KÜKÜLLŐVÁRMEGYE.

Teljes szövegű keresés

KÜKÜLLŐVÁRMEGYE.
Nagyjából azon a földön terűlt el, melyen ma Kisküküllőmegyét találjuk. Egy ízben, 1360-ben, Kisküküllőmegye néven is előfordul.* Olykar azonban délen a mai alsó-fehérvármegyei Balázsfalvát, nyugati oldalán Péterlakát vagy Péterfalvát (a mai alsófehérvármegyei Oláhpéterlakát, a Maros közelében), továbbá északon a mai maros-tordavármegyei Nyárádtőt, Lőrinczfalvát és Nyárádkarácsonfalvát (a Nyárád folyó mentén), végül kelet felé a mai Udvarhelymegye területéről Hidegkut (a mai Oláhhidegkut), Andrásfalva (a mai Oláhandrásfalva), Szederjes és Felek (ma Magyarfelek) helységeket is hozzászámították. Viszont a Kisküküllőmegyének a két Küküllő folyó közt elterülő részéből Velcz-et vagy Völcz-öt egészen, Bolkácsot (város), Zsitvét, továbbá Báznát, Kőröst és Bogácsot (s talán a két Ekemezőt is) részben a szász földhöz, az ugynevezett két-székhez (Meggyes és Selk, azaz Selyk), Báznát olykor kifejezetten a Meggyes-székhez.
Dl. 29684.
A XV. század végén háromezerháromszáznál több adó alá eső házhelye volt.*
Engel, i. m. 38. és 149. l.
Aránylag kicsiny területén két királyi várat is találunk; melyek, mint több más erdélyi királyi vár, a mindenkori erdélyi vajda tisztsége alatt állottak. Egyik Küküllővár, másik Ujvár vára. Mindenik a XIV. század első felében tűnik föl.
Küküllővár tulajdonkép még Mátyás király korában is királyi vár. 1462-bén csak zálogba adja a király (8000 aranyforintban); összes tartozékaival együtt, az akkori erdélyi vajdának, dengelegi Pongrácz Jánosnak. S bár két év mulva, 1464-ben már királyi adományul adja ugyane Pongrácz Jánosnak és testvérének, Dengelegi Andrásnak, az adomány mégsem tekinthető véglegesnek, mert 1471-ben ujra csak zálogba adja azt dengelegi Pongrácz Jánosnak, most már Szász-Sebes várossal együtt, 20.000 arany forintért. A János özvegye és fia Mátyás aztán 1478–9-ben is zálogban bírják. De valamikor ugyanez idő tájt István moldvai vajdának adta, örök adományul, Mátyás király; II. Ulászló király pedig 1492-ben ugyane vajdának és fiának Sándornak. A XVI. század első évtizedeiben ugyancsak a moldvai vajdák, István és fia Bogdán, kezén találjuk, de zálog czímen állandóan jogot formálnak hozzá dengelegi Pongrácz János özvegye és gyermekei, jelesül leánya, Katalin asszony – Ujlaki Lörincz herczegné – is, még pedig, ugy látszik, jogosan. Tartozékai gyanánt időnkint Sevénfalva vagy Süvénfalva (ma Seivényfalva), Vesszős (ma Szászvesszős), Szent-Miklós (ma Betlenszentmiklós), Bódogasszonyfalva (ma Boldogfalva), Kápolna (ma Alsókápolna), Fajsz, Tatárlaka, Bajon (ma Bajom vagy Felsőbajom), Karácsonfalva (ma Oláhkarácsonfalva) és Bik(k)es, Bikesd, Bikös (ma Oláhbükkös), a megye d-ny. sarkában fekvő helységeket sorolják föl, melyek egyikét-másikát azonban magánosoknak (a Betlenieknek, Vizaknaiaknak, Pogán Miklós és Szindi Imre Torda városi polgároknak, a Szentgyörgyieknek, Belényesieknek és a Fekete-testvéreknek) adták, adományul vagy zálogban, Zsigmond király illetve Hunyadi János kormányzó.
Ujvár vára jóval korábban ment át magánosok kezére. Zsigmond király 1405-ben a Tomaj-nembeli Losonczi (Dezsö fia Miklós fiának) Istvánnak adományozta, a kinek utódai később is bírják. Losonczi Dezsőfi id. és ifj. László és Zsigmond részt vévén az 1467. évi erdélyi lázadásban, e várban és tartozékaiban bírt részeiket szintén nádasdi Ungor János királyi udvari katonának (a ki a pozsegavármegyei Orjava váráról a király kívánságára lemondott) és általa édes testvéreinek, Miklósnak és Lászlónak, adományozta Mátyás király. A nádasdi Ungorok ezenkívül a szintén hűtlenségbe esett losonczi Dezsőfi Mihály s állítólagos testvére Miklós birtokrészeit is megkapták e vár tartozékaiban, részint királyi adomány, részint egyezség utján (1473). A nádasdi Ungorok által 1473-ban Szobi Mihálylyal kötött, s több erdélyrészi vármegyében fekvő birtokra szóló kölcsönös örökösödési szerződésnek azonban, e vár és tartozékai tekintetében, utóbbiakra nézve nem volt foganatja. A losonczi Dezsőfi (János fia János fia Mihály fiának) Jánosnak és édes testvérének Imrének, valamint a nádasdi Ungor János fiainak Jánosnak és Miklósnak a várban és tartozékaiban bírt részeik, szerződés vagy egyezség utján, a XV. század végén és a XVI. század legelején a losonczi Dezsőfi Ilonától (mint nagyanyjától) származó Betleni Miklós és fiai kezére kerültek. Ezenkívül a magvaszakadt losonczi Dezsőfi Lászlónak e vár némely tartozékaiban, s valószínűleg magában a várban bírt némely részei, királyi adományul, már Mátyás királytól, és 1492-ben II. Ulászló királytól is, a Bátori István országbíró és erdélyi vajda és rokonsága birtokába jutottak. Magukat e tartozékokat időnkint különbözőkép sorolják fel. Ide számíthatók a megye kelet-északi részében, a két Küküllő folyó között Bo(h)nya vagy Bahnya, Bahna, Bo(j)hnya (ma Szászbonyha) város, 1495-ben kastélylyal, valamint Berná(l)d (ma Bernád), Csávás (ma Szászcsávás), Lep(p)end vagy Lippend (ma Leppend), Dányán vagy Dánya, Dályán, Damján (ma Szászdányán), Váralja (ma Gógánváralja), Gógánfalva vagy Gógán, Gogánfalva, Gogán (ma Gógánfalva), Örményes (ma Szászörményes), Filetel(e)ke vagy Filetelöke (ma Fületelke), Egrestő vagy Egröstő, Egresd (ma Egrestő), Solymos (ma Oláhsolymos), Szent-László vagy Kis-Szent-László, Monyorós vagy Monyarós, Monyerós, Mogyorós (ma Szászmagyarós) s Hétur és Bun vagy Bún (ma Kis- és Nagybún) helységek. Ezek közül azonban Filetel(ö)ke és Egrestő helységeket már I. Lajos király (1347), Szent-László azaz Kis-Szent-László helységet pedig Zsigmond király (1390), elszakítván e vártól, magánosoknak adományozta. Viszont Monyorós, Hétur és Bún helységek csak jóval később, a XV. század második felében kerültek e vár uradalmához. Ezeket 1453-ban Losonczi Dezső, a három hűtlen Losonczi-fiu atyja, kapta V. László királytól, mint a magvaszakadt Nádasdi Salamon fia Mihály birtokait.
A losonczi Dezsöfiek illetve Losoncziak a XIV. század második felében Balázstelke, Pócstelke, Kornéltelke, Csedőtelek, Dicső- Szent-Márton és Mikeszásza, a XV. század második felében pedig: Vesszős és Udvarhely helységekben kaptak vagy szereztek részeket. Ezeket azonban csak rövid ideig találjuk birtokukban.
A Tomajok birtokai tehát jórészben a Becse-Gergely-nemzetség némely tagjainak, a Betlenieknek kezére mentek át. Ez a különben belső-szolnokvármegyei család, az ugyane nemzetségből eredő (szintén Belső-Szolnokvármegyében és egyszersmind Fejérvármegyében is birtokos) Almakereki-ekkel másként almakereki, nagyfalusi vagy apa-nagyfalusi Apafi-akkal együtt, a XIV. század utolsó évtizedében (1391) Ebesfalvi (másként Ernyei) Imre fiával Lászlóval kölcsönös örökösödési szerződésre lépvén, ennek alapján még ez évszázad folyamán egymásután birtokába jutott e magtalanul elhalt László birtokainak Ebesfalva vagy Ebesfalu (ma Erzsébetváros), Ern(y)e vagy Ernej, Ernő (ma Szászernye), Ivedics vagy Ivegyics, Ivédecs, Jevedics, Jedics, Jődics (ma Jövedics), Gógánfalva vagy Gógán, Gogánfalva, Gogán (ma Gógánfalva vagy Gogán), Monyorós vagy Monyarós, Monyerós, Mogyorós (ma Szászmagyarós), Hondorf vagy Handorf (ma Hundorf, Hondorf) és Szent-Iván vagy Szent-János (ma Szászszentiván), a két Küküllő közti dombvidéken fekvő helységekben. – E közös szerzeményeken kívül a Betleniek a XIV. század vége óta, kir. adomány czímén, Küküllővár tartozékából Szent-Miklós, (1390.) később Szász- és Oláh-Szent-Miklós (ma Betlenszentmiklós) és Kápolna (azaz Alsókápolna, 1493.), a XVI. század elején pedig, részint előttünk ismeretlen czímen, részint királyi adományul Szászvölgye, Vidraczeg vagy Vidrádszeg sat. (ma Vidrátszeg, 1503.), Nádasd (ma Szásznádas), Szent-László vagy Kis-Szent-László, (1505.), Damján vagy Dányán. (ma Szászdányán, 1511.) és Pánád (1514.), továbbá az Apafiak, részint házasság illetve királyi adomány, részint pedig örökös-vétel utján Szépmező (1417., 1418., 1467.), Gyulos vagy Gyulás, Gyulus, Gyulástelke (ma Gyulás, 1491.), Cserged (ma Nagy- és Kiscserged, 1493.), s Besenyő (ma Buzásbesenyő) és Széplak (ma Küküllőszéplak, 1510.) helységekben birtokosok, tehát, mint látjuk, szerte-szét a megye területén. Apafi Mihály részt vévén az 1467. évi erdélyi lázadásban, hűtlenség czímén jószágait is elvesztette; s bár még 1468-ban kegyelmet nyert Mátyás királytól, birtokai kir. adomány czímén egy ideig mégis a Csupor Miklós erdélyi vajda kezén voltak.
Ugyancsak az Ebesfalviaktól illetve az ezekkel vérrokon Szentivániaktól (Szász-Szent-Iván helység értendő) sógorság czímén az Ákos-nembeli Toroszkaiak vagy Toroczkaiak is kaptak részeket a XIV. század második felében, az Ebesfalva vagy Erzsébetváros közelében é. fekvő Kund és Gógánfalva helységékben. Ugyane család később ezenkívül még, szerte a megyében Gyákos, Szépmező, Bábahalma, s valószínűleg házasság czímén, a meggyesfalvi Alárdfiaktól Vidrádszeg, Cserged és Udvarhely helységekben, tőle pedig ezek egyikében-másikában, házasság illetve magán-adomány utján, az aranyos-széki Kevendi vagy kevendi Székely, a tordavármegyei Járai, a Dobokai és a bottyini Kis család volt birtokos.
A Dunántul is otthonos Szalók-nemzétség Erzsébetváros vidékén s odább ny-é. és k-é., tehát röviden szólva a megye kelet-északi felében birtokos. Legvagyonosabb tagja a kendi, kiskendi, kendhidai, balavásári, ozdi Balád-fi vagy Balát-fi, Balád, Bala, Balásdi másként Kendhedai, Kendi, Balavásári vagy Kiskendi család, mely a maros-széki és udvarhely-széki határszélen, a Kis-Küküllő mentén fekvő Kend vagy Fel-Kend, Kendhid(a), Nagy-Kend, Kis-Kend (ma Nagy- és Kiskend), ennek szomszédságában Balavánára vagy Balavásár, az e tájon feküdt, de azóta eltűnt Istvánd vagy Estvánd, odább délre Pipe, Sákod (vagy Zsákod, kétségkívül a mai Oláhzsákod), a máskor s inkább Fejérvármegyéhez számított, ma Udvarhelymegyében fekvő Szederjes és Felek (ma Magyarfelek), továbbá ugyancsak Kendtől d.-ny. irányban Szénaverés (ma Szénaverős), Domáld, Damáld vagy Doma (ma Domáld), Gyákos, vagy Gyákas, Gyákonteleki, Gyáktelke, Gyáktelök (ma Gyákos) már Erzsébetváros szomszédságában, továbbá innen ny.-é., mára Kis-Küküllő mellett, Adámos (a Bogátiaktól), Dombó és Kincset vagy Kincses a (meggyesi Dorn családtól), azután Bábahalma s a valahol e vidéken feküdt, de azóta eltünt Kornéltelke vagy Kornetelke, Kornettelke, Koronteleke, Kornetelki, Kornitelke (a Bogátiaktól), odább északra Kocsárd (ma Oláhkocsárd), Sályi vagy Sál, Sauli (ma Oláhsályi), és a már a Maros mentén fekvő Csapó (szintén a Bogátíaktól), végül (a Kerelőiektól) az ugyane folyó mellett elterülő Kerel(l)ő s a Kükűllő-közön fekvő Dányán (ma Szászdányán) és Kisszőllős helységekben volt birtokos, kir. adomány vagy házasság utján. Viszont e családtól, házasság, vétel vagy csere czímén, e helységek egyikében-másikában az adámosi Horvát-oknak, az eczeli Tabiási- aknak, a (1618.) a tordavármegyei Szengyeli-eknek voltak részeik.
A Szalók-nemzetségből eredő többi családok közül a Czikmántoriak vagy Czikmántoliak Kend vagy Kendhida s az ennek közelében fekvő és sokféle névváltozatban előforduló Czikmántor és Egrestő, továbbá (ugy látszik) a már említett Pipe, Sákod, Felek és Szederjes, – a czikmántori Darlasziak Czikmántoron kívül az odább d.-ny., Erzsébetváros közelében fekvő Darlasz (ma Darlacz) és Gyáktelke vagy Gyákos, – a «dézsfalvai» előnéven is előforduló Almásiak ugyane tájon Almás (ma Szászalmás) és ugyancsak Gyáktelke vagy Gyákos, továbbá odább é.-k. Pipe és Istvánd, a Kis-Küküllő mentén Dézsfalva, végül ugyane tájon a Bogátiakkal való házasság czímén Kornetelke s a Szengyeliekkel való házasság czímén Abosfalva, – s a Somogy(on)iak ugyancsak Erzsébetváros közelében Somogy(on), Almás, Gyáktelke vagy Gyákos, odább k.-é. Pipe és Istvánd vagy Estvánd, végül a meggyesfalvi Alárd-fi családba való beházasodás czímén, ugy látszik, a Kis-Küküllő mentén fekvő Udvarhely (ma Vámosudvarhely) és Vidrádszeg (ma Vidrátszeg) helységekben birtokosok.
A Szalók-nembeliek több birtokában időnkint a Nagy-Küküllő bal partja mentén fekvő Eczel helység nevét előnévül viselő Tabiási vagy Tabiás azaz Tóbiás-fi család is részes volt. E birtokok Pipe, Sákod, Felek, Szederjes, továbbá Darlasz, Almás, Somogyon, Gyákos, Damáld és Szénaverés. Ezenkívül azonban ugyane családnak Somogyon és Almás szomszédságában Pö(c)stelke; Damáld szomszédságában Szent-Iván azaz Szász- Szent-Iván; továbbá a Kis-Küküllő és Maros folyók közti vidéken Gyulás, Kocsárd (vétel utján a kolozsvármegyei Szilvásiaktól), Bord (vétel utján a Szentgyörgyiektől); Bábahalma (vétel utján a Dobokaiaktól); aztán a Küküllő-közön Boz(z)iás (ma Borzás), Dé(z)sfalva, Kis-Sáros (ma Magyarsáros) és Bénye (vétel utján a Komjátszegiektől, ma Magyarbénye) helységekben is voltak részjószágaik Birtokaik nagyrészéből a XVI. század elején női ágon a Petkiek követeltek kielégítést.
E birtokok közül három u. m. Boziás, Kis-Sáros és Dé(z)sfalva már ismét egy másik, az Esztergom és Buda kornyékén otthonos Nána-Beszter (korán megnemesített várjobbágy-) nemzetség, jelesül az ebből sarjadzott Haranglábi másként Gálfalvi vagy haranglábi Jakab-fi család birtoka volt. E birtokok központjai a Küküllő-közön, a megye közepe táján fekvő Harangláb s ennek szomszédságában, már a Kis-Küküllő partján elterülő Gálfalva másként Szent-Jakabfölde (ma Vámosgálfalva) helységek, melyek köré, közelebb vagy távolabb, részben vagy egészen, a Küküllő-közön Csávás és Dányán (inkább csak a XIV-ik században, ma Szászcsávás és Szászdányán), odább dél felé Pó(c)stel(e)ke vagy Pócs (ma Pocstelke vágy Pócstelke) és Balá(z)stelke, továbbá Sáros vagy Kis-Sáros (ma Magyarsáros vagy Kismagyarsáros), ettől é. felé, már a Kis-Küküllő mentén Boz(z)ziás vagy Bozzás (ma Borzás); Dé(z)sfalva vagy Dersfalva másként Hagymás (ma Désfalva), a Kis-Küküllő tulsó azaz jobb partján pedig Udvarhely (ma Vámosudvarhely) és Széplak (ma Küküllőszéplak), kissé bentebb a Küküllő-Maros-közön Somostel(e)ke, Laczkod és Erdőalja, Kornéltelke, Királypataka, Farkastelke és Telek vagy Telök helységek, végül a XV. század vége óta, a héderfá(ja)i Barlabási és teremi Sikesd családokkal kötött kölcsönös örökösödési szerződés utján, e két család héderfá(ja)i és teremi uradalmainak részei (tehát összesen mintegy 20 vagy még több helység) sorakoztak. E birtokok azonban idők folyamán meglehetősen szétdarabolódtak, s rokonság vagy házasság utján részben: a Kőrösi másként Szecseli, a (fejérvármegyei) Csifiudi és Bolyai, a (kolozsvármegyei) g(y)erő-monostori Kemén(y) és ettől a (hunyadvármegyei) Folti, a Vizaknai és ettől a Bogáti, Altemberger és iklódi vagy temeshelyi Dé(z)si, a Lengyel, a (hunyadvármegcei eredetű) csulai vagy gálfalvi Váncsa, az Ősi, továbbá csere czímén a Hunyadi s ettől (jelesül Mátyás királytól adományul) a Héderfá(ja)i s a tordavármegyei Szentiváni és szent-iváni Székely, az érintett kölcsönös örökösödési szerződés utján a csesztvei, mocsi vagy héderfá(ja)i Barlabási és ugyancsak a Héderfá(ja)i, végül valami czímen a már elől is említett eczeli Tabiási családok birtokába kerültek.
A hatalmas Kacsics-nemzetség ivadékai közül az Erdélybe szakadt vingárti Geréb-ek ősei (főleg «Cseh» Péter) a XIV. század első felében a Tolmácsi Konrád fiaitól, főleg Miklóstól (1319., 1324.) a megye d.-ny. részében fekvő Bolkács és Sitve vagy Zsitve (ma Zsidve), Szépmező és Pánád birtokokat kapták és egy ideig (legalább az előbbi kettőt) bírták is. A XV-ik században azonban e család már csak kisebb részeknek volt ura, ugyane tájon, a Kis-Küküllő mentén Péterfalva (ma Magyarpéterfalva) és Pánád helységekben a Péterfalviaktól, s a megye ellenkező oldalán Nádasd vagy Nádas (ma Szásznádas) és Szent-László vagyis Kis- Szent-László helységekben, kir. adomány czímén, a magvaszakadt Nádasdi Mihály után. Zsitve és Bolkács a XIV. század közepe táján az ugyane nemből való Szécsényiek és szécsényi Salgai-ak kezére kerültek; majd tőlük, jelesül a Szécsényi László részei 1451-ben vétel utján a Hunyadi János, s az ő fiától Mátyás királytól, adományul (az 1460-as évek elején), az erdélyi káptalan – a szécsényi Salgaiak részei pedig, a Miklós hűtlensége következtében 1424-ben, adományul Zsigmond királytól, egyházi czélok ellátására, Szeben város birtokába.
Az ugyane nemzetségből származó, több erdélyi megyében birtokos harinnai Farkas-oknak a Héderfá(ja)iakkal 1485-ben kötött kölcsönös örökösödési szerződés illetve az erre (1494.) következett királyi adomány alapján, a XV. század vége óta, a megye é.-k. sarkában, a Kis-Küküllő folyó mentén Héderfája, Cserged (ma Nagy- és Kiscserged), Somostel(e)ke, Kápolna (ma Felsőkápolna) és Mikefalva helységekben voltak birtokaik.
A vingárti Gerébek ősétől, a már említett «Cseh» Pétertől származnának le a főleg Tordavármegyében birtokos Bogátiak is, akik az ép megbeszélt Bolkács és Zsitve. helységekhez a X1V. század második és a XV-ik első felében állandóan jogot tartottak. Birtokaik azonban inkább a Kis-Küküllő és Maros közti vidéken terültek el: Radnolt vagy Radnót, Csapó, Dég, Bord, Kornéltelke és Adámos s a Küküllő-közön Kund és Gógánfalva helységekben. Ezenkívül a Haranglábiakkal való rokonság utján (a Vizaknaiaktól illetve Altembergerektől) a Haranglábi család némely birtokaiban volt jószáguk. Végül e család egyik tagja (András) a meggyesfalvi Alárd-fiaktól cserében Széplak, Udvarhely, Cserged, és Vidrádszeg részeit kapta, de, mint látszik, e részek valóságos birtokába sohasem lépett be. – Viszont jószágaik némely része, különféle czímeken, idegenek birtokába jutott; jelesül házasság utján a kendi Balád-fi, Almási, a később «radnolti Bogáti» nevet is viselt szász eredetű Altemberger vagy Altamberger, a fejérvármegyei Tátéi vagy Tátai, csesztvei vagy mocsi Miske, ispánlakai Bölkényi, a tordavármegyei Gerendi, a dobokavármegyei Sólyomkői (Menyhért-fi) és Tótőri, az aranyosi székely veresmarti Czikó; örökös vétel utján a bodrogvármegyei czobor-szent-mihályi Czobor; valami czímen az adámosi Porkoláb; végül cserében (1465.) a meggyesfalvi Alárd-fi család birtokába. Utóbbi elidegenítésnek azonban, mint már említém, ugy látszik, sohasem lett foganatja.
A Vizaknaiakat említém már a Haranglábiaknál, mely családtól, házasság utján, mintegy 9–10, Kis-Küküllő-menti helységben szereztek részeket. Ezenkívül e család főleg Ivedics, a különben Küküllővárához számított Bajon és, bár állandóbban, de, ugy látszik, csak zálog czímen a losonczi Dezsőfiektől a megye k.-é. sarkában fekvő Monyorós, Bún és Hétur helységekben volt részbirtokos. Az 1467. évi lázadáskor hűtlenségbe esett ifjabb Miklós jevedicsi, monyarósi búni és héturi birtokait Mátyás király csáktornyai Ernuszt Jánosnak és fiainak adományozta, a kiket azonban később nem találunk benne e részek birtokában. Ugyane Miklós fia Ferencz, 1493-ban kölcsönös örökösödési szerződést kötvén Lukács csanádi püspökkel és testvérével Miklóssal, őket a Haranglábiaktól szerzett kilencz jószága részeinek birtokába beeresztette; a másik azaz idősb Miklós leánya Magdolna asszony, guti Ország Sebestyénné pedig 1495-ben Ivedics és Balázstelke helységekben az erdélyi káptalannak adott részeket. Ezen az ágon a tordavármegyei Indaliaknak is voltak részeik, házasság czímén, a Vizaknaiak birtokában.
A Héderfá(ja)iakat is fölsoroltam már a Haranglábi családnál, melynek a Kis-Küküllő mentén feküdt 12 helységben bírt s cserében a Hunyadi János kezére került némely részei Mátyás királytól, magán-adományul, ezek birtokába jutottak. E család, valamint a belőle kiágazott héderfá(ja)i Lőkös család ősi jószágai különben ugyancsak a Kis-Küküllő mentén, a megye é.-k. zugában Héderfája, Cserged (ma Nagy- és Kiscserged), Somostel(e)ke, Kápolna (ma Felsőkápolna), Mikefalva és Kenel(l)ő, melyek egyikéhez-másikához a XV. század második felében valami czímen a kolozsvármegyei mocsi Miske(-fi), a tordavármegyei Szengyeli és Dellői, s a fejérvármegyei Gáldi és Karácsonfalvi családok tagjai tartottak jogot, de a melyek illető részei e század végén kölcsönös örökösödési szerződés illetve királyi adomány alapján, mint már említém, a harinnai Farkas-ok s ezektől vétel utján a esesztvei Barlabásiak kezére mentek át.
A Haranglábiak Kis-Küküllő mentén feküdt 12 helységben birt s cserében a Hunyadi János kezére került némely más részei Mátyás királytól, magán-adományul, a tordavármegyei Szentiváni vagy vajda-szent-iváni Székely és az ezzel osztályos Szentiváni vagy Vajdaszentiváni családok birtokába jutottak. (1459.) Székely Mihály az erdélyi lázadás alkalmával hűtlenségbe esvén, Szépmező helységben bírt jószágait monoszlói Csupor Miklós erdélyi vajdának adta Mátyás király. E Mihály fia Miklós azonban később, a XV. század végén is benne van a két Szépmező birtokában; 1496-ban mikeszászai Horvát Pálnak adja el azokat. A Szentiváni vagy Vajdaszentiváni család viszont a Haranglábi-féle jószágokon kívül még Damján vagy Dányán, tőle pedig ugyarütt házasság utján: a zemplénvármegyei Buttkai, a dobokavármegyei Kecseti, továbbá a Kerel(l)ői, Piski, Földvári és földvári Kóka, végül vétel czímén (1511.) a Betleni család is bírt részeket.
Az ép említett Kecseti család némely tagjai ezenkívül a Kis-Küküllö és Maros közti vidéken Széplak (azaz Küküllőszéplak) és Besenyő (azaz Buzásbesenyő) helységekben, s tőle ugyanitt csere czímén a valószínűleg udvarhely-széki székely Szentmihályiak és vétel czímén a héderfájai Barlabásiak voltak földesurak. A Kerel(l)őiek vagy Kerelleiek pedig a maros-menti Kerel(l)őn kívül házasság czímén a meggyesfalvi Alárd-fiaktól a szomszédos Vidrádszeg (Vidrátszeg), Cserged (ma Nagy- és Kiscserged) és Udvarhely (ma Vámosudvarhely), – kir. adomány illetve vétel és egyezség czímén a Szentpáliaktól az ugyane tájon fekvő Szent-Pál (ma Kerellőszentpál), Ugra (ma marosugra), Laczkod s egy ideig Gyulos vagy Gyulás és Besenyő (ma Buzásbesenyő), – továbbá a Küküllő-közön vétel utján a maros-széki lladarasiaktól illetve kir. adományul is Kis-Szőllős, – végül ugyancsak házasság utján a tordavármegyei Szentivániaktól Dányán (ma Szászdányán) helységekben bírtak kisebb-nagyobb részeket, s viszont tőlök ugyancsak házasság utján a kis-kendi Balád-fiak és Hosszuaszaiak Kerellőn, Kis-Szőllősön és Damjánban.
Ugyane tájon a Kis-KükülIő és Maros illetve a két Küküllő közti vidéken, a megye é.-k. sarkában, a teremi Sikesd vagy Sikesd-fi más néven Teremi, Rákosi vagy Rákosdi család volt birtokos, a három Teremi, jelesül Nagy-Teremi (Alsó-Teremi, Felső-Teremi) és Oláh-Teremi, Ujfalu (ma Teremiujfalu), Udvarhely vagy Vámosudvarhely és Kis-Szőllős, továbbá a hűtlen Alárd-fi László birtokaiból: Vidrátszeg, házasság utján a széplaki Bordiaktól Széplak és Besemő, végül a Haranglábiakkal illetve héderfájai Barlabásiakkal kötött örökösödési szerződés alapján Harangláb és Héderfája helységekben. Viszont tőlök az ép említett örökösödési szerződés utján a Haranglábiak és héderfái Bardabásiak, házasság czímén pedig a somkereki Erdélyiek és a Mocsiak bírtak itt-ott egyes részeket.
Utóbbiak Mocsi vagy Macsi, olykor Mikefalvi másként mocsi, macsi, csesztvei, bagói, mikefalvi Miske, Miske-fi vagy Miskei néven Alfalu másként Mikefalva (ma Mikefalva), Kápolna (ma Felsőkápolna), Somostelke, Ele…telke és Cserged (ma Kis- és Nagy-cserged) helységekben földesurak, a velök házasság (illetve kir. adomány) czímén osztályos Sztrigyi (Hunyadvármegyéből), madarasi Székely (Maros-székről), Szengyeli (Tordavármegyéből) és Kórógyi, végül a Mikefalvi családok tagjaival együtt. A Mocsiak vagy a mocsi Miskefiek ezenkívül a XV. század közepe táján «igazságos czímen» Királyréve, Lodormán és Keszler helységekhez is jogot tartottak; az ép említett Mikefalviak (a XIV. században másként Alfalviak, Középfalviak vagy Kápolnaiak) pedig a velök osztályos Szancsali vagy szancsali Sulyok családdal együtt (Kápolna és) a megye d.-ny. sarkában fekvő Szancsal helységben voltak birtokosok.
A megye észak-keleti sarkában kívülök még néhány más családot találunk. Ilyenek a vagyonosabb Szentpáliak, a kik a XIV. században Széplaki és Ugrai nevet is viseltek, s Szent-Pál (ma Kerellőszentpál), Kerel(l)ő, Bes(s)enyő (ma Buzásbesenyő), Ugra (ma Murosugra), az ezek vidékén feküdt Kisfalud, továbbá Gyulás, Gyulos, Gyulus, Gyulástelke (ma Gyulás), Laczkod, az ezek vidékén feküdt Lőrinczfalva és Széplak (azaz Küküllőszéplak), összesen tehát mintegy 9 helységben voltak birtokosok. Birtokaik részei a XV. század második felében (ugy látszik) örökös vétel czímén a Szentgyörgyiek, házasság utján a Hosszuaszóiak, a fejérvármegyei Bolyaiak és a Kerellőiek, végül a család egyik tagjának magszakadása alapján királyi adomány czímén a zemplénvármegyei Kasuhiak illetve Korvin János herczeg kezére kerültek.
A Szentpáliakkal a Kisfaludiak, s (kimutathatólag) ezekkel a széplaki vagy kisfaludi Bordiak voltak vérrokonok. Előbbiekből ágázhatott ki a Kisfaludi Porkoláb család is. A Kisfaludiak Kisfalud, Gyulos vagy Gyulás és Bord helységekben volták részbirtokosok; tőlök pedig rokonság utján az ép említett Szentpáliak és Bordiak, s örökös vétel czímén a csapói Birók, apa-nagyfalusi Apafi-ak s az abosfalvi vagy pósfalvi Rákosiak. A Bordiak Bord-fi Bord vagy Borda, olykor Széplaki, Széplaki Bot és László-fi, kisfaludi Tárnok, sőt a XIV. században Bard-fi vagy Bardházai nevet is viseltek, s Bord, Kocsárd (ma Oláhkocsárd), Gyulos vagy Gyulás, Kisfalud, Besenyő, Széplak és (1510. évi adat szerint) Almás (ma Szászkisalmás, Erzsébetváros közelében) helységekben bírtak részeket; viszont tőlök ezek egyikében-másikában vérrokonság vagy házasság czímén a fejérvármegyei Karácsonfalvi másként Csókafalvi, a Szőkefalvi, Teremi vagy teremi Sikesd, a dobokavármegyei Kecseti, örökös vétel czímén pedig az abosfalvi vagy pósfalvi Rákosi és eczeli Tabiási családok tagjai.
Még kisebb birtokosok a hunyadvármegyei eredetű Barancskaiak Széplak és Laczkod, – a Dobokavármegyéből való balázsfalvi Cserényiek s tőlök házasság czímén a szilvási Angyallók Berenyő és Széplak, – s a fejérvármegyei Vessződiek Laczkod és Gyulos vagy Gyulás helységben.
Odább d.-k., a Fejérvármegyében is nagyobb birtokos, s e megyebeli egyik birtokáról olykor Fejéregyházi nevet viselő Nádasdi családnak főleg a Küküllő-közön voltak terjedelmesebb jószágai, jelesül a nagy-küküllő-menti sarokból kiindulva ny.-é. irányban Bún (ma Kis- és Nagybún), Hétur, Nádas (ma Szásznádas), Monyorós (ma Szászmagyarós), Szent-László vagy Kis-Szent-László, Ivedica vagy Jevedics, Jödics sat. (ma Jövedics), végül a Kis-Küküllő tulsó oldalán (kétségkívül a teremi Sikesdektől zálog vagy vétel utján) Udvarhely vagy Vámos-Udvarhely helységben. Salamon fia Mihály, mint családjának utolsó sarja, birtokairól rendelkezvén, Bun-t az erdélyi káptalannak, a többit pedig a Szent-Lélekről nevezett váradi kápolnának és kórháznak adományozta. Halála után azonban Bún kir. adományul a losonczi Dezsőfiek, majd ezeknek az 1467. évi erdélyi lázadás alkalmával történt hűtlenségük után Héturral együtt a hét szász szék, Segesvár város és a segesvári szék, s aztán a Bátoriak, nádasdi Ongorok és Betleniek, – a többi birtokok pedig, részben kormányzói, részben szintén királyi adomány czímén, jelesül Nádasd és Kis-Szent-László a vingárti Geréb-ek, Ivedics a Vizaknaiak, Monyorós és Udvarhely a losonczi Dezsőfiek, majd ezek hűtlensége után Monyorós a Bátoriak illetve a nádasdi Ungorok s ezektől a Betleniek kezére kerültek. Utóbbiak 1505-ben Nádasd és Kis-Szent-László helységeket is kir. adományul kapták.
S ezzel végeztünk a megye keleti vidékén élt nagyobb vagy nagyobbacska birtokú nemes családokkal. De ugyane tájakon még több más, székely eredetű birtokos családot találunk. Ilyenek a Maros-székről való s a szomszédos Torda- és Kolozsvármegyében is birtokos meggyesfalvi, vidrádszegi, náznánfalvi, kisfaludi, ercsei, szent-királyi Alárd-fiak vagy Aladár-fiak, Alárd-ok más néven Meggyesfalviak, Ercseiek sat., Vidrádszeg, Cserged, Udvarhely, Széplak, Kis-Szőllős, Kund és Damján vagy Dányán (ma Szászdányán) helységekben, melyek egyikéhez-másikához rokonság czímén tőlök a székely Madarasi (azaz Baczkamadarasi), a kolozsvármegyei györgyfalvi Henke, a székely Szentgyörgyi másként szent-györgyi vagy erdő-szent-györgyi Erdő, Erdö-fi vagy Erdősi, a fejérvármegyei Forrói vagy Forrai, a péterfalvi Porkoláb, Kerel(l)öi és Somogyoni, a tordavármegyei Toroszkai, a Meggyesi s a maros-széki székely meggyesfalvi Rohodi családok is jogot formáltak. Alárd László az 1467. évi erdélyi lázadáskor szintén hűtlenségbe esvén, vidrádszegi részeit 1468-ban a Teremieknek vagy teremi Sikesd-eknek adta Mátyás király.
A hasonlókép maros-széki székely szent-györgyi vagyis erdő- szent-györgyi Meggyes-ek ugyancsak Vidrádszeg és Udvarhely, továbbá odább keletre, a Kis-Küküllő mentén, Egrestő és Filetelke helységekben voltak földesurak. Meggyes Balázs hűtlenségbe esvén, birtokait 1481-ben Mátyás király Bátori István országbírónak és erdélyi vajdának, majd II. Ulászló király (1493-ban), egyebek közt a Bátoriak ellentmondásával, futaki vagy futagi Nagy Balázsnak adományozta. E helységek némely részei azonban a Meggyes Balázs leánya Zsófia, előbb a Barcsai Gáspár jegyese majd felesége, később a gyerő-monostori Kabos Gáspár neje kezén maradtak, más részeihez pedig (1481.) a széplaki Bordi és az erdélyrészi fejérvármegyei nyéni Tél családok tartottak jogot.
A szintén Maros-székről való, olykor szent-annai előnevet is viselő Gyulalcskutai család az ép említett Filetelke és Egrestő helységek részeit 1482-ben mint ősi birtokát kapta Mátyás királytól. Ugyane birtokokat azonban a XV. század 90-es éveiben a Balázs fia Miklós, édes-anyjának s ez édes-anyja második férjének tehát mostoha-atyjának, a Nagymihályi vagy nagy-mihályi Nagy nevet is viselő szent-annai vagy nagy-mihályi Polyák Albertnek örökítette el.
Az ugyancsak maros-széki andr(e)ásfalvi Balá(z)si másként Andreásfalv(ayi vagy Andorjásfalv(a)i (és ettől házasság utján a kézdi-széki székely Nyujtódi) család hasonlókép Egrestő és Filetelke s ezenkívül Cserged, – a madarasi Székely család, mint fentebb is említettük, a mocsi Miskefiekkel együtt Cserged, Somostelke, Ele…telke, Kápolna (azaz Felsőkápolna) és Mikefalva, – a szent-trinitási Forró család (és általa vétel utján az apanagyfalusi Apafiak is) ugyancsak Cserged, – az udvarhely-széki Szentmihályi család, cserében a Kecsetiektől (1499.), mint már szintén láttuk, Széplak és Besenyő, a maros-széki Vajai és Szentbenedeki család, házasság czímén a Szentmártoni azaz Kórógyszentmártoni családtól Szent-Márton és Kórógy, – a Madarasi azaz Baczkamadarasi (és általa házasság utján a tordavármegyei Szengyeli, szengyeli Batiz és a maros-széki csikfalvi Bicsak) család kir. adományban Kis-Szőllős és odább d.-ny. Kund, – az ép említett bodoni, kisfalvi, csanádi, szöllősi azaz kis-szőllösi, szentmártoni azaz kórógy-szent-mártoni, csikfalvi, mosoni, sárdi Bicsak-ok Kórógy-Szent-Márton, továbbá ugyanezek, valamint általok házasság czímén a Czikmántoriak, a maros-széki náznánfalvi Tamásiak és Csikfalviak is Kis-Szőllős, – a szent-benedeki vagy vajai Marton család ugyancsak Kis-Szőllős, – a Szentkirályi más néven Tuzsoni vagy Dátosi család Szent-László azaz Kis-Szent-László (1411-ig), – a kézdi-széki Nyojtódi vagy Nyujtódi, az udvarhely-széki Fiádfalvi, fiádfalvi Geréb és Bódogasszonfalvi család Pipe, Sákod (ma Oláhzsákod), Felek és Szederjes, – az aranyos-széki Kövendi másként kevendi vagy várfalvi Székely avagy Várfalvi család odább Erzsébetváros közelében Gyákos és Kund (házasság czímén a Toroszkaiaktól), s Dicsőszentmártontól d.-ny. Szancsal, – a veresmarti Czikó és (a fejérvármegyei) ispánlakai Bölkényi család, házasság utján a Bogátiaktól, ugyancsak Kund és ezenkívül Gógánfalva, – végül a kevendi Andrási család házasság czímén a (hunyadvármegyei) szent-györgyi Báncza családtól Abosfalva helységekben birtokos.
De legvagyonosabb a székely családok közül e vármegyében, az annak közepe táján, a Kis-Küküllő mentén Szent-Márton vagy Dicső-Szent-Márton városban, s a hozzátartozó vagy időnkint velejáró küküllő-maros-közi Csüdőtelke vagy Csidőtelke, Csidetelke, Csedőtelke, Csedetelké, Csedőtelek (ma Csüdőtelke), Laczkod, Szilkut (ma Szélkut), az olykor Fejérvármegyéhez számított, inkább idetartozó s ma is Alsó-Fehérvármegye területén fekvő Péterlaka vagy Péterfalva (ma Oláhpéterlaka) és Királyfalva, s a küküllő-közi Zágor helységekben egész 1492-ig közösen birtokos, egy tőből kiágazó kizdi, szent-mártoni azaz dicső-szent-mártoni Sándor (Sándor-fi) másként szent-mártoni, dicső-szent-mártoni Kizdi, olykor Szentléleki, Dicsőszentmártoni vagy Szentmártoni néven szereplő, s a keszi vagy ternóczi Székely másként Keszi (Keszi-i) család. 1492-ben összes birtokaikban uj osztályt tévén, az erdélyi s ezek közt a küküllővármegyei birtokok az elől nevezett, a nógrádvármegyeiek pedig az utóbbi ágnak vagy családnak jutottak. A Sándor-féle birtokok, egy 1502-ben kelt s a Sándorokkal sógorsági viszonyban levő somkereki Erdélyiekkel kötött kölcsönös örökösödési szerződés, illetve rokonság vagy házasság utján, a XVI. század első két évtizedében: a somkereki Erdélyi, a tordavármegyei Gerendi, a kis-kendi Balád-fi, losonczi Bánfi és héderfájai Barlabási család, sőt egy-ideig (1517–8.), kir. adomány czímén, a Szapolyaiak kezére kerültek. Ez idő tájt a Sándor család birtokai között már a megye d.-ny. zugában fekvő Szépmezőt is emlegetik, a melyet különben, az ugyane vidéken feküdt Bénye-Bua helységgel együtt, a XV. század első felében (1417., 1431.), mint az e családra a (fejérvármegyei) Váradjaiakról szállott birtokot sorolnak föl.
Dicsőszentmárton szomszédságában Dombó vagy Dumbó és Kencs vagy Kincset avagy Kincses, valamint a fentebb már gyakran emlegetett (Küküllő-) Széplak helységben a fejérvármegyei Lapáti vagy Lapádi, majd ennek magvaszakadtával, a XV. század második illetve harmadik évtizedében, kir. adomány utján, a meggyesi Dorn vagy Dor, majd a Szász más néven Enyedi avagy Szentjánoshegyi; s előbbitől házasság czímén a kis-kendi Balád-fi, – a Dombó szomszédságában, a Kis-Kükizllő mentén fekvő Adámos, valamint az ettől észak felé elterülő Kocsárd, Sályi, Csapó s d.-k. a Küküllő-közön fekvő Bogács helységben az adámosi vagy csapói Porkoláb s ettől házasság utján az adámosi Orbonász másként (ugy látszik) Izsóp, a szent-mártoni Bertók másként (ugy látszik) Adámosi, a pettendi Nemes és péterfalvi Porkoláb, – ugyancsak Kocsárd, Sályi és Csapó helységben ezenkívül a Kolozsvármegyéből való Szilvási, – végül Adámos és ezenkívül Dombó helységben is az aradvármegyei eredetű eperjesi, irögdi vagy adámosi Palócai család a földesur.
S ezzel áttérhetünk a Kis-Küküllő alsó folyása mentén, a megye d.-ny. sarkában elterülő vidékre. E tájon Bénye vagy Btnye (ma Magyarbénye)és egyszersmind a Küküllő-közön Erzsébetvárostól – nyugatra fekvő Balázstelke helységben a zarándvármegyei váras-keszi Lépes család egyik főbirtokos, melynek kezéről e helységek részei, jogosan vagy pörös alapon, a Hunyadiak és Bátoriak, s (1515-ben) a Lépes-leánytól származó nyitravármegyei korlátkői Bucsániak, Bénye részei ezenkívül a dengelei Pongrácz, az utóbb Bényei vagy Bönyei nevet is viselő; fejérvármegyei eredetű bocsárdi vagy buzás-bocsárdi Biró másként Bocsárdi vagy Bocsárdi Biró, s ettől házasság utján a fejérvármegyei Csesztvei és a Varsányi, cserében a hunyadvármegyei szent-imrei Sztrigyi másként Sztrigyszentimrei, zálogban (1515.) a Varsányiaktól a fejérvármegyei háportoni Forró, – Balázstelke pedig a Vizaknai, csulai vagy gálfalvi Váncsa, Altemberger és Bogáti családok birtokába jutottak. A bocsárdi Birók vagy Bényeiek s tőlök a Csesztveiek és Varsányiak ezenkívül a Bényével szemben fekvő Szépmező helységben is részesek. Ugyancsak Bénye és egyszersmynd Balázstelke helységben, valamint a XIV. században a Balázstelkével szomszédos Pó(c)stelkén, majd az innen é.-k. fekvő Ivedicsen (Jövedicsen) is, a hunyadvármegyei töreki vagy töröki, ivedecsi Bakócz, Bakóczi vagy Bakócz-fi, s ettől örökösödési szerződés utján Bénye és Balázstelke helységben a szintén hunyadvármegyei Sálfalv(a)i vagy sálfalvi Sálfi, – továbbá Balázstelkén a töreki Bakócz-czal vérrokon Töreki vagy Töröki s ezzel együtt a hasonlókép hunyadvármegyei Illyei vagy illyei Dienesi, – végül Bénye-Bua és Szépmezt helységekben a XV. század elejéig a fejérvármegyei Váradjai, ettől az eltbb mán említett szent-imrei Sztrigyi, ettől pedig s egyszersmind (a bocsárdi Biróktól cserébe kapott) Bénye helységben is, a XVI. század eleje óta, kir. adomány utján, a Kolonity vagy Kolonityi és Barcsai, házasság czímén pedig ugyanekkor, ugy látszik, a tordavármegyei Décsei és az ép említett illyei Dienesi család volt földesur.
A szomszédságban Péterfalva (ma Magyarpéterfalva), s az ezzel, ugy látszik, állandóan együtt járó Iklód (ma Kisiklód), Pánád és az azóta eltűnt Bőstelke, Bőtelek vagy Őstelke helységekben a Péterfalvi s ettől e helységek egyikében-másikában házasság utján a fejérvármegyei Tátéi, vétel czímén pedig a Sárdi és vingárti Geréb, – ugyane helységekben részint kir. adományul (1410.), részint cserében (1413.) a Péterfalviaktól, s ezenkívül az odább é.-k. feküdt Kornéltelkén, végül házasság czímén a Váradjaiaktól (1417.) Szépmezőn, a fejérvármegyei Diódi, Diógi másként Feldiódi, Feldiógi, Gyógi, Felgyógi, ettől anyai ágon Pánádon a kolozsvármegyei Suki és a dobokavármegyei Sombori, magánadományul pedig (Szépmezőt kivéve) a többi helységekben az ez adomány alapján Albert király által megnemesített Tövisi, – az e vidéken feküdt Pettend (Petlend) más néven, t. i. régebben Bocs-Jakabfalva helységben, a XIV. században a bocs-jakabfalvi Szász, a XV-ben a Pet(t)endi, pettendi vagy petlendi Iudex vagy Biró, Botos, Burján vagy Burgyán, Nemes, Porkoláb, a petlendi vagy pettendi, bőnyei, gáldtői Silei, Silyei vagy Silye, a szancsali vagy pettendi Sulyok, hosszusszói vagy boldóczi Csőn(y)i, bényei Komjátszegi, Szenákirályi és háportoni Forró, – odább d.-k. Hosszuaszó és Hosszupatak helységekben a Tordavármegyében és a székely-földön is birtokos hosszuaszói, boldóczi vagy szentkirályi Csáni, az olykor «besenyői» előnevet is viselő Hosszuaszói vagy Hosszuaszai és a hosszuaszói Francziás család volt részbirtokos. A Csániaknak ezenkívül (a XVI. század elején) az ugyane vidéken feküdt Pettend vagy Bors-Jakabfalva, a Hosszuaszóiaknak pedig odább é.-felé, a Maros mentén s kisebb részben a Küküllő-közön, mint láttuk, házasság utján a Szentpáliak és kis-kendi Baládfiak birtokaiban voltak részeik.
Még odább dél-nyugatra, a megye másik sarkában, Mikeszásza városban, az ennek vidékén (Kisekemező felé) feküdt Királyréve, a talán a mai Lunkának megfelelő Tótfalu vagy Uj-Tótfalu, Lodormán(y), Keszler vagy Keszlér, Bik(k)es vagy Bikesd avagy Bikös (ma Oláhbükkös) helységekben a hírneves guti Ország-oknak voltak jelentékenyebb birtokaik, a melyek aztán a XV. század vége felé részben zálog illetve vétel utján a velök bizonyára anyai ágon vérrokon szapolyai vagy szebeni avagy mikeszászai Horvát-okra, (a kiknek Mikeszászán 1485-ben már kastélyuk is volt), részben pedig, kir. adományul is, a pestmegyei Harasztiak, András deák budavári kir. udvarbíró és ettől (1493.) Bálint váradi püspök kezére kerültek. A mikeszászai Horvát családnak ezenkívül magán-adomány utján monoszlai Csupor Miklóstól, s vétel utján az illyei Dienes(s)iektől és vajda-szent-iváni Székely-ektől a két, t. i. Szász- és Oláh-Szépmező helységben, – az, ugy látszik, e családból kiágazott adámosi Horvát Gáspárnak pedig a XVI. század elején, a Kis-Küküllő-menti Adámoson kívül, házasság utján, a kis-kendi Balád-fiak némely birtokaiban, pl. Bábahalmán, s vétel czímén a Muzsnaiaktól Pó(c)stelkén voltak részei.
Mikeszászán ezenkívül a XV. század első felében a mikeszászai Kolozsvári, közepe táján pedig a Mikeszászi vagy Mikeházi család is fölmerül. Odább é.-k., Erzsébetváros felé Balázstelke, Pó(c)stelke és Sáros azaz Magyarsáros a már föntebb fölsorolt családokon kívül a balázstelki Sárosiaké (ezektől házasság czímén a fejérvármegyei Istvánháziaké) és a Balázstelkieké is volt; a Balázstelki László hűtlensége következtében pedig Balázstelke és Sáros illető része kir. adományul (1497.) a Fejérvármegyéből való Mártonfalvi és mártonfalvi Cseh családoké lett. Kis-Sáros és Pócstelke helységekben ezenkívül, ugy látszik, a kis-küküllőmenti Dézsfalváról való dézsfalvi Eczeli, – Balázstelkén a balázstelki Béldi, Gegö, Nagy, Nemes, Pestesi, Sáfár, Zöld és Veres, – Pócstelkén pedig a Pócstelk(e)i, pócstelkei Geréb, Biró, a szász eredetű Muzsnai s ettől vétel czímén az adámosi Horvát, – a szomszédságban Kőrös helységben pedig egyedül a Kőrösi család földesur.
Ily kisbirtoku vagy köznemes családokat még különösen a Kis-Küküllő mentén találunk. A megye d.-ny. sarkából é.-k. felé e folyót követve, Balázsfalván a szomszédos Szancsal helységben is birtokos Balázsfalvi vagy balázsfalvi Herbart, az ezzel rokon fejérvármegyei Csifudi, az ugyane megyei Farkastelki és Bolyai, s a balázsfalvi Bornemisza, – Szancsal helységben a Szancsali s tőle vétel czímén a dobokavármegyei lónai Töki, a szancsali Sulyok, Ösz, Lozsá(l)di vagy Luzsáti, Kis, a péterfalvi Porkoláb-bal azonosnak látszó szancsali Porkoláb, a «péterfalvi», majd «pettendi» előnevű családdal azonosnak látszó szancsali Burján vagy Burgyán, – Péterfalván (azaz Magyarpéterfalván) a péterfalvi Porkoláb és Sikes, – Bényén (azaz Magyarbényén) a Hosszutelki, bényei Horvát, Komjátszegi, Porkoláb és Silye vagy Silyei, – Szépmezőn a Bagdi vagy Bakdi, – odább é.-k. Szőkefalván a szőkefalvi Idám, Bedő vagy Bede, Biró, Boró, Deák, a «bogáti» előnevet is viselő, Kornetelkén is birtokos szőkefalvi Geréb, a Mikefalván is birtokos szőkefalvi Gyengyes vagy Gyöngyes, a szőkefalvi Haró, Kár, Katana, Kis, Nagy, Nemes, Porkoláb, s a Szőkefalvi vagy szőkefalvi Szőke, – Pócsfalván vagy Pócson a pócsfalvai Batiz vagy Batiza, Biró, Filep, Kis, Nagy, Sánta, a Pócsfalv(a)i vagy Pócsi, az abosfalvai vagy pó(c)sfalvai Rákosi, a csulai vagy gálfalvi Váncsa, – Dézsfalván (az, ugy látszik, Kis-Sároson és Pöcstelkén is birtokos) dézsfalvi Eczeli, és tőle a balázstelki Nagy, továbbá a Dézsfalvi, dézsfalvi Fogarasi, Kis és Szilvási, a Tordavármegyében is birtokos Hunt-Pázmán-nembeli peterdi vagy dézsfalvi Fancsika, – Abosfalván az Abosfalvi, abosfalvi Benkő, a Pócsfalván is birtokos abosfalvi Rákosi és tőle vétel czímén (Abosfalván) a Serjéni, továbbá az Abosfalvi másként abosfalvi Szakál, Szitás, Vas, a dobokavármegyei Császári és tőle házasság czímén a szamosfalvi Gyerő-fi, Rődi, Sánta és, ugy látszik, a Gőczi, a fejér- illetve hunyadvármegyei szent-györgyi vagy istvánházai Báncza és tőle a székely kevendi Andrási, a Vidrádszegen és Istvándon is birtokos tordavármegyei Szengyeli másként Mezöszengyeli, Szentgyörgyi másként Csapószentgyörgyi és ettől (Abosfalván) a Csegedi, szent-iváni Tatár, szengyeli vagy csombordi Tompa és Almási, – odább é.-ny. Sál(y)i helységben a Sál(y)i vagy Sauli é s a Pócsi vagy Pócsfalvi, – innen kelet felé a Kis-Küküllő mentén, Széplakon a kolozsvármegyei Novaji, – Kórógy-Szent-Mártonban a Kórógyi vagy Kórógyszentmártoni másként Szentmártoni és ettől házasság czímén a székely Vajai és Szentbenedeki, továbbá a Kórógyi, kórógy-szent-mártani Silye vagy Silyei, Simon-fi és Teke, a karácsonfalvi Mihály-fi másként Karácsonfalvi vagy Csókafalv(a)i, a kórógy-szent-mártani másként csanádi sat. Bicsak, – Kórógyon az ép említett Kórógyszentmártoni, a Kórógyi, kórógyi Kónya, Nagy és Vas, – Egrestőn az Egrestöi, – a szomszédságban Filetelkén a filetelki Geréb, – Kis-Szőllősön a Kisszőllősi, – Szénaverésen a Szénaverési és szénaverési Kupi, – kissé odább d.-ny. Gógánfalván a Gógánfalvi, gógánfalvi Espán és Horvát, – a szomszédságban Szent-Ivánban a fentebb már említett nádasdi Ongor, – végül e vidéktől keletre, mai udvarhelymegyei területen, Hidegkoton és Andrásfalván, a Hidegkuti, – Andrásfalván ezenkívül az Ősi, és e helységektől nem messze d.-ny., ismét mai kis-küküllőmegyei területen, Sárd helységben a Sárdi és sárdi Török családok részbirtokosok.
Az egyháziak közül az erdélyi káptalannak voltak nagyobb birtokai, magánosok adományából vagy hagyományából, különösen a Küküllő-közön, a megye nyugati felében Báznán (mely egészen az övé volt), továbbá Bolkács városban és Zsitve helységben; végül a Nádasdiak, Vizaknaiak és Bolyaiak némely birtokaiban, részben zálog czímen. Utóbbi birtokokért azonban több-kevesebb ideig pörösködni volt kénytelen.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages