FŐBB BIRTOKOSAI: | Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában

FŐBB BIRTOKOSAI:

Abosfalvi cs. (1361: Dl. 29693., 14:33: Dl. 27640., 1450: Dl. 28253.) István a Tamás fia, majd György és Ferencz, később Imre szerepel. (L. az abosfalvi Szakál cs. alatt.)

Ádám (szőkefalvi) cs. Actam. (1435: Dl. 27642., 1437: Dl. 27648.)

Adámosi cs. L. az adámosi Porkoláb cs. alatt.

Alárd(-fi, Aladár-fi, meggyesfalvi, vidrádszegi, kisfaludi, náznánfalvi, ercsei, szent-királyi) cs. Torda-, Kolozs- és Küküllővármegyében is birtokos maros-széki székely cs. – Eleinte inkább «Meggyesfalvi Alárd fia (filius Alardi)» néven szerepel. Olykor maguk az előnevek szolgailnak vezetéknévül. (1428: Dl. 2.9770., 14:35: Dl. 12728., 1440: Dl.: 36390. pag. 30. n. 4., 1451: Dl. 36408. pag. 69. n. 1., 1455: Dl. 36407. pag. 74. n. 5., 1459: Dl. 27033. és 36392. pag. 44. n. 1., 1467: Dl. 36393. pag. 13. n. 3.) Később: Alárd (Alaard) családnéven fordul elő. (1465: Dl. 27682., 27686., 27686., 1467: Dl. 27687., 30209. és Bécsi állami levéltár, 1468: Dl. 27689., 1471: Dl. 36393. pag. 86. n. 3., 1474: Dl. 36403. pag. 98. n. 2., 1483: Dl. 36395. pag. 47. n. 2., 1493: Dl. 30932., 27744.) 1435-ben egy ízben Jakab az Imre. fia «filius Aladar» nevet visel. (Dl. 30795.) 1428-ban Meggyesfalvai Alárdfia(!) Jakabot Vidrádszeg részeibe mint a nemes Vidrádszegi (Egyed leánya) Zsuzsánna birtokába, örökjogon igtatják. 1440-ben Ercsei Alárd fiának Imrének fia Jakab a Fejésegyháziaktól vagyis Nádasiaktól zálog czímen Udvarhely részeit szerzi meg. 1451. végén Meggyesfalvai Alárd fiának Jakabnak fiai Alárd és Péter, továbbá Madarasi Márton leánya Potencziána, györgyfalv(a)i Henke László fiának Jánosnak leánya Dorottya, valamint a Torda fiának, Mihálynak leánya Orsolya, a ki Szentgyörgyi Erdő fia («filius Erdew», máskor erdő-szent-györgyi Erdő) László özvegye, végül Madarasi Kelemen óvást emeltek, hogy az ő kolozsvármegyei, valamint Kis-Szőllős és Kund küküllővármegyei birtokaikat, vingárti Geréb János közbenjárására, Hunyadi János Marai (Maray) Mihálynak és Ferencz görgényi várnagynak eladományozhassa. 1455-ben (X. 13.) eresei Alárd-fi (néh.) Imre fia Jakab s fiai, László és Péter, a kolozsvármegyei Szakoly) részeiért cserébe kapják Oroszfá(ja)i (Mátyás fiától) Miklóstól, feleségétől, Andorjásfalvai (Bálint fiának Balázsnak leányától) Margittól és leányaiktól, Margittól és Annától, a küküllővármegyei Csergéd részeit. 1465-ben (VIII. 14.) megygyesfalvi Alárd Jakab fia László némely tordavármegyei, valamint Udvarhely, Széplak, Cserged, Vidrádszeg küküllővármegyei birtokok részeiért cserébe kapja Bogáti Andrástól bizonyos torda- és fejérvármegyei birtokokon kívül Dég és Radnolt küküllővármegyei helységek részeit. E csere azonban, ugy látszik, valósággal sohasem hajtatott végre, mert az ép említett birtokrészek ekkor nem lehettek a Bogáti András kezén. 1467. január 11-én a Meggyesi Péter felesége Brigitta és a Toroszkai Ellyős felesége Potencziána követelt osztályt szent-királyi Alárd Lászlótól, Alárdtól és Pétertől, mint osztályos-testvéreiktől: Vidrádszeg, Cserged és Odvarhely helységekből. – 1468. május 10-én Mátyás király a Teremi (teremi Sikesd) család tagjainak adományozta az erdélyi lázadás alkalmával szintén hűtlenségbe esett néhai Alárd László birtokát, Vidraszeg helység felét. A szabályszerűen megejtett beigtatás alkalmával, mint szomszédos meggyesfalvi Alárd-fi Péter is megjelent. 1483. febr. 7-ikén a néhai Forrói (Forrai) György és meggyesfalvi Alárd Péter leányának Zsófiának (már szintén mindketten elhunytak) gyermekei Apollónia, Dorottya és Péter, továbbá péterfalvi Porkoláb András s az ép említett Alárd Zsófia fiai,: János és Simon, mint női ágon a meggyesfalvi Alárd Péter ivadékai (unokái), végül a néhai Toroszkai Péter leányai, Dorottya és Potencziána tiltakoztak, hogy Kerelei (Pál leánya) Orsolya és Somogyoni (János leánya) Margit, az említett Alárd Péter «leányai» (helyesebben tán unokái) némely torda-, kolozs- és «szolnokvármegyei», valamint Udvarhely, Cserged és Vidrádszeg küküllővármegyei örökbirtokaikat elfoglalhassak. 1493-ban az erdő-szent-györgyi Meggyes Balázs birtokainak futagi (futaki) Nagy Balázs részére történt beigtatása alkalmával Kerelői Pál s meggyesfalvi Rohodi (Rohody) Albert a saját, valamint feleségük Margit, illetve Márta, a néhai Alárd Péter leányai nevében, Vidrádszeg helységre nézve szintén ellentmondással éltek. – L. a teremi Sikesd, Toroszkai, Bogáti, Szengyeli, erdő-szent-györgyi Meggyes, meggyesi Dorn és Betleni (az 1511. évhez) cs. alatt.

Almakeréki cs. Másként Almakeréki Apa fia (filius Apa, Appa). – L. Apafi néven.

Almási (dézsfalvai) cs. A Szalók-nemből. – Almasy. (1499: Dl. 27769., 1511: Dl. 27799. 1514: Dl. 27801., 27730.) Almasi. (1503: Dl. 27778.) Gyáktelök másként Gyáktelke vagy Gyákos (1337.), Pipe és Estfánd vagy Istvánd (1344.) helységekben is voltak részei. – L. a Bogáti, Szengyeli, dézsfalvai Eczeli cs. alatt. (V. ö. 1337: Dl. 29670., 8393. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 239., 1344: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. II. 17., 18., 1366: Dl. 5513., 1380: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. II. 512–513., 1388: Dl. 29200., 1392: Dl. 29742. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 41., 1436: Dl. 27647., 1446: Dl. 27659., 1473: Dl. 27692. és Almás helység alatt, továbbá Karácsonyi János. Magyar nemzetségek. III. 52–54. l.)

Alfalvi cs. Azaz Mikefalvi (Mike-fi). – L. e néven.

Altenberger (Altemberger, Altamberger) cs. L. a Haranglábi cs. alatt, az 1507. évhez, továbbá a szőkefalvi Geréb, Kisfaludi, Bogáti és a váras-keszi Lépes cs. alatt.

András deák, a budai kir. vár udvarbírája L. a guti Ország cs. alatt.

Andrási (kevendi) cs. Aranyos-széki székely cs. – L. a szent-györgyi Báncza cs. alatt.

Andreásfalv(a)i (Andorjásfalvai) cs. Másként: andreásfalvai Balá(z)si. – L. e néven.

Angyalló(-fi, szilvási, vasak-szilvási) cs. Dobokavármegyéből. A mai szolnok-dobokavármegyei Vizszilvás helység értendő, Szamosujvártól d.-ny. – L. a balázsfalvi Cserényi cs. alatt.

Antal deák Tövisről. L. a Diódi cs. alatt.

Apafi (almakereki, nagyfalusi, apa-nagyfalusi) cs. A Becse-Gergely nemzetségből. (Dr. Karácsonyi János. Magyar nemzetségek. I. 214. l.) E család neve a XIV. század végén, a XV. század közepéig Almakereki, Almakereki Apa-fia (filius Apa, Appa), 1448-ban egy ízben egyszerűen Appa, a XV. század második felétől kezdve leginkább «Apafy, Apaffy» alakban fordul elő (Almakereke vagy Almakerék a középkorban Fejérvármegyében feküdt, ma Nagyküküllőmegyéhez tartozik; Nagyfalu vagy Apanagyfalu pedig hajdan Belső-Szolnokvármegyéhez tartozott, ma Szolnok-Dobokamegyében fekszik.) – Birtoktörténetük e század közepe tájáig nagyjából azonos a vérrokon Betleni (Betlemi) családéval. Így 1391. tavaszán Betlemi vagy Betleni Gergely és Almakereki (János fia) Péter egy részről, s Ebesfalvi (Imre fia) László más részről – «bár az előbbiek az utóbb említett Lászlóval nincsenek vérrokonságban» – egymást osztályos testvérekké fogadják, hogy magtalan haláluk esetére birtokaik kölcsönösen a tulélőre szálljanak. A király által jóvábagyott eme kölcsönös örökösödési szerződés azonban csupán az említett Ebesfalvi László birtokait sorolja föl. E birtokok Ebesfalu, Szent-Iván, Ernye, Hondorf, Gógánfalva, Monyorós és Jedics, valamennyi Küküllővármegyében. E szerződés alapján Betlemi Gergely s Almakereki «Apa-fia» Péter, ugyanez évi junius havában osztályt követeltek az immár osztályos testvérök, Ebesfalvi László kezén levő, «s őket közösen illető» birtokokból. E részeket László julius havában Ebesfalva, Szent-Iván, Handorf, Ernő és Gógánfalva helységekből csakugyan ki is adta. 1399-ben már az emlegetett Ebesfalvi László özvegyét Anna asszonyt, ekkor a Zsombori Mihály feleségét, tilalmazzák a néhai almakereki Apafi Péter fiai Miklós, László, János és György, hogy az Ebesfalvi Lászlóról örökjogon rájuk szállott Ivedecset a királytól felkérhessék. Ugyanez évben az ép említett Anna asszonyt arra kötelezte az erdélyi vajda, hogy a néhai első férje Ehesfalva, Ivedics, Hondorf, Gógánfalva, Gyákos, Kund, Szent-Iván, Monyorós és Ernye helységekben levő birtokaira vonatkozó iratokat Töreki Bakócz fia Egyed (Hunyadvármegyéhől) részére adja ki; 1402-ben pedig Apafi Péter fia Miklós és Betlemi Gergely fia János, szintén erdélyi vajdai ítéletekre hivatkozva, az időközben elhalt Anna asszony volt második férjétől, Zsombori Mihály mestertől követelték az Ebesfalva, Hondorf, Szent-Iván, Gógánfalva, Ernye és Ivedics birtokokra vonatkozó okleveleket. 1414-ben a Betlemiek és almakereki Apafiak Ivedlcs helységben birtokosok, 1415-ben pedig Szent-Iván, Gógánfalva és Ebesfalva helységekben lévő birtokaikon osztozkodnak. – 1441-ben I. Ulászló király Almakereki Apa-fia Miklósnak, a ki az ő megválasztásáért sokat tett s őt az erdélyi részekben támadt lázadók leverésében is megsegítette, megengedte, hogy ha a nevezett Miklós fiának Lászlónak fia Mihály örökösök nélkül halna el, birtokai a Szentkirályi Semjén feleségére Annára, a Toroszkai Péter feleségére Ilonára, továbbá Borbálára és Margitra, mint az említett Miklós leányaira, végül Borbálára, e Miklós fiának a nevezett Lászlónak leányára szálljanak, a kik e birtokokat, mint valódi fiági utódok örökölhessék. Ez a Mihály a Mátyás király ellen támadt erdélyi lázadásban szintén részt vévén, hűtlenséghe esett s birtokai a királyra szálltak. A király azonban 1467. nov. 22-én a moldvai Tatros városban, majd 1468-ban, valószínűleg április 26-án, az alsó-ausztriai Laa (Lau) melletti táborában kelt oklevelében megkegyelmezett neki. Utóbbi oklevél a nevezett Mihály birtokait is felsorolván, Küküllővármegyéből csupán Szépmező részeit említé. De Mátyás király, ugy látszik, utóbbi oklevelével egyidőben, kétségtelenül 1468. ápr. 26-án, az emlegetett Apafi Mihály több megyebeli birtokait, (köztük a küküllővármegyei Ernyét és Handorf-ot s Ebesfalva felét), ugyancsak az említett hűtlenség czímén, monoszlai Csupor Miklós erdélyi vajdának adományozta. E birtokokba Csuport szahályszerűleg be is igtatták; de mikor a birtokbavétel ellen az emlegetett Apafi Mihály özvegye, Klára asszony s fiai, Ferenez, Lénárt és Miklós erőszakos birtokelfoglalás czímén Magyar Balázs erdélyi vajda előtt pört indítottak, a vajda az erdélyrészi országgyűlésre ez ügyben törvényesen megidézett, de meg nem jelent Csupor Miklóstól nemcsak az említett Apati-féle birtokokat vette el, hanem Csupornak összes saját javait is elkobozta. Ez ítélet alapján Handorf és Ernye (Ernej), valamint a fél Ebesfalva birtokába az özvegyet és fiait 1473-ban ujra be is igtatták. Valójában azonban csak 1474-ben, külön parancsban adatta vissza nékik e birtokot Mátyás király, «az erdélyi királyi jövedelmek kezelője» Domonkos (székes-)fejérvári prépost által. 1469-ben az ép nevezett Klára asszony, a Mihály özvegye és említett három fia, elhalt férje illetőleg apjuk egy fejváltsága miatt csinált adósságát le akarván törleszteni, az ekkor Fejérvármegyéhez számított Szépmező helységben bírt részeiket a Hunyadvármegyéhől való szent-györgyi Erdélyi Andrásnak, Péternek és Pálnak vetették zálogba. 1491-ben nagyfalusi Apafi Lénárt összes fejér-, küküllő-, doboka- és belső-szolnokvármegyei, őt örökjoggal illető birtokrészeit édes testvéreinek, Ferencznek és Miklósnak, adta el, 2000 arany-forintért. E birtokok közt Küküllővármegyéből Handorfot, Ernyét és Ebesfalvát sorolják föl. 1496-ban Apafi Lénártné Dorottya asszony, maros-széki székely örökségein kívül, kis-szőllősi (küküllővármegyei) részeit is férjének adta zálogba, 1000 arany-forintban. (1391–1395: Dl. 8010., 1391: Dl. 7688. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 31., Muz. llt., Dl. 7701., 9132. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 34., 35., 1399: U. o. III. 236. és 239., Dl. 8393., 1402: Dl. 8754. és Zimmermann-Werner. Urkundenhuch. III. 280., 1412: U. o. III. 526. és Dl. 9928., 1413: Dl. 10066., 1414., 1415., 1416: gr. Bethlen cs. llt., 1417: Dl. 10548., 1418: Dl. 10544., 1441: Dl. 13612., 1448: gr. Teleki cs. oklt. lI. 39., 1468: Dl. 27184., 30211., 30212. és gr. Erdődy cs. galgóczi llt. 63. 1. 38., 1469: Dl. 26414., 1473: Dl. 17898., 17899., 17419., 27691., 1474: Dl. 17552., 1491: Dl. 27736., 26931., 1493: Dl. 29870., 36398. pag. 133. n. 1., 1496: Dl. 36398, pag. 263. n. 1.) – L. a Betleni, az andrásfalvi Balá(z)si, szent-trinitási Forró, Kisfaludi, Váradjai, balázsfalvi Cserényi cs. a. és v. ö. a Szentiváni cs. a., végül.

Baczkamadarasi cs. Azaz Madarasi. – L. e néven.

Bagdi (Bakdi) cs. 1482-ben: de Bakd, később állandóan Bagdy néven fordul elő az oklevelekben. (1482: Dl. 29318., 1493: Dl. 30454., 1499: Dl. 29341., 1504: Dl. 26481., 1505. körül: Dl. 36522., 1508: Dl. 26497., 1510: Dl. 29931.) István, (ekkortájt gyulafejérvári püspöki várnagy), 1499-ben Szépmezőn volt birtokos. Ugyanő 1482-ben a szászpataki vagy balázsfalvi Herbart György fejérvármegyei birtokait, köztök Balázsfalvát is, zálogba vévén, fia György pl. 1504-ben és 1510-ben már «balázsfalvi» előnevet viselt. Ezt a Györgyöt 1510-ben Szépmező azon részeibe igtatták, melyek eddig atyjának ép elhunyt szolgája (famulus) Fekete Albeu kezén voltak. Egy Bagdi Miklós 1508-ban «pókafalvi» előnéven szerepel, kétségkívül a fejérvármegyei Pókafalváról.

Bakócz (Bakóczi, Bakócz-fi, töreki; töröki, ivedecsi) cs. Más néven Töreki, Töröki sat., Hunyadvármegyéből. L. itt is; továbbá az almakereki Apafi cs. a., az 1399. évhez; továbbá a Balázstelki, sálfalvai Sál-fi, losonczi Dezsőfi cs. a. – 1346-ban I. Lajos király Bakócz (dictus) Istvánnak és a Vacsala fia Tamás fiának Jánosnak, hű szolgálataikért, Bénye helységet adományozta. 1375-ben Töreki Bakócz mester baleízstelki Vörös (Rufus) Györgynek, szolgálataiért, egy I. Lajos királytól kapott egész curiát adott Balázstelkén. Ugyanekkor Bakócz mesternek Póstelkén is vannak erdei, melyeket szintén I. Lajos királytól kapott. 1435-ben ivedecsi Bakócz (Bakoch) György és Kisszőllősi (László fia) Kelemen Ebesfalva, Erne, Hondorf, Szent-Iván, Monyarós, Kund, Gyákos részeihez és Gógánfalva feléhez tartanak jogot. 1439-ben tereki Bakócz György (az Egyed fia) Sálfalvi István fiaival, Sállal, Jánossal és Gergelylyel, «a vérrokonság szeretetétől indíttatva», kölcsönös örökösödési szerződésre lépvén, a maga részéről némely fejér- és hunyadvármegyei birtokokon kívül a küküllővármegyei Bén(y)e és Balázstelke helységekben levő birtokait sorolja föl, mely utóbbiakba a nevezett Sál-fiakat 1440-ben «bizonyos czímen» szabályszerűen be is igtatták. (1346–1409: Anjouk. okmt. IV. 633., Dl. 27628., 1435: Dl. 12728., 1439: br. Jósika cs. llt. f. XXXIX. n. 1., 1440: U. o. f. XXI. n. 26.)

Balád-fi (Balát-fi, Balád, Bala, Balásdi, kendi, kis-kendi, kendhidai, bulavásári, ozdi) cs. – A Szalók-nemzetségből. (Karácsonyi János. Magyar nemzetségek. III. 52–54. l.) Eleinte Balád a Simon bán fiának Tamásnak fia (1334., 1354.), majd István a Balád testvére (germanus), 1373-ban vezetéknév nélkül, 1383-ban Kendhidai néven, szerepel. 1384-ben, ugy látszik, ugyanő Kendi néven fordul elő. Az utóbbi Kendi név, egyszerűen, azután csak 1501-ben merül fel ujra. De a XV. század első felében meglehetősen állandó, csakhogy a Balát fia vagy Balád fia, (1411. illetve 1412. óta, filius vagy filii Balath, Balad latinos alakban), szintén családnévül szolgáló névvel együtt, a melylyel azonban gyakran a Kendhidai vagy Balavásári név is szerepel egyszerre, vezetéknévül. 1420-ban és 1430-ban egyszerűen a Kendhidai név a vezetéknév; 1443–1481. közt több ízben már a kendi vagy kis-kendi Balád (Balad dictus) név; 1473–1518. közt pedig a kendi, balavásári, ozdi, leginkább pedig kis-kendi «Baladfy, Baladfi, Baladffy, Balathfy, Balathfeu, Baladhfy, Balathffy» alak van legállandóbban használatban. 1475-ben egy ízben kendi «Balasdy,» 1482-ben a kendi «Bala» alak is felmerül; a XV. század végén és a XVI. elején pedig egyszerűen a Kiskendi név is. Az ozdi előnév a fejérvármegyei Ozd helységre vonatkozik. (V. ö. a Szengyeli cs. alatt.) – 1384-ben Kendi István (a Tamás fia) és fia János, Bábahalma birtokához tart jogot. 1411-ben Kendi Domonkos (a Balád fia) merül fel, a ki a következő évben Kendhidi nevet visel. 1420-ban Zsigmond király rendeletére Damáld helység birtokába, mint ősi jószágukba, igtatják Kendhidai Tamást (a Tamás fiának Istvánnak fiát), Baládot (a néhai János fiát), továbbá Pétert és Andrást (a Domonkos fiait), a nevezett Kendhidai Tarnás atyai unokatestvéreit. 1427-ben a Balád fiának Péternek felesége, Bogáti Ilona szerepel. (L. a Bogáti cs. alatt.) Ez a Balád fia Péter 1432-ben Kendi nevet visel. 1435-ben Kendhidai Péter és András a Balád fiának Domonkosnak fiai s e Domonkos leánya Katalin lépnek fel (a Bogátiak társaságában, velök, egy látszik, sógorsági viszonyban), mint a kik Adámós feléhez, a melybe aztán őket – kétségkívül a Bogállaktól – be is igtatják, jogot tartanak. Valószínű, hogy az itt szereplő Kendhidai Péter (a Balád unokája) azonos az előbbi években emlegetett Kendi Baládfia Péterrel és azzal a Balád-fia Péterrel, a kinek a Sál(y)iak Sál részeit elzálogosították. 1436-ban Kendhidai Tamás (az istván fia) tart jogot, egy olvashatatlan nevű (Rákos, sáros?) helységen kívül; Bábahalma birtokához, királyi uj adomány czímén. (A beigtatásnak azonban Bábahalma részeire nézve Toroszkai László a saját, valamint fia László s leányai Dorottya, Erzsébet (hajadonok) és Dobokai Miklósné nevében ellentmondott.) Azonos lehet ezzel a Tamással az a Kendi Balád-fia Tamás, a kinek 1439-ben nemes Dorn István leánya, Erzsébet asszony a felesége, leányaik pedig Katalin és Orsolya, s a ki pl. 1441-ben és 1443-ban is szerepel Kendi illetve kendi Balád (dictus) néven, és Kenden lakik is. 14ő0-ben már özvegyének (1465-ben: Erzsébet a neve) birtoka Sályi (Oláhsályi), s méneslovai a szomszédos Csapón legelnek. Ennek a Kendi Balád-fia Tamásnak fia Tamás és szintén Balád-fia Péternek fiai: Balád és Mihály akarják zálogba venni 1450-ben a Bogátiaktól Adámos helységet. Hihetőleg az utóbb említett kendi Balád Péternek fia Balád pedig testvéreivel, Domonkossal, Balázszsal és Györgygyel együtt, Csapó részeit foglalta el a Bogátiaktól. De már előbb, 1441-ben, Balavásárai Balád-fia Miklós és Péter is előfordulnak, mint a kiknek Bogáti Péter Kornetelke részeit elzálogosította. 1466-ban már kendi Balád (dicti) Bulád, Tamás, Gergely és Mihály szerepelnek, (mint a kik más nemes és székely családokkal együtt Pipe, Sákod, Felek és Szederjes eszeihez tartanak jogot); s egyik-másik kétségkívül azonos a fentebb említettekkel. 1469-ben kis-kendi Balád(-fi) Györgynek, Ferencznek és Mihálynak (ugy látszik) Sál(y)i, Csapó és Kocsárd részeihez van joguk. 1478-ban balavásári Balád (Balád-fi) Mihály, 1479-ben kendi Balád-fi (Balásdi) Tamás és Balád-fi (1482-ben Bala) György szerepelnek, Tamás pedig az 14190-es években is. 1495. elején (I. 5.) kis-kendi ifjabb Balád-fi Mihály balavásárai idősb Balád-fi Mihálylyal és fiával Imrével, bizonyos, az ifjabb Mihály által a kis-kendi határban a Kis-Küküllőn ujra építendő malom ügyében egyezkedik: majd (IV. 28.) balavásári Baláíl-fi Mihály (a néhai Péter fia) és fiai: Lajos, Imre, Péter és Pál, damáldi birtokukat eczeli Tabiási Tóbiásnak és Istvánnak vetik zálogba. 1497-ben Margit asszony (adámosi Horvát Gáspárné) és Erzsébet, a néhai irögdi Patócsi Albert és Kiskendi (! Tamás leánya) Julianna asszony leányai, anyjok után, kis-kendi Bulád-fi Jánoson keresnek bizonyos bábahalmi részeket. Ugyanekkor ez a Balád-fi János Adámoson is birtokos. 1500. elején (és 1504-ben) Balád-fi Mihály ozdi (majd kis-kendi) előnevet visel, s testvéreivel együtt anyjok, Kerelői Katalin után, bizonyos Kerelői-féle (lásd e családnál) birtokokat követelnek. (1501-ben is.) 1501-ben Potencziána asszony Hosszuteleki Gáspárné, Katalin Héjasfalvi Lukácsné, Anna az alsó-szent-mihályfalvi Székely János özvegye; mint a néhai kis-kendi Galád-fi (vagy Kiskendi) Péter fiának Ferencznek leányai, nagyatyjuknak, Péternek Kis-Kend, Nagy-Kend, Adámas, Csapó, Kocsárd, Sál(y)i, Balavására, Szénaverés és Domáld helységekben hátrahagyott bizonyos részeit keresik az említett Péter másik fián Mihályon és ennek fián Lászlón, továbbá a nevezett Péter harmadik fiának Györgynek fiain, Mihályon Györgyön és Lászlón; a kik e birtokrészeket nem akarják nékik kiadni. 1507. elején a kis-kendi Balád-fi János gyákosi részeit az eczeli Tabiásiak kezén találjuk. Ugyanez idő tájt kis-kendi Balád-fi György domai (kétségkívül domáldi) részeit testvérének Mihálynak vetette zálogba. Az 1510-es években különösen kis-kendi Balád-fi János és Mihály szerepelnek, utóbbi 1518-ban mint istvándi földesur. (1344: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. II. 17., 18., 1361: Dl. 29694., 1373: Dl. 30708., 30709., 1380: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. 11. 512., 513., 1383: Dl. 30726., 1384: Dl. 29724., 1411: Dl. 29755.; 1412: Dl. 27634., 28591., 1420: Dl. 29762., 1427: Dl. 30785., 1430: Dl. 36407. pag. 110. n. 5., 1432: Dl. 29775., 1436: Dl. 28770., 27642., 38652., 28600., 27643., 27644., 1436: Dl. 29781., 1419: Dl. 36390. pag. 8. n. 2. és Dl. 27651., 1441: Dl. 36390. pag. 73. n. 2., 36390. pag. 88. n. 2., 1443: gr. Teleki cs. oklt. II. 11., 1447: Dl. 27660., 1450: Dl. 28253., 36407. pag. 115. n. 2., 1431: Dl. 36403. pag. 87. n. 1., 1466: Dl. 27682., 1466: Dl. 28622., 1469: Dl. 36394. pag. 4. n. 2., 36394. pag. 4. n. 1., 1473: Dl. 27692., 30:;23., 1478: Dl. 27709., 1479: Dl. 27712., 29845., 1482: Dl. 26921., 1486: Dl. 27217., 1487: Dl. 27219., 149…: Dl. 36305., 1496: Dl. 36398. pag. 232. n. 1., 27751., 1497: Dl. 29888., 1498: Dl. 36403. pag. 215. n. 1., 1500: Dl. 27578., 30335., 1500. körül: Dl. 36407. pag. 124., 1501: Dl. 27776., 27774., 28667., 29899., 27773., 30246., 1502: Dl. 27777., 27778., 1503: Dl. 29905., 1504: Dl. 27783., 27782., 1505: Dl. 27786., 1507: Dl. 36399. pag. 158. n. 1.; 36399. pag. 159, n. 1., 1613: gr. Teleki cs. oklt. II. 317., 1517: gr. Teleki cs. oklt. I1. 352., 1518: Dl. 27805., 36402. pag. 71. n. 1.) L. a teremi Sikesd, dicső-szent-mártoni Sándor, eczeli Tahiási, adámosi Porkoláb, Kerellői, Bogáti, szengyeli, meggycsi Dorn és csapói Biró cs. alatt.

Balázsfalvi cs. 1427-ben Herbart vagy Herbát, a saját és «testvére» Csifudi Miklós nevében, Szancsal részeibe, mint jogos birtokába, kívánja magát igtattatni. A heigtatásnak azonban szancsali fjsz Benedek, a saját, valamint fiai, György, Bálint, Balázs és Szancsali Gergely nevében ellentmondott. E családból ágazott ki a balázsfalvi Herbart család (L. külön. – 1361: Dl. 29692., 1367: Dl. 30295., 1426: Dl. 29765., 1427: Dl. 28767., 1438: Dl. 27649., 1461: Dl. 27674., 1476: Dl. 27701.) L. a Bolyai és Farkastelki cs. alatt is.

Balá(z)si (andreásfalvi) cs. Balassy. – (1492: Dl. 36398. pag. 175. n. 1., 1493: Dl. 29870., 1494: Dl. 28652.). Előbb vagy másként Andreásfalv(a)i vagy Andorjrásfalv(a)i. (1441: Dl. 28514., 1453: Dl. 28398.) A székely Maros-székről. – 1441-ben Andreásfalv(a)i György és Mihály a Balázs fiai szerepelnek Tordavármegyéhen, mint körtvélyfája- és péterlaka-vidéki birtokosok. 1453-ban Andreásfalvi Mihály a Balázs fia a küküllővármegyei Filetelkén földesur. 1492-ben és 1494-ben a néhai Balá(z)si Mihály özvegye Orsolya és leánya Katalin (Nyujtódi Istvánné), és a néhai György fiai Ferencz is István egyezkednek a család ingó és ingatlan javain. Ez alkalommal e megyéből: Cserged, Egrestő és Filetelke, Fejérvármegyéből Csucs, s Tordavármegyéből Szederjes Ill(y)e és Csanád (Körtvélyfája és Péterlaka vidékén, Szászrégentől d.-k.) helységek részeit találjuk e család birtokában. 1493-ban a nevezett néhai György özvegye, Ilona asszony s fiai Ferencz és István, csergedi részüket 25 arany-forintért nagyfalusi Apafi Lénártnak zálogosították el. (L. a meggyesfalvi Alárd-fi cs. alatt. V. ö. 1449: gr. Teleki cs. oklt. I. 351., 1451: Székely oklt. I. 163., 1506: U. o. II. 141., 1515: U. o. I. 329., 1570: U. o. III. 330., 1574: U. o. IV. 29. sat.)

Balázstelki cs. 1373-ban Antal, az István fia, fiutódai nem lévén, Balázstelke és Póstelke helységekben bírt részeit leányának, Ilonának, a ki egy birtoktalan Mihály nevű emberrel van eljegyezve, adományozza. 1374-ben ezt az Ilonát, mint a néhai Antal leányát, igtatják a két helység részeibe. Ez alkalommal a királyi emberek között balázstelki Verös (Vörös) György is szerepel, a ki a következő, 1375. évben Töreki Bakócztól (l. Hunyadvármegyében) egy egész curiát is kapott Balázstelkén, s bizonyára szintén a Balázstelki családból való volt. Ugyanez idő tájt más Balázstelkiek is szerepelnek. – 1497-ben II. Ulászló király a Fejérvármegyéből való mártonfalvi Cseh Jánosnak és általa édes testvéreinek Mártonfalvai Gábornak és Mihálynak adta a Balázstelki László összes birtokait, a ki «ördögi tévelygéstől űzetve, s megvetvén a Krisztus-hívők társaságát, a törökökhöz, az egész keresztyénség ellenségeihez pártolt és Törökországba szökött». E birtokok a beigtatás alkalmával Balázsteleke és Sáros Küküllő- (és Istvánháza Fejér-) vármegyéből. (1373: Dl. 29711., 30711., 1374: Dl. 29712., 30712., 1375: Dl. 29713., 1378: Dl. 6575., 1380: Dl. 29719., 1392: Dl. 29741., 1404: Dl. 29747., 1427: Dl. 28196., 1462: Dl. 29822., 1470: Dl. 29834., 1473: Dl. 28861., 27692., 1474: Dl. 27695., 1475: Dl. 27699., 1478: Dl. 27710., 1497: Dl. 30236.) L. a Haranglábi cs. alatt, az 1427. évhez.

Balavásári cs. L. Badád-fi (kendhidai, kis-kendi sat.) néven.

Bálint váradi püspök. L. a guti Ország cs. alatt.

Báncza (Bánczai, Bancza, Banczai, istvánházai, szent-györgyi) cs. Banczay. (1505: Dl. 29744.) Bancza. (1508: Dl. 30258., 1510. után: Dl. 36344.) Feejér- illetve Hunyadvármegyéből. – 1508-ban kevendi Andrási (Andrassy) Andrásné Zsófia asszony, a néhai szent-györgyi Báncza Simon és nemes Lucza asszony leánya, szülőinek hunyad-, fejér-, torda- és Abosfalva küküllővármegyei birtokaiból részt illetve leánynegyedet követel. – Azonos vagy vérrokon lehet e családdal a bikesi Boncza, Bancza vagy Báncza család, a fejérvármegyei Istvánházával tőszomszédos Bik(k)esről azaz mai néven Magyarbükkösről. (1435: Dl. 29247., 1468: Dl. 27918., 1469: Dl. 26415., 1475: Dl. 29305., 1479: Dl. 26432., 1493: Dl. 30484., 1498: Dl. 28660., 1501: Dl. 26479., 1508: Dl. 30258.)

Bándi (bálványosi, németi vagy nempti) cs. Más néven laczkházai, szántai, németi vagy nempti Laczk vagy Laczk-fi vagy Bánfi, Szántai vagy Szántói (Laczkháza és Szántó a magyarországi Fejémármegyében, Németi vagy Nempti és Bálványos pedig Belső-Szolnokvármegyében.) – 1420-ban Laczk Jakab volt erdélyi vajda, Dávid volt szlavon bán és Szántai Benedek (a Benedek fia) boszniai püspök Nyárádtő, Alsó-Teremi, Felső-Teremi és Vámos-Udvarhely küküllővármegyei helységeket kapták Zsigmond királytól, cserében némely fejérvármegyei soltszéki birtokokért. Ezeket a cserébe kapott birtokokat azonban később nem találjuk e család birtokában. (Zichy okmt. VI. 634.) – L. a losonczi Dezsőfi cs. alatt is.

Bánfi (losonczi) cs. A Tomaj-nemzetségből. Másként Losonczi. – L. a dicső-szent-mártoni Sándor, Héderfájai, Nádasdi és losonczi Dezsőfi cs. alatt. – V. ö. Bohnya város a.

B(a)rancskai cs. Hunyadvármegyéből. – 1516-ban a néhai Péter fiainak, Lászlónak és Jánosnak adta II. Lajos király – egyéb hunyadvármegyei birtokokon kívül – Laczkod és Széplak küküllővármegyei helységek részeit, a melyeket már elődeik is bírtak és ők is bírnak, de a melyekre vonatkozta okirataik a törököknek a mult években e részekbe történt beütése alkalmúval megégtek vagy elvesztek. (Dl. 31010.)

Barcsai cs. L. az erdő-szent-györgyi Meggyes, sálfalvi Sál-fi és szent-imrei Sztrigyi cs. alatt.

Barlabási (Barrabási, Barlabás, esesztvei, héderfái, mocsi) cs. L. a Haranglábi, teremi Sikesd, Héilerfá(ja)i, dicső-szent-mártoni Sándor és Kecseti cs. alatt. (V. ö. 1504: Dl. 28670., 1521: gr. Teleki cs. oklt. II. 447.)

Batiz (Batiza, pócsfalvai) cs. Batyz. (1430: Dl. 36407. pag. 110. n. 5.) Baticz. (? 1466: Dl. 28286.) Bathyz. (1478: Dl. 27710., 1492: Dl. 36398. pag. 198. n. 1.) Bathyza. (1509: Dl. 30525.) – L. a pócsfalvai Nagy cs. alatt. (V. ö. 1466: Dl. 28286.)

Batiz (szengyeli) cs. Tordavármegyéből. – L. a Madarasi cs. alatt. (V. ö. 1440: Dl. 27655.)

Batizházai cs. L. a Szentkirályi cs. alatt.

Bátori cs. 1440-ben István vajda özvegye a Szent-Mihály tiszteletére szentelt bohnyai parochiális egyháznak Csávás és Damján helységekben részeket hagyományozott, a melyekbe ez egyházat ez év tavaszán be is igtatták. (1481: Dl. 18529., 18427., 1490: Tört. Tár. 1897. 509. 1., 1492: Dl. 26812., 1493: Dl. 27773., 30483.) L. a losonczi Dezsőfi, Nádasdi, erdő-szent-györgyi Meggyes és a váras-keszi Lépes cs. alatt.

Bedő (Bede, szőkefalvi) cs. Bedeu. (1437: Dl. 27648.) Bedw. Bede. (1473: Dl. 27693.) Bedew. (1478: Dl. 27710., 1517: Dl. 29961., 1520: Dl. 29977.)

Béldi (balázstelki) cs. BelDl. (1493: Dl. 29874.) Beldy. (1494: Dl. 36517., 1507: Dl. 30975.) Beldj. (1507: Dl. 30513.) L. a balázstelki Sárosi cs. alatt.

Belényesi Mihály. 1448-ban kapta Szentgyörgyi Lászlóval, Fekete Ozsváttal és testvéreikkel együtt, a Küküllővárához tartozott Fajsz és Bódogasszonfalva helységeket. (L. e várnál.)

Benkő (abosfalvi) cs. Benkew. (1514: Dl. 27801)

Bényei cs. Másként Bőnyei, előbb Bocsárdi, bocsárdi vagy buzásbocsárdi Biró. L. e néven. – V. ö. a váras-keszi Lépes cs. alatt.

Bertalan bocsárdi bíró. L. a Péterfalvi cs. alatt.

Bertók (szent-mártoni) cs. L. az adámosi Porkoláb cs. alatt.

Betleni (Betlemi) cs. A Becse-Gergely-nemzetségből. (Karácsonyi János. Magyar nemzetségek. I. 214. l.) Neve 1503-ban és 1505-ben: Bethleny alakban fordul elő. (Betlen helység a középkorban Belső-Szolnokvármegyéhez tartozott, ma Szolnok-Dobokavármegyében fekszik.) – Birtoktörténete a XV. század közepe tájáig nagyjából azonos a vérrokon almakereki Apafi családéval. (L. ott.) Ezenkívül azonban Küküllővár tartozékából Zsigmond királytól már 1390-ben Szent-Miklós (a későbbi Betlen-Szent-Miklós), 1393-ban Kápolna (az előbbivel szomszédos mai Alsókápolna) helységet kapta adományul; majd 1393-ban (1403-ban és 1505-ben) zálogban az e vár tartozékai közé később ismét visszakerült Vesszőst. 1491-ben (majd 1505-ben ismét) Gergely s fiai, Balázs, Elek és János egy részről, Miklós és Bernát más részről, némely Szász-Szent-Iván, Ebesfalva, Szász-Szent-bíiklós, Oláh-Szent-Miklós és Kápolna nevű birtokaik határában levű halastavakon és halászó-helyeken osztozkodtak. 1493-ban Bernát a néhai Márk fia, némely belső-szolnok-, doboka-, fejér- és kolozsvármegyei, valamint Szent-Miklós, Kápolna, Oláh-Szent-Miklós, Ebesfalva, Szent-Iván és Gógánfalva küküllővármegyei helységekben bírt jószágait édes testvérének Miklósnak, 4400 arany-forintért, eladta, azzal a megjegyzéssel, hogy ha Miklós örökösök nélkül halna el, e birtokok édes testvéreikre, Geszti Lászlóné Katalin asszonyra, keczeli Szele Mártonné Borbála asszonyra és a hajadon Annára s ezek utódaira szálljanak. 1499-ben Miklós, a saját s a néhai Mátyás király lelki üdveért tartandó misékre, a segesvári domonkosoknak Héturon három jobbágytelket adományozott, a melyekbe a domonkosokat 1501-ben, majd. 1515. tavaszán ujra, beigtatták. 1503-ban ugyanő Magyarországba óhajtván utazni, Bolyai Gáspártól 300 forintot vett fel kölcsön, oly feltétellel, hogy ha Erdélybe leendő visszatérése után két hónap alatt ez összeget vissza nem fizetné, Bolyainak eshetőleg Szent-Miklós, Kápolna és Szászvölgye helységekben levő részbirtokaival is szavatol. Ugyanez idő tájt (jun. 14.) ugyanez a Miklós, némely belső-szolnok-, doboka-, torda- és kolozsvármegyei birtokokon kívül, Szent-Iván, Ebesfalva és Vidraczeg küküllővármegyei helységeket kapta II. Ulászló királytól, uj-adományul. 1504-ben ugyanő (a néhai Márk fia, a ki János fia, a ki Gergely fia) és Balázs (a néhai Gergely fia, a ki Antal fia, a ki a nevezett János fia, a ki a Gergely fia) a Küküllővárához tartozó Vesszős helység birtokához tartott jogot, zálog czímen. 1505. tavaszán Miklóst s gyermekeit, Jánost és Erzsébetet, királyi adomány alapján, Nádasd(!) és Szent-László birtokába igtatták; az 1511. év vége felé pedig ugyancsak a nevezett Miklóst, szintén kir. adományul, a magvaszakadt Szentiváni (Ferencz fia) Bernát damjáni részeibe, ekkor azonban a náznánfalvi Alárd Ferencz itteni egyik jobbágyának ura nevében tett ellentmondásával. 1514-ben a dobokavármegyei Nyiresiekkel egyezkedvén, Pánádon is birtokosok voltak. (1391: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 31. és Dl. 7688., Muz llt., Dl. 7701., 9132. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 34., 35., 36., 1393: U. o. III. 52. és Dl. 29744., 1402: Dl. 8754. Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 280., 1413: Dl. 10066., 1414–1416: gr. Bethlen cs. llt., 1437–1440: Dl. 36390. pag. 44. n. 3., 1462: Dl. 27676., 1484: Dl. 36395. pag. 113. n. 1., 1491: Dl. 36398. pag. 33. n. 1., 1493: Dl. 27773., 1493: Dl. 36398. pag. 113. n. 1., 1494: Dl. 27745., 1495: D1t30306., 1498: Dl. 28458., 1499: Dl. 36403. pag. 241. n. 1., 1501: Tört. Tár 1897. 739., 740. l.; 1502: Dl. 27777., 27778., 1503: Dl. 30066., 1503–1504: Dl. 27781., 1504: Dl. 29909., 1505: Dl. 27786., 36399. pag. 101. n. 1.; 27789., 1507: Dl. 27790., 1511: Dl. 27799., 1514: Dl. 30267., 1515: Dl. 38686., 1524: Dl. 36400. pag. 293. n. 1.) L. Küküllővárnál, továbbá a Diódi, Apafi, losonczi Dezsőfi, Nádasdi, szentbenedeki Marton, erdő-szent-györgyi Meggyes cs. alatt, és v. ö. a Szentiváni cs. alatt, végül.

Bicsak (bodoni, kisfalvi, csanádi, szőllősi azaz kis-szőllősi, szentmártoni azaz kórógy-szent-mártoni, csíkfalvai, mosoni, sárdi) cs. Több erdélyi megyében birtokos maros-széki «nemes» székely család. – Bichák. (1408: Dl. 13700., Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 454., 1416: Dl. 30772.) Bychak. (1415: Dl. 30420., 1434: Dl. 29777., 1441–1444: Dl. 13758., 1446: Dl. 13909., 1471: Dl. 36393. pag. 86. n. 3., 1511: Székely oklt. III. 177.) Byczak. (1506: Dl. 28479.) 1415-ben a Benedek részére járják meg birtokának, Kis-Szőllősnek határát. Ugy látszik, erről a helységről viseli 1416-ban a szőllősi (de Seles) előnevet. 1441–1446. táján a «Mosoni Benedek fia Bicsak» Kis-Szőllős helység fele miatt pörösködik Kisszőllősi László fiaival, Kelemennel és Domonkossal, e helységben azonban ekkor is benne ül. 1506-ban nemes Klára asszony náznánfalvi Tamási (Thamassy) Bernátné, Anna Csíkfalvai Vitályosné, a csíkfalvai Bicsak Benedek fiának a néhai Tamásnak leányai, két torda- és Szőllős küküllővármegyei helységből részt illetve leánynegyedet követelnek unokatestvéreiktől vagy nagybátyáiktól (fratres patrueles) a néhai Bicsak Benedek fiaitól, Lőrincztől és Mátyástól. (L. a Madarasi cs. alatt.)

Bikli (bikoli) cs. L. a Héderfá(ja)i cs. alatt.

Biró (buzás-hocsárdi vagy buzás-bucsárdi, buzás-bolcsárdi, bocsárdi) cs. Más néven Bocsárdi vagy Bocsárdi Biró. Fejérvármegyéből. (V. ö. 1421: Dl. 27636. és a Péterfalvi cs. alatt.) 1476. elején nemes buzás-bucsárdi Biró (Byro) Mátyást, az erd. vajda szász-sebesi várnagyát s fiait, Antalt, Bertalant és Jánost, e vajda (dengelegi Pongrácz János) magán-adománya alapján, Bénye részeibe igtatták. Ugyanez év közepe táján nemes bényei Bocsárdi-Biró (Byro Bochyardy dictus) Mátyás panaszkodik, hogy az általa Hosszuteleki Mihálynak régebben elzálogosított részeket utóbbi a felajánlott váltságösszegért sem akarja visszabocsátani. Ugyanez év végén Mátyás király az erdélyi vajda szolgálatában szerzett érdemeiért buzás-bolcsárdi Biró Mátyás szász-sebesi várnagynak s általa fiainak, Antalnak, Bertalannak és Jánosnak adományozta a kir. jogot azokban a birtokrészekben, melyeket nevezett Mátyás Bőnye helységben e szolgálataiért dengelegi Pongrácz János erdélyi vajdától kapott. A beigtatás a következő évben csakugyan szabályszerűleg meg is történt. De még 1476-ban szent-emrei Sztrigyi Mihálynak és fiának Móricznak adott részeket cserében ugyancsak Bénye helységben az emlegetett bényei Bocsárdi-Biró (Byro Bochyardj) Mátyás. Utódai, ugy látszik a Bényei vagy Bőnyei nevet vették fel. E néven szerepel 1494-ben «nemes mester» Bertalan, (kétségtelenül a Biró Mátyás fent említett középső fia), a kinek kérésére ez év tavaszán II. Ulászló király az ő édes nővérét nemes Erzsébet asszonyt a Csesztvei György feleségét, Bénye és Szépmező helységekben, mint a kérelmező Bertalan birtokaiban, fiusította. Ez az Erzsébet asszony egy 1501–1502. évből való oklevél szerint a Bocsárdi Biró Mátyás leánya volt; a kinek férjétől, Csesztvei Györgytől született leánya az az Ilona asszony, a ki a váras-keszi Lépes-féle pörben (l. e családnál) mint Varsányi Benedekné, a XVI. század elején Bőnyét vagy Bényét (kétségtelenül azt a részt, melyet nagyatyja, Biró Mátyás dengelegi Pongrácz Jánostól kapott) elfoglalva tartotta Az 1501–1502. évből fennmaradt, említett oklevél ugyan két ízben is bocsárdi Biró Mátyás leányának mondja ezt a (Csesztvei) Ilonát, de kétségkívül helytelenül; a mint az részint magából ebből, részint az ez ügyben ismeretes többi oklevélből megállapítható. (1476: Dl. 27700., 31153., 27701., 27704., 27703., 27705., 1478: Dl. 27708., 1489–94: Dl. 27731., 1494: Dl. 36517., 1494–1497: Dl. 29883., 1501: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 8. n. 1071., 1501–1502: Dl. 29900., 1515: Dl. 22733.) L. a váras-keszi Lépes és sálfalvi Sál-fi cs. alatt.

Biró (csapói) cs. Byro. (1484: Dl. 27724., 1494: Dl. 36394, pag. 4. n, 1. és pag. 4. n. 2., 1504: Dl. 27782.) Biró. (1472: Dl. 29836.) 1472-ben csapói Biró Benedek és fia Zsigmond mint vajdai emberek szerepelnek. 1484-ben ez a «nemes» csapói Biró Benedek Kisfaludi Bálint két kisfaludi elhagyott jobbágytelkét 32 arany-forintért megvásárolta; 1494-ben pedig ugyanő, de ekkor csak mint «csapói lakos,» Szilvási Ambrustól (a néhai János fiától) illetve kisfaludi Balád(-fi) Györgytől, Ferencztől és Mihálytól Sáli részeit 26 arany-forintért zálogba vette. Végül ugyanez a Benedek, 1494-ben, mint az ép említett Szilvási Ambrus csapói jobbágya és szolgája (iobagio et familiaris suus), s fiai, Zsigmond, János, Antal és Tamás, különösen Szilvási Ambrusnak és atyjának Jánosnak teljesített hű szolgálataiért, összesen 400 arany-forint értékben, ez Ambrustól illetve az ép említett Balád-fiaktól Csapó helységben három jobbágytelket kapott, (köztök azt is, a melyben ekkor ez a Benedek fiaival együtt lakott), és ezenkívül Kocsárd helységben is három jobbágytelket, bizonyos Torkos-Elyés-erdeje nevű, Sál(y)i helység határához tartozó erdővel együtt. 1504-ben «nemes csapói Biró Imre» Csapó helységben levő két jobbágytelek birtokába, a melyen lakóháza és curiája is volt, igtattatta magát, de az ugyane helységben lakó Biró Györgynek, az ozdi Balát-fi Mihály jobbágyának, ura nevében tett ellentmondásával. Meglehet azonban, hogy ez a «nemes» csapói Biró Imre nem a föntebb emlegetett Benedek családjából származik, hanem inkább azzal a Csapai Imrével azonos, a kit 1503-ban az adámosi Porkoláb-ok (l. e családnál) bizonyos csapói és sáli részek adományozásával «megnemesítettek.»

Biró (pettendi, petlendi) cs. Vagy Iudex. – L. e néven.

Biró (pócsfalvi) cs. Byro. (1473: Dl. 27693., 1478: Dl. 27710.)

Biró (póstelki) cs. Biro. (1465: Dl. 27682.)

Biró (szőkefalvi) cs. Byro. (1507: Dl. 30513., 30975.)

Biró (fejéregyházi) András. L. a Nádasdi cs. alatt.

Bocsárdi (Bocsárdi-Biró) cs. L, buzás-bocsárdi Biró néven.

Bódogasszonfalvi cs. Kétségkívül udvarhely-széki székely cs.-1466-ban, más nemes és székely családokkal együtt, Pipe, Sákod, Felek és Szederjes részeihez tartott jogot. (Dl. 28622. – L. a Nyojtódi cs. alatt.)

Bogáti cs. Tordavármegyéből. – 1385-ben Salamon ispán, Dániel és János (az Arnold fiai), Gyógi (Lukács fiának) Istvánnak, nejének Katalinnak (az ép említett Arnold-fiak nővérének) s fiaiknak, Lászlónak és Jánosnak vetették zálogba Kornetelki helységet, mely eddig László erdélyi vajdánál volt tőlük zálogban. 1405-ben István és Imre részére járják meg Adámos helység határát. 1427-ben a néhai Miklós leányai: Ilona Balád-fi Péterné, Anna Tátai (Tátei) Miklósné és Klára vissza akarják szerezni az egyik osztályos testvérük által, Bogáti Imrének zálogba vetett kornetelki (kornéltelkei) birtokukat. 1435-ben Katalin asszony, a Bogáti György fiának Jánosnak felesége, a saját és gyermekei, Mihály és Klára nevében tiltakozott, hogy férje s Bogáti Imre és fia Péter, Adámos birtokukat kendhidai Balád-fi Tamásnak (az István fiának) s Péternek és Andrásnak (a Domonkos fiainak), a kik a tiltakozó Katalin asszony édes testvérei, elidegeníthessék. A beigtatás azonban e birtokba ugyanez idő tájt ellentmondás nélkül mégis megtörtént. 1436-ban (X. 23.) a Bogáti Miklós és bizonyos Erzsébet aszszony leányai, Klára Almási Mihályné és Anna Tátei Miklósné, Kornéltelke részeit, 50 arany-forintért, Bogáti Péternek (az Imre fiának) vetették zálogba. 1138-ban (V. 3.) Otilia asszony vingárti Geréb Miklósné, a Bogáti Imre leánya, valamint gyermekei, vingárti Geréb László, János és Miklós, továbbá az említett Bogáti Imre másik leánya, Brigitta Drágfi Jakabné, óvást emeltek, hogy Bogáti Péter egyebek közt az ekkor Küküllőmegyéhez számított Sitvét és Bolkácsot a királytól felkérhessék. Bogáti Péter azonban e helységek (Sitev és Bolgács) birtokába 1441. elején, «igazságos czímen», bár többek ellentmondásával, mégis beigtattatta magát. 1439-ben (VI. 25.) ugy látszik ugyanez a Péter (az Imre fia) kapja, hű szolgálataiért, uj-adományul, Albert királytól egyebek közt a küküllővármegyei Adámost és Kornetelkét. A később ugyancsak a Bogátiak birtokában küküllővármegyei birtokként emlegetett, de ezuttal Fejémármegyéhez számított Radnót helység neve ez adomány-levélben át van huzva, ellenben alább a Radnóthoz tartozó Tölgyszeg nevű cserjés és Gálya nevű halastó külön fel van sorolva. 1441-ben (VI. 17.) bizonyára ugyanez a Bogáti Péter Kornetelkét, szintén 50 arany-forintért, balavásári Balád-fi Miklósnak és Péternek vetette zálogba. 1448-ban ugyanő Radnóton volt birtokos. Egy évvel előbb (1447. április) a néhai János leánya Hedvig követelte az általa és anyja által már bírt bizonyos csapói részeket kenDl. Balád (Péter fia) Baládtól, a ki ezeket a részeket az ő atyja halála után magának foglalta. 1449. junius 29-én Sólyomkői (Dobokavármegyéből) Menyhért fia János, a felesége Potencziána (a Bogáti Miklós leányának Jusztinának s ősi Ivánka Lászlónak leánya) és gyermekei, Ozsvát, Mátyás, Gergely és Erzsébet nevében, Kornetelkén levő részeit az emlegetett Bogáti Péternek vetette zálogba. Ugyanez idő tájt (1450 ?) Bogáti Jánosné, Apollónia asszony, a fia András és leányai nevében is, eltiltotta férjét Adámosnak a kendi Balád-fi Tamás fia Tamás, és Péter fiai Balád és Mihály részére leendő elidegenítésétől. 1465-ben (VIII. 14.) a néhai János fia András bizonyos torda- és fejérvármegyei, valamint Dég és Radnolt küküllővármegyei birtokait cserébe adta meggyesfalvi Alárd Lászlónak bizonyos tordavármegyei, valamint Udvarhely, Széplak, Cserged és Vidrágszeg küküllővármegyei birtokaiért. Midőn azonban utóbbit ugyanez évi október hóban Dég és Radnolt birtokába be akarták igtatni, a beigtatásnak Bogáti László és Imre s e László fiai, Jób és Miklós, továbbá a néhai Péter leányai, Ilona Gerenda Mihályné és Dorottya csesztvei Miske Istvánné, a két Vizaknai Miklós és Gerendi Mihály, ellentmondtak. 1483-ban (V. 26.) Bogáti László fia Péter rajnolti (radnóti) részeit teremi Sikesd Miklósnak zálogosította el; nem sokkal utóbb (VII. 4.) ezután azonban a Bogáti Imre özvegye Affra asszony, ekkor Altemberger Tamás mesternek, Szeben város polgármesterének felesége, gyermekei (Bogáti) István és Katalin nevében is, az ép említett Bogáti Pétert ez elidegenítéstől eltiltotta. Viszont Bogáti László e hű utolsó napján, az ekkor Küküllővármegyéhez (!) számított Bogát részeit a nevezett Affra asszonynak és fiának (Bogáti) Istvánnak kötötte le. 1486-ban ugyancsak Bogáti László Dég helység határában zálogosított el részeket, 100 arany-forintért, Vizaknai Ferencznek. 1492-ben (V. 26.) Bogáti (Imre és Vizaknai ifj. Miklós leányának Affrának fia) István egyfelől, az ép említett Vizaknai Affra néhai Altamberger Tamás volt szebeni polgármester özvegye és e férjétől származott fiai: Miklós, Ozsvát és János másfelől, csereszerződésre léptek, mely szerint Bogáti István némely torda- és fejérvármegyei, valamint Radnolt, Dég és Bord küküllővármegyei birtokának felét édes anyjának és mostoha testvéreinek adja, viszont ezek némely fejérvármegyei s Harangláb, Dézsfalva, Gálfalva, Kornetelke, Boziás, Sáros és Balázstelke küküllővármegyei birtokaik, valamint házuk, aranybányáik, pénzük, arany és ezüst, valamint aranyozott ezüst marháik, halastavaik, szőlleik, szántóföldjeik, kaszálóik, erdeik sat. felét a nevezett Bogáti Istvánnak adják; azzal a kikötéssel, hogy magtalan haláluk esetére ezek a fele-részek a tulélőre szálljanak. De ugyanekkor (VI. 7.) Bogáti László s fiai, Péter és Imre e csereszerződés illetve elidegenítés ellen tiltakoztak. Pár évvel később (1494. február 9.) azonban ez a Bogáti (Bogathy) László lép egyezségre az említett Altemberger Tamásné Vizaknai Affra asszonynyal, fiaival, Bogáti Istvánnal, Altemberger Miklóssal, Ozsváttal és Jánossal. E szerint Bogáti László minden fizetés nélkül visszakapja Radnolt és Dég küküllővármegyei birtokok felét, a Radnolton levő nemesi házzal és curiával, az ugyanottani marosi révvel, hajóval és malommal, valamint a dégi Alsótó nevű halastóval együtt, a melyek eddig az Affra asszony és fiai kezén voltak zálogban; viszont Bogáti László 1610 arany-forintban örökre eladja Affra asszonynak és két férjétől származott gyermekeinek mindazokat a torda- és fejérvármegyei birtok-felerészeket (medietates), a melyek eddig szintén utóbbiaknál voltak zálogban. Egyszersmind magtalan haláluk esetére a szóban levő összes félbirtokokra nézve kölcsönös örökösödési szerződést kötnek: azzal a megjegyzéssel, hogy ha a Bogáti László felesége Krisztina asszony férje halála után nem megy férjhez, a radnolti és dégi félbirtokokban benne maradhasson, ha azonban férjhez megy, azokból ki legyen rekesztve. Ugyane napon Bogáti István és anyja, Altamberger Tamásné Affra asszony és az Altamberger fiuk az 1492. május 26-án kötött csere- és örökösödési szerződést, a Bogáti László jelenlétében és jóváhagyásával, megujították. 1498. julius 23-án Bogáti László, kilencz jobbágytelkét Radnolton, a malmot és malomhelyet kivéve, 50 arany-forintért kisfaludi Tárnok Bálintnak, 1498. aug. 30-án pedig három dégi jobbágytelkét kis-kendi Balád-fi Mihálynak vetette zálogba. 1500. végén nemes Altemberger Mihály (nobilis et circumspectus), a néhai Tamás volt szebeni polgármester és Praxedis asszony fia, óvást emelt, hogy ámbár az ő atyja, miután nemes Affra asszonynyal, a Bogáti Imre özvegyével házasságot kötött, a Bogáti László némely torda- és fejérmegyei, valamint Radnolt, Dég és Bord küküllővármegyei részbirtokait örökjogon megvásárolta, miliez képest e birtokrészeknek atyja halála után öreá és atyjának Affra asszonytól származott többi fiaira kellett volna egyenlő részben szállaniok, – mégis Affra asszony, mindjárt az Altemberger Tamás halálakor, a maga és e második férjétől származott fiai számára foglalta el azokat és tartja most is elfoglalva, jogtalanul. 1505-ben Bogáti János (pap), a néhai János fiának a szintén elhunyt Andrásnak fia, a saját és édes nővérei Borbála és Ilona nevében is, az atyja által az. ő törvényes örökösödési jogának figyelmen kívül hagyásával helytelenül és érvénytelenül elidegenített némely fejér- és tordavármegyei, valamint Radnolt, Dég, Gógánfalva és Kund küküllővármegyei helységeket, 3000 arany-forintért – a királynak 1506. május 6-án kelt jóváhagyásával – czobor-szent-mihályi Czobor Imrének, az erdélyi kis. sókamarák ispánjának örök áron eladta: Ugyancsak 1505-ben, decz. 31-én, veresmarti Czikó János. özvegye, Orsolya asszony (a néhai Bogáti János leánya), valamint leányuk, Anna. ispánlakai Bölkényi Péterné, maros-széki székely örökségein kívül, őket kétségkívül Bogáti-réven megillető kundi és gógánfalvi részeiket náznánfalvi Tamási Bernátnak és Ferencznek adták zálogba. 1507. április. 29-én adámosi Porkoláb Imre, a ki kisfaludi Bordi Bálint ellenében fejváltságban elmarasztaltatott, mivel e fejváltságot Altemherger Tamás özvegye. s fiai, István, Ozsvát és János érte kifizették, utóbbiaknak a nevezett özvegy első férje, néhai Bogáti Imre birtokait visszabocsájtotta. Ugyanez év végén Potencziána asszony Tótőri Jánosné, a néhai Bogáti László leánya, atyjának némely torda- és fejérvármegyei, valamint Radnolt és «Dék» küküllővármegyei birtokaiból, leánynegyed czímén, részt követelt Bogáti Istvántól, Ozsváttól és Jánostól (utóbbiak kétségkívül Altemhergerek!), a kiket aztán Gálfalván és Radnolton idéztek meg. 1523-ban egyfelől Vizaknai Miklós, másfelől pedig radnolti Bogáti (Bogathy) Ozsvát (!) kölcsönös örökösödési szerződésre léptek, mihez képest, ha Vizaknai Miklós halna el előbb magtalanul, némely fejérvármegyei, valamint Jevedics, Balázstelke, Harangláb, Dézsfalva, Gálfalva, Erdőalja, Kornitelke, Boziás és Kis-Sáros küküllővármegyei birtokai Bogáti Ozsvátra, – ha pedig utóbbi halna el előbb magtalanul, szintén némely fejér- és tordavármegyei, valamint Radnolt, Kornitelke, Harangláb, Dézsfalva, Gálfalva, Kis-Sáros, Balázstelke, Boziás és Széplak küküllővármegyei helységekben és az ugyane megyei Telek pusztán bírt részei Vizaknai Miklósra illetve mindkét nembeli utódaikra szálljanak. (1385: gr. Teleki cs. oklt. I. 211., 1405–1435: Dl. 28770., 1410: Dl. 27633., 1427: Dl. 30785., 1435: Dl. 27641., 27644., 28600., 38652.; 27642., 27643., 1436: Dl. 27647., 1438: Dl. 13186., 1439: Dl. 27653., 1441: Dl. 27656., 36390. pag. 73. n. 2., 1447: Dl. 27660., 1448: gr. Teleki cs. oklt. II. 33. és Dl. 14196., 1449: Dl. 36391. pag. 84. n. 1., 1450: Dl. 28253., 36407. pag. 115. n. 2., 1465: Dl. 27685., 27686., 1466: Dl. 29047., 1483: Dl. 36395. pag. 70. n. 1., pag. 77. n. 2., pag. 79. n. 1., 1486: Dl. 36397. pag. 31. n. 1., 1492: Dl. 36398. pag. 54. n. 1. és pag. 71. n. 1., 1494: Dl. 36398. pag. 164. n. 1. és pag. 165. n. 1., 1498: Dl. 30944., 36403. pag. 210. n. 1. és pag. 216. n. 1., 1500: Dl. 28666., 1505: Dl. 26115., 36399. pag. 148. n. 1., 1507: Dl. 28558., 36399. pag. 187. n. 1., 1523: Dl. 36400. pag. 135. n. i.) L. a kis-kendi Balád-fi, Héderfá(ja)i, Csucsi, meggyesfalvi Alárd-fi, meggyesi Dorn és a váras-keszi Lépes cs. alatt, valamint Bolkács városnál is.

Bogdán moldvai vajda. Küküllővárát (l. ott) bírta, atyja, István vajda után, II. Ulászló király idejében.

Bohnyai parochialis egyház. L. a Bátori cs. alatt.

Bolyai cs. Az erdélyrészi Fejérvármegyéből. – 1426-ban a Bolyai Sáldor fiának Jánosnak felésége, Dorottya asszony tartott jogot némely fejérvármegyei, s Szent-Pál, Ugra, Laczkod, Széplak (ismeretes Szentpáli-birtokok) és Balázsfalva küküllővármegyei helységek részeihez. A beigtatáskor azonban Herhart (bizonyára Balázsfalvi), gyermekei, Pál, János és Dorottya nevében, ellentmondással élt. 1479-ben (I. 28.) Gáspár – Gálfalva helységnek őt utódlási jogon megillető negyed-részét kereste Haranglábi Zsigmondon, gyerő-monostrai Kemény Istvánon, Váncsa János feleségén (a ki a néhai Haranglábi György leánya), Vizaknai Ferenczen, Folti László feleségén (a ki a néhai Keményvitéz – «Kemenvitez» – leánya) és az Ősi Zsigmond feleségén, a kiknél e részek ekkor zálogban voltak. 1508-ban a Tamás adománya alapján az erdélyi káptalant igtatták Harangláb, Gálfalva, Sáros és Telek (ismeretes Haranglábi-féle birtokok) részeibe, de a Haranglábiak ellentmondásával. Az e miatt támadt pör még 1514-ben és 1519-ben is folyt. A Haranglábiak oldalán, mint pörös feleket, ekkor a Váncsa, Vizaknai és Altenberger családok tagjait is ott találjuk. (1426: Dl. 30163., 1479: Dl. 36936., 1508: Tört. Tár. 1897. 746. l., 1514: u. o. 1893. 292. és 295. l.) L. a Hauanglábi, Betleni és Szentpáli cs. alatt.

Bordi (Bord, Borda, Bord-fi, széplaki, kisfaludi) cs. Ugy látszik, ugyanegy az 1360-ban említett Bardházai (Bard-fi) családdal. – 1407-ben Bord László, küküllővármegyei szolgabíró: «radrolti» előnevet visel. Ugyanő máskor Bordi, «széplaki» előnévvel. Rendszerint utóbbi előnevet használják, sőt olykor a Széplaki vezetéknevet is de vannak «kisfaludi» Bordiak is. 1481-ben néhai Istvánt – széplaki Borda néven nevezik. (1351: Dl. 30653., 1360: Dl. 29691., 1383: Dl. 30137., 1384: Dl. 30731., 1390: Dl. 31111., 1420: Dl. 29762.; 1434: Dl. 29777., 1435: Dl. 12728., 27645., 1442: Dl. 27878., 1443: Dl. 29787., 1462: Dl. 29822., 1466: Dl. 28286., 1470: Dl. 36393. pag. 64. n. 1., 29834., 1472: Dl. 29836., 1473: Dl. 27694., 1488: Dl. 27729., 1504: Dl. 27785.) Olykor a következő magyaros alakban emlegetik e családot az oklevelek. BorDl. (1385: Dl. 30733.) Bord. (1407: gr. Teleki cs. oklt. I. 325., 1478: Dl. 27708., 27709.) Bordy. (1407: Dl. 30411., 1442: Dl. 27828., 1462: Dl. 29822., 1469: Dl. 29832., 1479: Dl. 29845., 1505: Dl. 29744., 1507: Dl. 27790., 27792., 36399. pag. 187. n. 1., 1511: Dl. 27798., 27799., 1511–1526. körül: Dl. 36344., 1517: Dl. 29961., 1519: Dl. 29977.) Borda. (1481: Dl. 36395. pag. 38. n. 1.j)Bordj. (1503: Dl. 27777., 27778.) BorDl. (1510: Dl. 36405. pag. 317. n. 1.) 1435-ben a velük vérrokon Kisfaludiaktól (l. ott) kaptak (Lőrincz a Miklús fia) részeket Kisfalud helységben. 1462-ben Karácsonfalv(a)i (Tamás fiának Lászlónak fia) Gergely, és (János fia) Bálint, továbbá Afra asszony a Szőkefalvi Damján felesége, az említett László unokája, osztályt követelnek Széplak és Besenyő helységek részeiből, a melyek szerintök közösen illetik őkét a Széplaki más néven széplaki Bordi (néhai) Domonkos gyermekeivel, Istvánnal, Erzsébettel (Teremi Balázsnéval), Annával (Teremi Jánosnéval), Veronkával (Kecseti Lőrincznével) és Dorottyával (leány.) – 1470-ben (VI. 5.) a Bordi László unokái, Szentgyörgyi Mátyás fia János, Balázs fia Albert s fiai, Mihály és András, a János gyermekei István és Ilona, bordi részüket eczeli Tabiási Györgynek eladták. Egy hónappal később (VII. 6.) utóbb nevezett György Bord helység felébe és Kocsárd részeibe kívánta magát igtattatni, a minek egyebek közt Bordi György, Miklós, János és Benedek ellentmondottak. 1472-ben (VI. 16.) ugyane czímen igtatják aztán Tabiási Györgyöt Bord részeibe. Egy 1473. évi (X. 17.) oklevél szerint Széplaki István 1465-ben Budán Mátyás király elé járulván, előadta, hogy midőn a király ő felsége szolgálatában volt, bizonyos, közte s Csókafalvi (László fiai) Gergely és Bálint és Szőkefalvi Damján közt Széplak és Besenyő miatt az erd. vajda ellőtt folyt perben a királytól halasztást nyert, mégis a vajda ezt tekintetbe nem vévén, ellene ítéletet hozott s utóbbiakat e birtokokba be is igtattatta. A király most az. ítéletet visszavonván, uj tárgyalást engedélyezett s addig is visszaigtatni rendelte Széplaki Istvánt az említett birtokokba. Ez igtató-parancsban Csókafalvi Gergely és Bálint már Karácsonfalv(a)i néven szerepelnek, tehát azonosak az 1462-ben említett Karácsonfalvaiakkal. 1510-ben ifj. Lupsai László, a néhai Kodori János leányának Ágnesnek második férje, 500 forintért zálogba vette feleségétől: Széplak, Besenyő és Almás helységek részeit, a melyek Ágnes asszonyt anyja, széplaki Bordi Domonkos leánya Dorottya után illették meg. – L. a kisfaludi Túrnok, az eczeli Tabiási, széplaki Bot, László-fi, Bogáti (az 1507. évhez), és az erdő-szent-györgyi Meggyes cs. alatt. V. ö. a Bordi, Széplaki, illetve Karácsonfalv(a)i családra nézve a következő okleveleket: 1343: gr. Teleki cs. oklt. I. 70., 1384: Dl. 30730., 1407: gr. Teleki cs, oklt. I. 325.

Bornemisza (balázsfalvi) cs. Bornemyza. (1486: Dl. 29861.)

Boró (szőkefalvi) cs. Boro. (1454: Dl. 29810.)

Borsfalv(a)i cs. L. a szancsali Sulyok cs. alatt.

Bot (széplaki) cs. Both. (1514: Dl. 27801.) János ekkor királyi ember. Ugy látszik azonban, Bordi nevet is viselt. (V. ö. e családnál.)

Botos (pettendi) cs. Bothos. (1519: Dl. 31019.)

Bölkén(y)i (ispánlakai)cs.Az erdélprészi Fejérvármegyéből.-Bewlkeny. (1505: Dl. 36399. pag. 148. n. 1.) Welkeny. (1505: Dl. 26483.) L. a Bogáti cs. alatt.

Bőnyei cs. Másként Bényei, előbb Bocaárdi, bocsárdi vagy buzásbocsárdi Biró. L. e néven. – V. ö a váras-keszi Lépes cs. alatt.

Brendes cs. Brendes dictus. 1421-ben Sebestyén a János fia zálog czímen Dályán részeihez tartott jogot. (Dl. 27637.)

Bucsán(y)i (korlátkői) cs. Nyitravármegyéből. – L. a váras-keszi Lépes cs. alatt.

Burján (Burgyán, péterfalvi, szancsali, pettendi vagy petlendi) cs. Buryan. (1435: losonczi Bánffy cs. llt. 57. 64., 1437: Dl. 27648., 1488: Dl. 29785., 1447: Dl. 29791., gr. Bethlen cs. llt., 1448: gr. Teleki cs. oklt. II. 35., Dl. 14196., 1453: Dl. 27667.) Bwryan. (1437: Dl. 29783., 1440: Dl. 30417., 29786., 1447: Dl. 29792., 1463: Dl. 26400., 14622.) Burgyan. (1453: Dl. 29806.) Ugy látszik, ugyanegy, vagy legalább rokon család értendő. – L. a szancsali Sulyok cs. alatt.

Butkai cs. Zemplénvármegyéból. – L. a Szentiváni cs. alatt.

Csáni (hosszuaszói, boldóczi, szent-királyi) cs. Chany. (1493: Dl. 30932., 1514: Dl. 30269., 1519: Dl. 31019., 36392. pag. 121. n. 2.) Chaany. (1509: Dl. 30259.) 1476-ban Gyáni Aíáté özvegye Dorottya asszony és fia Lázár hosszuaszói és hosszupataki birtokukat szebeni Horvát Pálnak vetették zálogba. 1514-ben háportoni Foró Lászlónak és testvérének Mátyásnak adományozta II. Ulászló király Pettend más néven Bors-Jakabfalva helységet és Péterfalva helység részeik, (két fejérvármegyei helységgel együtt), melyek ekkor a Csáni Lőrincz és bényei Komjátszegi László kezén voltak, a kik aztán (utóbbi a néhai Silei Antal leányai nevében) a következő évben történt beigtatás alkalmával ellentmondással is éltek. 1519-ben (a midőn Csáni Ferencz Péterfalván is birtokos) ujra ez a háportoni Forró László és Alátpás igtattatta magát a boldóczi Csáni (Lőrincz fia) Ferencz birtokának két fejér- és a küküllővármegyei Pettend más néven Bors-Jakabfalva helységnek és Péterfalva részeinek birtokába. A beigtatásnak azonban többen (köztük Csáni Ferencz) ellentmondtak. Ugyanekkor szent-királyi Csáni László fia Balázs hosszuaszói malombeli részét boldóczi Csáni Lórincznek és fiainak, Ferencznek, Györgynek, Lázárnak, Jánosnak és Kristófnak eladta. L. a mikeszászai Horvát cs. a. (V. ö. Tordavármegyében ugyane cs. alatt. L. még 1476: Dl. 36406. pag. 65. n. 1.)

Csapai (Csapói) cs. L. az adámosi Porkoláb cs., s v. ö. a csapói Bíró cs. alatt.

Csapószentgyörgyi cs. Tordavármegyéből. (L. ott.) Másként Szentgyörgyi vagy Szengyeli, Mezőszengyeli. – L. Szengyeli néven.

Császári cs. Dobokavármegyéből. – 1456-ban (néhai György fia) Mihály és (néhai Benedek fia) Zsigmond tiltakoznak, hogy szamosfalvi G(y)erő-fi (László gyermekei) Anta1, Potencziána (Rődi Györgyné) és Anna (hajadon), továbbá Sánta (Santha) István fia László, az ő (Gőcz és Császári dobokavármegyei és) Abosfalva küküllővármegyei birtokaikat elidegeníthessék s Göczi Mihály özvegye (?) Ilona asszony megszerezhesse. (Dl. 36407. pag. 81. n, 3. – V. ö. Tordavármegyében, ugyane cs. alatt.)

Csegedi (Csegezi, szent-györgyi, csapó-szent-györgyi) cs. – Tordavármegyéből. – 1493-ban «Chegedy». Egy 1504–1505. évi oklevélben Tamás – «Chegedy de Zenthgyergh», majd «Chegezy de Chapozenthgergh» nevet visel. (1493: Dl. 36398. pag. 119. n. 1., 1494: Dl. 36398. pag. 198. n. 1., 1504–1505: Dl. 28670.) L. a Szengyeli vagy Mezőszengyeli cs. alatt.

Csekelakai cs. L. a mocsi Miske-fi cs. és Királpréve helység a. (V. ö. 1346: Anjouk. okmt. IV. 633., 1358: Dl. 29687., 1360. körül: Dl. 31101.)

Cserényi (balázsfalvi) cs. A középkori dobokavármegyei, ma Beszterczen-aszódmegyében (Beszterczétől ny.-é.) fekvő Alsó- és Felsőbalázsfalva értendő. (L. egyelőre e kötetben Kolozsvármegyében, e családnál.) 1510-ben a néhai János leánya Anna, a szilvási Angyalló Péter felesége és fiai András; Boldizsár és Pál Besenyő és Széplak helységekben levő részeiket 40 forintért almakereki Apafi Lénártnak adták el. (Dl. 36405. pag. 324. n. 1.)

Csesztvei cs. L. a buzás-bocsárdi Biró cs. alatt. (V. ö. 1494–1496: Dl. 29883.)

Csesztvei (Miske-fi) cs. L. Miske-fi, (mocsi, csesztvei sat) néven.

Csifudi (Csifodi, Csufodi) cs. Fejérvármegyéből. – L. a Balázsfalvi, Haranglábi és Farkastelki cs. alatt.

Csíkfalvai cs. Maros-széki székel család. L. a Bicsak (bodoni; kisfalvi. szőllősi sat.) cs. alatt.

Csókafalvi cs. Azaz Karácsonfalvi. – L. e néven és v. ö. a Bordi cs. alatt.

Csucsi cs. Az erdélyrészi Fejérvármegyéből. – 1407-ben Miklóst a János fiát «törvényes jogon» Kornélteleke részeibe igtatták. 1435-ben (a János fizinak Miklósnak fia) Pál, Kornéltelke felét, mint örökbirtokát, 300 arany-forintért Bogáti (lmre fiának) Péternek eladta (1407: Dl. 30411.. 1435: Dl. 27641.)

Csulai (gálfalvai) cs. Hunyadvármegyéből. – Másként csulai, gálfalvai Váncsa. L. e néven. – V. ö. főleg a sálfalvai Sál-fi cs. alatt.)

Csupor (monoszlai) cs. (1468: Dl. 32363., 30211., gr. Erdődy cs. galgóczi llt. 63. 1. 38., 1473: Dl. 17898., 17899., 17419., 27691.) L. a mikeszászai Horvát, almakereki Apafi, losonczi Dezsőfi és szent-iváni Székely cs. alatt.

Czikmántori (Czikmántoli, Czikmánteri, Czekmanteli, Czikmándori, Czikamánteri, Czikmándi sat.) cs. A Szalók-nemből. 1479-ben «Chikmanthery, Chykmandory» alakban. – híikor 1344-ben a Darlasziakkal osztozkodnak, a Czikmántoriaknak (Czekmántuliaknak) Czekmántul, Egrestő, Pipe, Sákod (Zsákod) cs a kendliidi vám fele jut. 1466-ban más nemes és székely családokkal együtt. Pipe, Sákod, Felek és Szederjes részeihez tartott jogot. (1344: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. Il. 16., 17., 18., 1380: U. o. II. 512–513.; 1383: Dl. 30726., 1384: Dl. 30138., 1392: Zimmermann-WErner. Urkundenbuch. III. 44., 1407: gr. Teleki cs. oklt. I. 325., 1411: Dl. 29735., 1432: Dl. 29775, 1434: Dl. 29777., 1435: Dl. 28599., 1446: Dl. 26395. 1451: Dl. 36403. pag. 37. n. 1., 1463: Dl. 27667:, 28398., 1466: Dl. 28622., 1419: Dl. 27714., 29845.) L. a Madarasi és Nyojtódi cs. alatt.

Czikó (veresmarti) cs. Aranyos-széki székely cs. – L. a Bogáti cs. alatt.

Czobor (czobor-szent-mihályi) cs. Bodrogvármegyéből. L. a Bogáti cs. alatt.

Darlaszi cs. 1505-ben Darlazy, – «czikmántori» előnévvel. A Szalók-nemből. (1325: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 394., 1.344: U. o. II. 16.. 1., 18..1351: Dl. 30656. és Anjouk, okmt. V. 521., 1366: Dl. 5513., 1391: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. 111. 26., 1392: U. o. 41. és Dl. 29742., 1397: Dl. 29212., 1408: Zimmermann-Werner. Urkundenhuch. III. 456., 1424: Dl. 30159., 1446: Dl. 27659.. 26395.; 1453: Dl. 28398., 1459: Dl. 36392. pag. 42. n. 1., 1466: Dl. 28622., 1482: Dl. 26921., 1502: 27777., 1505: Dl. 29786., 1507: Dl. 29923., 1512: Dl. 29943.; 1515: Dl. 28686., 1525: Dl. 36401. pag. 24. n. 2.) Miklós a Simon bán fia, a család őse. 1351-ben Gyáktelke másként Gyáktelök vagy Gyákos helységben is birtokos volt. 1466-ban más nemes és székely családokkal együtt Pipe, Sákod, Felek és szederjes részeihez tartott jogot. – L. a Czikmántori és Nyojtódi cs. alatt.

Dátosi cs. Tordavármegyéből. – Másként Tuzsoni vagy Szentkirályi. – L. a Nádasdi cs. a. (V. ö. Tordarármegyében a Szentkirályi és a tuzsoni Bolgár cs. alatt.)

Dávidházi (fejéregyházi) cs. L. a Nádasdi cs. alatt, az 1482. évhez.

Deák (szőkefalvi) cs. Deak. (1520: Dl. 29977.)

Décsei cs. Tordavármegyéből. – L. a szent-imrei Sztrigyi cs. alatt.

Dellői (Dellei) cs. Tordavármegyéből. (L. ott.) Kétségkívül Küküllővármegyében is birtokos volt. L. a Héderfá(ja)i cs. a.

Dengelegi cs. András, kir. pohárnok-mester, testvérével, dengelegi Pongrácz Jánossal és ennek családjával együtt zálogban bírta Küküllővárát (l. ott), Mátyás királytól.

Dési (temeshelyi) Péter. L. a Haranglábi (az 1507. évhez), továbbá a szőkefalvi Geréb cs. a.

Dézsfalv(a)i cs. – 1514-ben egy ízben «Deesfalway» alakban. (1424: Dl. 30159., 1425: Dl. 29764., gr. Teleki cs. oklt. I. 479., 1489: Dl. 27731., 1493: Dl. 26455., 1503: Dl. 29905., 1309: Dl. 26507., 1514: Dl. 27730., 27801., 1519: 131. 29977.) – L. a balázstelki Sárosi és a dézsfalvai Eczeli cs. alatt.

Dezsői (Dezső, losonczi, disznojói) cs. Más néven Losonczi. A Tomaj-nemzetségből. – 1380-ban László erdélyi vajda Balázstelke és Pócstelke részeihez tartott jogot a Bakócz-fiakkal szemben; 1383-ban pedig kir. adomány czímén Rornélteleke és Csedőtelek helységekhez. 1385-ben ugyanő Balázstelkén szerzett ujabb részeket. 1386-ban és 1390-ben Dicső-Szent-Mártont találjuk birtokában. 1405-ben a Losónczi Dezső fiának Miklósnak fia István kapta Zsigmond királytól, hű szolgálataiért, Ujvár vzírát, tartozékaival, u. m. Bohnya mezővárossal; továbbá Barnád, Örményes, Csávás, Solymos, Dályán és Váralja «magyar és oláh helységekkel együtt». 1450. táján ugyancsak a Losonczi Dezső (Desew) fiai, László és Benedek, 400 forintért [Fejé]regyházi Salamon fia Mihály feleségének Ilonának vetették zálogba Bahna (Bohna vagy Bohnya), Örményes, Csávás, Dánya, Barnád (Barnad), Váralja és Solymos helységeket. 1453. február 6-án Losonczi Dezső kapta, hű szolgálataiért, V. László királytól, más torda-, kolozs- és fejérvármegyei birtokok között, az ekkor jogtalanul Szakolyi Miklós és Péter kezén levő küküllővármegyei Vesszőst, s a szintén e megyéhez számított Monyorós, Hétur, Bun és Udvarhely (vámhelylyel) helységeket, utóbbiakat mint a magvaszakadt Nádas(d)i Salamon fia Mihály birtokait. E Mihály alatt kétségtelenül az ép említett Fejéregyházi Mihály értendő. (L. részletesebben a Nádasdi cs. alatt.) 1464. ápr. 30-án Losonczi Dezső fia idősb László, Szentiváni Ferencztől 200 forintot vévén fel kölcsön, ez összegért egyebek közt Bobnya, Solymos, Örményes és Barnád részeivel szavatolt. Bohnyai részeit azonban már 1455-ben elzálogosította néki. – 1468. márcz. 9-én az ekkor Küküllővármegyéhez számított, de tulajdonképpen fejérvármegyei Nándorlaka helységet, mint az erdélyi lázadásban való részvétel miatt hűtlenségbe esett Losonczi Dezső fiainak id. és ifj. Lászlónak és Zsigmondnak birtokát, monoszlai Csupor Miklósnak adományozta Mátyás király. – Ugyanez idő tájt (1468. jun. ?) Losonczi Dezső fiai, id. László és Zsigmond, továbbá János és fia Mihály, valamint az említett id. László neje, Katalin, s gyermekei, Ferencz, Zsófia, Kata és Potencziána, végül a szintén Dezső-fia István özvegye Katalin, tilalmazzák a királyt egyebek közt Bohnya város és tartozékai eladományozásától. Ez eladományozás azonban, még pedig, ugy látszik, jóval előbb, 1467. végén vagy 1468. elején megtörtént. Mert Mátyás király az ez idő tájban a hűtlenségbe esett Dezsőfi idősb Lászlónak és az ifjabb Lászlónak és Zsigmondnak Bohnys, Solymos, Dálpán, Csávás és Monyarós helységekben bírt jószágait kedvelt hívének és udvari katonájának, nádasdi Ungor Jánosnak (a ki a pozsegavármegyei Orjava váráról a király kívánságára lemondott) és általa édes testvéreinek Miklósnak és Lászlónak adományozta. Az uj adományosokat e birtokokba szabályszerűen be is igtatták. 1473. ápril. 26-án ez a nádasdi Hungor János óvást emelt, hogy losoncii Dezső (Desew) néhai János fia Mihály egyéb birtokai közt, a küküllővármegyei Dályánt, Újfalut és Gógánfalvát elidegeníthesse; de ugyane napon az említett Dezsőfi (Desőwfy) Mihály és állítólagos (putativus) testvére Miklós, az előbbinek hütlensége miatt méltán elvesztett és a király által nádasdi Ungor Jánosnak adományozott több megyebeli jószágait, utóbbinak vele éreztetett sok jósága és szívessége miatt, valamint utódainak is, a maga részéről szintén átengedte. E birtokok Küküllővármegyéből: Bohnya, Barnád, Csávás, Újfalu, Dályán, Gógánfalva, Váralja, Örményes és Solymos. Megegyeztek ugyanekkor, hogy ha a Dezsőfi Mihálynak Ungor által jóakaratulag visszaengedett és eshetőleg még visszaengedendő birtokokat előbbi a jövőben bármi okból elvesztené, illetve az ő halála után, azok szintén Ungorra szálljanak. Ugyanez évi (1473.) augusztus 30-án nevezett Ungor János, testvére Miklós és domsusi Árka (László fia) István egyrészről, s Szobi (Péter fia) Mihály másrészről, egymást osztályos testvérekké fogadván, egyszersmind kölcsönös örökösödési szerződésre léptek, mely szerint előbbiek egyebek közt a még 1467. végén vagy 1468. elején kir. adományul nyert losonczi Dezsőfi-féle e megyei birtokokban, ugymint Bohnya, Solymos, Dályán, Csávás, Barnád és Monyarós helységekben (a vármegye neve azonban nincsen kitéve) szintén örökösökül ismerik el, magtalan haláluk esetére, a Szobiakat. E szerződést Mátyás király még ez évben megerősítette. Mikor azonban ugyanazt 1502. deczember 13-án II. Ulászló király is jóváhagyta, már csak Monyorós helységet találjuk fölsorolva, még pedig, bizonyára tévesen, a kolozsvármegyei helységek között. S mikor Szobi Mihályt 1507-ben és 1509-ben e szerződés alapján az emlegétett losonczi Dezsőfi-féle birtokokba beigtatták, ezeket a. kükűllővármegyei birtokokat egyáltalában nem említik. Csakugyan, már 1470. decz. 4-én, Losoncii Dezső-fia Zsigmond, Dányán helységben levő részeit, 44 arany-forintért, Herepei Jánosnak vetette zálogba. 1479-ben pedig losonczi Dezsőfi (Desewfy) László Monyaróst készült kiváltania Vízaknai Miklós. özvegyének zálogbirtokából. 1491. nyarán disznojói Dezsőfi (Desewfy) Mihály fiai: János és Imre óvást emelnek, hogy atyjok egyebek közt Boj(h)nyát és tartozékait Bátora István erd. vajdának, nádasdi Ongor (néh. János fiának) Jánosnak és szebeni Horvát Pálnak elidegeníthesse. A következő (1492.) év tavaszán (IV. 17.) pedig a nádasdi (Vajda) Ongor János özvegye: Margit. és fiai: Miklós és János tiltják el a királyt a néhai ifj. Dezsőfi László birtokainak, egyebek közt Bohnya részeinek Bátora István erd. vajda részére leendő eladományozásától. Ez az eladományozás azonban néhány nap mulva (IV. 28.) mégis megtörtént. Az adomány-levél szerint a vajda már Mátyás király adományából békés birtokában van ekkor egyéb jószágok között a küküllővármegyei Váralja, Leppend, Solymos, Monyerős, Hétur, Csávás, Daniján és Erményes helységeknek, továbbá Bohnya város és Bernáld lielység részeinek, mint a magvaszakadt ifj. losonczi Dezsőfi László birtokainak. Ez alkalommal a nevezett letván vajda és országbíró s édes testvérei András és Pál, továbbá György, István és András a nevezett András fiai, foglaltatnak be az adomány-levélbe. Az ez alapon elrendelt heigtatásnak a nádasdi Ongor-család említett tagjai ellentmondtak; pl. Monyorós, Hétur és Barnád birtokában azonban 1493-ban határozottan benne találjuk Bátori Andrást és fiát Györgyöt. – 1495-ben (VI. 15.) losonczi Dezsőfi János (a ki a Mihály fia, a ki viszont a másik János fiának Jánosnak fia) és édes-testvére Imre, testvérei szeretethól, melyet utódaik közt is fentartani óhajtanak, s különösen mivel őseiknek: losonczi Dezsőfi László vajdának és Miklós mesternek több megyében levő, s őket utódlási jogon illető, de most idegen kézen levő birtokaikat a máguk erejéből visszaszerezni nem képesek, Betleni Miklóssal (a kinek atyja Márk; anyja pedig: Anna, bálványosi vagy németi Bánfy – más néven laczkházai, szántai, németi vagy nempti Lacik vagy Laczk-fi vagy Bánfi – Györgynek és feleségének: losoncii Dezsőfi Miklós fia János leányának Ilonának leánya volt) oly szerződésre léptek, hogy utóbbi a kérdéses birtokokat pörrel, költséggel vagy a hogy tudja, visszaszerzi, az így visszaszerzett birtokokból a Betleni Miklós anyjának: Annának leánynegyedét kihasítják, s a költségeket aránytagosan megosztják. Ha pedig a Dezsőfiek a rájuk eső költségeket készpénzzel megfizetni nem tudnák, Betleni Miklós a visszaszerzett jószágok megfelelő részeit e költségek fejében, a visszaváltásig zálogban fogja bírni, végül magtalan haláluk esetére az összes birtokok a tulélőre szálljanak. E szerződésben, a losonczi Dezsőfiek idegen kézen levő birtokai között, Küküllővármegyéből Újvár várát és a bohnyai kastélyt sorolják föl. Három évvel később (1498. decz. 17.) ugyancsak Betleni Márk fia Miklós, az anyja: bálványosy Bánfi (Banfy) Anna és nagyanyja: losonczi Dezsőfi (Desewfy) Ilona halálával örökjogon reá szállott, de ezelőtt mintegy 25 évvel (tehát 1473-ban) Mátyás király által nádasdi Ongor Jánosnak adományozott s jelenleg e János fiainak: Jánosnak és Miklósnak kezén levő Bohnya, brményes, Barnád és Gógán birtokához tartott jogot. 1502. május 19-én aztán, miután nádasdi Hongor János és testvére Miklós, egyéb torda- és kolozsvármegyei birtokok között, a küküllővármegyei Mogyorós, Hétur, Bun, Solymos, Váralja, Leppend és Csávás helységeket, Újvár várral együtt, továbbá Bohnya, Örményes és Barnád részeit 1501. nov. 19-én örökre Betleni Miklósnak adta, – II. Ulászló király az e birtokokban levő királyi jogot szintén átruházta, érdemeiért, a nevezett Miklósra és általa gyermekeire, Vitályosra, Jánosra, Katalinra (a losonczi Bánfi János feleségére) és Erzsébetre. Az 1503-ban szabályszerűen megejtett igtatás alkalmával a sok szomszédos között losonczi Dezsőfi János, losonczi Bánfi László, Imre és Ferencz is képviseltették magukat. – 1495-ben Katalin asszony (a néhai kusali Jakcs Mihály leánya) a losonczi Dezsőfi László özvegye, néhai férje jószágaiból a hitbért és jegyajándékot, Zsófia asszony pedig, ugyancsak a nevezett losonczi Dezsőfi (István fia) László leánya, ekkor Szobi Mihályné, nagyanyja, Katalin asszony (losonczi Dezsőfi István felesége) után, szintén a hitbért és jegyajándékot s ezenkívül a leánynegyedet is követelte, nagyszámu belső-szolnok-, torda- és kolozsvármegyei birtokok között, a küküllővármegyei Bohnya, Kávás (értsd Csávás), Dányán, Lippend, Váralja, Örményes és Solymos helységekből (melyeket ekkor a tordavármegyei Vécs várához számítottak), még pedig nádasdi Ongor Jánostól, a ki e birtokokat ekkor, mint lattuk, csakugyan kezén tartotta. (1383: Dl. 30726., 1405: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 483., 1450: Dl. 36447, pag. 86. n. 4. és pag. 95., 1463: Dl. 28398., 26453., 1455: Századok. 1887. 8. 80. l., 1464: Dl. 36865., 1467. körül: Dl. 32385., 1468: Dl. 32363., 36393. pag. 47. n. 2. és 29829., 1470: Dl. 30470., 1473: Dl. 36393. pag. 129. n. 3., pag. 130. n. 1. és 16167., 1479: Dl. 29847., 1482- 1496: Dl. 27758.; 1490: Dl. 28647., 1491: Dl. 36398. pag. 30. n. 2., 1492: Dl. 36398. pag. 60. n. 1., 26812., 1493: Dl. 27773., 1495: Dl. 30306., 27982., 1498: Dl. 28458., 1501: Dl. 27776., 1502: Dl. 16167., 36404. pag. 174. n. 1., 1505: Dl. 27786.) L. a Vizaknai cs. a. V. ö. Mikeszásza, Bohnya és Bolkács (1455.) városok a.

Diosőszentmártoni (Sandrin-fia) cs. L. Sándor (kizdi, dicső-szent-mártoni) néven.

Dienes(s)i (illyei) cs. Hunyadvármegyéhől. – Az Ákos-nemből. – L. a mikeszászai Horvát, Töreki és szent-imréi Sztrigyi cs. alatt.

Diódi (Diógi) cs. Másként Feldiódi, Feldiógi, Gyógi, Felgyógi. Az erdélyréazi Fejérvármegyéból. – 1410-ben (VII. 28.) kapják Zsigmond királytól, hü szolgálataikért Jakab az István fia és László, némely fejér- és kolozsvármegyei, valamint Iklód és Pánád küküllővármegyei helységek részeit, uj-adományul. 1414-ben Jakabot az István fiát és ugyanez István fiának (a ki Lukács fia) Lászlónak fiát Mihályt igtatták Iklód részeibe. 1426-ban e Mihály pánádi részeihez, anyai ágon, Suki János mester fia Benedek és Sombori János mester fia Gergely tartott jogot. 1427-ben ugyane család Péterfalván is birtokos. 1437-ben (I. 13.) az említett Mihály a birtokáról, Tivisről (Tövisről) való Antalnak, paraszt sorban levő szolgájának, hűségét és szolgálatait megjutalmazandó, Péterfalva, Pánád, Iklód és Bőstelke helységekben levő részeit elzálogosította; majd pár hét mulva (I. 31.) ugyanannak, mint Tivisi (Tövisi) Antalnak, péterfalvi, pánádi és iklódi részeit, «hű szolgálataiért», örökre adományozta. Ugyane napon, ugyancsak hű szolgálataiért és 25 márka finom ezüstért, Kornéltelke helységben levő ősi birtokát is örökre átadta nevezett Antalnak, a ki ez oklevél szerint deák, s Fejér- és Küküllővármegye jegyzője volt. Albert király e birtokátruházást 1438-ban (V. 10.) megerősítvén, nevezett Antal deákot már Zsigmond királynak és a szent koronának teljesített hű szolgálataiért, különös királyi kegyelméből. «a nemtelenség, jobbágyság és parasztság minden jármából kivévén», az ország igazi nemeseinek társaságába vette fel, utódaival együtt. 1453-ban a Jakab leánya Anna s gyermekei, Márk, Borbála és Zsófia tilalmazták a Hunyadiakat Iklód, Pánád és Péterfalva határainak elfoglalásától. Ez Anna asszonynyal, a Hunyadiakkal és Betleni Miklóssal szemben a föntebb említett Tivisi Antal deák már előbb (1447–1440) fentartani igyekezett birtokjogait Pánád, Iklód, Péterfalva és Bőstelek helységekben. (1385: gr. Teleki cs. oklt. I. 211., 1410: Dl. 28590., 1414: Dl. 30417., 1416: Dl. 26386., 1417: Dl. 10548., 1418: Dl. 10544., 1426: Dl. 30784., 1427: Dl. 29768., 1437: Dl. 36390. pag. 43. n. 1., 29783., 1437–38: Dl. 27648., 1437–40: Dl. 36390. pag. 44. n. 3., 1440: Dl. 29786., 30417., 1453: Dl. 36403. pag. 87. n. l.) L. a Péterfalvi, Bogáti és Váradjai cs. alatt.

Dobokai cs. Dobokavármegyéből. – 1486: Dl. 36397. pag. 68. n. 2. – L. az eczeli Tabiási (1468–69.) és kendi Balád-fi cs. alatt.

Dorn (Dor, meggyesi) cs. 1424-ben (VII. 2.) meggyesi Dorn István «kir. udvari katona» kapja, hű szolgálataiért, Zsigmond királytól a magvaszakadt (fejérvármegyei) Lapáti Bökény fiának Bökénynek széplaki részeit. A beigtatáskor Széplakra nézve Haranglábi György és Gál. a Jakab fiai, Gedőcz és Erzsébet asszony, továbbá Szentpáli Miklós a Barnabás fia és Széplaki Domonkos a László fia, ellentmondanak. Ugyanekkor azonban Kencs (kétségkívül a későbbi Kincses) is szerepel, a melyre nézve Bogáti Imre és fia Péter élnek ellentmondással. Ugy látszik tehát, ez is (Dombóval együtt, mely kétségtelen Lapáti-féle bírtok volt s – mint alább látjuk – szintén Zsigmond királytól került a Dorn István kezére) beleértendő ez adományha. 1438-ban (VtII. 23.) Szász (Zaaz) János mester az Enyedi másként Szentjánoshegy(e)i Boldizsár fia, a kir. kanczellária jegyzője, kapja örök adományul Albert királytól, már Zsigmond királynak és néki is teljesített hű szolgálataiért, Dombó birtokot, az ehhez tartozó Kincses nevű faluval, a melyet Zsigmond király, bizonyos pénzösszegért, Dorn István nevű «katonának» elzálogosított, azután nevezett Szász János mesternek, atyjának Boldizsárnak, és a János édes testvéreinek, Lőrincznek, Jakabnak és Györgynek adományozott. Az 1439. január havában Albert király által kiadott uj-adomány-levélre illetve igtató-parancsra ugyane hóban elkövetkezett beigtatás alkalmával az előbb Kincsesnek nevezett falu Kincset (Kincsed) nevet visel. Ugyanez alkalommal a dombói bíró a Dorn István és leánya Erzsébet asszony (a kendi Balád-fi Tamás felesége) s leánya, Katalin és Orsolya nevében, továbbá a Bogáti Péter szolgája e Péter és fia László, valamint a Bogáti János és fiai, Sandrin és Bálint nevében ellentmondott. 1454-ben Sálfalvai (Sál-fia) néhai Istvánnak fiai, Sál, János és Gergely, bizonyos, a töreki Bakócz-fiak által elzálogosított némely balázstelki részeket kívántak visszaváltani meggyesi Dor István utódainak zálogbirtokából. 1465. elején veresmarti Geréb Péter igtattatta magát «minden czímen» Dombó birtokába. Az igtatásnak azonban Balád-fi Tamás özvégye Erzsébet asszony és fia Tamás, kisfaludi Alárd Lászlóné, az ekkor Dombón vagy Dumbón birtokos Patócsi Albert felesége Otilia asszony, végül meggyesi Dor Gáspár; anyja Erzsébet és leánya Katalin nevében, ellentmondással éltek. Ez a (Dor) Gáspár szintén ott volt az összeesküvők között, mikor ezek 1467-ben a kolozsmonostori konventtel az összeesküvőkről szóló oklevelet kiállíttatták. (1424: Dl. 30159., 1438: Dl. 27649., 1439: Dl. 27650., 27651., 1454: Dl. 29810., 1465: Dl. 27682., 1467: Bécsi állami levéltár.) L. a sálfalvai Sál-fi cs. alatt.

Drági cs. Dobokavármegyéból. – L. a Bogáti cs. alatt.

Ebesfalvi cs. Másként Ern(y)ei. – L. az almakereki Apafi cs. és v. ö. a Toroszkai (az 1377. évhez) s a Szentiváni cs. a., végül. (1366–68: Dl. 8008. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 111–116., 1373: Dl. 30708., 1374: Dl. 6225., 1376: Dl. 29714., 1378: Dl. 6524., 6575., 1391: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 31. és Dl. 7688., Muz. llt., Dl. 7701., 8010., 9132. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 34.)

Eczeli (dézsfalvai) cs. A Nagyküküllőmegyében, Erzsébetvárostól d.-ny. fekvő Eczel helység értendő. – A XV. század vége felé magyarosan «Ecczely» alakban. (1489–1494: Dl. 27731., 1494: Dl. 27747., 27748. V. ö. még ezen kívül: 1509: Dl. 26507., 27795.) 1489-ben a dézsfalvi Eczeli (Gáspár-fia) Zsigmond fiának a néhai Jánosnak leányai Anna, Orsolya és Juliánna Dézsfalva birtokába voltak igtatandók, királyi uj-adomány czímén; a beigtatásnak azonban Dézsfalvi Pál, a neje, Eufrozina, az említett Eczeli Zsigmond leánya, és Margit asszony, ugyane Zsigmond özvegye nevében, ellentmondott. Az így támadt, s pl. 1494-ben is folyt pör 1514-ben (ugy látszik) azzal az egyezséggel végződött, hogy Dézsfalv(a)i Pál felesége, Eufrozina asszony a saját, valamint fiai, István, László és Miklós nevében is, férje ez ellentmondását visszavonta; viszont Anna asszony ekkor dézsfalvi Almási Istvánné, Orsolya dézsfalvi Kis Istvánné és Juliánna balázstelki Nagy Gergelyné, nagynénjöket, Eufrozina asszonyt is részeltették e birtokban. – 1509-ben az emlegetett Juliánna asszony panaszkodott, hogy ez előtt vagy 30 évvel (tehát 1479. körül) néhai eczeli Tabiási György az ő szépatyjának, EczeIi Gáspárnak dézsfalvai részeit, – ezelőtt vagy 20 évvel (tehát 1481. körül) pedig e György fiai: Tóbiás és István az ő pócstelki részeit elfoglalták. Ugyanez év (1509.) végén ugyanez a Juliánna asszony, egyebek közt Kis-Sáros és Pócstelke küküllővármegyei, s «a két sász székhez tartozó Kőrös és Bogács» birtokokra, mint az ő részbirtokaira vonatkozó okleveleket keresett az eczeli Tabiási György fiának Tóbiásnak fiain, Péteren és Györgyön s Ilona asszonyon, a néhai Tabiási István özvegyén, a kikre ez oklevelek Tabiási László, Tóbiás és István kezéből kerültek, a kik viszont azokat Dézsfalvi Pálné, Eufrozina asszony kezéből csalták ki. (L. a Haranglábi és eczeli Tabiási cs. alatt.)

Egrestői cs. (1407: gr. Teleki cs. oklt. I. 325., 1419: Dl. 28364.) 1407-ben Meggyes az Erdő fia, 1419-ben György a László fia szerepel. (V. ö. 1347: Dl. 29649. és Egrestő helység a. is.)

Enyedi cs. Másként Szentjánoshegy(e)i. – L. a meggyesi Dorn cs. alatt.

Ercsei cs. Azaz meg(g)yestalvi vagy ercsei sat. Alárd-fi. – L. e néven.

Erdélyi káptalan. 1302-ben Bozók ispán az Inok fia, gyermekei nem lévén, Bozna azaz Bázna nevű birtokát, melyet (V.) István király adományából bírt s a melynek birtokában őt IV. László király is megerősíté, e káptalannak hagyományozta, mely azt, ugy látszik, később is bírta. 1479-ben ujra igtattatni kívánta magát e helység egész birtokába; 1491. tavaszán pedig az ellen tiltakozott, hogy a két szász szék lakói e helységet, mint az ő birtokát, elfoglalták. Báznát különben, ugy látszik, állandóan e két szász székhez vagyis szabatosabban a Meggyes-székhez számították. – Ezenkívül a káptalan Bolkács városban és Zsitve helységben kapta Mátyás királytól az 1460-as évek elején azokat a birtokrészeket, melyeket e városban illetve helységien Hunyadi János 1451-ben Szécsényi Lászlótól vásárolt. (L. Bolkács városnál.) Végül más magánosoktól is kapott a megye különböző vidékén kisebb-nagyobb részeket, melyek miatt azonban, birtokon belül vagy kívül, több-kevesebb ideig pörösködni volt kénytelen. Így kapta Bunt Nádasdi Salamon fiától Mihálytól, Jövedics és Balázstelke, továbbá (zálogban) Mikeszásza, Lodormán, Tótfalu, Bikesd és Keszler részeit Vizaknai Magdolna asszonytól a guti Ország Sebestyén nejétől majd özvegyétől; Harangláb, Gálfalva, Sáros és Telek részeit pedig Bolyai Tamástól. (L. e családoknál. V. ö. 1302: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 1. n. 51. és n. 52., továbbá Zimmermann-Werner. Urkundenbucb. I. 222., 223., 1479: Tört. Tár. 1897. 505. 1., 1491: U. o. 510. l., 1508: U. o. 745. l., 1514: U. o. 1893. 292. l., 1519: U. o. 1893. 295. l.)

Erdélyi püspök. L. a szent-benedeki Marton cs. alatt.

Erdélyi (somkereki) cs. L. a teremi Sikesd és dicső-szent-mártoni Sándor cs. alatt.

Erdélyi (szent-györgyi) cs. Hunyadvármegyéből. (V. ö. ott.) L. az almakereki Apafi (az 1469. évhez) cs. alatt.

Erdélyi vajdák. L. Küküllővár és Ujvár várak a.

Erdő(-fi, szent-gyöngyi, erdő-szent-györgyi, egrestői) cs. 1407-ben filius Erdeu, 1451-ben filius Erdew, 1481-ben (dictus) Erdew. Másként Szentgyörgyi vagy Erdőszentgyörgyi. (1407: gr. Teleki cs. oklt. I. 325. – L. a meggyesfalvi Alárd-fi, erdő-szent-györgyi Meggyes cs. a. – V. ö. Ujvár vár a.) Maros-széki székely család.

Ernuszt (csáktornyai) cs. L. a Vizaknai cs. alatt.

Ern(y)ei cs. Másként Ebesfalvi. – L. e néven.

Espán (gógáni) cs. Espan. (1494: Dl. 27745.)

Fancsikai (Fancsika, désfalvi) cs. A Hunt-Pázmán-nemzetségből. – Fanchikay. (1500: Dl. 29064.) Fanchykay. (1504: Dl. 28670.) Fanchyka. (1505: Dl. 29744.) Kristóf szerepel ez iratokban. (V. ö. Tordavámnegyében a peterdi Fancsika cs. alatt.)

Farkas (harinnai) cs. A. Kacsics-nemből. – L. a Héderfá(ja)i cs. alatt.

Farkastelki cs. Fejérvármegyéből. – 1426-ban a Miklós leányai Anna és Orsolya asszonyok, három fejérvármegyei birtokon kívül Balázsfalva Küküllővármegyei helység részeit is vissza akarják szerezni. A beigtatásnak azonban (a Csifudiakon kívül) a Herbard fiai, Pál, Mihály és János (kétségkívül Balázsfalviak) ellentmondtak. (Dl. 30164.)

Fejéregyházi cs. Másként Nádas(d)i. – L. e néven.

Fekete Albert. L. a Bagdi cs. alatt.

Fekete (Fekető) Ozsvát. Fekete. Feketew. – 1448-ban kapta, Szentgyörgyi Lászlóval, Belényesi Mihálylyal és testvéreikkel együtt, a Küküllővárához tartozott Fajsz és Bódogasszonfalva helységeket. (L. e várnál.)

Feldiódi, (Feldiógi, Felgyógi. Felsögyógi) cs. Az erdélyrészi Fejérvármegyéből. – L. Diódi néven.

Ferencz görgényi várnagy. L. a meggyesfalvi Alárd-fi cs. alatt.

Fiádfalvi cs. Udvarhely-széki székely cs. – 1466-ban más nemes és székely családokkal együtt Pipe, Sákod, Felek és Szederjes részeihez tartott jogot. (Dl. 28622. – L. a Nyojtódi cs. alatt.)

Filep (pócsfalvai) cs. Philep. (1514: Dl. 27801.) Ugy látszik, előbb Pócsfalvai vagy talán pócsfalvai Nagy nevet viselt.

Fogarasi (dézsfalvi) cs. Fogarassy. (1514: Dl. 27801., 1517: Dl. 29961., 1519: Dl. 29977.) István szerepel ez oklevelekben.

Folti cs. Hunyadvármegyéből. – Az Ákos-nemből. – L. a Haranglábi és a Bolyai cs. alatt.

Forró (Forrói, háportoni, szent-györgyi) cs. Forro. – Olykor, pl. 1492-ben Háport(on)i, pl. 1509-ben és 1510-ben (eltorzított alakban) «de Forro» azaz: «Forrói» néven is fölmerül. 1494-ben Tamás «Forray» de Haporton, ugyanakkor Balázs «similiter Forró (!) de Haporton» nevet visel. (Dl. 36517.) Háporton és Forró az erdélyrészi Fejérvármegyében feküdtek; maga a család azonban háromszéki székely. Azonos vagy vérrokon az angyalosi, bölöni vagy nagy-bölöni Forró családdal: (V. ö. 1420: Székely oklt. I. 112., 1441: Dl. 36307., 1460: Dl. 36511., 31150., 1468: Dl. 26412., 1469: Dl. 30467., 1475: Dl. 30894., 28865:, 1478: Dl. 29309., Székely oklt. I. 226., 233., 1492: Dl. 26448., 1494: Dl. 28651., 1507: Dl. 30974., 1509: Dl. 26500., 30520., 1510: Székely oklt. I. 323., I519: Dl. 36402. pag. 125. n. 1., 1522: Dl. 31035.) L. a hosszuaszói vagy boldóczi Csáni és a váras-keszi Lépes cs. alatt.

Forró (szent-trinitási) cs. Forro. – Maros-széki székely cs. – 1493-ban János, Mihály, Péter, Miklós, valamint a János gyermekei György, Kata és Hedvig, csergedi birtokukat apa-nagyfalvai Apafi Lénártnak 200 aranyforintért eladták. (Dl. 36398. pag. 133. n. 1.)

Forrói (Forrai) cs. Az erdélyrészi Fejérvármegyéből. Másként, pl. 1467-ben és 1501-ben forrói Forró. – L. a Szentkirályi és a meggyesfalvi Alard-fi (az 1483. évhez) cs. a. (V. ö. 1445: Dl. 28770., 1406: Dl. 29748., 1462: Dl. 27676., 1464: Dl. 26406., 1467: Dl. 29296., 1469: Dl. 30467., 1493: Dl. 26454., 1503: Dl. 29905., 1501: Dl. 26479.)

Földvári cs. L. a Szentiváni cs. alatt.

Francziás (hosszuaszói) cs. Francias. (1430: Dl. 36407. pag. 110. n. 4.) Kétségkívül a Hosszuaszói család egyik ága.

Gáldi cs. L. a Héderfá(ja)i cs. alatt.

Gáldtöi cs. Az erdélyrészi Fejérvármegyéből. – Bizonyára Küküllővármegyében is birtokos volt. (V. ö. 1425: Dl. 29764. és gr. Teleki cs. oklt. I. 479., 1473: Dl. 30473.)

Gálfalvai cs. Más néven Haranglábi. – L. e családnál.

Gegő (balázstelki) cs. Gegew. (1454: Dl. 29810.)

Geréb (fiádfalvi) cs. Gereb. Udvarhely-széki székely cs. – 1466-ban más nemes és székely családokkal együtt Pipe, Sákod, Felek és Szederjes részeihez tartott jogot. (Dl. 28622. – L. a Nyojtódi cs. a.)

Geréb (filetelkei) cs. Gereb. (1482: Dl. 26921.)

Geréb (pócstelkei, póstelkei) cs. Gerely. (1470: Dl. 29834., 1473: Dl. 27692., 1494: Dl. 36517., 1503: Dl. 29905., 1512: Dl. 29943.) Greb. (1470: Dl. 29834.) 1512-ben Meggyes város a Geréb János itteni birtokait megvásárolta. – L. a Haranglábi (az 1499. évhez), továbbá a balázstelki Sárosi cs. alatt.

Geréb (szőkefalvi, bogáti) cs. Gereb. (1454: Dl. 29810., 1473: Dl. 27693., 1507: Dl. 27792., 1511: Dl. 29940., 1512: Dl. 29943.) 1507-ben bogáti Geréb Mátyás és István (a János fiai, a ki viszont a Simon fia), atyjoknak és ezenkívül a néhai szőkefalvi Geréb Mihálynak (a ki a nevezett Simonnak édes testvére volt) birtokrészeit «Kornetelke» helységben – ki akarják váltani Vizaknai (Ferencz fiától) Miklóstól, továbbá a néhai Vizaknai idősb(!) Miklós leányaitól, Afrától a néhai Altenberger Tamás volt szebeni polgármester özvegyétől; Margittól a temeseli Dési Péter feleségétől, és Katalintól a Vadasi István feleségétől, a kiknél e birtokok zálogban vannak. 1511-ben az említett bogáti Geréb Mátyás követel ugyane helységbeli hasonló birtokrészeket, zálogbavételre, rokonság czímén, az említett Afra asszonytól és fiaitól Ozsváttól és Jánostól, továbbá a szintén említett Vizaknaí Miklóstól és a néhai temesheli Dési Péter (és Vizaknai Margit asszony) leányaitól, Fruzsinától és Zsófiától.

Geréb (veresmarti) cs. L. a meggyesi Dorn cs. alatt.

Geréb (vingárti) cs. A Kacsics-nemből. – János mester 1427-ben igtattatta magát, vétel utján a Péterfalviaktól, Péterfalva (és Pánád) részeibe, de ellentmondásokkal. Ugyanő s vérrokonai és utódai, kir. adomány czímén, 1453. óta a magvaszakadt Nádasdi Mihály birtokaiból Nádast vagy Nádasdot és Szent-Lászlót vagyis Kis-Szent-Lászlót bírták az egész XV. századon keresztül. (L. a Péterfalvi, Bogáti, meggyesfalvi Alárd-fi és Nádasdi és v. ö. a szent-benedeki Marton cs. a. és Bolkács városnál is.)

Gerendi cs. Tordavármegyéből. – L. a dicső-szent-mártoni Sándor cs. alatt.

Geszti cs. Bodrogvármegyéből. – L. a Betleni cs. alatt.

Gógánfalvi cs. L. a gógánfalvi Horvát cs. alatt.

Gőczi cs. Dobokavármegyéből. – L. a Császári cs. alatt.

Gyengyes (Gyöngyes, szőkefalvi, mikefalvi) cs. Genges. (1433: Dl. 27644., -1437: Dl. 27648., 1440: Dl. 27655.) Gywnges. (1441: Dl. 27657.) G(y)erő(-fi, szamosfalvi) cs. Kolozsvármegyéből. – L. a Császári cs. alatt.

Gyégi cs. Az erdélyrészi Fejérvármegyéből. – L. Diódi néven.

Györgrfalvi cs. Másként györgyfalvi Henke. – Kolozsvármegyéből. L. a Gyulakuf(a)i, meggyesfalvi Alárd-fi és Haranglábi (az 1448. évhez) cs. alatt.

Gyulakut(a)i cs. Maros-széki székely család. 1504-ben és 1506-ben Gyvlakwthy, – szent-annai előnévvel. – 1453-ban Péter Filetelkén volt birtokos. 1482-ben (IV. 25.) Mátyás király, hű szolgálataiért, nemes Gyulakuti Balázsnak és általa feleségének, Zsófia asszonynak, fiának, Miklósnak, édes-testvérének, Jánosnak és e János fiainak, Istvánnak, Mihálynak és Miklósnak adományozta, számos torda- és kolozsvármegyei birtokokon kívül, a küküllővármegyei Filetelke és Egrestő részeit, a melyeket nevezettek és őseik már eddig is bírtak. A szabályszerüen megtartott igtatás alkalmával a szomszédosok közt Gyulakuti Lukács is megjelent. 1496-ban (VIII. 10.) Gyulakutai (Balázsnak, a ki 1494-ben már nem élt, 17 éves fia) Miklós, egyéb doboka-, kolozs- és tordavármegyei birtokainak és székelyföldi örökségeinek, valamint Filetelke és Egresd (azaz Egrestő) küküllővármegyei helységekben levő birtokainak felét, a melyeket anyja, Zsófia asszony, az atyjától, Györgyfalvi Páltól férjhezmenetele alkalmával kapott mintegy 1000 forinton idegen kezekből visszaváltott, – nevezett anyjának, életére, 1000 arany-forintért átadta és eladta, azzal az ígérettel, hogy magtalan halála esetére e birtokrészek másik fele is anyjára szálljon, a míg t. i. utóbbit az 1000 arany-forint tekintetében ki nem elégítette. De még ugyanez évi okt. 31-én összes említett részeit, egyebek közt Filetelke és Egrestő kűküllővármegyei helységekben, barmokkal és ingóságokkal együtt, 2000 arany-forintért anyjának és mostani férjének, Polyák Albertnek (a ki egy 1494. évi oklevél szerint Nagymihályi vagy nagy-mihályi Nagy nevet viselt) és fiuknak Gáspárnak, életök tartamára, eladta, azzal az ígérettel, hogy magtalan halála esetére e birtokok teljesen utóbbiakra szálljanak. 1504. végén az említett Zsófia asszony, szent-annai Gyulakuti Balázs özvegye, ekkor a szent-annai Polyák Albert felesége, a néhai györgyfalvai H(enke?) Pál leánya panaszkodik, hogy nemes Gyulakut(a)i Mihály és Miklós az ő filetelkei birtokát elfoglalták. Utóbbiakat szintén Filetelkén idézték pörbe. (1427: Dl. 29756., 1453: Dl. 28398., 1482: Dl. 26921., 1494: Dl. 36398. pag. 196. n. 1., 1496: Székely oklt. I. 284. és Dl. 2694., 1504: Dl. 27785., 1506: Dl. 36811., 1511: Székely oklt. III. 177.) V. ö. Filetelke és Egröstő helységre nézve Ujvár várnál.

Háport(on)i cs. Másként háportoni Forró. – L. e néven.

Haranglábi cs. 1483-ban és 1523-ban «Haranglaby». – Minden valószínűség szerint a Nána-Beszter, Esztergom és Buda környékén lakott, de korán nemességet nyert előkelő várjobbágy-nemzetségből eredt, melynek egyik ága, ugy látszik, Erdélybe szakadván, itt e családot alapította. Az 1360–80-as években a Körösiekkel állanak pörben, különösen Désfalva miatt. Jelesül 1360-ban Haranglábi (más néven: Gálfalvai) Mihály (a Pál fia) és András (a Gedőcz fia) kapja az erdélyi vajdától ítéletileg e helység fele-részét, másik felét pedig Körösi Péter és másik Péter, a Péter fiai. 1366-ban I. Lajos király levele szerint e birtok, mely másként Hagymás nevet is visel, István (bizonyára V.) és Károly királyok kiváltságlevelei alapján illeti meg az említett Haranglábi Mihályt; mindazáltal a két Körösi Péter és testvérök András (comites) e birtok felében, szintén I. Lajos király rendelete szerint, megvédelmezendők. – 1361-ben a nevezett Mihály az idegen kézen levő Csávás és Dányán birtokába kívánja magát igtattatni. – 1367. végén I. Lajos király Csifudi Balázs fiának: Jánosnak özvegyét Anna asszonyt, a Haranglábi Beszter (Biszter, Besztör, Bosztur) fiának Domonkosnak leányát, királyi különös kegyelméből, fi-maradékok nélkül elhalt atyja összes erdélyrészi és másutt bárhol levő, különösen pedig haranglábi birtokában fiusította, «Gálfalv(a)i» Mihály (a Pál fia) e részben való ellentmondását semmisnek nyilvánítván. A következő 1368. elején (III. 26.) azonban Anna asszony és a nevezett Gálfalvi (azaz Haranglábi) Mihály, hogy utódaik a jövőben békében éljenek, oly egyezséget kötöttek, hogy Anna asszony az őt teljes joggal megillető Désfalva és Telök helységek részeit (Pál-fia) Mihály urnak örökre átengedi, viszont utóbbi Harangláb és Gálfalva birtokokat Anna asszonynyal megfelezte. Ez az egyezség azonban, ugy látszik, nem maradt érvényben. 1370. február 17-én ugyanis I. Lajos király a pár évvel ezelőtt adott fiusítást visszavonta, mert kitudódott, hogy Anna asszony nem olyan igen szegény, s vagyonos emberhez ment nőül. Ezért királyi rendelet szerint csupán a leánynegyedet kapta atyja birtokaiból Harangláb, Désfalva, Telök és Gálfalva helységekből; maguk e birtokok az emlegetett Mihálynak és fiainak jutottak. Ezek után ugyanez év közepén Mihály és fiai, Jakab és György, Gálfalva felét Anna asszonynak átengedték, s 1371. közepén Gálfalván megosztozkodtak. 1379-ben Anna asszony gálfalvi részeit Bolyai Tamásnak (mint látni fogjuk, vejének) elzálogosította, 1382-ben pedig Haranglábi Jakab és György (a Mihály fiai) a Kőrösi Péter fiaitól rájuk szállott sárosa részeket ugyanezen Tamás feleségének, Orsolya asszonynak, az emlegetett Csifudi János és Anna asszony leányának adták, viszont az ezen Orsolya asszonytól vásárolt gálfalvi részeiket magtalan haláluk esetére Orsolya asszonynak ígérték. 1389-ben Jakab a Mihály fia ugyane Sáros helységben levő s a «Szecseli» Péter fiai, Márton és György, továbbá a Péter fia Péter kezén levő részekhez tartott jogot. (Ugyanekkor Sárosi Péter is vajdai ember.) Ugyane napon (V. 19.) testvére, György kívánja magát igtattatni az ép említett nemesek (a kik ekkor «Kőrösi» nevet viselnek) désfalvi részeibe. 1390-ben Sárosi Péter az András fia, testvére Jakab, továbbá az emlegetett Haranglábi Jakab és György, tiltakoztak, hogy László erdélyi vajda az ő sárosi és balázstelkei részeiket, birtokához, Szent-Mártonhoz (értsd: Dicső-Szent-Mártonhoz) elfoglalja. 1424-ben a Jakab fiai György (1414-ben és 1430-ban is) és Gál, továbbá Haranglábi Gedőcz és Erzsébet asszony, 1434-ben pedig Gál szerepelnek. 1427-ben a György fia Imre kívánja visszaszerezni Pócsteleke részeit; a beigtatásnak azonban Megyesi bitklós és Péter (comites de Megyes), Margit a Megyesi János leánya s nővérei: Margit (Balázstelki Balázsné), Katalin és Orus (Orvas) ellentmondtak. – 1441-ben (XI. 29.) a Haranglábi Gál fia Zsigmond s Imre fia György emelt óvást, hogy Haranglábi Orsolya és Ilona (utóbbi gyerő-monostori Kemény Istvánné) néhai atyjoknak Haranglábi Jakab fia Györgynek birtokait Harangláb, Gálfalva, Telek, Désfalva, Boziás és Sáros helységekben elfoglalják. Az ez ügyben támadt pörben 1442. január 8-án a fogott bírák nem tudtak ítéletet hozni. Az említett Kemény István, ki feleségét először ősi birtokára, Gyerő-Monostorra vitte, azután pedig (1441.) Haranglábra, a néhai György itteni udvarházába, – 1448. végén (XII. 22.) a maga számára kérte föl az említett néhai Haranglábi György birtokait Harangláb, Gálfalva, Telek, Boziás, Sáros, Désfalva, Széplak és Laczkod helységekben, a mi ellen a néhai György leányai, Veronika (előbb Györgyfalvi lmréné, most mocsi, kétségkívül héderfájai Barlabás Jánosné), Ilona asszony és Orsolya férjezett Lengyel Jánosné, tiltakoztak. 1459. tavaszán Mátyás király (egy elején hiányos oklevél szerint) a Haranglábi-féle birtokok részeit, jelesül Harangláb, Gálfalva, Kis-Sáros, Dézsfalva, Boziás, Kornetelke, Szamostelke(!), Laczkod, Széplak, Balázstelke helységeket, és Harangláb egyéb tartozékait (alább még külön, a megye kitétele nélkül említve Farkastelke és Telek helységek is), a melyeket atyja Hunyadi János (a haranglábi) Jakabfi (Jakabfy) György leányától, Orsolya asszonytól, a néhai Lengyel (Lenghyel) János özvegyétől más birtokokért cserébe kapott illetve pénzen vásárolt, – felében szent-iváni Székely Mihály beszterczei ispánnak, és általa osztályos testvéreinek, Szentiváni (István fiainak) Jánosnak és Ferencznek, másik felében pedig Héderfá(ja)i István szintén beszterczei ispánnak, és általa édes testvéreinek, Imrének, és Péternek adományozta. A beigtatásnak azonban többen (a Bogátiak, ifj. Vizaknai Miklós, Haranglábi György sat.) ellentmondtak; gyerő-monostrai Kemény István pedig a maga, valamint gyermekei, Mihály, István, Márta, Anna és Margit nevében, külön is tiltakozott az ellen. Másfelől azonban ez adományozás ellen 1463, márczius 7-én a király szülője, Szilágyi Erzsébet asszony is óvást emelt, igazságos czímen jogot tartván «Harangláb és tartozékai» birtokához. Egy évvel később, 1464. ápril. 18-án pedig Folti László fiai, Mihály és István, és felesége Márta asszony, valamint utóbbinak nővérei, Anna és Margit, mint a gyerő-monost(o)rai Kemény István leányai, továbbá Vizaknai (bizonyára ifjabb) Miklós fia és ugyane Miklós felesége, Katalin asszony (a Haranglábi Imre leánya) panaszolták be a király előtt szntiváni Székely Mihályt és Héderfá(ja)i Istvánt, hogy az ő Harangláb, Gálfalva, Sáros, Bozzás, Désfalva, Somosteleke, Laczkod, Széplak és Kornélteleke helységekben bírt részeiket ezelőtt 12 évvel (tehát 1452-ben) elfoglalták. Ennek ellenére 1466-ban (X. 25.) Héderfájai Imre Harangláb, Dézsfalva, Sáros, Gálfalva, Boziás, Kornettelke, Erdőalja, Laczkod, Somostelki és Széplak részeibe örökjogon kívánta magát igtattatni. Az igtatás megtörténtéről azonban nincs tudomásom. – 1466-ban Haranglábi György pörösködött a Kizdi Sandrin özvegyével; 1472-bon pedig Haranglábi Zsigmond és György, az ifjabb Vizaknai Miklós özvegye Katalin és gyermekeik Ferencz, Afra, Katalin, Borbála és Margit használták Bozziás, Désfalva és Kis-Sáros részeit, az eczeli Tabiásiakkal és Eczeliekkel szemben. 1483-ban Haranglábi Zsigmond (a ki már 1469. óta szerepel) s gyermekei Elek, Antal, György, Miklós, Krisztina és Katalin tiltják el csulai Váncsa Jánost, feleségét Ilonát, továbbá Katalin asszonyt a Vizaknai Miklós özvegyét és fiát Ferenczet bizonyos, a Kis-Küküllő folyón tervezett malom építésétől. Ugyanekkor Haranglábi Jánost is említik. 1494-ben a Zsigmond leánya Krisztina mint Kerelei vagy Kerelői Jánosné tűnik elénk; szintén a Zsigmond fia Elek teremi Sikesd Jánossal és fiával, Gáspárral egyezkedik Udvarhely részei felett. Ugyanekkor a «már néhai» Zsigmond és teremi Sikesd Klára gyermekei: Elek, Antal, György, Miklós, Krisztina, Kata, Ilona, Fruzsina, bizonyos küküllő-, fejér- és kolozsvármegyei birtokaik tekintetében örökösödési szerződésre lépvén a esesztvei Barrabásiakkial és az említett teremi Sikesd-ekkel, ez alkalommal Héderfája (a Barrabásiaké), Teremi (a Sikesd-oké), és Harangláb (a Haranglábiaké) helységeket említik, mint a szerződő felek küküllőmegyei birtokait. Ugy látszik, az ezen testvérré fogadásra vonatkozó szerződést erősítette meg 1493-ben (VI. 11.) II. Ulászló király, a szerződő feleket egymás birtokaiban kölcsönösen részeltetvén. 1499-ben Elek és Antal az őket örökjogon illető Pócstelke részeihez tartottak jogot, az itt lakó Geréb Jánossal szemben. Ugyanez év közepe táján (s később is) Bolyai (néhai Tamás fia) Gáspár (a kinek anyja, mínt tudjuk, a Haranglábi Beszter fia Domokos leányának Annának leánya Orsolya volt) Harangláb; tálfalva, Sáros és Telek helységeiben keresi részeit, a melyeket szerinte Haranglábi Elek és Antal, a néhai. Zsigmond fiai,, gyerő-monostori Ketnény István illetve ennek fia Mátyás, Váncsa János özvegye, Ilona (a néhai Haranglábi György leánya), Vizaknai Ferencz, Folti Lászlóné (a néhai «Kemény Vitéz» leánya) és Margit asszony az Ősi Zsigmond felesége jogtalanul tartanak elfoglalva. Az így támadt pörben 1597-ben Haranglábi Elek (a ki a Pál fia Mihály fia Jakab fia Gál fiának Zsigmondnak fia) egy, vatószínüleg 1382 évi okiratra hivatkozott, mely szerint Bolyai Tamásnál Orsolya asszony a Csifudi János leánya, bizonyos gálfalvi őt anyai jogon illető részeit Haranglábi Jakabnak és Györgynek eladta. Ennek daczára az erdélyi vajda a pörös részeket 1508-ban, majd 1514-ben ujra odaítélte Bolyai Gáspárnak. – 1500. végén az emlegetett Elek Boziás részeihez tart jogot, Váncsa János özvegyével, Ilona ssszonynyal és Vizaknai Miklós özvegyével, Katalin asszonynyal szemben. 1503-ban ugyanaz az Elek és édes-testvérei, Antal, György és Miklós kapják II. Ulászló királytól, hű szolgálataikért Harangláb, Désfalva, Sáros, Gálfalva, Boziás és Laczkod részeit, mint ősi birtokaikat, a melyekre vonatkozó okirataik idő folytán elvesztek. Midőn ugyanez az Elek 1507-ben magát Boziás birtokába beigtattatni kívánta, a beigtatásnak a Vizaknai Ferencz özvegye, Dorottya asszony s gyermekei, Miklós és Klára, továbbá Margit asszony temeshelyi Dési Péterné, Afra az Altenberger Tamás özvegye, és Ilona a csulai Vánesa János özvegye, ellentmondott. 1507-ben Elek, Miklós és György Odvarhelyen is birtokosok voltak. 1517-ben (egy csonka oklevél szerint) Haranglábi … György a haranglábi Jakabfi (Jacabffy) Mihály fia Imrének fia György birtokaihoz tartott jogot Harangláb, Szent-Jakabfölde más néven Gálfalva, Királypataka, Hagymás és Laczkod helységekben. (1331: gr. Teleki cs. oklt. I. 44., 1350., 1358–1505: Dl. 36385., 1360: Dl. 29690., 1361: Dl. 29693., 1366–1372: Dl. 5995., 1367: Dl. 29701., 30698., 1368: Dl. 29704., 29702., 1369: Dl. 29703., 1370: Dl. 29706., 29707., 29708., 29709., 1371: Dl. 29710., 1382: Dl. 29722., 27626., 1389: Dl. 89730. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. II. 635., Dl. 29731., 1390: Dl. 29733., 29734., 29787., 1394: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 77., 1395: Dl. 30750., 1411: Dl. 29755., 1414: Dl. 10219., 1424: Dl. 30159., 1427: Dl. 28196., 1430: Dl. 36407. pag. 110. n. 5., 1434: Dl. 29776., 1440: Dl. 36390. pag. 28. n. 2., n. 3., n. 4., 1441: Dl. 36390. pag. 87. n. 1., pag. 88. n. 2., pag. 86. n. 2., 1442: Dl. 36390. pag. 97. n. 2., 1448: Dl. 36391. pag. 46. n. 1., pag. 63. n. 3., 1459: Dl. 36392. pag. 55. n. 1., 32319., 1463: Dl. 37642., 1464: Dl. 29828., 1466: Dl. 29827., 16322., 1467: Bécsi állami levéltár, 1469: Dl. 29832., 1472: Dl. 29835., 1474: Dl. 27695., 1477: Dl. 26425., 1479: Dl. 27712., 1481: Dl. 28427., 1483: Dl. 36395. pag. 80. n. 1. és 36868., 1494: Dl. 29880., 36398. pag. 191. n. 1., 1494: Dl. 36398, pag. 193. n. l., 27747., 1495: Dl. 30937., 27756., 1496: gr. Teleki cs. oklt. II. 214., Dl. 36398. pag. 268. n. 2., 1499: Dl. 27769., 27770., 29892., 1500: Dl. 30501., 29064., 27772., 1500., 1501: Dl. 29894., 1501: Dl. 29899., 1503: Dl. 29903., 1506: Dl. 29916., 1507: Dl. 27790., 29919., 27626., 1511: Dl. 27796., 1511–1526. körül: Dl. 36344., 1514: Dl. 29912., 1517: Dl. 29961., 30278., 1519: Dl. 29977., 1522: Dl. 36400. pag. 64. n. 1. és pag. 65. n. 1., 1523: Dl. 36400. pag. 235. n. 1.) L. a teremi Sikesd, dicső-szent-mártoni Sándor, Szentpáli, meggyesi Dorn cs. és Dicső-Szent-Márton város a. – V. ö. Karácsonyi János. Magyar nemzetségek. III. 183–185.

Haraszti (csályai) cs. Pestvármegyéból. Az aradvármegyei Csálya helység értendö. – L. a gnti Ország cs. alatt.

Haró (szőkefalvi) cs. Haro. (1441: Dl. 27657., 143: Dl. 29874.)

Héderfá(ja)i (Héderffi, Hedrehfájai sat.) cs. 1494-ben egy ízben Hédrfái Hederfay. – Eleinte, sőt olykor később is, az e családdal egy tőből eredő és vele osztályos héderfá(ja)i Lőkös vagy Lőkös-fi család is (l. külön) e nevet viselte. – 1459. tavaszán szent-iváni Székely Mihálylyal és osztályos testvéreivel együtt a Haranglábi-féle birtokok némely részeit kapták Mátyás királytól (L. e családnál.) 1464-ben (IX. 15.) Héderfá(ja)i Imre a saját s Héderfá(ja)i István és fia Józsiás és Héderfá(ja)i Péter nevében tiltakozott, hogy Macai (Csesztvei) Miske fiai, a két István és Simon, továbbá Szengyeli Domonkos és Gáldi László Mikefalva, Kápolna, Somostelke és Csörged részeibe, melyek a nevezett Héderfájaikat ősi jogon illetik, magukat jogtalanul beigtattatták. Ugyane napon a két Miske-fia István Héderfájai Istvánt és Imrét e birtokok részeinek használásától. Dellői Bertalan özvegyét pedig azoknak elidegenítésétől eltiltotta. 1467-ben (III. 24.) Mátyás király a kir. curiában elmarasztalt Héderfá(ja)i Imre és felesége, Dorottya asszonybirtokait is Szentgyörgyi János erdélyrészi vajdának adományozta; ez adományozás foganatjáról azonban semmit sem tudunk. 1478. nyarán Karácsonyfalvai Péter fiai Mihály és Tamás, héderfájai Lőkes Imrét és Héderfájai Antalt a küküllővármegyei Héderfája, Kápolna, Mikefalva, Cserged, Puszta-Szent Miklós és Kerelő részeinek bitorlásától eltiltották. (Puszta-Szent-Miklós alatt azonban kétségkívül a Héderfájai család birtokában is előforduló tordavármegyei Szent-Miklós vagy Puszta-Szent-Miklós értendő, mely a mai torda-aranyosmegyei Kerelősóspatak vidékén feküdt.) Ugy látszik, nagyjából e helységek tekinthetők a héderfái Lőkös és Héderfái család ősi birtokaiul. 1485-ben (szept. 2.) ugyanis, mikor Héderfá(ja)i Mihály (a néhai István fia) harinnai Farkas Tamással és Miklóssal magtalan haláluk esetére kölcsönös örökösödési szerződésre léptek, Héderfái Mihály Héderfája, Kápolna, Mikefalva, Kezelő, Cserged és Somostelke részeit sorolta fel e vármegyéből saját birtokaiul. Kétségkívül e szerződés alapján adományozta aztán 1494-ben (X. 18.) II. Ulászló király h. Farkas Tamásnak és fiának Ferencznek a néhai Héderfái Mihály birtokait Héderfája, Mikefalva, továbbá Kápolna, Cserged és Somostelek helységekben, mely adomány alapján a szabályszerű beigtatás 1495. tavaszán csakugyan meg is történt. De már előbb, 1494. május 25-én tiltakozott héderfái Farkas Miklós, hogy az ő Héderfája, Kápolna, Somostelke, Mikefalva és Cserged helységekbeli részbirtokait csesztvei Barlabási (Barrabási) János és Lénárt nemrégiben hatalmasul elfoglalta. Azonban 1495. márczius hó 10-én héderfái Farkas Tamás és gyermekei, Ferencz, Anna, Katalin, Margit, továbbá héderfái Farkas Miklós fia János, az ép említett helységekben bírt részeiket a két Barrabásinak mégis zálogba vetették, majd junius 10-én 2700 arany-forintért el is adták. E birtok-átruházást 1496-ban (IV. 30.) II. Ulászló király is jóváhagyta s 1505-ben (I. 30.) héderfdái Farkas (néhai) Miklós fia János külön oklevélben is megerősítette. 1511-ben mégis e néhai Miklós leánya, Ilona Bogáti Istvánné és a héderfái Farkas Tamás leányai, Anna losonczi Bánfi Lászlóné és Margit bikoli Bikli Jánosné, a héderfái Barlabásiakkal szemben ez öt helység részeihez jogot tartottak. (1369: Dl. 29694., 1370: Dl. 29705., 1407: Dl. 30411., 1414: Dl. 29758 , 1421: Dl. 27637., 1429: Dl. 29771., 1435: 27642., 12728., 1459: Dl. 36398. pag. 43. n. 2., 27033., 36392. pag. 44. n. 1., 32319., 36392. pag. 55. n. 1., 1463: Dl. 37642., 1464: Dl. 37167., 29823., 27680., 29825., 1466: Dl. 29887., 1467: Dl. 165í1., 1468: Dl. 36393. pag. 51. n. 1., 1469: Dl. 36394. pag. 3. n. 2., 1473: Dl. 30323., 1478: Dl. 36406. pag. 69. n. 1., 1485: Dl. 36397. pag. 11. n. 1., 1494: Dl. 29879., 27749., 1494–95: Dl. 28655., 1495: Dl. 36398. pag. 221. n. 1., 27754., 27755., 1503: Dl. 36399. pag. 55. n. 1., pag. 65. n. 1., 1511: Dl. 28680.) – L. a Szentpáli s teremi Sikesd cs. alatt.

Héjasfalvi cs. L. a kis-kendi Balád-fi cs. alatt.

Henke (györgyfalvai) cs. Másként Györgyfalvi. – L. e néven. (Kolozsvármegyéből.)

Herbart (balázsfalvi, szászpataki) cs. Herbarth. (1447: Dl. 29791., 1456: losonczi Bánffy cs. llt. 57. 68., 1462: Dl. 30450., 1482: Dl. 29318., 1479: Dl. 27713.) A fejérvármegyei Szászpatak helység értendő. – Előbb Balázsfalvi. – L. e családnál, továbbá a Bagdi cs. alatt.

Herczeg (Hercsek) cs. A Bogáti-család egyik ága 1391-ben. – L. Bolkács városnál.

Herepei cs. A Küküllővármegye határszélén fekvő fejérvármegyei Herepe helységből. Kétségkívül Küküllővármegyében is birtokos volt. (V. ö. 1408: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 456., 1462: Dl. 27676.) L. a losonczi Dezsőfi cs. alatt.

Hét szász szék. Bun (Bonn) és Hétur helységek részeit kapta Mátyás királytól, a hűtlen losonczi Dezsőfiek után. (L. a Nádasdi cs. alatt.)

Hidegkuti cs. 1432-ben a György fiait, Mihályt és Tamást kir. uj-adomány czímén az ekkor Küküllővármegyéhez számított (ma Kiskükűllóvármegye határához közel, Udvarhelymegyében fekvő) Hidegkut és Andrásfalva helységek birtokába igtatták. (Dl. 29775.)

Hongor (nádasdi) cs. Hunyadvármegyéból. – L. Ongor néven.

Horvát (gógánfalvi) cs. Horwath. (1497: Dl. 27765.) 1497-ben a néhai János fia, Pál (pap) és Gógánfalvi Pálné Kebelei Orsolya asszony (a Kebelei Mátyás és a nevezett Horvát János leányának, Annának leánya) panaszolja, hogy az emlegetett János halálával az ő gógánfalvi birtoka rájok volt szállandó, de azokat nevezett Kebelei Mátyás, a ki egy ideig mint gondnok kezelte, hatalmasul elfoglalva tartja.

Horvát (szapolyai, szebeni, mikeszászai vagy mikeházai, adámosi) cs. Horwath. (1474: Dl. 29838., 1476: Dl. 27700.. 36406. pag. 65. n. 1., Dl. 36403. pag. 126. n. 2., 1477: Dl. 27704., 1478: Dl. 27707., 1480: Dl. 27715., 27716., 27717., 1485–1487: br. Radák cs. llt., 1486: Dl. 29861., továbbá Dl. 37196., 1493: Dl. 30484., 1495: Dl. 30937., 1496: Dl. 36398. pag. 260. n. 1., 1497: Dl. 29888., 1499: Dl. 29341., 1500. körül: Dl. 29750., 1502: Dl. 21118., 1503: Dl. 29905., 1505: Dl. 27787., 27399., 1510: Dl. 29931., 1510. körül: Dl. 29750., 1511: gr. Forgách cs. llt., 1516: Dl. 28689.) Horvath. (1477: Dl. 36406. pag. 63. n. 2., pag. 64. n. 2., 1492: Dl. 36398. pag. 77. n. 1., 1523: Dl. 36400. pag. 235. n. 1.) 1474-ben Mátyás király jóváhagyását adta ahhoz a birtok-átruházáshoz, a mely szerint néhai monoszlai Csupar Miklós Szépmező és Oláhmező helységekben levő részeit szapolyai Horvát Pálnak admányozta. Ugyanez a Pál 1476-ban Hosszuaszón és Hosszupatakon s Csányiaktól, – 1477-ben, majd 1478-ban Mikeszásza, Lodomán és Tótfalu helységekben, – 1480-ban ezenkívül Bikkes és Keszler helységekben is, a guti Országoktól szerzett zálogos részeket, 1485-ben és 1486-ban pedig utőbbiaktól Míkeszásza részeit adomány, illetve vétel utján örökre is megszerezte. E birtokszerzések alkalmával nejét, Brigitta asszonyt a fiait, Gáspárt, Mihályt, Pált, Jánost, Ambrust és (1499.) másik Pált is megemlítik. (L. különben a gúti Ország családnál bővebben.) (Bizonyára ez a Gáspár szerepel később, 1495. óta, adámosi Horvát Gáspár néven.) 1492-ben ugyanez a Pál Renczer (Remzer?) Márton fiával Pállal és Szász János fiával Ferenczczel – mindkettő Szász-Sebes városból – együtt az ilyei Dienesi András fiának Dénesnek szász-szépmezei birtokát vásárolta meg; 1496-ban pedig az említett Pál a vajda-szent-iváni Székely (néhai Mihály fia) János birtokait Szász-Szépmező és Oláh-Szépmező helységekben. – L. a kis-kendi Balád-fi, balázstelki Sárosi, eperjesi, irögdi vagy adámosi Patócsi, losonczi Dezsőfi (az 1491. évhez) Csáni, Mu(z)snai, Vízaknai cs. alatt. V. ö. ugyane cs. alatt, Kolozsvármegyében.)

Hosszuaszói (Hosszuaszai, besenyei) cs. Különösen a Szentpáliakkal volt rokonságban. (L. ott.) – 1499-ben Gergely s fiai, Lázár és Ferencz Hosszupatak helységben is birtokosok. 1503-ban Boldizsár, Ferencz és Márton Katalin asszonynak a Hosszuaszai néhai Bálint leányának (czegei Vas Balázsnénak), leánynegyed czímén Hosszuaszó helységben részeket adott. (1397: Dl. 8196. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 170., 1416: Dl. 80773., 1426: Dl. 29765., 1430: Dl. 36407. pag. 110. n. 4., 1434: Dl. 29776., 1435: Dl. 29780., 1447: Dl. 27661., 29793., 1448: Dl. 14196., 1459: Dl. 28444., 1462: Dl. 27676., 1464: Dl. 27678., 1467: Bécsi állami levéltár, 1473: Dl. 30473., 36393. pag. 181. n. 2. és n. 3., 1474: Dl. 29838., 1478: Dl. 27707., 27708., 28818., 1479: Dl. 27712., 1479: Dl. 29846., 1480: Dl. 27716., 27717., 1452: Dl. 26921., 1486: Dl. 29861., 1493: Dl. 26451., 36398. pag. 132. n. 1., 27745., 30484., 1494: Dl. 36517., 1495: Dl. 36398. pag. 228. n. 1., 1497: Dl. 20603., 1499: Dl. 27768., 29892., 1500: Dl. 30335., 1501: Dl. 29899., 30246., 1504: Dl. 27782., 27785., 1505: Dl. 27787., 1511: Dl. 27797., 27798., 1516: Dl. 28689., 1519: Dl. 27807.) L. a Kerellői és hosszuaszói Csányi cs. alatt.

Hosszuteleki cs. Fejérvármegyéből. – Bénye helységben birtokos. (1476: Dl. 27700., 31153., 27701., 1477: Dl. 27704., 1478: Dl. 27708., 1493: Dl. 26453., 1497: Dl. 30236., 1501: Dl. 27775., 1514: Dl. 30269.) – L. a kis-kendi Balád-fi, buzás-bocsárdí Biró és sálfalvi Sál-fi cs. alatt.

Hunyadi cs. L. a Haranglábi, Diódi, meggyesfalvi Alárd és váras-keszi Lépes cs. alatt. V. ö. Bolkács városnál is.

Iklódi István. L. a Nyojtódi cs. alatt.

Illrei cs. Azaz illyei Dénes-fi vagy Dienes(s)i. – L. e néven és a Töreki cs. alatt.

Indali cs. Tordavármegyéből. – L. a Vizaknai (az 1495–6. évhez) cs. alatt.

Istenmezejei cs. L. a dicső-szent-mártoni Sándor cs. alatt.

István moldvai vajda. Küküllővárát (l. ott) bírta örök-adományul Mátyás, majd II. Ulászló királytól.

Istvánházai cs. L. a balázstelki Sárosi cs. alatt.

Ivánka (ősi) cs. Dobokavármegyéből. – L. a Bogáti cs. alatt.

Izsóp (adámosi) cs. Isop. (1509: Dl. 36399. pag. 311. n. 1.) – L. az adámosi Porkoláb cs. alatt.

Jakab-fi (haranglábi) cs. A Haranglábi cs. egyik ága. – L. ott az 1459. és 1517. évhez.

János kerecseti majd tordai pap. L. a Szengyeli cs. alatt. – V. ö. Tordavármegyében.

Járai cs. Tordavármegyéből. – L. a Toroszkai cs. alatt.

Judex (pettendi vagy petlendi) cs. Judex. (1438: Dl. 29785., 1461: Dl. 27674.) – L. a szancsali Sulyok cs. alatt.

Kabos (gyerő-monostori) cs. Kolozsvármegyéből. – L. a guti Ország és erdő-szent-györgyi Meggyes cs. alatt.

Kápolnai cs. L. a Mikefalvi (Mike-fi) cs. alatt.

Karácsonfalv(a)i cs. A mai maros-tordavármegyei Nyárádkarácsonfalva értendő. – Egy ízben (1465–1473.) Csókafalvi néven említik. (Dl. 27694. A Nyárádkarácsonfalvától d. fekvő mai maros-tordamegyei Csóka helység értendő.) – 1477-ben Karácsonfalvi Mihály, 1478-ban a Péter fiai, Mihály és Tamás, szerepelnek. 1504-ben karácsonfalvai Mihályfi (Myhalfy) Tamás és fiai Elek, György, András és Péter lépnek egyezségre kórógy-szent-mártoni Simonfi Mihálylyal és gyermekeivel, Istvánnal, Juliannával és Mártával, bizonyos Kórógy-Szent-Márton határában, a Küküllőn ujra építendő malom ügyében. Ugy látszik tehát, a Karácsonfalvi és Mihályfi család ugyanegy. (1444: Dl. 13758., 1462: Dl. 29822., 1466: Dl. 29827., 1473: Dl. 27694., 1477: Dl. 27706., 1478: Dl. 36406. pag. 69. n. 1.) – L. a Héderfá(ja)i, Bordi és széplaki László-fi cs. alatt.

Kár (szőkefalvi) cs. Kaar. (1500: Dl. 29064., 27772., 1511: Dl. 29940., 1514: Dl. 27801., 1520: Dl. 29977.)

Kasuhi (Kasói) cs. Zemplénvármegyéből. L. a Szentpáli cs. alatt.

Katalin, Ujlaki Lőrincz herczeg neje. Küküllővárhoz (l. ott) tartott jogot időnkint, zálog czímen.

Katana (szőkefalvi) cs. Kathana. (1414: Dl. 10219.) Másként kétségkívül Szőkefalvi.

Kebelei cs. Kebeley. – L. a gógánfalvi Horvát cs. alatt.

Kecseti cs. Dobokavármegyéből. – 1499-ben(?) Péter és leánya Dorottya némely torda- és belső-szolnokvármegyei, valamint Széplak és Besenyő küküllővármegyei birtokrészeiket özv. Szentmihályi Györgyné Erzsébet asszonynak és leányának Katalinnak némely udvarhely-széki birtokokért cserébe adták; 1500. végén (XI. 8.) pedig, ugy látszik, ugyanez a Kecseti Péter (ekkor székely-kecseti előnévvel) ugyanazokat a birtokokat héderfá(ja)i Barrabási Jánosnak és Lénártnak adta el. (1486: Dl. 36397. pag. 60. n. 2., 1499: Dl. 36403. pag. 260. n. 1., 1500: Dl. 36405. pag. 100. n. 1.) L. a Szentiváni és Bordi cs. alatt.

Kemény (gyerő-monostori) cs. Kolozsvármegyéből. – L. a Haranglábi és Bolyai cs. alatt.

Kendi cs. A Szalók-nemzetségből. (Karácsonyi János. Magyar Nemzetségek. III. 52–54. l.) L. Balád-fi (kendhidai, kis-kendi sat.) néven. V. ö. 1478: Dl. 28318.

Kendhidai cs. L. Balád-fi (kendhidai, kis-kendi sat.) néven.

Kerel(l)öi (Kerellei, Kerelei, Kerlei, Körölői, Körelöi) cs. 1493-ban, 1494-ben, 1516-ban Kereley, 1499-ben Kerelei, 1517-ben Kerley alakban fordul elő. – 1429-ben a Gál fia Péter igtattatja vissza magát idegen kézen levő kerelői részeibe. 1468-ban a néhai Pál fiai Pál, Péter, János és Gál tiltakoznak másokkal együtt kerelői és vidrádszegi birtokaik elfoglalása ellen. (L. a teremi Sikesd cs. alatt.) 1473-ban (szept. 19.) a néhai Pál fiai Pál, János és Gál Mátyás királytól, hű szolgálataikért, uj adományul kapják némely (kolozs- és) tordavármegyei, s Kerölő és Kis-Szőllős küküllővármegyei birtokaikat. 1492-ben János tiltakozik, hogy nádasdi Ongor (Vajda-fi) János és Miklós az ő dányáni részeit elfoglalja. 1500. végén a néhai kis-kendi Balád-fi György gyermekei Mihály, László és Potencziána (Hosszuaszói Gergelyné) keresik a néhai anyjok, Kerel(l)ői Pál leánya Katalin asszony után őket megillető részeket, említett nagyatyjok, Kerel(l)ői Pál torda- és kolozsvármegyei s Kerel(1)ő, Dányán és Kis-Szőllős küküllővármegyei birtokaiból, a melyeknek rájok s az emlegetett Pál fiának a néhai Pálnak fiaira, Lászlóra és Péterre, továbbá Jánosra a néhai János fiára (a ki szintén az emlegetett Pál fia volt) kellett volna szállaniok, de a melyekből utóbb említett Kerel(l)őiek nékik semmit sem akarnak adni. Ugyanekkor (valamint 1516-ban) utóbbiaknak Szent-Pálon is vannak jobbágyaik. 1501. végén az említett kis-kendi Balád-fi Mihály és Potencziána ugyanezeket a részeket keresik a Kerelőieken. Ekkor azonban utóbbiak közül csupán a (Kerelői) Pál fiának a néhai Pálnak a fiát Ferenczet (!) nevezik meg. (1370: Dl. 5995., 1385: Dl. 30733., 1393: Dl. 30746., 1429: Dl. 29771., 1443: Dl. 29787., 1448: gr. Teleki cs. oklt. II. 37., 1450. körül: Dl. 28254., 1453: Dl. 28398., 1466: Dl. 36393. pag. 4. n. 4., 1468: Dl. 27689., 36393. pag. 51. n. 1., 1473: Dl. 30473., 28860., 30323., 1478: Dl. 27709., 1479: Dl. 29845., 29846., 1480: Dl. 27719., 27720., 1482: Dl. 28427., 1483: Dl. 36395. pag. 47. n. 2., 1492: Dl. 26812., 36398. pag. 73. n. 2., 1493: 27221., Dl. 30932., 1494: Dl. 29880., 26460., 1496: Dl. 28658., 1499: Dl. 27093., 1500: Dl. 30335., 1501: Dl. 30246., 1516: Dl. 28689., 1517: Dl. 29261.) – L. a Haranglábi, kis-kendi Balád-fi, Madarasi, Szentpáli, Szentiváni és meggyesfalvi Alárd-fi cs. alatt.

Keszi (Keszi-i) cs. A nógrádvármegyei Keszi azaz Karancskeszi helység értendő. – Másként ternóczi vagy keszi Székely cs. L. a dicső-szentmártoni Sándor cs. alatt.

Kevendi cs. Aranyos-széki székely cs. – Másként, ugy látszik Várfalvi vagy kevendi, várfalvi Székely. – L. a Toroszkai és a Várfalvi cs. alatt is.

Király. L. Küküllővár és Ujvár váraknál.

Kis (bottyini) cs. L. a Toroszkai cs. alatt.

Kis (dézsfalvai) cs. Kys. (1514: Dl. 87730.) – L. a dézsfalvi Eczeli cs. alatt.

Kis (pócsfalvai) cs. Kis, Parvus. (1492: Dl. 36398. pag. 107. n. 1.) Parvus. (1492: Dl. 36398. pag. 108. n. 1.) Kys. (1514: Dl. 27801.) – L. a pócsfalvai Nagy cs. alatt.

Kis (szancsali) cs. Paruus. (1454: Dl. 29810.)

Kis (szengyeli) cs. Tordavármegyéből. – Parvus. (1443: Dl. 29787.)

Kis (szőkefalvi) cs, Kys. (1382: Dl. 27626., 1603: Dl. 29905., 1504: Dl. 27784., 1507: Dl. 28558., 1511: Dl. 29944., 1514: Dl. 27801., 1520: Dl. 29977.) Paruus. (1454: Dl. 29810., 1507: Dl. 30975.) Parws. (1478: Dl. 27710.) Parvus. (1507: Dl. 30513.)

Kisfaludi cs. 1435-ben Barnabás és fiai Lukács és Balázs a velök vérrokon Bordi Miklós fiának Lőrincznek és utódainak négy elhagyott jobbágytelket adtak Kisfalud helységben, azzal a kikötéssel, hogy ha utóbbi magtalanul halna el, e részek az említett Kisfaludiakra, visszaszálljanak. 1478-ban (I. 21.) Balázs, s még ugyanez évben (X. 21.) Bálint, gyulusi birtokát Madarasi Jánosnak, – 1484-ben (VII. 8.) a Balázs özvegye Erzsébet s gyermekeik Ilona (Porkoláb Istvánné), Elek és Ferenez, bordi részeiket Altemberger Tamás szebeni polgármesternek vetették zálogba. Ugyanez évben (X. 23.) ugyancsak Bálint két elhagyott kisfaludi jobbágytelkét nemes Csapói Biró Benedeknek 32 arany-forintért, – 1488-ban (IX. 11.) a maga, valamint fia György, leányai, Erzsébet és Katalin, nővére Orsolya (Kisfaludi Miklósné) továbbá a néhai Kisfaludi Balázs fiai, Ferencz és Elek s a Bordi János nevében is, Kisfalud helységben levő nemesi udvarházát és curiáját, a mellette levő elhagyott telekkel s egy Gyulus helység határában levő Ökres nevű erdő részeivel együtt – (bizonyára «abosfalvi» vagy «pósfalvi») Rákosi Gáspárnak, Boldizsárnak és édes testvérüknek Mártának 25 arany-forintért, – végül 1491-ben (ekkor mint a néhai Lukács fia) s felesége Ilona és gyermekeik György, Erzsébet és Katalin, Gyulos helység határában levő némely földeiket, a Halagos, Torkos nevű és egy harmadik erdőjöket és az itteni halastavok felét, almakereki Apafi Lénártnak 200 arany-forintért eladták. (1413: Dl. 30763., 29758., 1428: Dl. 29770., 1435: Dl. 27645., 1443: Dl. 29787., 1461: Dl. 27674.. 1462: Dl. 29822., 1466: Dl. 29827., 1473: Dl. 30473., 1478: Dl. 36403. pag. 148. n. 3., pag. 150. n. 2., 1484: Dl. 36395. pag. 104. n. 1., 27724., 1488: Dl. 27729., 1489–1494: Dl. 27731., 1491: Dl. 27736., 1493: Dl. 26453., 1501: Dl. 27773., 1507: Dl. 27790., 1511: Dl. 27798.) L. a kisfaludi Tárnok, Szentpáli és Bordi cs. alatt.

Kiskendi cs. L. Balád-fi (kendhidai, kis-kendi sat.) néven.

Kisszőllősi cs. L. a Bakócz (töreki, ivedecsi) és Bicsak (bodoni, kisfalvi, szőllősi sat.) cs. alatt.

Kizdi (Kizdi-i, Sándor-fia vagy Sandrin-fia, szent-mártoni, dicső-szent-mártoni) cs. L. Sándor (kizdi, dicső-szent-mártoni) néven.

Kodori cs. L. a Bordi cs. alatt.

Kóka (földvári, szent-iváni, vajda-szent-iváni) cs. L. a Szentiváni cs. a., Küküllő- és Tordavármegyében.

Kolonity (Kolunity, Kolonityi) Miklós. L. a szent-imrei Sztrigyi cs. alatt. (V. ö. Hunyadvármegyében.)

Kolozsmonostori benczés apátság. A XIII. század második felétől (1263.) kezdve, a XV. és XVI. században is, állandóan jogot tartott a két Teremi, s 1435-ben ezenkívül Nyárádtő-Bua birtokához, de ugy látszik, minden eredmény nélkül. (L. a teremi Sikésd cs. alatt. – V. ö. 1263. 1296: Dl. 37213. 1580. évi hiteles másolat, 1348: Tört. Tár. 1896. 502. l., 1364: U. o. 721. L, 1395: U. o. 729. l., 1401: U. o. 730. l., 1411: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 513. és Tört. Tár. 1896. 733. l., 1427: U. o. 1897. 342., 343. l., 1430: U. o. 346. l., 1434: U. o. 347. l., 1435: Dl. 28599., 1436: Tört. Tár. 1897., 348. 349. l., 1441: U. o. 351. l.)

Kolozsvári (mikeszászai) cs. 1416-ban «Koloswari». (gr. Teleki cs. oklt. I. 415.) 1426-ban Zsigmond király a Tamás leányait, Dorottyát és Margitot, atyjok érdemeiért és hü szolgálataiért, Mikeszásza helységben és minden más, különösen aradvármegyei birtokaikban fiúsította. (Dl. 29765.)

Komjátszegi (bőnpei, bényei) cs. Tordavármegyéből. – A XV. század második felében és később, leginkább következő alakokban fordul elő Komyathzegy. Komyathzeghy. (1474: Dl. 29838., 1476: Dl. 27700., 31153., 27701., 27705., 1477: Dl. 27704., 1501: Dl. 29899., 1510: Dl. 29931., 1514: Dl. 30269., 1516: Dl. 22733., 1519: Dl. 27807.) Comyathzegy. (1479: Dl. 27711.) 1476-ben dengelegi Pongrácz János (bizonyára mint szomszéd) Komjátszegi Istvánt bőnyei birtokának s a Küküllő folyón levő malmának elidegenítésétől, eczeli Tabiási György fiát Lászlót pedig azok megvételétől eltiltotta. (1395: Dl. 30750., 1416: Dl. 30773., 1438: Dl. 29785., 1475: Dl. 36406. pag. 53. n. 1., 1494: Dl. 27747. és 29883., 1499: Dl. 29892., 1519: Dl. 31019.) L. az eczeli Tabiási és hosszuaszói Csányi cs. alatt.

Kónya (kórógyi) cs. Konya. (1503: Dl. 27777., 27778.)

Kórógyi (Kóródi) cs. (1369: Dl. 29694., 1384: Dl. 30730., 1385: Dl. 30733., 30734., 1392: Dl. 29741:, 1412: Dl. 27634., 28591., 1420: Dl. 29762., 1427: Dl. 29766., 30785., 1430: Dl. 36407. pag. 110. n. 5., 1452: Dl. 29775., 1433: Dl. 27640., 1435: Dl. 29642., 1436: Dl. 29781., 1446: Dl. 27659., 1448: Dl. 29796., 1460: Dl. 28253., 1459: Dl. 32319., 1462: Dl. 29822., 1473: Dl. 30323., 1479: Dl. 29847:, 1482: Dl. 26921., 1494: Dl. 27749., 1503: Dl. 27786., 1509: Dl. 27795., 1514: Dl. 27801.) – L. a Kórógyszentmártoni és a mocsi Miske-fi cs. alatt.

Kórógyszentmártoni cs. Más néven Szentmártoni. (1369: Dl. 29694., 1374: Dl. 30713., 1412: Dl. 27634., 28591., 1420: Dl. 29762., 1427: Dl. 29766., 1430: Dl. 36407. pag. 110. n. 5., 1434: Dl. 29777., 1444: Dl. 13758., 1462: Dl. 29822.) E család Kórógyon (Kóródon) is birtokos volt s ehhez képest olykor, ugy látszik, Kórógyi (Kóródi) nevet is viselt. (A Kórógyi családnál dőlt betűvel szedettem azokat az okleveleket, a melyekben valószínűleg erről a Kórógyszentmártoni vagyis Kórógyi családról van szó.) 1427. elején Scolastica a Szentbenedeki (Péter fia) Mihály felesége, és Agata a Vajai (Péter fia) László felesége, a Szentmártoni (Márk fia) László leányai, idegen kezén levő szent-mártoni és kórágyi örökbirtokaikat visszaszerezni akarják.

Köröl(l)öi (Körelői) cs. Azaz Kerel(l)ői. – L. e néven.

Kőrösi cs. 1360: Dl. 29690., 1370: Dl. 5995., 29708., 1382: Dl. 29722., 1389: Dl. 29730., 1426: Dl. 30164., 1448: Dl. 29796., 1472: Dl. 29835., 1473: Dl. 27892. – L. a Haranglábi és eczeli Tabiási cs. alatt.

Korvin lánoa. L. a Szentpáli cs. alatt.

Középfalvi cs. L. a Mikefalvi (Mike-fi) cs. alatt.

Kundi cs. Péter 1441-ben kijelölt kir. ember. (Dl. 26395.)

Kupi (szénaverési) cs. Kwpy. (1450: Dl. 28253.)

Laczk (Laczk-fi, laczkházai, szántai, németi vagy nempti) cs. Másként Bánfi (bálványosi vagy németi). – L. e néven.

Lapáti (Lapádi) cs. Fejérvármegyéből. – L. a meggyesi Dorn vagy Dor cs. alatt. (V. ö. 1389: Dl. 29730. és különösen Dombó helység a.)

László-fi (széplaki) cs. Lazlofy. (1468: Dl. 271189.) Gergely ekkor «szomszédos» nemes. Ugy látszik azonban, azonos az 1462-ben említett Karácsonfalv(a)i László fiával Gergelylyel, a ki ekkor Széplak részeihez is jogot tartott. (L. a Bordi és Széplaki cs. alatt.)

Lengyel János. Polonus. – A Szentgyörgyi László édes testvére. – L. Küküllővárnál az 1448. évhez, és a Haranglábi családnál.

Lépes (váras-keszi) cs. Zarándvármegyéből. – 1456-ben András, némely biharvármegyei birtokokért és 200 arany-forintért cseréhe adta Hunyadi Jánosnak és két fiának, több fejér- és hunyadvármegyei birtokokon kívül, Bőnye és Balázstelke küküllővármegyei helységek részeit is. A Mátyás király halálával azonban Bátori István országbíró, erdélyi vajda és Bátori András szatmármegyei ispán, Lépes Bernátot az András fiát, az 1455-ben említett biharvármegyei birtokok miatt pörbe fogta. Mátyás király, mint «Hunyadi», törvényes örökösök nélkül halván el, az annak idején e birtokokra nézve elvállalt szavatolást nem volt a ki teljesítse. A pörben felmutatott iratokból pedig az derült ki, hogy az említett bíharmegyei birtokok a csere idején (1455.) nem voltak Hunyadi János birtokai, hanem csupán élete tartamára lehettek az ő kezén, halálával pedig, minden fizetés nélkül, másokra kellett szállaniok. Ennek következtében a királyi személyes jelenlét (1506.) a Bátoriaknak ítélte oda azokat, jogot adván az alperes Lépes Bernátnak, hogy viszont az atyja által annak idején a Hunyadiaknak adott hunyad-, fejér- és küküllővármegyei birtokokat per utján kereshesse. E birtokok közül ez idő tájt a küküllővármegyei Balázstelke (1494., 1497.) a Vizaknai Ferencz és gálfalvai Váncsa (néhai János fia) Sebestyén, később (1506.) a Vizaknai Ferencz özvegye Katalin és fia: Miklós, továbbá gálfalvi Váncsa (néhai János fia) Péter és testvérei, illetve (1515.) az ép nevezett Vizaknai Miklós, az Altemberger Tamás volt szebeni polgármester özvegye Affra asszony és fia Ozsvát, a Bogáti János, valamint a csulai Váncsa János özvegye Ilona asszony és gyermekei Péter, György és Márta., – Bőnye pedig a Bőnyei Bertalan (1494.), később (1497.) a Biró (értsd Bocsárdi) Mátyás özvegye, majd (1506.) az Ilona asszony Varsányi Benedekné (más oklevelek szerint a Bocsárdi Biró Mátyás leánya) és (1515.) ugyane Varsányi Benedek és felesége Ilona asszony, illetve ezek elzálogosítása következtében a háportoni Forró Tamás kezén volt. Az 1490-ben említett birtoklások ellen, illetve e birtokok visszaváltása ügyében aztán Lépes Bernát az ő keresetét már az 1490-es években megindította. Ugyanily természetű keresetet indított e birtokokra vonatkozólag 1515. végén (a hunyadvármegyei) sálfalvai Sál-fi Simon is. Váras-keszi Lépes Tamást a néhai János fiát és Bálintot a néhai András fiát különben, a Mátyás király uj-adománya és parancsa alapján, 1467. tavaszán Balázstelke és Bénye (valamint némely más, hunyad- és fejérvármegyei birtokok) részeibe, mint e néhai András és János birtokába, be is igtatták. Ugyancsak 1515. elején (I. 12.) pedig korlátkői Bucsáni Péter – a néhai váras-keszi Lépes Loránd leánya: Potencziána asszony leányának, a néhai Erzsébet asszonynak fia – igyekezett magát egy év alatt beigtattatni e két helység részeibe, azon kölcsönös, a király által is megerősített örökösödési szerződés alapján, melyet ez idő tájt az őt fiává fogadó, de ekkor már «néhai» váras-keszi Lépes Bernáttal kötött. (1455–1506: Dl. 26491., 26492., 1467: Dl. 30208., 1494–1497: Dl. 29883., 1501–1502: Dl. 29900., 1515: Dl. 22733., 30270.) L. a buzás-bocsárdi Biró és mocsi Miske-fi cs. alatt.

Losonczi cs. A Tomaj-nemzetségből. – L. a losonczi Dezsőfi cs. alatt.

Lozsá(l)di (szancsali) cs. LosalDl. (1427: Dl. 29768.) LozaDl. (1438: Dl. 2978ö.) Lussathy. (1438: Dl. 2769.) Lwssathy. (1439: Dl. 27650.) 1425-ben és 1437-ben «de Lozady», 1435-ben «de Losadi» alakban fordul elő Benedek, a ki a föntebbi oklevelekben is állandóan szerepel mint vajdai vagy királyi ember. (1425: gr. Teleki cs. oklt. I. 479., 1435: Dl. 29780., 1437: Dl. 29783.) L. a szancsali Sulyok cs. alatt.

Lökös(-fi, Lőkes, héderfájai) cs. Filius Lewkes. (1390: Dl. 31111., 1410: Dl. 27633., 1434: Dl. 29776., 1435: Dl. 28599., 5764.) Lewkes. (1433: Dl. 27640., 1448: gr. Teleki cs. oklt. II. 35., 1468: Dl. 27689., 36393. pag. 51. n. 1., 1469: Dl. 29832., 1473: Dl. 28860., 1478: Dl. 36406. pag. 69. n. 1., 1479: Dl. 27711.) Lekees. (1443: Dl. 29787.) Lewkews. (1447: Dl. 27660., 1478: Dl. 28635., 27709.) Lewkws. (1473: Dl. 27694.) A Héderfá(ja)i család egyik ága (l. ott); mely olykor szintén a Héderfájai nevet viseli. – Domonkos 1448-ban a megye egyik szolgabírája. – L. a teremi Sikesd cs. alatt.

Ludbregi ca. Rörösvármegyéből. – L. a Vizaknai cs. alatt.

Lukács csanádi püspök és testvére Miklós. L. a Vizaknai cs. alatt, az 1493. évhez.

Lupsai cs. Tordavármegyéből. – L. a Bordi cs. alatt.

Lusáti (Luzsáti, szancsali) cs. Azaz Lozsá(l)di. – L. e néven.

Madarasi cs. Azaz Baczkamadarasi. – Maros-széki székely cs. – 1392-ben Baczkamadarasi Pál fiai Imre, Jakab, István, Gál és László uj-adományul kapják Zsigmond királytól Kis-Szöllős helységet. 1408-ban a (Madarasi) Pál fia Imre leányának Margitnak, a csíkfalvai Bicsak Benedek feleségének – a ki e Benedekhez mint birtoktalan emberhez ment férjhez – édes testvérei, István és László, Kis-Szőllős helységből kiadják a leánynegyedet. 1415-ben ez a Benedek már kis-szóllősi földesur. Mikor 1434-ben a Madarasi Imre fia Lászlónak fiai, Kelemen és Domonkos, Kis-Szőllőst vissza akarják szerezni, az igtatásnak mosoni Bicsak Benedek fiai, Barnabás és Benedek, s Katalin e Benedek (így !) leánya (a Czekmánteli László felesége), ellentmondtak. 1440-ben (VI. 14.) szengyeli Batiz (Bathyz) András a felesége Ilona asszony (előbb néhai Szengyeli Miklós felesége) nevében tiltakozott, hogy Madarasi Barnabás Kund helység nyolczadrészét, mely Ilona asszonyt örökjogon illeti, a Madarasi (Márton fia) Miklós – az Ilona asszony édes testvére – számára elfoglalja, mivelhogy Ilona asszony e birtokot, mint állítja, sohasem használta s ahhoz semmiféle joga sincs. 1466-ban a fentebb említett Domonkos és Kelemen kis-szőllősi részeiket Kerelői (Gál fiának) Pálnak eladták. (1392: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 41. és Dl. 29'742., 1895: Dl. 8008, és Zimmermann-WErner. Urkundenbuch. III. 111–116., 1434: Dl. 29777., 1440: Dl. 27654., 1440., 1495., 1496: Dl. 36380., 1466: Dl. 36393. pag. 4. n. 4., 1471: Dl. 36393. pag. 86. n. 3., 1478: Dl. 36103, pag. 148. n. 3., pag. 150. n. 2.) L. a Kisfaludi és meggyesfalvi Alárd-fi cs. alatt.

Marai Miklós. Kétségkívül Dobokavármegyéből. – L. a meggyesfalvi Alárd-fi cs. alatt.

Marton (szent-benedeki, vajai) cs. Marthon. – Maros-széki, Torda- és Kolozsvármegyében is birtokos székely család. – 1497-ben Péter és János a maros-vásárhelyi plébános megölése, az egyház és temető megsértése vérdíjában egyebek közt a küküllővármegyei Kis-Szőllős helységben bírt részeit is felvallotta vingárti Geréb László erdélyi püspöknek. 1505-ben Betleni Miklós a Marton Antal kis-szőllősi birtokrészeit, melyeket czegei Vas Balázs adott át néki, utóbbinak visszaadta. (1497: Dl. 36403. pag. 188, n. 1., 1499: Dl. 27768., 1505: Dl. 36399. pag. 101. n. 1., 1518: Dl. 27806.)

Meggyes (szent-györgyi, erdő-szent-györgyi) cs. Meggyes, Meghyes és Megyes alakban fordul elő az oklevelekben. Maros-széki székely család. – 1481-ben (VII. 23.) a hűtlenségbe esett Balázs összes nemesi birtokait, köztök a kűküllővármegyei Egrestő, Filetelke, Udvarhely, Vidraszeg vagy Vidrádszeg helységek részeit, a Beatrix királyné beleegyezésével, Bátori István országbírónak és erdélyi vajdának adományozta Mátyás király. Balázsnak az volt a bűne, hogy az elmult évben s legujabban is; «félretévén a királynak és a szent koronának tartozó hitet és hűséget,» a magyar királyság havaselvi részeit ellenségesen kezükön tartó id. és ifj. Bazarábhoz, s általuk Ali bég (Aly beeg) vajdához és a többi törökökhöz, a király és az ország ellenségeihez pártolt, s ezeknek az országot, különösen pedig az erdélyi részeket, kémkedései és értesítései által, némely bűntársaival egyetemben elárulta. Ez adományozással kapcsolatban ugyanez év vége felé (XI. 10.) széplaki Borda Istvánné, Ilona asszony (az erdő-szent-györgyi Erdő – Erdew – Zsigmond leánya) és fia Bertalan, valamint nyéni Tél (Theel) László gyermekei, János, Balázs, Borbála és Márta tiltakoztak; hogy erdő-szent-györgyi Meggyes Balázs az ő birtokaikat, egyebek közt a küküllővármegyei Egrestő részeit, elfoglalhassa s hogy a király ugyanazokat eladományozhassa. 1493-ban (jul. 4.) II. Ulászló király a Lukács csanádi választott püspök, kir. kincstartó kérésére futagi vagy futaki Nagy (Magnus) Balázsnak, az erdélyi kir. sókamarák kamarásának adományozta, hű szolgálataiért, az említett néhai Meggyes Balázs összes érdélyrészi birtokait, kőztök a küküllővármegyei Vidrádszeget, Egrestőt, Filetelkét és Udvarhelyt. A még ugyane hónapban (s az év vége felé ujra) megtörtént beigtatásnak azonban sokan ellentmondtak, köztök Bátori András s fiai György és András, az Alárd-ok, a Toroszkai-ak, a Meggyes Balázs leánya, Zsófia (a Barcsai Gáspár jegyese) sat. Ugyanez évi jul. 20-án, okt. 21-én, majd decz. 31-én ujra, utóbbiak külön is óvást emeltek, hogy a király a nevezett Balázs emlegetett birtokait Bátori Andrásnak, továbbá Györgynek és többi fiainak, illetve futaki Nagy Balázsnak eladományozza, s hogy ezek e birtokokat elfoglalhassák. 1511. végén, majd 1519. elején ujra, igtató-parancsot eszközölt ki az erdélyi vajdától nevezett Zsófia, mint a Barcsai Gáspár felesége majd özvegye (utóbbi évben már mint gyerőmonostrai Kabos Gáspárné) atyjának egyebek közt küküllővármegyei vidrádszegi birtokára. A beigtatáskor 1511-ben csupán némely tordavármegyei (l. ott) birtokban mondottak ellen a Betleni Miklós emberei. Az 1519. évi igtatásról nincsen értesítésűnk. (1481: Dl. 18529., 28427., 36395, pag. 38, n. 1., 1493: Dl. 30932., 30330., 30483., 27744., 28650., 30334., 1511: Dl. 30340., 1519: Dl. 31018.) L. a meggyesfalvi Alárd-fi cs. alatt.

Meggyesi cs. L. a Haranglábi (az 1427. évhez) és a meggyesfalvi Alárd-fi (az 1467. évhez) cs. alatt.

Meggyes város parochiális egyháza. Pócstelke részeit bírta (1508., 1514.) vétel utján. (L. e helységnél.)

Megyesfalvi cs. Azaz meg(g)yesfalvi vagy ercsei sat. Alárd-fi. – L. e néven.

Mezőszengyeli cs. Azaz Szengyeli. – L. e néven.

Mihály-fi (karácsonfalvi) cs. L. a Karácsonfalv(a)i cs. alatt.

Mikefalvi (Mike-fi) cs. Másként, a XIV. század második felében Alfalvi, Középfalvi vagy Kápolnai, a Kis-Küküllő mentén fekvő Felső-Kápolna helységről. – Osztályosok a mocsi Miske-fiakkal és a szancsali Sulyok-okkal. (L. ott.) – 1440-ben és 1441-ben a Mikefalvi Mike fiának a néhai Lászlónak unokája, Orsolya asszony (a néhai Szancsali Pál leánya), továbbá András, János és Orsolya, az előbb említett Orsolya gyermekei, a nevezett László után örökjogon rájok szállott, de most idegen kézen levő részeiket Mikefalva más néven Középfalu, Kápolna és Somostelki helységekben – vissza akarják szerezni. Az erre vonatkozó megidézés alkalmával Mikefalvi Mike fiának Demeternek fiát, Andrást és e Demeter leányát, Brigittát említik. (1361: Dl. 29693., 1369: Dl. 29694., 1376: Dl. 29714., 1383: Dl. 30726., 30403., 1384: Dl. 29724., 30730., 1392: Dl. 29741., 29742. és Zimmermann-WErner. Urkundenbuch. III. 41., 1394: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 84., 1407: Dl. 30411., 1425: Dl. 29764., gr. Teleki cs. oklt. I. 479., 1433: Dl. 27640., 1434: Dl. 29776., 1438: Muz. llt., 27649., 1440: Dl. 27655., 1441: Dl. 27657.) L. a mocsi Miske-fi cs. alatt.

Mikeszászi (Mikeházi) cs. (1447: Dl. 29792. és gr. Bethlen cs. llt.) Boldizsár ekkor kijelölt kir. ember.

Miske(-fi, Miskei, mocsi, macsi, csesztvei, bagói, mikefalvi) cs. Kolozs-, illette Fejérvármegyéből. Olykor egyszerűen Mocsi vagy Macsi néven fordul elő. 1439-ben «más néven Mikefalvi.» 1438-ban (III. 29.) Albert királytól uj-adományul kapja mocsi (moacsi) Miske (Balázs fia) István és általa atyja, Balázs, édes testvérei: István, Simon, Márta (Sztrigyi Dénes fiának Péternek felesége) és Ilona, továbbá madarasi Székely Márton és Jakab, Mikefalvi Demeter fia András, mint osztályos atyafiai, végül Ilona asszony (Szengyeli Miklós özvegye), Katalin asszony a Mikefalvi Miske-fia Barta leánya (Kórógyi Péterné), mint osztályos nővérei, (Szent-Margitfalva tordavármegyei, valamint) Alfalu másként Mikefalva, Kápolna, Somostelke, Ele…telke és Cserged küküllővármegyei helységeket, a melyeknek birtokába a nevezett uj-adományosokat szabályszerűen be is igtatták. 1461-ben (III. 21.) Mocsi (Miske-fi) két István és Simon «igazságos czímen» vissza akarják szerezni Királyréve, Lodormán és Keszler helységeket, a beigtatásnak azonban guti Ország Mihály nádor, a néhai Ország János fiai, Sebestyén és Lőrincz, továbbá a Váraskeszi (Lépes) Loránt fia János felesége, s Margit és Katalin, miút az említett néhai Ország János leányai, ellentmondottak. Utóbbiak ugyanekkor az említett helységek elfoglalásától Csekelak(a)i Adorjánt és Miklóst s «Csesztvei» Miske-fi Istvánt külön is tilalmazták. Ugyanez évi junius 13-án Mocsi Miske-fia Simon és a néhai Balázs fiai, István és a másik István, az utóbb említett Balázs özvegyét a néhai Szentmiklósi Ferencz leányát, Dorottyát, némely kolozsés fejérvármegyei s Mikefalva küküllővármegyei birtokból, mint néhai férje jószágaiból, hitbér és jegyajándék czímén, kielégítették. Dorottya asszony ezt a Szentmiklósi (néhai Péter fia) Imre nevében is elismerte. (1438: Muz. llt. és Dl. 27649., 1439: Dl. 27660., 1461: Dl. 27674., 36392. pag. 116. n. 2.) L. a Héderfá(ja)i és Mikefalvi (Mike-fi) és v. ö. a teremi Sikesd cs. alatt.

Mocsi cs. L. a teremi Sikesd. cs. a. – V. ö. a Miske(-fi, mocsi, macsi) cs. alatt.

Moldvai vajdák. Küküllővárát (l. ott.) bírták örök-adományul, Mátyás, majd II. Ulászló királytól.

Mosoni cs. Azaz mosoni, kisfalvi, szőllősi sat. Bicsak. – L. e néven.

Mu(z)snai cs. A középkori meggyesi szász székhez tartozó, ma Nagyküküllőmegyében, Medgyestől dél felé fekvő Muzsna helység értendő. – 1510. körül Mátyás Póstelke helységben levő részeit adámosi Horvát Gáspárnak eladta. (1492: Dl. 27741., 1493: Dl. 28647., 1510. körül: Dl. 29750.)

Nádas(d)i cs. Másként Fejéregyházi. (A Nagy-Kükűllő bal partján, Segesvár szomszédságában fekvő Magyarfehéregyháza értendő, melyet a középkorban, Fejéregyház néven, már inkább Fejérvármegyéhez számítottak.) – 1393-ban a Salamon fiát Salamont és testvérét Mihályt ősi jogon Monyorós, 1411-ben pedig ugyane Mihályt (a Salamon fiát), ekkor székely ispánt, és «patruelis» testvérét, a másik Mihályt, királyi adomány czímén Szent-László birtokába igtatták. Utóbbi helységet 1390-ben Zsigmond király, mint eddig Ujvár várához tartozott királyi birtokot, Tuzsoni Semjénnek adományozta, és 1411-ben a miatt vette el e Semjén fiától Istvántól, (a kit ekkor «Dátosi» néven nevez), mert ez illetve atyja ez adományt elmulasztotta a törvényes módon megerősíttetni. Salamon fia Mihály 1444. tavaszán, némely erdélyrészi fejérvármegyei birtokokkal együtt, Bun helységet az erdélyi káptalannak hagyományozta, azzal a feltétellel, hogy e helység birtokában ő és felesége Ilona asszony, a míg élnek (illetve utóbbi a míg másodszor férjhez nem megy) bennemaradjanak. E hagyományt nevezett Mihály és neje Ilona ugyanily feltétel mellett, mint adományt, 1446-ban megujította, s azt 1447. október havában Hunyadi János kormányzó mint olyat hagyta jóvá, a melyhez emlékezete szerint annak idején maga a király is beleegyezését adta; elrendelvén egyszersmind a káptalannak e helység birtokába leendő beigtatását. A beigtatás ez év folyamán csakugyan szabályszerűen meg is történt. Nádasdi Salamon-fia Mihály 1448. okt. l-én kelt végrendeletében, betegágyában, ujra megerősíté azokat az intézkedéseket, a melyeket egészséges korában egyházak, felesége, tisztjei sat. javára tett, s így a Bun helységre vonatkozó adományát is. Ennek ellenére Nádas(d)i Mihály halála után Hunyadi János kormányzó ez általa is megerősített adományozást és elrendelt igtatást tekintetbe nem vévén, Bunt elfoglalta; a mi ellen a káptalan 1451. máj. 12-én tiltakozott. Ugyane helységet, más erdélyrészi fejérvármegyei és három más küküllővármegyei birtokkal együtt. (a melyekről alább lesz szó), 1453. febr. 6-án, mint az emlegetett néhai Salamon-fia Mihály birtokát, Losonczi Dezsőnek adományozta V. László király. S a beigtatás ez alkalommal is szabályszerűen megtörtént. Ugyanez idő tájt az erdélyi káptalan is ujra igtattatta magát. Bun birtokába, de ekkor már a Losonczi Dezső «és fiai» ellentmondásával. Ugy látszik, az erdélyi káptalan ekkor már nem volt benn e helység valóságos birtokában. A losonczi Dezsőfieknek az 1467. évi erdélyi lázadáshoz történt csatlakozásuk miatt bekövetkezett hűtlenségük alkalmával Bun helység e részeit is csáktornyai Ernuszt János és fiai kérték fel Mátyás királytól. (L. a Vízaknai családnál bővebben.) 1468. végén azonban az erdélyi káptalan a miatt emelt panaszt s kezdett pert, hogy a hűtlen losonczi Dezsőfi László és Zsigmond erőszakosan űzte ki őt Bun helység jogos birtokából. E pörben 1482-ben Bátori István erd. vajda előtt, mint alperesek, miért, miért nem fejéregyházi Dávidházi István és Nyojtódi Pál állottak szemben a felperes káptalannal. Ők azonban az idézésre nem jelentek meg. 1487, táján losonczi «Dezső (Desew)» László igényelte magának e helység örökjogát. Az írások felmutatására kitűzött határidőben azonban ő sem jelent meg. Közben, 1490-ben, Mátyás király, hű szolgálataiért, a hét szász széknek és Segesvár városának illetve a segesvári széknek adományozta «Bonn» és Hétur birtokokat, mint a melyek a losonczi Dezsőfi (Desewffy) László halálával és magvaszakadtával szállottak a szent koronára. A Mátyás király halálára bekövetkezett zavaros időkben e birtokokat a pár évvel később szintén elhunyt Bátori István erdélyi vajda kerítette kezére, a kivel szemben az említett város és székek nem merészeltek jogukkal előállani, s magukat e birtokokba nem igtattatták be. De attól tartván, hogy a Mátyás király adomány-levelének érvénye ilyképen megszűnik, 1493-ban II. Ulászló király elé járultak, a ki kérésükre, – mivel az adományozás után következő egy év alatt a beigtatás nem történt meg, – az adomány-levél érvényét meghosszabbítá. Az ez alapon elrendelt béigtatásnak azonban Bátori György ellentmondott. A pör pedig az erdélyi káptalan s a hét szász szék illetve Segesvár város között 1496-ban is tovább folyt. 1499-ben a hét szász szék és Segesvár város ujra beigtattatni kívánta magát Bun és Hétur birtokába, a beigtatásnak azonban ez alkalommal Betleni Miklós (itteni emberei által) mondott ellen, a kit különben ugyanez idő tájt csakugyan benne találunk Hétur birtokában. 1501. nov. 19-én nádasdi Hongor (Ungor) János és testvére Miklós adják, más torda-, kolozs- és küküllővármegyei birtokokkal együtt, e két helységet is, (a melyeket eddig nem láttunk birtokukban), még pedig örökre, Betleni Miklósnak, a mihez, ugyane Miklós és általa gyermekei, Vitályos, János, Katalin (a losonczi Bánfi János felesége) és Erzsébet részére, 1502. május 19-én lI. Ulászló király is beleegyezését adta. A beigtatás 1503-ban szabályszerűleg megtörténvén, Bun (és Hétur) végkép a Betleniek kezére került. – Nádasdi Salamon fia Mihály, két évvel később, hogy Bun helységről rendelkezett 1446. tavaszán, majd megerősítésképen 1448. okt. 1-én kelt említett végrendeletében, némely fejérvármegyei s Nádas vagy Nádasd, Hétur, Monyorós, Szent-László vagy Kis-Szent-László, Ivedics vagy Jevedics és Odvarhely helységekben bírt jószágait a Vépi Péter által Várad városában az itteni iskolában (vagy iskola mellett) a szegények számára, a Szent-Lélek tiszteletére ujonnan alapított és épített kápolnának vagy ispotálynak (capella seu hospitalis ad honorem sancti Spiritus in medio scole civitatis Waradiensis fundata et pro refectione ac quiete pauperum … constructa; egy másik oklevél szerint «hospitalis sancti Spiritus iuxta scolas civitatis Waradiensis fundata»; egy harmadik szerint «capella et hospitalis s. Spiritus ad latus scole Waradiensis fundata») adta illetve hagyományozta, nagyjából a föntebb Bun helységnél megszabott feltételek mellett. Ez adományhoz «és üdvös tervhez» 1446. junius havában Hunyadi János kormányzó szintén beleegyezését adta, sőt az említett kápolnát vagy ispotályt a fölsorolt birtokokba, az országnagyok rendeletére, ugyanez évben szabályszerűen be is igtatták. Ennek ellenére Nádasdi Mihály halála után Hunyadi János kormányzó ezeket a birtokokat, t. i. Nádast, Héturt, Monporóst, Jevedicset, Kis-Szőllőst, (melyet azonban kétségkívül tévedésből sorolnak fel Odvarhely vagy Udvarhely helyett) és Kis-Szent-Lászlót is elfoglalta; a mi ellen 1451. május 12-én ugy a nevezett Mihály özvegye Ilona asszony, mint a váradi kórház tiltakozott. E tiltakozásnak azonban nem lett foganatja. 1453. febr. 1-én V. László király Nádasd és Kis-Szent-László helységeket, mint ekkor «a János beszterczei gróf kezén levő» birtokokat vingárti Geréb Jánosnak s általa unokatestvéreinek, Jánosnak és Miklósnak a Miklós fiainak, – Jevedics helységet, (ugyanekkor, de, ugy látszik, már 1451-ben is), két fejérvármegyei birtokkal illetve pusztával együtt, Vizaknai Miklósnak, «testvérének» a másik Miklósnak, s az előbbi Miklós leányainak, Magdolnának, Katalinnak, Potencziánának és Borbálának, – febr. 6-án pedig Monporós, Hétur, Udvarhely (és a már megbeszélt Bun) helységeket, egy fejérvármegyei helységgel együtt, Losonczi Dezsőnek adta, valamennyinek hü szolgálataiért, a Nádasdi Mihály magszakadása czímén. Ez adományozások ellen, melyeket, mint látszik, ellentmondás nélkül való szabályszerű beigtatás is követett, a váradi kórház és kápolna (igazgatója) még 1453-ban tiltakozott ugyan, sőt az ádományosok ellen az erdélyi vajda előtt a pört meg is indította, mégsem jutott be többé e helységek valóságos birtokába. A pör még 1493-ban és 1501-ben is folyt; a kápolna és ispotály igazgatója 1507. elején is igtattatni akarta magát Monyorós, Odvarhely és Hétur birtokába, de sikertelenül. Ivedicset 1457-ben a Vizaknai Miklós (a György fia) és másik Miklós birtokába ujra igtattatta V. László. Ugyane helységet 1467-ben, mint az erdélyi lázadás alkalmával szintén hűtlenségbe esett Vizaknai Miklós birtokát, (Monyorós, Bun és Hétur részeivel együtt !) csáktornyai Ernuszt Jánosnak és fiainak adta Mátyás király. Az Ernusztokat e czímen be is igtatták e helységekbe; később azonban mégsem találjuk őket ezekvalóságos birtokában Ivedics, Jevedics vagy Jődics továbbra is a Vizaknaiaké maradt, három más Nádasdi-féle fejérvármegyei birtokkal együtt. Nádasdot és Szent-Lászlót azaz Kis-Szent-Lászlót 1493-ban és 1495-ben a vingárti Geréb László erdélyi püspök és Péter, – Monyoróst és Héturt pedig 1477-ben (Bunnal együtt, bizonyára azonban csak zálogban) a Vízaknai (néhai Miklós fia) Ferencz, majd 1493-ban a Bátori András és fia György kezén találjuk. Utóbbi birtokok, mint a föntebb Bunról elmondottakból ismeretes, a losonczi Dezsőfi László és Zsigmond hűtlensége illetve halála és magszakadása után kerültek a Bátorlak birtokába. «Mogyorós», Hétur (és Bun) helységeket azonban (részben) 1501-ben és 1502-ben, II. Ulászló királynak 1503-ban kelt jóváhagyásával, már nádasdi Hongor vagy Ungor János és Miklós adta «örökre» Betleni Miklósnak, a kinek kezén találjuk e helységeket a pör folyamán már 1501-ben (s Héturt pl. már 1499-ben, bizonyára mint Ujvár vár tartozékát) is. Ugyanez a Betleni Miklós s gyermekei, János és Erzsébet, 1505. tavaszán Nádasd és Szent-László helységeket szintén kir. adományban kapták, melynek alapján a beigtatás is szabályszerűen megtörtént. – Végül van egy hártyára írott oklevél-fogalmazványunk, mely szerint 1450. jut. 17-én Tamás deák, zoltáni Ugrai Tamás, fejéregyházi Biró András és kis-szent-lászlói Vajai Antal, a néhai Nádasdi Mihály két fejérvármegyei és Kis-Szent-László küküllővármegyei birtokaiba leendő beigtatásukat követelték, azon a czímen, hogy e birtokokat a nevezett Mihály, hű szolgálataikért, nékik adományozta, tehát kétségkívül mint e Mihály tisztjei vagy cselédei. A beigtatás e birtokokba még ez év folyamán csakugyan szabályszerűen meg is történt. (1390: Dl. 7591., 1393: Dl. 30746., 1411: Dl. 29755., 1444: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. n. 707:, 1446: Dl. 36391. pag. 23. n. 2., Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 2. n. 276., lad. 5. n. 709., Dl. 29258., 30184., 26395., 1447: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 2. n. 276., 289., 290., 291., 1448: Dl. 29265., 14ó0: Dl. 30186., 1451: Dl. 36403. pag. 45. n. 1., n. 2., n. 3. és Tört. Tár. 1897. 357. l., 1453: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 2. n. 301., lad. 5. n. 713., 717., Dl. 26400., 27667., 28398., 27773., 26453., 1457: Dl. 30317., 1482., 1487: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. n. 761., 777., 1491: Tört. Tár. 1897. 510. l., 1493: Dl. 26453., 27773., 1495: losonczi Bánffy cs. llt. D. 11., 1496: Tört. Tár. 1890. 360. l., 1497: Dl. 20603., 27763., 1498: Dl. 30945., 1499: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. n. 761., 771., 1501: Dl. 27773., 1502., 1503: Dl. 27777., 27778., 1505: Dl. 27786., 1507: Dl. 27790.) L. a teremi Sikesd, Vizaknai és meggyesfalvi Alárd-fi cs. alatt.

Nagy (balázstelki) cs. Nagh. (1514: Dl. 27730.) – L. a dézsfalvi Eszeli cs. alatt.

Nagy (futagi vagy futaki) cs. L. a meggyesfalvi Alárd-fi és erdőszent-györgyi Meggyes cs. alatt.

Nagy (kórógyi) cs. Magnus. (1502: Dl. 27777., 27778.)

Nagy (nagy-mihályi) cs. Másként Nagymihályi vagy Polyák. – L. a Gyulakut(a)i cs. alatt.

Nagy (pócsfalvai) cs. Nagh. Magnus. (1492: Dl. 36398. pag. 107. n. 1., pag. 108. n. 1., 1499: Dl. 27769.) 1492-ben (XII. 22., 23.) pócsfalvi Nagy Fülöp, neje, Margit asszony, gyermekeik, Péter, Máté és Anna, továbbá a néhai pócsfalvi Kis Imre gyermekei Pál, György és Orsolya, végül pócsfalvi Nagy Péter és fia Mihály óvásképen tiltják pócsfalvi Sánta Katalin asszonyt (a Gergely leányát) özvegy Székely Kelemennét, valamint pócsfalvai Batiz Gáspárt és Boldizsárt, a néhai pócsfalvi Batiz Márton leányait, Ilonát és Erzsébetet s ez Ilona leányát Annát, Pócsfalva helység részeinek elidegenítésétől, csulai Váncsa Jánost pedig e birtokrészek megvásárlásától. (V. ö. a pócsfalvi Filep cs. alatt.)

Nagy (szőkefalvi) cs. Magnus. (1435: Dl. 27642., 1436: Dl. 29781.) Nagh. (1520: Dl. 29977.)

Nagy Mihály diódi várnagy. L. a Nyojtódi cs. alatt.

Nemes (balá,zstelki) cs. Nemes. (1507: Dl. 27792., 30513., 30975., 1512: Dl. 29943.)

Nemes (pettendi) cs. L. az adámosi Porkoláb cs. a. V. ö. 1519: Dl. 31019.

Nemes (szőkefalvi) cs. Nemes. (1512: Dl. 29943., 1519: Dl. 31019., 1520: Dl. 29977.)

Novaji cs. Kolozsvármegyéből. – 1426-ban János a Fülöp fia és nővére Margit asszony Széplak részeihez tartanak jogot. (Dl. 27639.)

Nyiresi cs. L. a Betleni cs. alatt.

Nyojtódi (Nyujtódi) cs. Kézdi-széki székely cs. – 1453-ban (Nyoythody) János Pipe helységben volt birtokos. 1466-ban ugyancsak János (de Nyoythod) valamint (eczeli) Tabiási György, Fiádfalvi (Pál fia) János, fiádfalvi Geréb Balázs, Darlaszi Mihály, Czikmándi (azaz Czikmántori) Demeter, kendi Balád (azaz Balád-fi) Balád, Tamás, Gergely és Mihály, Fiádfalvi (András fia) László és (Bereczk fia) István, végül Bódogasszonfalvi (János fia) Gergely tiltakoztak, hogy Nagy Mihály diódi (Fejérvármegyében) várnagy és Iklódi István Pipe, Sákod, Felek és Szederjes helységeket használhassa. (1453: Dl. 28398., 1466: Dl. 28622.) L. az andrásfalvi Balá(z)si és Nádas(d)i (az 1482. évhez) cs. alatt.

Ongor (nádasdi) cs. Hunyadvármegyéből. – 1494-ben Szent-Iván (Szász-Szent-Iván) helységben is birtokos. – L. a losonczi Dezsőfi, Nádasdi és Kerelői cs. alatt.

Orbonrtsz (adámosi) cs. L. az adámosi Porkoláb cs. alatt.

Oroszfá(ja)i cs. L. a meggyesfalvi Alárd-fi cs. alatt.

Ország (guti) cs. 1439-ben g(y)erő-monostori Kabos Péterné, Ilona asszony tiltakozott, hogy gúti Ország János és fiai, Fábián és Sebestyén Mikeszászát, Lodormánt és Keszlert elfoglalják. 1448-ban, majd 1453-ban és 1488-ban ujra, királyi adományban kapta e család Hunyadi János kormányzótól, V. László illetve Mátyás királytól az eddig Küküllővár (l. ott) kir. várhoz tartozott Bikes vagy Bikesd helységet. 1461-ben Királyréve, Lodormán és Keszler helységek birtokához tartanak jogot, a mocsi (csesztvei) Miske-fiakkal (l. ott) és Csekelakaiakkal szemben. (Ugy látszik) 1476-bán a néhai János fia Sebestyén Mikeszászán huszonhét pusztatelket és ötven hold szántóföldet szebeni Horvát Pálnak, nejének, Brigittának, s fiainak, Gáspárnak és Jánosnak zálogosított el; majd 1477. ápr. 11-én ugyanő Lodormánt, Tótfalut és Mikeszászát, 1480-ban (aug. 10.) ujra Mikeszásza részeit, továbbá Tótfalu, Lodormán, Bikes és Keszler (Keszlér) helységeket ugyanazoknak (Horvát Pál ekkor bálványosi várnagy volt) vetette zálogba, a kiket aztán e birtokokba még ez évben be is igtattak. 1485-ben Ország Sebestyén a nevezett Horvát Pálnak, mint unokatestvérének (frater patruelis), tapasztalt barátságáért és segítségeiért, különösen pedig az Ország Mihály nádornak (a Sebestyén nagybátyjának) tett hű szolgálatokért, Mikeszászán tíz jobbágytelket adományozott. Ugyanekkor e helység végén szebeni Horvát Pálnak már kastélya állt, s a most kapott tíz jobbágytelek közül nyolcz e kastély mellett, kettő pedig a Nagy-Küküllő vize mentén feküdt. Ez adományt a következő, 1486. évi november elején, mikesszászi Horvát Pál kérésére, eggenburgi táborában (Ausztriában) Mátyás király megerősítette, mire utóbbit e birtokba, «vétel czímén», be is igtatták. 1486-ban és 1487-ben ugyancsak Sebestyén, Haraszti Ferencznek (Pestmegyéből) zálogosította el némely arad-, bihar- és beregvármegyei birtokokon kívül az 1480-ban említett öt helységet. Ezek felét Haraszti Ferencz az elzálogosítónak (1486-ban) visszabocsátotta ugyan, de oly feltétel alatt, hogy e birtokok utóbbinak halála után teljesen Harasztira szálljanak. Nem sokkal utóbb, 1487-ben, nemes mikeszászai Horvát Pál bálványosi várnagy, neje Brigitta asszony s fiai Gáspár, Mihály, Pál, János és Ambrus, szomszédság jogán tiltakoztak, hogy gúti Ország Sebestyén Mikeszásza, Tótfalu, Lodormán, Keszlér és Bikös helységekben levő birtokait, melyek ekkor a nevezett Horvát család kezén voltak, valakinek másnak eladhassa vagy elzálogosíthassa. Ugyanez idő tájt (1487. márcz. 17.) az előbb említett Haraszti Ferencz Szörényi bán, a neki g. Ország Sebestyén által már előbb felvallott, de utóbbi által még előbb szebeni Horvát Pálnak elzálogosított Mikeszásza várost «a hozzátartozó oláh falvakkal», mint saját birtokát, «testvéri szeretetből és más okoknál fogva», gúti Ország Lőrincznek adományozta. 1493. tavaszán II. Ulászló király Lodormán, Bikesd, Tótfalu, Keszlér és Mikeszász részeit; mint a magtalanul elhalt guti Ország Sebestyén bjrtokait, hü szolgálataiért, András deák budavári királyi udvarbírónak, leányának Annának, édes-testvérének János papnak és Haraszti Ferencznek adományozta, a kiket aztán e birtokokba, a mikeszászi Horvát Pál embere által Mikeszász részeire vonatkozólag tett ellentmondással, be is igtattak. Ugyanez idő tájt ugyancsak II. Ulászló király jóváhagyta, hogy ez az András deák e helységekben ekként kapott részeit Bálint váradi püspöknek adhassa, a kit e birtokokba csakugyan szabályszerüleg be is igtattak. 1511-ben Haraszti Ferencz, továbbá a papi állásban levő János és édes testvére András deák volt budavári kir. udvarbíró, kir. adomány czímén, még mindig jogot tartanak a g. Ország Sebestyén mikeszászai nemesi udvarházához és Mikeszásza feléhez. A beigtatásnak azonban Horvát Ambrus, Pál, Mihály és János, ellentmondanak. Ugyanez idő tájt az ép említett (csályai) Haraszti Ferencz és meg nem nevezett fiai a fölsorolt Horvát-okat Mikeszásza, Keszler, Lodormán és Uj-Tótfalu részeinek elfoglalásától tilalmazták. 1514. elején, majd 1519-ben ujra, ismét gúti Ország János, ekkor szerémi püspök, s Mihály, Ferencz és Imre, a néhai Mihály nádor fiának Lászlónak fiai, kívánják magukat igtattatni Mikeszásza vagy Mikeháza és Lodormán helységek s Királyréve puszta birtokába, örök- és utódlási jogon. A beigtatásnak azonban, legalább 1514-ben, a mikeszászai Horvátok ujra ellenraondtak. (1448: Dl. 14196., 1453: Dl. 14622.; 14615., 29806., 1461: Dl. 27674., 36392. pag. 124. n. 1., 1476: Dl. 36403. pag. 126. n. 2., 1477: Dl. 36403. pag. 140. n. 1., 30217., 36406. pag. 63. n. 2., pag. 64. n. 2., 1478: Dl. 27707., 1480: Dl. 27715., 27716., 27717., 27718., 1486: gr. Forgách cs. llt. és Dl. 29861. és br. Radák cs. llt., 1487: br. Radák cs. llt., 37196., 1493: gr. Forgách cs. llt. és Dl. 26451.; 1511: gr. Forgách cs, llt. és Dl. 27796., 1514: Dl. 27800., 1515. körül: Dl. 30274:, 1519: Dl. 27807.) – L. a mocsi Miske-fi, Vizaknai és v. ö. a mikeszászai Horvát cs. alatt.

Ősi cs. 1453-ban (Dl. 28398.) Mihály Andorjásfalván volt birtokos. (L. e helységnél.) Később a Haranglábi és Bolyai családban (l. ott) a Zsigmond felesége szerepel. Ugyanegy család értendő-e, és hol fekszik a kérdéses Ős (Ews) helység, – nem tudom.

Ősz (szancsali) cs. Evcz. (1404: Dl. 29747., Zimmermann-Werner: Urkundenbuch. III. 327., 1421: losonczi Bánffy cs. llt. 57: 66., 1425: Dl. 29764., gr. Teleki cs. oklt. I. 479., 1426: Dl. 30164., 1427: Dl. 29767., 29768., 1434: Dl. 29776., 1435: losonczi Bánffy cs. llt. 57. 60., 1437: Dl. 29783., 1439: Dl. 27650., 1474: Dl. 29838.; 1476: Dl. 27701., 1486: Dl. 29861., 1494: Dl. 29881., 36517:, 1513: Dl. 29945.) Ews. (1435: Dl. 12728., 1493: Dl. 26451.) Hevz. Hewz. (1505: Dl. 27787.) – L. a szancsali Sulyok és a Balázsfalvi cs. alatt.

Patócsi (eperjesi, irögdi, adámosi) cs. Aradvármegyéból. – Pathochy. (1474: Dl. 27695., 1466. körül – 1494: Dl. 29881.) Patho[ch]y. (1497: Dl. 29888.) 1494-ben Margit asszony péterfalvai Porkoláb Andrásné, a néhai adámosi Porkoláb János leánya és e János fia Imre, panaszkodtak az erdélyi vajda előtt, hogy ezelőtt vagy 28 évvel (tehát 1466. táján) néhai eperjesi Patócsi Albert, kétségkívül Adámoson (mert a helység neve nincs kitéve), a Közép-utczában, a Küküllő folyó «végén», udvarházat építtetett, ezt, a míg élt, bírta, halála után pedig fia, Patócsi János, s leányai, Erzsébet és Margit asszony, az adámosi Horvát Gáspár neje, hatalmasul bírják. A Patócsiakat ekkor Dombó helységben levő birtokukban idézték meg. – L. a kis-kendi Balád-fi és meggyesi Dorn cs. alatt.

Pestesi (balázstelkei) cs. Pesthesy. (1470: Dl. 298.34.) András ekkor kijelölt) királyi ember.

Péterfalvi cs. 1413-ban a Gyógi (Felsőgyógi azaz Diódi, Felsődiódi, Fejérvármegyéből) Jakab az István fia és Mihály a László fia tiltakoztak, hogy Péterfalvi Péter fia László, az általa nékik régebben elzálogosított, legujabban pedig Iklód részeiért nékik örökbe adott péterfalvi részeket Sárdi György fiának Lászlónak, az ő tudtok nélkül, eladhassa. Később ezt a Gyógi családot benne találjuk PéterfaIva s az ezzel, ugy látszik, állandóan együtt járó Pánád, Iklód és Bőstelke, a Sárdiakat pedig Péterfalva birtokában. (L. e családoknál.) 1415-ben az említett László, édes testvérét, Dorottya asszonyt a néhai Tátéi (Fejérvármegyéből) Péter özvegyét, Péterfalva és Őstelke (máskor Bőstelke) birtokában részelteti. 1421-ben bizonyára a Péter fia Miklós zálogosítja el péterfalvi részeit, kivéve itteni kőházát és curiáját, Bertalan bocsárdi bírónak. («Iudex de Bochard.») 1427-ben a László péterfalvi hat curiájához vingárti Geréb János mester tartott jogot, vétel czímén. Ugy látszik, ez alkalommal is hozzá tartoztak e birtokhoz Pánád részei. (1413: Dl. 29786., 1415: Dl. 29760., 1421: Dl. 27636., 1427: Dl. 29768., 1435: losonczi Bánffy cs. llt. 57. 64., 1505: Dl. 29744.) L. a Diódi cs. alatt.

Petki cs. L. az eczeli Tabiási cs. alatt.

Pet(t)endi cs. 1466: Dl. 28286., 1473: Dl. 30473.

Piski cs. L. a Szentiváni cs. a.

Pócsfalv(a)i (Pócsi) cs. 1478-ban egy ízben «Pochfalwy». (1361: Dl. 29693., 1384: Dl. 29724., 1407: Dl. 30411., 1412: Dl. 27634., 28591., 1414: Dl. 10219., 142ö: gr. Teleki cs. oklt. I. 479., 1427: Dl. 28196., 1434: Dl. 29776., 1436: Dl. 29781., 1437: Dl. 27648., 1441: Dl. 27656., 27657., 1462: Dl. 27676., 1473: Dl. 28860., 1478: Dl. 27709., 27710., 1498: Dl. 37032.) 1498-ban Benedek a Székelyföldön birtokos; de meglehet, nem e családból való. (V. ö. a «Pócsi» alakra nézve: 1405: Dl. 28770., 1407: Dl. 30711., 142b: Dl. 29764., 1427: Dl. 28196., 1447: Dl. 27660.) L. a Sál(y)i cs. alatt.

Pócstelek(e)i (Póstelekei) cs. 1397: Dl. 2912., 1408: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 456., 1469: Dl. 29832.

Pogán Miklós tordai polgár. Szindi Imre tordai polgárral együtt kapta 1447-ben a kormányzótól Tatárlaka helységet, előbb zálogban, majd örökadományul. (L. KüküIlővárnál, és Tordavármegyében, Torda városnál.)

Polyák (szent-annai) cs. 1495-ben nagy-mihályi, később, pl. 1529-ben györgyfalvi előnévvel. (Dl. 36398. pag. 215. n. 1., 36402. pag. 131. n. 1. és 2.) Másként, 1494-ben Nagymihályi vagy nagy-mihályi Nagy. (Dl. 36398. pag. 196, n. 1.) L. a Gyulakut(a)i cs. alatt. (V. ö. Kolozsvármegyében.)

Pongrácz (dengelegi) cs. Küküllővárát (l. ott) bírta, de, ugy látszik, csak zálogban, Mátyás királytól. – L. az eczeli Tabiási, bényei Komjátszegi és buzás-bocsárdi Biró cs. alatt.

Porkoláb (adámosi, csapói) cs. Porkolab. (1462: Dl. 27676., 1466. körül – 1494: Dl. 29881., 1500: Dl. 30335., 1501: Dl. 30246., 1502: Dl. 27777., 27778., 1503: Dl. 36405. pag. 249. n. 1., pag. 251. n. 1., 29905., 1504: Dl. 27783.. 27784., 1506: Dl. 29916., 28479., 1507: Dl. 36399. pag. 187. n. 1., 1507: Dl. 30513., 28558., 1509: Dl. 36399. pag. 311. n. 1., 1511: Dl. 27798., 1516: Dl. 28689., 1518: Dl. 27806., 1520: Dl. 31026.) 1503. május 17-én a néhai János fia, Imre, «nővérét» Borbálát Orbonász (Orbonaz) Istvánhoz adván nőül, a néhai András özvegyének Margit asszonynak, valamint ezek gyermekeinek, Lőrincznek, Krisztinának és Margitnak ellátását magára vállalta s Adámoson (nemesi udvarházzal), továbbá Kocsárd, Sályi, Csapó és Bogács helységekben birtokrészeket adott Orbonász Istvánnak. Ugyane napon ez az István és az említett adámosi Porkoláb Imre Csapón két jobbágytelküket és Sályiban egy Cseraljafű (Cheralyafw) nevű kaszálójukat a jobbágy-sorban levő Csapai (Chapay) Imre nevü hű cselédjöknek ajándékozták, s őt e birtokrészekben «megnemesítették». 1504-ben aztán, mikor Orbonász István (a ki ekkor «adámosi» előnevet visel) és neje, Borbála a Porkoláb András leánya, az említett négy helység birtokába magukat beigtattatni kívánták, a beigtatásnák Porkoláb Lőrincz az András fia s ez András özvegye Margit asszony és leányai, Katalin asszony a szentmártoni Bertók Pál (egy másik oklevél szerint Adámosi Pál) felesége, továbbá Krisztina és Margit (leányok), sőt adámosi Porkoláb Imre is (!) a maga és kis-kendi Balád-fi Lajos nevében, ellentmondottak. 1509-ben az említett Porkoláb Imre Adámos részeit cserébe adta az adámosi Porkoláb András gyermekeinek, Lőrincznek, továbbá Katalinnak a Bertók Pál feleségének, Borbálának az adámosi Izsóp István (a ki, ugy látszik, ugyanegy a föntemlegetett adámosi Orbonász Istvánnal) feleségének Krisztinának, a pettendi Nemes Elek feleségének és Margitnak, Csapó helységben levő bizonyos részeikért; magtalan haláluk esetére kölcsönös örökösödést kötvén ki. (L. az eperjesi; irögdi vagy adámosi Patócsi és a Bogáti cs. s v. ö. a csapói Biró cs. alatt.)

Porkoláb (bényei) cs. Porkolab. (1494: Dl. 36517.)

Porkoláb (kisfaludi) cs. Porkolab. (1493: Dl. 26453.) István királyi ember. (V. ö. a Kisfaludi cs. alatt.)

Porkoláb (péterfalvi) cs. Porkolab. (1427: Dl. 29767., 1478: Dl. 27707., 27708., 28318., 1479: Dl. 27712., 27713., 1483: Dl. 36395. pag. 47. n. 2., 1494: Dl. 29881., 36517., 1495: Dl. 30937., 1497: Dl. 29883., 1504: Dl. 29909., 1516: Dl. 28689.) L. az eperjesi, irögdi vagy adámosi Patócsi és a meggyesfalvi Alárd-fi cs. alatt.

Porkoláb (pettendi vagy petendi) cs. Porkolab. (1507: Dl. 27626.)

Porkoláb (szancsali) cs. Castellanus. (1493: Dl. 264ő1.) Porkolab. (1510: Dl. 29931.) Meglehet, ugyanegy a péterfalvi Porkoláb családdal.

Porkoláb (szőkefalvi) cs. Porkolab. (1500: Dl. 29064., 27772., 1504: Dl. 27783.)

Radno(l)ti cs. L. Radno(l)t helység a.

Rákosdi (Rákosi) cs. Más néven Teremi. – L. a teremi Sikesd cs. alatt.

Rákosi (abosfalvi, pósfalvi) cs. Bizonyára a fejérvármegyei Rákos helység értendő. – Vezetékneve néhol latinosan (de Rakos sat.) alakban fordul elő. (1466: Dl. 28286., 1473: Dl. 30473., 1475: Dl. 27699., 1479: Dl. 27712., 1481: Dl. 28427., 1488: Dl. 27729., 1495: Dl. 27756., 1503: Dl. 29903., 1504: Dl. 27783., 1517: Dl. 29961.) Máskor magyarosan a következő alakokban: Rakwsy. (1466: Dl. 28286.) Rakosy. (1473: Dl. 3073., 1478: Dl. 27710., 1489–1494: Dl. 27731., 1493: Dl. 27744., 26457., 1497: Dl. 20603., 1499: Dl. 27769., 1504: Dl. 29909., 27784., 1505: Dl. 30250., 1507: Dl. 27790., 29919:, 1514: Dl. 27801.) Rakos. (1496: Dl. 27758.) Rakussy. (1493: Dl. 26453.) Rakossy. (1499: Dl. 36403. pag. 223. n. 1., 1506: Dl. 29916.) Kakassy. (? 1519: Dl. 29977.) Ez oklevelekben Pál (1466- 1481.), majd Gáspár és Boldizsár, majd ismét Pál (1514–1519.) szerepel. 1499-ben Gáspár és Boldizsár hét abosfalvi jobbágytelküket Serjéni Pálnak és nejének eladták. (L. a Kisfaludi cs. alatt.)

Rédei cs. L. Szőkefalva helység a.

Renczer (Remzer?) cs. Szász-Sebes városból. – L. a mikeszászai Horvát cs. alatt.

Rikalfi L L. a Vizaknai cs. alatt, az 1478. évnél.

Rohodi (meggyesfalvi) cs. Maros-széki székely család. (V. ö. Székely oklt. III. 145., az 1500. évhez.) L. a meggyesfalvi Alárd-fi cs. alatt.

Rődi cs. Kolozsvármegyéből. – L. a Császári cs. alatt.

Sáfár (balázstelki) cs. Saffar. (1439: Dl. 27653.)

Sál-fi (sálfalvai) cs. Más néven Sálfalvi, Sálfai. Hunyadvármegyéből. – 1454-ben Sálfalvai (Sál fia) néhai Istvánnak fiai Sál, János és Gergely azokat a halázstelki részeket, a melyeket ezelőtt Töreki Bakócz fiának a néhai Miklósnak fiai Tamás és Kozma, s aztán más alkalommal a Táreki Bakócz fiának Egyednek fia György, meggyesi Dor Istvánnak zálogba adtak, s a mely részek most ez István utódainak kezén vannak, – ezektől vissza akarja váltani. 1478-ban Sálfalvai (Sál fia) János özvegye Apollonia asszony az erdélyi alvajda előtt bevádolta Hosszutelki Mihályt és bocsárdi Bíró Mátyás diódi várnagyot, hogy néhai férje és Sál-fi Gergely bőnyei, s őt zálog czímen megillető birtokait hatalmasul elfoglalták. 1489-ben ugyanő (a néhai Sombori János leánya), a néhai Sálfi (Salfy) Pál feleségétől Magdolnától saját pénzén szerzett balázstelki, valamint a (szintén hunyadvármegyei) Barcsai Jánostól és (néhai) Tamástól vásárolt bőnyei részeket gálfalvai Csulai (Chwlay) Jánosnak 80 arany-forintért zálogba adta, oly feltétellel, hogy ha Apollonia asszony magtalanul hal el, sálfai Sálfi (Salfy) Simon a halázstelki részeket a maga részére visszaválthassa. 1493-ban e Simon Balázstelke, 1501-ben és 1502-ben Bőnye helységben volt birtokos. (1454: Dl. 29810., 1478: Dl. 27708., 1489: Dl. 27734., 1493: Dl. 29874., 1497: Dl. 30236., 20603., 1501–1502: Dl. 29900.) L. a meggyesi Dorn, töreki Bakócz és váras-keszi Lépes cs. alatt.

Sál(y)i (Sauli) cs. 1439-ben Péter fia László, felesége Erzsébet, gyermekeik, Tamás és Anna s az utóbbinak férje Sáli Jakab, Sál helységnek a Pócsi (de Pochy, Pócsfalvi ?) Lukács halála után rájok szállt egy-ötöd részét, 45 arany-forintért és 50 dénárért, Balád-fi Péternek zálogba adták. (1412: Dl. 27634., 28591., 1428: Dl. 29770., 1459: Dl. 36390. pag. 8. n. 2.) L. a kis-kendi Balád-fi cs. alatt.

Salgai (szécsényi) cs. A Kacsics-nemből. A Szécsényi család egyik ága. Egy ideig Boltrácsot és Sitvét vagy Zsitvét bírta. (L. Bolkács városnál.)

Sándor (kizdi, szent-mártoni azaz dicső-szent-mártoni) cs. Eleinte 1397–1487. közti időben Kizdi azaz Kizdi-i (1443-ban, 1417-ben sat. Sándor fia, Sandri vagy Sandrin fia), – 1412-ben Szentléleki (Sándor fia vagy Sándor unokája), – 1424–1464. táján Szentmártoni (Sándor fia), – 1431–1439. táján Dicsőszentmártoni (Zandrin vagy Sandrin fia), – 1475. óta, pl. 1517-ben is «Kizdy», olykor, pl. 1492-ben «Kyzdi» (magyaros alaku) néven, szent-mártoni vagy dicső-szent-mártoni előnévvel (gyakran Sandrin fia jelzéssel is), – végül 1502. óta Sándor (Sandor) néven, kizdi vagy dicső-szent-mártoni előnévvel fordul elő. – 1412. nyarán igtatják Zsigmond király rendeletére Szentléleki Sándor fiának Miklósnak fiát Lászlót Zágor birtokába, a mely őt édes-testvére Sándor, valamint e Sándor fiai Simon és Miklós, továbbá egy másik (szintén az első Sándor fia) Miklós fiainak Lászlónak és Istvánnak, mint osztályos unokatestvéreinek, részeltetése (participatio), illetve az erre vonatkozó királyi jóváhagyás czímén illeti. Ugyanekkor ugyanőt, valamint Lászlót és Istvánt a másik Miklós fiát, mint a néhai idősebb Székely Sándor unokáit Szent-Márton és a hozzátartozó Királyfalva, Gsedetelke vagy Csedőtelke magyar, Szilkút és Péterlaka oláh helységek birtokába is beigtatták, a melyek őket az említett (Kizdi) Miklós fiának Sándornak s e Sándor fiainak: Simonnak és Miklósnak részeltetése, illetve az erre vonatkozó királyi jóváhagyás alapján illették. 1423-ben az erdélyi alvajda rendeletére igtatják Keszi (értsd Keszi-i, a nógrádvármegyei Keszi, azaz Karancskeszi helység értendő) Lászlót a Miklós fiát és Gergelyt a László fiát, ugyane birtokaik (Szent-Márton, Királyfalva, Péterlaka, Szilkut, Csedőtelke) kezükön levő részeibe. – 1446-ban ternóczi Székely Gergely a maga és unokatestvére, Sándor Péter nevében panaszt tett Váczon az országnagyok előtt, hogy Szentmártoni Sandrin és István ezekben a zavaros időkben az ő szent-mártoni részeiket hatalmasul elfoglalta. 1478-ban Kizdi Sándor Csidőtelkén kívül Laczkod helységben is birtokos volt. 1482-ben (V. 6.) keszi-i Székely László (a néhai István fia) és szent-mártoni Kizdi (Sandrin fiai) János és István, az őket örökösödés jogán egyenlőképen illető küküllő-, fejér- és nógrádvármegyei birtokaikon megosztozván, a nógrádvármegyei Keszi, Geregye, Tarnócz, Tőrincs és Aran(y) helységek részei egészen (400 aranyforinttal együtt) Székely Lászlónak, a küküllővármegyei Szent-Márton, királyfalva, Zágor, Csidőtelke és Szilkut részei, továbbá a fejérvármegyei Péterlaka (melyet máskor rendszerint Küküllővármegyéhez számítanak és Pálos helységek) pedig egészen a nevezett Kizdieknek jutottak. 1502-ben (IV. 20.) kizdi Sándor János (a néhai Simon fia) és felesége Czékei János leánya) Gera asszony, somkereki Erdélyi Jánossal (a kinek felesége, Petronella asszony az ép említett Gera asszonynak nővére volt) Tamással és Mártonnal (a néhai István fiaival) magtalan haláluk esetére kölcsönös örökösödési szerződésre lépvén, Sándor János birtokai között Dicső-Szent-Márton várost, Csüdőtelke, Zágor, Királyfalva és Szilkut helységeket sorolják fel e megyéből, valamint az ekkor Fejérvármegyéhez számított Péterlakát is. A somkereki Erdélyi János és kizdi Sándor János közt fennálló s a király által is jóváhagyott kölcsönös örökösödési szerződés értelmében az elhunyt Sándor János birtokai kiskoru törvényes fiára Gáspárra szállván, 1506. november 1-én e Gáspárnak és anyjának Ieronima más néven Gedrud vagy Gera asszonynak kérésére megengedte a király, hogy e birtokok Erdélyi Jánosra, mint gyámra, bizassanak. Gera asszony Gerendi Lászlóhoz ujra férjhezmenvén, a kiskoru Sándor Gáspár gyámsága és birtokai lassankint az ő kezére jutottak. 1510-ben ő, neje, héderfáji Barlabási Lénárt erdélyi alvajda, teremi Sikesd Gáspár, kis-kendi Balád-fi János és Haranglábi Elek, mint a gyermek Gáspár vérrokonai, egyezkednek a néhai Sándor János után maradt jószágok jövedelmei, – illetve 1513-ban, a Gera asszony halálakor Szent-Márton város, Csidőtelke, Királyfalva, Szilkut, Péterfalva és Zágor birtokok tekintetében, a melyek közül utóbbi gyámi czímen a Balád-fi János, a többi pedig a Gerendi László kezén maradt. 1517. tavaszán mind e birtokokat, mint a Sándor (Kizdi) Gáspár halálával urafogyott vagyont, Szapolyai János erdélyi vajdának és édes-testvérének Györgynek adományozta II. Lajos király. A beigtatásnak azonban 1518-ban somkereki Erdélyi Márton, a néhai Erdélyi János özvegye, Petronella aszszony most a losonczi Bánfi Péter felesége, héderfái Barlabási Lénárt alvajda, Gerendi László és kis-kendi Balád-fi János, ellentmondottak. Ugy látszik, nem is jutottak e jószágok a Szapolyaiak birtokába. Az adomány-levél kelte után pár héttel somkereki Erdélyi Márton és kendi Balád-fi János egyezkednek e birtokokon, olyformán, hogy Dicső-Szent-Márton, Csidőtelke, Szilkut, Királyfalva, Péterlaka, némely fejérvármegyei helységek és a küküllövármegyei Szépmező részei az Erdélyi Márton, Zágor helység, a fejérvármegyei helységek és Szépmező más részei pedig a Balád-fi János kezére kerülnek. Ugyane napon (majd 1518. márczius 1-én ujra) Erdélyi Márton Csüdőtelkét Barlabási Lénártnak engedte át Dicső-Szent-Márton várost és Péterlaka helységet pedig Gerendi Lászlónak ajándékozta, azzal a feltétellel, hogy utóbbi a péterlakai erdőből a szilkuti és királyfalvi jobbágyoknak, felmerülő szükség szerint, épületfát adni tartozik. Nem sokkal utóbb özv. somkereki Erdélyi Jánosné most losonczi Bánfi Péterné, Petronella asszony és leánya, Anna is, somkereki Erdélyi Mártonra ruházták át e birtokokra (Dicső-Szent-Márton város, Csüdőtelke, Zágor, Királyfalva, Szilkut küküllővármegyei és 6 fejérvármegyei helység) vonatkozó jogaikat. 1518. elején aztán II. Lajos király is s. Erdélyi Mártonnak adományozta e birtokokat. A beigtatásnak azonban sokan ellentmondottak s néhány nappal később Erdélyi Márton is tiltakozott a Szapolyai János, Barlabási Léhárt és Istenmezejei János itteni birtoklása ellen. (1397: Dl. 8198. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 171–172., 1403: Dl. 29228., 1408: gr. Teleki cs. oklt. I. 335., 1412: Dl. 27634., 28591., 1417: Dl. 10548., 1418: Dl. 10544., 1424: Dl. 30159., 1425: Dl. 29764., gr. Teleki cs. oklt. I. 479., 1431: Dl. 30311., 1438: Dl. 27649., 1439: Dl. 27650., 1446: Dl. 27659., 1448: Dl. 29796., 1453: Dl. 30829., 1464: Dl. 27678., 1466: Dl. 16322., 1475: Dl. 17667., 1478: Dl. 27710., 29843., 1479: Dl. 29007., 30898., 27712., 1487: Dl. 36513., 1492: gr. Teleki cs. oklt. II. 184., 36398. pag. 61. n. 1., 1502: gr. Teleki cs. oklt. II. 249. és Dl. 36405. pag. 192, n. 1., 1503: gr. Teleki cs. oklt. II. 261., 263., 1506: gr. Teleki cs. oklt. II. 290., 1507: gr. Teleki cs. oklt. II. 295., 296., 1510: Dl. 36405. pag. 294. n. 1., 1513: gr. Teleki cs. oklt. II. 317., 1517: Dl. 27804., 27805., 30277., gr. Teleki cs. oklt. II. 353., Dl. 36402. pag. 39. n. 1., 1518: Dl. 27806., 36405. pag. 345. n. 1. és n. 2.) L. a Szentpáli, Váradjai és szent-imrei Sztrigyi cs. alatt.

Sándor, István moldvai vajda fia 1492-ben atyjával együtt kapta uj-adományul Küküllővárát (l. ott), II. Ulászló királytól.

Sánta cs. L. a Császári cs. alatt.

Sánta (pócsfalvai) cs. Santha. (1492: Dl. 36398. pag. 107. n. 1.) – L. a pócsfalvai Nagy cs. alatt.

Sárdi cs. Olykor (pl. 1434., 1435.) péterfalvi előnévvel. (1426: Dl. 30164., 1434: Dl. 29776., 1435: losonczi Bánffy cs. llt. 57. 64. és Dl. 29780., 1440: Dl. 29786., 1450: Dl. 30186., 1453: Dl. 28398., 1467: Dl. 26409., 1477: Dl. 26426.) L. a Péterfalvi cs. alatt.

Sárosi (balázstelki) cs. De Sarus. (1408: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 459.) Sarusy. (1447: Dl. 27661.) Sarosy, Sarosj. (1464: Dl. 29823.) Sarosy. (1465: Dl. 27682., 1478: Dl. 27710., 1503: Dl. 29905., 1510. körül: Dl. 29750.) Sarossy. (1510: Dl. 36405. pag. 331. n. 1.) 1503-ban a Mihály fiának, Benedeknek Sáros, Balázstelke és Pócstelke helységekben levő részeit, melyek Istvánházai László, pócstelkei Geréb János, Dézsfalvai Pál, Béldi Simon és a gálfalvai Váncsa János özvegyének Ilona asszonynak kezén vannak zálogban, – az említett Benedek és adámosi Horvát Gáspár akarják kiváltani. 1510-ben ugyanez a Benedek balázstelki és kis-sárosi részeit nagybátyja, néhai Zsigmond leányának, Sárosi Borbálának, Istvánház(a)i Lászlónénak és öt gyermekének eladja. (L. a Haranglábi cs. alatt, és ezenkívül v. ö. e családra nézve a következő okleveleket – 1389: Dl. 29731., 1390: Dl. 29733., 1443: Dl. 29787., 1446: Dl. 27659.)

Sárosi cs. L. Dicső-Szent-Márton városnál.

Segesvár város. Bun (Bonn) és Hétur helységek részeit kapta Mátyás királytól, a hűtlen losonczi Dezsófiek után. (L. a Nádasdi cs. alatt.)

Segesvári domonkosok. L. a Betleni cs. a. (V. ö. Fejérvármegyében is.)

Segesvári (szász) szék. Bun (Bonn) és Hétur helységek részeit kapta Mátyás királytól, a hűtlen losonczi Dezsőfiek után. (L. a Nádasdi cs. alatt.)

Sikes (péterfalvi) cs. Sykes. (1479: Dl. 27712., 27713.)

Sikesd (teremi) cs. Azaz: Sikesd-fi. A Sikesd (Sükösd) magyaros név alatt a latin Sixtus értendő. – Eleinte Teremi néven fordul elő. (1319: Dl. 1976. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 342., 1370: Dl. 29705., 1372: Dl. 28355., 1373: Dl. 30709., 1377: Dl. 28750., 29717., 1390: Dl. 29734., 29787., 1433: Dl. 27640., 1435: Dl. 28599., 1443: Dl. 29787., 1468: Dl. 27689., 36393. pag. 51. n. 1., 1470: Dl. 36393. pag. 75. n. 3.) Később a Sikesd (Sigesd) név, a család egyik tagjának keresztneve, mint család- vagy vezetéknév állandósul, következőkép: Sygesd. (1479: Dl. 29846.) Sykesd. (1482: Dl. 28427., 1493: Dl. 30932., 1494: Dl. 36398. pag. 189. n. 1., pag. 191. n. 1., pag. 193. n. 1., gr. Teleki cs. oklt. II. 197., 1495: Dl. 27756., 1496: Dl. 27754., 1501: Dl. 27774., 28667., 36405. pag. 118. n. 1., 1503: Dl. 29903., 1507: Dl. 27790., 1508: Dl. 28674., 1513: gr. Teleki cs. oklt. II. 317.) – 1319-ben a Mihály özvegye sat., 1372-ben Mihály a Pónya fia tűnik elénk. Utóbbi 1377-ben az ekkor Küküllővármegyéhez számított, de kétségkívül inkább fejérvármegyei Héviz, Rákos és Dobk (ma Héviz, Alsórákos és Datk, Nagyküküllőmegyében, az Olt mentén) helységekhez tartott jogot. – 1390-ben Teremi Pónya fiának Mihálynak fiai Pónya, András és László, Udvarhely nevű birtokukat, vámjával, malmokkal sat. együtt, Haranglábi Jakabnak (a Mihály fiának) és Szentpáli Barnabásnak (a László fiának) 500 forintért elzálogosították. – Mikor 1433. elején a kolozsmonostori apátság, az idegen kézen levő két Teremi helységet, mint régi birtokát, vissza akarta szerezni, a visszaigtatásnak «Rákusdi» Sikesd (Sykesd) Mihály és Péter ellentmondottak. 1435-ben ugyanez a három ur (ekkor «Rákusi» Mihály, Sixtus és Péter) tiltakoztak Zsigmond király előtt, hogy mialatt ők az erdélyi vajda seregében katonáskodnak (exercituantium more constituti), az apátság e két Teremi és Nyárádtő-Bua küküllővármegyei birtokokba, a melyeket ők zálogban bírnak a királytól, be akarja magát igtattatni. – 1443-ban Teremi Sikesd követeli vissza Nádasdi Mihálytól (a Salamon fiától), Szentkirályi Jakabtól (az Aladár fiától) és Semjéntől (a náluk zálogban levö) Odvarholy birtokot, a mely a néhai Teremi Pónya fia András magtalan halálával örök joggal rájuk, mint osztályos atyafiakra szállt. Az erdélyi vajdák ítélete szerint a nevezett zálog-birtokosok a zálogösszeget felvenni és a birtokot visszaadni tartoznak; ellenkező esetben a zálogösszeg a fejérvári káptalan sekrestyéjébe teendő le, a Teremiek pedig Odvarhely birtokába beigtatandók. – 1468-ban (V. 10.) Teremi Miklós és Benedek, s általok atpjok Sixtus; s édes-testvéreik János és Péter kapják Mátyás királytól, különösen a Miklós és Benedek hű szolgálataiért, Vidraszeg vagyis Vidrádszeg felét, mini az erdélyi lázadás alkalmával hűtlenségbe esett meggyesfalvi Alárd(-fi) László birtokát, a melybe az adományosokat szabályszerűen be is igtatták. De még a beigtatás előtt a néhai Kerelői Pál fiai Pál, Péter, János és Gál, továbbá a Héderfájai István fiai, héderfáji Lőkes Imre és fia Elek, és kerelői Tatár Zsigmond tiltakoztak, hogy Teremi Sixtus és fiai Miklós, Benedek, Péter és János s meggyesfalvai Alárd Péter, az ő kerelői és vidrátszegi jószágutat a királytól felkérhessék. 1473. végén ismét Kerelői János és Pál tilalmazzák teremi Sigesd Miklóst Vidrátszeg elfoglalásától. Az erre következett megidézés alkalmával Miklós urat Kis-Szőllősön, mint jószágán, találjuk. – Mikor 1494-ben (VII. 3.) csesztvei Barrabási János és Lénárt s a Haranglábi Zsigmond gyermekei teremi Sikesd Jánossal és fiával Gáspárral, egymást testvérré fogadván, kölcsönös örökösödési szerződésre lépnek, a t. Sikesdek birtokai közül e megyéből csupán Teremit sorolják fel. Ugyane napon az említett János és fia Gáspár, Haranglábi Elekkel, a teremi Sikesd Klára férjével egyezkedik e Klára és a János testvérének, Miklósnak udvarhelyi részeire, – továbbá ugyane Miklós leányaival, Katalin és Magdolna asszonyokkal (előbbi Mocsi Szalatielné, utóbbi somkereki Erdélyi Mártonné) a Miklós ujfalusi és oláh-teremi birtokaira nézve. Ujfaluban Magdolna asszony 1501-ben is birtokos, a mikor is itteni részeit nővérének, Katalin asszonynak (a ki ekkor már Kendi Gálné); majd az év közepe táján Kendi Jánosnak (e Gál és Katalin fiának) kínálja megvételre. Végre is nagy-teremi Sikesd Gáspár vásárolta meg e részeket még ez évben (L. a Haranglábi, dicső-szent-mártoni Sándor, Bordi, Bogáti és meggyesfalvi Alárd-fi cs. alatt.)

Silei (Sülei, kórógy-szent-mártoni, szent-mártoni, kórógyi) cs. Syley. (1494: Dl. 27747., 1496: Dl. 27768., 1497: Dl. 29888., 1504: Dl. 27785., 1507: Dl. 29919.) Swley. (1495: Dl. 27756.) Siley. (1505: Dl. 27786.) Kétségkívül a Dicsőszentmártontól nyugatra, Alsófehérmegyében fekvő mai Magyar-Sülye helység értendő.

Silei (Sülei, Silyei, Silye, petlendi vagy pettendi, bőnyei, silei, gáldtői) cs. Sylye. (1476: Dl. 27704.) Syley. (1478: Dl. 30218., 1492: Dl. 27741., 1494: Dl. 36517., 1496: Dl. 27758., 1497: Dl. 29883.) Sewle. (1499: Dl. 27768.) A fejérvármegyei Sile vagy Süle (ma Magyarsülye) s Gáldtő, és hihetőleg ugyanegy család értendő. – L. a hosszuaszói Csányi cs. alatt és v. ö. 1382: Dl. 29194., 1393: Dl. 29206., 1418: Dl. 31124., 1425, körül: Dl. 30783., 1476: Dl. 27703. és 27704., 1482: Dl. 29317., 1484: Dl. 28641., 1457: Dl. 29321., 1492: Dl. 29328., 30481., 1494: Dl. 36517., 29332., 26472., 1503: Dl. 30958., 1505: Dl. 26482., 1512: Dl. 30263., 1514: Dl. 30269., 1519: Dl. 31019.

Simonfi (kórógy-szent-mártoni) cs. Symonffy. (1503: Dl. 27777., 27778.) Symonfy. (1504: Dl. 29908., 1507: Dl. 27792., 1611: Dl. 28680., 1517: Dl. 29961.) Simonfy. (1505: Dl. 27786.) Simonffy. (1514: Dl. 27801.) L. a Karácsonfalv(a)i cs. alatt.

Sólyonkői (Sólyomkői) cs. Dobokavármegyéből. – L. a Bogáti cs. alatt.

Sombori cs. Avagy Zsombori, Dobokavármegyéből. – L. a Diódi, almakereki Apafi és sálfalvai Saíl-fi cs. alatt.

Somogy(on)i cs. A Szalók-nemből. (Karácsonyi János Magyar nemzetségek. III. 52. l.) Gyáktelök másként Gyáktelke vagy Gyákos (1337.), Pipe és Estfánd vagy Istvánd (1344.) helységekben és Almáson is voltak részei. (1337: Dl. 29670., 8393. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 239., 1344: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. II. 17.,18., 1380: U. o. 512 -513., 1388: Dl. 29200., 1389: Dl. 29731., 1392: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 41. és Dl. 29742., 1414: Dl. 10219., 1425: Dl. 29764., gr. Teleki cs. oklt. I. 479., 1448: Dl. 29796., 1451: Dl. 36403. pag. 37, n. 1., 1463: Dl. 26399., 1468: Dl. 30211., 30212., 27689., 1475: Dl. 27699., 1477: Dl. 26425., 1483: Dl. 36395. pag. 47. n. 2.) L. az eczeli Tabiási, meggyesfalvi Alárd-fi cs. alatt.

Suki cs. Más néven Zsuki. Kolozsvármegyéből. – L. a Diódi cs. alatt.

Sulyok (szancsali, pettendi) cs. Sulyuk. (1418: losonczi Bánffy cs. llt. 57. 65., 1435: losonczi Bánffy cs. llt. 57. 64.) Swlywk. (1427: Dl. 29768.) Sulyok. (1434: Dl. 29776., 1519: Dl. 36402. pag. 116. n. 1.) Swlyok. (1437: Dl. 29783., 1438: Dl. 29785., 1456: loosnczi Bánffy cs. llt. 57. 67., 1460: losonczi Bánffy cs. llt. 57. 69., 1464: U. o. 57. 71., 1467: U. o. 57. 72., 1476: Dl. 27700., 27701., 1478: Dl. 28318., 1481: losonczi Bánffy cs. llt. 57. 73., 1493: Dl. 27745., 1494: Dl. 29881., 27747., 1495: Dl. 36398. pag. 248. n. l., 1496: Dl. 27758., 1497: Dl. 30236., 1503: Dl. 29905., 1505: Dl. 27787., 1512: losonczi Bánffy cs. llt., 1513: Dl. 29945.) Sywluk. (1437: Dl. 29783.) Swlyag. (1438: Dl. 27649., 1439: Dl. 27650.) Swlwk. (1461: Dl. 27674.) Swlok. (1462: Dl. 27676., 1478: Dl. 27708., 1505: Dl. 29744.) Svlok. (1464: Dl. 27678.) Swlek. (1473: Dl. 30473.) Sywlyok. (1477: Dl. 30217.) Swjok. (1478:. Dl. 28635.) Swlyuk. (1494: Dl. 36517.) Sywlok. (1510: Dl. 29931.) 1434-ben szancsali Sulyok (György fia) Benedek s testvérei, Balázs és Ilona, valamint osztályos testvére Mikefalvi (Mike fia) Demeter, az általok és őseik által is bírt Kápolna helységbeli részeket uj-adományul kapják Zsigmond királytól. A beigtatásnak azonban többen (az Ősz, Borsfalvai, Szentandrási család tagjai) ellentmondtak, még pedig Szancsal(!) részeire nézve, a miből azt kell következtetnünk, hogy Kápolna (a mai Felsőkápolna, Kisküküllővármegyében) volt a főbirtok, Szancsal pedig annak tartozéka. 1438-ben szancsali Sulyok Gergely, Péter és Benedek, az atyáik által péterfalvi Burján Pálnak, szancsali Lozsádi Benedeknének, a petlendi Burján Pál özvegyének (a ki most a petlendi Iudex vagy Biró Boldizsár felesége) elzálogosított szancsali erdőt, kaszálót, szőllőt sat. vissza akarják szerezni. 1495-ben szancsali Sulyok Ferencz szancsali részeit Szancsali Antal deáknak vetette zálogba. 1505-ben szancsali Sulyok (György fia) Benedek, a Szancsali (Lukács fia Jánosnak fia) Péter halála következtében reá és Szancsali (Pál fiára) Miklósra szállott s jelenleg szancsali Ősz Benedek, Gáspár és Veronka (a néhai János gyermekei) kezén zálogban levő szancsali részeket ki akarja váltani. 1513-ban viszont az ép említett szancsali Ősz Benedek (a néhai János fia) Magyar-Szancsalon négy és Oláh-Szancsalon három jobbágytelket szancsali Sulyok Benedeknek örökre eladott. – L. a Mikefalvi (Mike-fi) cs. alatt.

Szakál (abosfalvi) cs. Zakal. (1440: Dl. 27655., 14ö2: Dl. 30452., 1466: Dl. 28286., 1468: Dl. 36393. pag. 52. n. 2., 1478: Dl. 27709.) – Ugy látszik, olykor (1452.) Abosfalvi néven is szerepel.

Szakolyi cs. L. a losonczi Dezsőfi cs. alatt.

Szancsali cs. 1493-ban Antal deák szancsali részeit (a Dobokavármegyéből való) lónai Tőki (Thewky) Lászlónak eladta. (1341: Dl. 29128., 1421: losonczi Bánffy cs. llt. 57. 66., 1439: Dl. 27653., 1440: Dl. 27665., 1444: Dl. 13758., 1447: Dl. 27661., 29791., 29792., gr. Bethlen cs. llt., 1448: Dl., 14196., 1450: Dl. 28253., 1453: Dl. 26400., 27667., 29806., 14622., 1454: Dl. 29810., 1456. és 1460: losonczi Bánffy cs. llt. 57. 68., 57. 69., 1461: Dl. 27674., 1462: Dl. 29822., 27676., 1478: Dl. 27708., 1489–1494: Dl. 27731., 1494: Dl. 27747., 149á: Dl. 36398. pag. 247. n. 1. és pag. 248. n. 1., 1496: Dl. 27758., 1497: Dl. 29883.) L, a Mikefalvi, szancsali Sulyok és Balázsfalvi cs. alatt.

Szántai (Szántói) cs. Másként: Bánfi (bálványosi vagy németi). – L. e néven.

Szapolyai cs. L. a dicső-szent-mártoni Sándor cs. alatt.

Szász cs. L. a meggyesi Dorn cs. alatt.

Szász cs. Szász-Sebes városból. – L. a mikeszászai Horvát cs. a.

Szeben (Nagyszeben) város. Bolkács város és Sitve vagy Zsitve helység részeit bírta, e város egyházi czéljaira, 1424. óta, Zsigmond király adományából. (L. Bolkács városnál.)

Szebeni prépost. Kis- és Nagy-Ekemező helységeket bírta. (L. Ekemező helység a.)

Szecseli cs. Más néven Kőrösi. – L. a Haranglábi cs. alatt.

Szécsényi cs. A Kacsics-nemből. – Bolkácsot és Sitvét vagy Zsitvét bírta, a XIV. század közepétől a XV. század közepéig. (L. Bolkács városnál.)

Székely (alsó-szent-mihályfalvi) cs. L. a kis-kendi Balád-fi cs. alatt.

Székely (madarasi) cs. Maros-széki székely cs. – L. a mocsi Miske-fi cs. alatt.

Székely (szent-iváni, vajda-szent-iváni) cs. Zekel. Tordavármegyéből. 1468-ban az erdélyi lázadás alkalmával szintén hűtlenségbe esett szentiváni Székely Mihály torda-, kolozs-, doboka-, valamint Szépmező küküllő vármegyei birtokait monoszlai Csupor Miklósnak és utódainak adományozta Mátyás király. E néhai Mihálynak fia Miklós 1489-ben az ekkor Küküllővármegyéhez számított, különben fejérvármegyei Mártonfalva részeit, 8 arany-forintért, (ugyane Szent-Ivánból való) Szentiváni Bernátnak vetette zálogba; 1496. február 9-én pedig «vajda-szent-iváni» Székely (néhai Mihály fia) János Szász-Szépmező és Oláh-Szépmező helységekben bírt részeit mikeszászai Horvát Pálnak adta el. (1468: Dl. 32363., 1489: Dl. 29325., 1496: Dl. 36398, pag. 260. n. 1., 1497: Dl. 28543.) L. a Szentiváni és Haranglábi cs. alatt.

Székely (ternóczi, keszi-i) cs. Más néven Keszi azaz Keszi-i. – L. a dicső-szent-mártoni Sándor cs. alatt.

Székely Kelemenné. L. a pócsfalvai Nagy cs. alatt.

Szele (keczeli) cs. Krasznavármegyéből. – L. a Betleni cs. alatt.

Szénaverési cs. (1450: Dl. 28253.)

Szengyeli cs. Tordavármegyéből. Másként Mezőszengyeli, ismét másként Szentgyörgyi azaz Csapószentgyörgyi, a tordavármegyei ily nevű helységről nevezve. 1438-ban Gergely abosfalvi Szengyel (Zengel) néven szerepel. – 1467-ben Mátyás a saját, valamint gyermekei András, Benedek, Klára és Margit nevében tiltakozott, hogy néhai édes-atyja Benedek, Vidrádszeget meggyesfalvi Alárd-fi Jakabnak elidegenítette. 1484-ben János abosfalvi örök- és zálogbirtokát teleki Váncsa Jánosnak elzálogosította. 1493-ban (III. 30.) valószínűleg ennek a Szengyeli Jánosnak özvegye, Brigitta asszony nyugtatja (vejét) Csegedi Istvánt, hogy ez őt, hitbére és nászhozománya fejében, Szengyel, Szakál, Szent-György tordavármegyei, Máté dobokavármegyei, és Abosfalva küküllővármegyei birtokokból kielégítette. 1494-ben (XI. 7.) ez a Csegedi Istvánné Mezőszengyeli (János leánya) Anna asszony, ugyane helységekben levő birtokát (a tordavármegyei Szengyelt itt Mező-Szengyelnek írják) Mezőszengyeli Mihálynak zálogba vetette; a ki viszont ugyanezeket János kercseti papnak adta zálogba. 1499-ben (V. 13.) Szengyeli Mihály és (unokaöccse) Pál (a néhai János fia), szent-iváni Tatár (Thathar) Benedek leányainak, Mártának (szengyeli vagy máskor csombordi Tompa Péternének) és Klárának (Almási Péternének) leánynegyed fejében átengednek némely Szengyel és Szakál tordavármegyei, Máté dobokavármegyei és Aboafalva küküllővármegyei helységekben levő részeket, azon a czímen, hogy – egy két évvel előbb (1497.) kelt oklevél adatai szerint (a mely azonban Szent-György tordavármegyei helységet is fölsorolja) – az említett szent-iváni Tatár Benedek felesége (a Márta és Klára anyja) Klára asszony, leánya volt Szentgyörgyi Mátyásnak és feleségének, Szengyeli Klárának, a kinek édes-atyja Szengyeli Pál volt; az elől említett Szengyeli(!) Mihály és néhai János pedig szintén az ép említett Szengyeli (Pál leányának) Klára asszonynak gyermekei, Pál pedig a János fia, ugyané Klára asszony unokája. 1518-ban Szengyeli (néhai János és neje Brigitta asszony fia) Pál fejérvármegyei ozdi birtokáért cserébe kapja kis-kendi Balát-fi Mihálytól a küküllővármegyei Istvánd helységet. (1438: Muz. llt., 1440: Dl. 27654.; 1441: Dl. 27657., 1467: Dl. 36393. pag. 13. n. 3., 1484: Dl. 36395. pag. 102. n. 1.; 1493: Dl. 36398. pag. 119. n. 1., 1494: U. o. pag. 198. n. 1., 1497: Dl. 28543., 1499: Dl. 36403. pag. 228. n. 1., 1518: Dl. 36402. pag. 71. n. 1.) L. a Madarasi, Héderfá(ja)i és mocsi Miske-fi cs. alatt.

Szentandrási cs. L. a szancsali Sulyok cs. alatt.

Szentbenedeki cs. Maros-széki székely cs. – L. a Kórógyszentmártoni cs. alatt. (V. ö. 1495: Dl. 27756.)

Szentgyörgyi cs. Másként Erdőszentgyörgyi vagy szent-györgyi, erdő-szent-györgyi Erdő-fi vagy Erdő. – L. utóbbi néven.

Szentgyörgyi cs. Bizonyára Tordavármegyéből. (L. ott.) ?ásként Csapószentgyörgyi vagy Szengyeli, Mezőszengyeli. – L. e néven.

Szentgyörgyi cs. L. a Bordi és az eczeli Tabiási cs. alatt.

Szentgyörgyi cs. Székely cs. – L, a Szentpáli cs. alatt.

Szentgyörgyi cs. 1448-ban kapta László, édes-testvéreinek Zsigmonddal és Lengyel (Polonus) Jánossal, valamint Belényesi Mihálylyal, Fekete Ozsváttal és testvéreikkel együtt, a Küküllővárához tartozott Fajsz és Bódogasszonfalva helységeket. (L. e várnál.)

Szentgyörgyi és Bazini cs. L. a Héderfá(ja)i cs. alatt.

Szentiváni cs. Azaz Vajdaszentiváni. (Tordavármegyéből.) – 1459. tavaszán szent-iváni Székely Mihály beszterczei ispán és általa osztályos testvérei Szentiváni (István fiai) János és Ferenez kapják Mátyás királytól a Haranglábi-féle birtokok részeit, mely adományozásnak azonban többen ellentmondtak. (L. bővebben a Haranglábi. cs. a.) 1464-ben Szentiváni Ferencz losonczi Dezsőfi Lászlónak (l. ott) adott kölcsön 200 forintot, némely küküllővármegyei birtokra. 1468-ban az erdélyi lázadás alkalmával szintén hűtlenségbe esett szent-iváni Székely Mihály torda-, kolozs-, doboka, valamint Szépmező küküllővármegyei birtokait monoszlai Csupor Miklósnak és utódainak adományozta Mátyás király. Az ez alkalommal kiadott igtatóparancs a kijelölt királyi emberek között első sorban Szentiváni Jánost és Ferenczet sorolja föl. 1480-ban (XII. 2.) Butkai Zsigmond (a néhai Butkai Benedek és a néhai Szentiváni István már szintén elhunyt leányának Ilona asszonynak fia), édes-nővérei Orsolya, Dorottya és Erzsébet nevében is, némely torda- és kolozsvármegyei, valamint Damján küküllővármegyei helységben levő, őket örökjogon megillető részüket Kerelői (Körelői) Pálnak, Jánosnak és Gálnak (a néhai Pál fiainak) 100 arany-forintért eladták. Ugyane napon egyfelől az ép említett Körelői Pál, János és Gál (a néhai Szentiváni István leányának a már szintén elhunyt Eufémiának fiai) és Butkai Zsigmond, másfelől pedig Szentiváni (néhai Ferencz fia) Bernát, Dorottya asszony Piski Györgyné, Márta (hajadon), az említett néhai Szentiváni Ferencz leányai, s Szentivási Zsófia, Jutka és Magdolna, a néhai Szentiváni János hajadon leányai, – a köztök eddig volt pörösködés után olyformán egyeznek ki, hogy az utóbb említettek az őket örökjogon megillető Damján felét az előbb említett Körelőieknek és Butkainak örökre átadják; ez átvevők magtalan halála esetén azonban e birtok az átadókra vagy utódaikra s viszont ezek magtalan halála esetén Szent-Iván illető részei a nevezett három Körelői testvérre és Butkai Zsigmondra vagy utódaikra szálljanak vissza. 1486. jun. 1-én Kecseti (néhai Tamás fia) Zsigmond némely torda- és kolozsvármegyei, valamint Dályán küküllővármegyei helységben lévő részeit Szentiváni (néhai Ferencz fiának) Bernátnak és Piski Györgyné, Dorottya asszonynak zálogba adta. 1494. jul. havában a Kecseti Tamás özvegye Margit asszony (a néhai Szentiváni István leánya) és fiok, Zsigmond osztályt követelt az ép nevezett néhai Szentiváni István torda-, kolozs- és Dályán küküllővármegyei birtokaiból Piski Györgyné Dorottya, és Szentiváni Tamás deákné, Márta asszonytól, mint a nevezett Szentiváni István fiának a néhai Ferencznek leányaitól, továbbá Földvári Lászlóné, Magdolna asszonytól, földvári Kóka Mihály özvegyétől, Jutka asszonytól, mint az említett Szentiváni István fiának néhai Jánosnak leányaitól, a kikkel együtt őket a kérdéses birtokok közösen illetik. 1496. február 1-én az utóbb említett Magdolna, Márta, Dorottya és Jutka asszonyok (a kik ekkor is említett férjük nevét viselik) íratják át az 1460. decz. 2-ról keltezett föntebbi egyezség-levelet. 1511-ben a néhai (Szentiváni) Ferencz magtalanul elhalt fiának Bernátnak damjáni részeit Betleni Miklósnak adta IL Ulászló király. (1459: Dl. 32319., 1464: Dl. 3686., 1468: Dl. 32363., 1480: Dl. 27719., 28658., 27720., 1486: Dl. 36397. pag. 60. n. 2., 1489: Dl. 29325., 1494: Dl. 7224., 1496: Dl. 28658., 1511: Dl. 27799.) L. a szent-iváni Székely cs. alatt. (Ezenkívül egy másik Szentiváni család is volt a XIV. században e megyében, az Erzsébetváros mellett é. fekvő Szász-Szent-Iván helységből. Olykor, pl. 1368-ban Szentjánosi – de Sancto Johanne – nevet is viselt. 1378. táján e családnak a György fiában Péterben magvaszakadván, birtokait 1378-ban vérrokonának – frater patruelis – Ebesfalv(a)i Imre fiának Lászlónak adományozta I. Lajos király. E birtokok aztán e Lászlóról az 1390-es években az almakereki Apafi és Betleni családra szálltak át. – L. az almakereki Apafi és Toroszkai cs. alatt. és v. ö. 1373: Dl. 30708., 30709., 1374: Dl. 6225., 1376: Dl. 29714., 1378: Dl. 6524.)

Szentjánosehegy(e)i cs. Másként Enyedi. – L. a meggyesi Dorn cs. alatt.

Szentkirályi cs. 1414-ben Batizházai (az oklevélben Butizházai) Jakab fia Miklós a saját, s fiai János, Benedek és Gergely nevében, Forrói (Forrai Péter fiának) Miklósnak adta el, 50 arany-forintért, némely fejér- és kolozsvármegyei részbirtokokon kívül …-Jakabfalva (valószínűleg: Bors-Jakabfalva, azaz Pettend) küküllővármegyei helység részeit, a melyek a nevezett Batizháziakra nagyanyjuk, néhai Erzsébet asszony (a Szentkirályi Sándor leánya) után, leánynegyed czímén, a néhai Szentkirályi Sándor fia Miklós … (az oklevél hiányos) birtokaiból szállottak. Mind e három család Fejér- illetve Kolozsvármegyéből való. (Dl. 30176. – V. ö. Kolozsvármegyében, a Mocsi cs. alatt.)

Szentkirályi cs. Maros-széki székely cs. – Másként Tuzzoni vagy Dátosi. – L. a teremi Sikesd és almakereki Apafi cs. alatt. (V. ö. Tordavármegyében e családnál, továbbá a tuzsoni Bolgár cs. alatt.)

Szentléleki (Sándor-fia) cs. L. Sándor (kizdi, dicső-szent-mátrtoni) néven.

Szentmántoli cs. Azaz Czikmántori. – L. e néven.

Szentmártoni (Sándor-fia) cs. L. Sándor (kizdi, dicső-szent-mártoni) néven.

Szentmihályi cs. Bizonyára Udvarhely-széki székely cs. – L. a Kecseti cs. alatt.

Szentmiklósi cs. L. a mocsi Miske-fi cs. alatt.

Szentpáli cs. Azaz Kerel(l)őszentpáli. – A XIV. század közepén Széplaki, ugyane század második felében (1379.) Ugrai nevet is viselt. – 1349-ben Besenyő részeit szerezte meg. 1376-ban Ugrán volt birtokos. 1404-ben Zsigmond király Szentpáli Barnabásnak is megbocsátott. Az ő fia Miklós 1413-ban a vele rokon Kistaludi (András fiától) Barnabástól Kisfalud és Gyulástelke részeit – magtalan haláluk esetére kölcsönös örökösödést kötvén ki – megvásárolta. 1414-ben ugyanettől a Miklóstól, Ugra helységben, bizonyos pörben, a Szent-Pál, Besenyő, Ugra, Udvarhely, Széplak és Laczkod birtokokra vonatkozó okleveleket követeli az erdélyi alvajda. 1469-ben (a néhai Mihály fia) István Szent-Pál, Ugra, Besenyő, Laczkod és Gyulus helységekben levő birtokait, oltalmul, Héderfái Imrének adta át. 1473-ban az említett Mihály leánya Hosszuaszói Györgyné, az édes-testvérei István és Miklós által atyjok besenyői birtokából hitbér és leánynegyed czímén néki adott részekbe igtattatta magát. 1475-ben (V. 29.) az ép említett Miklós tiltakozott, hogy testvére István Szent-Pál, Laczkod és Gyulás helységekben levő birtokait Szentgyörgyi Balázsnak elidegeníthesse. Ez elidegenítés azonban mégis megtörtént. 1478-ban (X. 14.) nevezett Miklós néhai (agilis, tehát székely) Szentgyörgyi Balázs özvegye nemes Ilona asszony, s fiai Ferencz és Mihály ellen idéző parancsot adatott ki az erdélyi alvajdával, mivel édes-testvéreinek Szentpáli Istvánnak Szent-Pál, Ugra, Laczkod és Gyulás helységekben levő birtokait, melyeket annak idején maga Szentgyörgyi Balázs foglalt el, ma is elfoglalva tartják. Viszont néhány héttel később (XI. 25.) Kizdi Sándor panaszkodott, hogy a mult nyáron Szentpáli Miklós az ő laczkodi (és erdőtelkei) birtokát pusztította. 1479. október 21-én ugyane (Mihály fiának) Miklósnak, mint magvaszakadt nemesnek: Besenyő, Szent-Pál, Ugra, Győres és Laczkod helységekben bírt jószágait, Beatrix királyné beleegyezésével, Korvin János liptói herczegnek és hunyadi ispánnak, majd két nappal később; 1479. október 23-án, ugyanannak a Miklósnak Besenyő, Szent-Pál, Ugra, Gyulás és Laczkod helységekben hátrahagyott birtokait; hű szolgálataiért, Kasuhi Istvánnak, a Bátori István országbíró és erdélyi vajda nemes cselédjének, és általa édes-testvéreinek, Pálnak és Vitályosnak s e Vitályos fiának Jánosnak adományozta, szintén Beatrix királyné beleegyezésével, Mátyás király. A beigtatás utóbbi adományos részére szabályszerűen megtörtént; mégis a király 1482. április 9-én ugyancsak az emlegetett magvaszakadt Miklós Besenyő, Szent-Pál, Ugra, Gyulás, Győres és Laczkod helységekbeli részeit ujra Korvin János herczegnek adományozta, ezuttal is a Beatrix királyné beleegyezésével. E birtokokhoz Mátyás király adománya alapján Korvin János 1494-ben is jogot tartott. Az ez alkalommal (1482. juniusban) végbement igtatáskor Szent-Pálra nézve Kerelői János a saját, és felesége Haranglábi néhai Zsigmond leánya Krisztina asszony és e Zsigmond más fiai és leányai nevében, Besenyőre nézve pedig Anna asszony (a néhai Szentpáli Mihály leánya) a Bolyai Pongrácz özvegye a saját és gyermekei Ferencz, Márton, Zsigmond, Margit (ezek bizonyára Hosszuaszóiak) és Potencziána (ez Bolyai) nevében ellentmondott. (Ugyanekkor az erdélyi káptalan jelenti, hogy Győres helység Tordavármegyében fekszik, oda pedig nem mentek ki.) Szintén ez idő tájt, de ugy látszik, inkább 1480. körül, ugyanez a Mihály leánya Anna asszony, előbb Hosszuaszói Györgyné, és ettől született gyermekei Ferencz, Márton és Margit, továbbá mostani férje Bolyai Pongrácz, és ettől született gyermekei Potencziána és Rusint, hosszabb pereskedés után választott bírák előtt Kerellei (Kerelley) Jánossal és testvérével Pállal (a kik az előbbiektől a magvaszakadt Szentpáli Miklós birtokaihoz a Mátyás király 1479. évi, állítólag Kerellei János és Kasuhi vagy Kasói István javára tett adománya, illetve ez utóbbitól vétel utján tartottak jogot) egyezségre lépvén, utóbbiaknak Szent-Pál, Ugra és Laczkod helységeket átengedték, viszont ezek, azaz a Kerellelek Besenyő és Gyulos küküllővármegyei és némely kolozs-, illetve tordavármegyei helységekről az Anna asszony és családja előszámlált tagjai javára lemondtak. 1493. május 23-án Szentpáli István, a «Barnabás fiának a néhai Mihálynak fia», minorita szerzetes, némely tordavármegyei, továbbá Szent-Pál, Ugra, Besenyő, Kerelő, Széplak, Laczkod, Gyulus és Lőrinczfalva küküllővármegyei helységekben bírt jószágait, szeretetből, a néhai Hosszuaszói György ép említett fiainak (mint unokaöccseinek) Ferencznek és Mártonnak adta. «Hosszasszói György özvegye» Anna asszony s ép említett fiai, Ferenez és Márton pl. Gyulos és Laczkod helységekben csakugyan 1495-ben (IV. 22.) is birtokosok. Utóbbiak 1511-ben és 1516-ban néhai anyjok után Szent-Pál, Laczkod és Ugra birtokába, utódlási jogon, ujra igtattatják magukat, de a Kerelői János ellentmondásával. (1343: gr. Teleki cs. oklt. I. 70., 1349: Dl. 29682. és Anjouk. okmt. V. 297., 1376: Dl. 29715., 1379: Dl. 27630., 1384: Dl. 30730., 1395: Dl. 30750., 1444: Dl. 8974., 1413: Dl. 30763., 29758., 1414: Dl. 10219., 1424: Dl. 30159., 1448: gr. Teleki cs. oklt. II. 37., 1453: Dl. 28398., 1469: Dl. 36394. pag. 3. n. 2., 1473: Dl. 30473., 1475: Dl. 36404. pag. 125. n. 3., 1478: Dl. 27709., 27710., 27714., 29843., 28318., 1479: Dl. 29845., 1480. körül: Dl. 36336., 1482: Dl. 37654., 1493: Dl. 36398. pag. 132. n. 1., 1494: Dl. 29880., 37687., 1495: Dl. 36398. pag. 228. n. 1., 1511: Dl. 27798., 1516: Dl. 28689.) L. a teremi Sikesd, Bolyai és meggyesi Dorn cs. alatt.

Széplaki cs. Más néven Bordi, sőt olykor, úgy látszik Karácsonyfalv(a)i. – L. a Bordi, Szentpáli és meggyesi Dorn cs. a. (V. ö. a széplaki László-fi cs. alatt.)

Szilágyi Erzsébet. L. a Haranglábi cs. alatt.

Szilvási cs. A kolozsvármegyei mai Mezőszilvás helység értendő. – Csapó, Sál(y)i és Kocsárd helységekben volt birtokos. – L. az eczeli Tabiási (az 1473. évhez) és a csapói Biró cs. alatt.

Szilvási (dézsfalvi) cs. Zylwassy. (1503: Dl. 29903.)

Szindi Imre tordai polgár. Pogán Miklós tordai polgárral együtt kapta 1447-ben a kormányzótól Tatárlaka helységet előbb zálogban, majd örökadományul. (L. Küküllővárnál.)

Szitás (abosfalvi) cs. Zythas. (1459: Dl. 32319., 1493: Dl. 26453.)

Szobi cs. Hont- és Nógrádvármegyéből. – L. a losonczi Dezsőfi cs. a.

Szőkefalvi (Szőke, szőkefalvi) cs. Olykor egyszerűen Szőkefalvi néven fordul elő, pl. 1370: Dl. 5995., 1374: Dl. 6225., 1376: Dl. 29714., 1389: Dl. 29730., 1410: Dl. 29224.; 1427: Dl. 28196., 1428: Dl. 29770., 1433: Dl. 27640., 1435: Dl. 27642., 1438: Dl. 29785., 1441: Dl. 27656., 1446: Dl. 26395., 1447: Dl. 27660., 29791., 1453: Dl. 26399., 26400., 27667., 28398., 1454: Dl. 29810., 1457: 111. 30317., 1469: Dl. 32319., 1462: Dl. 29822., 27676., 1466: Dl. 27686., 1466: Dl. 28286., 29827., 1468: Dl. 27689., 36393. pag. 49. n. 1., 1473: Dl. 27692:, 27694., 1476: Dl. 27704., 1494: Dl. 27747., 1499: Dl. 27769. Máskor mint szőkefalvi Szőke, következő alakokban: Zewke. (1473: Dl. 27693., 1477: Dl. 30217., 1478: Dl. 27708., 30218., 27710., 1479: Dl. 27712.. 1489–1494: Dl. 27731., 1493: Dl. 29874., 26453., 27745.; 1494: Dl. 28665., 36517., 1500: Dl. 29064., 1501: Dl. 27773., 1506: Dl. 26492., 26491., 1507: Dl. 27790., 1525: Dl. 36401. pag. 47. n. 1.) Zeke. (1479: Dl. 29846.) Zekew. (1503: Dl. 29903.) L. Szőkefalva helység, a szőkefalvi Katana és a Bordi cs. alatt.

Sztrigyi (szent-imrei, szent-emrei) cs. Másként Sztrigyszentimrei vagy Sztrigyszemtemrich-i. Hunyadvármegyéből. – 1431-ben Dicsőszentmártoni (Sandrin fia Miklós leányát) Margit asszonyt, Sztrigyszentimrei (Péter fia) Imrénét, édes-anyja (Váradjai) «Susko» asszony (a nevezett Sandrin fia Miklós özvegye) birtokába, Szépmező és Bénye-Bua küküllővártnegyei (és egy dobokavármegyei) helység részeibe igtatták, mely alkalommal szent-emrichi Sztrigyi Dénes fia Péter szerepel mint vajdai ember. 1476-ban Mihály és fiam Móricz (Hunyadvármegyéből, l. ott) nemes bényei Bocsárdi Bíró Mátyástól részeket kapott cserében Bénye helységben, a hol a következő évben csakugyan birtokos is volt. 1501-ben az elhunyt szent-imrei Sztrigyi (Ztrygy) Móricz (a néhai Mihály fia) birtokait, egyebek közt az ekkor Fejérvármegyéhez számított (különben pedig küküllővármegyei) Szépmezőt is, Kolonit(y)i Miklós kir. lovászmester és Barcsai Ákos kapták adományul II. Ulászló királytól. Az erre következett beigtatás alkalmával – melynek a néhai Sztrigyi Mihály leányai, Zsófia asszony (Décsei Bertalanné) és Orsolya (illyei Dienesi Miklósné) ellentmondtak – Szépmező, Bénye és Bénye-Bua helységeket említik. (1431: Dl. 30311., 1476: Dl. 27705., 1501 Dl. 30245.) L. a mocsi Miske-fi, buzás-bocsárdi Biró, és v. ö. a Váraljai cs. alatt.

Tabiási (Tabiás, eczeli) cs. Az oklevelekben előforduló névalakok a következők: De Thabias. (1466: Dl. 28622.) Thabias. (1468: Dl. 36393. pag. 42. n. 1.) Thabiasy. (1468: Dl. 27689., 1472: Dl. 29835., 1501: Dl. 30953., 1515: Dl. 28686.) Thabyasy. (1469: Dl. 29832., 1470: Dl. 36393. pag. 64. n. 1., 29834., 1473: Dl. 27692., 1474: Dl. 27695., 1475: Dl. 36406. pag. 53. n. 1., 27698., 27699., 1476: Dl. 27529., 27700., 1477: Dl. 27704., 1495: Dl. 36398. pag. 232. n. 1., 1505: Dl. 30251., 1507: Dl. 36399. pag. 159. n. 1., 29923.) Thabiaschy. (1472: Dl. 29836.) Thabiassy. (1509: Dl. 27795., 26507.) 1466-ban György, más nemesekkel együtt (l. a Nyojtódí cs. a.) Pipe, Sákod, Felek és Szederjes helységek részeihez tartott jogot. 1468–69-ben ugyanő Dobokai Miklóstól és anyjától, özv. Dobokai Miklósné szül. Toroszkai (László leánya) Katalin asszonytól Bábahalma részeit, 1470–1472-ben pedig Bordi László unokáitól, a Szentgyörgyiektől Bord részeit vásárolta meg. 1472-ben e György fia László a maga és édes testvérei, Tóbiás és István, továbbá osztályos testvérei, Eczeli János és Agata asszony (a Kőrösi János deák felesége), Haranglábi Zsigmonddal és Györgygyel, Katalinnal az ifjabb Vizaknai Miklós özvegyével és gyermekeikkel Ferenczczel, Affrával, Katalinnal, Borbálával és Margittal szemben Bozziás helységhez s Dézsfalva és Kis-Sáros helységek feléhez tartottak jogot. 1473-ban ugyanez a György és nevezett fiai Kocsárd részeit vásárolták meg Szilvási Ambrustól. 1474-ben és 1475-ben pedig György és fia László az őket Somogyoni Péterrel és Almási (Miklós fiával) Györgygyel közösen illető két malomhelyen osztozkodtak Almás helységben. 1475-ben ugyanők Komjátszegi Istvántól Bőnye helységben bizonyos részeket, s a Küküllőn levő malmot akarták megvásárolni; de ez ellen dengelegi Pongrácz János erdélyi vajda óvást emelt. 1477-ben azonban utóbbival együtt Tabiási György is birtokos volt e helységben. 1495-ben Tóbiás és István Domáldon vesznek zálogba részeket a halavásári Balád-fiaktól, a kiktől különben 1507-ben Istvánnak, gyermekeinek Jánosnak, Mátyásnak és Margitnak, s «testvéreinek», Péternek és Györgynek vásárolt részeik voltak e helységben. 1505-ben ismerjük meg több megyében elterülő birtokaikat. Ekkor ugyanis Petki (Pethky) Miklós, Antal és László, a néhai Petki János és eczeli Tabiási (György leánya) Anna gyermekei (e Györgynek Eczeli Dávid leánya Margit asszony volt az anyja), ugyane György fiaitól, Tóbiástól és Istvántól Almás, Somogyon, Szénaverés, Darlasz, Dézsfalva, Pócstelke, Kis-Sáros, Kocsárd, Gyulás, Bord, Bábahalma, Bőnye, Gyákos, Szent-Iván és Domáld helységekből követelik a maguk (leány-ágat is megillető) részét. – L. a Haranglábi, kis-kendi Balád-fi, Eczeli, bényei Komjátszegi és a dézsfalvi Eczeli cs. alatt.

Tamás deák. L. a Nádasdi cs. alatt.

Tamási (hosszuaszói) cs. Thamasy. (1470: Dl. 36393. pag. 62. n. 2.)

Tamási (náznánfalvi) cs. Maros-széki székely család. – L. a Bicsak (hodoni, kisfalvi, szőllősi sat.) és a Bogáti cs. alatt.

Tárnok (Tárnak, kisfaludi) cs. Tharnok. (1498: Dl. 30944., 1504: Dl. 27785.) Tharnak. (1501: Dl. 27775.) A küküllővármegyei Kisfalud helység értendő. A család rokon vagy épen azonos a Kisfaludival és kisfaludi vagy széplaki Bordi-val. (L. a Bogáti cs. alatt, az 1498. és 1507. évhez.)

Tatár (kerelői) cs. Tatar. (1410: Dl. 27633.) Thatar. (1416: Dl. 30772., 1450. körül: Dl. 28254.) Thathar. (1453: Dl. 28398., 36393. pag. 51. n. 1.) – L. a teremi Sikesd cs. alatt.

Tatár (szent-iváni azaz vajda-szent-iváni) cs. Tordavármegyéből. – L. a Szengyeli (Mezőszengyeli) cs. alatt.

Tátei (rátai) cs. Fejérvármegyéből. – L. a Péterfalvi, Bogáti és a Vizaknai (az 1495–6. évhez) cs. alatt.

Teke (kórógy-szent-mártoni) cs. Theke. (1505: Dl. 27786.)

Tél (npéni) cs. Az erdély-részi Fejérvármegyéhöl. – L. az erdő-szentgyörgyi Meggyes cs. alatt.

Teremi cs. L. teremi Sikesd néven.

Tivisi (Tövisi) cs. Az erdély-részi Fejérvármegyéből. – L. a Diódi cs. alatt.

Tolmácsi cs. L. Bolkács városnál.

Tompa (szengyeli vagy csombordi) cs. Torda- és Fejérvármegyéből. L. a Szengyeli fMezőszengyeli) cs. alatt.

Toroszkai cs. Tordavármegyéből. – Az Ákos-nemből. – 1377. junius 28-án a Toroszkai István fiai, Miklós és László kapták nővérüktől, a Szentiváni György fia Péter özvegyétől Margit asszonytól Kund helységet, melyet e Margit asszony az Ebesfalvi (Imre fia) László beleegyezésével, mint hitbért és jegyajándékot kapott, továbbá az ép nevezett Lászlótól rokonság czímén bizonyos 5 holdnyi szőllőt Gógánfalva határában, jelesül ennek Tamástelke nevű részében. Ez adományt még ugyanez évben I. Lajos király, 1384-ben pedig Mária királynő is jóváhagyta. 1474-ben (V. 4.) Dorottya asszony a Toroszkai Pétor özvegye (az Alárd Jakab leánya) és leányai, Anna Kevendi Balázsné, Dorottya és Potencziána, némely tordavármegyei birtokokon kívül, Gyákos és Kund küküllővármegyei helységek részeit bottyini Kis (Parvus) Jánosnak adták, élete tartamára, oly feltétellel, hogy utóbbi e birtokok jövedelméből Dorottya asszonyt haláláig eltartani köteles, ha pedig Kis János előbb elhalna, e birtokrészek Dorottya asszonyra és örököseire visszaszálljanak. 1477-ben Toroszkai László Kund helységben még mindig birtokos volt. Ugyanő és fia Ferencz 1493-ban, hű szolgálataiért, uj-adományul kapta II. Ulászló királytól e helységet, a melynek birtokába szabályszerűen be is igtatták őket. 1495–1496-ban Anna asszony, a Járai Pál özvegye,(!) a néhai Toroszkai Péter leánya, követeli Toroszkai Lászlótól és fiától Ferencztől a női ágat is megillető Kund helységből neki járó részeket. 1496-ban Anna asszony Kevendi Balázsné(!), Potencziána és Dorottya (hajadon), a néhai Toroszkai Péter leányai, már 1487. óta pörben állanak az erdélyi vajda eltítt «testvérökkel», Toroszkai Lászlóval, a kitől Kund és Kékes (! bizonyosan Gyákos értendő) helységek felét kir. adomány czímén követelik. 1510-ben Toroszkai Ferencz Szépmező helységben is birtokos volt. (1377: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. II. 476., 591., 1474: Dl. 36403. pag. 98. n. 2., 1477: Dl. 26426., 1493: Dl. 27745., 1495: Dl. 27757., 1496: Dl. 27759., 1510: Dl. 29931.) L. az eczeli Tabiási cs. alatt, az 1468., az almakereki Apafi cs. alatt, az 1441. évhez, továbbá a meggyesfalvi Alárd-fi, erdő-szent-györgyi Meggyes és kendi Balád-fi cs. alatt.

Tótőri cs. Dobokavármegyéből. – L. a Bogáti cs. alatt.

Töki (lónai) cs. Dohokavármegyéből. – L. a Szancsali cs. alatt.

Töreki cs. Hunyadvármegyéből. – 1404-ben Zsigmond király Töreki János fiának Miklósnak, továbbá Egyed fiainak, Istvánnak és Györgynek, valamint Illyei Dénes fiának Jánosnak (szintén Hunyadvármegyéből) adományozza Balázstelke kir. birtok felét. 1406-ban utóbbi János kir. uj-adományul kapta Zsigmond királytól a Balázstelekén levő összes királyi birtokrészeket. (1404: Dl. 29747. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 327., 1406: Dl. 29748. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 431.) – L. a töreki Bakócz cs. alatt is. – V. ö. a sálfalvai Sál-fi cs. alatt.

Török (sárdi) cs. Therek. (1432: Dl. 29775.)

Tövisi (Tivisi) cs. Az erdélyrészi Fejérvármegyéből. – L. a Diódi cs. alatt.

Tuzsoni cs. Másként Dátosi vagy Szentkirályi. – L. a Nádasdi cs. alatt. (V. ö. Tordavármegyében a Szentkirályi és a tuzsoni Bolgár cs. alatt.)

Ugrai (zoltáni) Tamás. L. a Nádasdi cs. alatt.

Ugrai cs. Azaz Szentpáli. – L. e néven.

Ujlaki Lörincz herczegné. Küküllővárhoz (l. ott) tartott jogot időnként, zálog czímen.

Ungor (nádasdi) cs. Hunyadvármegyéből. L. Ongor néven.

Vadasi cs. L. a szőkefalvi Geréb cs. alatt.

Vajai cs. Maros-széki székely cs. – L. a Kórógyszentmártoni cs. alatt.

Vajai (szent-Lászlói) Antal. L. a Nádasdi cs. alatt.

Váncsa (csulai, gálfalvai, teleki) cs. Hunyadvármegyéből. – Wancha, Wancza. – 1489-ben gálfalvai Csulai (Chwlay) néven fordul elő. (1493: Dl. 29874., 1500: Dl. 29064., 30501., 27772., 1503: Dl. 29906., 1506: Dl. 21567., 26492., 1508. körül: Dl. 27402., 1515: Dl. 27802., 1518: Dl. 27806.) L. a Haranglábi, pócsfalvai Nagy, balázstelki Sárosi, Szengyeli, Bolyai, váras-keszi Lépes és a sálfalvai Sál-fi cs. alatt.

Váradi Szent-Lélekröl nevezett kórház vagy kápolna. L. a Nádasdi cs. alatt.

Váradjai cs. Fejérvármegyéből. – 1417-ben e család nő-tagjait, jelesül Zzuzsánna asszonyt a Kizdi (Sandri vagy Sándor fia) Miklós feleségét, a néhai Váradjai (Péter erdélyi alvajda fia) Miklós leányát, továbbá Anna asszonyt almakereki Apafi Miklósnét, és Katalint Diógi (István fia) Jakabnét, mint ugyanazon Péter alvajda fiának, a hasonlókép alvajda Jánosnak leányait, a (pap) Mihálylyal, szintén a Péter alvajda fiával kötött megegyezés szerint, Szépmező részeibe igtatták. 1418-ban Zsigmond király átírja és megerősíti ezt az egyezség- illetve igtató-levelet, különösen az almakereki Apafi Miklós részletesen elősorolt katonai és diplomácziai szolgálataiért és érdemeiért. (1397: Dl. 8I95., 8196. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 170., 1408: U. o. 450., 1417: Dl. 10543., 10544., 10548., 1418: Dl. 10544.) V. ö. a szent-imrei Sztrigyi cs. alatt.

Várfalvai cs. Aranyos-széki székely cs. – Másként, ugy látszik, KevenDl. (L. e családnál is.) 1435-ben az Adorján fia (nemes) Péter Szancsal részeihez tartott jogot. (Dl. 29780.)

Városkeszi (Váraskeszi) cs. Azaz váras-keszi Lépes. – L. a mocsi Miske-fi cs. alatt.

Varsányi cs. L. a buzás-bocsárdi Biró és váras-keszi Lépes cs. alatt.

Vas (abosfalvi) cs. Was. (1478: Dl. 27709., 1479: Dl. 29847., 1493: Dl. 29874., 1507: Dl. 30513., 30975.)

Vas (czegei) cs. Dobokavármegyéből. – L. a Hosszuaszói és szentbenedeki Marton cs. alatt.

Vas (kórógyi) cs. Was. (1509: Dl. 27795.)

Velkényi (ispánlakai) cs. Azaz Bölkén(y)i. – L. e néven.

Veres (Verös, balázstelki) cs. L. a Balázstelki cs. alatt.

Ves(s)ződi cs. 1525-ben Wezzewdy. – Fejérvármegyéből. – 1486-ban Pongrácz a fejérvármegyei Farkastelke s a küküllővármegyei Laczkod és Gyulos részeit Vizaknai (néhai Miklós fiának) Ferencznek zálogosította el. 1525-ben Miklós a János fia Szépmező és Bőnye helységekben volt birtokos. (1486: Dl. 36397. pag. 60. n. 3., 1525: Dl. 36401. pag. 21. n. 1.)

Vidrádszegi cs. 1383: Dl. 30137. – L. a meggyesfalvi Alárd-fi cs. alatt.

Vizaknai cs. A két Miklós 1447-ben a Küküllővúríhoz (l. ott) tartozott Bajon helységet kapta a kormányzótól. E helységhez Affra és Miklós, bár csak zálog czímen, 1507-ben is jogot tartottak. 1452-ben (V. 20.) a János fia (id.) Miklós erdélyi alkormányzó és Ludbregi János fia Gyürgy egymást testvérekké fogadván, magtalan haláluk esetére kölcsönös örökösödési szerződést kötöttek. A nevezett Vizaknai (id.) Miklós ez alkalommal Bajon és Ivedics helységekbeli birtokait adta Ludbregi Györgynek. Ivedics birtokába az erdélyi alvajda már 1451, május 9-én kelt rendeletben igtattatta e Miklóst. Ugyane helység részeit 1453-ban (II. 1.) V. László király, hű szolgálataikért, Miklósnak és testvérének a másik Miklósnak, valamint az első Miklós leányainak Magdolnának, Katalinnak, Potencziánának és Borbálának adta (a fejérvármegyei Fejéregyháza sat. helységekkel együtt), mint a magvaszakadt Nádasdi (máskor Fejéregyházi) Salamon fia Mihály urafogyott birtokát. E birtokokba az uj adományosokat a következő hónapban (s Miklóst, az ifjabbat, a György fiát és a másik Miklóst, királyi rendeletre, ujra 1457-ben is) beigtatták ugyan, de az adományozás ellen a váradi (Biharmegye.) iskola oldalán, a Szent-Lélek tiszteletére épült kápolna és ispotály igazgatója (1453.) tiltakozott. (L. ezt bővebben a Nádasdi cs. alatt.) 1467-ben (XI. 3.) az erdélyi lázadás alkalmával szintén hűtlenségbe esett (ifj.) Miklós jevedicsi, monyarósi, buni és héturi birtokait (csáktornyai) Ernuszt Jánosnak s fiainak Zsigmondnak és Jánosnak adta Mátyás király. Ernusztot és fiait be is igtatták e részek birtokába. (Ugyanez idő tájt Ernuszt János királyi kincstartó Bun helységben azokat a részeket is felkérte, a melyekhez a szintén hűtlenségbe esett losonczi Dezsőfiek után az erdélyi káptalan tartott jogot. L. erre nézve is a Nádasdi cs. alatt.) 1477-ben Mátyás király rendeletére Vizaknai néhai ifj. (Miklós fiát) Ferenczet egyebek közt az egész Jődics továbbá Bun, Hétur, Monyarós és Balázsteleki felének birtokába szabályszerűen beigtatták. Ugyanez évi szeptemberben, majd a következő 1478. év közepén ujra, guti Ország Sebestyénné Magdolna asszony, az id. Vizaknai Miklós leánya és fia Rikalfi (Rykalfy) László, valamint a Bogáti László gyermekei, Péter és Ilona tartanak jogot, a néhai ifj. Vizaknai Miklós özvegyével, Katalin asszonynyal és fiával Ferenczczel szemben, egyebek közt Ivedics birtokához. 1479. végén Vizaknai (ifj.) Miklós özvegye Ivedicsen birtokos s ugyanekkor a losonczi Dezsőfi László monyarósi részeit zálogban bírja; 1487-ben pedig az ő «Héltur» és Bon nevű birtokaira vonatkozó bizonyos zálogleveleket kér ki ujra a kolozsmonostori konventtől. Ez adatokból az következtethető, hogy a Vizaknaiak Monyorós, Hétur és Bun részeit csak zálogban bírták a locsonczi Dezsőfiektől. – Mikor 1493-ban a fent említett váradi ispotály Vizaknai Ferenczen még mindig keresi Ivedicset, utóbbit ekkor Gálfalva helységben, mint részbirtokán idézik meg. Ugyanez (1493.) évi okt. 18-án ez a Ferencz köt testvéri és kölcsönös örökösödési szerződést Lukács csanádi püspök királyi kincstartóval és édes testvérével Miklóssal, mely alkalommal más (fejér- és torda-) vármegyei birtokok közt Harangláb, Gátfalva, Dézsfalva, Sáros, Boziás, Erdőalja, Koronteleke, Széplak részeinek, és az egész Balázstelkének birtokába ereszti be a püspököt és testvérét. 1495. tavaszán a fönt már említett Magdolna asszony, guti Ország Sebestyén özvegye (az idősb V. Miklós leánya), az őt minden czímen megillető fejérvármegyei birtokok között ivedicsi és balázstelki küküllővármegyei részeit is örökre felvallotta, a király jóváhagyásával, az erdélyi káptalannak, mely e czímen e birtokokat a királytól is adományba kapta. A beigtatás alkalmával történt ellentmondásra megindult perben 1495-ben és 1496-ban Erzsébet asszony az Indali Pál felesége (a néhai Tátéi György leánya), s ez Erzsébet gyermekei (Indalí) Bálint, Anna és Katalin; továbbá Vizaknai Ferencz; Affra, Borbála, Katalin és Margit a néhai ifjabb Miklós gyermekei, és ugyane Miklós özvegye Katalin asszony; végül Szász-Sebes város előljárósága állottak, mint alperesek, szemben az erdélyi káptalannal, mint felperessel. A per 1499-ben is folyt. 1505-ben (I. 21.) a néhai V. Ferencz fia, a még gyermek Miklós tiltakozott, hogy az erdélyi káptalan magát e két birtokba heigtattassa. Utóbbi Miklós 1508-ban (IV. 11.) egyebek közt Jevedicset uj-adományul kapja II. Ulászló királytól. – Magdolna asszony a guti Ország Sebestyén özvegye azonban 1493-ban, az ép tárgyalt birtokokon kívül, az őt néhai férjétől zálog czímen 200 forintban megillető mikeszászai részeket is az erdélyi káptalannak hagyta, valamint bizonyos hitbérét és jegyajándékát is, melyek ugyancsak Mikeszásza s ezenkívül Lodormán, Tótfalu, Bikesd és Keszler helységeket terhelték. Mind e részek azonban ekkor már a mikeszászai Horvát Pál kezén voltak. Mikor ezért ezekbe az erdélyi káptalant 1495. nyarán II. Ulászló király rendeletére be akarták igtatni, Horvát Pál csakugyan ellentmondással élt. A dolog pörre került, melynek folyamán 1499. tavaszán az erdélyi vajda a kérdéses részeket, zálog czímen, az erdélyi káptalannak ítélte oda. (1447: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 8. n. 1033., 1451: Tört. Tár. 1897. 357. l., 1452: Dl. 14558., 1453: Dl. 26399., 26400., 1453., 1493., 1501: Dl. 27773., 1446: Dl. 28286., 1467: Dl. 26409., 38867. fol. 8–10., Dl. 36393. pag. 40. n. 4., 1477: Dl. 26425., 1478: Dl. 30218., 1479: Dl. 29847., 1480: Dl. 29009., 1486: Dl. 36397. pag. 60. n. 3., 1487: Dl. 28335., 1493: Dl. 27773., 26455., 30274., 1494: Dl. 36398. pag. 164. n. 1., pag. 165. n. 1., 1495: Dl. 30937., Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. n. 749., 750. és Tört. Tár. 1893. 97. l., 1503: Dl. 27777., 27778., 1496: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 2. n. 361., 1499: Tört. Tár. 1893. 101. l., 1897. 737. 1., 1505: Dl. 26483., 1506: Dl. 26492., 1507: Dl. 27792., 30513., 1508: Dl. 30257., 1511: Dl. 29940., 1515. körül: Dl. 30274., 1523: Dl. 36400. pag. 135. n. 1. V. ö. Turul. 1896–97. 19. l.) L. ugyane családnál Fejérvármegyében, továbbá Küküllővármegyében a Haranglábi, szőkefalvi Geréb, váras-keszi Lépes, Nádasdi, losonczi Dezsőfi, Bogáti, Bolyai, Vessződi és eczeli Tabiási cs. alatt.

Zöld (balázsteiki) cs. Zewld. (1497: Dl. 30236.)

Zsombori cs. Dobokavármegyéből. Avagy Sombori. – L. e néven.

Zsuki cs. Másként Suki. – L. e néven.

Összesen: 352 birtokos.

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem