1. Deák Pozsonyban: a miniszteri megbizatás
1. Deák Pozsonyban: a miniszteri megbizatás
A sógorához írott levelek tanúsága szerint Deáknak voltak aggályai saját miniszterségével kapcsolatban. Vonakodásának okai közt első helyen betegségét emlegeti, majd az ország aggasztó helyzetét hozza fel, mint amely egyfelől különösen terhessé teszi a miniszteri szolgálatot, de egyben becsületes politikust meg is akadályoz a visszavonulásban.249 A minisztérium összetétele sem nyugtatja meg, hiszen a több külön elképzelést valló kiváló politikusok egyidejű jelenléte előrevetíti a kormányon belüli feszültségeket, amelyek már Pozsonyban valóban jelentkeztek is. Belejátszhatott azonban húzódozásába a képviselői állás iránti nagyobb vonzódása, de talán a kényelmes, sőt nehézkes politikusnak a szárazabb, sokszor kicsinyes hivatali munka iránti idegenkedése is.
Deák levele Tarányi Józsefhez. 1848. április 30. In: Kónyi Manó: Deák Ferencz beszédei. 2. köt. 1842-1861. 2. bőv. kiad. Budapest, 1903. (A továbbiakban: Deák Ferencz beszédei 2. köt.) 232. p.
Deák mégsem maradhatott ki az első felelős minisztérium tagjai közül, szerepvállalásával mindenki számolt, neve mindenfajta személyi elképzelésben szerepelt. Méltán, hiszen része volt magának a felelős kormány gondolatának elfogadtatásában, sőt – bár e gondolattal nem állott egyedül és nem elsőként pendítette meg – egyenesen az ő nevéhez szokás fűzni a miniszteri felelősség liberális eszméjének jogszabályi, méghozzá büntetőjogi jellegű megfogalmazását.250 De reformkori politikai szerepe miatt is várták részvételét az első felelős kormányban. Batthyány maga szintén ragaszkodott személyéhez. Későbbi titkára, Tóth Lőrinc szerint “Batthyány Lajos addig nem is fogott minisztériuma alakításához, míg őt meg nem kérdezé [...]. S bár hivatalt viselni nem szeretett, Batthyánynak, barátjának kérésére az ország kívánságára [...] elfogadta a tárcát”.251
Sarlós Béla: Deák és Vukovics. Két igazságügy-miniszter. Budapest, 1970. 18-19. p. A miniszteri felelősség büntetőjogi megfogalmazásának előzményeire: Szabad György: A kormány felelősségének kérdése. In: Uő. (szerk.): A magyar országgyűlés 1848/49-ben. Budapest, 1998.
Deák Ferencz beszédei 2. köt. 205. p. és Tóth Lőrinc: Deák Ferencz. In: Csengery Antal: Magyar szónokok és statusférfiak (Politikai jellemrajzok). Pest, 1851. 44. p.
Az is természetes, hogy éppen igazságügyi miniszterként kívánták látni, bár – mint majd később is történik – felmerült belügyminiszteri kinevezése is. A döntésben nemcsak a belügyi tárca élére kívánkozók nagyobb száma játszott szerepet. Elsősorban kiváló jogi felkészültségét, a kodifikációs munkák és országgyűlési viták során 94tanúsított és elismert képességeit kívánták hasznosítani. A jogszerűséghez ragaszkodó, de közismerten méltányos magatartását is tekintetbe vették, tehát a közvélemény jelöltje volt épp erre a posztra. Ezt a várakozást fejezik ki Tóth Lőrinc pátosszal telt szavai: “s lett igazságügy-miniszter, megtestesülése az igazságnak”. Áldor Imre szerint Pestre érkezésekor a már miniszter Deákot majd olyan transzparenssel fogadják, amely megfordította a Mátyás királyra vonatkozó mondást: Született Deák, van ismét igazság.252
Belügyminiszterségéről szóló hírek a sajtóban: Kéry Gyula: A magyar szabadságharcz története napi-krónikákban. (1848.) Budapest, 1899. 186. p., Deák a közvélemény jelöltjeként: Asbóth János: Irodalmi és politikai arczképek. Budapest, 1876. 57. p. Tóth Lőrinc: im. 44. p., Áldor Imre (szerk.): Deák Ferencz élete. Emlékkönyv. 2. kiad. Budapest, é. n. 161-162. p.
Miniszterjelöltként egyelőre nem volt érdemes a még meg sem kapott tárca szervezésével foglalkozni, s Deák érveire is másutt volt szükség; egyelőre rá kellett venni az udvart a felelős minisztériumról szóló törvényjavaslat szentesítésére.253 De már ekkor foglalkoznia kellett minisztériuma majdani feladataival. Az országgyűlés munkája során több olyan kérdést is érintett, amely hosszabb tárgyalást, mélyebb megfontolást igényelt, mint amilyenre a forradalmi napok és hetek alkalmat adtak. Deák törekedett arra, hogy a jogszabályok alkotásánál lehetőleg elkerüljék azokat a hiányokat ill. hibákat, amelyeket a rögtönzések, valamint az átalakulás sikere érdekében szükségszerűen vállalt politikai alkuk okoztak. Az elvek rögzítése mellett a részletes jogszabályok kimunkálását a minisztériumra és a következő, népképviseleti országgyűlésre kívánta hagyni. Ez egyben ígéretet jelentett a kodifikációs munkálatok megkezdésére, új alapra helyezésére, és meghatározta a felállítandó miniszteri hivatala szervezetét is. Ahogy az ősiség vitájában kifejtette: “Ekkorig nem szereté, hogy a kormány initiál-gasson, mert a kormány nem volt nemzeti; ha azonban a kormány ezentúl nemzeti s felelős lesz, az ő feladata codex civilist készíteni[...]. Codexekkel föllépni szent kötelessége lesz az új kormánynak”.254 Deák valóban a kodifikációt tekintette majdani hivatalnokoskodása egyik fő feladatának, sőt valószínűleg ez – az ország jövőbeni jogéletének jellegét meghatározó – izgalmas szakmai feladat lehetett a miniszterség elvállalásának egyik vonzó tényezője.
Deák levele sógorához, Tarányi Józsefhez, 1848. március 28. Deák Ferencz beszédei 2. köt. 206. p.
Deák beszéde az ősiség eltörlése ügyében. 1848. március 19. Deák Ferencz beszédei 2. köt. 208-209. p.
Mindemellett Deák megtette az első lépéseket minisztériuma megszervezése érdekében is. Minthogy neki elsősorban politikai feladatai voltak, a hétköznapi adminisztrációt, a hivatal egészének ellenőrzését, munkájának összefogását jó kezekben kívánta tudni. Ghyczy Kálmán nádori ítélőmestert ítélte alkalmasnak, aki tisztje révén ugyan ekkor már a régi kormány emberének számított, ám politikai pályája reformellenzéki oldalon kezdődött, és sikerült a liberális politikusokkal jó személyes 95kapcsolatait megőrizni. Ghyczy így emlékszik vissza: “A pozsonyi országgyűlés végső napjaiban szólított meg Deák Ferenc az igazságügyi államtitkárság elfogadására, mondván, hogy Kossuth is föl akar szólítani a pénzügyminiszterséginek az elvállalására, de ő meg akarta előzni. Én a kettő közül szívesebben csatlakoztam Deákhoz, mint Kossuthhoz.”255
Ghyczy Kálmán visszaemlékezései igazságügyminiszteri államtitkársága idejéről. Deák Ferencz beszédei 2. köt. 314. p. Ghyczy élvezte annyira a liberálisok bizalmát, hogy az alkotmányos átalakulást rögzítő törvények kidolgozásában is jelentős szerepet adtak neki, igaz, ez tisztéből is adódott. Uo. 234. p.
Batthyány április 2-án terjesztette fel kormány tagjait megerősítésre, akik április 7-én kapták meg a kinevezést. A Pozsonyban tartózkodó miniszterek 11-én tették le a hivatali esküt, s – az ügyeknek a régi kormányszékektől történő átvételével – megkezdődhetett az új kormány szervezése.
*
Ha kifejezetten Deák szervezőmunkáját kívánjuk rekonstruálni, számos nehézségbe ütközünk. Először is saját tevékenységét nagymértékben meghatározták Bat-thyánynak és a kormány egészének vonatkozó határozatai. Másodsorban a Deák saját miniszteri iratanyagát őrző levéltári állag sovány és hiányos. Ez ugyan a minisztérium más osztályainak (főként az államtitkári osztály) irataival, azután István nádor levéltára és esetleg a többi minisztérium anyagaival, valamint egyes kortársaknak írott levelekkel valamelyest bővíthető, de mint látszik, a hivatala szervezésére vonatkozó iratanyag nem nagy, és szétszórtan található.256
Magyar Országos Levéltár. Az 1848-1849-i minisztérium levéltára. (H szekció.) Igazságügyi Minisztérium. (A továbbiakban: MOL IM) Elnöki iratok (H 65.), Álladalmi titkári (H 67.), Vegyes iratok (H 74.), Regnicolaris Levéltár, István nádor levéltára. Miniszteriális iratok (N 31).
A Deákra vonatkozó irodalom nagy része szintén kevéssé igazít el. A minisztérium szervezéséről életírói sem igen emlékeztek meg. A múlt századiak inkább ünnepi megemlékezések, mint értékelő munkák. Az egykorú emlékírók, közeli munkatársak, ekkori és későbbi barátok Deák miniszteri tevékenységéből inkább a politikai szereplést, a jogszabályalkotás előkészítését, illetve a volt jobbágyok panaszainak és folyamodásainak fogadását említik. Titkára, Tóth Lőrinc – mindössze három oldalon257 –, és Csengery is a kormánypolitikust állítja középpontba; országgyűlési szerepléséről, nem pedig szervezői munkájáról ír. Csengery kéziratos jegyzetei is csak a jogszerűséget védő, a szenvedély helyett a logikával érvelő parlamenti politikust állítja elénk.258 Nedeczky István hasonló képet rajzolva, Deák egész miniszterségét 5-6 oldalon 96foglalja össze, viszont ő örökítette meg az első ülés emlékét. Áldor Imre Deák országgyűlési szerepével, valamint a kialakuló válság elsimítására tett törekvéseivel foglalkozik. Ezek nyomán értékelte újabban Deák tevékenységét Király Béla is, aki új elemként a jobbágyfelszabadítást szabályozó törvényjavaslatot Deák egyik fő művének nevezte, ezen kívül a sajtóvétségeket megítélő esküdtszéki rendeletét emelte ki.259
Tóth Lőrinc im. 44-46. p.
Csengery Antal: Deák Ferencz emlékezete In.: Uő: Deák Ferencz. Történetírók és a történetírás. 2. kiad. Budapest, 1884. (Csengery Antal összegyűjtött munkái 3.), Csengery Antal: Vegyes anyagok, jegyzetek Deák Ferenczről (1832/36., 1840., 1843., 1848., 1861., 1861/67., síremlék.) Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattár Fol. Hung. 1661.
Nedeczky István: Deák. A képviseleti alkotmány megalapítása. Budapest, 1876. 259-265., különösen 260-261. p., Pulszky Ferencz: Deák Ferencz. Jellemrajz. Budapest, 1876. 45. p., Törs Kálmán (szerk.): Deák Ferencz emlékezete. Budapest, 1876., Király Béla: Deák Ferenc. Budapest, 1993. 113-124. p., Lásd még Asbóth János és Áldor Imre (159-169. p.)idézett műveit, valamint Wlassics Gyula: Deák Ferencz. Budapest, é. n. (Magyar könyvtár.) 663-664. p., és Uő.: Deák Ferencz. 2. kiad. Budapest, 1923. 68-69. p.
A legtöbb szervezési kérdést viszont röviden érintette az említett témák mellett Ferenczi Zoltán, aki a kérdést a kor színvonalán és a rendelkezésére álló források mellett sokban máig használható módon dolgozta fel.260 Sarlós Béla ismét csak a jogszabályalkotó tevékenységet helyezte előtérbe, bár – igaz hivatkozások nélkül – a személyzet összeállításával, az ügyek átvételével, és a hatásköri rendeletére támaszkodva, a minisztérium hivatalának tagoltságával is foglalkozott.261
Ferenczi Zoltán: Deák élete 2. köt. Budapest, 1904. Minisztersége: 99-184. p.; szervezési kérdések: 100-104. p.
Sarlós 57-59. p.
Az egyes minisztériumok szervezéséről is legtöbbet azok a munkák tártak fel, amelyek – immár a levéltári források széleskörű felhasználása mellett – a kormány egészének tevékenységével foglalkoztak. Ember Győző az első felelős minisztérium levéltárának ismertetésekor természetesen leírta a hivatali szervezetet és a minisztériumok hatáskörét. Urbán Aladár az összminisztérium szervező munkájának alapos bemutatásán, elemzésén túl több helyen is kitért az egyes minisztériumok problémáira, F. Kiss Erzsébet pedig részletekbe menő intézménytörténetet adott.262 Dolgozatunk inkább csak kiegészítheti – főként a személyi politika vonatkozásában – eredményeiket.
Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára. Budapest, 1950. 181-201. p., Urbán Aladár: Batthyány Lajos miniszterelnöksége. Budapest, 1986. 240-293. p., Fábiánné Kiss Erzsébet: Az 1848-1849-es magyar minisztériumok. Budapest, 1987.
