Urbán Aladár: DEÁK FERENC A BATTHYÁNY-KORMÁNYBAN
53Urbán Aladár:
DEÁK FERENC A BATTHYÁNY-KORMÁNYBAN
DEÁK FERENC A BATTHYÁNY-KORMÁNYBAN
Az utolsó rendi országgyűlésen tartózkodó ellenzéki politikusok számára magától értetődő volt, hogy Kossuth Lajos nélkül nem alakulhat meg a kormány. Ezt azok is belátták, akik – mint ezt Blackwell angol diplomáciai ügynök információiból tudjuk – nem szívesen kerültek egy kormányba Kossuthtal. Egyetlen olyan minisztere volt az első felelős magyar kormánynak, akinek megbízatását mindenki természetesnek tartotta: ez Deák Ferenc. Tudomásunk szerint ő volt az egyetlen nem főrendi politikus, aki saját kúriáján vendégül láthatta Batthyány Lajost. Amint a kormányalakítással megbízott miniszterelnök visszatért Pozsonyba, azonnal küldött az országgyűlésen jelen nem lévő Deákért, akinek megérkezéséig nem kívánt foglalkozni a miniszteri feladatkörök elosztásával. Deák szabódott, nem szívesen vállalta a neki felajánlott tárcát. Sógorának írott leveléből kitetszik, hogy Batthyány azzal fenyegetőzött, hogy ha Deák visszautasítja a neki szánt feladatkört, akkor lemond a kormányalakításról.141
Deák levele sógorához, 1848. ápr. 30. Ld. Deák Ferencz beszédei. (a továbbiakban: Deák beszédei) II. köt. S. a. r. Kónyi Manó. Bp., 1903. 232. p.
Batthyány bizalmának jele, hogy 1848 május elején, első bécsi útja idejére Deákot bízta meg a miniszterelnöki feladatkör ellátásával. Deáknak addigi magatartása és közjogi tudása egyaránt szerepet játszott abban, hogy a miniszterelnök augusztus végén az ő kíséretében utazott Bécsbe, a nehéznek ígérkező tárgyalásokra. Batthyány bizalmát tovább növelhette az a tény, hogy 1849 januárjában, amikor az országgyűlés küldöttségével érkezett Batthyányt Windisch-Grätz nem volt hajlandó fogadni, Deák azt ajánlotta Batthyánynak, hogy – tekintettel “a lázas időkre” – szökjön meg.142 Az 1849. január 8-án letartóztatott Batthyány számára egészen természetes volt, hogy védőügyvédjének Deákot kívánta. Ekkor még azt feltételezte, hogy miniszterelnöki tetteiért akarják felelősségre vonni, s kívánhatott-e a maga számára jobb segítséget, mint fölényes közjogi tudású, volt igazságügyi miniszterét.
Deák beszédei II. köt. 374. p.
