B. KEMÉNY ZSIGMONDHOZ. PUSZTA-SZENT-LÁSZLÓN, október 19-én 1861.
B. KEMÉNY ZSIGMONDHOZ.
PUSZTA-SZENT-LÁSZLÓN, október 19-én 1861.
[110]
PUSZTA-SZENT-LÁSZLÓN, október 19-én 1861.
[110]
Kedves barátom! Örömmel olvastam azon sorokat, miket b. Eötvös felszólalása folytán az „ANYÁK HETI LAPJÁ”-ról a „PESTI NAPLÓ”-ban írtatok.
Nézetem szerint is hézagot tölt be ezen lap irodalmunkban, s mind irányára, mind tartalmára nézve valóban közhasznú s meleg részvétre érdemes.
Egy év óta irodalmunkban is előtérbe lépett a politika.
És ezt nem csodálom.
292De fölötte sajnálnám, ha más fontos és közérdekű vállalatokat a térről leszorítana.
Sok szellemi szüksége van a nemzetnek, mit kizárólag politikai tartalmú irodalom nem képes kielégíteni.
Sőt a politikai képzettség is csak úgy alapos, ha tudományos műveltségben gyökerezik.
Mindaz, mi a tudományos műveltséget előmozdítja, annyira fontos a nemzetre nézve, hogy az ezek iránti részvétlenség csak fonák egyoldalúságnak lehet eredménye, s kétségtelenűl vétek a haza ellen.
A legsúlyosabb körűlmények között sem kétkedtem honunk szebb jövendőjén.
De hogy reményeink egykor valósúljanak, nem elég akarni.
Tanulnunk kell s művelnünk a tudományok minden szakát, művelnünk a népnek minden osztályát; mert korunkban csak azon nemzetnek van biztos politikai jövendője, mely komolyan törekszik az általános műveltség színvonalára emelkedni s azon előre haladni.
Nagy hiány, ha oly folyóiratok, minő a „BUDAPESTI SZEMLE”, a „FIGYELŐ” a honfiaknál, s az „ANYÁK HETI LAPJA” a honleányoknál elegendő részvétre nem találnak.
Azt kellene hinnünk, hogy nálunk csak a politika zaját és külfényét szeretik, de a fáradsággal járó komoly tanulmányok nem épen kedvesek.
Szent érzelem a honszeretet s magasztos azon lelkesedés, melylyel a honfi kész vérét ontani a hazáért.
293De nemcsak vérrel s nem mindenkor vérrel szolgálhatunk a hazának.
A ki hazáját nemcsak a lelkesedésnek fellobbanó hevében, hanem mindig igazán szereti, törekedni fog minden úton, minden alkalommal használni a hazának.
Nem ijed vissza a nehézségektől, nem attól, hogy csak parányi azon áldozat, melyet ő hozni képes; nem attól, hogy törekvéseinek sükere nem rögtöni, sőt talán ki sem számítható.
Tesz, a mit tehet, s hogy utóbb még többet tehessen, igyekszik saját képességét is magasabbra emelni. Ezt pedig leginkább tanulás és tanítás által lehet elérni.
Minden percz tehát, melyet tanulásra, minden fillér, mit a tudományoknak s azok közlönyeinek pártolására fordítunk, egyszersmind a haza oltárára tett áldozat.
Nem árt, barátom, sőt valóban szükséges, hogy a sajtó útján felszólaljatok időnként e tárgyban s figyelmeztessétek a közönséget, miszerint a politika mellett más is megfér, más is szükséges.
Ismételt felszólalástoknak lesz végre sükere; mert annyi belátás, annyi jó akarat van a magyarban, hogy a jószándékú igaz szó előtt sem eszét, sem keblét el nem zárja. Isten veled! Igaz barátod
DEÁK FERENCZ.
