FŐBB BIRTOKOSAI:

Teljes szövegű keresés

FŐBB BIRTOKOSAI:
Abafá(ja)i (Abafalvai, járai) cs. Másként: Járai. – L. e néven.
Agmándi vagy Kecseti Péter váczi püspök. L, a Farnasi vagy farnasi Veres cs. alatt, az 1447. évhez.
Ákos kolozsvári pap. L. Jára helység a.
Alárd(-fi) (Aladár-fi, meggyesfalvi, vidrádszegi, náznánfalvi, kisfaludi, ercsei) cs. (A családnévre nézve l. Küküllővármegyében e családnál.) 1440-ben Jakab Tordavármegye egyik alispánja. – 1465-ben (VIII. 14.) meggyesfalvi Alárd Jakab fia László némely küküllővármegyei valamint Uraj, Pete és Gerebenes tordavármegyei birtokrészeiért cserébe kapta Bogáti Andrástól bizonyos fejér- és küküllővármegyei birtokokon kívül Bogát, Ludas, Mikes és Szelestye tordavármegyei helységek részeit. A beigtatásnak azonban a Bogátiak közül (lásd ott) László és Imre s e László fiai, Jób és Miklós; továbbá a néhai Péter leányai, Ilona (Gerendi Mihályné) és Dorottya (csesztvei Miske Istvánné), végül a két Vizaknai Miklós és Gerendi Mihály ellentmondottak. 1483. febr. 7-én a néhai Forrói (Forrai) György és meggyesfalvi Alárd Péter leányának Zsófiának (már szintén mindketten elhunytak) gyermekei, Apollónia, Dorottya és Péter, továbbá péterfalvi Porkoláb András s az ép említett Alárd Zsófia fiai János és Simon, mint női ágon a meggyesfalvi Alárd Péter ivadékai (unokái), végül a néhai Toroszkai Péter leányai, Dorottya és Potencziána tiltakoztak, hogy Kerelei (Pál leánya) Orsolya és Somogyoni (János leánya) Margit, az említett Alárd Péter «leányai» (helyesebben tán unokái), némely küküllő-, kolozs- és «szolnokvármegyei», valamint Pete, Uraj, Gerebenes, Rics, Néma és Bala tordavármegyei (valamint az ekkor Kolozsvármegyéhez számitott, de szintén inkább Tordavármegyében feküdt Ercse) örökbirtokaikat elfoglalhassák. 1509-ben pedig Ilona asszony csávási Erdő Miklósné, (a szentmihályfalvi Székely János özvegyének Annának leánya, a ki viszont a Balád-fi Ferencz özvegyének Veronkának leánya, a ki Nagylaki Mártonnak leánya, a ki végül Nagylaki Sandrinnak és megyesfalvi Alárd-fi Jakab leányának Veronikának fia) az Alárdfi-féle birtokokból, jelesül némely kolozsvármegyei (köztök az inkább Tordavármegyéhez számítható Ercse) s Sályi, Szakál, Rücs, Néma, Ujfalu és Bozéd tordavármegyei helgségékből részt követelt Márta asszonytól a néhai Kerielei Pál özvegyétől, most Cseh Zsigmondnétól, mint a nevezett Alárd-fi Imre fia Jakab fiának Péternek leányától, a kit ez alkalommal a tordavármegyei Megyesfalván idéztek meg. (1440: Dl. 13553., 1447: gr. Teleki cs. oklt. II. 27., 28., 1448: U. o. II. 36., 1455: Dl. 36407. pag. 67. n. 2., 1461: Dl. 36392. pag. 142. n. 1., pag. 143. n. 1., 1465: Dl. 27685., 27686.; 1466: Dl. 29047., 1467: Dl. 36393. pag. 15. n. 1., pag. 27. n. 1., 1483: Dl. 36395. pag. 47. n. 2., 1509: Dl. 27112., 1525: Dl. 36401. pag. 39. n. 1.) L. Toroszkó várnál és a Bogáti (az 1461., 1467. évekhez), Tuzsoni, sámsoni vagy sámsondi Nemes, Kereszturi (a Póka vidéki), a Szentgyörgyi és Bazíni cs. alatt.
Almási cs. 1411: Dl. 26876., 1413: Dl. 26999., 1486: Dl. 28439., 1489: Dl. 28442., 1490: Dl. 30919., 1495: Dl. 36328., 1496: Dl. 28455. – L. a Szengyeli cs. alatt Küküllővármegyében, továbbá Tordavármegyében a Kereszturi (a Póka vidéki) cs. alatt.
Almási (csehi) cs. L. a dengelegi Pongrácz cs. a.
Alsóeg(e)resi cs. 1440. jun. 18-án a Péter fiának Balázsnak leánya Skolasztika asszony (szent-mártoni Császár Mihályné), az ugyane Balázs fiának Antalnak leánya Lucza (leány), továbbá indali Török László és Miklós, végül Szentgyörgyi Albert, András és Dorottya (testvérek) tiltakoztak, hogy a király és királyné Alsó-Egrest Bogáti Péternek és Szarkadi Benedek fiának Lászlónak eladományozza. 1448. máj. 6-án az András fiának, a néhai Tamásnak gyermekei András, László és Ilona, indali birtokuk felét a paraszt-sorban levő Szarkadi Jánosnak (a Pál fiának) 100 foirintban örökre oda adták. 1449. jul. 26-án a föntemlített Skolasztika asszony (Császári György fia Mihályné), gyermekei Albert, Zsigmond, Mihály és Borbála, továbbá a szintén említett Lucza, indali és alsó-egeresi némely részeiket cserébe adták Felsőegeresi Tamás fiának Jánosnak s gyermekeinek Zsigmondnak, Jánosnak, Ilonának, Katalinnak és Hedvignek, Felső-Egeres némely részeiért. Ez ellen az Indali, indali Nemes, Marai és Szurda családok tagjai tiltakoztak ugyan, de ez év végén a cseréhez mégis beleegyezésöket adták. (1440: Dl. 36390. pag. 54. n. 2. és 3., 1443: Dl. 28518., 1449: Dl. 36391. pag. 85. n. 1., pag. 86. n. 1., pag. 59. n. 1., pag. 58. n. 2., 28608., 36391. pag. 96. n. 4., pag. 97. n. 1., 1484: Dl. 28435.) L, az Indali (az 1484. évhez) és Felsőeg(e)resi cs. alatt.
Alsójárai cs. A mai Alsójára értendő, Torda-Aranyosvármegyében. Kétségkívül az innen eredő Járai család egyik kiágazása. – 1502. ápril. 24-én lupsai Kende Miklós, a néhai János és Alsójárai (néhai Péter leánya) Borbála fia, az Alsójárai (Alsoyaray) néhai Péter fiának a néhai Albertnek Alsó-Jára, Felső-Jára, Nagy-Aklos, Bikal, Kis-Aklos és Kis-Bánya helységekben levő részeit, melyek örök jogon rája szálltak, ki akarta váltani Peterdi László özvegyétől Dorottya asszonytól és gyermekeitől, Imrétől és Fruzsinától. (Dl. 28467.)
Altemberger cs. L. a Bogáti (az 1483. évtől kezdve) cs. alatt.
Andrási (kevendi) cs. Aranyos-széki székely cs. – L. a szent-györgyi Báncza cs. alatt.
Andreásfalv(a)i (Andorjásfalvai) cs. Másként andreásfalvi Balá(z)si. – L. e néven Küküllővármegyében; és Tordavármegyében a teremi Sikesd cs. alatt.
Apafi (almakereki, ebesfalvi, apa-nagyfalusi) cs. A Becse-Gergely nemzetségből. – 1496-ban Apafi Lénártné Dorottya asszony, maros-széki székely örökségein sat. kívül, balai (tordavármegyei) részeit is férjének adta, azon költségek fejében, melyeket Dorottya asszony férjének, a ki őt gyermekkorától fogva érett koráig tartotta és táplálta, okozott és a tőle kölcsönvett 1000 arany-forintért azzal a feltétellel, hogy magtalan haláluk esetére e birtokok a Lénárt édes testvéreire, Ferenczre és Miklósra szálljanak. (Dl. 37030. és 36398. pag. 264. n. 1.) L. a tuzsoni Bolgár (az 1429. évtől) és a Dellői cs. alatt.
Aradi (orodi) káptalan. A Torda város közvetetlen szomszédságában feküdt Egyházfalva helység (l. ott) földesura volt.
Aranyasbánya (Offenbánya) város. Muncsel (Muncsal, Moncsal) helységet, s egy ideig a két Lupsát bírta. (L. Muncsel helység és a Lupsai cs. alatt.)
Aranyműves (Aurifaber) János. L. Jára helység a.
Árka (domsusi) cs. Hunyadvármegyéből. – L. a Losonczi és Toroszkai cs. alatt, az 1473. évhez.
Bácsi (csegezi) cs. L. a peterdi Fancsika (az 1505. évhez) cs. alatt.
Bádoki cs. Dobokavármegyéből. – L, a Kereszturi (a dobokavármegyei) cs. alatt.
Bajoni cs. L. a Turi (az 1505. évhez) cs. alatt.
Bakó (petlendi) cs. Bako. (1479: Dl. 28424., 1487: Dl. 38729., 1495: Dl. 28452., 28450., 1498: Dl. 28458., 1499: Dl. 28460., 1601: Dl. 28464., 1506:. Dl. 28551., 1508: Dl. 36399. pag. 266. n. 1., 1514: Dl. 28682., 1518: Dl. 36402. pag. 90. n. 2.; 1521: Dl. 30284.) Bak. (! 1494: Dl. 30231.) Gako. (! 1496: Dl. 28454.) L. az Indali (az 1508. évhez) és györgyfalvi Henke (az 1487. évhez) cs. alatt.
Bakócz Tamás esztergomi érsek. L. a Farnasi vagy farnasi Veres cs. alatt, az 1505. évhez.
Balád-fi (kendi, balavásárhelyi sat.) cs. Küküllővármegyéből. (L. ott.) – 1501-ben Mihály Bodonban birtokos. (1501: Dl. 28466., 36405. pag. 104 n. 2., 30248., 1504: Dl. 28471.) L. a meggyesfalvi Alárd-fi, somkereki Erdélyi, Gerendi (az 1504. évhez),. és a Kerel(l)ői cs. alatt.
Balai cs. 1444-ben Balay. (1372: Dl. 28355., 1414: Dl. 30768., 1420: gr: Teleki cs. oklt. I. 443., 1427: Dl. 30165., 1432: Dl. 30168., 1444: Dl. 36406. pag. 13. n. 2.)
Balá(z)si (andreásfalvi) cs. Balassy. – Maros-székről. Másként Andreásfalv(a)i vagy Andorjásfalv(a)i. – L. Küküllővármegyében; és Tordavármegyében a teremi Sikesd cs. alatt.
Balási (Balassa, gyarmati azaz balassa-gyarmati) cs. Léta várát (l. ott) bírta a XVI. század elején, tartozékaival.
Balog (szent-iváni) cs. Bologh. (1452: Dl. 28989.)
Báncza (Bánczai, istvánházi, szent-györgyi) cs. Fejér- és Hunyadvármegyéből. – 1508-ban kevendi Andrási (Andrassy) Andrásné Zsófia asszony, a néhai szent-györgyi Báncza Simon és nemes Lucza asszony leánya, szülőinek hunyad-, fejér-, küküllő- és Szengyel tordavármegyei birtokaiból részt illetve leány-negyedet követelt. (Dl. 30258. – V. ö. Küküllővármegyében.)
Bánfi (bálványosi, németi vagy nempti) cs. Más néven laczkházai, szántai, németi vagy nempti Laczk vagy Laczk)t vagy Bánfi. (Laczkháza és Szántó a magyarországi Fejérvármegyében, Németi vagy Nempti és Bálványos pedig Belső-Szolnokvármegyében.) L. a Losonczi (az 1495., 1498. évekhez) cs. alatt.
Bánfi (losonczi, nagyfalusi) cs. A Tomaj-nemzetségből. (Nagyfalu Krasznavármegyében.) Másként Losonczi. (L. e néven.)
Barancskai cs. L. a Gerendi (az 1453. évhez) cs. alatt.
Barcsai cs. L. az erdő-szent-györgyi Meggyes cs. alatt.
Barlabási (Barrabási, csesatvei, héderfájai) cs. Fejér- illetve Küküllővármegyéből. – 1512. decz. 24-én csesztvei Barlabási Jánosnak, mint már néhainak özvegye Magdolna asszony (a ki előbb a Vízaknai Ferencz felesége volt) s fiaik csesztvei Barlabási Ferencz és János, osztályt követeltek ugyancsak az ép említett néhai idősb. János birtokaiból, ugyanennek másik két fiától, János fejérvári kanonoktól és Mihálytól, némely belső-szolnok-, fejér- és kolozsvármegyei birtokokon kívül a tordavármegyei Gerebenes, Kapus, Iklánd, Lekencze, Keméntelke, Bodon, Szakál, Pakocsa, Záh és Póka helységekből. 1513-ban (II. 20.) az utóbb említett Mihály a néhai csesztvei Barlabási János fia s héderfájai Barlabási Lénárt örök-adományul kapják II. Ulászló királytól a néhai dengelegi Pongrácz Mátyás egy kolozsvármegyei s Szengyel, Szakál, Gerebenes, Kapus, Iklánd, Keméntelke és Bodon tordavármegyei jószágait, a melyeknek birtokában, ugyancsak az ő adománya alapján, egy idő óta már benne is voltak. A beigtatásnak azonban többen ellentmondtak, köztök némely más Barlabásiak is. (1512: gr. Teleki cs. oklt. lt. 314., 1513: Dl. 28485.) L. a dengelegi Pongrácz és Kecseti cs. alatt.
Barlabási (Barrabás, petlendi) cs. Barlabasy. (1457 ?: Dl. 36405. pag. 2. n. 3., pag. 3. n. 4.) Barrabas. (1458: Dl. 36392. pag. 10, n. 1.) 1467. táján petlandi Éles Mihály, neje Dorottya asszony, továbbá (a Kolozson lakó) Katalin Kamarási Balázsné, és Zsófia Tőki Lászlóné (a petlendi Barlabási György leányai) nevében, és petlendi Veres Pál, Somai Ilonát a néhai Lukács leányát s petlendi Kis Magdolnát, a néhai Antal leányát, ez Antal petlendi birtokának elidegenítésétől, petlendi Borz Miklóst és Solymos Zsigmondot pedig e birtokrészek megszerzésétől eltiltotta.
Batiz (szengyeli) cs. Bathyz. (1440: Dl. 27654., 27655.) V. ö. Küküllővármegyében a Madarasi cs. alatt.)
Bátori István erdélyi vajda. L . a Bogáti (az 1492. évhez), a Losonczi (az 1491., 1492. évekhez) és az erdő-szent-györgyi Meggyes cs. alatt.
Bazini és Szentgyörgyi cs. L. a Toroszkai cs. alatt.
Belényesi oláh vajda: László. L. Léta várnál.
Berkesi cs. (1331.) L. Remete helység a.
Berzevicz(e)i cs. L. a Gerendi (az 1414. évhez) cs. alatt.
Besenyei (dobokai) cs. Bessenyey. (1502: Dl. 36405. pag. 207, n. 1.) – Dobokavármegyéből. – 1502. jul. 29-én Bernát (a néhai László fia) záhi és lekenczei részeit 50 forintért somkereki Erdélyi Jánosnák és nejének (Czékei) Petronella asszonynak eladta.
Beszterczei domonkosok. L. a Marai cs. alatt.
Betleni cs. A Becse-Gergely nemzetségből. – 1505-ben kapja, hű szolgálataiért, Miklós és általa fia János és leánya Erzsébet némely kolozsvármegyei s Magyar-Filpes tordavármegyei, valamint az ekkor szintén Kolozsvármegyéhez számított Szász-Filpes helységeket, királyi uj-adományul. A beigtatásnak azonban, melyet Miklós 1308-ban megismételt, a harinnai Farkasok és bikoli Bikliek mindkét alkalommal ellentmondottak. 1511-ben Miklós Szent-Miklós, Sóspatak, Kapus, lklánd, Lekencze és Dátos helységekben volt birtokos. (1504: Tört. Tár. 1897. 742. l., 1505: Dl. 26821., 1506: Dl. 36811., 1508: Dl. 26829., 1511: Dl. 30344.) L. a somkereki Erdélyi, Losonczi (a XV. század vége felé), erdő-szent-györgyi Meggyes, eszényi Csapi, Décsei, györgyfalvi Henke és a szent-benedeki Marton cs. alatt.
Bicsak (csanádi, csikfalvai sat.) cs. 1439-ben Bycha, sőt Bichecz alakban is fölmerül. (Dl. 36390. pag. 9. n. 1., Dl. 28378.) 1506-ban Bychak, Byczak. (Dl. 28479.) – 1506-ban nemes Klára asszony náznánfalvi Tamási (Thamassy) Bernátné, Anna Csíkfalvai Vitályosné a csíkfalvai Bicsak Benedek fiának a néhai Tamásnak leányai, egy küküllő-, s Csanád és Szederjes tordavármegyei helységekből részt illetve leány-negyedet követeltek unokatestvéreiktől vagy nagybátyáiktól (fratres patrueles) a néhai Bicsak Benedek fiaitól: Lőrincztől és Mátyástól. (Dl. 28479.) L. a Losonczi (az 1411. és 1439. évekhez) és Csáni (az 1490. évhez) cs. alatt. – (V. ö. pl. Küküllővármegyében e családnál.)
Bikali cs. Kolozsvármegyéből. – Másként bikali Vitéz. – L. a csehi Pánczél és v. ö. a bikali Vitéz cs. alatt.
Bikli (bikali) cs. Bykly. (1505: Dl. 26821., 1508: Dl. 26829., 1509: Dl. 28482. V. ö. 1509: Dl. 28561.) A XVI. század elején János, neje Margit asszony s gyermekeik: Tamás, Katalin és Erzsébet Magyar-Filpesen voltak birtokosok. – L. a harinnai Farkas (az 1502. évtől kezdve és a Betleni cs. alatt.)
Bíró (hadrévi) cs. Byro. (1440: Dl. 36390. pag. 38. n. 1., 1446: gr. Teleki cs. oklt. II. 27.) Másként Hadrévi. (L. e családnál is.)
Bíró (petlendi) cs. Byro. (1457: Dl. 36405. pag. 2. n. 3., 1518: Dl. 36402. pag. 90. n. 2.)
Bogáti cs. 1505-ben egy ízben Bogathy alakban fordul elő. – 1377-ben Ludas, 1381-ben Szent-Jakabtelke azaz Szent-Jakab, 1449-ben Mikes, 1418-ban Szelestye helységben találjuk birtokosnak. – 1438-ban Bogáti Imre és fia Péter a Járaiaktól Jára vára és tartozékai (nyolcz helység) részeit szerzi meg, a Járai családba történt beházasodás utján. (L. e várnál.) 1439. junius 25-én Albert király két adomány-levelet ad ki a Bogáti (Imre fia) Péter számára. Ezek egyikében neki és vérrokonának (frater patruelis) Jánosnak (a György fiának) némely fejérvármegyei, s Bogát, Ludas, Mikes és Szelest(y)e tordavármegyei, – másikában pedig csupán neki, némely küküllő-, kolozs- és fejérvármegyei birtokokon kívül Keméntelke, Bodon, Iklánd, Kapus, Örke, Szind, Berkes és Jára helységeket (melyek közül több olykor Jára vára tartozékai közt tűnik föl) adja, hű szolgálataiért, uj-adományul. Majd 1441. február 19-én I. Ulászló király állíttat ki két adomány-levelet Bogáti Péter számára. Egyikben, hű szolgálataiért, az Aranyas folyó mellett fekvő s a Torda városában levő királyi só-kamarához tartozó Szent-Miklósvára nevű királyi várat adományozza néki, az e várhoz tartozó Szent-Miklós helységgel, e a szintén e várhoz szedetni szokott Torda városi vámmal együtt a másikban pedig a2 Erzsébet királynéhoz állt és «az országot tűzzel-vassal pusztító» Bogáti János bogáti, ludasi, mikesi és szelest(y)ei részeit. Az utóbbi birtokrészek beigtatásának azonban Bogáti János (kétségkívül a György fia), Dorottya asszony (a Bogáti György leánya) Károlyi Jakab özvegye ellentmondottak. Ugyancsak I. Ulászló királynak a következő napon (1441. február 20-án) kelt oklevele szerint a nevezett Péter az ekkor Kolozsvármegyéhez számított Bán(y)abiki helységhez tartott jogot «igazságos czímen». 1445-ben (VII. 16.) ugyanő bizonyos bodoni, iklándi, kapusi és keménteíkei (valamint némely kolozsvármegyei) részekről hajlandó lemondani a néhai Bogáti Miklós leányai, Potencziána (Sólyomkői Menyhért-fia Jánosné), Jusztina (a Rételi Mihály a-nyja) és Anna részére, a kikre e birtokok nevezett atpjokról szállottak. 1449-ben ugyancsak Péter s fiai László és Imre tiltakoznak a maros-menti keczei pusztának a Hadréviek. hadrévi birtokához leendő csatolása ellen. 1451-ben (julius 30.) ugyancsak Péter a kormányzótól a küküllővármegyei radnóti rész északi azaz tordavármegyei oldalán kap széltében és hosszában három nyíllövésnyi földet, s még ugyane napon egy Ludas helység határán belül fekvő Bidestó (Bydestho) nevű halastavat, a Tőkés (Thwkes) nevű hegy és a Szunyogos nevű völgy (vallis Zwnyogos, Zwnyogoswelge) közelében, a melyeknek birtokában már eddig is benne volt. Ez adományozás ellen azonban Farnasi (vagyis farnasi Veres) Dénes s gyermekei Benedek, János, István, Anna és Dorottya, továbbá Nagyvölgyi Lászlóné (a tetrehi Peres György leánya) Ilona asszony és fia(!) Mihály tiltakoztak; s az erdélyi vajda, a szomszédos nemesek tanuságára, mely szerint a kérdéses völgy az utóbbiaknak tetrehi birtokához tartozik, a már megtörtént igtatást meg is semmisítette. (1452. január 24.) Pár hónappal később aztán a felek magok ugy egyeztek ki, hogy a Bidestó a Bogátiaké, a völgy és hegy pedig a farvasi Vereseké, Pereseké sat. lett; mely alkalommal az imént említett Mihály a detrehi Peres György fiának, a Nagyvölgyi László felesége Ilona asszony édes testvérének mondatik. 1456-ban a Bogáti János özvegyének szelecsei kenéze szerepel. 1468-ban (X. 24.) László, Bogáton, GerenDl. Mihály diódi várnagynak zálogosított el bizonyos részeket, a mi ellen (XI. 7.) Bogáti (néhai János fia) András a maga s a Bogáti (néhai Péter fia) Imre az elzálogosító László édes testvére és Dobokai Miklós nevében tiltakozott. László azonban e birtokot már 1459. május 14-én visszaváltani kívánta. De ugyanő ez év szeptember 28-án némely szelest(y)ei részeit vetette zálogba (Dengelegi) Pongrácz volt erdélyi alvajda özvegyének Klára asszonynak; 1461. deczember 4-én pedig Bogáti (néhai János fia) András zálogosította el Mikes helység felét kisfaludi Alárd Lászlónak és ifj. Vizaknai Miklósnak, oly feltétellel, hogy e helység birtokáért bogáti és ludasi részeivel is szavatol. Ez elzálogosítás ellen Bogáti László és Imre, s mint szomszédosok özv. Dengelegi Pongráczné s fiai László, János és András is tiltakoztak. 1464-ben (XI. 26.) Mátyás király farnasi Veres Benedeknek és általa édes testvéreinek Jánosnak és Istvánnak (a Dénes fiainak) adományozta a Bogáti András némely fejérvármegyei s Bogát és Ludas tordavármegyei helységekben bírt részeit, melyek az uj országos adó kirovói és beszedői ellen cselédeivel és jobbágyaival fegyveresen ellenszegülő András hűtlensége következtében szállottak a királyra. 1465. aug. 14-én azonban valószínűleg ugyanez a (néhai János fia) András adja cserébe némely küküllő- és fejérvármegyei, valamint Bogát, Ludas, Mikes és Szelest(y)e tordavármegyei örökbirtokai felét meggyesfalvi Alárd (Jakab fia) Lászlónak, némely kűküllővármegyei, valamint Uraj, Pete és Gerebenes tordavármegyei helységekben levő részekért. Ugy látszik azonban, e részek akkor nem voltat a Bogáti Andras kezén. 1467-ben (V. 13.) bizonyára szintén ennek a már elhunyt Bogáti Andrásnak (meg nem nevezett) birtokai fölött egyezkednek az erdélyi vajda előtt egy részről farnasi Veres Benedek és meggyesfalvi Alárd László, más részről pedig Bogáti (Péter fiai) László és Imre. 14711. ápr. 25-én ez a Bogáti László hidasi részeit dengelegi Pongrácz János erdélyi vajdának zálogosította el, s ugyanekkor ugyanő, valamint testvére Imre s ennek gyermekei Jób, Péter és Ilona (hajadon) a királyt Mikes és Szelest(y)e helységekben levő részeik eladományozásáíól, farnasi Veres Benedekné Ilona asszonyt pedig azok elfoglalásától eltiltották. 1477. végén (XI. 27. és XII. 28.) ugyanő Pakocsa s (az ekkor szintén tordavármegyéhez számított, különben pedig kolozsvármegyei) Tomb részeit 6 évre Madarasi Lászlónak vetette zálogba 1481. julius közepén Mátyás király beleegyezését adta ahhoz az adás-vételhez, mely szerint ez a László Mikes és Szelest(y)e részeit már régebben farnasi Veres Benedeknek, Jánosnak, s e Benedek feleségének somkereki Erdélyi (Miklós leányának) Ilona asszonynak adta el, de csupán és kizárólag Ilona asszony részére és személyére nézve, a kit e részekbe még e hó végén be is igtattak. 1483-ban szintén ez a László az ekkor Küküllővármegyéhez számított Bogát részeit özv. Bogáti Imrénének, Affra asszonynak (ekkor Altemberger Tamásnénak) és fiának Bogáti Istvánnak, – 1486-ban Ludas részeit Vizaknai Ferencznek, – 1489-ben pedig ugyanő s leányai Anna és Potencziána Toroszkó, Szent-György, Bedelő, Vidal, Ujfalu, Patsága, Alsó-Szolcsva és Felső-Szolcsva helységekben bírt részeit dengelegi Pongrácz János özvegyének Erzsébet asszonynak és fiának Mátyásnak zálogosította el. 1486-ban ugyancsak László, leánya Ilona és fia. Péter, továbbá a néhai Imre fia István és leánya Katalin tiltakoztak, hogy Tőki Imre (a László fia) Szelestye és Mikes részeit Vizaknai Ferencznek eladhassa. 1492-ben (V. 26.) Bogáti (Imre és Vizaknai ifj. Miklós leányának Affrának fia) István egyfelől, az említett Vizaknai Affra néhai Altamberger Tamás volt szebeni polgármester özvegye és e férjétől származott fiai Miklós, Ozsvát és János másfelől, csereszerződésre léptek, mely szerint Bogáti István némely küküllő- és fejérvármegyei, valamint Bogát, Ludas, Keméntelke, Bodon, Iklánd, Kapus, Örke és Mikes tordavármegyei birtokainak felét édes anyjának és mostoha testvéreinek adja, viszont ezek némely fejér- és küküllővármegyei birtokaik, valamint házuk, aranybányáik, pénzük arany és ezüst, valamint aranyozott ezüst marháik, halastavaik, szőlleik, szántóföldjeik, kaszálóik, erdeik sat. felét a nevezett Bogáti Istvánnak adják azzal a kikötéssel, hogy magtalan haláluk esetére ezek a fele-részek a túlélőre szálljanak. De ugyanekkor (VI. 7.) Bogáti László s fiai Péter és Imre e csereszerződés illetve elidegenítés ellen tiltakoztak. Még ugyanez év végén (XI. 3.) nevezett Altemberger Tamásné a saját és gyermekei (kétségkívül Bogáti) Katalin és István nevében eltiltotta özv. farnasi Veres Benedekné Ilona asszonyt, a néhai Bogáti Imre és édes testvére László mikesi és szelest(y)ei részeinek Bátori István erdélyi vajda és a szent-királyi pálosok részére leendő elidegenítésétől. Pár évvel később (1494, febr. 9-én) azonban az 1492. május 26-án kelt csereszerződés ellen tiltakozó Bogáti László kiegyezett az említett Altemberger Tamásné (Vizaknai Affra) asszonynyal s fiaival, Bogáti Istvánnal, Altemberger Miklóssal, Ozsváttal és Jánossal. E szerint Bogáti László visszakapott bizonyos; eddig zálogban az Affra asszony és fiai kezén volt küküllővármegyei részeket, viszont Bogáti László 1610 arany-forintban örökre eladta Affra asszonynak és két férjétől származott gyermekeinek mindazokat a fejér-, s Bogát, Ludas, Mikes és Szelest(y)e tordavármegyei helységekben levő birtokrészeket, melyek eddig szintén utóbbiaknál voltak zálogban. Ez egyezséget a király még ez év őszén (Il. 7.) jóváhagyta, s utóbbiakat a következő év elején a nevezett tordavármegyei birtokokba be is igtatták, Viszont ez egyezség keltének napján (1494. február 9-én) Bogáti István és anyja Altamberger Tamásné Affra asszony és az Altamberger-fiuk, az 1492. május 26-ikán kötött csere- és örökösödési szerződést a Bogáti László jelenlétében és jóváhagyásával megujították. 1500. végén nemes Altemberger Mihály (nobilis et circumspectus) a néhai Tamás volt szebeni polgármester és Praxedis asszony fia óvást emelt, hogy ámbár az ő atyja, miután nemes Affra asszonynyal a Bogáti Imre özvegyével házasságot kötött, a Bogáti László némely fejér- és küküllővármegyei, valamint Bogát, Ludas és Mikes tordavármegyei részbirtokait örökjogon megvásárolta, mihez képest e birtokrészeknek atyja halála után őreá és atyjának Affra asszonytól származott többi fiaira kellett volna egyenlő részben szállaniok, – mégis Affra asszony, mindjárt az Altemberger Tamás halálakor a maga és e második férjétől származott fiai számára foglalta el ezeket a részbirtokokat, és tartja most is, jogtalanul, elfoglalva. 1505-ben Bogáti János (pap), a néhai János fiának a szintén elhunyt Andrásnak fia, a saját és édes nővérei, Borbála és Ilona nevében is, az atyjok által a nevezett János (pap) törvényes örökösödési jogának figyelmen kívül hagyásával helytelenül és érvénytelenül elidegenített némely fejér- és küküllővármegyei, valamint Örke, Berkes, Szelicze (előbb állandóan Szelestyét emlegetik), Mikes, Ludas, Bogát, Bodon és Keméntelke tordavármegyei helységeket, 3000 arany-forintért, a királynak 1506. május 6-án kelt jóváhagyásával, czobor-szent-mihályi Czobor Imrének, az erdélyi királyi só-kamarák ispánjának örök áron eladta. 1506. végén (X. 4.) II. Ulászló király pókai Detrehi Jánosnak adott három elhagyott jobbágy-telket Póka helységben, mint a magtalanul elhalt rannóti Bogáti (Bogathy) László birtokát. A beigtatás már a következő hónapban szabályszerűen meg is történt. 1507, végén Potencziána asszony Tőtőri Jánosné, a nevezett néhai Bogáti László leánya, atyjának némely fejér-és küküllővármegyei, valamint Bogát, Ludas, Keméntelke; Iklánd, Rákos (értsd: Kapus, itt kétségtelenül íráshibával van dolgunk), Örke, Mikes és Szelesse (!) tordavármegyei birtokaiból, leány-negyed czímén kövételt részt Bogáti Istvántól, Ozsváttól és Jánostól. (Utóbbiak kétségkívül Altambergerek!) 1523-ban ugyanez az (Altemberger) Ozsvát, mint már «radnolti Bogáti (Bogathy)» és Vizaknai Miklós lépnek kölcsönös örökösödési szerződésre; mihez képest, ha Vizaknai Miklós halna el előbb magtalanul, némely fejér- és küküllővármegyei birtokai nevezett Ozsvátra, ha pedig utóbbi halna. el előbb magtalanul, szintén némely. fejér- és küküllővármegyei, valamint Ludas, Mikös és Szelestye tordavármegyei helgségekben bírt részei Vizaknai Miklósra, illetve mindkét nembeli utódaikra szálljanak. (1367: Dl. 28744., 1377: Dl. 29186., 29185., 1381: Dl. 30721., 1392: gr. Teleki cs. oklt. I. 234., 1409: Dl. 28774:, 1418: Dl. 28171„ 1421: Dl. 28368., 1426: Dl. 30162., 1432: Dl. 28374., 1438: Dl. 36390. pag. 6. n. 1., 1439: Dl. 27653:, 28379., 28380., 1441: Dl. 28385., 28383., 1441: Dl. 28384., 1442: Dl. 36390. pag. 118. n. 1., 1445: Dl. 30313., 1449: Dl. 36391. pag. 101. n. 1., 1451: Dl. 30821., 28396., 28397., 1452: Dl. 30452., 81146., 1456: Dl. 26891., 1458: Dl. 36392. pag. 18. n 1., pag. 21. n. 1., 1459: Dl. 36392. pag. 44. n. 2., 28404.; 28405., 1461: Dl. 36392. pag. 142. n. 1., n. 2., 1461: Dl. 36392. pag. 143. n. 1., 1464: Dl. 30207., 1465: Dl. 27685., 27686., 1466: Dl. 29047., 1467: Dl. 36393. pag. 27: n. 1., 1476: Dl. 36403. pag. 125. n. 2., pag. 126. n. 1., 1477: Dl. 36403. pag. 133. n. 2., pag. 134. n. 1., 1477: Dl. 36403. pag. 144. n. 1.; 18002., 1481: Dl. 28428., 28426., 1483: Dl. 36395. pag. 79. n. 1., 1486: Dl. 36397. pag. 31. n. 1., pag. 32. n. 1., 1489: Dl. 28645., 1492: Dl. 36398. pag. 54. n. 1., pag. 71. n. 1., pag. 75. n. 2., 1494: Dl. 28654., 26460., 36398. pag. 164. n. 1., pag. 165. n. 1., 1500: Dl. 28666., 1505: Dl. 28469., 26819., 26115., 1506: Dl. 28476., 28477., 1507: Dl. 28558., 1523: Dl. 36400. pag. 135. n: 1., 1524: Dl. 36402. pag. 255. n. 1.) L. Toroszkó, Szent-Miklós és Jára váraknál, és a megyesfalvi Alárd-fi, Vizaknai, Farnasi vagy, farnasi Veres (az 1464. évhez), Gerendi (az 1414–1444. évekhez), Szarkali; Alsóeg(e)resi (az 1440. évhez), tuzsoni Bolgár (az 1430. évtől kezdve), teremi Sikesd és Komjátszegi cs. alatt. V. ö. ugyane családnál Küküllő- és Fejérvármegyében.
Bojér (Bojár, apáti) cs. Boyer. (1486: Dl. 36397. pag. 23. n. 1., pag. 24. n. 1., pag. 23. n. 2., pag. 24. n. 2., 1495: Dl. 20267.) Boyar. (1522: Dl. 28699.) A dobokavármegyei Dellő-Apátiból. – L. a Dellői cs. alatt.
Boldóczi cs. L. a Járai (az I449. évhez) cs. alatt.
Bolgár (Bulgár, Balgár, Balagár) cs. Bolgar (1356. sat.), Bulgar (1366.), Bolgaar (1404., 1420. sat.), Balagar (1408. sat.), Balgar (1409. sat.), Borgar (1442. sat.) névalakokban fordul elő: dátosi, szent-királyi, rendszerint pedig tuzsoni előnévvel. Eredetileg a maros-széki Maros-Szent-Királyról való, különben főleg a kolozsvármegyei Tuzson helységben birtokos (telegdi székely) család. E helységekről már a XIV. században egyszerfien Szent-királyi és Tuzsoni s pl. 1441-ben Dátosi néven is nevezik. – 1366. nyarán az erdélyi vajda ítélet-levele, illetve I. Lajos király uj-adománya alapján igtatják Tu(z)sundi Mihály fiát Bulgár Lászlót. és édes testvérét Jánost, továbbá vérrokonait (fratres patrueles) Semjént és Tamást a Simon fiait és Istvánt a Mihály fiát: Dátus és Lekenczető birtokába, a (IV. Béla király egy 1263, évi oklevele szerint e két helységben ősbirtokos) kolozsmonostori apátság ellentmondásának mellőzésével. E helységekben a család, jelesül Dátoson pl. 1392-ben és 1429-ben, Lekenczén vagyis Oláh-Lekenczén pl. 1392-ben és később is, s ezenkívül Pakocsateleke, Pakocsa vagy Pakácsa (pl. 1402., 1439., 1449.) és Póka (1409., 1413., 1430.) helységekben birtokos. 1404, ápril, 11-én Tamási Henrik-fi János és Szántai Laczk-fi Jakab erdélyi vajdák, a király nevében s felhatalmazásával, vajdai tisztükből kifolyólag adományozzák Miklósnak (a Semjén fia Mihály fia Bolgár László fiának), a királynak tett hű szolgálataiért, a Sárpatak tartozékában fekvő Magyar-Filpes helységet, melyet azonban később nem találunk az ő és családja birtokában. 1414. január havában, majd 1419. november havában ujra, Zsigmond királynak ez időtájt kelt jóváhagyásával, örökös vétel czímén igtatják ugyanőt Szent-Miklós és Sóspatak felének birtokába. 1420-ban ugyanez a Miklós a Héderfá(ja)i Lőkös-fiaktól szerzett részeket e helységekben, a melyekben László, e Miklós fia pl. 1446-ban is birtokos. 1419. jun. 23-án az emlegetett Miklós a hamis vám-szedés miatt tulajdonosától elkobzott fél Oklos helységet (a későbbi oklevelek szerint Nagy-Aklos vagy Nagy-Aklas értendő) kapja hű szolgálataiért Zsigmond királytól, az itteni egész vámmal együtt. E helységben a Miklós fia László pl. 1448-ban is földesur. 1413. tavaszán a póka-vidéki Kereszturiak némely birtokainak beigtatása alkalmával a Miklós felesége Margit asszony, fiai János és István, leányai Anna, Katkó, Erzsébet, Zsebe (Zebe ?) és Ilona mondanak ellen. 1429. nov. havában pedig Pókára és az ekkor Tordavármegyéhez számított Bodajtra (Budakra) vonatkozólag, szintén a nevezett néhai Miklós fia László leányai Anna, Apafi Györgyné, Katalin a hosszuaszói Francziás János özvegye, másik Katalin széplaki Bordi Domonkosné és Erzsébet (leány). 1430. ápril. 5-én Tót Miklós (a Semjén fia !) Bolgár László és Tuzsoni (Tamás fia) András tiltakoznak, hogy Anna asszony ebesfalvi Apafi Györgyné, Erzsébet Bogáti Péterné, s Katalin a hosszuaszói Francziás János özvegye az ő pókai (Bodajtot ekkor már Kolozsvármegyéhez számítják) részeiket elfoglalják. 1435. máj. 11-én váras-keszi Lépes Loránt erdélyi alvajda nevezi nővérének (a név közlése nélkül) a Bolgár Miklós özvegyét. 1436. tavaszán t. Bolgár László Bogáti Péternével, s az Apafi György és a Toroszkai Éliás özvegyével együtt birtokos Sóspatakon. 1445. jut. 16-án Anna almakereki Apafi György, és Katalin a Toroszkói Ellyős özvegye, testvérökkel Bolgár Lászlóval némely kolozs-, doboka- és tordavármegyei birtokrészeken egyezségileg osztoznak, olyformán, hogy Aklos fele az egész itteni vámmal, Sóspatak és Szent-Miklós fele Lászlónak jusson; továbbá az utóbbi két helységben levő többi részek egyenlő arányban mindhármajoknak, a Póka helységben levő részek a két özvegynek, itteni netalán vásárolt részek pedig szintén mindhármajoknak jussanak. 1446. jan. 27-én ugyancsak Anna az Apafi György, és Katalin a Francziás János özvegye tiltakoznak, hogy fivérök László az ő pókai részeiket bitorolja, viszont utóbbi is óvást emel, hogy a nevezett özvegyek az ő pókai részeit elfoglalják. Ugyanekkor (I. 29.) némely megnevezetlen birtokaik (valószínűleg Szent-Miklós és Sóspatak) Bogáti Péternél vannak zálogban. Bolgár László a török elleni harczok folyamán már 1449, év tavaszán eltűnt. Birtokához Aklos (Nagy-Aklos) feléhez 1450. október havában Farnasi (Veres) Dénes, Vizaknai Miklós, vingárti Geréb János és gyerő-monostrai Kemény István tartanak jogot, kormányzói adomány czímén, Zicsi Zsigmond fiaival Balázszsal és Benedekkel, a Járai János fiával Mihálylyal, a Gergely fiának Domonkosnak fiaival Balázszsal és Jánossal, s a Benedek fiával Balázszsal szemben. Ugyanez időtájt 1451. máj. 6-án, nevezett Dénes és említett adományostársai, Sóspatak és Szent-Miklós felét ujra kapják, hű szolgálataikért, a kormányzótól, mint a magvaszakadt Bolgár László birtokait. 1451. okt. 2-án az Apafi György (és Bolgár Miklós leányának, Annának) leánya Anna somkereki Erdélyi (Antal fia) Miklósné, gyermekeik László, Ilona, Anna, Kata, Potencziána, továbbá a Vizaknai Miklós leányai Potencziána és Dorottya a toröszkai (!?) Francziás János neje (Bolgár Miklós leánya) Katalit asszony és fia Antal, végül (tuzsoni vagy náznánfalvi) Tamási (András fia? Bálint és Péter tiltakoznak, hogy Hunyadi János kormányzó a néhai Bolgár László Barófészek(?) nevű birtokát és «Lekencze helységhez csatolt pusztáját». bizonyos Péternek eladományozhassa. (1356: gr. Teleki cs. oklt. I. 100., 1366: U. o. 146., 1378: U. o. 178., 184., 1392: U. o. 234., 1397: U. o. 256–258., 1401: U. o. 279., 1402: U. o. 286., 1404: U. o. 295., 296., 1405: U. o. II. 409., 1408: Dl. 26764., gr. Teleki cs. oklt. 1. 336., 341., 1409: U. o. 349., 1411: Dl. 29765., 1413: U. n. 391., Dl. 26999., 1414: Dl. 30768., gr. Teleki cs. oklt. I. 399., 1415: U. o. 410., 1416: U. o. 423., 1418: Dl. 28171., 1419: gr. Teleki cs. oklt. I. 424., Dl. 30762., 31125., 30156., 30157., 1420: Dl. 10864., 28174., 31126., 28366., 1420. körül: Dl. 30161., 1429: gr. Teleki cs. oklt. I. 524., Dl. 27011., 1430: gr. Teleki cs. oklt. I. 526., 529., 1431: U. o. 532., 1433: U. o. 533., 541., 542., 1435: U. o. 540., 1436: U. o. 543., 1439: U. o. II. 7., 1448: U. o. 9., 10., 1443: U. o. 11., 1444: U. o. II. 7., 13., 1445: U. o. B. 17., 18., 19., 1448: U. o. II. 21., 26., 1447: U. o. II. 27., 1448: Dl. 30816., gr. Teleki cs. oklt. II. 34., 37., 1449: Dl. 36391. pag. 70. n. 2., 1450: Dl. 30449., 30187., 1451: Dl. 30189., 36403. pag. 63. n. 3., 1453: Székely oklt. I. 166. – V. ö. 1345: Dl. 30110., gr. Teleki cs. oklt. II. 471. l. a Bolgár, 478. l. a Dátos, 549. és 550. l. a Szentkirály és 560. l. a Tuzson név alatt, a Barabás Samu kimerítő Mutatója szerint; végül Tört. Tár. 1896. 721., 722., 723., 731., 733. l.) L. a Héderfá(ja)i, Szentkirályi, Tuzsoni, Szentpáli, Kereszturi (a Póka vidéki), Járai (az 1449. évhez) és a szentmiklósi Tompa (az 1414. évhez) cs. s a Kolozsmonostori henczés apátság a.
Bolyai cs. Az erdélyrészi Fejérvármegyéből. – L. a Szentpáli cs. a. – V. ö. az 1514. évben előforduló alsó-járai Bolyai (Bolyay) családhoz: Dl. 30265.
Bonta (indali) cs. Bontha. (144: Dl. 36406. pag. 31. n. 2., 1452: Dl. 36403. pag. 84. n. 1.) Indai, Egres és Bucs helységekben volt birtokos. (V. ö. 1449: Dl.. 36391. pag. 48. n. 1., pag. 99. n. 3.) L. az Indali (az 1452. évhez) cs. alatt.
Bordi (Borda, széplaki) cs. Küküllővármegyéből – 1474. elején Bordi Istvánt zálog czímen Toldalag helységnek a Szentiváni Antal által a szentkirályi pálosoktól per utján szerzett részekbe s ezenkívül az e helység mellett fekvő halastó részeibe is igtatták. (Dl. 28410., 1483: Dl. 28432.) L. az erdő-szent-györgyi Meggyes, tuzsoni Bolgár (az 1429. évtől kezdve), és a Toldalagi (az 1483. évhez) cs. alatt.
Borz (Bors, petlendi) cs. Borz. (1379: Dl. 26759., 1457: Dl. 36405. pag. 2, n. 3., n.4., 1458: Dl. 36392. pag. 10. n. 1., 1470: Dl. 36393. pag. 62. n. 5., 1473: Dl. 28419., 1494: Dl. 30231., 1499: Dl. 27768., 1505: Dl. 36399. pag. 147. n. 1., 1506: Dl. 28551.) Bors. (1498: Dl. 28458., 28459., 1500: Dl. 28666., 1504: Dl. 28468.) Más néven, főleg a XIV. században Petlendi. – 1457-ben egy ízben, bizonyára tévesen, macskási előnévvel. – 1470. május 17-én a néhai Jakab fia Miklós Petlend helységben és Tátok pusztán részeket zálogosított el hosszasszói Tamási Lásslónak, a néhai Miklós fiának. – L. az Indali (az 1505. évhez) és a petlendi Barlabási cs. alatt.
Bottyini cs. L. Toroszkó várnál, az 1474. évhez.
Budai cs. 1487-ben és 1518-ban Buday, utóbbi évben ó-budai előnévvel. Máskép Óbudai. Kolozsvármegyéből. – Petlend helységben és Tádok pusztán volt birtokos. (L. a györgyfalv(a)i Henke cs. alatt.) 1483. márcz. 26-án Óbudai István (a néhai István fia) tiltakozott, hogy szent-mihályfalvai Székely János az ő szent-mihályfalvai részeit elfoglalja. (1483: Dl. 36395. pag. 73. n. 1., 1498: Dl. 36403. pag. 195. n. 1., 1518: Dl. 36402. pag. 60. n. 1., pag. 87 n. 1., 36405. pag. 344. n. 1., 1520: Dl. 36402. pag. 171. n. 1.) L. a Csekelakai cs. alatt.
Butkai cs. Zemplénvármegyéből. L. a Szentiváni cs. alatt.
Csáki cs. 1455-ben Ferencz Iklánd, Bodon, Kapus és Keménytelke helységeket adja cserébe Hunyadi Jánosnak, a hiharvármegyei Molnos-Ábrányért. (gr. Csáki cs. llt. 23., 4.) L. a Szécsényi (az 1439. évhez) és a teremi Sikesd cs. alatt.
Csanádi cs. Máskor Filetelkei. – L. a Losonczi cs. alatt, az 1439. évhez.
Csáni cs. Csánból vagyis Mező-Csánból. – E család, illetve ennek kiágazásai következő névalakokban fordulnak elő: Csáni, latinosan – de Chan, de Chaan, legtöbbször az 1392–1507. év között (1443-ban azonban kétségtelenül az alábbi Torda-fi-ág; 1494-ben és 1505-ben pedig kétségkívül az alábbi csáni Menhár-ág értendő), azután Chany alakban, 1493–1509. között, hosszasszói és boldóczi és (1495-ben) szent-királyi előnévvel Torda-fi, Torda-fia vagy Torda néven, hol latinosan – filius Torda, Torde – alakban (1439–1470. közt), Csáni, Tordafalvi (1447.) vagy Mezőcsáni (1451., 1470.) vezetéknévvel, hol pedig magyarosan: Thorda (1429.), Thordafy (1443., 1449.) vagy Thordafi (1443., 1445.) alakban, csáni olykor mező-csáni előnévvel; Menhár néven (1453., 1454., 1484.), csáni vagy járai előnévvel. Utóbbi ág azonban Csáni néven szintén előfordul. (1413., 1494., 1505.) Végül 1490-ben a Máté fia Lázár (máskor mező-csáni Csáni) Hosszasszói nevet visel. – 1413-ban (III. 22.) Csáni Torda fiának Jánosnak fiai Mihály és László s vérrokonaik, Csápi Miklós fiai Péter, Pál és Menyhért, Szent-Jakab helységben, különösen annak magyar részében (in sessione hungaricali in eadem poss.) levő jószágukat tetrehi Peres György mesternek s nejének, Urkund (Mihály leányának) Ilona asszonynak s gyermekeiknek, Györgynek és Katalinnak, továbbá Porkoláb (Tamás fiának) Ferencznek 200 forintért zálogba adták. 1430. ápril. 11-én a Csáni (György fiának Gergelynek leánya) Ilona, férje Szentjakabi (László fia) Miklós s gyermekeik István, János, Gergely és Anna, tetrehi Peres György gyermekeit Katalint (farnasi Veres Dénesnét) és Mihályt, az őket ősi jogon illető szent-jakabi és bőli örökbirtokaik bitorlásától eltiltották. 1470. máj. 17-én Mezőcsáni Bertalan fia János Szent-Jakab részeit hosszuaszói Tamási Lászlónak (a néhai Miklós fiának) zálogba vetette; 1485. jan. 11-én pedig Csáni Lázár (a néhai Máté fia), Markos János kolozsvári bírótól felvett bizonyos összeg fejéhen, nemfizetés esetére mező-csáni birtokrészeit lekötötte. – E rokonságnak Jára vár uradalmában is voltak részei (l. e várnál); pl. már 1430. táján Fel-Jára helységben, melynek részeit ekkor a Járaiaktól visszaváltották. Később, 1439-ben; Csáni Torda-fi László ugyanott részeket vásárolt Járai Domonkostól, a Járai család számos tagjának tiltakozásával. 1440–50. körül ugyanez a László s felesége (Iklódi Beke fia Benedek leánya) Erzsébet, leánynk Orsolya asszony rődi Cseh Miklósné s gyermekeik Péter, Anasztázia és Margit, a szintén e vár uradalmához számítható Boldóczon vásároltak részeket. (Az oklevél eleje csonka) 1473. julius 3-án Hosszuaszói László és Csáni Antal a néhai György fia, e György özvegyének Dorottya asszonynak (néhai Gyulakutai Péter leányának) hitbér és jegyajándék czímén leendő kielégíthetése végett a nevezett Antalnak Kis-Bánya, Alsó-Jára, Ivánfalva, Felső-Jára és Szurdok helységekben levő részeit …i Mihály deák és kajári Pán Tamás tordai sókamara ispánoknak vetette zálogba. 1482. október 8-án kétségkívül ugyanez a Csáni Antal Csán, Szent-Jakab, Boldócz, Szind, Felső-Jára, Alsó-Jára, Szurdok, Ivánfalva és Kis-Bánya (részben Csáni-féle, részben a járai uradalomból való) birtokait jegyesének, szamosfalvi Gyerő-fi Dorottyának (a néhai Antal leányának) zálogosította el, a kit aztán e birtokokba ez év deczember havában, a Csáni Lőrincz, a Csáni Máté özvegye Dorottya asszony, Járai Balázs, Hosszuaszói György és Bálint s a Szarkadi Máté ellentmondásával be is igtattak. 148. márczius 11-én csáni Menhár András (a néhai György fia) adta el hatvan arany-forintért az ép említett Dorottya asszonynak Csáni Máté özvegyének Boldócz, Szind, Szurdok és Alsó-Jára részeit; 1490. deczember 18-án pedig «Hosszuaszói» Máté fia Lázár (a ki alatt kétségtelenül az ép emlegetett Csáni Máté fia értendő) zálogosította el, némely nemes székely örökségén kívül, a Zicsi Benedeknek Felső-Jára, Alsó-Jára, Felső-Aklos és Alsó-Aklos helységekből zálogban nála lévő részeit 400 arany-forintért Csáni Lőrincznek, édes anyjának, Dorottya asszonynak, a «Hosszuaszói» Máté özvegyének és csíkfalvai Bicsak Tamásnak. 1494. január 3-án ismét Csáni András, a néhai György fia (a ki 1484-ben Menhár vezetéknéven szerepelt) várfalvai Székely Jakab «s más testvérei és vérrokonai nevében is», Csán, Szurdok, Kis-Bánya, Boldócz, Szent-Jakab és Alsó-Jára helységekben bírt részeit 300 arany-forintért Hosszuaszói Gergelynek és Györgynek adta el. A királyi jóváhagyással megtörtént beigtatás alkalmával Csáni Lőrincznek, Kevendi Jakab deáknak, Járai Balázsnak és Szarkadi Istvánnak vannak falusi bírái Boldócz helységben. Ugyanekkor Csáni Lőrincz és Lázár a néhai Máté fiai, anyjok Dorottya asszony nevében, ellentmondással éltek. 1505. junius 15-én a magtalanul elhalt Csáni András birtokait Csán, Szent-Jakab, a két Jára, Kis-Bánya, Ivánfalva, Szurdok, Szind és Boldócz helységekben Móré Elek diósgyőri várnagynak «s testvéreinek» Lupsai Lászlónak és Miklósnak adományozta hű szolgálataikért, II. Ulászló király. A néhány héttel később megejtett beigtatásnak, mint alsó-járai birtokosok: Hosszuaszói Gergely, Csáni Ferencz s Szarkadi István és testvére Tamás mondottak ellen. – Végül vannak olyan Csániak is, akikről nem dönthettem el, vajjon Mező-Csánból vagy az ettől nyugatra fekvő (mai Puszta-)Csánból valók-e. Ilyen pl. Tamás, a ki 1478. január 9-én csáni részeit Komjátszegi Klára asszonynak (a néhai János leányának), mohai Geréb Zsigmondnénak zálogosította el. (1392: gr. Teleki cs. oklt. I. 234., 1413: Dl. 28511., 30175., 28361., 1415: Dl. 26768., 1422: Dl. 30175., 28361., 1429: Dl. 28809., 1430: Dl. 36407. pag. 113. n. 4., 1439: Dl. 28379., 30172., 36390. pag. 29. n. 1., pag. 49, n. 3., 1440: Dl. 36390. pag. 54. n. 4:, 1441: Dl. 36406. pag. 1. n. 2., 1442: Dl. 28386., 1443: Dl. 28387., 30182., 30807., 28515., 1445: Dl. 36391. pag. 4. n. 2., 1446: Dl. 36391. pag. 20. n. 3., 1447: Dl. 30811., 1449: Dl. 36391. pag. 87. n. 1., 1450: Dl. 36407. pag. 103. n. 4., 1450, körül: Dl. 28395., 1451: Dl. 36403. pag. 64. n. 3., 1453: Dl. 14604., 30826., 1470: Dl. 36393. pag. 62. n. 3., 1473: Dl. 36393, pag. 132. n: 1., 1474: Dl. 28538., 1475: Dl. 28539., 1482: Dl. 36395. pag. 44. n. 1., pag. 43. n. 1., 28430., 36414., 1483: Dl. 28431., 1484: Dl. 28399., 1485: Dl. 36395. pag. 115. n, 1., 1490: Dl. 28446., 1493: Dl. 30932., 1494: Dl. 30231., 1495: Dl. 36398. pag. 240. n. 1., 1498: Dl. 36403. pag. 195. n. 1., 1501: Dl. 28466., 1504: Dl. 28468., 1505: Dl. 28472., 1507: Dl. 30253., 1509: Dl. 27112. – V. ö. 1341: Dl. 30109., 1345: Dl. 30110., 1366: Dl. 28354., 30105., 1367: Dl. 28744., 1379: Dl. 30135., 31087., 1461: Dl. 26789., 1478: Dl. 36403. pag. 145. n. 1.) L. a Gerendi (az 1367. évhez), a Csekelakai, Galaczi, Dobokai, Járai (az 1445. évtől kezdve) és a Komjátszegi (az 1448. évhez cs. alatt, s v. ö. a Szentkirályi cs. aatt Torda-, és a Csáni családnál Küküllővármegyében.
Csapi (eszényi) cs. Szabolcs- illetve Beregvármegyéből. – 1497-ben somkereki Erdélyi János, mint szomszéd, óvást emelt, hogy eszényi Csapi János Bala, Rics, Gerebenes, Uraj, Pete torda, valamint Hercse (azaz Ercse) és Kis-Nyulas (máskor szintén Tordavármegyéhez számított) kolozsvármegyei birtokait Betleni Miklósnak eladta. A család e vidéken már 1489-ben birtokos volt. (1469: Dl. 28996., 1473: Dl. 36393. pag. 115. n. 1., 1497 gr. Teleki cs. oklt. II. 221.)
Csapószeatgyörgyi cs. Másként Szentgyörgyi. – L. e néven.
Császári (Császár, szent-mártoni) cs. Dobokavármegyéből. – Chazar (1440–1449.), Chazari (1443.,1501.), Chazary (1444–1607.), Cassari (1444.), Chazar (1444.), Chasar (1447.), Chasary (1451., 1479., 1489.), Chazar, Chazarj (1502.), olykor pedig latinosan «de Chazar» alakban fordul elő; olykor alsóegresi, máskor szent-mártoni (a mai Pusztaszentmárton értendő) előnévvel. – 1455. aug. 12-én Mihály és Zsigmond szancsali Sulyok Pétertől a néhai Gergely fiától Szent-Márton részeit zálogba vette; 1467. aug. 11-én pedig Zsigmond ugyane Pétertől Szent-Márton részeit 69 arany-forintért megvásárolta. Pár héttel későbe (VIII. 21.) nevezett Sulyok Péter Szent-Mártonban levő s eddig szent-mártoni Császári Mihálynál és Zsigmondnál illetve előbbinek halála után leányánál Margitnál zálogban volt jószágát utóbbiaktól kiváltván, szent-mártoni Császári Margit e váltságösszegnek rá esendő részét az e helységben Szent-Márton tiszteletére szentelt parochiális egyház építésére adta. – 1484-ben és 1486-ban szent-mártoni Császári Zsigmond rődi Cseh György fiaitól Gergelytől és Márktól ugyancsak Szent-Márton helységben vett zálogba részeket; 1489. elején ugyanő, valamint Györgyfalvi (néhai Bálint gyermekei) László és Potencziána, a néhai Gőczi Mihály szent-mártoni részeibe igtattatták magukat; máj. 13-án pedig Szent-Márton felét az említett rődi Cseh Gergelytől és Márktól 170 forintért megvásárolták. 1495-ben már a néhai Zsigmond özvegye Erzsébet asszony e Zsigmond leányától (Annától) született Györgyfalvi (néhai) Bálint fia László nevében mond ellen a Szent-Mártonnal szomszédos Bán(y)abiki helység határjárásának. 1501, decz. 9-én ugyanez az özvegy, Járai Balázsnak, fiának Mátyásnak s Koppáni Péternek és fiainak Gergelynek, Lászlónak, Péternek, Mártonnak és Ambrusnak adja vissza egyezségileg Szent-Márton részeit. 1502-ben Szentgyörgyi (és Bazini) Péter erdélyi vajda kapja II. Ulászló királytól a magvaszakadt szent-mártoni Császár Zsigmond szent-mártoni birtokát, a mi ellen az 1503. nyarán megejtett beigtatás alkalmával többen, jelesül e Zsigmond özvegye Erzsébet asszony, Koppáni Péter fia Gergely, petlendi Czompó Barnabás, Járai Balázs, s a Petlendi Ambrus özvegye is ellentmondtak. 1507. ápril. 13-án azonban az emlegetett Erzsébet asszony is Szentgyörgyi Péternek adta el (32 forintért) szent-mártoni részeit, itteni nemesi udvarházával együtt. Az ez év végén megejtett beigtatásnak ugyan petlendi Czompó Bertalan, továbbá Komjátszegi István és Balázs s szamosfalvi Pinkóczi Bernát ellentmondott, a vajda, ugy látszik, mégis belépett e részek birtokába. 1509. decz. 6-án szamosfalvi Pinkóczi Bernátné, Ilona asszony, előbb szamosfalvi Gyerő-fi Pálné és fia Gyerő-fi Imre, 17-én pedig a már föntebb 1484-ben említett rődi Cseh Gergely és Márk is reáruházták e helységbeli részeiket. 1514. nov. havában aztán a vajda s «testvérei» Tótprónai Cherubinnak, a vajda volt nemes cselédének, hű szolgálataiért és 2000 forintért adják el, a király jóváhagyásával, ez egész szent-mártoni birtokukat. Tótprónait Szent-Mártonba 1515. végén szabályszerűen be is igtatták. (1440: Dl. 36390. pag. 54. n. 2., 1442: Dl. 28386., 1443: Dl. 30437., 13718., 3018, 30807., 1444: gr. Teleki cs. oklt. II. 13., Dl. 28388., 36406. pag. 31. n. 2., 1447: Dl. 28516., 1448: Dl. 28985., 1449: Dl. 36391. pag. 58. n. 8., pag. 69. n. l., pag. 85. n. 1., pag. 86. n. 1., pag. 96. n. 4., 20608., 1450: Dl. 30449., 30187., 1451: Dl. 28396., 28397., 1455: Dl. 36407. pag. 72. n: 1., 1462: Dl. 28525., 1467: Dl. 28530., 36393. pag. 31. n. 2., 1479: Dl. 28424., 1482: Dl. 28430., 1483: Dl. 28431., 28433., 1484: Dl. 28640.,. 28435., 36395. pag. 102. n. 2., 1486: Dl. 36397. pag. 34. n. 3., 1489: Dl. 28441., 28443., 28444., 1495: Dl. 28877., 1499: Dl. 36403. pag. 253. n. 1. és 28462., 1501: Dl. 36405. pag. 158. n, l., 28465., 1502: Dl. 28548., 1507: Dl. 21694., 28480., 28559., 1509: Dl. 36399. pag. 328. n. 1., 1514: Dl. 22638., 1514–1516: Dl. 28565.) L. az Indali (az 1484. évhez), a Marai, Alsóegresi és a rődi Cseh cs. alatt.
Csegedi (Csegezi, szent-györgyi, csapó-szent-györgyi) cs. Chygedy. (1480: Dl. 36395. pag. 26. n. 1.) Chegedy. (1487: gr. Teleki cs. oklt. II. 171., 1494: Dl. 28654., 26460., 1495: Dl. 28450., 1500: Dl. 28666., 1501: Dl. 28466., 30246., 1504: Dl. 28670., 28471., 1507: Dl. 28555.) De Cheged. (1493: Dl. 36398. pag. 119. n. 1., n. 2., 1494: Dl. 36398. pag. 198. n. 1., 1495: Dl. 28450., 1501: Dl. 30246.) Chegezy. (1504: Dl. 28670.) Chegedj. (1506: Dl. 28479.) L. a Szengyeli cs. a., Torda- és Küküllővármegyében.
Csegezi cs. Aranyos-széki székely cs. – Olykor (pl. 1450-ben) indali, máskor (pl. 1493-ban) peterdi előnévvel. 1450-ben Chegezy, 1493-ban Chygezy, Chyegezy névalakban fordul elő. (Dl. 36391. pag. 111. n. 2., n. 3., Dl. 28448.) (1452: Dl. 36403. pag. 84. n. 1., n. 3., 1465: Dl. 28529., 1508: Dl. 3640. pag. 282. n. 1. V. ö. 1517: Dl. 28568., 36402, pag. 43. n. 1., pag. 45. n. 1.) L. a szindi vagy szendi Tancs és az Indali (az 1450- 1452. évekhez) cs. alatt.
Cseh cs. L. a meggyesfalvi Alárd-fi cs. alatt.
Cseh (rődi, rédi) cs. Kolozsvármegyéből. – A Rőddel ép szomszédos (Puszta-) Szent-Mártonban volt birtokos már 1398-ban. Ugyane helységbeli részeit a György özvegye Potencziána asszony (néhai szamosfalvi Gyerő-fi László leánya) és fia Márk, 1470. junior 12-én Mohai Zsigmondnak (a néhai György fiának), 1484-ben és 1486-ban pedig ugyane néhai György fiai Gergely és Márk, szent-mártoni Császári Zsigmondnak zálogosították el. 1429. végén a (László fia) László és az Imre pókai és bodajti valamint két kolozsvármegyei helységbeli részeibe, «minden czímen», de többek (a tuzsoni Bolgárok) ellentmondásával, Oroszfá(ja)i Miklóst gtatták. 1493. junius 19-én (Miklós fia) Péter szent-jakabi birtokát szopori Tót Istvánnak vetette zálogba. – 1444-ben és 1446-ban Miklós Tordavármegye egyik alispánja. (1398: Dl. 28360., 1429: Dl. 27011., 1441: Dl. 28514., 1444: gr. Teleki cs. oklt. II. 13., 1446: U. o. II. 26., 1447: Dl. 28516., 1482: Dl. 28430., 1484: Dl. 36395. pag. 102. n. 2., 1486: Dl. 36397. pag. 34. n. 3., 1493: Dl. 36398. pag. 144. n. 1.) L. a Császári, Csáni (az 1440- 1450. körüli évekhez) és tuzsoni Bolgár (1429.) cs. alatt.
Csehi cs. L. a Turi (az 1507. évhez) cs. alatt.
Caekelak(a)i cs. Fejémármegyéből. – 1517-ben (Mátyás) Chekelaky, alakban fordul elő, «hadrévi» előnévvel. – 1486. január 22-én a néhai János fiai Lukács, János és Mátyás, több más családokkal együtt, a Kerelőiekkel (Pál és János) szemben, Magyar-Dellő és Oláh-Dellő részeihez tartottak jogot. 1495-ben (XI. 16.) az Adorján leánya Erzsébet (Szilvási Péterné (kétségkívül a néhai Delei Simon leányának Luczának leánya) Kerelői Jánostól kapja vissza az utóbbi által hatalmasul elfoglalt Felsőberek nevű füzest, ugyancsak Dellő határában. 1498. junius 30-án Csekelakai János özvegye Margit asszony, fiai János és Mátyás s a néhai Óbudai Kelemen és az említett Margit asszony leánya Margit (leány), az emlegetett Magyar-Dellő és Oláh-Dellő részeit, több fejérvármegyei helységgel együtt, Csáni Lázárnak, Lőrincznek és Pinkóczi Bernátnak vetették zálogba. (1446: Dl. 36391. pag. 22. n. 2., 1486: Dl. 36397. pag. 23. n. 2., 1495: Dl. 28453., 1498: Dl. 36403. pag. 195. n. 1., 1517: Dl. 30275.)
Csemete Cindali) cs. Chemethe. (1470: Dl. 36393. pag. 69. n. 3., 1481: Dl. 28428., 1483: Dl. 28431., 1484: Dl. 28435.) L. az lndali (az 1484. évhez) cs. alatt.
Cserényi (balázsfalvai) cs. Chereny. (1606: Dl. 28475., 1508: Dl. 36399. pag. 244. n. 1., 1519: Dl. 28492.) 1506-ban Pálnak Ercze helységben voltak részei. – L. a Koppáni (az 1508. évhez) cs, a. (V. ö. 1507: Dl. 28554., 1509: Dl. 28482.)
Csezelicz(k)i (Csezeleczki, Csezelevczki, Csezeleszki, Csezeliki, Csezticzki, szilvási) cs. Chezelezky. (1496: Dl. 28452.) Kezelevczky. (1497: Dl. 36403. pag. 194. n. 3.) Chezelyczky. (1497: csebi Pogány cs. llt., 1498: gr. Teleki cs. oklt. II. 223., 226., 228., 1499: Dl. 28460., 1501: Dl. 36406. pag. 143. n. 1. és gr. Teleki cs. oklt. II. 248., Dl. 36405. pag. 14ó. n. 1., 1502: Dl. 36406. pag. 214. n. 1.; 1504: Dl. 36399. pag. 36, n. 1., Dl. 30249., 1505: Dl. 36399. pag. 93. n. 1., pag. 125. n. 1., Dl. 28474., 1516: Dl. 36402. pag. 7. n. 1., 1517: Dl. 36405. pag. 337. n. 1., 1618: Dl. 36402. pag. 97. n. 1.) Chezelychy, Cbezelyky, Chezelyczky. (1498: Dl. 36405. pag. 128. n. 1.) Chezelychki. (1499: gr. Teleki cs. oklt. lI. 235.) Kezelyczky. Chezelyczky. (1501: Dl. 28464.) Chezelechky. (1501: Dl. 36405. pag. 137. n. l.) Kezelyczky. (1504: Dl. 30248., 28468., 28469., 1505: Dl. 30250., 1517: Dl. 30275., 1525: Dl. 36405. pag. 380. n. 1.) Kezeliczky. (1504: Dl. 26819.) Chezelevczky. (1505: Dl. 28473.) Chezelewczky. (1506: Dl. 28478.) Chezliczky. (1516: Dl. 36402. pag. 19. n. 1.) János (talán inkább Mátyás) «királyi udvari katona» már 1495-ben szerepel e vármegyében, mint Keresztes helységbeli birtokos. Mátyás «királyi udvarnok» a Szilvási (a kolozsvármegyei Szilvás helység és Szilvási család értendő) Ambrus leányának Ilonának férje, 1497-ben a szent-mihálytelki Tompa Mihály és István, továbbá a Járai László magvaszakadt nemesek (meg nem nevezett) részbirtokait kapta II. Ulászló királytól. Ugyanő 1499-ben az e vármegyei Szidvás helységben is birtokos; 1501-ben (I. 1.) Egres, Peterd és Indal részeit kapja ugyanasak II. Ulászló királytól, mint a hűtlenségbe esett peterdi Fancsika Benedek birtokait (bár a peterdi Fancsika Kristóf és fia ellentmondásával); szeptember 8-án Szent-Király felét szerzi meg somkereki Erdélyi Jánostól; Mikes és Szelestpe részeit farnasi Veres Benedekné Ilona asszonytól (a néhai somkereki Erdélyi Miklós leányától), cserében a kolozsvármegyei Vajda-Szilvás másként Mező-Szilvás részeiért (erről 1504-ben és 1505-ben ujra csere- és ennek alapján igtató-levelet állítanak ki); szeptember 16-án pedig Szind részeit (utóbbi helységet fiával: Andrással együtt) alsójárai Szarkadí Istvántól (a néhai Mátyás fiától), zálog czímen. Ugyanő 1504. tavaszán Remita (Remete) helységet, továbbá Jára (azaz Alsó-Jára), Felső-Jára, Kis-Oklos (az oklevélben tévesen Kis-Szokolócz áll) és Kis-Bánya helységek részeit kapja adományul II. Ulászló királytól és veszi birtokába még ez évben, bár többek ellentmondásával, mint a magtalanul elhalt Járai Ferencz birtokait; szeptember 6-án pedig ugyancsak Felső-Jára és Alsó-Bánya (vagy talán inkább Alsó-Jára) részeit veszi zálogba, a már említett alsó-járai Szarkadi Istvántól. Ugyanez évi okt. 4-én ujra adományul kapja II. Ulászló királytól Puszta-Egres, Magyar-Peterd, (Oláh-Peterd) és Indal részeit, mint a hűtlenségbe esett peterdi Fancsika Benedek birtokait, bár (a beigtatáskor) ez alkalommal is ellentmondásokkal; 1505. január 16-án Szengyel és Szakál) részeit vásárolja meg a bikali Vitézektől; 1505. szeptember 16-án ugy vétel mint királyi adomány czímén ujra igtattatja magát Szent-Király birtokába; végül 1506. okt. 11-én Alsó-Egres részeit, mint a peterdi Fancsika Kristóf birtokát veszi zálogba, Peterdi Jánostól. Fiai András és János, olykor Szilvási (pl. 1524-ben és 1525-ben «Zylwassy» alakban) néven, a következő évtizedekben kezdenek szerepelni, mint a fentebb emlegetett helységek (pl. Keresztes, Remete, Kis-Aklos, Alsó-Jára, Szent-Király vagy Oláh-Szent-Király, Mikes, Szelestye, Felső-Jára, Kis-Bánya, Szengyel, Szakál és ezenkívül pl. Szent-Jakab részeinek birtokosai. (V. ö. 1520: Dl. 36402. pag. 300. n. 1., 1521: Dl. 36400. pag. 70. n. 1., 1524: Dl. 36400. pag. 275. n. 1., 1525: Dl. 3640l. pag. 43. n. 1., 36402. pag. 314. n. 1.) L. a somkereki Erdélyi, Farnasi vagy farnasi Veres (az 1501., 1504., 1505. évhez), a peterdi Fancsika (az 1501. évtől kezdve), bikali Vitéz, a Járai (az 1504. évhez) és a Szarkadi (az 1501. évtől kezdve) cs. alatt.
Caikfalvai cs. Maros-széki székely cs. – L. a csanádi vagy csíkfalvai Bicsak cs. alatt.
Caomafá(ja)i cs. L. a Koppáni cs. alatt.
Csucsi cs. (1447: gr. Teleki cs. oklt. II. 27.) Miklós 1447-ben Tordavármegye egyik alispánja.
Csupor (monoszlai) Miklós. 1474. április 22-én a magvaszakadt Miklós volt erdélyi vajda (s előbb talán a farnasi Veres Benedek) mikesi és szelestyei részeit nemes ficsóczi Fics (Fych) Máté kapta, hű szolgálataiért, Mátyás királytól. (Dl. 28422.) L. a somkereki Erdélyi, Losonczi, Toroszkai, szent-iváni Székely, Fárnasi vagy farnasi Veres (az 1468. évtől kezdve), a szent-annai Gyulakut(a)i (az 1473. évhez) és a harinnai Farkas (az 1485. évhez) cs. alatt.
Czékei cs. L. a somkereki Erdélyi és a dobokai Besenyei cs. alatt.
Czeljék (bodogi) cs. Háromszéki székely cs. – L. a Szentgyörgyi cs. alatt.
Czigány cs. L. aTincs cs. alatt.
Czikó (veresmarti) cs. Zyko. (1447: Dl. 30811.) Chyko. Czyko. (1465: Dl. 28529.) Czyko. (1473: Dl. 27052.) Aranyos-széki székely cs., mely azonban, ugy látszik, Tordavármegyében is birtokos.
Czillei cs. L. Görgényy várnál, az 1445. évhez.
Czobor (czobor-szent-mihályi) cs. L. a Bogáti (az 1505. és 1506. évekhez) cs. alatt.
Czompó (petlendi) cs. Chumpo. (1377: Dl. 28356.) Chonpon(?), Chompo. (1391: Dl. 26379.) Czompo. (1493: Dl. 27221., 1494: Dl. 27224., 1497: Dl. 36403. pag. 16.5. n. 2., 1501: Dl. 28547., 1507: Dl. 28559., 1508: Dl. 36399. pag. 263. n. 1., 1518: Dl. 36402. pag. 59. n. 1., pag. 60. n. 1.) Chompo. (1495: Dl. 36398. pag. 216. n. 1.) Chompo. Czompo. (1498: Dl. 28457.) Más néven, főleg a XIV. században PetlenDl. – 1377-ben (és, ugy látszik, később is) Petlend és Tádok helységben illetve pusztán birtokos. – L. a Marai (az 1508. évhez), Császári (az 1502., 1503. évektől), szucsáki Sándorházai és petlendi Tompa cs. alatt.
Dancs (szindi vagy szendi) cs. L. Tancs néven.
Dátosi cs. A szent-királyi család egyik tagja 1411-ben e nevet viselte. – L. a Bolgár cs. alatt.
Décsei (Décsai, Dejcsei) cs. Dechey. (1496: Dl. 28454., 1501: Dl. 36405. pag. 117. n. 1., 1507: Dl. 36399. pag. 202. n. 1.) 1501-ben décsei előnévvel. – 1500-ban az Albert décsei részeibe Betleni Miklós igtattatja magát, zálog czímen. 1501-ben (VII. 20.) ugyanez az Albert s gyermekei Albert, Mátyás, Skolasztika és Agata, valamint Décsei Bálint Oláh István tordai sókamarásnak, – 1507-ben (IX. 19.) pedig Décsei János szent-mihályfaIvi Erdő (Erdew) Miklósnak kötötték le Décse részeit. 1514-ben a székely Kocsárdiak illetve kocsárdi Szemes-ek (Zemes), minta néhai Décsei Márk fia Mihály leányának Skolasztikának leszármazói, tartottak jogot Décse részeihez. (1355: Dl. 31097. és Anjouk. okmt. VI. 343., 1357: gr. Teleki cs. oklt. I. 101., 1393: Dl. 28358., 1398: Dl. 28945., 1438: Dl. 28377., 1444: Dl. 13794., 1453: Dl. 28617., 1461: Dl. 28852., 1464: Dl. 28620., 1465: Dl. 28529., 1466: Dl. 31170., 1470: Dl. 28414., 1483: Dl. 28434., 1489: Dl. 28645., 1495: Dl. 28452., 1500: Dl. 26817., 1502: Dl. 27777., 27778., 1504: Dl. 28471., 1514: Dl. 28487.)
Del(l)ői (Dellei, Delei, Dellyei) cs. 1470. jun. 5-én a néhai Bertalan fia János dellői és szent-miklósi részeit Szentgyörgyi (néhai Mátyás fiának) Jánosnak, 1477. decz. 2-án pedig Szent-Miklós részeit Madarasi Jánosnak vetette zálogba. 1486. jan. 22-én ugyanő «Magyardellői» néven, Magyar-Dellő és Oláh-Dellő részeit a dobokavármegyei apáti Bojér Andrásnak adta el, s ugyane helységekben való birtokainak védelmét, édes testvérével Sandrinnal együtt, szintén ő reá bízta. Ugyane napon Magyardellői János és Bojén András, utóbbi János és Péter nevű fiaival és más családokkal együtt, a Kerelőiekkel szemben Magyar-Dellő és Oláh-Dellő részeihez tartottak jogot, s ez a Bojér András a Magyardellői Sandrin nevében, ennek testvérét Jánost, Puszta-Szent-Miklós részeinek Kerelői Pál és János részére leendő elidegenítésétől eltiltotta. 1495-ben (II. 17.) az utóbb említett (Dellői) János s Erzsébet asszony a néhai apáti Bojér András özvegye s ekkor a Ozilvási Péter felesége, az őket örökjogon illető, de zálogban a nagyfalusi Apafi Lénárt kezén levő e tordavármegyei Szent-Miklós fele-része tekintetében egyeznek ki. János különben pár év mulva (1497.) a nyárád-menti marosszéki székely szent-miklósi lófőségét is Apafi Lénártnak adta el. (1344: Dl. 29674., 1349: Dl. 29682. és Anjouk. okmt. V. 297., 1365: Dl. 30121., 1377: Dl. 28750., 29717., 1379: Dl. 27630., 1399: Zimmermann-Werner. Unkundenbuch. III. 236., 1428: Dl. 29770., 1435: Dl. 30795.; 1446: Dl. 36391. pag. 22. n. 2., 1453: Dl. 26400., 27667., 1459: Dl. 28404 , 1464: Dl. 27680., 1470 Dl. 36393. pag. 64. n. 2., 1473: Dl. 30323., 1477: Dl. 36403. pag. 148. n. 1., 1479: Dl. 29845., 1486: Dl. 36397. pag. 23. n. 1., pag. 24. n. 1., pag. 23. n. 2., pag. 24. n. 2., 1495: Dl. 20267., 1497: Dl. 37031.) L. a Csekelakai cs. alatt.
Demjéndi cs. L. a Losonczi cs. alatt, az 1469. évhez.
Dengelegi cs. Dengelegi Pongrácz erdélyi alvajda a Hunyadi János mostoha-nővérét, Klára asszonyt bírta nőül. Gyermekei róla már a dengelegi Pongrácz nevet vették föl. (L. e néven.)
Dengelegi cs. Az előbbitől különbözik. – L. a szent-iváni vagy vajda-szent-iváni Fodor cs. alatt. (V. ö. 1477: Dl. 36403. pag. 134. n. 2.)
Dési (iklódi, temeshelyi)cs. Toroszkó vár részeit bírta egy ideig. (L. ott és a Losonczi cs. alatt, az 1474. évhez.) 1477, aug. 16-án János uraji és petei birtokát (erdő-szent-györgyi) Meggyes Balázsnak zálogba vetette. (Dl. 36403. pag. 136. n. 1.)
Detrehi (pákai) cs. Detrehy. (15(16: Dl. 28476., 28477., 1507: gr. Teleki cs. oklt. II. 395., 296. – V. ö. 1510: Dl. 28562.) De Dethre. (1506: Dl. 28553.) De Detreb. (1510: Dl. 28562.) L. a Bogáti (az 1506, évhez), és a pókai Szilágyi cs. alatt.
Dézmás János. L. «János kereseti majd tordai pap» néven.
Dezső(-fi, patai) cs. Kolozsvármegyéből. – Desew. (1447: gr. Teleki cs. oklt. II. 27., 1448: gr. Teleki cs. oklt. II. 34., 37., 1467: Dl. 28409., 1493: Dl. 27821.) Filius Desev. (1504: gr. Teleki cs. oklt. II. 269.) 1447-ben és 1448-ban György és János e megye alispánjai. – 1504. decz. 5-én a néhai Antal fia János a Záh helységben levő Nagytó (Nagtho) nevű halastó részeit, a rajta levő malommal együtt, somkereki Erdélyi Jánosnak adta el. – L. Léta várnál és a somkereke Erdélyi (1487-től kezdve) cs. alatt.
Dezsőfi (Dezső, losonczi, disznojói) cs. A Tomaj-nemzetségből. – Másként Losonczi. L. a Losonczi, továbbá a farnasi Veres (az 1457. évhez) cs. alatt.
Dienesi (Gyenesi, indali) cs. Genesy, Dyenesy. (1473: Dl. 28419.)
Dienesi (szent-mihályfalvi) cs. Dyenesy. (1495: Dl. 284ö0.) András mint tordavármegyei vajdai ember szerepel.
Dobokai cs. Dobokavármegyéből. – 1450-ben: Dobokay, – 1441. tavaszán a néhai László fia Mihály, valamint testvérei László és Teresztyén tiltakoznak, hogy édes testvérök Kántor (Cantor) Mihály szent-jakabi birtokukat Csáni Torda-fi Lászlónak elidegenítette. 146. deczember 22-én Dobokai Mihály (meglehet, Kántor Mihály) csakugyan zálogosított el részeket Csáni Lászlónak Szent-Jakabban. (1441: Dl. 36406. pag. 1. n. 2., 1446: Dl. 36391. pag. 17. n. 2., 1450: Dl. 28393., 1505: gr. Teleki cs. oklt. II. 428.) L. a Bogáti (az 1458. évhez) cs. alatt.
Drági cs. L, a csehi Pánczél, és a Méhesi vagy méhesi Gyerő-fi cs. alatt.
Egresi cs. Egres, Bucs és Indal helységekben birtokos már a XIV. században. 1470. máj. 17-én a néhai Antal fia János Felső-Egres részeit hosszuaszói Tamási (néhai Miklós fiának) Lászlónak vetette zálogba. – 1440-ben István Tordavármegye egyik szolgabírája. (1310: Dl. 30595., 1348: Dl. 30113., 1360: Dl. 28579., 28353., 1364: Dl. 28352., 1394: Dl. 28510., 1420: Dl. 28367., 1426: Dl. 30162., 1440: Dl. 13537., 13553., 1443: Dl. 28387., 1444: Dl. 28388., 1470: Dl. 36393. pag. 62. n. 4.) L. az Indali (az 1444. évhez) cs. alatt.
Egresi (petlendi) cs. Egresy. (1473: Dl. 28419., 1517: Dl. 28568., 1502: Dl. 28467., 1505: Dl. 28550., 1514: Dl. 28565.) Egresi. (1501: Dl. 28465.) Egressy. (1504: Dl. 28549., 1505: Dl. 28472., 1506: Dl. 28551., 1508: Dl. 28675., gr. Teleki cs. oklt. II. 305., 1514: Dl. 28487., Dl. 28682., 1521: Dl. 30284., 1523: Dl. 28496.) Ugy látszik, nem azonos a másik Egresi családdal, vagy talán ennek egy mellékága.
Egrestői cs. Küküllővármegyéből. – L. a teremi Sikesd cs. alatt.
Elekes (petlendi) ca. Elekes. (1506: Dl. 28551.)
Elekesi cs. L. az Indali (az 1484. évtől kezdve), komjátszegi Veres cs. alatt.
Éles (petlendi) cs. Eles. (1440: Dl. 32397., 1441: Dl. 28385., 28383., 1457: Dl. 36405. pag. 3. n. 4., 1458: Dl. 36392. pag. 10. n. 1.) L. a petlendi Barlabási cs. alatt.
Eresei cs. Azaz: meg(g)yesfalvi vagy ercsei sat. Alárd-fi. – L. e néven.
Erdélyi (herepei) cs. Másként Herepei. – Léta várát (l. ott) bírta egy ideig. (V. ö. 1450: Dl. 28986.)
Erdélyi káptalan. 1269. máj. 1-én V. István király, tekintve e káptalan szegénységét, ujra adományozta annak a tordai sóbányát, kivévén azt minden királyi tisztviselő, vajdák és ezek tisztjei alól, és egyszersmind elengedte a káptalan összes népeitől járó királyi adót (collectam). E kiváltságot 1276-ban és 1278-ban IV. László király, 1291-ben III. András király, és valamikor uralkodása elején I. Károly király is megerősítette, még pedig IV. László azzal a hozzáadással, hogy e sóbányát vagy ezek munkásait a bánya művelésében és a kibányászott só szárazon és vízen való szállításában nevezett tisztviselők soha se háborgassák. Később azonban a tordai sóbányát nem találjuk a káptalan birtokában. – 1498-ban a káptalan abbeli panaszára, hogy az ő erdőségeiből az erdélyi sókamarások, só-szállító hajók készítésére és javítására sok fát vágatnak ki, minden kárpótlás nélkül, II. Ulászló király évenkint 100 arany-forintnyi sót rendelt a káptalannak. Ugyanezt a XV. században Offenbánya város és Lupsa helység határjárásakor Bizere helység (l. ott) birtokában találjuk. (1269: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. n. 604., 606., 607., 1278: U. o. lad. 1. n. 10. és 28., 1498: U. o. lad. 2. n. 367., 479., 534. és Dl. 30943. – V. ö. 1310: Tört. Tár. 1892. 503. l., 1326: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 404., 1328: U. o. 420. Az Árpádkori oklevelek Teutsch és Firnhaber idézett művében ki vannak adva.)
Erdélyi püspök. L. a szent-benedeki Marton cs., és Szent-Miklós helység a.
Erdélyi püspök. 1288-ban a Kökényes-Renold-nembeli Mikud bántól a Mikud ispán fiától kapta az Aran(y)as folyó, a járai nemesek Szint (Szind) nevű földje és Koppán helység (tehát Torda város) mellett fekvő Szent-Miklós helységet, melyet azonban Zsigmond király 1406-ban az itteni kőházzal, püspöki curiával és malommal sat. együtt, mint a tordai királyi sókamarához alkalmas helyet, némely szatmár- és külső-szolnokvármegyei birtokért cserébe vett és e sókamarához csatolt. 1282-ben IV. László király, IV. Béla és V. István király ebbeli kiváltságait megerősítvén, a püspökség birtokain levő lakosokat az erdélyi vajda, megyei ispánok és minden más bírák hatósága alól kivévén, egyedül a püspök és tisztje illetve felebbezéskép maga a király bírói joghatósága alá rendelte, mely alkalommal a püspökség birtokai között e megyéből Szent-Királyt sorolta föl, melyet azonban 1298-ban már szintén nem találunk birtokában. – Valamikor a XIV. század első felében kapta András erdélyi püspök, és általa a püspökség, Suki Miklós mestertől (az Albert fiától) és fiaitól a Sárpatak mellett fekvő Keresztur (tehát a mai Pókakeresztur) helységet, az e helységben a Szent-Kereszt tiszteletére épült kőegyház patronatus-jogával együtt. Ez adományt 1384-ben az akkori erdélyi püspök, Goblin kérésére Mária királynő is megerősítette. A XV. század végén vingárti Geréb László püspök Szarkad helységben szerzett a Szarkadiaktól vétel utján részeket, majd ugyanezeket cserébe adta a Peterdieknek, bizonyos peterdi halastó-helyért, de utóda, Thurzó Zsigmond, 1504-ben még e birtokok egyikét sem tudta birtokba venni. 1505. márczius 27-én e Zsigmond püspök és általa a püspökség Szaráad említett vásárolt részeit uj-adományul kapta II. Ulászló királytól. (1282: Teutsch és Firnhaber. Urkundenbuch. 127. l., 1288: U. o. 148. l. és Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 1. n. 28., 1298: Teutsch és Firnhaber. Urkundenbuch. 204. l., 1322–1357., 1384: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 1. n. 208. és 210., 1406: U. o. lad. 5. n. 697., 1497: U. o. lad. 6. n. 755., 1504: U. o. lad. 6. n. 786., 1505: Dl. 30852. V. ő. 1286: Tört. Tár. 1889. 571. l., 1326., 1328: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 444., 480. l., 1355: Tört. Tár. 1896. 503. l.) L. a Szarkadi cs. alatt.
Erdélyi (somkereki) cs. A Becse-Gergely-nemzetségből. – Másként Somkereki. (Belső-Szolnokvármegyéből.) Az «Erdélyi» név már 1407-ben előfordul. (gr. Teleki cs. oklt. I. 316. V. ö. II. 486–488.) – 1405. nyarán (VI. 21.) kapja Somkereki Antal (a Miklós fia) és édes testvére János, fölsorolt hű szolgálataiért, Zsigmond királytól Sáromberek és Gernyeszeg helységeket. E birtokok (1395-ben) a Szécsényiektól Harinna, Bilak és Nécs (Nécz) dobokavármegyei birtokokért s 3540 forintért szállottak a királyra, az akkor teljesen pusztult állapotban levő Nebáncs és Ebes birtokokkal együtt, melyeket a későbbi (pl. 1409. évi) nyomok szerint szintén beleértettek ez 1405. évi adományba. 1410. aug. 16-án Zsigmond király e (Somkereki) Antalnak és általa osztályos testvéreinek, Demeternek a Becse fiának és Jánosnak a Mihály fiának, engedélyt ad, hogy valamelyik erdélyrészi, e czélra legalkalmasabb birtokán kastélyt vagyis erősséget építhessen. 1415. április 7-én pedig ugyanez Antalnak (a Miklós fiának) és általa osztályos testvéreinek, Jánosnak a Mihály fiának, Lászlónak az ép említett Miklós fiának, Péternek a János fiának és Miklósnak a László fiának, hogy valamelyik birtokukon kővárat építhessenek. (Ez erősség vagy vár alatt talán a jóval később, 1477-ben föltűnő gernyeszegi kastély vagy vár értendő.) 1412-ben (VI. 27.) nevezett Somkereki Antal (a Miklós fia) és Péter (a János fia) az őket minden czímen megillető és kezükön levő Sáromberk, Gernyeszeg, Nebáncs és Ebestelki birtokába kívánják magukat igtattatni. Utóbbi két helységbe (Nebáncs és Ebes néven) Somkereki Antalt 1420-ban igtatták. Ugyanő már 1414-ben birtokos Gerebenes, 1424-ben (és 1427-ben) Csanád, 1442-ben pedig, ugy látszik, az ekkor Tordavármegyéhez számított Faragó és Nyulas helységekben is. 1483-ban fiai Gyelét, Miklós, László és István tiltakoznak, hogy atyjok Nebáncs határából bizonyos részt a Szentgyörgyieknek átengedett, Szent-György (ma Marosszentgyörgy) helységhez. 1429. április 8-án ugyanez a (somkereki Erdélyi) Antal s fiai Gyelét, Miklós és István, az ekkor Kolozsvármegyéhez számított különben pedig tordavármegyei Rücs helységet vagyis pusztát adták a Szarkadiaknak, jelesül Lászlónak (a Miklós fiának) s fiainak Jánosnak és Lászlónak, továbbá Lászlónak a Benedek fiának, Miklósnak a Tamás fiának, Dénesnek e Miklós mostoha-testvérjének s Lászlónak a János fiának, cserében a kolozsvármegyei Méhes részeiért. 1458. őszén igtatják fiait Istvánt és Miklóst Péterlaka és Körtvélyfája birtokába, melyeket, mint eddig Görgény vár tartozékait, három hunyadvármegyei birtokért cserébe adott ekkor nékik Mátyás király. (E két helységet azonban később nem találom e család birtokában.) 1459. julius 10-én id. Vizaknai Miklós visszaengedte a családnak Zah részeit, az itteni halastóval együtt, a melyeket neje Katalin asszony, néhai somkereki Erdélyi Antal leánya, néki régebben 100 forintban lekötött, miután ez összeg tekintetében kielégítést nyert. 1468. április 2-án monoszlai Csupor Miklós erdélyi vajdának adományozta Mátyás király az erdélyi lázadás alkalmával szintén hűtlenségbe esett somkereki Erdélyi Istvánnak (a mennyiben az egykorulag összevissza irkált eredeti oklevélből kiolvasható) Gernyeszeg, Sáromberk, Méhes, Csanád, lllye, Záh és Rücs tordavármegyei birtokait. De még ugyanez év (1468.) őszén (X. 2.) somkereki Erdélyi Lászlónak (a Miklós fiának) adta ugyanő (egy 1517. évi átiratban fenmaradt oklevél-kivonat szerint) Rücs, Faragó, Gerebenyes és Velkér tordavármegyei s 14 belső-szolnokvármegyei helységek részeit, mint a hűtlen somkereki Erdélyi István birtokait és «általában mindazokat a részeket, melyeket a király előbb monoszlói Csupor Miklósnak adományozott». Ez adományát azonban, miután a nevezett Istvánnak megbocsátott, 1468. deczember 28-án visszavonta. 1477. végén (XII. 2.) a gernyeszegi kastélyt, Sárpatak és Szent-Iván helységekkel együtt, már a zsolnai (szent-miklósi) Pangrácz (Pongrácz) László özvegyének Jusztina asszonynak kezén találjuk. (Ugy látszik, már ez év nyarán is bírta.) Nem sokkal utóbb, 1478. január 23-án a somkereki Erdélyi István gyermekei Tamás, János és Márton, Jutka (Betleni Gergelyné), Anna, Potencziána, Klára és Magdolna ő tőle követelik vissza azokat a Gernyeszeg kastélyban és az ehhez tartozó torda- «és más vármegyei» helységekben levő részeiket, melyeket hűtlenségbe esett atyjok részeivel együtt kir. adomány alapján «méltatlanul már Csupor Miklós vajda elfoglalt és bitorolt, most pedig nevezett Jusztina asszony tart elfoglalva, ugyancsak atyjok nevezett részeivel együtt, jogtalanul». Ez év (1478.) nyarán (aug. 13.) uj oklevelet állíttat ki Mátyás király Jusztina asszony részére a gernyeszegi vár és a kolozsvármegyei Suki-féle birtokok ügyében, mivel az irnok az előbbi oklevélben utóbbi birtokokat név szerint nem sorolta föl, a Jusztina név helyett pedig Juliannát írt. Ez oklevélből megtudjuk, hogy a király szent-miklósi Pongrácz Lászlótól és feleségétől Jusztina asszonytól a maga kezébe vette át a trencsénvármegyei Sztrecsén várat, mint a mely az ország védelmére e határszélen nagyon alkalmasnak látszott s azért az összegért, a melyért e várat elődei Pongrácznak elzálogosították, (ugy látszik, már 1474. május havában) a gernyeszegi «királyi» várat (l. ott), torda-, kolozs- és dobokavármegyei minden tartozékaival, továbbá a szintén hűtlenségbe esett Suki Mihály kolozsvármegyei birtokaival együtt (melyeket előbb a nemsokára szintén magvaszakadt monszlói Csopor Miklósnak adományozott) – adta zálogba, oly feltétellel, hogy ha Jusztina asszony magtalanul hal el, e birtokok a szent koronára szálljanak. Három év mnlva, 1481. junius 18-án Jusztina asszony (a horogszegi Szilágyi László vagy más oklevelek szerint Ozsvát, sőt egy ízben az Ozsvát fia Ferencz leánya), közben a Suki Mihály fiának, Pálnak felesége, harmadik férjének, somkereki Erdélyi Jánosnak (István fiának) adta zálogba 28.000 arany-forintban az őt örökjogon megillető Gernyeszeg kastélyt összes tartozékaival, valamint a Kolozsvármegyében fekvő Suki-féle birtokokkal együtt, oly feltétellel, hogy e birtokok kettejök közül a tulélőre, magtalan haláluk esetére pedig a János édes testvéreire, Tamásra és Mártonra szálljanak. 1483. elején azonban, az erdélyi vajdának 1482. végén kelt rendeletére, ujra Jusztina asszonyt igtatják mindeme birtokokba, zálog czímén a királytól 50.000 arany-forintban. 1484. május 28-án ismét János és neje Jusztina asszony tiltakoztak, hogy nemes Piski (Piskii) György Unoka helységet a királytól fölkérhesse, azon a czímen, hogy e helység Kolozsvármegyéhez tartozik, holott az Tordavármegyében fekszik. 1486-ban (X. 19.) azonban e birtokot, melyet Piski György a királytól (1475-ben, mint a hűtlen farnasi Veresek és Kecseti László birtokát) csakugyan adományul kapott, utóbbinak és családjának átengedték. 1487. nov. 8-án a s. Erdélyi (néhai) Miklós leányai, Ilona farnasi Veres Benedekné, Katalin kendi Balát-fi Györgyné, Anna Betleni Bernátné, Hedvig Kendi Antalné és Potencziána a néhai (patai ?) Dezső Antal özvegye, az őseik után békés birtokukban levő némely (részben máskor Tordavármegyéhez számított) kolozs- és egy dobokavármegyei, valamint Pakocsa, Póka, Dátos, Lekencze, Sóspatak, Szent-Miklós és Rücs helységek részeibe és Venencze puszta (mind Tordavármegyében) birtokába kívánják magukat igtattatni, királyi uj-adomány czímén. 1491. nyarán (VIII. 24.) s. Erdélyi János és neje Jusztina asszony szent-iváni Székely (néhai Mihály fiaival) Miklóssal és Jánossal lépnek, hosszabb per után, egyezségre, mely szerint János és neje a kezökön levő szent-iváni, szakáli és szengyeli részeket utóbbiaknak örökre visszabocsátják és ezenkívül a saját (Faragó kolozsvármegyei) Néma és Rics tordavármegyei birtokrészeiket ugyanazoknak, életök tartamára, szintén átengedik; viszont a Székely testvérek sárpataki és körtvélykapui részei életök tartamára az Erdélyi János és neje birtokában maradjanak. Ez egyezséget 1492. junius 7-én megujították; mikor pedig II. Ulászló király 1491. aug. 28-án a somkereki Erdélyi János és neje közt 1481. junius 18-án létrejött zálogvalló-levélhez királyi jóváhagyását megadta, a Székely-testvérek birtokait Sárpatak, Körtvélykapu, Szent-Iván és Mező-Szengyel helységekben, az eredeti záloglevél hatálya alól világosan kivette. 1493-ban János Gerebenesen is földesur. 1496-ban ugyanő ésáltala neje, Jusztina asszony kapja (VI. 9.) uj-adományul, hű szolgálataiért, II. Ulászló királytól a gernyeszegi kastélyt, tordavármegyei tartozékaival és a Suki-féle kolozsvármegyei birtokokkal együtt, a melyeknek birtokába őket 1497. nyarán be is igtatták. 1501. szept. 8-án ugyanez az Erdélyi János a Tordától nyugatra fekvő Szent-Király felét adja át 300 arany-forintért szilvási Csezeliczki Mátyásnak, szavatolásra bőli részeit is lekötvén. 1502. április 20-án pedig ugyanő, a saját és édes testvérei, Tamás és Márton illetve második neje, (Czékei) Petronella asszony nevében, magtalan haláluk esetére kölcsönös örökösödési szerződésre lép kizdi Sándor Jánossal (a néhai Simon fiával) és feleségével, Gera asszonynyal (a Czékei János leányával), a mikor is az Erdélyi-féle birtokok élén szintén a gernyeszegi kastély vagy erősség áll s utána tíz torda- és hét kolozsvármegyei helység. 1505. október 31-én ugyancsak János, fi-maradékai nem lévén, betegségében gondoskodni kíván második nejéről, Petronella asszonyról; mely alkalommal némely belsőszolnokvármegyei birtokokon kívül bizonyos kolozsvármegyei és Záh tordavármegyei birtokok fölött rendelkezik, s utóbbinak részeit bizonyos feltételek mellett örökre nejének adja. E rendelkezésnél édes testvére Márton s ennek gyermekei, valamint Gergely a néhai Tamás fia s négy testvére is jelen vannak s ahhoz beleegyezésüket adják; néhány nap mulva azonban (nov. 5.) tiltakoznak az ellen, mint a melyet János fenyegetésekkel erőszakolt ki tőlök. Egy év mulva, 1506. október havában azonban Petronella asszonyt, egyebek közt Záh felébe, még férje életében, beigtatták. Ugyanez időtájt (a királynak 1505. november 28-án kelt rendeletére) Erdélyi Jánost, édestestvérét Mártont s unokatestvéreit Gergelyt, Gáspárt és Boldizsárt a már régebben a János birtokában levő Sárpatak és Körtvélkapu birtokába igtatták be. 1507, április 16-án Erdélyi Márton beleegyezett, hogy néhai testvérbátyja János, neje jóváhagyásával, nemes szengyeli Kis Tamás, szengyeli Kovács (néh. Mihály fia) Pál és szengyeli Lőrinczi (néhai Imre fia) Balázs «testvéreknek», továbbá nemes udvarhelyi Ficsor Lászlónak és Antalnak Rücs és Pakocsa, nemes Szengyeli Benedeknek Csanád, végül sárombereki Nagy Illésnek Szederjes helységben bizonyos vett jószágrészeket adományozott. 1514-ben és 1515-ben Erdélyi Márton a néhai István fia, Gergely a néhai Tamás fia (a ki a nevezett néhai István fia), továbbá e Márton fiai János, Ferencz és Antal, valamint e Gergely édes testvérei Gáspár és Boldizsár osztozkodnak a család összes belső-szolnok-, torda- és kolozsvármegyei birtokain. – Ez adatok szerint tehát e család vagy rokonság e korszakban e megyében a mai Máros-Torda és Torda-Aranyos megyék területén (zálogbirtokaikat nem számítva) időnkint Gernyeszeg várban és tartozékaiban, jelesül Sáromberke város, Gernyeszeg, Illye, Csanád vagy Csenád, Szederjes, Sárpatak vagy Sárpataka, Szent-Iván vagy Vajda-Szent-Iván, Unoka, Körtvélykapu, Néma, Ebes vagy Ebestelki, Nebáncs, Rücs vagy Rics, Gerebenes, Záh, Szakál és Szengyel (egészben vagy részben); továbbá Péterlaka és Körtvélyfája, Póka, Pakocsa vagy Pagocsa, Sóspatak, Szent-Miklós vagy Puszta-Szent-Miklós, Lekencze, Dátos és Szent-Király vagy Puszta-Szent-Király helységekben vagy pusztán örökjogon illetve kir. adomány czímén; s ezenkívül vétel utján Lőrinczteleki pusztán. mindössze tehát 1 várban, 1 városban s mintegy 31 helységben vagy pusztán volt birtokos. (1409: gr. Teleki cs. oklt. I. 351., 1410: U. o. I. 354., 1412: U. o. I. 383., 1414: U. o. I. 396., 440., 443., 1420: U. o. I. 443., 1422: U. o. I. 461., 1423: U. o. I. 462., 1427: Dl. 30165., 1429: gr. Teleki cs. oklt. I. 513., 1442: Dl. 36406. pag. 8. n. 1., 1446: gr. Teleki cs. oklt. II. 24., 25., 1458: Dl. 30200., 1459: U. o. II. 72., 1465–66: Dl. 30855. 1467: gr. Teleki cs. oklt. Il. 88., 1468: Dl. 30210., gr. Teleki cs. oklt. II. 93., 95., 1477: Dl. 36403. pag. 134. n. 2., 1478: gr. Teleki cs. oklt, II. 132., 1481: U. o. II. 144., Dl. 26915., 36395. pag. 34, n. 1., gr. Teleki cs. oklt. II. 142., 1482–83: Dl. 30328., gr. Teleki cs. oklt. II. 159., 1484: U. o. II. 162., 1486: U. o. II. 165., 1487: Dl. 27219., 1489: Dl. 27379., 1491: gr. Teleki cs. oklt. II. 176., 416.; 417., 1492: Dl. 36398. pag. 72. n. 1., 1493: Dl. 27221., 1494: Dl. 28463., 28347., 1496–97: Dl. 26942., gr: Teleki cs. oklt. II. 215., 219., 1500: U. o. II. 243., 1501: Dl. 36405. pag. 148. n. 1., gr. Teleki cs. oklt. II. 248., 1502: U. o. II. 249., Dl. 36405. pag. 192. n. 1., 1505: gr. Teleki cs. oklt. II. 280., 287., Dl. 28476., 1506: Dl. 28477., 36811., 26960., 1507: Dl. 36399. pag. 179. n. 2., pag. 181. n. 1., pag. 172. n.. l., pag. 185. n. 1:, 1508: gr. Teleki. cs. oklt. II. 305., 1509: Dl. 28482., 1514–1515: gr. Teleki cs. oklt. II. 320–347., Dl. 28489., 1519: Dl. 36402. pag. 136. n. 1.) L. Gernyeszeg vár, a Bogáti (az 1481. évhez), erdőszentgyörgyi Meggyes, eszényi Csapi, Szengyeli, Farnasi vagy farnasi Verta (1468-tól kezdve), Gerendi (az 1500. évhez), Kecseti, tuzsoni Bolgár (az 1461. évhez), szent-annai Tót, patai Dezső-fi, teremi Sikesd, Ráskai, dobokai Besenyei, Járai vagy Felsőjárai, szent-miklósi Tompa és a Méhesi vagy méhesi Gyerő-fi cs. alatt. (V. ö. 1395: gr. Teleki cs. oklt. I. 253., 1474: Dl. 36403. pag. 100. n. 1.)
Erdélyi vajdák. Görgény és Léta várát, mint királyi birtokokat bírták időnként, tisztségükhöz, tartozékaikkal együtt. (L. ott.)
Erdő (csávási) cs. Erdew. (1507: Dl. 30337., 1509: Dl. 27112.) Marosszéki székely cs. – 1507. sug. 17-én Miklós, a fejérvári püspöki vár udvarbírája, szindi részeit cserébe adta Lónai Potencziánának (a néhai György leányának), nagylaki Móré(?) István özvegyének, a dobokavármegyei Lóna részeiért. L. a meggyesfalvi Alárd-fi cs. alatt.
Erdő (erdő-szent-györgyi) cs. Erdew. (1481: Dl. 36395, pag. 38. n. 1.) Másként Erdő-fi. (V. ö. Küküllővármegyében.) – L. az erdő-szent-györgyi Meggyes cs. alatt.
Erdő (szent-mihályfalvi) ca. Aranyos-széki székely család. – L. a Décsei cs. alatt.
Erdő(-fi, szent-Benedeki) cs. Filius Erdeu. (1419: Dl. 28364.) Erdew. (1460: Dl. 28406.) Kétségkívül maros-széki székely család. (Nyárád-Szent-Benedekről.) – 1460-ban a János fiának, a néhai Lászlónak fiai János és Tamás birtokosok Ilye (talán inkább Iklánd) Bodon. és Keméntelke helységekben. (V. ő. a teremi Sikesd cs. a.)
Ernai (sámsoni vagy sámaondi) cs. L. a sámsoni vagy sámsondi Nemes cs. a. V. ti. az ernei Székely cs. alatt.
Ernuszt (csáktornyai) cs. Zalavármegyéből. – L. a Vizaknai cs. alatt.
Etele(i) ca. L. a Turi (az 1481., 1484. és 1501. évekhez) cs. alatt.
Fancsika (Fancsikai, peterdi, indali, désfalvai, szarkadi) cs. Fanchyka. (1398: Dl. 28946., 1466: Dl. 31170., 1470: Dl. 36393, pag. 62. n. 2., 1473: Dl. 28419., 1474: Dl. 28421., 1480: Dl. 28425., 1482: Dl. 28429., 1483: Dl. 36395, pag. 75. n. 1., n. 2., 28433., 28434., 1484: Dl. 28644.; 28436., 36395. pag. 96. n. 1., 1489: Dl. 28444., 1492: Dl. 36398. pag. 67. n. 1., 1493: Dl. 36398, pag. 116, n. 1., pag. 127. n. 1., 27221., 26457., 1495., 1486: Dl. 28450., 1501: Dl. 28464., 1504: Dl. 30249., 28471., 1505: Dl. 30250., 28473., 1506: Dl. 28478., 1507: Dl. 30253., 36399. pag. 200. n. 1., 1508: Dl. 36399. pag. 293. n. 1., 1609: Dl. 27112.) Fanchykay. (1484: Dl. 28435., 1521: Dl. 30284.) Fanchika. (1490: Dl. 28445.) De Fanchyka. (1493: Dl. 28448.) Olykor, eleinte s később is, pl. 1483-ban és 1487-ben Peterdi, 1486-ban és 1492-ben pedig Indali (de Indal, Indaly) néven szerepel. (pl. 28431., 28540., 28643., 30228.) A Hunt-Pázmán-nemzetségből ered. (V. ö. Karácsonyi János. Magyar Nemzetségek. II. 226., 227. l.) – 1470-ben (V. 17.) Pál felső-oláh-peterdi részeit hosszuaszói Tamási (néhai Miklós fiának) Lászlónak vetette zálogba; 1480-ban (I. 17.) és 1490-ben (I. 11.) pedig e néhai Pál fia Flóris, egy Magyar-Peterden a Hosdádtoroka nevű völgyben levő halastavának részeit, 150 arany-forintért, János kercsedi papnak adta el. 1482. ápril. 3-án szucsáki Macskási Gergely, felesége Dorottya (a peterdi Fancsika Miklós leányának Klárának leánya), és leányok Ilona, az őket anyai jogon a néhai Fancsika Pál (!) három peterdi birtokaiból megillető részeket Peterdi (néhai István fiának) Jánosnak 100 forintért eladták. 1483. jun. 5-én peterdi Fancsika Flóris Alsó-Egres, Indal, Magyar-Peterd, Középső-Oláh-Peterd és Felső-Oláh-Peterd helységekben bírt részeit indali Kis Istvánnak vetette zálogba. 1492-ben (IV. 16.) az ekkor «Indali» néven szereplő Kristófnak bizonyos indali és peterdi halastó-részeihez, örökös vétel czímén, János tordai pap tart jogot. Néhány hónappal később (VIII. 15.) Fancsika Pál fia Benedek a Magyar-Egres határában a Szurdok völgyben az Egrespatakán levő halastó-helye harmadát 16 forintért ugyane János karcsati papnak eladta; 1493. márcz. 1-én, majd ápril. 20-án pedig indali részeit zálogosította illetve adta el ugyanannak. Utóbbi részekbe János papot, mint ekkor a tordai Szent-Miklós egyház Keresztelő Sz. János és Elena királynő oltárának igazgatóját, 1496. végén igtatták be. János pap különben 1508. febr. 4-én peterdi Fancsika Kristófnak, továbbá Peterdi Imrének és Jánosnak, a tőlök régebben vásárolt halastó-részt, cserében bizonyos másik halastó részeiért, visszaadta. – 1501. jan. 5-én II. Ulászló király, a Törökországba távozott és keresztyén hitét elhagyott peterdi Fancsika Benedeknek a koronára szállott részbirtokait Egres, Peterd és Indal helységekben, különböző helyen és időben teljesített hű szolgálataiért, szilvási Kezeliczki (Csezeliczki) Mátyás kir. udvarnoknak adományozta. A még e hó folyamán megejtett beigtatásnak azonban indali Fancsika Kristóf s fiai Simon és Balázs ellentmondtak. Az adományt II. Ulászló király Puszta-Egres, a három Peterd és Indal helységek részeire nézve 1504. okt. 4-én megujította. A beigtatásnak ekkor peterdi Fancsika Fóris és Dézmás János mester, a fönt emlegetett kercseti majd tordai pap, mondottak ellen. Az így támadt pörben 1505. elején csegezi Bácsi (Bachy) Gergely is az ellentmondók közt szerepel; a kik különben tagadták, hogy Fancsika Benedek Törökországba távozott volna. – 1506. okt. 11-én Peterdi János a peterdi Fancsika Kristóf alsó-egresi, most 14 forintért nála zálogban levő részeit, ugyanez összegben áz említett szilvási «Csezelőczki» Mátyásnak adta zálogba; 1507. jul. 18-án pedig a nevezett Kristófot szarkadi másként náznánházi jószágában részeltette. Kristófot 1521-ben csakugyan «szarkadi» előnéven említik. De ugyanő már előbb, 1504-ben, 1505-ben és 1509-ben «dézsfalvi» előnevet is visel, a küküllővármegyei Dézsfalváról, a hol, ugy látszik, ez idő-tájt birtokot szerzett. – L. a Peterdi (az 1483. évtől) és az Indali (az 1484. évtől kezdve) cs. alatt.
Faragói cs. V. ö. 1432: Dl. 30168. L. a Pókai cs. alatt.
Farkas (harinnai, szészármai) cs. 1411. tavaszán Tamást a tordavármegyei Báni birtokába igtatták. E helység azonban inkább Kolozsvármegyéhez számítható. 1458-ban Miklós Sáromberken is földesur. – Mikor 1485. szeptember 2-án a néhai Miklós fiai Tamás és Miklós Héderfá(ja)i Mihálylyal kölcsönös örökösödési szerződésre léptek, Tordavármegyéből csupán Magyar-Filpest (melyet mint a farnasi Veres-ek, illetve monoszlai Csupor Miklós birtokát, kir. adományban bírta) sorolják föl birtokaik között. 1502. november 25-én azonban, mikor a néhai Tamás fia János és sógora (azaz nővérének Margitnak férje) bikoli Bikli (Bykly) János, Hunyadvármegye ispánja, birtokaik kölcsönös birtoklására és öröklésére nézve egyezségre lépnek, Magyar-Filpes helységen kívül az ekkor Kolozsvármegyéhez számított Régent és Magyar-Régent is a nevezett János és Margit birtokában találjuk. Régen városban János 1507-ben is földesur. Ugy látszik azonban, egyszersmind e város tartozékaiban is, mert pl. 1508. tavaszán Disznajó helységben tisztje van. 1509. őszén az ő magyarfilpesi részeibe zálog czímen sógorát, bikoli Bikli Jánost igtatták. (1411: Dl. 26876., 1458: Dl. 28519:, 1475: Dl. 26907., 1485: Dl. 36397. pag. 11. n. 1., 1502: Dl. 36405. pag. 222. n. l., 36406, pag. 139. n. 1., 1505: Dl. 26821., 1507: Dl. 28554., 1508: Dl. 26829:, 27111., 1509: Dl. 28482.) L. a Farnasi vagy farnasi Veres (az 1475., 1491. évekhez), Betleni s a Szentgyörgyi és Bazini cs. alatt.
Farnasi cs. L. farnasi Veres néven.
Fekete (gacsál-kéri) cs. Zarándvármegyéből. – L. a Toldalagi cs. alatt, az 1441. évhez.
Fekete (hadrévi) cs. Fekethe. (1494: Dl. 26460.) Kétségkívül a Hadrévi család egyik ága.
Felsőegresi cs. 1454. május 2-án az Alsóeg(e)resi családnál említett Tamás fia János, gyermekei János, Zsigmond, Kata, Borbála. és Apollónia nevében is, felső-egresi némely részeit leányának Ilonának s vejének, az Indalon lakó Albert-fia Máténak ajándékozta. Ugyanez a János 1459. február 16-án, Tamási (Thamasy) néven, felső-egresi némely részeit Peterdi Istvánnak zálogba vetette; György pedig 1469. márczius 27-én ugyanottani pusztája részeit Peterdi Jánosnak, Lászlónak és Dénesnek (a néhai István fiainak) eladta. (1444: Dl. 28388., 1449: Dl. 36391. pag. 85. n. 1., pag. 86. n. 1., pag. 59. n. 1., pag. 58. n. 2., 28608., 36391. pag. 97. n. 1., 1454: Dl. 36407. pag. 54. n. 1., 1459: Dl. 36392. pag. 37. n. 2–3., 1469: Dl. 36394. pag. 10. n. 1.) L. az Alsóég(e)resi cs. alatt.
Felsőjárai cs. Másként Járai. L. e néven.
Fics (ficsóczi) cs. L. monoszlai Csupor Miklós a.
Ficsor (belény-szállási) cs. L. a Farnasi vagy farnasi Veres (az 1472., 1475. évekhez) cs. alatt.
Ficsor (udvarhelyi) ca. L. a somkereki Erdélyi cs. alatt.
Figedi (Figödi) cs. Egy tőből ered a Gererdi és tetrehi Urkund vagy Urfiund-fi családokkal. (L. ott. V. ö. Karácsonyi János, Magyar nemzetségek. III. 126–129. l., illetve 1334: Dl. 36ő04., 1337: Dl. 29122., 1382–1407: Dl. 30151., 1393: Dl. 28358.) L. a detrehi Peres cs. alatt is.
Filetelkei cs. Máskor Csanádi. (L. a Losonczi cs. alatt, az 1439. évhez.) Filetelke Küküllővármegyében fekszik.
Fodor (szent-iváni, vajda-szent-iváni, szengyeli) cs. Fodor. (1446: Dl. 36391. pag. 4. n. 3., 1474: Dl. 28631., 28420., 28537., 1477: Dl. 28423., 36408. pag. 134. n. 2., 1478: Dl. 36406. pag. 67. n. 1., n. 2., pag. 68. n. 1., 1507: Dl. 30256. – V. ö. 1443: Dl. 36406. pag. 13. n. 3., 1468: losonczi Bánffy cs. llt.) Másként Szentiváni azaz Vajdaszentiváni. – Szent-Iván, Szakál, Almás (1443.), Toldalag (1474., 1477.) helységekben birtokos. 1474-ben Antal (a Jakab fia) Toldalagon zálogosít el egy fél halastavat, a rajta épült malom felével együtt, Szengyeli Gergelynek (a néhai Mihály fiának) és Péternek (a néhai Miklós fiának). 1477-ben ugyanez az Antal ugyancsak Toldalagon várczai Vajda Mihályné Zsófia asszonynak, a néhai Toldalagi András leányának ad, Szent-Ivánban pedig dengelegi Tamás deáktól (a néhai Zsigmond fiától) kap részeket, utóbbinak anyja Orsolya asszony, illetve «testvére» vajda-szent-iváni Ördög Gergely után; végül 1478-ban zálogban Hosdáti Ferencznek ad Szent-Ivánban két jobbágy-telket és örökáron egy malomhelyet. (L. a Pókai cs. alatt.)
Földvári (vajda-szent-iváni) cs. Fewldwary. (1505: Dl. 26822.; 26823., 1513: Dl. 36400. pag. 97. n. 1.) L. a Szentiváni cs. alatt. (V. ö. 1453: gr. Teleki cs. oklt. II. 52., 53.)
Forró Mihály. L. Szent-Miklós vára alatt, az 1453. évhez.
Forrói (Forrai) cs. Az erdélyrészi Fejérvármegyéből. – L. a megygyesfalvi Alárd-fi cs. alatt.
Francziás (hosszuaszói) cs. Küküllővármegyéből. – Francyas (1426., 1440.), Francias (1429.), Franczyas (1451.) alakban említik, olykor pl. 1440-ben szarkadi, 1451-ben pedig, bizonyára tévesen toroszkai előnévvel. – L. Jára várnál (az 1440. évhez) s a Szarkadi, a tuzsoni Bolgár (az 1429. évtől kezdve) és Járai (az 1426. évhez) cs. alatt.
Galaczi cs. Dobokavármegyéből. – 1413-ban Péter a Miklós fia, «testvérei» László és Katalin asszony Szegői (Czegői ?) Mihályné, Szent-Jakab és Ből helységekben bírt részeiket Katalin asszonynak, az örkei Szopos Péter özvegyének, a Csáni (azaz Mezőcsáni Torda-fi) György fia Gergely leányának s fiának Imrének és leányának Orsolyának 70 forintért eladták. E birtokokhoz 1422-ben, az ép nevezett Katalin asszony halálával, édes nővére Ilona asszony, Pálosi Aporné tartott jogot. (1413., 1422: Dl. 30175., 28361., 1473: Dl. 36393. pag. 115. n. 1., 1486: Dl. 28439., 1488: 28440., 1489: Dl. 28442., 1496: Dl. 28455., 1505: Dl. 36399. pag. 127. n. 1.) L. a Szengyeli, Vajai, Toldalagi (az 1443. évhez), Járai vagy járai Abafái (az 1485. évhez) és a Járai vagy Felsőjárai cs. alatt.
Gál-fi (mészkői) cs. L. a Járai (az 1504. évhez) cs. alatt.
Gáltői (toldalagi) cs. Galthewy. (1494: Dl. 26816., 1509: Dl. 28482. – V. ö. 1493: Dl. 27221., 1495: Dl. 36398. pag. 228. n. 1.) Ez oklevelekben állandóan Benedek szerepel, a ki azonos is lehet az ugyanez időtájt sürűn fölmerülő Toldalagi Benedekkel. – 1493-ban némai birtokos. L. a Szentpáli és a Toldalagi (az 1483. évhez) cs. alatt.
Ge(r)bárt (Gyebárt, szilkereki) cs. Dobokavármegyéből. – L. a Farnasi vagy farnasi Veres cs. alatt, az 1472. évtől kezdve.
Geréb (mohai) cs. Fejérvármegyéből. – L. a Csáni (az 1478. évhez) család a.
Geréb (szent-mihályi) cs. L. a Turi (az 1505. évhez) cs. alatt.
Geréb (vingárti) cs. L. a tuzsoni Bolgár (az 1450., 1451. évekhez) cs. alatt.
Gerendi cs. Egy 1279. évi oklevél szerint a Tikod- (Tyukod-), egy 1408. évi oklevél szerint pedig a Kolota- vagy Kalota-nemból származott. – A Saul fia Sámson valamikor 1268. előtt vásárolta Köte tordai várjobbágytól ennek örökbirtokát Gerendet, de csak fiai, Péter ispán, Jakab és Pál vagy Saul (később erdélyi kánonok) jutottak e helység teljes birtokába. Ugyane Péter és Jakab, 1270-ben (V.) István ifjabb királytól, vitézi érdemeikért, az eddig Torda várához tartozott Hádrév és Lóna lakatlan puszta földeket kapták. A Péter ispán fia Miklós, később tordai ispán, vitéz és hosszu-életű férfiu volt, s 1289-ben kapta IV. László királytól, érdemeiért, az akkor lakatlan Kereszturt, Görgödöt és Hörkét (vagy Örkét, melyet 1318-ban cselédeinek «Zepus» Péternek, Miklósnak és Demeternek a Jakab fiainak adott); mint bizonyos magtalanul elhalt nemes birtokait. Ugyanő 1312-ben Fel-Gerend és Zarkad felét kapta egyezségileg, rokonától, Urkund-fi János ispántól, cserében Tordalakáért. 1339. február 12-én Bán(y)abiki és Báré kolozs-, s Gerend, Lóna, Egerbegy, Szent-Király, Szarkad, Szent-Márton, Hadrév, Keresztur és Czeked tordavármegyei birtokait szétosztja unokái Miklós, a Miklós fia s Péter a Jakab fia között. 1362. október 16-án ez. a Jakab fia Péter ennek a Miklós fia Miklósnak eladta Régön más néven Szent-Márton helységet, az Aranyas (Aranias) folyó mellett, egyebek közt az itteni egyház kegyuri jogával együtt, 60 márka finom ezüstért; 1367-ben. pedig ideiglenesen a Csániaknak engedte át Kereszturt, a lakatlan Görgöd földdel és Egerbegy részeivel együtt. A Miklós fiának Miklósnak az Aranyas folyón bizonyos örök-tulajdon malmai voltak, a melyeket azonban az e folyón Torda város felöl lefelé járó, sóval megrakott királyi hajók elpusztítottak. Ezért I. Lajos király 1378. márczius 10-én egyelőre ideiglenesen elrendelte, hogy az erdélyrészi sókamarák ispánjai nevezett Miklós mesternek és utódainak, ekként szenvedett káraik pótlására, évenkint pünkösd napján 100 és Szent-István király napján szintén 100 forintot fizessenek, a király számlájára. E kiváltság- illetve adomány-levelet Zsigmond király 1391. ápr. 29-én a Miklós mester fiai László, Zsigmond és Miklós, Mátyás király 1475. május 16-ártn Gerendi Miklós, II. Ulászló király pedig 1499. máj. 18-án a Gerendi Miklós mester fia Miklós fiának a néhai Miklósnak fiai Miklós, Jakab, László, Péter, Mátyás és Miklós részére megerősítetté. 1414. körül Erzsébet asszony Berzeviczei Tamásné, a néhai Gerendi Miklós leánya, édes testvérétől Lászlótól, néhai atyjok birtokaiból a kolozsvármegyei Bán(y)abiki és a tordavármegyei. Egerbegy, Szent-Király, Lóna, Gerend, Keresztur, Szent-Márton, Vajdaszege és Czeged helységekből részt követel; 1416-ban pedig (IV. 6.) Margit asszony Bogáti Imréné, ugyancsak a néhai Gerendi Miklós leánya, egyezkedik hosszabb per utáni Gerendi László fiaival Jánossal és Péterrel, ugyane birtokok részei fölött. E részekbe Margit asszony már előbb beigtattatott, most azonban ezek fejében Szent-Király negyed-részét, Czeked felét és a tordai kir. só-kamarából évenként járó sallárium harmad-részét kapja és fogadja el a nevezett Gerendiektől, oly feltétellel, hogy a két Gerendi Czeked helységen kívül hat jobbágy-kuriát illetve házat építtethessen, melyeknek hasznán,valamint a Margit asszonynak adott fél-helység hasznán egyenlően osztozkodjanak. 1419-ben a Miklós fia Miklós kapja, hű szolgálataiért, Zsigmond királytól a néhai Szopos (Zopus) Péter magtalanul elhalt fiának (nincs megnevezve) örkei birtokát, mely, mint láttuk, még I. Gerendi Miklóstól került e most kihalt család birtokába. Gerendi Miklóst 1420. tavaszán be is igtatták Örke birtokába, a melynek felét aztán 1421. szeptember 3-án, e birtok felkérése előtt tett ígérete szerint, Bogáti Imrének (a Péter fiának) engedte át. 1426. végén a Gerendi László fiai, János és Péter is jogot tartottak e helység birtokához; a beigtatásnak azonban Bogáti Imre és fia Péter ellentmondott. 1432. aug. 25-én ugyancsak Gerendi dános mester tiltakozott, hogy Bogáti Imre és Gerendi Miklós Czekedet és Szent-Király részeit elfoglalták. 1444. január 25-én a Miklós fia László, a Hunyadi János törökországi hadjáratában szerzett érdemeiért, kapja I. Ulászló királytól, édes testvéreivel Miklóssal és Mihálylyal, továbbá Péterrel, a János fiával együtt, a Hadrév és Ludas közt elterülő keczei pusztát, «melynek birtokában ők és elődeik már eddig is benne voltak», s egyszersmind azt a kiváltságot is, hogy e pusztájokon a Maros folyón mások réveinek sérelme nélkül átszállót vagyis révet tarthassanak. Az ugyanez év nyarán megejtett beigtatásnak azonban a Hadréviek, (a kik Keczéhez a Bogátiakkal együtt 1449-ben is jogot tartottak), Gerendi János fia Péter személyére nézve ellentmondtak. 1453-ban Márta asszony a néhai Gerendi János leánya, a Barancskai László felesége Gerend, Lóna, Szent-Kerály, Egerbegy, Czeked, a három Figed, Keresztur, Szent-Márton, a két Örke, Vajdaszeg és az ekkor szintén Tordavármegyéhez számított (különben kolozsvármegyei) két Bán(y)abiki felébe igtattatta. magát, de a Gerendi Miklós és Mihály ellentmondásával. 1456. november 20-án pedig Hedvig asszony a néhai Gerendi Miklós özvegye, a néhai Zólyomi Tamás leánya nyugtatta Gerendi Jakabot és Lászlót, hogy ezek őt férje birtokából, hitbér és jegyajándék czímén kielégítették. 1500. január havában Gerendi Lászlót, Pétert, Mátyást és Miklóst (a néhai Miklós fiait) védelmébe veszi II. Ulászló király, anyjok Klára asszony ellenében, a ki valami «Rubik» nevű idegenhez ment férjhez ujra, s e védelmet somkereki Erdélyi Jánosra és Mártonra bízza. Néhány héttel később utóbbiak, mint a Gerendi testvérek s nővéreik Zsófia és Klára gondnokai, addig is, míg e Gerendi-gyermekek felnőnek és. maguk rendelkezhetnek, anyjoknak (Tótprónai) «Cherubin Rubint» feleségének adják, a jövőre vonatkozólag az erdélyi vajda előtt kifejezett fentartásokkal, egyebek közt a kolozsvármegyei. Magyar-Bán(y)abiki és Oláh-Bán(y)abiki helységeket, előbbiben nemesi udvarházzal, malommal és halastóval, és a tordavármegyei gerendi hegyen levő szőllejük felét. Ugyanez idő tájt (1501.) ez a «Rubint» felesége Klára, Gerendi Miklóssal és Jakabbal együtt (ezek kétségkívül az előbbiek nagykoru testvérei) Gerenden laknak. 1504. végén kis-kendi Balád-fi (néh. Tamás fia) János (a kinek anyja néhai Ilona asszony, a néhai Sándor fia László leánya volt) leány-negyed valamint hitbér és jegyajándék czímén részt követel dédanyja Erzsébet asszony (a nevezett Sándor anyja) a néhai idősb Gerendi Miklós leánya után, e Gerendi Miklós birtokaiból: a tordavármegyei Gerend, Vajdaszeg, Szent-Márton, Lóna, Szent-Király, Egerbegy, Örke, Keresztur és a két Figed, valamint a kolozsvármegyei Magyar- és Oláh-Bán(y)abiki helységekből, Gerendi (nevezett néhai idősb Miklós fiaitól) Jakabtól, Lászlótól, Mátyástól, Pétertől és Miklóstól. 1505. május 28-án viszont az utóbb nevezett Gerendi Jakab és László, mint rokonuknak bartáni Peres Andrásnak igérik Tóhátot, továbbá Kók, Ből, Mindszent, Tetreh, Géres és Tordalaka felét, ha t. i. e birtokaikat (melyeket különben eddig épen mint tetrehi Urkund- illetve tartáni Peres-féle birtokokat ismertünk) idegen kézből visszaszerezhetik. 1521-ben a föntebb emlegetett Egerbegyet a Tótprónai Cherubin kezén találjuk. 1523. febr. 7-én Gerendi Miklós kir. titkár s édes testvérei László és Mátyás, a néhai Miklós fiai, valamint ugyane Miklós fiának Jakabnak fia Péter uj-adományul kapják II. Lajos királytól a tordavármegyei Gerend, Szent-Márton, Kecze, Lóna, Vajdaszeg, Szent-Király, Keresztur, Örke, Czeked, Közép-Figed és Alsó-Figed helységeket s Felső-Figed részeit, valamint a kolozsvármegyei Magyar- Bán(y)abiki és Oláh-Bán(y)abiki helységeket, mint régi birtokaikat. (1268: Dl. 30100. és Hazai okmt. VII. 111., 1270. U. o. VI. 166., 1279–1345: Sombory cs. llt., 1287: Hazai okmt. VII. 201., 1289: Dl. 1258. és Hazai okmt. VI. 341., Fejér. V. 3. 457., 1303: Dl. 30591., 1310: Dl. 30595., 1312: Dl. 30102., 1318: Dl. 31066.. 1324: Dl. 2239. és Anjouk. okmt. II. 125., 1331: Dl. 31073., 1334: Dl. 36504., 1337: Dl. 30106.; 29122., 1338: Dl. 31087., 1339: Dl. 3214., 1344: Dl. 30108., 1350. körül: Dl. 28906., 1358: Dl. 28578., 1360: gr. Teleki cs. oklt. I. 112., 1363: Dl. 28913.; 31102., 1366: Dl. 30124., 1368: Dl. 24332., 1371: Dl. 30127., 1375: Dl. 30133., 31087., 1376: Dl. 28354., 1377: Dl. 28584., 1378–1499: Dl. 31108., 22482., 1379: Dl. 30135., 31087., gr. Teleki cs. oklt. I. 187., 1381: Dl. 30723.,.1382–1407: Dl. 30151., 1408: Dl. 30152., 30153., 30100., 1414: Dl. 28362., 1416: Dl. 10444., 30177., 1419: Dl. 31125., 10828., l420: Dl. 28367., 1421: Dl. 28368., 1426: Dl. 30162., 1432: Dl. 28373., 28374., 1440: Dl. 36390. pag. 38. n. 1., pag. 59. n. 3., 13535., 13537., 13553.. 1442: Dl. 28386., 30181., 1443: Dl. 30807., 1444: Dl. 13757., 1445: Dl. 36391. pag. 2. n. 1., pag. 3. n. 1., pag. 1. n. 1., pag. 1. n. 2., pag. 4. n. 1., 1449: Dl. 36391. pag. 90. n. 1., 28392., 36391. pag. 65. n. 1., pag. 81–83: n. 2., pag. 101. n. 1., 1450: Dl. 31143., 36407: pag. 99. n. 1., 1451: Dl. 30821., 1453: Dl. 28617., 1456: Dl. 30833., 1458: Dl. 36392. pag. 18. n. 1., pag. 21. n. 1., 1459: Hunyadiak kora. X. 611., Dl. 36392. pag. 44. n. 2., 1460: Dl. 36392. pag. 72. n. 1., 1467: Bécsi állami levéltár; 1470: Dl. 28414., 1474: Dl. 28538., 1475: Dl. 28539., 1477: Dl. 36403. pag. 133. n. 2.; pag. 134. n. 1., 1483: Dl. 30906., 1493: Dl. 30932., 1495: Dl. 28877., 1498: Dl. 36403. pag. 219. n. 1., 1499: Dl. 27768., 1500: gr. Teleki cs. oklt. II. 238. és 244., 1501: Dl. 26477., 1504: Dl. 28471., 1505: Dl. 36399. pag. 105. n. 1.; 1507: gr. Teleki cs. oklt. II. 295., 296., 1509: Dl. 30259., 1510: Dl. 36405. pag. 314. n. 1., 1512: Dl. 28483., 28484., 1518: Dl. 36402. pag. 66. n. 1., 1520: Dl. 36402. több oklevél pag. 187–204. közt; 1521: Dl. 36533., 36400. pag. 8. n. 1:, pag. 16. n. 1.; 1622: Dl. 36400. pag. 21. n. 1., pag. 28. n. 1., pag. 56. n. 1., 1528: Dl. 28701., 36400. pag. 178. n. 1.) L. a Bogáti (az 1458. évhez), Vizaknai, Farnasi vagy farnasi Veres, bartáni vagy tetrehi Peres, Hadrévi, csáni Nagy s a Szentgyörgyi és Bazini cs. alatt.
Gerolti (Girolti) cs. Dobokavármegyéből. – L. Tancsháza helység a.
Gesztrágyi cs. Kolozsvármegyéből. – L. a györgyfalvi Henke cs. alatt. (V. ö. 1520: Dl. 36402. pag. 191. n. 1., pag. 196. n. 1.)
Göczi cs. Dobokavármegyéből. – 1450. őszén a Rómába utazni szándékozó Mihály ercsei birtokát 3 évre Toldalagi Andrásnak vétette zálogba. (Dl. 36407. pag. 91. n. 1.) L. a Császári (az 1489. évhez) cs. alatt.
Gordovai (Fancs-fi) cs. Körös-, illetve Somogyvármegyéből. – L. Jára várnál, az 1417. évhez.
Gothárd erdélyi prépost. A Rápolti családból. – L. a Kecseti cs. alatt.
Gyenesi (indali) cs. L. Dienesi néven.
Gyenesi (szendi vagy szindi) cs. Genesy. (1473: Dl. 28419.) Azaz Dienesi.
Gyerő-fi (kis-kapusi) cs. Kolozsvármegyéből. – L. a dengelegi Pongrácz (az 1495. évhez) cs. alatt.
Gyeő-fi (méhesi) cs. Másként Méhesi. – «Filius Gereu, Gyerew, Gerew, Gyrev». 1408. április 10-én Somkereki (Erdélyi) Miklós fiai János és Antal, valamint Sztrigyi Péter mester gyermekei László (szolnoki főesperes), Miklós és Ilona (a kiknek anyjok az ép említett János és Antal nővére Katalin volt) egyfelől, másfelől pedig Tnzsoni (Semjén fia) István felesége Margit asszony «a néhai Gerő fia István» leánya, előbbiek anyai, utóbbi pedig atyai részről (néhai nagyatyjok után), a néhai Gerő és fia László Méhes, Gerebenes, Velkér, Nyulas, Néma és Szent-Márton «kolozs-, illetve tordavármegyei» helységekben (s a székely Maros-széken) bírt és reájok szállt jószágai tekintetében hosszabb ideig folyt pör után kiegyezvén, mind e jószágokat egymás közt két egyenlő részre osztották. Az ép említett Margit asszony, a néhai Gerő fia István leánya, 1416. julius 8-án, mint már a Drági Ferencz felesége, a Méhes határában levő Falutava nevű halastavat, a «Sauli (értsd: Sályi) nevű halastó alatt», Somkereki (Erdélyi) Antalnak adta. (1363: gr. Teleki cs. oklt. I. 124:, 1367: U. o. 157. és Dl. 30126., 1395: U. o. 251., 1408: U. o. 335., 1410: u. o. 362., 1416: U. o. 424.)
G(y)erő-fi (szamosfalvi) cs. Kolozsvármegyéból. – János 1453-ban a megye egyik alispánja. (1453: gr. Teleki cs. oklt. II. 52., 53., 1460: Dl. 36392. pag. 102. c. n. 1., 1470: Dl. 36393, pag. 64. n. 3., 1482: Dl. 36395. pag. 43. n. l., 28430:) L. a csehi Pánczél, rődi Cseh, Csáni (az 1482. évhez); Járai vagy Felsőjárai (az 1477. évhez) és a Farnasi vagy farnasi Veres (az 1460 évhez) cs. alatt.
Györgyfalvai cs. Kolozsvármegyéből. – Olykor mástrént Györgyfalvai Henke. – L. e néven külön is, a «Györgyfalvai» családra vonatkozólag pedig a Marai (az 1501. évhez), Császári, szent-annai Gyulakut(a)i (az 1496. évhez) és a Kereszturi (a dobokavármégyei) cs. alatt.
Gyulakut(a)i cs. Maros-széki székely család, olykor szent-annai előnévvel. – A György erdélyi kanonok illyei részeit monoszlói Csupor Miklós, alvajdája, Rédei János által hatalmasul elfoglaltatta. Az 1473. évi erdélyrészi országgyűlés ítélőszéke azonban e részeket visszaadatni rendelte, Csuport és Rédeit pedig birtokaikból a nevezett kanonok részére megfelelően kihasítandó 50–50 márka fejváltságra ítélte. 1482-ben (IV. 25.) Mátyás király, hű szolgálataiért, nemes Gyulakut(a)i Balázsnak és általa feleségének Zsófia asszonynak, fiának Miklósnak, édes testvérének Jánosnak és e János fiainak Istvánnak, Mihálynak és Miklósnak adományozta, számos kükűllő- és kolozsvármegyei birtokokon kívül, a tordavármegyei Ille, Sáli, Pinár, Gerebenes, Kapus, Néma, Bodon, Iklánd és Keméntelke helységek s Dátos puszta részeit, melyeket nevezettek és őseik már eddig is bírtak. A beigtatás még ez évi nyár elején szabályszerűen megtörtént. 1496-ban (VIII. 10.) Gyulakutai (Balázsnak, a ki 1494-ben már nem élt, 17 éves fia) Miklós, egyéb doboka-, kolozs- és küküllővármegyei birtokainak és székelyföldi örökségeinek, valamint Sáli, Gerebenes, Pinár, Illye, Kapus, lklánd, Bodon és Keméntelke tordavármegyei helységekben levő birtokainak felét, a melyeket anyja Zsófia asszony, az atyjától, Györgyfalvi Páltól férjhezmenetele alkalmával kapott mintegy 1000 forinton idegen kezekből visszaváltott – nevezett anyjának, életére, 1000 aranyforintért átadta és eladta, azzal az igérettel, hogy magtalan halála esetére e birtokrészek másik fele is anyjára szálljon, a míg t. i. utóbbit az 1000 arany-forint tekintetében ki nem elégítette. De még ugyanez évi október 31-én összes említett részeit, egyebek közt Sáli, Gerebenes, Kapus, Pinár, Keméntelke, Bodon, Iklánd és Illye tordavármegyei helységekben, barmokkal és ingóságokkal együtt, 2000 arany-forintért, anyjának és mostani férjének, Polyák Albertnek (a ki egy 1494. évi oklevél szerint Nagymihályi vagy nagy-mihályi Nagy nevet viselt) és fioknak Gáspárnak, életök tartamára eladta, azzal az igérettel, hogy magtalan halála esetére e birtokok teljesen utóbbiakra szálljanak. (1473: Dl. 28418., 1482: Dl. 26921., 1493: Dl. 27221., 1494: Dl. 36398. pag. 196. n. 1., 1496: Dl. 26944. és Székely oklt. I. 284., 1506: Dl. 36811.) V. ö. ugyane családnál Küküllővármegyében. L. a Farnasi vagy farnasi Veres (az 1491. évhez), Rédei, teremi Sikesd és a Csáni (az 1473. évhez) cs. alatt.
Haczaki (petlendi) cs. Harczag. (1449: Dl. 36391. pag. 98. n. l.) Haczaky. (1450: Dl. 30449., 1523: Dl. 36400. pag. 155. n. 1.) Hathsachy. (1450: Dl. 30187.) A Harczag és. Haczaki név kétségkívül ugyanegy családot jelez. 1523-ban járai előnévvel.
Hadrévi cs. 1439-ben (XII. 21.) a Miklós fiáncak, Péternek fiai Gergely, János, István és Antal tiltakoztak, hogy «testvérök» Péter, Hadrév részeit Gerendi Lászlónak eladja; 1440-ben (II. 25.) pedig a Péíer fiának a néhai Miklósnak fiai Gergely, János és Bálint Gerend, Hadrév, Keresztur, Egerbegy, Szent-Márton és Lóna részeihez tartanak jogot a Gerendiekkel (a néhai Miklós fiaival Lászlóval, Miklóssal és Mihálylyal) szemben, a kikkel egyeredetűeknek látszanak. Ugyanekkor, mint a Hadréviek képviselője, hadrévi Bíró László szerepel, a ki 1446-ban e néven, majd 1448-ban Hadrévi László néven, Tordavármegye egyik alispánja. – 1486. január 22-én Hadrévi Antal fiai Demeter, Márton és Miklós, több más családokkal együtt, a Kecelőiekkel szemben Magyar-Dellő és Oláh-Dellő részeihez tartottak jogot. (1439: Dl. 36390. pag. 27. n. 2., 1440: Dl. 36390. pag. 38. n. 1., 1441: Dl. 28385., 1443: Dl. 30437., 13718., 30182:, 1445: Dl. 36391. pag. 1. n. 2., 1447: Dl. 28516., 1448: gr. Teleki cs. oklt. II. 37,, 1449: Dl. 36391. pag. 101. n. 1., 1450: Dl. 36407. pag. 102. n. 2., 1453: Dl. 28617., 1461: Dl. 26789., 1468: Dl. 30884., 30210., 1470: Dl. 88414., 1474: Dl. 28538., 1475: Dl. 28639., 1486: Dl. 36397. pag. 23, h. 2., 1494: Dl. 26460., 1495: Dl. 28452., 1496: Dl. 28454., 1500: Dl. 28666., 1504: Dl. 28471.) L. a Bogáti (az 1449. évhez) és a Gerendi (az 1444. évhez) cs. alatt.
Harczag (petlendi) cs. Azaz Haczaki. – L. e néven.
Hédörfá(ja)i (Héderfájai, Hedrihfájai sat.) cs. Küküllővármegyéből. – 1336-ban birtokos az akkor lakatlan Szent-Miklóson. E helység 1370-ben jut vissza ujra birtokába. Ugyanitt pl. 1414-ben, sőt 1478-ban is (Puszta- Szent-Miklóson) vannak részei. 1391-ben Szengyel és Szakál helységekben földesur. 1420-ban (IV. 11.) György és Domonkos (a Balázs fiai, a ki Lőkös fia), a saját s János (a György fia) és István (a Domonkos fia) nevében Bolgár Miklós mesternek, a Tuzsoni László fiának 300 arany-forintért eladta Szent-Miklós és Oláh-Sóspatak helységekben bírt részeit. Ugyanez időtájt Miklós (a Péter fia, a ki Lőkös fia) 400 forintért szintén eladta Szent-Miklós és Sóspatak helységekben bírt jószágainak felét «tusoni Bolgár Miklós mesternek»; megjegyezvén, hogy Sóspatak helység az említett Szent-Miklós helység határain belül fekszik s ujabban telepíttetett le, valamint, hogy az ugyanitteni, királyi birtokban levő Sóspatak ez eladásba nem értendő bele. Mikor 1485-ben Héderfájai Mihály harinnai Farkas-okkal kölcsönös örökösödési szerződésre lép, előbbinek Tordavármegyében már nincsenek birtokai. (1336: Dl. 28576., gr. Teleki cs. oklt. I. 53., 1370: Dl. 29705., 1376: Dl. 28576., 1391: Dl. 30741., 1401: gr. Teleki cs. oklt. I. 280., 1414: Dl. 29759., 1420: Dl. 28366., 31126., 1420. körül: Dl. 30161., 1478: Dl. 36406. pag. 69. n. 1., 1485: Dl. 36397. pag. 11. n. 1.) L. a szent-iváni Székely, tuzsoni Bolgár (az 1420. évhez), harinnai Farkas (az 1485. évhez), Kereszturi (a dobokavármegyei), a Szentgyörgyi és Bazini s a szent-miklósi Tompa cs. alatt.
Henke (györgyfalvai) cs. Henke. (1456: Dl. 36407. pag. 'S9. n. 2., 1468: Dl. 28412., 1479: Dl. 28424., 1487: Dl. 38729., 1501: Dl. 28466., 36405. pag. 104. n. 2., 1518: Dl. 36402. pag. 60, n. 1.) Kolozsvármegyéből Olykor másként: Györgyfalvi (L. Tordavármegyében külön ezen a néven is. Kolozsvármegyében azonban az egész rokonságot Györgyfalvi néven beszélem meg.) 1455. január 7-én a néhai Domonkos fiai János, László és István az ekkor Tordavármegyéhez számított (különben fejérvármegyei) Nagylak részeit Nagylaki Mártonnak (a néhai Sandrin fiának) vetették zálogba; 1468-ban pedig László az ekkor Tordavármegyéhez számított (különben pedig kolozsvármegyei) Szent-Péteren két jobbágy-telket és Szent-Györgyön két halastó-részt zálogosított el gyekei Kemecz Benedeknek. 1479-ben János és társai Budai Pál, Anna asszony Szucsáki Benedekné, Margit Gesztrágyi Benedekné Petlend helység és Tádok puszta felének birtokába igtattatták magukat, némely petlendi és csáni birtokosok ellentmondásával. 1487-ben ugyane birtok-részek, mint a néhai nádasi Lőrinczi (Lewrynczy) Domonkos részjószágai tekintetében a nevezett két nemes asszony és Budai Pál, valamint Szomordoki Mihály, (szucsáki) Sándorház(a)i György és györgyfalvi Henke Szalátiel, mint a nevezett Lőrinczi Domonkos leszármazói, hosszabb pör után egyezkedtek petlendi Bakó Ambrussal és petlendi Solymos (Pál fiaival) Györgygyel és Dénessel. Ez egyezség szerint utóbbiak a kérdéses pörös birtokokat előbbieknek visszabocsájtották. Henke Szalátielt (valamint a Budai vagy budai, a szucsáki Sándorházai és Gesztrágyi családok tagjait) e birtokokban később is bennetaláljuk. – 1501-ben Betleni Miklóst igtatták, györgyfalvi Henke Kristóftól (a néhai Zsigmond fiától), örökvétel czímén Bodon, Iklánd és Keméntelke részeibe.
Herepei cs. Másként Erdélyi (herepei). – Léta várát (l. ott) bírta egy ideig. (V. ö. 1450: Dl. 28986.)
Hongor (nádasdi) cs. L. Ongor néven.
Horvát (lilapsityi, hlapcsityi) cs. Másként:Kishorvát. Olykor Klapsity vagy Hlapsity, Halapsity, Hlapcsity (mohlityi) cs. – L. Toroszkó várnál, az 1474. évhez.
Horvát (koppáni) cs. Horwath. (1476: Dl. 36403. pag. 118. n. 1.)
Horvát Simon. (Nem nemes.l L. a Járai vagy járai Abafái (az 1483. évhez) cs. alatt.
Horvát (szebeni) cs. Küküllővármegyei család, mely a mikeszászai előnevet is viselte. – L. a Losonczi cs. alatt, az 1491. évhez.
Hosdáti cs. L. a szent-iváni Fodor cs. alatt.
Hosszuaszói (Hosszuaszai) cs. A küküllővármegyei Hosszuaszó értendő. – 1470-ben egyszer «Hwzjwazzothoj» (!), 1503-ban egy ízben «Hozyvazay» alakban fordul elő. Olykor másként Csáni. L. e családnál, valamint a petlendi Solymos, Kerellői, Szentpáli, Járai (az 1451. évtől kezdve) és a Szarkadi (az 1444. évtől kezdve) cs. a. (V. ö. Jára helységnél.) 1473-ban (László) Szarkad helységben is birtokos volt. 1503-ban Boldizsár, Ferenez és Márton, Katalin asszonynak, a Hosszuaszai néhai Bálint leányának (czegei Vas Balázsnénak), leány-negyed czímén Jára és Szind helységben részeket adtak. (1442: Dl. 36406. pag. 8. n. 2., 1470: Dl. 26901., 1473: Dl. 28419., 36393. pag. 132. n. 1., 1474: Dl. 36403. pag. 104. n. 1., 1482: Dl. 36414., 1483: Dl. 28431., 1490: Dl. 28446., 1493: Dl. 36398. pag. 132: n. 1., 1494: Dl. 30231., 1495: Dl. 36398: pag. 228. n. 1., 1503: Dl. 36399. pag. 1. n. 1., 30961:, 1504: Dl. 28468., 1514: Dl. 30265., 1522: Dl. 31025.)
Hosszumezei János kolozsvári polgár. L. a Komjátszegi (az 1448. évhez) cs. alatt.
Hosszuteleki cs. L. a Koppán(y)i cs. alatt.
Hunyadi cs. Léta és Görgény várakat (l. ott) bírta időnként. – 1457. tavaszán 1/3-ad részben Vár(a)dai (néhai Pelbárt fiának) Aladárnak és általa Vár(a)dai Miklósnak (a Miklós fiának), 1/3-ad részben pedig Toldalagi Balázsnak (az András fiának), a kir. kanczellária jegyzőjének és általa Toldalagi Andrásnak adományozta V. László király a «hűtien» Hunyadi László és Mátyás birtokait Körtvélykapu és Sárpatak helységekben. (E két birtok történetének folytatását különben lásd a horogszegi Szilágyi s aztán a szentiváni Székely sat., az előzményeket pedig a farnasi Veres, s még előbb a Szécsényi cs. alatt. – 1442: Dl. 36390. pag. 94. n. 2., gr. Teleki cs. oklt. II. 9., 1443: Dl. 304.37., 13718., 30182., 1446: Dl. 36891. pag. 11. n. 1., 1449: Dl. 36391. pag. 101. n. 1., 1451: Dl. 36403. pag. 61. n. 3., 1452: Dl. 30823., 1457: Dl. 30196., 30836., 30198., 1463: Dl. 37642.) V. ö. még a Losonczi (a XV. század közepe táján) és a Csáki cs. alatt.
Hunyadi (Hunyati) cs. 1424. nov. 25-én a néhai Antal leánya Anna, férjének, a nem-nemes miháldi Tót Mihálynak adta Hunyat, Betlend és Tátok (bizonyára inkább Hunyad, Petlend és Tádok) helységekben bírt részeit. (Dl. 28369.)
Huszár (alsó-járai) cs. Hwzar. (1482: Dl. 28430., 36414.) A Tordától nyugatra eső Jára értendő. (Torda-Aranyosvármegyében).
Huszár (pókai) cs. Hwzar. (1486: Dl. 28439.) L. a Vajai cs. alatt.
Huszár (szengyeli) cs. Hwzar. (1501: Dl. 28466., 36405. pag. 104. n. 2.)
Iklódi cs. L. a Csáni (az 1440–50. körüli évekhez) cs. alatt.
Ilyei cs. L. a Járai vagy járai Abafái (az 1459. évhez) cs. alatt.
Indali cs. Egy ízben (1451.) «Wndaly», olykor (pl. 1466., 1467., 1486., 1501.) «Indaly» alakban. – Már a XIV. század közepe táján – s bizonyára később is – birtokos Indal, Egres és Bu(l)cstelke vagy Bucs helységekben. 140-ben (ugy látszik, az Indali) László fiának Jakabnak leánya Dorottya (kocsárdi) Szemes Jánosné és leánya Zsófia Koppáni Andrásné tartanak jogot Indal, Alsó-Egeres és Bulcstelke részeihez. 1443-ban (XI. 20.) Mihály alsó-egresi részeit (Szarkadi) Imre fiának Demeternek, – 1446-ban (VI. 12.) pedig a Tamás 6a Simon leánya Ilona (Indali Gergelyné) férje nevében is Berkes részeit Szentmihályfalvi Dénes fiának Péternek vetette zálogba. 1444. tavaszán a Mihály fiának Péternek alsó-egresi részeibe «igazságos czímen» Egresi Demetert, (az Imre fiát) igtatták. Ugyanez évi jun. 13-án ugyane Péter Indal és (Alsó-)Egres részeit Komjádszegi Domonkosnak, a Komjádszegi Miklós és indali Margit (az István fiának a néhai Jánosnak leánya) fiának adta. 1450. jul. havában Indali László leánya Margit asszony indali Csegezi Miklósné tiltakozott, hogy a kormányzó Indal, Bucs és Alsó-Egres részeit Farnasi (Veres) Dénesnek és indali Mihály fiának Péternek eladományozza; valószínűleg ezzel összefüggésben 1452. decz. 3-án utóbbi Péter és nevezett Csegezi Miklósné az e három birtok részei miatt köztök folyó pert egyezségileg intézték el. Ugyane napon Indali Tamás, János, Imre, Lukács, László és Albert (a Dénes fiának Istvánnak fiai) tiltakoztak, hogy a fentebbi Indali Péter (a Mihály fia) és Margit asszony a László leánya (Csegezi Miklósné) az ő indali Bonta László után maradt részeiket e három helységben elfoglalják és bitorolják. 1484. január 6-án Elekesi György és Ozsvát, s az Elekesi Benedek özvegye Anna asszony; az őket indali Istvánnal s peterdi Fancsika (vagy Peterdi) Kristóffal és Benedekkel Indal helységben, s Oláh-Egres és Magyar-Egres pusztákon közösen illető részeken utóbbiakkal osztozkodni kívánt. Az osztálynak azonban Indali István, egresi Székely Jakab zsidóvári várnagy és az említett két Fancsika Indalban ellentmondott. Az ekként támadt pör végén az említett Elekesieket Indal és Egres részeibe «mint a néhai Szász (Zaz) birtokába» 1487. tavaszán beigtatták. Ugyancsak 1484-ben, Indali Istvánnal együtt, kétségkívül e családdal való rokonság czímén, anyai ágon, peterdi Fancsika(i) Fóris és Benedek is kapják kir. adományul Indal, Alsó-Egres és (itt az oklevél ki van szakadva) … részeit, a melyek a női ágat is régtől fogva illetik, s a melyeknek birtokában elődeik is benne voltak, jelesül néhai indali Péter a Mihály fia, a néhai Indali László leánya néhai Margit asszony, a néhai Alsóegresi Balázs leánya néhai Skolasztika asszony (a néhai Császári Mihály felesége), s leánya néhai Ilona a néhai indali Csemete Gergely felesége. A beigtatásnak azonban többen ellentmondtak, jelesül Szentgyörgyi Albert, Marai Miklós, Indali Péter és Máté, előbbiek gyermekeik nevében is, valamint elekesi Móga Bálint. Utóbbi (tulajdonképen paraszt) 1486. decz. 8-án, feleségével Elekesi Erzsébet asszonynyal (a néhai Benedek leányával) és gyermekeivel Györgygyel és Ozsváttal együtt osztályt követelt Indal részeiből Indali Istvántól, Fóristól és Benedektől. (Utóbbiak valójában a peterdi Fancsika család tagjai.) 1486-ban (VII. 5.) az ép most nevezett Istvánnak a három Peterden vannak zálogos részei, Peterdi Jánostól, Lászlótól és Dénestől. – 1505. decz. 20-án Indali Borbála asszony (a néhai Imre leánya), a székely kercsedi Nagy (Magnus) Miklós felesége, berkesi részeit petlendi Borz Mihálynak, nejének Katalin asszonynak, s gyermekeiknek Kelemennek, Jánosnak, Ilonának és Zsófiának vetette zálogba; 1508. decz. 31-én pedig Orsolya asszony (a néhai Indali Imre másik leánya) a szintén székely Szentmihályfalvai (néhai László deák fiának) Vitályosnak felesége, s gyermekeik Tamás, Ferencz, Bálint és Katalin, ugyancsak berkesi részeiket petlendi Bakó Gergelynek, nejének Apollóniának és leányaiknak Ilonának és Dorottyának adták el. (1310: Dl. 30595., 1311: Dl. 30597., 1348: Dl. 30113., 1368., 1360: Dl. 28679., 1383: gr. Teleki cs. oklt. I. 208., 1393: Dl. 28609., 28761., 1398: Dl. 28945., 1407: Dl. 30151., 1448: Dl. 28136., gr. Teleki cs. oklt. I. 342., 1426: Dl. 28594., 28371., 1430: Dl. 28318:, 1440. körül: Dl. 28638., 1444: Dl. 36390. pag. 50. n. 6., pag. 62. n: 2., 1443: Dl. 28515., 36406. pag. 13. n. 4., pag. 14. n. 1., 1444: Dl. 28604., 28388., 28389., 36406. pag. 22. n. 1., pag. 26. n. 1., pag. 31. n. 2., 1448: Dl. 36391. pag. 15. n. 1., 1449: Dl. 36391. pag. 61. n. 4., pag.98. n. 3. és n. 4., pag. 97. n. 1., pag. 98. n. 1., pag. 99, n. 3., 1450: Dl. 36391. pag. 111. n. 3., 36407. pag. 84. n. 4., pag. 102. n. 3., 1451: Dl. 28397., 1452: Dl. 36403. pag. 84. n. 1., n. 3., 1462: Dl. 28525., 1466: Dl. 28314., 1467: Dl. 28449., 1470: Dl. 36393. pag. 69. n. 3., 1473: Dl. 28419., 1483: Dl. 28433., 28434., 1484: Dl. 28640., 28435., 28436., 1486: Dl. 28643., 36397. pag. 65. n. 2., 1487: Dl. 28544., 1492: Dl. 30228., 1498: Dl. 28458, 1501: Dl. 28464., 28465., 1506: Dl. 36399. pag. 147. n. 1., 1508: Dl. 36399. pag. 266. n. 1.) L. az Alsóeg(e)resi (végül), Szentmihályfalvi és komjátszegi Veres cs. alatt.
Indali cs. Azaz peterdi Fancsika. – L. e néven.
lstvánházai cs. L. a szent-mikldsi Tompa (az 1416. évhez) cs. alatt.
Isztrigyi cs. Másként Sztrigyi. – L. e néven.
Jakcs (kusalyi) cs. Léta várát (l. ott) és tartozékait bírta egy ideig. – L. a Szécsényi (az 1439. évhez), Losonczi (az 1495. évhez) és a Ráskai cs. alatt.
Janka-fi (ósi) cs. Dobokavármegyéből. – 1507-ben Jankafy. – Dátos helységben földesur. (1471: Dl. 28415., 1481: Dl. 28427., 1494: Dl. 26460., 1507: Dl. 28555.) L. a Rédei cs. alatt.
János kercseti majd tordai pap. Másként Dézmás János. – Egy 1489. szept. 9-én kelt oklevél szerint a Geréb László erdélyi püspök dézmaszedője (decimator) volt. – L. a Szengyeli, a peterdi Fancsika, a Marai (az 1493. évhez) és a mészkői Szentgyörgyi cs. alatt, s a Szengyeli cs. alatt, Küküllővármegyében is. (V. ö. 1489: Dl. 28597., 1508: Dl. 36399. pag. 247. n. 1.)
Jánosi (szengyeli) cs. Janosi. (1501: Dl. 28466., 36405. pag. 104. n. 2.)
Jánosi (szent-mártoni) cs. Maros-széki székely család lehet. – L. a Szentkirályi és a Rédei cs. alatt.
Jánus(s)a (peterdi) cs. Janwsa. (1483: Dl. 28433., 28434., 1484: Dl. 28436., 1493: Dl. 28448.) Janussa. (1496: Dl. 28450., 36398. pag. 268. n. 1.) Azaz: János-fi. – A Peterdi család egyik ága kétségkívül a Hunt-Pázmán nemzetségből. A három Peterden (1493.) és Indal helységben (1496.) voltak részbirtokai.
Járai cs. A mai Alsójára helység értendő, Torda-Aranyosvármegyében. 1441-ben, 1482-ben, 1494-ben Jaray alakban. (Dl. 28514., 28430., 30231.) – Már 1288, körül birtokos Szint (Szind), 1303-ban Böd (Bőd) földön. 1348-ban László és Jakab mesterek, a Paska fiai, királyi udvari vitézek, kapják hü szolgálataikért a magvaszakadt Szentmártoni (János fiának Péternék összes tordavármegyei, különösen pedig szent-mártoni részeit. A mai Pusztaszentmárton értendő, a hol Járai Paska fiának Gálnak fia János mester 1362-ben is birtokos volt. 1374. táján Szind helységben adnak ki részeket a leány-ági rokonságnak. 1426. végén Peterdi (Péter fia) László tartott jogot «minden czímen», ősatyja: Járai Mihály fia Mihálynak idegen kézen levő birtokaihoz Jára, Fel-Jára, Bánya, Kis-Aklos, Nagy-Aklos, Ivánfalva, Szurdug, Remete, Berkes, Szind, Csán, Boldócz és Szent-Jakab helységekben. A király által elrendelt beigtatásnak azonban a Szarkadi és a Francziás család számos tagja (köztök László a László fia) ellentmondott. A XV. század első felében részük volt Jára várában és tartozékaiban. (L. e várnál és v. ö. az ép felsorolt helységekkel.) 1439-ben Domonkos Felső-Járán részeket adott el Csáni Torda-fi Lászlónak, a mi ellen számos Járai tiltakozott; 1445. deczember 17-én pedig bizonyára e Domonkos fia János zálogosított el részeket Szinten (Szinden) Szentmihályfalvi Dénes fiának Péternek, a Csániak és Csáni Torda-fiak tiltakozásával. Az ép említett Pétert Szind felébe, e czímen, 1447. junius havában igtatták be. 1449. augusztus 18-án a Járai György fia Menyhért és társai mező-csáni Torda-fi László, Zicsi Zsigmond fiai Balázs és Benedek s Boldóczi (Csáni ?) Pál fia Bertalan tiltakoztak, hogy Hunyadi János kormányzó Oklos, Al-Jára, Fel-Jára, Bánya, Bikal, Kis-Aklos, Szind és Boldócz falvak részeit (Oklos helység illető részei ekkor a szent-királyi Bolgár László kezén voltak) Farnasi Dénesnek és «Keménnek» eladományozza. Ugyanez idő tájt (1450. október elején ?) a Járai család több tagja s az említett Zicsiek szintén Farnasi (Veres) Dénest és Vizaknai Miklóst tilalmazzák Aklos megszerzésétől; s Járai Menyhért fia György és csáni Torda-fi László Zicsi Zsigmond fiát Benedeket vérrokonság czímén (ugy látszik) Mező-Csán helységben és Nagy-Aklos vámjában részeltették. (A jegyzőkönyvi feljegyzés hiányos.) 1451. november 15-én Járai Domonkos fia Balázs, továbbá Járai Balázs, Albert, Gál, Benedek és másik Balázs, Zicsi Benedek és Mezőcsáni Torda-fi László tiltja el Járai Jánost s Hosszuaszói Jánost, Pétert és Györgyöt (v. ö. a Szarkadi cs. alatt, az 1444. évhez) Jára részeinek bitorlásától. 1452. szept. 29-én Járai Benedek fia Benedek Szarkadi Benedek fiának Lászlónak zálogosított el bizonyos jávai részeket; 1486-ban pedig a Járai Balázs fia Balázs Fel-Jára, Alsó-Jára, Kis- és Nagy-Aklos, Bikal és Boldócz helységekben levő részeket Peterdi Lászlónak és fiának Imrének. 1496 junius 27-én viszont Járai Balázs, András és Bernát vettek zálogba bizonyos Alsó-Jára, Felső-Jára, Kis-Bánya, Bikal, Kis-Aklos és Nagy-Aklos helységekben levő birtokokat Zicsi Mihálytól, Benedektől és Lászlótól. 1504. május havában a magtalanul elhalt Járai Ferencz birtokait Remita (Remete) helységet, Jára (azaz Alsó-Jára), Felső-Jára, Kis-Oklos (az oklevélben tévesen Kis-Szokolócz áll) és Kis-Bánya részeit, hü szolgálataiért, udvarnokának Kezeliczki(!) Mátyásnak adományozta II. Ulászló király. A néhány héttel később megejtett beigtatásnak azonban számosan ellentmondtak; jelesül Járai Balázs és fia Mátyás, a Járai László özvegye, Járai Bernát és fia Miklós; Lupsai Miklós és testvére Pál; Szarkadi István és testvére Tamás; továbbá mint alsó járai birtokosok: Hosszuaszói Gergely s fiai Máté, Mihály, Márton, Péter, Miklós, Hosszuaszói Márton, Peterdi Imre, Peterdi László özvegye Dorottya asszony, Csáni Lázár és Lőrincz, Hosszuaszói (néhai János fiai) Kristóf és László s Járai Miklós a néhai Mihály fia. Az ugyanez év őszén megismételt beigtatás alkalmával pedig Járai Bernát, a felesége Klára asszony, fia Miklós s e Klára asszony anyja: Borbála; Lupsai Miklós e Borbála asszony fia a Klára asszony édes testvére; s Lupsai Miklós az ép említett Miklós fia; végül Járai Balázs a Rohodi János és mészkői Gál-fi Mihály nevében, éltek ellentmondással. – A család egyes tagjai (Gál, Balázs fia Mátyás, ennek leányai, Bernát, András pap sat.) később (1516–1518. sat.) is birtokosok Alsó- és Felső-Járán, Kis- és Nagy-Akloson, Bikalon, Boldóczon és Kis-Bányán. (1288. körül: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 1. n. 22., 1303: Dl. 30591., 1310: Dl. 30595., 1322: Dl. 29113., Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 364., 1335: Anjouk. okmt. III. 260., 1337: U. o. 327.; 1341: Dl. 30109. és Zichy okmt. II. 163., Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 517., 1348: Dl. 30113., 1351: Dl. 26421., 1357: Dl. 30120. és Anjouk. okmt. VI. 604., 1360: Dl. 28579., 1362: Dl. 28913., 1373: Dl. 30708., 1374: Dl. 28583., 1377: Dl. 34801., 29186., 1379: Dl. 30135., 1393: Dl. 28761., 1406: Dl. 30756., 1410: Dl. 30762., 1426: Dl. 28371., 1430: Dl. 36407. pag. 110. n. 3., pag. 114. n. 4., pag. 113. n. 3., 1438: Dl. 36390. pag. 6. n. 1., Dl. 28376., 28377., 1439: Dl. 36390. pag. 17. n. 3., pag. 29. n. 1., 1440: Dl. 36390. pag. 49. n. 3., pag. 42, n. 3., pag. 54. n. 4., 14.42: Dl. 36390. pag. 103. n. 1., n. 2. és n. 3., 1443: Dl. 28387., 1444: Dl. 28604., 28388., 1445: Dl. 36391. pag. 4. n. 2., 1447: Dl. 28517., 1449: Dl. 36391. pag. 87. n. 1., 1450: Dl. 36407. pag. 103. n. 2., n. 3, és n. 4., Dl. 30449., 1451: Dl. 36403. pag. 64. n. 3., 1452: Dl. 36403. pag. 81. n. 1., 1454: Dl. 36407. pag. 57. n. 2., 1483: Dl. 28431., 1486: Dl. 36397. pag. 30. n. 2., 1490: Dl. 28446., 1491: Dl. 29016., 1492: Dl. 30229., 1495: Dl. 36398. pag. 214. n. 1., Dl. 27757., 1496: Dl. 27759., 36398. pag. 266. n. 1., 1500: Dl. 28663., 1501: Dl. 36405. pag. 158. n. 1., 1504: Dl. 30248.. 28468., 1511: Dl. 28563., 28564., 1516: Dl. 36402. pag. 4. n. 1., pag. 6. n. 1., pag. 14. n. 1., 1517: Dl. 36402. pag. 42. n. 1., pag. 43. n. l., pag. 45. n. 1., pag. 47. n. l., pag. 81. n. l., pag. 53. n.1., pag. 54. n. 1., 1518: Dl. 36405. pag. 346. n. 1., Dl. 36402. pag. 93, n. 1., pag. 94. n. 1., pag. 102. n. l., pag. 101. n. 1.) V. ö. Turul. 1909. 79. és köv. l. és a Szendi vagy Szindi cs. alatt idézett régebbi okleveleket. – L. Jára és Toroszkó várnál s a Császári (az 1501. évtől kezdve), Csáni (az 1430. évtől kezdve), tuzsoni Bolgár (az 1450. évhez), szilvási Csezeliczki (az 1497. évhez) és az Alsójárai cs. alatt.
Járai cs. A mai Marosjára helység értendő, Maros-Tordavármegyében. – 1459-ben: Abafájai, 1468-ban járai «Abafay» – néven fordulnak elő e család egyes tagjai. Ugy látszik, ugyanezt kell értenünk az 1359-ben, 1380-ban, 1411-ben, 1412-ben és 1414-ben szereplő Abafáji, Abafájai és Abafalvai család alatt is, melynek ekkor János, János a Péter fia és György nevű tagjai szerepelnek. – 1459. okt. 24-én Abafájai János fiának Györgynek fia István és osztályos testvérei Lőrincz, Gergely, Ferencz és Jakab Járában részeket adnak Ilyei Bálint fiainak Mihálynak és Simonnak, életük tartamára. 1465. jan. 19-én Járai Gergely (a János fia) a saját s édes testvérei Lőrincz, Ferencz és Jakab, továbbá a Járai (néhai Miklós fia) Péter (máskor Felsőjárai), s a Lőrincz leánya Apolina nevében is, Szent-Ivánban netalán még bírt részeiket cserébe adják a Szentivániaknak, jelesül István fiainak, Ferencznek és Jánosnak, s Lászlónak a Mátyás fiának, a kolozsvármegyei Báré részeiért. 1468. jan. 17-én járai Abafái (néhai) János fiai Jakab és Ferencz s unokatestvérük járai Abafái Péter tiltakoznak, hogy a nevezett Jakab és Ferencz édes-testvére Gergely s leányai Potencziána és Apollónia szent-iváni részeiket Szentiváni Ferencznek Jánosnak és Lászlónak elidegeníthessék. 1483. szept. 28-án Járai Jakab némely járai részeit Szengyeli Benedeknek vetette zálogba; s «nővérét» Apollóniát a néhai Járai Lőrincz leányát a nem-nemes Horvát Simonhoz adván nőül, nékik Járában bizonyos részeket ajándékozott. Ugyanő 1485. okt. 18-án Galaczi Istvánnak és nejének a Torda városból való Pecsétes (Pechethes) Péter leányának Zsófia asszonynak adott részeket ugyancsak Jára helységben, cserében egy Torda városi házért, egy mészárszék jövedelmének feléért s egy szőllő és halastó feléért; 1486-ban pedig ugyanott, de most már kifejezetten Felső-Jára helységben, részben ugyanezeket a részeket, két halastó felével együtt, 150 arany-forintért ugyanazoknak zálogba vetette. (1340: Dl. 30635., 1456: Dl. 28442., 1457: Dl. 36403. pag. 31. n. 4., 1458: Dl. 30200., 1459: Dl. 36392. pag. 62. c, n. 1., 1465: Dl. 28528., 1468: Dl. 36393. pag. 38. n. 3., 1471: Dl. 28415., 1481: Dl. 28427., 1483: Dl. 36395. pag. 82. n. 2. és pag. 81. n. 1., 1485: Dl. 36397. pag. 17. n. 1. és pag. 19. n. 1., 1486: Dl. 36397. pag. 53. n. 2., 1513: Dl. 28486. V. ö. még az Abafáí, Abafájai vagy Abafalvi családhoz, előbbi időkből, u, m. 1359: losonczi Bánffy cs. llt., 1380: Dl. 27437., 1411: gr. Teleki cs. oklt. I. 371., 372., 1412: U. o. I. 383., 1414: Dl. 30768., 1419: Dl. 30156., 1427: Dl. 30165., gr. Teleki cs. oklt. I. 503. és a rokon Járai azaz Felsőjárai cs. alatt.) L. a Losonczi (az 1351. évhez), Szentiváni vagy Vajdaszentiváni cs. és a Kolozsmonostori benczés apátság a.
Járai cs. 1489-ben «Jaray» alakban. Másként Felsőjárai. – A mai Marosjára értendő, Maros-Tordavármegyében. – 1477. szept. 22-én Felsőjátai Albert (a Péter fia); felső-járai másfél jobbágy-telkét (szamosfalvi) Gyerő-fi Antalnak eladta. 1478-ban Péter Szent-Ivánban is birtokos volt. 1486. máj. 9-én kétségkívül ugyanő, t. i. Felsőjárai Péter (a néhai Miklós fia) s fiai Miklós és Máté, felső-járai részeiket, egy Nagytó nevű halastó felével és Körtvélfarété nevű mezővel együtt, Galaczi (Tamás fiának) Istvánnak és nejének Zsófia asszonynak adták el. Ugyanezt 1488. márcz. 17-én némely más itteni részekkel együtt cserébe adták utóbbiaknak, bizonyos kolozsmegyei birtokrészért és 125 forintért. (V. ö. a másik, maros-járai Járai cs. alatt, az 1485. évhez.) 1487. jan. 31-én ugyanők Jára helységben két jabbágy-telket, bizonyos fél halastavat telkekkel, s az Avas nevű erdő felét somkereki Erdélyi Jánosnak, Tamásnak és Mártonnak vetették zálogba; 1495. jun. 23-án pedig Felső-Jára határrészeit Felsőjárai Gergelynek és Balázsnak, (a Simon fiainak) adták el. (1477: Dl. 36403. pag. 144. n. 2., 1478: Dl. 36406. pag. 68, n. 1., 1486: Dl. 28438., 1487: gr. Teleki cs. oklt. II. 169., 1488: Dl. 28440., 1489: Dl. 28442., 1495: Dl. 36398, pag. 237. n. 1., 1496: Dl. 28455., 1505–1506: Dl. 28475., 1506: Dl. 28553.) L. a rokon Járai vagyis járai Abafái cs. alatt is.
Kabos (gyerő-monostori) cs. Kolozsvármegyéből. – L.. az erdő-szent-györgyi Meggyes, és a Farnasi vagy farnasi Veres (az 1475., 1479. évekhez) cs. alatt. – V. ö. 1466: Dl. 28995.
Kajtor (széplaki, devecseri) cs. Kaythor. (1506: Dl. 28477., 1507: Dl. 28554., 1508: Dl. 27111.) Kolozs- illetve Dobokavármegyéből. – 1506-ban Almás helységben volt birtokos. (A mai Dedrádszéplak, illetve a mai ázoínok-dobokavármegyei Kis- és Nagydevecser értendő.)
Kakucsi cs. L. Kakucs helység a.
Káétor (dobokat) cs. L. a Dobokai cs. alatt.
Károlyi cs. L. a Bogáti (az 1441. évhez) cs. alatt.
Kasuhi (Kasói) cs. Zemplénvármegyéből. – L. a Szentpáli cs. alatt.
Kecseti cs. 1467-ben, 1493-ban és 1512-ben «Kechethy», utóbbi évben géresi előnévvel. – Dobokavármegyéből. – 1428-ban János Lőrinczteleki lakatlan birtokának részeit 100 forintért somkereki Erdélyi Antalnak adta el. 1468. október 18-án az erdélyi lázadás alkalmával hűtlenségbe esett Kecseti Lászlónak «torda- és kolozsvármegyei» saját birtokait (a farnasi Veresekkel közös birtokaikat lásd e családnál), melyek közül azonban inkább csak Sáli vehető fordavármegyeinek, hű szolgálataiért Gothárd erdélyi prépostnak és testvérének Rápolti Györgynek adta Mátyás király. 1493. vége felé igtatják Kecseti László erdélyi vajdai jegyzőt és Eufrozinát (a Szilvási Kristóf szintén erd. vajdai jegyző feleségét), a néhai Kecseti László gyermekeit, atyjoknak némely kolozsvármegyei, valamint Gerebenes és Néma tordavármegyei birtokaiba. 1449-ben(?) Péter és leánya Dorottya némely küküllő- és belső-szolnok-, valamint Almás tordavármegyei birtokrészeiket özv. Szentmihályi Györgyné Erzsébet asszonynak és leányának Katalinnak, némely udvarhely-széki birtokokért, cserébe adták; 1500. végén (XI. 8.) pedig, ugy látszik, ugyanez a Kecseti Péter (ekkor «székely-kecseti» (!) előnévvel) ugyanazokat a birtokokat héderfá(ja)i Barnabási Jánosnak és Lénártnak adta el. (1377: Dl. 29717., 1426., 1427: Dl. 27009., 1428: gr. Teleki cs. oklt. I. 508., 1440: Dl. 28233., 30178., 1442: Dl. 36390. pag. 94. n. 2., n. 3., 1447: Dl. 26397., 1453: Dl. 27168., 1455: Dl. 36407. pag. 77, n. 2., 1458: Dl. 36405. pag. 6. n. 2., 1460: Dl. 30203., 1461: Dl. 29513., 1466: Dl. 31170., 1467: Dl. 28531., 1468: Dl. 30884., 26413., 1474: Dl. 28538., 1475: Dl. 28539., 1486: Dl. 36397. pag. 60. n. 2., 1490: Dl. 30919., 1493: Dl. 2721., 1494: Dl. 36398. pag. 170. n. 1., 27234., 1498: Dl. 28457., 1499: Dl. 36403, pag. 260. n, 1., 1500: Dl. 36405. pag. 100. n. 1., 1504: Dl. 28470., 1501: Dl. 28559., 1512: Dl. 8483.) L. a Szentiváni, Farnasi vagy farnasi Veres és Tuzsoni cs. alatt, továbbá Torda városnál, végül Kolozsvármegyében a maros-széki Szentkirályi cs. alatt.
Kemecz (Kömecz, Kemöcz, gyekei, szent-györgyi, szent-iváni azaz csidszent-iváni) cs. Ugy látszik, Tordavármegyében is voltak birtokai. (Az összes jelzeteket l. e családnál, Kolozsvármegyében.)
Kemény (gyerő-monostrai) cs. L. a tuzsoni Bolgár (az 1450., 1451. évekhez) és Járai (az 1449. évhez) cs. alatt.
Kende (lupsai) cs. A Lupsai család (l. ott) egyik ága. – L. az Alsójárai cs. alatt is.
Kendi cs. Küküllővármegyéből. – 1493-ban Antal Kis-Nyulason volt birtokos. (Dl. 27221.) L. a somkereki Erdélyi és a Kereszturt (a dobokavármegyei) cs. alatt.
Kercseti cs. Másként, ugy látszik PeterDl. (Kercset vagy Kercsed a székely Aranyos-széken feküdt.) L. a Peterdi (az 1429. évtől kezdve) cs. alatt.
Kereki cs. 1499-ben Péter és Boldizsár Szent-Mártonban (a mai Pusztaszentmárton értendő) birtokos. (Dl. 28460.) Bizonyára az erdélyrészi Fejérvármegyéből való pókafalvi Kemki család értendő. (V. ö. 1429: Dl. 29241., 1431: Dl. 12418., 1470: Dl. 28858., 1494: Dl. 28651., 1499: Dl. 27768.) L. a Marai (az 1501. évhez) cs. alatt.
Kerel(l)öi (Kerelei, Kerellei) cs. Küküllővármegyéből. (L. ott.) – 1473. szept. 19-én a néhai Pál fiai Pál, János és Gál, hü szolgálataikért Mátyás királytól uj-adományul kapják két küküllővármegyei és talán egy kolozsvármegyei jószágon kívül a tordavármegyei Szent-Margita és Ujfalu helységeket s Szengyel és Szakál részeit. 1500. végén a néhai kis-kendi Balád-fi György gyermekei Mihály, László és Potencziána (Hosszuaszói Gergelyné) keresik a néhai anyjok Kerel(l)ői Pál leánya Katalin asszony után őket megillető részeket, említett nagyatyjok, Korel(l)ői Pál küküllő- és kolozsvármegyei s Ujfalu, Szent-Margita, Szengyel és Szakál tordavármegyei birtokaiból, a melyeknek rájok s az emlegetett Pál fiának a néhai Pálnak fiaira Lászlóra és Péterre, továbbá Jánosra a néhai János fiára (a ki szintén az emlegetett Pál fia volt) kellett volna szállaniok, de a melyekből utóbb említett Kerel(l)őiek nékik semmit sem akarnak adni. 1501. végén az említett kis-kendi Balári-fi Mihály és Potencziána ugyanezeket a részeket keresik a Kerel(I)őieken. Ekkor azonban utóbbiak közül csupán a (Kerelői) Pál fiainak a néh. Pálnak fiát Ferenczet nevezik meg. (1473: Dl. 30323., 1500: Dl. 30335., 1501: Dl. 30246.) L. a meggyesfalvi Alárd-fi, Szentiváni, szengyeli Makrai, Szentpáli, Hadrévi, Dellői és a Csekelakai cs. alatt.
Kerészturi cs. Bizonyára a dobokavármegyei Keresztur azaz a mai Réczekeresztur (Szolnok-Dobokamegye d.-ny. sarkában) értendő. – 1391-ben Mihály mester Szengyel és Szakál helységekben volt birtokos. 1441. nyarán(?), Szamosfalvi (István fia) János, neje Lucza asszony, s gyermekeik Péter, Jakab, István, Zsófia és Márta, Kendi Jánosnét, Szentiváni Péternét (e Kendi Jánosné Katalin asszony vejét) és Bádoki Jánosnét (Györgyfalvai Ilonát az Imre leányát) szengyeli és szakáli birtokaik elidegenítésétől, Kereszturi Györgyöt és Antalt s Lónai Györgyöt pedig e birtokrészek megszerzésétől eltiltották. Utóbbiakat e részek birtokába «igazságos czímen» 1440. őszén igtatták be. Ugyanez idő-tájt a nevezett Bádoki Jánosné, Kendi János özvegye s leánya Szentiváni Péterné még mindig «bitorolják» e két helység részeit, a mi ellen ekkor Kereszturi János fia Antal s ennek fiai László és István, az István fia György és ennek fia János, s a László fia János tiltakoztak. 1463. elején a Kereszturi György részeibe, ugyane két helységben, zálog czímen szent-iváni Székely Mihály és Héderfá(ja)i István beszterczei várkapitányokat és szebeni ispánokat igtatták. (1391: Dl. 30741., 1441: Dl. 36406. pag. 5. n. 3., 1450: Dl. 28393., 1452: Dl. 36403. pag. 81. n. 5., 1462: Dl. 28525.)
Kereszturi cs. Kétségkívül Póka-Keresztur értendő (Maros-Tordavár megyében). – 1413. tavaszán az Imre fiának Jánosnak fiát Jánost «a Kolozs- illetve Tordavármegyéhez számított» Bala, Szent-Márkon és Majus (bizonyára csupán Szent-Mártont számították Kolozsvármegyéhez) ekkor lakatlan helyek birtokába igtatták, kir. uj-adományul. E birtokok ekkor a nevezett János kezén voltak ugyan, de mivel az ezekre vonatkozó adomány-levelet elmulasztotta megerősíttetni, tulajdonképen a koronára szállottak. A beigtatásnak sokan ellentmondottak, jelesül a tuzsoni Bolgár család tagjai; Almási István és nővére Erzsébet asszony Szomordoki Imréné Bala részeire nézve Szentpáli Miklós a Barnabás fia; Veres György (a János fia) a saját és testvérei Domonkos és Benedek nevében, ugy látszik, szintén Bala részeire nézve Majusi Jakab és Pókai Orsolya (a néhai Miklós leánya), ugy látszik, Majus (és Szt.-Márton ?) részeire nézve; Pókai (?) Mátyás fia László az összes birtokokra nézve Vajai Miklós s gyermekei Antal, Ilona és Lucza sat. 1435. nyarán ugyancsak a János balai részeibe Megyesfalvi Aladár-fi (Imre fiát) Jakabot igtatták, zálog czímen. (1413: Dl. 26999., 1435: Dl. 30795., 1496: Dl. 28455.) L. a tuzsoni Bolgár (az 1413. évhez) és a Vajai cs. alatt. – V. ö. 1347: Dl. 26370., 1444: Dl. 13537., 13553., 36390. pag. 54. n. 5., 1441: Dl. 28514., 1525: Dl. 36402. pag. 295. n. 1.
Kete cs. Kethe. (Dl. 28201.) János 1430-ban Tordavármegye alispánja.
Kevendi cs. L. Székely (kevendi) néven és a Csáni (az 1494. évhez) cs. alatt.
Kezeliczki (Kezetevczki, szilvási) cs. L. Csezelicz(k)i (szilvási) néven.
Kiléni cs. Háromszéki székely cs. – L. az ernei vagy nagy-ernyei Székely cs. alatt.
Király cs. Görgény, Szent-Miklós és Léta várát, s Toroszkó vár részeit bírta egy ideig. (L. ott. V. ö. a dengelegi Pongrácz, somkereki Erdélyi, Losonczi, és a Farnasi vagy farnasi Veres cs. és Szent-Miklós helység a.)
Kis (bottyini) cs. L. Toroszkó várnál, az 1474. évhez.
Kis (egresi) cs. Paruus. (1449: Dl. 28608.) Az Antal fiáról Lászlóról van itt szó. Ugy látszik, Alsó-Egres értendő.
Kis (indali) cs. Parvus. (1483: Dl. 36395. pag. 75. n. 2., n. 1., 1484: Dl. 36395. pag. 96. n. 1., 1485: Dl. 36397. pag. 22. n. 1. és Dl. 28437.) Indal és Alsó-Egres helységekben volt birtokos. 1485. nov. 7-én István tiltakozott, hogy Marai Miklós és Szentgyörgyi Albert az ő indali és alsó-egresi birtokait elfoglalják. Zálog-birtokait illetőleg l. a peterdi Fancsika (az 1483. évhez) cs. alatt.
Kis (járai) cs. Parvus. (1420: Dl. 28367., 1443: Dl. 28387.) A mai Alsójára értendő, Torda-Aranyosvármegyében.
Kis (komjátszegi) cs. Paruus. (1420: Dl. 28367.)
Kis (petlendi) cs. Parvus. (1447: Dl. 28517., 1448: Dl. 28985., 1450: Dl. 30449., 1457: Dl. 36405. pag. 3. n. 4., 1458: Dl. 36392. pag. 10. n. 1., 1466: Dl. 31170., 1471: Dl. 36393. pag. 103. n. 1.) L. a petlendi Barlabási cs. alatt.
Kis (pókai) cs. Kys. (1506: Dl. 28475., 1515: Dl. 28489.)
Kis (szengyeli) cs. Parvus. (1435: Dl. 30795., 1438: Dl. 28377.) Paruus. (1462. körül: Dl. 2038.) Kys. (1507: Dl. 36399. pag. 179. n. 2.) L. a somkereki Erdélyi cs. alatt.
Kis (szent-Iváni) cs. Parvus. (1427: Dl. 30165., 1439: Dl. 28378.) Kys. (1505: Dl. 26822.) Másként: Szentiváni. Vajda-Szent-Iván értendő.
Kishorvát (hlapsityi) cs. Másként Horvát (hlapsityi, hlapcsityi), vagy Klapsity (mohlityi) cs. – L. Toroszkó várnál, az 1474. évhez.
Kocsárdi cs. Aranyos-széki székely cs. (1393: .Dl. 28358., 1420: Dl. 28367., 1429: Dl. 30166.) L. a Décsei és a Peterdi (az 1499. évtől kezdve) cs. alatt.
Kóka (vajda-szent-iváni, szent-iváni, földvári) cs. Koka. (1494: losonczi Bánffy cs. llt., 1505: Dl. 26822., 26823., 1506: Dl. 28553., 28477., 1507: Dl. 28554., 30256., 1508: Dl. 28561., 1509: Dl. 28482., 1523: Dl. 36400. pag. 97. n. 1.) L. a Szentiváni cs. alatt.
Kolcsár (petlendi) cs. L. az Ulcsár (? petlendi) cs. alatt.
Kolozsmonostori benczés apátság. IV. Béla király 1263. évi megerősítő levelében (l. Kolozsvármegyében, Kolozsmonostora városnál) Dátos és Lekenczető nevü (maros-menti) helységeket sorolja fel e megye területéről, (a megye kitétele nélkül), mint az apátság régi, de most már kezén nem levő, a tatárjárás idején világiak által elfoglalt birtokait. E két birtokot az ismeretes adatok szerint az apátság a XIV. század második felében és a XV-ik elején mint olyanokat kereste és követelte vissza, bár hasztalan, mint a melyeket előbb Tamás volt erdélyi vajda bírt hatalmasul, azután pedig királyi adomány czímén a tuzsoni Bolgárok, tuzsoni Tótok és rokonaik foglaltak el. Ugyancsak a XIV. század második felében Abafája másként Apáti nevű, a felső Maros mentén, Szászrégen szomszédságában (délre) fekvő birtokot bizonyos szomszédos nemeseken, főleg a Tomaj-nembelieken keresi, s 1380-ban ezektől (Régeni azaz Losonczi István fiaitól Lászlótól és Györgytől, és Tamás fiától Dénestől, a losonczi Bánfiak ősétől) kapja vissza. E helység birtokába 1359-ben (bírói ítélettel), s 1402-ben és 1408-ban be is igtatták, utóbbi évben a Járaiakkal (kétségkívül a későbbi járai Abafájaiakkal) kötött egyezség alapján. Ugyanez Abafája néven pl. 1421-ben, 1435-ben, 1436-ban, és az apátság egyik tagjának a XV. század közepe táján írott feljegyzése szerint is, de ekkor már csak mint puszta, – az apátságé volt. (1263., 1296: Dl. 37213., 1580. évi hiteles másolat, 1355: Dl. 28734., 1359: Dl. 36403. pag. 6. n. 2., 1364: Dl. 28741., 1380: Dl. 27437., 36403. pag. 6. n. 4., 1402: Dl. 36403. pag. 6. n. 5., 1408: Dl. 36403. pag. 7. n. 1., 1414: Dl. 30768., 1430: Dl. 28201., XV. század közepe: Dl. 36403. pag. 24., 1459: Dl. 28520. – V. ö. Tört. Tár. 1896: 719., 721., 722., 723., 726., 728., 730., 731., 733. l., 1897. 340., 347., 348. és 349. l.)
Kolozsvári domonkosak. L. a Turi (az 1501. évtől kezdve) cs. alatt.
Kolozsvári (mikeszászai) Tamás. L. a szent-miklósi Tompa (az 1416. évhez) cs. alatt.
Kolozsvár város. L. Léta várnál, az 1405. évhez.
Komjádszegi (Komjátszegi) cs. 1394 Dl. 28510., 1398: Dl. 28945., 1401: gr. Teleki cs. oklt. I. 279., 1408: gr. Teleki cs. oklt. I. 341., 1409: gr. Teleki cs. oklt. I. 349., 1412: gr. Teleki cs. oklt. I. 383., 1426: Dl. 28371., 1438: Dl. 28375., 1441: Dl. 28514., 1442: Dl. 36390. pag. 110. n. 2., pag. 118. n. 1., 1444: Dl. 28388., 28389., 28390., 36406. pag. 28. n. 2., 1446: Dl. 27026., 1448: Dl. 28985., 1486: Dl. 28643., 1496: Dl. 27759., 1515: Dl. 28565. – Ezenkívül időnként a következő alakokban fordul elő az oklevelekben: Komyadzegy. (1412: gr. Teleki cs. oklt. I. 383.) Komyadzigy. (1420: Dl. 28367.) Komyacheghi. (1440: Dl. 36390. pag. 62. n. 2.) Komyathzegy. (1517: Dl. 36402. pag. 54. n. 1.) 1442-ben (IV. 2.) a Miklós fia Domonkos, a János fia János, a Bertalan fia Bertalan, a Mihály fia Illés, az István fia György (?), s a komjátszegi Porkoláb László fia János, komjádszegi részeiket 20 arany-forintért Peterdi Istvánnak vetették zálogba, a mi ellen Bogáti Péter és fia László tiltakozott. 1444. julius 8-án a néhai Miklós fia Imre, a néhai László fia János, továbbá István és György …(?), a Mihály fia Illyés és a János fia János óvást emeltek, hogy a király az ő komjádszegi és baromlaki részeiket Turi Péternek eladományozhassa. 1448. decz. 4-én Hosszumezei János kolozsvári polgárt igtatták a K. Domonkos (a Miklós fia) komjádszegi részeibe, zálog czímen, a. Csápi László, Bogáti (Péter fia) János s a Komjátszegi István, Gergely és László (a László fiai) ellentmondásával. L. a Császári (az 1507. évhez), Csápi (az 1478. évhez) és az Indali (az 1444. évhez) cs. alatt.
Koppáni cs. 1484–1523. közt több ízben «Koppany» névalakban fordul elő. – 1461. jan. 24-én Csomafájai György (a néhai Péter fia), neje, Koppáni (néh. János leánya) Katalin asszony s leányaik Margit és Katalin nevében. tiltakozott, hogy Koppán helységnek őket jogosan megillető részeit özv. Koppáni Lászlóné s fiai Péter és János bitorolják. 1470. április 14-én e néhai László fiai Péter és János koppáni részüket Hosszuteleki Istvánnak zálogba vetették, 1488. ápr. 3-án pedig Péter ugyanottani részeit Telegdi István erdélyi alvajdának kötötte le. Ugyanez a Péter 1499-ben és 1505-ben Tur-Csánban birtokos. Ugyanő 1508. április 26-án fiaival Gergelylyel, Péterrel, Mártonnal és Ambrussal együtt balázsfalvi Cseréni Pálnak vetette zálogba Jára helységben bírt részeit. (1366: Dl. 28354., 1391: Dl. 26379., 1415: Dl. 28512., 1435: Dl. 28598., 1439: Dl. 28379., 1440: Dl. 36390, pag. 55. n. 4., 1441: Dl. 28514., 1447: Dl. 30811., 1452: Dl. 36403. pag. 73. n. 2., 1458: Dl. 28519., 1461: Dl. 36392. pag. 102. g. n. 3., 1470: Dl. 36393. pag. 62. n. 6., 1482: Dl. 26921., 1483: Dl. 30906., 1484: Dl. 28435., 1488: Dl. 36397. pag. 96. n. 2., 1493: Dl. 26455., 30932., 1494: Dl. 28654., 26460., 1498: Dl. 28457., 1499: Dl. 28460., 1501: Dl. 36405. pag. 158. n. 1., 1502: Dl. 28548., 1505: Dl. 28550., 1507: Dl. 28554., 1508: Dl. 28675., 36399. pag. 244. n. 1., 1513: Dl. 28486., 1516: Dl. 36402. pag. 4. n. 1., 1517: Dl. 36402. pag. 53. n. 1., pag. 54. n. 1., 1518: Dl. 36402. pag. 55. n. 1., pag. 57. n. 1., 36405. pag. 346. n. 1., 28491., 36402. pag. 102. n. 1., pag. 101. n. 1., pag. 97. n. 1., 1520: Dl. 86402. pag. 197. n. 1., 1523: Dl. 36400. pag. 178, n. 1.) L. az Indali (az 1440. évhez) és a Császári (az 1501. évtől) cs. alatt.
Kórógyi cs. Kolozsvármegyéből. – L. a Farnasi vagy farnasi Veres (az 1472., 1475. évekhez) és mocsi Miske-fi cs. alatt.
Korvin János. Léta és Toroszkó vár (l. ott) részeit bírta egy ideig. – L. a Szentpáli cs. alatt is, Küküllővármegyében.
Kósa (vagy Kása) cs. L. a Peterdi cs. alatt, az 1449. évhez.
Kósa (csombordi) cs. L. a szengyeli vágy csombordi Tompa cs. alatt.
Kovács (szengyeli) cs. L. a somkereki Erdélyi cs. alatt.
Körtvélkapui cs. 1401: gr. Teleki cs. oklt. I. 279., 1472: Dl. 28417.
Laczk (Laczkfi, laczkházai, szántai, németi vagy nempti) cs. Másként: Bánfi (bálványosi vagy németi). – L. e néven.
László belényesi oláh vajda. L. Léta várnál.
Lépes Loránt (váraskeszi) erdélyi vajda. L. a tuzsoni Bolgár (az 1435. évhez) cs. alatt.
Lónai cs. Dobokavármegyéből. – L. a Kereszturi (a dobokavármegyei). és a csávási Erdő cs. alatt.
Losonczi cs. A Tomaj-nemzetségből, melynek első ismert tagja losonczi Dénes 1200. körül élt. Ennek fia II. Dénes, tárnokmester (1235-ben nádor), kapta II. András királytól, a névadó nógrádvármegyei Loaonczon kívül, még előbb, 1228-bán, hűségeért, a Gertrud királyné megöletésében részes Kacsics-nembeli Simon bán birtokát: Széplakot, a hozzátartozó összes falvakkal, pusztákkal, szabados és szolganépekkel együtt. Ez a Széplak a mai Dedrádszéplak helységnek felel meg, Kolozsvármegyében, a Lucz folyócska mentén, a maros-tordavármegyei határszélen. Az adomány-levél a birtok határait is leírja. Ebből azonban azt tudjuk meg, hogy órizási területtel van dolgunk, mely nagyjából a maros-tordavármegyei Szászrégen vidékétől é.-ék. irányban, egyfelől az említett Lucz folyócska mentén é. felé, majd ezt elhagyva a Sajó folyó és Budak patak felső folyása mentén (a régi Torda-, Kolozs- és Doboka-, mai Maros-Torda-, Kolozs- és Besztercze-Naszódmegyében) halad; másfelől keletre csapva a Maros mentén terjed föl, egész az u. n. Kelemen havasig s a (mai) román határig (ad Alpes Clementis et inde ad Rusciam), a régi Torda-, mai Maros-Tordavármegyében. Az oklevél e nagyterjedelmű birtoktestnél vármegyék szerint való elkülönítést nem ismer, de nem ismernek az ez uradalomra vonatkozó későbbi oklevelek sem, több mint két évszázadon át, egész a Hunyadiak koráig, melynek kezdetén a terület képe e tekintetben még mindig zavaros. A XV. század második, és a XVI. század első felében kezd a megyék szerint való elkülönödés az oklevelekben szabatosabban mutatkozni, s azért tárgyalásomat a vármegyei határokra nézve ez adatok szerint irányítom. – A fönt említett II. Dénes fiának III. Dénesnek fia losonczi Tamás a Losonczi és losonczi Bánfi (Bánffy) családok közös őse; testvére Dezső pedig a losonczi Dezső vagy Dezsőfi családé. (Dr. Karácsonyi János, Magyar Nemzetségek, III. 104. és köv. l.) E családok birtokviszonyait e helyütt, rövidség végett és dologbeli kényszerűség miatt, szintén együtt kell tárgyalnom. – 1319-ben (XII. 14.) az ép említeti losonczi Tamás és Dezső s testvérök István (mesterek) osztozkodnak a Régönhöz tartozó birtokokon; ezek közül tordavármegyeieknek vehetők Régön (a mai Szász- és Magyar-Régen), Berecztelöke, Magyar-Szakál, Szász-Gyisznojó, Mon(y)ozó, Oroszfalu (Monyozó táján), melyek Tamásnak, Vécs, Fel-Idécs, Al-Idécs, Holt-Maros, Felső-Oroszfalu, melyek Istvánnak, Szász-Szakál, Gyisznojó, Veresszék, Felfalu és Lövér helységek, melyek Dezsőnek jutottak. Ez alkalommal különösen azt kötik ki a nevezett osztályos testvérek, hogy e nagy terjedelmű uradalmuk felső részein fekvő nagy erdőket közösen fogják használni. 1325-ben (I.) Tamásnak Idécsen vára is van. 1340-ben, illetve 1351-ben Benk (Beng) jut birtokukba. (Vétel utján a Járaiaktól.) 1357-ben az erdélyi birtokaikon élő összes oláhoktól járó ötvenedet kapják I. Lajos királytól. Ugyanez idő tájt (1322–1381.) Régeni vagy Régöni nevet is viselnek, 1340-ben pedig a Dénes fia Tamás, majd 1379-ben Dénes a Tamás fiának Tamásnak fia (a losonczi Bánfiak névadó őse) Monyorói néven is szerepel. Az 1360–1380-as években a pör alatt álló Mentő várát találjuk mindhárom ág birtokában. 1383-ban (Dezsőfi) László erdélyi vajda Csanád és Szederjes helységekbe kívánja magát igtattatni, a Mária királynő adománya alapján. Ugyanő 1383-ban az e vármegyéhez számított Szakol, 1384-ben Szilvás birtokához tart jogot, utóbbihoz kir. adomány czímén. 1393-ban Losonczi László és István, az (III.) István volt bán fiai; Péter, György és László a néh. Dénes bán (lI. Tamás fia) fiai (losonczi Bánfiak); Miklós a néhai Dezső székely ispán fia és (unokaöccse) János a néhai László vajda fia (losoncii Dezsőfiek) osztozkodnak a. néhai Dénes mester (losonczi István fia) erdélyrészi és magyarországi birtokain, mely alkalommal e vármegyéből Felső-Idécs, Alsó-Idécs, Vécs, Idécspataka «két oláh faluval» és az egyik Oroszfalu a Dezsőfieknek, Holt-Maros, Felső-Oroszfalu, Déda és Liget a Losoncziaknak és losonczi Bánfiaknak jutottak. – 1411-ben János és István a Miklós fiai, a ki Losonczi Dezső fia, Csanádot és Szederjest Bicsak Benedeknek és Szenttrinitási Balázsnak (a Bálint fiának) eladták. 1439-ben és 1444-ben azonban Losonczi Dezső erdélyi vajda, László, továbbá a másik László és Benedek az István fiai, János és Mihály a János fiai, a kik (Istvánnal együtt) a Dezső fiai, ujra igtattatják magukat Csanád és Szederjes birtokába, a csanádi Bicsak Benedek és Filetelkei (? máskor Csanádi) Bálint (fiának Balázsnak) fiai Mihály, Mátyás és György ellentmondásával. (V. ö. a csanádi Bicsak cs. a.) – A Losoncziak és losonczi Bánfiak 1439. óta a szécsényi Salgaiak és Szécsényiek némely, ugyane vidéken, Szász-Régentől dél felé elterülő jószágait is bírták egy ideig. E jószágok azonban lassankint a Hunyadiak kezére mentek át. (L. ezt részletesebben a Szécsényi cs. alatt, az 1439–1455. év között, s ugyanott e birtokok történetének előzményeit is.) – 1451-ben (s 1452-ben ujra) ugyancsak Losonczi (Bánfi László fia) István s fiai László, János, György, András és Mihály vajda-szent-iváni részöket Nagy (Magnus) Gáspárnak, bonczhidai tisztjöknek, adták 300 forintban, azzal a feltétellel, hogy utóbbinak magtalan halála esetére e birtok ráfok visszaszálljon. 1459. április 28-án az ép említett, már elhunyt István fiai László és János, szent-iváni Székely Mihály bálványosi várnagynak vetették zálogba a neki már atyjok által (260 forintért) elzálogosított vajda-szent-iváni birtokukat, összesen 500 forintért, Bereczktelkével is szavatosságot vállalván. Ez elidegenítés ellen bonczhidai Nagy Gáspár ugyane napon majd ugyanez évben ismét, egyebek közt az ekkor már beszterczei ispánná lett szent-iváni Székely Mihály előtt is, tiltakozott. – 1453-ban Losonczi Dezső kapja V. László királytól az ekkor jogtalanul Forró Mihály kezén levő Szent-Miklós várát, az ehhez tartozó Torda városi vámmal együtt, és az ekkor jogtalanul Szakolyi Miklós és Péter kezén levő Keresztes helységet, a melyeknek birtokába őt még ez évben be is igtatták. – 1461. május 18-án losonczi Dezsőfi János, nejének Pásztói Hedvignek (a Jakab leányának) zálogosította el némely kolozsvármegyei s Hadák (Hodák), Kövesd, Szakál, Felfalu, Alsó-Idécspataka, Felső-Idécspataka, Felső-Idécs, Alsó-Idécs és Lövér Tordavármegyébe sorolható birtokait. Losonczi Dezsőfi id. és ifj. László és Zsigmond szintén részt vévén az 1467-iki erdélyi lázadásban, birtokaikat (a mennyire a csonka oklevélből kiolvashatjuk) az e megyébe sorolható Vécs, a két Idécspataka, Lövér, Liget, Veresszeg, a két Disznojó, Szakál, Felfalu s a két Idécs helységekben, ugy látszik, még 1467-ben, kedvelt hívének, nádasdi Ungor János kir. udvari katonának (a ki a pozsegavármegyei Orjava váráról a király kívánságára lemondott) és általa édes testvéreinek Miklósnak és Lászlónak adományozta Mátyás király. A beigtatás, ugy látszik, szabályszerüen meg is történt. 1468. jun. havában az idősb Dezsőfi László és Zsigmond, továbbá János és fia Mihály, valamint az említett id. László neje Katalin s gyermekei Ferencz, Zsófia, Kata és Potencziána, végül a szintén Dezső-fia István özvegye Katalin tiltakoztak, egyebek közt Vécs (és az ekkor szintén Tordavármegyéhez számított, de különben kolozsvármegyei Bátos) birtoknak az Ungorok részére történt, kétségkívül ép elbeszélt eladományozása ellen. De ugyancsak az 1467. év vége felé (XI. 3.) ezenkívül a király ugyancsak Dezsőfi (Desewfy) ifj. Lászlónak és Zsigmondnak Torda város végén elterülő szent-miklósi pusztáját Torda város közönségének (tota communitas); a következő (1468.) év elején (III. 9.) pedig az ekkor Tordavármegyéhez számított (de tulajdonképen fejérvármegyei) Aczintost és Solczszeget, mint szintén e három hűtlen Dezsőfi birtokait, monoszlai Csupor Miklósnak és utódainak adományozta. 1469. febr. 25-én I. Dezsőfi ifj. László és Zsigmond a szent-miklósi birtokra vonatkozólag ugy egyeztek ki Torda város közönségével, hogy utóbbi e birtokot, a Torda városi vámmal együtt, 50 forintért nékik visszaadja, de a birtokon az idén még a városi lakosság avathasson. 1473. ápril. 26-án a már említett Losonczi Dezsőfi vagy Dezső (néhai János, fia) Mihály és állítólagos (putativus) testvére Miklós, «az előbbinek hűtlensége miatt méltán elvesztett» és a király által szintén nádasi Ungor Jánosnak adományozott több megyebeli, egyebek közt Felső-Idécs, Alsó-Idécs, Felfalu, Szakál, Lövér, Felső-Idécspataka, Alsó-Idécspataka, Hodák és Kövesd tordavármegyei (valamint Bátos, Geledén és Szász-Disznojó, máskor Torda-, most Kolozsvármegyéhez számított) jószágait utóbbinak, vele éreztetett sok jósága és szívessége miatt, nemkülönben utódainak is, a maga részéről szintén átengedi, beleegyezvén, hogy az utóbbi által néki jóakaratulag visszaengedett birtokok az ő halála után szintén Ungorra szálljanak. 1475. jul. 23-án Dezsőfi (Desewfy) László Felső-Idécs, Alsó-Idécs, Felfalu, Disznojó, Veresszék, Lövér, Felső-Idécspataka, Alsó-Idécspataka, Liget, Szakál és Szász-Disznojó tordavármegyei, s ezenkívül némely kolozsvármegyei szomszédos helységben bírt részeiben, magtalan halála esetére, Ongor Jánost szintén örökösének vallja. – Közben 1473. aug. 30-án Ungor János, testvére Miklós és domsusi Árka (László fia) István egyrészről, s Szobi (Péter fia) Mihály másrészről, egymást osztályos testvérekké fogadván, egyszersmind kölcsönös örökösödési szerződésre léptek, mely szerint előbbiek egyebek közt a valószínűleg még 1467-ben kir. adományul nyert Iosonczi Dezsőfi- féle birtokokban (az ekkor fölsorolt helységek értendők s ezenkívül Keresztes helység; a két Disznojót azonban ezuttal nem említik) szintén örökösökül ismerik el, magtalan haláluk esetére, a Szobiakat. E szerződést Mátyás király még ez évben megerősítette. – 1491. jan. 22-én ugyancsak Dezsőfi László, valamint osztályos testvérei «jenői» Losonczi László s fiai Zsigmond és Albert, Losonczi László és Pál, losonczi Bánfi Dénes és János a néhai János fiai, Ferencz és István a Gyórgy fiai, Miklós, Péter és testvéreik a Mihály fiai, végül nagyfalusi Bánfi András kalocsai prépost tiltakoznak, hogy az ő belső-szolnokvármegyei sat., valamint Vécs tordavármegyei várukat illetve birtokaikat néhai Mátyás király eladományozta. 1491. nyarán disznojói Dezsőfi (Desewfy) Mihály, fiai János és Imre óvást emelnek, hogy atyjok egyebek közt Vécs erősséget és tartozékait Bátori István erdélyi vajdának, nádasdi Ongor (néh. János fiának) Jánosnak és szebeni Horvát Pálnak elidegeníthesse. A következő (1492.) év tavaszán (IV. 17.) pedig a nádasdi (Vajda) Ongor János özvegye Margit és fiai, Miklós és János tiltják el a királyt a néhai ifj. Dezsőfi László birtokainak, egyebek közt Disznojó részeinek, Bátori István erdélyi vajda részére leendő eladományozásától. Ez az eladományozás azonban néhány nap mulva (IV. 28.) mégis megtörtént. Az adomány-levél szerint a vajda már Mátyás király adományából békés birtokában van ekkor, egyéb jószágok között, a tordavármegyei Disznojó, (Disznótó !), Keresztes, Veresszék, Liget, Szász-Disznojó (Szász-Disznótó !) Lövér, Szakál, Hodák, Alsó-Idécs(k)pataka, Hodor, Felső-Idécs(k)pataka helységek részeinek, mint a magvaszakadt ifj. losonczi Dezsőfi László birtokainak. Ez alkalommal a nevezett Bátori István vajda és országbíró s édes testvérei, András és Pál, továbbá György, István és András a nevezett Andrásnak fiai foglaltatnak be az adomány-levélbe. Az ez alapon elrendelt beigtatásnak azonban a vécsi kastély tiszttartója, a nádasdi Ongor család említett tagjai nevében, ellentmondott. 1495-ben (VI. 15.) losonczi Dezsőfi János (a ki a Mihály fia, a ki viszont a másik János fiának Jánosnak fia) és édes testvére Imre, testvéri szeretetből, melyet utódaik közt is fentartani óhajtanak, s különösen mivel őseiknek, losonczi Dezsőfi László vajdának és Miklós mesternek több megyében levő s őket utódlási jogon illető, de most idegen kézen levő birtokaikat a maguk erejéből visszaszerezni nem képesek, Betleni Miklóssal – a kinek atyja Márk, anyja pedig Anna, bálványosi vagy németi Bánfi más néven laczkházai, szántai németi vagy nempti Laczk vagy Laczkfi vagy Bánfi Györgynek és feleségének, losonczi Dezsőfi (Miklós fia) János leányának Ilonának leánya volt – oly szerződésre léptek, hogy utóbbi a kérdéses birtokokat perrel, költséggel, vagy a hogy tudja, visszaszerzi, az így visszaszerzett birtokokból a Betleni Miklós anyjának, Annának leánynegyedét kihasítják s a költségeket aránylagosan megosztják. Ha pedig a Dezsőfiek a rájuk eső költségeket készpénzzel megfizetni nem bírnák, Betleni Miklós a visszaszerzett jószágok megfelelő részeit e költségek fejében, a. visszaváltásig, zálogban fogja bírni, végül magtalan haláluk esetére az összes birtokok a tulélőre szálljanak. E szerződésben a losonczi Dezsőfiek idegen kézen levő birtokai között Tordavármegyéből Vécs kastélyt, a disznojói udvarházat és Keresztes helységet sorolják föl. 1495-ben, és 1496-ban ismét, ugyanez a szerződő losonczi Dezsőfi János e Keresztes helységnek birtokába kívánja magát igtattatni. 1498. decz. 17-én pedig a másik szerződő fél, Betleni Márk fia Miklós, az anyja, bálványosi Bánfi (Banfy) Anna és nagyanyja, losonczi Dezsőfi (Desewfy) Ilona halálával örökjogon reászállott, de ezelőtt mintegy 25 évvel (tehát 1473-ban) Mátyás király által nádasdi Ongor Jánosnak adományozott s jelenleg e János fiainak Jánosnak és Miklósnak kezén levő Vécs, Bátos (ezt máskor rendszerint Kolozsvármegyéhez számítják), Felső-Idécs és Alsó-Idécs tordavármegyei helységek birtokához tartott jogot. 1502. május 19-én aztán, hogy nádasdi Hongor János és testvére Miklós, egyéb küküllő- és kolozsvármegyei birtokok között Vécs várát, Veresszeg, Disznojó, Lövér, Szakál, Hodák, Alsó- és Felső-Idécspataka, Középső-Idécspataka és Liget tordavármegyei helységek részeit 1501. nov. 19-én örökre Betleni Miklósnak adta, – II. Ulászló király az e birtokokban levő királyi jogot szintén átruházta, érdemeiért e Miklósra és általa gyermekeire Vitályosra, Jánosra, Katalinra (a losonczi Bánfi János feleségére) és Erzsébetre. De a nádasdi Ungor János és Miklós s a Szobi Mihály kérésére, még ugyanez év (1502.) decz. 13-án azt a kölcsönös örökösödési szerződést is megerősítette II. Ulászló király, melyet, mint láttuk, ugyanők és domsusi Árka István még 1473-ban kötöttek. E megerősítő-levélben a nádasdi Ungorok (régi losonczi Dezsőfi-féle) birtokai közül Vécs várát, Vécs, Szakál, Geledén (máskor Kolozsvármegyében), Felfalu, a két Idécs, Lövér, Liget, a két Idécspataka és Keresztes helységeket számítják Torda-, egyebek közt Veresszeget pedig Kolozsvármegyéhez. E szerződés alapján 1507. őszén, a nádasdi Ungor János halála és magvaszakadása következtében Szobi Mihály Vécs vár, Vécs, Felfalu, Alsó- és Felső-Idécs, Szakál, Lövér, a három Idécspataka, Szász- Disznojó, Kövesd és Hodák tordavármegyei helységek (Bátost mint várost és Geledént más helységekkel együtt ekkor Kolozsvármegyéhez számították) birtokába is igtattatta magát, mely alkalommal a szomszédosok és határosok között a losonczi Bánfiak és Betleni Miklós is megjelentek. 1509. tavaszán, a II. Ulászló király uj-adománya alapján, ujra beigtatták Szobi Mihályt e birtokokba, a mikor is a szomszédosok közt szintén ott találjuk a losonczi Bánfiak monyorói és régeni, s Betleni Miklós disznojói embereit. – Mindez események összefüggését nem akarván megszakítani, de ezekkel kapcsolatban, végül itt adom elő, hogy 1495-ben Katalin asszony (a néhai kusali Jakcs Mihály leánya) a losonczi Dezsőfi László özvegye, néhai férje jószágaiból a hitbért és jegyajándékot, Zsófia asszony pedig, ugyancsak a nevezett losonczi Dezsőfi (István fia) László leánya ekkor Szobi Mihályné, nagyanyja, Katalin asszony (losonczi Dezsőfi István felesége) után, szintén a hitbért és jegyajándékot s ezenkívül a leány-negyedet is követelte nagyszámu belső-szolnok-, küküllő- és kolozsvármegyei birtokok között a tordavármegyei Vécs várához tartozó Vécs, a két Idécs, Felfalu, a három Idécspataka, Kövesd, Hodák, Szász-Disznojó, Szakál és Lövér helységekből, még pedig nádasdi Ongor Jánostól, a ki e birtokokat ekkor, mint láttuk, csakugyan kezén tartotta, s a kinek, 1499. ápril. 22-én Vécs várából és tartozékaiból kielégíttetvén, csakugyan menedéket vallottak. – S ezzel a losonczi Dezsöfi ág birtokainak sorsát 1461-től kezdve egyhuzamban elmondván, visszatérhetünk a másik két ágra. 1469-ben Losonczi (Albert fiai) László és István némely kolozsvármegyei helységben s a tordavármegyei Régen városban és Magyar- Régen helységben bírt részeiket Rédei János erdélyi alvajdának és Demjéndi Lászlónak, – majd 1474-ben ugyanők ugyane részeket Dési Péternek és dánosnak zálogosították el, összesen 1000 arany-forintért. Utóbbi év aug. 7-én egyedül László ugyane tordavármegyei és némely kolozsvármegyei részeit zalaházai Zalai (másként Zalaházi) Lászlónak (a kinek kezén már előbb is voltak némely kolozsvármegyei részeik) és Tőki Bálintnak vetette zálogba, 600 arany-forintért. Ezeket a részeket aztán 1483. máj. 25-én ugyanő, sólyomkői ifj. Ördög Simontól és nejétől Margit asszonytól, a lónai Tőki Bálint özvegyétől váltotta ki. Közben, 1473-ban, losonczi Bánfi János, László, György, András váradi kanonok és Mihály (a néhai István fiai) Szent-András és Szent-Iván helységekben is birtokosok voltak. 1494. őszén losonczi Bánfi (Bánffy) Mihály amiatt emelt panaszt az erdélyi vajda előtt, hogy vagy négy évvel előbb losonczi Bánfi László, Ferencz, István, Bernát, Zsigmond és néhai Dénes az ő Mentő vár uradalmában losonczi Bánfi András bácsi préposttól zálogban bírt magyar, szász, oláh és orosz (torda- és kolozsvármegyei) helységekbeli jószágait elfoglalták, s az említett néhai Dénes által elfoglalt részeket most testvére János tartja kezén hatalmasul. Melyek voltak ezek az itt egyszerűen érintett torda-, főleg pedig kolozsvármegyei helységek, adatok híján nem tudom megállapítani. 1509. okt. 19-én 1. Bánfi Péter és András, bizonyos buza vétel-ára fejében, három kolozsvármegyei s Nagy-Régen, Magyar-Régen, Bereczktelke, Holt-Maros, Monyoró, Nagy-Oroszfalu, Molnasfalu, Déda és Fileháza tordavármegyei birtokaikkal szavatolnak. (1228: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 4, és Hazai okmt. VI. 20., 1277: U. o. VII. 165., 1319: 1. Bánffy cs. oklt. I. 48., 1322: u. o. 49., 1332: gr. Erdődy cs. galgóczi llt., 1344: Dl. 30635., 1345: gr. Erdődy cs. galgóczi llt., 1348: U. o. Misc., 1357: U. o., 1364: Dl. 28741., 1379: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. Misc., 1381: Dl. 28357., 14738. és losonczi Bánffy cs. oklt. I. 361., 1383: Dl. 30136., 30403., 1384: Dl. 30138., 1390: gr. Erdődy cs. galgóczi llt., 1393: Dl. 7898., losonczi Bánffy cs. oklt. I. 482., Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 63., 1411: gr. Teleki cs. oklt. I. 373., 1426: gr. Erdődy cs. galgóczi llt., 1436: gr. Teleki cs. oklt. I. 544., 1437: Dl. 28228., 1439: gr. Erdődy cs. galgóczi llt., Dl. 27161., 28378., 30172., 36390. pag. 9. n. 1., 1440: Dl. 28381., 27471., 1441: Dl. 28236., 28382., 1443: Dl. 30437., 13718., gr. Erdődy cs. galgóczi llt., 1446: U. o., Dl. 36391. pag. 11. n. 1., 1450. körül: Dl. 36403. pag. 153. n. 1., 1451: Dl. 36403. pag. 61. n. 3., 36406. pag. 49. n. 1., 1452: Dl. 28989., 1453: Dl. 28398., 30826., 1455: Dl. 27312., 1437: Dl. 30196., 29507., 1459: Dl. 28520., 28521., 28522., 36392. pag. 39. n. 1., pag. 40. n. 1., 1461: Dl. 36392. pag. 111. n. 1., 1467. körül: Dl. 32385., 1467: Dl. 28532., 1468: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. és Dl. 32363.; 36393. pag. 47. n. 2., 1469: Dl. 28413., 1470: Dl. 27690., 1473: Dl. 16167., 28629., 36393. pag. 129. n. 3., pag. 130. n. 1., 1474: losonczi Bánffy cs. llt., gr. Erdődy cs. galgóczi llt., Dl. 27199., 1475: Dl. 36406. pag. 59. n. 2., 1483: Dl. 36395. pag. 67. n. 2., 1491: Dl. 36398. pag. 30. n. 2. és Dl. 30921., 1492: Dl. 36398. pag. 60. n. 1., 26812., 1494: Dl. 26815., 26816., 1495: Dl. 30306., 27982., 28452., 1496: Dl. 28454., 1498: Dl. 28458., 1499: Dl. 36403. pag. 226. n. 2., 1501: Dl. 27776., 1502: Dl. 27777., 27778., 16167., 36404. pag. 174. n. 1., 1505: gr. Teleki cs. oklt. II. 428., 1507: Dl. 28554., 28555., 28556., 28557., 1508: gr, Teleki cs. oklt. II. 305., Dl. 27111., 28560., 1508., 1509: Dl. 28561., 1509: Dl. 36399. pag. 308. n. 1., 1510: 36405. pag. 296. n. 1., 1512: Dl. 30998., 1519: Dl. 27415., 1522: Dl. 36400. pag. 19. n. 1., pag. 71. n. 1. A többire nézve lásd: losonczi Bánffy cs. llt. illetve losonczi Bánffy cs. oklt. I. és II. kötet. E mü akkor jelent meg, a mikor jelen, az eredeti oklevelek); alapján készült dolgozatom már készen volt. (A második kötet Iványi Béla gondozásában csak 15 évvel később, 1928-ban került kiadásra!) L. Mentő, Léta, Szent-Miklós és Görgény váraknál, továbbá a Farnasi vagy farnasi Veres, Szentiváni (az 1424. évhez) és a Szécsényi cs., s a Kolozsmonostori benczés apátság a.
Lőrinczi (nádasi) cs. A kolozsvármegyei Magyar-Nádasról. Másként Nádasi. (V. ö. e néven Kolozsvármegyében.) L. a györgyfalvi Henke (az 1487. évtől kezdve) cs. alatt.
Lőrinczi (szengyeli) cs. L. a somkereki Erdélyi cs. alatt.
Lozsádi cs. Hunyadvármegyéből. – L. a szent-miklósi Tompa cs. alatt.
Lukács csanádi püspök és testvére Miklós. L. a Vizaknai cs. alatt, az 1493. évhez.
Lupsai cs. 1494-ben és 1502-ben egyik ága a, lupsai Kende cs. 1508-ban, bizonyára tévesen fel-járai «Lupsa» nevet visel Lupsay helyett, mely alakban pl. 1518-ban fordul elő. – 1366-ban kapja I. Lajos királytól Miklós a Kendet fia, a Lupsa nevű királyi birtok kenéze, hű szolgálataiért, s általa mostoha testvére János, továbbá «patruelis» testvére Miklós a Román fia, Lupsa helységet, örök adományul. Ezt az adományát, melylyel nevezett Miklóst és vérrokonait e birtokukkal az igazi régi nemesek sorába fölvette, 1367-ben erősítette meg I. Lajos király. Az adományozás ellen a Toroszkaiak 1370-ben tiltakoztak, azt állítván, hogy Lupsa helység az ő Köpestbánya nevű birtokuk határán belül fekszik. Az így támadt pört azonban a Toroszkaiak nem nyerték meg. (L. bővebben Köpestbánya helység a.) 1437. nov. 26-ikán Lupsai László a János fia, különféle hadjáratokban teljesített hű szolgálataiért, a Lupsapataka folyó mindkét partján fekvő Lupsa helységet, melynek ő, atyja János s testvérei Miklós, Kelemen, György és János, békés birtokában vannak, nevezettekkel együtt uj-adományul kapta Zsigmond királytól; 1438. márcz. 30-án pedig Lupsai János s fiai Miklós, Kelemen, György és János kapták Albert királytól a Lupsapataka mindkét partján fekvő Nagy- és Kis-Lupsa nevű birtokaikat, szintén uj-adományul. De már 1427-ben pörbe keveredett a család Aranyasbánya (Offenbánya) városával, a melynek ekkor történt határjárása alkalmával Lupsai János és «testvérei», László az István fia és Kende, Muskapatakától egész Járahavasáig, többször ellentmondtak. Ugyanekkor Offonbánya város tiltakozott, hogy Zsigmond király Felső-és Alsó-Lupsa helységeket Ivánkának a Dániel fiának eladományozhassa. Az évtizedeken át folyt pörben Aranyasbánya város különösen azt panaszolta föl, hogy a Lupsaiak megcsonkítván az ő határukat, megakadályozzák, hogy az azon belül elterülő erdőkben a bányamüveléshez szükséges szenet, fát és más szükségeseket megszerezzék, s hogy a hosszu perből, melynek folytatására a bányával járó sok munka miatt idejök sincs, ugy nekik, mint a királynak állandóan sok káruk származik. 1441-ben a Lupsaiak, János és fiai János, Miklós és Kelemen, kívánták magukat Nagy- és Kis-Lupsa birtokába igtattatni. Az igtatásnak azonban most már nemcsak Aranyasbánya város, hanem a fejérvári káptalan is ellentmondott. Utóbbival tehát szintén kitört a per. A káptalan 1442. január 29-én azzal vádolta a Lupsaiakat, hogy ál-utakon szereztek maguknak Lupsára adomány-levelet s ez állításukat Tordán a nemesek gyűlésén teljesített vizsgálat azzal erősítette meg, hogy «Lupsa mindig a káptalan birtoka volt és most is az». A Lupsaiakat a káptalannal s a várossal 1448-ban is pörben találjuk. 1459. máj. 28-ikán az erdélyi alvajdák a káptalan részére, «az idegen kézen levő» két Lupsa nevű birtokukra nézve igtató-parancsot is adtak ki. Ugyanez idő tájt, s már előbb 1437-ben s néhány évtized mulva 1486-ban, részleges illetve teljes határjárásokat is tartottak e pörök folyamán, a mikor is a már említett feleken kívül, (1486.) a határ illető részeire nézve a Toroszkaiak és Toroszkó vagy Szent-György vár akkori ura, dengelegi Pongrácz Mátyás szintén ellentmondottak. Közben, 1479. táján, Offombánya elöljárósága és polgárai a Lupsai Kende Miklós lupsai kuriájára törtek, a nevezett Miklóst bilincsbe verték, a városba hurczolták, ott börtönbe vetették, egyebek közt a két Lupsára vonatkozó minden irataiból kifosztották, s e birtokokat maguknak foglalták el. Ezenkívül a Lupsaiak elévülésre is hivatkoztak, melyet azonban a királyi személyes jelenlét – mely elé 1486. táján a pör került-ezzel megszakítottnak vett. Végül a város sürgetésére e bíróság 1487. tavaszán ítéletet hozott a Lupsai család s Offonbánya közt évtizedeken át folyt pörben. E szerint I. Lajos király nem adományozhatta a Lupsaiaknak azt az erdőt, melyet a város körül 1 1/2 mérföldnyire már I. Károly király Aranyosbánya városnak adományozott. (L. e városnál.) Ezenkívül az I. Lajos s a Zsigmond király adomány-levelére nem következett a törvényszerü beigtatás; az I. Lajos 1367. évi megerősítő levelének pedig nincs pecsétje. Mindez oklevelek s a perben a Lupsaiak részére kiadott többi okiratok tehát vagy gyanusak vagy helytelenek, s ezért érvénytelenek. Mivel pedig a város körüli másfél mérföldnyi földterülethez a városnak I. Károly adománya alapján kétségtelen birtokjoga van, s Nagy- és Kis-Lupa helységek e területen feküsznek, a bíróság illetve a király e két helységet is a városnak ítélte oda, a Lupsaiaknak csupán az őseik által jogosan bírt kenézi tisztséget hagyván meg azokban. Ez ítélet alapján Offombánya városát a két Lupsa illetve a város körül elterülő másfél mérföldnyi földterület birtokába 1487. május havában be is igtatták, s Lupsai Miklós, István és Mátyás részére, ellentmondásukat semmisnek vévén, csupán a két Lupsa kenézségét hagyták meg. II. Ulászló király a Lupsaiak kérésére pörujítást engedélyezett, s a pört 1503. jan. 14-én az erdélyi vajda rendes bírói hatósága elé rendelte. Az erdélyi vajda s egyszersmind országbíró Szentgyörgyi Péter prothonotáriusa: Verbőczi István fogalmazásával, 1505-ben hozott ítéletében az előbbi ítéletet feloldotta s a Lupsaiaknak régi birtokaikat, a két Lupsát visszaítélte, azzal a megokolással, hogy I. Károly király az emlegetett másfél rascányi földet nem a városnak vagy polgárainak adományozta, hanem mint saját királyi birtokát, minden tulajdonjog nélkül, a királyi aranybánya használatára rendelte, s a mennyiben a két Lupsa is e területen fekszik, azt mint jogos tulajdonát adományozhatta el I. Lajos király 1366–7-ben a Lupsaiak ősének végül, hogy az inkább barbár, mint latin «rasca» szó nem használatos, értelme ismeretlen, tehát ennek alapján ítéletet hozni s birtokjogot szerezni nem lehet sat. Offenbánya város az ítéletet a királyi kuriára megfelebbezte, a hol az országbíró, a ki, mint láttuk egyszemélyben erdélyi vajda is volt, 1506. őszén helybenhagyta s végrehajtás végett az erdélyi vajdának leküldte azt. – Közben azonban a két Lupsa, Offenbánya birtokából, a Lupsai és az ebből kivált lupsai Kende család kezére került vissza. Mindjárt Mátyás király halála után ugyanis az összegyűlt erdélyrészi nemesek és székelyek két nemes és két székely urat küldtek Offenbánya városihoz, azzal az üzenettel, hogyha a város lupsai Kende Miklóst és Lupsai Lászlót a két Lupsa helység birtokába be nem ereszti, fejenként felkelnek, az egész várost felperzselik, a polgárokat feleségükkel, fiaikkal és leányaikkal együtt kardélre hányják. Erre a város a négy kiküldöttel ugy egyezett meg, hogy a két Lupsa helységet a nevezett Lupsaiaknak a vajdának Erdélybe jöveteléig átadja. A vajda aztán megjővén, megígérte, hogy az offenbányaiakat meghívja magához az ügy igazságos elintézésére. Ez azonban 1492. végéig nem történt meg. S azért a város ez évi decz. 12-én a kolozsmonostori konvent előtt óvást emelt, hogy a Lupsaiak a két Lupsát tovább is bitorolják. Ugy látszik azonban, e két helység sohasem került többé vissza a város birtokába. 1494. jan. 16-án Lupsai László (a néhai Miklós fia) e két helységben lévő birtokát testvérének Mátyásnak 100 arany-forintért eladta. 1502. május 16-ikán lupsai Kende Miklós s fiai Imre és Miklós az offombányaiakkal az ő fogságba vettetése s lupsai háza és nemesi kenézi curiájának (domus et curie nobilitaris keneziatus) megtámadása tekintetében kiegyeztek. 1508. tavaszán (V. 29.) II. Ulászló király ujra Offombánya városának adományozta ugyan Nagy- és Kis-Lupsa helységet, a melyek miatt egykor a város s nemes «Lupsa» László, Miklós s fel-járai «Lupsa» Pál «és más nemesek» közt pereskedések folytak; a beigtatásnak azonban az említett Lupsa, helyesebben Lupsai család nevezett tagjai, a kiket e helységek birtokában később is (pl. 1518-ban) benne találunk, ellentmondottak. (1366–1487: Dl. 37066., 1366–1506: Dl. 32505., 1438: Dl. 28376., 1487: Dl. 26440., Tört. Tár. 1890. 126., 1491: Dl. 29016., 1492: Dl. 36398. pag. 105. n. 1., 1494: Dl. 36398. pag. 163. n. 1., 1502: Dl. 28467., 36405. pag. 201. n. 1., 1504: Dl. 30248., 1505: Dl. 36399. pag. 109. n. 1., 28472., 1508: Dl. 28481., 1514: Dl. 28684., 1517: Dl. 28568., 1518: Dl. 36402. pag. 58. n. 1. és 28496., 1521: Dl. 36400. pag. 70. n. 1., 1523: Dl. 36400. pag. 155. n. 1.) L, a Járai (az 1504. évhez), Szarkadi (az 1505. évhez), Csáni (az 1505. évhez) és az Alsójárai cs. alatt.
Macsi cs. Azaz Mocsi. – L. e néven és a mocsi Miske-fi cs. alatt.
Macskási (szucsáki) cs. Kolozsvármegyéből. – Másként Szucsáki. (V. ö. e családnál Kolozsvármegyében.) L. a peterdi Fancsika (az 1482. évhez) cs. alatt is.
Madarasi cs. Azaz Baczkamadarasi, – Maros-széki székely cs. L. a Dellői, sámsoni vagy sámsondi Nemes, Pókai, pókai Szalai családoknál és v. ö. a Bogáti (az 1477. évtől kezdve) cs. alatt.
Magyar Balázs erdélyi vajda. L. Toroszkó várnál.
Magyardellői cs. L. Dellői néven.
Magyari cs. L. a petlendi Solymos cs. alatt.
Magyari Jakab alsó-járai jobbágy. L. a Szarkadi (az 1440. évhez) cs. alatt.
Majos (darói) cs. L. a Farnasi vagy farnasi Veres cs. alatt, az 1505. évhez.
Majosi (Majusi) cs., A Borsa-nemzetségből ered. Őse a László fia Csonka László a (XIII. század végén volt erdélyi alvajda), a ki Szent-Márton (ma Mezőszentmárton, Maros-Tordavármegyében) helységről Szentmártoni-nak is nevezi magát. Fia János a Majosi család közvetetlen őse, a ki testvérével Simonnal, a XIV. század első felében (1334., 1344. illetve még előbb) Szent-György vagy Szent-Györgytelke (ma Mezőszentgyörgy, Kolozsvármegyében) helységet a Szentpéterieknek elzálogosította, majd eladta. Ugyanez idő-tájt a nevezett János (cserében) Keresztur (azaz bizonyára Pókakeresztur) és 1357-ben az ekkor Kolozsvármegyéhez számított Szent-Márton helységben birtokos. (1334. és 1344: br. Kemény cs. llt. Kolozsvárott, 1357: Anjouk. okmt. VI. 530.) – L. a Kereszturi (a pókavidéki) cs., és Kolozsvármegyében az Iklódi cs. alatt. (V. ö. 1320: Anjouk. okmt. I. 521. és Dl. 1991., 1323: Dl. 30103., 1355: gr. Teleki cs. oklt. I. 99. és Karácsonyi János, Magyar Nemzetségek. I. 268. l.)
Makrai (szengyeli) cs. Macray. (1441: Dl. 36406. pag. 5. n. 2.) 1441. julius 16-án Kerölői Pál (gyermekei, Kata és Pál nevében is), a neje Eufémia nagyatyja, szengyeli Makrai Pál által elzálogosított szengyeli részeket csehi Pánczél Péter fiától Györgytől kiváltotta. (V. ö. az utóbbi cs. alatt.)
Marai (Morai) cs. De Mara. Maray. Moray. – Kétségkívül Dobokavármegyéből. Két ily nevü család tűnik fel Tordavármegyében. Egyik pl. (1449., 1484., 1485., 1493., 1496.) indali vagy mészkői, a másik (1499. óta) szent-mártoni vagy esztyéni előnévvel. 1493-ban mészkői Marai Miklós indali részeit János kereseti papnak (I. 10.) zálogba vetette, majd (VI. 30.) eladta. – 1499-ben (IX. 25.) néhai Marai (János leánya) Margit s (néhai) férje marai Szabó Simon kolozsvári polgár fiai János, Albert, Lőrincz és András, majd (IX. 26.) az ép említett «Marai» Albert és János, valamint a Lőrincz és András leányai, szent-mártoni részeiket néhai Császári Zsigmond özvegyének Erzsébet asszonynak zálogba vetették. 1501. április 21-én ugyanez a «Marai» Albert, a kinek nagyanyja (Marai Jánosné) a Császári Benedek leánya Lucza asszony volt, osztályt követelt Györgyfalvai (Bálint leányától) Potencziánától (Kereki Boldizsár feleségétől), a kinek anyja az említett Császári Benedek fiának Zsigmondnak leánya Anna volt, e Benedeknek őket közösen megillető szent-mártoni részeiből. 1502-ben (XII. 18.) ez a Marai Albert Besztercze városában végrendeletet tévén, «300 arany-forintot érő» szent-mártoni birtokát a beszterczei domonkosok Szent-Keresztről nevezett kolostorának, a melyben eltemettetni kívánt, hagyományozta. Ez adományt 1504. nyarán (VII. 7.) II. Ulászló király is megerősítette; a hagyományul kapott birtokot azonban a kolostor 1509. február 16-án Szentgyörgyi (és Bazini) Péter országbírónak és erdélyi vajdának 150 aranyforintért eladta. 1508. október 23-án mészkői Székely Benedekné Margit asszony, gyermekei Ferencz és Katalin (leány) és testvére János, a néhai anyjukról, esztyéni Marai (János leányáról) Margit asszonyról (Szabó Simonnéról) rájok maradt szent-mártoni részeket petlendi Czompó Barnabásnak és Albertnek s esztyéni (azaz petlendi) Solymos (Solmos) Andrásnak és nejének, esztyéni Marai (néhai Lőrincz leányának) Lucza asszonynak eladták. (1449: Dl. 36391. pag. 59. n. 1, és 28608., 1484: Dl. 28435., 1485: Dl. 36397. pag. 22. n. 1., 28437., 1493: Dl. 36398. pag. 108, n. 2., pag. 140. n. 2., 1495: Dl. 28450., 1499: Dl. 28462., 36403. pag. 253. n. 1., 1501: Dl. 28465., 1502: Dl. 22550., 1508: Dl. 36399. pag. 253. n. 1., 1509: Dl. 21900. és 36399. pag. 269. n. 1. V. ö. 1426: Dl. 30162.) L. az Indali (az 1484. évhez), Alsóeg(e)resi (végül), indali Kis és v. ö. a mészkői Szentgyörgyi cs. alatt.
Markos János kolozsvári bíró. L. a Csáni cs. alatt, az 1485. évhez.
Marton (szent-benedeki, vajai) cs. Marthon. – Maros-széki, Torda- és Kolozsvármegyében is birtokos székely család. – 1497-ben Péter és János a maros-vásárhelyi plébános megölése, az egyház és temető megsértése vérdíjában egyebek közt a tordavármegyei Uraj és Pete helységekben bírt részeiket is felvallották vingárti Geréb László erd. püspöknek. 1505-ben Betleni Miklós a Marton Antal petei és uraji birtokrészeit, melyeket czegei Vas Bálázs adott át néki, utóbbinak visszaadta. (1497: Dl. 36403. pag. 188. n. 1., 1505: Dl. 36399. pag. 101. n. 1. – V. ö. 1501: Dl. 36405. pag. 108. n. 1.)
Mátéfi (petlendi) cs. Mathefy. (1453: Dl. 28617.)
Meggyes (szent-györgyi, erdő-szent-györgyi) cs. Maros-széki székely család. – 1481-ben (VII. 23.) a haza ellenségeihez pártolt s ezért hűtlenségbe esett Balázs összes nemesi birtokait, köztök némely torda- és kolozsvármegyei helységek részeit, Bátori István onszághírónak és erdélyi vajdának adományozta Mátyás király. Az adomány-levél Bozéd, Ercse, Utaj, Sóspatak, Gérebenös, Pete, Kapus, Kemintelke, Iklánd, Bodon, Dátos, Sáli, Rücs, Néma, Kis-Nyulas, Szent-Péter és Tuzson helységeket sorolja fel Tordavármegyéből. (Az ezután következő egyetlen kolozsvármegyei helység neve az oklevélből ki van vágva.) Az ugyane napon kelt igtató-parancs az ép elősorolt tordavármegyei helységek közül Ercsét, Kis-Nyulast, Szent-Pétert és Tuzsont Kolozsvármegyéhez számítja; s az adomány-levélben említett összes helységeken kívül Tordavármegyéből még Pinár, Egerszeg, Szent-Miklós és Lekenczető, Kolozsvármegyéből pedig Szokol, Szent-Márton, Szent-György, Méhes és Velkér (a tovdavávmegyei határon fekvő) helységeket sorolja föl. Mindezekbe a beigtatás a következő 1482. év junius havában szabályszerűen meg is történt. De még 1481. nov. 10-én széplaki Borda Istvánné, Ilona asszony (az erdő-szent-györgyi Erdő Zsigmond leánya) és fia Bertalan, valamint nyéni Tél (Theel) László gyermekei János, Balázs, Borbála és Márta tiltakoztak, hogy erdő-szent-györgyi Meggyes Balázs az ő birtokaikat, egyebek közt a tordavármegyei Bodon, Dátus, Pinár, Kapus, Iklánd, Keméntelke és Sáli, valamint a kolozsvármegyei Gerebenes(!) és Arankut (ezt előbb nem említették) helységekben elfoglalhassa, s hogy a király ugyanazokat eladományozhassa. 1493-ban (jul. 4.) II. Ulászló király a Lukács csanádi választott püspök, kir. kincstartó kérésére futagi vagy futaki Nagy (Magnus) Balázsnak, az erdélyi kir. só-kamarák kamarásának adományozta, hű szolgálataiért, az említett néhai Meggyes Balázs összes erdélyrészi birtokait, köztük a tordavármegyei Bodont, s Pinár, Sóspatak, Szent-Miklós, Pete, Uraj, Kapus, Iklánd, Lekencze, Dátos, Kemintelke, Sáli, Rücs, Néma, Bohéd és Egerszeg (Gerebenes tehát hiányzik), s a kolozsvármegyei Szokol, Ercse, Kis-Nyulas, Szent-Márton, Szent-György, Szent-Péter, Tuzson, Méhes és Velkén helységek részeit. A még ugyane hónapban (s az év vége felé ujra) megtöntént beigtatásnak azonban sokan ellentmondtak, köztök Bátori András s fiai György és András, a Toroszkaiak, a Meggyes Balázs leánya, Zsófia (a Barcsai Gáspár jegyese) sat. Ugyanez évi jul. 20-án, okt. 21-én, majd decz. 31-én ujra, utóbbiak külön is óvást emelnek, hogy a király a nevezett Balázs emlegetett birtokait Bátori Andrásnak, továbbá Györgynek és többi fiainak, illetve földvári Nagy Balázsnak eladományozza, vagy hogy ezek e birtokokat elfoglalhassák. A Bátoriak azonban csakugyan beléptek e Meggyes-féle birtokokba. 1498. tavaszán Bancsai Gáspár és neje Zsófia, s néhány héttel előbb. mint szomszéd, somkereki Erdélyi János tiltakozott, hogy a Bátoriak (az utóbbi oklevél szerint) Pinár, Rücs és Mező-Sáli tordavármegyei, Ercse, Oláh-Szent-György, Szent-Márton, Szent-Péter, Tuzson, Velkér és Méhes kolozsvármegyei helységekben bírt részeit Betleni Miklósnak eladják. 1511. végén, majd 1519. elején ujra, igtató-parancsot eszközölt ki az erdélyi vajdától nevezett Zsófia, mint a Barcsai Gáspár felesége majd özvegye (utóbbi évben (már mint gyerő-monostori Kabos Gáspárné) atyjának egyebek közt Dátos, Kemintelke, Bodon, Lekencze, Iklánd, Kapus, Szent-Miklós, Sóspatak, Pete, Uraj, Gerebenes, Sáli, Rücs, Néma, Pinár tordavármegyei, s Méhes, Tuzson, Szent-Péter, Nyulas, Ercse, Szokol, Szent-György, Velkér és Szent-Márton kolozsvármegyei birtokaira. A beigtatáskor 1511-ben több tordavármegyei birtokban (Szent-Miklós, Sóspatak, Kapus, Iklánd, Lekencze és Dátos) ellentmondtak a Betleni Miklós emberei. Az 1519. évi igtatásról nincsen értesítésünk. (1481: Dl. 28427., 18529., 36395. pag. 38. n. 1., 1493: Dl. 30932., 30330., 30331., 30483., 27744., 27221., 30334., 1495: Tört. Tár. 1890. 129. l., 1498: gr. Teleki cs. oklt. II. 224., Dl. 30305., 1511: Dl. 30340., 1519: Dl. 31018.) L. ugyane családnál Küküllővármegyében is. V. ö. az iklódi Dési és teremi Sikesd cs. alatt.
Meg(g)yesfalvi cs. Azaz meg(g)yesfalvi vagy ercsei sat. Alárd-fi. – L. e néven.
Méhesi cs. Másként méhesi Gyerő-fi. – L. e néven.
Menhár (csáni, járai) cs. Másként: Csáni. – L. e néven (az 1484. kvtól kezdve).
Menhár (Menyhért-fi, sólyomkői) cs. Másként Sólyomkői. – L. a Bogáti (az 1445. évhez) cs. alatt.
Mezőcsáni cs. Másként Csáni. – L. e néven és a Járat (az 1451. évhez) cs. alatt is.
Mezőszengyeli cs. Másként Szengyeli. – L. e néven.
Mikai cs. L. a Szentiváni cs. alatt, az 1425. évhez.
Mikefalvi cs. Másként mocsi Miska-fi. – L. e néven.
Miske(-fi, Miskei, mocsi, macsi, csesztvei, bagói) cs. Kolozs- illetve Fejérvármegyéből. Olykor egyszerűen Mocsi. vagy Macsi néven fordul elő. 1439-ben «más néven Mikefalvi.» – 1438-ban (III. 29.) Albert királytól uj-adományul kapja mocsi (moacsi) Miske (Balázs fia) István és általa atyja Balázs, édes testvérei, István, Simon, Márta (Sztrigyi Dénes fiának Péternek felesége) és Ilona, továbbá madarasi Székely Márton és Jakab, Mikefalvi (Demeter fia) András, mint osztályos atyjafiai, végül Ilona asszony (Szengyeli Miklós özvegye), Katalin asszony a Mikefalvi Miske-fia Barta leánya (Kórógyi Péterné), mint osztályos nővérei, több küküllővármegyei birtokon kívül a tordavármegyei Szent-Margitafalva helységet. (Muz. llt. – V. ö. 1439: Dl. 27650. és Küküllővármegyében a Mikefalvi cs. alatt.)
…i Mihály deák tordai só-kamara ispán. L. a Csáni (az 1473. évhez) cs. alatt.
Mocsi (Macsi) cs. Másként: mocsi Miske-fi. – Kolozs- illetve Fejérvármegyéből. – L. a teremi Sikesd cs. a. – V. ö. a Miske(-fi, mocsi, macsi) cs. alatt.
Móga (elekesi) cs. Moga. (1484: Dl. 36395. pag. 90. n. 1., 28435., 1486: Dl. 28643., 1487: Dl. 28540.) Bálint, mint paraszt, a nemes Elekesi családból kapott leányt. (L. az Indali cs. a. – V. ö. Fejérvármegyében.)
Mohai cs. L. a vődi Cseh cs. alatt.
Monyorói cs. Azaz: losonczi Bánfi. – L. a Losonczi cs. alatt.
Móré Elek diós-győri várnagy. L. a Csáni (az 1505. évhez) cs. alatt.
Móré (nagylaki) cs. Az erdélyrészi Fejérvármegyéből. – L, a csávási Erdő cs. alatt.
Nádasdi cs. 1446-ban János Tordavármegye egyik alispánja (gr. Teleki cs. oklt. II. 27.) Nyilván a kolozsvármegyei Nádasd azaz Magyar-Nádas helység értendő.
Nagy (csáni, tur-csáni) cs. Nagh. (1483: Dl. 28431., 1492: Dl. 30229., 1499: Dl. 28460., 30239., 28546., 1500: Dl. 28666., 1504: Dl. 28549., 28469., 1506: Dl. 28551., 1507: Dl. 28559., 1508: Dl. 28675., 28481., 36405, pag. 282. n. 1., 1509: Dl. 28678., 1511: Dl. 28564., 1514: Dl. 28682., 28565., 1519: Dl. 36402. pag. 144. n. 1., 1523: Dl. 36400. pag. 169. n. 1., pag. 166. n. 1., pag. 178. n. 1., 1524: Dl. 36400. pag. 207. n. 1., 1525: Dl. 36405. pag. 365. n. 1.) Magnus. (1492: Dl. 28541., 1494: Dl. 27224., 1495: Dl. 28450., 1498: Dl. 28457., 28458., 28459., 1499: Dl. 28461., 1505: Dl. 30250., 28473., 1507: Dl. 30253., 1508: Dl. 36399. pag. 233. n. 1.) Nagh. Magnus. (1493: Dl. 28541.) Nagy. (1498: Dl. 36403. pag. 219. n. 1., 1508: Dl. 36399. pag. 256. n. 1. és 257. n. 1.) 1507-ben a család egyik sűrűn szereplő tagja, János, Turcsáni nevet viselt. (Dl. 36399. pag. 191. n. 1.) A mai Pusztacsán helység értendő, Torda-Aranyosvármegyében. – 1498-ban (IX. 19.) Gerendi Miklós és Jakab (a néhai Miklós fiai) a tur-csáni Nagy Miklós és Mihály által apjoknak zálogba vetett Tancsháza pusztabeli részt utóbbiaknak visszaadták. 1506. nyarán tur-csáni Nagy Miklóst, nejét Potencziánát, gyermekeit Istvánt és Mártát, továbbá Jánost és leányát Ágnest, aztán Mátét, végül Mihályt és nejét Lucza asszonyt Tur-Csán részeibe igtatták. L. a Turi (az 1493. évhez), szendi vagy szindi Tancs és a Szarkadi (az 1508. évhez) cs. alatt.
Nagy (földvári, bonczhidai) cs. Magnus. (1451: Dl. 36406. pag. 49. n. 1., 1452: losonczi Bánffy cs. llt., 1468: Dl. 36393. pag. 60. n. 1., 1477: Dl. 27361., 1494: Dl. 36398. pag. 184. n. 1.) A dobokavármegyei Földvárról. – 1494. junius 11-én (a néhai Gáspár fia) László szent-iváni részeit feleségének, Magdolna asszonynak, a néhai Szentiváni János leányának ajándékozta. – L. a Losonczi (az 1451–1459. évekhez) cs. alatt.
Nagy (futagi vagy futaki) cs. L. az erdő-szent-györgyi Meggyes cs. alatt.
Nagy (indali) cs. Magnus. (1470: Dl. 36393. pag. 69. n.3., 1484: Dl. 28435.)
Nagy (kercsedi) cs. L. az indali (az 1505. évhez) cs. alatt.
Nagy (sáromberki) cs. L. a somkereki Erdélyi (az 1507. évhez) cs. alatt.
Nagy (varjasi) cs. Másként Varjasi. – L. a Tincs cs. alatt.
Nagy Imre sáromberki lakos. 1448-ban Tordavármegye egyik alispánja. (gr. Teleki cs. oklt. II. 37.) L. a Peterdi cs. alatt, az 1449. évhez.
Nagyernyei cs. L. ernei Székely néven.
Nagylaki cs. L. a meggyesfalvi Alárd-fi és a györgyfalvi Henke cs. alatt.
Nagymihályi (vagy nagy-mihályi Nagy) cs. Másként Polyák. – L. a Gyulakut(a)i cs. a., az 1496. évtől kezdve.
Nagyyvölgyi cs. Bács- és Bodrogvármegyéből. – L. a Bogáti (az 1451. évtől kezdve) és a Farnasi vagy farnasi Veres cs. alatt.
Nemes Cindali) cs. Nemes. (1449: Dl. 36391. pag. 59. n. 1., 28608., 36391. pag. 97. n. 1., 1473: Dl. 28419.) L. az Alsóeg(e)resi (végül) cs. alatt.
Nemes (pókai) cs. Nemes. (1474: Dl. 28420., 1478: gr. Teleki cs. oklt. II. 132., 1481: Dl. 28427., 1505: Dl. 26822., 26823., 1506: Dl. 28475., 26960., 1508: Dl. 26828., 1509: Dl. 28482., 1515: Dl. 28489.) Meglehet, azonos vagy rokon a sámsoni vagy sámsondi Nemes családdal.
Nemes (sámsoni vagy sámsondi) cs. Nemes. (1455: Dl. 36407. pag. 67. n. 2., 1480: Dl. 36395. pag. 6. n. 1., 1486: Dl. 28439.) 1455. május 1-én Antal és gyermekei: György, Ilona sámsondi Ernei (Erney) Istvánné, Orsolya (leány) és s. Nemes Lőrincz tiltakoznak, hogy meggyesfalvi Alárd Jakab fiai Alárd és Péter Bala részeit elfoglalják. 1480. április 8-án a György felesége Agata asszony Bala pusztán részeket adott el Madarasi Györgynek. (Sámsond helység a székely Maros-széken feküdt.) L. a Vajai cs. alatt.
Nemes (szengyeli) cs. Nemes. (1462. körül: Dl. 27038.)
Nova(j)i cs. Kolozsvármegyéből. – 1426-ban Jánost (a Péter fiát) és nővérét Margitot örökjogon Gerebenes részeibe igtatták. (Dl. 28595.)
Nyergesi cs. L. a Szakácsi (Szakács, vajda-szent-iváni) cs. alatt.
Nyujtódi cs. Kézdi székely cs. – L. Küküllővármegyében az andreásfalvi Balá(z)si cs. alatt.
Óbudai cs. Máskép Budai. (Kolozsvármegyéből.) L. ott, továbbá a györgyfalvi Henke, és a Csekelakai cs. alatt.
Offenbánya város. L. Aranyasbánya város.
Oláh István tordai só-kamarás. L. a Décsei cs. alatt.
Ongor (nádasdi) cs. Részben a hűtlen losonczi Dezsőfiek, részben pedig a szintén hűtlen Toroszkai Ellyős birtokait kapta Mátyás királytól, a megye keleti és észak-keleti részében, 1467. végén vagy 1468. elején. E jószágok később, jelesül a losonczi Dezsőfi-féle birtokok némely részei a Betleni és Bátori, más részei pedig a Toroszkai-féle birtokokkal együtt a Szobi-család kezére mentek át, azon kölcsönös örökösödési szerződés értelmében, melyet a Szobiak az Ungorokkal 1473-ban kötöttek. A birtokszerzéseket bővebben a Losonczi illetőleg a Toroszkai családoknál beszélem meg. (L. ott. – V. ö. 1477: Dl. 27062., 1506: Dl. 28477.)
Oradi káptalan. L. Aradi káptalan.
Oroszfájai cs. Kolozsvármegyéből. – 1391-ben Szengyel és Szakál helységben voltak részei. (Dl. 30741.) L. a rődi Cseh cs. alatt.
Ördög (sólyomkői) cs. Dobokavármegyéből. – L. a Losonczi cs. alatt, az 1483. évhez.
Ördög (vajda-szent-iváni) cs. Ewrdeg. (1477: Dl. 28423.) L. a szent-iváni vagy vajda-szent-iváni Fodor cs. alatt.
Ötvös (Aurifaber) János. L. Jára helység a.
Pálosi cs. Az erdélyrészi Fejérvármegyéből. L. a Galaczi cs. alatt.
Pán (kajári) Támás tordai só-kamara ispán. L. a Csáni (az 1473. évhez) cs. alatt.
Pánczél (csehi) cs. Dobokavármegyéből. – 1473-ban Bikali (valószínűleg máskép bikali Vitéz) Györgyöt, továbbá Anna asszonyt szamosfalvi (tulajdonkép azonban gyerő-vásárhelyi) G(y)erő-fi Gergelynét és Anglétát Drági Tamásnét, mint a csehi Pánczél Péter leányait, igtatják az erdélyi vajda ítélet-levele alapján egy kolozsvármegyei s Szengyel és Szakál tordavármegyei helységek részeibe, a dengelegi Pongrácz János erdélyi vajda és anyja ellentmondásával. (Dl. 26801.) L. a szengyeli Makrai cs. és v. ö. a bikali Vitéz cs. alatt.
Papfalv(a)i cs. Kolozsvármegyéből. – L. a Szentmihályfalvi cs. alatt.
Pásztói cs. L. a Losonczi cs. a., az 1461. évhez.
Pécsi cs. L. a Turi (az 1474. évhez) cs. alatt.
Peczken (Peczkeni, toldalagi, pókai, almási) cs. Peczkeen. Pechken. (1443: Dl. 28515.) Peczken. (1456: Dl. 28402., 1471: Dl. 28415., 1474: Dl. 28420., 1501: Dl. 28466.) Peczen. (1459: Dl. 28521.) Pethen. Peczen. (1459: Dl. 28520.) Pechkeny. (1496: Dl. 26942.) L. a Toldalagi (az 1443. évtől kezdve) cs. alatt.
Perényi Orsolya, dengelegi Pongrácz Mátyás felesége majd özvegye. – L. Léta és Toroszkó várnál, az 1500., 1501. sat. évhez.
Peres (bartáni, detrehi) cs. Bács és Bodrog vármegyékből. – Annak a családnak birtokait örökölte, mely a XIII. század vége óta tordalakai Urkund-fi (1292.), Urkund-fi (1312.), Urkun-fi (1334., 1338., 1357.), tetrehi Urkund-fi (1337., 1382.), Tetrehi (1349., 1366.; 1371., 1384.), tetrehi Urkuni (1368.), tetrehi Urkund (1375., 1408., 1415.), tetrehi Urkun (1379:, 1381., 1391., 1403., 1412.), Urkund, Urkunt (1383.), Urkund (1413.) néven fordul elő, s a Gerendiekkel (l. ott) egy nemzetségből származott. (Az alap-nevet: Vrkund, Urkund, Vrkun, Wrkun, Vrcund, Wrkund, Wrkunth alakban írják az oklevelek.) Tagjai közül János ispán a Pál fiának Urkund-nak fia 1292-ben Géröstelkét (a későbbi Gyérest) megvásárolja, s bírja Szakálost (1339-ben is), 1310-ben Zarka földet birtokba veszi. 1312-ben ugyanezt (Zarkad néven) és Fel-Gerendet bírja, s Tordalakát cserébe kapja; fia Jakab 1337-ben Figödön vagy Figeden, ennek másik fia Mihály (egyik fia Miklós volt) 1349-ben egyebek közt Tetreh-ben is birtokos. Ugyane Mihály kihágásai miatt elítéltetvén, birtokait Tetreh és Tordalaka helységeket, Szakol és Gérösteleke lakatlan földekkel együtt, rokonság és szomszédság czímén (1368.) Gerendi Miklós mester (a Miklós fia) váltotta magához, de, ugy látszik, csak néhány évig bírta. Mihály 1379-ben Gérestelkén (Kerestelkén) már bizonyos kaszálókat adott el a Torda városi királyi vendégeknek, a király só-hordóinak. Ugyanő 1382-ben a rokon Figödi Miklóst, Mihályt és Benedeket (a László fiait), valamint Gerendi Lászlót, Miklóst és Zsigmondot (a Miklós fiait) s másik Miklóst (a Péter fiát) az erdélyi vajda előtt bevádolta, hogy ezek az ő «igazságos czímen» bírt Czeked, Erke (Örke), Egerbegy, Péterlaka, Szakál(l)asvölgy, Teleki, Szent-Király, két Farkad (Zarkad), Alsó-Lóna, Gerend, Szent-Márton, Hadrév (vámmal), Keresztur, Szent-György, Sauli (Sáli), Szakálostelki, Báré és Figödvölgy jószágokban bírt részeit hatalmasul elfoglalva tartják. (E birtokok mely megyéhez tartozását nem közli az oklevél. Bárén kívül, mely Kolozsvármegyéhez számítandó, valamennyi tordavármegyeinek látszik.) A per 1407-ben is folyt. Közben, 1391-ben, nevezett Mihály Veresmarti György fiától Jánostól Pétörlakát és Czeked felét 10 évre zálogba vette. 1403-ban azonban már (mint néhainak) leánya Ilona asszony a bartáni Peres György mester felesége követeli és kapja vissza, mint jogos birtokát, Gérest, a hűtlenségben elmarasztalt Szilvási Andrástól. Ezt az Ilonát 1412. évi oklevelek szerint Zsigmond király még leány korában fiusította atyja birtokaiban Tetreh, Kók, Gérestelke, másik Tetreh és Tordalak helységekben s tartozékaikban. Ugyanőt s gyermekeit Ferenczet és Erzsébetet 1406-ban «minden czímen» Tetreh, Kók, Mendszent, Tordalaka és Géres, «zálog czímen» pedig: Czeked (az egyik oklevél Zebed-et ír) és Péterlaka birtokába igtatják. Ugyanő 1408. márczius 16-án a vele egy nemzetségből eredő Gerendi Lászlóval és Miklóssal (a Miklós fiaival), valamint a nevezett Lászlónak János és Péter nevű fiaival egyezkedik a két Tetreh, Kók, Tordalaka és Gérestelke helységek fölött, melyeket utóbbiak Ilona asszonynak, mint jogos birtokosnak, visszabocsátanak, viszont Ilona asszony az e birtokokból ekkor a Gerendiek kezén levő részeket utóbbiaknak átengedi, magtalan halál esetére kölcsönös örökösödést kötvén ki. 1424. nov. 29-én tetrehi Peres György, felesége, gyermekeik, György, Benedek, Katalin és Ilona kapnak jogot Zsigmond királytól, hogy birtokukban, Tetreh helységben és tartozékaiban, lakó jobbágyaik és birtoktalan cselédeik fölött, a bűnügyeket kivéve, egyedül ők ítélhessenek. 1454. április 26-án detrehi Peres (néhai György fia) Mihály farnasi Veres Benedeknek «adja soknemű szolgálataiért» Datreh, Mendszent, Kak, Tóhát, Ből, Szent-Jakab, Géres és Tordalaka helységek részeit s Péterlaka és Farkaslaka pusztákat. Félév mulva, 1455. jan. 23-án pedig ugyanő nevezett farnasi Veres Benedeknek s testvéreinek Jánosnak és Annának 3000 arany-forintért eladja ugyane birtokokat (a mikor is Tordalaka helység helyett, bizonyára tévedésből, Tatárlaká-t írnak); azzal a feltétellel, hogy ha a Veres-ek mindkét ágon kihalnak, e birtokok ujra a Peres-ekre szálljanak vissza. (1292: Dl. 30101., 1310: Dl. 3095., 1312: Dl. 30102., 1334: Dl. 36504., 1337: Dl. 29122., 1338., 1379: Dl. 31087., 1349: Dl. 30115. és Anjouk. okmt. V. 318., 1357: Dl. 30120. és Anjouk. okmt. VI. 604., 1366: Dl. 30124., 1368: Dl. 24332., 1371: Dl. 30127., 30102., 1375: Dl. 30133., 1379: Dl. 30135., gr. Teleki cs. oklt. I. 187., 1381: Dl. 30723., 1382–1407: Dl. 30151., 1384: Dl. 30138., 1391: Dl. 30143., 1463: Dl. 30148., 30149., 1406: Dl. 30756., 30150., 1408: Dl. 30100., 30152., 30153., 1412 Dl. 30154., 30155., 1413: Dl. 28511., 1416: Dl. 30177., 1424: Dl. 29233., 1430: Dl. 36407. pag. 113. n. 4., 1442: Dl. 30181., 1449: Dl. 36391. pag. 90. n. 1., 28392., 36391. pag. 65. n. 1., pag. 81–83. n. 2., 1450: Dl. 36407. pag. 99. n. 1., 31143., 1451: Dl. 30821., 1452: Dl. 30452., 31146., 1454: Dl. 28400., 1455: Dl. 28401., 30195., 1505: Dl. 36399. pag. 105. n. 1. – V. ö. 1337: Dl. 31080.) L. a Bogáti (az 1451. évtől kezdve), Farnasi vagy farnasi Veres (az 1442–1450. évekhez), Gerendi (az 1505. évhez) és a Csáni (az 1413–1470. évekhez) cs. alatt.
Peterdi cs. 1492-ben és 1499-ben «Petherdy» alakban. – A Hunt- Pázmán-nemből. (V. ö. Karácsonyi János, Magyar Nemzetségek. II. 226., 227. l.) 1278-ban a Feliczián fiai, Pázmán és Fancsaka (e család őse) cserébe kapják a később Peterd nevet kapott Hasadád földet, a tordai hasadék mellett. 1310-ben Dénes, a Fancsika mester fia, már Peterdi nevet visel. – 1407-ben (lI. 2.) Peterdi Péter a Dénes fia a saját, s fiai László és István nevében Magyar-Peterd és a két Oláh-Peterd helységben bírt s idegen kézen levő részeit, visszaszerzés esetén, vejének, Várfalvai (Bálint fiának) Istvánnak és fiának Andrásnak engedte át, részint örök-, részint zálog-birtokul. 1415-ben e László és István, az ép említett Péter fiai, nővérüket Dorottyát a nem-nemes Tordai Máté deákhoz adván nőül, őket e három Peterd helység birtokában is részeltették. 1417-ben (IX. 20.) ez adományukat megujítván, magukat szegényeknek mondják s sokféle szolgálataiért megdicsért sógorukat, tordai Szalay (Zalay) Jakab fiának Máté deáknak nevezik. 1429. tavaszán Kercseti Miklós (a Demeter fia) a saját, anyja Margit asszony és nővére Katalin nevében jogot tart «testvérének» néhai Peterdi Andrásnak Magyar-Peterd és Oláh-Peterd helységekben bírt, őket illető, de most idegen kézen levő birtokrészeihez. A beigtatásnak azonban Peterdi László, István és Pál ellentmondottak. Ugy látszik, ez a Kercseti Miklós értendő az 1438-ban kir. emberként szereplő Peterdi Demeter fia Miklós alatt. 1434. tavaszán Klára asszonyt Uppon(y)i Jánosnét igtatják ugyancsak a három Peterd részeibe, az erről szóló oklevelek egyike szerint a Peterdi László és István s a Szarkadi Benedek fia László, másika szerint pedig, bizonyára tévesen, a Szarkadi Benedek fiai, István és László ellentmondásának mellőzésével. 1441-ben István Turban birtokos. 1446–1450. körül a néhai Peterdi László leánya Ilona asszony … alfalvai Albert fia György felesége mint felperes, s Peterdi (Dénes fiának Péternek fia) István s fiai Illés, János, Balázs és László mint alperesek állnak pörben, Ilona asszonynak menyegzője alkalmával történt kirablása, illetvé a három Peterd, Felső-Egres és Koppán helységekben levő «örökös és zálogos birtokaik» miatt. 1449. táján (Nagh) Imre sáromberki lakos, a saját és felesége Kósa vagy Kása (László vinczi lakos leánya) Ilona s gyermekeik György, Ilona és Erzsébet nevében tiltakozik, hogy Ilona asszony nővére Katalin a három Peterden levő bizonyos részbirtokokat Peterdi Istvánnak zálogba adott. 1483-ban Peterdi János, László, Dénes, valamint Peterdi (Fancsika) Benedek és Kristóf részére járják meg Peterd határát Szarkad felől. 1499. tavaszán, majd 1501. február havában ujra, néhai Székely János leánya Ilona asszony tart jogot leány-negyed czímén Peterd részeihez, dédanyja, Peterdi (János fiának Miklósnak leánya) Katadin asszony révén, a ki Kocsárdi Egyed fiának Gergelynek felesége volt s a kiktől (Gergelylől és Katalintól) egyfelől fiok, Ferencz, ennek fia Szentmihályfalvi Márton s ennek fia az említett Székely János, Ilona asszony atyja, másfelől fiok, Imre, ennek fia Tatár László s ennek leánya Erzsébet, az Ilona asszony édes anyja származik le. A beigtatásnak azonban Peterdi János és Dénes ellentmondtak. (1278: Hazai okmt. VIII. 443., 1297: U. o. 447., 1310: Dl. 30595., 1366: Dl. 28506., 1398: Dl. 28945., 1407: Dl. 31168., 1415: Dl. 28512., 1417: Dl. 28789., 1426: Dl. 28594., 28371., 1429: Dl. 30166., 30167., 1434: Dl. 28513., 31169., 1438: Dl. 28377., 1441: Dl. 36390. pag. 77. n. 1., 1442: Dl. 28386., 1443: Dl. 28387., 1444: Dl. 28388., 1446. körül: Dl. 28638., 1449: Dl. 36391. pag. 99. n. 2., 1450: Dl. 36406. pag. 44. a. 2., 36407. pag. 87. n. 1., 1465: Dl. 28529., 1467: Dl. 28409., 1470: Dl. 28414., 1481: Dl. 28428., 1482: Dl. 28429., 28430., 1483: Dl. 28431., 36395. pag. 75. n. 2., 1484: Dl. 28436., 1486: Dl. 36397. pag. 65. n. 2., 28643., 1492: Dl. 28541., 1494: Dl. 30231., 1496: Dl. 27759., 1498: Dl. 28457., 1499: Dl. 28544., 28545., 1501: Dl. 28547., 1502: Dl. 28467., 1506: Dl. 28478., 1507: Dl. 36399. pag. 200 n. 1., 1508: Dl. 36399. pag. 293. n. 1., 1517: Dl. 28568.) L. a Fancsika, Indali, Felsőeg(e)resi, Turi (az 1366. évhez), Járai (az 1426. évtől kezdve), Alsójárai és a Komjátszegi (az 1442. évhez) cs. alatt.
Petlendi cs. Petlenden kívül 1351-ben Berkes és Szent-Mihály-remetéje helységekben volt birtokos; 1377-ben (és később is) pedig Tádok pusztán vagy helységben. (1336: Dl. 30105., 1351: Dl. 26421. és Anjouk. okmt. V. 457., 1358: Dl. 28578., 1363: Tört. Tár. 1896. 720. l., 1366: Dl. 28742., 1377: Dl. 28356., 1390: Dl. 28586., 1391: Dl. 26379., 1411: gr. Teleki cs. oklt. I. 371., 372., 1434: Dl. 28513., 1440: Dl. 32397., 1447: Dl. 28517., 1479: Dl. 28424., 1481: Dl. 28428., 1489: Dl. 28441., 1494: Dl. 30231.) L. a szent-mártoni Császári, petlendi Czompó, Solymos és Borz cs. alatt.
Pikre András. L. a Farnasi vagy farnasi Veres cs. alatt, az 1468. évhez. (V. ö. 1468: Dl. 36393. pag. 45. n. 2.)
Pilisi Benedek mester. L. Jára helység a.
Pinkóczi (szamosfalvi) cs. Kolozsvármegyéből. – 1507-ben és 1509-ben Bernát «Pinkoczy, Pynkoczy» alakban fordul elő. (Dl. 28559., 36399. pag. 327. n. 1.) Ugyanekkor, ugy látszik, Koppán helységben birtokos. L. a Csekelakai és sz.-mártoni Császári (az 1507. évtől) cs. alatt.
Piski (vajda-szent-iváni) cs. Pysky. (1507: Dl. 30256.) L. a Szentiváni, somkereki Erdélyi, Farnasi vagy farnasi Veres (az 1475., 1486., 1491. évekhez) és a Ráskai cs. alatt. (V. ö. 1489: Dl. 27379., 1519: Dl. 28492.)
Pogán(r) cs. L. Torda városnál.
Pókai cs. 1506-ban «Pokay». – Másként (pl. 1472-ben, 1494-ben) Pókafalv(a)i, Pókatelk(e)i. – 1397-ben Jakab (a János fia) Póka és Majos helységekben részeket adományozott rokonainak, Faragói Györgynek és Demeternek (a Benedek fiainak), azzal a kikötéssel, hogy ha utóbbiaknak magvuk szakad, e részek rájuk szálljanak vissza. 1432. nyarán a Mihály leányát, Ilona asszonyt a Fodor (Crispus) Mátyás feleségét (valószínűleg a vajda-szent-iváni Fodor családból), Almás és Bala részeibe igtatták. 1451. máj. 11-én a néhai László leánya Erzsébet asszony pókai és balai részeit férjének Vajdaszentiváni Jánosnak, s e János testvérének Ferencznek, rokonának, Mátyás-fia Lászlónak adta zálogba; 1480. ápril. 8-án pedig Gál, ugyancsak Bala puszta részeit, Madarasi Györgynek adta el. (1397: Dl. 28359., 1413: gr. Teleki cs. oklt. I. 391., 1414: Dl. 30768., 1416: gr. Teleki cs. oklt. I. 427., 1419: Dl. 30156., 1427: Dl. 30165.; 1432: Dl. 30168., 1436: Dl. 30795., 1448: gr. Teleki cs. oklt. II. 34., 37., 1451: Dl. 36403. pag. 42. n. 4., 1458: Dl. 30200., 1472: Dl. 28417., 1478: gr. Teleki cs. oklt. II. 132., 1480: Dl. 36395. pag. 6. n. 1., 1481: Dl. 28427., 1486: Dl. 28439., 1489: Dl. 28442., 1494: Dl. 26816., 1496: Dl. 28455., 26942., 1497: Dl. 28543., 1606: Dl. 28552., 28553., 1508: Dl. 28561., 1509: Dl. 28482., 1510: Dl. 28562.) L. a Vajai, pókai Szilágyi és a Kereszturi (a póka-vidéki) cs. alatt. V. ö. 1345: Dl. 26370., 1367: Dl. 28745.
Polyák (szent-annai) cs. 1495-ben nagy-mihályi s később pl. 1519-ben: györgyfalvi előnévvel. Másként, 1494-ben Nagymihályi vagy nagy-mihályi Nagy. (Dl. 36398. pag. 196, n. 1. – V. ö. 1495: Dl. 36398. pag. 215. n. 1., 1519: Dl. 36402. pag. 131. n. 1. és 2.) L. a Gyulakut(a)i (az 1496. évtől kezdve) cs. alatt. (V. ö. Kolozsvármegyében.)
Pongrácz (Pangrácz, Pongráez-fi, dengelegi) cs. Másként Dengelegi. – Léta várát (egy ideig a Hunyadiakkal), továbbá szintén egy ideig Toroszkó vár részeit bírta. (L. ott.) – 1495-ben bikali Vitéz György, továbbá Ágnes asszony a csehi Almási Mihály özvegye, és kis-kapusi Gyerő-fi (Gergely fia) Benedek, Pangrácz Mátyást némely kolozsvármegyei (pl. Szakál !), és Szengyel tordavármegyei helységben örök- illetve zálogjogon bírt részeik elfoglalásától eltiltották. 1500-ban (XI. 29.) ugyane Mátyás özvegyét Perényi Orsolyát igtatják néhai férjének a fejérvármegyei Diód várához Borion, Keméntelke, Iklánd, Kapus, Gereebenes, Szakál és Szengyel helységekben bírt részeibe, zálog czímen a királytól, a kire e birtokok az említett Mátyás magvaszakadtával szálltak. 1501. nov. 29-én ugyanez az özvegy Mátyásné Bodon, Keméntelke. Szakál, Szengyel, Kapus, Gerebenes és Iklánd tordavármegyei, valamint az ekkor ugyane vármegyéhez számított, de különben kolozsvármegyei Báré részeit csesztvei Barrabási Jánosnak vetette zálogba. (1493: Dl. 36328., 1500: Dl. 28663., 1501: Dl. 36405. pag. 156. n. 1.) L. a csehi Pánczél, a Bogáti (az 1459. évtől kezdve) és a csesztvei vagy héderfájai Barlahási vagy Barrabási cs. alatt.
Pongrácz (zsolnai, szent-miklósi) cs. L. Gernyeszeg erősség és a somkereki Erdélyi cs. alatt.
Porkoláb cs. L. a Csáni (az 1413. évhez) cs. alatt.
Porkoláb (komjátszegi) cs. L. a Komjátszegi (az 1442. évhez) cs. alatt.
Porkoláb (péterfalvi) cs. L. a megyesfalvi Alárd-fi cs. a.
Porkoláb (szent-ivási, vajda-szent-ivási) cs. Porkolab. (1478: losonczi Bánffy cs. llt.) Másként Szentiváni.
Rápolti cs. L. a Kecseti cs. alatt.
Ráskai cs. 1489. október havában Balázs budavári udvarbírót és kusali Jakcs (néhai György. fiát) Lászlót zálog czímen igtatják némely kolozs-, doboka- és fejérvármegyei helységeken és pusztákon kívül az ekkor Tordavármegyéhez számított Sárpatak, Magyar-Filpes és Unoka részeibe. Sárpatakra nézve azonban somkereki Erdélyi János, Unokára nézve pedig az itt lakó Piski György ellentmondott. 1503-ban csupán Ráskai Balázs tárnokmestert igtatják «minden czímen» egyebek közt az egykor Kolozsvármegyéhez számított Magyar-Filpes (és Szász-Filpes) részeibe. (1489: Dl. 27379., 1503: Dl. 27104.)
Rédei cs. 1471. junius havában János erdélyi alvajdát Pinár azon részeibe igtatják, a melyeket eddig ősi Janka-fi János, felesége Ilona, Szentkirályi (néhai Semjén leánya) Margit a szent-mártoni Jánosi György özvegye tartettak kezükön. A beigtatásnak azonban Gyulakuti György ellentmondott. – L. a Losonczi (az 1469. évhez) és a szent-annai Gyulakut(a)i (az 1471. és 1473. évhez) cs. a. (V. ö. 1471: Rédey cs. llt., Dl. 28415., 28416., 1482: Dl. 26921., 1495: Dl. 36398. pag. 215. n. 1.)
Régeni (Régöni) cs. A Tomaj-nemzetségből. – Másként Losonczi. (L. e néven.)
Rételi cs. Ugy látszik, az erdélyrészi FejérvármegyébőL – L. a Bogáti (az 1445. évhez) cs. alatt.
Rödi cs. L. Léta várnál. (V. ö. a ródi Dezső vagy Dezső-fi cs. alatt, Kolozsvármegyében.)
Rohodi cs. L. a Járai (az 1504. évhez) cs. alatt.
Rozgonyi cs. L. a Szécsényi (az 1455. évhez) cs. alatt.
Rubik (Rubint). Azaz Tótprónai. – L. a Gerendi (az 1500. évtől kezdve) cs. alatt.
Salgai (szécsényi) cs. A Kacsics-nemzetségből. – Másként Szécsényi. (L. e néven.)
Sámsondi (Sámsoni) cs. (1432: Dl. 30168., 1435: Dl. 30795., 1444: Dl. 36406. pag. 13. n. 2., 1451: Dl. 28396., 1453: gr. Teleki cs. oklt. II. 52., 53.) Sámson(d) helység a székely htaros-széken feküdt. L. az ernei vagy nagyernyei Székely cs. alatt.
Sándor (helényszállási) cs. L. a Farnasi vagy farnasi Veres cs. alatt, az 1467-től kezdve.
Sándor (kizdi) cs. L. a somkereki Erdélyi cs. alatt. (V. ö. Küküllővármegyében.)
Sándorházi (szucsáki) cs. Sandorhazy. (1495: Dl. 36398. pag. 216. n. 1.) 1495-ben György és Pál Petlend Helységben és Tádok pusztán bírt részeiket petlendi Czompó Zsigmondnak és fiainak Lászlónak, Barnabásnak és Gergelynek 12 forintért 3 évre zálogba vevették. – L. a gyöngyfalvi Henke (az 1487. évhez) cs. alatt.
Sárkán (Sárkány, apa-nagyfalvai) cs. L. a szengyeli vagy csombordi Tompa cs. alatt. (V. ö. 1519: Dl. 36402. pag. 108. n. 1.)
Sarmasági (pókai) cs. Sarmasagy. (143: Dl. 28515.)
Sáros(s)i (szengyeli, mező-szengyeli) cs. Sarosy. (1473: Dl. 30323., 1482: Dl. 26921., 1492: Dl. 30228., 1494: Dl. 26460., 1506: Dl. 36811.) Sarossy. (1508: gr. Teleki cs. oklt. II. 305.)
Sárpataki cs. Azaz Szécsényi. L. e néven. (V. ö. 1493: Dl. 26455., a hol «Sarpathaky» László mint kir. ember fordul elő.)
Seprődi cs. Maros-széki székely cs. – L. a Toldalagi (az 1443. évhez) cs. alatt.
Septéri cs. Kolozsvármegyéből. (1413: gr. Teleki cs. oklt. I. 391., 1448: gr. Teleki cs. oklt. II. 37., 1453: gr. Teleki cs. oklt. II. 52., 53.) Gyula 1448-ban és 1453-ban Tordavármegye egyik alispánja.
Sidó (pókai) cs. Sydo. (1506: Dl. 28553. V. ö. 1510: Dl. 28562.)
Sikesd (teremi) cs. Más néven Teremi. Küküllővármegyéből. (L. ott.) – 1317-ben Mihály a Pónya fia Bodonban volt birtokos. 1419. márczius 24-én ugyancsak Mihály a Pónya fia tiltakozott, hogy tordavármegyei Iklánd, Bodon és Keméntelke helységeknek őt jogosan megillető részeit Csáki Miklós erdélyi vajda és testvére György s fiaik, továbbá Bogáti Imre, István és Miklós, Gyulakuti (László fia) Miklós, szentgyörgyi Meggyes, Andrásfalvi (Bálint fia) Balázs és fia András, Szenttrinitási István (a Bálint fia) és fiai, Egrestői (László fia) György, szent-benedeki Erdő (Erdő fiának Jánosnak fiai) László és Miklós használják. 1494-ben a néhai Miklós és Dorottya asszony leányai, Magdolna somkereki Erdélyi Mártonné és Katalin Mocsi Szalátielné, egyebek közt a tordavármegyei Iklándra és tartozékaira vonatkozó iratokhoz tartottak jogot. (1337: Dl. 29717., 1419: Dl. 28364., 1494: Dl. 28449.)
Sikó (náznánfalvai) cs. Maros-széki székely cs. Syko. (1495: Dl. 36398. pag. 241. n. 1.) János 1495-ben tordavármegyei királyi ember.
Solymos (Solymosi, Sólyom, petlendi) cs. Solmos. (1442: Dl. 28386., 36406. pag. 8. n. 2., 1462: Dl. 28525., 1479: Dl. 28424., 1487: Dl. 38729., 1512: Dl. 28483., 1518: Dl. 36403. pag. 60. n. 1.) Syolmws. Solmos. (1447: Dl. 28517.) Somlymvs. Solymus. (1451: Dl. 28396.) Solymos. (1453: gr. Teleki cs. oklt. II. 52., 53., 1495: Dl. 28452., 1496: Dl. 28454.) Solmosy. (1494: Dl. 30231.) Solyom. (1514: Dl. 28487.) Olykor Petlendi néven is szerepelnek. 1508-ban egy ízben (Andrást), bizonyára tévesen, esztyéni előnéven nevezik, petlendi helyett. – 1442.(?) aug. 6-án a Miklós fiai Pál és Zsigmond s e Pál gyermekei Gergely, Miklós, Dénes, Zsófia és Lucza, továbbá a Veres Pál leányai Ilona és Márta, a néhai Magyari (Magyary) János és neje Dorottya asszony leányának (!) Eufémiának fiai Boldizsár és Gáspár tiltakoznak, hogy Szarkadi László (a László fia) és Hosszuaszói János az ő berkesi részeiket bitorolják. – L. a Turi (az 1493. évhez), Petlendi, petlendi Barlabási, Marai (az 1508. évhez), györgyfalvi Henke (az 1487. évhez) és a Tincs cs. alatt.
Solymosi cs. L. a szent-miklósi Tompa cs. alatt.
Sólyomkői cs. Dobokavármegyéből. 11lásként sólyomkői Menhár sat. (L. e néven, Kolozsvármegyében.) L. a Bogáti (az 1445. évhez) cs. alatt.
Somai cs. Kolozsvármegyéből. – L. a petlendi Barlabási cs. alatt.
Somkereki cs. L. Erdélyi (somkereki) néven.
Somogyoni cs. L. a megyesfalvi Aláró-fi cs. alatt.
Suki cs. Kolozsvármegyéből. – L, a somkereki Erdélyi cs. és Keresztur azaz Pókakeresztur helység a.
Sulyok (szancsali) cs. Küküllővármegyéből. – 1508-ban Benedek Tordavármegye alispánja. (gr. Teleki cs. oklt. II. 305.) L. a Császári cs. alatt.
Szabó (marai) cs. L. a Marai (az 1499., 1504. évekhez) cs. alatt.
Szakácsi (Szakács, vajda-szent-iváni) cs. 1470. táján Szakácsi Sebestyén monoszlói Csupor Miklóstól kapott részeket Vajda-Szent-Ivánban. (L. a szent-iváni Székely cs. alatt.) Ugy látszik, ugyanő az, a kit Mátyás király 1474-ben Nyergesi Sebestyén néven vett védelmébe az általa néki szolgálataiért adományozott vajda-szent-iváni birtokrészekben. (Kétségkívül a Csupor-féle adomány megerősítése értendő. – Losonczi Bánffy cs. llt.) Az ő utódai vagy rokonai lehetnek az 1507-ben és 1508-ban szereplő vajda-szent-iváni Szakács-ok. (Zakacz. 1507: Dl. 30256. – Zakach. 1508: Dl. 28561.)
Szakál (szent-györgyi) cs. Zaakal. (1420: gr. Teleki cs. oklt. I. 443.) Zakal. (1451: Dl. 28396., 28397., 1459: Dl. 28404.) Ugy látszik, Csapó-Szent-György helység (l. ott) értendő.
Szakolyi cs. L. a Losonczi cs. alatt, az 1453. évhez.
Szalai (pókai) cs. Zalay. (1480: Dl. 36395. pag. 6. n. 1., 1509: Dl. 28482.) 1480. április 8-án Balázsné, Orsolya asszony, Bala pusztán részeket adott el Madarasi Györgynek.
Szalai (tordai) cs. L. a Feterdi cs. alatt, az 1416–1417. évekhez.
Szamosfalvi cs. Kolozsvármegyéből. – Másként szamosfalvi, Gyerő-fi. - L. a Kereszturi (a dobokavármegyei) cs. alatt.
Szántai Laczk-fi Jakab erdélyi vajda. L. a tuzsoni Bolgár cs. alatt, az 1444. évhez.
Szarkadi (Szarkai, Szarkádi, Szarkágyi) cs. 1484–1523. közt több ízben «Zarkady» alakban fordul elő. Ugyanez idő-tájt használja a járai vagy alsó járai előnevet is. – Része volt Jára várában és tartozékaiban. (L. e várnál.) – 1417-ben László a Miklós fia (1409-ben a megye egyik szolgabírája) és gyermekei János, Tamás és László (még csak 10 éves), összes, a női ágat illető birtokaikból Szén (azaz Szend) helységben adják ki a nevezett László leánya Dorottya asszony Szentmihályi (Szentmihályfalvi) (Dénes fia) Péterné részét, azzal a kikötéssel, hogy e részek a Dorottya asszony magtalan halála esetén Lászlóra vagy utódaira visszaszálljanak. 1440. márcz. 23-án Bogáti Péter gyermekei, László és Borbála tiltakoztak, hogy Szarkai(!) Benedek fia László, Tamás fia Miklós és hosszuaszói Francziás László, (v. ö. a Járai cs. alatt, az 1426. évhez), a bátyjokról, néhai Tamás fiáról Miklósról rájok maradt Szurdog és Remete helységeket Turi Péternek zálogba vetették. 1444. decz. 19-én ugyanaz a László Magyari Jakab nevű alsó járai jobbágyát, a parasztlázadás alkalmával tanusított hűségéért, egy curiával és más telkekkel ajándékozta meg e helységben. 1444. ápr. 22-én ugyanő, bizonyos, Bogáti Pétertől visszaváltott szindi részeket akart elidegeníteni, a mi ellen Hosszuaszói János, a Tamás fiának Dénesnek fiai Péter és György, valamint Szarkadi Tamás fiának Miklósnak fiai László és Máté tiltakoztak. 1470. máj. 17-én szintén Máté zálogosította el kis-bányai részeit hosszuaszói Tamási (néhai Miklós fiának) Lászlónak. 1497-ben István a néhai Máté fia, a saját és édes testvére Tamás nevében is, szarkadi birtokaik felét, összesen 410 arany-forintért, vingárti Geréb László erdélyi püspöknek (és általa a püspökségnek) adták el. 1504-ben azonban e püspök utóda, Thurzó Zsigmond azt állította, hogy nevezett László püspök ezeket a szarkadi részeket Szarkadi Istvántól, Gergelytől, Lórincztől és bizonyos «Hosszuaszói nemesektől» 600 forintért vásárolta, és azután egy Peterd (Péterd) helységben levő halastó-helyért cserébe Peterdi Jánosnak adta, utóbbi pedig ezt a halastó-helyet a szarkadi részekkel együtt hatalmasul magának tartotta meg. – 1501. szept. 16-án «alsó járai Szarkadi István (a néhai Mátyás fia !)» Szind részeit vetette zálogba szilvási Csezeliczki Mátyásnak, nejének Szilvási (Ambrus leányának) Ilona asszonynak és fiának Andrásnak; 1502. jun. 23-án pedig Berkes részeit Szentmihályfalvai Gergely deáknak. 1503. jun. 28-án viszont a néhai János fiának a néhai Máténak fiai, István és Tamás kapják vissza Boldócz és Alsó-Jára részeit Hosszuaszói Gergelytől, a ki e részeket eddig zálogban tartotta. 1504. szept. 6-án ismét alsó járai Szarkadi István zálogosít el részeket szilvási Csezeliczki Mátyásnak Felső-Jára és Alsó-Bánya (talán inkább Alsó-Jára) helységekben; 1505. jun. 12-én pedig Szarkadi Tamás és István (testvérek) Lupsai Miklósnak bizonyos Kis-Bánya és Felső-Jára helységekben levő birtokokat. 1505. okt. 1-én ugyancsak Szarkadi István alsó-járai malmát zálogosította el szilvári Csezeliczki Mátyásnak; 1507, jun. 9-én Remete részeit «Turcsáni» Jánosnak; 1508. febr. 1-én Kis-Remete részeit «turcsáni Nagy» János fiának Máténak; okt. 26-án pedig Szurdok részeit ugyanannak. (1379: Dl. 26759., 1394: Dl. 28510., 1409: gr. Teleki cs. oklt. I. 349., 1415: Dl. 28512., 1417: Dl. 28593., 1426: Dl. 28371., 1430: Dl. 28372., 1434: Dl. 28513., 31169., 1435: Dl. 28820., 1439: Dl. 27161., 1444: Dl. 36390. pag. 49. n. 2., n. 3., pag. 50. n. 6., pag. 42. n. 3., pag. 62. n. 3., pag. 54. n. 2., n. 3., 1441: Dl. 28382., 1442: Dl. 28386., 36406. pag. 8. n. 2., 1443: Dl. 36406. pag. 13. n. 4., 1443: Dl. 36406. pag. 14. n. l., 1467: Dl. 28531., 1468: Dl. 30210., 1470: Dl. 36393. pag. 62. n. 1., 1473: Dl. 28419., 1474: Dl. 28421., 1482: Dl. 28430., 1483: Dl. 28434., 1484: Dl. 28435., 1486: Dl. 28643., 1492: Dl. 30228., 1497: Tört. Tár. 1893. 98. l., 1497: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. n. 755., 1499: Dl. 27768., 1501: Dl. 36405. pag. 145. n. l., 1502: Dl. 28467., 36405, pag. 203. n. 1., 1503: Dl. 36399. pag. 1. n. l., 1504: Dl. 36399. pag. 36. n. 1., Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 6. n. 626., 1505: Dl. 36399. pag. 109. n. 1., pag. 125. n. 1., 30250., 28472., 1507: Dl. 36399. pag. 191. n. 1., 1508: Dl. 36399., pag. 233. n. 1., pag. 256. n. 1. És 257. n. 1., 1523: Dl. 28496.) L. Jára várnál (az 1440. évtől kezdve), továbbá a somkereki Erdélyi (az 1429. évhez), Peterdi (az 1434. évhez), Indali (az 1443. évhez), Alsóeg(e)resi, Szentmihályfalvi, petlendi Solymos, Járai (az 1426. évtől kezdve) és a Csáni (az 1482. évtől kezdve) cs. alatt.
Szarkadi cs. Nem-nemes cs. – L. az Alsóeg(e)resi cs. alatt.
Szécsényi cs. A Kacsics-nemből. – 1411-ben Sárpataki néven nevezi őket egy oklevél. – 1439. nyarán (VII. 14.) Albert király Losonczi Istvánnak és Lászlónak (a néhai Bánfi László fiainak) adta zálogba «bizonyos összegért» két, valószínűleg azonban több doboka-, (illetve kolozs-)vármegyei, továbbá a fél Sárpatak s az egész Magyar-Filpes és Szász-Filpes tordavármegyei helységeket és tartozékaikat, melyek előbb a néhai szécsényi Salgai (Salgay) Miklós birtokai voltak, majd cserében Zsigmond király kezére kerülvén, általa részben már 1435-ben (cserében más birtokokért), mint zálogban a kusali Jakcs Mihály kezén levő birtokok, Losonczi (Bánfi Zsigmond fiának) néhai Lászlónak adományoztattak, de utóbbinak magtalan halála következtében Albert királyra szállottak. Ugyanez idő-tájt (1439. VIII. 2.) ugyancsak Albert király (egy csonka oklevél szerint) Csáki Ferencznek, Györgynek és Lászlónak adományozta ugyane Losonczi (Bánfai Zsigmond fia) néhai László sárpataki birtokát, tartozékaival együtt. A beigtatásnak azonban Szécsényi László és losonczi Bánfa (László fiai) István és László ellentmondottak s ez adománynak későbbi érvényességét nem is látjuk. 1443-ban I. Ulászló király már Hunyadi János erdélyi vajdának adományozta némely kolozsvármegyei (köztük Magyar-Filpes és Szász-Filpes), három fejér-, valamint Sárpatak, Unoka és Körtvélkapu tordavármegyei helységeket, melyek a néhai losonczi Bánfi Zsigmond és neje (Szécsényi Simon bán leánya) fiának, Lászlónak magtalan halála következtében szállottak a koronára. A beigtatásnak azonban többen ellentmondtak, pl. (a mennyire a csonka oklevélből kivehető) Losonczi Dénes fiai, János és Albert, a kik e birtokokhoz már 1439-ben és 1446-ban is jogot tartottak; és a Losonczi Zsigmond özvegye is, a kivel Hunyadi János, ugy látszik, 1446-ban egyezett ki. 1451-ben Losonczi Dezső volt erdélyi vajda s fiai László és Zsigmond (utóbbiak 1457-ben ujra) tiltakoznak, hogy Hunyadi János kormányzó a (fejérvármegyei?) Gyod-ért nékik cserébe adott Sárpatak tordavármegyei s némely kolozs-, illetve dobokavármegyei birtokaik Felét az erdélyi alvajdák által elfoglaltathassa. (V. ö. főleg Kolozsvármegyében.) Mindamellett ugyanez évben (IV. 3.) Hunyadi Jánost igtattatja szintén V. László király némely kolozs- és dobokavármegyei helység, továbbá az ekkor szintén Dobokavármegyéhez(!) számított Onoka, Magyar-Filpes és Szász-Filpes és a tordavármegyei Sárpatak birtokába, amelyeket a volt kormányzó Losonczi Alberttől a zarándvármegyei Meszt-ért kapott volt cserébe. 1455, április 30-án Szécsényi (Frank vajda fiának Lászlónak fia) László, Rozgonyi György leányától Borbála asszonytól született leányaina, Hedvignek (a Losonczi Albert feleségének) és a hajadon Annának adta, nagyszámú erdélyrészi és magyarországi birtokai között, a megye kitétele nélkül fölsorolt, de a föntebbiekhez képest Tordavármegyéhez számítható Sárpatak és Körtvélkapu nevű birtokait. 1455. nyarán azonban Hunyadi Jánost és fiait, Lászlót és Mátyást igtatják némely kolozs- és dobokavármegyei, valamint az ép említett Sárpatak és Körtvélkapu tordavármegyei helységeknek Szécsényi Lászlótól és fiától Jánostól vásárolt részeibe. Mind e birtokok tehát megállapíthatólag a rokon szécsényi Salgai és Szécsényi családról szállottak át, egy vagy más czímen, a Loaonczi-nemzetségre, illetőleg részben ezektől a Hunyadiakra. (V. ö. E műben Nógrádmegyénél, a Salgai és Szécsényi családoknál.) – Mint e családnál már Kolozsvármegyében előadtam, Tamás mester, szerémi, bácsi és aradi ispán, majd erdélyi vajda, országbíró sat., e család őse kapta 1319-ben, majd megerősítő alakban 1323-ban ujra, I. Károly királytól, mint a hűtlen Ipot-fia András birtokait, a Szászrégentől délre elterülő vidéken fekvő Sárpataka, Sáromberk, Pinár, Knezeg, (bizonyára a későbbi és mai Gernyeszeg), Unkatelöke, (a későbbi és mai Unoka), Körtvélkapu, Nagy-Filpes és Kisebb-Filpös (Tordavármegyéhez számítható) helységeket is. Ezek közül Sáromberk, Gernyeszeg helységgel s Nebánts és Ebes pusztult birtokokkal együtt, 1395-ben e családtól cserében Zsigmond király, majd tőle 1405-ben a Somkerekiek vagyis somkereki Erdélyiek (l. ott) kezére kerültek Pinár aztán csak a XV. század második felében tűnik föl, egészen idegen családok birtokában. (V. ö. e helységnél.) Sárpatak(a) és Körtvélkapu a «hütlen» Hunyadi-fiuk után, de bizonyára csak névleg, a Vár(a)dai és Toldalagi, azután kevés időre a horogszegi Szilágyi, majd királyi adományul a szent-iváni Székely és Héderfái sat. családok kezére ment át; a két Fülpös és Unkatelöke vagyis Unoka helységek közül pedig előbbiek tulajdonkép már 1443-ban (Hunyadi Jánostól cserében) a farnasi Veresek (s rokonaik), Unoka pedig 1447-ben (szintén Hunyadi Jánostól adományul) ugyane család birtokába kerültek, a mely családnál különben e három birtok későbbi történetét is megbeszélem. (1228: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 4., 1319: Anjouk. okmt. I. 516. és Dl. 1964., 1319., 1323: Dl. 1973. másolata: Dl. 2081., 1322: Dl. 30294., 1338: Anjouk. okmt. III. 470., 1410: gr. Teleki cs. oklt. I. 354r.; 1411: U. o. 371., 372., 1435: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 604., 605., 1439: Dl. 27161., losonczi Bánffy cs. oklt. I. 626., Dl. 30172., gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lad. 98. fasc. 25. n. 2. A. és 8., 1442: Dl. 36406. pag. 8. n. 1., 1443: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lad. 98. fasc. 8. n. 4., Dl. 30437., 13718., losonczi Bánffy cs. oklt. 1. 647., 1446: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lad. 98. fasc. 8. n. 5., loosnczi Bánffy cs. oklt. I. 653., 654.; 1451: Dl. 86403. pag. 61. n. 3., 1453: Dl. 30826., 1455: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 685., Dl. 27312., 1457: losonczi BánfFy cs. oklt. I. 700., Dl. 30196.)
Szederjesi cs. (1471: Dl. 28415.) Tamás királyi ember.
Szegői (Czegöi) cs. A mai dobokavármegyei Szászczegő helység értendő. (V. ö. Kádár. Szolnok-Dobokavármegye monographiája. II. 497. l.) L. a Galaczi cs. alatt.
Székely (egresi) cs. L. az Indali (az 1484. évhez) cs. alatt.
Székely (ernei vagy ernyei, ernyői, nagy-ernyei, kereszturi) cs. Zekel. 1443-ban egy ízben «Siclus». – Maros-széki székely cs. – Olykor, ugy látszik, Ernyei vagy Nagyernyei néven is szerepel. (L. a Vajai cs. alatt.) – 1453. okt. 13-án a néhai Péter özvegye Veronka, gyermekeik Pál és Ilona, s ez Ilona leánya Márta, továbbá Szentgyörgyi László fiának Jakabnak fia Barnabás s ennek gyermekei Péter, Balázs, György, Margit, Márta, Ilona (?), Katalin és Kiléni Czerjék fia Miklós (?) tiltakoznak, hogy Szentiváni Péter (a néhai János fia), Sámsondi Antal (?) és Szentpáli Mihály (a Miklós fia) a tordavármegyei Keresztur, Majos és Bala s a kolozsvármegyei Szent-Márton részeit elfoglalják. 1467. febr. 18-án a néhai Péter fia Pál Majos részeit Toldalagi (András fiának) Balázsnak vetette zálogba. 1515-ben Bernátnak Csanádon is voltak részei. (1441: Dl. 36390. pag. 63. n. 1., 28514., 1443: Dl. 30182., 1453: Dl. 36407. pag. 41. n. 2., 1467: Dl. 36393. pag. 19. n. 1., 1468: Dl. 32363., 1470: Dl. 28414., 1472: Dl. 28417., 1496: Dl. 28455., 1508: Dl. 28561., 1515: Dl. 28489.) L. a Vajai és a Toldalagi cs. alatt.
Székely (járai, alsó-járai) cs. Zekel. (1481: Dl. 26915., 1487: losonczi Bánffy cs. llt.) Kétségkívül a Tordától nyugatra eső Jára értendő. (Torda-Aranyosvármegyében.)
Székely (kevendi, várfalvi) cs. Másként KevenDl. Aranyos-széki székely cs. – L. Toroszkó várnál, továbbá a Farnasi vagy farnasi Veres (az 1472. évtől kezdve) és a Csáni (az 1494. évhez) cs. alatt. – Azonosnak látszik a Várfalv(a)i családdal. (V. ö. 1475: Dl. 27357., 1482: Dl. 37081., 1483: Dl. 28431., 1494: Dl. 30231., 1504: Dl. 28470., 1505: Dl. 30336.)
Székely (madarasi) cs. L. a mocsi Miske-fi cs. alatt.
Székely (mészkői) cs. Aranyos-széki székely cs. – L. a Marai (az 1508. évhez) cs. alatt.
Székely (szent-iváni, vajda-szent-iváni) cs. Zekel. (1459: Dl. 27318., 30202., 1460: Dl. 28523., 1462: Dl. 27175., 30205., 36611., 1463: losonczi Bánffy cs. llt., Dl. 37642. és Tört. Tár. 1890. 113. l., 1468: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lad. 98. fasc. 8. n. 7., lad. 98. fasc. 8. n. 8. és lad. 98. fasc. 8. n. 9., Dl. 32363., 1479: 30221., 1509: Dl. 28482., 1519: Dl. 36402. pag. 136. n. l., 1521: Dl. 28494., 1524: Dl. 36400: pag. 262. n. 1.) Másként Szentiváni, Vajdaszentiváni. (1474: Dl. 28537. L. a Szentiváni cs. a., Küküllővármegyében.) 1460. junius 12-én a horogszegi Szilágyi Mihály rendeletére Mihály, Héderfá(ja)i Istvánnal együtt, Sárpatak és Körtvélkapu birtokába kívánta magát igtattatni. 1463, január végén ugyanőket, ekkor a beszterczei királyi vár kapitányait, 1462. november 25-én kelt kir, adomány alapján igtatták három kolozsvármegyei, valamint Sárpatak és Körtvélkapu tordavármegyei helységek birtokába. E királyi adományhoz 1463-ban Hunyadiné Szilágyi Erzsébet asszony is jóváhagyását adta, (miután az ellen előbb, márczius 7-én, tiltakozott), a miből az következtethető, hogy e jószágok tulajdonkép Hunyadi és Szilágyi-féle családi birtokok voltak. Ezt megerősíti Mátyás királynak egy 1479-ben kelt levele, mely szerint e birtokokat, valamikor régebben, némely hunyadvármegyei birtokokért (Solymos, Nádasd sat.) cserében adta Székelynek és Héderfáinak. (E két birtok történetének előzményeit lásd a Szécsényi, farnasi Veres, Hunyadi és horogszegi Szilágyi cs. alatt.) Székely Mihály szintén részt vett az erdélyi lázadásban s ezért hűtlenségbe esvén, a király 1468-ban az ő birtokait is, jelesül a sárpataki kastélyt, Sárpatak és Körtvélkapu felével, továbbá Szengyel, (Vajda-) Szent-Iván és Szakál részeit, valamint más kolozs-, doboka- és küküllővármegyei jószágait monoszlai Csupor Miklós erdélyi vajdának adományozta, a kit e birtokokba még ez évben be is igtattak. Csupor vajda aztán Vajda-Szent-Iván részeit nem sokkal később, mint a néhai «Vajdaszentiváni Mihály» birtokát, Szakácsi Sebestyénnek adta. 1519-ben azonban a néhai szent-iváni Székely (Mihály szintén elhunyt fiának Jánosnak fia) Miklós Sárpatak és Körtvélkapu helységekben még mindig birtokos. – L. a somkereki Erdélyi (az 1491–92. évekhez), a Losonczi, Szentiváni és a Kereszturi (a dobokavármegyei) cs. alatt.
Székely (szent-mihályfalvi) cs. Aranyos-székről. Két, egymástól megkülönböztethető család fordul elő e néven. – L. a Peterdi cs. alatt. (az 1499. évhez), és a meggyesfalvi Alárdfi cs. alatt. (az 1509. évhez.) E családok valamelyike értendő egy ízben 1483-ban. (L. a Budai cs. alatt.) V. ö. a Szentmihályfalvi vagy Szentmihályi cs. alatt.
Székely ispánok.Görgényvára (lásd ott) időnként tisztségükhöz tartozott.
Székelyházi pálosok. L. «Szent-királyi pálosok» néven.
Széles (Szélős, Sziles, veresmarti, petlendi, fügedi) cs. Zeiles. Zyles. (1429: Dl. 30166.) Zeeles. Zewles. (1429: Dl. 39167.) Zeles. (1443: Dl. 30807., 1461: Dl. 25989. 1. a., 1495: Dl. 28452., 1496: Dl. 28454.) Zyles. (1444: Dl. 13794.) Zelews. (1465: Dl. 28529.) Ugy látszik, ugyanegy család értendő. – 1465. nyarán veresmarti Szélös Pált (a néhai Péter fiát) Felső-Füged részeibe igtatták. Később is mindig Pál, előbb pedig mindig Péter szerepel. Veresmart helység különben a székely Aranyos-széken feküdt.
Szemes (kocsárdi) cs. Zemes. (1429: Dl. 30166., 1440: Dl. 36390, pag. 50. n. 6., 1514: Dl. 28487.) Aranyos-széki székely cs. – L. a Décsei és az Indali (az 1444. évhez) cs. alatt.
Szende (Szende) cs. ZynDl. (1451: Dl. 28396.) Zendy. (1451: Dl. 29397.) Illés kormányzói ember ez időben. – (V. ö. 1310: Dl. 30595., 1358: Dl. 28353., 1360: Dl. 28579., 1366: Dl. 28354.)
Szengyeli cs. A középkorban két Szengyel nevű helység állt e megyében. Egyik a mai Mezőszengyelnek felel meg, Torda-Aranyosvármegyében, a másik a mai Erdőszengyelnek, Maros-Tordavármegyében. Ugy látszik mindkét helységről egy-egy Szengyeli (olykor Szengyei) család vette nevét, melyet az előttem levő adatok szerint 1474. óta «Zengyel, Zengyely, Zengel, Zengyeli, Zengeli» alakban is írnak. Nem mindig lehet azonban szabatosan meghatározni, melyik helységből való Szengyeli család értendő. – a) A Mező-Szengyelről való Szengyeliek, a kik a XV. század vége .óta a Mezőszengyeli nevet is viselik, már 1333-ban feltűnnek. Az 1360–1370-es években Szakáltelkén vagyis Szakálon is birtokosok. 1491-ben Mezőszengyeli Mihály s gyermekei János, Gerváziusz és Márta Mező-Szengyelen egy elhagyott jobbágy-telket, halastó-részeket és helyet adtak, részint pénzért, részint ajándékban, János volt kercseti most pedig tordai papnak. 1493. márczius 30-án özv. Szengyeli Jánosné: Brigitta asszony, leányának, Annának Csegedi Istvánnénak, Szengyelen három jobbágy-telket adott. (A többire nézve l. Küküllővármegyében a Szengyeli cs. alatt, az 1493–1499. évekhez.) E család több tagja viselte ez időszakban a szolgabírói tisztet 1469-ben pedig Mátyás (előbb szolgabíró) a megye alispánja volt. Valószínűleg ez a család viseli (pl. 1474-ben) a «szent-gyöngyi» előnevet, sőt ugy látszik, olykor a «Szentgyöngyi (Csapószentgyörgyi)» nevet is. L. e családnál külön. – 1333: Dl. 28724., 1377: Dl. 29717., 1379: Dl. 30135., 1438: Dl. 28377., 1444: gr. Teleki cs. oklt. II. 13., 1447: gr. Teleki cs. oklt. II. 27., Dl. 28516., 30185., 1450: Dl. 28393., 1453: gr. Teleki cs. oklt. II. 52., 53., 1462. körül: Dl. 27038., 1468: Dl. 36393. pag. 45. n. 2., 1469: Dl. 36394. pag. 7. n. 1., 1474: Dl. 28420., 1491: Dl. 28447., 1493: Dl. 36398. pag. 119. n. 1., n. 2., 27221., 1494: Dl. 28654., 26460., 36398. pag. 198. n. 1., 1495: Dl. 28450., 1497: Dl. 28543., 1499: Dl. 36403. pag. 228. n. 1., 1501: Dl. 28466., 36405. pag. 104. n. 2. – V. ö. 1470: Dl. 28414., 1474: Dl. 28420., 1482: Dl. 26921. L. a Szentiváni, szent-iváni Fodor és a szengyeli vagy csombordi Tompa cs. alatt. – b) A másik (Erdőszengyelről való) Szengyeli család tagja lehet talán az a Benedek, a kinek – egy 1507-ben kelt oklevél szerint – bizonyára jóval előbb, somkereki Erdélyi János, Csanádon részeket hagyományozott. Ugyane Benedeknek 1496-ban andrásfalvi Balázsi (Balassy) néhai György fiai, Ferencz és István Illyén adtak el részeket; 1504-ben pedig kétségkívül e Benedek özvegyének és gyermekeiknek Jánosnak, Gergelynek, Mártának, Erzsébetnek és Zsófiának, andrásfalvi Balázsi (Balassy) István Csanádon zálogosított el részeket, a mi ellen az említett somkereki Erdélyi János és testvére Márton tiltakozott. 1505-ben viszont e (néhai) Benedek fia János vetette zálogba Csenád, Illye, Magyar-Szederjes, Oláh-Szederjes és Jára részeit Galaczi Istvánnak. (1413: Dl. 26999., 1419: Dl. 30156., 1422: gr. Teleki cs. oklt. I. 461., 1427: Dl. 30165., 1441: Dl. 28514., 1458: Dl. 30200., 1467: Dl. 28857., 1472: Dl. 28417., 1478: Dl. 36406. pag. 68. n. 1., 1496: Dl. 36398. pag. 249. n. 1., 1504: gr. Teleki cs. oklt. II. 267., 1505: Dl. 36399. pag. 127. n. 1., 1506: Dl. 28477., 1507: Dl. 36399. pag. 172. n. 1., 30256. – V. ö. 1349: Tört. Tár. 1888. 86. l., 1481: Dl. 28427.) L. a Járai vagy járai Abafái (az 1483. évhez), mocsi Miske-fi (talán ez a Szengyeli cs. értendő) cs. alatt.
Szentjakabi cs. 1430. táján (IV. 11.) a család több tagja (a feljegyzés szakadozott és csonka) tiltakozott, hogy Turi Péter az általa Tur-nak elnevezett Baromlakot elfoglalta és ott építkezik. (Dl. 36407. pag. 114. n. 1.) – L. a. Csáni (az 1430. évhez) cs. alatt.
Szentgyörgyi cs. A Maros-Vásárhely közelében é.-k. fekvő mai Marosszentgyörgy helység értendő. – 1495. máj. 30-án a néhai Szentgyörgyi Balázs leányai Márta asszony bodogi Czerjék Antalné, leányuk, Julia nevében is, továbbá Anna szent-annai Tót Miklósné s gyermekei János, Balázs, István, Druzsina és Kata nevében is, atyjok birtokain megosztozván, Márta asszonynak Keresztur s (a máskor Kolozsvármegyéhez számított) Szent-Márton helység részei, Anna asszonynak pedig Majos, Bala és Szent-György helységek részei jutottak; Márta asszony azonban ekként neki jutott kereszturi és szent-mártoni részeit 600 forintért még ugyanez alkalommal eladta nevezett nővérének, Anna asszonynak. (1423: gr. Teleki cs. oklt. I. 462., 1453: Dl. 36407. pag. 41. n. 2., 1486: Dl. 28439., 1493: Dl. 27221., 1495: Dl. 36398. pag. 241. n. 1., pag. 243. n. 1., 1496: Dl. 28455.) L. a somkereki Erdélyi (az 1423. évhez), Vajai és az ernyei vagy nagy-ernyei Székely cs. alatt.
Szentgyörgyi cs. Másként Csapószentgyörgyi. Olykor, ugy látszik «Szengyeli» néven is szerepel. (1447: gr. Teleki cs. oklt. II. 27., 1450: Dl. 28393., 1470: Dl. 36393. pag. 64. n. 2., 1473: Dl. 30323., 1474: Dl. 28420., 1497: Dl. 28543., 1519: Dl. 36402. pag. 110. n. 1.) L. a Szengyeli cs. alatt, Torda- és Küküllővármegyében, s Tordavármegyében a Dellői cs. alatt.
Szentgyörgyi (és Bazini) cs. 1467. márcz. 24-én az Alárd László és Péter, Toroszkai Ellyős, Gerendi Mihály, (harinnai) Farkas Miklós, farnasi Veres Benedek, Szentiváni János és felesége Margit, Szentiváni Ferencz és felesége Borbála, Héderfáji Imre és felesége Dorottya birtokait, a kir. curiában ellenök hozott fejvesztő ítélet következtében, Szentgyörgyi (és Bazini) János erdélyi vajdának adta, hű szolgálataiért, Mátyás király. Ez adományozásnak azonban nem lett foganatja. (Dl. 16511.) L. a Toroszkai, Marai (az 1509. évhez) és a Császári (az 1502. évtől kezdve) cs. alatt.
Szentgyörgyi (mészkői) cs. 1495-ben Albert «Zenthgyewrghy de Meskew» néven fordul elő. Tehát aranyos-széki székely cs. – 1493. jun. 30-án Albert és mészkői Marai Miklós indali puszta telküket és halastóbeli részüket János kercseti papnak eladták. (1440: Dl. 36390. pag. 54. n. 2. és 3.; 1473: Dl. 28419., 1484: Dl. 28435., 1485: Dl. 36397. pag. 22. n. 1., 28437., 1493: Dl. 36398. pag. 140. n. 2., 1495: Dl. 28450.) L. az Alsóegresi (az 1440. évhez), Indali (az 1484. évhez), indali Kis és v. ö. a Marai cs. alatt.
Szentiváni cs. Olykor Vajdaszentiváni. – 1391-ben János (a Miklós fia) Szengyel és Szakál helységekben volt birtokos. 1424-ben István (a János fia), szent-iváni zöldszögi részeit losonczi Dezsőfi (néhai Miklós fiának) Dezsőnek, 1425-ben pedig ugyancsak némely szent-iváni részeit Mikai Antalnak vetette zálogba. A néhai János fia Péter Keresztur és Majos részeit V. László királytól felkérte. 1472-ben Gergely a Szengyelieknek zálogosított el részeket Szent-Ivánon. 1486-ban Bálintnak Piski Györgynél vannak ugyanott részei zálogban. 1480-ban a Szentiváni-leánytól (t. i. a néhai István leányától) származó Butkai (Benedek fia) Zsigmond és nővérei Orsolya, Dorottya és Erzsébet némely küküllő- és kolozs-, valamint Szengyel és Szakál tordavármegyei helységekben lévő, őket örökjogon megillető részeiket a Kerelőieknek eladták; s ugyanekkor a szintén Szentiváni-leánytól származó ugyane Kerelőiek s a nevezett Butkai Zsigmond egyfelől, Szentiváni Bernát és némely Szentiváni-leányok (köztök Dorottya Piski Györgyné) másfelől, egyezkednek egyebek közt Szent-Iván tekintetében is. 1484-ben «Vajdaszentiváni» Tamás deák és neje elégítik ki Vajda-Szent-Iván és Szakál helységekből «Vajdaszentiváni» Ferencz özvegyét, Katalin asszonyt, hitbér és jegyajándék czímén. 1486, jun. 1-én Kecseti (néhai Tamás fia) Zsigmond némely küküllő- és kolozsvármegyei, valamint Szent-Iván és Szakál tordavármegyei helységekben levő részeit Szentiváni (néhai Ferencz fiának) Bernátnak és Piski Györgyné Dorottya asszonynak zálogba adta. 1494. jul. havában ugyancsak a Kecsetiek követelnek osztályt az anyai ágon a Szentivániaktól származó Piski, Földvári és földvári Kóka családok tagjaitól, ugyanezen a czímen, a Szentivániak némely küküllő- és kolozs-, valamint az ép említett tordavármegyei Szent-Iván és Szakál helységekben levő jószágaiból. (L. bővebben Küküllővármegyében, a Szentiváni családnál.) (1366: Dl. 30123., 1380: Dl. 27437. és losonczi Bánffy cs. llt., 1391: Dl. 30741., 1411: Dl.26876., 1424., 1425: losonczi Bánffy cs. llt., 1427: Dl. 30165., 1430: Dl. 28201., 1432: Dl. 30168., 1439: Dl. 28378., 1444: Dl. 28381., 1441: Dl. 28514., 36406. pag. 5. n. 3., 1446: Dl. 36391. pag. 4. n. 3., 1450. körül: Dl. 36403. pag. 35. n. 2., 1451: Dl. 36403. pag. 42. n. 4., 1452: Dl. 28989., 1453: Dl. 36407. pag. 41. n. 2., 1456: Dl. 28402., 1458: Dl. 30200., 1459: Dl. 28520., 1460: Dl. 28523., 1468: losonczi Bánffy cs. llt., Dl. 36393. pag. 38. n. 3.,. pag. 45. n. 2., 1471: Dl. 28415., 1472: losonczi Bánffy cs. llt., 1474: Dl. 28420., 28537., 1478: losonczi Bánffy cs. llt., 1480: Dl. 28658., 1484: Dl. 36395. pag. 90. n. 2., 1486: Dl. 36397. pag. 60. n. 2., 1489: Dl. 28442., 1494: Dl. 27224., 26816., 1519: Dl. 28492.) V. ö. Szent-Miklós vár, továbbá a szent-iváni Fodor, Kis, Porkoláb, Pókai, ernei vagy nagy-ernyei Székely, a földvári vagy bonczhidai Nagy, Kereszturi (a dobokavármegyei), Szentgyörgyi (és Bazini) és a Járai vagy járai Abafái cs. alatt.
Szentkirályi cs. A maros-széki Szent-Király helységből való, a tuzsoni, szent-királyi sat. Bolgár-okkal, a tuzsoni vagy szent-annai Tót-okkal és Tuzsoniakkal (l. ott) egy tőből eredő család, mely olykor a XV. század közepéig a Tuzsoni nevet is viselte. Jellemző és szeretett név e családban kezdettől fogva a Semjén vagy Simén (Symeen) név. 1440-ben Semjén Tordavármegye egyik alispánja. – A XIV. században a Tuzsoniakkal vagyis tuzsoni Bolgárokkal sokáig pörösködtek Pakacsatelke (a későbbi Pakocsa vagy Fakacsa) miatt. 147-ben bizonyos néhai Semjénnek (a ki alatt kétségkívül Szentkirályi Semjén értendő) második feleségétől Dorottya aszszonytól született fiai és leányai, továbbá ugyane Semjén anyjának Margit asszonynak leányai, Anna Gyulakutai Péterné, Ilona Kecsedi vagy Kecseti Andrásné és Potenczia Farkas Jánosné egyfelől s nevezett anyjuk Margit asszony másfelől, a megye kitétele nélkül fölsorolt Méhes, Velkér, Nyulas, Néma, Szent-Márton és Gerebenes helységek részein osztozkodtak, melyek közül Néma és Gerebenes inkább Torda-, Méhes, Velkér, Nyulas és Szent-Márton pedig inkább Kolozsvármegyéhez számíthatók. 1495. május 8-án a Szentkirályi (néhai) Semjén leánya Margit asszony a szent-mártoni Jánosi (Janosy) György özvegye Dátos, Iklánd, Kapus, Gerebenes, Sáli, Szent-Márton, Néma, Kis-Nyulas és Pinár tordavármegyei helységekben, három kolozsvármegyei helységben és a székely földön atyjáról reászállott részeit, illetve örökségét, szent-királyi Csáni Lőrincznek és Lázárnak 300 aranyforintért eladta, azzal a feltétellel, hogy ezek őt életében tisztességesen ellátni és ruházni, halála után pedig illendően eltemettetni tartoznak. (1397: gr. Teleki cs. oklt. I. 256–258., 1402: U. o. 286., 1408: U. o. 335., 1409: Székely oklt. I. 106., 1424: gr. Teleki cs. oklt. I. 468., 1440: Dl. 13535., 13553., 1447: Dl. 36391. pag. 32. n. 1., 1453: Székely oklt. I. 166., 1471: Dl. 28415., 1495: Dl. 36398. lad. 240. n. 1. – V. ö. gr. Teleki cs. oklt. II. 549. és 550. 1. Szent-Király, és b60., 561. l. Tuzson név alatt, a Barabás Samu mutatója szerint.) L. a Rédei, Méhesi vagy méhesi Gyerő-fi cs., a Kolozsmonostori benczés apátság és Kolozavármegyében is ugyane Szentkirályi cs. alatt.
Szent-királyi pálosok. L. a Bogáti (az 1492. évhez) és a Toldalagi (az 1471. évtől kezdve) cs. alatt.
Szentmargitai cs. Miklós 1408-ban tordavármegyei szolgabíró. (gr. Teleki cs. oklt. I. 341. – V. ö. 1467. körül: Dl. 32385.)
Szentmártoni cs. A mai Mezőszentmárton értendő. – Másként Majosi vagy Majusi cs. – L. e néven.
Szentmártoni cs. A mai Pusztaszentmárton értendő. – L. a Járai (az 1348. évhez) cs. alatt.
Szentmihályfalvi (Szentmihályi) cs. A székely Aranyos-székről. – Másként szent-mihályfalvi Székely. 1390. óta (Benedeknek a Lőkös fiának és testvérének Gergelynek) Petlénd és Tádok helységekben voltak birtokai. 1426. nyarán Pétert a Dénes fiát Berkes részeibe igtatták; 1435. tavaszán pedig Szend részeibe, utóbbiba zálog czímen. 1443. nov. 20-án (?) ugyanő és Indali Mihály Alsó-Egresen zálogosítanak el részeket (ugy látszik, Szarkadi) Imre fiának Demeternek. 1449. nyarán Tamásfalvi (Illés fia) Imre, neje Szentmihályfalvi (Dénes fiának a néhai Péternek leánya) Katalin, gyermekeik (Tamásfalvi) András, Borbála, Anna és Dorottya, továbbá az említett Katalin fivére (Szentmihályfalvi) György, az őket «igazságos czímen» illető szindi és berkesi részek bitorlásától a nevezett Szentmihályfalvi Péter özvegyét Katalin asszonyt (Papfalvai László leányát) eltiltották. (1390: Dl. 28586., 1426: Dl. 28594., 1435: Dl. 28598., 1443: Dl. 36406. pag. 14. n. 1., 1445: Dl. 36391. pag. 4. n. 2., 146: Dl. 36391. pag. 15. n. 1., 1447: Dl. 28517., 1449: Dl. 36391. pag. 89. n. 2., 1502: Dl. 36405. pag. 203. n. 1., 1508: Dl. 36399. pag. 266. n. 1.) L. a Peterdi (az 1499., 1501. évekhez), Indali (az 1446. és 1508. évekhez), Szarkadi (az 1502. évhez), és a Járai (az 1445. évhez) cs. alatt.
Szentmihályi cs. L. a Kecseti cs. alatt.
Szentmiklósi cs. L. a szent-miklósi Tompa cs. alatt.
Szentpáli cs. Azaz Kerel(l)őszentpáli, Küküllővármegyéből. – 1413-ban a Barnabás fia Miklós pókai részeibe bírói ítélet szerint tuzsoni Bolgár Miklósnét, Margit asszonyt igtatták. 1469-ben a néhai Mihály gyermekei István, Miklós és Anna pókai és ercsei részeiket Toldalagi Andrásnak, nejének Dorottyának s gyermekeiknek Jánosnak, Ferencznek, Margitnak és Zsófiának zálogosították el. 1480. táján ugyane (néhai) Mihály ép említett leánya Anna asszony előbb Hosssuaszói Györgyné, és ettől született gyermekei Ferencz, Márton és Margit, továbbá mostani férje Bolyai Pongrácz és ettől született gyermekei Potencziána és Rusint, hosszabb pereskedés után választott bírák előtt Kerellei (Kerelley) Jánossal és testvérével Pállal (a kik előbbiektől a magvaszakadt Szentpáli Miklós birtokaihoz a Mátyás király ez idő tájt, 1479-ben kelt, állítólag Kerellei János és Kasuhi vagy Kasói István javára tett adománya, illetve az utóbbitól vétel utján tartottak jogot) egyezségre léptek, melynek alapján a Kerelőiek bizonyos küküllővármegyei Szentpáli-féle birtokrészek fejében az ekkor Kolozsvármegyéhez számított Ercse és a tordavármegyei Póka és Almás (szintén Szentpáli-féle birtokok) részeiről a nevezett Szentpáli Ilona asszony, mostani férje és mindkét férjétől származott gyermekei javára lemondtak. 1493. máj. 23-án ugyane néhai Mihálynak (a Barnabás fiának) fia István minorita szerzetes, némely küküllővármegyei s Póka, Ercse és Almás tordavármegyei helységekben bírt részeit, szeretetből, unokaöccseinek, az ép említett Hosszuaszói Ferencznek és Mártonnak (a néhai György fiainak) adta. 1495-ben utóbbiak, valamint édes anyjok Szentpáli Anna asszony (mint a Hosszuaszói György özvegye) Póka és Ercse (utóbbi ekkor is Kolozsvármegyében) helységekben bírt részeiket (toldalagi) Gáltői Benedeknek, feleségének Zsófia asszonynak s fiainak Barnabásnak és Ferencznek 300 arany-forintért eladták. (1413: Dl. 26999., gr. Teleki cs. oklt. I. 391., 1444: Dl. 36406. pag. 17. n. 3., 1469: Dl. 36394. pag. 3. n. 1., 1480. körül: Dl. 36336., 1493: Dl. 36398.. pag. 132. n. 1., 1494: Dl. 29880., 1495: Dl. 36398. pag. 228. n. 1.) V. ö. e családnál Küküllővármegyében. L. az ernei vagy nagy-ernyei Székely és a Kereszturi (a Póka vidéki) cs. alatt.
Szenttrinitási cs. Maros-széki székely család. – L. a Losonczi (az 1411. évhez) és a teremi Sikesd cs. alatt.
Szészárma(d)i (Szészármani) cs. Belső-Szolnokvármegyéből. – L. a Toldalagi (az 1443. évhez) cs. a. és v. ö. Kolozsvármegyében a harinnai Farkas (az 1451. évhez) cs. alatt.
Szilágyi (horogszegi) cs. 1458. márcz. 9-én kapja Mátyás királytól Mihály, Magyarország kormányzója, a dobokavármegyei beszterczei várral az ehhez tartozó sárpatak «kerületet». (Districtus. – Dl. 30839.) A beigtatás szabályszerűen meg is történt. L. a Hunyadi, a szent-iváni Székely, Farnasi vagy farnasi Veres (az 1457. évhez), és a somkereki Erdélyi (az 1481. évhez) cs. alatt.
Szilágyi (pókai) cs. Sylagy. (1486: Dl. 28439.) Zylagy. (1492: Dl.. 36398. pag. 60. n. 1., 1495: Dl. 36398. pag. 214. n. 1., 1496: Dl. 28455., 1605: Dl. 28475., 26822., 26823., 1506: Dl. 28552., 28553., 1516: Dl. 28489.) Zylaghy. (1510: Dl. 28562.) 1506. őszén, és 1510. jan. havában ujra Szilágyi Balázst, a néhai Pókai Lucza fiát, Mátyást a néhai Bernát fiát, továbbá Imrét, és Erzsébetet, az ép említett Balázs nővérét, valamint Detrehi Jánost, Póka és Bala részeibe igtatták. L. a Vajai cs. alatt.
Szilvási cs. A kolozsvármegyei mai Mezőszilvás helység értendő. (L. bővebben ugyane családnál, Kolozsvármegyében.) 1448-ban János Szent-Jakab helységben volt birtokos. (Dl. 36391. pag. 29. n. 1.)
Szilvási cs. Dobokavármegyéből. – kecset-Szilvás helység értendő. – L, a Farnusi vagy farnasi Veres (az 1494, évtől kezdve), továbbá a Kecseti, Dellői és Csekelakai cs. alatt.
Szilvási cs. A Torfiától ny.-é. fekvő mai Magyarszilvás helység értendő. – A XV. század első felében Szelecse helységben is birtokos volt. (1366: Dl. 28744., 1409: Dl. 28774., 1435: Dl. 28821., 1437: Dl. 28824., 28827., 28828.) L. a bartáni vagy detrehi Peres cs. alatt.
Szobi cs. Hont- és Nógrádvármegyéből. – L. a Losonczi és a Toroszkai cs. alatt, főleg az 1473., 1502. és 1507. sat. évekhez.
Szöke (boldóczi) cs. Zewke. (1470: Dl. 36393. pag. 75. n. 3.)
Szomordoki cs. Kolozsvármegyéből. – L. a Farnasi vagy farnasi Veres (az 1472., 1482. évekhez), györgyfalv(a)i Henke (az 1487. évhez) és a Kereszturi (a Póka vidéki) cs. alatt. V. ö. 1444: Dl. 36406. pag. 17. n. 3.
Szopos (örkei) cs. Zepus, Zupus, Zopus, Zoppos. – L, a Gerendi (az 1289, és 1419. évekhez) és a Galaczi cs. alatt. (V. ö. 1318: Dl. 31066., 1360: gr. Teleki cs. oklt. I. 112., 1366: Dl. 28742., 1377: Dl. 29185., 29186., 1379: gr. Teleki cs. oklt. I. 187., 1419: Dl. 10826., 10828.)
Sztrigyi cs. Másként Isztrigyi. – L. a szent-miklósi Tompa és a Méhesi vagy méhesi Gyerő-fi és a mocsi Miske-fi cs. alatt.
Szucsáki cs. Kolozsvármegyéből. L. a györgyfalvi Henke cs. alatt.
Szurda (Szurdi, Szurd) cs. Zwrda. (1440. körül: Dl. 28638., 1467: Dl. 28409., 1470: Dl. 36393. pag. 69. n. 3., 1453: Dl. 36395. pag. 75. n. 2., 1484: Dl. 36395. pag. 96. n. l., 1489: Dl. 28144., 1453: Dl. 28541., 1494: Dl. 27224.) Zwrd. (1440: Dl. 36390. pag. 50. n. 6., 1449: Dl. 28608., 36391. pag. 97. n. 1.) Zwda. (! 1450: Dl. 36407. pag. 84. n. 4., 1486: Dl. 28643.) Swrda. (1458: Dl. 36392. pag. 10. n. 1.) Surda. (1481: Dl. 28428.) Zwrdy. (1489: Dl. 28441.) Rendszerint indali, olykor azonban csán(y)i majd tur-csán(y)i előnévvel tűnik föl. Ugy látszik, ugyanegy család értendő, mely, mint az Indali, – Indal, Alsó-Egres és Bu(l)cstelke vagy Bucs helységekben volt állandóan birtokos. L. az Alsóeg(e)resi (végül) és a Turi (az 1493. évhez) cs. alatt.
Tamásfalvi cs. L. a Szentmihályfalvi cs. alatt.
Tamási (felső-egresi) cs. L. Felsőeg(e)resi alakban.
Tamási (hosszuaszói) cs. Küküllővármegyéből. – L, a Fancsika (az 1470. évhez), Eg(e)resi, Csáni (az 1470. évhez), petlendi Borz és a Szarkadi (az 1410. évhez) cs. alatt.
Tamási (tuzsoni, náznánfalvi, szent-királyi, méhesi) cs. L. a Tuzsoni, tuzsoni Bolgár (az 1451. évhez), és a csanádi vagy csíkfalvai Bicsak cs. alatt. (V. ö. 1480: Dl. 36914.)
Tamási Henrik-fi János erdélyi vajda. L. a tuzsoni Bolgár cs. alatt, az 1444. évhez.
Tancs (Tancsi, Dancs, szindi vagy szendi, tancsi) cs. Thaach. (1444: Dl. 28604.) Danch. (1446: gr. Teleki cs. oklt. II. 26., 27., 1448: U. o. 34., 37.) Thanch. (1446: Dl. 30314., 1447: gr. Teleki cs. oklt, II. 27., Dl. 28605., 1450: Dl. 36403. pag. 160. n. 4., 1508: Dl. 36405. pag. 282. n. 1.) Thancz. (1499: Dl. 28546.) Thanchy. (1525: Dl. 36405. pag. 365. n. 1.) A tancsi előnevet 1525-ben viseli. – Péter 1446-ban, 1447-ben és 1448-ban a megye egyik szolgabírája. 1499-ben (XII. 21.) a néhai. Domonkos leánya Katalin asszony, a (székely) Csegezi Illés felesége, a néhai Antal leányától Lucza asszonytól (a tur-csáni Nagy Mihály feleségétől) Szind helységben és Tancsháza pusztán osztályt követel. 1508. aug. 7-én az említett Tancs Katalin (Csegezi Illésné) s gyermekeik, Fábián deák, János és Orsolya, az ép említett birtokok fölött egyezkednek tur-csáni Nagy Miklóssal és nejével Potencziána asszonynyal, s tur-csáni Nagy Mihálylyal és nejével Lucza asszonynyal. 1525-ben tancsi Tancsi (néh. Antal leánya) Lucza asszony (tur-csáni Nagy Mihályné) Tancsbáza pusztán még mindig birtokos. (V. ö. a Tancsházai cs. alatt.)
Tancsház(a)i cs. 1390-ben Petlend és Tádok helységekben is voltak részeik. (1390: Dl. 28586., 1391: Dl. 26379., 1415: Dl. 28512.) Meglehet, azonos vagy rokon a szindi vagy szendi Tancs családdal.
Tárnok (indali) cs. Tarnuk. (1443: Dl. 28515.)
Tatár cs. L. a Peterdi (az 1499. évhez) cs. alatt.
Tatár (szent-iváni) cs. L. a Szengyeli cs. alatt Küküllővármegyében, továbbá a szengyeli vagy csombordi Tompa cs. alatt, Tordavármegyében.
Tél (nyéni) cs. Az erdélyrészi Fejérvármegyéből. – L. az erdő-szent-györgyi Meggyes cs. alatt.
Telegdi cs. L. a Koppány)i cs. alatt.
Teremi cs. Küküllővármegyéből. L. teremi Sikesd néven.
Tetrehi (Urkund-fi) cs. L, a Peres (bartáni, detrehi) és a Gerendi cs. alatt.
Tincs cs. Thyncz. (1498: Dl. 28459., 1504: Dl. 28549.) 1498-ban nemes (nobilis et circumspectus) Tincs Zsigmond, Torda város bírája, a néhai Tincs Tamás és Czigán (néhai Miklós leánya) Ilona fia, Tur-Csán helységből osztályt követel a néhai Veres Pál leányától Katalin asszonytól, petlendi Solymos Györgynétől. 1504. április 26-án az említett Zsigmond (ekkor Torda városi polgár) gyermekei Elek és Erzsébet s felesége Márta asszony bevádolták az erdélyi vajda előtt nemes Varjasi (Nagy) Imrét, hogy ez az ő Torda városi, mintegy 1000 forintot érő birtokukat elfoglalta.
Tőki (lónai) cs. Dobokavármegyéből. – L. a Losonczi (az 1474. és 1483. évekhez), a petlendi Barlabási és a Bogáti (az 1486. évhez) cs. alatt.
Toldalagi (Toldaladi sat.) cs. 1441. január 27-én, hü szolgálataiért, Andrásnak és általa fiának Balázsnak, édes testvérének Miklósnak és ernei Székely Péternek adományozta I. Ulászló király az állítólag eddig a görgényi kir. várhoz tartozott Körtvélfája, Péterlaka és Telek helységeket. A beigtatásnak Péterlakára nézve Valkai János ellentmondott. Néhány héttel előbb, január 9-én, az ép említett ernei Székely Péter e három birtokban, a mennyiben azt a királytól adományul nyerné, gacsál-kéri Fekete (Péter fiát) Miklóst részeltetni igérte. Mikor 1443. tavaszán Hunyadi Jánost Görgény vár birtokába beigtatták, ernei Székely Péter s Toldalagi András ugyane három helységre nézve ellentmondással éltek. Ugy látszik azonban, még sem jutottak állandóan e három helység birtokába. (V. ö. Görgény várnál.) – 1443. őszén Toldaladi András az ő Peczken Zsigmond és Tamás kezén levő Toldalagi részeit akarta visszaszerezni. A beigtatásnak azonban e Peczken Tamás és fia Mihály, Toldalagi Zsigmond és testvére Zsigmond és «nővéreik» (ugy látszik, szintén Peczken-leányok), Dorottya Seprődi Andrásné, Borbála Galaczi Tamásné, és Ilona a Szészarmadi Gergely özvegye, ellentmondottak. 1449. tavaszán Toldalagi András és fiai Balázs, Pál és Benedek Toldalagi Zsigmondot Réd puszta használásától eltiltották. 1455. augusztus 27-én az ép említett Balázs kir. kanczelláriai jegyző (s általa atyja András s testvére Pál és Benedek) hű szolgálataiért, nemesi czímert nyert V. László királytól; 1456. április 6-án pedig ugyanez a Balázs (a Lukács fiának Andrásnak fia) kapta e királytól az általa és ősei által eddig is bírt Toldalag vagy Toldalad helységet, annak a két teleknek kivételével, melyek előbb a toldalagi Peczken Péter és Tamás birtokai voltak, ekkor pedig «az ő fiaik» Tamás és Zsigmond kezén vannak. 1467. junius 6-án Toldalagi Pál a saját s atyja András és testvére Balázs nevében farnasi Veres Benedekkel Toldalag határában bizonyos földeket cserélt el. 1471. őszén Toldalagi András, «a gergényi ispánságban, a Maros-szék kerülete alatt fekvő» Toldalag nevű birtokát, mely őt örökjogon és Mátyás királytól nyert uj-adomány czímén is megilleti, a szent-királyi előhegyen fekvő pálos kolostornak hagyományozta (négy jobbágy-telek kivételével, a melyeket két leányának, Margitnak és Zsófiának hagyott), bizonyos általa ujonnan épített halastóval s az ezen levő malommal együtt, azzal a kikötéssel, hogy e halastó halaiból lehetőleg a vásárhelyi és felfalusi minoriták kolostorának is juttassanak s hogy a toldalagi parochiális egyházat isteni tisztelet nélkül ne hagyják. Ugyanő a Néma és Nyulas helységekben levő, 28 forintban elzálogosított részjószágait ennek a toldalagi parochiális egyháznak hagyta Póka, Ercse, Majus, Faragó, Marócz és Tancs (Faragó és Tancs Kolozs-, Marócz Dobokavármegyében) helységekben levő vásárolt részeit feleségének Margit asszonynak s említett két leányának, ezenkívül pedig minden vagyonát szintén feleségének, ugy hogy a mi azokból neje halála után megmarad, szintén a szent-királyi pálos kolostorra szálljon. 1472. tavaszán a szent-királyi pálosokat e nékik hagyományozott részek birtokába, a Mátyás király jóváhagyása, illetve uj-adománya és rendelete alapján – némi ellentmondással – be is igtatták. 1474. április 19-én azonban várczai vagy kalataszegi Vajda Mihály a Toldalagi (András leánya) Zsófia férje, apósának e végrendelete ellen tiltakozott; bár az 1472. évi beigtatás alkalmával ő is csak mint békés szomszédos szerepelt. 1478. jan. 6-án egyezett aztán ki e Mihály s felesége Zsófia asszony a szent-királyi pálosokkal, oly formán, hogy előbbiek életök tartamára átengedték a pálosoknak toldalagi halastavuk és ezen levő malmuk harmad-részét; azzal a kikötéssel, hogy magtalan haláluk esetére a tordavármegyei Toldalag, a dobokavármegyei Faragó(!) és Morócz, s a kolozsvármegyei Ercse helységekben, és bárhol másutt levő vásárolt és zálogos részeik a nevezett pálosokra szálljanak, s azokat rokonaik csak 200 arany-forintért válthassák magukhoz. 1483. okt. 23-án Gáltői Benedek és felesége az emlegetett Zsófia asszony, ez utóbbinak atyja által a szent-királyi (székelyházai) pálosoknak hagyományozott toldalagi halastó felét, valamint az általok és e pálosok által (széplaki) Bordi Istvántól kiváltott toldalagi részeket„ hetenkint tartandó misék fejében, e pálosok kolostorának adták, magtalan haláluk esetére toldalagi birtokukat s halastavukat egészen e pálosoknak igérvén. 1485. május 24-én azonban Toldalagi Péter (a Péter fiának a néhai Tamásnak fia), a néhai Tamás leányának a néhai Ilonának gyermekei Tamás és Apollónia, végül a néhai Balázs fiának a néhai Zsigmondnak fia Bálint tiltakoztak, hogy a nevezett Zsófia asszony az őket örökjogon megillető toldalagi részeket a szent-királyi pálosoknak hagyományozta. – 1446-ban Tamás tordavármegyei szolgabíró. (1366: Dl. 30123., 1380: Dl. 27437., 1413: Dl. 26999., 1432: Dl. 30168., 1436: gr. Teleki cs. oklt. I. 544., 1439: Dl. 28378.. 1440: Dl. 28381., 1441: Dl. 28514., 1442: Dl. 28386., 1443: Dl. 30182., 28615., 36406. pag. 9. n. 2., pag. 13. n. 3., 1444: Dl. 6406. pag. 13. n. 2., 1446: Dl. 36391. pag. 4. n. 3., gr. Teleki cs. oklt. II. 26., 27., 1447: Dl. 30442., 1449: Dl. 36391. pag. 55. n. 4., 1450: Dl. 36407. pag. 91, n. 1., 1452: Dl. 28989., 1456: Dl. 28402., Tört. Tár. 1888. 88. l., Hazai okmt. V. 255., 1461: Dl. 30848., 1463. körül: Dl. 29052., 1467: Dl. 28857., 1471: Székely oklt. III. 92. és Tört. Tár. 1888. 91. l., 1472: Dl. 28417., 1474: Dl. 36403. pag. 97. n. 1., 1477: Dl. 28423., 1478: Tört. Tár. 1888. 94. l., 1483: Dl. 28432., 1485: Dl. 36397. pag. 2. n. 3., 1486: Dl. 23439., 1489: Dl. 28442., 1496: Dl. 26942., 1502: Dl. 27778., 1509: Dl. 28482., 1510: Dl. 28562. – V. ö. 1441: Dl. 36390. pag. 63. n. 1.) L. a Hunyadi, szent-iváni Fodor, Farnasi vagy farnasi Veres (az 1457. évhez), Szentpáti, ernei vagy nagy-ern(y)ei Székely, a Gőczi, toldalagi, Gáltői és a széplaki Bordi cs. alatt.
Toldalagi parochiális egyház. L. a Toldalagi (az 1471. évhez) cs. alatt.
Tompa (petlendi) cs. Thompa. (1449: Dl. 36391. pag. 98. n. 1., 1497: Dl. 36403. pag. 165. n. 2.) 1497-ben a néhai Albert fiának Ambrusnak birtokát, az ő állítása szerint, petlendi Czompó Zsigmond bitorolta.
Tompa (szengyeli, csombordi) cs. Thompa. (1499: Dl. 36403. pag. 228. n.. 1., 1501: Dl. 28466., 36405. pag. 104. n. 2., 1507: Dl. 36399. pag. 229. n. 1., 1519: Dl. 36402. pag. 108. n. 1.) 1507-ben csombordi Tompa Péter némely fejérvármegyei, neje, szent-iváni Tatár (néhai Benedek leánya) Márta Szengyel, Szakál, Szent-György tordavármegyei és Máté dobokavármegyei birtokukat adják cserébe, gyermekeik (csombordi Tompa) Gergely, Pál és Margit (csombordi Kósa Jánosné) nevében is, apa-nagyfalvai Sárkán Miklósnak, nejének (a fentebbi Tompa Péter leányának) Mártának és leányuknak Katalinnak, a fejérvármegyei Csombordért. (V. ö. a Szengyeli azaz Mezőszengyeli cs. a., Küküllővármegyében.)
Tompa (szent-mihálytelkei) cs. A Kolozsvártól é.-ny. fekvő kolozsvármegyei Szentmihálytelke helység értendő. – L. a szilvási Csezeliczki (az 1497. évhez) cs. alatt.
Tompa (szent-miklósi) cs. Thompa. (1401: gr. Teleki cs. okit. L 280.) Tompa. (1414: gr. Teleki cs. oklt. I. 399., 1416: gr. Teleki cs. oklt. I. 415. V. ö. ugyanott I. 427.) Záh helységben birtokos. – A Pál fiának Tamásnak illetve a Mihálynak leányai, s ezek nevében férjük, Solymosi András s Hédörfájai (Lőkös testvérének Péternek fia) Miklós, itteni lakatlan birtokukat, valamikor 1401. előtt a szomszéd Gerebenesen birtokos Sztrigyi Péternek zálogosították el. 1414. julius 14-én ennek a néhai «Sztrigyi» Péter volt erdélyi alvajdának fiai László (szolnoki főesperes) és Miklós, valamint Somkereki (Erdélyi) Miklós fia Antal és János fia Péter tiltakoztak, hogy a Lozsádi Lőrincz felesége és a Solymosi András özvegye az ő Méhes nevű birtokuk szomszédságában levő záhi jószágukat nem nékik, hanem Tuzsoni Tamás fiának Mátyásnak és Bolgár Miklósnak akarják elzálogosítani. 1416. ápr. 4-én pedig ugyancsak a Somkereke (Erdélyi) Miklós fia Antal mester, fiai János, Miklós és Gyelét, valamint a nevezett Antal édes-testvérének Jánosnak fia Péter, továbbá ugyanezen Antal nővérének (Katalin asszonynak) fiai (Sztrigyi) László (szolnoki főesperes) és Miklós emeltek óvást, hogy az ő birtokuk szomszédságában fekvő emlegetett Záh birtokot vagyis. földet birtokosaik, Agata asszony Lozsádi Lőrinezné, a Szentmiklósi László fiának a néhai Lászlónak leánya, Margit asszony a esomafájai Tót (János. fia) Balázs felesége, Dorottya asszony az Istvánházai (Miklós fia) János felesége, s Ilona asszony a Solymosi András özvegye, a néhai szent-miklósi Tompa Mihály leányai, nem nékik, hanem mikeszászai Kolozsvári Tamás mesternek adták el. Záh birtokot különben 1416. okt. havában zálogképen még mindig a Sztrigyi Péter fiainak kezén találjuk. (gr. Teleki cs. oklt. I. 427.)
Torda(-fi, csáni, mező-csáni, tordafalvi) cs. Másként Tordafalvi vagy Csáni. – L. utóbbi néven, és Jára várnál (az 1440. évhez), továbbá a Dobokai és a Járai (az 1439. évtől kezdve) cs. alatt.
Torda város. 1291-ben III. András király e város vendégeinek kiváltságokat adván, két földbirtokot és egy erdőt is adományozott nékik az u. n. Torda-hasadékán tul elterülő vidéken. E földterületeket az ujabbkori átiratban meglevő oklevél Kölködök és Udvar-Miktelek, az erdőt pedig Királyerdeje néven sorolja fel. (Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 182.) E helyek fekvését Orbán Balázs Torda város történetében a 111–113. és 121–122. lapokon igyekszik meghatározni. – L. Szent-Miklós vára alatt, továbbá a farnasi Veres és a bartáni vagy tetrehi Peres (az 1379. évhez) cs. alatt, illetve Tordánál a városok között is.
Tordal cs. Másként tordai Szadai. – L, a Peterdi cs. alatt, az 1415–1417. évekhez.
Tordai Aranyműves vagy Öfvös (Aurifaber) János. L. Jára helység alatt.
Tordalakai (Urkund-fi) cs. L. a Peres (bartáni, detrehi) és a Gerendi cs. alatt.
Tőrök (indali) cs. Thewrek. (1426: Dl. 28694.) Therek. (1440: Dl. 36390. pag. 54. n. 3.) Thwrek. (1447: Dl. 28391.) Ugy látszik, Alsó-Egresen is birtokos. L. az Alsóeg(e)resi (az 1440. évhez) cs. a.
Török (pókai) cs. Therek. (1471: Dl. 28416.)
Toroszkai (Toroczkói) cs. Az Ákos-nemből. – 1508-ban «Thorozkay», szent-györgyi (azaz toroszkó-szent-györgyi) előnévvel. – Újabban Toroczkay; a középkorban azonban csupán a fenti sz-es alak igazolható. (V. ö. főleg Tomszkó várnál és városnál.) Torosztó (Toroszkó-Szent-György vagy Szent-György) várát bírta már a XIII. század óta. 1467. márcz. 24-én a Toroszkai Ellyős birtokait, a kin, curiában ellene hozott fejvesztő ítélet következtében, Szentgyörgyi (és Bazini) János erdélyi vajdának adta, hű szolgálataiért, Mátyás király. Ez adományozásnak azonban már csak azért sem lett foganatja, mert a vajda nem sokkal ezután lázadást vezetett a király ellen. Az e lázadásban szintén részt vett Toroszkai Ellyős birtokait, jelesül Toroszkó-Szent-György várát, Toroszkó várossal és 9 falura terjedő uradalmával együtt, 1470. jan. 25-én monoszlai Csupor Miklósnak, az uj erdélyi vajdának adta Mátyás király (e vár, város és uradalom e részének későbbi sorsát l. 'Toroszkó várnál); némely más mezőségi (in loco scilicet campestri), Torda- és Kolozsvármegyéhez számított birtokait pedig előbb, valamikor 1467. végén vagy 1468. elején; nádasdi Ungor János kir. udvari katonának és általa édes testvéreinek, Miklósnak és Lászlónak, hű szolgálataiért s a visszabocsátott pozsegavármegyei Orjava váráért. A mezőségi helységek közül Pakocsa, Kapus, Iklánd, Bodon, Dátos, Lekencze, Keméntelke, Sóspatak, Páka és talán Kucs (Kut?) helységek számíthatók Tordavármegyéhez. 1473-ban Ungor János, testvére Miklós és domsusi Árka (László fia) István egyrészről, s Szobi (Péter fia) Mihály másrészről, egymást osztályos testvérekké fogadván, egyszersmind kölcsönös örökösödési szerződésre léptek, mely szerint előbbiek egyebek közt e Toroszkai-féle (ekkor «doboka-, kolozs- és tordavármegyei.») birtokokban (melyek közt ekkor a talán szintén Tordavármegyéhez számítható Szent-Miklóst is említik) szintén örökösökül ismerik el, magtalan haláluk esetére, a Szobiakat. E szerződést Mátyás király még ez évben, II. Ulászló király pedig 1502. decz. 13-án megerősítette. Utóbbi alkalommal az örökösödési szerződésben emlitett és Tordavármegyéhez számítható helységeken kívül még Füzkut, Tuzson, a két Budak, Tomb (az oklevélben helytelenül Tomos áll), Nagy-Nyulas, Septir vagy Septér, Faragó, Kis-Czég, Szent-András, a két (!) Szent-Miklós, Egerszeg és Oroszfája (máskor inkább Kolozs- vagy épen Dobokavármegyéhez számított vagy számítható) helységeket sorolják (bizonyára tévesen vagy felületességből) ugyancsak Tordavármegyébe. A Mátyás király halála után a farvasi Veresek (l. e családnál) által indított visszakövetelő pörben előmutatott lajstrom a nádasdi Ongor János kezén levő Toroszkai-féle birtokokat együttesen «Kolozs-, Torda- és Dobokavármegyéhez». számítja. Ezek közül Pagocsa, Kapus, Lekencze, Dátos, Bodon, Keméntelke, Szent-Miklós, Sóspatak és Póka helységek számíthatók Tordavármegyéhez. – Az emlegetett Ungor-Szobi-féle szerződés, illetve az erre vonatkozó királyi jóváhagyások alapján 1507. nyarán Szobi Mihályt csakugyan beigtatták az annak idején Toroszkai Ellyőstől elkobzott nádasdi Ungor-birtokokba, jelesül öt kolozsvármegyei és Pakocsa, Kapus, Iklánd, Bodon, Dátos, Lekencze, Keméntelke, Sóspatak, Faragó, Kis-Czég (e két helység azonban tulajdonkép kolozsvármegyei !), Póka, Szent-Miklós és Egerszeg tordavármegyei helységekbe. (1294: Árpádk. uj okmt. V. 99., 1321: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 1. n. 80., 1336: Dl. 29121. és Zimmermann-Werner. Unkundenbuch. I. 473., 1344: Dl. 30376., 1373: Dl. 30708., 30709., 30398., 1374: Dl. 6225., 1379: Dl. 26759., 1385: gr. Teleki cs. oklt. I. 211., 1436: gr. Teleki cs. oklt. I. 543., 1442: Dl. 36406. pag. 8. n. 1., 1445: Dl. 36391. pag. 2, n. 3., 1460: Dl. 36392. pag. 71. n. 2.,1462: Dl. 28407., 1464: Dl. 28854., 26792. és Székely oklt, I. 200., 1467. körül: Dl. 32385., 1467: Dl. 16511. és Bécsi állami levéltár, 1470: Dl. 36394. pag. 40, n. 2., 28414., 28535., 36393. pag. 62. n. 7., 1473: Dl. 28536., 16167., 1474: Dl. 28421., 1474: Dl. 36403. pag. 98. n. 2., 1484: Dl. 36395. pag. 97. n. 2., 1492: Dl. 30229., 1495: Dl. 36398. pag. 214. n. 1., 1497: Dl. 26945.,1499: Dl. 30492., 1502: Dl. 16167., 27777., 27778., 1507: Dl. 28555., 8557., 1508: Dl. 28481., 1516: Dl. 28567., 1517: Dl. 28568., Dl. 36402. pag. 42, n. 1., pag. 43. n. 1.) L. a megyesfalvi Alárd-fi, erdő-szent-györgyi Meggyes, Farnasi vagy farnasi Veres (az 1491, évhez), tuzsoni Bolgár (az 1445. évhez) és Lupsai (az 1370. évhez) cs. alatt, s v. ö. Köpes(t)bánya helység a. is.
Tót (csomafájai) cs. L. a szent-miklósi Tompa (az 1416. évhez) cs. alatt.
Tót (madarasi) cs. Thoth. (1507: Dl. 28555.) Maros-széki székely cs. – 1507-ben Dátos helységben vannak részei.
Tót (miháldi) cs. Nem-nemes cs. – L. a Hunyadi (Hunyati) cs. alatt.
Tót (szent-annai, tuzsoni, majusi vagy majosi, szent-györgyi) cs. Maros-széki székely cs. – «Thot, Thoth, Toth» alakokban fordul elő. Másként Tuzsoni. (A majusi vagy majosi és szent-györgyi előnevek eredetére nézve l. a Szentgyörgyi cs. a.) – 1450. körül István a Miklós fia Pakacsa részeihez tartott jogot, a hol különben pl. 1436-ban is birtokos volt. 1462. máj. 1-én ugyanez az István s fiai György, Miklós és Albert tiltakoztak, hogy somkereki Erdélyi Miklós Dátost és Lekenczét, a melyben bizonyára szintén voltak részeik, elfoglalja. 1466. aug. 27-én Gerebenes és Pinár részeit ugyancsak István kapja a farnasi Veresektől, cserében két kolozsvármegyei helységért. 1495. április 6-án Miklós és édes testvére Balázs Dátos, Gerebenes és Sáli helységekben is birtokos. 1506. őszén szent-györgyi Tót Miklós Majos és Almás helységekben földesur. (1430: gr. Teleki cs. oklt. I. 526., 1436: U. ,o. 543., 1450: Dl. 36407. pag. 97. n. 2., 1462: Dl. 28524., 1466: Dl. 30320., 1472: Dl. 28417., 1482: Dl. 28427., 1486: Dl. 28439., 1495: Dl. 27752., 36398. pag. 227. n. 1., pag. 243. n. 1., pag. 241. n. 1., 1506: Dl. 28477., 1508: gr. Teleki cs. oklt. II. 305.) L. a Farnasi vagy farnasi Veres (az 1466. évhez), tuzsoni Bolgár (az 1430. évhez), Vajai és Szentgyörgyi cs. s v. ö. a Szentkirályi cs. és a Kolozsmonostori benczés apátság alatt.
Tót (szopori) cs. L. a rődi Cseh cs. alatt.
Tótöri cs. L. a Bogáti (az 1507. évhez) cs. alatt.
Tótprónai cs. Turóczvármegyéből. – Cherubin, Kerubin vagy Rubint, olykor Rubik, a Gerendiektől (l. ott, az 1500. évtől kezdve) bírt némely részeket. (1507: Dl. 28559., 1514: Dl. 22638., 28565., 1520: Dl. 36402. pag. 188. n. 1., pag. 189. n. 1., 1521: Dl. 36533., 36400. pag. 8. n. 1.) L. a szent-mártoni Császári cs. alatt.
Turcsáni cs. L. Nagy (csáni, tur-csáni) néven és a Szarkadi (az 1507. évhez) cs. alatt is.
Turi cs. 1493-ban «Thwry» névalakban fordul elő. – 1366-ban János Turban és Csánban részeket engedett át Peterdi János mesternek, az István fiának. E két helységben (Csánt néha Tur-Csán-nak is nevezik) a Turi család később is állandóan birtokos. 1474-ben (IX. 2.) a néhai Lőrincz felesége Katalin asszony s gyermekei Dávid és Katalin Turon levő halastavuk és kétkerekű malmuk felét, s egy jobbágy-telküket Pécsi (Peehy) István tordai só-alkamarásnak, nejének Katalin asszonynak és fiuknak, Vinczének zálogba vetették. 1481-ben Péter a Lőrincz fia és ötövényi (de Ewthewben) Etele (Ethele) Tamás almási várnagy testvéri szerződést kötvén, bütokaikba egymást bebocsátották és egymás javára kölcsönösen végrendelkeztek. 1484-ben (VI. 21.) pedig ugyancsak a néhai Lőrincz fia Benedek Tur-Csánban levő birtokát «Etelei» Tamásnak kötötte ie. 1492. febr. 6-án Turi Benedek és általa édes testvérei Péter és János kapják, az előbbinek hű szolgálataiért, II. Ulászló királytól a már őseik által is békésen bírt Tur és Csán helységeket. Az 1493. tavaszán megejtett beigtatás alkalmával azonban e birtokok felére nézve Zsófia asszony a néhai Turi György leánya, nővérei Krisztina és Erzsébet, s anyjok Orsolya asszony nevében is, Csán részeire nézve pedig csáni Nagy János a saját és a csáni Nagy Miklós felesége Potencziána nevében, (petlendi) Solymos Dénes a felesége Márta asszony, végül (indali) Szurda István a leánya Ilona nevében ellentmondottak. Benedek, Péter és fia László 1493. nov. 22-én egyeztek ki a György nevezett özvegyével s Zsófia, Erzsébet, Krisztina és Ágnes nevű négy leányával. 1501. okt. 23-án Benedek és neje Anna bizonyos turi részeiket, a Turi-tó (Thwrytho) nevű halastóval és ezen épült kétkerekű malommal, valamint a György özvegyénél és leányainál zálogban levő turi negyed-részszel együtt, (később kieszközölt királyi jóváhagyással) a kolozsvári domonkosoknak adományozták, s ugyanekkor Benedek, nővérét Klára asszonyt Etelei Tamásnét(!), az e birtokból részére járó leány-negyed tekintetében Tur-Csánban elégítette ki. Az 1505. tavaszán a domonkosok részére megejtett beigtatás alkalmával ugyan nevezett Klára asszony, továbbá Krisztina szent-mihályi Geréb Istvánné, s Ágnes a Bajoni Gergely özvegye, az 1508. tavaszán ujabban megejtett heigtatás alkalmával pedig előbbi két nemes asszony (Krisztina ekkor már özvegy) ellentmondottak, a domonkosokat azonban ellenökben, e birtokokba, 1514. tavaszán ítéletileg mégis beigtatták. 1507. okt. 31-én ugyancsak Benedek (az előző évben erd. alvajda) nyolcz csáni jobbágy-telkét Csehi György deák erdélyi kir. só-kamarásnak vetette zálogba. Ugyane Benedeknek hihetőleg ugyane nyolez csáni jobbágy-telkébe pedig 1508. jun. 25-én csehi Vajda (István fiai) Ambrus, János, Kelemen és Mihály kívánták magokat beigtattatni. (1289: Dl. 1258., 1310: Dl. 30695., 1345: Dl. 30110., 1366: Dl. 28742., 30105., 28506., 28354., 1367: Dl. 28744., 140311: Dl. 28372., 1440: Dl. 36390. pag. 49. n. 2., pag. 55. n. 4., 1441: Dl. 28382:, 36390: pag. 90. n. 1., 1443: Dl. 30807., 1444: Dl. 36406. pag. 28. n. 2., 1447: Dl. 30811., 1449: Dl. 36391. pag. 91. n. 2., 1461: Dl. 36392. pag. 132. n. 1., 26789., 1474: Dl. 28421., 36403. pag. 107. n. 1., 1481: Dl. 36395. pag. 32. n. 1., 1484: Dl. 36395. pag. 101. n. 1., 1487: Dl. 36397. pag. 73: n. 2., 1492: Dl. 28541., 1493: Dl. 36398: pag. 158. n. 1., 28642., 1494: Dl. 30231., 1498: Dl. 28457., 1501: Dl. 36405. pag. 150. n. 1., pag. 237. n. 1., Tört. Tár. 1897. 744. l., 1502: Dl. 28548., 1505: Dl. 28550., 1506: Dl. 21567., 28651., 1507: Dl. 36405. pag. 263. n. 1., 1508: Dl. 28675, 27585., 1514: Dl. 28682., 1515: Dl. 30271.) L. a Szarkadi, Komjátszegi (az 1444. évhez) és a Szentjakabi cs. alatt.
Tuzsoni cs. A székely Maros-székről, illetve Kolozsvármegyéből. – Az egy eredetű tuzsoni Bolgár, tuzsoni vagy szent-annai Tót és Szentkirályi családok tagjai is viselik e nevet. (L. ott.) Az ugyane tőből eredő Tuzsoniak pedig a XV. század közepe óta (legalább részben) a Tamási (filius Thome, Thamasy) nevet veszik fel és viselik (András és fia Péter, majd a XVI. század eleje óta Ferencz és Bernát sat.), tuzsoni, majd náznánfalvai, szent-királyi és méhesi előnévvel, kétségkívül a XV. század végén élt Tuzsoni Simon fia Tamásról. – 1426-bari Márta asszony Kecseti Istvánné, némely kolozsvármegyei és Néma tordavármegyei helység részeihez; mint a Tuzsoni Tamás fia András, a szintén Tamás fiának Mátyásnak fia Bálint, Ilona fia(!) János, és Náznán leánya Dorottya által elfoglalva tartott birtokokhoz formált jogot. – 1467. jan. 28-án tuzsoni Tamási (néhai András fia) Péter sáli-i részeit megyesfalvi Alárd-fi Lászlónak eladta. (1408: gr. Teleki cs, oklt. I. 335., 1414: U. o. 399., 1416: U. o. 427., 1426., 1427: Dl. 27099., 1429: gr. Teleki cs. oklt. I. 524., 1430: U. o. 526. V. ö. bővebben gr. Teleki cs. oklt. II. 549. és 550. l. Szent-Király név alatt, és 561. l. Tuzson név alatt a Barabás Samu mutatója szerint, a Tamásiakra nézve pedig lásd: 1451: Dl. 36403. pag. 63. n. 3., 1467: Dl. 36393. pag. 15. n. 1., 1472: Dl. 28417., 1480: Dl. 265314., 1482: Dl. 26921., 1495: Dl. 36398. pag. 241. n. 1., 1500: Székely oklt. III. 146., 1507: Dl. 28555., 28557., 1511: gr. Teleki cs. oklt. II. 431.) L. még a tuzsoni Bolgár (főleg az 1366., 1430., 1451. évekhez), szent-miklósi Tompa (az 1414. évhez) és a Méhesi vagy méhesi Gyerő-fi cs. alatt.
Ujlaki cs. L. Léta, Görgény és Toroszkó várnál.
Ulcsár (? petlendi) cs. Wlchar. (? 1444: Dl. 28388.) Talán azonos az 1518-ban fölmerülő petlendi Kolcsár (Kolchar) családdal. (Dl. 36402. pag. 90. n. 2.)
Ungor (nádasdi) cs. L. Ongor néven.
Uppon(y)i cs. L. a Peterdi (az 1434. évhez) cs. alatt.
Urkund (Urkun, Urkunt, Urkund-fi, Urkun-fi, Urkuni, tetrehi, tordalakai) cs. L. a Peres (bartáni, detrehi), a Gerendi (az 1312. évhez), és a Csáni (az 1413. évhez) cs. alatt.
Vajai cs. Maros-széki székely cs. – 1486. végén sámsoni (sámsondi) Nemes (néhai Antal leánya) Orsolya asszony (Galaczi Jánosné) – a kinek anyja Vajai Miklós fiának a néhai Jánosnak leánya (néhai) Margit asszony volt – s fiai Galaczi Mihály, István, és Tamás, az említett néhai Vajai János után a tordavármegyei, Póka, Majos és Keresztur (s a kolozsvármegyei Szent-Márton) részeihez tartottak jogot. A beigtatás alkalmával azonban pókai Szilágyi Imre, fia Balázs és leányai, Pókai Gál, Bernát és testvérei, pókai Huszár Balázs, felesége Orsolya s fiai, s Szentgyörgyi György és Balázs, szent-annai(!) Tót Miklós, és Ernyei (valószínűleg ernyei Székely) Bernát ellentmondtak. 1496. elején az említett három Galaczi-fiu ujra igtattatta magát e torda- és kolozsvármegyei helységek részeibe. A beigtatásnak azonban most is többen ellentmondtak, jelesül Pókai Mátyás (a Bernát fia), Balázs és Gál, Hedvig asszony Kereszturi Mihályné, pókai Szilágyi Imre és fia Balázs, ernyei (ernyői) Székely Bernát, Szentgyörgyi György s szent-györgyi(!) Tót Miklós és felésége Anna, egyik vagy másik helységre nézve. (1432: Dl. 30168., 1486: Dl. 28439., 1496: Dl. 28455.) L. a Kereszturi (a Póka vidéki) cs. alatt.
Vajda (csehi) cs. L. a Turi (az 1508. évhez) cs. alatt.
Vajda (kalotaszegi, várczai) cs. Wayda. (1472: Dl. 28417., 1474: Dl. 28420., 1477: Dl. 28423. – V. ö. 1474: Dl. 36403. pag. 97. n. 1.) Kolozsvármegyéből. – L. a szent-iváni vagy vajda-szent-iváni Fodor és a Toldalagi (az 1474., 1478. évekhez) cs. alatt.
Vajdaszentiváni cs. L. a Szentiváni, szent-iváni Székely és a szentiváni Fodor cs. alatt.
Valkai cs. L. a Toldalagi (az 1441. évhez) cs. alatt.
Vána udvarbíró. L. Léta várnál.
Vár(a)dai cs. Szabolcsvármegyéből; a Gut-Keled-nemből. – L, a Hunyadi cs. alatt.
Várfalv(a)i cs. Aranyos-széki székely cs. – 1390-ben Petlend és Tádok helységekben is voltak részeik. (1390: Dl. 28586., 1465: Dl. 28529., 1492: Dl. 30228.). Azonosnak látszik a várfalvi Székely (Zekel) családdal. (1494: Dl. 30231., 1495: Dl. 28450.) – L. a Peterdi (az 1407. évhez) cs. alatt.
Varjasi (Nagy) cs. L. a Tincs cs. alatt.
Vas (czegei) cs. L. a szent-benedeki Marton és a Hosszuaszói cs. alatt.
Vér cs. Weer. – Indali, ugy látszik, nem-nemes család, melynek az indali Szurda családtól voltak zálogos részei Indul és Alsó-Egres helységekben. (1440. körül: Dl. 28638. – V. ö. 1450: Dl. 36407. pag. 84. n. 4.)
Veres cs. L. a Kereszturi (a Póka vidéki) cs. alatt.
Veres (csáni) cs. Veres. (1479: Dl. 28424.) A mai Puszta-Csánból. Turban és Csánban birtokosok. (1441: Dl. 36390. pag. 90. n. 1.) Ugyanegynek látszik a petlendi Veres családdal. L. a Tincs cs. alatt.
Veres (farnasi, detrehi) cs. Kolozsvármegyéből. (L. ott is.) – Másként Farvasi. 1441-ben (IV. 6.) I. Ulászló király, meggyőződést szerezvén a Farnasi Dénes és Nagyvölgyi László hűségéről, sőt utóbbinak jeles szolgálatairól is, az ő, valamint feleségük, Farvasi Dénesné Katalin és Nagyvölgyi Lászlóné Ilona asszonyok Magyar-Detreh, Oláh-Detreh, Kak, Bél, Szent-Jakab tordavármegyeieknek vehető és más megyebeli birtokaira vonatkozólag másoknak adott adomány-leveleket visszavonta és megsemmisítette. 1442–1450. közt ugyanez a Dénes (már Veres néven is) majd gyermekei Benedek, János és Anna, valamint bartáni Peres György (időközben elhalt), és gyermekei György, Mihály, Katalin és Ilona (később csak György és Ilona, utóbbi Nagyvölgyi Lászlóné) Tordalaka puszta vagy helység illetve a Tordalaka, Szent-Király és Lóna közt elterülő földek határai miatt Gerendi Lászlóval, Miklóssal és Mihálylyal (a Miklós fiaival) pörben állanak, mely 1450. táján egy határjárás utján egyezséggel végződött. – 1443-ban (ápril., jun.) I. Ulászló király jóváhagyásával ugyancsak Farnasi Dénest igtatják a Kolozsvármegyéhez számitott Szász-Filpes és a tordavármegyei Magyar-Filpes birtokába, cserében Hunyadi János erdélyi vajdától; a fejérvármegyei Buzás-Bocsárdért. E birtokokat 1445-ben és 1447-ben, Agmándi vagy Kecseti Péter váczi püspökkel, kezén tartja. Utóbbi évben Kecseti János (a püspökkel együtt a Gergely fia) és Kecseti András fia László részelteti őt azokban. 1447. nyarán ugyanez a (Farnasi) Dénes, a ki ekkor Urkonfalván is birtokos, a Sárpatak tartozékában levő Unokát (Onokát) kapja, hű szolgálataiért, Hunyadi János kormányzótól. E három birtokot (t. i. a két Filpest és Unokát) azonban e család és rokonság évekig nem bírta békésen. 1457. jun. 3-án a két losonczi Dezsőfi László adja azokat vissza farnasi Veres Benedeknek; pár nap mulva, jun. 7-én, majd nov. 21-én ujra pedig horogszegi Szilágyi Míhály a maga illetve nővére, özv. Hunyadi Jánosné és ennek fia Mátyás nevében Nagyvölgyi László kir. pohárnokmesternek s farnasi Veres Benedeknek, Jánosnak és Istvánnak a néhai Dénes fiainak, mint oly birtokokat; a melyeket Hunyadi János az említett csere értelmében nem adott át utóbbiaknak. Közben, 1457. jun. 21-én, farnasi Veres Benedek az erdélyrészi országgyülésen semmisíttette meg Toldalagi András fiának Balázsnak «és más nemeseknek». (kétségtelenül a Váradaiak értendők, a kik e jószágokat a Toldalagiakkal együtt, mint a «hűtlen» Hunyadi-fiuk birtokait, kapták) e birtokokra vonatkozó ellentmondását illetve igényét. Mindezek ellenére Mátyás király, bár a Szilágyi Mihály által történt visszabocsátást 1458: márczius 10-én jóváhagyta s a kérdéses három birtokot Benedeknek, Jánosnak és Istvánnak ujra adományozta; (minek alapján utóbbiakat ez évben e birtokokba be is igtatták), e három birtokot 1459-ben mégis beszterczei várához foglaltatta el; s jóllehét e foglalást, mint méltatlant, még ez évi jul. 13-án megsemmisítette, úgy látszik, továbbra is fentartotta s csak 1462. decz. 12-én szüntette meg végkép, a Veres Benedek kiváló érdemeire és az általa felmutatott adomány-levélre való tekintettel. Végül 1460. decz. 4-én szamosfalvi Gerő-fi (László fia) Antal és ennek fia György tiltakoztak, hogy farnasi Veres Benedek, János és István a tordavármegyei (!) Magyar-Filpes, Szász-Filpes és Unoka helységek felét, s az ugyane megyei(!) Ölves részéit bitorolják. – 1453. ápril. 26-án még a Benedek atyja Dénes tart jogot Mező-Sál(y)i birtokához; 1454. jul. 3-án azonban már a néhai Dénes fia, Veres Benedek kapja, majd (1455. I. 23.) testvéreivel, Jánossal és Annával vásárolja meg a detrehi Peres Mihály birtokait. (L. e családnál.) 1458-ban viszont Benedek és János, nővérökkel Annával, Kecseti Lászlónéval némely torda- és több más megyebeli birtokok s bizonyos ingóságok miatt viszálykodnak. De még ez év végén (XII. 15.) kiegyeznek, s utóbbit Detreh Mentszent, Tóhát, Kók, Ből, Szent-Jákab, Géres és Tordalaka helységekből kielégítik. 1460. jul. 25-én pedig ugyancsak Benedek cserébe kapja nevezett sógorától, Kecseti (néhai András fia) Lászlótól Dátos, Gerebenes és Pinár részeit, a fejérvármegyei Hari-ért. 1461-ben azonban ugyané László Veres Benedekkel és Jánossal a két Filpes s Detreh és tartozékai miatt ujra pörben áll. 1464. nov. 26-án ugyancsak Benedek kapja, hű szolgálataiért, édes testvéreivel, Jánossal és Istvánnal (!) együtt, az uj adó kivetésének és beszedésének fegyveresen ellenszegült s ez által hűtlenségbe esett Bogáti András bogáti és ludasi részeit. 1466. augusztus 27-én nevezett Benedek s édes testvére János szent-annai (tuzsoni) Tót Istvánnak adta cserébe Gerebenes és Pinár részeit, két kolozsvármegyei helység részeiért. 1467. márczius 24-én Benedek birtokait, a királyi curiában ellene hozott fejvesztő ítélet következtében, Szentgyörgyi (és Bazini) János erdélyi vajdának adta, hű szolgálataiért, Mátyás király. Ez adományozásnak azonban már csak azért sem lett foganatja, mert a vajda nem sokkal ezután, épen Benedekkel együtt, lázadást vezetett a király ellen. E lázadás miatt sógorával Recseti Lászlóval együtt hütlenségbe esvén, birtokaikat Mátyás király elkobozta és híveinek adományozta, még pedig ez évi november 1-én Péterlaka nevű birtokukat Torda város közönségének; ugyanakkor Szent-Jakabot, (három dobokavármegyei birtokkal együtt), mint a Benedek és János birtokát, belényszállási Sándor Pál pocsiteli kir. várnagynak; azután 1468. jan. 16-án Detreh, Tóhát, Szent-Jakab, Tordataka, Rak, Géres, Mindszent, Bőt és Örke részeit, mint szintén az utóbbiak birtokait, Pikre Andrásnak; 1468. márcz. 9-én Magyar-Filpes, Unoka, Szász-Filpes, Szent-András és Tancs helységeket, valamint Néma, Gerebencs és Dátos részeit, több kolozsvármegyei jószággal illetve jószágrészszel (Ölves, Tuzson, Puszta-Szilvás, továbbá Méhes, Tomb és Faragó) együtt, mint a Veres Benedek és János s Kecseti László birtokait, aug. 16-án pedig Detreh helységet, Sóspatak, Szent-Miklós, Kók, Tordalaka, Géres, Mentszent, Ból, Örke és Gerebenes részeivel együtt, mint a Veres-testvérek birtokait (melyeket az év elején az azóta magtalanul elhalt Pikre Andrásnak adományozott) monoszlai Csupor Miklós erdélyi vajdának. Közben, 1468. máj. 29-én, Veres Benedekné somkereki Erdélyi (Miklós leánya) Ilona asszony, leányai Ilona és Anna, valamint farnasi Veres János, István és Anna, a néhai Veres Dénes gyermekei, ez adományozás ellen tiltakoztak. E Veres-féle birtokok a Csupor Miklós magtalan halálával szintén a Mátyás király adománya alapján ismét mások kezére mentek át. Jelesül 1474. máj. 18-én, majd 1475. máj. 11-én ujra, kevendi Székely Jakab kir. kamarás kapta Géres, Tóhát és Örke részeit s Tordalak pusztát; 1475. jan. 5-én harinnai Farkas Tamás kir. étekfogómester, atyja Miklós és édes-testvére Miklós a Tordavármegyéhez (districtus) számított Magyar-Filpes s az ezuttal Kolozsvármegyéhez számított Szász-Filpes, Tancs, Elves és Szent-András helységeket; három nappal később, jun. 8-án pedig Piski György és édes-testvére Miklós Unoka, (valamint Oláh-Sármás és Magyar-Sármás) kotozsvármegyei(!) helységek részeit. Végül 1478. márcz. 1-én szilkereki Gebárt (Gerbárt) Benedek (a néhai Miklós fia) a «testvérei» Szomordoki Mihály, Kórógyi Bertalan és belényszállási Ficsor (Fichor, Fychor) Márton kapják, szintén három dobokavármegyei helységgel együtt, Szent-Jakabot, mint a magvaszakadt (belényszállási Sándor) Pál pocsiteli kir. várnagy birtokát, a melybe őket ez évi november hóban be is igtattát Egy 1475. okt. 1-én kelt oklevél szerint e beigtatásnak Kevendi (Székely) Balázs és fia Jakab (a kik közül előbbit, az ép említett beigtatás alkalmával, csupán mint Szent-Jakab helységben birtokos szomszédost említik) ellentmondott; az erről szóló oklevélnek a kolozsmonostori konvent által teendő kiadását azonban a király ekkor külön parancsban volt kénytelen elrendelni. Ugy látszik, Szent-Jakab részei, melyeket 1479. jul. 5-én még szilkereki G(y)ebárt (Gyebarth) Benedek, nejének gyerő-monostori Kabos (néhai György leányának) Margit asszonynak zálogosított el, csakugyan a kevendi Székely Balázs kezére kerültek. De 1482. jul. 13-án ő a fiai Jakab és Miklós még az ellen tiltakoznak, hogy Szomordoki Mihály a néhai szilkereki Ge(r)bárt Benedek itteni részeit birtokolhassa vagy elidegeníthesse. – Piski György sem maradt meg az 1475. jan. 8-án a tordavármegyei Unoka helységgel együtt kapott kolozsvármegyei két Sármás birtokában, mely utóbbiakat 1486. okt. 19-én egyezségileg somkereki Erdélyi Jánosnak és nejének Jusztinának engedte át, a kik 1484-ben (ugy látszik, nem alap nélkül) azt állították, hogy e helységek sohasem voltak a farnasi Veres Benedek birtokai. – Mátyás király halála után (1491-ben) az addig Lengyelországban tartózkodott, de a János Alberttel kötött kassai egyezmény értelmében hazájába visszatért farnasi Veres János, Toroszkai Ellyőssel együtt, pörbe fogta az 1467. évi lázadás után idegen kézre került régi Veres- (és Toroszkai-) féle birtokot akkori tulajdonosait, azt állítván, hogy mivel ők e lázadás alapján terhükre rótt hűtlenségben ártatlanok, birtokaikat Mátyás király jogtalanul kobozta és adományozta el. Az e pörben fölmutatott lajstrom szerint a farnasi Veres-féle, fönt említett tordavármegyei (de néha Kolozsvármegyéhez számított) birtokok közül Magyar-Filpes, Szász-Filpes, Tancs és Szent-András a harinnai Farkas Tamás és Miklós, az inkább kolozsvármegyei Elves a Gyulakutai Balázs özvegye Zsófia asszony s fiai Miklós és Ferencz, Géres, Tóhát, Tordalaka, Örke és Szent-Jakab a kevendi Székely Jakab és Miklós, végül Szent-Jakab más részei s az olykor szintén Kolozsvármegyéhez számított Unoka (a két Sármásról egyáltalában nincs szó) a Piski György kezén voltak. Az ekként keletkezett pör azonban még 1499-ben sem haladt tovább az alperesek megidézésénél. – Közben, 1494-ben (III. 2. és III. 28.), farnasi Veres János somkereki Erdélyi Jánossal, feleségével Jusztinával egyezségre lépett, mely szerint utóbbiak farnasi Veres Benedeknek «Mátyás majd II. Ulászló király által részükre adományozott» birtokai (a tordavármegyei Detreh, Mentszent, Kók, Ből, Dátos s a kolozsvármegyei Szilvás, Tuzson és Tomb) közül Detreh, Mentszent, Kók, Dátos és Tomb. helységeket Veres Jánosnak egyszerüen visszabocsátják, viszont János Ből, Szilvás és Tuzson helységeket s Kók részeit az Erdélyieknek engedi át. Ez egyezséghez Kecseti László (a Kecseti László és farnasi Veres Anna fia), fia Ferencz s nővére Eufrozina (Szilvási azaz Kecsetszilvási Kristófné) ugyanez idő tájt beleegyezésöket adták. Az ép nevezett Kecseti László és nővére, Szilvási Kristófné, 1490. febr. 7-én egyezkedtek ki anyjok Géres, Detreh, Tordalaka, Tóhát, Ből, Kak és Mendszent helységekben levő birtokaira nézve; 1496. tavaszán pedig ugyanőket Géres, Tóhát és Tordalaka helységekben a kevendi Székely Jakab némely részeibe is igtatták. 1498. deczember havában, majd 1499. tavaszán, a Szilvási Kristóf feleségét s fiait Lászlót és Balázst igtatják ezenkívül «utódlási jogon» a néhai Veres Benedek elhunyt leányainak, Ilonának, Annának és Potencziánának mikesi és Szelestyei részeibe is, de az özv. Veres Benedekné s a Bogáti rokonság ellentmondásával. Pár év mulva, 1501. febr. 2-án, az ellentmondó özv. Veres Benedekné ugyane két helységnek néhai férje által vásárolt részeit férje testvérének Jánosnak visszabocsátotta; szeptember 8-án pedig ugyanott szilvási Csezeliczki Mátpásnak, nejének Ilonának és fiának Andrásnak adott részeket, cserében a kolozsvármegyei Vajda- vagy Mező-Szilvás helység részeiért. E cseréhez a király 1504. november 11-én adta jóváhagyását, minek alapján Csezeliczkit Mikes és Szelestye birtokába 1505. őszén be is igtatták. Egy 1505. okt. 24-én kelt királyi oklevél szerint a fönt említett Veres-féle birtokok a monoszlói Csupor Miklós erdélyi vajda halálával fivérére Csupor Istvánra szállottak volna, a kinek magtalan halála után II. Ulászló király e jószágokat Bakócz Tamás esztergomi érseknek adományozta, a ki azokat darói Majos (néhai István leányának) Anna asszonynak bocsátotta át, a ki viszont a tőle eredő somkereki Erdélyi-gyermekeknek e birtokokra vonatkozó jogigényeiről fivérének néhai Mihálynak fia Mihály javára lemondott. Nem látjuk azonban nyomát, hogy az itt említettek, Csupor vajda után, e jószágok birtokába bejutottak volna. Ugyancsak 1505. decz. havában farnasi Veres János a saját. és elhunyt testvére Benedek birtokaiba (e megyéből Unoka,, Géres, Szent-Jakab, Örke helységek s Péterlaka és Tordalaka puszták) igtattatja magát, de, ugy látszik, ellentmondással. Özvegye Krisztina asszony 1515-ben Mikes és Szelest(y)e, fia Márton 1515-ban Deteh, Mindszent, Kók, Tomb, Szent-Jakab, Dátos és Tordalaka helységekben még mindig birtokos. – A felsorolt adatokból következtetve tehát e család e korszakban a mai Maros-Torda és Torda-Aranyos megyék területén időnkint a két Filpes, Unoka, Pinár, Gerebenes, Sáli, Sóspatak, Szent-Miklós, Szent-Jakab, Ből vagy Bél, Kók vagy Kak, Detreh, Mindszent, Tóhát, Urkonfalva, Farkaslaka, Örke, Gyéres vagy Géres, Tordalaka, Péterlaka, Dátos, Bogát, Ludas, Mikes, Szelestye és Aklos vagy Oklos (összesen tehát 26) helységben vagy pusztán volt birtokos, királyi vagy kormányzói adomány, házasság, s kisebb részben csere vagy vétel czímén. (1441: Dl. 30802., 1442: Dl. 28386., 30151., 1443: Dl. 30507., 30183., 1445: gr. Teleki cs. oklt. II. 17., 1446: Dl. 36391. pag. 11. n. 1., 1447: Dl. 26397.. 28516., 30155.. 30442., Tört. Tár. 1590. 142. l., 1449: Dl. 28392.; 36391. pag. 65. n. 1., pag. 81–83. n. 2., pag. 90. n. 1., 1450: Dl. 31143., 30449., 30187., 36407. pag. 103. n. 2., n. 3., pag. 99. n. 1., 1451: Dl. 30821., 30452.. 30159., 1452: Dl. 30315., 29277., 1454: Dl. 25400., 1455: Dl. 28401., 30195.; 36407. pag. 77. n. 2., 1457: Dl. 29501., 30837., 30197., 30198., 1458: Dl. 25403.; 25519., 36405. pag. 6. n. 2., 36396. pag. 27. n. 1., 1459: Dl. 30203., 1460: Dl. 36392. pag. 72. n. 1., 30203., 1460: Dl. 36392. pag. 102. c. n. 1., 1461: Dl. 36392. pag. 102 n. num. 4., 30848.; 29513., 1462: Dl. 30205., 36611., 1464: Dl. 30207., 1466: Dl. 30320.. 31170., 1461: Dl. 28557., 25531., 27494., 1468: gr. Erdődy cs. galgóczi llt., Dl. 28411., 30884., 36393. pag. 46. n. 3., 30213., 1472: Dl. 27341., 1474: Dl. 28538., 1475: Dl. 26907., 27357., 27055., 25539., 1477: Dl. 36403. pag. 133. n. 2., 1479: Dl. 36395. pag. 4. n. 1., 1482: Dl. 37081., 1484: gr. Teleki cs. oklt. II. 162., 1486: U. o. II. 165., 1490: Dl. 30919., 1491–99: Dl. 32531., 30938., 1493: Dl. 27221., 1494: gr. Teleki cs. oklt. II. 193., Dl. 28463., 28347., 36398. pag. 170. n. 1., pag. 173. n. 1.. 1494–96: Dl. 30307., 1496: Dl. 28456., 1495: Dl. 28457., 1499: Dl. 28461., 1501: gr. Teleki cs. oklt. II. 245.; Dl. 36405. pag. 137. n. 1., 1504: Dl. 28469., 26519., 1505: Dl. 27235., 30336., 27238., gr. Teleki cs. oklt. II. 276., 1507: Dl. 25555., 1515: Dl. 30271., 1518: Dl. 36402. pag. 55. n. 1., pag. 57. n. 1., 28491., 1520: Dl. 36402. pag. 182. n. 1.) L. a Bogáti (az 1451. évtől kezdve), somkereki Erdélyi, a bartáni vagy tetrehi Peres (az 1454. évtől kezdve), Csáni (az 1430. évhez), tuzsoni Bolgár (az 1450. évtől kezdve), szent-annai Tót, harinnai Farkas (az 1485. évhez), Toldalagi (az 1467. évhez), monoszlai Csupor, Szentgyörgyi (és Bazini), Járai (az 1449., 1450. évekhez), és az indali (az 1450. évhez) cs. alatt és Torda városnál is.
Veres (komjátszegi) cs. Rufus. (1438: Dl. 28375., 1444: Dl. 28604.) Weres. (1449: Dl. 36391. pag. 61. n. 4.) 1449. aug. 20-án a Miklós özvegye Margit, leánya Dorottya (Elekesi Márkné), Indali Mihály fiát Pétert eltiltották az ő – bizonyára Indali-rokonság czímén bírt – indali és alsó-eg(e)resi részeik elfoglalásától.
Veres (petlendi) cs. Weres. (1440: Dl. 32397., 1441: Dl. 36390. pag. 90. n. 1., 1442: Dl. 36406. pag. S. n. 2., 1443: Dl. 30807., 1457: Dl. 36405. pag. 3. n. 4., 1462: Dl. 28525., 1466: Dl. 31170., 1468: Dl. 26413.) Veres. (1448: Dl. 28985.) Rufus. (1449: Dl. 36403. pag. 27. n. 3.) Ugyanegynek látszik a csáni Veres családdal. – L. a petlendi Barrabási és Solymos cs. alatt.
Veresmarti cs. Aranyos-széki székely család. – 1391: Dl. 30143., 1393: Dl. 28358., 1464: Dl. 28620. – L. a bartáni Peres cs. alatt.
Vincze (indali) cs. Wyncze. (1426: Dl. 28594.)
Vitéz (bikali) cs. Kolozsvármegyéből. – 1505. jan. 16-án Gáspár, András és Tamás szengyeli és szakáli részeiket szilvási Csezeliczki Máténak eladták. (1495: Dl. 36328., 1505: Dl. 39399. pag. 93. n. 1.) L. a dengelegi Pongrácz cs. és v. ö. a bikali Vitéz cs. alatt Kolozsvármegyében.
Vizaknai cs. 1467. november 3-án Mátyás király az erdélyi lázadás alkalmával hűtlenségbe esett Miklós mikesi és szelestyei részeit udvari katonájának (csáktornyai) Ernuszt Jánosnak s fiainak Zsigmondnak és Jánosnak adományozta, a kiket aztán e birtokokba mintegy egy év mulva szabályszerűen be is igtattak. 1477-ben azonban, szintén Mátyás király rendeletére, Vizaknai Ferenczet (a néhai Miklós fiát) egyebek közt Mikes és Szelestye felének birtokába is igtatják. Ugyanez idő tájt Bogáti Imre – Katalin asszonyt a Vizaknai Miklós özvegyét Mikes felének elidegenítésétől, Gerendi Miklóst pedig annak elfoglalásától eltiltotta. 1493-ban, ugy látszik, az előbb említett Vizaknai Ferencz testvéri és kölcsönös örökösödési szerződést köt Lukács csanádi püspök királyi kincstartóval és édes testvérével Miklóssal, mely alkalommal más (fejér- és küküllő-)vármegyei birtokok közt Mikes és Szelestye részeinek birtokába ereszti be a püspököt és testvérét. (1442: Dl. 36406. pag. 8. n. 1., 1467: Dl. 26409. és Bécsi állami levéltár, 1468: Dl. 36393. pag. 40. n. 4., 1477: Dl. 26425., 26426., 36403. pag. 134. n. 1., 1493: Dl. 26455.) L. a Bogáti (az 1461. évtől kezdve), somkereki Erdélyi, tuzsoni Bolgár (az 1450., 1451. évekhez), Járai (az 1450. évhez) és a csesztvei vagy héderfájai Barlabási.vagy Barrabási cs. alatt.
Zalai (zalaházai) cs. Zalay. – Másként Zalaházi. – L. a Losonczi cs. alatt, az 1474. évhez. V. ö. 1489: Dl. 27379.
Zicsi cs. Zichy. Somogyvármegyéből. – Másként Járai. – L. e családnál és Jára vár alatt. V. ö. 1417: Zichy okmt. VI. 478., 480., 1490: Dl. 283446., továbbá l. a tuzsoni Bolgár (az 14á0. évhez) és a Csáni (az 1490. évhez) cs. alatt is.
Zólyomi cs. L. a Gerendi (az 1456. évhez) cs. alatt.
Zsidó (pókai) cs. L. Sidó néven.
Zurda (Zurdi, Zurd) cs. L. Szurda alakban.
Összesen: 409 birtokos.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages