VÁRAI ÉS ERŐSSÉGEI:
VÁRAI ÉS ERŐSSÉGEI:
Almás. (Almásvára). Castrum Almas. (1370: Dl. 29174., 1401: Dl. 30754., 1470: Dl. 30321. és gr. Csáky cs. llt., 1471: Dl. 36393. pag. 92. n. 1., 1489: Dl. 19540., 1492: Dl. 30927., 1499: Dl. 27228., 1501: Dl. 37739., 37740., 1506: Dl. 37789., 1507: Dl. 27791., 1510: Dl. 29367.) Castellani de Almas. Castrum Almas. (1431: Dl. 28207., 1450 körül: Dl. 32416.) Castellani castri Almas. (1452: Dl. 27167., 1456: Dl. 28260. 1459: Dl. 36392. pag. 62. d. n. 3., 1461: Dl. 36392. pag. 122. n. 3., 1473: Dl. 36393. pag. 126. n. 1., 1474: Dl. 27054., 1475: Dl. 36403. pag. 112. n. 1., 36405. pag. 13. n. 1., 1481: Dl. 36395. pag. 32. n. 1.. 1482: Dl. 36395, pag. 42. n. 4., 1505: Dl. 26482.) Castellani de Almas Wara. (1459: Dl. 36392. pag. 70. n. 2.) Castellani et vicecastellani castri Almas. (1470: Dl. 17035.) Vicecastellani de Almas. (1499: Dl. 27228.) 1370. november 29-ikén Bebek György királynői tárnok-mester és liptói ispán, valamint fiai Imre és Demeter, továbbá édes testvérének a néhai Bebek István ispán, volt országbirónak fiai László és Ferencz kapják e várat I. Lajos királytól új adományul, «minden falvakkal, vámokkal, malmokkal» sat., két helység, úgymint a két Petri kivételével, melyeket a király magának tartott fenn. Úgy látszik azonban már előbb is a Bebek Istváné és Györgyé volt ez a vár, mert 1365. február havában az ő szent-mihálytelki altisztjük (viceofficialis) szerepel (Dl. 27275.) Szent-Mihálytelke pedig (legalább részben) később is, mint ép látni fogjuk. Almás várával együtt járt. (V. ö. még 1366-hoz: Dl. 28743.) 1363. tavaszán (márczius, április) azonban még a királyé lehetett, mert egy ekkortájt kelt, az almási tiszt hatalmaskodásáról szóló oklevél Almás helységet még a király birtokának mondja. (Dl. 28914.) 1401. márczius 27-ikén pelsőczi Bebek Detre nádor s testvérének, a néhai Imre vajdának fiai László, Domokos és András, Szikszó helységet, melyet a király Almás várért s Almás, Buza, Szent-Mihályteleke és Gorbó «erdély-részi» birtokokért cserében adott nékik, Zsigmond királynak visszabocsátván, viszont a király Almás várát s az említett négy birtokot és tartozékaikat adta vissza a nevezett Bebekeknek. E vár és birtokok mely megyéhez tartozása, mint látjuk, ez alkalommal nincs kitüntetve, de Almást és Szent-Mihálytelkét Kolozsvármegyéhez. Buza és Gorbó helységeké pedig Dobokavármegyéhez számíthatjuk. 1426–1427. táján úgy látszik a Pelsőczi azaz pelsőczi Bebek (néhai nádor azaz Detre nádor fia) Péter. 1455. táján a néhai Pelsőczi Imre volt erdélyi vajda özvegye Veronka asszony és fia Pál, 1459-ben a Pelsőczi István özvegye és a «Vámosi» (avagy Pelsőczi) Imre özvegy e kezén vagy kezén is volt ez a vár. «Perzölczi» Imre vajda fia Pál halálával és magvaszakadtával, 1470. ápulis 5-én a kolozsvármegyei Almás várossal és a doboka- illetőleg belső-szolnokvármegyei Buza és Gorbó városokkal és tartozékaikkal együtt Dengelegi Pongrácz fia (azaz: dengelegi Pongrácz) János erdélyi vajdának és székely ispánnak adományozta Mátyás király. Ez idő tájt a közeli Argyast is hozzá számították: mert dengelegi Pongrácz János ezt a helységet, minden hasznaival és jövedelmeivel együtt még ebben az évben (jún. 30-án) István danki vajdának adta élete tartamára, az Almás vár körül (circa castrum Almas) szerzett nagy érdemeiért, az erről szóló adomány-levélben megparancsolván e vár várnagyának és alvárnagyainak, hogy Argyas használatában István vajdát ne háborgassák; e helység jobbágyainak pedig, hogy utóbbinak engedelmeskedjenek. A dengelegi Pongrácz Jánosé ez a vár pl. 1474-ken, özvegyéé Erzsébet asszonyé és fiáé Mátyásé 1489. nyarán is, a mikor az utóbbi s Frangepán Bernát gróf és Aragoniai Lujza leánya Mária Magdolna közt kötendő házasság alkalmából e várról, nyolcz illetőleg tizenkétezer forint értékben, az esetleg özvegygyé váló, ekkor még gyermek, jegyes kisasszony javára intézkedtek. (VI. 23.) A házasság azonban nem jött létre. 1492. deczember 6-án pelsőczi Bebek János a néhai György fia utólag, ámbár nyilván hasztalan, emelt óvást, hogy Mátyás király e várat (Buza városával együtt), «mely atyjának Györgynek birtoka volt», ennek minden hűtlensége nélkül, dengelegi Pongrácz János volt erdélyi vajdának adományozta, a kinek fia Mátyás ekkor is kezén tartá. 1499. április havában Szapolyai István nádor s fiai János és György igtattatták magukat, zálog czímen, e vár és tartozékai felének birtokába, de a dengelegi Pongrácz Mátyás ellentmondásával. Mikor utóbbinak halála után fejér-, torda- és kolozsvármegyei hátrahagyott jószágait özvegye Perényi Orsolya asszony 1500. november havában birtokába vette, Almás várát nem találjuk e jószágok között. Mint 1501-ben megtudjuk, e vár és uradalma, (egyebek közt a dobokavármegyei Gorbóval és Buzával együtt), azok közé «a koronára szállt» jószágok közé tartozott, a melyeket a dengelegi Pongrácz Mátyás halálával «és magvaszakadtával», II. Ulászló király, bizonyos 107 ezer forintnyi tartozása egyik fedezetéül Korvin János herczegnek adományozott, a ki e várat és tartozékait valósággal bírta is. Az ő halálával fia Kristóf herczeg kezére ment át; majd ő is elhalván, «magtalan halála következtében» e vár (egyebek közt az ekkor szintén Kolozsvármegyéhez számított Buza várossal együtt) szintén a királyra szállott, a ki, mint a «korona jogát visszakérte» ugyan Korvin János özvegyétől Bertrix asszonytól és leányától Erzsébettől, de később (1506. szeptember 7-én) «a két nő könnyeire és könyörgéseire, tekintettel különösen házok és családjok méltóságára és a Korvin János érdemeire», ismét visszaadta azokat nékik és fiörököseiknek. Mikor 1507. november és 1510. deczember havában Katalin asszony, a dengelegi Pongrácz János leánya, az Ujlaki Lőrincz felesége: leány-negyedét és anyja hitbérét és jegy-ajándékát követelte e várból, ezt már Somi Józsa temesi ispán és az alsó részek főkapitányának kezén találjuk. (Ugyanekkor a Dobokavármegyéhez számított Buza mezőváros azonban, melyből Katalin herczegné e czímen szintén követelte részeit, gergelylaki Buzlai Mózes kir. ajtónálló birtokában volt.) Tartozékait egyszer sem sorolják fel teljesen. Mint láttuk, 1365. táján Szent-Mihálytelke (bizonyára csak részben) tartozhatott hozzá. Az 1370. évi adomány-levél a két Petrit határozottan kiveszi ugyan az adományozásból, de később, úgy látszik, ez a két helység mégis hozzátartozott a várhoz. 1503-ban ugyanis Korvin Jánost, a ki ekkor Almás vár ura volt, Kis-Petri helységben, mint birtokában idézték meg egy erdélyrészi fejérvármegyei birtok-pörben. Hasonlókép hozzá tartozhatott a két Petri vidékén fekvő Vásártelek (Vásártelke), Lapupatak, Forgácskút és Tótteleke is. E hat helységet ugyan csak 1521-ből illetve 1523-ból ismerem (Kolosmon. apáts. llt. Kolozsvárott, Dl. 36400. pag. 193. n. 1., 36402. pag. 310. n. 1.); ekkor azonban valamennyi a Somi Gáspáré volt, a kinek apja: Józsa kezén találjuk Almás várát, mint említém, már 1507-ben és 1510-ben is. Csak így magyarázható meg, hogy dengelegi Pongrácz János volt erdélyi vajda, kétségkívül mint Almás vár ura, 1473. január havában a Kis-Petri és Tóttelke szomszédságában fekvő Sztána határa miatt folytatott pert a szamosfalvi G(y)erő-fiekkel, Sztána ismeretes földesuraival. Almás vár uradalma nyilván idáig leért. Odább nyugat felé, mintegy elszigetelten a Középlakiak vagy Kémeriek birtokai között, Nyires helység tűnik föl, mint e vár tartozéka. (Ugyanezt a szomszédos kolozsvármegyei Czold vagy Czód és mai szilágymegyei Kásapatak, a két Rajtolcz vagy Rajtócz sat. helységekkel együtt egy 1554. évi oklevél is e vár tartományában tünteti föl.) Kelet felé, Magyar-Nádas mellett az azóta már eltünt Bócz helység részeit is bírták a dengelegi Pongráczok a XV. század végén, talán a farnasi Veresek után, talán e várhoz. 1493-ban a dengelegi Pongrácz János özvegye: az ép említett Erzsébet asszony, és fia Mátyás e helység részeit, a király jóváhagyásával, hű szolgájuknak, nemes Illyefalvi Benedek deáknak és testvérének Lászlónak adományozták. E tájon Egeres, Bogártelke és Sólyomtelke már a kolozsmonostori apátság, Türe és Köblös az erdélyi püspök, Sárd, Szent-Pál, Topa és Topa-Szent-Király, odább nyugat felé Zutor, Középlak, Tamásfalva, Bábony, N(y)ércze, Fild, Farnas és Zsobok pedig köröskörül nemesek birtokai. Az így alakult körön belül Argyas, mint láttuk, már e várhoz tartozott, valamint Almás mezőváros is, melyet 1499-ben Nagy-Almás néven említenek. – Ezenkívül azonban Almás vár időnkint való urai, úgy látszik, az eredetileg a kolozsmonostori apátság birtokát képező Nádas, Nádasd, Nádastelek vagy Oláh-Nádas helységet is állandóan kezükön tartották. E birtokot az apátság 1410. évi panasza szerint (Nagy) János mester a néhai Spanyol (Hyspanus) László fia, a néhai Böbek Imre vajda fiai László és András, végül a néhai Pelsőczi Detre nádor fia Péter kérték fel Nagy Lajos királytól és 1410-ben is bírták. Ugyanez Oláh-Nádasd vagy Oláh-Nádas néven 1431-ben szintén Almás várához tartozott. Ez év tavaszán ugyanis a kolozsmonostori apátság egeresi birtokának határában hatalmaskodó oláh-nádasi némely juh-pásztorokat az egeresiek fogságából az almási várnagyok, az e várhoz tartozó népekkel együtt akarták kiszabadítani. 1439-ben újra igtattatni kívánta magát az apátság e birtokba. Ez alkalommal Barla oláh vajda, a nádor fia Péter volt székely ispán, Vámosi Vajda-fi László fia Imre székely ispán, végül a pelsőczi Nagy János volt tárnok-mester fiai Miklós és István nevében mondott ellen. 1447-ben is folyik a per az apátság és a család között, melyből ekkor László a Miklós fia a ki a néhai Péter fia a ki a nádor fia, továbbá Vámosi (László fia) Imre volt székely ispán most erdélyi vajda, végül Pelsőczi Miklós és István, a János mester fiai, szerepelnek. 1528-ban Somi Gáspár, e családnak Almás várában, mint láttuk, birtok-utóda, a kolozs-monostori apátság tiltakozásával még mindig kezén tartja Oláh-Nádast. (1410: Dl. 26995., 1431: Dl. 28207., 1439. és 1528: Kolosmon. apáts. llt. Kolozsvárott, 1447: Dl. 28981.) Az olykor Doboka-, néha pedig Kolozsvármegyéhez számított, ma Szolnok-Dobokavármegyében fekvő Buza város, úgy látszik, nem tartozott Almás vár uradalmához, de rendszerint e várral együtt járt. E körülményre mellesleg mindenütt rá akartam mutatni. Mivel pedig hozzá kolozsvármegyei birtokok is tartoztak, ezek birtoklásának történetét a pelsőczi Bebek, dengelegi Pongrácz és gergelylaki Buzlai családokról, továbbá a Korvin János herczegről szóló részeknél behatóbban tárgyalom.Végül megjegyzem, hogy az 1461: Dl. 27486. és 27487. számú oklevelekben Szentkirályi János tévesen fordul elő mint a losonczi Bánfiak almási várnagya, mert ő e család sebesvári várnagya volt. (V. ö. e várnál.) – Romjai Dezsővára néven Nagyalmás határában porladoznak, Bánffy-Hunyadtól é.-k. (L. Dezsőfalva helység a. is. V. ö. Magyarország műemlékei. II. 439. l. és a vár tartozékainak későbbi sorsára vagy állapotára nézve 1525: Dl. 36402. pag. 278. n. 1., pag. 280. n. 1., 1554: Kolosmon. conv. Prot. Isabellae Reginae, fol. 91., az Orsz. Levéltárban.)
Fenes. L. Fenes helység a.
Gyalu. (Gyalo.) Castellanus de Gyalo. (1439: Esztergomi prím. llt. Arc. Eccl. vetus., 1477: Dl. 36403. pag. 146. n. 2.) Castellanus castri Gyalo. (1449: Dl. 36391. pag. 66. n. 1., 1473: Dl. 36393. pag. 123. n. 3., 1477: Dl. 27532., Dl. 36403. pag. 143. n. 1., 1479: Dl. 27365., és br. Kemény cs. llt. és Tört. Tár. 1907. 98. 1., 1480: br. Kemény cs. llt. és Tört. Tár. 1907. 99. l.) Domus habitationis episcopi in castro Gyalow. (1456: Dl. 28261.) Castellanus de Gyalow. (1460: Dl. 36392. pag. 100. n. 1.) Parochialis ecclesia in honore B. Nicolai episcopi et confessoris fundata reverendo in Christo patre et domino domino Nicolao … episcopo Transsilvano in castro suo in dicta Gyalw constructo. (! 1466: Dl. 29082.) Castrum Gyalw. (1470: Dl. 36393. pag. 66. n. 2., pag. 67. n. 1.) Castellanus de Gyalw. (1477: br. Kemény cs. llt. és Tört. Tár. 1907. 96. l.) Castellanus castri Gyalw. (1479: Dl. 36395. pag. 9. n. 2., Dl. 27213., 1497: Dl. 26948.) Castrum Gyalo. (1501: Dl. 29346.) Castrum Ghyalw. (1525: Dl. 36405. pag. 383. n. 2.) Az erdélyi püspöké volt, a ki állandóan lakott is e várában, mint azt pl. egy 1456. évi oklevél is igazolja, mely a püspöknek e várban épült lakóházát említi. (Az e várra vonatkozó könyvészetet lásd: Magyarország műemlékei. II. 427. l.) Ugyanez időtájt: 1466-ban, Szent-Miklós tiszteletére Miklós erdélyi püspök által e várban épített parochialis egyházról emlékezik egy közjegyzői oklevél. (V. ö. Gyalu város a.)
Hunyadvár. (Hunyad.) L. Sebesvár néven.
Kalataszeg. L. Sebesvár néven.
Kolozsvár. L. Kolozsvár városnál.
Léta. (Létavár.) L. Tordavármegyében.
Sebesvár. (Sebesvára. Sebösvár. Sebes.) Castellanus de Sebuswar. (1319: Anjouk. okmt. I. 521., 1377: Jakab Elek. Kolozsvár tört. Oklt. I. 84. l.) Castellanus de Sebeswar. (1320: Dl. 1991.) Castellanus de Sebusuar. (1336: Dl. 31077., 1359: Dl. 26862.) Castrum (regis) Sebeswar. (1393: Dl. 29208.) Castrum (regis) Sebes. (1393: Dl. 30145.) Castrum (regis) Hunyad. (1397: Dl. 27146. és Magy. Tud. Akad. kézirattára.) Castrum Hunyad. (1399: Dl. 28768.) Officiales castellanorum castri Sebeswar vocati. (1408: Dl. 30757.) Poss. Fyld cum aliis terris sive possessionibus similiter Fyld appellatis ad eandem spectantibus, alias ad castrum (regis) Sebeswar spectantibus. Castrum (regis) Sebeswar. (1412: Dl. 26997.) Castrum Sebeswar. (1435: Dl. 27018., 1451: Erd. Muz. llt., 1452: Dl. 29276., 1493: Dl. 28649. és Magy. Tud. Akad. kézirattára, 1500: Dl. 27393.) Castrum de Zebes. (1439: Dl. 36390. pag. 25. n. 2.) Suburbium castri Sebes. (1446: Jakab Elek. Kolozsvár tört. Oklt. I. 180. l.) Castrum Sebesswar. (1452: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 673.) Castellanus castri Sebeswara. (1479: Dl. 36395. pag. 5. n. 1.) Castrum Sebes. (1483: Dl. 36395. pag. 49. n. 1., 1515: Dl. 36406. pag. 95. b.) Castellanus in castro Sebeswar. (1493: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5 num., 742., 743., Dl. 36347.) Castellanus castri Sebes. (1498: Dl. 27767.) Castrum Sebeswar alio nomine Hwnyadwar vocatum alias in Byhoriensi nunc vero per translationem in de Kolos comitatibus eaistens. (1498: losonczi Bánffy cs. llt.) Castrum Sebeswar alio nomine Kalathazeg. (1522: Dl. 36400. pag. 19. n. 1.) Mint ez adatokból látható, az eredeti és legállandóbb: Sebesvár, Sebesvára vagy Sebes néven kivül: Hunyadvár vagy Hunyad (1397. 1399. 1498.), sőt Kalotaszeg (1522.) nevet is viselt, régebben, kétségkívül nagyterjedehnű tartozékaival együtt Biharvármegyéhez tartozott és csak később «áttétel útján» (per translationem) került Kolozsvármegyéhez. – Eredetileg (legalább 1320. óta, s 1408-ban és 1412-ben is) királyi vár volt. Zsigmond király alatt került, bizonyára, adományként, a losonczi Bánfi család birtokába. Mely időben, pontosan nem tudjuk; 1435. szeptember 15-ikén azonban már, úgy látszik, régebb idő óta e családé. Eladományozása előtt, mint több más erdélyi királyi vár, nyilván szintén az erdélyi vajda tisztsége alá tartozott, illetőleg jövedelmével együtt a vajdának volt kiutalva. Ez állítást egy 1437. évi oklevél igazolja, mely szerint e vár némely egykor és mostani tartozékai a három Fild helység és Hunyad város régebben, mint királyi birtokok «az erdélyi vajda által tartattak.» (Dum eedem possessiones erga manus regias extitissent, per wayuodas tenta fuissent et posoessa. Dl. 28823.) Tartozékait különben egyszerre teljesen sohasem találjuk fölsorolva. Ezért a XIV. század végétől kezdve, a mikor egyiknek-másiknak sorsáról értesülünk, egész a XVI. század második évtizedéig, e helyütt foglaljuk össze azokat a nyomokat, melyek a király, illetve a Bánfiak Sebesvár- és (Bánffy-)Hunyad-vidéki birtokairól fenmaradtak, abban a föltevésben, hogy e jószágok időnként mind Sebes- vagy Hunyadvárához tartoztak. 1391-ben a később a losonczi Bánfiak birtokában emlegetett Sálvására és Nyárszó szomszédos két helység, mint «királyi birtokok», kétségkívül ide számítandók. 1393-ban (október 5.) Jákótelke más néven Hortlaka helységet választja el Zsigmond király e vártól s adományozza Zomlini (Zamléni) Ramasz fiának Mihály mesternek. Ugyanekkor (1393. okt. 26.) Fild és Bikal (azaz Magyar-Bikal) helységek tartoznak hozzá; utóbbit azonban 1397. aug. 17-ikén szintén elveszi Zsigmond király e vár tartományából s a Tamásfalviaknak adományozza. 1408-ban (III. 22.) Dámos helység tartozik hozzá; 1412. őszén (IX. 8.) pedig Fild helységek, melyeket ekkor választ el a király e vártól s adományoz Keresi Sándornak és Andrásnak, a Miklós fiainak. Alsó-, Középső- és Felső-Fild helységeket 1435. szept. 15-ikén, a mikor e vár már a losonczi Bánfi (Dénes fia néhai László fiai) István és László birtokában van, az említett Sándor (ekkor egyszerűen: Sandrinus Volachus) halálával és magvaszakadtával, mint «jogtalanul» a Tamásfalviak kezén lévő birtokokat, újra az ép nevezett losonczi Bánfiaknak adományozta Zsigmond király. Úgy látszik azonban, bár az igtatás szabályszerűen megtörtént, a Bánfiak nem jutottak be e három helység birtokába. (L. a Tamásfalvi cs. alatt.) De Felső-Füld 1465. április 19-ikén részben még mindig e család (a László, János, György és Mihály) birtoka. 1439-ben (VI. 22.) Remete és Ketesd helységek jobbágyai szerepelnek, mint az ép említett két losonczi Bánfi emberei. 1451-ben pedig Zenteleke, Dámos, Nyárszó és Sálvására helységek fordulnak elő, mint a losonczi Bánfi István és fia László jószágai. 1454. jún. 19-ikén ugyanezek a Bánfiak s a nevezett István többi fiai, János, György, András és Mihály Ketesdet 300 arany-forintért gerő-monostrai Kemény Istvánnak vetették zálogba. 1460. végén ugyancsak László, Kis-Mereg-Jót, mely őt örökjogon illeti, cserébe adta Csicsei Vajda Jánosnak s fiainak (Nemes Mihálynak és) Igyártó Jánosnak és Csicsei Botának az egész Csicse helységért s Nagy-Bermen és Kis-Bermen pusztákért, melyek utóbbiakat szintén örökjogon illették. 1461. okt. 6-ikán a losonczi Bánfi István említett fiai János és György Szentkirályi Jánossal, szent-királyi (gyerő-monostori) Radó Györgygyel és Simoni Gállal, állítólag 1488. táján pedig ugyancsak losonczi Bánfi János, György és Mihály Keméndi István feleségével (Madarászi néhai István leányával) Anna asszonnyal szemben a Szent-Király határában lévő Málvabércz (később, 1498-ban Málnabércz) nevű erdő s a Kalotavize nevű folyó mint halászó-hely s Székely-Jó, illetve Monyarókereke helység részeihez tartottak jogot s az ép nevezett erdőt s e helység-részeket el is foglalták. 1471. június 1-én ugyancsak a néhai István bán fiai: László, János és György az erdélyi püspök birtokában levő Körösfő helység vámját is a magukénak mondják. Ugyanekkor gerő-monostrai Radó-fi (András fiával) Zsigmonddal és (György fiával) Domonkossal bizonyos hatalmaskodások miatt kiegyezvén, Csinkó nevű birtokukat utóbbiaknak zálogba adták; 1473. február 3-án pedig ugyanez a Bánfi György Hunyad városban, Sálvására, Nyárszó, Dámos, Zentelke és Remete helységekben bírt részeit testvérének Jánosnak vetette zálogba. 1483. február 22-én a már 1454-ben is szereplő losonczi Bánfi György és Mihály, valamint testvérüknek a néhai Jánosnak fia Dénes Bátori István országbirót és erdélyi vajdát, e várukhoz tartozó arany-bányáikban egy évre, 500 forintért, fele nyereségre, társukul fogadták. Ugyanez évi szeptember 15-én a nevezett György nemes cselédjének Haranglábi Jánosnak a tőle kölcsönvett összeget lefizetvén, utóbbitól a zálogul lekötött dámosi részeket visszakapta. 1493-ban losonczi Bánfi Mihálynak, Ferencznek, Lászlónak, Jánosnak és Istvánnak Hunyad városán kívül Bökény, Sálvására, Zentelke, Dámos, Nagy-Sebes, Nyárszó, Kalata és Ujfalva helységekben vannak jobbágyaik. 1494. tavaszán ugyanők a bikali Vitézekkel és Valkaiakkal szemben bizonyos (Valkó, Keleczel és Ujfalu helységek határában elterülő) havasokhoz és aranymosó helyekhez (Alpes seu lavature auri) formálnak jogot. A XV. század vége felé Nagy- Sebes mellett Kis-Sebest is említik a Bánfi Ferencz birtokában, a kinek: Nagy-Sebes, Kis-Sebes, Zentelke és Sálvására helységekben, Hunyad városában és e várban levő részeihez 1499-ben ennek porkolábja: Szarvadi Miklós tartott jogot, 200 forint erejéig, zálog czímen, országbírói ítélet alapján, de a nevezett Bánfi Ferencz ellentmondásával. 1519. ápril 15-én illetve 28-án sorolják fel legteljesebben e család (a losonczi Bánfi László fia Miklós) birtokait, következőkép Hunyad város, Dámos, Nyárszó, Ketest, Remete, Sálvására, Malomszeg, Martonlaka, Váralja, Nagy-Sebes, Kis-Sebes, Csicse, Kalota, Bócs, Bököny, Czigánfalva, Hodos és Füld helységek. – Romja ma is elég épen áll Sebesvár helység fölött egy dombtetőn, a Sebes-Körös folyóba ömlő s ennek jelző-nevet adó Sebes folyócska völgyében, Bánffy-Hunyadtól nyugatra. (V. ö. 1398: Dl. 28946., 1408: Dl. 28773., 1439: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 625., 626., 1451: Dl. 26785., 1454: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 680., 681., 1460: Dl. 36392. pag. 102. d. n. 2., losonczi Bánffy cs. llt., 1461: Dl. 3639L. pag. 137. n. 3., 1465: Dl. 27178., 1473: Dl. 36393. pag. 121. n. 2., 1483: Dl. 36395. pag. 80. n. 1., 1492: Dl. 36398. pag. 74. n. 1., 1493: Dl. 36398. pag. 151. n. 2.,1494: Dl. 26815., 28653., 1496: Dl. 27084., 1497: Dl. 36419., 1498: Dl. 27089., 1501: Dl. 36405. pag. 91. n. 1., pag. 93. n. 1., 1519: Dl. 36402. pag. 124. n. 1., pag. 151. n. 1.)
Összesen: 5 vár.
