Molnár András: DEÁK FERENC A FORRADALOM ELŐTT

Teljes szövegű keresés

5Molnár András:
DEÁK FERENC A FORRADALOM ELŐTT
Deák Ferenc, az 1840-es évek elejének sikeres, ünnepelt ellenzéki vezére a büntetőjog reformjának kudarca valamint a zalai követválasztási bukás után, 1843 őszén visszavonult az országos közélettől, és egyre passzívabbá vált.1 Magatartásának részben politikai, részben pedig magánéleti okai voltak. “... a gondok nem ölik meg az élet boldogságát, csak a csalódások, a bánat s az elhagyatottság keserű érzete az, mi a lelket elöli, s a boldogságot feldúlja. [...] Ha nincs, kit az ember szívéből szeressen, vagy legalább nincs közelében, ha nincs, kinek életét, munkásságát, érzelmeit szentelje, ha nincs életcélja, rideg az élet, megdermed a szív, s a gond, mit megosztani nem lehet, kétszeresen súlyos.”2 Deák ugyan csak később, 1861-ben jellemezte e szavakkal a lelkiállapotát, valójában azonban már az 1840-es évek elején is hasonló helyzetben lehetett.
Deák politikai tevékenysége 1845 tavaszán átmenetileg megélénkült, így pl. részt vett a védegyleti mozgalom zalai szervezésében, és élére állt a helyi önkéntes adózóknak. 1845 őszétől azonban – mintegy két éven át – betegségekkel küzdött, ezért jobbára csak megyéje közgyűlésein vett részt, és közéleti szerepe a zalai adminisztrátor elleni fellépésekre korlátozódott.
Deák reformkori pályafutásának legújabb – a korábbi lényegesebb kutatási eredményeket is számba vevő – összefoglalása: Deák Ferenc. (Válogatta, sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Molnár András) Bp., 1998. (Magyar Szabadelvűek)
Deák Ferenc emlékezete. Levelek 1822 – 1875. (Szerk. Váczy János) Bp., 1890. 288. p. (Deák levele Dőry Fannihoz, Pest, 1861. április 20.)
Közismert, hogy Deák megrögzött agglegény volt. Talán éppen azért hiányzott belőle minden ambíció és becsvágy, mert nem volt társa és családja, “kinek életét, munkásságát, érzelmeit” szentelhette volna? Úgy tűnik, igen. Magánéletének boldogtalansága és társtalansága csak fokozódott bátyja, Deák Antal 1842 nyarán bekövetkezett halála után, hátrányosan befolyásolva politikusi pályafutását. Az 1843-ban elszenvedett közéleti kudarcokon és csalódásokon magánya miatt sem tudott kellőképp felülkerekedni. Mivel Magyarország jövőjét mind kül-, mind pedig belpolitikai szempontból rendkívül pesszimistán ítélte meg,3 kiegyensúlyozott családi háttér és magánélet hiányában, valamint a jórészt ezekből és alkatából fakadó lelki betegsége miatt nem tudott megfelelni a kor politikai kihívásainak.
Sándor Pál: Deák politikai koncepciójához. (Ismeretlen levele 1842-ből). In: Történelmi Szemle 1979. 2. sz. 262-282. p., Sándor Pál: Deák és a titkosrendőrség. Titkosrendőri adalék politikai koncepciójáról (1843). In: Történelmi Szemle 1981. 4. sz. 598-610. p.
Mind saját levelei, mind pedig kortársainak beszámolói arról tanúskodnak, hogy Deákot 1845 őszétől – mintegy két éven át – súlyos lelki betegség, depresszió gyötörte. 6Beteg idegrendszerének zavara elsősorban keringési rendellenességekben nyilvánult meg, ezért gyakorta küszködött fizikai rosszulléttel.4 Betegségéről írta barátjának, Wesselényi Miklós bárónak 1846 szeptemberében: “kedélyem általában levert, munkám rest, s tehetetlen vagyok, részvétlen, örömtelen, s néha ok nélkül is ingerült. Ha ezen lelkiállapot nálam tartós leend, a politikai tér előttem el lesz zárva, mert haszonvehetetlen leszek, s a nagyobb tömeg között, zárt levegőben nem tudom kiállani csak egy óráig a hőséget”.5 Miután a kor orvostudománya még nem állt olyan színvonalon, hogy e betegségből belátható időn belül, maradéktalanul kigyógyíthatták volna, elhúzódó, hullámokban vissza-visszatérő betegeskedése rettegéssel töltötte el. Ráadásul mindez a pártalakulások időszakában történt, akkor, amikor a liberális ellenzék más hangadói már a kormány megbuktatására, és a hatalom megragadására készültek. A politikai kilátások tekintetében amúgy is pesszimizmusra hajlamos, és a pártszervezéstől vonakodó Deák gondolkodását eltúlzott félelmekkel szőtte át a depresszió. Máskülönben sem túlzottan ambíciózus politikai tevékenységét betegsége még tovább korlátozta. Mindezek után Deák végképp alkalmatlanná vált a liberális tábor vezetésére, és átengedte e feladatot az ellenzék többi vezéregyéniségének.
Ferenczi Zoltán: Deák élete. Bp., 1904. 2. köt. 55-70. p., Horánszky Nándor: Deák Ferenc lelki alkatának és betegségének befolyása pályájára. In: Orvostörténeti Közlemények 64-65. 1972. 13-30. p.
Deák Wesselényihez írott, Kehidán, 1846. szept. 12-én kelt levelét közli Váczy János 178-181. p.
Mint ismeretes, a pártalakításra készülő magyar liberálisok 1845. november 18-án tették meg az első konkrét lépést az ellenzék országos egyesítése felé. Huszonnyolc liberális politikus nyilatkozatot írt alá az ellenzéki erők összefogásáról, és megbízták Batthyány Lajost, Szentkirályi Mórt, valamint a távollévő Deák Ferencet, hogy az egységes politikai irányvonal kialakítása érdekében összegezzék a liberális ellenzék előtt álló teendőket.6 A szervezkedésről beszámoló titkosrendőri jelentés kiemelte, hogy az ellenzék véleménye szerint “Deák lenne az egyedüli, akinek más ellenzékiek rivalizálás nélkül alávetnék magukat”, és Deák személyére feltétlenül szükség lenne az ellenzék vezetéséhez.7
Varga János: Batthyány és a jobbágyfelszabadítás. In: Századok 1982. 6. sz. 1193. p.
Magyar Országos Levéltár (MOL) A 105. Magyar kancelláriai levéltár. Informationsprotocolle der Ungarisch-Siebenbürgischen Sektion. (Inf. prot.) 1845. dec. 20. (43. ülés) 18. p. (794. sz.), vö. Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen. (Sajtó alá rendezte és a bevezető tanulmányt írta Barta István) Bp., 1951. (a továbbiakban KLÖM XI. köt.) 248-249. p.
Az ellenzék általános igényét – sőt határozott kívánságát –, hogy tudniillik költözzön Pestre, álljon az ellenzék élére, és vegyen részt a liberális program kidolgozásában, Batthyány, Szentkirályi és Kossuth Lajos is Deák tudomására hozták.8 Az ellenzéki vezetők Deák személyében elsősorban a korábbi évek sikeres taktikusát és mesteri kodifikátorát, valamint az ország első számú, köztiszteletben álló erkölcsi tekintélyét 7kívánták látni a párttá szerveződő liberális tábor élén. Deák azonban – politikai borúlátása és depressziója miatt – visszautasította a felkérést.
Ferenczi Zoltán 2. köt. 22-23. p.
Álláspontját Batthyány, főként pedig Kossuth számára részletesen is megindokolta.9 A Pestre költözést azzal hárította el, hogy szerény jövedelme nem teszi lehetővé a hosszabb fővárosi tartózkodást. Ebben volt is némi igazság, ráadásul nemcsak magáról, hanem két nővérének birtokrészéről is neki kellett gondoskodnia, miután bátyja halála óta egyedül irányította a család osztatlan birtokain folyó gazdálkodást. A kénytelen-kelletlen gazdálkodó Deák tehát joggal érezhette magát “röghöz kötöttnek”.10 Kossuthhoz írott levelében azonban azt is nyíltan bevallotta, hogy a reménytelenség már rég eluralkodott rajta, és legfeljebb a “becsület és kötelesség” parancsára hallgatva kész rövid időre Pestre utazni, és a “siker reménye nélkül” is részt venni az ellenzéki mozgalom szervezésében.
Batthyányhoz írott levelét idézi Ferenczi Zoltán 2. köt. 23. p., Kossuthnak adott válaszát közli Váczy János 163-170. p.
Deák gazdálkodásáról: Molnár András: Deák Ferenc mint “mezei gazda”. In: Levéltári Szemle 1992. 1. sz. 32-43. p., Molnár András: Deák Ferenc birtokai. Egy zalai középbirtokos család gazdálkodása a 19. sz. első felében. In: Gazdaságtörténeti tanulmányok. (Zalai Gyűjtemény 34.) Zalaegerszeg, 1993. 41-75. p.
Az ellenzék egésze számára “vezérfonalul” szolgáló program készítését Deák nem látta lehetségesnek. Általános elvek kimondását semmitmondónak, feleslegesnek, sőt az ellenfél által kisajátíthatónak vélte, konkrét elvek és feladatok megfogalmazásától pedig azért óvakodott, mert attól tartott, hogy az óhatatlanul a liberális erők megosztásához, és így az egész reformmozgalom további gyengüléséhez vezethetne. Más, alkotmányos országokban lehet az ellenzéknek a szerteágazó vélemények mellett is közös célja: “többséget szerezni, hogy a minisztérium megbukjék, s az ellenzék emberei foglalják el annak helyét”. Ilyen célt azonban a magyar ellenzék “magának ki nem tűzhet” szögezte le – Kossuth és Batthyány véleményétől eltérően – a pesszimista Deák.11
Váczy János 163-170. p.
1845 novemberében Deák úgy látta, hogy az ellenzék lépéshátrányba került a reformelképzelések kisajátítására törekvő, és e téren egyre aktívabban fellépő kormánnyal szemben. Deák túlértékelte a kormánypárt kiépítése és az ellenzék visszaszorítása érdekében tett lépések sikerét, és az ellenzék felbomlásától tartott, ezért defenzív taktikát javasolt elvbarátai számára. Az ellenzék lehetőségeit és feladatait a következőképpen fogalmazta meg az adminisztrátori rendszer visszaéléseit feszegető zalai megyegyűlésen, 1845. november 10-én: “Kísérje az ellenzék figyelemmel a kormány minden lépteit. Őrködjék szigorúan a törvények sértetlen fenntartása felett. Minden hibát, minden törvényszegést rójon meg személyes tekintet nélkül, minden hiányt fedezzen fel, nyilatkozzék pártérdek és mellékes tekintetek nélkül. Törvény, 8igazság és lelkiismeretes meggyőződés szerint, félelmet, csüggedést, önhaszon-keresést ne ismerjen, s védje mindenkor az alkotmányos szabadságnak és törvényes rendnek egyesült érdekeit. Ez az ellenzék nemes feladata, ez legszentebb kötelessége.”12
MOL A 45. Magyar kancelláriai levéltár. Magyar királyi kancellária. Acta Praesidialia 1845:870. (Festetics Leó gróf 1845. nov. 30-i jelentésének melléklete, Deák beszédének Lukács János gyorsíró által lejegyzett szövege.), Pesti Hírlap 1845. nov. 25. (579. sz.) 346. p., vö. Deák Ferencz beszédei. (Összegyűjtötte Kónyi Manó) 2. bőv. kiad. Bp., 1903. 2. köt. (1842-1861) 89-100. p.
1845 őszén Deák nemcsak a kormánypárt sikereinek tulajdonított túlzottan nagy jelentőséget, hanem a zalai ellenzéket is igyekezett visszafogni a helyi adminisztrátor, Festetics Leó gróf elleni politikai támadásoktól.13 Óvatossága miatt meghasonlás támadt a zalai ellenzék soraiban, az adminisztrátor pedig úgy vélte, megnyerheti Deákot a kormánypártnak. 1845. november 30-án jelentette Festetics a kancellárnak, hogy a hónap elején hosszasan tanácskozott Deákkal Kehidán, és Deák békülékenyen nyilatkozott, mintha meg lenne győződve arról, hogy a kormány jót akar, és hajlandó lenne segíteni a kormányt e szándékában. Festetics szerint voltak ugyan Deáknak némi félelmei, ám bízott is a kormányban, csupán attól tartott, hogy “a becsületes szándokú kormány főnöki, midőn majd legyőzhetlen erőt gyűjtöttek volna a kormány részére, idegen elemek által helyükből ki fognak szoríttatni, és ezen erő, félhető, hogy idegen elemek által az ország vesztére fogna használtatni”.14
Molnár András: Csány László a zalai reformellenzék élén. In: Kossuth kormánybiztosa Csány László (1790-1849). (Zalai Gyűjtemény 30.) Zalaegerszeg, 1990. 56-58. p.
MOL A 45. Acta Praesidialia 1845:870., vö. Molnár András: Zala megye politikai viszonyai az 1840-es évek második felében. Festetics Leó főispáni helyettes jelentései és emlékirata. In: Zalai történeti tanulmányok 1994. (Zalai Gyűjtemény 35.) Zalaegerszeg, 1994. (a továbbiakban Molnár András 1994.) 112. p.
1846 januárjának végén Deák Pestre utazott, és közel két héten át tanácskozott az ellenzék vezetőivel. E megbeszélésekről írta Bezerédj István, a liberálisok tolnai vezére Wesselényi Miklósnak: “Ferkónk a múlt hónap utolsó napján jött. Őt várva, minden előleges megállapodást, sőt tanácskozást is [...] mellőztünk. Annál többet beszéltünk, értekeztünk azonban ővéle [...]. Törekedtünk valami módot, formát találni ki, mely szerént határozottabb, áthatóbb, elevenebb cselekvési pályára lehessen jutnunk, lépnünk az ő vezérlete alatt.”15 Deák azonban igyekezett elhárítani magától a vezérszerepet, és nem értett egyet a kormány kíméletlenebb kritikáját, valamint a politikai közvélemény erőteljesebb mozgósítását célzó törekvésekkel sem.
Deák pesti útjáról: KLÖM XI. köt. 16. p., Varga János 1193-1194. p. (Utóbbi idézi Bezerédj levelét is.)
Miután Deák meggyőzte a vezető liberálisokat, hogy “az ellenzék nem készíthet előre megállapított tervet minden teendőire nézve”, egyelőre csak két dologban született megállapodás. “Egyik az, hogy többször találkozunk Pesten, […] másik, hogy 9többet kellene működni a sajtó útján” – számolt be Deák a történtekről Wesselényinek.16 Az ellenzék pesti tanácskozásán – Teleki László gróf kezdeményezésére – abban is megállapodtak, hogy Deák – a politikai közvélemény befolyásolása érdekében – Zala megye soron következő közgyűlésén indítványozni fogja egy, az ország legújabb sérelmeit összegző körlevél közrebocsátását.17
Váczy János 175. p. (Deák Kehidán, 1846. ápr. 9-én kelt levele.)
Horváth Zoltán: Teleki László 1810-1861. Bp., 1964. 1. köt. 149. p.
Zala megye 1846. március 3-án kezdődő közgyűlésén Deák hosszú beszédben foglalta össze a legutóbbi évek sérelemsorozatát. Szólt a Partium visszacsatolásának végrehajtása körüli huzavonáról, az adminisztrátori rendszerrel összefüggő visszaélésekről és erőszakosságokról, főképp pedig arról az elnéző magatartásról, amit az illír nacionalista mozgalommal kapcsolatban tanúsított a kormány. Deák beszéde nyomán Zala megye közgyűlése körlevélben hívta fel a törvényhatóságok figyelmét az újabb sérelmekre. A zalai körlevél révén azután az ellenzék országszerte napirendre tűzhette a kormánypolitika bírálatát, mégpedig hivatalos fórumon, a megyegyűléseken. A liberális vezetők így esélyt láttak arra, hogy a sérelmi politika felkorbácsolásával többségbe kerülhet az ellenzék.18
Zala Megyei Levéltár (ZML) Zala vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvei (kgy. jkv.) és iratai (kgy. ir.) 1846:452., Pesti Hírlap 1846. márc. 24. (646. sz.) 201-202. p., vö. Kónyi Manó 2. köt. 103-130. p., Ferenczi Zoltán 2. köt. 33-38. p.
Deák tehát beváltotta Pesten tett ígéretét, annak ellenére, hogy március 1-jén rosszul érezte magát, két nappal később pedig – Festetics Leó jelentése szerint – “beszédét gyengesége miatt félbeszakítani kénytelen vala”, majd rosszulléte miatt végleg el kellett hagynia a közgyűlési termet.19 Az elkövetkező hónapokban, dacolva betegségével, Deák megjelent valamennyi zalai közgyűlésén, és egyre élesebben bírálta a megye főispáni helyettesének tevékenységét. 1846 nyarán nyoma sem volt már a kormánnyal szembeni korábbi, békülékeny nézeteinek.20 Amikor a június 15-i zalai közgyűlésen tett kormányellenes megjegyzései miatt az adminisztrátor később kérdőre vonta, Deák – Festetics Leó jelentése szerint – ezt válaszolta: “Tudom én is, hogy embereink hullároznak [elhullanak], de éppen azért, ha csak hárman négyen maradnánk is, annál erősebben kell összefognunk. Hogy a dolgok legvégső pontjukon állanak, azon tudniillik, hol törniük kell, az kétséget sem szenved. Mindig, ha ily ponton állanak a dolgok, akkor az elkeseredettség és bizalmatlanság legnagyobb polcra emelkedik. A kormány többséget akar – azt elnyerni fogja, de az elkeseredettség és a bizalmatlanság azt hozza magával, hogy a legnagyobb őrködéssel és óvatossággal legyünk. Látjuk a kormány tetteit, és azért sohasem pártolandjuk ezentúl, mi 10vagy a kormánytól, vagy annak férfiaitól jönne, mert tartunk hatalmaskodásaitól, s nem tudhatjuk, mi lappang alatta.”21
MOL A 45. Acta Praesidialia 1846:292. (Festetics Leó Zalaegerszegen, 1846. márc. 18-án kelt jelentése), vö. Molnár András 1994. 116-121. p.
Kónyi Manó 2. köt. 130-156. p., Molnár András 1994. 122-146. p.
MOL A 45. Acta Praesidialia 1846:557., vö. Molnár András 1994. 126. p.
Az immáron nyíltan kormányellenes nézeteket valló, közben azonban továbbra is betegeskedő Deák még részt vett az ellenzék 1846. június 8-án tartott pesti összejövetelén. Program kidolgozására nézve ugyan akkor sem született megegyezés, ám az ellenzék vezetői megállapodtak, hogy legsürgetőbb feladat a jobbágyfelszabadítás, az örökváltság kivívása, valamint a közteherviselés és a népképviseleti rendszer bevezetése. Az ellenzéki elvek sajtó útján történő “terjesztésére és védelmére” felállítottak egy szervezőbizottságot, valamint pénzalapot hoztak létre.22
Ferenczi Zoltán 2. köt. 38-39. p., KLÖM XI. köt. 17. p., Varga János 1197-1200. p.
A pesti ellenzék a liberális tábor nyilvános, országos zászlóbontását 1846 novemberére tervezte. Ezt azonban el kellett halasztani, mert a betegeskedő, és a helyi konzervatívok újabb fellépésétől tartó Deák – zalai közgyűlési elfoglaltságára hivatkozva – távolmaradt a pesti értekezlettől. Így a november 15-i ellenzéki összejövetelen csupán arról döntöttek, hogy 1847. március 15-én döntő jelentőségű ellenzéki konferenciát fognak tartani.23
Ferenczi Zoltán 2. köt. 41-42. p., KLÖM XI. köt. 19. p., Varga János 1201. p.
Miután 1846 novemberében megalakult és programot hirdetett a Konzervatív Párt, a liberálisok sem halogathatták tovább a programalkotást. Bár 1847 februárjára a pesti ellenzék – valószínűleg Kossuth – már összeállított egy programtervezetet, azzal mindenki tisztában volt, hogy az ellenzék többsége nem lesz hajlandó olyan programot elfogadni, melynek kialakításában Deák nem működött közre, vagy legalább nem adta hozzá beleegyezését.24 Deák betegsége azonban éppen ekkor, 1846/1847 fordulóján vált legsúlyosabbá, amikor tekintélyére és tudására az ellenzéki pártnak a legnagyobb szüksége lett volna. Mivel orvosa mindenfajta szellemi munkától – még a legrövidebb ideig tartó olvasástól és írástól is – szigorúan eltiltotta, nem lehetett rá számítani a márciusi pesti konferencián. Az ellenzék vezetői ezért kehidai otthonában keresték fel, hogy előzetes hozzájárulását kérjék az ellenzéki program kidolgozásához.
KLÖM XI. köt. 20. p.
Előbb Bezerédj István és Szentkirályi Mór, majd 1847. február 8-án az ellenzéki párt elnöke, Batthyány Lajos gróf is Kehidára érkezett, hogy meggyőzze Deákot a program halaszthatatlanságáról.25 Deákkal folytatott kehidai megbeszéléséről Batthyány így számolt be másnap Teleki Lászlónak: “Deák, mint előre látható volt, helyesli szándokunkat, csakhogy ő az egészt inkább nyilatkozat vagy cáfolat formába kívánná ölteni, mintsem program formába, és hogy a formulatióra nézve némely észrevételei vannak, miket ő lényegeseknek tart, [...] és miket mindenesetre figyelem 11nélkül nem hagyhatjuk. Az egészsége állapotja olyan, hogy ő egyáltaljában hosszasb komoly munkára nem alkalmatos, hogy az írástul az orvos által egészen eltiltatott, és hogy Pestrei jöhetése több mint problematicus.” Miután Batthyány ekkor még – kiváltképp írásban – hadilábon állt a magyar nyelvvel, kehidai házigazdájának tanácsára Telekit kérte meg, hogy Deák nézeteit foglalja írásba.26
Ferenczi Zoltán 2. köt. 42. p., Varga János 1204-1205. p.
MOL P 654. Teleki család levéltára. Teleki László levelezése. (Batthyány Lajos Kehidán, 1847. febr. 9-én kelt levele.) Közli: Batthyány Lajos reformkori beszédei, levelei, írásai. (Sajtó alá rendezte Molnár András) Zalaegerszeg, 1998. 166-168. p.
Teleki László és Kossuth Lajos február 25-én indultak útnak Kehidára. Mintegy másfél napot töltöttek Deáknál, megbeszélésüket azonban hátráltatta “Deák szenvedő állapota”. Teleki Wesselényihez írott leveléből tudjuk, hogy Deák azt tanácsolta, miszerint az ellenzék nyilatkozatának vissza kellene utasítani az ellenfél vádjait. Az ellenzék nyilatkozatát úgy kellene megszerkeszteni, hogy az eleve magában foglalja a konzervatív program cáfolatát. Abban is megegyeztek Deákkal – írta Teleki –, hogy “ezen nyilatkozat kifejezze azt a célt, mely felé törekszik az ellenzék: úgymint érdekegység – s amit feltételez – szabad ember, szabad föld – vagy közteherviselés, úrbéri viszonyok kárpótlás melletti megszüntetése statusintézkedés útján, jogokban osztozás a néppel, azaz népképviselet, de úgy, hogy egyszersmind az is kijelentve legyen, miszerint az ellenzék ezt csak úgy érti, hogy minden lépést szívesen megteszem, mely által ezen kijelentett irányban, ha csak egy fokkal is, de oly móddal juthatand előbbre, hogy a további haladás útja előtte nyitva maradjon”. Megígérték Deáknak azt is – tette hozzá Teleki –, hogy a márciusi konferencia alkalmával még nem készítenek programot, hanem csak a program alapelveit határozzák meg.27
Ferenczi Zoltán 2. köt. 42-44. p., Horváth Zoltán 1. köt. 152. p., Varga János 1205-1206. p.
Az ellenzék Deákkal egyeztetett alapelveit végül Kossuth foglalta írásba. A Kossuth által lejegyzett tervezet tehát feltehetően Deák útmutatásai alapján készült. Noha megfogalmazására, szóhasználatára nézve inkább Kossuthnak volt tulajdonítható, szükségképpen tartalmaznia kellett Deák elképzeléseit, nézeteit is.28 A március 15-i ellenzéki konferencia elé alapvetően a Kossuth által fogalmazott szöveg került, azt csupán néhány pontban bővítette ki előző este Szemere Bertalan, Klauzál Gábor, Lónyai Gábor és Teleki László indítványaival az ellenzéki vezérkar. A konferencia elfogadta az alapelvek kibővített tervezetét, és határozatot hozott az ellenzéki nyilatkozat kiadásáról, továbbá arról, hogy a nyilatkozatot a jóváhagyott alapelvekből egy 12hattagú bizottság fogja majd megszerkeszteni. A bizottság tagjai Deák, Kossuth, Szemere, Teleki, Eötvös József és Pulszky Ferenc lettek.29
Molnár András: Deák Ferenc és az Ellenzéki Nyilatkozat. In: Az Ellenzéki Nyilatkozat és a kortársak. Tudományos emlékülés. Zalaegerszeg, 1997. június 7. (Szerk. Molnár András) Zalaegerszeg, 1998. (a továbbiakban Molnár András 1998.) 20-21. p.
Kónyi Manó 2. köt. 160-162. p., Ferenczi Zoltán 2. köt. 44-48. p., KLÖM XI. köt. 20-22. p., Horváth Zoltán 1. köt. 152. p., Varga János 1206-1207. p.
Mindez a betegeskedő Deák távollétében történt, és a bizottság Deák nélkül kezdett hozzá a nyilatkozat szerkesztéséhez. Deák levélben kérte Kossuthot, hogy a szerkesztést őmiatta ne halasszák, Batthyányval pedig tudatta, hogy szeretné, ha “többi munkatársai némileg már előrehaladtak volna a program szerkesztésében”, amíg ő május elején Pestre utazhat.30 Kossuth a március 15-re felvázolt alapelvek nyomán ki is dolgozott egy tervezetet, és a bizottság már erről vitatkozott, amikor megérkezett Deák, majd – Kemény Zsigmond szavaival élve – “némi vonakodás után elvállalta a program készítését”.31 Valószínűnek látszik azonban, hogy Deák nem Pesten szerkesztette meg a saját változatát, hanem Pozsonyban, gyógykezelése idején, miután magával vitte Kossuth munkájának egy példányát. Ezt támasztja alá az a megbízhatónak tűnő, június 4-re datált titkosrendőri jelentés, amely szerint Deák az ellenzéki nyilatkozat tervezetét néhány nappal korábban küldte meg Pozsonyból Batthyány Lajosnak. A besúgójelentés utalt arra is, hogy Deák tervezetét Kossuth túl mérsékeltnek találta.32 Ez lehet a magyarázata annak, hogy az ellenzéki vezetők június 6-i zártkörű tanácskozásán Kossuth ismét a maga eredeti tervezetét ajánlotta elfogadásra. Miután Bezerédj István egyik levelének tanúsága szerint Deák valóban jelen lehetett az ellenzék június 6-7-i pesti konferenciáján, hihetőnek tűnik az ugyancsak jelenlévő Vörös Antal állítása is, amely szerint Kossuth elaborátumát “Deák Ferenc közbeszólására” cserélték fel egy másik szerkezettel, azzal tudniillik, amelyet maga Deák dolgozott ki Kossuth szövege alapján. Ezt a Deák-féle változatot terjesztették elő és hagyták jóvá másnap, június 7-én az ellenzék nyílt, országos konferenciáján.33
Deák Kossuthhoz írott, Kehidán, 1847. ápr. 10-én kelt levelét közölte: Váczy János 186-187. p., vö. Kónyi Manó 2. köt. 162. p., Varga János 1207-1208. p.
Varga János 1208. p.
MOL A 105. Inf. prot. 1847. jún. 12. (22. ülés) 16. p. 375. sz. (vö. KLÖM XI. köt. 280. p. ), Inf. prot. 1847. jún. 19. (23. ülés) 20. p. (vö. KLÖM XI. köt. 281. p.)
Varga János 1208. p.
Az Ellenzéki Nyilatkozat kísérőlevele szerint a nyilatkozatot Deák szerkesztette, ő foglalta “szerkezetbe”.34 Taktikai húzás volt csupán az ellenzéki vezérkar részéről Deák szerepének hangsúlyozása, vagy Deák valóban a nyilatkozat szerzőjének tekinthető? Kétségtelen tény, hogy az elvi és személyi ellentétek által megosztott ellenzéki táborban nagyobb támogatásra számíthatott az a program, amelyhez Deák Ferenc legalább a nevét adta. Taktikai megfontolás tehát mindenképpen állhatott Deák 13szerepének hangsúlyozása mögött, ugyanakkor más források, valamint a nyilatkozat szövegének elemzése segítségével bizonyítható Deák szerzősége is. Bezerédj István a koronatanú, hogy 1847. június 6-án “az alapelvek után Deák által készített nyilatkozat lőn elfogadva”. Bezerédj másik levele szerint is Deák szerkesztette a nyilatkozatot, és a titkosrendőrség jelentése szintén Deák által szerkesztett ellenzéki programról beszélt.35
KLÖM XI. köt. 164. p.
Bezerédj leveleit idézte: Varga János 1208-1209. p.
A Kossuth-féle tervezet és a közzétett Nyilatkozat szövegének összevetéséből36 kitűnik, hogy Deák mintegy felére rövidítette le az alapszöveg terjedelmét, és legföljebb a Nyilatkozat szövegének harmadát vette át szó szerint vagy csaknem szó szerint Kossuth tervezetéből. A hosszú közjogi fejtegetések elhagyása után megmaradt szövegrészekben a gondolatok sorrendjét felcserélte, és a mondatokat átszerkesztette. A bevezető részt például erősen összevonta, inkább csak a gondolatmenetét tartotta meg. A kormány alkotmányellenes törekvéseit, illetve a konzervatív párt tevékenységét érintő bírálat hangnemét kihagyásokkal, tömörítéssel enyhítette. A felületesen csupán stiláris változtatásnak tűnő szerkesztői beavatkozás több kérdésben lényeges tartalmi módosulást eredményezett. Taktikai megfontolásból tett gesztust Deák a földesurak számára azzal, hogy az örökváltsággal összefüggő kármentesítés elől kihúzta az “igazságos” szót (amellyel Kossuth a kárpótlás mértékét korlátozta volna), az ősiség eltörlését viszont azzal egészítette ki, hogy azt a hitelszerzés biztosítása érdekében is óhajtja. Egészében véve Deák mérsékelte a társadalmi reformkövetelések megfogalmazását, hogy a liberális programnyilatkozatot minél szélesebb kör számára elfogadhatóvá tegye.37 Magyarország és az örökös tartományok viszonyáról illetve alkotmányosságáról szólva viszont Kossuthnál jóval bővebben és egyértelműbben fogalmazta meg, hogy “ha az ausztriai örökös tartományok régi alkotmányos szabadsága még most is fennállana, vagy ha a kor s igazság kívánata szerint ők is az alkotmányos nemzetek sorába lépnének, s az egész monarchia kormányát mind összes rendszerében, mind részleteiben az alkotmányosság szelleme lengené keresztül: érdekeink s az ő érdekeik – melyek most néha különváltak, néha talán egymással ellenkezők – könnyebben kiegyenlíthetők lennének, az összes birodalom egyes részeit is nagyobb érdekegység, több kölcsönös bizodalom kötné össze”.38
Mindkét szövegváltozatot közzétette: KLÖM XI. köt. 141-157. p.
Kosáry Domokos: Kossuth Lajos a reformkorban. Bp., 1946. 348. p., KLÖM XI. köt. 23-25. p., Varga János 1209. p.
Kónyi Manó 2. köt. 169. p., vö. KLÖM XI. köt. 156. p.
A magyar liberális ellenzék önmeghatározását, feladatait és célkitűzéseit megfogalmazó Ellenzéki Nyilatkozat tehát kollektív alkotás, elsősorban Kossuth és Deák műve. Szövegét valóban Deák öntötte végső formába, sőt, talán még ennél is fontosabb, hogy a nyilatkozat forrásául szolgáló, Kossuth által megfogalmazott márciusi 14alapelvek már eleve magukban foglalták Deák reformelképzeléseit is.39 Az Ellenzéki Nyilatkozat ugyanakkor Deák utolsó lényeges reformkori megnyilatkozásának tekinthető, mert a továbbiakban – egészen 1848 márciusáig – nem vállalt érdemi politikai szerepet.
Molnár András 1998. 23-24. p.
1847 tavaszán Deák valamennyi Zala megyei hivatali megbízatásáról lemondott. Leköszönt a gyámi választmány elnökségéről is, pedig ezt a munkát mindig szívügyé-nek tekintette. “Már hosszabb idő óta megbomlott egészségem lehetetlenné teszi kötelességemnek teljesítését” – írta Deák a megyéhez intézett, február 21-i levelében.40 Zala megye február 22-én kezdődő közgyűlése sajnálkozva mentette fel Deákot mind a gyámi választmány, mind a Szévíz mocsarának szabályozásával megbízott választmány elnöki tiszte alól, de csak ideiglenesen, míg egészsége helyre nem áll.41 A megye soron következő, április 19-i közgyűlésén Deák rövid időre személyesen is megjelent. A “visszatérők közt legnagyobb örömmel szemléltük Deák Ferenc urat, javult egészségi állapotban, mely öröm szűnni nem akaró »éljen« kiáltásokban tört ki” – írta a Pesti Hírlap zalai tudósítója. Deák azonban nem azért vett részt a közgyűlésen, hogy hozzászóljon a megye új tisztújítási szabályrendeletéhez, hanem azért, hogy gyógyulása érdekében – orvosa tanácsára – tervezett hosszabb külföldi útjára való tekintettel elszámoljon hivatali megbízatásaival, ill. a legsürgetőbb feladatokat visszaadja.42
ZML kgy. ir. 1847:1094.
ZML kgy. jkv. 1847:1094., Pesti Hírlap 1847. márc. 11. (844. sz.) 164. p.
ZML kgy. jkv. és ir. 1847:1746., Pesti Hírlap 1847. máj. 2. (873. sz.) 284. p.
Deák május elején Pestre, onnan pedig a hónap közepén Pozsonyba utazott orvosához gyógykezelésre. Nyugat-európai körútját Ferenczi Zoltán szerint május 25-én, más források szerint június 7. után kezdte meg. Bejárta Ausztriát és Svájcot, megfordult a német tartományokban, rövid időre még Franciaországba is ellátogatott, majd augusztus közepén tért haza Kehidára. Bár otthonában ismét kiújultak rosszullétei, orvosa bizakodott a gyógyulásban. Türelemre intette Deákot, és szigorúan eltiltotta attól, hogy országgyűlési követséget vállaljon.43 Deák szeptember 7-én írta Wesselényinek, hogy megzavart idegrendszerét – orvosai szerint – csak hosszú idő és nyugalom állíthatják helyre, így az országgyűlésre valószínűleg nem tud elmenni. “Amint jelenleg már közel két év óta érzem magamat, még csak elkezdeni sem volnék képes ezen pályát” – kesergett Deák, hozzátéve, milyen fájdalmat okoz neki a gondolat, hogy betegeskedését sokan csak ürügynek tekintik, és azt hiszik, valójában nem akar menni, azért mentegeti magát betegeskedéssel.44
Ferenczi Zoltán 2. köt. 66-68. p.
Váczy János 189-191. p.
15Zala megye augusztus 30-i közgyűlése – Deák távollétében – arról hozott határozatot, hogy a körutazáson lévő leendő nádor, István főherceg zalaegerszegi fogadásán Deák tartja majd a szónoklatot.45 Deák azonban nem mondott ünnepi beszédet a főherceg szeptember 29-i zalaegerszegi fogadásán. Tagja volt ugyan a fogadóbizottságnak, és a főherceg “Deák Ferencet magához hívni, s vele tovább egy negyed-óránál társalogni kegyeskedett”, ám a fogadást követő díszebéden – “hihető gyöngélkedő egészsége miatt” – Deák már nem vett részt.46
Pesti Hírlap 1847. szept. 14. (949. sz.) 176. p.
Jelenkor 1847. október 10. (81. sz.).
Az egész zalai ellenzék álláspontját tolmácsolta Glavina Lajos, a liberálisok egyik helyi hangadója, amikor 1847 júliusában az alábbiakat írta körmendi barátjának, Chernel Eleknek: “bizonyosnak tartom, hogy Deák követ lesz, és ezen végcélra irányozzuk minden lépésünket, csakhogy méltón elküldhessük”.47 Zala megye augusztus 30-i közgyűlése a távollévő Deákot is kinevezte az országgyűlési követutasítások kidolgozására hivatott bizottság tagjává,48 azonban semmilyen adat nem tanúskodik arról, hogy Deák szerepet vállalt volna e bizottság munkájában. Amikor közeledett az országgyűlési követválasztás napja, október 2-án Deák az alábbi – Wesselényihez, szeptember 7-én írott leveléhez hasonló tartamú – levelet intézte a megye első alispánjához, Kerkapoly Istvánhoz:
Pannonhalmi Főapátság Levéltára. Chernel család levéltára. Chernel Elek levelezése. Glavina Lajos levele, Palin, 1847. júl. 26., vö. Molnár András: Glavina Lajos, Csáktornya országgyűlési képviselője. In: Pannon Tükör 1998. 2. sz. 72-73. p.
ZML kgy. jkv. 1847:2605.
“Azon esetre, ha valaki szóba hozná, hogy a közelébb tartandó országgyűlésen Zala megyének képviselője én legyek, légy szíves nyilvánítani forró köszönetemet a bizodalomért, de jelentsd ki egyszersmind nevemben, hogy megromlott egészségem miatt e megtiszteltetést el nem fogadhatom. Közel két éve már, amióta szenvedek, s gyakran hetekig oly állapotban vagyok, hogy fejem a könnyebb munkát sem bírja meg, sőt midőn bajom néha enyhülni látszik is, egypár órai komolyabb dolgozás rögtön súlyosabb szenvedést von ismét maga után. Orvosok tanácsa, de méginkább saját érzetem s a két évi tapasztalás meggyőztek arról, hogy egészségem jobbulásának mellőzhetlen feltétele a lehetőségig tartózkodni minden komolyabb dolgozástól, pedig ismerem a követi állásnak terhes kötelességeit, s tudom, hogy azoknak pontos teljesítése sok munkát, sok erőfeszítést igényel egészséges embertől is. Azonban szíves készséggel kitenném én magamat azon valószínűségnek is, hogy végképpen megtört erővel, s még roncsoltabb egészséggel térendek vissza az ország gyűléséről, ha csak reménylenem lehetne, hogy annak folyta alatt kitart még erőm, s a reám mért kötelesség hű teljesítésével használhatok a haza közügyének; de érzem s tudom, hogy egészségem jelen állapotjában megkezdeni sem volnék képes a követi pályát, s 16már egypár heti foglalkozás is végképpen alkalmatlanná tenne arra, hogy tisztemnek csak valamennyire is megfelelhessek”.49
ZML kgy. ir. 1847:3615., vö. Molnár András: Deák Ferenc levelei zalai barátaihoz (1830-1847). In: Levéltári Szemle 1994. 2. sz. 44-45. p.
Noha Zala megye 1847. október 4-i közgyűlésén a megyeház előtti téren szép számmal összesereglett választók közakarattal – és “szűnni nem akaró éljen kiáltások közt” – Deák Ferencet kiáltották ki országgyűlési követüknek, az alispán felolvasta Deák idézett levelét, melynek értelmében más követet kellett választaniuk. A közgyűlés rangos küldöttséget indított Kehidára, hogy kifejezzék Deákkal való együttérzésüket és tiszteletüket, egyszersmind pedig hangot adjanak azon óhajuknak, hogy “egészsége és testi ereje minél előbb visszatérve, a közdolgok folytatásában ismét oly tényező részt, aminőt előbb vett, vehessen”.50
ZML kgy. jkv. 1847:3615., vö. Ferenczi Zoltán 2. köt. 70. p.
Zala megyét a helyi ellenzék két fiatalabb vezéregyénisége, a heves vérmérsékletű ifjabb Csuzy Pál, valamint a higgadt főszolgabíró, Tolnay Károly képviselte az utolsó rendi országgyűlésen.51 A két fiatal követ már megválasztásakor kijelentette, hogy büszkék lesznek, ha átadhatják követi széküket, amennyiben Deák egészsége ezt lehetővé teszi. Tolnay az országgyűlés egyik első kerületi ülésén is leszögezte, hogy Deák, “mihelyt egészsége engedi, feljön, s ők akármelyikük helyét szívesen átengedik”.52 Zala újonc követei az országgyűlésen nem játszottak érdemi szerepet. Tudatában lehettek ennek, és érezhették Deák hiányát ők maguk is. Csuzy Pál december 13-án levelet írt ezügyben Zalabéri Horváth Jánoshoz, a zalai ellenzék egyik legtekintélyesebb vezetőjéhez. Csuzy mellékelte lemondó nyilatkozatát is, újra felajánlva helyét Deáknak. Horvát fel is kereste Deákot, ám Deák ismét kitérő választ adott, így a decemberi közgyűlésen nem tűzték napirendre Csuzy felváltását.53
Csuzyról és Tolnayról bővebben: Zalai életrajzi kislexikon. 2. jav. bőv. kiad. Zalaegerszeg, 1997. 48-49. p.
MOL P 483. Magyary Kossa család iratai. Család által rendezett iratok. Busbach Péter levelei Magyary Kossa Józsefhez. 25. cs. fasc. H 23. (Pozsony, 1847. nov. 19.)
Ferenczi Zoltán 2. köt. 72-73. p.
Zala megye október 4-én elfogadott országgyűlési alaputasításának bevezetője emlékeztetett arra, hogy a megye nemesei már 1845 januárjában kijelentették, miszerint “polgári alkotmányuknak szélesebb, s éppen azért biztosabb lábra állítását forrón óhajtják”, ezért “a haladás, a törvényszerű és békés átalakulás iránti eddigi fő elveikhez s nézeteikhez jövendőre is” rendíthetetlenül ragaszkodni fognak. Ragaszkodtak az 1847 augusztusában hozott határozatukhoz is, amely szerint érvényesnek tekintették a megye 1839-es és 1843-as követutasításának mindazon követeléseit, amelyek iránt az utóbbi országgyűlések nem alkottak törvényeket. A zalai követek a két korábbi országgyűlésre kidolgozott követutasítás mellé kaptak egy újabb utasításcsomagot 17is, amely az 1845 óta felmerült legfontosabb politikai kérdésekben fogalmazta meg Zala megye álláspontját. Az utasítás kötelezte a követeket, hogy időnként tudósítsák a megyét az utasításban foglalt alapelvek életbeléptetésével kapcsolatos országgyűlési tárgyalásokról, és amikor szükséges, kérjenek a megyétől részletesebb pótutasítást.54
ZML kgy. ir. 1847:3616.
Tolnay Károly és ifjabb Csuzy Pál (utasításuknak megfelelően) már november 13-án tájékoztatták megyéjüket az országgyűlés megnyitásáról és a nádorválasztásról. Megküldték továbbá – jelentésükhöz csatolva – az országgyűléshez intézett királyi előterjesztéseket is, amelyekből kitűnt, hogy a kormány magáévá tette az ellenzék számos korábbi reformelképzelését.55 A követek első jelentését és a királyi előterjesztéseket tárgyaló november 15-i közgyűlésen Deák Ferenc “igen jó egészséggel jelent meg”, és “a tanácskozásban is élénk részt vett”.56 Zala megye gyorsírói szinte szó szerint feljegyezték az elsőként hozzászóló Deák Ferenc beszédét.57 A királyi előterjesztések kapcsán Deák eltérő álláspontra helyezkedett, mint az ellenzék Pozsonyban tartózkodó, és a kormány megbuktatására törekvő vezetői. Batthyány és Kossuth ugyanis ellenezték, hogy az országgyűlés a kormány reformjavaslatait vegye tárgyalás alá, nehogy ezáltal a kormány vegye át a kezdeményező szerepet, kisajátítsa a reformokat, és kifogja a szelet az ellenzék vitorlájából.58 Deák ezzel szemben üdvözölte az uralkodó reformszándékát. Örömét fejezte ki, hogy a kormány most maga kívánja törvénybe iktatni, amit a hatalom korábban véteknek tartott, és amiért “oly sok jeles hazafi szenvedett”. Deák hangot adott meggyőződésének, miszerint “a cél egyedül az, hogy eszközöltessék, mi a haza javára szolgál, nem tekintve, melyik rész által eszközöltetik az. Az ellenzék fényesebb diadalt soha sem ünnepelhet, mint amikor oda vitte a dolgot, hogy azon ügyet, melyért egykor üldöztetett, a kormány magáévá tette”. Deák szerint “nem az a diadal, midőn egyik párt a másikat leszavazza, hanem ha valamely párt magáévá teszi azon elveket, melyekért a másikat üldözte, rágalmazta”.
ZML kgy. jkv. és ir. 1847:3660.
Pesti Hírlap 1847. nov. 26. (991. sz.) 350. p.
ZML Zala megye Állandó Bizottmányának iratai (ÁB ir.) 1848:125. (“Gyors-írói jegyzék” Deák nov. 15-i beszédéről). A megye gyorsírói által, e jegyzőkönyv alapján készített sajtótudósítás: Pesti Hírlap, 1847. nov. 26. (991. sz.) 350. p., vö. Kónyi Manó 2. köt. 172-175. p.
Ezt az álláspontot kívánta elfogadtatni a vidéki ellenzékiekkel is Batthyány Lajos pártelnök 1847. nov. 17-i és nov. 21-i körlevele. (Vö. KLÖM XI. köt. 305-309. p.)
A királyi előterjesztések egyes pontjaira kitérve Deák azt indítványozta, hogy engedjen a megye “szabadabb tért” a követeinek, ne gátolja őket részletes utasításokkal. Példaként említette az örökváltság ügyét, mely “az országban létező minden viszonyoknak” figyelembevételét igényli. A követnek “az egész ország érdekét kell 18szemügyre venni” – szögezte le Deák – mert a követ “nemcsak megyéjét, hanem az egész országot képviseli”. Deák saját korábbi, keserű tapasztalataiból kiindulva kezdeményezte a merev követutasítási rendszer fellazítását, és azt javasolta, hogy csak a legfontosabb tárgyakra nézve adjanak utasítást a követeknek.59 A közgyűlés elfogadta Deák indítványát.60 Ez azonban egyben azt jelentette, hogy Deák maga korlátozta az alkalmak számát, amikor a megyei követutasítások tárgyalása kapcsán kifejtheti saját politikai nézeteit is.
ZML ÁB ir. 1848:125., Pesti Hírlap 1847. nov. 26. (991. sz.) 350. p., vö. Ferenczi Zoltán 2. köt. 71-72. p.
ZML kgy. jkv. 1747:3660.
Zala megye soron következő, 1847 decemberi és 1848 januári közgyűlésein Deák nem vett részt,61 bár az országgyűlés eseményeit barátainak leveleiből és a sajtóból szinte naprakészen követte. Wesselényi Miklóshoz, 1848. február 11-én írott levele szerint Deák az ellenzék február 5-i – az adminisztrátori rendszer tárgyában érkezett királyi leirattal kapcsolatos – leszavazását nem tartotta kisebb bukásnak, mintha az ellenzék mindjárt az országgyűlés elején, a válaszfelirati vitában kisebbségben maradt volna. Deák véleménye az volt, hogy az adminisztrátori rendszerrel szembeni aggodalmat alaptalannak nyilvánító, és a rendszer megváltoztatása tekintetében semmitmondó királyi leirat megköszönése rosszabb, mintha az országgyűlés nem is foglalkozott volna az egész kérdéssel. Az adminisztrátori rendszer megítélése kapcsán nem találjuk nyomát a kormánnyal szembeni korábbi, békülékeny deáki álláspontnak. Deák egyértelműen rosszallta az ellenzéki tábor kettészakadását, és nem a kormánnyal (titokban) kompromisszumot kereső ellenzéki vezetők oldalára, hanem Kossuth mellé állt. Bevallotta Wesselényinek, hogy örült a bizalomnak, “mellyel az ellenzék Kossuthot mint vezért környezé, s azon szilárdsággal párosult ügyességnek [is], mellyel Kossuth eddig a legfontosabb tárgyakat s azoknak részleteit kezelte”, és “nem csekély reményeket” táplált “az országgyűlés eredménye fölött”. Deák reményét fejezte ki, hogy “csak múlékony lesz ezen meghasonlás, s majd egyesülnek ismét valamennyien Kossuthtal és Kossuth körül, hiszen jelesebb, ügyesebb, alkalmatosabb vezetőt párt nem kívánhat, nem találhat, mint ellenzékünk bír Kossuthban”.62
E közgyűlések kapcsán sem a megyei jegyzőkönyvek, sem pedig az egykorú sajtótudósítások nem utaltak Deák jelenlétére.
Váczy János 191-194. p.
Az adminisztrátori rendszer megszüntetése körüli bonyodalmakat tárgyaló, 1848. február 21-i zalai közgyűlésen ugyan Deák Ferenc is jelen volt, szerepéről azonban hallgatnak a források.63 Bizonyosnak látszik, hogy nem szólalt fel, ettől függetlenül 19persze még érvényesülhetett befolyása mind a követeknek adandó pótutasításra, mind pedig a törvényes főispán hivatalába történő visszaállítása érdekében az uralkodóhoz intézett feliratra nézve. Zala megye közgyűlése ugyanis – túllépve az ellenzék pozsonyi követelésein – azt az utasítást adta országgyűlési követeinek, hogy mindaddig, míg az adminisztrátori rendszert “minden következményeivel tettleg s valósággal meg nem szüntetik, a hadiadónak megajánlásába e megye részéről semmi szín és semmi tekintet alatt ne bocsátkozzanak”.64
ZML kgy. jkv. 1848. febr. 21. (a jelenlévők névsora), Pesti Hírlap 1848. márc. 17. (1054. sz.) 226. p. (A részletes tudósítás valamennyi jelentősebb felszólalót név szerint megemlítette.)
ZML kgy. jkv. és ir. 1848:349.
Ismeretes, hogy 1848. március 14-én este, miután a bécsi forradalom hírétől megrettent főrendek is elfogadták Kossuth március 3-i felirati javaslatát, és már készülődött a másnap Bécsbe induló országgyűlési küldöttség, az ellenzéki vezetők üzenetet intéztek Deákhoz. A számos főrendi tag és követ által aláírt levélke, melyet Tolnay Károly gyorspostán küldött Zalába, tudatta Deákkal, hogy Metternich abszolutista kormánya megbukott, és leköszönt Apponyi is. “Ily roppant fontosságú körülmények közt alkotmányunkat és a trónt a nép fölkarolása által szilárdítani elhatározott komoly szándékunk. Szükségünk van azért rád, s bizton várjuk minél előbbi jelenlétedet” – üzenték elvbarátai Deáknak.65
Kónyi Manó 2. köt. 195. p., Ferenczi Zoltán 2. köt. 73-74. p.
A bécsi és pozsonyi eseményekről Tolnay Károly leveléből értesülő zalai közgyűlés március 16-án ugyancsak Deák Ferenc követsége mellett nyilatkozott, és másnap küldöttséget kívántak indítani Kehidára, hogy rávegyék Deákot a követség elvállalására. A küldöttségnek azonban nem kellett Kehidára utaznia, mert Deák még aznap a megyeszékhelyre érkezett. Amikor zalaegerszegi szállásán felkeresték, nem engedte szónokolni az alispánt. “Ne csináljatok belőle formalitást” – kérte Deák. “Tudom, mit akartok. S ámbár roncsolt egészségem miatt nem fogom győzni a munkát, mindazonáltal ne vádoljon engem senki arról, hogy hazánk hasznára nem tettem, amit tehettem. Elmegyek.”66 Mivel a közgyűlésen másnap megjelenő Deák a követség elfogadását szabályszerű választáshoz kötötte, március 22-re tűzték ki a követválasztás időpontját.67
Pesti Hírlap 1848. márc. 23. (7. sz.) 249. p., Kónyi Manó 2. köt. 200-202. p., Ferenczi Zoltán 2. köt. 74-76. p.
ZML kgy. jkv. 1848:1357., Kónyi Manó 2. köt. 201-202. p.
Amikor március 22-én megtörtént a követválasztás, és Zala megye felhatalmazta, hogy minden utasítás nélkül, “önbelátása és meggyőződése szerint, mint a megyének teljes hatalmú és szabad kezű képviselője” tanácskozzék,68 Deák már két napja Pozsonyban tartózkodott. Jelenlétét csaknem az egész országgyűlés kívánta – persze pártállástól függően más-más politikai megfontolásból.69 Deák nem szívesen vállalkozott 20e megbizatásra. Egyrészt aggódott, hogy egészsége rosszabbra fordulhat, másrészt idegen volt számára a politikai szituáció, az ellenzék hatalomra kerülése is. Nem készült kormányzati szerepre – korábban még fizetéssel járó megyei hivatalt sem vállalt –, alkatához, egyéniségéhez sokkal inkább a reformkori, ellenzéki politizálás állt közelebb. 1848 márciusában kétségek közt gyötrődve, nem túl nagy lelkesedéssel, inkább csak lelkiismeretére hallgatva csatlakozott a váratlanul felülkerekedő ellenzék vezérkarához.
ZML kgy. jkv. és ir. 1848:1358., Kónyi Manó 2. köt. 202. p.
Varga János: A jobbágyfelszabadítás kivívása 1848-ban. Bp., 1971. 55. p.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages