püspökség története. III. 426. l.) Poss. Zentheleke. (1451: Dl. 26785.) Poss. Zenthelke. (1473: Dl. 36398. pag. 121. n. 2., 1493: Magy. Tud. Akadémia kézirattára, 1497: Dl. 36419., 1500: Dl. 27393., 1515: Dl. 36406. pag. 95. b., 1519: Dl. 36402. pag. 124. n. 1., pag. 151. n. 1.) Zenthelke. (1493: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. n. 742., 743., Dl. 36347.) Már a XIII. század végén egyházas hely. A losonczi Bánfiaké s tőlök zálogban a Szarvadi családé is volt. 1493-ban: Andok, Buza, Varga, Benk, Tót, Huszár, Kovács, Marton, Miklós, Rusa, Bot és Pap vezetéknevű itteni jobbágycsaládok tagjai szerepelnek. – Ma Zentelke, Bánffy-Hunyad közelében d.-ny.
Zomordok. (Zomorduk. Zomurduk. Zumurduk. Zomurdug.) L. Szomordok alakban.
Zutor. (Zudor.) Zutor, Zwthor. (1435: Dl. 27018.) Poss. Zuthar. (1436: Dl. 27158.) Zwdor. (1462: Dl. 27166.) Zwthwr. (1461: Dl. 36392. pag. 102. r. n. 3.) Poss. Zwthor. (1461: Dl. 30458:, 1467: Dl. 36393. pag. 25. n. 1., 1478: Dl. 27210., 27211., 1482: Dl. 27068., 1484: Dl. 36395. pag. 108. n. 1., pag. 114. n. 1., 1486: Dl. 26809., 36397. pag. 25. n. 1. és n. 2., pag. 26. n. 2., 1494: Dl. 27080., 1495: Dl. 27083., 1498: Dl. 36403. pag. 196. n. 1., 1500: Dl. 36405. pag. 29. n. 1. és pag. 30. n. 1., 1502: Dl. 36405. pag. 216. n. 1., 1504: Dl. 27105., 1505: Dl. 27236., 1506: Dl. 27108., 1507: Dl. 36399. pag. 198. n. 1., 1508: Dl. 36399. pag. 213. n. 1., pag. 218. n. 1., 1510: Dl. 36405. pag. 309. n. l., pag. 308. n. 1., 1519: Dl. 36402. pag. 139. n. 1., 1525: Dl. 36401. pag. 33. n. 1., pag. 48. n. 1., Dl. 36405. pag. 357. n. 2.) Poss. Zwtor. (1461: Dl. 27037., 1486: Dl. 36387. pag. 35. n. 1.) A Középlaki (másként középlaki Kémeri, zutori vagy középlaki Zutori, kémeri vagy zutori Tamási, középlaki vagy kémeri Erdélyi avagy zutori Dávid), a sólyomkői Ördög, (gyulai Porkoláb), Sombori vagy Zsombori, Szilvási vagy szilvási Angyalló, zutori Siroki, Keczeli, Dobai, szamosfalvi Mikola, (adámosi Horvát), Géresi, és a Szilvási azaz Kecsetszilvási családoké, s (a Középlaki avagy Kémeri másként kémeri Erdélyi családtól zálogban egy ideig) a Jakab István nagy-szent-mihályi lakosé is volt. – 1504-ben Oláh György, Varga Máté, Varju Vincze, Csáki Péter és Kis Péter nevű itteni jobbágyok szerepelnek. – Ma Zutor, Bánffy-Hunyadtól kissé távolabb é: k., az Almás vize mentén, melyet e néven, a rajta itt állt malmokkal együtt, ez időszakban is gyakran emlegetnek.
Zsobok. Nobiles de Sobok: (1391: Dl. 28758:, 30724.) Sabouk. (1399: Magy. Tud. Akadémia kézirattára.) Poss. Zobok. (1446: Dl. 36391. pag. 8. n. 3., pag. 6. n. 4., 1511: Dl. 27254.) Poss. Sobok. (1450: Dl. 36391. pag. 103. n. 7., 1451: Dl. 36403. pag. 54. n. 4., 1455: Dl. 31148., 1469: gr. Teleki cs. oklt. II. 100., 1470: U. o. 108., Dl. 36393. pag. 75. n. 2., 1522: Dl. 36400. pag. 36. n. 1.) Poss. Sobol. (! 1477: Dl. 26909., 27060.) A dezméri vagy szamosfalvi Mikola-fi vagy Mikola, (a Szamosfalvi másként szamosfalvi G(y)erő-fi vagy G(y)erő), G(y)erőmonostori másként g(y)erő-monostori Kabos vagy Kabos-fi, Radó vagy Radó-fi és Kemény) vagy Kemén(y)-fi, a G(y)erő- vásárhelyi másként g(y)erő-vásárhelyi vagy vásárhelyi G(y)erő-fi vagy G(y)erő családoké, s (a szamosfalvi Mikolák után zálogban) a monoszlai Csupor Miklós erdélyi vajdáé is volt. – Bánffy-Hunyad közelében k. felé fekszik.
Zsuk. L. Suk alakban.
Összesen: 285 helység.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages