Fónagy Zoltán: DEÁK FERENC ÉS A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS
21Fónagy Zoltán:
DEÁK FERENC ÉS A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS
DEÁK FERENC ÉS A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS
Amikor Deák Ferenc 1833 tavaszán megérkezett Pozsonyba, újoncként az országos politika színpadán, éppen az úrbéri viszonyokat szabályozó törvény tervezetét tárgyalta a diéta. Az ifjú követ is e tárgyban mondta el május másodikán országgyűlési szűzbeszédét, amelyben a botbüntetés korlátozását indítványozta.70 A diéta következő három évében Deák a formálódó polgári reformmozgalom legtekintélyesebb vezetői közé emelkedett. Tekintélyének megalapozásában fontos szerepet kaptak azok a beszédei, amelyeket az úrbéri törvénycikkek vitái során tartott. Ezekbe a törvényekbe akarták a reformerek “becsempészni” azokat a jogelveket, amelyek – hitük szerint – a feudális rend felbomlásához vezetnének. Az elhúzódó, egyre elkeseredettebbé váló vitában Deák számos alkalommal felszólalt. Több ízben szorgalmazta a jobbágyok személyi és vagyoni biztonságának törvényi garantálását, az önkéntes örökváltság engedélyezését, az úriszék hatáskörének korlátozását (a földesúr ne lehessen saját ügyében bíró), a jobbágyok birtokképességét stb.71
Kónyi Manó: Deák Ferenc beszédei. 2. kiadás. Budapest, 1903. 1. kötet. 10. p.
Felszólalásait e tárgyban lásd Kónyi i. m. 1. kötet. 16-249. p.
Az 1839-40-es országgyűlés ellenzéke már az ő vezetése alatt vitte sikerre az 1834-ben még megbukott törekvést, az önkéntes örökváltság engedélyezésének törvénybe iktatását. Deák fogalmazta meg 1847-ben az Ellenzéki Nyilatkozatot is (bár az természetesen a reformpárt kollektív szellemi tulajdona volt), amelynek egyik legfontosabb pontja “az úrbéri viszonyoknak kármentesítés mellett kötelező törvény általi megszüntetését” szorgalmazta.72
Kónyi i. m. 2. kötet 167. p.
Közpályája és egyben élete vége felé, 1871-ben még mindig a törvényhozás legfontosabb tartozásai között említette az úrbéri viszonyok maradványait felszámoló törvények megalkotását az ekkor már a haza bölcsének tartott öregúr, s maga is bábáskodott születésük körül.73 Túlzás nélkül kijelenthetjük tehát, hogy a jobbágyviszonyok felszámolásának ügye végigkísérte Deák politikai pályáját. Ennek a pályának fontos szakaszát, egyik csúcspontját jelentette az 1848-as év. Deáknak a Batthyány-kormány igazságügyminisztereként fontos szerep jutott a feudális rend alapvető elemének, a jobbágyi függésnek a megszüntetésében.
Kónyi i. m. 6. kötet 15-33., 318. p. Lásd még: Gyimesi Sándor: A telepítvényes falvak “felszabadulása”. In: A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában. Szerk. Szabó István. 2. kiadás, Budapest, 1972. I. kötet 194. p.
Deák és a jobbágyfelszabadító áprilisi törvények
A jobbágyfelszabadítás nyitott kérdései
Az “igazságot keresők” Deáknál
Kísérlet a feudális maradványok felszámolására
A törvényjavaslat az országgyűlés előtt
Az úrbéri törvényjavaslatok utóélete
